A felszólalás szövege:

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országház! A majdnem 206 milliárdosra tervezett jövő évi agrárbüdzsében nagy szemléletbéli változásokat nem láthatunk az idei év költségvetéséhez képest. Sajnos, a kormány prioritásai változatlanok, ahogy változatlan az a közömbösség is, amellyel a kabinet a kisvárosokban, falvakban lakók problémáihoz viszonyul. Éppen ezért a költségvetésben inkább az a beszédes, ami kimaradt belőle és nem az, ami benne van.A folytonosságot mindössze az üres ígéretek, a vidék további leépítése jelenti. A vidéki vállalkozókat és gazdálkodókat gyakorlatilag fejlesztési források nélkül hagyták az elkövetkező évekre. Az exportnak, távoli piacoknak, illetve a felvásárlóknak kiszolgáltatott kis és közepes családi gazdálkodók maradnak a szorongatott támogatásfüggő helyzetükben. A zöldség-gyümölcs ágazatot továbbra is sújtani fogja a 27 százalékos áfa, és a tejágazat fellendítésének szándéka sem olvasható ki ebből a költségvetésből.

A gazdálkodók számára nagy hátrányt jelent az osztatlan közös földtulajdon, ezek kimérésének forrásait a meglévő 2,5 milliárdról minimum megnégyszerezni szükséges, hiszen az ígéret ellenére a kormány alig haladt ezzel az üggyel 2010 óta. A tanyafejlesztési program 1,1 milliárdos forrása is csak kommunikációs bokrétaként szolgál minden évben, a hazai tanyasi lakosság valós forrásigénye ennek sokszorosa lenne évente.

Az LMP, illetve az Új kezdet olyan agrár- és vidékfejlesztési költségvetést szorgalmaz, amelynek az ország egésze, tehát a magyar vidék, a kisvárosok és a falvak is nyertesei lehetnek; olyat, amely alkalmas a nagyvárosokon kívül élő családok és a környezetvédelem szempontjából is az ország jövőnek támogatására. Szükség lenne állami földbank létrehozására. A 2015-ben és ’16-ban elprivatizált állami földek óriási veszteséget jelentenek a kis és közepes családi gazdálkodók számára.

Az állami földbank feladata, hogy termőföldterületeket vásárol, így az ország teljes területén elszórva, lehetőleg minden település területén rendelkezik majd termőfölddel, amelyből minden helyben lakó, minden önkormányzat vagy faluközösség bizonyos maximalizált mennyiséget bérelhet. A földtulajdonos állam csak kezelésbe adhatja a földjét, amiért térítést kap, azonban tulajdonjoga megmarad.

A Fidesz, miközben a nagyüzemi gazdaságok és oligarchák földhasználati érdekeit tartja szem előtt, semmibe veszi az egyéni gazdálkodók, helyi közösségek életképességének megőrzését, földhöz jutásának biztosítását. Demográfiai földprogramra lenne szükség annak érdekében, hogy a mezőgazdaságban, vidéki kistelepülésen boldogulni kívánó fiatalok számára a feltételek optimálisak legyenek. Ezt olyan nemzeti finanszírozású programmal lehetne elérni, ami az állami termőföldekre támaszkodik. Az Ángyán József államtitkársága alatt beígért, majd később elmaradt program számára a finanszírozási háttér, elkülönített költségvetési forrás megteremtése létfontosságú.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A 2018. évi országgyűlési választások egyik igen fontos tétje az volt, hogy helyén marad-e az a kormány, amelyik minden rajta kívül álló hatalmat, tőle független közösséget magától függővé tesz.

(15.20)

Mi  és itt az LMP-vel szövetségben lévő Új Kezdet pártra is gondolok  azért indultunk a választáson, mert tenni akartunk valamit ez ellen. Azt láttuk ugyanis, hogy a kormány az önkormányzatiság kivéreztetését és kiürítését folytatja, és bennünk nem partnert, hanem ellenséget lát. A jelek szerint semmi jóra nem számíthatunk az új kormánytól, a felelősségünk azonban jelentős abban, hogy felhívjuk a figyelmet a demokrácia egyik fontos alappillérére, az önkormányzatiságára és annak megóvására, és amit lehet, igyekezzünk megvédeni.

Azok az emberek, akik a parlamentbe küldtek minket, azt várják tőlünk, hogy küzdjünk az értékeinkért, amiket választási programunkban felvállaltunk. Én is ezért vagyok itt az Országgyűlésben, mert meggyőződésem, hogy ebben az országban akkor lesz jó élni, ha az emberek valóban részt tudnak venni saját sorsuk alakításában, lehetőséget kapnak arra, hogy az őket érintő kérdésekben helyben döntsenek. Mindezt egy olyan önkormányzati rendszer tudja megadni az embereknek, amely a közösség tagjainak részvételére épít, amely ismeri és tudja használni erőforrásait, és amelynek a finanszírozása nem a központi kormányzat vagy éppen a kormánypárti képviselők kénye-kedvétől függ. Rendkívül fontosnak tartom a polgármesterek bevonását az önkormányzatok sorsát meghatározó kérdésekbe, mint például a „Modern falu” program. Erre kiváló platformot alkotnak a különféle önkormányzati szövetségek közösségei, a TÖOSZ, a Magyar Faluszövetség, a KÖSZ, a MÖSZ és a többi.

Legnagyobb sajnálatunkra az ez évi költségvetés önkormányzatokra vonatkozó része sem alakul biztatóan, hiszen a normatíva az elmúlt években szinte alig emelkedett. Nem értelmezhető az a fajta eljárás, ha és amennyiben az előző évben a kormány belátja, hogy egy adott feladatra nem elegendő a finanszírozás és megállapít kiegészítő támogatást, azt a következő évben miért nem emeli be az alaptámogatásba.

Ismét nem látjuk pénzügyi fedezetét a több mint tíz éve késlekedő köztisztviselői béremelésnek, hiszen a köztisztviselői illetményalap 38 650 forint évek óta, amelyet 60 ezer forintra lenne szükséges emelni. És itt meg kell említeni azt is, hogy nemhogy emelés nem történt, inkább az elvonás volt tapasztalható, gondoljunk csak az elvont 13. havi bérre vagy az öltözködési támogatásra, amely szintén nem jár. Sajnos a közalkalmazotti bértábla sem kecsegtet pozitív változással.

Tudomásul kell vennünk, hogy lassan nem lesznek munkavállalók a közalkalmazotti és köztisztviselői szférában, hiszen a bérek jelentős mértében elmaradnak a versenyszférában megkapható fizetésektől. Az önkormányzatok többsége, különösen a kistelepülésekből álló közös önkormányzati hivatalok, képtelenek arra, hogy saját bevételeikből finanszírozzák az esetleges béreltérítést. Sok olyan önkormányzat van, amely nem tud elegendő helyi adót beszedni, és évek óta az állam elviszi a gépjárműadó 60 százalékát, amely teljes egészében, de legalább 70 százalékban a településen kellene hogy maradjon. És itt nem beszéltünk arról, hogy viszont az összes adminisztrációs költség az adott önkormányzatokat terheli, hiszen a csekkek megvásárlása, a postaköltség, a borítékolás és minden egyéb száz százalékban az önkormányzat dolga. Pedig az nem megoldás, hogy évek óta mindössze minimálbérre, illetve a garantált bérminimumra történő kiegészítés jelenik meg csak a bérben. Lassan az önkormányzati dolgozók mindegyike mindössze a garantált bérminimumot kapja, korra való tekintet nélkül. Ez különösen igaz kistelepülésen, illetve vidéken.

Igaza van Tállai államtitkár úrnak, ahogyan pár napja mondta: tisztességes munkáért tisztességes béreket kell adni. Egyetértek, és egyben kérem, hogy akkor ezt alkalmazzuk az előbb említett munkavállalókra is. Tehetjük ezt úgy is, hogy például megemeljük az elismert köztisztviselői létszámot. Rendkívül komoly probléma, hogy egy fővárosi kerületi önkormányzat és egy hasonló nagyságú városi önkormányzat köztisztviselői létszáma aránytalanul nagy, közel 50 százalékos eltérést mutat, természetesen a kerületi önkormányzatok javára.

Nem szabad megfeledkeznünk a legszegényebb munkavállalókról sem, ők a közmunkások. 12 évig voltam egy falu polgármestere, így közelről láttam a szegénységet. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök bizonyára tudják, hogy 2011-ben egy közfoglalkoztatott nettó 47 029 forintot, egy szakmunkás 60 600 forintot vitt haza. Ma ez az összeg 54 217, illetve 70 859 forint. Tehát hét év alatt 7188, illetve 10 259 forint emelést kaptak ezek az emberek. És most lehet őket szidni, lehet lustának nevezni, bármit mondani, de ha ismernék őket, akkor ezt nem tennék, és bizonyára önök is meggyőződnének arról, hogy ezek az emberek amellett, hogy évek óta beleragadtak ebbe a furcsa és alulfizetett közmunkába, egyszerűen olyan mentális állapotban vannak, hogy önmaguk segítség nélkül ebből már kilábalni nem tudnak. És bár a közmunkások száma csökkenő tendenciát mutat, mégis aggasztó, hogy a közfoglalkoztatásra szánt összeg 225 milliárd forintról 180 milliárdra csökken.

Az önök által elvont különbözetből megvalósítható lenne a közfoglalkoztatottak bérének emelése, vagy olyan programok, amelyek segítik őket abban, hogy elsősorban mentálisan képesek legyenek ebből kilépni. Nagyon megdöbbentő az, amikor ilyen családhoz elmegy az ember, gyereket nevelő családhoz, és például az összes élelmiszer otthon egy fél kakaós csiga, se lisztre, se cukorra, se semmilyen alapvető élelmiszerre nincs pénzük. Higgyék el, ezt közelről láttam.

Fontos megemlíteni, hogy évek óta nem emelkedik sem a szociális étkezésre, sem a házi segítségnyújtásra szánt normatíva. Az önkormányzati társulások rendkívül nehezen tudják ezekből megoldani  főként kistelepüléseken  a házi gondozást, amire egyre nagyobb szükség van, hiszen az idősek magukra maradnak, a fiatalok külföldre távoznak, és sokkal egyszerűbb és olcsóbb megoldani a házi ápolást  az állam számára természetesen -, mint egy otthonban történő elhelyezést. Összességében elmondható, hogy az erre szánt normatíva emelése elengedhetetlenül szükséges lenne.

A rendszerben rögzült, hogy az önkormányzati hivatal működési támogatásának meghatározásakor az elismert köztisztviselői létszám nagysága a községek esetében 30 százalékkal csökkent. Viszont a polgármesteri hivatalra háruló munka nem csökkent ilyen mértékben. Ezzel a létszámmal sok esetben szinte lehetetlen biztosítani a feladatellátást. Lehetetlen az, hogy adott esetben egy vagy két köztisztviselő százötvenféle feladatot ellásson, hiszen nem tud egyikben sem megfelelőképpen elmerülni.

Különösen igaz ez a jelentős vendégforgalommal rendelkező kistelepülések esetében, illetve a több települést ellátó vagy nagy ügyfélszámmal rendelkező hivatalok esetében. 2013-ban a feladatvállalásokra hivatkozva a településeket a központi költségvetésből megillető forrásokat drasztikusan csökkentették, és sajnos azóta is ez a bázisa a költségvetésnek. Mánfa község esetében 2006-ban 65 millió volt az állami támogatás, ez ma 30 millió. Annak ellenére, hogy a minimálbér emelkedett, az áfa emelkedett, és tudjuk, hogy ez nagyon furcsa, úgyhogy a nadrágszíjat nagyon szorosra húzva alig-alig tudják a községek kihozni a költségvetésből a kiadásaikat.

Nem véletlen az sem, hogy azóta jelentősen emelkedtek a helyi adók. Sokan kénytelenek voltak például kommunális adót bevezetni azokon a településeken is, ahol nem voltak. Sok település esetében a hitelkonszolidáció sem segített. Az önkormányzati adósságállomány csak csekély részét képezte a kistelepülések adósságállománya, körülbelül 10 százalékot. Az önkormányzatoknál esetleg a korábbi évek megtakarításai vagy az önkormányzati vagyon értékesítése biztosíthatja csak rövid ideig a működési költségeket.

A feladatfinanszírozás rendszere sajnos továbbra sem veszi figyelembe a helyi sajátosságokat, a helyi önkormányzatok területi elhelyezkedésük, nagyságuk, gazdasági teljesítőképességük, hagyományaik, lakosságuk száma, demográfiai összetétele, közlekedésföldrajzi viszonyai, illetve azok szociális helyzete alapján különböző adottságokkal rendelkeznek, és a kötelező feladatok ellátása ezen körülmények függvényében történik. Az önkormányzati finanszírozás jelenlegi rendszere azzal, hogy kizárólag a kötelező feladatok finanszírozására helyezi a hangsúlyt, a szabadon felhasználható források elvételével felszámolja a helyi kezdeményezéseket, azt a felhajtóerőt, amely az elmúlt években a több mint ezermilliárd forintnyi mozgástérszűkülés ellenére is működtette a településeket.

Az esetek többségében a településüzemeltetéshez kapcsolódó feladatellátás támogatása alapján számított bevételek nem nyújtanak fedezetet a legalapvetőbb tevékenységek ellátására sem. Fennáll az a veszély, hogy a jelenlegi finanszírozás visszafordíthatatlan folyamatot indít el a településeken, ugyanis a felszámolt, megszüntetett ellátás későbbi újraindítására vagy egyáltalán nem, vagy jelentős többletköltséggel lesz lehetőség.

(15.30)

A következő legfontosabb lépés tehát a valós feladatok ellátásához szükséges források garantált biztosítása lenne. Ellenkező esetben a helyben elérhető közszolgáltatások száma és színvonala jelentősen tovább csökken majd, és az a vidék elnéptelenedéséhez vezethet. Éppen ezért egy fenntartható szemléletű, a központi költségvetésben célként a vidék fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtése is szerepel.

Jelentős forrásokra van szükség az alacsonyabb rendű utak felújítására. Ugye, ismerik a találós kérdést, hogy folt hátán folt, tű benne sose volt, mi az? Ez ma már nem a káposzta, hanem a magyar alsórendű utak. A Magyar Közút Nonprofit Zrt. adatai szerint az országos közutak burkolatállapot szerinti minősítése 53,4 százalékban rossznak számít. Ahová nem vezetnek jó minőségű utak, onnan menekülnek a lakók. Jövőre többet fizetnek az autósok és a fuvarozók a díjköteles utakon. A közúthálózat felújítása soron jövőre megfelezték a költségeket.

Az új utak, autópályák építése viszont felpörög. Ahogy korábban már említettem, a költségvetés sorai között nem található elkülönített összeg a „Modern falvak” programra, annak ellenére sem, hogy az országgyűlési választások előtt Orbán Viktor levélben kereste meg a kistelepülések polgármestereit  akkor még én is kaptam ilyen levelet -, amelyben kifejtette a következőt: „Személyesen is fontosnak tartom, hogy minden kistelepülés megőrizze az önállóságát, ezt támogattam eddig is, és ezt fogom támogatni a jövőben is. Szeretném, ha falvaink meg tudnák tartani lakóikat, ezért 2018 után meg kell hirdetnünk a ’Modern falvak’ programot, melynek célja a kistelepülések fejlesztése és megerősítése.”  fogalmazott a miniszterelnök.

A falvaknak nincs több idejük, és nem várhatnak további éveket. A negatív demográfiai folyamatok megállítása és megfordítása érdekében integrált és komplex fejlesztések megvalósítása szükséges, amely épít a helyi erőforrásokra, legfőként a falvak, a kistelepülések, valamint a kisvárosok lakosságának motiváltságára. A hatékony változások érdekében szükséges a helyi kihívások azonosítása, egyedi kezelése és a fejlesztések térségi koordinációja. Ami a vidékfejlesztést illeti, gondolom, merő véletlen lehet, hogy éppen a választások előtt hirdették meg 106 milliárdnyi uniós támogatás odaítélését.

A településeknek fejlesztési lehetőséget ne csak a választási kampányok során biztosítson a kormány, hanem folyamatosan. Létfontosságú a kiszámítható, biztonságos, egyenletes fejlődés minden település számára.

Nagy kérdés ugyanakkor, hogy mi lesz a vidékkel a következő pénzügyi ciklusig. Komplex, átgondolt, LEADER-szerű fejlesztéseket a kistérségeknek; javaslom a „Modern falvak” program haladéktalan beindítását, a jövő évben legalább 150 milliárd forintnyi, majd évente 200 milliárd forint forrással és az önkormányzati szövetségek bevonásával. Az általam említett összeg a „Modern városok” programra szánt összeg egyharmada körülbelül.

Összességében tehát azt kell mondanom, hogy az önkormányzatok és a mezőgazdaság szempontjából ez a költségvetés elfogadhatatlan, mert a helyben járás és lassú agónia költségvetése. A rendszerben rögzült problémák kezelésére kísérletet sem tesz, marad a kiszolgáltatottság, a fideszes képviselők jóindulatára és lobbierejére hagyatkozás, a visszaosztás és az alamizsna kultúrája. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az LMP soraiban.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány tagjainak hatályos feladat- és hatásköre értelmében fordulok önhöz a kérdésemmel. Az utóbbi években a kulturális örökség megőrzésére és az idegenforgalom fellendítésére született kormányhatározat a nemzeti kastélyprogram és a nemzeti várprogram felülvizsgálatáról, valamint a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia 2030. Ezek végrehajtásához jelentős EU- és hazai fejlesztési források is társultak.Fontos volna, hogy a kormány az Országgyűlés előtt számoljon be kulturális örökségünk és a jórészt a nemzeti vagyon körébe tartozó értékeink  kastélyok, várak, hozzájuk tartozó földterületek és parkok  védelméről, a tulajdonviszonyaikban 2010 óta bekövetkezett változásokról, a lezárult és folyamatban lévő pályázatokról. Különösen, mert a korábban önálló, színvonalasan dolgozó műemlékvédelmi szakterület intézményrendszerét lefokozták, feldarabolták, ami aggályossá teszi a szakmai kompetencia és hatáskör alakulását éppúgy, mint a források helyes felhasználását és a szükséges helyreállítási munkálatok elvégzését.

A hazai várak tekintetében is sok a teendő, nem könnyű a prioritásokat meghatározni. Az azonban érthetetlen, ami a nagy történelmi múlttal rendelkező magyaregregyi várral történik; ugye, Baranya megyében található. Évek óta zárva tartják, miközben a térség egyik kiemelkedő turisztikai vonzereje. Többéves levelezés során a Nemzeti Vagyonkezelő nem adott érdemi választ a bezárásra, illetve a ki nem nyitásra, pedig Máré vára körül számos helyi térségi vállalkozás, zöldút, strand, panziók, falusi vendéglátóhelyek, falusi szállásadók, éttermek vannak, amelyek fontosak a vidék fejlődése és a vidéki foglalkoztatás miatt.

