Felszólalás adatai

De a lényegre térve: én szeretném azt a pontot egy kicsit kihangsúlyozni a törvényjavaslat vitájában, ami, azt gondolom, hogy a kulcsa annak, hogy az Országgyűlés betöltse a rendeltetését, nem pusztán közjogi értelemben, hanem morális értelemben is az ország működésében. Szerintem a kulcskérdés az, hogy egyébként a magyar polgárok, a választópolgárok sokasága mennyire van bizalommal a legfőbb népképviseleti szerv iránt, mennyire hisznek abban, hogy az Országgyűlés munkája valóban kifejezi a választópolgárok akaratát.

Ebben a tekintetben a szabályozásnak két vonatkozása az, ami elengedhetetlenül fontos. Az egyik az összeférhetetlenség kérdése. Hiszen amennyiben jól van szabályozva az összeférhetetlenség a politikusok esetében, akkor méltán bíznak abban a választópolgárok, hogy nem különböző sunyi gazdasági érdekcsoportok kijáró tevékenysége zajlik a parlamentben, hanem valóban az állampolgári akaratot képviselik az állampolgárok által választott képviselők.

A másik nagyon fontos kérdés pedig a parlament működésének a nyilvánossága. Hiszen egy mediatizált társadalomban az, hogy a választópolgárok mit fognak föl, mit értenek meg a parlament működéséből, az, tetszik, nem tetszik, de döntő mértékben múlik a médián, ami ma már nem kizárólag az írott sajtót és nem is pusztán csak a hagyományos elektronikus médiát jelenti. Éppen ezért ha azt kívánjuk, hogy térjen vissza az állampolgárok bizalma a demokratikus intézményrendszerben, akkor nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a szabályozásnak a fontosságát.

Az összeférhetetlenség esetében azért én szeretnék emlékeztetni arra, hogy ezzel kapcsolatban világlik meg legjobban, hogy az elmúlt húsz év politikai elitje miféle hazug, képmutató játékot játszott. Az összeférhetetlenség dolgában érhető tetten leginkább a politikai elitnek a kétszínűsége, itt érhető tetten leginkább az, hogy az éppen aktuális üléspont határozta meg az álláspontot. Ennek nagyon szép felvezetője volt az, hogy például a szocialista vezérszónok, Lamperth Mónika Sólyom-idézettel kezdte és zárta beszédét. Nem hallottam, hogy Sólyom László elnöksége alatt olyan túl gyakran idézték volna őt a szocialisták.

Emlékeztetnék arra, hogy az összeférhetetlenséggel kapcsolatosan ma legélesebb vita, a polgármesteri és a képviselői tisztség összeférhetetlensége akkor keletkezett '94-ben, amikor a frissen győztes és még kormányt sem alakított szocialisták hirtelen a túl sok polgármesterre megszüntették az összeférhetetlenséget. Hasonló következetlenségek természetesen a jelenlegi törvényjavaslatban is adódnak, hiszen a Fidesz, miközben nagyon helyesen kimondja azt, hogy kormányhivatalt vezető kormánymegbízott nem lehet képviselő, egyetértünk. Miért nem lehet ezt most bevezetni? Talán csak nem azért, mert félnek attól, hogy az egzisztencia elvesztése miatt talán veszélybe kerül a kétharmados többség?

Az lenne a tisztességes, hogyha ezeket a nagyon előremutató szabályokat már most alkalmaznák, már most megszüntetnék azt a szégyent, hogy tipikusan köztisztviselői feladatokat kifizetőhelyként felhasználva képviselőknek adnak oda. Erre nem volt példa egyébként az első parlamenti ciklusban, hogy képviselők látnak el különböző kormánybiztosi, kormánymegbízotti hivatalokat. Az lenne a derék dolog, hogyha most megmondanák a saját képviselőtársaiknak, hogy most válasszanak, főispánok lesznek-e vagy parlamenti képviselők.

Egyébként az összeférhetetlenség dolgában nagyon sok előremutató szabály van, de szeretném azért azt is jelezni, hogy igazán derekas munkát akkor végezne az előterjesztő, hogyha itt a képviselői jogállás szabályozásánál is érvényesítené azt, ami nagyon sok miniszterelnöki szózatban elhangzott, hogy ki az off-shore lovagokkal a politikából.

(13.00)

Nincsen szabály arra, hogy ne csak állami-önkormányzati tulajdonú cégben ne legyen részes vagy éppen vezető állású egy parlamenti képviselő, hanem legyen összeférhetetlen az is, hogyha egy parlamenti képviselőnek a vagyontörvény alapján átláthatatlannak minősülő érdekeltsége van különböző cégekben. Nem szabad megengedni, hogy a legfőbb politikai döntéseket olyanok hozzák, akik érdekeltek különböző sötét, átláthatatlan hátterű, különböző off-shore paradicsomokba mutató gazdasági társaságokban.

