Készült: 2024.05.21.06:47:54 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

250. ülésnap (2002.02.04.), 143. felszólalás
Felszólaló Béki Gabriella (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:18


Felszólalások:  Előző  143  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Szabad demokrata képviselőként az egészségügyi és szociális bizottság vitájában magam is általános vitára alkalmasnak tartottam az előttünk fekvő jelentést. Tettem ezt mindenekelőtt azért, mert örültem, hogy egyáltalán elkészült egy ilyen jelentés. Jó, hogy van, és alkalmas arra, hogy beszéljünk erről a témáról.

A drogkérdés, a drogprobléma valóban korunk egyik legjelentősebb problémája, amivel kapcsolatban indokoltan merül föl az igény, hogy lépjünk túl pártpolitikai szempontokon, amikor a kérdésről beszélünk. Azt gondolom, hogy a szabad demokraták ezt megtették akkor, amikor másfél évvel ezelőtt a parlament tárgyalta a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai programot, amikor magam is megszavaztam ezt a stratégiai programot, mindenekelőtt azért, mert azzal a szemléletmóddal, ahogy ez a terjedelmes, részletes program foglalkozott a kérdéssel, magam is egyetértek.

Ez a szemléletmód ebben a jelentésben is visszakacsint, legalábbis a jelentés elején, amikor fölidézi az általános célját ennek a stratégiai programnak. Idézem: "A harmadik évezred küszöbén egy szabad, magabiztos és produktív társadalom kialakításának képe vezérel bennünket. Ez a társadalom az emberi méltóságot, a testi, lelki és szociális jólétet, illetve az alkotóképességet kiemelt fontosságúnak tartja." És ebből a szempontból kritikus kérdés a drog.

Egyetértettem azokkal az általános vagy fő célokkal is, amelyeket itt előttem már többen idéztek, hogy tehát a társadalom egészében egy drogérzékeny szemléletmód kialakulását kell segíteni, első helyre a prevenció kérdését kell tenni, segíteni a prevenciós munkát, a gyógyítást, illetve a rehabilitációt, és hogy a drog kínálatának a csökkentése az a kitűzendő cél, ami mentén küzdeni kell a drogfogyasztás ellen.

Ennek a szemléletmódnak azonban alapvetően ellentmond az a büntető törvénykönyvi jogszabály-módosítás, amit a nemzeti stratégia tárgyalása előtt egy évvel a kormánypárti többség elfogadott. Ennek a Btk.-módosításnak - mindannyian emlékezhetünk rá - az volt a lényege, az értelme, hogy szemben a korábbi gyakorlattal, amikor igazából a terjesztőt, a drog forgalmazóját büntette a jogszabály, a módosítás után a fogyasztó is büntethetővé vált. A szabad demokraták a drog fogyasztójában áldozatot láttak, olyan valakit, akit segíteni kell abban, hogy meg tudjon szabadulni a drogtól. Kritikus helyzetet idézett elő felfogásunk szerint ez a jogszabály-módosítás, ami tehát büntetni rendelte a fogyasztást is.

Amikor megkaptuk a jelentést, azt reméltem, hogy a kormánynak lesz ereje komolyan szembenézni azzal, milyen folyamatokat indított el a Btk. módosítása, hogy statisztikai adatok mentén, valóban - ahogy Juhász Gábor képviselőtársam itt a jelentés első vagy második oldaláról idézte - a tények mentén szembe tud majd nézni azzal, hogy vajon szükséges-e annak a jogszabálynak az újbóli módosítása, amiről annyit vitatkoztunk a Házban.

Ha általában értékelnem kell ezt a jelentést, akkor azt mondhatom, hogy viszonylag kevés benne a konkrétum, a konkrétumok is nehezen értelmezhetőek, és viszonylag sok benne az ígéret, ami visszautalást jelent a nemzeti drogstratégiára.

 

(21.30)

 

Engem az egyáltalán nem zavar, hogy szerkezetében megőrizte ugyanazt a forgatókönyvet, ahogy a drogstratégia is felépült, végigmegy ezeken a célokon, és végigmegy azokon az ígéreteken, amelyeket középtávon, illetve rövid távon megfogalmazott maga a stratégia.

Az a helyzet, hogy nagyon sok helyen ezeknek az ígéreteknek az újbóli leírása, újbóli megerősítése, újbóli megfogalmazása történt meg. Ahol vannak konkrétumok, és konkrétumok elsősorban a prevencióval kapcsolatban kerültek leírásra, ott ezek a konkrétumok, azt gondolom, egy építkezési folyamatnak az első szakaszába illő lépések. Ilyen szerintem a kábítószerügyi egyeztető fórumoknak a létrehozása, ahol szerepelnek számok is - tudjuk, 56 településen indult el ilyen -; vagy már korábban is működő programoknak a folytatása vagy valamilyen újfajta mutációja. Gondolok azokra a programfelsorolásokra, amelyek a honvédségnél aktuálisan működnek, hiszen a honvédségnél már 1998 előtt is működtek ilyen drogprevenciós programok; mint ahogy a biztonságos szórakozóhelyek segítése, az egyesület létrehozása, illetve az ez irányban tett prevenciós lépések is ilyen jó lépések. De azt gondolom, hogy ezeknek a lépéseknek, beleértve az iskolai prevenciót is, a hatékonyságát, eredményét, hatásosságát ilyen rövid idő alatt lemérni értelemszerűen nem lehet, következésképpen ezt nem is kérem számon a jelentésen. Sokkal inkább számon kérendő szerintem, hogy mi van azzal az ígérettel, amely már a gyógyításra, a rehabilitációra vezet át bennünket, hogy kiépül a drogambulanciák hálózata az országban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből a jelentésből nem tudjuk áttekinteni, hogy mi is a helyzet a drogambulanciákkal Magyarországon; utalás van benne arra, hogy néhány ilyen új kísérletet majd az OEP befogad, illetve utalás van benne azzal kapcsolatban, hogy három helyen létrejön ilyen, de a jelentésből nem tűnik ki egy országos kép azzal kapcsolatban, hogy hány fehér folt, hány fehér megye van az országban, ahol nem elérhetők az ilyen típusú szolgáltatások.

