Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony, és azért csak két percben, mert úgy érzem, hogy sok dolgot megismétlünk, és ezen a késői órán már azt a hatást nem érjük el, amit egyébként ezzel a parlamenti vitával el lehetne érni.

A jelentéssel és általában az egész drogkérdéssel is az a gondom, mint gyakorló szülőnek, és hasonló gondokkal küzdő szülőnek; mindannyian tudjuk, hogy a gyerekeink jellemzően öngyakorlók. Tehát mindent ki akarnak próbálni, és amikor általában drogról szóló statisztikát nézünk, akkor mindig az van, hogy hány gyerek próbálta már ki. Számomra az igazi nagy kérdés, hogy mit tudunk tenni azért, hogy ha ki is próbálta, ne folytassa, tehát valahol hagyja abba.

Azt gondolom, és amiért én elégedetlen vagyok, hogy hiába olvasunk programokat, szervezeteket és pénzt - azt is tudom, hogy ehhez minden pénz kevés -, de ha a dolgot megfordítjuk úgy, hogy mekkora kárt okoz az, ha tényleg ilyen nagy számban fognak a gyerekek vagy a fiatal felnőttek rákapni a drogra, akkor az mibe fog kerülni. Tehát azt gondolom, hogy igenis kellene, és egy kisvárosi példát hozok... - amivel naponta szembesülünk, hogy szülők, felnőttek szeretnék felismerni, tudni, mert nem úgy kezdődik, hogy rögtön tűvel szúrják egymást.

Az, amiről beszélt az előttem szóló képviselőtársam is: a gyerekek is tudják, hogy veszély van, kockázat van, fenyegetettség van. Tehát inkább ők maguk is rejtik, dugják, de lehet tudni - ahogy a jelentésben is szó van erről -, hogy melyik diszkóban, mely iskolák körül, csak valahol mégsincs eredmény, és egy kicsit elmozdul az egész abba az irányba, mintha hátradőlnénk attól, hogy tudjuk, hogy a vám- és pénzügyőrség milyen eredményeket ér el.

Nem elég! Ezen kívül még bent van a forgalom, és gyorsabb eredményt kell elérni. Azt kérem a miniszter úrtól, hogy abba az irányba lépjünk, hogy a programból most már kézzelfogható eredmény legyen, de minél előbb.

Köszönöm szépen.