És természetesen fontos lenne az is, hogy az összeférhetetlenségi szabályozásnál ne pusztán csak az állami-önkormányzati tulajdonú cégekre koncentráljunk, hanem a közvetett, tehát az állami-önkormányzati cégek által alapított gazdasági társaságokra, gazdálkodó szervezetekre is.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Az Országgyűlés nyilvánossága tekintetében én csak szeretnék arra utalni, hogy született egy politikai megállapodás a ciklus kezdetén, amit a Fidesz-KDNP felrúgott. Ez a politikai megállapodás arról szólt az öt frakció között, hogy azon lesz az öt frakció, hogy helyrehozza azt, ami az elmúlt ciklusban történt, amikor az elmúlt ciklusban például a parlamenti folyosón korlátozták a sajtómunkások mozgását. Ehhez képest visszalépés történt.

Én értem azt, hogy itt a parlamenti ülésteremben is lehetnek olyan érdekek, például akár államtitok, szolgálati titok, magántitok egy-egy képviselő laptopján, telefonján, amit nem célszerű, hogyha mondjuk, a kamerák látnak, de mindezen kívül nincsen ésszerű szabály arra, hogy olyan jelenetek történjenek meg a parlamentben, illetve a parlament körül, mint ami az Index riportereivel történt decemberben, és nincs ésszerű magyarázat arra, hogy a sajtómunkások, az internetes videokészítők mozgását az ülésteremben korlátozzák.

Nincs ok arra, hogy ne térjen vissza az a gyakorlat, ami az első ciklusban jellemző volt, hogy igenis életképeket lehet közölni, azzal is lehet informálni a választópolgárokat, hogy egyébként az ülésteremben pontosan mi zajlik. Igenis a választópolgárra tartozik az, hogy a szónokokon kívül milyen diskurzus zajlik még a parlamentben; kik azok a képviselők, akik rendszeresen hiányoznak; kik azok a képviselők, akik rendszeresen zavarják, mondjuk, a parlamenti üléseket. Ennek a nyilvánosságát csak akkor lehet megteremteni, hogyha szabad a sajtó mozgása az Országgyűlésben.

Az a szabály pedig, ami a törvénytervezetben korlátozza a képviselők, illetve a képviselőcsoportok tájékoztatási szabadságát, hogy kizárólag az Országgyűlés tevékenységével kapcsolatban lehet a sajtót tájékoztatni, egész egyszerűen felháborító. Parlamenti képviselő az Országgyűlés épületében arról tájékoztatja a nyilvánosságot, amiről akarja. Ezek a korlátozó szabályok durván korlátozzák a demokratikus közvéleményt. Meg kell érteni azt, hogy mindaz a csatorna, amit a képviselő talál a nyilvánossághoz akkor, amikor kiáll egy sajtótájékoztatóra, akár a folyosón, akár egy sajtóteremben, mind pedig az a csatorna, amit egy videoriporter, egy tévékamera, egy újságíró épít ki a nyilvánosság és a parlament ülésterme között, létfontosságú bármely parlamenti képviselőnek és az Országgyűlés egészének, annak érdekében, hogy az állampolgárok valósnak lássák azt, amit egyébként a hírekben látnak.

Én egyébként éppen az aktanyilvánosság dolgában elmondtam azt, hogy a legnagyobb problémának ma Magyarországon a demokráciadeficit mellett azt tartom, hogy 20 éve rögzült az emberekben az a hiedelem, hogy a magyar politikában semmi sem az, aminek látszik. Ezt az érzetet erősíti meg az, hogyha a nyilvánosságot, és itt gondolok az új médiumok mozgásszabadságára is, az Országgyűlésben korlátozzuk. Lehet ésszerű korlátokat építeni, de ráadásul ez nem az országgyűlési törvénybe való szabályozás. Az országgyűlési törvényben deklarálni kell a különböző média-tartalomszolgáltatók mozgásszabadságát, és nem szabad megtenni, nincs alkotmányos alap arra, hogy a parlamenti képviselők tájékoztatási szabadságát az országgyűlési törvény korlátozza.

Ami a képviselők birtokában lévő titkok védelmét illeti, én azt gondolom, hogy ezeknek a védelmét egyébként a Házszabályban, illetve különböző, egyedi szabályzatokban meg lehet oldani. Ezek a szabályok nem az országgyűlési törvénybe valók, és az, aki korlátozza a nyilvánosságot, korlátozza az állampolgárok hozzáférését az Országgyűlés működését illetően, az azt kockáztatja, hogy végképp el fog fogyni a bizalom a demokratikus intézményekben.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)