Készült: 2020.07.05.23:12:08 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 52 2015.03.02. 2:41  51-57

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A szociális törvény tavalyi módosítása továbbmélyítette azt a szociális válságot, amely amúgy is jellemzi az önök kormányzását.

A törvénymódosítás gyakorlatilag teljesen az önkormányzatokra ruházza át a szociális ellátások helyi szabályozását, és ami rosszabb, annak finanszírozását. Ezen ellátások helyett települési támogatás és rendkívüli települési támogatás kerül bevezetésre. A szociális törvény előírja, hogy az önkormányzatok kötelesek a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli helyzetbe került, valamint az időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzdő személyek részére rendkívüli települési támogatást nyújtani. Ezen a támogatáson felül kötelesek települési támogatást is adni.

A kérdés az, miből teszik ezt. Különösen nehéz helyzetben lesznek azok az önkormányzatok, akik önhibájukon kívül képtelenek ezt a támogatást adni, ugyanakkor lehetetlen helyzetbe hozza azokat az önkormányzatokat is, amelyek jelenleg jelentős szociális ellátórendszert tartanak fenn, például a budapesti önkormányzatok jelentős része.

Könnyen belátható, hogy vagy a helyi szociális ellátásokat faragja le az önkormányzat, vagy pedig a bevételeket kell növelni, a kormány szándéka szerint helyi adók bevezetésével vagy azok növelésével. Ebből könnyen látható tehát, hogy a vidéki emberek és az önkormányzatok azok, akik megfizetik az önök költségvetésének az árát.

Korózs Lajos már elmondta korábban, megszűnik a rendszeres szociális segély, az adósságkezelési szolgáltatás, a lakásfenntartási támogatás, a méltányossági közgyógyellátás, a méltányossági ápolási díj és az önkormányzati segély. Ezek a támogatások megszűnnek. Ehhez képest jön be ez a támogatás, amit önök rendkívüli települési támogatásnak vagy települési támogatásnak hívnak, amelyre vagy lesz pénz, vagy nem lesz pénz. Úgy gondolom, hogy ez a gyakorlat cinikus. Cinikus azért, mert az önök rossz kormányzásának a terheit áthárítják a lakosságra és áthárítják az önkormányzatra.

Éppen ezért kérdezem önöket, mikor fejezik be végre a szegényellenes intézkedéseket. Mikor kapják meg a központi költségvetésből az önkormányzatok azokat a forrásokat, amelyeket a szociális ellátórendszerből kivontak? Nem érzik-e cinikusnak azt, hogy milliárdokat vonnak el újra a szociális ellátórendszerből, és a települési önkormányzatokkal vitetik el a balhét? Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 56 2015.03.02. 1:01  51-57

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Attól tartok, hogy nem tudom elfogadni a választ. Nem tudom elfogadni azért, mert miközben február 28-ig voltak kötelesek az önkormányzatok a szociális rendeletük megalkotására, aközben a mai napig sem tudják az önkormányzatok, hogy kik, milyen módon, mennyi támogatást fognak kapni a szociális ellátórendszerükre. Úgy kellett tehát meghozniuk ezeket a támogatásokat, hogy egyáltalán nem tudják az önkormányzatok, milyen helyzetben is lesznek. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének számítása alapján mintegy 40 milliárd forintot vontak ki ebből a rendszerből. Továbbra sem tudjuk tehát azt, hogy ki, milyen módon, hogyan fogja ezt visszaépíteni. Éppen ezért nem tudom elfogadni a választ.

Nem tudom elfogadni azért sem, mert míg ebben az országban 4 millió szegény él, aközben önök folytatják a szegényellenes politizálást. Önök azt mondták korábban, hogy nem hagynak senkit az út szélén. Attól tartok, hogy ebben igazuk van: belökik őket a szakadékba. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 322 2015.03.02. 5:08  321-322

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mielőtt rákezdenénk erre a Buda-Cash-bot­rányra, azt gondolom, mindannyiunk nevében megköszönhetjük Varga Szimeon nemzetiségi szószóló úrnak azt a kezdeményezést, amit itt többen viselnek a zakójukon velem együtt is. Ez egy martenica, ezzel köszöntik a bolgár nemzetiségiek a tavaszt. Azt gondolom, jó lenne, ha ez a tavasz itt lenne velünk együtt, és jó lenne, ha a mai Országgyűlés ülésén is itt lett volna; sokkal szívesebben néztük volna szerintem a rügyeket, mint hogy azt halljuk, hogy Rogán Antal hogyan hazudozik összevissza a Buda-Cash-ügyben a mai napon.

De nézzük, hogy mi is a valóság ebben az ügyben! Február 22-én, vasárnap este kezdtek fekete autók és öltönyös munkatársak gyülekezni a Buda-Cash székházánál. Ez egy furcsa időpont, vasárnap este, egészen hétfő hajnalig tartott ez a mozgás. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy a bankárok, illetve a brókerek hirtelen munkavágyukban nem tudtak mit kezdeni, ezért vasárnap este nyolc és hétfő hajnali négy között bementek dolgozni, inkább tudható annak, hogy arról van szó, hogy a Buda-Cash munkatársai fülest kaptak arról, hogy itt valami történik, itt valami ellenőrzés lesz, és nyilvánvalóan abból a célból, hogy megkönnyítsék a nyomozó hatóságok várható hétfői tevékenységét, előkészítették azokat az anyagokat, amelyek nyilván ehhez a nyomozáshoz kellenek. Nyilván ennek köszönhetően hétfőn már nagyon hamar eredményre is jutott a Magyar Nemzeti Bank, illetve a kirendelt gazdasági nyomozók, és bevonták a Buda-Cash, illetve az ehhez a cégcsoporthoz tartozó bankok engedélyeit is, amivel hatalmas krízist okoztak.

Nem lehet tudni nagyjából azt, hogy mi is van a háttérben. Van olyan hetilap, amely azt állította, hogy valamiféle pilótajátékot játszottak a brókercég tulajdonosai, mások pedig mást gyanítanak; erről keveset lehet tudni most. Ami biztos: kedden azonnali hatállyal felfüggesztették a brókercég működési engedélyét, és mint mondottam, az ezzel összefüggésbe hozható bankokat is; négy darab bankról van szó.

Ezek a döntések alapjaiban rengették meg, azt hiszem, a magyar bankrendszert. Somogyban például zárt ajtók fogadták azokat az ügyfeleket, akik hozzá akartak jutni a pénzükhöz, technikai akadályok léptek fel abban, hogy hétfőn és kedden hozzájussanak a magyar emberek a pénzükhöz. Ez azért is érdekes, mert egyébként a Magyar Nemzeti Bank - nyilván, hogy védje a kisembereket - rögtön 60 ezer forintban maximálta a kivehető összeget; természetesen ezzel is az embereket védték, hiszen így nyilvánvalóan nem a bank oldalára állt a Magyar Nemzeti Bank, hanem az emberek oldalára. Nos, tehát még ezt a cégcsoport megtetézte azzal is, hogy hétfőn és kedden nagyon sok helyen nem tudtak hozzájutni az emberek ezen pénzükhöz.

Természetesen a fideszes politikusokkal gazsuláló somogyi bankárok nem álltak meg itt, gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy akár Barcson, akár Kaposváron tumultuózus jelenetek zajlottak le akkor, amikor az emberek a pénzükhöz szerettek volna jutni, vagy akár a Matolcsy György által engedélyezett 60 ezer forintos alamizsnát szerették volna felvenni a jogos jussuk helyett. De tanácstalan emberek álltak sorban Tokajban vagy Miskolcon vagy Kazincbarcikán is, erről az ott élők tudnának mesélni; hasonlóan megköszönték az ott lévő Matolcsy György úr intézkedését, hogy 60 ezer forintot vehettek ki akkor, ha egyébként a cégek kegyeskedtek nyitva tartani.

Természetesen felmerült a kérdés mindenkiben, hogy miközben a Fidesz-kormány öt éve alatt ez a cégcsoport folyamatosan a kormány és a Magyar Nemzeti Bank orra előtt űzte az üzelmeit, hogy lehet az, hogy a Magyar Nemzeti Bank ezt követően szinte első lépésben maximálja azt a pénzt, amit egyébként jogosan ezek az ügyfelek felvehetnek. És miközben arról is beszélhetünk, hogy persze azért volt erre szükség, mert a magyar emberek tömeges kintlévőségei csődbe vitték volna ezt a cégcsoportot, valójában arról van szó, hogy ezeknek az embereknek senki nem akarta kifizetni a jussát, és a magyar kormány, a Magyar Nemzeti Bank erre volt partner.

A kormánynak nem azzal kéne foglalkoznia, hogy Rogán Antalnak mindenféle hazug meséket találnak a Fidesz kommunikátorai, hanem azzal, hogy a károsultakat védje; azzal, hogy magyarázza meg, hogyan lehet a Fidesz-kormány öt éve alatt az, hogy a kormány és a Magyar Nemzeti Bank orra előtt ilyen történhet. Erre várnánk a választ. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 44 2015.03.03. 2:48  31-46

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. „Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért, kinek. / Aktákba írják, miről álmodoztam / s azt is, ki érti meg. / És nem sejthetem, mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot, / mely jogom sérti meg.” Nyolcvan évvel ezelőtt, igaz, novemberben írta József Attila ezeket a sorokat, és talán rávilágítanak ezek a sorok arra is, hogy milyen aggályokat lehet megfogalmazni az ilyen javaslatok kapcsán.

Általában azt lehet mondani, hogy minden államnak helyes az a joga, hogy megvédje saját magát és az állampolgárait, különösen helyes akkor, ha a terrorizmus olyan mértékben van jelen a világon, mint ahogyan ma is ez tapasztalható. Ekként tehát szükséges olyan törvényeket hozni, amelyek megalapozzák az országok védekezését, megalapozzák azt, hogy megvédjék a saját polgáraikat vagy azokat, akik az országban tartózkodnak. Ilyen értelemben tehát én magam megértéssel fogadok minden ilyen irányú javaslatot.

Azonban ha a részleteket nézzük, akkor már egy kicsit változik a helyzet. Egyrészt valóban, ahogy helyesen megállapították előttem képviselőtársaim, furcsa egy kicsit összemosni ezt a javaslatot a gazdasági bevándorlás, az illegális bevándorlás kérdésével, de értem én, hogy a kommunikációs csapat azt a tanácsot adta önöknek, hogy most ezt így kell csinálni, mert megalapozza ezt az érvelést.

Valóban, a lelki szemeimmel nem látom az illegális bevándorlók azon ezreit, akik a drága repülőjegyeket megveszik vagy megvetetik velük, és hosszú tömött sorokban bejönnek a magyar légtérbe ezek a repülőgépek. Tehát nyilvánvalóan tudjuk, hogy ez itt blöff.

Mint ahogy az is blöff, hogy Magyarország biztonsága kapcsán ilyen jogszabályt kell alkotni. Arányban kell ugyanis lenni annak, hogy miként tartjuk nyilván az adatokat, az állampolgárainkról és más emberekről milyen adatokat ki tart nyilván, és hogy az állam csak és kizárólag olyan adatot tartson nyilván, amelyet egyrészt megfelelően tud értékelni és kezelni, másrészt pedig, amely nem sérti az állampolgárokat.

Mi úgy gondoljuk, hogy ez a törvény jelen formájában szükségtelen. Szükségtelen, hiszen nyilvánvalóan nem szolgálja azokat a célokat, amelyeket egyébként az indokolás meghatároz, és azt gondoljuk, hogy általában olyan szabályokra van szükség, amelyek precíziósan hatnak azokba az irányokba, amiket önök is megfogalmaztak.

Az a probléma, hogy miközben a terrorizmus elleni harc egyébként fontos, ebben senkivel nincs vitám ebben a Házban, aközben azt gondoljuk, hogy ez a javaslat nem szolgálja ezt a harcot, nem szolgálja azt, hogy az ország megfelelően védekezzen a terrorizmus ellen. Ez a legnagyobb baj. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 64 2015.03.03. 3:44  47-72

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ahogy hallottuk az előbb, Z. Kárpát Dániel képviselőtársam Szabó Szabolcs képviselőtársamtól azt kérte számon, hogy miért nem a Jobbik-narrációnak megfelelően beszél. Azt kérem, fogadjuk el, hogy vannak még más pártok is a parlamentben a Jobbikon kívül, és elképzelhető, hogy más megközelítéseket is alkalmaznak. Azt meg számon kérni egy szakembertől, hogy ezt a fajta szakmaiságát megpróbálja a parlamentben érvényesíteni, különösen érdekes. (Dr. Staudt Gábor: Ezt se értetted meg!) A vitában nyilvánvalóan majd sokféle szempont fog érvényesülni, és ezekből a szempontokból ki fog alakulni valami. A nemzetiségi szószólók is hozzáteszik, nagyon helyesen, a saját értékeik alapján a véleményüket, és mindenki elmondja, amit szeretne. Ez a vita lényege.

Én nem szeretném kibeszélni a 15 percet, csak azért kértem szót, mert úgy éreztem, hogy Bangóné képviselő asszony felszólalása alatt Font képviselőtársamnak is hiátusa alakult ki abban, hogy mi is az 1784-87-es népszámlálás eredménye, de lévén, hogy a frakcióban nálunk is többen vagyunk történelemtanárok, ha megengedi, Hiller képviselőtársam helyett elmondanám ezt az eredményt, hogy úgy tudjunk ma hazamenni, hogy semmiféle történelmi hiátus ne alakuljon ki. Nos, mintegy nyolc és fél millió személyt regisztráltak az 1784-87-es népszámláláson, ebből a nyolc és fél millióból mintegy hat és fél millió tartózkodott a Magyar Királyság területén, a Horvát Királyságban 650 ezer, Erdélyben pedig másfél millió. Ugyanakkor érdekes, hogy a történészek nem nyolc és fél, hanem 9,2 millióra becsülik ezt a létszámot. A végén elmondom majd, hogy miért, ésez talán érdekes párhuzam lesz a múlt és a jelen között is.

Mindenképpen érdekes, hogy a nemesség számaránya 5 százalék, ami Európa élbolyába tartozik. S ha a nemzetiségi viszonyokra is ki lehet térni: mintegy 40 százaléka volt ennek a lakosságszámnak a magyar, 16 százaléka román, mintegy 10-10-10 százalék szlovák, horvát és német nemzetiségű, 6 százalék szerb és 3-3 százalék a szlovén és rutén népesség aránya.

(12.30)

Tehát azt lehet mondani, hogy már akkor is meglepően pontos adatokat adhatott volna ez a népszámlálás, ha a magyar nemesség nem tartott volna attól, hogy II. Józsefnek sanda szándékai vannak a népszámlálás bevezetése kapcsán. És bizony azt lehet mondani, hogy a sanda szándékok nemcsak 1784-87 között jellemezhették az akkori magyar kormányzatot, hanem akár most is. Ugyanis azt gondolta a magyar nemesség, nem minden alap nélkül, hogy erre a népszámlálásra azért kerül sor, hogy előkészítsék II. József azon kiváló tervét, hogy megadóztassák őket. És mivel a magyar nemesség semmiképpen nem szerette volna, hogy ez az adóztatás megtörténjen, ezért aztán sokan közülük bojkottálták ezt a kutatást.

Ebből adódik az, nincs új a nap alatt, most is azt lehet mondani, hogy sokaknak félelme az, hogy a kormányzat sanda szándékokra használja föl ezt a kutatást. Ezért aztán élünk a gyanúperrel, hogy mindenféle kormányzati lózungra fogják ezt használni. Emiatt jelentős az ódzkodás részünkről, és emiatt szeretnénk biztosítani azt, hogy ilyen ne fordulhasson elő.

Szeretném megköszönni, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 95 2015.03.03. 14:57  88-131

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha már az államtitkár úr megtisztelt bennünket azzal, hogy megemelte ezt a napirendet azzal, hogy saját magát is egy kicsit megemelte, azt gondolom, illő dolog méltó lenni az államtitkár úrhoz, ezért ha megengedik, akkor én magam is innen kezdeném.

