Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. POLT PÉTER legfőbb ügyész, a napirendi pont előadója: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Alkotmányos kötelezettségemnek eleget téve megtiszteltetés számomra, hogy az Országgyűlés plenáris ülése előtt is beszámolhatok Magyarország ügyészségének 2018. évi tevékenységéről.Az írásban elkészített és digitális formában is létező beszámoló rendelkezésére áll valamennyi képviselőnek, ezért engedjék meg, hogy szóbeli kiegészítésemben csak néhány, általam fontosnak vélt részletet emeljek ki belőle.

A beszámolási időszak közepén, 2018. július 1-jén lépett hatályba a büntetőeljárásról szóló 2017. évi CX. törvény, amely jelentős hatással volt az ügyészség 2018. évi büntetőjogi szakági tevékenységére. Egy félévet még a korábbi törvény hatálya alatt dolgoztunk, egy másik félévet viszont már az új törvény hatálya alatt, ami nyilvánvalóan az új jogintézmények következtében statisztikailag bizonyos nehézségeket okozott a munka elszámolásakor.

Egyes változásokat a törvényből külön is érdemes megemlíteni, így eltérően kell kezelni a törvény alapján azokat az ügyeket, amelyekben a terhelt beismer, és a büntetőpolitikai hangsúlyok áttevődtek a hagyományos vádemelésről az elterelő, illetve a sértetti reparációt eredményező intézmények alkalmazására.

Az új jogpolitikai célokat szolgálja, hogy a korábbi egységes nyomozást a büntetőeljárási törvény két eltérő funkciót szolgáló szakaszra bontotta fel: a felderítésre és a vizsgálatra. Fontos szempont, hogy a felderítés során a nyomozó hatóság a továbbiakban önállóan jár el, míg a vizsgálatot az ügyészség vezeti. Azt lehet mondani, hogy összességében egy olyan új büntetőeljárási szabályrendszer jött létre, amelynek keretei között a korábbi eljárási gyakorlatok már nem voltak alkalmazhatók automatikusan. A számos új jogintézményt bevezető törvény alkalmazása mindenekelőtt az ügyészség szakmai felkészülését, ennek részeként jelentős számú szakmai iránymutatás kialakítását és az ügyészek képzését tette szükségessé. Megítélésem szerint ezt a feladatot az ügyészség sikeresen teljesítette.

Részben a változásoknak is köszönhetően az ügyészi szervezet ügyiratforgalma az addig már hosszú évekre visszatekintő tendenciával szemben 2018-ban jelentősen megnőtt. Ez annak ellenére történt így, hogy a bűncselekmények számának 2013 óta tapasztalható csökkenő tendenciája 2018-ban is folytatódott, és az ismertté vált bűncselekmények száma hosszú évek óta először 200 ezer alá csökkent. Szinte valamennyi bűncselekmény-kategóriában kevesebb elkövetést regisztráltak, mint a korábbi években, és ugyanez igaz az elkövetők számára is. Mindez alól csak igen kevés kivétel volt, amelyek közül ki kell emelni itt szóban is  írásban is megtettem  a korrupciós bűncselekményeket, amelyeknek száma 2018-ban az előző évihez képest majdnem kétszeresére emelkedett, és megközelítette a 2014-es csúcsértéket. A bűncselekménycsoporton belül a regisztrált hivatali vesztegetések száma mutatott jelentős növekedést, de a regisztrált gazdasági vesztegetések száma is az előző két év folyamatos csökkenéséhez képest ugrásszerűen nőtt, az előző évnek majdnem háromszorosára. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon mi volt ennek a jelenségnek az oka. Ezt több vizsgálatunk is megnézte, és ezek szerint az elmúlt években, a 2018-at megelőző években is a nyomozó hatóságok és az ügyészség újabb fontos erőfeszítéseket tettek a korrupcióellenes harcban.