Államtitkár Úr! Mi a magyarázat az MNV Zrt. Máré vári gyakorlatára, és milyen intézkedés várható a probléma megszüntetésére? Mikor ad a kormány érdemi tájékoztatást az Országgyűlésnek a kastély- és várprogram végrehajtásáról? Válaszát előre is köszönöm. (Taps az LMP soraiból.)

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Győrffy Balázs fideszes képviselőtársam által benyújtott T/709. számú, az állami vagyongazdálkodással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvény megdöbbentő változásokat hozna az állami vagyon kezelésében. A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvényt módosítaná úgy, hogy az állam tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében tulajdonosijog-gyakorló kizárólag a kormány egyedi határozatában meghatározott személy lehessen. A szándék, reméljük, nem az, hogy egy olyan személy legyen, aki szabadon nem kérdezhető az ellenzék számára itt a parlamentben. A másik, ami a módosítandó törvény soraiból kivehető, hogy szintén a miniszteri felügyeletet igyekszik megszüntetni az állami vagyon fölött. A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló 2016. évi XCI. törvény szerint a Ménesbirtok fölött a tulajdonosi jogokat az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter gyakorolja. A módosítás törli a miniszter jogait, és a tulajdonosi jogok gyakorlójaként az igazgatóságot és a felügyelőbizottságot nevezi meg. A törvény szerint az igazgatóság tagjait a tulajdonosi jogok gyakorlója ötéves időtartamra nevezi ki és hívja vissza. Kérdés tehát, ki nevezi ki az igazgatóságot, ha életbe lép képviselőtársam javaslata. Vélhetően akár a nemzeti vagyonról szóló törvénymódosításban életre hívott új intézmény, a kormány egyedi határozatában meghatározott személy lehetne az? A törvényjavaslat indoklása gyakorlatilag azt tartalmazza, hogy a kormány megteheti  és meg is teszi , hogy meghatározzon olyan személyeket, akik tulajdonosijog-gyakorlóként kijelölhetők. Vajon a közvagyon tulajdonosi jogainak gyakorlására miért nem alkalmas a szakminiszter?

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Alaptörvénye szerint a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. Ha ez így van, márpedig ez van az Alaptörvényben, akkor vajon mi szükség lehet most a jelenlegi kormánypárt negyedik ciklusának kezdetekor állami cégek élére tulajdonosijog-gyakorlók egyedi kijelölésére, aki nem a miniszter? Nem felelnek meg a miniszterek erre a feladatra? Mi lehet a gazdasági szükségesség és az időzítés oka?

Azt, hogy milyen hirtelen szükséghelyzet miatt kell most módosítani az állami vagyon használatát szabályozó két törvényt, amelyből az egyik kétharmados, a törvényjavaslat indoklásából sajnos nem tudjuk meg. Így találgatnunk kell. Lázár János 2015 októberében a Mezőgazdasági bizottság ülésén az állami földek privatizációja kapcsán a következőket mondta: eladtuk az összes mezőgazdasági cégünket, rég túl vagyunk a gazdálkodáson. Nem csinálja a magyar állam. Miért? Mert nem tudott gazdálkodni. Mert szétlopták, ellopták és szétcsalták az állami mezőgazdasági cégeket. Kinek kell ez a világ?

Ha ez így van, márpedig a korábbi kancelláriaminiszter tudását nincs okunk kétségbe vonni, akkor az állami cégek menedzsmentjét nagyon is indokolt közelről figyelni, hogy jól gazdálkodjanak a rájuk bízott közvagyonnal, és szóba se kerülhessen a hanyag kezelés. Akkor vajon miért van szükség a megvédendő állami cégek élére egyedileg kijelölt tulajdonosijog-gyakorlókat állítani?

A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. honlapján az alábbi mondat olvasható: az állami vagyon megóvása, az állattenyésztés és a növénytermesztés egyes ágaihoz kötődő képzési feladatok összehangolt végrehajtása, a történelmi magyar lófajták génállományának megőrzése, a lovas turizmus fejlesztése, valamint Mezőhegyes és térsége foglalkoztatási helyzetének javítása érdekében megszületett a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. Az állami vagyon megóvása szerepel tehát az első helyen, a T/709. számú, az állami vagyongazdálkodással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló módosítás azonban félő, hogy nem ezt a célt szolgálja.

További aggodalmaink is vannak a módosítással kapcsolatban. Van egy olyan állami cég, amelyre kiemelt kormányzati figyelem irányult az elmúlt években, a módosításban érintett mezőhegyesi Ménesbirtok. Mezőhegyespuszta területén ménesintézetet hoztak létre II. József által 1784 decemberében, csak és kizárólag az osztrák örökösödési háborúban elpusztult lovak pótlása, a lóállomány növelése céljából. Manapság a gazdasághoz 8 ezer hektárnyi kiváló minőségű termőföld, óriási mezőgazdaságigép-park, remek genetikájú lóállomány, eredeti formájában fennmaradt 230 éves műemléképületek tartoznak, és a cég nem mellesleg mintegy 450 embernek biztosít munkát. A céget, noha a mérlegadatok alapján nem szorult volna állami segítségre, mégis megvette a Fidesz-kormány, és azóta milliárdokat költött rá. Farkas Sándor, a mezőhegyesi állami Ménesbirtok újjászervezésének koordinálásáért felelős kormánybiztos idén januárban elmondta, hogy a társaság vagyona 19,5 milliárd forinttal nőtt. A Figyelő című lap az újraállamosítás idején megszólaltatta a nagygazdaság egyik partnerét is, aki elmondta, hogy a cég magántulajdonban is nyereséges.

(12.30)

Óriási agrártámogatásokat élvezett a Mezőhegyesi Ménesbirtok magáncégként is, volt miből fejleszteniük. A cégadatok szerint még az előtt, hogy az állam megvásárolta volna, jól alakult az árbevétel és a nyereség is. A saját tőke megduplázódott.

Az LMP a nemzeti vagyon megóvására egy olyan törvényjavaslatot is készített, amelynek célja a közpénzzel feltőkésített társaság köztulajdonban tartása volt. A 2016 decemberében benyújtott T/13327. számú, egyes törvényeknek a mintagazdaságokhoz rendelt vagyon védelmében szükséges módosításáról című javaslattal az volt a szándék, hogy a visszaállamosított Mezőhegyesi Ménesbirtokot kezelő Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság 100 százalékos állami tulajdonrészét ne csak egy egyszerű többséggel elfogadott külön törvény, hanem a nemzeti vagyonról szóló sarkalatos törvényi szabályozás is minősítse forgalomképtelenné.

A ménesbirtokot a külön törvényben szabályozott állami vagyoni elemek közé sorolja a nemzet vagyonról szóló törvény. A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló speciális törvény pedig külön is kiemeli, hogy a ménesbirtok részvényeinek 100 százaléka az állam tulajdonában van, a részvények elidegenítése, megterhelése, biztosítékul adása semmis.

Ezek a törvényi passzusok ugyanakkor mégsem biztosítanak feltétlenül elegendő védelmet az állami mezőgazdasági cégek számára a menedzsment esetleges hűtlen kezelése ellen. Hiszen a privatizáción, vállalkozóknak való kijátszáson túl egyéb veszély is fenyegeti a közvagyont Mezőhegyesen és máshol az országban.

A hűtlen kezelés lehetősége akkor is fennáll, ha részvények 100 százaléka megmarad állami tulajdonban. Veszteséges gazdálkodással, hátrányos szerződések kötésével ugyanis nagyon egyszerű egy-egy állami cégből milliárdokat kiszedni, amennyiben nincsenek megfelelő törvényi garanciák, független intézmények ennek megakadályozására. Eredményességi elvárást, illetve az utólagos számonkérés lehetőségét pedig szintén igyekeztek a közelmúltban legyengíteni, hiszen a költségvetést megalapozó salátatörvénybe néhány hete is beadtak egy nemzeti vagyonról szóló törvénymódosítást.

Ebben kiegészítésként szerepel egy olyan mondat, amely szerint a kiemelt kulturális örökségvédelmi és természetvédelmi szempontok kulturális és természeti értékek jövő nemzedékek számára való megőrzése érdekében történő érvényesítésének nem akadálya a vagyon értékváltozása. Veszteséges gazdálkodással, esetleg negatív vagyoniérték-változással tehát egy-egy állami cég részvénye igen könnyen elveszítheti az értékét akkor is, ha a kormány egyedi határozatban meghatározott személy mindent megtett annak érdekében, hogy érvényesítse a kulturális és természeti értékek jövő nemzedékeknek való megőrzését.

Mindezeket talán annak fényében érdemes elmondani, hogy most a kormány éppen gyengítené a parlamenti ellenőrzés lehetőségét az állami cégek, közöttük a ménesbirtok felett. Az imént elmondottak értelmében azt javaslom Győrffy képviselőtársamnak, hogy vonja vissza javaslatát, az állam tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében tulajdonosijog-gyakorló kizárólag a miniszter, a központi költségvetési szerv vagy az állam 100 százalékos tulajdonában álló gazdálkodó szervezet maradhasson. Az önmagában nem lehet közcél, hogy a lehető legtöbb közpénzt költsenek egy-egy állami cégre, hanem az is követelmény, hogy a menedzsmentek a lehető legeredményesebben vezessék a cégeket, és nyereséget tudjanak realizálni, az állami vállatok befizetők tudjanak lenni a költségvetésbe.

A nemzeti vagyongazdálkodás feladata a nemzeti vagyon megőrzése, értékének védelme, átlátható, hatékony működtetése, értéknövelő hasznosítása, gyarapítása. A Ház előtt lévő T/709. számú törvényjavaslat véleményem szerint nem erre irányul, hanem csökkenti az átláthatóságot, és a hűtlen kezelésnek teremt lehetőséget. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy ne szavazzák meg.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Ismert tény, hogy néhány nappal ezelőtt Inárcson a családsegítő szolgálat helyiségében egy 61 éves férfi megtámadta, illetve halálosan megsebesítette az ott dolgozó családgondozót. Sajnos, az egyre növekvő elkeseredettség, illetve a különféle mentális betegségek vagy egyéb függőségek terjedése következtében fokozottan veszélyben vannak a különböző szociális és egészségügyi ágazatban dolgozó, ráadásul meglehetősen alulfizetett munkavállalók. Gondoljunk csak a szociális munkásokra, a gyámhatósági dolgozókra, a hajléktalanokkal foglalkozókra vagy a fent említett családsegítő, illetve gyermekjóléti szolgálatban dolgozókra. Ők gyakori fenyegetettségben, akár életük veszélyeztetésével kell hogy végezzék a munkájukat a mindennapokban. Láthatóan szükséges lenne a tűz- és munkavédelmi szabályzathoz hasonlóan kidolgozni, hogy mit kell tenni azokban az esetekben, amikor testi épséget veszélyeztető szituáció alakul ki. Angliában létezik egy olyan pánikgombhoz hasonló rendszer, amelyet például az orvosi rendelőkben használnak. Ennek az a lényege, hogy a dolgozó jelzést tud küldeni, amely össze van kapcsolva a szomszédos helyiségek számítógépeivel, és azok monitorján megjelenik a segítségkérő jel, így azonnal a bajba került munkatársak segítségére siethetnek a kollégák.

Az elmúlt napokban történt sajnálatos tragédia okán feltétlenül fontos elgondolkodni azon, hogy milyen intézkedések megtétele szükséges annak érdekében, hogy ilyen eset ne fordulhasson elő többet. Ezért az a kérdésem, hogy milyen intézkedéseket tervez a kormány a szociális és egészségügyi dolgozók biztonságának növelése érdekében. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ajkai kórház intenzív osztályának összes ápolója felmondott. Félek, ezt a mondatot az elkövetkezendő időszakban sokszor fogjuk még hallani, csak a helyszín lesz más. A betegeket pedig szakemberhiány miatt nem tudják majd ellátni a kórházakban. A legtöbb, kisebb méretű, vidéki kórház hasonló problémákkal néz szembe. A szakdolgozói létszám csak addig lesz biztosított, amíg a mostani dolgozók nem mennek nyugdíjba. Addig a fiatal, pár éves gyakorlat után külföldre vagy magánegészségügyi intézményben helyezkedik el, vagy ami még rosszabb, elhagyja a pályát és másik foglalkozást választ. Sajnos, ma egy ápoló számára szinte bármelyik áruházlánc sokkal jobb perspektívát tud kínálni, mint az állam fenntartásában működő kórházak nagy többsége. A helyzet hasonlít a háziorvosokéhoz, ahol szintén rengeteg, több mint 300 a betöltetlen körzetek száma. A pár éven belül bekövetkező nyugdíjba vonulási hullám következtében az ország egyharmada háziorvos nélkül maradhat.

Hiába próbálja a legtöbb vidéki kis kórház feltölteni osztályait szakdolgozókkal, a felkínált jövedelem csekély mértéke miatt az elvárt létszámot teljesíteni nem tudják. A budapesti kórházak is komoly gondokkal küzdenek, gondoljunk csak a Dél-pesti Kórházat az IKEA miatt elhagyó dolgozók esetére. Ott még külsős vállalkozóként magasabb órabérért tudnak ápolókat alkalmazni, így egyelőre működőképességük megőrizhető. De vidéken ez sokkal kevésbé megvalósítható. Még rosszabb lesz a helyzet, ha a magánegészségügy ilyen ütemben fejlődik; ennek szintén komoly munkaerő-elszívó ereje prognosztizálható.

Az eddigi, az egészségügyben végrehajtott béremelés mindössze azért tűnik jelentősnek, mert a bázis nagyon alacsonyan volt. Hosszú távon már nehéz lesz elhitetni, hogy az egészségügyben a bérek a megfelelő szinten vannak. A kiürülő kórházi dolgozói státuszok ennek ellenkezőjét fogják mutatni. Sajnos, ehhez egyre közelebb vagyunk. Nem lehet így hagyni a jelenleg érvényben lévő bértáblát, mert teljes osztályok maradhatnak először ápolók nélkül, aztán ugyanez lesz más szakmákban is. Végzetes hibát követünk el akkor, ha a bértábla alján lévőkről egyszerűen nem veszünk tudomást.

Az LMP-frakció tagjai évek óta adnak be költségvetési módosítókat, amiket sorra leszavaznak, pedig a megtörtént béremeléseken túl további 300 milliárdos bérrendezésre van szükség az egészségügyben. A jelenlegi kormányzati ütemezés szerint 8 százalékos béremelés nem lesz elegendő a probléma megszüntetésére. Előbb a kisebb vidéki kórházak ürülnek ki, aztán szépen lassan már sehol sem lehet tb-finanszírozott ellátáshoz jutni, ha a helyzet megnyugtatóan nem rendeződik.

A másik, ami nagyon fontos, az a meddőség kezelése. A napokban Hoppál Péter képviselőtársam, aki sajnos most nincs itt, egy Facebook-bejegyzése alapján úgy tűnik, mintha talán nem teszünk meg eleget annak érdekében, hogy gyereket hozzunk a világra. Mint érintett, a következőt tudom erről elmondani.

Bizonyára önök is tudják, hogy a meddőség kezelése nincs ingyen. Bár a lombikprogram és maga a beavatkozás csak a magánkórházakban kerül pénzbe, de maguk a gyógyszerek jelentős megterhelést okoznak a családoknak. Egy-egy család mire odáig eljut, hogy beadja az örökbefogadási kérelmét, addigra sok esetben már milliókat költ gyógyszerekre. Magam is végigjártam ezt az utat, én is örökbefogadó szülő vagyok, és egyáltalán nem egyszerű ezt végigjárni.

Szerintem többféle olyan intézkedést kellene hozni, amely segíti a párokat abban, hogy gyermekük lehessen akár örökbefogadás útján, akár pedig az egészségügyön keresztül, saját gyermek útján. Az örökbefogadás egyik nagy akadályozója az, hogy amire örökbe adhatóvá válik egy gyerek, addig rengeteg sok idő telik el. Hat hónapig vár a gyámhivatal, ha az életet adó szülő nem jelentkezik, és csak ezután nyilvánítja örökbe adhatóvá a gyereket. Elég csak egy, a Facebookon való érdeklődés, és máris újra elindul a hat hónap. Én azt javaslom, hogy ahelyett, hogy elítéljük, illetve címkékkel látjuk el ezeket az embereket, akiknek nincsen gyermekük, tegyünk olyan intézkedéseket, amelyek segítenek nekik. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik padsoraiban.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt napokban több kistelepülési polgármester keresett meg engem azzal, hogy komoly aggodalmuk van a területi operatív programok befejezését illetően. Az általuk megfogalmazottak szerint az aggodalomnak több oka is van. A befejezési határidő egyre tarthatatlanabbnak tűnik, hiszen  mint tudjuk  az elmúlt időszakban több szakember külföldön vállalt munkát, így rendkívül kevés a kivitelező. A területi operatív programokban főleg Baranya megyében nem túl sok lehetőséget kaptak a kisebb települések, így minden egyes pályázat nagy kincs a számunkra. A gond az, hogy a szakemberhiány és a magánszférában is jelentkező beruházási-építési kedv megnövekedése jelentős árfelhajtó erővel bír, amely azt jelenti, hogy számos esetben előfordulhat, hogy az elnyert támogatás egyáltalán nem fedezi majd a beruházás bekerülési költségét.

De nézzünk egy általam jól ismert példát! Mánfa községben még polgármester voltam, amikor pályáztunk csapadékvíz-elvezetésre. Erre szerencsére 50 millió forint támogatást nyertünk. A Baranya megyei önkormányzattal konzorciumban pályáztuk meg ezt az összeget, és ebből 42 millió forint az, ami az építési jellegű költségekre fordítható.

Már a tervezésre benyújtott, tehát az ajánlattételi felhívásra érkezett ajánlatokból kiderült, hogy az sem fedezi már azt az összeget, amibe ez kerülni fog. 950 ezer forint lett akkor beállítva tervezési költségre, ehelyett a legjobb ajánlat 1 millió 850 ezer forintról szólt. Akkor még ezt költségátcsoportosítással pályázatból finanszírozni tudtuk. De ha ez a tendencia tovább folytatódik, akkor a 42 millió forintos építési költség, lehet, hogy 80 millió forint lesz? Ennek egy ilyen kistelepülés  körülbelül ezerfős Mánfa  nem tud eleget tenni, hogy ugyanennyit hozzátegyen.

