Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Külön köszönjük, hogy itt maradt meghallgatni a vezérszónoki kört, ez fontos, hiszen a vélemények talán eljutnak a minisztériumhoz és miniszter úrhoz. Bár hozzáteszem, hogy örültünk volna neki, ha a miniszter úr a minisztériumi egyeztetésen is ott tud lenni, illetőleg mi elküldtük a javaslatainkat, Völner államtitkár úr ott volt, de úgy tűnik, hogy nem nagyon sikerült beépíteni, hiszen rögtön benyújtásra került a törvényjavaslat, ami előttünk fekszik. Nem tudtak beépülni, nyilvánvalóan még meg sem tudták fontolni, olyan gyorsan benyújtották ezt a javaslatot. Azt gondolom, hogy ha valóban egy olyan egyeztetést szerettek volna tartani, ahol az ellenzék véleményére valóban kíváncsiak lettek volna, akkor ezt jobb lett volna előbb megtenni, és legalább formálisan valami válaszra méltatni az ellenzéki beadványozókat. De ez már a múlté, itt az országgyűlési vita, hogy megbeszéljük azokat a kifogásokat, amelyek felmerülnek.

Nyilvánvalóan az ellenzéki oldalról nem a Jobbik lesz a egyetlen, aki megfogalmazza ezeket az aggályokat. Biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, amelyeket megismételnek majd az utánam szólók, lesznek olyanok, amelyeket kiegészítenek. Jómagam Varga-Damm Andrea képviselőtársammal, aki most bizottsági ülésen van…  de egyeztettük, amennyire tudtuk, a felszólalásunk tartalmát. Nyilván lesz itt is olyan dolog, ami megismétlésre kerül, de ahogy szokták mondani: ismétlés a tudás anyja.

A konkrét témákra rátérve: az expozékból, a miniszteri expozéból és a Fidesz vezérszónokának, Kovács Zoltánnak a szavaiból az derül ki, hogy úgy tűnhet, hogy a közigazgatási bíráskodás egy jelentős reformra szorul Magyarországon, és komoly bajok vannak vele. Úgy gondolom, hogy ez nem így van. Ha egy rendszert átalakítunk, akkor lehet azt mondani, hogy így majd jobb lesz, és akkor nyilvánvalóan a kritikákat is viselni kell, illetve az ellenzék el fogja mondani, hogy esetleg mi erről a véleménye, de azt sugalmazni, hogy most probléma van a bíróságokkal, a közigazgatási bíróságok függetlenségével, ez szerintem túlzás; illetve, ha probléma van, akkor lehet, hogy a függetlenségével van probléma. Én az ön jó szándékát természetesen nem vitatom el, de azt látjuk, hogy a gyakorlatban azok a szabályok, amelyek meghozatalra kerültek, sajnos azokat a kiskapukat meghagyták, amelyeket ugyanúgy az OBH elnöke, mint a kormány ki is használt.

Völner államtitkár úrral több interpellációs és szóbeli kérdéses műfaji vitát folytattunk arról, hogy eleve a kormánynak az OBT, OBH, tehát az Országos Bírósági Hivatal és az Országos Bírói Tanács kialakult feszültségébe van-e beavatkozási feladata. A beavatkozást úgy értem természetesen, hogy a kétharmados törvények módosításával az Országgyűlésen keresztül. Tehát nehogy félreértsék, nem a kormány kézi beavatkozását kérem számon. Azt viszont igen, hogy azokkal a kiskapukkal, amelyeket igenis megnyitottak, és az OBH mindenkori elnökének a diszkrecionális jogán múlik, visszaél-e vagy nem; sajnos az utóbbi időben Handó Tünde gyakorlatából azt láthattuk, hogy bizony nem a jogszabályoknak megfelelően járt el. Erre már alkotmánybírósági döntések vannak, integritási szabályzatának bizonyos főbb pontjait megsemmisítették. Már a Munkaügyi Bíróság is kimondta egy bírósági kinevezés ügyében, hogy nem megfelelően járt el Handó Tünde, illetve Strasbourg előtt is vannak ezek az ügyek.

