A felszólalás szövege:

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy érdeklődéssel hallgattam a vitát, különösen a szocialista képviselőtársaim mondatai váltottak ki érdekes hatásokat bennem. Azt hiszem, abban mindannyian megegyezhetünk, hogy az utóbbi időben a területfejlesztés a párhuzamosságtól volt zsúfolt, illetve alacsony hatásfokkal működött.

(17.40)

Többen vagyunk itt az ülésteremben is olyanok, és a Fidesz-frakcióban is többen vagyunk olyanok, akiket persze a Jobbik szeret álláshalmozóknak nevezni, de valójában mint politikai szereplők, részesei vagyunk a területfejlesztés rendszerének, ezért saját személyes élményünkből van rálátásunk. Én nemcsak képviselő vagyok, hanem polgármester is, sőt kistérségi elnök is. Az első párhuzamossági szint már a kistérségi szintnél jelentkezik, hiszen az 1996-os területfejlesztésről szóló törvény alapján működnek meg működtek a kistérségekben a területfejlesztési tanácsok, majd a 2004-es törvény alapján az önök által, Lamperth Mónika által kikényszerített kötelező önkormányzati társulásokról hozott törvény, a 2004-es többcélú kistérségi társulásokról szóló törvény alapján működtek a településeken, a kistérségekben a fejlesztési tanácsok.

Ezek a fejlesztési tanácsok és a többcélú kistérségi tanácsok az üléseiket egyszerre tartották, hiszen ugyanazok voltak a résztvevők, maximum a fejlesztési tanácsnál még volt a térségekre jellemző számban egy-két civil szervezet, amelyik elmondhatta a véleményét, de míg működött közighivatal, még a közighivatalnak volt törvényességi ellenőrzési joga, akkor nem győzött többoldalas irományt kiküldeni, hogy hogyan kell választani az egyik fórum résztvevőit, meg a másik fórum résztvevőit, és meggyőződésem, hogy minden megyében másféle instrukciót adtak a többcélú kistérségi társulások elnökeinek. De ugyanilyen párhuzamosság működött a megyék szintjén a nemzeti és az EU-s források kezelésénél és a régiónál is, ezért mi, képviselők visszaemlékszünk arra a Lamperth Mónika-mondatra, hogy "tudjuk, hogy mit kell tenni". Ezt a rendszert, a régiós rendszert, a megyék kiüresítését pontos politikai érdek- és törésvonalak mentén hozták önök létre.

Pál képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy higgye el, a megyei identitás nem kórházaktól függ, a megyei identitás érzelmi kérdés. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében vagyok országgyűlési képviselő, a szatmári térség országgyűlési képviselője. Mi a történelmi Szatmárt tekintjük a saját megyénknek, most is, annak ellenére, hogy Trianon után meghúzták a határokat, mert azokat az ott élő embereket tartjuk olyanoknak, mint amilyenek mi vagyunk. A Nagykárolyban, a Szatmárnémetiben és a térségben élő emberek megyei identitása nem kórháztól és különböző intézményektől függ; viszont a regionális identitás nem jellemző az országban szerintem sehol sem. Én Fehérgyarmat polgármestere vagyok, 80 kilométerre Nyíregyházától és 100 kilométerre Debrecentől. A térségemben lakó választópolgárok általában az ügyeket intézni Debrecenbe járnak, nem Nyíregyházára, nem a megyeszékhelyre, hanem a régiós székhelyre, mégsem érzik magukat észak-alföldi régióbelinek, mégsem alakult ki Hajdú megyei identitásuk, hiszen mi más megyéről beszélünk. Ez is világosan látszik ebből a törvényjavaslatból is.

Seszták Oszkár, aki egyébként a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke, nem más törvényt olvas, mint ön, tisztelt Pál képviselőtársam, akárhányszor fogja elmondani, hogy más törvényjavaslatot olvas, ugyanazt olvassák mind a ketten. Igenis, ki kell mondani, önök a régiót erősítették, elmondták, ez mennyire fontos az Uniónál, ezt ismerjük, hogy csak egy út van, a szocialisták mindig szerették ezt mondani, nincs más alternatíva, nincs más lehetőség. Az Unió sosem mondta ki, hogy az a régió a megfelelő területi egység, amit önök régiónak neveztek.