Nagyon fontos, hogy már most kaptunk jelzést a megyei önkormányzattól, hogy egy csökkentett műszaki tartalommal próbáljuk meg végrehajtani ezt a pályázatot, ami azért nem lenne szerencsés, mert ez egy konkrétan árvízveszélyben lévő település, a Baranya-csatorna itt folyik keresztül. Régebben az emberek a domborzati viszonyok miatt ide vezették be az összes csapadékvizet ebbe a csatornába, amely gyakran okoz árvízvédelmi készültséget, nagyon sokszor volt már, hogy kiöntött, sőt  mondjuk, az már elég régen volt  komoly árvizet is okozott már a jelentős mennyiségű, lezúduló csapadék. Jellemzőek a villámárvizek.

Tehát, ha csökkentett műszaki tartalommal kívánjuk befejezni, akkor vajon az mire lesz elég? A kérdés: mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy segítsen bennünket, segítse a polgármestereket, a településeket abban, hogy meg tudják valósítani? Illetve: vajon honnan lesz a településeknek pénzük arra, hogy ezt a jelentős többletkiadást finanszírozzák?

A másik aggodalom, amely jelenleg a polgármesterek jó részénél fennáll, a napokban kapott értesítés miatt van, amelyben felhívják a települések figyelmét az Áht.-ról szóló törvény értelmében, hogy az Uniótól elnyert forrásokat, 50 millió feletti forrásokat, illetve összegeket be kell utalni egy Kincstár által vezetett számlára szeptember 30-ig. Ez 2018. VII. hó 26-án módosult, és sokan meglepetéssel vették ezt tudomásul, illetve megijedtek többen, hogy vajon mi lehet az oka ennek.

Rengeteg találgatás, aggasztó vélemény, sajtóhír látott napvilágot. A településvezetők jó része nem érti, hogy miért van szükség erre, hiszen vannak olyan települések, ahol már több mint egy éve a számlán van a pénz, saját számlájukon.

Sokan azt gondolják, hogy ha ezeket átutalják, akkor az olyan, mintha vissza kellene fizetni az általuk elnyert támogatást, ezért úgy érzem, hogy mindenki számára fontos lenne egy felvilágosítás és hogy megnyugtató választ kapjunk arra a kérdésre, hogy mi a valódi oka annak, hogy ezeket a támogatásokat át kell utalni a Kincstár által vezetett számlára, illetve a másik ilyen kérdés, hogy a települések továbbra is maradéktalanul kezdeményezhetik-e a kifizetéseket a támogatás terhére.

Kérem megnyugtató válaszukat. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megtisztelő és meglepő felkérést, feladatot kaptam Vécsey László fideszes képviselőtársamtól a Gödöllőt elkerülő út építésének tárgyában. A felkérést egy kicsit furcsállom, mert úgy tudom, hogy nem nagyon fordult még elő olyan, hogy egy, a körzet által megválasztott egyéni országgyűlési képviselő választókörzetét érintő kérdésben egy listás ellenzéki képviselőt kér fel arra, hogy járjon el helyette. Igaz, én Baranya megyei vagyok, de országgyűlési képviselőként feladatomnak tekintem, hogy az ország bármelyik települését és azok érdekeit képviseljem. Így Gödöllőt is boldogan képviselem, és a jövőben is számíthatnak rám. Mint azt bizonyára önök is tudják, tapasztalják, a fővárosi agglomerációs települések hatalmas átmenő forgalomnak vannak kitéve. Ez egyre inkább elviselhetetlenné teszi az ott élők életét. Dr. Gémesi György, Gödöllő polgármestere egy képviselő-testületi ülésen  amelyekre tudtommal Vécsey László képviselőt is minden alkalommal meghívják, bár ő ezeken ritkán szokott megjelenni  tájékoztatta a város vezetőit és lakosságát a tarthatatlan helyzetről. Eszerint az M3-as autópálya túlterheltsége miatt a Gödöllőn átvezető főutakat az autópályáról letérők mintegy menekülőútként használva már napi szinten megbénítják az ott élők életét, közlekedését. Ezt használva már napi szinten lehetetlenné teszik az életet. Ez csak fokozza, ha az autópályán baleset történik, vagy, mint az elmúlt időben több alkalommal is, pályamunkák folynak.

Polgármester úr az ülésen elmondta, levélben fogja felkérni Vécsey Lászlót, és segítséget kér tőle, hogy ez a tarthatatlan helyzet végre megoldódjon, amit még az első Fidesz-kormány alatt elkészült tervek alapján megépülő gödöllői elkerülő út jelentene. Igaz, ebben az időben még Gémesi György képviselte a körzetet országgyűlési képviselőként, és felszólalásaival sikeresen képviselte a térség településeit. Az akkori fideszes kormány Fónagy János közlekedési miniszter úr javaslatára az első 400 millió forintot a 2002-es költségvetésében biztosította is. A bekövetkezett kormányváltás után azonban ezt az összeget a költségvetésből törölték. 2008-ban az akkori MSZP-s országgyűlési képviselő, Fogarasiné Deák Valéria javaslatára 2,7 milliárd forintot különítettek el erre a célra, amit a bekövetkezett világválság miatt később sajnálatosan visszavontak.

A gödöllőiek bíztak abban, hogy a 2010-ben megválasztott kormánypárti fideszes képviselő, Vécsey László  ígéretének megfelelően  majd sikeresen lobbizik ebben az ügyben, és végre elindul az elkerülő út megépítése. Az immár harmadik alkalommal megválasztott képviselő számára, úgy látszik, a választókerület érdekei már nem olyan fontosak, hiszen Gémesi György polgármester úr testületi ülésen elhangzott tájékoztatója után sajnálatos módon az egyik helyi sajtónak a következőt nyilatkozta: „Csodálkozom, nyolc éve szapulja a kormány minden intézkedését, az én munkámat is igyekszik minden módon lehetetlenné tenni Gödöllőn, most pedig segítséget kér? Elérte, amit akart, saját ellenzéki pártjának képviselője bent ül az Országgyűlésben, szövetségesei körében. Emlékeztetőül erről egy képet is mellékelek. Miért nem Hohn Krisztina asszonyhoz fordul?”

Képviselő úr, a feladatot elvégeztem, a kérésnek eleget tettem. Hiszen mint volt polgármester én is sokszor tapasztaltam olyat, hogy sajnos a körzetem képviselője nem képviseli megfelelően a településem érdekeit. De államtitkár úr, ugye az imént elhangzott mondatok nem azt jelentik, hogy Magyarországon a polgármestereknek „hallgass” a nevük? Ugye demokráciában nem fordul olyan elő, hogy ha egy település polgármestere megfogalmazza kritikáját a kormány valamelyik intézkedésével szemben, hiszen a gyakorlatban tapasztalja a döntések következményeit, akkor a települése hátrányos megkülönböztetésben részesül? Ugye nincs olyan, hogy a többség megválaszt egy országgyűlési képviselőt, és az bünteti az ott élő embereket? Gémesi György helyzete azért is sajátságos, mert a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke, így a településvezetők közül többen is felhatalmazták arra, hogy a hiányosságokra, a problémákra a figyelmet felhívja.

Tisztelt Ház! Jól tudjuk, hogy az autópályákat elkerülő átmenő forgalom a települések életét sokszor ellehetetleníti. Ezt a problémát a településen élők és maguk a települések önállóan megoldani nem tudják. Gödöllő esetében csak a várost elkerülő út megépítése a megoldás, amelyet, mint említettem, az első Fidesz-kormány is támogatott. Ez az elkerülő út nemcsak Gödöllőnek, hanem Szadának és Isaszegnek is nagy megkönnyebbülést és segítséget jelent. Ezt képviselőtársam is tudja, hiszen nemcsak országgyűlési képviselője a településnek, hanem Szadának több cikluson keresztül is polgármestere volt.

Kérem a kormányt, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az elkerülő út megépülhessen, és ezzel szűnjön meg ez az áldatlan állapot. Remélem, majd képviselőtársam is támogatja ezt a törekvést.

Még csak annyit, hogy ha legközelebb fotót szeretne rólam készíteni, akkor szóljon, és akkor mosolyogni fogok. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szülőnek lenni életre szóló kaland. Ez a mondat bizonyára mindenkinek ismerős lehet, hiszen elhangzik egy olyan rövidfilmben, amely a nemrég indult családbarát kampány része. De vajon milyen út vezet odáig, hogy valaki szülő legyen? Hiszen van, aki, ha gyermeket szeretne, akkor ez számára tervezhető, kiszámítható és teljesen természetes folyamat.Asszonyom, önnek nem lehet gyermeke  a mondat, amely ha elhangzik, rémálom a párok számára. A gyermektelen párok sajnos jól ismerik a hónapról hónapra történő csalódásokat, a mélységes kiábrándultság érzését, az orvosi diagnózisok okozta sokkot, a kétségbeesést vagy éppen a reménytelen várakozást egy magyarázatok nélküli, megbélyegzett állapotban. Ezek a párok gyakran magukra maradnak fájdalmukkal és a sajnálattal, ami környezetük részéről éri őket.

Ők azonban a sajnálat helyett segítséget érdemelnek, segítséget, amely mindenki számára elérhető; előítélet nélküli megértést, hatékony testi és lelki segítséget. Sokan talán nem is tudják, hogy meddőnek számít az a pár, amelynél 12 hónap alatt nem történik meg a teherbe esés. Tudták azt, hogy a meddőség népbetegség? Hogy Magyarországon 20-25 százalék a meddő párok aránya? A meddőség egy olyan erőpróba, ami megerősítheti a kapcsolatot, de az ellenkezője sem kizárt. A régóta várt, a múlt évben elfogadott törvénymódosítások alkalmasak lennének arra, hogy elérhetőbbé váljanak a különféle meddőségkezelések többek számára, hiszen a gyógyszerek állami támogatása 70 százalékról 90 százalékra nőtt.

Emlékszem, körülbelül 20 évvel ezelőtt estem át meddőségkezelésen, akkor fizettem körülbelül 70 ezer forintot az injekciókra. Azért ez akkor nagyon megterhelte a családi kasszát. Aztán sajnos ez eredménytelen volt. Még a kedvező finanszírozás ellenére is sok családnak megterhelő manapság is ezeket a költségeket bevállalni, hiszen a kezelések során nem csupán a gyógyszerek ára jelentkezik kiadásként, hanem a vidékiek számára az utazás vagy a szállás költsége is. Bizony, még a könnyítés ellenére is sokan számolnak be arról, hogy még manapság is 500-800 ezer forintba is belekerül, mire megtörténik az első sikeres beültetés.

Viszont túl kevés szó esik arról, hogy létezik a gyermekvállalásnak egy másik formája, az örökbefogadás. Szerintem sokkal többet kéne ezzel foglalkozni. Az örökbefogadáshoz vezető út nem egyszerű, és valljuk meg, sokan tekintenek erre a teljesen természetes folyamatra idegenkedve, előítélettel, szinte csodabogárként néznek az örökbe fogadott gyermekekre. Azt gondolom, szükség lenne olyan rövidfilmekre is, ami az örökbefogadásról szól, és amely erőt ad azoknak, akik nem merik megtenni az első lépést, akik félnek az ismeretlentől, és felvilágosítja azokat is, akik furcsán, kutakodva néznek az örökbefogadottakra, illetve a szüleikre.

El kell fogadnunk, hogy ez teljesen természetes, és ezt el kell fogadtatni a társadalommal is, meg kell ismertetni a gyerekekkel is. A mi gyermekeinket nem a méhünkben, nem a szívünk alatt hordjuk, hanem a szívünkben.

(8.40)

Van egy nagyon jó mondat, amire a minap akadtam rá. Az örökbefogadás nem arról szól, hogy gyermeket találjunk a családoknak, hanem arról, hogy családot találjunk a gyermekeknek. Rendkívül fontos a gyermekek érdeke. Segítsünk nekik, hogy családban nőhessenek fel, hogy legyen igazi anyukájuk és apukájuk, hogy ne nevelőszülőtől nevelőszülőig vándoroljanak, hanem örökös családjuk lehessen, amely biztonságot ad számukra.

Tudják azt, hogy egy örökbe fogadott gyermek mennyi kérdést fogalmaz meg, különösen akkor, ha idősebb korban fogadják örökbe?  hogy sokkal gyakrabban vár megerősítést, hogy rengetegszer hallani akarja azt, hogy feltétel nélkül szeretik, és hogy retteg attól, hogy elviszik, visszaviszik. Éppen ezért, államtitkár úr, elkészültem a szakmai javaslatokkal. Szakmai szervezetekkel, szülőkkel egyeztetve már csak az utolsó simítások várnak.

Remélem, lesz alkalmam részt venni majd az előkészítésben a továbbiakban is. Ez a javaslatcsomag nem csupán törvénymódosító javaslatot, hanem más egyéb intézkedési javaslatot is tartalmaz. Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP padsoraiban.  Dr. Rétvári Bence, dr. Fónagy János és Dömötör Csaba tapsol.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Már ne is haragudjanak, de hallgassuk már végig egymást! Elképesztő ez a hangzavar, hogy az ember nem hallja a felszólalónak a szövegét. Az alelnök urat pedig tisztelettel kérem… (Közbeszólások és derültség a kormánypártok soraiban.) Hiába nevetnek (Az elnök csenget.), mert elhiszem, hogy ritkán találkoznak, vagy lehet, hogy nem olyan sűrűn látják egymást, és sok a megbeszélnivalójuk, én ezt megértem, de ebbe a parlamentbe az ellenzéket is beválasztották az emberek, jogukban áll elmondani, amit gondolnak, és nekünk meg jogunkban áll meghallgatni. Köszönöm szépen. (Közbeszólások és taps az ellenzék és a függetlenek soraiban.)

HOHN KRISZTINA LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A hulladékgazdálkodás országszerte egyre komolyabb, napi szintű működési problémákkal küzd. Jól látható, hogy a családok, ingatlanhasználók színvonalas, jól szervezett és pontos közszolgáltatás mellett hajlandóak lennének részt venni ebben a tevékenységben. Nem elfogadható, hogy hazánkban ez az ágazat is folyamatosan leépülőben van.2012-es szinten éppen akkor, amikor a regionális hulladékgazdálkodási rendszerek kerültek beüzemelésre, befagyasztották a közszolgáltatási díjakat, elvették az önkormányzatok díjmegállapítási jogát. Nincs fedezet az amortizációra, a nemzeti hulladékgazdálkodási vagyon folyamatos felélése folyik. Több lépcsőben, a hulladéktörvény módosításának révén elvonták az ágazattól a termékdíjbevételeket, ezeket egyébként emelték is. Új adókat, járulékokat, díjakat vezettek be. A közszolgáltatást ellátó járművek e-útdíjat, energiaszolgáltatókra kirótt jövedelemadót, hulladéklerakási járulékot, felügyeleti díjat fizetnek.

A szigorú és következetes ellenőrzés és észszerű szabályozás helyett megszüntették a versenyt a hulladékpiacon, állami lett a hulladék is. Megbukott az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség az újonnan létrehozott NHKV Zrt. gazdasági társasági formában. Mégis hatóságként viselkedik, újraelosztási központként működik, de a valódi szakmai koordinációt, amire szükség lenne, azt nem látja el. A hulladékgazdálkodás új szereplői több mint évi 2 milliárd forint pénzt emésztenek fel, miközben hizlalják a bürokráciát a közszolgáltatók szintjén is.

Az NHKV Zrt. képtelen megoldani a pontos számlázást, de ha ezt meg is oldaná, a lakosságtól már régen nem folyik be közszolgáltatási díjakon keresztül a működéshez, felújításokhoz, fejlesztésekhez szükséges bevétel. Nem alakult ki a hulladékudvarok, újrahasználati központok, lombhulladékbontók, komposztálók jól működő hálózata. Megoldatlan az építési hulladékok, a háztartási veszélyes hulladékok kezelése. A központosítás és az önkormányzatok kiszorítása révén a helyi közösségekre épülő hulladékkezelés lehetőségétől csak távolodunk.

A kormányzat nem ismeri el az átgondolatlan beavatkozásokkal kapcsolatos felelősségét, nem biztosítja folyamatosan az ágazat hiányzó pénzügyi forrását, amely a közszolgáltatók és a koordináló szervezet szintjén is eladósodott. Magyarország a „Te szedd!” mozgalom ellenére drámai módon illegális hulladéklerakás révén válik egy nagy szeméttárolóvá, mert az ellátórendszer önhibáján kívül képtelen megbirkózni a kötelező közfeladattal. Nincs megfelelő, a hatáskörrel rendelkezők által rendszeresen megtartásra kerülő, összehangolt ellenőrzés, a tetten ért elkövetők szankcionálása is rendkívül csekély. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

HOHN KRISZTINA LMP): A választ nem fogadom el. Nem az volt a kérdésem, és nem érzem azt, hogy választ kaptam volna a kérdésre. Azt szerettem volna hallani öntől, államtitkár úr, hogy felülvizsgálják-e ezeknek a cégeknek a működését, és amennyiben forráshiánnyal küzdenek, önök segítenek-e nekik. Nem hiszem, hogy az a megoldás, hogy a katasztrófavédelem fogja megszervezni a szemétszállítást, és szót sem ejtettem a Zöld Híd Kft.-ről. De mondhattam volna őket is, mert ahogy most először ők, később majd mások lesznek azok, akik nem fogják tudni megoldani ezt a helyzetet. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.  Balla György: Nem akarják.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A mai felszólalásomat nem szánom semmiféle politikai tőke kovácsolásának, vagy hogyan hangzott az előbb. (Dr. Rétvári Bence: Önnek elhiszem.) Egyszerűen kizárólag gondolatébresztésnek, figyelemfelhívásnak és párbeszéd-kezdeményezésnek szánom. A legleszakadóbb rétegekről szeretnék önöknek pár szót mondani, a közmunkásokról, illetve a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülő emberek csoportjáról.Velük dolgoztam az elmúlt több mint egy évtizedben, így ismerem az életüket, jártam a házaikban, tudom a mindennapi problémáikat. Egyszerűen azt gondolom, értjük és elfogadjuk, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatás 22 800 forinton tartásának az volt a szándéka, hogy ezek az emberek minél előbb helyezkedjenek el a munkaerőpiacon, vezessük őket vissza a munkaerőpiacra, illetve a közfoglalkoztatási bér, ami 54 000 forint, ugyanezt a célt szolgálná.

Igen, csakhogy el kell mondanom, sajnos ez a cél nem látszik teljes mértékben beteljesülni. Ennek pedig az az oka, hogy a közfoglalkoztatottaknak azon rétege, akik alkalmasak arra, hogy a munkaerőpiacon elhelyezkedjenek, szerencsére már elhelyezkedtek. Viszont van egy olyan réteg, akikre talán nem is gondolunk, akik mentálisan vagy egyéb más betegségekből adódóan nem tudnak a munkaerőpiacra visszatérni. Nekik szerintem segítség kéne.