A Városligetnek van egy régi, titokzatos síremléke, ezt többen is már felidézték ebben a Házban. Erre a sírkőre egyetlenegy feliratot írtak latin nyelven, ez pedig az, hogy: „Fuit”, vagyis ez azt jelenti, hogy „volt”. A sírban Martinovics Ignác korábbi védője, Toporczi Horváth Jakab néhai ügyvéd nyugszik, akiről azt kell tudni ‑ azon kívül, hogy vállalta, mondjuk, azt a nem könnyű és nem is túl hálás feladatot, hogy a Martinovics-féle összeesküvés vezéralakját védje ‑, hogy az egész vagyonát jótékony célra költötte. Pusztán annyit kért Pest város tanácsától, hogy egy síremlék őrizze meg nem a nevét, hanem csak ezt a szót, hogy „volt”. Azt kérte, hogy az akkori városi erdőcskében, a mostani Városligetben legyen ez a sír, és ez a síremlék a mai napig is áll.

Aztán amikor egyesült Buda, Pest és Óbuda, akkor megindult egy jelentős városfejlesztés. Azt lehet mondani, hogy Budapest tudatos fejlesztése szinte egyedülálló, Európában mindenképpen, de talán csak az amerikai tudatos várostervezés mérhető Podmaniczky báró köreinek kiváló munkájához. Ennek kapcsán magát a Városligetet kétszáz éve egy tervezett közparknak építették. Olyannyira fontos kultúrtörténeti mű ez az építkezés, hogy ez a világ egyik első tervezett közparkja volt, olyan közpark, amely mindenki számára látogatható, nyilvános, az új Budapest méltó éke, úgyhogy nem véletlenül a millennium idején is fontos kulturális feladatot kapott.

Ez a közel százhektáros terület a mai napig nemcsak a fővárosiaknak, hanem az idelátogatóknak is a kedvenc parkja, több tízezer ember jár ide sportolni, kikapcsolódni, sétálni vagy kutyát sétáltatni, és szerintem mindenki, aki itt van a teremben, sok szép személyes emlékkel is viszonyul ehhez a városligeti parkhoz. Nekem is vannak ilyen személyes történeteim, amiket most nem mondanék el, de azt tudom mondani, hogy szerintem mindenki, aki ebben a városban lakik vagy ebben a városban volt már, nemcsak egy egyszerű építészeti remekműként, nemcsak egy zöldterületként, hanem annál többként, egy nagyon méltó kulturális emlékként tekint erre a parkra.

Éppen ezért, ha pusztán csak arról lenne szó, amiről az államtitkár úr beszélt, hogy a kultúrát fejlesszük, akkor azt kell hogy mondjam, hogy nekem is mint kultúrafogyasztónak ez egy roppant szimpatikus előterjesztés lenne, azonban azt kell hogy mondjam, hogy itt is sajnos tipikus történeteket láttunk. 2013 végén a kerület azóta megbukott polgármestere benyújtott egy törvényjavaslatot, ezt a parlament rekordgyorsasággal fogadta el. Ennek nagyjából az volt a lényege, amit Manninger képviselőtársam rendes eljárásként, megszokott eljárásként aposztrofált, de én is azt gondolom, hogy ez a fideszes kormányzat megszokott eljárása ilyenkor: államosítani kell egy területet azért, hogy sokkal könnyebben lehessen ezt követően azokat a fejlesztéseket megvalósítani, amelyeket a kormányzat szeretne. Nyilvánvalóan sokkal nehezebb lett volna, ha akár a fővárossal, akár a kerülettel alkudni kell az ingatlan sorsáról, és ha be kell vonni a civil szervezeteket. Nyilvánvalóan nehéz lett volna megkérdezni a helyieket, hogy mit gondolnak, adott esetben a park használóit. Ezt megoldotta Papcsák akkori képviselő úr akkori javaslata.

Aztán ennek a cégnek, amely ezt megnyerte, olyan jogosítványai lettek, amely jogosítványok azért kevés cégnek adatnak meg: gyakorlatilag azt épít, amit akar, ahová akar, annyi fát vág ki, amennyit akar, annyi zöldfelületet szüntet meg, amennyit akar. Bár magában a megvalósítási tanulmányban az szerepel, hogy egyetlen fát sem lehet elmozdítani, ez mindenképpen érdekes, mert ha az ember csak megnézi ezt a dokumentumot, akkor látja, hogy ez fizikailag képtelenség, de maga a megvalósítási dokumentáció is tele van ellentmondással.

Eközben pedig azt lehet mondani, hogy ez a jogszabályalkotás, amire sor került 2013-ban, a feladatát elvégezte, hiszen azóta sem a zuglóiakat, sem érdemben a fővárosiakat nem kérdezték meg, és nyilvánvalóan nem véletlen, hogy ennek következtében ez a beruházás azóta is folyamatosan támadások kereszttüzébe kerül. Lehet azt mondani, hogy ezek persze politikai természetű támadások, de ha az ember megnézi, hogy kik is tiltakoznak a városligeti beruházás ellen, akkor azt találja, hogy gyakorlatilag a politikai pártpaletta minden oldaláról van itt tiltakozó, és olyan civil szervezetek is, akik egyébként soha semmilyen politikai párt szekértáborába nem álltak bele.

Ebből adódóan tehát szerintem nem lehet ezeket a civil tiltakozásokat pusztán lesöpörni azzal, hogy ők bizony a szocialisták fizetett ügynökei. Nem, itt arról van szó, hogy bizony nagyon komoly szervezetek azok, akik nagyon komoly fenntartásokat fogalmaztak meg, ha akár csak az építészek szakmai szervezeteire, de akár csak az ott élők helyi szervezeteire gondolunk, vagy akár a Budapesten gyakran megnyilvánuló zöldszervezetekre.

Igazából 2013-ban még nem volt világos, hogy mi is a cél ezzel a törvényjavaslattal, később azonban nyilván előjöttek a tervek. Én magam egyébként tisztességesebbnek tartottam volna azt, hogy ha már vannak ilyen tervek, vannak ilyen fejlesztési tervek, akkor rögtön előjön a farbával a kormányzat; ez nem történt meg. Én magam azt gondolom, hogy sokkal helyesebb, ha a kormányzat teszi a dolgát, és nem egy képviselő nyomán, magyar hangjaként dolgozik, hanem saját maga bevállalja, hogy mit szeretne, és lefolytatja azokat a társadalmi vitákat, amiket ilyenkor a törvény értelmében le kell folytatni; ez ugye, nem történt meg.

Hogy miről is van szó? A Városligetben 120 ezer (Sic!) négyzetkilométernyi nettó területet szeretnének beépíteni épülettel. El lehet képzelni, hogy mennyi ez a 120 ezer (Sic!) négyzetkilométer: körülbelül akkora, mint az Arena Plaza. (Manninger Jenő: Magyarország 93 ezer négyzetkilométer!) A tervek szerint 40 méteres épületek is idekerülnek, ez körülbelül egy tízemeletes háznak felel meg. Azt lehet mondani, ha elindul az építkezés, akkor a Liget megszűnik közparknak lenni, hiszen mindenütt felvonulási utak, közműárkok fogják szabdalni.

2014. április 5-én volt egy nagy megmozdulás, ahol ötezren tettek hitet a Liget megmentése ellen, ötezer ember. Ezt követően ‑ azt kell hogy mondjam ‑ akár a zuglói választók is eldöntötték, hogy mit gondolnak a Ligetről: nem szeretnék ezt a városligeti beruházást.

Nem sokkal később Zugló új országgyűlési képviselője határozati javaslatot nyújtott be, amely azt kívánta elérni, hogy a Városliget maradjon meg kiemelt közparknak, hiszen Budapestnek inkább több zöldfelületre van szüksége.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Most igazából azzal szerintem lehet vitatkozni, hogy ez a javaslat jó volt vagy nem volt jó, azzal azonban nem, hogy az, mondjuk, eléggé szokatlan ‑ bár az önök kormányzati ciklusában ez a megszokott ‑, hogy még tárgysorozatba sem vették ezt a javaslatot, tehát nem tudtuk meghallgatni azokat az érveket, amelyek arról szólnak, hogy miért jó ez a javaslat, amelyet önök tettek, és miért nem jó az a javaslat, amelyet Zugló országgyűlési képviselője tett.

A Fővárosi Közgyűlés is döntött ebben a kérdésben: a közgyűlés 108 napirendi pont közé erőltette be, és néhány perc alatt érdemi vita nélkül történt a főváros döntése. Ez is mindenképpen jól mutatja azt, hogy milyen komolysággal gondolnak önök a vitára ebben a kérdésben.

(16.00)

De nézzünk néhány konkrét érvet, ami elhangzott! Szerintem mindenki, aki ebben a városban több múzeumot szeretne, az biztos, hogy jó nyomon jár. Én magam is azt gondolom, hogy Budapesten is mindenképpen jó, ha több múzeum van, vagy hogyha a meglévő múzeumokat felújítjuk, vagy jó, ha a profiljukat kibővítik.

Éppen ezért önmagában azt gondolom, hogy maga a kultúra növelése ‑ ha szabad ezt a rossz szót használni ‑ mindenképpen fontos és támogatandó cél. Csak nem mindegy, hogy a kulturális teret úgy szélesítjük, hogy eközben meglévő kulturális teret, akár egy parkot megszüntetünk, vagy pedig úgy tesszük ezt, hogy magát a Városligetet megtartjuk, és ezeket a múzeumokat más-más helyekre, olyan helyekre, ahol fejlesztési lehetőségekre nagy szükség lenne ‑ például Rákosrendező területére ‑ visszük át. Ez nagyon nem mindegy. Én azt gondolom, hogy azzal, hogy ezt a javaslatot tesszük, azzal valójában a kulturális tér Budapest-szerte nem fog nőni, azzal, hogy ezt tesszük, valójában meglévő kulturális tartalmat csökkentünk, és azon az áron kétségtelenül érünk el sikereket néhány múzeum átköltöztetésével.

A minap egy szakmai konferencián szó volt arról, hogy Budapest mitől szép, mitől jó, mitől vonzó város a külföldi turisták számára. A legtöbben azt mondták, hogy azért szeretnek Budapestre jönni, mert ez nem az a város, amit egy nap alatt be lehet barangolni. Nyilvánvalóan a gazdaságunk szempontjából az a legfontosabb, ha minél több vendégéjszakát töltenek itt a turisták, éppen ezért lennének kifejezetten kívánatosak olyan kulturális fejlesztések, amelyek azt tennék lehetővé, hogy a város sokszínű múzeumi élete fellendüljön, és a kerületek között több kerületben legyenek kulturális intézmények.

Én önmagában nem gondolom azt jó ötletnek, hogy centralizáljuk földrajzi értelemben a múzeumokat. Én azt gondolom, hogy helyes Budapest jelenlegi hagyományait fenntartani, miszerint a múzeumok gyakorlatilag a városban szétszórtan találhatóak, és ezzel gyakorlatilag azt lehet elérni, hogy minél több időt töltsenek itt az emberek, a turisták.

Ilyen értelemben talán hazai példát is tudok mondani. Óbudán, nálunk az egész kerület történeti emlékekkel van tele. Két amfiteátrum, a polgárvárosi és a katonavárosi amfiteátrum távolsága egymástól körülbelül háromnegyed óra, kívánatosnak tartanám magam is egyébként, hogy ez a fajta, kerületen belüli kulturális mozgás is megtörténjen. Ugyanakkor azonban a kerületünk számos más múzeummal is gazdagabb, nemcsak az igen kiváló Aquincumi Múzeummal, hanem például a Goldberger Textilipari Múzeummal is. Ebből adódóan tehát át tudom érezni, hogy milyen az, amikor a turisták az egész kerületet bebarangolják, és rácsodálkoznak egy-egy kerület épített vagy történeti értékeire. Szerintem ez a kívánatos cél, magam is ezt támogatnám.

Szó volt arról, hogy valójában a zöldterületek nem is csökkennek, hanem növekedni fognak. Az építészszervezetek pont ezt a részt vitatják leginkább erősen. Ugyanis konkrétan arról van szó, hogy a jelenlegi fás területet kivágják sok helyütt, és ezeket úgymond becserélik, például mélygarázsok tetején építenek zöldterületeket, és ebből számítják ki azt, hogy növekedni fognak ezek a zöldterületek. Világos, hogy egy fás-cserjés park és egy mélygarázs tetején lévő zöldterület nem ugyanaz. Tehát azt értem, hogy matematikai alapon ki lehet számolni, hogy 8 százalékkal vagy 5-tel, vagy nem tudom, hánnyal több jön ki, de a valóság az, hogy jelenleg van egy fás-cserjés park, és a vége pedig nem ez lesz. Nem gondolom azt, hogy arányosítani lehet ezeket a dolgokat, de azt gondolom, hogy magának a városligeti parknak a jelenlegi rekreációs, pihenőpark funkciója súlyosan veszélybe kerül ezzel a javaslattal.

De persze, ha megkérdezték volna azokat, akik a parkot igénybe veszik jelenleg, akkor tudnák, hogy felmérések szerint a jelenlegi látogatók mintegy kétharmada kifejezetten a zöldterületi funkció, a rekreációs funkciója miatt megy ide. Tehát arról van szó, hogy ha a helyieket vagy a látogatókat megkérdezzük, akkor azt mondják, hogy igen, kifejezetten ezt a funkciót kívánják itt. Ebből adódóan súlyos veszélynek tartjuk azt, hogy ez megváltozzon.

Az önkormányzat véleménye, amit nemrég tett közzé, az, hogy általában támogatja az önkormányzat mind az Állatkert bővítését, mind a múzeumok nem felszíni bővítését, ugyanakkor azonban súlyosan aggódnak a fák kivágása miatt, és ezzel együtt a Városliget forgalmának aránytalan növekedése miatt is. Ebben sem tudtak semmit mondani az aggódó helyieknek, viszont nekik kell elviselniük a megnövekedett forgalmat.

A projektet sem az ott lakók, sem a park jelenlegi látogatói nem támogatják. Ezt persze megtudhatták volna akkor, ha ezeket az egyeztetéseket lefolytatják, amiket le kellett volna folytatni.

Végezetül azt javaslom a kormányzatnak, hogy azokat az egyébként kiváló kulturális célokat, ami arról szól, hogy a meglévő múzeumainkat hogyan fejlesszük, hogyan tudjunk több kultúrát adni Budapestnek, hogyan tudjunk idecsalogatni minél több látogatót, azt ne azzal érje el, hogy Budapest legrégebbi közparkját lerombolja, hanem más megoldásokat keressen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Teleki László tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 103 2015.03.03. 0:11  88-131

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Valóban, az eredmény önmagáért beszél. Féltettük a zöldterületet a Kossuth tér kapcsán, és le is van betonozva. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 125 2015.03.03. 1:58  88-131

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak hogy néhány percben átgondoljuk azt, hogy Sallai képviselőtársamnak is miért támadhatnak ilyen rosszindulatú, ordas gondolatai, amelyben mutyit sejt a projekt kapcsán. Nyilvánvalóan sokat segített volna akkor, ha 2013-ban önök nem úgy hoznak be egy törvényjavaslatot, hogy titkolják annak a valódi célját, majd ezt követően a projekt megvalósítása során egyébként önök egyeztetnek azokkal, akikkel kell, akár az önkormányzattal, akár a civil szervezetekkel, akár bárkivel, akit az ügy érint.

Ebben az esetben megspórolhattuk volna ezeket a feltételezéseket, hiszen abban az esetben, ha az önökre egyébként nem jellemző módon önök nyílt lapokkal játszanak, és valóban ezt a beruházást úgy készítik elő, amelyben olyan színvonalú vagy olyan tartalmi vitákat lehet folytatni, mint amit egyébként Manninger képviselőtársam itt el is mondott, szerintem helyesen, abban az esetben nyilvánvalóan sok embert meg lehetett volna arról győzni, hogy ez egy jó szándékú, jó irányú kezdeményezés, még akár annak ellenére, hogy nem ért vele egyet. Azonban ezek a formák súlyosan hátráltatják ezt az ügyet.