Úgy gondolom, inkább arról kellene beszélniük, tisztelt szocialista képviselők, hogy hogyan működött a területfejlesztés az előző 8 évben vagy az előző 4 évben. A képviselő úr, aki volt miniszter, Varga képviselő úr az ÁSZ-jelentésekből idézett, hogy mennyi EU-s forrást hívtunk le. Én felhívom a figyelmét egy másik ÁSZ-jelentésre, ami szintén ott van egyébként az ÁSZ honlapján, és a következőről szól: 2004 és 2008 között a felhasznált 2100 milliárd forint támogatás ellenére növekedett az EU-hoz viszonyított lemaradásunk, és növekedtek az országon belüli fejlettségbeli különbségek. Tehát nemhogy az olló szűkült volna, a leghátrányosabb helyzetű térségek még távolabb kerültek Budapesttől és a közép-magyarországi régiótól.

De hogy egy másik példát is mondjak, ami szintén az önök nevéhez fűződik, bár elment már a függetlenek képviselője, aki szintén miniszter volt, és az akkori kormánybiztos, Varju úr, aki most szintén a függetlenek csapatát erősíti, aki az lhh-program kormánymegbízottja volt annak idején, amit nagybecsű miniszterelnökük, Gyurcsány Ferenc nagy szavakkal az egész ország előtt ismertetett, 97 milliárd forintot szántak a leghátrányosabb helyzetű kistérségekre. Persze érdekes módon a 47 kistérséget csökkentették 33-ra, és érdekes módon az a nyíradonyi térség kiesett, amely Hajdú megyében található, de benne maradt a nyírbátori térség, hiszen akkor az ország pénzügyminisztere a nyírbátori térségben volt; mind a két térségnek hasonló a mutatója. Annak idején megfogalmaztam önöknek többször a bizottsági ülésen is és itt a parlamentben is, hogy számolatlanul sok pénzt kapott Nyírbátor az előző ciklusban, csak azért, mert az ország pénzügyminisztere abból a városból került ki. Akkor, ha a túrós csusza indult volna Nyírbátorban, az is kapott volna pályázati támogatást. Tehát igenis, keményen politikai törések mentén osztották szét a pénzt.

Az lhh-s programnál kíváncsi lennék egyébként Pál képviselő úr vagy Varga képviselő úr, de akár Józsa képviselő úr véleményére, hogy ez a 97 milliárd, amit elvileg megkaptak ezek a térségek, beváltotta-e a hozzáfűzött reményt. Elérték-e ezek a térségek azt, hogy közelebb kerülhetnek? Történt-e ott valami gazdaságélénkítés? Az égvilágon semmi nem történt! Tehát gyűjtöttünk projekteket, generáltunk projekteken, volt olyan, a koalíciós társuk, az SZDSZ által kiküldött szakértő, aki a leghátrányosabb helyzetű kistérségeket taxival járta végig, de valójában a térségek nem kerültek közelebb Budapesthez. Katasztrófa volt az előző 8 évben, úgy gondolom, a területfejlesztés rendszere. Igenis, megyei szintre kell áttenni. Nem kell, hogy túl sok szereplős legyen. Itt aggódott egy kicsit az LMP-s képviselő asszony az aprófalvas településekért. Én ilyen kistérségben vagyok kistérségi elnök, ahol 49 település van. Nagyon nehéz munkával lehet egyfajta kompromisszumot hozni a települési polgármesterek között, de azt hiszem, abban egyetértünk, itt az MSZP-s képviselők is biztosan egyetértenek velem, ha túl sok szereplős a történet, akkor valójában nem lesz megegyezés, hiszen mindenki az egyéni érdekeit kezdi majd érvényesíteni. Én így vagyok egyébként a civilekkel is. Tehát a területfejlesztés azért igenis, legyen a megválasztott képviselők, legyen a politikai szereplők dolga, és a civil szereplők maximum véleménynyilvánításban vegyenek részt.

Nekem a legtöbb bajom, a térségekben a legtöbb baj az igen agresszív, vagy lehet azt mondani, nagyon agresszív zöld civil szervezetek képviselőivel van. Ha még itt lett volna Szilágyi képviselő úr az LMP-ből, akkor ezt kifejezetten neki céloztam volna.

