A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz-KDNP-kétharmadnak köszönhetően szinte bizonyos, hogy felállításra kerülnek a közigazgatási bíróságok Magyarországon. Jelenleg annyit tudhatunk, hogy beemelik a keretrendelkezéseket az Alaptörvénybe, és kimondásra kerül, hogy fel fog állni egy közigazgatási felsőbíróság, amely a Kúriával fog osztozkodni a legfőbb bírósági feladatokon.Az időzítésnek bizonyosan nem tesz jót, hogy fideszes vezetők nagyon kemény kritikát fogalmaztak meg nem olyan régen a Kúria irányában, többek között elhangzott az is, hogy a Kúria elvett a Fidesztől egy parlamenti mandátumot. Érdekes, hogy ilyenkor nem hangzanak el azokat az érvek, amelyeket Trócsányi miniszter úr az Országos Bírósági Hivatal és Handó Tünde nemegyszer kifogásolható ténykedése kapcsán szokott hangoztatni, nevezetesen, hogy a kormánynak nem szabad beleszólni a bíróságok működésébe.

De tegyük félre a tényeket és induljunk ki abból, hogy önök valóban a történelmi hagyományokkal rendelkező közigazgatási bíróságok rendszerét szeretnék visszahozni. Ebben az esetben is nyitva marad jó pár kérdés arra vonatkozóan, hogy az alaptörvényi keretrendszeren túl hogyan is szeretnék megvalósítani a közigazgatási bíróságok működését. A jövő közigazgatási bírái egy független bíróhoz vagy egy közhivatalnokhoz állnak majd státuszban közelebb? Hogyan alakul majd pontosan a bírák kinevezése? Valóban olyan nagy versenyelőnyt jelent majd a közigazgatásban eltöltött múlt, ami mindenki mást szinte esélytelenné tesz a pozíció betöltésére? Az OBH rendszere alá tervezik-e beintegrálni a közigazgatási bíróságokat, vagy ha nem, akkor pontosan ki fog dönteni arról, hogy például kiből lehet majd közigazgatási bírósági vezető? Egyáltalán, egyszemélyi vagy testületi igazgatásban gondolkoznak-e?

Tisztelt Államtitkár Úr! A fenti kérdésekre várnám érdemi válaszait, hogy tisztábban láthassunk a közigazgatási bíróságok jövőjével kapcsolatosan. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hallhattuk a felvezetőkben, hogy Magyarországnak az új rendeletet, ha nem is átültetnie kell, hiszen a rendelet közvetlenül hatályos, viszont a magyar jogszabályokat hozzá kell igazítani. Amikor felkészültem erre a napirendi pontra, illetve amikor először láttam a meghívóban, hogy erről lesz szó, akkor egy hosszabb javaslatot vártam, megmondom őszintén, államtitkár úr. Talán ön a legutolsó szavai közt el is ismerte, hogy még várható néhány javaslat, ami egy irányelv átültetését és talán még a rendelettel kapcsolatos paragrafusok átültetését, illetve a magyar jogszabályoknak a pozitív jogi megváltoztatását fogja jelenteni. Én azt gondoltam, hogy ez most be fog jönni, lévén hogy tavaly egy talán társadalmi vitára bocsátott…  ezt majd ön fogja tudni jobban megmondani. Létezik egy javaslat  láttam -, ami még nem a kormány álláspontja volt, de talán társadalmi vitára bocsátották. (Dr. Völner Pál bólint.) Akkor jól tudom, tehát a társadalmi vita szakaszában volt. Ez egy 66 oldalas anyag volt, amiben már az irányelv is benne lett volna, illetve a rendelethez is több passzust tartalmazott volna a magyar jogszabályok tekintetében. Kérném, hogy majd államtitkár úr válaszoljon, hogy mi az oka, hogy nem ez került ide az Országgyűlés elé. Milyen módosítások kerülhetnek esetleg még bele?

Tudom, hogy kampány volt tavasszal, tehát most ez egy különleges helyzet, hogy a parlament ilyen későn ül össze, mondjuk, a februárhoz képest, de a május 25-ei határidőn már így is túllógtunk. Tehát ha tudták önök, hogy kampány lesz, akkor ezt illett volna  ahogy egyébként tervezték és társadalmi vitára bocsátották  akár 2017-ben elfogadni, annál is inkább, mert a vállalkozások, amelyeknek fel kell készülniük az új szabályok alkalmazására, nyilvánvalóan egy nagy tehertétellel találkoznak, és most, amikor már közvetlenül hatályos lett május 25-től az EU-s rendelet, a GDPR, tulajdonképpen ezen túl kerül kihirdetésre az a magyar jogszabály, ami még csak a hatóságot, a NAIH-ot jelöli ki mint a rendeletben meghatározott hatóságot. Tehát tulajdonképpen sajnálatos módon már túl vagyunk a határidőn, és ha még ezek után jönnek bizonyos szabályok be az Országgyűlés elé, akkor aggályos jogilag, hogy ezt előbb meg kellett volna tenni. Nyilvánvalóan ezt ön majd meg fogja tudni mondani, hogy miért nem került ez be az Országgyűlés elé.

Annak örülünk, hogy elhangzott a sajtóban és most államtitkár úrtól is, hogy a hatóságok, illetve Magyarországon a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság nem fog rögtön büntetni a kis- és középvállalkozások tekintetében. Ez természetesen örömteli, persze, ahogy mondtam, az még örömtelibb lett volna, ha a felkészülési idő kellően hosszú lett volna. Azért ez a rendelet 2016-os; már többször elmondtam a jelen Ház plénuma előtt, hogy azt érzem, hogy mindig az utolsó pillanatban próbálják ezeket a szabályokat átültetni a magyar jogba. Ez egy rossz gyakorlat, tehát ezen lehet, hogy a mindenkori kormányoknak változtatni kellene.

Természetesen az is örömteli, hogy az arányosság elvét, ahogy mondtam, beemelik, de azért el fog telni néhány év, amíg ezeket a szabályokat használni tudják a magyar kis- és középvállalkozások. Arról nem is beszélve, hogy bár látjuk az előremutató uniós próbálkozásokat, hogy mindenhol ugyanazok a szabályok legyenek, de azért informatikai szempontból azt is el kell mondani, hogy akikkel beszéltem, informatikusok, elmondták, hogy azért technikailag ezek is elavult szabályok. Nyilván lehet, hogy az Unióhoz kellene címeznem ezeket a kritikákat, de attól még esetleg, ahol a magyar jognak megmarad a rendelkezési hatálya, rendelkezési lehetősége, ott lehet, hogy a kormánynak is lehet teendője.

Az önök felszólalásai, amikben azt mondták, hogy először irányelvet javasolt a magyar kormány rendelet helyett, utána hozzátették, talán a Fidesz szónoka és államtitkár úr is, hogy a rendelet mellett az szólt, hogy mindenhol ugyanazok a szabályok érvényesüljenek, és a multicégek ne tudjanak kibújni, hogy abba az országba rakják a telephelyüket, székhelyüket, ahol éppen enyhébbek a szabályok, számomra azt támasztják alá, hogy a rendelet jobb, egy hatékonyabb megoldás, és ez le is van írva az indokolásban. Számomra itt tulajdonképpen nem a magyar kormánynak a korábbi álláspontját, hanem a rendeleti formát támasztja alá az indokolás. Való igaz, hogy ahol, mondjuk, egy irányelv túl nagy keretet jelöl ki, ott ezek a nagy cégek meg fogják találni a lehetőséget, hogy kibújjanak a szabályozás alól, és egyébként ez nemcsak az adatvédelmi szabályoknál van így, hanem egyéb szabályozóknál. Az is természetesen előremutató, hogy akár az Európai Unión kívüli vállalkozások is az új rendelkezések hatálya alá eshetnek, ha az Európai Unión belülre irányulnak vagy uniós állampolgárok adatait kezelik.

Egyébként pont az utóbbi időben  nyilvánvalóan ez csak részben függ össze a rendelettel, illetve a rendelet kidolgozásával, mert az jó néhány éve tartott az uniós színtéren  azért a Facebookkal kapcsolatosan és a nagy cégekkel kapcsolatosan több olyan botrányt láthattunk, hogy bizony-bizony ezek a cégek adják-veszik, néha ingyen csereberélik az adatokat, arról nem is beszélve, hogy a nagy cégeken kívül különböző kisebb, akár középvállalkozások is adatként, elméletileg anonimizált adatként meg tudnak venni akár a nagy cégektől  a Google-tól, Facebooktól  olyan adatcsomagokat, amelyekből akár szenzitív információk is visszaállíthatóak.

Pont Németországban volt  ha nyomon követték  néhány hónapja óriási botrány abból, hogy minden további nélkül a felhasználók által böngészett adatokat csomagban megvehette gyakorlatilag bármelyik cég, és ennélfogva ezek nem voltak teljesen anonimizáltak, visszaalakíthatóak voltak, és ez elég súlyosan sérti a személyhez fűződő jogokat, a személyiségi jogokat. Tehát érthető, hogy az Európai Unió ezzel a szabályozással próbál foglalkozni. Hozzáteszem, amit mondtam, hogy azért mindig a szabályozó ezen nagy cégek után kullog, és azért a lépéshátrány kimutatható. De bízzunk benne, hogy legalább, ha egy lépést előre teszünk, akkor ez a hátrány csökken, de azt azért nem lehet mondani, hogy az egész feladat megoldásra kerülhet.

Várjuk, ahogy elmondtam, még arra a kérdésre a választ  ha tud államtitkár úr válaszolni -, hogy mikorra fog bejönni a kiegészítő, tehát az irányelvnek a magyar jogszabályba ültetése, illetőleg az egyéb, jelen rendeletből fakadó passzusok. Ehhez még annyit szeretnék hozzátenni, hogy természetesen a rendelet jogilag közvetlenül hatályos, viszont a magyar jogalkalmazóktól nehezebben elvárható, hogy egyik szemükkel az uniós joganyagot vizsgálják, másik szemükkel meg a magyar jogszabályokat, és próbálják kitalálni, hogy mondjuk, egy uniós rendeletben egy passzus a magyar jogszabályoknak hogyan feleltethető meg.

(16.30)

Tehát ebben az esetben valóban az lenne a jó vagy az lett volna a jó, ha ez időben megtörténik  de még azért bízunk benne, hogy ez bekerül az Országgyűlés elé -, ha a releváns részek átemelésre kerülnek. Hiszen azt nem tiltja az uniós joganyag, hogy ezek a részek, amelyek egyébként összhangban vannak a rendelettel, beemelésre kerüljenek akár a magyar jogi szabályok közé is. Úgyhogy, államtitkár úr, természetesen értjük az előterjesztés lényegét, az indokát, de azt kell mondjam, hogy ez így nem túl elegáns az időzítés tekintetében, és egy jóval vaskosabb csomagot vártunk volna.

Ezzel együtt ennyit tudtam elmondani a javaslatról, és államtitkár úr válaszait nagyon várom, mert az nagyon sokat segít ahhoz, hogy eldöntsük majd, hogyan szavazunk róla. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Onnan folytatnám, ahol képviselőtársam, Varga-Damm Andrea abbahagyta. Én egy kitekintéssel élnék az előző ciklusra, amikor is itt a parlamentben, illetve államtitkár úr is elmondta talán, hogy egy népszavazásra került sor, ami bár nem lett eredményes, de elég sokan kifejtették a véleményüket a mellett, amit egyébként tudtunk, hogy Magyarország állampolgárai nem szeretnének bevándorlóország lenni, és azt szeretnék, hogyha az illegális bevándorlást valaki valamilyen formában  de nyilván itt a kormánynak van kiemelt feladata és felelőssége  meggátolná. Már akkor elmondtuk, hogy egy alaptörvény-módosításra lett volna már 2016 elején szükség, lévén, hogy a népszavazás, még ha eredményes lett volna, akkor is nyilván az Országgyűlést kötelezi, de az Országgyűlésben a Fidesz-KDNP és a Jobbik abban egyetértett, hogy a bevándorlás nem egy jó irány, és gátat kell neki szabni. Hozzáteszem, hogy azért egy kis idő elteltével egyéb ellenzéki pártok is felsorakoztak. Hogy aztán politikai taktikázásból, mert látták, hogy a magyar társadalom nem vevő a bevándorlásra, vagy tényleg így gondolták, ezt most tegyük is félre, nem is fontos, de a lényeg az, hogy már akkor egy alaptörvény-módosítást kezdeményeztünk, hogy ne menjen az idő. Akkor egy népszavazás került kiírásra, aminek az égisze alatt  ezt nyilván megértem  jelentős kampányt lehet folytatni. És utána, amikor ez megtörtént, akkor terjesztették be az alaptörvény-módosítást, amit mi tényleg szerettünk volna elfogadni, csak ugye  ezt is már sokszor elmondták képviselőtársaim előttem  a letelepedési kötvények, és nemcsak a letelepedési kötvények, hanem bármely olyan forma, amely ellenszolgáltatásért cserébe engedne be bárkit ebbe a hazába, ennek az örökre az Alaptörvényben való kizárása lett volna a mi feltételünk. Ez akkor sajnos nem jött létre, bár hozzáteszem, hogy azt azért sikerült elérni, hogy legalább szünetelnek a kötvények, tehát hogy most ilyeneket nem lehet venni, és ez nyilvánvalóan annak volt köszönhető, hogy akkor ott a figyelemfelhívás erre a problémára megtörtént.

De ami miatt nagyon röviden áttekintettem ezt a helyzetet, az az, hogy ez a javaslat, ami itt előttünk fekszik, bár kiegészítésre került néhány ponttal, illetve beemelésre kerültek a közigazgatási bíróságokra és az otthonvédelemre vonatkozó rendelkezések, de alapvetően, ami a bevándorlást illeti, az nagyjából illeszkedik ahhoz a javaslathoz  leszámítva az ellenszolgáltatásos történetet -, amit egyébként egy ötpártinak induló, de aztán a végére ez nem ötpárti lett, de a Jobbik végig az egyezetéseken részt vett, és hozzájárultunk ahhoz, hogy hasonló irányba szakmai módon olyan javaslatokat találjunk, ami valamiféle védelmet nyújthat az Európai Unió rendelkezései ellen. Hogy miért fontos ez? Ez a védelem nem százszázalékos, de azért egy fontos lépés. Arról van szó, és ez való igaz, elhangzott ez is előttem, Németországban  Trócsányi miniszter úr mondta talán az expozéjában  van egy olyan jogi vita, illetve a német alkotmánybíróság hozott egy olyan döntést, hogy vannak olyan passzusai a német alkotmánynak, egyébként ez azért van, mert a német alkotmány bizonyos részeit a szövetségesek diktálták tollba, és a második világháború után ezeket a részeket úgy emelték a német alkotmány részévé, hogy ezeket nem lehet megváltoztatni. Tehát a német törvényhozó sem tudja bizonyos részeit, a magját a német alkotmánynak megváltoztatni. Ez egy érdekes történelmi kérdés. De a német alkotmánybíróság azzal érvelt, hogy azért nem lehet ezekben, amit akár nevezhetünk önazonosságnak is vagy nemzeti önazonosságnak, amit itt ilyen formában emelnek be, tehát ezekre vonatkozóan azért nem adhatta át Németország az Európai Uniónak a hatásköreit, mert a német törvényhozó sem rendelkezik ezzel, és amit a német törvényhozó sem tud megváltoztatni, azt nagyon egyszerű, hogy átadni sem tudja. Tehát ez volt az a jogi dolog, amire felfűzve a német jogászok, alkotmánybíróság elkezdett azon gondolkodni, hogy hogyan lehet olyan passzusoknak ellenállni, amelyeket az Európai Unióban meghoznak kötelező jelleggel, de egy adott országnak az önazonosságát, alkotmányának, alaptörvényének a szerves gyökerét sérti.

(17.20)

Ez még egy előttünk álló vita, hogy erre az EU hogyan fog reagálni, ha több alkotmánybíróság ilyen döntéseket meghoz. A magyar Alkotmánybíróság hozott egy hasonló döntést, de ezen passzusok nélkül az egy kicsit azért billegő lábakon áll. Azt gondolom, ha a nemzetek Európájában hiszünk, akkor az egy fontos dolog, hogy ha egy jogi vitára kerül sor az Unióval, akkor legalább valami legyen a fegyverben, aztán kiderül, hogy az a töltény mekkorát fog szólni, de legalább legyen jogi érvrendszer. Tehát önmagában én ezt egy jó szabályozásnak tartom, de ahogy elmondtam, ez nem fogja megoldani a problémáinkat, csak a harchoz egy segítséget adhat.

Ennyit a bevándorlási részről, illetve még annyit hozzátéve, hogy amit Mirkóczki Ádám elmondott, én is osztom azt a véleményt. Bár amit az 5. cikk (2) bekezdésében írnak, hogy nem jogosult menedékjogra az, aki már áthaladt biztonságos országokon, az nekem tetszik, államtitkár úr, megmondom őszintén, de nem tudom én sem, nem vagyok benne biztos, hogy ez a genfi egyezménnyel mennyiben egyeztethető össze. Ezt önök nyilván megnézték, megtárgyalták, a minisztériumban megvannak azok a szakértők, szakemberek, akik ezt meg tudják tenni. Tehát ebben van némi bizonytalanság, de ha inkább úgy tesszük fel a kérdést, hogy magyar szempontból pozitív irányba tévedjünk, aztán majd lesz valami, akkor természetesen jobb, ha szigorúbb a szabályozás, de azért ezt meg kéne vizsgálni, hogy mire számíthatunk.

Akkor viszont rátérve a törvény többi szabályozására. Varga-Damm Andrea képviselőtársam valóban jól mondta, hogy amikor egy keretrendszert fogalmazunk meg, akkor abból bármilyen szabályozás kijöhet, ha csak az Alaptörvény szintjén látunk egy keretjogszabályt. Ha csak arról lesz szó, hogy politikusok háza előtt, mondjuk, a több száz napig tartó tüntetés zavarja-e a szomszédokat vagy nem, vagy lehet-e, kell-e ennek valamiféle korlátot szabni, akkor nyilván ezen még el lehetne gondolkozni, főleg úgy, ha mondjuk, ezt ellenzéki politikusok tekintetében is alkalmazzák, illetőleg ha akár a drónozásokat vagy egyéb megfigyeléseket, paparazzik ellenzéki politikusokra való küldését is szigorúbban veszik, akkor azt mondhatjuk, hogy ennek lehet némi értelme. De valóban igaz, és hangozzék el a vitában, hogy ha egy tüntetést vagy tüntetéseket arra hivatkozással lehet, mondjuk, akár az Andrássy úton megtiltani, hogy ott magánlakások is vannak, az viszont már aggályos lehet. Természetesen, ahogy mondtam, különböző, például a gyülekezési törvényben is ki kell majd ezt fejteni, nem tudom, hogy erre van-e terv. Talán a legelegánsabb az lett volna  bár tudom, hogy most az alaptörvény-módosításról beszélünk -, ha mondjuk, párhuzamosan beterjesztik ezeket a törvényeket is, és akkor a szkeptikus ellenzéket is meg lehet győzni, hogy taxatíve látjuk, hogy mire vonatkozik a szabályozás.

Ami a 4. cikk (2) bekezdését illeti, ami arra vonatkozik, hogy általánosságban is védelemben részesíti az otthont, az otthon nyugalmát az állam, erre ugyanazt tudom mondani: ha ennek a passzusnak lesz, mondjuk, olyan hatása, amit egyébként nagyon sokszor láttunk önkormányzatok területén is  elmondják önkormányzati képviselők, hozzánk is szoktak fordulni lakossági panaszokkal, hogy mondjuk, egy kocsmánál vagy egy kisboltnál, ahol hajnalig dajdajoznak az utcán meg akár a bezárása után is a különböző személyek, ez bosszantja, zavarja az ott élőket, de nem tudnak mit tenni, mert az önkormányzat vagy egy csendrendeletet hozott, vagy nem, de mire, mondjuk, a rendőr kiér, lehet, hogy odébb állnak vagy eldobálják az üvegeket, és nehéz ezt szankcionálni a gyakorlatban, illetve ha mondjuk, valakinek a szomszédja gyakran nagy bulikat tart, és mire kiérnek a rendőrök, és a decibelmérőt kihozzák, akkor lehet vitatkozni azon, hogy ez pontosan milyen hangos.

Tehát ha ennek lehet ilyen hatása, akkor ebben is természetesen benne rejlik egy pozitív szabályozás lehetősége, ahogy mondtam, ugyanúgy a veszélyek is, arról nem is beszélve, hogy én azért beleértem ebbe azt is, államtitkár úr, azt gondolom, hogy ha mondjuk, valakinek, főleg vidéken láttunk ilyet, népes szomszédsága van, aki a köznyugalmat szereti zavarni vagy terrorizálni a szomszédait, akkor ez alapján a passzus alapján ő azt mondhatja, hogy neki bizony alkotmányos joga van ahhoz, hogy nyugodtan élhessen. Úgyhogy ezért is jó lett volna, ha tisztábban látunk, hogy hogyan kerülnek kifejtésre ezek a részletszabályok, illetve a részletszabályok mik lesznek pontosan.

Ami a közigazgatási bíróságokat illeti, mert ez is egy fontos pont, ami ebben az Alaptörvényben leírásra kerül, az itt is csak egy keretrendszer. Nyilván annyit tudunk, hogy egy felsőbíróság létre fog jönni. A Kúriának megmaradhatott volna azért…  ahogy a szóbeli kérdésemben az államtitkár úrnak mondtam, az időzítés nem túl szerencsés, én ezt fenntartom. Ezt elismerte ön is, hogy még önök sem tudják, még szakértői egyeztetések vannak, hogy pontosan ez hogyan fog kinézni, már a közigazgatási bíróságok rendszere, de itt ez megint csak lehet egy jó rendszer, meg lehet egy rossz rendszer.

Na most, bár sokan belelátják, de itt ebben a passzusban még önmagában a bírói függetlenségről nincs szó. Az egy másik kérdés, hogy sajnos az OBH működése és Handó Tünde működése már önmagában sok esetben felvetette a bírói függetlenség kérdését, lévén, hogy ha egy személyhez delegálunk minden jogkört, ő megteheti azt, hogy rugalmasan fogja a jogszabályokat értelmezni, és Handó Tünde sajnos megtette ezt: az Alkotmánybíróság az integritási szabályzatnál kimondta, az Országos Bírói Tanács határozatában kimondta, hogy nem volt szabályos számtalan bírósági vezető kinevezése.

Nagyon fájó, hogy a kormány tulajdonképpen ilyenkor felteszi a kezét, és azt mondja, hogy ő nem szól bele a bíróságon belüli harcokba, de ezt értsék úgy, hogy az Országos Bírói Tanács elméletileg  önök is ezt szokták mondani, meg törvényileg is így van  a felettese az Országos Bírósági Hivatal elnökének. Ha ez így van, hogy egy felettes szerv kimondja azt, hogy szabálytalanul járt el az OBH elnöke, akkor bizony annak valami szankciójának kell lennie, akkor igenis a kormánynak és az Igazságügyi Minisztériumnak valamit lépni kell az ügyben. Ez sajnos nem történt meg, tehát tulajdonképpen itt sajnos az igazságszolgáltatás függetlensége nap mint nap sérül. Azt ugye kikérték maguknak, hogy a Helsinki Bizottság képzéseket…  ebben nem voltam benne, hogy ezek pontosan milyen képzések voltak, hogy itt megvalósult-e esetleg a bírák befolyásolása vagy nem, ez nyilván majd ki fog derülni, de az biztos, hogy a kinevezési gyakorlat, illetve az OBH gyakorlata felveti sajnos a bírói függetlenség csorbulását.

Ezért mondom azt, hogy azt a javaslatot egyébként, amely korábban tervezetként szerepelt, és az igazságügyben voltunk egyeztetni róla, sajnos vagy nem sajnos, de azt mondom, hogy sajnos nem sikerült olyan szintre hozni, hogy az elfogadható legyen, de ott nem egyszemélyi vezetés ült volna a közigazgatási bíróságok élén, hanem testületi, és kivette volna az OBH rendszeréből a közigazgatási bíróságokat. Nem tudom, hogy ebbe az irányba tartanak-e a dolgok, vagy mi lesz a végső javaslat, de nagyon fontos megjegyezni, hogy önmagában az, amit az Alaptörvényben itt javasolnak, még a részletszabályokra így sem világít rá.

Úgyhogy, államtitkár úr, így a felszólalásom végére érve: a javaslatnak vannak pozitív, egyértelműen pozitív pontjai, és vannak olyan pontjai, amelyekbe sajnos nagyon sok mindent bele lehet látni. Az elmúlt nyolc év tapasztalata alapján én meg tudom érteni azt is, amikor valaki a legrosszabbra készül, amikor egy kinyitott kaput lát (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), de ha ezeket a törvényeket beterjesztették volna párhuzamosan, akkor el tudták volna oszlatni ezeket a kételyeket. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(17.30)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdésemre a válasz egy jól működő jogállamban evidencia lenne: igen, a kormánynak feladata, hogy az igazságszolgáltatás és legfőképpen a bíróságok független működését biztosítsa. Sajnos, ma Magyarországon ez nagyon nem egyértelmű. Az Országos Bírósági Hivatal és annak egyszemélyi vezetője nagyon sok kritikát kapott az elmúlt években, amelyekre sajnos szakmai válaszok nem érkeztek, a kormány pedig azt hangoztatta, hogy nincs teendője, hiszen Handó Tündének van ellenőrző szerve, egy kvázi főnöke, az Országos Bírói Tanács, majd az teszi a dolgát. Nos, úgy tűnik, hogy az OBT az utóbbi időben tette is a dolgát, és ki is derült gyorsan, hogy valójában semmiféle kontrollt nem tud gyakorolni az OBH működése felett. A feszültség addig fokozódott, hogy az OBH elnöke nemes egyszerűséggel lehazaárulózta azokat a bírákat, akik kritizálni merték a kormány igazságügyi terveit.

