Felszólalás adatai

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Két témához szeretnék hozzászólni, amelyet ez a benyújtott törvénymódosítás érint. Az egyik az igazgatóválasztás, illetve igazgatókinevezés kérdése, amelyben látom az előterjesztők jó szándékát. Kétségtelen, hogy az az iskola, amely történetesen egy olyan igazgatóval kénytelen működni, akit a nevelőtestület jelentős része nem támogatott, kudarcra van ítélve.

(18.20)

Ezért mi is fontosnak tartjuk, hogy valamilyen formában a törvény, a szabályozás oldja meg azt a helyzetet, amely a '93-as - ha jól emlékszem az évszámra - alkotmánybírósági határozat következtében beállt, amikor is elvette a tantestülettől a valóban fajsúlyos jogot a tekintetben, hogy beleszólhasson az igazgatója kérdésébe. Azóta sok olyan eset vált ismertté, amely arról tanúskodik, hogy a tantestület nem támogatta az igazgatót, a fenntartó mégis kinevezte; ezek általában mindig botrányba fulladtak.

Ezért a jó szándékot, amit, azt hiszem, a 7. § tartalmaz - meg egyéb paragrafusok is -, hogy tudniillik, az iskola dolgozóinak legyen bizonyos érdemi beleszólásuk az igazgató kinevezésébe, ezt önmagában támogatni tudjuk, de az itt közölt megoldást azért nem tartjuk szerencsésnek. Mert akiknek döntő szava kell hogy legyen - már amennyit meg lehet tenni e téren -, az a nevelőtestület, és nem szerencsés, ha az alkalmazotti testületre, tanulókra, szülőkre egyaránt és a nevelőtestület egészére vonatkoztatjuk ezt a bizonyos 40 százalékos határt. Egészen más a munkakapcsolat, a munkaviszony és a pszichológiai kapcsolat egy iskolában az igazgató és a tanárok között, hiszen itt azonos végzettségű, a hierarchiában egymástól kevésbé elszakadó emberekről van szó, akiknek pedagógiailag együtt kell működni - itt fontos a támogatás -, és egészen más az igazgató és a takarító, az igazgató és a portás között, akik alkalmazottak, és ez egy egészen másfajta munkaviszony. Ezért tehát az itt szereplő konkrét megoldást nem támogatjuk, be fogunk nyújtani - vagy benyújtunk - módosító javaslatot, vagy talán a beterjesztők is belátták, hiszen a bizottsági vitában elhangzottak ezek az érvek.

Ennél súlyosabb a másik téma, amihez hozzá szeretnék szólni, és ez az érettségi. Bevezetőként itt is elmondanám, hogy azt a törekvést, hogy emelkedjék a felsőoktatásba bekerülők tudása, műveltsége, színvonala, mi is fontosnak tartjuk. A megoldást viszont nagyon rossznak találjuk, és hogy megértsék, miről van szó, engedjék meg, hogy egy picit visszatekintsek időben az érettségire.

1995 körül jelent meg az első koncepciója annak a kétszintű érettséginek, amit aztán - ha jól emlékszem az évszámra - olyan 2003-2004 körül bevezetett a minisztérium. Akkor, '95-97 között az egész szakma ellene volt. Egy parlamenti felszólalás nem alkalmas arra, hogy felidézzem a szakmai vita minden részletét, csak egy mozzanatot hoznék ide, aztán majd még egyet. Ennek pedig az volt a lényege, hogy ez a kétszintű érettségi, amit később bevezettünk, nem kedvez az általános műveltség szélesítésének, hiszen arra készteti, arra kényszeríti a diákokat, hogy egy vagy két tantárgyat válasszanak maguknak, és azt tanulják emelt szinten, miközben az országnak, a felsőoktatásnak, a tudománynak, az értelmiségi pályáknak széles alapműveltségű gyerekekre volna szüksége.