Változott a rendszer, volt egy választás 2010-ben. Én arra kérem MSZP-s képviselőtársaimat, hogy ne aggódjanak, higgyék el, a frakcióban, önök is pontosan tudják, a Jobbik is pontosan tudja, hány olyan képviselő van, aki a területfejlesztés valamilyen szegmensében, a legkisebbtől a legnagyobbig részt vesz, és hányan vagyunk olyanok, akik az eltelt 20 év távlatából tényleg igyekeznek egy olyan törvényt alkotni, ami megfelelő.

Egy példával szeretném zárni. Nagyon sokan vagyunk polgármesterek, akik, ha beadunk egy európai uniós pályázatot, akkor lehet, hogy ezerszer, de lehet, hogy kétezerszer kell aláírni, szignálni minden oldalt. Sokszor nem is értjük, igazából mennyi mindent kell nekünk aláírnunk. És ha egy nemzetközi pályázatban vesz részt a kistérségünk, akkor mindössze két darab aláírás kell. Tehát van más út, ezt főleg Varga képviselőtársamnak címzem, nemcsak az az út van a területfejlesztéshez, amit önök megalkottak. Higgye el, egy jobb, a leszakadó térségeket jobban figyelembe vevő jogszabály az, ami előttünk van.

Természetesen arra kérjük, bár tudjuk, úgysem fogják támogatni, de arra kérjük, támogassák majd önök is ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Szilágyi képviselőtársam által elmondottakra szeretnék reagálni. Értem azt, hogy ilyenkor el kell mondani a kötelező politikai paneleket - centralizáció, a Fidesz itt mindenkit ledózerol a pályáról -, de higgye el, ilyenkor célszerűbb lett volna önnek is és a Jobbiknak is akár a gyöngyöspatai polgármestert megkérdezni, vagy akár a másik polgármesterüket, a tiszavasvári polgármestert megkérdezni, hogy mi is a területfejlesztés, mi is az a kistérségi fejlesztési tanács. A kistérségi fejlesztési tanács, amiről a területfejlesztésről szóló törvény rendelkezik, áll a települési vezetőkből, a polgármesterekből, és a törvény előírja, hogy kötelezően kiket kell meghívni, a kamarát és egypár civil szervezet képviselőjét.

Egy olyan térségben, ahol sok település van, mondjuk, a tiszavasvári is ilyen, még ha ott vannak a civilek és ott vannak mások, akkor is az a szervezet van többségben, amelyik polgármesterekből áll. Egy polgármester, egy közéleti szereplő már azzal, hogy közéleti szereplő, mert gondolom, önök sem hisznek a független polgármester klasszikus kategóriájában, már egy politikai testület. Nem lehet azt mondani, hogy ez független fórum, az egy hiú ábránd. A területfejlesztésben politikai szereplők vannak, közéleti szereplők vannak, de nem pártkatonák.

Én értem, hogy a paneleket el kell mondani, de higgye el, hogy nem erről szól ez a jogszabály. Kérdezze meg Tiszavasvárit. Tiszavasváriban van a központ, és az elnöke egy fideszes polgármester, a rakamazi fideszes polgármester. Most fogadták el, mert minden kistérségben most kell elfogadni a költségvetési koncepciót, most kell elfogadni rendeletben a belső ellenőrzésről szóló tervet, és egyéb operatív dolgok vannak, ahol a települési szereplők nem vitáznak, nem politikáról beszélnek, hanem a közös térségi fejlesztési érdekekről. Tehát itt kívülről nézve más. Ha a rendszerben benne lenne - és ezért mondtam, hogy ilyenkor jobb, ha benne vannak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és higgye el, ilyenkor előny az álláshalmozás -, akkor másként fogalmazott volna.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Ha most jobbikos képviselő lennék, akkor a felszólalásom a következőképp hangzana: a Fidesz az a párt, amelyiknek a programja nem új keletű. A 2007-es Erős Magyarország programot el kell olvasni, és a 2007-es Erős Magyarország programban, mondom az oldalszámot is: a 10. oldalon a következőket írjuk. "A növekedés, a munkahelyteremtés, az infláció leszorítása, a területfejlesztés egymással gyakran ellentétes szempontjait össze lehet és össze kell egyeztetni." Mit jelent ez, Volner képviselő úr? Mi mindig is azt mondtuk, hogy igenis, városközpont-rehabilitációra nem feltétlenül van szükség, bár tetszhet a helyieknek, és akár Fehérgyarmaton is megvalósult, tetszett az embereknek, hanem gazdaságélénkítési beruházásokra.