Handó Tünde szerint a hazaárulást úgy hajtották végre, hogy egy olyan szervezethez fordultak, amelyet Brüsszel finanszíroz. Elnök asszony a Kossuth rádióban osztotta meg észrevételeit, idézem: „Sajnálatosnak tartom azt, hogy néhány bírótársunk magáról és a kötelességeiről, a közösség iránti felelősségeiről megfeledkezve külföldre szalad, és elárulja a hazáját.” Főleg úgy, hogy az OBT közleményben cáfolta, hogy az igazságügyi tanácsok európai hálózatához fordult volna. De ha oda fordult volna, akkor már hazaáruló lenne? A haza biztosan egyenértékű a Fidesz-kormányzat és Handó Tünde kritizálhatatlanságával? De a fő gond mégiscsak az a tény, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke nem ismeri el a munkája ellenőrzését az arra alkotmányosan hivatott szervtől. Az OBT közleményében aggályosnak tartotta, hogy Handó Tünde önkényesen illegitimnek nevezte az őt az Alaptörvény által felügyelni hivatott közjogi testületet, és megtagadta a testület felügyeleti jogkörének ellátásához szükséges adatok kiadását. Az OBT felhívta a figyelmet arra is, hogy az OBH elnöke az OBT által felügyeleti jogkörében megfogalmazott kritikákat érdemben a mai napig nem válaszolta meg egy alkalommal sem.

(15.30)

Fentiek miatt kérdezem államtitkár urat: valóban nincsen önök szerint teendője a kormánynak a bíróságok működésével kapcsolatosan és a kialakult helyzetben? Rendben lévőnek tekintik, hogy a bíróságok egyszemélyi vezetője hazaárulóknak nevezi az őt ellenőrizni hivatott testület bíráit, és ellehetetleníti az Országos Bírói Tanács működését? Ön szerint ma Magyarországon ki az a személy vagy testület, akinek jogosítványa van Handó Tünde ténykedését ellenőrizni és az esetleges jogsértéseket megállapítani? Várom államtitkár úr érdemi válaszát. Köszönöm. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van! - Taps ugyanott.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Azért nem tudom elfogadni a választ, mert a sajtóhírek alapján a helyzet azért állt elő, mert Handó Tünde felkérte az OBT-tagokat, hogy mondjanak le, és így alakulhatott ki a helyzet. Egyébként azt is lehetett hallani, hogy fegyelmi eljárás fenyegeti azokat az OBT-tagokat, akik megjelentek az OBH-nál, és megpróbálták kikérni az adatokat. Illetve önök a Kúria kritizálásánál nem tartották magukat ilyen távol a bíróságoktól, és arra is emlékeztetnék, hogy szakmai válaszokat sem az Igazságügyi bizottság, sem az OBT nem kapott Handó Tündétől, miközben egyébként az OBT korábban, amikor még teljes és tagjai teljességében működőképes volt, akkor kimondta, hogy számos kinevezési gyakorlata Handó Tündének nem volt a magyar törvényeknek megfelelő. Ezt egyébként már elsőfokú bírósági döntés is kimondta.

Államtitkár úr, a kérdés az, hogy ha az OBH elnöke, mondjuk, egy hivatali visszaélést követ el, akkor ezek alapján senki nem tudja azt mondani, hogy ez megtörtént, hiszen úgy tűnik, hogy az OBT erre képtelen, a kormány meg távol tartja magát. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban, ez egy olyan javaslat, amely szakmainak mondható, és az egyeztetés is megtörtént a minisztérium részéről.Hozzáteszem: lehet, hogy a jövőben a benyújtás előtt is erre sort lehet keríteni. Tegnap nem volt ebből nagy vita, mert azt gondolom, hogy az elveknek és a leírtaknak az irányával egyetértünk, de ha mondjuk, olyan javaslatok lesznek, ahová még módosító javaslatot megfogalmaznánk, akkor azt indokolt még a benyújtás előtt megtenni.

Hozzáteszem azt is  ezt a korábbi, a NAIH-nak a jogköreit kijelölő vitában is elmondtam, illetve azért hozom fel, mert államtitkár úr most is megemlítette, hogy a magyar kormány az irányelvi szabályozás mellett volt, amikor kialakításra kerültek ezek a keretek , jómagam nem tartom rossznak, hogy ez rendeletként került elfogadásra, hiszen való igaz, hogy ha csak irányelv lett volna, egy keret került volna meghatározásra a tagországok részére, akkor lettek volna olyan tagországok, amelyek jóval könnyedebb, az adatvédelem szempontjából jóval kevésbé szigorú rezsimet vezettek volna be, és tudjuk, hogy a multicégek, a nagy cégek akkor ezekbe az országokba települtek volna vagy leányvállalatokat ott hoztak volna létre, onnan folytatták volna az Európai Unióban ezeket a különböző adatkezeléseket, és így egy szigorúbb, akár Magyarország szempontjából szigorúbb rendszert is könnyen ki tudtak volna játszani.

Nyilvánvalóan a mai korban az adatvédelem egyrészről nagyon fontos, másrészről pedig a határok átjárhatóságával nagyon könnyen felül lehet írni ezeket a szabályokat. Ezért is jó egyébként, hogyha az Unió ebben az esetben egy kalap alá veszi, illetve rendeletben szabályozza a szabályrendszernek nemcsak a kereteit, hanem egészen szigorúan néhány pont kivételével, ahol eltérést vagy szabályozási hatáskört hagy a tagállami parlamenteknek, de alapvetően meghatározza az adatvédelem körét.

Hiszen másképpen nem lehet egy olyan eredményt elérni, hogy az európai polgárok adatai valóban számonkérhetően meg legyenek védve, ráadásul úgy  és ez nagyon helyes -, hogy az Európai Unión kívülről érkező igények, illetve viszont, uniós polgárokat érintő adatok szempontjából is a hatáskörébe rendeli. Úgyhogy önmagában ez az irány természetesen rendben van, és ahogy mondtam, a rendeleti szabályozás szerintem csak segít az uniós polgárok adatainak megóvásában.

Valóban elhangzott ezen az egyeztetésen az életkornak a 16, illetve 13 év közötti meghatározása, hogy ez hol legyen. Ez egy fontos pont, és való igaz, és mi is úgy látjuk, hogy ez nem árt, hogyha magasabban kerül meghúzásra.

Az is elhangzott egyébként, hogy ezt sok szempontból ki lehet játszani, de még mindig jobb egy szabályt megpróbálni számonkérni akár a különböző oldalakon, internetes platformokon, akár a legnagyobbakon is, még úgy is, hogy bizonyos esetekben ez nyilvánvalóan nem mindig betartható. Viszont ahogy a technika fejlődik, most mondok egy nem utópisztikus példát, mert a különböző, akár a feltöltött képek alapján az életkor-felismerés vagy az arcfelismerés is ezeknél a platformoknál olyan szinten van, hogy lehet, hogy a közeljövőben már kiszűrhető az, hogyha nagyon sok év különbség van, valaki regisztrál, mondjuk, 13 évesen, nem mellékeli a szülői hozzájárulást, de 16 és fél évesnek tünteti fel magát, ezek az algoritmusok könnyen kizárhatják vagy könnyen jelezhetnek, és a probléma megoldható.

(9.40)

Nyilvánvalóan az álfiókokkal szemben ez bizonyos szempontból kevésbé hatékony  és ez is elhangzott az egyeztetésen -, viszont az adatvédelemnek nyilván ebben az aspektusban nem is az a fő célja, hogy nem létező álfiókokat kizárjon, hiszen adatvédelemről sem beszélhetünk, amikor valaki fiktív nevet, fiktív születési adatot ad meg. Nyilvánvalóan nem ez a fő célcsoport, hanem az ifjúság, és sok esetben a 14 éves kor alatti cselekvőképtelen ifjúság, amelynek a védelmében, megóvásában talán egy lépéssel előrébb járhatunk. Azt kell mondanom, hogy természetesen a gyakorlat fogja megmutatni, hogy ez milyen mértékben alkalmazható, de legalább a szabályok lefektetésre kerülnek. Érthető az is, hogy ezek a cégek lobbitevékenységet folytattak, hogy ez az életkor alacsonyabb legyen. Ennek ellen kell állni, és ilyen szempontból, ahogy mondom, jó, hogy megmarad a 16 éves kor. Azután várjuk a harmadik részt ősszel, amit államtitkár úr mondott.

Most azokat a kritikákat nem ismételném meg, hogy jobb lett volna megtenni korábban ezt a három módosítást, illetve azt, ami még esetleg várható. Bár tudom, hogy tavasszal kampány volt, de azért az elmúlt években ezt meg lehetett volna tenni. Nyilvánvalóan ezen már túl vagyunk, de sokszor el szoktuk mondani, hogy ezeknek az uniós irányelveknek vagy akár rendeleteknek az átültetése ne az utolsó pillanatban történjen meg. Nem tudom, miért, de egy ilyen légkör vagy ilyen irány uralkodik a minisztériumon és a kormányon belül, hogy ha van egy véghatáridő, tulajdonképpen elég azt kitűzni mint egy feladatmegoldási határidőt. Na, hát sok esetben ez nem sikerül, mint ahogy itt is bizonyos szempontból kicsúsztunk a határidőből. Ez a rendelet közvetlen alkalmazhatósága szempontjából, még ha csak néhány hónapig is, de jogbizonytalanságot teremthet.

Ezeket összevetve, azt gondolom, látszik, hogy ez a javaslat nem a politika boszorkánykonyháiban íródott. Én elfogadom, mert ellentétes információm nincs, hogy a hatósággal, a NAIH-hal való egyeztetés és a társadalmi egyeztetés valóban lezajlott. Természetesen, ha ellentétes információ eljut hozzám, azt is meg fogom osztani a tisztelt Házzal. Egyébként nagyon bízom benne, hogy a jövőben hasonló ilyen fontos témáknál a politikát minél jobban partvonalra toló és szakmai érveket előtérbe helyező törvények kerülnek az Országgyűlés elé. No persze, a rendeleti formában túl nagy eltérés nem is lehet, tehát a szakmaiságnak egy behatárolt irányvonala volt, és az európai uniós döntéshozó szervek is ezeket a rendelkezéseket nyilvánvalóan számtalanszor megtárgyalták. De attól még lehetne rossz, az még önmagában nem jelent semmit, hogy mondjuk, az Európai Parlament előtt egy szabályozás volt. Láthattunk számtalan elfogadhatatlan és vállalhatatlan szabályozást, ami ilyen módon elfogadásra került. Azt gondolom, hogy ez nem ilyen, és megadjuk a lehetőséget arra, hogy bizonyítson ez az új szabályrendszer. Az uniós szabályok miatt tulajdonképpen nagyon más lehetőségünk nincs. Bízunk benne, hogy a kormány felügyelni fogja ennek a végrehajtását, és az esetleges hibákat vagy a szabályozásban jelenleg nem látható olyan hiányosságokat, amelyeket a jövőben ki kell küszöbölni, kiküszöbölik, és a jövőben az adatvédelmi incidensek egyre ritkábbak lesznek.

Fontos még, hogy a kis- és közepes vállalkozásokat valóban olyan módon közelíti meg a hatóság, ahogy a törvényben leírásra is kerül, hogy az első alkalommal inkább segíteni igyekszik és nem büntetni. A másik fele is igaz: viszont a multicégeket és az olyan nagyobb vállalkozásokat, amelyek esetében akár nagyfokú gondatlanságból, akár tudatosan tapasztalnak a magyar hatóságok valamiféle visszaélést, ott nyugodtan, akár már első alkalommal is a törvény legnagyobb szigorával lesújthatnak. Azért nyilvánvalóan nem fogunk könnyeket ejteni, ha egy elfogadott szabályozás alapján ezeknek a nagy cégeknek, multicégeknek, mondjuk, első ellenőrzésre jelentős bírságokat kell megtéríteniük és jelentős jogkövetkezményekkel kell szembenézniük. Nyilvánvalóan számukra rendelkezésre állnak jogászok, adatvédelmi szakemberek, és elvárjuk, hogy ha tömegesen magyar polgárok, EU-s polgárok adatai sérülnek, akkor ott a hatóságok a lehető legsúlyosabb bírságot szabják ki. Míg a másik fele, ahogy elmondtam, a kis- és közepes vállalkozásoknál a segítő szemlélet; esetükben a törvények jövőbeli betartása legyen a cél, ha egyébként nem szándékos volt azok megsértése.

Ezzel együtt a módosító javaslatokat nyilván megnézzük, de többet a javaslatról elmondani nem lehet. Valószínűleg támogatni fogjuk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon sok minden elhangzott itt a háromnapos vitában a költségvetésről. Én az általános bevezetőt rövidre szeretném szabni, és a választókerületemről, illetve egy-két szakpolitikai témáról beszélnék. Azt viszont nem tudom megállni, hogy azt ne hozzam fel  bár sokszor elmondták, ha már a költségvetés szekesztéséről beszéltek fideszes képviselőtársaink, és hogy milyen szépen meg van írva , miért nem lehet beleírni azt az alapvető elvet, hogy mondjuk, tavaly mennyi volt a kiadás egy-egy sornál vagy idén mennyi lesz, vagy legalább mennyi van betervezve, ha már a tényszámokat nem látjuk. Ez egy nemzetközi sztenderd, egyébként korábban így készültek az önök költségvetései is. Tulajdonképpen két költségvetést kell folyamatosan nézni; államtitkár úr is válaszolhat, hogy miért nem írták bele, ahogy az régen benne volt, egyébként 2010 után is, hogy a korábbi éveknek mennyi volt a költése. Megértem én, hogy így nehezebb összehasonlítani, és könnyebb elrejteni bizonyos számokat, vagy az áttekintést megnehezíteni az ellenzék részére vagy akár az állampolgárok részére, de ez így nem elegáns és nem is szakmai.Orbán Viktor a felszólalásában azt mondta, hogy azért nem lehet azt mondani, hogy a magyar gazdaság növekedése és prosperálása az EU-s pénzektől függ, hiszen euróban számolva 114 milliárd forintos GDP-je van Magyarországnak, és ehhez képest a 4 milliárd euró, ami bejön Magyarországra, az egy elhanyagolható összeg. Talán pontosan idézem miniszterelnök urat, erről beszélt.

(11.20)

Ha számológép közbeiktatásával kiszámoljuk, akkor pont egy 3,5 százalékos növekményt jelent az az összeg, ami bejön Magyarországra. Tehát ha ez nem jönne be, akkor pont stagnálna a magyar gazdaság, ráadásul úgy  a közgazdászok elmondják -, hogy amikor a GDP 1 százaléka, 2 százalék, 3 százaléka, teljesen mindegy, de egy bizonyos összege bejön, egy akkora támogatás, akkor annak multiplikátorhatása van. Ha az megfelelő helyre lenne elköltve, akkor nemcsak annyival kellene növelni a GDP-t, amennyi a nominális összege, hanem jóval többel. Ebből is látszik, hogy az EU-s pénzek elköltésének a hatékonyságával komolyan adós marad a kormány, és nem jelenik meg valódi gazdasági élénkítésként, csak pont annyiként, hogy pozitívra lehessen a gazdaság helyzetét kihozni. Arról nem is beszélve, hogy a befizetéseink is jelentősek. Tehát itt azért meg kellene húzni végre a valós mérleget.

Aztán rátérnék azokra a szakpolitikai témákra, amelyek egy részét évről évre folyamatosan beterjesztjük. Például szeretnénk elérni végre, hogy egy kártérítési alap kerüljön a költségvetésben meghatározása a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítésére. Ezt olyan módon képzelnénk el, hogy azokban az esetekben, ahol megítélik a kártérítést a sértettnek vagy túlélő családjának, és nincs behajtható vagyona az elkövetőnek, akkor kvázi lehessen pályázni erre az alapra, és legalább egy felülről zárt alapként megteremtsük a lehetőséget, hogy ezek az igények kielégítést nyerjenek. Ez 1 milliárd forintban kerülne meghatározása. Többet is lehetne szánni rá, de kezdésnek ez is segítene a bűncselekmények áldozatain.

Aztán szükség lenne, és javasoltam is, 60 millió forinttal, egy Kárpát-medencei jogsegélyszolgálat támogatására, amely kiterjesztőleg valóban hatékonyan ellátná a határon túli magyarok sérelmeit is. De a bírói illetményalap felemelésére sem először teszünk javaslatot, ezt 453 ezerről 561 ezer forintra emelnénk. Ez is lehetne több, főleg úgy, hogy összességében nem túl nagy összegről van szó, hiszen a bírák száma nem olyan magas, mint mondjuk, egyébként a közszférában dolgozóké.

Még egy terület, amit mostohán kezel a kormány a jelenlegi költségvetésben: a büntetés-végrehajtásban dolgozók személyi juttatásaira 30 százalékos emelést javasolunk. Sajnos én azt láttam, hogy kevesebb jut idén, mint tavaly az ő személyi juttatásaikra, vagy valahol nagyon jól elrejtették a költségvetésben. Erre Kontrát államtitkár úr nyilván jobban tud válaszolni.

De ami a fő sort illeti, ott csökkenés mutatható ki, miközben egy nagyon erősen megterhelő munka a büntetés-végrehajtásban dolgozni, mind fizikálisan, mind szellemileg nagyon megterheli az ott dolgozókat. Sajnálatos módon nagyon sokan akár egy multicég pénztárosi pozícióját is boldogabban vállalják el, mert kevesebb stresszel és több fizetéssel jár.

Nagyon fontos lenne szerintem az önkéntes tűzoltó-egyesületek eszközbeszerzését nagyobb mértékben támogatni. Jelenleg nevetségesen kevés, 225 millió forint van erre előirányozva. Ezt legalább a kétszeresére kellene emelni, de itt még egy nagyobb tétel is kigazdálkodható és támogatható lenne.

A Dél-Budát érintő javaslataimat is szeretném röviden ismertetni, ami akár túlmutat a térségen is. Szeretném, ha legalább tervezési költség szinten a 2-es és a 4-es metró meghosszabbítása és Gazdagrétig való kivitele megkezdődne. A tervezésre 2 milliárd forintot elég lenne fordítani, és akkor láthatnánk, hogy az pontosan mennyibe kerül. Egyébként kevesebbe kerülne, mint azt sokan gondolnák. S ugyanúgy a Déli pályaudvar és Kelenföldi pályaudvar közötti vasútvonal kéreg alá vitelének a tervezését is el lehetne végezni, ennek a költségét betervezni, és ha az tényleg csak egy kéreg alatti elvezetést jelentene, akkor az sokkal több előnnyel járna, mint amennyi összegráfordítással.

Ugyanez igaz Újbudán a tervezett Galvani hídra, amely esetében szakmailag kimondható, hogy egy alagút építését is figyelembe kellene venni. Erre nem túlzás 1 milliárd forintot elkülöníteni, és megnézni, hogy egy alagút mennyiben versenyképesebb, mint egy híd. Egyébként olcsóbban lehetne megépíteni, és a fenntartási költségei is a töredékére rúgnának.

Aztán a XXII. kerületben is szeretnénk néhány költségvetési módosítást elérni, be is nyújtottam ezeket, essen szó Dél-Budának vagy Budapestnek a legdélibb részéről. Budafok-belváros rehabilitációja bár megkezdődött, de még nagyon sok hiányosságot mutat. Például helyben az oroszlános udvar felújítása, amely már önkormányzati tulajdonban van, vagy a sétálóutcák kialakítása, a Kossuth Lajos utca sétálóutcává alakítása.

De a Budafok központját elkerülő út terve is régóta szerepel, ám úgy tűnik, hogy pénz nincs rá. Úgy gondolom, hogy másfél milliárd forintból meg lehetne valósítani ezeket a beruházásokat, egyben az egész kerület infrastruktúráját és a belvárosi résznek is vissza lehetne adni a régi patináját.

Ugyanígy néhány tízmillió forintból a bicikliutakat is, és nemcsak Diósd felé, hanem a XI. és a XXII. kerület között lévő vagy nem lévő bicikliút-fejlesztéseket is el kellene végezni. Gondolok itt arra, hogy a Duna-parton hiába van egy bicikliút, ami összeköti a XI. és a XXII. kerületet, ezt a Leányka utcai felüljárón gyakorlatilag már nem lehet megtenni, illetve csak egy irányba.

Ez sajnálatos módon azzal jár, hogy a forgalommal szemben vagy a járdán kénytelenek a biciklisták teljesen szabálytalanul közlekedni. Ez ténykérdés. Nem gondolom, hogy az lenne a megoldás, hogy egy rendőrt állítunk oda, aki mindenkit 30-50 ezer forintra büntet, hanem meg kellene oldani. Ráadásul nem is lenne jelentős ráfordítás, amiből ezt meg lehetne oldani. Szerintem ez szintén Dél-Buda közlekedését javítaná.

A végére még egy olyan probléma, ami nem csak a kerületet érinti: a zártkertek belterületbe vonása. Így egy fejlődő részt lehetne főleg Nagytétény-Óhegy térségében kialakítani. Nagyon sokan élnek már ezen a területen, de számukra nemcsak az nem adatik meg, hogy leaszfaltozott úton járjanak, hanem az sem, hogy az ingatlanukra megfelelő módon építkezni tudjanak, vagy bármiféle szabályozásban részt vegyenek. Mindig akad ugyanis egy szomszéd, aki ellenérdekelt, tehát ezt az emberek megegyezésére bízni nem lehet.

Hozzáteszem, hogy itt nemcsak pénzre lenne szükség, bár ezt is előirányzom a költségvetésben, hanem olyan törvényi megoldásra, ami a jogi környezetet úgy alakítja ki, hogy a kisajátítás szabályai úgy is érvényesülhessenek, hogy abban az esetben, amikor jelentősen többet fog érni az az ingatlan a kisajátítással, akkor ne kelljen arra várni, amíg az állam, az önkormányzat erre pénzt tud szánni, hanem amikor bizonyítható, hogy többszörösét éri az ingatlan, akkor ezt úgy meg lehessen tenni, hogy az az egy-két ember, aki nem járulna hozzá, akár állami kényszerrel rávehető legyen, hogy fejlődjön a térség. Mindenki így járna a legjobban.

Bízom benne, hogy legalább egy-két módosító javaslatom megértő fülekre talál. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő javaslat egy technikai pont, amely támogatható, tehát ezzel nincsen probléma, de, államtitkár úr, amikor én ezt elolvastam és átgondoltam, hogy ez egy apró, támogatható technikai, jogértelmezési pont, akkor egy kicsit úgy tűnt nekem, mintha csak ez lenne a probléma a bírósági törvényekkel, és hogy egyébként minden rendben lenne az igazságszolgáltatás háza táján. Ez nyilvánvalóan nincs így, és azt kell mondjam, hogy szeretnék egy olyan országban élni, ahol minden vitát lefolytattunk, minden problémát megoldottunk, az ellenzék részéről nem merül már fel több módosítandó javaslat, hanem csak egy-két technikai, a kinevezési gyakorlat, illetve a kirendelt, éppen tényleges bírói tevékenységet el nem látó bíráknak, ha lejár, megszűnik ez a jogviszonya, akkor hogy lehet őket visszahelyezni a pozíciójukba. Ez lenne a normális állapot.

(18.00)

Az előttem szóló fideszes képviselőtársaim, talán Bajkai képviselőtársam indult jó messziről ilyen görög példákkal. Nem is értettem egyébként, hogy ehhez a technikai javaslathoz ez hogyan társult, hogyan függött össze vele. De engedjék meg, hogy én arról beszéljek néhány gondolatot, amit mindenképpen módosítani kellene, vagy a kormánynak valamilyen módon elő kellett volna állni a megoldási javaslattal, mert bizony ma a bírói függetlenség, az igazságszolgáltatás függetlensége nap mint nap csorbát szenved, és ezt a csorbát a kormányzatnak, akár a parlamentnek a jogalkotó tevékenysége nélkül nem lehet kiküszöbölni.

Sajnos, most már ott tartunk, hogy azt kell gondolnom, illetve meggyőződésem, hogy egy kicsit erősebben fogalmazzak, hogy ez egy olyan tudatos jogalkotási munka része volt, hogy ezeket a kiskapukat meghagyták a mindenkori OBH-elnök, jelen esetben Handó Tünde részére. Ma ott tartunk, hogy a bíróságok egyszemélyi vezetője, aki bár adminisztratív vezető, igazgatási vezető, de sok esetben a legjelentősebben felelős azért, hogy a törvények sok esetben nem megfelelően kerülnek betartásra, betartatásra, és ez felveti azokat az aggályokat, hogy a bírói függetlenség bizony sérülhet.

