Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KÉSZ ZOLTÁN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! ‑ mind az öten, akik itt vannak ebben a teremben. „Új Bábelt élünk, a fogalmak pokoli zűrzavarát. Gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét.” Karinthy Frigyes szavai régóta nem voltak olyan fájóan igazak, mint napjainkban. Amikor képviselőnek választottak, megfogadtam, hogy azért is fogok dolgozni, hogy a szavak végre visszanyerjék értelmüket a magyar politikában. Az elmúlt évek egyik legnagyobb veszteségei közé tartozik ugyanis az, hogy önök általánossá tették a valósággal teljesen ellentétes, annak tagadására és elfedésére kitalált nyelvüket.

Ez a mai újbeszél az Orbán-rendszer nyelve, tisztelt hölgyeim és uraim! Ezen a nyelven az állami korrupció nem bűn, hanem a nemzeti tőkésnek becézett oligarchák természetes napi rutinja. Ezek a nyelven a szegények problémái nem is léteznek, sőt maguk a szegények sem nagyon, pont úgy, ahogy a Kádár-rendszerben. Ezen a nyelven a szemérmetlen vagyonszerzések sem az ügyészség témái, hanem tehetséges fiatalok egészséges törekvései csupán. Ezen a nyelven az európai értékek és a szövetségeseink cserbenhagyása gyanús keleti despoták kedvéért nem felelőtlen politikai kalandorság, hanem büszkén vállalt keleti nyitás.

Ezen a nyelven a több hónapos kórházi várólistákra és a vegetáló kórházakra nincs is szó, miközben azt a kifejezést írják elő az irtózatos stadionpocsékolásra, hogy fedett sportlétesítmények.

Ezen a nyelven akár a szelíd, akár a kemény kritika rögtön árulás, összeesküvés, nemzetre rontás, mert kinevezték magukat csalhatatlanul a nemzetnek, holott annak ötödét sem képviselik már. És ezen a nyelven sok százezer magyar nyugati kivándorlása nem súlyos csapás a magyar társadalomra, a gazdaságra és a jövőre, hanem Európa belakása. Pedig, ha a köztévének nevezett vicc-csatorna helyett csak egy pillanatra a mai Magyarországot kapcsolnák be, akkor rájönnének, hogy a valóságot a miniszterelnök álkérdésekkel leplezi le. Hiszen azt önök is tudják, hogy a semmiből előrángatott halálbüntetés vagy az ön szerint hanyatló Nyugatra igyekvő, hazánkat szinte kizárólag tranzitországként tekintő menekültek elleni uszítás csak terelés. Nem ez a valódi probléma, hanem a magyar fiatalok és a középkorúak tömeges kivándorlása.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt évben sok százezren lábukkal szavaztak arról, hogy látnak-e jövőt itthon avagy sem. És bár az elvándorlás már az ön elődei alatt is megkezdődött, tömeges méretűvé csak az elmúlt években vált. Ön nemrég egy történelemátfestő konferencián megemlékezett arról, hogy 1984-ben Bécsben elgondolkodott azon, hogy hazajöjjön-e. Eltelt 30 év, és lassan ott tartunk, hogy akinek lehetősége van rá, az már szinte gondolkodás nélkül megy, és miközben gyakran vádolják önt azzal, hogy nem figyel a Nyugatra ‑ ami persze túlzás, hiszen az ön regnálása alatt vált London a második legnagyobb magyar várossá ‑, ma már ritkán jut eszébe az a szocialista kormányok idején hangoztatott aggodalma, hogy nem azért neveljük fel a gyermekeinket, hogy aztán később csak interneten tudjunk velük beszélni, sok ezer kilométeres távolságból.

De tényleg lehetséges ez? Elképzelhető, hogy az ön nyelvén sok százezer magyar energiája, alkotókedve, álma, tehetsége, urambocsá’, adója nem hiányzik rettenetesen Magyarországnak? A szavazatuk nem hiányzik önnek, az érthető, és talán ezért van az, hogy nem is olyan könnyű nekik azzal élniük. De tegyük félre a politikát, hiszen ez volna az igazán égető nemzeti ügy!

Csak Veszprémben több száz egészségügyi dolgozó hiányzik. A Veszprém környéki települések egyik legfőbb panasza, hogy a fiatalok külföldre mennek, mert itthon nincsen megélhetés.

(0.40)

Ha felolvassák önnek az interneten található felméréseket arról, hogy miért távozott és távozik az a rengeteg ember, akkor megérti, hogy nemcsak az anyagiak döntenek a gyakran életre szóló elhatározásokban. Az Orbán-kormány nem tulajdonít jelentőséget ennek a súlyos nemzeti veszteségnek, pedig az aggasztó méretű és szerkezetű kivándorlás nagyon is fenyegető jelenség.

Itt az ideje, hogy ezzel és más, az önök nyelvében ugyan nem létező, de valóságos kérdéseket tűzzünk napirendre. Kezdhetnénk azzal, hogy miért távozott ennyi honfitársunk. Aztán folytassuk azzal, hogyan tudjuk őket hazahívni. Ez ugyanis ostoba kommunikációs kampányokkal nem fog menni. Legyen ez egy igazi nemzeti konzultáció, nem manipulált kérdésekkel! Ezzel az új exodussal kellene foglalkozni olyan másodrendű frissességű ideológiai termékek helyett, mint amilyen például a vasárnapi vásárlási tilalom. A magyar családok együttlétét nem az akadályozza, ha vasárnap nyitva van a bolt, hanem az, ha elmennek a gyerekek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)