Józsa képviselő úr, annak idején a koalíciós társai, az SZDSZ lhh-program keretében azzal keresett meg, mint kistérségi elnököt, hogy tisztelt elnök úr, tudunk egy nagyon jó programot, ami képzést jelent. Kérdeztem, hogy oké, rendben van, mi az a képzés. Hogy voltam-e már a Szigeten? Mondtam, hogy én még nem voltam. Mert ott lehet venni szemétből készített ékszereket, és ez nagyon jó program lehet az ön elmaradott kistérségében, hogy szemétből fogunk majd ékszereket készíteni, és ahhoz az önök koalíciós társai küldenek majd képző embereket, akik majd megmutatják, hogy bipes flakonokból meg palackokból hogyan lehet majd a szegény sorban élő embereknek ékszereket készíteni.

(18.40)

Higgye el, hogy ott vagyunk a választók között, értékelik azt, hogy érkezett a térségbe több pénz, de azt is megfogalmazzák, hogy inkább gazdaságélénkítésre kellett volna azt a pénzt fordítani, amit nemcsak a választópolgárok, hanem a települési vezetők, a közéleti szereplők is mondanak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnálom, hogy Dorosz Dávid képviselőtársam, az LMP képviselője elhagyta a termet, de megszokhattuk ezt az LMP-s képviselőktől, hiszen csak bejönnek ide, elmondják azt az 5-8 percet, és amilyen lendülettel megérkeznek, azzal a lendülettel távoznak is.

Idézek: Népszabadság 2010. december 22., Szabó Timea - cinikus mondatok következnek -: "Legvégül csak a történeti hűség kedvéért: az LMP egy kivétellel tartózkodott a Trianonról szóló szavazásnál, a kettős állampolgárságról pedig Dorosz képviselőtársammal szintén tartózkodtunk." Jogalapja nincs az LMP-nek, hogy határon túli magyar politikáról beszéljen. Az igaz, hogy lehetne talán egy picit dinamikusabban és jobban támogatni a különböző szervezeteket és intézményeket, de azt kérem majd az LMP-s képviselőktől, hogy jöjjenek el egyszer egy olyan határ menti településre, amelynek például én vagyok a polgármestere, 20 kilométerre Szatmárnémetitől, 30 kilométerre Beregszásztól, és nézzék meg, hogy milyen ünnepélyes pillanat egy honosítási és egy visszahonosítási eljárás.

Tehát úgy gondolom, hogy az LMP határon túli magyar kérdésekben ne mondjon semmit.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Itt a költségvetési törvény általános vitája a vége felé közeledve, ha lehámozzuk a pártok által elmondottak politikai üzenetét, akkor abban valószínűleg mindannyian egyetérthetünk, hogy ez a költségvetési törvénytervezet folytonos a korábbi kormányzati intézkedésekkel, és talán abban is egyetérthetünk, hogy az elhúzódó válság idején kiemelten fókuszált terület a foglalkoztatás növelése és az adósság csökkentése.

A vita során különböző érveket hallottunk. Egy Stendhal-idézet jut az eszembe, hogyha a szocialistákra nézek. Stendhal ezt mondta: bosszant, ha a ló helyett paripát írnak, mert az képmutatás. Én úgy érzem, a szocialista felszólalásokból úgy tűnik, ha mi arra hivatkoztunk, hogy egy nagyon súlyos örökséget örököltünk, akkor ők mindig azzal igyekeztek ezt cáfolni, hogy az utóbbi két évben mi kormányzunk, mintegy elhitetve esetlegesen a televíziót nézőkkel, hogy milyen jó örökséget hagytak itt maguk után, minthogyha Overdose-ok szaladgáltak volna annak idején a Bajnai-kormány alatt, holott Overdose-ok helyett sovány gebékkel szembesültünk, amikor átvettük a kormányzást, és olyan helyzetben voltunk, mint Görögország.