Egyúttal reményemet fejezem ki, hogy néhány hét vagy hónap múlva majd arról is beszélgethetünk, amit önök már régóta ígérgetnek, hogy a Hajógyári-szigeten hogyan valósítják meg azt a múzeum­beruházást, amit elvben mindenki szeretne, szemben az itteni előterjesztéssel, még akár az ott lakók is. De most ez van itt előttünk.

Én kívánom önöknek, hogy ezeket az egyeztetéseket nem késő lefolytatni. Lehet arról beszélni, hogy persze egy építmény szép, csak a szakma meg mindenki azt gondolja, hogy ronda. Tehát igazából ilyen vitákat nyilván le lehet folytatni pró és kontra. Én azt gondolom, hogy abban az esetben, ha önök nem az egyébként önökre jellemző utat járták volna, hanem normális jogalkotási menetben történik a projekt, akkor mindenki előrébb lett volna. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 167 2015.03.03. 13:51  148-177

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt egy kicsit más szempontot szeretnék idehozni. El kell hogy mondjam talán mint a III. kerület országgyűlési képviselője, a kerületben lakó és a kerületiekkel nap mint nap kapcsolatot tartó emberként, hogy milyen hatással is lehet az emberekre ez a vasárnapi nyitvatartási, zárvatartási történet.

Először, ha megengednek egy szubjektív megjegyzést: szerintem egy kicsit ízléstelen volt, vagy ha tetszik, az én ízlésemnek biztos, hogy nem felel meg ez a március 15-ei időpont a hatályba léptetés kapcsán. Azt gondolom, március 15-e nemzetünk egy fontos ünnepe, néhány nap múlva ünnepeljük. Biztos vagyok benne, hogy akár tizenöt napot tudott volna még várni a törvényalkotó vagy akár tizenöt nappal korábbra is tudta volna tenni, ha ez már ennyire sürgős. Biztos vagyok benne, hogy nem csak az én ízlésemet sérti az, hogy nemzeti ünnepünk után ez a jogszabály életbe lép, ezzel terheljük a nemzeti ünnep gondolatait, de ez csak egy zárójeles megjegyzés.

Azon gondolkodtam, amikor Gúr Nándor képviselőtársamat hallgattam a miskolci trafikügy kapcsán, hogy sajnos ez nem elszigetelt jelenség, hiszen Óbudán is trafikmutyit hozott annak idején az év, és a kisgyerekek védelmében hozott trafikmutyi még lehetővé is tette azt, ami korábban nem volt: egy iskolával szemben is van most már trafik, mert a jogszabályok ezt is lehetővé teszik. Ez transzparens jogalkotás volt. Ha nyilvánvalóan a versenysemlegesség jegyében alkotnánk jogszabályokat, akkor persze ez a trafik sem lenne, mint ahogy semmilyen trafikmutyi sem lett volna.

Bocsánatot kérek ezért a megfogalmazásért, de valóban álságosnak tartom a munka törvénykönyvével kapcsolatos érveléseket. Amikor azt mondja a miniszterelnök Szaúd-Arábiában néhány hónappal ezelőtt, hogy azért jöjjenek ide az arab befektetők, mert a munka törvénykönyve annyira puha, hogy itt kiválóan ki lehet zsákmányolni a munkavállalót, és ez megfelelő környezetet teremt a munkáltatók számára, akkor azt gondolom, egy kicsit álságos dolog arról beszélni, hogy egyébként meg ki hogy zsákmányolja ki a munkavállalót.

(19.30)

A munkavállalót pontosan annyira zsákmányolja ki minden multinacionális és nem multinacionális cég, amennyire a jogszabályi környezet ezt lehető­vé teszi.

A Magyar Szocialista Párt folyamatosan kezdeményezi a munka törvénykönyvének revízióját, folyamatosan kezdeményezzük azt, hogy a munka törvénykönyvéből azok a passzusok kerüljenek ki, amelyek a munkavállalók kizsákmányolását lehetővé teszik. Gúr Nándor képviselőtársam is lelkes harcosa ennek az ügynek, de valamennyi szocialista képviselő harcol és küzd azért nap mint nap, hogy olyan jogszabályok ne legyenek Magyarországon a munka törvénykönyvében, amelyek az egyszerű munkavállaló kizsákmányolását lehetővé teszik.

Ennek ellenére a kormány kitart ezek mellett a jogszabályok, ezek mellett a passzusok mellett, és innentől kezdve pedig egy kicsit naivnak vagy álnaivnak érzem azt a rácsodálkozást, hogy mégis milyen egyenlőtlenségek vannak a munka világában. Persze hogy vannak, hiszen az önök jogalkotása teszi ezt lehetővé, jó esetben az önök mulasztásai, rossz esetben pedig szándékos törvénykezései teszik azt lehetővé, hogy a magyar melóst, a magyar munkavállalót kizsákmányolják.

Abban egyetértek mindenkivel, aki itt arról beszél, hogy ezt meg kell szüntetni. Persze! Én lennék a legboldogabb akkor, hogyha olyan jogszabályok lennének előttünk, amelyek arról szólnának, hogy hogyan zárjuk be azokat a kapukat, amelyek a magyar munkás, a magyar munkavállaló kizsákmányolását megszüntetik. Persze, nagyon örülnék neki! Ez sem egy ilyen javaslat, mint ahogy egyébként önök a Magyar Szocialista Párt valamennyi olyan javaslatát vita nélkül utasítják el, napirendre sem veszik, amelyek ezt a problémát akarják rendezni.

Az lehetséges, hogy az MSZP javaslataihoz képest vannak jobb javaslatok is, én akkor is nagyon boldog lennék, hogyha önök hoznának olyan javaslatokat a munka világába, amelyek nálunknál jobban zárja be azokat a kapukat, amiket önök nyitottak. Erről szó nincsen!

Ebből adódóan a vasárnapi zárva tartás történetét azzal indokolni, hogy bizony, bizony, kizsákmányolják a magyar munkavállalókat, minimum álságos. Azért is álságos, mert hogyha az ember akár csak a saját választókörzetében ‑ ezt ajánlom mindenkinek ‑ körbemegy, akkor azt látja, hogy érdekes módon megváltozik március 15-től az egyes boltoknak a nyitva tartása. Hogyha én elmegyek kenyeret venni, akkor azt látom, hogy ahol eddig kenyeret vettem, ott délután vagy este plusz egy, plusz két órával később zárnak be, előbb nyitnak a boltok. Ha az ember belegondol, hogy vajon a délutáni munkavégzésért, az esti munkavégzésért járó pótlék nagyobb vagy pedig a vasárnapi pótlék nagyobb, akkor rögtön rájön arra, hogy itt az történik, hogy azok a derék cégek, amelyek kizsákmányolták eddig a munkavállalókat, az olcsóbb esti pótlékkal tovább foglalkoztatják a munkavállalóikat, miközben a drágább, bár önök által leszállított vasárnapi pótlékot ezzel váltják ki.

Tehát azt érték el önök, hogyha vannak olyan szerencsés munkavállalók, akiket mégsem bocsátanak el, akiknek mégsem csökkentették a munkaidejét, azok pedig a sokkal kisebb esti pótlékkal fognak a munkabérük után pénzt kapni, mint ahogy eddig kaptak. Ez borzasztó álságos.

Ehhez képest beszéltek önök arról, amivel én roppantul egyetértenék, hogy rakjuk vissza, tegyük vissza vagy növeljük a vasárnapi munkavégzésért járó pótlékot. Én ilyen javaslatot előttünk nem látok. Hogy ha előttünk lenne egy ilyen javaslat, ami erről szól, akkor azt gondolom, hogy valóban lehetne érdemben arról beszélni, hogy a munkavállalók számára akár lehet jó is az, amit önök csinálnak. Sajnos nincs erről szó. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez a munkavállalóknak nem lehet jó. Gyakorlatilag senkinek nem lehet jó.

Tállai államtitkár úr a mai nap, igazából nem is gondolom, hogy komolyan mondta, mert nem is lehetett ezt komolyan érteni, arról beszélt, hogy az MSZP nem egy baloldali párt, mert nem védi azokat az anyákat, akik nem tudják a matekleckét a gyerekkel megcsinálni, merthogy vasárnap a boltba kell menni, meg nem tudnak templomba menni, meg nem tudnak kirándulni, mert vasárnap boltba kell menni.

Nekem a lelki szemeim előtt megjelenik az az ember, aki reggeltől estig a boltba megy. Megmondom őszintén, hogy én egyébként boltba járó ember vagyok, és mivelhogy az előző négy évemet tanárként dolgoztam végig, nagyon gyakran nem tudtam mást csinálni, csak én is szombaton, vasárnap mentem boltba. Ennek ellenére azért nem töltöttem órákat a vásárlással.

Amikor arról beszéltek itt kormánypárti képviselőtársaim, hogy kívánatos lenne a családnak a vasárnapot visszaadni, kívánatos lenne a család közösségi élményeit vasárnap megteremteni, akkor megint csak azt tudom mondani, hogy én ezzel például egyetértek. Én nagyon kívánatosnak tartom azt, hogy nemcsak vasárnap, hanem hétfőtől vasárnapig az emberek minél több időt töltsenek együtt, a családok legyenek együtt, szervezzenek programokat. Azonban azt is lássuk be, hogy ennek a javaslatnak az ég adta egy világon semmi köze nincs ehhez. Komolyan azt gondoljuk, hogy a vasárnapi félórás vásárlás akadályoz meg bárkit abban, hogy a családjával együtt legyen? Ezt tényleg komolyan gondoljuk? Komolyan azt gondoljuk, hogy egy ilyen milliókat sújtó jogszabály esetén ezt bárki beveszi? Tehát ezt tényleg ezzel meg lehet érvelni, hogy egy húszperces, félórás vásárlás megakadályozza az embereket abban, hogy együtt legyenek?

Szóval, ez komolytalan! Komolytalan azért, mert az az életforma, amiről önök beszélnek, attól tartok, hogy én például abban élek. A feleségemmel templomba járó emberek vagyunk, minden vasárnap járunk templomba. És mivel mindketten sokat dolgozunk, ezért vasárnap járunk egyébként ‑ vagy jártunk, mert március 15-e után nem tudjuk ugye ezt csinálni ‑ boltba is. Nem tudom, hogy újdonságerejű-e, a III. kerületben egyébként számos templom és számos bolt létezik, és ennek okán meg tudtuk oldani azt, hogy a kettőt együtt működtessük. De bármilyen hihetetlen, amikor a feleségem családjánál, Kápolnán járunk, akkor is meg tudjuk oldani, hogy vasárnap mind a két projekt megvalósuljon, el tudjunk menni a kápolnai templomba, és el tudjunk menni a Kálon lévő boltba vásárolni, az még távolabb is van, mint a Kápolnán lévő bolt. Tehát innentől kezdve azt tudom mondani, hogy ezt a hihetetlen projektet meg tudjuk valósítani. Én azt gondolom, de Mirkóczki jegyző úrnak mondom, hogy még a feldebrői templomba is el tudunk menni, tehát igazából meg tudjuk valósítani ezt a tervet. Szerintem nem vagyunk egyedül ezzel a dologgal. Ezek álságos, semmire való érvek, képviselőtársaim.

Ha arról beszélnénk, hogy valóban mi az az értékválság, ami alapján azt lehet mondani, hogy a családok nem törődnek egymással, akkor az például megint csak egy helyes vita lenne. Abban én nagyon egyetértenék, hogy ezzel a Ház foglalkozzon. Hogyha a Fidesz vagy akár a Kereszténydemokrata Néppárt egy vitanapot kezdeményezne arról, hogy tárjuk fel, hogy a családok miért nem foglalkoznak egymással, hogy miért van az, hogy annyira elidegenedünk egymástól, hogy a kíméletlen napi harc a betevőért egymástól is elriaszt bennünket, az egy nagyon helyes vita lenne. Csak attól félek, hogy ennek a vitának olyan vége lenne, amiről Gúr képviselőtársam beszélt. Olyan vége lenne ennek a vitának, hogy belátnánk, ha őszintén beszélnénk egymással, hogy azért nem törődnek a családok egymással, mert egész egyszerűen a napi létharc az, ami lefoglalja őket. Az, hogy vagy rettegünk attól, hogy elbocsátanak bennünket, vagy akár nincs is munkahelyünk, vagy mindennap rettegnünk kell attól, hogy ki tudunk-e jönni abból a bérből, amit kapunk. Ez nyilvánvalóan az embereket megnyomorítja. Amikor arról beszélünk, hogy Magyarországon nincs rend, nincs létbiztonság, akkor azért választ kapunk arra a kérdésre, hogy vajon a családok miért nem törődnek magukkal annyit, amennyit egyébként helyes lenne.

Azt hiszem, hogy ha erről őszintén lehetne beszélni ebben a Házban, és önök őszintén kezdeményeznének egy ilyen vitanapot, akkor az biztos, hogy jót tenne ennek az országnak; csak akkor ennek egy következménye is lenne, hogy például szembe kellene szállni az emberek mindennapjait veszélyeztető intézkedésekkel, és szembe kellene szállni azzal a magyar valósággal, amelynek jelentős részét önök az elmúlt években hozták létre. Ezt önök nyilvánvalóan nem akarják.

Én úgy gondolom, hogy roppant egyszerűen lehet például megakadályozni azt, hogy bármilyen cég, lett légyen multinacionális vagy nem ‑ ilyen értelemben a munkavállaló szempontjából lényegtelen ‑, kizsákmányolja a magyar munkavállalót. Olyan jogszabályi környezetet kell alkotni, amely ezt megakadályozza. Például hogyha önök tartották volna magukat a vállalásukhoz, és megemelnék a vasárnapi munkavállalás pótlékát 100 százalékra, vagy akár azt mondom, hogy legyünk forradalmiak, és legyenek az MSZP-nél baloldaliabbak, 200 százalékra tegyék a munkavállalók vasárnapi bérpótlékát, akkor én nagyon megnézném azt egyébként, hogy a cégek úgy maguktól kiket alkalmaznának.

Tehát vannak olyan eszközök, amivel a munkavállalók számára kedvezően lehet elérni azokat a dolgokat, amiket önök szeretnének, vagy amit legalábbis önök mondanak. Erről szó nincsen! Ha önök előállnának egy olyan javaslattal, ami azt mondja, hogy önöknek, szocialistáknak nincs igazuk, nem 100 százalék, hanem 150 százalék kell, én azt mondanám, hogy engem meggyőztek, tényleg 150 százalék kell. Ha önök azt mondják, hogy ne zsákmányolják ki a multinacionális cégek vagy semmilyen cég a magyar munkavállalót, hanem védjük meg őket, és módosítsuk a munka törvénykönyvét abba az irányba, hogy ez ne történhessen meg, én biztos, hogy ezt támogatnám, ebben biztos, hogy partner lennék. De ez nem az a javaslat. Ha arról beszélnénk, hogy változtassuk meg azokat a viszonyokat, amelyek megakadályozzák a magyar embereket abban, hogy egymással legyenek, hogy megakadályozzák azt a létharcot, amit folytatni kell a magyar embereknek, akkor biztos, hogy én ezt támogatnám. Ezek a javaslatok nem ezt célozzák.

(19.40)

Kérem önöket arra, hogy ebbe az irányba ne menjenek. Ugyanis ez a dolog csak látszólag szól arról, hogy mi lehet nyitva vasárnap és mi nem. Valójában arról szól, hogy az embereket minek tekintjük; hogy az embereket gondolkodó lénynek tekintjük-e, akikre rábízhatunk döntéseket ‑ persze mi magunk úgy alakítjuk a jogszabályi környezetet, hogy könnyű legyen dönteni az embereknek ‑, vagy pedig egy irányítandó tömegnek tekintjük az embereket, akiket folyamatosan rácsokkal, falakkal zárunk el a valódi döntésektől.

