Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Nemzeti Bankról előttünk lévő beszámolóhoz való hozzászólásomat azzal kezdem, hogy Járai Zsigmond elnök úrnak a témáról szóló összegzését és értékelését értékelem. Ugyanis amit Járai Zsigmond elnök úr idehozott a Magyar Nemzeti Bank teljesítményéről, azt szakmailag egészen kitűnőnek tartom, különösen azért, mert olyan röviden volt képes elmondani. Ugyanis, képviselőtársaim, mi aztán nagyon jól tudjuk: hosszan beszélni könnyű, de röviden beszélni és a lényeget mondani bizony nehéz. E tekintetben dicséret illeti a Nemzeti Bank elnökét - a tartalom tekintetében is.

Hadd menjek a tartalomhoz, az időkorlátozás miatt inkább részletekben, mint összefüggő beszéd formájában. Az egyik megjegyzése a Nemzeti Bank elnökének az volt, hogy a Magyar Nemzeti Banknak, Magyarországnak devizaadóssága nincs, a vállalatoknak van.

Tisztelt Ház! Jó volna, ha ezt még egyszer végiggondolnánk. Ez igenis egy kívánatos, üdvös jelenség. Ha a vállalatoknak van adósságuk, ők jobban fognak gazdálkodni vele, mint valami nagy intézmény, a Kincstár, vagy akár a Magyar Nemzeti Bank. Mert a vállalatoknál a veszteség-nyereség kalkulus olyan állandó jelző, hogy nem lehet sokáig elhúzogatni és elhalasztgatni a téves vagy rossz szándékú gazdálkodást. Tehát ezt egy egészséges jelenségnek tartom, azzal szemben is, hogy képviselőtársaim közül voltak, akik e tekintetben kételyeket fejeztek ki.

Elhangzott az a kijelentés, hogy a magyar gazdaságpolitika megváltozott. Bauer Tamás képviselő úr megkérdezte: de miben? A magyar gazdaságpolitika az elmúlt három és fél évben, az Országgyűlés többsége és a polgári kormány gazdaságfilozófiája következtében, illetve annak alkalmazásaképpen úgy változott, hogy az általunk sokat vitatott restrikció vagy kinövekedés kérdésében a kinövekedés oldalán állunk. Ez vita kérdése lehet. Tardos Márton képviselőtársam igen elegánsan fejezte ezt ki, és én viszonzom: igen, e tekintetben, különösen az elméleti alapok tekintetében lehetne és van is véleménykülönbség. Többet illene foglalkozni azzal, talán vitanapot rendezni valamikor a Magyar Országgyűlésben arról, hogy mik az elméleti alapjai annak a gazdaságpolitikának, amit Magyarországon folytatunk. Ezek nagyon fontos kérdések. Azokkal a képviselő urakkal értek egyet, akik az előbb mintegy ostoroztak bennünket, hogy milyen kevesen vagyunk, amikor ilyen nagyon fontos témáról van szó.

(20.00)

Igen; tehát itt változott a magyar gazdaságpolitika a hozzáállást illetően.

Az a megjegyzés, amelyet ugyancsak az egyik képviselőtársam mondott, hogy a Magyar Nemzeti Bank által folytatott monetáris politika és az azzal egyeztetett fiskális politika hogyan segíti elő a gazdasági növekedést vagy hogyan lehet annak visszafogója, erre igen értékes és tanulságos tapasztalat van szerte a világban. Jól tudjuk, hogy mint egy megosztott szerep, a gazdaságpolitikának ez a két fontos személye - a jegybankelnök, aki a monetáris politikáért felelős vagy azt képviseli az ország felé, és a másik oldalon a kincstár - más nézeten van, és igen gyakran a jegybankelnöknek jut az a szerep, talán könnyebb szerepe van, mint a pénzügyminiszternek, hogy figyelmeztesse a kincstárt, hogy tessenek szívesek lenni takarékosabban költekezni, mert az infláció veszélye előfordulhat.