Egyébként ezt most már nem csak mi mondjuk, mert amikor az ezt megalapozó törvényeket 2011-ben elfogadta az Országgyűlés, felmerült, hogy ezeket a kiskapukat visszaélésre lehet majd használni. Természetesen akkor ezt a Fidesz-KDNP-többség tagadta. De ahogy lenni szokott, amely kiskapuk kinyitásra kerülnek, azon át is mennek, sőt nemcsak hogy a kiskapukon mennek át, hanem azt kifeszítve elefántként a kiskaput egy jó nagy kapuvá terebélyesítik, és tulajdonképpen a falat is áttörik ezen támadóponton keresztül.

Mire is gondolok? Némileg ugyan módosítva lettek azok a törvények, amelyek a bírósági vezetők, illetve a bírák kinevezésére vonatkoznak, de jelen pillanatban van egy olyan helyzet, hogy az OBH-elnöknek, Handó Tündének nincs főnöke, gyakorlatilag bármit megtehet, gyakorlatilag a törvényektől önhatalmúlag eltérhet, és nincs senki, aki ez ellen szót emelne, vagy lehet, hogy szót emel, de hatása egy nagy kerek nulla.

Hallhattuk a kormányzat részéről, hogy az Országos Bírói Tanács az a szerv, amely erre jogosult, hogy ellenőrizze Handó Tündét. Nos, ez csak addig volt így, vagy a kormányzati szólamokat csak addig hallhattuk így, ameddig az Országos Bírói Tanács határozatában ki nem mondta, hogy Handó Tünde kinevezési gyakorlata nem felel meg a magyar jogszabályoknak. Illetőleg emlékezhetünk arra is, hogy az Alkotmánybíróság az integritási szabályzattal kapcsolatosan bizonyos pontokat megsemmisített, Handó Tünde szabályzatáról beszélünk, amely egy szabályzatban olyan korlátozásokat vezetett volna be egyrészt a bírák magánéleti tevékenységére és a hivatali viselkedésére vonatkozólag, amely alkotmányos követelményeknek nem felelt meg.

Szerintem minden jogállamban, hogyha egy bírósági vezető szabályzatának akár csak néhány pontját ilyen módon az Alkotmánybíróság megsemmisíti, az a minimum, hogy nemcsak hogy felajánlja a lemondását, hanem le is mond a tisztségéből. Ez nemhogy nem történt meg, hanem a kormányzat sem reagált erre a helyzetre, hozzáteszem, úgy, hogy azért az Alkotmánybíróság nem vádolható azzal, hogy  hogy mondjam  a tagjai tekintetében ne lennének néhol átfedések a fideszes érdekek és a tagok által megfogalmazott vélemények között. Arról nem is beszélve, hogy teljesen egyértelmű helyzetekben is úgy tűnik, hogy amikor el kellene kaszálni törvényeket, inkább nem dönt az Alkotmánybíróság. De most nem is az Alkotmánybíróságról szeretnék beszélni. Még ez az összetételű testület sem tudta felvállalni, hogy ne semmisítse meg az integritási szabályzatot.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt is látnunk kellett, hogy egyes bírók azon túl, hogy az Alkotmánybírósághoz fordultak, és ott részben sikert is értek el, Strasbourghoz is kénytelenek voltak fordulni ezen kinevezési gyakorlattal szemben, ha már a kormány nem tett semmit. És megtörtént az a roppant furcsa eset, bár minden tiszteletem az elsőfokú bíróságé, amely meghozta ezt az ítéletet, hogy bíróság által is kimondásra került, hogy Handó Tünde kinevezési gyakorlata az egyes, nem csak a vezetői, az egyes bírói álláshelyek tekintetében is törvénysértő volt.

Az történik ugyanis, hogy miután egy pályázat kiírásra kerül, azt el kellene bírálni, és annak megvannak a különböző, a bírói fórumon belüli véleményezési fórumai, Handó Tündének annyi lenne a lehetősége, hogy kinevezi az adott pályázót, vagy a rangsortól eltérésre engedélyt kér az Országos Bírói Tanácstól. Ezt sok esetben nem tette meg, hanem a harmadik eszközhöz folyamodott, ami a pályázat eredménytelenné nyilvánítását illeti. Ez azt jelenti, hogy annak ellenére, hogy több kiváló pályázó volt, hogyha mondjuk, nem indult olyan pályázó, vagy nem az végzett az élen, akit az OBH mindenkori elnöke ki szeretne nevezni, visszadobja az egész pályázatot, és újra el kell indítani. Újra lefut, és ha kétszer eredménytelenné van nyilvánítva, akkor meg lehet azt tenni, hogy megbízással oda lehet tenni szinte bárkit. El tudják képzelni, hogy ha megbízással már ott van néhány éve egy jelölt, hát azért az csak tud annyira hatással lenni a következő pályázatokra, hogy kvázi megtörnek a bíróság bírái, és őt jobb helyre rakják a következő pályázatban, és ezután akkor már ő rögtön kinevezhető. Ez az a gyakorlat, amit nemegyszer láthattunk. Ebben az esetben is egyébként indokolási kötelezettsége áll fenn az OBH elnökének.

De ennél tovább haladtak a dolgok. Tehát nem csak a bírósági vezetők esetében, ahol az eredménytelenné nyilvánításnak még egy kiskapuját, ahogy mondtam, nyitva hagyták, bár nem erre az esetkörre, de amikor valaki, mondjuk, a törvényszékről az ítélőtáblára jelentkezik, ki van írva egy pályázat, ő azt megnyeri, akkor már jóval szigorúbbak annak a lehetőségei, hogy az OBH elnöke ezt a pályázatot eredménytelenné nyilvánítsa. Nemcsak hogy indokolási kötelezettség kell, hanem munkaszervezési indokokra kell hivatkozni, hogy azt az álláshelyet már nem kell betölteni.

Mik történtek számos esetben? Például Vasvári Csaba bíró ügyében, aki ezt a munkajogi pert megindította, amit meg is nyert első fokon, az történt, hogy az ő pályázata első lett, Handó Tünde nem nevezte ki arra hivatkozással, hogy nem kell betölteni azt az álláshelyet, de ugyanazzal a mozdulattal kiírta az új pályázatot ugyanarra az álláshelyre, és ez kétszer megtörtént. Azt hiszem, ha a munka törvénykönyve alapján egy gazdasági társaságnál történne meg, hogy hamis indokkal… Itt ügyvédek is vannak, nemcsak az Országgyűlésben, a teremben is. Önök szerint, ha hamis indokkal valakit kirúgnak, hogy leépítés van a cégnél, de nemhogy leépítés nincs, hanem az ő helyére felvesznek mást, megnyerné azt a pert? Természetesen megnyerné.

Ami még a pikantériája a Vasvári Csaba-ügynek, hogy Handó Tünde most a legújabb sajtóhírek szerint a másodfokú eljárásban arra hivatkozással kérte az egész, azt hiszem, törvényszék vagy ítélőtábla…  nyilván az ügyben csak a sajtóhírek alapján tudtam tájékozódni, talán az egyik ítélőtáblán van az ügy, de a lényeg, hogy arra hivatkozással kérte az egész testület kizárását, hogy az elnöke kapcsán biztos elfogult az összes bíró, aki ott dolgozik.

Ez elég érdekes, mert ezen logika alapján beismerik azt, hogy egy bírósági vezető, mondjuk, egy törvényszéki, ítélőtáblai vagy járásbírósági vezető akkor ezek szerint az egész bíróságot elfogulttá teheti. Ez természetesen azért nincs így, vagy merem remélni, hogy még nincs így, de azért ezt a gondolkodást, ami jelen pillanatban megjelenik a Fidesz-KDNP-n keresztül, és továbbgyűrűződik a bíróságok irányába Handó Tünde tevékenységén át, ez a logika jellemzi.

Akkor már összeáll a kép, hogy miért akarnak önök mindenhova olyan bírósági vezetőket kinevezni, akik lojálisak, hiszen úgy gondolják, hogy így az egész bírósági rendszert tudják felügyelni, hogyha nem is egy-két év alatt, de most már eljutottunk oda, hogy 2012 óta ki lehet mondani, hogy ebben a ciklusban bizonyosan megtörténik a bíróságok bekebelezése, ha így mennek tovább a dolgok, ami nyilvánvalóan a magyar jogállamiságnak nem fog túlságosan a hasznára válni. Aztán, hogy milyen módon lehet ezt meggátolni, és merrefelé mennek tovább vagy merrefelé durvulnak a folyamatok, ezt még nem lehet tudni. Mi nyilvánvalóan itt az Országgyűlésben vagy a közvélemény felé meg tudjuk jeleníteni ezeket a problémákat, de hát elég kevés az eszközünk, még a nyilvánvaló jogsértések ellenére is.

(18.10)

Egyébként hozzáteszem  és ezt államtitkár úrral az interpellációkban is megpróbáltuk tisztázni, de ott rövidebb az időkeret, ezért részben sikertelenül , hogy az nem csak egy kívülről, a kormány és az Országgyűlés szempontjából egy kívülről nézendő probléma, hogyha az Országos Bírói Tanács, aki a csúcsszerve lenne, az ellenőrző szerve lenne Handó Tündének, gyakorlatilag nem tud működni. Mert szintén a sajtóból látható módon Handó Tünde megkérte  sajtóhíreket mondok megint csak  a hozzá hű vagy hozzá lojális tagokat, hogy mondjanak le a pozíciójukról, és ezáltal azt lehessen mondani, hogy működésképtelen az Országos Bírói Tanács, és nem tudja meghozni vagy meg sem tudja próbálni végrehajtani a hozott határozatokat. Ez teljes mértékben egy olyan patthelyzet, ami az igazságszolgáltatást aláássa.

Úgyhogy teendő lenne bőven. Jelen pillanatban Handó Tünde személye az, aki ezeket a jogokat gyakorolja, de a mindenkori OBH-elnökre igaz, tehát ha lejár a mandátuma Handó Tündének, akkor valószínűleg a következő kinevezett is ezt a gyakorlatot fogja továbbvinni. Kontroll nélkül nem működhet ilyen formában a bírói igazgatás, és ha Magyarország egy olyan ország lesz, ahol egy ember dönthet bírók, bírósági vezetők kinevezésében, és az, hogy ő áthágjae a jogszabályokat vagy nem, teljesen indifferens és szankcionálhatatlan lesz, akkor Magyarország nem lesz jogállam. És ott sem tartunk, vagy már ott sem tartunk, hogy a konkrét feltett kérdésekre a válaszokat megkapjuk. Ez az Igazságügyi bizottság jegyzőkönyveiből is kiolvasható. Vejkey Imre elnök is itt ül a teremben, tehát alá tudja támasztani, azt hiszem, amit mondok, hogy azon kicsi, csekély 7 percben, amit az egyes ellenzéki frakciók évente az Országos Bírósági Hivatal elnökének a számonkérésére vagy a kérdések feltevésére fordíthatnak, még azokra sem kaptunk konkrét válaszokat. Még az sem volt, hogy valamiféle válasszal megpróbálták volna kiszúrni a szemünket, hanem teljesen másról beszélt vagy nem a kérdésekre felelt az OBH elnöke. És ez egyébként megtörtént  megint csak az Országos Bírói Tanács hivatalos közleményére utalnék , ők pont ugyanezt mondták el, hogy a kérdéseikre még csak szakmai választ sem kaptak egyszer sem az OBH elnökétől.

És most tényleg csak jéghegy csúcsáról beszélünk, beszélek, mert itt számtalan dologgal ki lehetne ezt egészíteni. Ameddig ezeket nem rakjuk helyre, addig sajnos ne várjuk azt, hogy a demokratikus helyzetet bemutató, mondjuk, nemzetközi listákon Magyarország feljebb kerüljön. Azt kell mondjam, hogy ilyen helyzetben a közigazgatási bíróságok szempontjából sem hiszem, hogy egy olyan rendszer kerülhet kialakításra, ami előrelépést jelenthet. Ugye, az Alaptörvényben csak egy utalás van a közigazgatási bíróságok felállítására. Azt még nem tudjuk, hogy milyen módon kerül ez megvalósításra. Ezt lehetne jól csinálni, és lehet elég rosszul is, ahogy azt a jelen és általam ismertetett példák mutatják. Azt kérem, hogy legalább a közigazgatási bíróságoknál valamiféle önmérsékletet tanúsítson a kormány, és a jelen javaslat  amire mondtam, hogy támogatható  mellett azért ezeket a problémákat, amiket elmondtam, mielőbb próbálják meg kiküszöbölni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Rövid leszek, bár lehet, hogy a két percnél egy picit mégiscsak hosszabb. Muszáj reagálnom arra, ami itt elhangzott. Most már én is kíváncsi vagyok egyébként, hogy Patyi András vagy nem Patyi András. (Derültség.) Felkeltette az érdeklődésemet a vita, és valóban, ha kiderül, hogy itt megint a kormánypárti képviselők cinkelt lapokkal játszanak, akkor az nem lesz túl korrekt. Hozzáteszem, lehet, hogy Völner Pál és Vejkey Imre nem is tudja, hogy erről van szó. Aszt is el tudom képzelni, hogy készül valami, de önök nem tudják. Én még azt sem mondom, hogy önök benne vannak a buliban. Bajkai képviselőtársamnak előterjesztőként talán azért már tudnia kellene. De még ebben sem vagyok biztos, így az elmúlt nyolc év tapasztalatait figyelve.

(18.40)

Viszont amire mindenképpen reagálni szeretnék: államtitkár úr gyakorlatilag, amikor az interpellációmra válaszolt és az igazságszolgáltatási problémákat, anomáliákat, a kormányzat által való nem kezelését próbálta magyarázni, akkor gyakorlatilag ugyanazt az érvrendszert használta, amit most Vejkey Imre, és ezért kell elmondanom, hogy hol hibázik a Montesquieu-re való utalás. Szegény Montesquieu forog a sírjában szerintem, ha ezt hallja, ugyanis ez a rendszer úgy lett kitalálva, vagy legalábbis azt mondták, hogy az OBT, tehát az Országos Bírói Tanács az ellenőrző szerv, felettes szerv, akinek ellenőriznie kell a mindenkori OBH-elnök, jelen pillanatban Handó Tünde tevékenységét, tehát ez az alaphelyzet.

Ha egy ellenőrző szerv és az általa ellenőrzött tisztségviselő vagy OBH-elnök, vagy bárki, aki egy ilyen, nemcsak a bíróságok tekintetében, hanem egyéb államigazgatási jogviszony keretében, az nem jogvita, hogy akinek ki kell mondania, hogy az alárendelt szerv vagy személy nem megfelelően jár el, akkor ez nem jogvita, hanem az ellenőrzési feladatait gyakorolta. (Sic!) És ha ennek nincs következménye, és a felettes szerv nem tudja elmozdítani, mondjuk, az ellenőrzöttet, akkor igenis a kormánynak vagy akár az Országgyűlésnek is ezt a helyzetet rendbe kell tenni  ez az egyik fele.

A másik fele: arra hivatkozni egy olyan helyzetben, amikor önök tudatosan létrehoznak egy olyan jogszabályi környezetet, amelyben a bírák és a bírósági vezetők kinevezését jelentősen lehet befolyásolni, kiskapukat engednek az irányba, hogy egy mindenkori vezető, jelen pillanatban Handó Tünde a saját egyszemélyes akaratát, kinevezési akaratát tudja bármilyen bírói testületen átnyúlva érvényesíteni, és utána, amikor ez a jogi környezet megteremtésre kerül, kinevezik a már említett Handó Tündét, aki Orbán Viktor családjának személyes jó barátja és feleségének személyes jó barátja, és egyébként Szájer József Fidesz-alapító és európai parlamenti képviselő felesége, és ezután bekövetkeznek azok a problémák, amit az ellenzék már az előtt jelzett, hogy a személye, mármint Handó Tünde személye nyilvánosságra került volna, hogy ő fogja betölteni ezt a tisztséget, már akkor jeleztük, hogy maga a tisztség jogi szabályozása visszaélésekre ad lehetőséget, és ezután még ráadásul egy olyan embert neveznek ki, akinek a függetlensége már csak a személyes, családi viszonyai alapján is megkérdőjeleződhet, ezután azt mondani, és ráadásul az ellenőrző szerv kimondja, amire önök korábban hivatkoztak, hogy ellenőrzésre hivatott…  bár elég gyenge hatáskörökkel, kimondja az Alkotmánybíróság, hogy az ő szabályzata alkotmányellenes, kimondja egyébként egy bíróság első fokon, hogy a kinevezési gyakorlata nem felelt meg a magyar jogszabályoknak, ezek után nem tudom, mire vár a magyar kormány. Megmondom, mire vár: arra vár, hogy elteljen még néhány év, és ne legyen olyan bíró, aki fel mer szólalni ezen gyakorlat ellen, illetőleg minden bírósági vezető lecserélésre kerüljön.

Szóval, ez olyan álságos magyarázat, amit nemcsak az ellenzék nem tud így elfogadni, hanem szerintem senki, aki objektív módon vizsgálja a magyar igazságszolgáltatás működését, és ez elképesztő módon sajnálatos. Ráadásul, és ezt záró gondolatként szeretném idefűzni, hallhattuk, hogy a Kúriának olyan döntéseit, amelyek a jogszabályoknak egyébként mindenben megfeleltek, hogyan minősítették Fidesz-vezetők vagy személy szerint Orbán Viktor legutóbb, a választás után, hogy a Kúria elvesz a Fidesztől egy mandátumot, ez hangzott el, mindez csak azért, mert kimondta azt, hogy valóban szabálytalan volt a levélszavazatok beküldésének egy része. Tehát egy részét a levélszavazatoknak szabálytalanul küldték el, és egyébként itt a Kúria csak jóváhagyta az azt megelőző döntéseket, és ezért azt lehet mondani, mint hogyha a Kúria politikát gyakorolva, miközben csak a jogszabályoknak megfelelően járt el, a Fidesztől elvett volna egy mandátumot. Ha a Fidesz-vezetők vagy a miniszterelnök… (Dr. Völner Pál: Nincs benne a törvényben.)

Államtitkár úr, nagyon érdekel egyébként a véleménye és meg is hallgatom, higgye el. Tehát ha ilyenek elhangozhatnak, akkor azt hiszem, az a minimum, hogy egyébként meg, ha törvénysértések látszanak megvalósulni az igazságszolgáltatás és a bírói rendszer működésében, akkor igenis azokat a jogszabályokat módosítani kell, vagy eljárni az ügyben, hogy mondjuk, Handó Tünde tevékenysége kivizsgálásra kerüljön. Hozzáteszem, már számtalanszor  nem sorolom el újra  megszülettek azok a döntések, amelyek kimondták, hogy nem megfelelően járt el.

Az egy másik kérdés, hogy ma Magyarországon a hatályos szabályok alapján  milyen érdekes, megint csak 2011-ben ezt jól kitalálták  csak a köztársasági elnök indítványozhatja, mondjuk, az OBH elnökének a felmentését, illetve az OBH-elnök tisztségéhez való méltatlanságának a megállapítását, amit az Országgyűlésnek kell kimondania, de az Országgyűlés sem teheti meg ezt saját hatáskörben, hiába az Országgyűlés a kinevezője. És Áder János szintén, nekem úgy rémlik, hogy Fidesz-tag volt és Fidesz-potentát, de ha a memóriámat felfrissítem, akkor valami fideszes EP-képviselőként is emlékszem, hogy eljárt.

Tehát a kör bezárult, és ennek az egész eljárásnak és a történéseknek az eredőjeként azt kell mondjam önöknek, hogy Montesquieu egészen biztosan nem erre gondolt, amikor a sokszor hivatkozott elveit megfogalmazta. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. A Kúria döntéseit természetesen lehet bírálni, de az a megfogalmazás, hogy a Kúria elvett egy mandátumot a Fidesztől, az szerintem ennél erősebb. Képviselőtársam, azt, amit előtte mondtam, rosszul értette meg. Pont azt mondtam el, hogy úgy alakult ki a rendszer, úgy alakították ki 2011-ben… A justizmord 2011-ben került elkövetésre, amikor ezeket a jogszabályokat megalkották kétharmaddal, de még e jogszabályok passzusait sem tartják be. Nyilvánvalóan nehezen lehet azt mondani, hogy majd Áder János be fog avatkozni, amikor Áder János is Fidesz-tag volt, Handó Tünde férje most is Fidesz-tag és európai parlamenti képviselő. Úgy van kitalálva a rendszer, hogy mindig tud valaki a másikra mutogatni, és akire mutogatnak, az mindig egy fideszes vagy volt fideszes potentát. Tehát ez nagyon szépen működik így, de azt hiszem, hogy a kemény fideszes szavazómagon kívül mindenki látja, hogy működnek a dolgok.

Való igaz, hogy egy ilyen rendszerben, tudatosan az igazságszolgáltatás, a bírói függetlenség felszámolására kitalált rendszerben, ha több szerv kimondja, hogy egy vezető visszaélt a jogköreivel, és nem történik meg a megfelelő szankció, akkor a kormánynak, ebben az esetben a Fidesz-KDNP-képviselőcsoport mögött álló, kétharmaddal rendelkező kormányként igenis javaslatokat kellene hoznia az Országgyűlés elé, hogy a már kialakult helyzet, az igazságszolgáltatás függetlenségének sérelme kiküszöbölésre kerüljön, és ne menjünk tovább ezen az úton. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő javaslat valóban néhány fennálló problémát orvosol. Tehát azt kell hogy mondjam, hogy hozzá kellett nyúlni a választási eljárásról szóló törvényhez. De egyrészről kimaradt belőle egy-két, egyébként szintén megoldandó téma, amelyet nemcsak az ellenzék, hanem az élet is bizonyított, hogy ezeket is szintén meg kellene oldani. Illetőleg van benne még egy-két olyan megoldás, amiket módosító javaslatokkal, ha a Fidesz-KDNP többsége részéről igény van rá, akkor lehet korrigálni. Természetesen nem szeretném megismételni teljeskörűen az elhangzott pozitív módosításokat. Amire viszont mindenképpen fel szeretném hívni a figyelmet, az az áldatlan állapot, amit korrigálni igyekszik az Országgyűlés, hogy gyakorlatilag órákkal 7 óra után, amikor a választások véget értek, nemhogy eredményt nem lehetett hirdetni, bár az is önmagában bosszantó volt, hogy mindenki várta volna, hogy megismerhessük akár előzetesen, vagy akár részlegesen is, ahonnan bejönnek az információk, hogy mire vezetett a választás, de ettől eltekintve az is bosszantó, hogy a tévé előtt ül az ember, és várnia kell akár hajnalig, hogy bármit lásson. De ami még ennél is bosszantóbb, hogy honfitársainknak órákat kellett várniuk akár kültéren, hogy bármiféle módon bejuthassanak és leadhassák a szavazatukat. Ez önmagában egy olyan körülmény, ami teljes mértékben botrányos volt.

Hozzáteszem, hogy ennek a megoldása nem feltétlenül az lett volna, mármint ami a választás estéjén történő megoldás, hogy nem engedik az előzetes eredményeket sem közzétenni, illetve a beérkező adatokat. Aki már beállt abba a sorba, annak valószínűleg volt egy elképzelése arról, hogy kire szeretne szavazni, úgyhogy az, hogy ilyen tumultus alakult ki, még nem feltétlenül tette indokolttá, hogy az eredmények se jöhessenek be. De bízunk benne, hogy a jövőben ez teljes mértékben megoldódik, és ezentúl azok az állapotok is felszámolódnak, hogy nemcsak hogy 7 óra után kellett nagyon sok választópolgárnak sorban állnia, de napközben is azokban a szavazókörökben, ahol az átjelentkezett szavazók le tudták adni a voksaikat, elképesztő hosszú sorok alakultak ki. Nyilvánvalóan akkor is bosszantó, ha valakinek három-négy órát kell sorba állnia, hogy 7 óra előtt a szavazatát le tudja adni. Ez mindenképpen egy olyan pont, ami szembetűnően visszatetszést okozott az egész társadalomban, még, ahogy mondtam, azokban is, akik nem szenvedték ezt el.

Bajkai István képviselőtársam utalt arra  most egy-két dolgot emelnék ki , hogy a szavazók szállítása meghatározásra kerül, hogy mi számít felhívásnak, illetőleg ennek a szabályozásnak a pontosítása bekerül a törvénybe. De azt azért emeljük ki, hogy továbbra is mikrobusszal, tehát kilencfős járművel lehet hordani, segíteni eljutni szavazni a választópolgárokat. Én ezt önmagában szintén visszásnak tartom. Ezt a törvény bevezette nem is olyan régen, amikor az új törvényt elfogadta az Országgyűlés a Fidesz-KDNP kétharmadával. Ez még személyautók esetén is bosszantó és a jogállamiságot kikezdő lehet, és hogy a mikrobusz is ebbe a kategóriába tartozik; legfeljebb majd többet fordulnak. De olyat is láthattunk, hogy befértek azért többen is. Lehet, hogy a mikrobusz kilencfős volt, de abba azért bőven kilenc fő fölött is befértek a választópolgárok, akár úgy is, hogy a határon átnyúló módon. Ilyenről is hallottunk elég sok hírt. Önmagában ezt is mindenképpen orvosolni kellett volna úgy, hogy eltöröljük az egész rendelkezést.