Hogy miért mondom ezt el, államtitkár úr, a közigazgatási bíróságoknál? Nagyon fontos, hogy amikor ezeket a jogszabályokat megnézzük, akkor az elmúlt nyolc év gyakorlata alapján nekünk azt kell keresnünk, hogy melyek azok a kiskapuk, amelyeket a kormány ki tud használni, és még a kiskapuk méretét is tágítva hogy próbál majd a leírtakkal visszaélni, illetőleg, ha valaki visszaél vagy nem tartja be ezeket a szabályokat, még ezeket a szabályokat sem, amelyek leírásra kerülnek, akkor lesz-e olyan erő, hatalom, aki ezt kontrollként ellenőrizni tudja. Ahogy látjuk, és ezért mondtam el a bevezetőmben a bírósági rendszer igazgatását, ami az Országos Bírósági Hivatalon keresztül valósul meg, ott is minden szép elmondásra került az expozéban, sajnos a gyakorlatban azt látjuk, hogy a kontrollra hivatott szerv, az Országos Bírói Tanács teljesen tehetetlen.

De hogy a közigazgatási bíróságokra most már tényleg a konkrétumában rátérjek, önök azt is elmondták itt azon túl, hogy mennyi európai példát láthatunk egy hasonló rendszerre; hozzáteszem, hogy ha kiszemezgetünk bizonyos motívumokat és összerakjuk, attól még nem biztos, hogy az jól működő lesz, illetve azon is múlik, hogy kik azok, akik alkalmazzák ezeket a jogszabályokat.

Ahogy láthattuk, ha nincs szándék, márpedig Ausztriában vagy a nyugati országokban kevésbé látom a szándékot, hogy konkrétan beavatkozzanak az igazságszolgáltatás működésébe, tehát ha ott a miniszter valójában csak egy igazgatási jogkörben jár el, nem szól bele, nem kíván beleszólni, hogy akár a pártállás, pártkötődés milyen mértékben befolyásolja a kinevezéseket, akkor ez egy jól működő modell lehet. De ebben a modellben, miniszter úr, gondoljon bele  megint csak a legjobb szándékkal , lehet, hogy egy idő elteltével nem ön lesz a miniszter, illetve ez mindenkinél bekövetkezik előbb-utóbb, nyilván örökre nem ön lesz. És ha ön még a legjobb szándékkal most azt mondja, hogy úgy fog eljárni, ahogy a törvény betűjének és az erkölcsnek megfelelő, akkor is jöhet utána majd egy kinevezett; mondjuk, ha ön nem megfelelőképpen hajtja végre a politikai utasításokat, lehet, hogy egy olyan miniszter lesz, aki ezt meg fogja tenni, és bizony ezekkel a jogszabályokkal vissza fog élni.

Tehát az európai összehasonlítás ezért egy kicsit mindig sántít. Hozzáteszem, a klasszikus példa erre, hogy az akasztófa esetében is különböző rönkfákat, illetve fahasábokat találni, ártalmatlan dolog, illetve a kötelet is használják sok mindenre, de így egyben mint akasztófa, nyilvánvalóan kicsit más az üzenete, mint a farudaknak és egy kötélnek külön. Ezt látom én is, ahogy megkonstruálják ezeket a javaslatokat.