E tekintetben a jegybank függetlenségét kívánni és emlegetni helyénvaló, tisztelt Ház, azonban emlékezzünk csak arra, hogy hogyan is jön létre a Magyar Nemzeti Bank. Itt hoztuk meg a törvényt egy évvel ezelőtt. Ki nevezi ki? Kormány, Országgyűlés - de hát ki más? A király vagy valami népszavazás? Más országokban is így történik, a mechanizmus lehet egy kicsit különböző. Az a tény, hogy Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank részvénytársasági forma és az állam tulajdona, nem lényegesen különbözik például attól, ami Nagy-Britanniában van, ahol állami tulajdon, de ott a pénzügyminiszter, azt hiszem, még ma is - ahogy, emlékszem, évekkel ezelőtt is - tagja a jegybanktanácsnak. Ennél a mi jegybankunk függetlenebb. Vagy pedig az Amerikai Egyesült Államokban a Federal Reserve-nél, ahol ugyancsak a függetlenség körülbelül annyira megkérdőjelezhető, mint ahogy ez nálunk van. Tehát, tisztelt Ház, szeretném, ha e tekintetben, a Magyar Nemzeti Bank függetlensége tekintetében nem lenne kisebbrendűségi érzésünk vagy álmatlan éjszakánk. Ez így operációs, jó, és ha betartjuk a szabályokat, akkor ez így fog működni.

A továbbiakban, tisztelt Ház, szeretnék reflektálni, ha csak egy rövid percben is, arra, amit Bauer Tamás képviselő úr mondott nekem azzal kapcsolatban, hogy a restrikcióról mit gondolok, hogy a Bokros-csomag szükséges volt, és odáig ment Bauer képviselő úr, hogy az én elméletem lehet egy más világban. És azt mondta, hogy mivel én az Amerikai Egyesült Államok környezetét ismerem, annak a tapasztalata, annak az elmélete nem alkalmazható egy kisebb országéra. Szeretném ezt kijavítani. Az egy általános tétel, amit én a gazdasági növekedés szerepét illetően mondok, a stabilizáció felé, az infláció, a munkanélküliség tekintetében, nevezetesen, a restrikció, legyen az egy nagy ország vagy kis ország, nagyvállalat vagy egy Tisza menti halász vagy pedig egy gyümölcstermelő Cegléden, ha valami miatt kevesebb a termék, akkor az árak felmennek. Olyasvalami ez, hogy a betegségből lábadozó, gyengélkedő ember gyógyulását nem segíti, hanem hátráltatja a koplaltatás; kezdhetném a mondatot úgy is, hogy a koplaltatás nem segíti, hanem hátráltatja a gyógyulást.

Ebben az összefüggésben még egyszer azt szeretném ajánlani, tisztelt Ház, hogy a monetáris politikát keressük rá a Nemzeti Bankra, tisztelettel rákeresem a Nemzeti Bankra a monetáris politikát. Az egyik elem, hogy jelenleg is még milyen magas valutatartalékot tartunk a Magyar Nemzeti Banknál. Jót tesz ez a hitelünknek, de ha azért annak egy jelentős összegét elkölthetnénk gépekre, erdősítésre és a mezőgazdaság fejlesztésére, akkor az növekedés lenne. Gondolom, úgyis ez a Nemzeti Bank egyik szándéka, de én ezt bátorítani szeretném. Ugyancsak itt említem a kamatláb csökkenését. Üdvös, helyes, hogy a kamatláb csökkent. Ez a monetáris politikának a feladata, hogy megtalálja azt a pénzárat, amelyik optimális az adott körülmények között.

Talán tudatában vagyunk annak, tisztelt Ház, hogy az Egyesült Államok a világ legnagyobb monetáris, gazdasági egysége, a kamatláb most körülbelül 1,5 százalék, nagyon-nagyon alacsony, és az amerikaiak ettől függetlenül még jól alszanak, és nem félnek attól, hogy összedől a bankjuk. (Az elnök jelzi az idő leteltét.)

Tehát azzal kell befejeznem az idő hiányában, tisztelt Ház, hogy ez a jelentés, amely előttünk van, tényszerű, jó, gondolkozásra stimulál bennünket és előreviszi a gazdaságpolitikánkat.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)