Igen, valóban, szigorra is szükség van, de segítő kezet is nyújtanunk kell. Javaslom, hogy dolgozzunk ki, akár a nők karrierprogramjához hasonlóan, az ő számukra is egy olyan programot, egy olyan komplex fejlesztést, ahol állapotfelmérésük után akár személyre szabott vagy egyéb más terápiákban részesülhetnek, személyiségfejlesztő tréningben és alapkompetencia-képzésben. Volt már ilyen alapkompetencia-képzéses törekvés, csak a baj az volt, hogy a végrehajtás során a munkaügyi központból felhívtak bennünket, és fél óránk volt, hogy mondjunk öt nevet, kit küldünk erre a képzésre, és ezért nem feltétlenül értük el azokat az embereket, akiknek erre valóban szükségük lett volna.

Most már elmondható, ahogy már említettem, hogy a közfoglalkoztatásban olyan emberek maradtak, akiknek súlyos problémáik vannak. Nem mindegyikük ilyen, de mondjuk, legalább 50 százalékuk igen. Ha az a célunk, hogy visszavezessük őket a munkaerőpiacra, akkor muszáj lesz valamilyen komplex programot kidolgozni.

A másik réteg azok, akik már 40 vagy 50 vagy 60 százalékos rokkantságban vannak, az ő részükre 20 vagy 27 ezer forint havi járandóság kerül folyósításra, ami nagyon kevés. Ebből tulajdonképpen tovább romlik az egészségük. Volt olyan rákbeteg dolgozónk, aki ebből a 27 ezer forintból tengette utolsó napjait, mondjuk, az utolsó 3-4 hónapját. Az emberek jóindulatára kellett hagyatkoznia, és így kapott ételt és az önkormányzat próbálta segíteni tüzelővel és egyéb más módokon.

(9.40)

Rendkívül kiszolgáltatott helyzetben volt, hozzátartozók nélkül, krónikus ápolási osztályok őt nem fogadták, hiszen bizonyos idő után fizetni kell ezekért az ellátásokért, és ez 27 ezer forintból nem megoldható. Kizárólag irgalmasrendi kórház az, amely például Baranya megyében erre alkalmas, vagy amelyik fogad, de ott is korlátozott a létszám, akit be tudnak fogadni. Így ezek az emberek lógnak a levegőben. Falun még ismerjük azért őket, és próbálunk, amennyire csak tudunk, segíteni, de mondjuk, egy városban, úgy gondolom, legtöbbször nem is tudják azt, hogy a saját otthonában abból a 27 ezer forintból próbál tengődni az illető.

Tehát én azt kérem, gondolkodjunk el azon, hogy hogyan tudjuk hatékonyan visszavezetni ezeket az embereket a munkaerőpiacra, illetve milyen megoldási javaslatokat tudunk kitalálni ennek érdekében. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Magyarország települései segítségre szorulnak, hisz sok a betöltetlen háziorvosi praxis. Hatékony megoldásokat kell találnunk, mert betegek ezrei nem maradhatnak szolgáltatás nélkül. Talán sok képviselőtársam nem ismeri a háziorvosi praxisok finanszírozását, illetve kiadásait. Vegyünk egy vidéki praxist, amelynek havi OEP-finanszírozása 1 millió 200 ezer forint! Egy nővér, egy írnok és takarító alkalmazása esetén a bérköltség 850 ezer forint. Iroda- és takarítószerre, gépfenntartásra további 70 ezer, közüzemi díjakra és járműhasználatra 100 ezer forint, és ha az orvos bérköltsége 850 ezer forint, akkor ez több mint másfél millió forint egy hónapban. Áfa-visszaigénylésre nem jogosultak. Tehát az OEP-finanszírozás nem fedezi a háziorvosi praxis kiadásait. De akkor miből oldja meg az állagmegóvási és egyéb felújítási munkálatokat? Vannak olyan háziorvosok, akik kénytelenek másodállást vállalni, akár külföldi ügyeletet. Az elmúlt időszakban elkezdődött a szakorvosi bérek rendezése, de sajnos a háziorvosok finanszírozása ehhez még nem zárkózott fel.

A másik gond az orvosi ügyelet ellátása. Problémát okoz, hogy szinte mindenhol kiszervezett ez az ellátás, ezért nagy nehézségeket okoz az orvosok bevonása az ügyeletellátásba. 24 órás ellátásra kötnek szerződést, de többségük sajnos nem hajlandó az ügyeletben közreműködni. A megoldás az lehet, hogy amelyik orvos területi ellátási kötelezettséggel ír alá szerződést, annak kötelezően szükséges lenne előírni ügyelet adását, természetesen megfelelő díjazás ellenében.

Végezetül pedig fontos az újonnan induló praxisközösségek fenntartása, országos szintre történő kiterjesztése és fenntartható finanszírozása. Lényeges a működő praxisközösségeknél is a szektorsemleges bérkompenzáció, hogy hosszú távú fenntartásuk biztosítva legyen. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Magyarországon óriási probléma a fiatalok elvándorlása…

ELNÖK: Bocsásson meg, képviselő asszony, én hibáztam.

HOHN KRISZTINA (LMP): Nem mondta, hogy ki…

ELNÖK: Miniszter úr halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt a válaszadásra Tállai András államtitkár urat jelölte ki. Kérdezem, elfogadja-e a válaszadó személyét.

HOHN KRISZTINA (LMP): Elfogadom, igen. Köszönöm.

ELNÖK: Igen, megértését kérem. Parancsoljon! Visszaállítottuk az órát.

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm. Tisztelt Ház! Magyarországon óriási probléma a fiatalok elvándorlása, a családalapítás megnehezülése. Sajnos az elmúlt időszakban sem szociális, sem bérlakásépítési program nem volt, pedig egyre nagyobb szükség lenne ezekre a megoldásokra is. A CSOK csak egy bizonyos szűkebb rétegnek nyújt megoldást, és a családok eladósodásához is vezethet, amely  mint az elmúlt időszak is mutatja  nem biztonságos megoldás. A rendszerváltás után először és sajnos utoljára az 1998-2002 között működő Orbán-kormány hirdetett meg bérlakásépítési programot.

A KSH információi alapján 2017-ben 14 389 darab új lakás épült, de ez nem állami beruházásból, hanem magánerőből. A 2018-as féléves adatok ugyan stagnálást mutatnak, de ez valószínűleg a munkaerőhiány miatti fék eredménye. Ezzel párhuzamosan drasztikus árnövekedés következett be a piacon, a bérlakások építése viszont szinte megállt az országban, miközben ez adna lehetőséget a fiatalok életkezdéséhez. Javaslom, hogy 2019-re a kormány különítsen el egy erre megfelelő összeget a fiatalok bérlakásprogramjának támogatására, és térjen vissza a 18 évvel ezelőtt már bevált terveihez, ezzel ösztönözheti a fiatalok itthon maradási kedvét.

További probléma, hogy a közelmúltban elszabadultak az építőiparban a munkadíjak, sajnos komoly emelkedés tapasztalható, amely, úgy tűnik, nem állt még meg, így ma egy lakóingatlan átlagára kulcsrakész állapotban Budapesten átlagosan 700 ezer forint/négyzetméter, vidéken pedig 180 ezer forint/négyzetméter is lehet.

Egy jól működő bérlakásépítési program azonban a magyar építőipart pörgetné fel, de a magyar fiatalok számára is biztató jövőképet adna. Ezért kérdezem, hogy tervezi-e a kormány önkormányzati szociális bérlakások építésének finanszírozását a lakhatási válság feloldásának érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, nem kaptam választ a kérdésemre. Értem, hogy a magyar ember így és úgy gondolkodik, de a magyar ember most már úgy gondolkodik, szerencsére, hogy nem mer belevágni nagyobb hitelekbe, mert az a családok eladósodásához vezethet, mint ahogyan a közelmúltban történt események is mutatják. Egyébként pedig értem a választ, de nem értem, mert nem a kérdésre válaszolt. Tehát az, amit ön mondott, az egy válasz valamilyen kérdésre, de nem az enyémre. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Orbán Viktor miniszterelnök az országgyűlési választások előtt levélben kereste meg a kistelepülési polgármestereket, amelyben tájékoztatta őket a „Modern falvak” vagy azóta „Magyar falvaknak” átnevezett programról. A program fő célja a kistelepülések megerősítése és lakóik megtartása, mert Magyarország Kormánya számára különösen fontosak az aprófalvak és kistelepülések  olvasható a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége által a folyamatok meggyorsítása érdekében szakértők, önkormányzati szövetségek, szervezetek bevonásával létrehozott munkacsoport anyagában, amely elérhető mindenki számára az interneten.

(13.40)

Remélem, hogy az ott leírtak alapját képezik majd ennek a programnak. A kormany.hu portálon ezzel kapcsolatban ez év júliusában született az utolsó bejegyzés: „Hazánk legnagyobb térség- és vidékfejlesztési projektje lehet a „Modern falvak és kisvárosok” program, amelynek alapkoncepciója várhatóan az év végéig a kormány elé kerül, s amelynek elkészítését széles szakmai konzultáció előzi meg.”

Több kistelepülési polgármester kért meg arra, hogy kérdezzem meg az illetékeseket, a program ebben az évben a tisztelt Ház elé kerül-e majd, valamint aggodalmuknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy vajon a kisvárosok elviszik-e előlük a forrásokat. Tény, hogy ez a program úgy kell a magyar falvaknak, mint egy falat kenyér, hiszen 2014 óta a LEADER-program volta talán az egyetlen, amely igazán a kisfalvaknak szóló lehetőségeket nyújtott, de sajnos a rendelkezésre álló forrás, ami a LEADER-programokat illeti, meglehetősen csekély.

Bizonyára sokan ismerik önök közül az úgynevezett területi operatív programokat, amelyet egy volt polgármestertársam „stop”-nak nevezett át TOP helyett. Nos, ennek a programnak olyan magas szintű városi lejtése van, hogy a kistelepülések  és itt leginkább az 500 fő alatti településekre gondolok, amelyek száma több mint ezer  labdába se rúgnak, hiszen képtelenek megfelelni a feltételeknek. Pedig amikor zajlottak az egyeztető tárgyalások, és a megyei önkormányzat egyik termében az országgyűlési képviselőinkkel együtt vitathattuk meg az elképzeléseinket, nagy reménnyel vártuk, hogy a rengeteg igényből majd melyek tudnak megvalósulni. Nos, tisztelt képviselőtársaim, azért sok polgármester csalódott volt.

Fontos kérdés, hogy vajon a program kidolgozása és majdani végrehajtása során szeretnének-e olyan bevált módszereket alkalmazni, mint annak idején a decentralizált támogatási formák. Ugye, ezek voltak a TRFC, TEKI, LEKI, TEUT, CÉDE. Ezek a formák azért voltak jók, mert a polgármesterek is beleszólhattak abba, hogy mire lenne legnagyobb szüksége a településeiknek. El kell ismerni, hogy különösen a falvakban a polgármester az, aki legjobban látja, tudja, érti, hogy mire van szüksége a településének. Ezekből a forrásokból minden város és falu, még a legkisebb is részesülhetett. Komoly segítséget jelentett, különösen az aprófalvaknak.

Tudomásul kell vennünk, hogy Magyarországon a falvak fejlesztési igényei a városokéival szemben sokkal terület- és településspecifikusabbak, és rendkívül nehéz általánosítani, hiszen nem mindegy, hogy milyenek a közlekedésföldrajzi lehetőségei, a lakosság összetétele. Sok olyan település van, ahová csak ritkán jár be busz, nincs helyben bolt, vagy elöregedett a lakosság, esetleg több a mélyszegénységben élő, illetve nem kiépítettek teljesen a közművek. A vidék tehát segítségért kiált. Erre lehet megoldás a „Modern” vagy „Magyar falvak” program. De sok kérdés merül még fel.

Például, ha hazai forrásból tervezik megvalósítani, akkor vajon mikor tudnak ezzel számolni a falvak, hiszen a jövő évi költségvetés nem tartalmaz forrásokat, amelyeket erre lehetne költeni. Mekkora az a fejlesztési forrásösszeg, és mennyi idő alatt lehet majd ezeket lehívni? Milyen apparátusban gondolkodnak? Mert ugye erre is szükség lesz. Bizonyára önök is tudják, hogy van már a településekhez legközelebb álló fejlesztési intézményrendszer, amely alkalmas lenne a teljes menedzselésre, hiszen minden adott, a tapasztalat, a bizalom, a helyismeret és a szakértelem. Ezek a helyi LEADER-szervezetek. Csak önkormányzati fejlesztésekben gondolkodnak vagy civil elképzelések megvalósításában, illetve vállalkozásfejlesztésben is?

Végezetül: hol tart a „Modern”, illetve „Magyar falvak” program kidolgozása? Várom megtisztelő válaszukat. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mindenkori öregséginyugdíj-minimum emeléséért próbáltam törvényjavaslatot benyújtani, amelyet sajnos a bizottság elutasított. Miért fontos az öregséginyugdíj-minimum emelése? Ugye, mint azt önök bizonyára tudják, 2008 óta nem emelkedett ez az összeg, ez azóta 28 500 forint. Még az inflációt sem követte, bár az azt megelőző években ez mindig adott volt. Tehát az inflációemelés mindig rá volt emelve, mostanában sajnos az elmúlt tíz évben ez nem történt meg.

Igazából mi a nyugdíjminimum? Eredetileg azért hozták létre, hogy ennél kevesebbet ne kaphasson senki teljes nyugdíjat, mint 28 500 forintot. Ez lehet az alja.

Tény, hogy a nyugdíj-megállapítás kapcsán már nincs akkora jelentősége ennek az összegnek, viszont az alsó határt megszabja. Nemrég egy kormánypárti rádióban  hangsúlyozom, nem ballib sajtóban  hallottam azokat a tényszámokat, hogy hányan vannak olyanok, akik 30 ezer forint körüli nyugdíjat vesznek fel, illetve annyit visz nekik a postás egy hónapban. Azért megdöbbentően magas volt ez a szám.

(19.10)

Azt gondolom, ezen öregségi nyugdíjminimum emelésének leginkább a legfontosabb dolga az lenne, hogy a mélyszegénységben lévő emberek helyzetén javítson. Az, hogy egyrészt ne legyen olyan nyugdíjas, aki 28 500 forintot vagy 30 ezer forintot kap havonta, a másik pedig az, hogy rengeteg szociális ellátásnak ez a nyugdíjminimum az alapja. Ennek bizonyos szorzatai azok, amelyek meghatároznak különböző feltételeket, különböző ellátások feltételeit, például az aktív korúak ellátása, ugye a sokat emlegetett foglalkoztatást helyettesítő támogatás és az egészségkárosodási járadék. Igen, tudom, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatás alacsonyan tartásának az volt a célja, hogy az emberek elhelyezkedjenek a munkaerőpiacon  ezt értjük , illetve a közfoglalkoztatásban. Rendben van. Viszont nem gondolunk azokra a szerencsétlenekre, akiket valamilyen baleset ér vagy valamilyen betegség, és emiatt, mondjuk, a korábbi években már például közmunkából éltek, illetve a foglalkoztatásuk nem volt folyamatos, vagy nincs megfelelő mennyiségű év ahhoz, hogy rendes nyugdíjat kaphassanak.

Ők 27 ezer forintot kapnak havonta, ami a mindenkori öregségi nyugdíjminimumtól függ, és annak a sajnos 90 százalék körüli összege. 27 ezer forintból nem lehet megélni, 54 ezerből sem, ami a közmunkások munkabére általában, de 27 ezer forintból egy beteg ember maximum éldegélni tud, de még azt sem nagyon. Ha nincs a helyi önkormányzatban egy olyan családsegítős, aki fel tudja mérni ennek az embernek a helyzetét, és aki tud arról, hogy az illető beteg, és megpróbálja valamilyen módon segíteni, akkor szerencsétlen se fűteni, se enni nem tud. 27 ezer forintból nem lehet élelmet venni, nem lehet egy hónapban ellátni saját magát egy embernek. Számtalan ilyen példát láttam. Hogy csak egyet említsek, volt olyan tüdőrákbeteg dolgozónk, aki kiesett a közfoglalkoztatásból a betegsége miatt, és 27 ezer forintból élte le a hátralévő három hónapját, ami még visszavolt. Próbáltunk neki élelmet adni naponta, de azért egy önkormányzat nem tudja felvállalni azt, hogy havonta 30 ezer forint segélyt adjon valakinek, nem is szabályos. Tehát ez nem lehet a megoldás.

A másik pedig az, hogy a közgyógyellátás is ettől függ. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság feltételei között szintén szerepel a nyugdíjminimum bizonyos százaléka. Az ingyenes gyermekétkeztetés, és a többi, ezek is lehetnek ennek a függvényei, a gyámok pénzbeni ellátása, a gyes, a gyet, az anyasági támogatás  ezt is a nyugdíjminimum különféle százalékos mértékeiben határozza meg a törvény. Azt kell látni, és igen, erre már kaptam olyan választ, hogy akkor majd rettenetesen sok ember lesz olyan, aki majd igénybe vehet különböző szociális ellátásokat. Ez nem igaz. Ha az önkormányzati segélyekre gondolunk, akkor az önkormányzatoknak jogukban áll a szorzókat megváltoztatni az összegnek megfelelően. De azt ugye belátja mindenki, hogy sem 22 800-ból, sem 27 ezerből, sem 28 500-ból nem lehet megélni egy hétig sem. Vannak, akiknek ez egynapi költésük vagy félnapi költésük, van olyan is, aki egy perc alatt ennyit keres vagy egy másodperc alatt ennyit keres.

Emiatt van az, hogy mi szeretnénk azt javasolni, és többször is meg fogjuk tenni, hogy gondolkodjunk azon, hogy emeljék meg ezt az összeget, mert ez tíz éve nem változott, és ha csak az inflációt ráemeljük, akkor is már sokkal jobb a helyzet, mint így. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Nagyon fontos még azt elmondani, hogy létezik többféle segély, az önkormányzatok is adhatnak segélyt, de nem újabb és újabb segélyeket kell kitalálni, hanem annyi pénzt kell adni mindenkinek, hogy ne szoruljon rá az alamizsnára és a segélyekre. Nem nyugdíjprémiumot kell adni szerintem  bár nagyon jó, és kapják meg; holnap tele lesz az újság, hogy én azt mondtam, hogy nem kell nyugdíjprémium, tehát adjunk , hanem miért nem tudunk annyi nyugdíjat adni, hogy mindenki megfelelőképpen tudjon élni. Szörnyű az, hogy tényleg vannak olyanok, akiknek a nyugdíja nem éri el a minimálbért. Miért nem? Hát, ha a minimálbérre azt mondjuk, hogy ennyi, akkor miért nem mondjuk azt a legkevesebb nyugdíjra is, hogy ennyi? Én azt gondolom, hogy nem vagyunk elég felelősségteljesek akkor, ha nem gondolunk elesett embertársainkra, a mélyszegénységben élőkre. Igenis, kutya kötelességünk róluk gondoskodni, nem hagyhatjuk őket az út szélén. Vannak olyan emberek, akik ha lerobbannak és nincs családjuk, egyszerűen nincs annyi pénzük, hogy valamilyen krónikus osztályon kezeltessék magukat. Vagy nemigen vannak helyek a szociális otthonokban, mert 28 meg 27 ezer forintért senki sem akarja őket ellátni.