Ha rajtunk múlt volna, akkor szigorúbb rendelkezéseket vezettünk volna be arra is, hogy a információ milyen módon tud kiszivárogni a részt vevő vagy még részt nem vett szavazópolgárokról, hiszen gyakorlat az, hogy vagy a pártdelegáltak, vagy akár az önkormányzati színekben, de köztudottan pártkötődéssel rendelkező fizetett delegáltak kijuttatják azokat az információkat, hogy ki nem volt a választópolgárok közül szavazni, és főleg vidéken tömegesen fel lehet őket keresni, és buzdítani lehet őket, hogy menjenek el szavazni. Hozzáteszem, a törvény csak annyi rendelkezéssel bír, mert kampányolni is lehet a választás napján, így az a buzdítás, hogy valaki menjen el szavazni, még önmagában nem is feltétlenül jogsértő az új szabályok alapján. Így természetesen könnyen lehet azt mondani, hogy egy pártaktivista, amikor a szabályellenesen megszerzett információk alapján, hogy mely választópolgárok nem mentek el választani, akkor ő célzottan is el tudja őket küldeni. Ezt nagyon nehéz ellenőrizni, nyomon követni, a lebukás esélye szinte nulla. Azt pedig jól tudjuk a Kubatov-listák nyilvánosságra kerülése óta, hogy a Fidesz-KDNP ez alapján nemcsak a saját szavazóit, hanem az ellenoldal szavazóit is nyilvántartja, de természetesen elég a saját szavazók mozgósítása is egy olyan eredményhez, ami megkérdőjelezheti a választás tisztaságát.

Kitérnék arra is, hogy ha már a levélszavazatokhoz hozzányúlunk, persze nagyon helyes, hogy pontosítják, hogy milyen borítékban és nemcsak formaborítékba lehet berakni és elküldeni ezeket a szavazatokat, de azért jó lett volna, ha akár egy társadalmi vagy hétpárti egyeztetés körében újranyitjuk azt a vitát, ami az Alkotmánybíróság előtt is éppen hogy csak megállt. Nem mennék bele megint csak, hogy az Alkotmánybíróság összetétele alapján az azért nagy jó, ha valami egyrészt elkaszálásra kerül, vagy csak billegősen, vagy éppen hogy az Alkotmánybíróság nem kaszálja el.

Tehát azt a szabályozást, amely, úgy véljük, hogy diszkriminatív azok szempontjából, akik kivándoroltak Magyarországról, vagy mondjuk, a visszatérés szándékával külföldön dolgoznak akár éveken keresztül, de megtartották magyarországi lakcímüket, ez alapján ők nem jogosultak levélben leadni a szavazatukat, hanem nekik el kell fáradniuk valamelyik külképviseletre. Ez sok esetben valóban fáradság, hiszen akár több száz vagy több ezer kilométert kell megtenniük, hogy azután órákat sorban álljanak. És lehet, sőt biztos, hiszen ezt tapasztaltuk, hogy nagyon nehézkes a bejutás.

Ebből is látszik egyébként, hogy milyen sok választópolgár szorult külföldre, és higgyék el, hogy nagyon sokan nem kalandvágyból mentek el, hanem gazdasági kényszerből. Nekik a szavazatukat leadni roppant nehéz. És semmi nem indokolja, hogy ők is élhessenek levélben a szavazással, legalábbis jogi indok nincs. A politikai indok annyi, hogy ők, mint kiderült, javarészben nem a Fidesz-KDNP-re szavaztak. Illetve először a lábukkal szavaztak, amikor kimentek, és utána szerették volna ezt nagy számban az országgyűlési választásokon leadott szavazatukkal is kifejezni. Ezt nagyon nehezen tudták megtenni. Ha időben kell jelezni, hogy valaki élni szeretne ezzel a jogával, akkor számára ugyanúgy kiküldhető lenne az egyéni választókerületi szavazólista is, amelyen be tudják húzni a megfelelő X-eket, és utána postára tudják adni a szavazatukat. Ez nyilvánvalóan nem a jelenlegi kurzus célja, de attól még jár az a magyar állampolgároknak, akik, mondjuk, Londonban dolgoznak, hogy ha megtartották a lakcímüket, mint akik Erdélyben élnek. Vagy akár Angliában, ha a kolozsvári és a szombathelyi vagy egyéb magyarországi településről elvándorolt, de lakcímmel rendelkező magyar állampolgár dolgozik, akkor az egyiknek könnyebb élni ezzel a szavazatával, a másiknak meg irreálisan nehéz.

Arról már nem is beszélve, hogy az e-szavazás intézménye bevezetésének a lehetőségét is meg kellene vizsgálni. Ez nagyon sok országban működik. Észtország, Svájc mind olyan példák lehetnek, amit mindenképpen indokolt lehet górcső alá venni. Azért nem lehet azt mondani, hogy Svájc vagy Észtország olyan helyek, ahol ne járták volna körbe a lehetőségeket, és a demokrácia ne működne. Svájc esetében kifejezetten nehéz azzal érvelni, hogy nem egy kiforrott rendszerről beszélhetünk.

(20.00)

Azután egy-két aprónak tűnő pont, de mégis meg kell említenem a javaslatból, ezekre módosító indítványokat is benyújtok, illetve benyújtottam. A mozgóurna kivitele esetén azt még önmagában értem, hogy egy kicsit előrébb hozzák, hogy ne torlódjanak fel az igények, ezt még meg lehet érteni. De hogy csak annyit írnak le, hogy plusz 10 szavazólap vihető ki, mint ahány választópolgár kérte, ez önmagában kevés. Mert ha nem teszünk mellé valami arányszámot, ahhoz képest, hogy hányan igényelték ezt, akkor az is lehet, hogy egy választópolgárhoz 11-et visznek ki. Azért érzékeljük, hogy ez itt egy kicsit aránytalan megoldás. Én arra teszek javaslatot, hogy ez ne lehessen több a kétszeresénél, már ahányan kérik és amennyit kivisznek, lévén, hogy csak egy rontásnak a javítására van lehetőség. Tehát ha minden választópolgár el is rontja a szavazólap kitöltését, akkor is elégnek kell lennie a szavazólapok kétszeresének.

Aztán nem értem azt sem, hogy ha esélyegyenlőségről beszélünk, a médiában a jelöltek kiegyensúlyozott bemutatásáról beszélünk, akkor a különböző időszaki lapok esetében, amelyek akár lehetnek önkormányzati lapok is, miért csak két, egymást követő lapszámban megvalósuló jogsértés tekintetében szabályozzák azt, hogy vizsgálandó az esélyegyenlőség követelménye. Ez gyakorlatilag azt fogja jelenteni, hogy egy lapszámban meg lehet szegni, a következőben egy kicsit kiegyensúlyozottabban lehet tájékoztatni, aztán a következő lapszámban szintén meg lehet szegni.

Azt láthattuk, most a Fidesz-KDNP-nek van a legtöbb polgármestere, önkormányzati képviselője, de azért sajnos jellemző volt valamilyen formában még a szocialista kormányra vagy a Szocialista Pártra, hogy bizony-bizony elég erőteljesen az önkormányzati kiadványokban eltorzultak az esélyek. Hozzáteszem, hogy azért a Fidesz-KDNP alatt ez még jobban tökélyre lett fejlesztve helyi szinten, amilyen tapasztalataink nekünk vannak.

Gyakorlatilag lehet, hogy a jelöltek egy kis bemutatkozást kapnak, viszont minden oldalon három helyen ott vigyorog így vagy úgy, vagy amúgy, mondjuk, a fideszes jelölt; nem mint képviselőjelölt, hanem mint a polgármesterrel valamit átadó, egy helyi vagy országos potentáttal fotózkodó, vagy éppen egyéb rendezvényeken megjelenő országgyűlési képviselő. Vagy ha, mondjuk, egy polgármester indul képviselőnek és eddig nem volt képviselő, akkor őt polgármesterként, alpolgármesterként elképesztő módon lehet futtatni. Ez is az esélyegyenlőtlenséget jelenti, és ezt is valahogy szabályozni kellene. De a két egymást követő lapszám már önmagában is egy érdekes szabályozás.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Aztán szintén egy tényleges passzus a végére: a Nemzeti Választási Bizottság országoslista-eredményt megállapító döntése ellen, ha valaki felülvizsgálatot szeretne benyújtani, és ez elég gyakran megesik, arra 1, azaz egy egész napja lesz. Ezt azért szerintem jogászként is mindannyian érzékeljük, hogy elég csekély határidő, főleg, ha valaki érdemi módon kidolgozva, érdemi bizonyítékokkal ellátva szeretné benyújtani, még a 3 nap is eléggé szűkös. De, mondjuk, a választási eljárásnak és a választás eredményének mielőbbi megállapítása szempontjából még a 3 napot meg lehet érteni. De az 1 nap tulajdonképpen felkészült jogászok számára, ha minden bizonyíték rendelkezésre áll, akkor is majdnem hogy lehetetlen küldetés. Vagy legalábbis olyan módon biztosan lehetetlen, hogy ne tudja azt majd, mondjuk, a bíróság könnyedén, akár formai kifogásokkal elutasítani.

Úgyhogy attól függetlenül, hogy nagyon sok jó javaslat bekerült ebbe az előttünk fekvő törvényjavaslatba, de legalább ugyanannyi nem, és amelyek bekerültek, azok is számtalan ponton módosításra szorulnak. Bízom benne, hogy valamiféle fogadókészség lesz.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Z. Kárpát Dániel tapsol.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr…  bár furcsállom, mert a belügyminiszterhez nyújtottam be az interpellációt, de bízom benne, hogy Dömötör Csabától is érdemi válaszokat kapok (Soltész Miklós: Megkapod, ne félj!), hiszen azt gondolom, hogy a kérdés is nagyon fontos, nemcsak nekünk, hanem a magyar adófizetőknek is. Az. Európai Tanács 2018. június 28-ai ülésének következtetései között azt olvashatjuk, hogy az EU külső határainak uniós pénzügyi támogatással megvalósítandó, hatékony védelmére nagyobb hangsúlyt kíván fektetni, és emlékeztette a tagországokat ezen kötelezettségeikre, és megerősítette az Unió ezen feladatait.

Ez nagyon szép és jó, de azt várjuk, hogy ebből valami konkrét dolog is kisül a jövőben, hiszen a Jobbik mindig is kiállt az Európai Unió és Magyarország határainak védelméért, különösen igaz ez a déli határok, a schengeni övezet határainak védelmére. Bár a kormányzati félrevezetések és a különböző kormányközeli médiában megjelent hazugságkampányok ellenére mindig is maximálisan támogattuk a legszigorúbb határvédelmet, a kerítésépítést, és annak idején, amikor az önálló határőrséget a kormány megszüntette, már akkor felszólaltunk ez ellen, és azóta is szóvá tettük, hogy egy önálló határőrségre szükség van, és a Jobbik, amint lehetősége lesz rá, maga is azon lesz, hogy az önálló határőrséget visszahozza. De a fizikai védelem mellett nem feledkezhetünk el arról sem, hogy ki fogja finanszírozni azokat a több száz milliárd forintos beruházásokat, amelyeket jelen pillanatban a magyar adófizetők pénzéből kellett megtenni úgy a határvédelem, mint a kerítésépítés tekintetében. Azt is mondhatjuk, hogy jelen pillanatban a gazdagabb nyugati, európai uniós polgárok védelmét, biztonságát is a magyar adófizetők kell hogy finanszírozzák.

A pontos összeget még nem tudjuk, de ahogy mondtam, több száz milliárd forint az az összeg, amit már Magyarország a határvédelemre költött, és a kormányzat részéről hallhattunk ígéreteket, hogy meg fog történni az Európai Unión való bevasalása ezen összegeknek vagy legalább egy részének a bevasalása, de arról nem szólnak a hírek, hogy pontosan mit is tett a magyar kormány azért, hogy ez megtörténjen, és kifizessék ezeket az összegeket. Azt kell mondjam, hogy ez nemcsak Magyarországot érinti, hiszen nemcsak Magyarországon vannak olyan határok, amelyek az Unió külső határai, a szárazföldi határok mellett ez egyébként a tengeri határok védelmére is ki kellene hogy terjedjen.

Ezért kérdezem államtitkár urat, mikorra várható, hogy az Európai Unió megtéríti Magyarországnak a határvédelem költségeit, és azt is várom, hogy mit tett és mit kíván tenni a magyar kormány ez ügyben a jövőben, hogy ez a pénz mielőbb beérkezhessen a magyar költségvetésbe. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Államtitkár úr, nem tudom elfogadni. Önöknek van lehetőségük, hogy az Európai Tanácsban felszólaljanak, én nem tudom interpellálni  gondolom, ezt tudja  jogilag ezeket a fórumokat. (Dr. Rétvári Bence: Kovács Bélát megkérhetnéd.) Ön nyilván tudja, hogy hazudik, mert Vona Gábor a GYODA-ra mondta azt, hogy alkalmatlan, főleg úgy, hogy a határőrség nem volt ott mellette. (Kezével mutatja:) Így felemelték a drótot, és mentek át alatta az emberek. Ez a médiában is látszott. És bár az önök házi radikális pártja, a formálisan Toroczkai László által alapított, de a rossz hírek szerint, illetve a hírek szerint az önök kabinetirodáján sajtózott és a sajtómegjelenéseket önöknél kitaláló párt hazugságainak se üljön fel, amelyeket egyébként valószínűleg önök írnak, tehát erről is tudja, hogy hazugság. Mint ahogy azt is, hogy az alaptörvény-módosítást először azért nem szavaztuk meg, mert a letelepedési kötvényeket akkor még nem vezették ki; amikor ezt megtették idén, azonnal megszavaztuk mi is az alaptörvény-módosítást. (Dr. Rétvári Bence: Magyarázkodás!)

Úgyhogy ilyen módon sajnos nem tudom elfogadni ezt a semmitmondó választ. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik évek óta harcot folytat a végrehajtás alatt állók védelmében, azon belül is kiemelt figyelmet fordítva a devizahitel-adósokra. Tesszük ezt azért, mert nem minden adós került önhibájából nehéz helyzetbe, a devizahiteleket elszenvedőkre pedig egyértelműen kimondhatjuk, hogy banki csalások áldozatai. Ez a kijelentés még akkor is igaz, ha tudják ugyan fizetni a megemelt törlesztőrészleteiket, de olyan követelést kell teljesíteniük, ami valójában nem járna a bankoknak.A Jobbik képviselői nemcsak parlamenti felszólalásokkal, hanem az emberek között a kilakoltatásokon való személyes jelenléttel is próbálnak a rászorulók segítségére lenni, és nem egy esetben sikerült is megakadályoznunk magyar emberek utcára tételét. Azt tapasztaljuk, hogy számos esetben a végrehajtók még a fennálló jogszabályokat sem tartják be, és nincs az az erő, aki erre rákényszeríthetné őket. Pedig ahogy hazánknak jár a biztonság az illegális migrációtól (sic!), úgy a kilakoltatás előtt álló adósokat is megilleti a védelem.

Amikor önöket szembesítettük a parlamentben azzal, hogy még mindig komoly anomáliák vannak a végrehajtási rendszerben, általában azt válaszolták erre, hogy nem a Jobbik-képviselők, hanem a jogszabályok védték meg ezeket az embereket, hiába voltunk jelen.

A Jobbik képviselői minden esetben, amikor lehetőségük van erre, fellépnek, hogy ne kerüljenek magyar emberek, magyar családok az utcára, de ez sok esetben  azt tapasztaljuk  csak azon múlik, hogy mi ott voltunke ezeken a kilakoltatásokon. Felmerül a kérdés, hogy ha mi nem vagyunk ott, akkor kik járnak el, kik fogják a törvényeket betartatni. Sajnos a válasz az, hogy senki. Jogszabálysértésre pedig sajnos elég sok lehetőség nyílik, kezdve onnan, hogy bankok százezres nagyságrendben adják el a nemegyszer vitatható követeléseket a behajtó cégeknek, amelyek végső soron, ha nem tudják szép szóval vagy fenyegetéssel behajtani azt, a végrehajtókhoz fordulnak. Az így átvett és megindított végrehajtások száma 700 ezer körül van Magyarországon, a kezelt ügyérték pedig évről évre emelkedik, ez több mint 300 milliárd forintnyi tőkét tesz ki minden évben.

A fentiek miatt kérdezem államtitkár urat, hogy mikor intézkednek aziránt, hogy az összes kilakoltatás előtt álló végrehajtás törvényességi szempontból felülvizsgálatra kerüljön. Nem gondolják, hogy amíg ez megtörténik, azonnal el kellene rendelni a kilakoltatások felfüggesztését? Hajlandóake újragondolni a bírósági végrehajtás állami kézbe vételét és megszüntetni a jelenlegi magánvállalkozói rendszert, amely a profitot nemegyszer a törvényesség elé helyezi? Várom érdemi válaszait, államtitkár úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Államtitkár úr, nem tudom elfogadni, az utolsó megjegyzését meg nem értem. Az a katasztrófa, hogy nem raktak magyar embereket az utcára? Az a katasztrófa? A Jobbik képviselői amikor kint voltak, segítettek, és úgy tűnik, és ezt a korábbi felszólalása, amit ön tett itt a parlamentben, is megerősíti, hogy ha a Jobbik képviselői nem lettek volna jelen, akkor a magyar jogszabályokat senki nem tartatta volna ott be. Nem volt ott végrehajtói kar, nem voltak ott ezek a kiváló, törvényben megnevezett szervezetek és jogi segítséget nyújtó személyek  a Jobbik képviselői voltak ott. És még egy dolog, államtitkár úr, itt nem csak nagy dolgokra kell gondolnia. Amikor az Igazságügyi bizottságban beterjesztettük, hogy például végrehajtás alól mentes legyen ne csak az a gépjármű, ami mondjuk, az adós, fogyatékkal élő adós miatt kerül ebbe a kategóriába, hanem hogy ha a gyermeke fogyatékkal élő, akkor ez is egy ilyen kategória legyen, ezt önök elutasították.

Azt kell gondolnom, hogy önöknek nem fontos, hogy valójában ezektől a kis dolgoktól haladva a nagyokig megoldjuk ezt a szociális problémát. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Igyekszem tömören fogalmazni a kései órára tekintettel, és ha körbenézek, akkor sajnos képviselőtársaim nagy számát nem vélem felfedezni, de azért fontos javaslat, ami előttünk fekszik. Nekem az volt az első gondolatom, hogy minden jogszabály annyit ér, amennyit betartanak belőle. Államtitkár úr, ez tény, hogy nagyon szép és előremutató dolgok is le vannak itt írva. A kérdés az lesz, hogy ezt sikerül-e a Magyar Országgyűlésnek és a kormánynak betartania, és ennélfogva ezek a szép célok megvalósulhatnak-e a gyakorlatban. Ezen fog állni vagy bukni a dolog.

Sajnos az elmúlt időszak, vagy most már azt mondhatom, hogy két ciklus tapasztalata nem mindig azt támasztja alá, hogy ilyen formában kerültek az Országgyűlés elé a javaslatok, ilyen formában kerültek elfogadásra, de bízunk benne, hogy a jövőben ez megváltozik, és egy fordulattal egy jelentős hajtűkanyart láthatunk majd a kormányzat és a kormánypárti képviselők hozzáállásában a jogalkotás tekintetében.

Kiemelnék egy-két pontot, amiket mindenképpen szeretnék aláhúzni. Például evidenciaként belekerült a javaslatba, hogy jogszabályba csak olyan szabályok kerüljenek, amelyek általános kötelező magatartási szabályokat állapítanak meg. Ez megint csak az, amire mindenki, minden jogász bólogat, hogy ez így van, de azért ezt nem mindig tapasztaltuk az elmúlt két ciklusban.

Ráadásul még odaírják, hogy egyedi problémákra adott jogalkotói válaszok általában újabb jogalkotást generálnak. Azzal egészíteném ki, hogy sajnos szintén az elmúlt két ciklusban számos olyan jogszabályt láthattunk, azért ki lehetett tapintani, hogy éppen melyik  általában kormánypárti  képviselőre, állami vezetőre, leendő kinevezettre írták, és azután egyébként ezek be is igazolódtak. Elég csak arra gondolni, hogy majd a jövő héten kerül ide, ha az Országgyűlés elé nem is, de az Igazságügyi Minisztériumban jövő héten kezdődnek a közigazgatási bíróságokról az egyeztetések.

Államtitkár úr, volt itt egy javaslat, ahol felmerült, hogy Patyi András lesz-e az, aki ki van szemelve erre a pozícióra. Vagy még az államtitkár úr sem tudta, hogy ez így van, de azóta azt láthattuk, hogy Patyi András lemondott a fennálló pozíciójáról, újra bíróvá tudták kinevezni, pont azon törvénymódosítás kapcsán, amelyikre önök azt mondták, hogy csak egy technikai javaslat, hogy érdemben nem érinti egy személynek sem és így Patyi Andrásnak sem a kinevezését.

(19.50)

Úgy tűnik, hogy az élet ezt meg fogja cáfolni, és Patyi András is arrafelé robog, hogy őt nevezzék majd ki, válasszák meg a kétharmad birtokában az új közigazgatási bíróságok élére. Hogy ez miért nem fog az igazságszolgáltatás függetlenségének használni, hogy szépen fogalmazzak, arra még majd ki fogok térni.

Tehát itt is sajnálatos módon a gyakorlat más volt, amit láthattunk.

A cél, hogy a törvények kizárólag olyan rendelkezéseket tartalmazzanak, amelyek feltétlenül törvényi szabályozást igényelnek. Erre megint azt mondhatnánk, hogy rendben van. De hát hányszor volt az, hogy önök  ha most egy szinttel följebb megyünk  Alaptörvénybe írtak olyan dolgokat, amelyeknek nem ott lett volna a helyük, vagy törvénybe iktattak olyanokat, amiket adott esetben máshol is lehetett volna rendezni. Illetőleg a deklaratív jellegű, normatív tartalom nélküli, az Országgyűlés által elfogadott határozatok és egyéb jogszabályok tekintetében is azt kell mondjam, hogy majdnem rekorder volt az elmúlt két ciklus. Nem végeztem összehasonlítást, de szerintem mindenképpen megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltás után nem történt annyi deklaratív aktus elfogadásra arányaiban, mint a Fidesz 2010 utáni regnálása alatt.

Az a kitétel, hogy hangsúlyozzák, hogy csak és kizárólag akkor szülessen egy jogszabály, ha az más módon nem alkotható meg, megmondom őszintén, ennek a túl sokszor való leírása nekem egy kicsit egyfajta rendeleti kormányzás irányába hat. Aztán majd meglátjuk a jövőben, hogy így lesz-e, de valahogy az volt az érzésem, amikor ezeket elolvastam, a cél az lehet, hogy most egy kicsit szoktassák a jogi társadalmat, illetve az ellenzéket, hogy kevesebb jogszabályt szeretnének, és ennek leple alatt több rendelet vagy több felhatalmazás születhet meg. S azt is jól tudjuk, ez sem a nyilvánosságnak, sem a parlamenti vitáknak nem kedvez.

Érdekes volt olvasni  s erre külön fel szeretném hívni a figyelmet , ami önmagában megint csak nem lenne egy túl nagy felvetés, hogy az Országgyűlés bármely jogkört és hatáskört, amit korábban a kormányra, a miniszterekre vagy bárki másra telepített, magához vonhat. Ez egy elég egyértelmű és tiszta beszédnek tűnik, itt is leírásra kerül, csak akkor kérdem én, mi van azzal, hogy a Nemzeti Választási Bizottság  egyébként újra Patyi András neve kerül, és nem szakmai magaslatokban újra ide a Ház elé, amikor ezt mondom  számtalan esetben azzal utasította el a népszavazási kezdeményezéseket, hogy abban az adott tárgykörben azért nem lehet népszavazást kiírni, mert nem az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, hanem mondjuk, egy miniszternek vagy a kormánynak a rendeletalkotási jogkörébe.

Ez azért abszurd a jelen leírt anyag alapján is, mert az Országgyűlés saját hatáskörébe vonhatja miniszteri vagy kormányrendeletek megalkotásának a jogát, törvénybe emelheti, elveheti, visszaadhatja. Az Országgyűlés hatásköre ilyen formában korlátlan. Akkor viszont népszavazást ugyanúgy ki lehetne írni azokban a hatáskörökben, amelyek már telepítve vannak kormányrendeleti, rendeleti szintre. Ez a népszavazás körét, a népszavazási jogosultságot nem csorbíthatná; de a gyakorlat az, hogy csorbítja. Reméljük, hogy a jövőben ebben, akár a jelen javaslat elfogadása esetén is, változás állhat be. Azért bízom benne, hogy úgy az Alkotmánybíróság, mint a Választási Bizottság ezeket a jogszabályokat is gyakrabban fogja forgatni, amikor ezeket a népszavazási kérdésekről való döntéseket elbírálja.

A paragrafusfék jogintézménye megint csak egy olyan dolog, amit üdvözölni lehet. Ha új adminisztratív kötelezettséget, új fizetési kötelezettséget vagy más költséget (sic!) írnak elő egy jogszabályban, akkor legalább ennyit kell kivezetni. Itt megint nagyon kíváncsi leszek, mivel ez egy lex imperfecta, tehát csak törekedni kell, vagy egyfajta iránymutatásként szolgál, de kötelezettséget nem ró a jogalkotóra és a kormányra, hogy ezt minden esetben betartják-e. Ez megint csak egy szépen csengő passzus, de a gyakorlat fogja megmutatni, hogy mi megy ebből át az Országgyűlés és a kormány jogalkalmazásába.