De hogyha a Jobbik politikai üzenetét nézzük, ők többször elmondták azt, hogy ez a költségvetési törvénytervezet gyakorlatilag egy nemzetközi diktátumnak megfelelő, az IMF és az egyéb nemzetközi szervek kényszerítik ránk azt, hogy egy ilyen típusú költségvetést fogadjunk el.

Az LMP-nek most a kulcsmondata a sámán. Korábban a vudu költségvetést használta, most már valószínűleg a romkocsmákban kellő idő telt el ahhoz, hogy a sámán kifejezést találják meg. Én felhívom a figyelmüket, hogy érdemes a sámán szó után talán ellátogatni a Vágtázó Csodaszarvas zenekar egy koncertjére, ahol a magyar életerőt igazából megérezhetik, hogy milyen, és talán a tárnokvölgyi csatáról is lehet fogalmuk, és ha a tárnokvölgyi csatát a mai európai viszonyokkal összehasonlítjuk, akkor megérthetjük, micsoda nagy harc volt annak idején, amikor a hunok a rómaiakkal szemben Pannóniáért harcoltak.

(13.20)

Engedjék meg, hogy a külügyi bizottság tagjaként inkább a 2013. évi költségvetési javaslat külügyi vonatkozásairól beszéljek. A jelenlegi kiszámíthatatlan és bizonytalan gazdasági helyzetben, amikor olyan, az európai gazdaságot meghatározó országok, mint Spanyolország szorulnak pénzügyi támogatásra és az eurózóna tagállamai közül többen csak a Közösség szolidaritásában bíznak - lásd Portugália vagy Ciprus -, Magyarország teljesítménye kiemelkedő, és ezt az Európai Unió is elismeri. Bár az elért eredmények is büszkeségre adhatnak okot, azonban a kormány nem dőlhet hátra, a munkának még keményen kell folytatódnia azért, hogy 2013 az emelkedés éve legyen. Erre a jelenleg benyújtott költségvetés alapján minden esély megvan.

2013-ban több kiemelt külügyi feladat vár az országra, például jövőre mi leszünk a visegrádi csoport soros elnöke, valamint a Közép-európai Kezdeményezésben is rajtunk lesz az elnökség felelőssége. E két kiemelt közép-európai esemény azonban egyben egy lehetőség is. Ezt a kormány is látja, így a költségvetésben az elnökségi feladatok ellátására 110 millió forintot különítettünk el. A sikeres lebonyolításban nagyban támaszkodhatunk a 2011-es soros elnökségünk tapasztalataira, amely során nemzetközi összehasonlításban is az átlag feletti színvonalú és rendkívül takarékos elnökségünk volt. Az elnökségi felelősség mellett ez hatalmas lehetőség Magyarország számára. A kiemelt szerep miatt esélyünk nyílik közép-európai politikánk hiteles bemutatására, ami egyrészt a hozzánk legközelebb fekvő országokkal való kapcsolatok elmélyítésére, másrészt a külső, harmadik országok számára a régiót - mint Európa dinamikusan fejlődő részét - hivatott jellemezni.

A fejlődő országok iránti szolidaritásunkat bizonyítva arányosan vállalunk részt a közösségi tehermegosztásból. A nemzetközi fejlesztési együttműködés keretében még ebben a nehéz gazdasági helyzetben is nő a magyar hozzájárulás. 2012-ben 25 százalékos volt, 2013-ban 30 százalékos lesz a korábbi évhez viszonyított hozzájárulás emelkedése, így két év alatt jelentős mértékben nő a támogatás összege.

Miniszterelnök úr a politikai, gazdasági és kulturális együttműködésünk diverzifikálása érdekében meghirdette a keleti nyitás politikáját, amelynek keretében Ázsia két meghatározó nagyhatalmával, Kínával és Oroszországgal is mind szorosabb kapcsolatot kívánunk kialakítani. Ezzel együtt a szövetségi rendszerekben való elkötelezettségünk töretlen, ami az atlanti gondolat terjesztésére hivatott civil szervezetek, mint például a Magyar Atlanti Tanács támogatásában is látszik. Az erre fordított összeg 2013-ban több mint 50 százalékkal, 25 millió forintra nő.