Az otthonukban vannak egymaguk minimális pénzből, talán ki tudják fizetni a villanyt, de lehet, hogy már se víz, se villany. Nagyon sok helyen a cipőiket égetik el, meg a ruháikat az emberek, mert nincs tüzelőre pénz. Még szerencse, hogy idén ilyen jó kis tél van, hogy nem kellett még annyit fűteni, mint máskor, hiszen nincsenek még mínusz fokok. De az, hogy valakinek 30 ezer forintból kelljen megélni, borzasztó.

Ez szerintem tarthatatlan, úgyhogy kérem, hogy legalább gondolkodjanak el azon a kormánypárti képviselők és a kormánytagok is, hogy valamit ki kell találni ezekre az emberekre, mert ez így tovább nem mehet. Köszönöm szépen.

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A külföldi diplomák elismerése, a 65. életévüket betöltött rektorok megbízatásának meghosszabbítása is szerepel ebben a felsőoktatás szabályozására vonatkozó törvénytervezetben. A külföldi végzettségi szint, a szakképesítés és szakképzettség elismerésének szabályait pontosítja, a vonatkozó irányelvekre és a meg nem felelés miatt indított kötelezettségszegési eljárásra tekintettel.A jogszabály szerint ezentúl a rektor is részt vesz a kancellári pályázati bírálóbizottságban. Én ezt fontosnak tartom, valamint kimondja, hogy ha a rektori pályázat kiírása napján a pályázó még nem töltötte be a 65. életévét, de azt a pályázati időszak vagy a megbízás pályázatában kiírt időtartam alatt betölti, akkor az újabb három évre meghosszabbítható. Itt egyetértek jobbikos képviselőtársammal, hogy ez is fontos lehet, hiszen kiváló rektorok vannak, akik betöltik ezt a kort, és akkor ők újabb lehetőséget kapnak, illetve meghosszabbítható.

A felsőoktatási felvételin gyakorlati felvételi vizsga is előírható majd. Ez is rendkívül fontos, különös tekintettel a sport- és művészeti képzésekben.

A tervezet egyértelművé teszi, hogy a felvételi döntéssel szemben méltányossági alapon nem lehet fellebbezni, egyéb okokból viszont továbbra is lehetséges bírósághoz fordulni. Ezekre az eljárásokra speciális határidők vonatkoznak majd a jövőben, hiszen a felvételi döntéssel szembeni közigazgatási per lefolytatását gyorsítja, mert a bíróság a keresetlevelet a keresetlevél bírósághoz történő megküldésétől számított 45 napon belül bírálja el, és a kihirdetés napjáig írásba is foglalja.

Ezek szerint az ilyen perekben nem kell majd alkalmazni a polgári perrendtartásnak az ítélkezési szünetre vonatkozó rendelkezéseit? Államtitkár úr, nyáron az ítélkezési szünetben is kell majd ezeket tárgyalni? Erre majd legyen szíves, válaszoljon nekem.

A felsőoktatáshoz kapcsolódó gyakorlati képzés kapcsán az erre irányuló különböző foglalkoztatási jogviszonyok formáit bővíti. Lényeges, hogy az állami ösztöndíjjal végzett képzésekben a végzettség meg nem szerzése esetére a visszafizetési kötelezettség helyett bevezeti az eddig kivételnek számító magyar munkaviszony fenntartását, és csak ennek a nem teljesítése esetén keletkezik visszafizetési kötelezettség.

Szakváltás esetén az ösztöndíjhoz kapcsolódó kötelezettségek szabályozását is racionalizálja.

A felsőoktatási intézménynek nem minősülő közösségi felsőoktatási képzési központ engedélyezéséhez és az engedély ötévenkénti felülvizsgálatához ezentúl nem szükséges a Magyar Akkreditációs Bizottság szakvéleménye. Kérdés az, hogy miért nem. Mi ezt aggályosnak tartjuk. Azt gondoljuk, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság szakvéleménye fontos ezekben az esetekben.

Nemcsak a rektor általi egyetemi tanári kinevezés, hanem a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Olimpiai Bizottság által kezdeményezett egyetemi tanári kinevezések előtt is ki kell kérni az Akkreditációs Bizottság véleményét. Fontos, hogy a doktori képzésben lévő állami ösztöndíjas keretszámot 1300-ról 2 ezerre növeli a javaslat, ezt nagyon örvendetesnek és nagy jelentőségűnek gondoljuk.

Aggasztó viszont, hogy a javaslat hatályon kívül helyezi többek közt azt a rendelkezést, amely alapján a minisztérium támogatást adhat külföldi intézményben nyújtott képzéshez. Üdvözítő, hogy a hallgatói normatíva emelése is megtörténik.

A javaslatot egyelőre támogathatónak látjuk, de mindenképpen meggondolásra javasoljuk a már említett felsőoktatási képzési központok felülvizsgálata előtt mégis a MAB véleményét kikérni, és ezt csatlakozva képviselőtársamhoz, mi is szeretnénk kezdeményezni majd együtt.

Köszönöm szépen, szerintem ennyi erről elég. (Taps az LMP soraiban.)

(11.40)

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A szakképzésben is kancellárok irányítják majd az intézmény gazdálkodását e szerint a törvényjavaslat szerint. Az indoklásban olvasható, hogy a felsőoktatási intézményekben már jól működő intézmény mintájára gondolják bevezetni ezt a lépést. Vajon az egyetemek is úgy gondolják, hogy ez jól működik? Fontos kérdés, hogy mi indokolja az új szervezet kialakítását, a kancellária-rendszert. A szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter által kinevezett főigazgatók és szakmai vezetők nem látták el megfelelően a feladataikat? A szakképzési centrumok főigazgatóinak jogköre olvasatunk szerint jelentős mértékben csorbul, csakúgy, mint a helyetteseké, utóbbiak elveszítik magasabb vezetői beosztásukat. Az átalakítás, a kancellária-rendszer az egyetemekhez hasonlóan korlátozza a szakképzési centrumok autonómiáját, jogköröket von el a főigazgatóktól. A kancellár új szervezeti és működési szabályzatot készít. A szakképzési centrumok működéséért felelősek gyakorolják a szakképzési centrumot megillető tulajdonosi jogokat azon gazdasági társaságokban, ahol a szakképzési centrumok részesedéssel rendelkeznek. Felelnek a szakképzési centrum gazdasági, pénzügyi, kontrolling-, számviteli, munkaügyi, jogi, igazgatási, informatikai tevékenységéért, az intézmény vagyongazdálkodásáért, ideértve a műszakilétesítmény-hasznosítási, -üzemeltetési, logisztikai, szolgáltatási, beszerzési és közbeszerzési ügyeket is. Magyarán, lesz egy kancellár, aki fölött elsősorban a miniszter áll, és lesz egy első számú felelős vezetőnek kinevezett főigazgató, aki viszont szinte semmit sem tehet a kancellár nélkül.

Kik lehetnek a kancellárok? Kancellári kinevezést az kaphat, aki köznevelési intézményben, felsőoktatási intézményben, gazdasági társaságban, központi vagy területi közigazgatásban szerzett legalább hároméves vezetői gyakorlattal és felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Óvodavezető, iskolaigazgató esetében szükséges az ötéves gyakorlat és a szakvizsga. Miért nincs szakirányú végzettséghez kötve a kancellárok kinevezése, és miért elegendő csupán három év vezetői gyakorlat? Felvetődik a kérdés, hogy történt-e egyeztetés a szakszervezetekkel, szakmai szervezetekkel a törvénymódosítás előkészítése során. Tudomásunk szerint nem. Milyen szakmai, gazdasági eredményei lehetnek a 2019. január 1-jével történő átalakításnak? Miért olyan sürgős az intézkedés, hogy tanév közben már meg kell kezdeni az átszervezést?

A másik fő módosítás a kutatás-fejlesztés keretében az egyes kutatóhelyeken létrejött szellemi alkotások tulajdonjogával kapcsolatos. Itt lényegében visszaállítanák a 2014 előtti szabályozást, vagyis kivonnák ezt a nemzeti vagyon köréből és a nemzeti vagyonról szóló törvény hatálya alól, és az egyes kutatóhelyek mint önálló központi költségvetési szervek tulajdonába adnák. Ezt önök azzal indokolják, hogy a jelenlegi rendszerben, főleg a nemzeti vagyonra vonatkozó szigorú szabályozás miatt, az egyes szellemi alkotások üzleti hasznosítása, piacra jutása szinte lehetetlen. Aggályosnak tartjuk a nem átlátható szervezetek beengedését a közfinanszírozású kutatóhelyeken létrehozott szellemi termékek hasznosításába. Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiból.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Mint azt bizonyára önök is tudják, november 25-e a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja. Ezért választottam ezt a témát napirend előtti felszólalásként. Kifejezetten ennek a napnak és jelentésének a tisztelete alkalmából hívtam meg ma hölgyvendégeimet, akiket tisztelettel köszöntök is. Fontosnak tartom közülük külön köszönteni Halász Pálmát, aki az Élet-Érték Alapítvány kurátora, és évek óta a családon belüli erőszak elleni küzdelem egyik vezető egyénisége. 2012-ben népi kezdeményezés formájában összegyűjtött közel 150 ezer aláírást, hogy a parlament is napirendre tűzze a témát. Törekvéseit siker koronázta, 2013-ban törvénybe foglalták a kapcsolaton belüli erőszak tényállását. Az ENSZ előtt Genfben 700 ember tapsolta felállva mindazért, amit elért. A nők nevében én is köszönetemet fejezem ki neki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tény, hogy még manapság is minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz a társa, vagy élt már olyan kapcsolatban, ahol ez megtörtént vele. Tudták, hogy egy nőnek nyolcszor nagyobb esélye van arra, hogy partnere keze által haljon meg, mint idegen kéztől? Ugye, önök is ismernek olyanokat, akik ha ilyen bántalmazásról hallanak, azt kezdik kutatni, hogy miben hibás az áldozat? Ugye, ilyenkor mindannyian azt válaszolják, hogy semmi sem lehet elegendő ok a bántalmazásra?

Nem csupán a nők elleni, de a családon belüli erőszakra is szeretném a figyelmüket felhívni, hiszen családon belüli erőszak áldozata lehet gyermek, lehet szülő, fogyatékkal élő, és bármilyen furcsa, akár férfi is. Egy verset, illetve történetet hoztam önöknek, amelyet, azt hiszem, nem is elég meghallgatni, ezt a történetet át kell alaposan érezni, és akár beleborzongani; de mindenképpen arra gondolni, hogy lehet, hogy ez pont ebben a pillanatban játszódik le valahol.

„Ma virágot kaptam. Nem volt sem születésnapom, illetve semmilyen különleges nap. Éjszaka volt az első veszekedésünk. Rengeteg gonosz dolgot mondott, amik nagyon bántottak. Tudom, hogy bánja, és nem úgy gondolja a dolgokat, ahogyan mondta... Mert ma virágot küldött nekem.

Ma virágot kaptam. Nem volt sem évfordulónk, illetve semmilyen különleges nap. Aznap a falhoz lökött, és elkezdett fojtogatni. Olyan volt, mint egy rémálom. Nem tudtam elhinni, hogy ez valóban megtörténik. Ma reggel úgy ébredtem, hogy mindenem fájt, és horzsolások voltak rajtam mindenütt. Tudom, hogy sajnálja... Mert ma virágot küldött nekem.

Ma virágot kaptam, nem volt anyák napja, illetve nem volt semmilyen különleges nap. Az éjszaka megint megvert. Aznap sokkal rosszabb volt, mint bármelyik korábbi alkalommal. Ha elhagyom, mihez kezdek? Mi lesz a gyerekekkel? Miből fogunk megélni? Félek tőle, de félek elmenni is. De tudom, hogy sajnálja... Mert ma virágot küldött nekem.

Ma virágot kaptam. Ma különleges nap volt. A temetésem napja. Tegnap végül megölt. Halálra vert. Bárcsak összeszedtem volna annyi bátorságot, hogy elmenjek, akkor ma nem kaptam volna virágot.”

Azt hiszem, ezek után nem tehetek mást, mint kérem önöket, hogy támogassák az isztambuli egyezmény ratifikálását. Ugye, önök is érzik?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A 2011. évi CCIX. törvény a víziközmű-szolgáltatásról megfogalmazza a jogokat és kötelezettségeket, amelyeknek teljesülniük kell a vízellátás zavartalansága, a nemzeti víziközmű-vagyon védelme, a víziközmű-szolgáltatási ágazatokban a fenntartható fejlődés, az ivóvízkincs kíméletét szolgáló célok teljesülése érdekében.A törvény több alapelvet is tartalmaz, többek közt az ellátásbiztonság elvét, az ellátási felelősség elvét, a szolgáltatói felelősség elvét, a szolidaritás elvét, a költségmegtérülés elvét, valamint a legkisebb költség elvét. A költségmegtérülés elve kimondja, hogy a víziközmű-szolgáltatás igénybevételéért fizetendő díjban a vízi közmű működtetésével kapcsolatos indokolt költségeknek meg kell térülniük.

A kérdés az, hogy valóban megtérül-e, ugyanis az elmúlt időszakban egyre több jelzés érkezik polgármesterektől, hogy újabb és újabb tőkeinjekciókat kénytelenek igényelni az adott önkormányzati tulajdonú vízművek ahhoz, hogy a törvényben előírt zavartalan vízellátást biztosítani tudják. Némely vízművek törzstőkeemelést hajtanak végre vagy egyéb más módon próbálják fedezni a hiányzó forrásokat. De mi is a probléma? Mint az bizonyára önök előtt is ismert, van lehetőségük az önkormányzatoknak pályázniuk vízdíjtámogatásra, de csak azoknak, akik megfelelnek a pályázati kiírásban megfogalmazottaknak. Viszont a baj az, hogy ez az elnyerhető támogatás évek óta csökken, mégpedig azért, mert a keretösszeg nem növekszik, ellenben a pályázók száma folyamatosan nő. Sajnos jellemző, hogy az állami tulajdonú cégek kapják egy jelentős hányadát ennek az összegnek.

További probléma a közműadó, amely  mint tudjuk  méterben van meghatározva és nem bevételarányosan. Ez ugye azt jelenti, hogy egy aprófalvas ellátási területtel rendelkező vízmű több közműadót fizet, mint egy városias területű. Az aprófalvak esetében nincs annyi bevétel az adott településről, mint amennyi az arra a településre eső adó, tehát az ilyen területen működő vízművek nagyobb problémákkal küzdenek.

A lakosság szempontjából fontos intézkedés a rezsicsökkentés. Viszont tény, hogy a 2011 óta nem növekvő vízdíj miatti kiesés pótlásra szorul. Az állami vízművek  amennyiben veszteségesek  kompenzációt kapnak, ellentétben az önkormányzati tulajdonú vízművekkel. Ugye, nem az a kormány célja, hogy bebizonyítsa, hogy a vízművek működésképtelenek, és szükséges az államosítás? Ugye, most nem az következik, hogy az önkormányzatok kénytelenek lesznek akár adósságba hajszolni magukat, hogy a vízművek életképesek maradjanak? Mert ezt a legtöbb önkormányzat, különösen a kistelepülések nem tudják megtenni. Ugye, ez olyan ország ahol a feladat elvégzéséhez (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szükséges forrást biztosítják? Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiból.)

HOHN KRISZTINA (LMP): A választ nem tudom elfogadni. Nagyon sajnálom, hogy államtitkár úr szinte megsértődött a felszólalásomon. Egyszerű, sima szakmai felszólalás volt, politikai sárdobálástól mentes  ez az egyik. A másik pedig az, hogy nem gondoltam volna, hogy egyszer Mánfa község adósságállománya is szóba kerül itt a parlamentben, de ha már itt tartunk, akkor erről majd egyszer magánbeszélgetésben nagyon szívesen beszámolok önnek, hogy miből keletkezett, amit abban az évben el is vontak az önkormányzatoktól. Mánfától pont annyit vontak el, amennyit konszolidáltak  erről ennyit. Köszönöm szépen amúgy a fantasztikusan nem szakmai választ. (Taps az LMP soraiban.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. A mai nap fényében elgondolkodtam azon, hogy Mánfa község adósságkonszolidációjáról vagy inkább erről beszéljek, de mégiscsak azért a mélyszegénységben élők sorsa sokkal fontosabb számomra. Korábban már beszéltem a tisztelt Ház előtt arról, hogy szükséges lenne felemelni a mindenkori öregséginyugdíj-minimumot, más képviselőtársaim is terjesztettek elő ilyen törvényjavaslatot, de mivel sajnos erre nem került sor, ezért tartottuk fontosnak azt, hogy egy másfajta módon próbáljunk a beteg, mélyszegénységben élő honfitársainkon úgymond segíteni, hiszen tudjuk, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatás a nyugdíjminimum összegének a 80 százaléka, ami 22 800 forint. Többször előáll olyan helyzet, több esetben is, nekem is van személyes tapasztalatom azzal kapcsolatban, hogy lebetegszik egy közmunkában dolgozó, éppen lejár a szerződés, két-három hónapig kiesik a munkából, és akkor erre az időszakra neki a 22 800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatás jár csupán; ebből sem megélni, sem gyógyszert vásárolni, sem tüzelőt vásárolni nem lehet.