(12.50)

A korrupciós ügyek ügyészségi nyomozásának szervezeti megerősítésével, a megbízhatósági vizsgálatok új alapokra helyezésével sikerült egy bizonyos áttörést elérni. A növekedés mögött ezenfelül a hivatali korrupciós bűncselekmények felderítésében létrehozott szolgálatok tevékenységét kell külön megemlíteni. Így nőhetett az ismertté vált korrupciós bűncselekmények száma, csökkentve az egyébként valószínűsíthetően magasabb látenciát.

Az ügyészség a bűnügyi területen a törvények alapján továbbra is nyomoz, nyomozásfelügyeleti tevékenységet végez, vádat emel és vádképviseleti tevékenységet lát el.

Az új büntetőeljárási törvény változtatott a kizárólagos ügyészségi nyomozás hatáskörébe tartozó bűncselekmények körén, és az ügyészség kizárólagos hatáskörébe utalta a hivatalos személyekkel összefüggésben elkövetett korrupciós bűncselekmények nyomozását. Kivette viszont az igazságszolgáltatás elleni bűncselekményeket ebből a körből. Az eljárásokat ezen a területen a Központi Nyomozó Főügyészség és annak regionális osztályai végezték. Ha megnézzük a statisztikai adatokat, akkor azt látjuk, hogy ebben a körben, tehát a korrupciós nyomozások körében 2018-ban több nyomozás indult, mint 2017-ben, de az ügyek bonyolultságánál fogva kevesebb fejeződött be.

A nyomozásfelügyeleti területen az új törvény megváltoztatta  ahogy erre már korábban utaltam  a nyomozó hatóságok és az ügyészség eljárási kapcsolatát, a felderítés a nyomozó hatóság teljes önállóságával, törvényességi ügyészségi kontroll mellett jellemezhető, míg a vizsgálat ügyészségi irányítás mellett a konkrét személlyel szembeni vádemelés vagy egyéb ügyészségi intézkedés eldöntésének vizsgálatára és az ehhez szükséges bizonyítási eszközök beszerzésére irányul. Széles körű jogosítványai csak a nyomozás vizsgálati szakaszában vannak az ügyészségnek, a felderítési szakban arra van lehetősége, hogy a törvénysértő határozatot hatályon kívül helyezze, illetve a megállapított törvénysértés orvoslására a nyomozó hatóságot felhívja. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a nyomozó hatóság határozata elleni panaszok száma 2018-ban a korábbi évekhez hasonlóan, a törvényi változás ellenére, tovább csökkent. A panaszok ügyészségi elbírálása során egyébként a korábbi évekhez hasonlóan adtak helyt az ügyészségek arányukban a panaszoknak, illetve utasították ezt el. Ez számszerűleg annyit jelent, hogy 2699 panaszt fogadott el helyesnek az ügyészség, míg 22 831 panaszt elutasított.

Meg kell jegyeznem, hogy az új törvénnyel megszűnt az ügyészség fokozott felügyeleti jogköre a nyomozások felett. A vizsgálati szakban a gyanúsított kihallgatását követően az ügyész viszont már teljes jogkörrel irányítja a nyomozást, bármilyen nyomozati cselekményre utasítást adhat, vagy azt maga is elvégezheti. A nyomozás befejezéseként az ügyészség dönt a legjelentősebb intézkedésről, a vádemelésről.

A korábbiakhoz képest új feladata volt az ügyészségnek a tárgyévben, hogy mérlegelje, elkerülhetőe a tárgyalás például a terhelttel kötött egyezség következtében, illetve befejezhetőe az ügy a bíróság által tartott előkészítő ülésen az ügyész úgynevezett mértékes indítványt tartalmazó vádirata alapján. Ezek a lehetőségek jelentős mértékben megnövelték az ügyész munkaterhét és egyben felelősségét a sikeres büntetőeljárás lefolytatásában.