A költségvetésre jellemző a kiszámíthatóság és a stabilitás, s ez a Külügyminisztérium keretszámaiban is megmutatkozik. A korábbi évekhez képest nem csökken a minisztérium számára a költségvetésben biztosított források összege, így biztosítva lesz a megfelelő keret a külügyi területhez tartozó intézmények fennakadásmentes működéséhez. Mi több, a 2012-es költségvetéshez képest a tárca közel 7 százalékkal nagyobb összegből gazdálkodhat, ami a külképviseletek dologi kiadásainak az árfolyammozgásból adódó kockázata ellen nyújt biztosítékot.

Tényleg őszintén javaslom ellenzéki képviselőtársaimnak is, hogy nyugodt szívvel szavazzák majd meg a költségvetési törvényt. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Botka képviselőtársam szavaira, illetve hozzászólására reagálva először is engedje meg, hogy hadd tisztázzunk egy történelmi fogalmat. Az államosítást talán pontosan önnek kellene legjobban tudnia mint Szeged polgármesterének, hogy az 1919, a Tanácsköztársaság nagy érdeme, tehát ne használjuk jobboldali összefüggésben. Nem államosításról van szó, bárhogy szeretnék ezt sulykolni.

A következő: nagyon örülök és érdekes, ha egy megyei jogú város, egy nagyváros vizionálja a nemzetpusztulást, az önkormányzati pusztulást, hogy mi lesz itt az önkormányzatokkal a következő évi költségvetésben, és arról beszél ön, aki az előző négy évben egy költségvetési vita során sem emelt ilyen harcias szót arról, hogy folyamatosan csökkentek a normatívák, folyamatosan kerültek a kistelepülések, a kisvárosok nehéz helyzetbe, egyszer sem hallottuk az ön féltő és aggódó gondolatait, hogy mi lesz velünk, magyar vidék, mi lesz velünk, magyar falu és mi lesz velünk, magyar város, és most érdekes öntől ezeket hallani.

Csak hogy emlékeztessem és tájékoztassam a politikai pénzosztással kapcsolatban, hogyan történt az előző nyolc évben. Mi, fideszes települési polgármesterek szinte egy fillért sem kaptunk a korábbi önhikiből és 6/3-as támogatásból, szinte egy fillért sem. Az önök elvtársai, az akkor még egy kicsit jóval nagyobb számban lévő szocialista polgármesterek viszont dúskáltak a pénzben. A választókörzetemben, ami egy aprófalvas településszerkezet, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legkeletibb választókörzete, ott érdekes módon az a 300 lelkes Tiszacsécse kapta az egyik legtöbb támogatást, ahol érdekes módon 2010-ben a szocialista ellenfelem indult polgármesterként.

Tehát önök arról ne beszéljenek, mert alapjuk nincs, hogy itt politikai alapon akar (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) majd önkormányzatoknak a Fidesz pénzt osztani. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megkövetem önt, Botka úr, elképzelhető, hogy a nagyvárosok költségvetéssel kapcsolatos, korábbi ciklusban beadott módosító indítványait nem követtem a kellő figyelemmel, de azért azt hiszem, abban azért nem tud megcáfolni, hogy egyszer sem hallatta a hangját, amikor párttársa, aki önkormányzati ügyekben egyáltalán nem volt jártas, kimondta azt az ominózus mondatát, hogy tudjuk, hogy mit kell tenni. Lamperth Mónika miniszter asszony volt, aki következetesen végigvitte a négy év alatt, hogy a jobboldali polgármestereknek semmilyen támogatást nem adott. Úgy gondolom, hogy a megyékkel kapcsolatos pejoratív megjegyzése is talán nem a mostani költségvetési vitához illő volt, viszont amikor az illetékbevételek elvétele történt, akkor sem emlékszem, hogy ön felemelte volna szavát.