Ezért ez a törvényjavaslat, és fel szeretnénk ezzel hívni a figyelmet arra is, hogy hosszabb távon egyébként a 27 ezer forintos ellátást, illetve a 20 ezer forintos ellátást kapók sem járnak jobban, hiszen ez a jövedelem is rendkívül kevés. Ez azoknak jár, akik már átestek a vizsgálaton, és megállapítottak számukra valamilyen egészségkárosodási százalékot, tehát az ő esetükben ez az, ami kapható. Így nem lehet megélni, így nem lehet élni, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy az előterjesztésben, illetve a törvényjavaslatban foglaltaknak megfelelően támogassák, legyenek kedvesek, a tárgysorozatba vételt, ha már a Népjóléti bizottság ezt nem tette. Köszönöm szépen. (Taps ellenzék padsoraiban.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a támogató javaslatokat. Remélem, hogy egyszer majd hajas fejjel megélem ebben a parlamentben, hogy csak azért nem utasítanak el egy törvényjavaslatot, mert nem kormánypárti képviselő terjeszti elő vagy nem ő javasolja. (Rig Lajos: Ahhoz komoly váltás kell!) Nagyon szeretném, hogy ha egyszer a törvényjavaslat tárgya és annak tartalma kerülne elbírálásra, és nem az, hogy ki az a gaz elkövető, aki mer itt előterjeszteni. Mert hát ugye minket azért küldtek ide a magyar választók  kit így, kit úgy , hogy ezeket megtegyük, és igenis kutya kötelességünk azokért az emberekért szólni, ahogy mondta itt egyik képviselőtársam, akiknek nem ér el ide a szavuk, nyomorognak, betegen, fáznak, éhesek a saját lakásaikban.Ha ez nem elég fontos ügy, akkor nem tudom, mi az. De talán van remény, ha még ötször-hatszor előterjesztem, akkor, remélem, majd kormánypárti képviselőtársaim saját javaslatként előterjesztik ezt, és akkor talán sikerül. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Természetesen az LMP-frakció támogatni fogja a törvényjavaslatot. Minden olyan javaslat fontos a számunkra és támogatandó, amely a magyar családok terheit igyekszik csökkenteni, illetve segítséget nyújt nekik a mindennapokban. Nagyon sokakra ráférne egy kis terepgyakorlat, és ellátogatni családokhoz, megnézni, hogy hogyan élnek a magyar családok. Vannak persze, akik jól élnek, de nagyon sokan vannak olyanok, akik nem jól élnek, nagyon nem, és nekik pár ezer forint is nagyon sokat számít.Hat éve nem emelkedett a családi pótlék, itt lenne az ideje, hogy emelkedjen. Tudom, lett közben családi adókedvezmény, bevezetésre került, és tulajdonképpen ezzel van megmagyarázva, de azt gondolom, hogy a családi pótlékot emelni szükséges. Bár a tankönyvek ingyenesen járnak, de ennek ellenére mégis sokba kerül a beiskolázás, sokba kerül a gyermeknek a ruha, cipő, a tanszerek és minden egyéb, ami szükséges ahhoz, hogy a gyerekeink jól tudjanak iskolába járni, és megfelelő felszerelésük legyen. Úgyhogy támogatjuk, köszönjük szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Mély megdöbbenéssel értesültem arról, hogy Besence, amely egy kis baranyai falu, alig több mint százfős település, bár minden feltételnek megfelel, mégsem kapott rendkívüli támogatást.Polgármesterként tudom, hogy annak idején mi ezt úgy hívtuk, hogy pofapénz, régen ugyan az önhiki nevet viselte. Érdekes volt megnézni a beadványukat, amelyet megmutatott a polgármester úr, és megmutatta a szomszédos település beadványát is, amely egy hasonló adottságokkal rendelkező, közös hivatalba tartozó, közös iskolafenntartásban lévő település, talán nyolc fővel volt több, szinte ugyanazok a számok szerepeltek, kicsi eltéréssel. Ők kaptak, Besence nem kapott.

Kíváncsi lennék, hogy hány ilyen település van még az országban, amelyik ilyen büntiben van. Ismerek adott polgármestereket, akik erről beszámolnak, de ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, kéne tisztázni néhány kérdést. Mi egy polgármester feladata? Ugye az, hogy törvényes keretek közt, a lehető legoptimálisabban képviselje a települése érdekeit. Remélem, nincs még olyan pártmegállapítás, hogy „Fejére szól, ki szót emel!”  ugye, nem jutunk el eddig?

Miért van az, hogy egy független polgármesterről néhány képviselő megpróbálja kitalálni, hogy vajon kormánypártie vagy ellenzéki, vajon baráte vagy ellenség? Ugye, tudják, hogy a polgármestereket is ugyanúgy megválasztották, mint önöket? Jogukban áll véleményt nyilvánítani, még akkor is, ha az nem az önök szája íze szerint való. Lehet, hogy sokkal jobb ez, mint azok, akik hallgatnak. Szégyen, hogy sok polgármester nem mer megszólalni a települése érdekében, mert attól fél, hogy majd hátrányt szenved a lakosság. De miért is? Vannak olyan kormányzati képviselők, akik szőnyeg szélére állítják a polgármestereket, és burkoltan megfenyegetik őket, „nem leszünk ám jóban!”, és hasonló kifejezésekkel.

Meg kell kérdeznem azt is, ha már a polgármesterekkel kapcsolatban feltettem a kérdést, hogy mi egy országgyűlési képviselő feladata. Nem emlékszem olyan hatásköri jegyzékre, amelyben szerepelne, hogy az országgyűlési képviselő főnöke a körzetébe tartozó vezetőknek. Hogy van az, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek a képviselők  tisztelet a kivételnek  szőnyeg szélére állítják a polgármestereket? Hát milyen ország ez? Hogy lehet az, hogy a képviselők nem hajlandóak adott esetben egy polgármesternek vagy egy településnek segíteni, mert nem szimpatizálnak azzal a polgármesterrel, vagy mert úgy gondolják, hogy ellenzéki gondolkodású, vagy netán elkövette azt a főbenjáró bűnt, hogy valamilyen ellenzéki párt tagja? Ebben az országban csak a kormánypárti vagy a kormánnyal feltétel nélkül szimpatizáló embereknek van véleménynyilvánítási joga? Ne jussunk már el idáig! Különben jön a megtorlás, vagy így, vagy úgy? Vagy a földbe döngölés? Esetleg karaktergyilkosság? De miért is? Emlékeznek még vajon ezek az emberek arra, mi a demokrácia? Hiszen többen közülük ők is polgármesterek voltak. Mi a szólásszabadság? Sokan talán azt is elfeledték, hogy valamikor ellenzékben politizáltak; ugye, nem mindig volt a Fidesz kormányon.

Én remélem, hogy ezek a túlkapások kizárólag néhány képviselő magánakciói. Mindenesetre elkeserítő, hogy ilyen Magyarországon előfordulhat. Az, hogy polgármestereket egyszerűen elnémítanak, megfojtják őket, némelyik, hangsúlyozom, nem minden országgyűlési képviselő, de igenis vannak ilyenek, akik úgy tekintik, hogy a polgármester az alárendeltjük, és vagy befogod a szádat, vagy pedig akkor nem kapsz semmit. Tehát nehogy olyan Magyarországon kelljen élni, ahol félni kell a saját képviselőtől! Még kimondani is szörnyű.

Köszönöm a szót. Boldog karácsonyt! (Taps az LMP és a Jobbik soraiból.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A közfoglalkoztatás célja, hogy csökkentse a tartós munkanélküliséget. Sajnos ez a cél az elmúlt időszakban csak részben tudott megvalósulni, hiszen ugyan csökkent a közfoglalkoztatásban dolgozók száma, de többeknek nem sikerült a munkaerőpiacon elhelyezkedniük.

(13.10)

Akik maradtak, azok jó része konkrét segítség nélkül nem vagy csak időszakosan vezethető vissza a munkaerőpiacra. Ennek számos oka lehet, például mentális állapot, egyéb egészségromlás, súlyosabb tartós betegség, szakképzetlenség vagy esetleg analfabetizmus. Illetve közeledik néhányuknál a nyugdíjaskor is. Sok kistelepülés közlekedésföldrajzi viszonyai sem kedveznek a munkavállalóknak. Ha valóban az a célunk, hogy minél több tartósan munkanélküli a munkaerőpiacon helyezkedjen el, akkor átfogó segítségre van szükség. Korábban is voltak különféle programok, de ezek sok esetben nem érték el a valódi célközönségüket. Pedig segítség nélkül ezeknek az embereknek jó része nem fog tudni végleg kikerülni a közmunka, a tartós munkanélküliség, illetve a mélyszegénység fogságából.

Ebben az évben, úgy tűnik, megváltozik a közmunkaprogram támogatásintenzitása, ami azt jelenti, hogy a korábbi 100 százalék bér- és járuléktámogatás sajnos csökkenni látszik 90-80 és akár 50 százalékra, hiszen különböző, az adóerő-képességhez viszonyított támogatás vehető igénybe. Ez azt jelenti, hogy egy adott kistelepülésnek 12 hónapra 5 munkavállaló akár 1 millió forintba is kerülhet. És sajnos az is elmondható, hogy a közfoglalkoztatottak nagy részének a teljesítőképessége is jelentősen elmarad az elvártakhoz képest. De mit tegyen a polgármester, hiszen egy kistelepülésen lehet, hogy ez jelenti sok ember egyetlen lehetőségét.

A kérdésem az, hogy marad-e ez az elképzelés a támogatásintenzitást illetően, illetve kívánnak-e olyan átfogó programot bevezetni, amely segíti ezeknek az embereknek az útját vissza a munkaerőpiacra. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A 2002-ben elhunyt Balogh János ökológus professzor szavaival kezdeném a felszólalásom. „Ha ezt a világot egy értelmes lény elkezdi felülről figyelni, azt állapítja meg, hogy ezen a bolygón őrültek vannak, akiknek a céljuk, hogy ledarálják a bioszférát és abból szemetet csináljanak, amibe aztán ők maguk is belepusztulnak.”Ha napjaink Magyarországát nézzük, még siralmasabb képet fest. Egész hazánk egy hulladéklerakó, a Balatontól a Hortobágyig, Budapesttől Battonyáig a települések szélén, az erdőkben sétát sem tudunk úgy tenni, hogy ne találkozzunk illegálisan lerakott hulladékkal. Az erdőkben végzett munkáknál a favágók hulladékai, a városok határában építési, bontási hulladékok, számos esetben pedig veszélyes hulladékok találhatók. A helyzet ma rosszabb, mint amikor hazánkban közel 2400 hulladéklerakó működött. A probléma gyökere az emberi hozzáállás kérdése.

Tiszta Magyarországot szeretnénk. Azt gondolom, hogy ebben most pártállástól függetlenül partnerek lehetnénk. Örvendetesen tapasztaltuk, hogy az illegális hulladéklerakások felszámolására program került kiírásra, a TeSzedd! mozgalom, amelynek időtartama is meghosszabbításra került. Ez azonban nem fog megoldást hozni, ha a köz forrásaiból, mi, emberek lelkesedésből tisztítjuk a területeket, miközben mások újabb és újabb illegális hulladéklerakásokat végeznek, látszólag büntetlenül, megállíthatatlanul.

A társadalmi együttműködési kedv is fogyatkozik, ha a lelkes aktivisták azt látják, munkájuk hasztalan. Márpedig azt látják. Itt van szerepe az életben maradásért máig küzdő hulladékgazdálkodási közszolgáltatóknak, az oktatás és szemléletformálás hiányának, a földtulajdonosoknak, az önkormányzatoknak, a talajvédelmi, környezetvédelmi, természetvédelmi hatóságoknak, a rendőrségnek, a rendészeti feladatokat ellátó hivatalos vadászoknak, halőröknek, mezőőröknek, közterület-felügyelőknek egyaránt.

Az egyik ellenőrzési probléma pont a tettenérés. Ha sikerül is, a bizonyítás számtalan esetben éppen nem sikerül, mert nem látják a cselekményt, vagy az elkövető azt mondja, hogy éppen felfelé rakodja a szemetet, mert nem tudja elnézni, hogy szemét van az erdőben. A szállítás pedig még nem elkövetés. Sokan azt mondják, kirándulni viszik a hulladékot. Számos esetben megtalálják az elkövetők iratait is, de ezt is kimagyarázzák, azt mondják, hogy ellopták tőlük vagy éppen kölcsönadták valakinek.

Tisztelt Országgyűlés! Nemcsak az elkövetők, hanem a jogalkotási, társadalmi, hatósági erőtlenség, következetlenség, közöny is az oka, hogy így néz ki Magyarország. Az esetek jelentős részében, ha az eljárás el is indul, a bizonyítás eredményes, a kiszabott bírság töredéke a lehetségesnek, néhány ezer forint, amelynek nincs visszatartó ereje. A kiszórt hulladékok eltakarítása az esetek 95 százalékában elmarad, a polgári jogi felelősség érvényesítésére is csak alig van példa az országban. Míg a belvárosi, külvárosi területeken kamerákkal próbálják féken tartani az illegális hulladéklerakást, külterületeken, települések közötti összekötő utak mentén ez a módszer nem tud működni, hiszen körülményes, és technikailag nehezebben megoldható.

Átfogó intézkedésekre van szükség. Elengedhetetlennek látjuk bevezetni a díjmentes hulladékkísérő okmány alkalmazásának kötelezettségét, amelynek puszta hiánya szabálysértési tényállássá változtatja a kommunális és zöldhulladék szállítását. A területtulajdonosok felelősségét is erősíteni kell. Ez nagyon fontos, hiszen a legtöbben egyáltalán nem ellenőrzik a területeiket, és nem törődnek azzal, ha ott van a hulladék, illetve a hulladékhalmok tényét megállapítják, de elszállítani nem szokták.

Tisztelt Országgyűlés! Nemcsak az elkövetők, hanem a jogalkotási, társadalmi, hatósági intézkedések is egyre-egyre fontosabbak. Azon esetekben, amelyeknél az elkövetés veszélyes hulladékok elhagyását jelentette, következetesen el kell kezdeni a felderítést, mert ezek a cselekmények vétségek vagy bűncselekmények.

Tisztelt Országgyűlés! Olyan rendszert kell alkotni a maival szemben, amelyben minden egyes érintett szereplőnek egyértelmű, világos és kötelező a teendője az illegális hulladéklerakással, a szükséges bejelentéssel, a hulladékok eltakarításával kapcsolatban. Be kell vezetni a témát az írott és elektronikus sajtóban is. Mindehhez számos új, átgondolt jogszabályra és a társadalmi, szervezeti gyakorlat megváltoztatására van szükség. Mi partnerek vagyunk ebben a munkában személyünkben vagy a szakértőink által. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk óta a magyar települések, önkormányzatok területén számos olyan beruházás valósult meg, amelyek az életminőség javítása, illetve az adott település turisztikai vonzerejének fejlődése érdekében közparkokat, játszó- és egyéb közösségi tereket hoztak létre, de önerőből is sok település lett gondozottabb, rendezettebb, szebb a virágosításoknak, a parkok létrehozásának és a rendszeres zöldfelület-gondozásnak köszönhetően. Viszont ez a trend megtorpanni látszik. Mindannyian tudjuk, hogy sok más, összetett szempont mellett ezek a beruházások is hozzájárulnak az emberek hangulatához, a külső szemlélő számára pedig pozitív képet adnak a településüzemeltetés minőségéről. Mit látunk ebből, ha végigmegyünk az országon? Sokszor azt, hogy meg tudták építeni ezeket a közösségi tereket, de megőrizni, fenntartani, gondozni már sok esetben nem képesek az önkormányzatok. Persze, a magasabb helyi erőforrásokkal rendelkező települések fordítanak erre a saját bevételükből, míg a kisebbek, főleg a nagyobb gondozást igénylő területtel rendelkezők a fűvágás megszervezésével kapcsolatban is komoly gondokkal küzdenek.

Még rosszabb a helyzet a települési peremterületeken, külterületeken. Nem véletlen az sem, hogy egy példát kiemeljek, a parlagfűvel szembeni küzdelemben is sereghajtók vagyunk a környező országok között. Az igényesebb, épített zöldterületekkel, települési elemekkel rendelkező településrészek nagyobb gondozási igényűek, ezért fenntartásuk költsége is magasabb. Az utak tekintetében is rendelkezünk igazi hungarikummal. Számtalanszor látjuk, ha sikerül felújítani egy állami kezelésben lévő összekötő utat, annak munkálatai több esetben a település határában véget érnek, mert a belterületi határnál befejeződik az állami tulajdonú út, és önkormányzati tulajdonú úttal folytatódik, a településeknek pedig általában még a kátyúzásra sem elegendő a rendelkezésre álló pénzügyi forrás.

Tisztelt Országgyűlés! Noha az önkormányzatok feladatait, önállóságát, a saját életterük formálásának kiemelt felelősséggel járó jogosítványait az utóbbi időben korlátozták, így is számos olyan feladat van, amelyeket önkormányzati szinten kell ellátni. Fontos megemlíteni, hogy a településüzemeltetési normatívák az utóbbi években nem változtak, miközben az árak pedig, mint tudjuk, igen. A mai normatívákból már nem lehet kigazdálkodni a településfenntartási feladatok mindegyikét. Kaszálás, önkormányzati utak kátyúzása, közvilágítás, mind olyan feladatok, amelyek ellátásának színvonala sok esetben csökkenő szintet mutat vagy fenntartásuk más, a település életében fontos feladatoktól von el költségvetési forrásokat, ugyanúgy, ahogy most a közmunka megváltozásával, a közmunka finanszírozásának megváltozásával a nagyobb adóerő-képességű települések esetében kevesebb közmunkást tudnak foglalkoztatni, és a közmunkához hozzájárulás, az önerő elviszi a pénzt erre és nem marad kaszálásra.

A költségvetés tervezése folyik, kérjük, hogy kerüljenek reális korrekcióra a településüzemeltetés önkormányzati állami normatívái is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az LMP-frakció is fontosnak tartja a gyermekvállalás támogatását, a gyermekek és a családok támogatását, tekintettel Magyarország demográfiai helyzetére. Fontosnak tartom, hogy minden olyan jó kezdeményezést támogassunk, amely a családok legszélesebb körének segíti az anyagi stabilitását.Az MSZP által benyújtott határozati javaslatból egy-kettőt emelnék csupán ki, hiszen az előttem szóló ismertette elég részletesen. A bölcsődei ellátással kapcsolatban nagyon fontos, hogy a nyitvatartás rugalmasabb legyen, és hogy a férőhelyek száma növekedjen, hiszen a modern munkaadói elvárásoknak ez a fajta bölcsődei rendszer és nyitvatartás nem tud megfelelni.

Fontos pontja továbbá az apáknak járó pótszabadság növelése, és ezt szándékosan emelem ki, mert úgy gondolom, hogy nemcsak anyja, hanem apja is van minden gyermeknek, és nagyon fontos, hogy a családok érzelmi stabilitását is segítsük azzal, hogy legyen idejük egymásra.

A másik pedig a rászoruló gyerekek ingyenes étkeztetésének kiterjesztése középiskolásokra is. Tehát a gyerek általában nem fejezi be a tanulmányait a 8. osztály végével, hanem tovább folytatja 18 éves koráig akár vagy még tovább, de nagyon fontos, hogy sok családnak ez komoly problémát okoz, és sokszor öt-hat óráig az iskolában tartózkodnak a gyerekek, és nem jutnak napi egyszeri, illetve esetleg csak este meleg ételhez, de sokszor hideghez sem.

Amit még kiemelnék a javaslatból, az a kisgyermekesek kilakoltatási tilalma. Nemcsak az övékét emelném ki szívem szerint, de a határozati javaslat ezt tartalmazza. Ezt nem kell magyaráznom, hiszen ma már többen megtették előttem.