Viszont, ha már nemcsak az európai példák, hanem a magyar jogtörténet is hivatkozási alap, ez most is elhangzott, miniszter úr, mi is előkerestük, hogy a jogtörténeti tankönyvek mit mondanak erről a XIX. század végi, tehát az 1896-os törvényről, hogy mi volt ennek a háttere, és ez hogyan jött létre. Idéznék a Magyar állam- és jogtörténet című tankönyvből, Csizmadia-Kovács-Asztalos tankönyvéről beszélünk és erről az 1896-os törvénycikkről: „A közigazgatási bíróságokat elválasztotta a bírósági rendszertől, de a kormány saját felügyelete alatt központosította és a közigazgatási bíróságot a kinevezéseken, előléptetéseken keresztül függő helyzetben tartotta.” Tehát az a probléma, hogy a XIX. században sem volt ez egy modern dolog. Azt kell mondjam, voltak modern dolgok: például az 1848-49-es jogalkotásnak, a forradalom alatt megvalósított jogalkotásnak számtalan olyan vívmánya van, amivel megelőztük Európát. Valószínűleg egyébként a dualizmusban is számos ilyen törvényt találunk. Ez pont nem az volt.

Idéznék még egy jogtörténészt, Szabó Józsefet, aki szintén erről a törvénycikkről a következőképpen nyilatkozott, ez sem lesz hosszú: „A hatékony közigazgatási jogvédelem hiányáért a történelmi felelősség a korabeli politikai elitet terheli. Nem merték követelni a hatékony közigazgatási jogvédelem egyetlen változatát sem. A magyar politika féltette a központi hatalmat egy hatékonyan működő közigazgatási bíróságtól, arra törekedett, a közigazgatási jogvédelmet a legszűkebb körre terjessze ki.”

Tehát ezek azok a történelmi példák, amelyeket a jogtörténészek beismernek és leírnak, hogy már abban az időszakban sem volt egy modern rendszer, és az akkori elitnek ez volt a maximum, ameddig a független közigazgatási bíróságban el tudott menni.

(10.00)

Tehát sajnos ez egy rossz hivatkozási alap, és ha már jogtörténetről beszélünk, akkor nyilván ebbe belemélyedve a párhuzamokat is megláthatjuk, de ez nem a XXI. század, inkább a XIX. századba repíti vissza az országot.

Hasonló irányt láthatunk az általános indoklásban. Azt gondolom, hogy ebben lehet némi elszólás is, és megint csak idéznem kell, mert az egyeztetésen azt mondták, hogy a most felolvasandó mondat az indoklásból másra vonatkozik, de kérem, hogy közösen értelmezzük, mi is volt a célja ennek a javaslatnak. „Olyan megoldásra törekszik  mármint az előttünk fekvő javaslat , amely megteremti az igazságügyi miniszter igazságügyi igazgatással összefüggő hatásköreit.” Eddig rendben van is és értjük, illetve hogy mennyire van rendben, az kérdés, de az biztos, hogy egyértelmű. „…hogy jelenlegi eszközrendszeréhez viszonyítva nagyobb mértékben tudjon politikai felelősséget vállalni a közigazgatási bíróságok és azon keresztül a közigazgatási bírósági szervezet jó működésének biztosítása érdekében”. Ez számomra teljesen egyértelműen azt üzeni, hogy a miniszter politikai felelősséget szeretne vállalni a bíróságok úgymond jó működése felett.

Mi az a jó működés? Erről lehetne vitát folytatni. Nyilvánvalóan ebbe mindenki azt tud beleérteni, amit akar, de nemcsak magáról az intézményi háttérről beszélünk, ha elolvassák ezt a mondatot, hanem magáról a bíróságok és azok szervezetének a jó működéséről. Ez a szó egy gumifogalom, mindenki mondhatja, hogy amit ő tesz, az jó, illetve mondjuk, egy miniszteri beavatkozás úgymond jó célt szolgál. De attól tartok, hogy a gyakorlatban a politikai felelősségvállaláson lesz a hangsúly. Mi pedig nem szeretnénk, és azt hiszem, ezzel nem vagyunk egyedül nemcsak itthon, hanem Európában is, ha a miniszternek politikai felelősséget kellene vállalnia a bíróságok és azon belül is a közigazgatási bíróságok működése felett, hiszen a politikai felelősség beavatkozást is jelent.