Egyetérthetünk abban, hogy az önkormányzatok költségvetését át kell gondolni. Ha most megkérdezném öntől, hogy az ön városában az okmányirodához a korábban a szocialisták alatt adott normatívához, a normatívából fenntartott álláshelyekhez ön még hány állást fizetett, hogy a szegedi ügyfeleket ki tudja szolgálni, akkor biztos, hogy két számjegyű számot fog mondani. Hiszen abból a normatívából egy okmányirodát nem lehetett működtetni. Tehát nagyon sok olyan dolog volt ebben a rendszerben, amit át kell gondolni. És azt, hogy jó úton járunk, mindenféleképp jelzi az, hogy míg 2011-ben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ugye, a legkeletibb és a legszegényebb megyék egyikében 8,5 milliárd forintos igény volt a 6/2-es támogatásra, 2012-ben ez 6 milliárdra csökkent. Ez azt jelzi, hogy a településeken megindult a takarékos gazdálkodás, hiszen csak ez a biztosítéka a túlélésünknek.

Köszönöm szépen.

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Harangozó képviselő úr mondott olyan, általa tényeknek tartott dolgokat, amiket - úgy érzem - települési vezetőként is cáfolnom kell. Szeretném tájékoztatni, hogy a rendőrség nehéz anyagi helyzete nem új keletű dolog. 2003-tól szinte minden egyes Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei település támogatta a rendőrséget, mert még benzinre sem volt pénzük az önök kormányzása idején. Sőt a rendőrség 2008-ban utasításba kapta, hogy lehetőleg minél többet büntessenek (Dr. Harangozó Tamás: Most nem?) - most nem -, mert a büntetésből befolyt összeget kellett dologi kiadásra fordítani. (Dr. Harangozó Tamás: Most is így van!) Képviselő úr, ön listás képviselőként jutott be, ismer esetleg egy-két kapitányt. Mi pedig az életből ismerjük a rendőröket is, ismerjük a kapitányokat is. Tehát pontosan tudom, hogy mit mondok, higgye el, hogy most nem erre kell fordítani. A szocialista időszakban kellett erre fordítani.

A katasztrófavédelmi kirendeltségekről és a tűzoltóságokról is beszélt. Szeretném tájékoztatni, hogy én az ország legveszélyeztetettebb térségének vagyok országgyűlési képviselője, ami a korábbi szocialista ciklusban, talán politikai okokból, még véletlenül sem volt elismerve. A Felső-Tisza vidékéről van szó, amely az ország legárvízveszélyeztetettebb területe, gondoljon például a 2001-es beregi tiszai árvízre vagy a '98-as nagyon veszélyes helyzetre. Ez a kormány végre elismerte, hogy a veszélyeztetettség alapján kell kiszámítani a katasztrófavédelmi kirendeltségeknek járó normatív mutatót. Tehát nem igazából értem, hogy ön miről beszél. És nem hiteles, ne haragudjon, a rendőrségről beszélni - hát, azért 2006-ra mindannyian emlékszünk. Szóval, ne beszéljünk már erről, jó? Önök tették hiteltelenné a rendőrséget.

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Göndör képviselő úr hiányolt az előbb (Kovács Tibor: Én!)- akkor Kovács képviselő úr hiányolt az előbb. Szeretném tájékoztatni: először is ne minősítsen engem, mármint a kormány magyar hangjaként nem szorulunk az MSZP minősítésére. Az, hogy éppen nem voltam az ülésteremben, nem azt jelenti, hogy nem voltam itt a Házban. Annak ellenére, hogy nem voltam itt, higgye el, a költségvetés teljes mértékben megalapozott. Szeretnék látni az önök soraiban olyat, aki gyakorolta már az önkormányzati hivatást, volt már polgármester. Ha a patkónak erre az oldalára néz, akkor itt többen vagyunk polgármesterek, tehát ne bírálják azt, hogy az önkormányzatokat hátrányosan érinti ez a költségvetés, hiszen jogalapjuk nincs rá, az előző 8 év után különösen; Lamperth Mónika volt miniszter asszonyra nézek.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Vissza kellett fogni magam, miközben hallgattam Gúr képviselő úr mondatait, hiszen tizenöt percen keresztül dobálózott a számokkal, és valójában a való életről nem igazából beszélt. Azért nem beszélt a való életről, mert a való életről valószínűleg nincs semmilyen normális információja.