Az indokolások tára nem olyan régen került bevezetésre az Alaptörvényben. Már ott is megfogalmaztuk, még nem látjuk pontosan, hogy ez milyen módon kerül majd kivitelezésre. Sokkal okosabbak itt se lettünk, csak annyiban, hogy egy-két morzsa még az ölünkbe esett ezt a törvényt átfutva. De az, hogy az igazságügyért felelős miniszter milyen módon és hogy fogja megállapítani rendeletben, és milyen körben kell majd ezeket az indokolásokat közzétenni és ilyen módon a bírósági és egyéb jogalkalmazásokban iránymutatónak tartani, még a jövő zenéje. Ha államtitkár úrnak van erről tudomása, azt nyilván megoszthatja velünk, akár a zárszóban is. Nagyon kíváncsi leszek rá, hogy ez milyen végeredményt fog kiadni.

A jogszabály előkészítőjének feladata, hogy az indokolásban meghatározza, mi az, amit ő az indokolások tárában kihirdetésre, illetve ismertetésre szán  ez jó. Persze hozzáteszem, azt se látjuk, hogy ez mennyiben fogja az igazságügyi minisztert behatárolni vagy korlátozni. És láthattuk azt is, hogy eddig is hatástanulmányok és különböző rendelkezések voltak arra vonatkozólag, hogy például milyen társadalmi vitát kell folytatni vagy hogy milyen módon kell egy jogszabályt előkészíteni. Ezt sokszor megkerülték úgy, hogy egyéni képviselői indítványként hoztak be nem egy esetben komoly javaslatokat, majdnem hogy kódexeket  azt talán pont nem, de lehet, hogy még erre is találnánk példát , és ilyenkor általában kikérték maguknak, hogy miért nehezményezzük ezt, amikor teljesen egyértelmű, hogy nem az adott képviselő írta a javaslatot, hanem valamelyik minisztériumban készült.

Kitérnék még a 2. §-ra is. Azért húztam alá magamnak a (8) bekezdést, mert ez szintén egy olyan passzus, amely teljesen egyértelműen arról szól, hogy ha felhatalmazást kap valaki egy rendelet megalkotására, akkor azt a rendeletet köteles megalkotni. Ez nemcsak valamiféle megalkotásra szóló javaslat vagy lehetőség, hanem köteles azt megalkotni. Ez azért is fontos, mert néhány éve talán Tállai Andrással volt egy olyan jogi vitánk itt, hogy amikor a kormány egy bizonyos tárgykörben felhatalmazást kapott egy rendeletalkotásra, és azt nem tette meg, nem alkotta meg, akkor ő azt mondta, hogy ez nem kötelezettség, hanem csak egy lehetőség, hogy a rendelet megalkotásra kerüljön. Örülök, hogy az idő és az Igazságügyi Minisztérium kodifikátorai alátámasztották, hogy nekem volt igazam. Jobb lett volna, ha ez már akkor más minisztériumok számára is egyértelművé válhat.

Én ezeket szerettem volna kiemelni. A végén pedig azt húznám alá, hogy a puding próbája az evés lesz, és ha a kormányzat és a képviselők, főleg a kormánypárti képviselők ezeket az itt lefektetett elveket betartják, akkor nyilvánvalóan jobban előkészített és jobb minőségű jogszabályok születnek. Remélem, hogy olyan jogszabályok, amelyeknek gyakorlati szankciójuk nincs, nem fogják sok esetben megkerülni. Ez ki fog derülni a jövőben.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, csak egy mondat. Ez milyen érv, hogy a szocialisták is ugyanazt csinálták, mint önök? Lehet, hogy mind a két kurzus törvénytelenül járt el. Tehát ezt fejezzük már be, törvénytelenségre jogot alapítani nem lehet. Attól még, hogy a szocialisták korruptak voltak, és a törvényeket így fogadták el, ez ne legyen hivatkozási alap! Köszönöm.

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr. Tisztelt Ház! Egy valóban fontos javaslat van a Ház előtt, én azt nem tudom, hogy miért kellett erre eddig várni, és miért kellett megvárni azt, hogy az emberi jogi bíróság mondja ki Magyarország felelősségét egy ilyen törvénynek a megalkotásában. Egyébként hozzáteszem, hogy a legjobb az lenne, hogyha erre sor sem kerülne, hiszen az eljárások olyan hamar lezárulnának Magyarországon, hogy tömegesen nem tapasztaltuk volna azt, hogy a strasbourgi emberi jogi bírósághoz kénytelenek fordulni a büntető- vagy polgári perekben és az elhúzódásban érintett állampolgárok, és ez esetben nyilván nem beszélhetnénk egy olyan tömeges problémáról, amire egy külön törvényt kell alkotni. De hogyha már megtörtént, akkor természetesen örömteli, hogy végre a Ház elé kerülhet ez a javaslat. Hozzáteszem, hogy azért számtalan pont nem derül ki belőle, nem tudom, hogy itt is a rendelet, amire ki fogok térni, az igazságügyi miniszter rendelete már elérhető-e a minisztérium honlapján; az nagyon jó lenne, különösen a fizetendő összegek tekintetében tisztábban láthatnánk. De nem szaladok ennyire előre, a lényeg az, hogy  ahogy mondtam  előremutatónak tartjuk a javaslatot, de néhány kritikai észrevételünk is mindenképpen kimondásra kerül. Az államtitkár úr elmondta, hogy melyek azok az időtartamok, amelyeket úgy kell tekinteni  ez polgári perben ötéves időtartam, büntetőperben három év, és közigazgatási perben is három év, amelyet annak kell tekinteni , hogy egy eltúlzott idő a perek befejezésére. Itt mindenképpen megjegyezném azt, hogy a büntetőeljárások esetében nemcsak a bírósági szakasz az, amely el tud húzódni, ugyanúgy a nyomozati és az ügyészségi szakasz is, amelyet önök ebben a javaslatban kivesznek a határidő-számításból. Tehát lehet, hogy valaki öt évig vagy akár három évig áll nyomozati, illetve ügyészségi eljárás alatt, és utána lezajlik a bírósági eljárás, mondjuk, plusz két és fél év alatt, akkor a jelen szabályozás alapján már nem tekinthető úgy, hogy az ő ügyében oly mértékben elhúzódott az egész eljárás, hogy azt értékelni lehessen, és bármiféle kompenzációra jogosult legyen.

Ez azért felháborító szerintem, hiszen az emberi jogi bíróság gyakorlatában, ahogy önök le is írják, nemcsak a bírósági tárgyalást  ha egy büntetőügyről beszélünk, nemcsak a bírósági tárgyalást , de az ügyészségi és egyébként a rendőrségi, tehát a nyomozati szakot is értékelni kell, és annak az időtartamát is be kell számítani. Ahogy mondtam, Magyarországon ezek legalább annyira hajlamosak elhúzódni, mint a bíróságok előtti szak, és így ebben a formában önök megkerülik azt, hogy a büntetőeljárás az állam részéről természetesen nemcsak a bíróságokat, de ugyanúgy az ügyészséget és a nyomozó hatóságokat vagy egyáltalán a nyomozó hatóságokat is magába foglalja, hogyha valakit eljárás alá vesznek, akkor ő a jogerős döntésre mondhatja azt, hogy az ügye elbírálásra került.

Ami pozitív, hogy a szintektől függetlenül, tehát hogy hány bírósági szintet járt meg, attól függetlenül mondja ki a javaslat ezeket az időtartamokat, nyilvánvalóan hogyha, mondjuk, egy harmadfokú vagy egy felülvizsgálati eljárás is szóba kerül, akkor négy évre emeli. Ez önmagában még nem lenne ördögtől való, hogyha a nyomozati szakot is idevennénk.

Aztán, ahogy azt az államtitkár úr elő is adta, az első szakasz a miniszterhez való fordulás, tehát hogyha valaki egy ilyen igényt szeretne érvényesíteni, egy vagyoni elégtételt szeretne érvényesíteni, akkor az igazságügyi miniszterhez kell fordulnia, és hogyha ott nem jön létre egy egyezség, akkor léphet be a második szakasz az első szakasz után, és akkor bírósági perre is lehetőség van. Illetve az, hogy ez az új jogszabály, ez az új forma, elégtételi forma bevezetésre kerül, az nem jelenti azt, hogy a bírósági jogkörben okozott károkért vagy egyéb sérelmekért bírósághoz fordulhasson az adott személy. Ez jó, tehát ennek örülünk, hogy ez önmagában nem zárja ki, azt viszont, megmondom őszintén, nem értem, hogy az igazságügyi minisztert miért szükséges az első szakaszban bevonni, ráadásul úgy, hogy mérlegelési jogköre nem igazán lesz a miniszternek; ezt önök is leírják, hogy a megalkotandó kormányrendeletben taxatíve meghatározásra kerül, hogyha jól értem, hogy milyen elhúzódásért milyen  gondolom, itt évszámokat most nem mond az államtitkár úr, hogy elérhető-e ez a kormányrendelet, gondolom, még nem , mennyi összeget milyen időelhúzódásért lehet megítélni, gondolom, külön a polgári, a közigazgatási és a büntetőperekben lehet megítélni. Tehát ez egy mechanikus ellenőrzést igényel, be kell nyújtani a papírokat, megállapítják, hogy valóban elhúzódtak ezek az eljárások, és megítélik, erre ugyanúgy alkalmas lenne az a bíróság is, amely első fokon eljár. Tehát hogyha ezt önök is több helyen, a részletes indokolásban, az általános indokolásban leírják, hogy itt nagy mérlegelése nincs a miniszternek, akkor miért kell őt bevonni, iratokat küldözgetni, az első fok majd felküldi a miniszternek, ő megállapít valamit, és akkor utána bevonva egy pluszkört kell futni, már a minisztert bevonva  ez tulajdonképpen egy felesleges centralizálás.

Annak örülök, hogy illetékmentesen és formanyomtatványon lesz benyújtható ez az eljárás, ez így természetes, és örülök neki, hogy ez így került bele a javaslatba, de azért  ahogy mondtam  egy-két kritikánk is van, amelyekre most részletesen is ki szeretnék térni.

Azt már említettem, hogy miért nagyon visszás, hogy a nyomozati szakot nem számítják bele, de a közigazgatási perben is felmerülhet ez, illetve a közigazgatási eljárásokban is, nem csak a büntető eljárásokban, hiszen hogyha valaki a közigazgatási, bármely közigazgatási hatóság előtt keresi az igazát, akkor őt kevésbé fogja érdekelni, hogy mondjuk, még hány bírósági szakot kell megjárnia, az ő sérelme vagy az ő problémája vagy az állam irányába tanúsított elégedetlensége a perelhúzódás miatt ugyanúgy meg fog jelenni, hogyha a különböző hatóságok első fokon vagy másodfokon elhúzzák ezeket az ügyeket.

Az is pozitív, hogy késedelmi kamat jár azután, hogyha megállapításra került, illetve amint ezek az összegek, a kifizetett kompenzáció esedékessé válik, ennek is így kell lennie, de ahogy elmondtam, az egyezségkötési eljárás külön szabályait nagyon szeretnénk megismerni, legalább azt, hogy mekkora összeg jár, mennyire lehet ezeket az összegeket… Gondolom, azért a strasbourgi bíróságnak a gyakorlatánál jóval kevesebb összegekről beszélhetünk, lévén hogy meg akarják úszni ezeket az eljárásokat, mármint hogy nagy számban komolyabb összegeket ki kelljen fizetni, de azért valami tájékoztatást erről elvárnánk, hiszen hogyha ezek egyébként méltányos összegek, akkor támogatható is a javaslat. Hogyha csak kiszúrják az embereknek a szemét egy minimális összeggel, akkor természetesen ez a javaslat tartózkodással vagy akár nemleges szavazattal is találkozhat az ellenzék részéről.

Kiemelném azt, hogy pozitív, hogy nem igényel az eljárás jogi képviseletet, ezt mondjuk, jó lenne akár a végrehajtók előtti eljárásra is kiterjeszteni, de most ebbe nem szeretnék belemenni. Ebben az esetben ez mindenképpen előremutató.

A hat hónapon belüli kezdeményezhetőséget én azért kitolnám, államtitkár úr, legalább egy évre, lévén hogy az állampolgárok sokszor nincsenek abban a helyzetben, vagy nem mindig vannak abban a helyzetben, hogy feltétlenül tisztában legyenek azzal, hogy egy ilyen jogosultságuk van, és fél év elég gyorsan el tud telni. Úgy érzem, hogy az állam itt is megpróbál menekülni a kötelezettségek teljesítése alól.

Illetve a 11. szakaszt illetően még lenne egy megjegyzésem. Hogyha a miniszter tesz egy ajánlatot, akkor azt el is kell fogadni annak, aki benyújtotta a kérvényt, ez így még rendben is van, viszont hogyha ezt kifejezetten nem teszi meg, mármint az elfogadást az állampolgár, akkor visszavontnak kell tekinteni az ő beadványát.

(20.50)

Én azt gondolom, hogy abban az esetben, ha valaki már beadvánnyal élt, kérte a minisztert, hogy állapítsa meg, tehát az elsőfokú bíróságnál beadvánnyal élt, és a miniszterhez került, a miniszter megállapította azt, hogy fennállnak a körülmények, meg kell állapítani a kártérítést, a kompenzációt, akkor ne kelljen még egy kört futni, ha ő erre nem reagál, akkor azt tekinthetnénk annak, hogy elfogadja a miniszter javaslatát, ez így lenne korrekt.

A 17. §-ban a Debreceni Törvényszéket nevezik meg kizárólagos illetékességű eljáró bíróságnak. Itt elég furcsa, hogy a joggyakorlat egységesítésére hivatkoznak. Ahogy az előbb mondtam, túl sok joggyakorlat nem tud kialakulni, lévén hogy kormányrendeletben taxatíve meg lesz határozva, hogy miért mennyi összeg jár, tehát itt a joggyakorlatra való hivatkozást eltúlzottnak érzem. Illetve azt sem tudom, hogy miért a Debreceni Törvényszékre esett a választás, talán ott az ügyterhek alacsonyabb számban vannak jelen. De mi van, ha ez változik? Célszerűbb ezért az ilyen hatásköröket, kizárólagos illetékességi köröket egy budapesti bíróságra telepíteni, úgy természetesen, hogy a megfelelő munkaerőt is biztosítják. Illetve arra sem kaptunk választ, hogy ha a Debreceni Törvényszék, illetve az alatta működő egyéb, mondjuk, járásbíróságok jártak el, akkor miért a Kecskeméti Törvényszék kerül kirendelésre.

Ezekkel a hozzáfűzésekkel nagyon várnám államtitkár úrtól, hogy főleg az összegszerűségre valami választ kapjunk, és ebben az esetben akár ez egy elfogadható javaslat is lehet. Így azért még számos pont megmagyarázására vár. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy nagyon fontos dolgot kihagytam, ami kardinális. A 6. §-ban azt írják, hogy amikor büntetőeljárásban az ítéletben a büntetés kiszabásakor szerepel, hogy az eljárás elhúzódását valamilyen módon figyelembe vették, akkor nem jár a kompenzáció. Államtitkár úr, ez azért abszurd, mert ha elhúzódnak ezek az eljárások, akkor a bíróságnak, mondjuk, egy öt éven túli ügyben kutya kötelessége, hogy figyelembe vegye a büntetés kiszabásakor az elhúzódást. Ha viszont figyelembe vette, akkor ez alapján nem jár semmi, tehát tulajdonképpen ez a 6. § olyan, mintha nem is adnának semmit. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm. Nagyon röviden szeretnék hozzászólni. A módosító javaslatokat megvárjuk, mert mindig a végén lehet látni, hogy pontosan miről is szavazunk. Valóban, javarészt technikai módosításokat tartalmaz az előttünk fekvő javaslat. Azt azért kiemelném, hogy az Alkotmánybíróság ösztöndíja abszolút támogatható, de nem biztos, hogy ebben a javaslatban, a büntetőeljárásról szóló és a büntetőjogi szabályok különböző technikai, illetve kodifikációs javaslatában van a helye. Ha már Lábady Tamást említették, aki kiváló jogtudós volt, nem biztos, hogy örülne neki, ha egy ilyen salátajavaslatban, egy büntetőjogi technikai salátajavaslatban láthatná viszont a nevét, mint egy egyébként valóban nemes alkotmánybírósági ösztöndíjprogram megteremtési joganyagában.

Illetőleg, amire felhívnám a figyelmet és aláhúznám, örülünk neki, hogy a minősített adatokkal való visszaélés esetén most már bárki tehet feljelentést. Az viszont sajnálatos, hogy eddig az Alkotmánybíróságra kellett várni, hogy ezt megtegyék. Egyébként, amikor ez elfogadásra került, talán 2009-ben volt, amikor a minősített adatokról szóló törvényt módosították, már akkor a Jobbik parlamenten kívüli pártként, nagyon sok kifogás mellett ez volt az egyik, amit elmondott, hogy gyakorlatilag a jövőben megvalósíthatatlan lesz a minősített adatokkal való visszaélés. Hiszen ha csak az tehet feljelentést, aki a minősítő, illetve minden más feljelentést el fog utasítani az ügyészség, akkor tulajdonképpen hogy várjuk el azt, hogy a minősítő saját maga ellen tegyen feljelentést. Illetőleg, hogy továbbmenjek, nyilvánvalóan, ha más ezt megvalósította, akkor ezt megteheti, de abban az esetben, ha a minősítő követi el, akkor bolond lesz önmaga ellen feljelentést tenni.

És ez azzal is járt, amit láthattunk sok esetben, például egyes kormánypárti képviselők részéről, hogy kijöttek a Nemzetbiztonsági bizottság üléséről, és az ülésen hallottakat, úgy, ahogy van, a minősített adatokat is a sajtó elé tárták; vagy abban a formában, ahogy elhangzott, vagy elferdítve, nehezen lehetett ebben az esetben a sajtó által a kijelentések igazságát ellenőrizni. Illetve, aki ott volt ellenzéki részről, túl sokat nem tehetett hozzá, hiszen nem cáfolhatta vagy erősíthette meg, hiszen akkor ő is a minősített adattal való visszaélést elkövette volna.

Na most, ha ez egy kormánypárti képviselő részéről történt meg, akkor a minősítő nyilvánvalóan nem tett feljelentést, ha ugyanezt egy ellenzéki képviselő megtette volna, akkor viszont a feljelentés rögtön megszületett volna ennek akár a tizedéért is. Úgyhogy nagyon örülünk neki, hogy ez a javaslat végre bevezetésre kerül, és ez azt fogja jelenteni, hogy ha már az említett példánál maradnánk, hogy bárki, aki mondjuk, a Nemzetbiztonsági bizottság ülése után ferdített, félrevezető vagy akár valós, de minősített adatokat nyilvánosságra hoz, legyen az akár kormánypárti képviselő is, számolhat azzal, hogy egy feljelentést meg lehet vele szemben tenni. Az már egy másik dolog, hogy az ügyészség munkája mennyiben ellenőrizhető, és mennyiben fogják valójában az ő felelősségét megállapítani.

De ennyire ne menjünk messze, a lényeg az, hogy önmagában már a feljelentés megtehető lesz, és nem fogják a nyomozó hatóságok azzal visszadobni, hogy nem arra jogosulttól származik. Meglátjuk, hogy ez a gyakorlatban, ahogy mondtam, hogyan fog érvényesülni. Ez mindenképpen egy nagyon régi, majdnem tízéves mulasztása a Magyar Országgyűlésnek. Köszönöm. (Magyar Zoltán tapsol.)

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Nem hiszem, hogy itt e késői órán mély jogi vitákba szeretne bárki a jelen lévő 5-6 képviselő közül  lehet, hogy rosszul számoltam, lehet, hogy 7-en is vagyunk a teremben  belemenni, én két dolgot szeretnék kiemelni ebből a javaslatból. Kiemelhetnék többet is, most a pozitívakat direkt nem fogom elmondani (Dr. Kovács Zoltán: Mert azt már elmondtam.), mert ahogy mondtam, későre jár, viszont két dolgot így is alá szeretnék húzni a felszólalásomban.Egyrészről a csődtörvénynek azt a passzusát, azt a módosítását, amelynek alapján a felszámolók névjegyzékét vezető szerv egy éven túl nem tud majd kiszabni bírságot a jogsértő magatartás tekintetében, ami tekintetbe véve, hogy ez a beszámolók benyújtása után számítandó, ez elég gyorsan eltelik, és nem biztos, hogy oda fog érni az ellenőrzésre jogosult szerv. Tehát sok esetben egyfajta büntetlenséget jelent, vagy a határidőből való kicsúszás miatt, a tudomásra jutási határidőből való kicsúszás miatt ez gondokat okozhat. Ráadásul, ahogy mondtam, a tudomásra jutás itt nem azt jelenti, hogy az adott elkövetett szabálytalanságról szerez tudomást, hanem a beszámoló benyújtásától számítva telik az egy év, ami nem azt jelenti, hogy az rögtön megállapításra is kerülhet, hogy valami szabálytalanul került megállapításra, benyújtásra. Ez az egyik.

(22.10)

A másik a 28. oldalon a 3. §  akkor így pontosabb , amelyben azt látom, hogy megint a végrehajtóknak kedvez a kormány. Nem a szívem csücskei a végrehajtók, nem azért, mert végrehajtásra ne lenne szükség, korrekt, állami kézben lévő végrehajtásra ne lenne szükség, viszont mint egy kötelező állami feladat kiszervezve magánvállalkozóknak, akik busás, jól jövedelmező üzletként, sokszor visszaélve a különböző hatásköreikkel és jogköreikkel, illetve az ügyeket úgy rendszerezve, összegezve, összesítve, szétválasztva, ahogy a pénztárcájuknak megfelel, így ez a rendszer nem fenntartható, és állami kézbe kellene venni. Hozzáteszem, hogy a törvényszéki végrehajtást is most szervezi a NAV alá a kormányzat, ami még önmagában első körben nem is hangzana rosszul, viszont félő sajnos, hogy ez kiszervezésre fog kerülni akár a NAV által az önálló bírósági végrehajtóknak, tehát a rendszer megint csak abba az irányba hat, hogy jóval nagyobb pénzért az önálló bírósági végrehajtók fogják ellátni ezeket a feladatokat, úgy is, hogyha az államnak kell megelőlegeznie, és úgy is, hogyha ezután ezeket az összegeket nem sikerül majd behajtani, tehát a haszon ott marad ezeknél a végrehajtóknál, az önálló bírósági végrehajtóknál, a költség  ahogy azt megszokhattuk ’90 után  meg az államnál marad.

De hogy mi is van a 3. §-ban?  mert itt a végrehajtásokról napestig lehetne beszélni. Arról van szó, hogy a vagyontárgyak közös tulajdonának árverése esetében a fő követelés a megállapított vételár összegéhez fog igazodni, ami azt jelenti, hogy nem arról szól a történet, hogy egy ilyen közös tulajdon megszüntetésénél egy meghatározott cselekmény végrehajtásaként fogják számítani a díjakat, ami jóval alacsonyabb, hanem úgy fogják tekinteni, mint hogyha az egész összeget, tehát mondjuk, az ingatlannak az értékét egy pénzkövetelésként behajtanák, és ezért sokkal nagyobb összegeket tudnak a végrehajtók kiszabni. Hozzáteszem, hogy ez valószínűleg olyan esetekre is igaz, amikor valójában valaki nem jut hozzá, mondjuk, egy összeghez, tehát nem arról van szó, hogy volt egy tartozása, azt behajtják, és odaadják neki, hanem csak egy közös tulajdonnak a megszüntetését próbálná elérni, tehát ahhoz próbál hozzájutni, ami egyébként az övé, csak olyan formában, hogy ő valamilyen módon, akár anyagilag, akár természetbeni megosztással hozzájusson a tulajdonához. Na most, erre kiszabni egy jóval magasabb költséget, az szerintem megint nem más, mint a végrehajtóknak kedvezés.

Ahogy ígértem, most egyéb részletpontokra nem térnék ki, nyilvánvalóan azért a pozitívum mellett még ezen túl is lenne egy-két vagy jó pár kritikánk, azt majd a bizottság előtt esetleg ismertetni fogom. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Többször felvetettem az Országgyűlésben és többször vitatkoztunk arról, hogy a kormánynak van-e felelőssége, illetve van-e teendője a kialakult helyzetben, a bíróságok függetlenségét veszélyeztető helyzetben. Államtitkár úr korábban azt mondta, hogy nincs, én továbbra is fenntartom, hogy a sarkalatos törvények kezdeményezési jogán keresztül a kormánynak igenis van felelőssége, hogy a bíróságok törvényes működését biztosítsa.

(13.10)

Azt láthattuk, hogy akárhány kritika is érkezett az Országos Bírósági Hivatal és elnökének, Handó Tündének a tevékenysége kapcsán, önök nem érezték úgy, hogy be kellene avatkozni, vagy az Országgyűlés elé akár egy törvénymódosítást be kellene hozniuk. Kiderült, gyakorlatilag az utóbbi idők is megerősítették, hogy Handó Tünde egyszemélyes döntései kontroll nélkül vannak, és ezt nem csak mi mondjuk. Gyakorlatilag ott tartunk, hogy az Országos Bírói Tanács  amely a kontrollt kellene hogy gyakorolja  ellehetetlenítésére törekszenek, és azt látjuk, hogy tagjait egyesével vadásszák le, minősítik hazaárulónak, vagy éppen a legutóbbi időben már Soros-ügynöknek is, miközben Handó Tünde évek óta egyetlen érdemi választ sem adott az ellenzéki képviselőknek az Igazságügyi bizottság ülésén.