Szerintem az teljesen rossz irány, amit önök képviselnek ebben. Ha önök valóban azokat az értékeket vállalják fel, amikről gyakran szeretnek beszélni akár ennek a javaslatnak a kapcsán is, akkor ne ezt a javaslatot menedzseljék, akkor hozzák ide be a munka törvénykönyvét, és védjék meg a munkavállalót. Akkor beszéljenek végre arról, hogy a magyar emberek miért rettegnek ebben az országban attól, hogy elveszítik a munkájukat, miért mennek több százezren külföldre, hogy boldoguljanak. Akkor beszéljenek arról, hogy lehet a magyar családokat olyan helyzetbe hozni, hogy mindenki felszabadultan tudjon örülni egymásnak vasárnap, és ne nyomassza őket a hét gondja.

Beszéljenek erről és ilyen jogszabályokat hozzanak ide, s akkor biztos, hogy értelmesebb vitát lehet erről folytatni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 173 2015.03.03. 1:49  148-177

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Csak engedjék meg, hogy röviden megosszam egy tapasztalatomat. Néhány hete a kerület képviselőjeként fontosnak tartottam, hogy megismerjem a III. kerületiek véleményét erről a kérdésről. Gyakorlatilag kerületszerte gyűjtöttük a tapasztalatokat, beszéltünk az emberekkel. Több mint ezer véleményt hallgattunk meg Békásmegyeren, Kaszásdűlőn, Óbudán, Csillaghegyen vagy akár a Római-parton is, szerte a kerületben. Sokan voltak, akik válaszoltak a kérdéseinkre, sokan voltak, akik szóba álltak velünk.

A kerületi kérdőívek felmérése az lett, hogy a nyilatkozók 92 százaléka volt, aki azt szerette volna, ha ez az őrület nem kerülne bevezetésre, és március 15-e után is szabadon vásárolhatnának vasárnap. Köztük, meg kell mondjam, voltak olyan emberek, akik úgy nyilatkoztak, hogy ők maguk egyébként nem vásárolnak vasárnap, de azt szeretnék, hogy a többiek vásárolhassanak. És voltak olyanok is, mintegy 8 százaléknyi III. kerületi polgár, aki úgy nyilatkozott, hogy egyetért ezzel a javaslattal.

Csak azért mondom el önöknek, mert nekem a választókörzetemben ez a tapasztalatom. Azt hiszem egyébként, hogy mindenki jól jár, aki nyitott szemmel jár a saját választókörzetében, mert hasznos dolog megismerni az emberek véleményét, adott esetben akkor is, ha mást gondolnak, mint amit mi feltételezünk róluk. Én meghallgattam annak a 8 százaléknak az érveit is, és azt tudom mondani, hogy sokszor egyébként visszaköszöntek azok az érvek, amiket önöktől itt hallok. Nem mondom azt, hogy ezek az érvek egyáltalán nem léteznek. Ilyen arányok jöttek ki a III. kerületben.

Én az ő véleményüket is tolmácsolom akkor, amikor azt mondom, hogy ne ebbe az irányba menjenek el. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 179-181 2015.03.03. 5:08  178-181

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mielőtt erre a békés témára átvezetnék, azért hadd legyen két gondolatom. Én 16 éves korom óta vagyok az MSZP tagja. Azt gondolom, hogy egész egyszerűen önök sem morálisan, sem valójában nincsenek olyan helyzetben, hogy a szocialista képviselők közül bárkit, akár engem kioktassanak baloldaliságról. Engem őszintén nem érdekel, hogy önök erről mit gondolnak, hogy ki baloldali, ki nem, én ezt érzem magamban, és tudom, hogy mi alapján vagyok az. És tudom, hogy önök meg nincsenek olyan állapotban, hogy ezt megítéljék.

A második. Úgy gondolom, hogy bár ebben a Házban…

ELNÖK: Képviselő úr, ne haragudjon, nincs lehetősége válaszolni a napirend utániban az elhangzottakra! (Gúr Nándor: Ezért kellett volna vitázni.)

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném folytatni, amit elkezdtem.

Azt gondolom, hogy napirend után lehet jelentősége annak, hogyha már én két alkalommal elmondtam, hogy önök a neoliberális kifejezést folyamatosan rosszul használják, lehet, hogy ezt a tanítást újra meg kellene tennem. Ez is lehet jövő héten egy napirend utáni lehetőség. Most azonban rátérnék arra az előterjesztésre elnök úr szíves engedelmével, amit idehoztam.

Ez egy békés dolog, az év fája. A választókerületemben van a Mocsárosdűlő, sok helyen elhanyagolt vagy elfelejtett természetvédelmi terület, és ennek kapcsán jutott eszembe az, hogy a természeti értékeinkről ezen a helyen is érdemes beszélni, főleg akkor, ha a történelemben is jelentős szerepet kaphatnak.

(20.10)

Van egy német példa. 1989 óta Németországban minden évben megválasztják az év fáját. Ez arra is alkalmat adhat, hogy abban az évben a fafajról, amit megválasztottak, ismeretterjesztő, tudományos cikkek, népszerűsítő kiadványok jelenjenek meg. 1995 óta hazánkban is így van ez, az Országos Erdészeti Egyesületnél kezdeményezték, hogy ez megtörténjen, és honosítsák meg ezt a mozgalmat.

Elsősorban azokat a fafajokat helyezik előtérbe, amelyeknek erdészeti jelentősége van, illetve hazánkban kultúrtörténeti vagy biológiai jelentősége van. Ez minden évben így történik, és ezen mozgalom keretén belül, az év fája mozgalom keretén belül az Erdészeti Lapokban és más lapokban is kiváló kiadványok születnek a fákról és természeti, környezeti értékeinkről.

Gyakorlatilag azt lehet mondani, a teljes zöldirodalomban helye van ennek a mozgalomnak, és számos iskolába, számos helyre eljut ez a mozgalom. Az év fája mozgalom szervezésére, bonyolítására egy kuratórium jött létre, amely az adott év fájának fajára minden előző év októberében tesz javaslatot, és tagjai a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának és Faipari Mérnöki Karának oktatói, illetve az Erdészeti Lapok főszerkesztője. Tehát azt lehet látni, hogy egy abszolút szakmai grémium választja ki ezt a fát.

2015-ben egy klasszikus magyar fajtát, a kocsányos tölgyet választották az év fájának. Erről talán kevesen tudják, hogy 40 méter magasra is megnő, korábban ismertek voltak a történelemben olyan példányok, amelyeknek a magassága az 50 métert is megközelítette. A legidősebb példány, ami Dániában található, 1500-2000 éves is lehet, és belegondolni is megborzongató, hogy egy növény, egy élőlény 1500-2000 éve él közöttünk. Ha tetszik, akkor az időszámításunkkal egyidős növényről beszélünk. Történészként is azt gondolom, hogy érdekes az, hogy milyen eseményeknek lehetett ez a növény tanúja.

Hazánkban azonban sajnos ezek a nagyméretű példányok már igen megfogyatkoztak. Simonkai Lajos botanikus 1871-ben a Szabolcs megyei Halász községben egy 30 méter magas, 14 méter törzskerületű kocsányos tölgyről számol be. Sajnos azonban ezek a tölgyek most már nagyon-nagyon ritkák. Például a Vas megyei Zsennye határában álló, közelmúltban elpusztult fa törzskerülete 10 méter volt, tehát egy hasonló fa pusztult el sajnos Vas megyében néhány hónappal ezelőtt.

Magyarországon a legidősebb kocsányos tölgyfát 700 évesre becsülik. A hédervári, XV. században épült kis templom mellett díszlő, úgynevezett Árpád-fát tartják a legidősebb fának. Megdöbbentő, hogy ez is egy 700 éves növény, a nép azonban ezerévesnek mondja, és komoly helyi hagyománya van a fának és a fa tiszteletének.

Azt gondolom, hogy ha kicsit elgondolkodunk azon, hogy a bennünket körülvevő világ adott esetben akár régi korok tanúja is lehet, akár 700-1000 éves fák, növények vannak közöttünk, az jól megmutatja azt, hogy mennyire nagy felelősséggel tartozunk a jövő generációinak a Földünkért, a környezetünkért. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 22 2015.03.05. 7:37  19-30

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Ha megengedi, akkor én is ‑ hasonlóan az előttem szóló Tóth Bertalan frakcióvezető-helyettesünkhöz ‑, mivel két egybetartozó napirendről van szó, együtt mondanám el az álláspontunkat. Illetve ezzel együtt szeretnék ‑ csak azért, mert mindig ezt teszem, és lehet, hogy talán az események menetére is pozitív hatással lehet ‑ megemlékezni azokról a szlovák-magyar ügyekről, amelyek még nem kerültek elintézésére. Fontos lenne, ha ezekben is haladás történne.

Összességében azt mondhatjuk, hogy az MSZP minden olyan javaslatot támogat, amely a magyar külpolitika mozgásterét jelentősen növeli, és azokat a célokat, amelyek közös céljaink és országunk biztonságát szolgálják. Két ilyen javaslat van előttünk, ezért a Magyar Szocialista Párt ezt is és az ezt követőt is tudja támogatni, mert úgy gondoljuk, hogy növeli az ország mozgásterét, hazánk biztonságát.

(9.30)

Ugyanakkor azonban, bár ez nem államtitkár úr, a Belügyminisztérium felé kritika, hanem inkább a Külügyminisztérium felé, sajnálatos módon jelentős számban vannak olyan ügyek a szlovák-magyar viszonyok kapcsán, amelyek nemhogy régóta mételyezik a két ország kapcsolatát, hanem az elmúlt években erre semmiféle reakció nem történt. Amióta a kormány meghirdette külpolitikai fordulatát, miszerint a külpolitika hagyományos iránya, illetve a nemzetpolitikai irány helyett inkább a gazdaságpolitika kap hangsúlyt, azt gondolom, néhány sikerről valóban be lehet számolni ezen a területen, azonban néhány olyan ügy, ami sokunknak fáj, mintha egy kicsit háttérbe került volna.

Először is engedjék meg, hogy arról beszéljek, hogy a kedvezményes honosítási eljárással kapcsolatban vannak olyan problémák Szlovákiával kapcsolatban, amelyeket a magyar külpolitikának nem sikerült eddig érintenie. 2010 májusában fogadta el a könnyített honosítási eljárást lehetővé tevő törvényt a Magyar Országgyűlés, amit a Magyar Szocialista Párt is támogatott. Ugyanakkor elmondtuk a vitában azt, amit azóta is tartunk, hogy a törvényjavaslat beterjesztése rossz időpontban történt.

Elsősorban Szlovákia kapcsán kiemelendő, hogy a Magyar Koalíció Pártjának vezetői is kérték a kormányt akkor, hogy egy kicsit tolják el a törvény elfogadását a közelgő szlovákiai választásokra tekintettel. Sajnos, azt kell mondjam, hogy ez a kérés nem volt véletlen, hiszen a szlovák kampány témájává is vált; olyannyira, hogy ellentörvényt fogadott el Szlovákia, aminek következtében több tucat felvidéki magyar állampolgár vesztette el szlovák állampolgárságát. Ezeknek a reakcióknak a tompítására sajnos nem került sor akkor sem.

Máig nem derült ki, hogy a magyar kormány mit tesz a felvidéki magyar jogfosztottak érdekében, milyen tárgyalások folynak a magyar kormány és a szlovák kormány között azért, hogy ez a helyzet megszűnjön. Az sem világos, hogy mikor kaphatják vissza állampolgárságukat. Tudom, hogy elsősorban nem államtitkár úr reszortja erre válaszolni, de fontosnak tartom, hogy a Ház falai között ezek a kérdések merüljenek föl, hogy adott esetben, ha ezek a kérdések megoldódnak, akkor arról itt is be tudjanak számolni a kormány tagjai.

Navracsics miniszterjelölt úr 2014. június 4-én, bizottsági meghallgatásán a Nemzeti összetartozás bizottságában a következőt mondta: „A külpolitika elsődleges célkitűzésének a nemzeti érdekképviseletet és Magyarország, a magyar nemzet nemzeti érdekeinek népszerűségét tűzöm ki célul, ami azt jelenti, hogy ha ezért kell konfliktust vállalni, akkor vállaljuk a konfliktust.” Ehhez képest ezek a konfliktusvállalások, azt kell mondjam, azóta is elmaradtak ezen a területen.

Annál is inkább elmaradtak, mert lehetett volna arra alkalom, hogy ne maradjanak el. Kevesebb mint egy hónap múlva, június 30-án, tehát a bizottsági meghallgatást követően Pozsonyban találkozik Navracsics Tibor úr a szlovák államfővel, kormányfővel és külügyminiszterrel, közös sajtótájékoztatót tartanak, ahol elmondja az akkori külügyminiszterünk, hogy a mindennapi szlovák-magyar kapcsolatok kitűnően működnek. Ez némileg ellentmondásban áll azért azzal, amit korábban láthattunk.

A bizottsági ülésen azt mondta a miniszterjelölt úr, hogy Szlovákia az egyetlen szomszédos ország, sőt azt mondhatjuk, hogy a Föld bolygón az egyetlen olyan ország, amelynek a magyar kedvezményes honosítással kapcsolatban problémája van; de nemcsak a magyar kedvezményes honosítással, hanem általában a kettős állampolgárság intézményével kapcsolatban is. Sajnos, ez egyébként nem igaz, mert még Ukrajnának is problémája van ezzel. De azt kell mondjam, ez a probléma azóta is fennáll. Az MSZP folyamatosan szorgalmazza, hogy az ilyen nemzetközi megegyezések kapcsán a magyar fél mindig hívja föl a figyelmet azokra a problémákra, amelyek égetnek bennünket. Azt gondolom, ez nem elsősorban a Belügyminisztérium, hanem a Külügyminisztérium dolga lenne.

Úgy tudjuk, hogy Pozsonyban nem esett szó ezekről a kérdésekről, és bár Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes urat is számtalanszor megkértük arra, hogy tegyenek lépést a jogfosztott felvidéki magyarok ügyében, ebben semmiféle előrelépés nem történt. Annál is inkább fájó ez, mert Szlovákia egy olyan törvény alapján fosztja meg jogaitól állampolgárait, amelyik a saját alkotmányával is ellenkezik. Erre is többször felhívtuk a figyelmet, és többször kértük a Külügyminisztériumot intézkedésre. (Kontrát Károly: Elnök Úr! Ez nem tárgya ennek az előterjesztésnek.) Azt gondolom, fontos arra is felhívni a figyelmet, hogy egy éve nincs kinevezett kisebbségi kormánybiztosa Szlovákiának.

Történt előrelépés a szlovák-magyar kapcsolatban, ez tény, ehhez képest magyar kérésre lekerült napirendről több Ipoly-híd megépítésének terve is. Azt gondolom, hogy amikor ezekről a témákról beszélünk, amilyen most is előttünk van, nem hagyhatjuk szó nélkül azt, hogy a magyar kormány nem vesz tudomást ezekről a kérdésekről. Amikor azt mondta Orbán Viktor korábban, hogy új fejezet kezdődik Magyarország és Szlovákia közös történetében, sikeres évek elé néz Szlovákia és Magyarország, akkor mi kifejeztük abbéli meggyőződésünket, hogy ezek a sikeres évek úgy fognak eltelni, hogy ezek a problémák, amik előttünk vannak, megoldódnak; megoldódik a jogfosztott magyar állampolgárok kérdése, megoldódik a szlovák nyelvtörvény kérdése, és megoldódnak azok a kérdések, amelyek a mai napig feszítik Szlovákiát, például Malina Hedvig kálváriája is.

Ezzel együtt azt kell mondani, hogy ezek az előterjesztések, amelyek előttünk vannak, szerintem a magyar-szlovák kapcsolatokat jó irányba viszik tovább, Magyarország külpolitikai mozgásterét növelik. Szeretném kérni vagy inkább kívánni a magyar kormánynak, hogy a közeljövőben ezeknek az általam említett problémáknak a megoldásait is hozza ide, hogy egy nagyon pozitív hangulatú hozzászólásomban örömömet fejezzem ki, hogy a szlovák-magyar viszonyokban újabb jelentős előrelépések történtek.

