Felszólalás adatai

DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány által T/1823. szám alatt beterjesztett, a büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának álláspontja szerint általános vitára alkalmas, mert ez a törvényjavaslat szükséges, és mert rendelkezései alkotmányos jogrendünkkel, a már hatályos büntető jogszabályokkal harmonizálnak, azokhoz illeszkednek.

A törvényjavaslat általános indokolásában foglalt érvekkel és a miniszter asszony szóbeli előterjesztése során elhangzott indokokkal messzemenően egyetértünk, hiszen a jelen módosítás nem a büntetőjog koncepcionális kérdéseit érinti, hanem olyan módosításokat tartalmaz, amelyek a már hatályos jogszabály rendelkezéseit pontosítják, az alkalmazásuk során felvetődött gyakorlati tapasztalatokat hasznosítják és megteremtik az összhangot más, időközben hatályba lépett jogszabályokkal. És ezt azért szükséges elmondani, tisztelt képviselőtársaim, mert a büntető jogszabályok módosításával szemben felvetődő érvelés szerint a gyakori változtatások gyengítik a jogbiztonságot. Ez az érvelés a jelen javaslattal kapcsolatban az előbb elmondottak szerint nem foghat helyt. Ugyanakkor a büntetőjognak választ kell adnia a bűnözés területén mutatkozó új jelenségekre, világos üzenetet kell tartalmaznia a társadalom minden tagja számára azáltal, hogy meghatározza azokat a magatartásokat, büntetőjogi tényállás megalkotásával, amelyek a közösség tagjai számára nemkívánatosak, és amelyeket büntetni kell.

A kilátásba helyezett büntetés mértéke azt is kifejezésre juttatja, hogy az adott viszonyok között a jogsértést a jogalkotó milyen súlyúnak tekinti. A törvényeknek, így különösen a büntető jogszabályoknak a jogalkalmazó számára is egyértelműnek és pontosnak kell lenniük, mert igazából ez garantálja a jogbiztonságot, amelynek része vagy alapfeltétele az egységes jogalkalmazási gyakorlat kialakulása.

(15.20)

Meggyőződésem szerint ez a javaslat ezt a célt maradéktalanul szolgálja.

A törvényjavaslat bizottsági vitájában ellenérvként hangzott el, hogy szükségtelen a büntetőjogi rendelkezések szigorítása. A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja ugyan ezzel az ellenvetéssel sem tud általánosságban azonosulni, de mint tudjuk, ez a javaslat nem is ezt a célt szolgálja, hiszen talán csak egyetlen rendelkezése jelent szigorítást, mégpedig az emberölés előkészülete büntetési tételének emelése tekintetében. Mert álláspontom szerint nem ide sorolandó a különösen jelentős kár, hátrány, érték fogalmi körének bevezetése, az ehhez rendelt magasabb büntetési tételek alkalmazásának lehetősége, hiszen ezek nem elsősorban szigorítást jelentenek, hanem az időközben bekövetkezett aránytalanságok kiküszöbölését jelentik.

Az elmondottakra példaként hadd hivatkozzam a vagyonelkobzás szabályainak a javaslat szerinti módosítására. Számos olyan gazdasági visszaélésről, pénzügyi, illetve vagyon elleni bűncselekményről hallunk, amikor az állam tudja érvényesíteni büntetőigényét, az elkövetőt sikerül bíróság elé állítani, de az eltűnt közpénzek már soha nem kerülnek elő, hiszen a elkövető nevén vagyon nem található, és általában ekkorra már jövedelemmel sem rendelkezik. A bűnüldöző szervek tehetetlenül kénytelenek szembesülni azzal a helyzettel, hogy a nincstelen, vagyontalan elkövető rokonai, barátai, illetve az általuk működtetett gazdasági társaságok 100 milliós vagyonnal rendelkeznek, hiszen a vagyonelkobzás ezen kétes eredetű vagyonra nem terjeszthető ki.

A javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy ha ezen mellékbüntetés alkalmazásának általános feltételei egyébként fennállnak, elrendelhető legyen a vagyonelkobzás arra a vagyontárgyra is, amelyet az elkövető ruházott át. A kormányzati szándék világos, véleményem szerint azonban szükségtelen az a szűkítés, amelyet a javaslat tartalmaz, nevezetesen, hogy csak a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon vonható ebbe a körbe. A vagyonelkobzás, mint tudjuk, mellékbüntetés, és a hatályos jog szerint sem kell a vagyonelkobzás keretében elvonandó vagyonnak bűncselekményből származnia.

A büntetőeljárás céljával és jellegével sem fér össze az a fajta eredetvizsgálat, amelynek a javaslat szerint az elvonható vagyont alá kell vetni. A bűncselekményből származó vagyon elvonását a kártérítés és az elkobzás intézménye szolgálja, tehát megítélésem szerint szükségtelen a vagyonelkobzás alkalmazása kapcsán a bűncselekményből származás feltételének előírása, fennállása.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának álláspontja szerint a szervezett alvilág elleni harcban a most tárgyalt jogintézmény rendkívüli jelentőséggel bírhat, és ez találkozik a polgárok és a társadalom igazságérzetével. Rendkívül értékes eleme a javaslatnak a köztartozások megfizetése mint büntethetőséget megszüntető ok kiterjesztése. A hatályos jog szűk körben lehetőséget biztosított arra, hogy a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettséget megsértők büntetlenséget élvezzenek akkor, ha a vádirat benyújtásáig a tartozás kiegyenlítésre kerül. A javaslat az adó- és társadalombiztosítási csalás elkövetői számára is biztosítja a büntetlenséget, ha az elkövető az elsőfokú bírósági eljárás befejezéséig a tartozását megfizeti.

Ez a kedvezmény azonban sajnos csak azokra terjed ki, akiknél az elkövetési érték a 200 ezer forintot nem éri el. Személyes véleményem szerint ezt a kedvezményt biztosítani lehetne a nagyobb érték felső határáig, hiszen meggyőződésem szerint a fizetési készség sokkal erőteljesebben nyilvánulna meg olyan büntetőjogi fenyegetettség mellett, amikor az elkövetőnek már a szabadságelvonással is számolnia kell.

A bírói gyakorlatot ismerve 200 ezer forintos értékhatárig ez a következmény fel sem merülhet, hiszen mondjuk, egy néhány tízezer forintos pénzbüntetést kifizetni mindig egyszerűbb lesz az elkövető számára, mint a 200 ezer forintos adótartozást kiegyenlíteni. A javaslatban megfogalmazott cél helyes, adott esetben az állam büntetőigényét az eltulajdonított közpénzek beszedése iránti igény véleményünk szerint is megelőzheti.

Az adócsalások felderítése - a magas szakértői díjak miatt rendkívül költséges - büntetőeljárás keretében történik. A javaslat szerinti értékhatár mellett elmondhatjuk, hogy adott esetben az egyenleg nullszaldós lesz, mert a megfizetett adótartozással szemben áll a közel ugyanolyan összegű bűnügyi költség. Álláspontom szerint olyan értékhatárig lehetne biztosítani a büntetlenséget - a büntethetőséget megszüntető ok ekkénti meghatározásával -, amely értékhatárig a kialakult gyakorlat szerint a pénzbüntetés alkalmazandó, hiszen mint tudjuk, az adóigazgatási eljárás keretében 200 százalékos bírsággal és más pénzügyi következményekkel is kell az elkövetőnek számolnia, tehát súlyosabb joghátránnyal, mint amilyet a bíróság pénzbüntetés kiszabása esetén bármikor is alkalmaz. Természetesen a törvény nem küldhet olyan üzenetet a közpénzek eltulajdonítóinak, hogy büntetlenséget élvezhetnek, mert ez sérti a társadalmi igazságosság követelményét.

