Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Arra a kérdésére, hogy a KLIK-re, az állami fenntartásra van-e szükség, milyen szükség van, engedje meg, hogy egy egyetemi professzort idézzek: „Az állami közoktatás ‑ az állami, tehát nem az önkormányzati közoktatás ‑ hatékony válasz a magyar közoktatás két legnagyobb kihívására: az esélyegyenlőtlenségre és a szegregációra.” A későbbiekben ez az egyetemi professzor így folytatja ‑ korábban -: „Nagyon világosan látható, hogy mindenütt a világban és nem csak Európában az olyan jellegű és súlyú problémák megoldásában, mint a mostani gazdasági válság, a jól működő és erős állam az, amely képes hatékonyan lépni.” (Dr. Hiller István: Így igaz!) Ön is nyilván felismeri, ezeket ön mondta 2009-ben a Népszavának, amikor felvetette annak a lehetőségét, hogy állami fenntartásba kerüljenek azok az intézmények, azok az iskolák, amelyek nehéz helyzetben lévő településen működnek. Ezt a nyilatkozatát önnek 2009. március 11-én ráadásul még a tüntetés főszervezője, a Pedagógusok Szakszervezete is támogatta.

Arra a kérdésére tehát, hogy a KLIK önmagában problémát vagy az állami fenntartás megoldást jelenthet-e, én azt mondom, hogy bár a KLIK szervezete belülről sokféle problémával küzd, de az állami fenntartás ‑ azt hiszem, ön is egyet tud érteni a 2009-es önmagával -, az állami fenntartás sok esetben igenis az életben maradás lehetőségét jelenti nagyon sok iskolának, legfőképp Kelet-Magyar­országon, kistelepüléseken, nehéz helyzetben lévő településeken. Mert voltak olyan települések, ahol már nem volt pénz az iskola fenntartására, és 381 helyen bizony 2002-2010 között lakat került a köznevelési intézmények ajtajára. Máshol az önkormányzat erején felül vállalt teljesítményt azért, hogy életben tudja tartani az iskolát, hogy ki tudja fizetni a pedagógusok bérét, a számlákat és az egyéb költségeket, és ezeknek az önkormányzatoknak a hiteleit, a kötvényeit 2010 után ezermilliárdos nagyságrendben kellett kifizetni, hiszen nem volt valós fedezete ennek. Alulfinanszírozott volt az oktatási rendszer. Ezt mondanám az egyik kérdésre.

A másik kérdésre, ami szintén elhangzott a köznevelési kerekasztallal kapcsolatban, hogy mennyire reprezentatív vagy nem reprezentatív, tisztelt képviselő úr: az elmúlt hetekben általában azok hivatkoztak arra, most nem politikusokról beszélek, hanem szervezetekről, azok hivatkoztak arra, hogy nem elég széles körű a párbeszéd, akik maguk ugyan meghívót kaptak, de nem jöttek el. Ez egy kicsit furcsa dolog. Tudja, a jogi egyetemen tanultam egy alapvető jogi regulát, hogy saját felróható magatartására senki sem alapíthat jogot. Ha valaki nem jön el egy köznevelési kerekasztalra, az utána ne hivatkozzon arra, hogy nem elég széles körű az egyeztetés.

Mi viszont igyekeztünk a lehető legszélesebb körű egyeztetést elindítani. És miért ezt a formát választottuk az ön által idézett formák helyett? Azért, mert ez a felsőoktatás területén az elmúlt két évben bevált. Mert létrehívtunk egy felsőoktatási kerekasztalt, és mindazokat a problémákat, amelyek adott esetben sürgősek voltak két évvel ezelőtt, ebben a párbeszédrendszerben meg tudta oldani. Ezzel a működéssel, ezzel az egyeztetéssel sikert tudtunk elérni a felsőoktatásban, ezért gondoljuk, hogy szélesebb körben, mert itt nyilván szélesebb körről van szó, a köznevelés területén is sikert tudunk elérni. Ezért nemcsak a szakszervezeteket hívjuk el erre, hanem elhívjuk a szülők képviselőit, a diákok képviselőit is elhívjuk, elhívjuk a Pedagógus Karnak a képviselőit, a Magyar Tudományos Akadémia oktatási bizottságát vagy a Művészeti Akadémiának a hasonló szervezetét. Meghívtuk szakértőnek a Herman Ottó Gimnázium vezetőit, és megkértük, hogy képviselje mindazokat, akik vele egyetértenek és hasonló álláspontot foglalnak el. Elhívtuk a következő üléstől kezdve az OECD-t, hogy a legjobb mintákat, példákat, amiket ők látnak, azokat hozzák oda a köznevelési kerekasztal asztalára. Hasonlítsák össze, hogy egy OECD-tagállamban levő diákhoz képest valóban leterhelt-e egy magyar diák. Egy osztálylétszám, az egy pedagógusra jutó gyermeklétszám hol magasabb: Magyarországon vagy az OECD átlagában? Bizonyos esetekben nehéz ezt összehasonlítani, de egy nyugodt párbeszédnek csak ez teremthet alapot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)