És köszönöm, hogy államtitkár úr is itt maradt  ja, nem. Köszönöm szépen. (Derültség, taps.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy na, már megint egy ellenzéki uncsi javaslat, de nem uncsi. Azt is megmondom, hogy miért. Mert akármilyen furcsa, minket azért küldtek ide, hogy ezeket az uncsi javaslatokat újra és újra benyújtsuk, tízszer, százszor, ezerszer, húszezerszer, ahonnan jöttünk, amelyik területekről jöttünk, azoknak a társadalmi csoportoknak a véleményét, kérését, óhaját, rossz sorsáról való javítási szándékunkat kifejező javaslatokat hozzunk ide, azért, mert ez a dolgunk, és jogunk van felkérni. Hogy hogy jövünk mi ahhoz, nem értem, hogy a bizottság elutasítja, mi pedig idehozzuk ezt a javaslatot? Tényleg, ezért szégyellnem kéne magam, de nem teszem, merthogy akik engem ideküldtek, akár listáról  tudom, az LMP-frakció nem nagy, most majd ezt megkapjuk , de akkor is itt vagyok, ugyanúgy, mint mások. Jogomban áll beterjeszteni, hozzászólni, felkérni, és ezt is fogjuk tenni. És nem azért, hogy politikai tőkét kovácsoljunk magunknak, hiszen 11 órakor vajon ki nézi még a televíziót, ki foglalkozik a közvetítésekkel? Senki. De megmondom önnek, hogy miért. Azért, mert azt szeretném, ha egyszer  sajnos csak ön van itt, nem tudok máshoz szólni, mert mást az önök pártjából vagy a másik kormánypártból nem látok, ezért elmondom, azért, hogy hátha egyszer valamelyikük úgy érzi majd, miután esténként azzal foglalkozik, hogy megnézi az esti felvételeket, tanulmányozza a jegyzőkönyveket, hogy mit mondunk, és elolvassa, akkor majd arra fog gondolni, hogy igen, eljött az az idő, hogy majd én, fideszes vagy KDNP-s képviselő ezt beadom, vagy ennek egy változatát saját nevemen.

(22.50)

Engem nem fog érdekelni, hogy Hohn Kriszta neve nem lesz ott, és le merném fogadni, hogy rengeteg ellenzéki képviselőtársam lesz, akit ez nem fog érdekelni, hanem az lesz a lényeg, hogy annak az adott társadalmi csoportnak javítsunk a helyzetén. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Mint az előterjesztés másik embere vagy képviselője  már késő van egy kicsit, ilyenkor már akadozik a nyelvem  nagyon fontosnak tartom elmondani önkormányzati szempontból, ahogy Anita is mondta előttem, hogy igen, nagyon nagy problémát okoz az önkormányzatok számára az önkormányzati tulajdonú vízművek fenntartása. Több polgármester keresett meg engem az elmúlt időszakban, hogy kisebb-nagyobb tőkeinjekciókat kért tőlük az adott vízmű, amelyeket nem képesek befizetni. Például egy 220 fős faluban 2 millió forintot kellene befizetni, amire nincs pénz.Továbbá nagyon fontos megemlíteni azt, hogy az a baj a közműadóval, hogy egyrészt létezik, másrészt pedig hogy vezetékhosszra van kitalálva, ami nonszensz. Van olyan falu, ahonnan nem jön be annyi vízdíjbevétel, amennyibe a közműadó kerül azon az adott településen. Ugye, ez is egy kicsit furcsa dolog.

A másik pedig az, hogy a személyes tapasztalatom, hogy az elmúlt években valóban nagyon sokat hanyatlott. Minél nagyobb vízfej került kialakításra  ugye, először a mi térségünkben volt a Komló-Víz, abból lett a Mohács-Víz, aztán a Baranya-víz, és így tovább , pontosan minél nagyobb lett ez a szervezet, annál nehezebben tudott működni, annál rosszabb volt a helyzet a falvakban. Azt gondolom, hogy ha nem kap ez az ágazat sürgős segítséget, legalább azt, hogy a közműadó visszavonásra kerül, akkor komoly problémák lesznek, és lehet, hogy néhány év vagy néhány évtized múlva nem lesz egészséges ivóvíz mindenhol. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt több mint egy órában kisebbfajta pánik tört rám, hogy a végén nem marad egyetlen kormánypárti képviselőtárs sem a teremben. (Kovács Sándorhoz fordulva:) De szerencsére azért ön bennmaradt (Taps az ellenzéki padsorokból.), és nagyon köszönöm, hogy meg tetszik hallgatni, mert igazán nem üres Háznak beszél az ember. Mégiscsak néha az ellenzéket is meg kell hallgatni ezekkel a fura és erőltetett törvényjavaslatokkal kapcsolatban.Az LMP-frakció minden olyan törvényjavaslatot, annak tárgysorozatba vételét támogatni fog, és szívesen vitázna is a parlamentben ezekről, amely a családok valódi támogatását és boldogulását, védelmét hivatott segíteni. Ilyen például a rugalmas munkaidő, amiről Szabó Timea is beszélt. Nagyon jó lenne. Van olyan hatgyermekes anyuka ismerősöm, aki egyedül neveli a hat gyermekét, tehát bőven eleget tett a kormány kívánalmainak, már úgy értem, hogy túl is teljesítette, és szegény, ha betegek a gyerekei, akkor bizony nem talál melléjük senkit, mert annyit nem keres, hogy ebből bébiszittert fizessen, és a munkáltatók ezt nem tolerálják. A legkisebb gyermek óvodáskorú. Kérdezem, hogy mit tegyen szegény, ha a munkáltató jogszabályban nem kötelezett arra, hogy tűrje az ő távollétét. Akkor, ugye, nagyon hamar újra munkanélküli lehet.

Ezenkívül pedig főállású anyaként olyan kevés az a jövedelem, amit kaphat, hogy ez sem megoldás, hiszen több mint tíz éve nem emelték már a családi pótlékot, pedig az emelése égető lenne. Különösen az egyedülálló szülők esetében, mert ez a támogatáskülönbség nagyon elenyésző, hogy finoman fogalmazzak.

Tehát a családi pótlék emelése, hasonlóan a mindenkori öregséginyugdíj-minimum emeléséhez, amit mindig elmondok, szükségszerű lenne már, hiszen rengeteg támogatásnak ez az alapja.

De túlléptem az időmet. Köszönöm. (Az üres padsorokra mutatva:) Az államtitkároknak is ismét megköszönöm, hogy megjelentek és meghallgattak. Ja, nem! Köszönöm a szót. (Derültség és taps az ellenzéki padsorokból.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon, amikor a Parlament felé igyekeztem, akkor az jutott eszembe, hogy egy évvel ezelőtt már szerencsém volt részt venni a költségvetés vitájában, akkor még teljesen zöldfülűként, és nagyon zavarban voltam. Ma már ez kevésbé van meg, viszont a véleményem most is ugyanúgy megvan.Még megboldogult polgármester koromban mindig arra vágytam, hogy egyszer majd az ország költségvetésébe én is beleszólhassak, vagy legalábbis véleményt formálhassak róla, hiszen a végeken tapasztaltam a különféle költségvetéseknek az előnyeit, illetve a hátrányait. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önök mindig elmondják ennek a költségvetésnek is az előnyeit, de engedjék meg, hogy én mint ellenzéki képviselő, most elmondjam azt, ami szerintem nem annyira jó és nem annyira szép, mint az előbb elmondottak.

Ez a költségvetés nem az, ami minden tekintetben megfelel Magyarországnak, és sajnos nem az, ami megoldja például az oktatás vagy az egészségügy problémáját. 2019-ben is joggal állapítható meg, hogy az oktatás alulfinanszírozott, pedig ennek a területnek is jóval több forrásra lenne szüksége. Ismét elmondhatjuk, hogy az oktatási büdzsé reálértéken csökken, sőt a csökkenés kiemelten érinti a felsőoktatás területét, amelynek az összfinanszírozása összegszerűen is csökkenni fog.

Ha az elmúlt éveket nézzük, az oktatási terület költségvetése a négy-öt évvel ezelőtti szinten van ma is. Ebből az következik, hogy a növekvő nemzeti össztermék mellett folyamatosan zsugorodik az oktatás GDP-arányos ráfordítása. Az oktatásban dolgozó szakemberek bérezéséből hiányzik a leginkább szükséges forrás. Ma egy kezdő pedagógus vagy egyetemi tanársegéd alig több mint 130 ezer forint keresettel rendelkezik, de ugyanúgy forráshiányos az iskolai és egyetemi infrastruktúra is.

Magyarország oktatási rendszere a legtöbb helyen nem képes hozni a XXI. század elvárásait, hiába a benne dolgozók megfeszített munkája. Az oktatás az egyéni és társadalmi felemelkedést lehetővé tevő rendszer, és mint ilyen, egyre nagyobb forrásigénnyel rendelkezik. Olyan oktatás kell, ahol mindegy, hogy az ország melyik szegletében él, milyen társadalmi rétegből jön, vagy melyik település iskolájában tanul, faluban vagy városban, ugyanolyan magas szintű szolgáltatást kell kapnia. Aki hátránnyal jön, annak kompenzálni kell a hátrányát, aki tehetséges, annak gondozni kell a tehetségét.

Nem a tárgyi tudást kell csak elsajátítani a diákoknak, hanem fejlődnie kell a készségeiknek és képességeiknek is, hogy a változó világ változó kihívásainak meg tudjanak majd felelni. Lehet, hogy Magyarország a mérete miatt egyelőre nem lesz a világ legjobb iskoláinak az országa, de arra igenis képes ez az ország, hogy olyan diákjai legyenek, akik később bárhol a világon megállják a helyüket. Képesek vagyunk rá, hogy aki versenyképes tudást és versenyképes béreket akar, annak ne kelljen külföldre mennie tanulni és dolgozni. A hazai oktatás bármely szegletének vonzónak és ösztönzőnek kell lennie az itthonmaradásra, illetve arra, hogy a külföldre távozott családok számára is vonzó jövőképet tudjunk mutatni.

(9.50)

Tisztelt Országgyűlés! A 2020. évi költségvetésben alapvetően pozitív az, hogy a szociális szolgáltatásokra vonatkozó előirányzat nőtt, de sajnos a támogatások növekedése nem egységes, bizonyos preferált szolgáltatásoknál igen jelentősnek mondható, más esetekben viszont elmaradt a bővülés.

Az emelések jelentős része alapvetően még mindig az elmúlt években fellépő költségnövekedést próbálja kompenzálni, így ez néhány kivételtől eltekintve nem jelent érdemi pénzügyi mozgástérbővülést a szolgáltatóknak. A költségvetési törvényben jelen pillanatban nincs nyoma a szociális ágazatban dolgozók bérrendezésének, hiszen a törvény 6. számú mellékletében a közalkalmazotti illetmények rendszere nem változik, ellenben továbbra is megmarad a szociális ágazati pótlékrendszer, de ez nem jelent évekre előremutató garantált bérnövekedést.

Mindenképpen fontos a szociális otthonok férőhelyeinek bővítése, hiszen egyre nagyobb igény mutatkozik manapság az idősellátásra, melynek egyik formája a szociális otthonokban történő gondozás, illetve hosszabb-rövidebb ideig kórházi ellátás igénybevétele. Példaként említeném Komló városát, ahol a komlói kórházban 51 krónikus belgyógyászati ágy, 30 ápolási ágy van. Természetesen állandó telt házzal működik, és akármilyen furcsa, körülbelül 30 ember évek óta életvitelszerűen itt él. Sajnos ezeket az embereket nincs hova elhelyezni, mert a komlói szociális otthonok maximális férőhely-kihasználtsággal működnek. Ez azt jelenti, hogy körülbelül két év a várakozási idő. Jelenleg a várakozók száma közel 200 fő, de nézzük, hogy hogy is néz ki ez a finanszírozás szempontjából. A szociális otthonok normatívája egy évben közel 700 ezer forint, addig a krónikus belgyógyászati vagy ápolási osztály 7 ezer forint/nap ellátást kap, és ha ezt beszorozzuk 365-tel, akkor ez 2,6 millió forint. Pedig a szociális otthonok jóval magasabb szintű szolgáltatás nyújtásra képesek, hiszen van pszichológus, gyógytornász, magasan képzett programszervező s a többi.

Ezenkívül jelentős probléma, hogy az imént említettekkel ellentétben az egyházi fenntartású szociális, egészségügyi, oktatási intézmények magasabb normatív támogatást kapnak, illetve elkülönített támogatások járnak az intézményeknek. Tehát ez is azt mutatja, hogy valójában ez az említett magasabb finanszírozás az, amelynek segítségével valóban jól megszervezhető az ellátás. Jogosnak gondolom azt, hogy az állami önkormányzati fenntartásúak is kapják meg ezeket az összegeket. Fontos, hogy a jobb anyagi körülmények miatt erős az egyházi intézmények munkaerőpiaci elszívó ereje, tehát hatalmas minőségi különbségek alakulhatnak ki az egyházi és az állami üzemeltetésű intézmények között amiatt, hogy ezeknek magasabb a normatív támogatása.

Fontos szót ejtenünk a háziorvosi ellátásról is. Magyarország települései hatalmas problémával állnak szemben, hiszen sok a betöltetlen háziorvosi praxis, illetve néhány éven belül több orvos is nyugdíjaskorú lesz, ami miatt tovább emelkedik majd az ellátatlan körzetek száma. Azt hiszem, feltétlenül hatékony megoldásokat kell találnunk, hiszen betegek ezrei nem maradhatnak háziorvosi szolgáltatás nélkül. Az világosan látszik, hogy az OEP-finanszírozás nem fedezi a háziorvosi praxis valós kiadásait. Ennek megoldása lehetne, ha emelnék a háziorvosi pontértéket. Sajnos, a mostani finanszírozásból nem megoldható például az elavult, tönkrement eszközök pótlása. Miközben az elmúlt időszakban szerencsére elkezdődött a szakorvosi bérek rendezése, eközben sajnos valahogy a háziorvosok finanszírozása ehhez nem zárkózott fel.

A másik hasonló probléma, amely az előzőekkel is összefügg, a települések által ellátandó feladatok közül az orvosi ügyelet ellátása. Problémát okoz, hogy szinte mindenhol kiszervezett ez az ellátás, ezért rendkívüli nehézségeket okoz az orvosok bevonása az ügyeletellátásba. A háziorvosok 24 órás ellátásra kötnek szerződést, de többségük sajnos nem hajlandó az ügyeleti ellátásban közreműködni. A megoldás az lehet, hogy amelyik orvos területi ellátási kötelezettséggel ír alá szerződést, azoknak a számára kötelezően szükséges lenne előírni ügyelet adását, természetesen a megfelelő díjazás ellenében. Az tarthatatlan, hogy egy 22 ezres városban három orvos látja el az ügyeletet folyamatosan. Túl alacsony a finanszírozás, délután 3 órától reggel 7-ig látja el az orvos az ügyeleteket, amiért nagyjából 3500 forint díjazásra jogosult óránként. Ezzel szemben az orvosok legalább 7 ezer forintos ügyeleti díjat várnak óránként a fenntartótól. De az önkormányzatok minimális hozzájárulást tudnak csak vállalni, ami nem tudja az alacsony finanszírozást kompenzálni, tehát az ügyeleti díj jelentős emelése is indokolt lenne.

Csatlakozni szeretnék Stummer János képviselőtársamhoz. Talán idézhetném akár szó szerint is a szavait, de nem voltam képes arra, hogy ezt konkrétan megjegyezzem, hogy egy nemzetnek vagyunk a képviselői, és úgy gondolom, az ellenzék is mondhat olyan javaslatokat, az ellenzéki képviselők is hozhatnak fel olyan problémákat, amelyeket érdemes megfontolni és akár még ne adj’ isten, beépíteni a törvényekbe, és nem meggondolás nélkül lesöpörni. Köszönöm a szót. (Taps az LMP és a Jobbik soraiból.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! A másodikkörös felszólalásban az önkormányzatokkal szeretnék kicsit foglalkozni, és pontosan ezért, mielőtt még a költségvetés részleteibe mélyülnénk, szeretnék néhány szót szólni az adósságkonszolidációról.Nagyon égetően fontos volt az önkormányzatok adósságkonszolidációja. Azt gondolom, hogy a különböző települések jórészt önhibájukon kívül kerültek olyan helyzetbe, hogy adósságot halmoztak fel. Így történt ez az általam vezetett Mánfa községben is. Cseresnyés államtitkár úr már a fejemre olvasta, hogy Mánfának volt 14,5 millió forint adóssága, ami valóban így volt. Ez különböző végkielégítések kifizetése miatt keletkezett még annak idején. De! Bár ez az adósságkonszolidáció megtörtént, és ennek akkor nagyon örültünk, igazán úgy gondoltam, hogy ez mégiscsak egy nagyon szimpatikus lépés volt az akkori kormányzat részéről, viszont abban az évben, illetve a következő évben akkora elvonás történt konkrétan a mi községünk esetében, amely körülbelül majdnem ugyanekkora összeg volt. Tehát azért ezt is mindig meg kell ilyenkor jegyezni.

A 2020. évi költségvetés önkormányzatokra vonatkozó mellékletei első olvasásra sokkal kedvezőbb képet mutatnak, mint a korábbi. Viszont fontos megemlíteni mindjárt az elején, hogy nagy örömmel láttam a falugondnoki normatíva emelését, hiszen az ellenzéknek nemcsak az a dolga, hogy kritizáljon, hanem az is, hogy elmondja, mi jó  ami jó, az jó , és valóban nagyon örvendetes, hogy majdnem kétszeresére emelkedik ez a normatíva. Ez rendkívül fontos, különösen a kistelepülések életében, hiszen a falugondnoki intézmény, hogy így mondjam, mára már a települések mozgató erejévé vált. Rendkívül nagy az elmúlt években az igény a falugondnoki szolgáltatások igénybevételére, gondolok itt elsősorban a különféle szociálisabb jellegű szolgáltatásokra, mint például gyógyszerfelíratás, orvoshoz hordás s a többi, de tudjuk, hogy a falugondnokság segít működtetni a polgármesternek a települést, így ott is rengeteg a teendő. Pontosan ezért volt nagyon lényeges, hogy ez a normatíva emelkedjen, mert a korábbi években ebből szinte csak a bért és a járulékait lehetett kifizetni a falugondnoknak, és ez sem egy versenyképes jövedelem, pedig az igazi falugondnok sok mindenhez ért és sokféle szakmunkát is tud akár helyettesíteni. Igaz, mindig az adott község igényei formálják, hogy tulajdonképpen milyen végzettségei, képességei, kompetenciái legyenek ennek a falugondnoknak.