Addig is azt tudom mondani, hogy ezt az előttünk lévő két előterjesztést a Magyar Szocialista Párt támogatja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 60 2015.03.05. 2:38  55-64

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Amikor erről az előterjesztésről beszélünk, felmerül sokakban a kérdés, hogy az azeri fél mennyire tart be bármilyen megállapodást, amit köt. Ez az ország az, amelyet a szólásszabadság teljes hiánya jellemez, az indokolatlan erőszak alkalmazása, koholt vádak alapján hozott ítéletek, erőszakkal kényszerített vallomások, újságírók megfélemlítése, civil szervezetek elnyomása, ideológiai propaganda, tisztességtelen választások, korrupció és a vallásszabadság korlátozása. Nyilvánvaló, hogy a magyar kormány nem kíván ezekhez asszisztálni, ezért szeretném kérni a kormányzatot, hogy az azeri kormánnyal olyan megállapodásokat kössön meg, amelyek ezeket az eseményeket nem segítik elő. Kérem, hogy a kormányzat az Azerbajdzsánnal folytatott tárgyalásokon minden esetben álljon ki az európai értékek mellett, és ne szolgáljuk az azerbajdzsáni belpolitikai események további kibővülését.

Egyúttal, azt gondolom, a magyar-azeri viszonyok nagyon sok esetben számos kérdést vetettek fel. Érdekes lehet arról beszélni, hogy a Baku-Budapest járat indításának milyen pozitív eseményei lehetnek a magyar külpolitikában, illetve Azerbajdzsánnak mit jelent ez a kapcsolat. Azerbajdzsánnak ez a kapcsolat jelentheti azt is, hogy utat nyit Magyarország egy olyan ország felé, ahol az elnök gyerekének verse iskolai tananyag, és az ez ellen tiltakozó diákot pedig börtönbe lehet zárni. Ahol meg lehet tenni azt, hogy egy emberi jogi aktivista házába illegálisan kandi kamerát, rejtett kamerát helyeznek el, majd azokkal a felvételekkel zsarolják őt, amit ott felvettek.

Kérem tehát a kormányt, hogy a baltás gyilkos országával csak olyan kapcsolatokra szorítkozzon, ami feltétlenül szolgálja az ország érdekét. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Bangóné Borbély Ildikó tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 230 2015.03.16. 9:50  225-246

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, 1676. március 27-én Borsi várában született meg II. Rákóczi Ferenc, és ennek az évfordulóját kívánják az előterjesztők egy emléknapot állítva gyakorlatilag megünnepelni. Magam egyébként alapvetően örülök annak, ha olyan előterjesztések kerülnek a Ház elé, amelyek közös történelmi múltunkra, közös emlékeinkre megfelelő méltósággal kívánnak emlékezni, és ez szerintem egy ilyen javaslat. Az MSZP ezt támogatja, én magam is támogatom.

Ha már viszont ez szóba került, akkor engedjenek meg néhány gondolatot! Bár az én választókörzetem egy kétezer éves múltra mindenképpen visszatekint ‑ Óbuda, Békásmegyer ‑, de most megnyugtatok mindenkit, hogy én nem fogok erre a kétezer évre utalni, mert lehet, hogy akkor valóban kicsit elmenne az idő mástól is. De ha az ember történelemmel foglalkozik, magam is történész vagyok, akkor ismerjük a múltat, és nem féljük használni.

Mindenképpen azonban fontos arról beszélnünk, hogy van egy olyan iránya is ennek a javaslatnak, ami szerintem talán a mindennapokban is nagyon hasznos lenne, ha érvényesülne: az, hogy az iskolákban milyen Rákóczi-kép érvényesül, vagy egyáltalán érvényesül-e Rákóczi-kép. Azt lehet mondani, hogy a kerettantervi szabályozások megváltozása óta, mondjuk, a modern kori magyar történelemben vagy a modern kori magyar oktatás történetében soha ennyire keveset nem tanultak a gyerekek Rákóczi Ferencről, mint amennyi most a tankönyvekben szerepel. Például, amit Dunai Mónika képviselőtársam mondott, a szécsényi országgyűlés, az a kerettantervi követelmények között egyébként sem évszámban, sem pedig fogalomként nem szerepel a mai napig sem, sem a gimnáziumi, sem a szakközépiskolai kerettantervi követelmények között, és a szakiskolairól nem is beszélve, ahol a történelem tantárgyat most már társadalmi ismeretnek nevezik.

Nagyon sok mindent elmond erről a vitáról, hogy a Nemzeti összetartozás bizottságának ülésén egy kicsit elébe mentünk az előterjesztés vitájának, és jobbikos képviselőtársam a szakiskolai köz­ismereti tankönyvet ‑ merthogy nincsenek külön tantárgyi tankönyvek ‑ emelte föl, és lehetett idézgetni belőle, hogy mennyire foglalkozik akár a történelemmel, akár konkrétan Rákóczi Ferenccel is ez a tankönyv. Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy a 260 vagy 280 oldalas közismereti tankönyv ‑ ami, még egyszer mondom, tehát nem a tantárgyi tankönyv, amiről beszélünk, hanem az összes tantárgy benne van ‑ milyen mélységben tárgyalhatja ezt a témát. De azt kell mondjam, hogy amikor én magam 2002-ben elkezdtem tanítani, akkor lényegesen jelentősebb információk voltak a Rákóczi-szabadságharcról az akkori történelemkönyvben, ami megdöbbentő módon, egyébként érdekes módon az volt, amiből én magam tanultam a történelmet még annak idején, a Walter Mária-féle történelemtankönyv, mint amikor befejeztem a tanítást néhány évvel ezelőtt, akkor mennyiben volt szó Rákóczi Ferencről és tevé­kenységéről.

Azt lehet mondani, hogy körülbelül felére csökkent az információanyag, ami ezekben a tan­könyvekben szerepel. Értem, hogy meg kell változtatni, a modern kor igényeihez kell igazítani a történelemtankönyvet is, ezzel semmi probléma nincsen, hiszen ezt minden oktatási kormányzat egyébként csinálja, azonban az mindenképpen érde­kes, hogy ha jelentősen csökkentünk egy információs anyagot ‑ például a Rákóczi-szabadságharc konkrétu­mai jelentősen áldozatul estek ennek a fajta ollónak ‑, akkor bizony felelősségünk az, hogy a jövő gene­rációja ezekről a dolgokról mennyit fog tudni.

Ezért én is igazodom ahhoz, amit képviselő asszony mondott, hogy ne csak szavakkal, hanem tettekkel is tegyünk ezért a célért. Tehát például nézzük azt meg, hogy a mai magyar törté­nelemoktatásban hogy fordulhat elő az, hogy sosem tanultak ennyire keveset Rákóczi Ferencről és a szabadságharcról a gyerekek, mint most. Miért van az, hogy a kerettanterveket és a tankönyveket így kellett meg­változtatni?

Érdemes lenne azt is végigpörgetni, hogy az elmúlt néhány évben hányszor fordult elő az, hogy a Rákóczi-szabadságharc egyes aspektusai, fogalmai, évszámai a középszintű vagy az emelt szintű érettségi tételek között kérdésként szerepeltek. Tehát miközben persze ide tudunk hozni egy ilyen javas­latot, és ezt persze én magam jó szívvel tudom is tá­mogatni, aközben azért korábban gyakorló tör­ténelemtanárként azt láttam, hogy messze a valóság nem ez volt, amiről itt önök beszéltek. A valóság az volt, hogy az elmúlt időszakban ez a szabad­ságharcunk egy kicsit elsikkadt, pedig lehetne kreatív eszközökkel is élni.

Én emlékszem arra, amikor 2010 előtt, már sajnos meg nem mondom, hogy mikor, az akkori oktatási minisztérium egy játékot, egy számítógépes játékot készíttetett, először a ’48-49-es forradalom és szabadságharcról, majd azt követően a Rákóczi-szabadságharcról is; zárójelben megjegyzem, egyébként az amerikai függetlenségi háborúról is. Ennek a számítógépes játéknak jelentős nóvuma volt, hogy nem lehetett úgy játszani, hogy az ember rákattintva az egyes hadvezérekre, ne kapott volna nagyon-nagyon mély ismereteket arról, hogy a szabadságharc hadvezérei kik is voltak, mi is köthető a nevükhöz. De hogy még ennél is jobban szolgálja egy játék a gyerekek tanulását, gyakorlatilag egy történelmi adattár, egy tárgymutató is rendelkezésre állt azoknak, akiknek egyébként érdeklődésük is volt, hogy ezzel foglalkozzanak.

Nem gondolom, hogy most feltétlenül le kell másolni ezt a múltat, azonban jól mutatja ez a példa is, hogy milyen kezdeményezések lehetnek azok, amelyekkel akár ezt a célt is, amelyet az előterjesztők kitűztek, el lehet érni. Igazából azt hiszem, hogy ezek az emléknapok akkor érnek valamit, és ezt nagyon helyesen mondta a képviselő asszony, ha ezt meg tudjuk tölteni tartalommal; ha valóban van szándéka a kormányzatnak, hogy tartalommal töltse meg; ha valóban van szándéka a kormányzatnak arra, hogy olyan közös emlékezetpolitikába illessze be Rákóczi Ferenc és szabadságharcának a történeti értékelését is, amelyet a nemzet közössége tud vallani. Ez akkor tud sikeres lenni, ha nem a napi politikai párharcok céltábjául tesszük ezt az emléknapot, de talán sokan kritikaként megfogalmazták már azt, hogy ilyenkor adott esetben akár hasznos lenne a többi frakcióból is felkérni olyan embereket, akik lehetséges, hogy vállalják ezt a fajta közös emlékezetpolitikát.

Mert jobban szolgálná ennek az előterjesztésnek és más emlékezetpolitikai előterjesztésnek a sikerét is az, ha előfordulhatna ebben a Házban az a rendszerváltás óta egyébként ritkán látott pillanat, hogy valamennyi frakció közösen nemcsak támogat, hanem akár ki is dolgoz egy javaslatot. Nem gondolom, hogy ez a pont most eljött, hiszen látszik, hogy nem. Ez már a második emlékezetpolitikai elő­terjesztés, amelyet én magam egyébként támogattam itt a Házban, illetve a Magyar Szocialista Párt támogatott, annak ellenére, hogy ott is elmondtuk már, és most is elmondtuk kritikaként, hogy szeretnénk, ha azok az emlékezetpolitikai momentumok, ame­lyeket valóban mindenki tud vallani ebben a Házban, ebben a demokráciában, ebben az országban, az közös előterjesztésként kerüljön ide. Ez most sincs így, de ennek ellenére megint csak tudjuk támogatni ezt, annak reményében, hogy ez a helyzet meg fog változni.

Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ezek a nemzeti minimumok, azok a nemzeti történeti minimumok, amelyeket a magyarság közössége egységesen vall, ebben a Házban is egységesen tudjanak megjelenni. Mi ennek semmiképpen nem kívánunk kerékkötői lenni, de egyúttal ezen az úton is kifejezem a Magyar Szocialista Párt abbéli igényét, hogy szeretnénk azt, ha az előterjesztések, emlékezetpolitikai tárgyú előterjesztések legalább törekednének arra elő­terjesztői szinten, hogy a Ház összességét, a magyarság közösségét egészében is megszólítsák és egészében is tudják képviselni.

Persze természetesen, ha valamely frakció nemet mond egy ilyen igénynek, az egy üzenet az előterjesztők felé is, hogy nem kíván részt venni ebben a közös emlékezetpolitikában, nyilván ilyen­kor meg kellene mondani azt, hogy mi az oka elutasításnak. Azonban sajnos az a helyzet, hogy a megkeresésig sem jutottak el feltétlenül.

(18.20)

Azt gondolom, hogy nagyon jó lenne, hogyha ez a határozati javaslat meg tudna valósulni. Nagyon jó lenne, hogyha az általam a közoktatásban szerzett tapasztalatok, mondjuk, megváltoznának. Nagyon jó lenne, hogyha az előterjesztők szándéka nem merülne ki abban, hogy kipipálják a feladatot, és tennének képviselőtársaim is azért, hogy a mindennapokban is Rákóczi-emlékév legyen, a mindennapokban is programok legyenek, iskolai ünnepélyek legyenek, és az, hogy nem a „futottak még” rovatban, nem zárójeles információként vagy adott esetben még akként se gondolhassunk a Rákóczi-szabadságharcra, ha a történelemkönyvet lapozgatjuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 242 2015.03.16. 5:13  225-246

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyjából ezen a vonalon szeretnék én is továbbhaladni. Hogy ne beszéljünk a levegőbe, én megnéztem azt, hogy a mostani 10.-es történelemkönyv pontosan hány oldal, hol és miként. Szeretném jelezni, hogy a 19. lecke foglalkozik ezzel az üggyel 5 oldalon, tehát ez jól mutatja, 5 oldal jelenleg a 10.-es történelemkönyvben az, amiről beszélünk. Én szakiskolai osztályfőnök voltam korábban, az én diákjaim már nem ennyire szerencsések, hogy ezzel, de általában a történelemmel sem tudnak foglalkozni, merthogy ilyen tantárgyuk nincs.

Alapvetően azért az nagyon jó kérdés, persze, hogy az előterjesztés jó szándékú irányokkal bír, ez szerintem kétségtelen, ugyanakkor azonban persze az iskoláknak is meg a közoktatás valamennyi szereplőjének is úgymond lehet feladatokat adni anélkül, hogy a feladatokhoz bármiféle forrásokat vagy lehetőségeket biztosítunk. Azt, hogy az iskolában előírjuk az ikszedik számú emléknap megünneplését, az nyilván önmagában semmi; nagyon jó lenne, ha azt is látnánk, és lenne ilyen szándék az oktatási kormányzat részéről, hogy valóban tartalommal töltse föl ezt, de egyébként akár más történeti múltunk gyöngyszemét képező emléket is, és ebben számtalan ötlet lehet.

Tehát nem mondom azt, hogy feltétlenül módosítsák a kerettantervi rendeletet, és a történelemtankönyveket írják át ‑ bár ez más ügyben sem lenne baj ‑, hanem lehetne más kezdeményezéssel is élni: történelmi versenyek meghirdetése a kormányzat részéről, a segédanyagok valódi elkészítése, akár az, hogy az iskolák ne csak feladatul kapják azt, hogy már megint ünnepelni kell valamit, hanem a pedagóguskollégák kapjanak segítséget is erre. Tehát számos megoldás is létezhet ebben a kérdésben, és akik ezt feszegetik, azok jól látják, hogy bizony sok esetben az az érzésünk ezekkel az emlékezetpolitikai előterjesztésekkel, hogy a közös múltunkat persze szépen idézik fel, és nagyjából ebben egyet is értünk, de valójában az ég adta egy világon semmi nem történik abban, hogy ennek a méltó megünneplése vagy a történeti múltunk méltó feltárása, az emlékezet, a kollektív emlékezet kialakítása ebben a dologban meg is történjen.

Ez azért is baj, mert a felületes szemlélő azt hiheti, hogy most ezzel önmagában, hogy a parlament ezt a javaslatot elfogadja, azzal lépett előre ebben a kérdésben, pedig korántsem erről van szó, és mindenki arról beszél, hogy nagyon jó lenne, ha tényleg előrelépnénk például ebben a kérdésben is, de ezt tetteknek kell követni, ebben messzemenőkig egyetértek azokkal, akik így fogalmaztak. Tetteknek kell követni, mert önmagában persze bármit lehet kérni bárkitől, bárminek a megünneplését kérheti az Országgyűlés, az előterjesztők jó szándékát én semmiképpen sem vitatom, ők maguk is gondolhatják azt, hogy leírták ezeket a szép gondolatokat, és akkor ez önmagában valósággá válik. Attól tartok azonban, hogy ha minden így megy, ahogy eddig történt, akkor a papír sok mindent elbír, és valójában nem történik semmi sem.