Integritási szabályzatát az Alkotmánybíróság elkaszálta, így bírók egyes csoportja Strasbourghoz is fordult. A legutóbbi sajtóhírek szerint az Európai Bírói Egyesület is eljárást indított az ügyben, és a Magyar Bírói Egyesület sem ellenezte ennek a folyamatnak a megindítását, és a hírek szerint levélben fogják kikérni a két magyar igazságügyi szerv működését.

Felmerül a kérdés, államtitkár úr, hogy továbbra sem érzik úgy, hogy teendőjük lenne, a kormány továbbra sem érzi úgy, hogy bármit kellene tenni az igazságügy megvédése érdekében, illetve megérkezett-e önökhöz az Európai Bírói Egyesület megkeresése, és ha még nem, beavatna-e minket, ha ez megérkezik, akkor mit kívánnak erre válaszolni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Külön köszönjük, hogy itt maradt meghallgatni a vezérszónoki kört, ez fontos, hiszen a vélemények talán eljutnak a minisztériumhoz és miniszter úrhoz. Bár hozzáteszem, hogy örültünk volna neki, ha a miniszter úr a minisztériumi egyeztetésen is ott tud lenni, illetőleg mi elküldtük a javaslatainkat, Völner államtitkár úr ott volt, de úgy tűnik, hogy nem nagyon sikerült beépíteni, hiszen rögtön benyújtásra került a törvényjavaslat, ami előttünk fekszik. Nem tudtak beépülni, nyilvánvalóan még meg sem tudták fontolni, olyan gyorsan benyújtották ezt a javaslatot. Azt gondolom, hogy ha valóban egy olyan egyeztetést szerettek volna tartani, ahol az ellenzék véleményére valóban kíváncsiak lettek volna, akkor ezt jobb lett volna előbb megtenni, és legalább formálisan valami válaszra méltatni az ellenzéki beadványozókat. De ez már a múlté, itt az országgyűlési vita, hogy megbeszéljük azokat a kifogásokat, amelyek felmerülnek.

Nyilvánvalóan az ellenzéki oldalról nem a Jobbik lesz a egyetlen, aki megfogalmazza ezeket az aggályokat. Biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, amelyeket megismételnek majd az utánam szólók, lesznek olyanok, amelyeket kiegészítenek. Jómagam Varga-Damm Andrea képviselőtársammal, aki most bizottsági ülésen van…  de egyeztettük, amennyire tudtuk, a felszólalásunk tartalmát. Nyilván lesz itt is olyan dolog, ami megismétlésre kerül, de ahogy szokták mondani: ismétlés a tudás anyja.

A konkrét témákra rátérve: az expozékból, a miniszteri expozéból és a Fidesz vezérszónokának, Kovács Zoltánnak a szavaiból az derül ki, hogy úgy tűnhet, hogy a közigazgatási bíráskodás egy jelentős reformra szorul Magyarországon, és komoly bajok vannak vele. Úgy gondolom, hogy ez nem így van. Ha egy rendszert átalakítunk, akkor lehet azt mondani, hogy így majd jobb lesz, és akkor nyilvánvalóan a kritikákat is viselni kell, illetve az ellenzék el fogja mondani, hogy esetleg mi erről a véleménye, de azt sugalmazni, hogy most probléma van a bíróságokkal, a közigazgatási bíróságok függetlenségével, ez szerintem túlzás; illetve, ha probléma van, akkor lehet, hogy a függetlenségével van probléma. Én az ön jó szándékát természetesen nem vitatom el, de azt látjuk, hogy a gyakorlatban azok a szabályok, amelyek meghozatalra kerültek, sajnos azokat a kiskapukat meghagyták, amelyeket ugyanúgy az OBH elnöke, mint a kormány ki is használt.

Völner államtitkár úrral több interpellációs és szóbeli kérdéses műfaji vitát folytattunk arról, hogy eleve a kormánynak az OBT, OBH, tehát az Országos Bírósági Hivatal és az Országos Bírói Tanács kialakult feszültségébe van-e beavatkozási feladata. A beavatkozást úgy értem természetesen, hogy a kétharmados törvények módosításával az Országgyűlésen keresztül. Tehát nehogy félreértsék, nem a kormány kézi beavatkozását kérem számon. Azt viszont igen, hogy azokkal a kiskapukkal, amelyeket igenis megnyitottak, és az OBH mindenkori elnökének a diszkrecionális jogán múlik, visszaél-e vagy nem; sajnos az utóbbi időben Handó Tünde gyakorlatából azt láthattuk, hogy bizony nem a jogszabályoknak megfelelően járt el. Erre már alkotmánybírósági döntések vannak, integritási szabályzatának bizonyos főbb pontjait megsemmisítették. Már a Munkaügyi Bíróság is kimondta egy bírósági kinevezés ügyében, hogy nem megfelelően járt el Handó Tünde, illetve Strasbourg előtt is vannak ezek az ügyek.

Hogy miért mondom ezt el, államtitkár úr, a közigazgatási bíróságoknál? Nagyon fontos, hogy amikor ezeket a jogszabályokat megnézzük, akkor az elmúlt nyolc év gyakorlata alapján nekünk azt kell keresnünk, hogy melyek azok a kiskapuk, amelyeket a kormány ki tud használni, és még a kiskapuk méretét is tágítva hogy próbál majd a leírtakkal visszaélni, illetőleg, ha valaki visszaél vagy nem tartja be ezeket a szabályokat, még ezeket a szabályokat sem, amelyek leírásra kerülnek, akkor lesz-e olyan erő, hatalom, aki ezt kontrollként ellenőrizni tudja. Ahogy látjuk, és ezért mondtam el a bevezetőmben a bírósági rendszer igazgatását, ami az Országos Bírósági Hivatalon keresztül valósul meg, ott is minden szép elmondásra került az expozéban, sajnos a gyakorlatban azt látjuk, hogy a kontrollra hivatott szerv, az Országos Bírói Tanács teljesen tehetetlen.

De hogy a közigazgatási bíróságokra most már tényleg a konkrétumában rátérjek, önök azt is elmondták itt azon túl, hogy mennyi európai példát láthatunk egy hasonló rendszerre; hozzáteszem, hogy ha kiszemezgetünk bizonyos motívumokat és összerakjuk, attól még nem biztos, hogy az jól működő lesz, illetve azon is múlik, hogy kik azok, akik alkalmazzák ezeket a jogszabályokat.

Ahogy láthattuk, ha nincs szándék, márpedig Ausztriában vagy a nyugati országokban kevésbé látom a szándékot, hogy konkrétan beavatkozzanak az igazságszolgáltatás működésébe, tehát ha ott a miniszter valójában csak egy igazgatási jogkörben jár el, nem szól bele, nem kíván beleszólni, hogy akár a pártállás, pártkötődés milyen mértékben befolyásolja a kinevezéseket, akkor ez egy jól működő modell lehet. De ebben a modellben, miniszter úr, gondoljon bele  megint csak a legjobb szándékkal , lehet, hogy egy idő elteltével nem ön lesz a miniszter, illetve ez mindenkinél bekövetkezik előbb-utóbb, nyilván örökre nem ön lesz. És ha ön még a legjobb szándékkal most azt mondja, hogy úgy fog eljárni, ahogy a törvény betűjének és az erkölcsnek megfelelő, akkor is jöhet utána majd egy kinevezett; mondjuk, ha ön nem megfelelőképpen hajtja végre a politikai utasításokat, lehet, hogy egy olyan miniszter lesz, aki ezt meg fogja tenni, és bizony ezekkel a jogszabályokkal vissza fog élni.

Tehát az európai összehasonlítás ezért egy kicsit mindig sántít. Hozzáteszem, a klasszikus példa erre, hogy az akasztófa esetében is különböző rönkfákat, illetve fahasábokat találni, ártalmatlan dolog, illetve a kötelet is használják sok mindenre, de így egyben mint akasztófa, nyilvánvalóan kicsit más az üzenete, mint a farudaknak és egy kötélnek külön. Ezt látom én is, ahogy megkonstruálják ezeket a javaslatokat.

Viszont, ha már nemcsak az európai példák, hanem a magyar jogtörténet is hivatkozási alap, ez most is elhangzott, miniszter úr, mi is előkerestük, hogy a jogtörténeti tankönyvek mit mondanak erről a XIX. század végi, tehát az 1896-os törvényről, hogy mi volt ennek a háttere, és ez hogyan jött létre. Idéznék a Magyar állam- és jogtörténet című tankönyvből, Csizmadia-Kovács-Asztalos tankönyvéről beszélünk és erről az 1896-os törvénycikkről: „A közigazgatási bíróságokat elválasztotta a bírósági rendszertől, de a kormány saját felügyelete alatt központosította és a közigazgatási bíróságot a kinevezéseken, előléptetéseken keresztül függő helyzetben tartotta.” Tehát az a probléma, hogy a XIX. században sem volt ez egy modern dolog. Azt kell mondjam, voltak modern dolgok: például az 1848-49-es jogalkotásnak, a forradalom alatt megvalósított jogalkotásnak számtalan olyan vívmánya van, amivel megelőztük Európát. Valószínűleg egyébként a dualizmusban is számos ilyen törvényt találunk. Ez pont nem az volt.

Idéznék még egy jogtörténészt, Szabó Józsefet, aki szintén erről a törvénycikkről a következőképpen nyilatkozott, ez sem lesz hosszú: „A hatékony közigazgatási jogvédelem hiányáért a történelmi felelősség a korabeli politikai elitet terheli. Nem merték követelni a hatékony közigazgatási jogvédelem egyetlen változatát sem. A magyar politika féltette a központi hatalmat egy hatékonyan működő közigazgatási bíróságtól, arra törekedett, a közigazgatási jogvédelmet a legszűkebb körre terjessze ki.”

Tehát ezek azok a történelmi példák, amelyeket a jogtörténészek beismernek és leírnak, hogy már abban az időszakban sem volt egy modern rendszer, és az akkori elitnek ez volt a maximum, ameddig a független közigazgatási bíróságban el tudott menni.

(10.00)

Tehát sajnos ez egy rossz hivatkozási alap, és ha már jogtörténetről beszélünk, akkor nyilván ebbe belemélyedve a párhuzamokat is megláthatjuk, de ez nem a XXI. század, inkább a XIX. századba repíti vissza az országot.

Hasonló irányt láthatunk az általános indoklásban. Azt gondolom, hogy ebben lehet némi elszólás is, és megint csak idéznem kell, mert az egyeztetésen azt mondták, hogy a most felolvasandó mondat az indoklásból másra vonatkozik, de kérem, hogy közösen értelmezzük, mi is volt a célja ennek a javaslatnak. „Olyan megoldásra törekszik  mármint az előttünk fekvő javaslat , amely megteremti az igazságügyi miniszter igazságügyi igazgatással összefüggő hatásköreit.” Eddig rendben van is és értjük, illetve hogy mennyire van rendben, az kérdés, de az biztos, hogy egyértelmű. „…hogy jelenlegi eszközrendszeréhez viszonyítva nagyobb mértékben tudjon politikai felelősséget vállalni a közigazgatási bíróságok és azon keresztül a közigazgatási bírósági szervezet jó működésének biztosítása érdekében”. Ez számomra teljesen egyértelműen azt üzeni, hogy a miniszter politikai felelősséget szeretne vállalni a bíróságok úgymond jó működése felett.

Mi az a jó működés? Erről lehetne vitát folytatni. Nyilvánvalóan ebbe mindenki azt tud beleérteni, amit akar, de nemcsak magáról az intézményi háttérről beszélünk, ha elolvassák ezt a mondatot, hanem magáról a bíróságok és azok szervezetének a jó működéséről. Ez a szó egy gumifogalom, mindenki mondhatja, hogy amit ő tesz, az jó, illetve mondjuk, egy miniszteri beavatkozás úgymond jó célt szolgál. De attól tartok, hogy a gyakorlatban a politikai felelősségvállaláson lesz a hangsúly. Mi pedig nem szeretnénk, és azt hiszem, ezzel nem vagyunk egyedül nemcsak itthon, hanem Európában is, ha a miniszternek politikai felelősséget kellene vállalnia a bíróságok és azon belül is a közigazgatási bíróságok működése felett, hiszen a politikai felelősség beavatkozást is jelent.

Ez a 66. §-hoz fűzött indoklásban is kiütközik, azt gondolom, amikor egy olyan sajátos bírói attitűdről beszélnek, amit a közigazgatási bíráskodás igényel, amely képes megvédeni az állampolgárt a szükségszerűen erőfölényben lévő hatósággal szemben  ez rendben is van , ugyanakkor nem téveszti szem elől a közérdeket. Ez megint, ha átfut rajta az ember, fel sem tűnik, hogy a bíróságoknak alapvetően a jogszabályok alkalmazása és az azoknak megfelelő ítéletek meghozatala a feladatuk. Tehát nekik a közérdeket csak olyan formában kell figyelembe venniük, amennyiben a törvényekben az benne foglaltatik, és a törvényeknek való megfelelő döntéssel ők a közérdeket is szolgálják. De azon túl, hogy a jogvédelmi funkció és a törvényeknek megfelelés megvalósul, véleményem szerint a bíróságoknak kvázi mérlegelésen alapuló közérdekvédő jogosultsága nincs. Tehát ha a jogszabály egyértelmű és a peres állampolgárnak kell igazat adni, akkor ezt a bíróság nem írhatja felül, illetve egy bíró sem írhatja felül arra hivatkozással, hogy ez a döntés lehet, hogy a jogszabályoknak megfelelne, de valamilyen módon a közérdek ellen hat, és ezért olyan döntést kell hozni, ami a jogszabályoknak nem, de az állítólagos közérdeknek megfelel. Azt is tapasztaltuk, hogy Magyarországon a közérdek egyre inkább a NER-érdek felé tolódik.

Ki szeretnék térni a törvényjavaslattal kapcsolatban egy-két részletes pontra is és miniszter úrnak elmondani, hogy mely részletek azok, amelyek többek között azt sugározzák, hogy itt nem feltétlenül a függetlenségre törekszik a rendszer és a kormány. Megemlíteném először azt, hogy nagyon furcsa gyakorlat, hogy az önigazgatás megvalósul a bírói tanácsokban. Ez egyrészt a törvényszékek szintjén valósul meg, másrészt a felsőbíróságnál is. De azt láthatjuk, hogy ha személyi tanácsként járnak el ezek, tehát amikor a valós rangsor-megállapítási jogukat, vagy a kinevezési jogkörhöz kapcsolódó jogaikat gyakorolják, akkor érdekes módon egy plusz kontrollmechanizmus lép életbe. Tehát kvázi mondhatjuk úgy is, hogy egy kicsit mintha gyámság alá lennének helyezve. Ez a törvényszékek esetében csak azt jelenti, hogy kiegészül a felsőbíróság elnöke által delegált plusz két fővel. Tehát a felsőbíróság elnökét a jelen Országgyűlés fogja megválasztani, várományosa ennek a posztnak Patyi András. Erről majd Varga-Damm Andrea képviselőtársam részletesebben fog beszélni. Én egyébként ezt felvetettem a miniszteri egyeztetésen is, de persze ezt ott tagadták.

Elmondom azt is önöknek, hogy Hende Csabával egy üveg vörösborban sikerült ott helyben fogadnom. Jobbat nem tudtunk kitalálni, és ő tartotta a fogadást, hogy amennyiben Patyi András lesz a felsőbíróság elnöke, akkor ő ajándékoz meg a fogadás győzteseként egy üveg vörösborral, ha nem, akkor én buktam ezt a fogadást. Nyilván szimbolikus, de Hende Csaba olyannyira erősen mondta, hogy ő erről nem tud, ilyen szándék nincs, és ezt talán még elképzelni sem tudja, hogy muszáj volt ott helyben, és ez jegyzőkönyvbe is került, hangsúlyozni, hogy látható előre Patyi András lemondásával, illetve a bírói jogviszonyának az aktiválásával, hogy itt valami készül, de erről az utánam szóló képviselők nyilván fognak beszélni.

A személyi tanács működésében, amely akkor jár el, ha a legfontosabb ügykörökben kell személyi döntést hozni, ez még kirívóbb. Ha az Országos Közigazgatási Bírói Tanácsról beszélünk, abban szintén, amikor a jelentősebb jogköreit gyakorolja, csak négy bíró fog a saját tagjai közül ilyen jogkörben eljárni, és a többi tagot az Országgyűlés Igazságügyi bizottsága, aztán a legfőbb ügyész, a közigazgatás-szervezésért felelős miniszter és a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke jelöli. Nagyon furcsa, hogy négy bíró és négy külső ember jelenik meg, de csak azokban a döntésekben, amelyek esetében a valóban érdemi döntések meghozatalára kerülhet sor. Ez egy nagyon furcsa megoldás, és azt vetíti előre, hogy próbálják a bírókat itt is háttérbe szorítani.

Apró szakmai észrevételnek tűnhet, de a 16. §-ban, a jogegységi eljárásnál önök tulajdonképpen egyfajta esetjogot vezetnek be. Aztán ebből mindenki levonhatja a konklúziókat, hogy ez jó vagy nem jó  szerintem nem feltétlenül. Hiszen azt mondják, hogy ha a felsőbíróság valamely ítélkező tanácsa el kíván térni egy másik tanács határozatától, akkor jogegységi eljárást kell kezdeményezni. Tehát nem arról van szó, hogy egy jogegységi döntéstől szeretne eltérni, hanem egy akármely ügyben hozott határozattól. Ez egyébként azt is jelenti, hogy ezek szerint a felsőbíróságban dolgozó bíráknak napi szinten a többi bíró döntéseit is tanulmányozni kell, hiszen honnan tudnák máshonnan  hangsúlyozom, nem jogegységi ügyben, hanem egy szimpla ügyben , hogy egy határozat született és ettől ő, ahogy mondtam, el sem térhet. Tehát ez is egy változtatás a jelenlegi rendszerhez képest.

Aztán az önkormányzatokat is beterelik „természetesen” ebbe a rendszerbe. A felsőbíróság önkormányzati tanácsa fogja eldönteni, hogy mely önkormányzati döntés az, amely a jogszabályoknak megfelel, illetve amely nem. Ha ezen bíróságoknak a függetlensége nem biztosított, akkor az önkormányzati kontroll sem lesz demokratikus, ahogy elmondtam, és ha már az Országos Közigazgatási Bírói Tanácsnál tartottunk, önmagában azt sem tartom jónak, hogy ennek az elnöke automatikusan a felsőbíróság elnöke, hiszen akkor itt nem egy plusz külső kontroll valósul meg, hanem tulajdonképpen egy kézben összpontosul ez a pozíció.

Tehát minthogyha az OBH elnöke az OBT elnöke is lenne, ha a jelenleg fennálló rendszerre szeretnék utalni. A jelenlegi rossz gyakorlat átvétele, hogy önök minden vezetői pozíciónál a fegyelmi eljárás hatálya alatt álló bírókat kizárják. Ez azért nagyon rossz, miniszter úr, hiszen mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, és ráadásul, ha valaki pozícióban van és ellene fegyelmi eljárás indul, akkor ennek nincs következménye, viszont arra nagyon jó, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója kizárjon a választásból olyan jelölteket, akik neki nem tetszenek. Sajnos, ez a jelenlegi rendszerben nemegyszer megtörtént, ha a sajtóhíreket átfutják, nagyon sokan az OBT-választáson azért nem tudtak indulni, mert mit ad isten, egy fegyelmi eljárás indult ellenük, s aztán, ha utána ez nem áll meg, akkor már elbukták a választást.

(10.10)

A miniszteri jogkörökről szintén Varga-Damm Andrea képviselőtársam fog beszélni. Elképesztő mennyiségű jogkör kerül a miniszterhez, és itt nem csak a törvényszék elnökének szervezeti és működési szabályzatáról beszélünk, ami külön pikáns, hogy azt fel kell küldeni a miniszterhez, vagy akár az, hogy a miniszter személyesen fogja meghallgatni akár a bírójelölteket is, akiket elé felterjesztenek, a bírósági vezető jelölteket meg kötelező meghallgatnia. Halkan megjegyeztem az egyeztetésen, én úgy tudom, hogy azért a miniszteri pozíció elég fárasztó és terhekkel teli, és miniszter úr bár most itt tud lenni, hála istennek, de azon az egyeztetésen, amikor a minisztériumban voltunk, akkor sem tudott ott lenni egyéb közéleti feladatai mellett. Tehát ha a javaslatnak a szakmai minisztériumi vitáján sem tud a miniszter ott lenni, akkor majd egyesével mennyire lesz energiája meghallgatni ezeket a jelölteket, efelől vannak kétségeim. Tehát azt gondolom, ez szintén abba az irányba hat, hogy nemcsak hogy túlterheljük a minisztert, hanem a hatáskörét is extrém módon növeljük, ráadásul a miniszter fogja eldönteni, hogy a három elé terjesztett jelöltből ki lesz bírósági vezető, illetve ki lesz úgymond egyszerű bíróvá kinevezve. Ahogy mondtam, a többi hasonló hatáskört majd Damm Andrea képviselőtársam fogja elmondani.

A felsőbíróság elnökének kinevezési feltételeinél roppant kevés az öt év közigazgatási ügyszakban eltöltött gyakorlat, illetve még ez se kell, elég emellett tíz év olyan idő, amit közigazgatási jogi szakterületen szerzett, ami azt jelenti, hogy a felsőbíróság elnökének olyan ember is kinevezhető, aki életében nem volt bíró. Ez azért elég furcsa. Nem tudom, hogy ez Európában mennyire gyakorlat, biztos ezt is megvizsgálták, nem tudom, hogy van-e erre európai példa, nagyon csodálkoznék, ha lenne. Egyébként ez a többi pozícióra, tehát a másodelnökre is igaz, de akár a törvényszéki elnökökre is, ott is öt év gyakorlat elég, ráadásul ott még az ötéves közigazgatási jogi szakterületen eltöltött gyakorlat is elég.

Tehát hogy egy szemléletes példával éljek, úgy lehet valaki törvényszéki elnök, hogy mondjuk, egy kormányhivatalnál jogi előadóként dolgozott öt évet, és olyan bíróknak fog feladatokat adni és igazgatni őket, akik mondjuk, 25-30 éve a pályán vannak. Tehát azért el tudjuk képzelni ezt a helyzetet, ez megint csak nem a független működést és a szakmai működést erősíti véleményem szerint, és sajnos attól tartok, az idő be fogja bizonyítani, hogy ebben is nekünk volt igazunk, hozzáteszem: sajnos. Meg kell említenem, hogy még a kinevezéskor is a miniszter fogja beosztani a bírókat a közigazgatási bíróságokra, és ahogy elmondtam, a különböző hatáskörök itt még véget sem érnek.

A pályázatok elbírálási rendszerét említettem, illetve a miniszternek a szerintem kiemelkedő jogköreit. Viszont itt a végére még egy dolgot ki kell emelnem, és ez a jogegységi határozatoknak az a válfaja, amikor kiderül, és itt tetten érhető az, hogy az egész közigazgatási bírói rendszer különválasztása a Kúriától egy fából vaskarika, vagy egy fém faház  ahogy azt lehetett látni bizonyos kereskedelmi láncok hirdetéseiben , ugyanis amikor a Kúrián születnek bizonyos döntések, és erre önök is gondoltak, le van írva egy külön fejezetben, születhetnek a Kúrián bizonyos jogi kérdésben döntések, akár jogegységi határozatok, amelyek esetében majd a közigazgatási felsőbíróságon eltérő döntések születnek, és így a jogrendszer eléggé sérülni fog, annak az egységessége.

Mit lehet csinálni ez esetben? Ahogy önök az indoklásban írják, egy úgynevezett szuper jogegységi eljárást fognak indítani. Pont ezért a Kúria a fő szerv, amely összefogja a szakmai munkát, hogy ne kelljen ilyen hiperszuper jogegységi eljárásokat indítani, ha netalántán ezek a bíróságok másfajta jogegységi határozatokat hoznak. És akkor kell majd külön egy hatásköri tanács is természetesen, ha pozitív vagy negatív hatásköri összeütközés adódik, vagyis ha a közigazgatási bíróságok és a rendes bíróságok is megállapítják egy adott ügyben, ügycsoportban a hatáskörüket, vagy ha az egyik sem állapítja meg. Ebben az esetben majd a Kúria bíráinak, a Kúria-elnök és a felsőbíróság elnökének közös részvételével le kell majd ülni, át kell tárgyalni ezeket az ügyeket, és adott esetben együttes jogegységi tanácsot is ki kell majd alakítani, ami majd eldönti, hogy ki is lesz az, pontosabban milyen döntést hozzanak, amely a Kúriára és a felsőbíróságra is érvényes.