Én itt ültem az előző ciklusban is mint országgyűlési képviselő és polgármester, most is polgármester is vagyok és országgyűlési képviselő is, tehát pontosan tudom azt, hogy a közfoglalkoztatások között mi a különbség, mi volt korábban és mi van most. Ha a polgármesterek között járna, akkor megtudhatná, meg lehetne kérdezni tőlük azt, hogy mennyit kaptak. Államtitkár úrral vitatkoztunk késő estig annak idején, az önök kormányzása alatt, hogy legalább egy lapátot lehessen vásárolni a közmunkaprogramban dologi kiadásra. Önök megkérdezték, hogy minek az. Most meg kell nézni, hogy települések milyen gépeket tudtak vásárolni, és ezekkel a gépekkel milyen értéket tudnak teremteni.

Azt hiszem, azt pedig a magyar polgármesterek nevében vissza kell utasítanom, amivel önök vádolnak és ön vádol bennünket, hogy nem értékteremtő munka folyik. El kell menni, és meg kell nézni a településeken, mit hoztunk létre az utóbbi három évben ezzel a közfoglalkoztatással. Természetesen nyilván majd úgy fog válaszolni, ahogy tette ebben a 15 percben is, cinikusan, kioktatóan; én azt hiszem, hogy a tények önmagukért beszélnek.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Szél Bernadett képviselőtársam mondandójával kapcsolatban azért egy dologra föl szeretném hívni a figyelmét. Az előző ciklusban volt több éven keresztül, hogy a polgármesterek március végén, április elején dönthettek egyáltalán arról, hogy ki lesz a településen közfoglalkoztatott. Úgy telt el a január-február-március, hogy egy darab közfoglalkoztatott nem volt az adott településen. Nyilván ezekről a sikerekről Gúr Nándor képviselőtársam valószínűleg nem számolt be önnek, és nem számolt be most itt, a nagy nyilvánosság előtt. Igenis ócsárolta, igenis becsmérelte a közmunkát. Úgy fogalmazott, ha jól emlékszem, meg kell nézni a jegyzőkönyvben, hogy az nem közmunka, hogy a lapát délelőtt itt van, délután pedig ott van.

Fölhívom a figyelmét, hogy forduljon hátra, és nézze meg a volt miniszterelnökét, aki azt mondta, idézem: "Hazudtunk reggel, éjjel meg este, és közben nem csináltunk semmit." Ezek után öntől a számok, az a számhalmaz, amit felsorolt, öntől az, hogy hogyan kellene a közfoglalkoztatást Magyarországon megcsinálni úgy, hogy volt rá 8 évük, körülbelül olyan hiteles, mint a volt miniszterelnökének ez a mondata és ami következett ebből. Én erre hívnám föl a figyelmét. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én rendkívül nagy érdeklődéssel figyelem a vitát, és érdekes számomra az, hogy az ellenzék egyik pillanatban konkrét számokat kér, utána a másik pillanatban arról beszél, hogy feleslegesek a számok, hiszen úgyis minden számadat kozmetikázott. Elhangzott az ominózus Churchill-idézet. Én azt hiszem, tényleg az a legjobb, ha elhiszik nekünk, akik a való életben ott dolgozunk, nem fülhallgatón keresztül hallgatjuk a kötelezően elmondandó politikai paneleket, hanem az életből merítjük a tényeket (Közbeszólások a Jobbik soraiban.), hogy igenis a munkahelyteremtés felé jó irányba haladunk.

A másik: a Lehet Más a Politika körülbelül úgy képzeli el a zöldmunkahely-teremtést, ahogy annak idején 2010-ben az én térségemben: eljöttek Panyolára, tartottak egy nagyon komoly sajtótájékoztatót, hogy mi is az az önellátó falu, aztán miután reagáltunk rá, hogy hoppá, ez egy fideszes település, és már régóta csináljuk, akkor hirtelen visszavonulót fújtak, és megsértődtek. Tehát a való világban és a való életben kellene benne lenni, kedves Bernadett. Leveleket mindig lesznek emberek, akik írnak, de meg kellene kérdeznie a közfoglalkoztatásban dolgozó embereket, mi is a valós véleményük a településen zajló folyamatokról.