Éppen ezért javaslom azt a tisztelt kormányzatnak is és az előterjesztőknek is, hogy amennyiben ez a határozati javaslat valóban megvalósul, ezt a parlament elfogadja, akkor ‑ rossz szóval ‑ nézzünk a körmére a kormánynak, ellenőrizzük azt, hogy mi is történik ebben a kérdésben. Javaslom az előterjesztőknek, hogy évenként kérdezzenek rá, hogy miként alakul a Rákóczi-emlékév sorsa, milyen projekteket, milyen kezdeményezéseket tett a kormányzat, hogy ez a határozati javaslat valóban érvényesüljön. Akkor lehetünk sikeresek, hogyha majd évek múltán ezekből a válaszokból egy nagy csomó akta összegyűlik, és a mindenkori kormányzat el fogja tudni mondani, hogy bizony-bizony, valóban történt előrelépés, de azzal, hogy valójában üres frázisokat fogadtunk el, attól önmagában semmi nem változik.

S végezetül, valóban úgy van az, hogy több száz év távlatából nehéz elképzelni, hogy egyes szabadságharcok, egyes történeti események mögött a valódi ember húzódik meg, érző emberek, az átlagember, ha tetszik, az átlag magyar, aki vérzett ebben a szabadságharcban is, felvállalta ezeket a célokat, és bizony az is hasznos lenne, és ebben valóban igaza van Szávay képviselőtársamnak, hogyha ebben a javaslatban egy kicsit jobban rámutatnánk arra, hogy a szabadságharcot azért nemcsak a vezérlő fejedelem vívta egyedül, hanem bizony számos magyar ember is és számos lakosa ennek az országnak, és ők is a történelem mögött vannak, nem csak egy személy van ott. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 278 2015.03.16. 2:06  269-282

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Sokaknak úgy tűnhet, hogy az előterjesztésről kevés szó esik, és ez nagyjából azért is van, amit a képviselőtársam az imént elmondott, hogy amikor egy ingatag talajon álló, összeomlani készülő tákolmány egyik deszkáját akarja az előterjesztő kifesteni, akkor nem hagyhatjuk szó nélkül azt, hogy valójában akárhány ecset lakkot tesz arra a fára, végül össze fog omlani. Ez a tákolmány nem fogja kiállni az idő próbáját.

Azt kell mondanom, hogy ahogyan nézzük a nemzeti köznevelés rendszerét, ez is gránitszilárdságúnak bizonyul, mint az Alaptörvényünk. Lassan egy olyan kabátra hasonlít, amelyen már csak a folt látszik, a kabát nem, annyiszor nyúltak már hozzá a kapkodó jogalkotásukban. Ez egy újabb eleme ennek a dolognak. Ha megnézzük, hogy a mai magyar közoktatás gyakorlata milyen, jól látjuk, hogy valóban kettős, hármas, ötös valóságok működnek, mást hallunk. Jó példa erre az, hogy a kormányzat a mai napig nem ismeri el, hogy néhány éve összeomlott a tankönyvellátás rendszere, mert nem kaptak ilyen visszajelzéseket. Miközben a valóság az, hogy a szoftver három napig képtelen volt fogadni a visszajelzéseket, amelyek így nyilvánvalóan nem tudtak megérkezni. Akkor hátra lehet dőlni, ki lehet pipálni, hogy bizony rendben van minden. De beszélhetnénk még akár olyan iskolákról, ahol kikapcsolták a telefont, vagy késedelmesen befizetett villanyszámláról, amire korábban nem volt példa. Az utolsó csepp a pohárban a házipénztár megszüntetése, mert nyilvánvalóan olcsóbb ötezer forintért utazni egy százforintos csekkel, mint ezt kifizetni.

Nos, tehát ez a rendszer alkalmatlan arra, hogy megreformálják. Vonják vissza, az egész rendszert építsék újjá! Köszönöm. (Gőgös Zoltán: És erre van egy hetük! ‑ Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 288 2015.03.16. 10:07  283-290

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. 1873-ban egyesült Budapest és Óbuda, ahonnan én is jöttem, és létrejött a nemzet egységes fővárosa. Egy tudatos fejlesztés kezdődött el Podmaniczky báró körével és vezetésével, és ennek része volt ez a park, ez a közösségi tér is. Gyakorlatilag azt lehetne mondani, hogy talán méltó utódai is lehetnének Podmaniczkynek azok, akik ezt a beruházást most itt támogatják, ám ha megnézzük ezt a fejlesztést (Dr. Hoppál Péter: Köszönjük!), akkor már koránt sincs így.

Az egyik fontos tétel, amiről kell beszélnünk, hogy Zugló önkormányzata, ami mégiscsak azért az ott élők egyik kerületi önkormányzata, nem támogatja ezt a beruházást. Alapvetően három okot mond, ami miatt nem. Az egyik: nem támogat olyan beruházást, amely élő fák kivágásával és a zöldterület struktúrájának megváltozásával jár együtt. Ugyan támogatja a múzeumok és az állatkert felújítását, de nem támogatja azt, hogy ez a jelenlegi közpark terhére valósuljon meg. Illetve az utolsó dolog, amit Zugló önkormányzata a kormányzat figyelmébe ajánl szempontként, hogy a városligeti forgalom növekedése egyébként erősen terhet fog jelenteni nemcsak az ott lakók számára, hanem a park egésze számára is.

Ez azért nagyon lényeges dolog, mert ha figyelmesen olvassuk a koncepciókat, akkor akár a honlapokon is láthatjuk azt, hogy mennyire szép és jó lesz itt minden, hogyha ez a projekt megvalósul, ám arról gyakorlatilag nincs szó, hogy az a forgalomnövekedés, amit ez jelenthet, mit is fog jelenteni akár az itt lakóknak, akár a rekreációs funkcióban is milyen változásokat jelenthet.

Nem beszélve arról egyébként, hogy a parkolást P+R rendszerű parkolóval kívánja a kormányzat megvalósítani, és nem akarok senkit emlékeztetni, hogy akár néhány hónappal ezelőtt is milyen kirohanásokat hallottunk a Fidesz részéről a P+R konstrukció ellen is. Ebben is talán egy kis inkoherencia látszik.

Azt mondja Manninger képviselőtársam, hogy a javaslat megfelel a jogalkotás szakmai követelményeinek. Ez talán így is van, bárcsak így lett volna 2013-ban, amikor a kerület azóta megbukott polgármestere benyújtotta azt a törvényjavaslatot, amelyet a parlament egyébként rekordgyorsasággal fogadott el, ami nagyjából azt jelentette, hogy államosítják ezt a területet és a Városliget Zrt.-nek adják át.

(20.00)

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Ország­gyűlés alelnöke foglalja el.)

A főváros hasonló rapid gyorsasággal támogatta ezt az előterjesztést, oly módon, hogy több mint száz előterjesztés közé bezsúfolva, érdemi vita nélkül, ezt lehetővé nem téve szólt a fővárosi döntés.

Valóban igaza van mindenkinek, aki arról beszél, hogy maga a projekt úgy valósul meg, hogy a civil közösségeket, sőt a kerületi önkormányzatot sem vonták be érdemben azóta sem ebbe a projektbe, úgy valósul meg, hogy valójában az ott élők ezt nem támogatják. Egy kicsit arra hasonlít, mint amikor a régi viccben Móricka úgy kíséri át az úttest egyik oldaláról a másikra a hölgyet, hogy az nem akar átmenni. Azt gondolom, hogy azért ilyen hibákat ne kövessünk el.

Ennek a ciklusnak az elején Zugló országgyűlési képviselője határozati javaslatot nyújtott be, amiben azt kívánta elérni, hogy a Városliget maradjon meg kiemelt közparknak, hiszen Budapestnek nyilvánvalóan erre jelentős szüksége van.

Jelentős szüksége van arra a zöldterületre, amit ez jelent. Ezt az Országgyűlés gyakorlatilag érdemben meg sem vitatta, erről önök beszélni sem voltak hajlandók.

Államtitkár úrral beszéltünk már a vitában arról, hogy abban szerintem mindenki egyetért, hogy több múzeumra van szükség, és biztos, hogy én nem az vagyok, aki azt gondolja, hogy nem helyes felújítani ezeket a múzeumokat. Magam támogatom az óbudai múzeumfelújításokat is, miért ne támogatnám a nem óbudai múzeumfelújításokat is nyilvánvalóan. Azonban az valóban stratégiai kérdés, hogy Budapest idegenforgalmi koncepciójába illeszkedően valóban a kerületek között, a város egészében szétszórva legyenek-e a múzeumok, a belvárosban és a külső kerületekben is szép számmal, hogy elérjük azt, hogy aki ebben a városban kultúrafogyasztó szeretne lenni, az gyakorlatilag földrajzilag elszórva tehesse ezt meg. Ennek jelentős előnye az, hogy több vendégéjszakát töltenek itt azok a külföldiek, akik idejöhetnek.

Ha megnézzük azt, hogy mit szeretnek Budapesten a külföldi kultúrafogyasztók, akkor ezt szokták a leggyakrabban kiemelni, hogy ez az a város, ahol szinte mindenhol, ahová megyünk, múzeum van. Én biztos nem javasolnám azt, hogy ez a profil megváltozzon, de hát nyilvánvalóan ez akár ízlésbeli kérdés, akár koncepcionális különbség is.

Valóban, fontos azt is megjegyezni, hogyha megkérdezzük azokat a személyeket, akik már most igénybe veszik a park rekreációs funkcióit, illetve általában a parkot ‑ és azért szeretném megjegyezni, hogy itt van, ugye, egy kiváló múzeum a mai napig is, a Fővárosi Állatkert is és a Hősök terén további múzeumok, tehát nem lehet azt mondani, hogy akik a parkba most bemennek, azok alapvetően nem a kultúra fogyasztása miatt mennek be. Nos, tehát, ha megkérdezzük azokat az embereket, akik már most bemennek a parkba, és itt töltik a mindennapjaikat akár, vagy idemennek szórakozni, hogy miért is jönnek ide, akkor a felmérések szerint ‑ amire Schmuck Erzsébet képviselőtársam is hivatkozott - kéthar­maduk arról számol be, hogy bizony a rekreációs funkciókat becsülik a legtöbbre, hiszen a park eredeti funkcióját, a pihenőfunkcióját becsülik a legtöbbre. Ha valóban azokat az embereket szeretnénk képviselni, akik ezt a parkot jelen pillanatban is használják, akkor tehát az a megoldás, hogy ezt a funkciót kell erősíteni, a kulturális funkciót pedig nem továbberősíteni kell, hanem ezt a fajta tartalmat kell szolgálni, ami most is megvalósul.

Azt mondja a zuglói önkormányzat, hogy szeretné azt, hogy a múzeumok felújításra kerüljenek. Szerintem ezzel mindenki így van. Azonban azt is mondja a zuglói önkormányzat, hogy nem szeretné azt, hogy ezek a múzeumok úgy kerüljenek felújításra, hogy a park eredeti funkciója gyengül. Hogy akár hazai példát mondjak erre, hiszen felmerült az Óbudai-sziget rehabilitációja is, mindenki szeretné azt, én magam is szeretném, hogy az Óbudai-sziget rehabilitációja úgy történjen meg, hogy a Hadrianus-palota feltárásra kerüljön, hogy kulturális övezet jöjjön létre, hogy a hajógyárból egy múzeum alakuljon ki, ám azt nem szeretném, hogy ez úgy történjen meg, hogy a jelenlegi közparkfunkció eltűnjön vagy csorbuljon. Szerintem ez egy kiváló párhuzam, nem hiszem, hogy organikusan néz ki úgy a dolog, hogy a kultúrát, a kulturális értékeket csak a zöldterületek rovására lehet szolgálni.

Azzal vita van, hogy hogyan alakul a zöldterületek nagysága, ezt képviselőtársaim valóban jól idézték. Azonban hadd hívjam fel a figyelmet az építész szakmai szervezetek véleményére, illetve a Levegő Munkacsoport véleményére, akik arról értekeztek igen hosszan, hogy bizony azért az egyes zöldfelületek minősége nem ekvivalens. Tehát nem mindegy, hogy valahol egy füves területet építenek ki vagy egy régi ősi ligetes terület van; nem mindegy az, hogy valahol egy fás park van vagy egy P+R parkoló belső övezetein lévő füvesítés, és ezeket lehetne sorolni. Ezért azt lehet mondani, hogy bár nyilvánvalóan imponáló számokat is hallhatunk a projekt kapcsán, azonban a valóság az, hogy ezek a területek nem feltétlen ekvivalensek.

Végül érdemes megjegyezni azt, hogy ez a projekt, bár úgy tűnik, hogy alig halad, de már majdnem egymilliárd forintjába került az adófizetőknek. Ugye, csak a projektirodának a bérleti költsége volt 3,6 millió forint, és hát az atlatszo.hu honlap egész érdekes információkat közöl arról, hogy a projektben milyen tanácsadó kft. vett részt, és hogy milyen sikeres, a Magyar Nemzeti Bankhoz köthető projekt fölött bábáskodik ez a tanácsadó kft., amelynek köszönhetően, ugye, az Eiffel Palace beruházásának köszönhetően mintegy 4,5 milliárd forintos profitra tett szert az a szerencsés nyertes, aki a Magyar Nemzeti Bankkal köthetett egy ilyen adásvételi szerződést. Ezeket lehetne sorolni, ezeket nem hoznám most gyakorlatilag ide.

Szeretném abbéli elvárásomat megfogalmazni vagy szándékomat kifejezni, hogy jó lenne, ha a helyiekkel, a zuglói önkormányzattal és a zuglóiakkal az egyeztetés a projekt megvalósulása kapcsán is továbbfolyna vagy egyáltalán elkezdődne. Hiszem azt, hogy ezt úgyis el fogják fogadni, tehát mindegy is, hogy mi ebben mit mondunk, de nem lenne baj, ha a megvalósítás kapcsán erre azért törekednének. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 8 2015.03.19. 15:07  1-48

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elsőként azt kell mondanom, hogy Potápi államtitkár úrnak nem könnyű a helyzete, mert egy olyan beszámolónak a kormányzati védelmezője, amely egyébként nem az ő államtitkári tevékenységéhez köthető. Ugyanakkor én nagyra értékelem azt, hogy az expozéjában beszélt arról, ami már az ön munkája is, hogy ebben az évben milyen programok indulnak el. Azt hiszem, majd a későbbi évek egyik beszámolójának a vitáján fogjuk tudni ennek az értékelését elvégezni.

Ugyanakkor engedjék meg, hogy megosszam azt a hiányérzetemet is, miszerint jó lenne, ha Semjén miniszter úr is részt venne ebben a vitában, tekintve, hogy akkor nem állna elő az a ‑ szerintem kicsit méltatlan ‑ helyzet, hogy a kritikáimat az államtitkár úrnak kell címeznem, miközben adott esetben azt a kritikát az államtitkár úr tevékenysége nem alapozhatja feltétlenül meg ebben.

Mindenképpen fontosnak tartom azt is leszögezni az elején, hogy a Nemzeti összetartozás bizottsága nemcsak ezt a jelentést ‑ az ízlésemhez képest egy kicsit későn ‑, hanem az Állami Számvevőszék jelentését is vizsgálta a javaslatomra, amelyért köszönettel tartozom mind a bizottság elnökének, mind a bizottság tagjainak, hogy ezt lehetővé tették. Úgy gondolom, hogy a későbbiekben is hasonlóan, ezt a kettőt együtt kell értékelni, mert fontos, hogy ne csak a jelentést, hanem az Állami Számvevőszék véleményét is lássuk ehhez képest.

Azt kell mondanom, hogy az MSZP kicsit másként értékeli a Bethlen Gábor Alap tevékenységét. Úgy gondoljuk, hogy számos kudarc jellemzi a Fidesz által a határon túli magyarság támogatására megálmodott Bethlen Gábor Alap munkáját.