Ez a 66. §-hoz fűzött indoklásban is kiütközik, azt gondolom, amikor egy olyan sajátos bírói attitűdről beszélnek, amit a közigazgatási bíráskodás igényel, amely képes megvédeni az állampolgárt a szükségszerűen erőfölényben lévő hatósággal szemben  ez rendben is van , ugyanakkor nem téveszti szem elől a közérdeket. Ez megint, ha átfut rajta az ember, fel sem tűnik, hogy a bíróságoknak alapvetően a jogszabályok alkalmazása és az azoknak megfelelő ítéletek meghozatala a feladatuk. Tehát nekik a közérdeket csak olyan formában kell figyelembe venniük, amennyiben a törvényekben az benne foglaltatik, és a törvényeknek való megfelelő döntéssel ők a közérdeket is szolgálják. De azon túl, hogy a jogvédelmi funkció és a törvényeknek megfelelés megvalósul, véleményem szerint a bíróságoknak kvázi mérlegelésen alapuló közérdekvédő jogosultsága nincs. Tehát ha a jogszabály egyértelmű és a peres állampolgárnak kell igazat adni, akkor ezt a bíróság nem írhatja felül, illetve egy bíró sem írhatja felül arra hivatkozással, hogy ez a döntés lehet, hogy a jogszabályoknak megfelelne, de valamilyen módon a közérdek ellen hat, és ezért olyan döntést kell hozni, ami a jogszabályoknak nem, de az állítólagos közérdeknek megfelel. Azt is tapasztaltuk, hogy Magyarországon a közérdek egyre inkább a NER-érdek felé tolódik.

Ki szeretnék térni a törvényjavaslattal kapcsolatban egy-két részletes pontra is és miniszter úrnak elmondani, hogy mely részletek azok, amelyek többek között azt sugározzák, hogy itt nem feltétlenül a függetlenségre törekszik a rendszer és a kormány. Megemlíteném először azt, hogy nagyon furcsa gyakorlat, hogy az önigazgatás megvalósul a bírói tanácsokban. Ez egyrészt a törvényszékek szintjén valósul meg, másrészt a felsőbíróságnál is. De azt láthatjuk, hogy ha személyi tanácsként járnak el ezek, tehát amikor a valós rangsor-megállapítási jogukat, vagy a kinevezési jogkörhöz kapcsolódó jogaikat gyakorolják, akkor érdekes módon egy plusz kontrollmechanizmus lép életbe. Tehát kvázi mondhatjuk úgy is, hogy egy kicsit mintha gyámság alá lennének helyezve. Ez a törvényszékek esetében csak azt jelenti, hogy kiegészül a felsőbíróság elnöke által delegált plusz két fővel. Tehát a felsőbíróság elnökét a jelen Országgyűlés fogja megválasztani, várományosa ennek a posztnak Patyi András. Erről majd Varga-Damm Andrea képviselőtársam részletesebben fog beszélni. Én egyébként ezt felvetettem a miniszteri egyeztetésen is, de persze ezt ott tagadták.

Elmondom azt is önöknek, hogy Hende Csabával egy üveg vörösborban sikerült ott helyben fogadnom. Jobbat nem tudtunk kitalálni, és ő tartotta a fogadást, hogy amennyiben Patyi András lesz a felsőbíróság elnöke, akkor ő ajándékoz meg a fogadás győzteseként egy üveg vörösborral, ha nem, akkor én buktam ezt a fogadást. Nyilván szimbolikus, de Hende Csaba olyannyira erősen mondta, hogy ő erről nem tud, ilyen szándék nincs, és ezt talán még elképzelni sem tudja, hogy muszáj volt ott helyben, és ez jegyzőkönyvbe is került, hangsúlyozni, hogy látható előre Patyi András lemondásával, illetve a bírói jogviszonyának az aktiválásával, hogy itt valami készül, de erről az utánam szóló képviselők nyilván fognak beszélni.