A javaslat a szabálysértési jog néhány rendelkezését is módosítja. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a törvényjavaslat rendelkezéseitől egy kissé függetlenül, de mégis ahhoz kapcsolódóan kifejtsem azt a véleményemet, amely szerint a szabálysértési jog területén a jövő jogalkotásának új szemléletet kellene kifejeznie.

Családommal Kanadában járva tapasztaltam, hogy a legnyilvánvalóbb szabálysértések esetében - például a szemetelés, környezetszennyezés vagy egyes közlekedési szabályok megsértése - mindenki számára nyilvánvaló módon, táblára ki van írva a pénzbírság összege. Ők azt mondják, teljesen mindegy, hogy szegény vagy jómódú polgár dobja el a cigarettacsikket, a szemetet, hiszen a szabály ismeretében pontosan tudja, hogy ennek következményeképpen milyen összegű bírságot kell fizetnie - nem kevesebbet, nem többet -, és amikor eldobja a szemetet, akkor ezzel a magatartásával a bírság kifizetését mintegy vállalja.

Számos szabálysértés esetében ezt az úgynevezett - mi úgy hívjuk - tettarányos bírságolási gyakorlatot lehetne követni, amely nem is annyira idegen jogunktól; gondoljunk csak a helyszíni bírságolás gyakorlatára vagy például a tömegközlekedési eszközökön alkalmazott pótdíjfizetésre.

A javaslat a szabálysértési törvényt módosító rendelkezései között két új szabálysértési tényállást tartalmaz, amit képviselőcsoportunk üdvözöl. Az egyik az önkényes beköltözés szabálysértési tényállása, amely olyan lakásfoglalókkal szemben biztosítja a lakással rendelkező jogainak védelmét, akivel szemben a polgári vagy igazgatási út hatástalannak tűnik, de akivel szemben a büntetőeljárás feltételei nem állnak fenn. Véleményünk szerint ezzel igazi joghézagot tölt ki a jogalkotói javaslat.

A másik a "járművezetés az eltiltás tartama alatt" elnevezésű tényállás, amely valós kérdésre válaszol. Nevezetesen elzárás - és az előbbi tényállásra is vonatkozik ez -, tehát szabadságelvonás joghátránnyal rendeli fenyegetni azokat, akik a járművezetéstől eltiltás érvényességi határideje alatt újból olyan járművet vezetnek, amelytől egy ízben már őket eltiltották.

Elnézést, hogy elkalandoztam gondolataimban a törvényjavaslat vitájától, szövegétől, de egy kicsit idetartozónak éreztem a korábban ismertetett tapasztalataimat.

A pénzbírság összegének megemelése nyilvánvalóan indokolt, miként ezt a javaslat tartalmazza, de fontos lenne a New York-i gyakorlat meghonosítása, amelyről Hende államtitkár úr a médiákban nyilatkozott, nevezetesen az úgynevezett zéró, vagy mondhatnánk inkább úgy, ahhoz közeli tűréshatár alkalmazása, amelyet mi az itt meghonosodott szakkifejezéssel jó felderítési aránynak nevezünk. A büntetés elmaradhatatlansága fontosabb visszatartó erő, mint a bírság esetleges kiszabásakor a szociális körülmények gondos mérlegelése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy a törvényjavaslat minden olyan parlamenti párt egyetértésével találkozni fog, amely parlamenti párt a bűnüldözés területén megfogalmazott kormányzati célokat fontosnak tartja és a javaslatot szakmai szempontból elemzi.

(15.30)

A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében kijelenthetem, hogy ez a javaslat nemcsak az általános vitára alkalmas, de egyes rendelkezéseinek elemzése után az is megállapítható, hogy a részletes vita kritikáját is ki fogja bírni, ezért képviselőcsoportom a törvényjavaslatot minden részében támogatja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az SZDSZ soraiból.)