Rögtön az alap késedelmes bírósági bejegyzése, majd a határon túli szakértők kizárása a döntés-előkészítésből és a döntéshozatalból, majd az alap első igazgatóságának politikai ellehetetlenítése, majd szélnek eresztése, a pályázati kiírások csúszása, majd ebből fakadóan a támogatások késői kifizetése már az indulás pillanatában is foglalkoztatták a hazai és a határon túli közvéleményt. 2011-12-ben a „Szülőföldön magyarul” oktatási-nevelési támogatások szintén elhúzódó kifizetése, 2013-14-ben pedig ugyanezen támogatások egy részének visszatartása adott témát a hazai és határon túli magyar sajtónak. Az már csak a jéghegy csúcsa, hogy az OTP Bankkal kötött szerződés értelmében minden pályázó csak a bankon keresztül juthatott és juthat hozzá ehhez a támogatáshoz. Csak halkan jegyezném meg, hogy az OTP Banknál kormányzati fellépésre volt szükség ahhoz, hogy a bank munkatársai közé Székelyföldön, Erdélyben magyarokat is felvegyenek, illetve számos más esetben is jelzés érkezett több ellenzéki képviselőtől is, hogy üdvös lenne, ha az OTP Bank székelyföldi, erdélyi fiókjait legalább magyar nyelvű feliratokkal is ellátnák, ha már egy hazai bankról van szó.

További késedelmet és nehézségeket jelentett és jelent a szülők számára az OTP bankos megoldás. Igazából érthetetlen számunkra az, hogy miért csak az OTP Bankkal lehet ezt a szerződést megkötni. Azt, hogy ez mekkora probléma, jól mutatja, hogy a pályázók 80 százaléka postán kérte a támogatást, és csak 20 százalék élt a banki utalás lehetőségével ‑ ez jól jelzi, hogy ez valóban súlyos probléma. További kérdéseket vet fel az a fajta burkolt banki támogatás egy kereskedelmi bank felé, amely számlanyitásra kényszeríti a határon túli pályázókat ebben az irányban.

Több alkalommal elmondtuk, és továbbra is egyértelműen kifogásoljuk, hogy politikai szempontok dominálnak a külhoni magyar támogatások elosztásával kapcsolatban. Úgy tűnik, továbbra sem elsődleges szempont, hogy az egyes pályázó szervezetek valójában milyen érdemi munkát és tevékenységet, a magyar megmaradás szempontjából milyen hasznos munkát végeznek. Négy év távlatából ma már kimondható, hogy emiatt mondott le testületileg az alap korábbi teljes igazgatósága.

Továbbra sem tartjuk elfogadhatónak, hogy az alap legfőbb döntéshozatali fóruma egy négytagú bizottság, amely csak döntés-előkészítési jogkörrel egy kilencfős kollégiumot bízott meg. A döntően államapparátusi szakemberekből álló kollégium csak a nyílt pályázati kiírására beérkezett pályázatok esetében illetékes, minden más esetben a bizottság dönt. A döntés-előkészítésben illetékes kollégium tagja csak a Magyarország területén lakóhellyel rendelkező szakértő lehet. Ez eltér a korábbi támogatáspolitikai koncepcióktól, mert emiatt nem lehet része a döntés-előkészítésnek határon túli szakértő vagy a MÁÉRT munkájában részt vevő személy. Ezzel gyakorlatilag a helyzet- és terepismerettel rendelkező határon túli szervezeteket kizárták a szakértői munkából. Csak összehasonlításképpen érdemes megemlíteni, hogy az Illyés Közalapítvány esetében például a hét szomszédos országban működő alkuratóriumi szaktestületi rendszeren keresztül közel 300 határon túli szakember véleményezte a beérkezett pályázatokat korábban.

Semjén Zsolt tárca nélküli miniszter egy írásbeli kérdésemre adott válaszában azt írta, hogy az új támogatáspolitikai koncepció nem zárja ki a külhoni magyar szervezeteket a döntéshozatalból, hiszen a támogatáspolitika irányvonalait a Magyar Állandó Értekezlet szabja meg, ahol a teljes magyar politikum képviselettel rendelkezik. Sajnos, nem emlékszünk olyan MÁÉRT-ülésre, ahol napirendi pont lett volna a támogatáspolitika irányvonalainak évenkénti megvitatása, bár igény lenne rá a külhoni magyar szervezetek részéről is, az MSZP részéről is. Ugyanakkor azt is fontosnak tartom megjegyezni a MÁÉRT kapcsán, hogy számos kritika érte a MÁÉRT-et, pontosabban annak a struktúráját annyiban, amennyiben a MÁÉRT sokszor teljes konszenzussal elfogadott zárónyilatkozatai nem érvényesülnek a jogalkotásban a mindennapok folyamán. Felmerülhet az a kérdés, hogy mi értelme van teljes konszenzusra törekedni, majd azt követően gyakorlatilag nem élni ezzel a konszenzussal.

A források terén is azt lehet mondani, hogy jelentőset a kormány nem alkotott. Bizonyítja ezt az, hogy az alap teljes, 15 milliárdot kicsit meghaladó támogatási keretösszegéből csak 600 millió forintos keret terhére hirdettek meg nyilvános pályázati kiírást ‑ tehát 15 milliárdból 600 millió forintra. Gyakorlatilag ez is tovább forgácsolódik egy 400 milliós központra és 200 milliós regionális pályázati keretre. Ehhez képest az egyedi támogatásokra, a meghívásos pályázatok, a nemzeti jelentőségű intézmények és programok támogatására majdnem 8 milliárd forint ment el.

Továbbra sem tudjuk elfogadni, hogy a beszámoló nyilvános pályázati kiírás keretében tünteti fel a Szász Pál-ösztöndíjprogramot, a „2013 a külhoni magyar kisiskolások évét”, továbbá az oktatás-nevelés és tankönyv- és taneszköz-támogatásokat is, mivel ezek speciális, azaz csak egy meghatározott pályázati kör számára elérhető támogatási formák, semmiképp nem sorolhatók a külhoni magyar oktatási és kulturális civil szervezet megmaradását szolgáló nyilvános pályázatok közé.

Valóban Pánczél elnök úr kifejtette azt, hogy nagyon sok kritika érkezett az oktatási-nevelési támogatások, illetve a tankönyv- és taneszköz-támogatás kapcsán. Itt fontos megjegyezni, hogy ez a támogatás mind pályázati számban ‑ 250 ezer főnél többen pályáztak ‑, mind pedig támogatási keretösszegben is a BGA legnagyobb támogatási projektje.

(9.50)

Azonban, amit folyamatosan elmondunk a bizottsági üléseken is, továbbra sem készült semmilyen felmérés, ami az elmúlt 12 év távlatában láttatná, hogy a támogatás mennyiben járult hozzá a tanulmányukat magyar nyelven folytató tanulók, illetve hallgatók létszámának növekedéséhez vagy legalább szinten tartásához. Ezt nem tudjuk. Ebben a bizottsági ülésen számos esetben eszmét cseréltünk, és igazából túl nagy vita nem alakult ki abban, hogy valóban szükség lenne egy ilyen felmérésre, és szükség lenne egy távlati együtt gondolkodásra ebben a kérdésben. Ezúttal is jelzem, hogy tényleg szükség lenne.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes írásbeli kérdésemre adott válasza, amelyben számszerűsíti az elmúlt 12 év pályázóinak számát, illetve a kifizetett összeget, nem minősülhet szerintem sem elemzésnek, ebből ugyanis egyáltalán nem derül ki, hogy az eddigi támogatás mennyiben járult hozzá a tanulmányaikat magyar nyelven folytató tanulók, illetve hallgatók létszámának növekedéséhez vagy legalábbis szinten tartásához. Azért fontos kitérni ezekre a kérdésekre és válaszokra is, hiszen mintegy 25 írásbeli kérdéssel fordultam a BGA-jelentés kapcsán a szaktárcához, és szeretném azokat is kiemelni, amelyekre választ kaptam, ez egy ilyen kérdés volt, és azokra a kérdésekre is rátérni a mai napon, amelyekre nem kaptam választ, hátha most sikerül.

Úgy tűnik, hogy a támogatás kifizetése is jelentős problémát okoz ennek a kormányzatnak. A kedvezménytörvény hatálybalépését követően ugyanis példátlan módon a kormány 2013-ban és 2014-ben is 22 400 forintról 17 200 forintra csökkentette az oktatás-nevelési, valamint a tankönyv- és taneszköz-támogatás egy főre eső összegét. Az oktatás-nevelési, valamint taneszköz- és tankönyvtámogatás pályázati kerete az MSZP-kormányok ideje alatt felülről nyitott előirányzatként működött. Ez azért fontos, mert így láthatjuk, hogy minden pályázó megkapta azt az összeget, amit igényelt, abban az esetben, ha megfelelt a pályázati feltételeknek, és nem fordulhatott elő az, hogy a források hiánya miatt valaki nem vagy csak kevesebb összeget kapott. Úgy gondolom, amikor rákérdeztem arra, hogy mi az oka, hogy a fennmaradó 5200 forintot nem fizették ki a pályázatokra, akkor a miniszterelnök-helyettes azon válasza, miszerint a BGA bizottsága végül azért döntött amellett, hogy nem fizeti ki a fennmaradt összeget, mert az adminisztrációs és a folyósítási költség nem lett volna arányban a folyósítandó támogatással, nos, ezt a választ egy kicsit cinikusnak, és mondjuk úgy, hogy nem érdeminek tekintem.

Azt is kérdeztem írásbeli kérdésben, hogy mikor fizeti ki a kormányzat ezt a fennmaradó 5200 forintot. Erre az volt a válasz a kormány részéről, hogy a státustörvény nem rögzíti ennek a támogatásnak az összegét, így nem értelmezhető az a kérdés, amelyben a támogatás „hiányzó részét” kérem számon. Az, hogy „hiányzó rész”, az egy érdekes kérdés, ugyanis valóban, a státustörvény ezt az összeget nem nevesíti, azonban a BG Alapkezelő által meghirdetett pályázati felhívás szó szerint az alábbiakat tartalmazza, idézem szó szerint: „nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatás 22 400 forintnak megfelelő…” és akkor itt a valutanemek vannak felsorolva. Úgy gondolom, nem jogszerű, bizonyosan nem helyes, ha a BGA bizottság utólag módosítja ezt a pályázati kiírást.

Nem kaptam választ arra az írásbeli kérdésemre sem, hogy megfelelően előkészítettnek és hatékonynak ítélte a kormány a BGA 2013-as központi, illetve regionális pályázati felhívásait. A nyilvános pályázati kiírás keretei között meghirdetett központi és regionális pályázatok nevetségesen kicsi pénzügyi keretére világít rá a beszámoló azon megállapítása is, hogy a rendelkezésre álló keret a beérkezett pályázati igény csupán 7,2 százalékának támogatására volt elegendő. Csak a nagyságrend értékeléséhez érdemes megjegyezni azt, hogy a BGA működéséhez kapcsolódó közvetlen költségek címén 45,4 millió forint került felhasználásra, 34,4 millió forint tranzakciós illeték, 6,1 millió forint számlavezetési díj és 4,8 millió forint devizaátutalási költség. Ezek a tételek néhány országos hatáskörrel működő határon túli civil szervezet éves költségvetését is jelentik. A miniszterelnök-helyettes arról is tájékoztatott, hogy az alapnál jelentkező közvetlen költségek mérséklésére az alapkezelőnek nincs lehetősége, azok kifizetése kötelező, azonban a válaszából nem derül ki, hogy esetlegesen méltányossági alapon kezdeményezte-e ennek mérséklését a BGA. Miért nem kezdeményeztek jogszabály-módosítást például a tranzakciós illeték ügyében?

Néhány szót érdemes ejteni a nemzeti jelentőségű intézmények kapcsán is, ugyanis itt fontos megjegyezni, hogy ez a rendszer valóban kiépült, és nagyon helyes, hogy vannak ilyen intézmények, az azonban kevésbé, hogy a kormányzat nem vette figyelembe a határon túli szervezetek véleményét és az egyes régiókban javaslatot tevő szervezetek választáson bizonyított támogatottságát. Mint ismeretes, az MSZP-kormány által 2007-ben elindított program több tíz, a legitim határon túli magyar szervezetek által ajánlott kiemelt határon túli intézménynek tette lehetővé a normatív alapú, hosszú távra történő, kiszámítható finanszírozást. A Fidesz 2010-es hatalomra jutása után azonban hangsúlyozta, hogy folytatni és támogatni kívánja ezt a szerintük is hasznos programot, azonban a korábbi nemzeti jelentőségű intézmények mégsem kaptak támogatást. Erdély esetében például az RMDSZ 10 témakörben több mint 126 intézmény támogatására tett javaslatot, ebből azonban csak nagyon keveset látunk viszont a listában, a közel 30 szórványkollégiumból mindössze 3, a 31 magyar ház és kulturális központ közül egyedüliként az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület; kutatóintézetek, ösztöndíjprogramok, internetes portálok, illetve kulturális és tudományos folyóiratok közül egy sem kapott támogatást. Színházak, bábszínházak, hivatásos néptáncegyüttesek a nemzeti jelentőségű programba kerültek, amelynek tartalma viszont nem ismert. Kárpátalján a felsőoktatási intézmények közül csak a magyar állam által fenntartott beregszászi főiskola kap támogatást. A legszembetűnőbb, hogy a jelenlegi magyar kormány nem tartja nemzeti jelentőségű intézménynek az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar karát, illetve a Hungarológiai Központot és a Munkácsi Állami Egyetem magyar tagozatát, holott a hangoztatott feltételeknek ‑ például a közösség meg­maradása, gyarapodása, a magyar nyelv terjesztése ‑ mindkettő régóta megfelel, a stabil, kiszámítható működésük ugyancsak megkérdőjelezhetetlen. Erre van válasz: Répás Zsuzsanna korábbi helyettes államtitkár szerint egy, az ukrán állam által fenntartott felsőoktatási intézmény nem lehet magyar nemzeti jelentőségű intézmény. Az államtitkár asszony azonban nyilván elfelejtette, hogy a Vajdaságban a szerb állam által fenntartott Újvidéki Egyetem Magyar Nyelvű Tanítóképző Kara nemzeti jelentőségű intézmény lett, és nemcsak működésre, programra, hanem beruházásra is kapott támogatást. De sorolni lehetne még a BGA kapcsán a kritikákat, amelyeket meg is fogok tenni a vita további szakaszában.

Mindezek alapján, azt gondolom, látszik, hogy számos problémát, számos jelzést lehet tenni a BGA-beszámoló kapcsán. Az MSZP ezért aztán nem támogatja a jelentés, a beszámoló elfogadását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 16 2015.03.19. 14:40  1-48

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, néhány dolog azért maradt még, és érdemes erről is beszélni. A nemzeti jelentőségű intézmények kapcsán folytatnám azt a sort, amiről szó volt.

Ha már Kárpátaljánál hagytuk abba, akkor folytassuk is itt. Érdemes megjegyezni például, hogy amíg a beregszászi főiskola több száz milliós támogatást kapott 2013-ban, addig például az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar kara 600 ezer forintot, a Hungarológiai Központ 450 ezer forint támogatást kapott nyílt pályázat keretében. Tehát ezek a számok, amiről beszéltünk a nemzeti jelentőségű intézmények kapcsán, ilyen arányok tárhatók föl.

Szó volt Horvátországról, ahogy ezt Szávay képviselőtársam is megjegyezte. 2011-ben kisebbségi önkormányzati választásokat szerveztek a megyei kisebbségi tanácsok esetében, 99:1 arányban a Magyar Egyesületek Szövetsége nyerte ezt a választást a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségével szemben. Városi és járási szinten is a MESZ adja a képviselők többségét, illetve a legutóbbi két parlamenti választáson is a magyar parlamenti képviselőt is a MESZ színeiben választották meg. Ennek ellenére mind a két horvátországi magyar nemzeti jelentőségű intézmény HMDK kötődésű, a MESZ által javasolt Baranyai Júlia Népfőiskola pedig kiesett a korábbi listából.