A személyi tanács működésében, amely akkor jár el, ha a legfontosabb ügykörökben kell személyi döntést hozni, ez még kirívóbb. Ha az Országos Közigazgatási Bírói Tanácsról beszélünk, abban szintén, amikor a jelentősebb jogköreit gyakorolja, csak négy bíró fog a saját tagjai közül ilyen jogkörben eljárni, és a többi tagot az Országgyűlés Igazságügyi bizottsága, aztán a legfőbb ügyész, a közigazgatás-szervezésért felelős miniszter és a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke jelöli. Nagyon furcsa, hogy négy bíró és négy külső ember jelenik meg, de csak azokban a döntésekben, amelyek esetében a valóban érdemi döntések meghozatalára kerülhet sor. Ez egy nagyon furcsa megoldás, és azt vetíti előre, hogy próbálják a bírókat itt is háttérbe szorítani.

Apró szakmai észrevételnek tűnhet, de a 16. §-ban, a jogegységi eljárásnál önök tulajdonképpen egyfajta esetjogot vezetnek be. Aztán ebből mindenki levonhatja a konklúziókat, hogy ez jó vagy nem jó  szerintem nem feltétlenül. Hiszen azt mondják, hogy ha a felsőbíróság valamely ítélkező tanácsa el kíván térni egy másik tanács határozatától, akkor jogegységi eljárást kell kezdeményezni. Tehát nem arról van szó, hogy egy jogegységi döntéstől szeretne eltérni, hanem egy akármely ügyben hozott határozattól. Ez egyébként azt is jelenti, hogy ezek szerint a felsőbíróságban dolgozó bíráknak napi szinten a többi bíró döntéseit is tanulmányozni kell, hiszen honnan tudnák máshonnan  hangsúlyozom, nem jogegységi ügyben, hanem egy szimpla ügyben , hogy egy határozat született és ettől ő, ahogy mondtam, el sem térhet. Tehát ez is egy változtatás a jelenlegi rendszerhez képest.

Aztán az önkormányzatokat is beterelik „természetesen” ebbe a rendszerbe. A felsőbíróság önkormányzati tanácsa fogja eldönteni, hogy mely önkormányzati döntés az, amely a jogszabályoknak megfelel, illetve amely nem. Ha ezen bíróságoknak a függetlensége nem biztosított, akkor az önkormányzati kontroll sem lesz demokratikus, ahogy elmondtam, és ha már az Országos Közigazgatási Bírói Tanácsnál tartottunk, önmagában azt sem tartom jónak, hogy ennek az elnöke automatikusan a felsőbíróság elnöke, hiszen akkor itt nem egy plusz külső kontroll valósul meg, hanem tulajdonképpen egy kézben összpontosul ez a pozíció.

Tehát minthogyha az OBH elnöke az OBT elnöke is lenne, ha a jelenleg fennálló rendszerre szeretnék utalni. A jelenlegi rossz gyakorlat átvétele, hogy önök minden vezetői pozíciónál a fegyelmi eljárás hatálya alatt álló bírókat kizárják. Ez azért nagyon rossz, miniszter úr, hiszen mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, és ráadásul, ha valaki pozícióban van és ellene fegyelmi eljárás indul, akkor ennek nincs következménye, viszont arra nagyon jó, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója kizárjon a választásból olyan jelölteket, akik neki nem tetszenek. Sajnos, ez a jelenlegi rendszerben nemegyszer megtörtént, ha a sajtóhíreket átfutják, nagyon sokan az OBT-választáson azért nem tudtak indulni, mert mit ad isten, egy fegyelmi eljárás indult ellenük, s aztán, ha utána ez nem áll meg, akkor már elbukták a választást.

