Felszólalás adatai

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! A képviselő asszony hozzászólása messze túlnyúlt a törvényjavaslat keretein, már ami az érettségit illeti.

A másik ügyben köszönöm, hogy a képviselő asszony támogatja az alapvető célt, tudniillik azt, hogy a nevelőtestületek szava döntő legyen annak érdekében, hogy az iskolákat olyan igazgató kollégák vezessék, akik a fenntartó mellett a tantestület támogatását is élvezik. Lesz arra mód, hogy ezt a támogatását kifejezze, hiszen tartalmaz a törvényjavaslat egy olyan kétharmados önkormányzatitörvény-módosítást, amely csak konszenzussal lehet eredményes, és amely feltétele annak, hogy bármilyen megoldást találjunk egyébként erre a problémára. Abban bízom, hogy módosítókkal majd olyanná tehető a törvényjavaslat konkrét szabályozása, amelyik a képviselő asszony által megfogalmazott igényeknek is megfelel. Tehát szerintem ebben a dologban érdemes a konszenzus felé törekedni.

Ami az érettségi rendszerét illeti, engedje meg, képviselő asszony, hogy fenntartsam azt a vitát, amely valóban már hosszú ideje fennáll közöttünk. Merthogy azt gondolom, a képviselő asszony azt mondja egyik mondatában, hogy írni-olvasni alig tudó diákok kerülnek be az egyetemre... (Dr. Hoffmann Rózsa: Némi túlzással.) Némi túlzással, mert valóban nyilván ez túlzás, de értjük.

(18.30)

De hát miről is szól tartalmában az új érettségi rendszer? És most feledkezzünk el a kétszintűség problémájáról, a képviselő asszony sem csak erről beszélt. Az új érettségi rendszerben éppen azok az elemek kerültek előtérbe, amely elemek alkalmassá teszik a diákot arra, hogy ne egyszerűen bemagolt tudást adjon vissza, hanem hogy ennek a tudásnak az értelmes felhasználásáról, éppen arról, ha tetszik, hogy képes-e értelmesen olvasni, és képes-e értelmesen írni, erről is számot adjon.

Azt gondolom, hogy valóban vannak viták az érettségi színvonala és szakmai tartalma körül, de ezek a viták messze nem olyan egyoldalúak, mint azt a képviselő asszony állítja. Éppen ellenkezőleg, a Magyartanárok Egyesülete vagy a Történelemtanárok Egyesülete nagyon határozottan kiáll e mellett az újfajta érettségi mellett, és kiáll a mellett a koncepció mellett, amelyik értelmes, jól használható tudást akar adni.

Én azt állítom, hogy az az általános műveltség, amely felhasználható, amelyet a diák képes értelmesen használni, az a hasznos általános műveltség, azt érdemes általában fejleszteni. Ahol pedig valóban megalapozott szakismeretekre van szükség - ilyen a felsőoktatási tudományoknak az adott szakterületre megfelelő ismerete -, ott van helye az emelt szintű érettséginek. Ezért van emelt szintű érettségi, mert az volt az eredeti szándék, hogy ahol erős versenyben, jó hallgatók kerülnek be a felsőoktatási rendszerbe, ott ennek megfelelő megalapozottága legyen; mégpedig olyan, ami egy kiszámítható, és a közoktatás rendszeréből származó tudást kér számon, de magas színvonalon.

Ez az érettségi rendszer viszonylag fiatal a magyar közoktatásban, biztosan számos hibája és gondja van, amelyeken érdemes szakmailag javítani. Idetartozik az a kérdés is, hogy hol és milyen ütemezéssel érdemes kötelezővé tenni az emelt szintű érettségit. Én állítom, hogy bevezetésekor, 2005-ben nem lehetett kötelezővé tenni az emelt szintű érettségit, egyszerűen azért, mert egy kipróbálatlan, ilyen értelemben nem bejáratott rendszerben nem lehetett azt a választást előírni a diákoknak, hogy egy ismeretlen vizsgára készüljenek.

De mára van megfelelő mennyiségű tapasztalat, van megfelelő mennyiségű ismeret, szerintem eljött az ideje annak, hogy a kialakított érettségi rendszer minden eleme megfelelőképpen funkcionáljon: a középszintű érettségi az általános műveltséget mérje - mégpedig jól, hatékonyan és úgy, ahogy egyébként ezt ma felhasználható tudás szempontjából jónak gondolja a szakma jelentős része -, az emelt szintű érettségi pedig ezen felül - nem ehelyett - mérjen olyan típusú alapismereteket, amelyek a felsőoktatáshoz szükségesek.

Ehhez álláspontunk szerint hosszabb átmeneti időre és pontosabban megfogalmazott szabályokra van szükség, mint a benyújtott törvénytervezetben, de ez nem ördöngösség, meg lehet hozni az ehhez kapcsolódó döntéseket. Mint ahogy az új érettségi rendszer bevezetése maga is egy hatéves folyamat volt, hasonlóképpen egy megfelelő átmeneti idővel időt kaphatnak elsősorban a diákok, akik bekerülnek majd a középiskolába, másodsorban a középiskolák és a felsőoktatási intézmények, na meg a mindenkori aktuális oktatási kormányzat, és a tananyagfejlesztők meg a vizsgafejlesztők arra, hogy felkészüljenek erre az új helyzetre. Tehát szerintem ennek a módosításnak az iránya jó és helyes.

Vannak alternatív érettségi koncepciók. Van olyan koncepció - ezt Pósán képviselő úr mondta -, amelyik visszaállítaná a felvételit; van olyan koncepció, amely szerint - ezt is olvastam, talán egy komoly szakembertől, ha jól emlékszem, Horn György úrtól, de ebben nem vagyok egészen biztos - nem ezt kellene, hanem csak egyszintű kompetenciaalapú érettségi kellene, és el kell felejteni a kétszintű érettségit.

Az én álláspontom az, hogy a jelenlegi érettségi rendszer többfajta szakmai szempont között - és többfajta igény, a közoktatás igénye arra, hogy lezárja valahogy a tanulmányokat, egy társadalmi igény arra, hogy az érettségi, ami ma már egy széles körben elterjedt alapozó végzettség, ez valóban használható tudást adjon, és a felsőoktatás igénye arra, hogy felkészült diákok kerüljenek be -, ezek között a keretek és eltérő igények között kötött jó kompromisszum, amit lehet finomítani és lehet továbbfejleszteni, de ezen érdemes gondolkodni.

Köszönöm szépen, elnök úr.