Azt hiszem, ez szakmailag is alátámasztja azt, hogy teljesen fölösleges ezt a szervezetrendszert, miniszter úr, különválasztani. Ha már itt kiderül, hogy gyakorlatilag egy párhuzamos rendszer, a magyar egységes joggyakorlatot, jogalkalmazást csak döcögősen, egymással egyeztetve különböző  és tényleg önök írják  szuper jogegységi eljárásokkal tudják megvalósítani, akkor nagy a probléma, és azt vetíti előre, hogy a jelenlegi gyakorlattal önöknek csak az a baja, hogy születhetnek olyan döntések, amelyek a NER érdekei ellen vannak, noha a jogszabályoknak megfelelnek. A választás után láthattuk azt is, maga Orbán Viktor nyilatkozta, hogy a Kúria elvett egy mandátumot a Fidesztől. Tehát azt gondolom, lévén, hogy a Kúria a jogszabályok betartásáért felel, és a döntésük nem volt jogszabálysértő, ha valaki jogászként elolvassa, akkor ez egy olyan politikai támadás a Kúria ellen, amely azt vetíti előre, hogy kell itt egy másik bíróság, amelynek majd egy olyan vezetője lesz, aki hatékonyabban végrehajtja a politikai utasításokat. De ha ez még nem elég, vagy még ebben sem bíznak kellőképpen, akkor a miniszter be tud majd avatkozni, és a miniszter a hatáskörén keresztül akár még ezen legfelsőbb bíróság vagy a közigazgatási legfelsőbb bíróság elnökén is túl tud lépni.

Tehát azt kell mondjam, hogy még a saját embereikben sem tudnak megbízni, pedig aki erre a posztra aspirál, Patyi András, a bírságbajnok  ugye, emlékszünk Orbán Viktornak erre a videójára, ami nem egy gerillavideó volt, én először azt hittem, hogy ilyen nem létezik, hogy ezt hivatalosan kirakják, tehát ez biztos valami kiszivárogtatás, de emlékszünk rá , Patyi András elnézést kér Orbán Viktortól, hogy a jogszabályokra hivatkozással talán egy közintézmény-látogatás kapcsán néhány százezer forintos bírságot szabott ki. El tudjuk képzelni, hogy az a közigazgatási bíróság mennyire lesz független, ha mondjuk, egy olyan vezetője lesz akár Patyi András, akár más személyében, aki elnézést kér azért a miniszterelnöktől, hogy a jogszabályokat alkalmazza, a jogszabályokat betartatja vagy megpróbálja. Gondolom, az adott helyzetben nem volt más lehetőség, lévén hogy már ellenzéki jelölteket is ugyanezen okból megbírságoltak, mint egy bírságot kiszabni, de ezért súlyos, töredelmes, kéztördelő elnézést kell kérni.

Azt kell mondjam, el tudják képzelni, Isten óvja Magyarországot egy ilyen bírósági rendszertől, és ahogy mondtam, sajnos a gyakorlat minden bizonnyal ezt fogja alátámasztani. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(10.20)

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen elnök úr. Én is rövid leszek. Természetesen támogatható az előttünk fekvő javaslat. Nekem egy dolog merült fel, hogy a 750 millió euró nem túl magas-e, mert 240 milliárd forintról beszélünk éves bevétel szintjén. Magyarországon szerintem nagyon kevés cég felel meg ennek. Amerika nyilván ilyen szempontból más tészta, tehát lehet, hogy náluk ez kis összegnek számít, sőt biztosan.Gondolom, a viszonosság jegyében egy összeget kell mind a két fél részére meghatározni, de egyébként abszolút támogatható a javaslat, és ha már az OECD keretében ezt sikerült létrehozni, akkor így kétoldalú megállapodásként természetesen támogatható. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amiket államtitkár úr elmondott, azok valóban támogathatóak, de nem csak ez van benne a javaslatban. Tehát én nem azokkal szeretnék vitatkozni, amiket ön elmondott, mert azok valóban, főleg a családalapítás és a demográfiai helyzetnek a bármilyen módon és akár a közszolgálatban dolgozókon keresztül való támogatása is, maximálisan támogatható célok, amikhez minden segítséget megadunk, de azért a javaslat néhány olyan visszafelé lépést is tartalmaz, és ezt ki fogom fejteni, ami alapján úgy érezzük, hogy ezen lépések mellett, ami mondjuk, egy lépés előre, a javaslat tartalmaz párhuzamosan olyan lépéseket is, amelyek viszont „kettő lépés hátra” módon nehezítik a munkavállalóknak akár az életét, akár az anyagi lehetőségeit, akár a szabadságokra való jogosultságát. Tehát én nem azokkal szeretnék vitatkozni, ahogy mondtam, amit ön elmondott, hanem elmondanám, hogy mi a másik fele a javaslatnak, amik itt nem hangzottak el az előterjesztő részéről.Ha már a munkaidőről és a családok támogatásáról szó volt, azért azt el szeretném mondani, hogy a munkaidőnek bármi külön ellentételezés nélküli napi 12 órára emelése, államtitkár úr, nem egy családbarát megoldás, és bár a heti munkaidő maximum 48 óra lenne, tehát érthető, hogy nem mindennap lehet ezt 12 órára felemelni, de azért a heti 48 óra is azt jelenti, hogy bizony többet lennének vagy lesznek távol ezek az emberek a családjuktól.

Tehát a célok megfogalmazása rendben van, de itt már a napi munkaidőnél sem látom ezt feltétlenül megvalósulni. És hogy kiemeljek ebben a körben egy egyébként megint csak előremutató javaslatot, és ez is elhangzott, hogy a táboroztatásra, a táboroztatási költségekre, azok megszervezésére, itt a nyári táborokról beszélünk, ahol kiskorú gyermek van, megint csak nagyon jó, hogy a kormány valamiféle támogatást fog nyújtani, bár, ha jól tudom, ez kormányrendeletben kerül majd meghatározásra. Hogy ez pontosan hogy fog kinézni, ennek mértékét még nem láthatjuk, viszont, ha a szülők agyon vannak dolgoztatva a hivatalban, akkor az nyilvánvalóan megint csak nem a családok javára fog szolgálni, hanem tulajdonképpen ezen táboroztatás megszervezése is arra lesz jó, hogy a szülőket tovább lehessen dolgoztatni.

Nem látjuk a javaslatban, hogy a vezetők számát is csökkenteni fogják. Amikor a bürokráciacsökkentésről beszélünk, akkor nemcsak az átlagdolgozókat kellene mindig érinteni ezeknek a javaslatoknak, hanem végre leírni, megfogalmazni és végigvinni, hogy valójában a nagyon is fejnehéz magyar bürokráciában ilyen módon is változás állhasson be.

(13.40)

42 tárgykörben ad felhatalmazást kormányrendeletek megalkotására a törvényjavaslat, ami teljesen egyértelművé teszi, hogy nagyon sok olyan terület és részszabály lesz, amiket még nem ismerhetünk, és a kormányra lesz bízva azok kitöltése, de bizonyos helyeken, ahogy mondtam, az irányok már eleve nem jók. És vannak olyanok, ahol még jók is lehetnek, de jobb lett volna, ha az államtitkár úr ezekről is esetleg szót ejt.

Aztán a béremelkedés sem teljesen egyértelmű, hogy mindenkinek fog-e emelkedni a bére. Amennyire mi utána tudtunk nézni és az egyes kategóriákat meg tudtuk vizsgálni, korántsem biztos, hogy mindenki jól fog járni, sőt nagyon sokan lesznek, akik rosszabbul fognak járni vele. Akiknek egyébként emelkedik a bére, azt üdvözöljük, és örülünk neki, de egy olyan rendszert kellett volna megteremteni, hogy mindenki jobban járjon ennek az elfogadása esetén.

Aztán, ami abszolút elfogadhatatlan  és ezt alá szeretném húzni, mert ez egy fontos pontja a javaslatnak, illetve érintheti a dolgozókat -: az érdemtelenségre hivatkozva az elbocsátás lehetősége. Egyébként a rendvédelmi szerveknél is kiterjesztették a hasonló módon való kirúgások lehetőségét, illetve egyéb területeken is azt látjuk, hogy az indokolási kötelezettségnek sokszor akár a mellőzésével vagy nem megfelelő módon teljesítésével lehet kirúgni munkavállalókat vagy akár a rendvédelmi szerveknél dolgozókat. Itt, ebben a javaslatban ez azt fogja jelenteni, hogy ha valaki akár a munkahelyén kívül olyan magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az őt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv jó hírnevét  ez egy elég gumijogszabály , vagy továbbmegyek, a jó közigazgatásba vetett bizalmat rombolja  hogy ez pontosan micsoda, azt mindenki találja ki; szerintem nem véletlenül maradt ez ilyen gumijogszabály, mert a jó közigazgatásba vetett bizalom, azt kell mondjam, bármi lehet , nos, aki ilyet tesz, azt a meghallgatása nélkül is ki lehet majd rúgni, ha nem várható el, hogy ez a meghallgatás megtörténjen.

Úgyhogy ez szerintem ez nagyon erős szabály, ráadásul úgy, hogy ezzel párhuzamosan kikerül a közszolgálati tisztségviselőkre vonatkozó pártatlanság követelménye is, ami azt jelenti, hogy bizonyos esetekben nagyon könnyen, bármire hivatkozással ki lehet rúgni, akár egy Facebook- vagy egyéb közösségi oldalon megtett poszt alapján ki lehet rúgni a jövőben ilyen tisztviselőket. És tulajdonképpen a törvényekre hivatkozva fogják ezt megtenni, és a bíróság is nagyon nehezen fogja tudni megállapítani, hogy ez jogos volt-e vagy sem, hiszen  ahogy mondtam  a hivatkozás bármi lehet, tehát a bírósági utat is ilyen formában le fogják zárni, illetve formálissá fogják tenni az így kirúgott emberek vonatkozásában. S akkor még idevenném azt is, hogy az ügyészségről is jöttek olyan hírek, sőt konkrét eset, amikor egy egyébként kiválóan elismert ügyészt rúgtak ki  aki pereskedik is időközben , mert egy zárt csoportban írt egy posztot, ami talán kormánykritikus volt. Úgyhogy erre a félelemre szeretnék önök ezt a rendszert építeni. Ha nem így akarnának tenni, nem így akarnának eljárni, akkor nem ilyen javaslatokat hoznának ide a Ház elé.

Továbbmenve a korlátozó intézkedéseken: ha valaki távozik a kormányszolgálatból, akkor két évre megtilthatják, hogy abban az ágazatban működő cégeknél helyezkedjen el. Ezt én egy kicsit erősnek tartom, főleg úgy, hogy én nem láttam annak a kifejtését, hogy ez milyen kompenzációval járt vagy járhat ebben az esetben, illetve hogy ezt milyen körben tudják alkalmazni. Mert mondjuk, egy csúcsvezető, mondjuk, egy államtitkár esetében vagy egy helyettes államtitkárnál, még azt mondom, meg is értem, hogy nem engedjük, hogy azon a területen, amin ő, mondjuk, energetikával foglalkozott, elmenjen egy nagy energetikai céghez. Ez így van, vagy ez így tökéletesen elfogadható. De egy ügyintézőtől vagy egy középvezetőtől ezt elvárni szerintem túlzás, és megint csak egy olyan korlátozás, ami eddig ebben a formában nem szerepelt a jogszabályokban.

Aztán azt mindenképpen, ahogy mondtam, legalábbis a deklarált célok szintjén meg kell dicsérni, hogy az állapotos, gyermeket nevelő tisztségviselőkkel külön foglalkoznak, de ahogy mondtam, a munkaidő esetében  és a szabadságra is ki fogok térni  ez nem mindig jelenik meg. Valóban, a családalapítási támogatás egy jó dolog, ezt meg kell dicsérnünk, de ez a kevés előremutató javaslatok egyike.

Aztán a szakszervezeti véleményeket is megnéztük, hiszen fontos, hogy mit mondanak a szakszervezetek; nekünk fontos, hogy mit mondanak a szakszervezetek egy ilyen javaslatról, akikről azért nem lehet azt mondani, hogy vehemensen, véres torokkal támadnák a kormányt, főleg nem olyan javaslatok esetében, amelyek nekik pozitívak vagy akár semlegesek. A szakszervezetek is kiemelték, hogy ez a nagyon sok kormányrendelet  több mint 30 kormányrendelet , amik a különböző felhatalmazó rendelkezéseket fogják tartalmazni, és még nem születtek meg, jogbizonytalanságot okozhatnak, illetőleg nehezményezték azt, hogy a 2016-os illetménytáblát változatlanul hagyja a javaslat, tehát a fizetések alsó határa megmarad, és külön sérelmezték, hogy nincs kafetéria, szolgálati és álláshelyi elismerés sem.

Külön érdekes, hogy azokat a pozíciókat, amelyeket hat hónapig nem töltenek fel, betöltetlenek maradnak, egyszerűen elvennék és a központi álláshelyállományba helyeznék. Ez főleg azért érdekes, mert sok helyen olyan létszámhiány van, amit nem azért nem töltenek be, mert nem akarják, hanem mert egész egyszerűen nem tudják betölteni, nem találnak megfelelő  ráadásul sokszor olyan áron, olyan munkadíjért, amit kínálnak  jelentkezőket. Ha ezután fél év után elvonják ezeket az álláshelyeket, akkor lehetetlenné teszik ezeknek a szerveknek a működését, különösen a több évre előre való tervezést, és utána mindenféle adományként kell majd megpróbálniuk visszanyerni azokat a pozíciókat, amiket eddig sem tudtak betölteni. Ehhez talán az kapcsolódna, vagy erre az lenne a megoldás, hogy jobb munkakörülményeket teremtenek, illetőleg jobb béreket teremtenek, akkor biztos találnának ezekre a pozíciókra munkavállalókat is.

A szakszervezetek kiemelik, hogy megszűnik a helyettesítés és a helyettesítési díj, valamint az átirányítás lehetősége. Ezt sem pozitív dologként említhetjük meg.

Megszüntetni a javaslat a vezető és az ügyintézői szint közötti átjárhatóságot, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy ha eddig egy vezető megbízatása megszűnt, akkor ő ugyanúgy ügyintéző maradhatott annál a hivatalnál.

A jövőben, ha elfogadásra kerül ez a javaslat, ez azt fogja jelenteni, hogy ha valakinek a vezetői megbízatása szűnik meg, akkor a munkajogviszonya is meg fog szűnni, tehát ezt nem tartjuk egy jó javaslatnak, és az életpályamodell szempontjából sem előre vezet, inkább egy kiszolgáltatott helyzetet teremt, illetve hogy majd mindenki a vezetői pozíciójához igyekszik jobban ragaszkodni, hiszen nemcsak a vezetői pozíciója, hanem a megélhetése is függ ettől, és nemcsak a jelenben, hanem majd a jövőben is fog. Nem tudom, hogy ezt azért így fogalmazták-e meg, mert akkor esetleg kéréseket, fölülről jövő kéréseket is a kiszolgáltatottság miatt a vezetők jobban végrehajtanak, de azért ez a szempont is felmerülhet.

Ha már a szabadságokról volt szó, és államtitkár úr elmondta, hogy ez milyen jó; valóban, egy-két pluszszabadságot is tartalmaz, viszont azt el kell mondjam, hogy minden kormánytisztviselőnek öt nappal csökkenni fog az alapszabadsága a javaslat szerint, és a pótszabadnapok száma is alapesetben csökkenne. Amint államtitkár úr elmondta, bizonyos esetekben nőni fog, mondjuk, gyerekszületés esetén, de ez aligha fogja kompenzálni azt, hogy az alapszabadság csökken, illetve a más jogon megkapott pótszabadságok is jóval lejjebb esnek, tehát ez 25 napról 20 napra fog csökkenni, ami az alapszabadságot illeti. Itt számos példa van, például egy 15 éve dolgozó kormányhivatalnok esetében, aki eddig 35 nap szabadsággal rendelkezett, a tervezet alapján 27-re fog neki csökkenni, hiszen 5 napot az alapszabadságból és 3 napot a pótszabadságból fog elveszíteni. Természetesen, ha minden évben vállal gyermeket, akkor még nőhet is neki, de ezt azért nem várhatjuk el hosszú távon nyilvánvalóan senkitől.

(13.50)

Ezek azok a főbb dilemmák, amelyek alapján a javaslatra nehezen lehet át vagy bét mondani. A felvetett problémák legalább olyan súlyosak, mint az az egy-két részterület, amely előremutató javaslatokat tartalmaz. S azt is el kell mondjam, önmagában nem jó az, hogy 2010 óta  ha ez a javaslat bevezetésre kerül  az ötödik törvény lesz, amihez alkalmazkodniuk kell a tisztviselőknek, akik ebben a szektorban dolgoznak. El tudják képzelni, hogy ez kilenc év alatt öt átfogó javaslat elsajátítását jelenti. Ilyen körülmények között nagyon nehéz elvárni azt, hogy tegyenek meg mindent, végezzenek túlórát csökkenő szabadságokkal, valamint vagy nem növekedő fizetésekkel, vagy ha növekednek a fizetések, akkor meg párhuzamosan nőnek a ki nem fizetett túlórák is.

Államtitkár úr, szerintem akkor járunk el a legjobban, ha még átdolgozzuk ezt a javaslatot, ha visszavonják, és egy minisztériumi egyeztetést összehívnak. Akkor talán össze lehet hozni egy valódi előremutató törvényt. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Áttekintve az előttünk fekvő javaslatot, megpróbáltam felkészülni, hogy milyen olyan konkrétumokat lehetne ebből kiemelni, amelyek esetleg az előremutató vagy aggályos pontokat aláhúzzák vagy rávetítenek. De aztán az előttem szóló és különösen a Fidesz vezérszónokával kapcsolatosan mégiscsak félreteszem ezt az anyagot, amelyet magamnak írtam, mert ha azt halljuk, hogy az Állami Számvevőszék magyar és nemzetközi viszonyokban milyen kiváló, milyen kiválóan független, milyen kiválóan dolgozik, milyen kiválóan védi az emberek, a demokratikus intézmények, úgy en bloc a demokrácia egészét, akkor az ember az elmúlt időszak eseményeit akarva-akaratlanul is felidézi, amelyek nem azt bizonyítják, hogy az Állami Számvevőszék erre képes. Illetve lehet, hogy az egyes számvizsgálók, az egyes ott dolgozó emberek erre képesek lennének, de hogy ezeknek a számvevőknek, az ott dolgozó embereknek sokszor teljesen egyértelmű politikai akaratot kell végrehajtaniuk, ez teljesen egyértelművé vált az elmúlt időszak eseményeiből. És itt nemcsak a Jobbikot ért 660 milliós bírságról, de az egyéb ellenzéki pártokat sújtott, nem ily mértékű, de szintén javarészt, azt mondhatjuk, hogy jogszabályoknak nem megfelelő bírságok kiszabásából teljesen egyértelműen ezt meg lehetett állapítani. Arról nem is beszélve, hogy egyébként a Jobbikot ért sérelmek miatt a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz is fordultunk. Arról nincs információm, de gondolom, ezt a többi ellenzéki párt is megtette, úgyhogy arról, hogy az Állami Számvevőszék nemzetközi renoméja merre fog alakulni, azt az Emberi Jogi Bíróság is nyilvánvalóan meghatározó döntésével alakítani fogja.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

(15.00)

Egy olyan rendszerben élünk  és erre már több politológus és több politikai elemző is felhívta a figyelmet , amely formálisan demokratikusnak látszik, de a döntéseiben, a döntések végrehajtásában és a politikai kézi vezérlésnek az eljuttatásában tökéletesen jeleskedik. Ezt volt, aki hibrid rendszernek nevezte  ez most már annyira elterjedt, bár új keletű kifejezés, a politikai gondolkodók körében, hogy ezt a fogalommeghatározást meghagyhatjuk , amely látszólag a demokrácia követelményeinek megfelel, de ha úgy adja a lehetőség, illetve olyan politikai akarat van, akkor tökéletesen a Fidesz-kormánynak és Orbán Viktornak a politikai döntései mindenekfelett érvényesülnek. És természetesen a mérleg másik serpenyőjében, ha egy olyan visszaélés van, amivel viszont nem akarnak foglalkozni, azt a legfőbb ügyészen keresztül tudják ugyanúgy befolyásolni. Tehát egy ilyen rendszerben élünk.

Persze, ezt lehet magyarázni, hogy véletlen, hogy egy volt fideszes képviselő az Állami Számvevőszék elnöke, annak az Állami Számvevőszéknek, amit önök itt a függetlenségéért dicsértek, és ahogy elmondtam, bizonyították, hogy sok mindenre képesek, de a kormányzati nyomásnak ellenállni bizonyosan nem. Természetesen, ameddig a Fidesznél úgy nem találnak szabálytalanságot, hogy ők a megbüntetett Jobbikhoz képest negyedáron bérelnek plakáthelyeket, de ez természetesen elfogadható, nem is vizsgálják, vagy minden pártot a választási kampány előtt vizsgálnak, a Fideszt véletlenül utána, és természetesen semmi problémát nem találnak, ezek mind olyan, a furcsaságon túlmutató dolgok, amelyek egyébként megalapozzák, hogy nem a demokráciába vetett hit erősödik meg a magyar állampolgárok körében, és nemzetközileg sem ez alakul ki sajnos Magyarországról.

Arról nem is beszélve, hogy a törvények is rosszak, hiszen egyébként  továbbmegyek  alaptörvény-ellenes, és ez az Alkotmánybíróság előtt is van, hogy hogy lehet az, hogy van egy szerv, amelynek a döntéseit a bíróságok nem vizsgálhatják felül, és a megállapításaira se jogorvoslat, se bírósági felülvizsgálat nem létezik. Azt kellene bevezetni, hogy bármiféle fórum előtt megtámadhatók legyenek a Számvevőszék döntései, főleg úgy, hogy egy volt Fidesz-képviselő vezeti a szervezetet, aki nem fél végrehajtani a politikai akaratokat, amiket ő felülről megkap. Ez egyébként, ha az Alkotmánybíróság, a fideszesekkel telepakolt Alkotmánybíróság méltóztatna dönteni…  egyébként most az az új tendencia, hadd osszam meg önökkel, ha esetleg ebben nem jártasak, ha olyan döntés van kilátásban, ami esetleg pártunknak és kormányunknak kellemetlen lehet, akkor nem hozhat döntést. Mert az Alkotmánybíróságban is egy ilyen billegő 50-50 százalék van, tehát bizonyos döntésekben akár még a kormányzati állásponttal ellentétes döntés is születhetne; meg van ez oldva, akkor egészen egyszerűen nem kerül beterjesztésre.

Az egy más kérdés, hogy többet vártunk volna az Alkotmánybíróságtól ennél, de szerintem nekik ez súlyos felelősségük lesz, ha ezt az elkövetkezendő években így folytatják. Mert lehet olyat játszani, ha ők döntést hoznak, az jó döntés, de ha hosszú évekig nem hoznak egy döntést, vagy csak majd akkor hoznak egy döntést, amikor már a relevanciája teljes mértékben elveszik, akkor ez az Alkotmánybíróság is úgy fog bevonulni a magyar jogtörténelembe, hogy hagyta magát bedarálni az aktuális kormánypártnak, hagyta magát bedarálni a Fidesz-KDNP-nek. Ez valószínűleg nem lesz egy dicső jogtörténeti szerep, sőt én biztos vagyok benne, hogy úgy a jelenlegi Alkotmánybíróság, mint a Számvevőszék elnöke, mint a legfőbb ügyész vagy mint Handó Tünde OBH-elnök nem olyan jogászokként fognak bevonulni a magyar jogtörténetbe, mint ahogy, mondjuk, az önök által idézett Magyary Zoltán vagy akár Max Weber, bár nyilvánvalóan róla a német jogtörténet esetében lehet beszélni.

Úgyhogy a problémánk az, hogy bár a szép szavak megvannak, bár az előterjesztések szintjén is a célok nehezen vitathatók, de a gyakorlatban mindig más lesz belőle; mint a klasszikus viccben, amikor a Szovjetunióban elméletileg varrógépet gyártanak egy gyárban, és amikor próbálnak összerakni a kicsent alkatrészekből egy varrógépet, nem jön össze, mert mindig tank lesz belőle. Én ugyanezt érzem ma Magyarországon, hogy jönnek itt a szép javaslatok, a tökéletesen felvezetett módosítások, amiket olyan szépen meg lehet ideologizálni, csak a végén mindig tank lesz belőle, és ezzel a tankkal még lőnek is, és utána ráadásul még azt is letagadják. Akár, hogy megint a közelmúlt eseményeit idézzem, a Gruevszki-ügyben: hogyha van olyan ember, beleértve az önök szavazóbázisát, aki elhiszi, hogy a bevándorlási hivatalhoz senki nem szólt oda, és a döntést egyedül hozta meg a bevándorlási hivatal, az szerintem vagy hazudik, vagy nem ebben az országban él, úgy, hogy egyébként Gruevszkin kívül hárman kapták meg a menekültjogi státuszt. (Nacsa Lőrinc: Szorosan a napirendhez kapcsolódik!)

Igen, a napirendhez tartozik, mert szép dolgok vannak leírva, csak az Állami Számvevőszéknél is az a probléma, hogy ilyen javaslatokkal lehet emelni a pénzét az ott dolgozó embereknek, a java része a számvevőknek ezt meg is érdemli bizonyára, főleg, hogy a java része olyan projekteken dolgozik, amibe a politika nem kíván beleszólni, de pont a hibrid rendszereknek a sajátja, hogy nem kíván ő mindig beleszólni, de fenntartja a jogot, hogy beleszólhasson, és ha érdeke úgy kívánja, akkor bele is fog szólni.

Egyébként a probléma  gondolom, a jelenlévők ezt nem érzékelik, de majd egyszer fogják, hogyha egyszer mást gondolnak, mint a rendszer , amikor, mondjuk, megjelenik Andy Vajnáról egy cikk, és utána már jön az összesúgás, hogy akkor kiadták rá vagy nem adták ki a kilövési engedélyt. Tehát már önmagában a Fidesz-tábor sem feltételezi, hogy cikkek jelennek meg csak szakmai alapon, még a saját funkcionáriusaikról sem.