A statisztika szerint a nyomozati ügyek 62,5 százalékában emelt vádat az ügyészség, 17,9 százalékában az eljárást megszüntette, 11,5 százalékában feltételes ügyészi felfüggesztést, illetve vádemelés elhalasztását alkalmazott, míg 4,6 százalékban az ügyet közvetítői eljárásra utalta. Az ügyészség törekedett arra, hogy az ügyek minél nagyobb számban gyorsan és törvényesen befejezhetők legyenek. Ennek érdekében több mint 9 ezer terheltet bíróság elé állított, míg tárgyalás mellőzésével történő elbírálásra 22 ezer ügyben tett indítványt. Első ízben kerültek alkalmazásra egyezségek is, amelyek bár hasonlítanak az úgynevezett vádalkuhoz, de mégsem azonosíthatók ezzel, a tényállást és a minősítést  és ezt hangsúlyoznunk kell  ugyanis kizárólag az ügyész állapíthatja meg, és ez nem lehet alku tárgya.

Mindezen eszközök alkalmazása jelentős mértékben tehermentesítette a bíróságokat. Hagyományos vádiratot csak a vádra kerülő ügyek mintegy 35 százalékában nyújtott be az ügyészség. Ennek következtében is, és nyilván az általános ügyszámcsökkentés következményeként is mintegy 6,9 százalékkal csökkent a bíróság által jogerősen elbírált ügyek mennyisége, és 7,4 százalékkal csökkent az érintett vádlottak száma.

Az ügyész a bíróságok előtt is jelentős tevékenységet fejtett ki, részt vett az előkészítő üléseken, illetve első-, másod- és harmadfokú tárgyalásokon. Különösképpen ki kell emelni az előkészítő ülésen való részvételt, ahol meghatározzák az eljárás további alakulását, és esetenként az eljárást  ahogy ezt említettem a korábbiakban  be is lehet fejezni.

Az adatokból megállapítható, hogy az ügyészség eleget tett annak az új törvényi követelménynek, hogy a funkciómegosztás fokozott érvényesítése érdekében a korábbinál jóval aktívabb szerepet játsszon. Erre nem csupán a tényállás és a minősítés megállapítása, hanem a kiszabott joghátrány befolyásolása érdekében is szükség volt.

Sajnos  számomra sajnos  tényként kell megállapítani, hogy a bíróságok büntetéskiszabási gyakorlata tovább enyhült, sokszor a középmértéket sem érte el. Túlzottan enyhe büntetés kiszabása esetén az ügyész minden esetben kötelező módon fellebbezett, azonban e körben  és csak e körben, meg kell hogy jegyezzem  fellebbezési eredményessége a korábbi évekhez hasonlóan változatlanul alacsony, a tárgyévben mindössze 27,5 százalék volt. Ezzel szemben viszont az ügyészség váderedményessége tovább nőtt, 2018-ban az utóbbi tíz év legmagasabb értékét érte el 98,1 százalékkal.

Az ügyészség az állam büntetőigényének érvényesítése mellett a közérdek védelmezőjeként további feladat- és hatásköröket is gyakorol és gyakorolt 2018-ban is. A megújult eljárási kódexek az ügyész közérdekvédelmi tevékenységére is jelentős mértékben hatottak. Így a közérdekvédelmi szakterületen iktatott ügyek száma 2018-ban az előző évi ügyforgalomhoz képest 8,5 százalékkal csökkent. Az iktatott ügyek számának csökkenése legnagyobb részben a civil szervezeteket érintően hatályba lépett jogszabályváltozás továbbgyűrűződő hatására, a bíróságtól e körben érkezett ügyek számának a visszaesésére vezethető vissza. Jóval kisebb mértékben csökkent a közigazgatási tárgyú ügyészi intézkedések aránya, az idevonatkozó kérelmek száma majdhogynem azonos maradt.

(13.00)

A környezetvédelmi ügyekben kiadott intézkedések száma ugyanakkor nem csökkent, hanem 10 százalékkal növekedett  erre nyilvánvalóan jelentős társadalmi igény is volt. A szabálysértési ügyekben folytatott ügyészi tevékenység lényegében az előző év szintjén maradt.

