Felszólalás adatai

Azt látjuk, hogy az az adórendszer és az az adófilozófia, ami az elmúlt három évben teret nyert, és most is ebben az adótörvény-módosítási csomagban is tovább folytatja ezt az utat, ezen az úton a magyar társadalom szépen lassan csúszik lefelé. Ezen adótörvény-módosítási csomag továbbra is azokat az alapelemeket tartalmazza, amiket már a kormányzat nagy dérrel-dúrral több éve is zeng. Jelesül, azok a keresők, akiknek van mit a tejbe aprítani, nem járulnak hozzá a közteherviseléshez olyan arányban, mint azok, akik épphogy megélnek egyik napról a másikra.

Azt is tapasztaljuk, hogy nem a kis- és középvállalkozások vannak helyzetbe hozva az adótörvények által, hanem azon nagyobb, főként multinacionális vállalatok kapnak folyamatosan adókedvezményeket és kibúvást az adórendszer alól, amelyeknek a munkahelyteremtő képessége korántsem olyan nagy, mint a kis- és középvállalkozási szektoré.

Azt tapasztaljuk, hogy a kormányzat elkötelezett a fogyasztást terhelő adók növelése mellett, miközben a belső fogyasztás folyamatosan csökken évről évre. Azt is láthatjuk, hogy azon hatalmas vagyonokhoz, amik a válság után kialakultak, és amiknek a kialakulását még inkább erősítette az elmúlt három év személyi jövedelemadó-politikája, nem nyúl hozzá a kormányzat, és nem is akar hozzányúlni.

De milyen lenne egy LMP-s adórendszer? Véleményünk szerint lehetőség van arra, hogy tovább csökkentsük a munkát terhelő adóterheket, olyan szintre, hogy nemcsak a munkavállalók, de a munkaadók is jól járjanak, hiszen a kormányzat a fizetések kapcsán mindig csak a személyi jövedelemadó-csökkentésről beszél, miközben a fizetésnek az úgynevezett nagybruttója kapcsán ott van az igazi adóteher, amit utána a vállalkozóknak is ki kell fizetnie az alkalmazottak után. Ezen adóterhet nagymértékben lehetne csökkenteni, véleményünk szerint akár 15 bázisponttal is. Csökkenteni szükséges a fogyasztást terhelő adókat is, hiszen az a 27 százalékos áfa, amelynél csak Santa Lucián és Dzsibutiban van magasabb áfaszint, megfojtja a magyar belső fogyasztást, és hatalmas lehetőséget ad a feketézésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztában vannak önök azzal, hogy a 27 százalékos áfakulcs felhívás táncra az adócsaló maffiózóknak? Tisztában vannak önök azzal, hogy csak a gabonaszektorban évi 40 milliárd forintot lopnak ki az adófizetők zsebéből ezek az adócsalók? Minél magasabb az áfakulcs, annál inkább megéri számlagyárat nyitni. A jelenlegi adószabályok kapcsán, ahogy állandóan változnak, folyamatosan hónapról hónapra, másmilyen gyárat lassan meg se éri nyitni Magyarországon, csak számlagyárat. Ez nagyon elkeserítő.

Magának az adórendszernek az egyik legfőbb hibája az állandó változékonysága. Az, hogy az adózást befolyásoló részletszabályok folyamatosan változnak, azt hozza magával, hogy nem lehet kiszámítható módon előre tervezni egy üzleti ciklust. Nemhogy egy hosszabb projekt megtérülését nem lehet előre látni, de már azt sem lehet, hogy a következő félévben vagy a következő negyedévben hogyan tud gazdaságosan működni egy vállalat. Ez elbizonytalanítja azokat, akik munkahelyeket tudnának és szeretnének teremteni Magyarországon.

Egy olyan biztonságos adórendszerre van szükség az LMP véleménye szerint, amit évente maximum kétszer lehet változtatni. Ehhez képest jóval sűrűbben találkozunk adótörvényekkel itt, a tisztelt Ház előtt, állandó utánvarrás állapotában van az adórendszer, hiszen a kormányzatban nincs világos cél a tekintetben, hogy hogyan és miként is lehetne egy olyan stabil adórendszert teremteni, amely hosszú távon is képes a kilábalás alapját megteremteni.

