Felszólalás adatai

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Olyan témáról beszélünk, amelyre ismét felhívta a figyelmet, mégpedig hangsúlyosan a mai témánkat alátámasztó és a mai beszélgetésünk alátámasztását biztosító jelentés és határozattervezet. Ezt üdvözlendőnek tartom, mert rendkívül fontos a témát újra és újra előhozni annak minden gyengeségével, problémájával, hiszen ebből alakulhatnak ki azok a konstruktív jövőbeni intézkedések és törekvések, amelyek tökéletesebbé teszik a mindenkori törvényhozásban rögzített tételeinket.

Személyes emlékezéssel kezdem. Minél hosszabban élünk, annál inkább a történelem tanúivá válunk. 1958 novemberében referáltam először a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, a Pszichiátriai és Neurológiai Klinikán, Nyírő Gyula professzor úr felkérésére "A kábítószerek útja a világon és Magyarország érinthetősége" című előadásommal, és attól kezdve figyelemmel kísértem úgy is, mint szakember, mint pszichiáter és úgy is, mint igazságügyi pszichiáter ezt a kérdést. Egyébként jelenleg is tanítom a Pázmány Péter Katolikus Egyetem büntetőjogán, igazságügyi pszichiátriaként adom elő.

A hetvenes évek végén Szegeden igazságügyi orvosi és pszichiátriai zárt körű konferencia volt a kábítószerkérdésben. Ez az összejövetel szigorúan zárt körű volt, amelyen szerencsémre megjelenhettem a klinika részéről. Ennek a konferenciának az volt az állásfoglalása - mondom, a hetvenes évek végén -, hogy a becsült kábítószeres személyek száma Magyarországon eléri a 20-25 ezer főt. A nyolcvanas évek elején egy, a Fővárosi Tanács egészségügyi főosztályának felkérésére kialakított 70 tagú vizsgálócsoport tagjaként részt vettem a budapesti ifjúsági intézetek kábítószer-vizsgálatában, és akkor már kemény drogot és a kemény drog következtében kialakuló elhalálozást is tapasztaltunk. Az akkori 80 oldalas jelentésünk azóta is elfekszik valahol a mélyben, nem került feldolgozásra.

1997 és 2001 között készült egy statisztika, amely az EU országainak 1997-től 2001-ig terjedő időszakára vonatkozó kábítószer-fogyasztását rögzíti, s mellette Magyarország kábítószer-fogyasztóit is. A kábítószer-fogyasztók az EU-ban az 1997. évi 400 830-ról 2001-re 305 787-re emelkedtek. (Sic!) A magyarországi adat 8494-ről 12 049-re jelzi ezt a változást, ami nyilvánvalóan nem fedi a valóságos kábítószer-fogyasztókat és az ezzel érintetteket statisztikailag.

Még egy adatot szeretnék megemlíteni, és ez már a jelen jelentésből származó adat. A büntetőeljárás alternatívájaként kezeltek száma 2000 és 2005 között drogtípusok szerint jelzi, hogy 2002-től megugrik a cannabioidok fogyasztása, mégpedig oly mértékben, amire még nem volt példa. Azt hiszem, más országokban is érdemes lenne ezt megnézni, de feltételezem, hogy ez akkora váltás, amire oda kell figyelni. Az összes többi drog - az opioidok, a kokaintípusúak s a többi - bizonyos emelkedést, mozgást mutatnak, különösen a kokaintípusúak, valamint a nyugtató- és altatószerek fogyasztása, de a cannabioidok ugrásszerű emelkedése nem hagyható ki abból, hogy ezt a tételt a jövőben is külön figyelemmel kell kísérnünk.

Emlékeztetőképpen szeretném elmondani, talán nem nagyon tudjuk számon tartani és figyelembe venni, hogy melyek azok a kábítószerek, amelyekről szó van. Ezek az opioidok, a cannabioidok, tehát a mák- és kenderfélék, a kokaincserje anyagai, a pszichostimulánsok - amfetaminok, dohány, khat -, a hallucinogének, a meszkalin, amely peyotlt, azaz mexikói kaktuszszármazékokat tartalmaz, az efedrin, amely Kínából törpecserje-kivonatból indult el, az anyarozs növényi gombák, a pszichedélikus gombák és a szerves oldószerek kollekciója.

(14.00)

Ha mi egyszerűen nem vesszük figyelembe azt, hogy ezek mindegyikének megvan a maga természete, megvan a maga személyiséghez kötődési lehetősége, akkor olyan összesített, ömlesztett adatot kapunk statisztikailag, amely nem fejezheti ki a sürgősségi feladataink tervezését, mégpedig szelektív, differenciált formában.