És hogy rátérjek a legfontosabb részletére, vagy a számomra legfontosabb, leginkább vitatható részletére, ami a Btk.-val, a fogyasztás büntetésével kapcsolatban szóba jön, a kínálatcsökkentéssel kapcsolatos tennivalókat a vám- és pénzügyőrség munkájának a méltatásával kezdi a jelentés. Itt valóban vannak értékelhető eredmények, valóban mintha javult volna ez a munka. Nem igaz ez álláspontom szerint a rendőrség munkájára, ahol például a 24. oldalon a jelentés maga is mintegy kívánatos célként fogalmazza meg, hogy javuljon ez a munka. Megint csak idézem: "Folyamatos cél, hogy a rendőrség felderítő és nyomozati munkája váljék eredményesebbé, elsősorban a terjesztéssel kapcsolatos kábítószeres ügyekben, valamint a kábítószer-használat és más bűncselekmények összefüggéseivel kapcsolatos ügyekben."

Hogy a kábítószerrel való visszaélés bűncselekmény tényállásának a módosítása milyen valóságos következményekkel járt, azt ebből a jelentésből, legalábbis a jelentés írói szerint, nem tudjuk meg. Megint csak idézem, a 30. oldalon szerepel az a szakasz, ahol erre történik utalás: "Az Országos Kriminológiai Intézetben az ISM támogatásával már elkezdődött ez a vizsgálat, melynek eredményeiről 2001. második felében tudunk beszámolni" - írták ezt, nem tudom, pontosan mikor, mert decemberi dátum van magán a jelentésen. "A vizsgálat érinti a jogszabályi környezet megváltozásával kapcsolatos, a rendőrség felderítő tevékenységének, az eljárások lefolytatásának, az ítélkezési gyakorlatnak a monitorozását." És nem tudjuk meg igazából, hogy mi az eredménye ennek a munkának.

De ha megpróbáljuk saját kútfőből összetenni az információkat, részint azt, hogy érzékelhetően csökken az ambulanciákon jelentkezők száma, ami mögött vélhetőleg az az elbátortalanodás van, amelyet a jogszabály szigorítása, a fogyasztók büntetése idézett elő, másfelől pedig mellé tesszük azt az információt, amit a jelentés ugyancsak a 30. oldalon elénk tár, hogy tudniillik amíg 2000-ben egész évben 1057 volt a kábítószeres bűncselekmény miatt jogerősen elítéltek száma, addig 2001. első félévében - tehát fél év alatt - 754 felnőttkorú személyt ítéltek el kábítószerrel való visszaélés miatt. Ebből a két számból kiolvasható egy intenzív növekedés az elítéltek számát tekintve, hasonlóképpen ahhoz, amit a fiatalkorúakról állít a jelentés, hogy tudniillik 2000-ben összesen 94 fő fiatalkorú felelősségre vonásával találkoztunk, és 2001. első félévében 72 elítélttel. Én azt gondolom, hogy ezek a számok minket mindenképpen abba az irányba kell hogy befolyásoljanak, hogy vizsgáljuk felül, valóban szükség volt-e erre a törvénymódosításra, illetve nincs-e szükség arra, hogy a kormány újbóli módosítást terjesszen elő, most már abban a szellemben, ami kicsit tehermentesíti a fogyasztókat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magunk részéről a jelentést elfogadni csak akkor tudjuk, ha azt a bizonyos országgyűlési határozati javaslatot, amely jelenleg egy mondatban a jelentés címének a megismétlésével pusztán annyit mond, hogy a Ház elfogadja a javaslatot, egy kicsit kibővítjük. Erre a kibővítésre Fodor Gábor képviselőtársammal közösen tettünk módosító indítványt; két ponttal szeretnénk kibővíteni ezt a summázatot, amit az Országgyűlés majd elfogadhatna.

Az egyik, amint arról már beszéltem, a Btk. újbóli módosításának a szükségességére utal, a másik pedig kiegészítő jelentést, információkat kér a stratégiai programban rövid távú célként megfogalmazott feladatok közül jó néhány állásával kapcsolatban, így például a drogambulanciák kiépítésének a helyzetével kapcsolatban, a metadonfenntartó-kezelés régiónkénti kezelési centrumainak a kialakításával kapcsolatban, a tűcsereprogram megvalósulásával kapcsolatban, valamint az országosan egységes orvos szakértői tevékenység kialakításának a helyzetét illetően.

Amennyiben ez az általános vita, illetve az ezt követő részletes vita alkalmas arra, hogy közeledjen az álláspontunk, hogy a kormánypárti oldal elfogadja, hogy ez a jelentés bizony kiegészítésre szorul, hogy bizony indokolt a Btk. újbóli módosítása (Az elnök jelzi az idő leteltét.), akkor örömmel fogjuk támogatni a javaslatot.

Köszönöm a figyelmet, elnök asszony. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 

(21.40)

 




Felszólalások:  Előző  143  Következő    Ülésnap adatai