Ezt az érettségi rendeletet vagy érettségi reformot bevezették annak idején, annak ellenére, hogy mind a felsőoktatás, mind a közoktatás - jelesül a sokszor hivatkozott Országos Köznevelési Tanács is - ellenezte. Emiatt, és még más okok miatt, amiket itt most nem említek fel. A hatalom voluntarista módon valami miatt ragaszkodott ehhez a kétszintű érettségihez, bevezette. De hogy ne okozzon kudarcot, hogy ne történjék meg az, ami megtörtént Romániában vagy Franciaországban, hogy egy érettségi reform után az adott korosztály 10-20 százaléka megbukik, ezért katasztrofális mértékben levitték az érettségi követelményét. Ennek következménye az, hogy ma le lehet úgy érettségizni egészen jó eredménnyel, hogy az adott szaktárgyakból alig tud valamit a gyerek, és a felsőoktatásba - miután nem kívánta meg az emelt szintű érettségit - sorba kerülnek be olyan fiatalok, akiknek a tudása nem üti meg azt a szintet sem, amit korábban egy jól végzett általános iskolás diáké.

De van itt még más probléma is. Miközben a felsőoktatás átalakítása azt a célt tűzte maga elé - és ez az egyik alapkoncepciója a bolognai rendszernek -, hogy minél későbbre tolja ki a fiataloknak a konkrét specializálódást, pályaválasztást, ezt szolgálja a hároméves bachelorképzés, amely széles alapozó képzést jelentene, ahol még nem választanak szakot, csak szakirányt, ezzel szemben az érettségi reform arra készteti a fiatalokat, hogy már 15 éves korban döntsék el, hogy mi legyen az az egy vagy két tantárgy, amit ők emelt szinten akarnak tanulni. Mintha nem ugyanaz a minisztérium döntötte volna el ezt a két fontos reformot, ezek egyáltalán nem találkoznak. A felsőoktatás tehát az alapműveltséget segíti, az érettségi pedig a korai szakosodást, de a követelmények lecsökkentésével katasztrófát idézett elő a közoktatásban, mert némi költői túlzással - engedjék ezt meg nekem, értjük egymást, azt hiszem - írni-olvasni alig tudó fiatalok tömege kerül be az egyetemre.

Ezt az elhibázott érettségi reformot, amelyet - megismétlem - mind a felsőoktatás, mind a közoktatás a bevezetésekor is opponált, nem tartott helyesnek, ez a módosítás most szentesíteni akarja. Abból indul ki, hogy ha előírja majd a kormány, hogy egy vagy két tantárgyból emelt szintű érettségit tegyenek, ettől reméli azt, hogy javul a felsőoktatás színvonala. Lehet, hogy kicsit majd jobban tudja a fizikát, a matematikát a Műszaki Egyetemre menő - vagy fordítva -, de a műveltsége nem fog emelkedni, és ez az oktatási rendszerünknek vagy éppen a társadalmunknak talán az egyik legnagyobb katasztrófája, hogy radikális, katasztrofális méretekben csökkent a színvonal.

Magam itt a parlamentben már legalább háromszor-négyszer interpelláltam 2006 óta az ügyben, hogy változtatni kell az érettségi rendszerén, mert nem jó, mert bajt okoz, mert rombol, mert igénytelenséget szül, nem emeli a színvonalat; ez nem történt meg. Ezért tehát ezt a szándékaiban, mondom, jó szándékú kezdeményezést nem tudjuk támogatni, mert nem az alapvető bajt orvosolja, hanem egy szépségflastromot rak az alapvetően elrontott rendszerre.

Bizony, én is azt javaslom a Kereszténydemokrata Néppárt nevében, hogy vonják vissza ezt a törvényjavaslatot. Inkább arra törekedjenek, hogy az érettségi rendszert hogyan lehet - jól tudom, nem egyik évről a másikra, hanem több évre - úgy megreformálni, hogy a színvonal emelkedjék, de ahhoz, hogy az egyes érettségi feladatok követelményszintje emelkedjék, nem kellene három évet várni. Erre lenne alapvetően szükség, hogy egy nyolcadikos gyerek ne tudja megírni jelesre az érettségi történelemdolgozatot, vagy hogy ne mondják azt nekem az egyetemi hallgatóim, hogy úgy érettségiztek le jeles és jó eredménnyel, hogy az adott szaktárgyból lényegében nem kellett tudniuk semmit, mert a megkapott 32 oldalas és 42 oldalas kinyomtatott érettségi feladatokból egy értelmes, olvasni tudó gyerek ki tudja olvasni a választ.

Itt van a gyökeres hiba, ezen kellene változtatni. Sajnos ez a kormány az elmúlt három évet elmulasztotta, nem tette ezt meg, ez a módosítás nem fog eredményt hozni, nincs értelme ennek a módosításnak így.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)