A vállalkozói szektor tekintetében van egy olyan feltörekvő fiatal vállalkozói réteg, amely azt gondolja, hogy hiába van neki világraszóló ötlete, hiába van neki olyan ötlete, amely megállja a helyét a világpiacon, ezt a vállalkozását nem éri meg Magyarországon létrehozni, hiába gondolja azt, hogy ő itt szeretne élni és itt szeretne munkát teremteni. Nem járul hozzá az adórendszer ahhoz, hogy a fiatalok érdemben vállalkozásba kezdhessenek. Ezért is van az a radikális szám... Cséfalvay államtitkár úr csóválja a fejét, de az EU 15-ökben a 30 év alatti vállalkozók aránya 15 százalék. Magyarországon ez 1 százalék, nem véletlenül. Azok a startup-vállalkozások, amelyek már elértek egy bizonyos szintet, amikor már átfordulnának abba, hogy tényleg profitábilisak legyenek, és már egy nagyobb növekedési fázis előtt vannak, bármennyire menő hely is és bármennyi kreatív erő is van Budapesten, azt gondolják, hogy jóval érdemesebb Londonban vagy más olyan kedvezőbb adózású és kedvezőbb üzleti környezetet biztosítani tudó helyen a vállalkozásukat elindítani és ott adózni, mint Magyarországon. Ez nagyon szomorú folyamat, ezen mindenféleképpen változtatni kell.

(11.30)

Ezen adótörvény nem alkalmazkodik ahhoz a XXI. századi kihíváshoz, amely azt mondja, hogy a legfőbb tőke a tudástőke, és minden ország ezért a tudástőkéért versenyez, és Magyarország ahelyett, hogy megtartaná, óvná, gondozná ezeket a fiatalokat, akik hatalmas kreativitással tudnának a magyar gazdaságon előrelendíteni, ahelyett azt mondja, hogy el lehet menni innen. Nem direktbe mondják, de maguk az adószabályok és az a hatalmas bürokratikus teher, amit jelent ma Magyarországon vállalkozni, ezt hozza magával.

Van egy olyan súlyos másik társadalmi folyamat, amire szintén nem reflektál ez az adótörvény-tervezet, ez a magyar társadalom kettészakadása. Ez a kettészakadás nem ma kezdődött, már húsz éve tart, viszont az elmúlt három esztendőben olyan sebességre kapcsolt, amely nagyon súlyos visszahatásokkal fog bírni makroszinten is. Nem véletlenül csökkent ennyire a belső fogyasztás. Azért csökkent ennyire a belső fogyasztás, mivel az alacsony keresetűek adójóváírásának elvételével egyszerűen nem tudnak az emberek fogyasztani. Most jött ugyebár a tegnapi napon a vásárlóerőképesség-adat, hogy Európában milyen sanyarú helyen is áll Magyarország. A horvátok jobban kijönnek a fizetésükből, mint a magyar dolgozók. Ez tényleg abszurd, és ezen sem változtat érdemben ez az adótörvény-tervezet. Nem csökkenti eléggé a munkát terhelő adóterheket és járulékokat azért, hogy valóban beinduljon egy foglalkoztatásnövekedés, azért, hogy emberi fizetést kapjanak azok a dolgozók, akik napi 8-10 órát ott lehúznak egy munkahelyen.

Amíg nem reflektál az adótörvény-tervezet arra, hogy a magyar társadalom folyamatosan kettészakad, és továbbra is az a mögöttes szándék húzódik meg az adópolitika mögött, mint amit itt az előző évek adótörvényvitája kapcsán hallhattunk a kormánypárti sorokból, hogy fel kell tőkésíteni egy réteget, és az adótörvények valójában egyetlenegy jómódú csoportot akarnak csak helyzetbe hozni, addig a magyar társadalom kettészakadása folytatódik. El lehet élni egy elitpozícióban akár parlamenti képviselőként úgy, hogy erről a folyamatról nem veszünk tudomást, viszont ennek a folyamatnak nagyon durva visszahatásai vannak a mindenkori makroszámokra is. E makroszámokon, persze a statisztikával lehet kozmetikázni, de érdemi növekedés például a piaci munkahelyteremtés kapcsán nem volt tapasztalható az elmúlt időszakban.

Azt gondolom, hogy az adótörvények kapcsán a legfontosabb az, hogy egy olyan igazságos adórendszer jöjjön létre, amely egy olyan munka- és tudásalapú társadalomnak lehet az alapja, amely nem a kiválóságok és a gazdagok még további gyarapodását segíti elő, hanem a tisztes megélhetést és azt, hogy ha valaki kreatív erővel, nagy szervezőkészséggel és lendülettel van megáldva, akkor az adóterhek a különböző n+1-edik újabb kisadónemek bevezetésével ne nyomják agyon ezt a kezdő vállalkozást. Hiszen erre is van szép nemzetközi kutatás, amely kimutatja azt, hogy azon államok, amelyek adókedvezményükkel a régebbi nagyvállalatokat támogatták, sikertelenek, hiszen egy olyan gazdasági struktúrát konzerválnak, amely valójában egy elmúlt időnek a gazdasági struktúrája. Mit tapasztalunk? A magyar kormányzat lépten-nyomon nagy multinacionális vállalatokkal köt stratégiai szövetséget, nekik ad különböző módon adókedvezményeket ahelyett, hogy azokat a fiatal startup-vállalkozásokat támogatná, amelyek érdemben tudnak olyan hozzáadott értéket teremteni, amelyek a világpiacon is megállják a helyüket.