De tény, hogy egyre nagyobb a szükség, mint ahogy mondtam, és a településüzemeltetési feladatokat is egyre nehezebb elvégezni; köszönhető ez annak, hogy a közmunkaprogramban részt vevők száma csökken. Ami persze egyértelmű cél volt a korábbi években, hiszen a közmunkaprogramban való részvétel kizárólag csak átmeneti állapot lehet, és a cél az, hogy ezek az emberek a munkaerőpiacra visszataláljanak, amivel teljesen egyet tudok érteni. Éppen ezért, akik jobban képzettek voltak, illetve olyan képességgel rendelkeztek, amely szükséges és hasznos volt a munkaerőpiacon, azok el is tudtak helyezkedni.

Viszont újra el kell mondanom, hogy gondolnunk kell azokra, akik koruk vagy egészségi állapotuk miatt jelenleg nem alkalmasak arra, hogy a versenyszférában elhelyezkedjenek. Velük is törődni kell, olyan átfogó programra lenne szükség, amely képet ad ezeknek a munkavállalóknak az egészségi, mentális és szociális helyzetéről, és amikor ez a kép előáll és megállapítja az adott szakemberekből álló bizottság, hogy mik a problémák, akkor szakszerű segítségben kell őket részesíteni. Azt bizonyára látni lehet  tudom tapasztalatból, hogy látni lehet , hogy alkalmassá lehete őket tenni arra, hogy újra a versenyszférában dolgozzanak, vagy pedig nem. Amennyiben nem, el kell gondolkodni ezeknek az embereknek a továbbfoglalkoztatásán. Természetesen fontos és szükséges, hogy számukra továbbra is megmaradjon a szociális jellegű közfoglalkoztatás. Viszont ez a körülbelül 54 ezer forintos nettó bér rendkívül kevés. Ez az az összeg, ami szinte semmire sem elég; bár a minimálbér igen, a közfoglalkoztatási bér nem emelkedett az elmúlt években az előbb említett cél miatt, amit már mondtam, mert nagyon helyesen nem akarták arra ösztönözni a munkavállalókat, hogy bennragadjanak a közfoglalkoztatásban. Ám mégis vannak olyanok, akik benneragadtak az elmúlt évek vagy több mint egy évtized különböző közfoglalkoztatási formáiban.

Ahhoz, hogy ők el tudjanak boldogulni az életükben, ahhoz bizony ez az 54 ezer forint nagyon-nagyon kevés. Vegyünk például egy általam jól ismert asszonyt, aki 54 ezer forintot kap, 27 ezer forintot fizet az albérletére, a villany- és vízszolgáltatásra, és 27 ezer forintja marad arra, hogy megéljen. Lássuk be, hogy ebből nem lehet megélni. Valószínű, hogy ő rehabilitációra szorulna, de nem biztos, hogy minden esetben ezek az emberek tudják magukról azt, hogy például rokkantosítási ellátás iránt is lehet folyamodni. Tehát az ő helyzete rendkívül kilátástalan, mert a maradék 27 ezer forintból képtelen eltengődni. Ezért mindig valamilyen más egyéb rendkívüli ellátáshoz vagy kölcsönhöz folyamodik, ami csak fokozza a problémáit.

Tehát azt gondolom, nem az a megoldás, hogy különböző jogcímeken további segélyeket állapítunk meg számukra, hanem az lenne a megoldás, hogy olyan munkabért kapjanak, hogy ezekre ne szoruljanak rá. Hibásnak tartom azt az elképzelést, hogy az önkormányzatokat arra kényszerítjük, hogy járuljanak hozzá a közmunkaprogramhoz, hiszen erre a kistelepülések nagy része nem képes. Vegyünk például egy Borsod megyei zsáktelepülést, ahol a közmunkások száma sokkal magasabb lakosságszám-arányosan, mint egy városhoz közelebb lévő településen. Tudom, adóerő-képességhez van kötve, hogy mennyivel kell hozzájárulniuk a közfoglalkoztatottak munkabéréhez, de ez bizony megterheli ezeknek a településeknek a költségvetését. Például egy húsz főt alkalmazó önkormányzat akár kétmillió forintot is hozzá kell hogy rakjon a közmunkaprogramjához. Korábban kaptak jelentős mennyiségű dologi kiadásra összegeket a települések, pár millió forintokat, kisebb települések, mondjuk például, egy ezerfős település esetében, ha 40 főt foglalkoztatott, 8 millió forint dologi kiadásban részesült. Viszont ezt az összeget is jelentős mértékben csökkentették százalékos arányban is, most ugyanez az összeg egymillió forint. Tehát az a 7 millió forint hiányzik a költségvetésből, hiszen abból tudta korábban megoldani az utak kövezését és megannyi másfajta feladatot. Ezért most azt mondom, hogy bár nagyon jó, hogy emelkedett a zöldterület-fenntartásra fordítandó összeg, de még mindig kevés.

De nemcsak a kistelepülések vannak rosszabb helyzetben, hanem például a városok feladatellátását, a városüzemeltetést is befolyásolják ezek a normatívák. Mint ahogy mondtam, a zöldfelület karbantartására fordítandó összeg növekedett, de nem megfelelő mértékben. Mondhatnánk azt, hogy csepp a tengerben. Ez a körülbelül 10 százalékos emelés nem tudja behozni az elmúlt évek lemaradását. Nem képes utolérni a megnövekedett munkaerőköltségeket és az elszállt dologi kiadásokat. Évek óta nincs pénz vagy pályázati lehetőség nagygépek beszerzésére, mely az önkormányzatok településüzemeltetési feladatainak elvégzését segítené, pedig kevés a munkaerő, amit enyhíthetne jobb, korszerűbb gépek beszerzése. Nagyértékű eszköz működtetésére, beszerzésére pályázat mára már reménytelennek tűnik. Ha azt mondjuk, hogy nem kell gép, akkor viszont szolgáltatási költségként el kellene ismernünk ezeket a kiadásokat.

Fokozott problémát jelent a különféle önkormányzati épületekkel, intézményekkel kapcsolatos szakmunkaigény is. Gondoljunk például az építőipari jellegű szakmunkákra, kőműves-, villanyszerelő-, vízvezetékszerelő-munkákra, vagy egyéb más hasonló végzettséget igénylő feladatokra.

(13.00)

Az építőiparban, mint tudjuk, teljesen elszálltak az árak, amiket mára már követni se lehet. Az emelkedés mértéke legalább 50 százalékos.

A közalkalmazotti bér alacsonyan tartása miatt az imént említett szakmunkásokat a közalkalmazotti jogviszonytól egyre távolabb tolja ez az alacsony bértábla. Megállapítható, hogy a bérek tekintetében az önkormányzatok nem tudnak versenyképesek lenni. Esetleg pályakezdőket tudnak alkalmazni, de az alacsony bérek miatt sajnos a gyakorlat megszerzését követően inkább a versenyszférában helyezkednek el ezek a munkavállalók.

További komoly probléma, hogy egy 25 ezer fő körüli városban a közös hivatal lehetséges létszáma 54-55 fő, így nem tudnak finanszírozni például ügykezelőt, gondnokot, takarítót. Míg egy hasonló létszámú fővárosi kerület ugyan kevesebb fajta feladatot lát, mégis 20 fővel többet alkalmazhat.

Rendkívül nagy probléma a köztisztviselői alapilletmény emelésének elmaradása, hiszen az elmúlt több mint tíz évben ez az alap 38 650 forint. És igen, a jövő évi költségvetésben megjelenik ugyan egy körülbelül bruttó 50 ezer forint plusz járuléknyi összeg, amivel az alapilletményt el lehetne téríteni, de ezt nem kötelező megadni, így nincsen garancia arra, hogy emelkedni fog ez az összeg. Ismerek olyan pénzügyi végzettségű köztisztviselőt, aki jelenleg 145 ezer forintot visz haza, a versenyszférában ugyanezzel a végzettséggel kétszer ennyi fizetést is tudna keresni.

Nem olyan vonzó már a köztisztviselői életpálya, mint volt régen, hiszen ez a régóta elmaradt béremelés visszatartja a munkavállalókat attól, hogy köztisztviselők akarjanak lenni, pedig régen ez egy rangos és nagyon jó munkának számított. Tehát legyünk őszinték, ez a havi 50 ezer forint körüli összeg nem tudja kompenzálni a 13 év minimálbér-emelését. A munkavégzés sajnos egyre inkább leértékelődik az önkormányzatoknál, ami azt jelenti, hogy amennyiben a köztisztviselői szakma még jobban fel fog hígulni, akkor  aggasztó  ez a minőségi munkavégzés rovására fog menni.

Néhány szót szólnék még a „Magyar falu” programról, amit ma nagyon sokan sokféleképpen emlegettek. Nagyon-nagyon fontos a „Magyar falu” program, úgy kellett a falvaknak ez, mint egy falat kenyér, és nagyon remélem, hogy az a fajta szakmai anyag, az az alap, amit a különböző települési önkormányzatok szövetségének felkért szakértői, illetve ezeken a területeken dolgozó gyakorlott emberek készítettek, majd minél több és nagyobb számban megjelenik ebben a programban. Ugye, most még csak egy szeletét látjuk, és én nagyon-nagyon örülnék annak, ha látnám ennek a folytatását is. Sok polgármester mondta azt, nem tudja, hogy leszneke majd ráépülő pályázatok, illetve hogy milyen módon tudnak majd elszámolni, tehát mi lesz a pontos elszámolási módja ezeknek a pályázatoknak.

Remélem, hogy nem a népesség csökkenése miatt kell aggódni a falvakban, hanem nemsokára majd arról beszélhetünk, hogy növekszik a népesség a különféle intézkedések hatására. Azért lenne fontos, hogy a helyi szereplők, a terepen dolgozó polgármesterek és önkormányzati szakemberek elképzelései minél nagyobb mennyiségben be legyenek építve ebbe a programba, mert úgy gondolom, ők valóban tudják, hogy az adott térségben mi az, ami egyre égetőbb és egyre nagyobb probléma. Ugye, nem lehet egy lapon említeni egy Borsod megyei vagy baranyai kistelepülést egy Győr-Moson-Sopron megyeivel vagy egy Pest megyeivel, tehát nem egyformák az adottságok, sem domborzati, sem közlekedésföldrajzi, sem semmilyen más értelemben.

Ennyit gondoltam. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Hamarosan a tisztelt Ház elé kerül majd Magyarország 2020. évi költségvetésének elfogadása. Ebből világosan láthatjuk, hogy mire és mennyi pénzt szán a kormány a jövő évi büdzséből, viszont az ellenzék által beadott több mint 800 módosító javaslatból egyetlenegy sem került elfogadásra a Költségvetési bizottságban. Ezt nem nagyon értettem, és hihetetlennek találtam, hogy egyetlenegyet sem találtak a bizottság kormánypárti tagjai elfogadásra érdemesnek. Ezen az ülésen, miután az egyik javaslat kapcsán halkan megjegyeztem, hogy nem hallottam jól, hogy mi az elutasítás oka, egyik képviselőtársam még odaszólt, hogy: „Nem mindegy? A lényeg, hogy a kormány nem támogatja.” Nos, nekem nem mindegy, mert én naiv, azt gondolom, hogy demokráciában élek. Nos, ezek után, bízva mégis a demokráciában, úgy gondoltam, meg kell osszam gondolataimat a szegénységről, a közmunkáról és emberek sokaságának kilátástalannak tűnő helyzetéről, hiszen ezért is vagyok itt. Felszólalásom célja a megoldáskeresés. Azért mondom ezt, mert bármilyen hihetetlen, nem csupán kritika lehet egy ellenzéki képviselő célja a felszólalásával, hanem az is, hogy valamilyen problémára felhívja a figyelmet, és az is, hogy elhozza a tisztelt Ház elé adott csoportok, emberek jajkiáltásait.

Hogy mi a szegénység, arról sokan sokfélét mondanak. Rengeteg riport, újságcikk, dokumentumfilm és könyv lát napvilágot az adott témában. Én is sokfélét olvastam, de azt gondolom, hogy akkor lehet igazán megérteni a lényegét, ha az ember saját maga tapasztalja, amikor lehetőségünk van belelátni mások életébe, amikor beengednek a lakásaikba, amikor utolsó mentsvárként hozzánk fordulnak, sőt, amikor évek óta ismerjük és látjuk sorsának alakulását. Mint mondtam, sokan sokfélét gondolnak a szegénységről és a szegényekről, és igen, tény, hogy vannak olyanok is. Hogy milyenek? Igen, akik isznak, drogoznak, nem szeretnek dolgozni. De mi van azokkal, akik nem tudnak? A betegekkel, az idősekkel, a gyerekekkel? És ilyenkor a válasz az, hogy emelkedett a minimálbér iksz százalékot, hogy családi adókedvezmény van, ingyenes tankönyv, s a többi, s a többi. Tudom, tisztában vagyok vele, és ezek jó döntések, és igen, kellenek, de sajnos olyanok is vannak, amelyek sohasem érik el valódi céljukat, vagy olyanok, amelyek mire a terepre érnek, semmivé lesznek, elkorcsosulnak, nem érnek le vidékre.

Falusi polgármesterként megtapasztaltam sokféle szegénységet, sok csalódást, kilátástalanságot, betegséget, mentális problémákat, megtapasztalhattam különféle közfoglalkoztatások sikereit és kudarcait egyaránt. Tudom, a közfoglalkoztatás célja az, hogy a benne részt vevők visszataláljanak a munkaerőpiacra, és ez is az egyik oka annak, hogy nem növekedik a bérük. 2011-ben a nettó közfoglalkoztatási bér 47 025 forint volt, ’19-ben ez 54 217 forint nettóban. Nyolc év alatt 7192 forintot emelkedett. De mire is elég ez az összeg, mit lehet venni 54 217 forintból? Ha egy ember ennyiből próbálja magát fenntartani, és kifizeti az alaprezsit  hangsúlyozom, alaprezsiről beszélünk , az legalább 20-30 ezer forintot tesz ki, és marad 25-30 ezer forintja, hogy fára gyűjtsön, egyen, ruházkodjon, napi ezer forintból. Azt gondolom, hogy eljött az idő, amikor cselekedni kell. El kell gondolkodni azon, hogy aki jelenleg még a közfoglalkoztatásban dolgozik, miért nem tud elhelyezkedni a versenyszférában. Esetleg zsáktelepülésen lakik és nincs megfelelő tömegközlekedés? Betegséggel küzd? Talán mentálisan nem alkalmas a munkavégzésre? Idős? Szakképzetlen, esetleg analfabéta? Azt hiszem, ezekre a kérdésekre a munkavállalót ismerő orvos, kistelepülésen akár a polgármester, a szociális munkás, a családsegítő szolgálat munkatársa tudhatja a választ.

Ha megtörténne egy ilyen kutatás, egy ilyen okkutatás és állapotfelmérés, sokkal könnyebb lenne megtalálni a megoldást ezeknek a közmunkában rekedt munkavállalóknak. Ha lehetőség van őt segíteni abban, hogy a munkaerőpiacon érvényesülni tudjon, akkor segítsen neki az adott hatóság, ha viszont az állapota visszafordíthatatlan, akkor lehet, hogy a szociális jellegű közfoglalkoztatás a megoldás. Viszont akkor olyan munkabér megállapítására van szükség, amely nem konzerválja a kilátástalanságot, az éhezést, a nyomort, és erre sajnos nem ad megoldást egyhavi, esetleg egyhavi pluszjuttatás, egyszerűen a bérüket kell megemelni. Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP soraiban.)

HOHN KRISZTINA, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: (Nem működik a mikrofon.) Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP képviselőcsoportjának kisebbségi véleménye…

ELNÖK: Egy pillanat, képviselő asszony. A kártyája a helyén van?

HOHN KRISZTINA, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Igen. Most már hallatszik. Köszönöm a szót még egyszer.Az LMP képviselőcsoportjának kisebbségi véleményét fogom előterjeszteni.

Ez a költségvetés a jövő felélésének forgatókönyve. Kevesebb pénz jut a környezetünk védelmére, a klímaváltozás megfékezésére, kevesebb pénz az oktatásra, de több pénz a multiknak és a felső középosztálynak. A Fidesz-kormány minden évben szűkíti azok körét, akik jól járnak a költségvetéssel, és egyre bővül azoknak a száma, akiket a kormány az út szélén hagy.

A jövő évi költségvetés továbbra sem néz szembe a bérválsággal, a lakhatási válsággal és a klímaválsággal. Továbbra sem segíti hatékonyan az egyszülős családokat, a devizahiteleseket, az életkezdés nehézségeivel birkózó fiatalokat. Nem teszi működőképessé az egészségügyet, és nem fejleszti az oktatást. Nem teremt élhetőbb időskort a nyugdíjasoknak. Nem támogatja a hazai kis- és közepes vállalkozásokat megfelelően, nem állítja meg az elvándorlást.

De a költségvetésnek vannak nyertesei: a multinacionális cégek, a nagyvállalkozások és a bankok. Alig kell adózniuk, cserébe viszont számolatlanul kapják az állami támogatást. A kormány garantálja, hogy a magyar munkavállalók nyomott béren dolgozzanak, aztán ha fenyeget a munkaerőhiány, akkor kapnak egy rabszolgatörvényt. Ha az sem segít, akkor pedig jöhetnek a keleti országokból importált munkavállalók.

A költségvetés másik nyertese egy szűk kör. Idén a szálláshelyek áfája csökken 5 százalékra, amit a Balaton körüli idegenforgalmi érdekeltségeket felvásárló Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és többiek köszönnek szépen. Nádast, erdőt irtanak, szabadstrandokat felszámolnak.

A harmadik nyertes Kína és Oroszország, amelyeknek száz- és ezermilliárdokkal kedveskedünk; előbbiek a teljesen felesleges Budapest-Belgrád vasútvonalat kapják, utóbbiak a paksi bővítés pénzeit.

Mindezek helyett az LMP egy olyan költségvetést szeretne látni, és ezt jelzik módosító javaslataink is, amelyben az oktatás és az egészségügy forrásai bővülnek, az oktatásban dolgozók is rendes bért kapnak, amiben a fenyegető klímavészhelyzetnek megfelelően jelentős források állnak rendelkezésre a katasztrófaelhárításra és a felkészülésre, erőforrásaink megőrzésére, arra, hogy gazdaságunkat teljesen átalakítsuk és fenntarthatóvá tegyük.

(13.10)

Olyan költségvetést szeretnénk látni, amelyben a társadalmi szolidaritás, a társadalom szétszakadásának megakadályozása elsőrendű cél, és meg is nyilvánul a progresszív szja-rendszerben, az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentésében, a szociális szféra béremelésében, a gondoskodás, például otthonápolás rendes anyagi elismerésében. Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP, az MSZP és a DK soraiban.)