A közjogi hatáskör fontos része a megbízhatósági vizsgálatokban történő ügyészi közreműködés. 2018-ban az ügyészség 1103 megbízhatósági vizsgálatban vett részt, és az elvégzett ellenőrzések alapján 9 büntetőeljárás indult, de a megbízhatósági vizsgálatoknak általában is nagy jelentősége van a korrupciós cselekmények megelőzése terén.

Az új szabályok alapján a közjogi tevékenységben a civil szervezetekkel szemben az ügyész már nem nyújthatott be 2018-ban keresetet, helyette nemperes bírósági törvényességi felügyeleti eljárás megindítására volt jogosult. 2018-ban összesen 1539 ilyen eljárást kezdeményezett az ügyészség. Ugyanakkor változatlanul keresettel léptünk fel a környezet- és természetvédelmi törvények alapján, a fogyasztóvédelmi ügyekben, illetve az általános szerződési feltételek tisztességtelensége miatt. Sikerrel alkalmaztuk a perelhárító felhívásokat is.

A közjogi területen tovább emelkedett az ügyész törvényességi felügyeleti jogkörének területe a büntetés-végrehajtás területén, itt jelentős feladatnövekedés következett be. Az ellenőrzések során igyekeztünk feltárni az esetleges jogszabálysértéseket, és azok megszüntetése vagy megelőzése érdekében határozottan felléptünk  ennek nemzetközi jelentősége is volt, van mind a mai napig. A 2018-ban végzett országos vizsgálat szerint egyébként hazánkban a fogvatartottakkal való bánásmód megfelelt a nemzetközi jogi normákban és ajánlásokban megfogalmazott elvárásoknak.

Szólni kell az ügyészség erőfeszítéseiről a jogegység megteremtésében. A „legfőbb ügyészi kizárólagos hatáskörbe tartozó jogorvoslat a törvényesség érdekében” elnevezésű jogintézményt 11 alkalommal vettük igénybe 2018-ban, a Kúria valamennyi ügyben osztotta a legfőbb ügyész véleményét. A büntető szakágban 4, a közérdekvédelmi szakterületen 3 jogegységi eljárásban működtünk közre.

Az ügyészség nemzetközi tevékenysége igen sokrétű, az ügyész fontos szerepet vállal a nemzetközi jogsegélyforgalomban. Külön ki kell emelni az Európai Unió ügyészi szervezetében, a Eurojustban való tevékenységünket, amely szervezetben egyébként a magyar ügyészség az utóbbi években rendkívül aktív. 2018-ban a Eurojust magyar szekciója az előző évekhez képest 35 százalékkal több koordinációt igénylő üggyel foglalkozott, Magyarország pedig a hetedik helyre jött fel a megnyitott ügyek számát tekintve. Nagyon fontos a nemzetközi együttműködésben az úgynevezett közös nyomozó csoportok működtetése, 2018-ban 16 magyar részvétellel működő közös nyomozó csoport volt, amelyeket a Eurojust koordinált.

Nagyon röviden, egy mondatban a személyzeti és a gazdasági helyzetről. Az ügyészség személyi ügyi helyzete és gazdálkodása szilárd, az volt 2018-ban is, a feladatok ellátására alkalmas. A magas szintű szakmai képzés és továbbképzés az ügyészi szervezetben továbbra is biztosított, mind a Magyar Ügyészképző Központ, mind pedig az Országos Kriminológiai Intézet közreműködésével. Ez utóbbi egyébként komoly tudományos bázisa az egész magyar jogéletnek, széles körű nemzetközi ismertséggel és megbecsültséggel.

Összességében ki tudom jelenteni, hogy 2018-ban Magyarország ügyészsége a törvényi feltételek és előírások maximális betartásával teljesítette az állam és a társadalom elvárásait, véleményem szerint magas szakmai színvonalon és megfelelő időszerűséggel dolgozott. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)