Úgyhogy egy ilyen rendszerben élni és egy ilyen rendszert fenntartani sem lehet öröm, sőt sokkal kevésbé öröm, mint harcolni ellene. Én ezt meg tudom érteni, és ha önök is a szívükre teszik a kezüket, akkor ezt érzékelniük kell. Mindenkinek nyilván el kell vele számolnia, hogy miért teszi. De nem szeretném sokáig húzni a felszólalást, mert mindannyian tisztában vagyunk az itt elmondottakkal vagy amiket elmondtam.

Úgyhogy ez a javaslat, persze lehet erről beszélni, de az Állami Számvevőszéknek nem adja vissza a függetlenségét, nem rak az élére egy olyan szakembert, aki nem egy Fidesz-pártember, aki az Országgyűlésből ült át az Állami Számvevőszék élére, és nem teremti meg azt sem, hogy az Állami Számvevőszék döntései  a nemzetközi sztenderdeknek megfelelően egyébként, hozzáteszem  bármiféle jogorvoslattal megtámadhatók lennének. Úgyhogy ez a javaslat, azt kell mondjam, hogy egy szépségtapasz, vagy talán még annak se jó. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Darák Elnök Úr! Kónya István Elnökhelyettes Úr! Köszöntöm önöket is. A Kúria beszámolója minden évben, azt kell mondjam, a legszakmaibb előterjesztés. Ez jól is van így, de azért a Legfőbb Ügyészség és az OBH esetében is jobban örülnék neki, ha ilyen szakmai vitát lehetne folytatni. No persze, ezt csak azért hozom itt elő, nem mintha ez az önök felelőssége lenne, hanem egyfajta ellenzéki kérés vagy talán inkább pusztába kiáltott szó az irányba, hogy valódi társadalmi problémákról szakmai módon is lehessen tárgyalni a Házban.

(9.30)

Azt azonban el kell mondanom, hogy az a gyakorlat, amit a Ház folytat, hogy ezeket a beszámolókat gyakorlatilag egyre inkább az év vége felé tárgyaljuk meg; sőt, most már az utolsó ülésnapon vagyunk, és ha Áder János nem küldte volna vissza az egyik törvényt, és nem kellene jövő pénteken szavazni, amikor, gondolom, elfogadásra kerülhetnek ezek a beszámolók is, akkor tulajdonképpen azt jelentené az előzetes menetrend szerint, hogy 2019-ben tudna a Ház döntést hozni az OBH, a Kúria és a legfőbb ügyész beszámolójáról.

Ezt önmagában botrányosnak érzem, főleg úgy, hogy ezek a beszámolók nyárra elkészülnek. A Kúria beszámolójánál július 12-e az aláírás dátuma, de feltételezem, hogy gyakorlatilag még ennél is előbb elkészült, tehát semmi akadálya nem lett volna annak, hogy szeptemberben ezzel kezdjünk, illetve az Országgyűlés elé kerülhessenek a beszámolók. Egyébként ennélfogva sokkal inkább közelebb kerülnénk a tárgyévi időszakhoz. Képzeljék el azt, ha valamely eset vagy ügy 2017 elejével szerepel, márpedig a 2017-es beszámolóról beszélünk, akkor ez azt jelenti, hogy közel két év távlatából tud véleményt mondani az Országgyűlés. Ez oly mértékben elszakad az adott ügy témájától, időben oly messze kerül, ami tulajdonképpen a beszámoló és annak az Országgyűlésben való megvitatása lényegét ássa alá.

Azt is látjuk, hogy sajnálatos módon, mivel ez évről évre megtörténik, évről évre elmondjuk itt az Országgyűlésben és a bizottsági üléseken is ezt a problémát, de pont annyit sikerült elérnünk, hogy még később tárgyalja a Ház. Sőt, az idén, ahogy mondtam, tulajdonképpen már a szavazásra sem kerülhetett volna sor, ha nincs egy törvény visszaküldése. Nos, azt kell látnunk, hogy ez tudatos; tudatos, hogy ne lehessen a legaktuálisabb problémákról beszélni. Aláhúznám, hogy még itt sem a Kúria gyakorlata az, ami miatt ez leginkább megtörténik, hanem a legfőbb ügyész és az OBH elnökének a tevékenysége. Bár hozzáteszem, nagyon fontos kérdések vannak, illetve voltak idén is, például a Kúria devizahitel ügyében történt döntései, majd erre ki fogok térni néhány mondat erejéig, illetve előrebocsátott eljárások megindítása. Arról meg nem is beszélve, hogy véleményem szerint egy következetesen rossz joggyakorlat alakult ki, azt is mondhatnám, hogy alkotmánysértő, Alaptörvényt sértő joggyakorlat az Igazságügyi bizottság és a Ház munkarendjében is, lévén, hogy egy nagyon szűk időkeretben, nyolc percben tudnak az ellenzéki frakciók hozzászólni a bizottsági üléseken.

Egyébként minden országban, minden demokráciában a bizottsági ülés az, ahol a legélénkebb és leginkább valódi érdemi vitát lehet folytatni, vagy leginkább a beszámoltató és a beszámoló funkciója meg tud jelenni, ahol esetleg több körben is tudnak válaszolni a legfőbb jogi méltóságok az általuk elvégzett munkára, az lenne az igazi terep. Ehhez képest ott egy jelentős időszűkítés van, aminek egyébként nincs semmi valódi indoka. Megnézhetik, hogy jobb példával ne éljek, mondjuk, az Egyesült Államokban sokszor 7-8 órán keresztül tartanak meghallgatásokat, amennyiben olyan kérdések vannak, amelyek a képviselőket vagy a szenátorokat oly mértékben érdeklik, és nem kapnak rá megfelelő választ. Akkor bizony az adott közjogi vezetőt, tisztségviselőt, bármilyen, akár bírósági, ügyészségi vezetőt vagy éppen más ügyekben egy gazdasági társaság vezetőjét is meghallgatják. Ez egyébként egy rossz gyakorlat.

A másik fele, hogy nemcsak egy időkorlát van, megszólalási időkorlát került úgymond gyakorlatként bevezetve, hanem az az alaptörvény-ellenes értelmezése a beszámolónak, ami úgy szól, hogy csak és kizárólag az előző évről lehet kérdéseket feltenni és véleményeket hozzáfűzni. Ha az Alaptörvényt megnézik, teljesen egyértelmű, hogy ott ilyen kitétel nincs. Az Alaptörvény csak annyit mond el, vagy annyit vár el, hogy évente egyszer, ha már az OBH elnökéről, a Kúria elnökéről és a legfőbb ügyészről beszélünk  vannak más tisztségviselők is, de most akkor csomagban beszéljünk róluk, egyébként más esetben is megjelent ez az anomália , tehát évente egyszer beszámolnak a szakbizottságnak, illetőleg az Országgyűlésnek. Ez azt jelenti, hogy nyilvánvalóan elkészítik a beszámolójukat, de ez nem azt jelenti, hogy a szakbizottságban és az Országgyűlésben ne lehetne bármely időszakra kérdéseket feltenni, véleményt nyilvánítani, lévén, hogy az Alaptörvény, ahogy mondtam, nem úgy szól, hogy az előző évre vonatkozóan történik ez meg, hanem csak az van meghatározva, hogy milyen gyakran történik meg ez a beszámoló.

Jelen felvezető után, amit egyébként én fontosnak és az Alaptörvényünk, a demokrácia érvényesülése szempontjából is kulcsfontosságúnak tartok, rá szeretnék térni a beszámoló érdemi részeire, illetve a hozzá kapcsolt érdemi részekre, hiszen ha már a közigazgatási bíróságok felállítása elhangzott, és az is elhangzott, hogy ez milyen csodálatos és előremutató intézkedés, nekem jó néhány kérdés merült fel, ezt elmondtam itt, az Országgyűlés előtt is.

Ha megnézzük a Kúria beszámolóját, amely szerintem szakmaiságában…  persze, mindig lehet olyan pontokat találni, amiben 100 százalékig a jogászok nem értenek egyet, de az kirajzolódik, hogy a Kúria megfelelő szakmaisággal látja el a feladatát. Ha egyébként olyan pontok voltak, amiket oly sokszor vitattunk, például a devizahitelügyek, teljes egészében érezhető volt, hogy ott a politikai ráhatás, az ilyen-olyan politikai nyomásgyakorlás volt az, ami akár a Kúriának a tevékenységét jogilag torzítani volt képes. Azt mindig elmondtam, hogy ezt 100 százalékban a Kúrián nem is lenne igazságos ilyen formában számonkérni. De amikor szakmailag tudnak dolgozni a Kúria bírái, a Kúria vezetése, akkor igenis kiemelkedő szakmai munkát tudnak letenni az asztalra. Ugyanez igaz egyébként a közigazgatási ügyekre vagy éppen a közadatok szolgáltatására, a közadatügyi döntésekre.

Ha viszont így van, akkor egy közigazgatási bíróság felállítására nem lehet olyan szakmai indokot találni, hogy azért lenne szükség rá, mert anomáliák vannak a jelenlegi rendszerben, vagy szakmailag, vagy akármilyen más szempont alapján ne működnének jól a bíróságok. Az persze lehet egy politikai indok, hogy talán túl függetlenül is működnek a kormánypártok szempontjából a bíróságok. És ha lehet hinni a híreknek, rövid időn belül ki fog derülni, hogy az új közigazgatási legfelsőbb bíróságnak ki lesz az elnöke, itt befutóként Patyi Andrást szokták emlegetni. Nos, ha az ő tevékenységét megnézzük, de majd ha egyébként mást jelölnének, akkor nyilván ott is górcső alá lehet venni, hogy mennyiben valós a független bíróságok iránti aggódás.

Tehát visszatérve, ha Patyi András vagy egy hasonló szakmai múltat maga mögött hagyó ember kerül a közigazgatási legfelsőbb bíróság élére, akkor az látható, hogy a kormány egyedüli szándéka a közigazgatási bíróság bedarálása, a bírósági függetlenség csorbítása. Abba a részletszabályozási rendszerbe nem mennék bele, amit itt a vitában elmondtam a közigazgatási bíróságok kapcsán. Ha itt jogászemberek között beszélhetünk, azt mindenki tudja, és aki átolvasta ezt a javaslatot, akkor látja, hogy egy sokkal inkább a kormány alá rendelt rezsim jelenik meg.

Hozzáteszem, én idéztem azt is, hogy a sokszor hivatkozott XIX. századi közigazgatási bírósági rendszer akkori kialakítása mögött, olvassák el a jogtudósok könyveit, akár a korszakban, akár később, az adott korszakról írt könyveket, teljesen egyértelműen arról szólt, hogy nem merték teljesen függetlenné tenni akkor politikai indokokból a közigazgatási bíróságokat. Ezért alakítottak ki egy olyan rendszert, amit most, azt gondoljuk, hogy modernként, illetve a kormány úgy állítja be, és Trócsányi miniszter úr is, hogy modernként terjeszthet elő. Nos, ez már a XIX. században sem volt modern. Ha valaki hosszú távon a jogi megítélésre vagy a történelem általi jogi megítélésre gondol, akkor biztos vagyok benne, hogy ezzel a javaslattal nem úgy fog senki, aki a nevét adta hozzá, bevonulni a jogtörténetbe, mint egy valódi, modern rendszer megalkotója, hanem mint a bírósági rendszer egy részének a kormány alá rendelője.

(9.40)

De hogy néhány pontot ki is emeljek, bár véleményem szerint a ’17-es beszámolóban a közigazgatási döntések vagy az ez ügykörben elvégzett kúriai munka is alátámasztja azt, hogy a Kúria el tudja látni a feladatát, és jó szakmai munkát végzett a közigazgatási téren is, de ki szeretnék emelni néhány olyan pontot, amely a beszámolóból külön is érdemes arra, hogy itt a Ház előtt szó essen róla.

Elnök úr is említette azt a polgári kollégiumi véleményt, amely a közös tulajdon megszüntetéséről szólt. Ezt jómagam is előremutatónak tartom, lévén, hogy ez egy régi probléma, hogy nagyon nehezek, nagyon nehézkesek a közös tulajdont megszüntető perek. Nagyon elhúzódnak; a bíróságoknak valójában nagyon nehéz a döntést meghozniuk; adott esetben nagyon elmérgesedett emberi viszonyok közt kell egy anyagi kihatással is bíró döntést hozni. Ez esetben az az iránymutatás, amit a Kúria hozott, valóban előremutató, és talán a bíróságok számára is egy könnyebb döntést és a jogkereső állampolgárok számára is egy gyorsabb, könnyebb döntéshez jutást biztosíthat.

Én külön örültem neki, ezt ki is írtam magamnak, hogy megjelenik az a pont is, hogy adott esetben ne kelljen minden tulajdonostársat perbe vonni. Ez is a bírói gyakorlatban egy napi szinten jelentkező, elképesztő probléma, hogy volt olyan bíróság, amelyik akár több száz tulajdonostárs perbe hívását, perbe vonását elvárta, még úgy is, hogy gyakorlatilag semmi közük nem volt ahhoz a jogvitához.

Ez a jogközösségen belüli jogközösség, ami szerepel a beszámolóban, nekem jogilag külön tetszett, és valóban leírja azt, ami a problémát valójában feltárja, hogy csak azokat a tulajdonostársakat kelljen bevonni, akik az adott ügyben valóban érintettek. Ez pénzt spórol meg a peres feleknek, munkát spórol meg a bíróságoknak, és egy hatékony és gyorsabb döntést eredményez, tehát nagyon reméljük, hogy ez valóban minél gyorsabban megjelenik a bíróságok gyakorlatában is.

Aztán a rokontartás szabályai szintén egy olyan terület, amely sok, akár vita, akár meg nem értettség kereszttüzébe került a társadalom részéről. Fontosnak tartom, hogy itt is megjelenik egyrészt ez a sorrend, hogy hogyan, milyen formában kell ezt vagy kik élveznek elsőbbséget, illetve hogy a szülőtartás esetében azokat a társadalomban is megjelenő és az Alaptörvénybe beemelt passzusok kapcsán a társadalomban is megjelent félreértéseket sikerült adott esetben eloszlatni. Aztán, hogy hogyan tud eljutni a társadalomhoz egy ilyen jogi kérdés: bízom benne, hogy a jogalkalmazókon és az ügyvédeken keresztül, akiknél első körben ezek az emberek megjelennek, vagy akár közérthető cikkeken keresztül el tudnak jutni ezek a döntések. Itt kimondásra kerül, hogy a szülőtartás nem az Alaptörvényből levezethető módon, illetve nyilván onnan levezethető módon, de hivatkozási alapként ez a polgári törvénykönyvre és a megfelelő vonatkozó passzusokra vonatkozik, és nem egy alanyi jogként minden helyzetben hivatkozható módon.

Aztán szintén egy valós problémát feszeget a javaslat a társasház perbeli jogképességének a kérdéseivel. Itt államtitkár asszonyhoz fordulok, hogy a társasház perbeli jogképességénél lehet, hogy a kormánynak  nyilván most már csak jövőre  ebben, ha ez nem indult meg, valamiféle szakmai munkát meg kellene kezdenie, mert valóban, a Kúria felhívása jogos, és a társasházak esetén úgy a perbeli jogképességnél, és úgy egyébként, bár ez a beszámolóban nem szerepel, de a kisebbségben maradt társasházi tulajdonosoknál a jogvédelem egy fontos szempont. Itt arra hívnám fel a figyelmet, hogy sok esetben nem kérnek mást a társasházi tulajdonosok, mint hogy betekinthessenek minden iratba, és az ellenőrző funkciót a felügyelőbizottságtól függetlenül ők is tudják olyan formában gyakorolni, hogy az információkhoz hozzájussanak. Ez ma nem teljes körű, tehát kérem, hogy ha már erről beszélünk, akkor ezt esetleg fontolja meg a kormányzat.

Aztán a haszonélvezetijog-fenntartással történő eladás esetei. Ez megint csak, azt kell mondjam, hogy amikor olvassuk, egy triviális kérdésnek tűnik, de úgy tűnik, hogy mégsem volt az a különböző földhivatali, vagy gondolom, akár a földhivatalok eljárását követően történő bírósági döntések kapcsán.

Arra is felhívnám egyébként a figyelmet, és ezért külön örülök neki, hogy a Kúria figyelt erre is, mármint a különböző ingatlan-nyilvántartási eljárásokra, mert a legtöbb esetben, és ezt gyakorló ügyvéd kollégák elmondták, hogy ha mondjuk, az ingatlan-nyilvántartást vezető hatóság rossz joggyakorlatot folytat, mondjuk, hiánypótlást kér olyan ügyben, amit megfellebbezve könnyedén megnyerne a beadványozó, sok esetben akkor sem fogja megtenni, hiszen az elhúzza a bejegyzést. Inkább azt mondja, hogy megteszem. Azt mondja az ügyvéd is, hogy na, megcsináljuk azt a módosítást, még ha a magyar jogszabályok alapján nem is kellene megtenni, hogy gyorsabban lezáruljon az ügy. És ennélfogva kialakulhatnak olyan rossz gyakorlatok, hogy nyilvánvalóan az ügyintézők kapcsán  mert nekem a jogi egyetemen azt tanították a tanáraim, hogy a jog sajnos sokszor addig terjed, ameddig az ügyintézőnek a jogtudása ér, és sokszor nem is jogvégzett ügyintézőkről beszélünk az állami szektorban  ez esetben nagyon fontos, hogy monitorozva legyenek ezek az eljárások, és ne csak arra építsünk, hogy majd akár egy ügyvéd vagy egy sérelmet szenvedett fél pereket nyújt be. Ebben az esetben nem fognak pereket benyújtani, inkább megcsinálják azt a módosítást, és akkor két hét alatt túl vannak a dolgon, de hát a gyakorlat rosszul fog beidegződni a hatóságokba.

Aztán szó volt az útépítési hozzájárulás tekintetében az önkormányzat rendeletalkotási jogköréről. Ez valóban egy fontos kérdés. Elsőre talán nem tűnhet úgy, viszont ha ezt kiterjesztjük abba az irányba, hogy sok esetben a különböző területrendezések kapcsán, a közös tulajdonnál is említettem, és ez, mondjuk, a zártkerti övezeteknél a tulajdonostársak nagy száma, de kihat arra is, hogy ha egy ilyen helyzetet rendezni szeretnének a lakók vagy az önkormányzat, akkor ez csak kisajátítással mehet, amire az önkormányzatnak nincs pénze, és ennélfogva elvárja azt, hogy egy megállapodást kössenek a tulajdonostársak, amiben mindig lesz egy-két renitens tulajdonostárs, akinek jó az ötven éve kialakult állapot, és nem szeretné valami miatt, hogy többet érjen az ő ingatlana is. Nos, ez esetben azért kellene egy olyan jogi megoldás, hogy ezek a területek fejlődni tudjanak, és itt főleg a Budapest környéki zártkertekre gondolok. Ez csak az államtitkár asszony felé lehet egy kérés, hogy a kormány esetleg elgondolkodhatna azon, hogy ezeket a területeket, ahol az önkormányzatok gyakorlatilag nem tudnak kisajátítani, mert nincs pénzük, itt az utak építésére és a közművesítésre gondolunk, de a tulajdonostársaknál 100 százalékos egyezség vagy 100 százalékos konszenzus nem várható el, ott hogyan lehet ezt jogilag… Itt például arra kell gondolni, vagy én olyan irányba indulnék el, hogy ha adhatok egy javaslatot, hogy mondjuk, abban az esetben, ha egy kisajátítás történik, de bizonyíthatóan a többszörösét fogja érni az az ingatlan, akkor lehet, hogy a kisajátításnál a fizetendő összegbe bele lehetne kalkulálni ezt az értéknövekményt, akár úgy is, én ezt ki merem mondani, hogy akkor ne járjon a kisajátításért pénz, hogyha ezek a fejlesztések bizonyíthatóan közpénzből valósulnak meg, viszont az ottani ingatlantulajdonosok ingatlanjainak az értéke a többszörösére megy fel. Egy ilyen szabályozás esetében nagyon sok terület bevonható lenne akár a fejlesztésekbe, akár az építkezésekbe, ami szerintem a város szempontjából, a nagyvárosok vagy akár a vidéki települések szempontjából is előremutató lenne.

Aztán még egy dolgot ki szeretnék emelni, ami szintén előremutató egy elvi döntés kapcsán. A kapcsolati erőszakkal kapcsolatosan kimondásra került, hogy két elkövetés esetén is megállapítható a rendszeresség.

(9.50)

Ez egy fontos téma, és a kapcsolati erőszak önmagában is sokszor talán túlságosan is átpolitizálva jelent meg, de legalább ennek annyi eredménye lett, hogy a Btk.-ba beemelésre került a kapcsolati erőszak mint új tényállás, és ahogy a Kúria is próbálja pontosítani ezeknek a tényállási elemeit, az szerintem jó irányba hat, és az, hogy nem kell adott esetben azt várni, hogy ez ötvenszer megtörténjen. Ez az elvi döntés szerintem a bíróságok munkáját is elősegítheti, illetve a jogkereső állampolgárokat is abba a helyzetbe hozhatja, pontosabban a sérelmeikre jogorvoslatot kereső állampolgárokat is könnyebb helyzetbe hozza, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a bizonyítás ezekben az ügyekben roppant nehéz.

A végén még meg szeretném említeni azt, ami szintén fontos és visszatérő téma volt az elmúlt években, ez nem más, mint a devizahitelügyek. Ez azért került újra napirendre, mert az Európai Unió Bírósága hozott több olyan döntést, amely hatással lehet a magyar bírósági joggyakorlatra is, illetve várható még  ha hinni lehet a híreknek, márpedig több ilyen eljárás van folyamatban, azt lehet hallani , hogy több ilyen döntés is lehet. Itt gyakorlatilag október 20-án még nem érezte úgy a Kúria, hogy jelentős tennivalója lenne  itt is a hírekből tudok nyilvánvalóan én is értesülni, tehát minden kúriai mozgásnak és háttérszakmai munkának nyilván nem lehetünk a birtokában , ez önmagában engem nem töltött el örömmel, viszont december 7-ei hír, hogy átfogó vizsgálat indulhat jövőre ezzel kapcsolatban, a Kúria konzultatív testülete a devizahitelügyekben át fogja tekinteni, hogy mi az, ami a már meghozott uniós bírósági döntések, illetve a jövőben meghozandó döntések kapcsán teendője lehet. Ezt mindenképpen üdvözölnünk kell, bár úgy jelent meg a december 7-ei hír, hogy az október 20-ai döntésbe vagy véleménybe illeszkedik, én azért ezt úgy értelmezem  és engedtessék meg, hogy ezt megtegyem , hogy azért a december 7-ei, sajtónyilvánosságot kapott döntés egy előremutató és várakozásokkal teli eljárást vetít előre, míg az október 20-aiból én nem ezt láttam ki, úgyhogy én mindenképpen pozitívan értékelem, hogy az időrend így alakult.

Itt azért kiemelném, a Kúria-elnök úr figyelmét is szeretném felhívni arra, hogy itt próbáljon meg személyesen is akár  idézőjelben  napi szinten odafigyelni ennek a konzultatív testületnek a működésére. Engedtessék meg, hogy a már oly sokszor korábban említett Wellmann Györggyel kapcsolatosan némi szkeptikus hozzáállással legyünk, de persze nagyon örülnénk neki, ha az Európai Unió Bíróságának döntései akár Wellmann György urat is arra sarkallnák, hogy pozitív módon kelljen csalódni azokban a döntésekben és abban a munkában, ami a jövőben meg fog történni, illetve reméljük, hogy meg fog történni. Úgyhogy azt kell mondjam, hogy mivel mindenkinek jár a második esély  ha szabad így fogalmazni , ezért én nagyon bízom benne, hogy azok a kritikák, amik elhangzottak itt korábban akár az ő tevékenységével is vagy a devizahiteles ügyben megfogalmazott szakmai tevékenységgel kapcsolatban, azok talán megfontolásra kerülnek, és a jövőben olyan döntéseket láthatunk, amelyek valóban egy kicsit előrébb viszik ezeknek a devizahitelügyeknek az olyan szakmai megoldását, amiben, mondjuk, ugyanúgy tudjuk majd elmondani vagy ugyanolyan pozitívan tudunk nyilatkozni, mint azokban az ügyekben, amelyeket egyébként itt megemlítettem, illetőleg mindig ellenzéki oldalról is a magam részéről nem éreztem problémásnak, sőt nagyon örültem neki, ha a Kúria gyakorlatát dicsérni tudtuk.

Ezekkel együtt én a frakciónk számára támogatásra fogom javasolni a beszámolót, elnök úr beszámolóját, azzal a várakozással  bár a ’17-es beszámolóról döntünk , hogy a december 7-ei, konzultatív testület felállításáról szóló hírek egy olyan pozitív irányt jelölnek ki, amihez a magunk részéről is, azt gondolom, hogy meg tudjuk adni így a támogatást, és látjuk azt a jogfejlődést vagy akár a Kúriának a önkorrekcióját azokban az ügyekben, amelyek esetében erre szükség volt.

Ennélfogva nagyon várjuk a jövő évi különböző eredményeket az ügyben, illetve természetesen a ’18-as beszámolót is, amit bízunk benne, hogy nem jövő év végén fog az Országgyűlés tárgyalni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)