(10.10)

A miniszteri jogkörökről szintén Varga-Damm Andrea képviselőtársam fog beszélni. Elképesztő mennyiségű jogkör kerül a miniszterhez, és itt nem csak a törvényszék elnökének szervezeti és működési szabályzatáról beszélünk, ami külön pikáns, hogy azt fel kell küldeni a miniszterhez, vagy akár az, hogy a miniszter személyesen fogja meghallgatni akár a bírójelölteket is, akiket elé felterjesztenek, a bírósági vezető jelölteket meg kötelező meghallgatnia. Halkan megjegyeztem az egyeztetésen, én úgy tudom, hogy azért a miniszteri pozíció elég fárasztó és terhekkel teli, és miniszter úr bár most itt tud lenni, hála istennek, de azon az egyeztetésen, amikor a minisztériumban voltunk, akkor sem tudott ott lenni egyéb közéleti feladatai mellett. Tehát ha a javaslatnak a szakmai minisztériumi vitáján sem tud a miniszter ott lenni, akkor majd egyesével mennyire lesz energiája meghallgatni ezeket a jelölteket, efelől vannak kétségeim. Tehát azt gondolom, ez szintén abba az irányba hat, hogy nemcsak hogy túlterheljük a minisztert, hanem a hatáskörét is extrém módon növeljük, ráadásul a miniszter fogja eldönteni, hogy a három elé terjesztett jelöltből ki lesz bírósági vezető, illetve ki lesz úgymond egyszerű bíróvá kinevezve. Ahogy mondtam, a többi hasonló hatáskört majd Damm Andrea képviselőtársam fogja elmondani.

A felsőbíróság elnökének kinevezési feltételeinél roppant kevés az öt év közigazgatási ügyszakban eltöltött gyakorlat, illetve még ez se kell, elég emellett tíz év olyan idő, amit közigazgatási jogi szakterületen szerzett, ami azt jelenti, hogy a felsőbíróság elnökének olyan ember is kinevezhető, aki életében nem volt bíró. Ez azért elég furcsa. Nem tudom, hogy ez Európában mennyire gyakorlat, biztos ezt is megvizsgálták, nem tudom, hogy van-e erre európai példa, nagyon csodálkoznék, ha lenne. Egyébként ez a többi pozícióra, tehát a másodelnökre is igaz, de akár a törvényszéki elnökökre is, ott is öt év gyakorlat elég, ráadásul ott még az ötéves közigazgatási jogi szakterületen eltöltött gyakorlat is elég.

Tehát hogy egy szemléletes példával éljek, úgy lehet valaki törvényszéki elnök, hogy mondjuk, egy kormányhivatalnál jogi előadóként dolgozott öt évet, és olyan bíróknak fog feladatokat adni és igazgatni őket, akik mondjuk, 25-30 éve a pályán vannak. Tehát azért el tudjuk képzelni ezt a helyzetet, ez megint csak nem a független működést és a szakmai működést erősíti véleményem szerint, és sajnos attól tartok, az idő be fogja bizonyítani, hogy ebben is nekünk volt igazunk, hozzáteszem: sajnos. Meg kell említenem, hogy még a kinevezéskor is a miniszter fogja beosztani a bírókat a közigazgatási bíróságokra, és ahogy elmondtam, a különböző hatáskörök itt még véget sem érnek.

A pályázatok elbírálási rendszerét említettem, illetve a miniszternek a szerintem kiemelkedő jogköreit. Viszont itt a végére még egy dolgot ki kell emelnem, és ez a jogegységi határozatoknak az a válfaja, amikor kiderül, és itt tetten érhető az, hogy az egész közigazgatási bírói rendszer különválasztása a Kúriától egy fából vaskarika, vagy egy fém faház  ahogy azt lehetett látni bizonyos kereskedelmi láncok hirdetéseiben , ugyanis amikor a Kúrián születnek bizonyos döntések, és erre önök is gondoltak, le van írva egy külön fejezetben, születhetnek a Kúrián bizonyos jogi kérdésben döntések, akár jogegységi határozatok, amelyek esetében majd a közigazgatási felsőbíróságon eltérő döntések születnek, és így a jogrendszer eléggé sérülni fog, annak az egységessége.