Véleményem szerint azt is nézni kell, hogy hol és miként lehetne azon adócsökkentések másik lábát megteremteni, amit az LMP is szorgalmaz, tehát egyrészről a munkát és a fogyasztást terhelő adókat és járulékokat radikálisan csökkenteni kell, másrészről azon vagyonokat, amelyek felhalmozódtak az utóbbi 23 esztendőben és e vagyonok igazából nem forognak, hanem egy helyben állnak, ezeket a vagyonokat csupán felélik és nem termelésbe fordulnak át ezek a vagyonok, akkor érdemes lenne azon elgondolkozni a kormányzatnak is, hogy miként és hogyan lehetne e vagyonokat megadóztatni. Hiszen nem az az érdeke a magyar társadalomnak, hogy kevesek kezén nagy vagyon halmozódjon fel, hanem az az érdeke, hogy minél többen tudjanak megélni tisztességesen munkából, és minél többen tudjanak ebből a tisztességes bérből magas életszínvonalat létesíteni. Sajnos, ez az adótörvény-tervezet ezeket az alapokat nem tudja megteremteni.

A családi adókedvezmény kapcsán el kell mondanom, hogy három esztendeje mondjuk azt, hogy szép és jó a családi adókedvezmény, csak pont azok nem tudják igénybe venni, akiknek a legnagyobb szüksége volna rá. Most a kormányzat tesz egy lépést ez irányba. Ez üdvözlendő, de ez még mindig kevés. Szükség volna arra is, hogy azokat a káros tevékenységeket is adóztassuk, amely káros tevékenységek kapcsán olyan különböző hatások érik a magyar társadalmat, illetve a környezetet, amely káros tevékenységek elhárítására közpénzt kell fordítani. Itt azon környezetszennyező és környezetromboló beruházásokra, illetve tevékenységekre célzok, amelyek kapcsán el lehetne indítani a zöldadók rendszerét. Két évvel ezelőtt a kormányzat is még eltökéltnek látszott a zöldadók bevezetésével kapcsolatban. Most úgy tűnik, hogy mégsem erre az útra lépnek, pedig egy XXI. századi Magyarországon csak úgy lehet megteremteni az igazságos közteherviselés feltételeit, ha azok, akik a közre próbálják ráhárítani az általuk okozott káros tevékenységek mellékhatásait, azok az emberek állják ennek a számláját. Valóban lépni kellene, hiszen már nincs sok idő, a bolygónk kapacitásai végesek, de ameddig a kormányzat egyáltalán nem gondolkozik azon, hogy itt hosszú távon többet kell ráfizetnie adófizetői pénzből ezekre a tevékenységekre, mint hogy megadóztatná ezeket a tevékenységeket, egyszerűen elképesztő, hiszen ez hosszú távon a magyar nemzetgazdaságnak kárt okoz.

Mindenki rövid távon gondolkozik, így az adórendszer kapcsán is, folyamatos újravarrásával kapcsolatban elmondható az, hogy azon törvényjavaslatok is, amelyeket most tárgyalunk, maximum fél vagy egy évig fognak tartani. Ez olyan hibát jelent a magyar adórendszerben, amelyet kiküszöbölni nem lehet. Örülnék annak, ha egy olyan adórendszer jöhetne létre, amely valójában kiszámítható, amely igazságos, olyan erős vásárlóerőt biztosít a magyar állampolgárok számára, hogy ne kelljen nekik nélkülözniük, ne kelljen nekik folyamatosan visszább és visszább fogni a családi kiadásokat, hanem érdemben tudjanak egy olyan tisztes megélhetést biztosítani a családjuknak, ami a jelen adórendszer tekintetében nem biztosított.

Ezért kérem azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy gondolják át azt, hogy valóban érdemes-e ezen az úton tovább járni, vagy érdemes volna-e az adófilozófián változtatni, és csökkentsék a fogyasztást terhelő adókat, csökkentsék a munkát terhelő járulékokat, és gondolkozzanak el azon, hogy valóban egy kettétartó társadalmat szeretnének-e, és továbbra is a kezüket dörzsölve nézik ezen nagy vagyonok felhalmozódását, vagy végre a társadalom és az állampolgárok mellé állnak, és mondják azt, hogy adózzanak a vagyonosok, viszont adózzanak kevesebbet azok, akik tisztességes munkából és bérből élnek.

Köszönöm szépen a figyelmet.

(11.40)