Mi is a problémám, problémánk a jelenlegi jelentéssel és határozattal? Hangsúlyoztam, a jelentés és a határozat is nagyon fontos a jelenlegi gondolkodásunkhoz és a jelenlegi döntésünkhöz. De amit én rendkívüli módon hiányolok, pontosan a határozatban és a jelentésben megfogalmazott három fontos feladat, mégpedig "a nemzeti stratégiai program megvalósulásáról" címszó alatt az ellátó intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról szóló jelentés az, amiről tárgyalunk, és a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program elfogadásáról van szó.

Miért mondom ezt, miért emelem ki? Azért, mert mind a három tétel ebben a jelentésben, ebben a határozatban gyakorlatilag nem kerül alátámasztottan megfogalmazhatóvá, magyarán mondva, sem a hatékonyság nem derül ki, sem az átvilágításnak a most már országosan, intézményesen képet adó vizsgálata, ennek eredménye, és nem jelenik meg benne természetesen a kábítószer-probléma visszaszorításának a lehetősége. A kábítószer-probléma egyébként is egy nemzeti programként, stratégiaként jelenik meg, ugyanakkor a stratégiáról tudnunk kell, hogy az egy régi görög szó, antik görög szó, ami azt jelenti, hogy hadászat, hadviselés. Persze, mi nem így alkalmazzuk, de gondolom, nem is fogjuk így alkalmazni, hogy ez hadászat és hadviselés, de sokan úgy értelmezik, hogy itt súlyos szankcionáló büntetéssorozatokkal visszaszorítható kérdésről van szó.

Sehol a világon a szankcionálás nem differenciált formája nem igazán szorította vissza a kábítószer-fogyasztást. Azonban hiányolom, hiányoljuk a rendszerben ennek az anyagnak a differenciáltan kezelhetőségét, a prevalencia- és az incidenciavizsgálatok valóságát, a hálózatfejlesztést, a prevenciós helyek védelmét, a tájékoztatás megújítását és az egészségügyi hálózat e jelenlegi átalakításához igazított jövőbeni elképzelések legalábbis feltételezését.

Továbbá azt gondolom, az ellátásnak, gyógyításnak, gondozásnak és preventív ellátásnak nevezett folyamatokat is a bevonás kérdése adja meg. Hát hogyan tudjuk bevonni azokat, akiknek szükségük van rá? A tájékoztatás megújítása pontosan erre kell hogy irányuljon, mert nem igazán tudjuk a bevonást biztosítani akkor, ha a tájékoztatás nem megfelelő, ha a tájékoztatás nem szakszerű, és ha azok, akik a tájékoztatást végzik, nem tudják azt a hármas esélykockázati jellegű felvilágosítást nyújtani, amelyek közül az egyik a biológiai kockázat, a másik a pszichológiai, a harmadik a társadalom-lélektani és társadalmi úgynevezett kockázatelemzés, mert erre nem került sor.

Tehát amit az eddigi képviselői felszólalások is jeleztek: a mai tudományos vizsgálatok eredményei nem jelennek meg. A mai tudományos eredmények ott tartanak, hogy nagyon sokféle drog, kábítószer, alkohol, nikotin és egyéb szerek tekintetében nagyjából tudjuk, hogy az agy befolyásolásában milyen vonulatokon mennek keresztül. Nemcsak a dopaminról van itt szó, hanem az endorfintermelésről, a noradrenalintermelésről s a többi, de ebbe nem akarok belemenni. Magyarán mondva, a tudományos kutatások precíz, pontos eredményeinek a felhasználása egy ilyen nemzeti stratégiának nevezett programban feltétlenül szükséges.

Hadd említsem meg, hogy miért nem volt probléma az ember történelmében a droggal kapcsolatosan, holott az emberiség történelmének kísérője. Egyszerűen azért, mert a jelenlegi civilizatórikus trendben három nagy robbanás zajlik: az egyik a népességrobbanás, a másik a hosszabb életűség általában, a harmadik az információrobbanásnak az a formája, amely olyan frusztrációs folyamatokat indít el, hogy a kínálat a fiatalok, de a felnőttkorúak befolyásolása szempontjából is rendkívül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) meghatározóvá válik. Tehát részünkről, részemről mindenképpen egy átgondolt, újraszervezett nemzeti stratégiai határozatra van szükség, ezért nem tudjuk elfogadni a jelenlegit.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)