Mit lehet csinálni ez esetben? Ahogy önök az indoklásban írják, egy úgynevezett szuper jogegységi eljárást fognak indítani. Pont ezért a Kúria a fő szerv, amely összefogja a szakmai munkát, hogy ne kelljen ilyen hiperszuper jogegységi eljárásokat indítani, ha netalántán ezek a bíróságok másfajta jogegységi határozatokat hoznak. És akkor kell majd külön egy hatásköri tanács is természetesen, ha pozitív vagy negatív hatásköri összeütközés adódik, vagyis ha a közigazgatási bíróságok és a rendes bíróságok is megállapítják egy adott ügyben, ügycsoportban a hatáskörüket, vagy ha az egyik sem állapítja meg. Ebben az esetben majd a Kúria bíráinak, a Kúria-elnök és a felsőbíróság elnökének közös részvételével le kell majd ülni, át kell tárgyalni ezeket az ügyeket, és adott esetben együttes jogegységi tanácsot is ki kell majd alakítani, ami majd eldönti, hogy ki is lesz az, pontosabban milyen döntést hozzanak, amely a Kúriára és a felsőbíróságra is érvényes.

Azt hiszem, ez szakmailag is alátámasztja azt, hogy teljesen fölösleges ezt a szervezetrendszert, miniszter úr, különválasztani. Ha már itt kiderül, hogy gyakorlatilag egy párhuzamos rendszer, a magyar egységes joggyakorlatot, jogalkalmazást csak döcögősen, egymással egyeztetve különböző  és tényleg önök írják  szuper jogegységi eljárásokkal tudják megvalósítani, akkor nagy a probléma, és azt vetíti előre, hogy a jelenlegi gyakorlattal önöknek csak az a baja, hogy születhetnek olyan döntések, amelyek a NER érdekei ellen vannak, noha a jogszabályoknak megfelelnek. A választás után láthattuk azt is, maga Orbán Viktor nyilatkozta, hogy a Kúria elvett egy mandátumot a Fidesztől. Tehát azt gondolom, lévén, hogy a Kúria a jogszabályok betartásáért felel, és a döntésük nem volt jogszabálysértő, ha valaki jogászként elolvassa, akkor ez egy olyan politikai támadás a Kúria ellen, amely azt vetíti előre, hogy kell itt egy másik bíróság, amelynek majd egy olyan vezetője lesz, aki hatékonyabban végrehajtja a politikai utasításokat. De ha ez még nem elég, vagy még ebben sem bíznak kellőképpen, akkor a miniszter be tud majd avatkozni, és a miniszter a hatáskörén keresztül akár még ezen legfelsőbb bíróság vagy a közigazgatási legfelsőbb bíróság elnökén is túl tud lépni.

Tehát azt kell mondjam, hogy még a saját embereikben sem tudnak megbízni, pedig aki erre a posztra aspirál, Patyi András, a bírságbajnok  ugye, emlékszünk Orbán Viktornak erre a videójára, ami nem egy gerillavideó volt, én először azt hittem, hogy ilyen nem létezik, hogy ezt hivatalosan kirakják, tehát ez biztos valami kiszivárogtatás, de emlékszünk rá , Patyi András elnézést kér Orbán Viktortól, hogy a jogszabályokra hivatkozással talán egy közintézmény-látogatás kapcsán néhány százezer forintos bírságot szabott ki. El tudjuk képzelni, hogy az a közigazgatási bíróság mennyire lesz független, ha mondjuk, egy olyan vezetője lesz akár Patyi András, akár más személyében, aki elnézést kér azért a miniszterelnöktől, hogy a jogszabályokat alkalmazza, a jogszabályokat betartatja vagy megpróbálja. Gondolom, az adott helyzetben nem volt más lehetőség, lévén hogy már ellenzéki jelölteket is ugyanezen okból megbírságoltak, mint egy bírságot kiszabni, de ezért súlyos, töredelmes, kéztördelő elnézést kell kérni.

Azt kell mondjam, el tudják képzelni, Isten óvja Magyarországot egy ilyen bírósági rendszertől, és ahogy mondtam, sajnos a gyakorlat minden bizonnyal ezt fogja alátámasztani. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(10.20)