Ez azért lényeges dolog, mert azt gondolom, hogy úgy kijelölni nemzeti jelentőségű intézményeket, hogy azok egyébként nem fedik le a helyi közösségek elvárásait, nem fedik le a helyi közösségek valódi szándékait, mindenképpen hiba. Ugyan valóban megígérték nekünk, hogy az ellenzéki pártok is javaslatot tehetnek erre a listára, azzal a tudattal még együtt tudnék élni, ha mondjuk, a Jobbik, az MSZP vagy a Fidesz vagy bármely más párt egyébként erre nem tehet javaslatot, az azonban sokkal nagyobb problémát jelent, hogy tudjuk azt, hogy az ott élő közösségek sem tehetnek érdemi javaslatot, illetve nem rajtuk múlik, hogy ki kerül fel erre a listára és ki nem.

A beszámolóból nem derül ki, hogy ténylegesen milyen céllal hozta létre a BGA két leányvállalatát Romániában és Szlovákiában. Az Állami Számvevőszék sem vizsgálta ezt a két leányvállalatot, ahogy azt megerősítette a Számvevőszék képviselője a Nemzeti összetartozás bizottságának az ülésén. Az sem tisztázott, hogy a romániai BGA Pro Transilvania Kft. tevékenységi körének meghatározásában mit takar a napilapkiadás, a folyóirat-kiadás, saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbe adása, ingatlankezelés, piac- és közvélemény-kutatás.

A BGA Komárom Kft. esetében mit takar a kereskedelemmel és szolgáltatásokkal kapcsolatos közvetítői tevékenységek, pénzügyi lízing, hitel- vagy kölcsönközvetítés, reklám- és marketingszolgáltatások, film-, videogyártással kapcsolatos szolgáltatások?

Az említett leányvállalatok végeztek-e ilyen tevékenységet a beszámolási időszakban, illetve ez mennyiben egyeztethető össze a BGA alaptevékenységével, amennyiben végeztek?

(10.40)

A BGA által végzett pályázati ellenőrzések és helyszíni szemlék vonatkozásában is némi ellentmondást lehetett találni, és mind a beszámoló, mind Semjén miniszterelnök-helyettes úr írásbeli kérdésemre adott válaszában, mondjuk úgy, hogy ezekkel az ellenőrzésekkel kapcsolatban, amikor arra voltam kíváncsi, hogy hány helyszíni ellenőrzés kerül lebonyolításra ‑ egy szám sem stimmelt. Tehát mást mondott a miniszterelnök-helyettes úr az írásbeli kérdésemre adott válaszában, mást mondott a BGA jelentése, és csak zárójelben jegyezném meg, hogy az Állami Számvevőszék meg egy harmadik számról tud. Igazából összességében szerintem nyilván van egy szám, ami igaz ‑ lehet, hogy a három közül akár egyik sem ‑, de az sok mindent elárul, hogy egy adott kérdésre három dokumentumban vagy válaszban három különböző szám szerepel. Az a kérdés pedig az volt, hogy hány helyszíni ellenőrzésre is került sor a BGA működése kapcsán.

Az Állami Számvevőszék jelentéséről érdemes azonban azt is megjegyezni, hogy az Állami Számvevőszék képviselője megemlítette a Nemzeti össze­tartozás bizottságának ülésén, hogy persze az Állami Számvevőszék ellenőrzése nem pótolja a BGA saját természetes működésének ellenőrzését is, például a pályázatok kontrollja teljesen a BGA feladata kellene legyen, vagy az is.

Nem derül ki, hogy az 1939 támogatási szerző­déshez, illetve a relatív nagy számú ingatlan­fejlesztéshez és beruházáshoz miért ilyen kevés számú, tehát néhány tucat helyszíni ellenőrzést bonyolítottak le. Van-e helyszíni ellenőrzési terve a BGA-nak? Milyen dokumentumokat kérnek ilyenkor? Kikerülhető-e ezekkel az ellenőrzésekkel egy esetleges számlagyár? Ez azért nagyon lényeges dolog, mert nyilvánvalóan nem állítom azt, hogy bárki szeretné azt, ha bármilyen csalás lenne az intézmény­rendszerben, azonban az nyíl­vánvaló, hogy az 1939 támogatási szerződéshez köthető 54, 23 vagy 113 ‑ mert nem tudom, hogy mennyi ‑ ellenőrzés, az nem mondható soknak. Ebből adódóan azt lehet mondani, hogy adott esetben akár az összes ellenőrzést tekintve az összes támogatási szerződés 10 százalékát ki nem tevő ellenőrzés semmiképpen nem tekinthető soknak.

Ebből adódóan viszont nem is értem azt, hogy Semjén miniszterelnök-helyettes úr miért tájékoztatott engem írásban arról, hogy a sikeres pályázatok szabályosan számoltak el a működési költségre for­dított támogatásokról, illetve az összeget személyi kifi­zetésekre és azok járulékaira fordították. Úgy gondolom, hogy ilyen mennyiségű ellenőrzés alapján egyál­talán nem jelenthető ki, hogy minden esetben szabályosan történt minden, egyéb ügyekről pedig nyilvánvalóan vannak forrásaink. Azt gondolom, hogy kívánatos lenne a jövőre nézve, tehát 2015-re nézve is az, hogy ezek az ellenőrzések rendben legyenek. Ha véletlenül, mondjuk, az idei év kapcsán egy hasonló kérdést tennék fel miniszterelnök-helyettes úrnak, akkor tiszta szívvel tudja azt mondani, hogy igen, minden rendben van, nem tárt föl semmilyen ellenőrzés semmiféle problémát.

Azt csak zárójelben jegyzem meg persze: az, hogy az összegek jelentős részét személyi kifizetésre és azok járulékaira fordították, azt jelenti nyilvánvalóan, hogy a magyar költségvetési forrásból gazdagították a szomszédos országokban a járulék befizetését. De nyilván, ha ez szükséges volt, akkor természetesen ezt kellett tenni.

Azt gondolom, hogy ebben a beszámolóban valóban nem lehet nem beszélni arról, hogy jelentős eszköze volt a BGA támogatási rendszere is annak a megosztó politikának, amit 2013-ban a Fidesz a külhoni szervezetek kapcsán végzett. Azt kell mondjam, hogy ez egy olyan fontos momentuma ennek a támogatáspolitikának, amit mindenképpen kritika alá kell vonnom. Ezért aztán azt lehet mondani, hogy olyanfajta korszakváltás, amit beharangoztak 2010-ben, maximum csak annyiban történt, hogy míg 2010 előtt nem volt jellemző az, hogy a támogatás­politika konkrétan direkt politikai célokat szolgált volna, 2010-től azonban, főleg ’13-ra ez egyértelműen látszik, ez látszott.

Sokszor elmondták és sokan jelezték, hogy a pályázók véleménye szerint a BGA pályázati rendszerére bonyolult ügymenet és túlszabályozottság volt jellemző. Bizottsági üléseken ez számos esetben szóba került, itt meg is ígérték többen azt, hogy ez a helyzet megváltozik. Úgyhogy remélem azt is, hogy ha majd a 2015-ös beszámolót fogjuk vitatni, akkor itt már mindenképpen előrelépésről fogunk tudni beszélni.

Számosan kritizálják a Szász Jenő-féle kutatóintézetet. Igazából én most nem akarnám ezzel gazdagítani a vitát, hogy még ezt is bevonjuk ebbe, de azt én is halkan jegyezném meg, hogy a mangalicafesztiválokat és focikupát szervező, egyébként nem túl átlátható intézmény, amelynek a honlapja csak néhány hónapja működik, mondjuk úgy, hogy azt az egymilliárd forintot, amit a működésére kapott, bizonyosan nem tudja olyan színvonalon elkölteni a nemzetpolitikai intézményrendszer üdvére, ahogyan azt egyébként más intézmények teszik.

Hogyan kellene ezt jól csinálni? Nem gondolom azt egyébként, hogy a kormányzati nemzetpolitikából minden elvetendő, amiről itt szó volt. Államtitkár úr is az expozéjában értékes stratégiai irányokat vázolt fel, amelyek egy része vagy jelentős része szerintem abszolút támogatható. Az első fontos dolog, hogy azt a fajta politizálást, amely a határon túli magyar közösséget megosztja, az egyes szervezeteket diszkriminálja, a magyar belpolitikai konfliktusokat pedig exportálja, mindenképpen meg kellene változtatni. Ennek fontos eleme lenne a támogatáspolitika megváltoztatása. Egy olyan konszenzusra lenne szükség a határainkon belül vagy akár határainkon túl is, amelyben megállapodunk abban, hogy milyen politikai kultúrát is teremtünk, amelyben a tiszteletet megadjuk egymásnak, és nem megsemmisítendő ellenségnek tekintjük azokat a szervezeteket, amelyektől eltérő, más a véleményünk. Megjegyzem, hogy ez jó lenne, ha határainkon belül is így lenne, de nem lenne baj, ha a határainkon túl is így viselkednénk a külhoni szervezetekkel.

Szükséges lenne abban is megállapodni, hogy minden magyar politikai erő tiszteletben tartja a határon túli magyarság szervezeteinek szuverenitását, nem szól bele erőviszonyainak alakulásába, ugyanakkor támogatja autonómiatörekvéseiket, és elősegíti, hogy szülőföldjükön magyarként boldogulhassanak. Azt gondolom, ez egy alaptétel, amit mindenképpen rögzíteni szükséges.

Nyilvánvaló, hogy a gazdasági kapcsolatok fejlesztését a partnerségi intézménynek számtalan formális és informális eszközével és felhasználásával kellene szervezni.

A magyar fejlesztéspolitikának markáns álláspontot kellene kialakítani a Kárpát-medencei gazdasági térről, illetve annak erősítését szolgáló intézkedésekről. Ilyen tárgyú javaslattal élt a Magyar Szocialista Párt elnöke a Magyar Állandó Értekezlet több ülésén, illetve országgyűlési határozati javaslat formájában is, amelyet azonban sajnos a kormányzati többség napirendre sem tűzött. Azért lényeges az, hogy napirendre sem tűzték, mert vitatkozni sem voltak hajlandóak róla.

Nyilvánvalóan fontos és kiemelt terület az oktatás és a kultúra támogatása. Az eddigi támogatáspolitikai gyakorlatot itt meg kell változtatni. Teljesen természetesen működő programokat kell kialakítani. Különösen fontos a közép- és felsőoktatás megerősítése, emellett a szórványközpontok és kollégiumok létrehozása és működtetése, szórványtanári és lelkészi ösztöndíjprogramok elindítása. A felelős, a határon túli magyarság érdekeit szem előtt tartó nemzetpolitika emellett ösztöndíjprogram indítására, PhD-képzés támogatására, könyvtárak és dokumentációs központok működtetésére is kell hogy forrásokat szánjon.

Nagyon lényegesnek tartjuk azt, hogy a támogatáspolitika esetében hazai és határon túli szakértők bevonásával kellene a forrásokat elosztani. Javas­latot kellene tenni egy 20 éves Kárpát-medencei fejlesztési programra, ahogy az MSZP ezt már régóta mondja. Ez a program az egyes határon túli régiók, akár tájegységek vagy települések, városok szintű lebontásával vizsgálná meg az ottani magyar közösség fennmaradásának legoptimálisabb feltételeit, ugyanakkor a régió és a helyi közösség erőforrásainak figyelembevételével javaslatot tenne a fejlesztésekre.

Az így összeálló Kárpát-medencei fejlesztési programot tűzné napirendre a MÁÉRT plenáris ülése. A MÁÉRT tagjai pedig, amennyiben megállapodnak abban, hogy ez a program jó vagy módosítják azt, innentől kezdve kötelezőnek tekintenék ezt a programot, amelynek feladatait évenként áttekintve és csak egyhangúlag módosítva biztosítható a támogatáspolitika szakmai folytonossága. Ez azért nagyon lényeges történet, mert így egyrészt a MÁÉRT szereplőinek a bevonása megtörténne az őket érintő stratégiai támogatáspolitikába, másik oldalról pedig a MÁÉRT maga is egy komoly ellenőrző funkciót kapna abban, hogy az őket érintő stratégiai fejlesztések hogyan és miként hajtandóak végre.

Azt gondolom, hogy ebben a Házban nem foglal helyet olyan személy, aki mást gondol arról, hogy azt szeretnénk, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság ügye mindenképpen egy pozitív fordulatot vegyen. Az MSZP is azt támogatja, hogy mindenképpen a magyarság a szülőföldjén is találja meg azt a boldogulást, ami őt megilleti.

(10.50)

Ehhez képest riasztó, hogy egyes előrejelzések szerint 2020-ra várhatóan mintegy 10 százalékkal csökken a magyarság létszáma, a határon túli régiókban pedig ez a csökkenés ennél sokkal intenzívebb, elérheti akár a 30 százalékot is; nem beszélve arról, ha olyan kataklizmák következnek be, mint ami a határon túl éppen Ukrajna, illetve Kárpátalja esetében történik, ahol lehet arra számítani, hogy az egész kárpátaljai magyarság is végveszélybe kerül.

Sajnos, a kutatások azt is mutatják, hogy az egyre romló gazdasági helyzet miatt az elvándorlást választó, határon túli magyarok számára Magyarország már nem vonzó letelepedési célország, egyre inkább ‑ hasonlóan az itteni, belföldi magyarokhoz is ‑ Londont, Berlint vagy Európa nyugati felét választják lakhelyül a szülőföldről elvándorlók. Ezért mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy akár Magyarországon is, akár pedig a régióban is jelentősen változtassuk meg a gazdaságpolitikai, illetve demográfiai folyamatokat. Ehhez pedig mindenképpen elengedhetetlenül szükséges egy közös nemzetpolitikai stratégia.

Az MSZP az elmúlt időszakban is partner volt és most is partner abban, hogy ezt a fajta nemzetpolitikát közösen gondoljuk végig, s ezúton is kijelenteném, hogy mindenképpen támogatjuk a közös együttgondolkodás mindenfajta fórumát. Viszont attól tartok, hogy az elmondottak miatt a BGA-t nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 24 2015.03.19. 10:08  1-48

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akarom újranyitni ezt a vitát, Szászfalvi képviselőtársamnak egyébként valóban sok mindenben igaza volt, amit az előző hozzászólásában mondott. Azonban azt gondolom, ezt engedje meg nekem, hogy a Magyar Szocialista Párt 2010 után számos esetben módosította politikáját. Ha Mesterházy Attila korábbi pártelnök vagy Tóbiás József jelenlegi pártelnök nyilatkozatait tekintjük, akkor mindenképpen azt lehet mondani, hogy az elmúlt öt év gyakorlatában biztos, hogy nem az van, amiről Szászfalvi képviselőtársam is beszélt.

Én magam a Nemzeti összetartozás bizottságában az MSZP-t képviselem, az MSZP politikáját ismertetem, ahogy elmondta ezt képviselőtársam, és köszönöm szépen az egyébként engem méltató vagy számomra pozitív szavait, de ezek az MSZP-t is illetik, mert nyilván mi magunk az MSZP politikáját hajtjuk végre.

(11.10)

Valóban szükség volt erre a nemzetpolitikai fordulatra, és szükség van továbbra is, azonban óva inteném a kormányt, illetve a nemzetpolitikai kormányzatot a tekintetben, hogy ha azonosít hibákat a Magyar Szocialista Párt vagy a Gyurcsány-Bajnai-kormány tekintetében, akkor ugyanazokat a hibákat ő maga is elkövesse vagy ugyanazokat a hibákat fenntartsa, vagy pedig annál súlyosabbakat is elkövessen. Ugyanis, ha úgy látja a jelenlegi kormányzó pártok szövetsége, hogy 2010 előtt is azonosítható volt egy pártos támogatáspolitika, akkor erre semmiképpen sem az a válasz, hogy egy másik pártos támogatáspolitikát kell működtetni, vagy ennél még egy sokkal rosszabbat kell működtetni, hanem arra az a válasz, hogy egy jót kell működtetni.

Ha nem azonosítanánk most ezeket a hibákat mi is, ha a jelenlegi kormányzat az általa vélt problémára úgy reagált volna, hogy egy kikezdhetetlen, jó támogatáspolitikát épít ki, akkor én magam biztosan nem szólaltam volna föl a tekintetben, hogy milyen visszásságok is hozhatók szóba ennek kapcsán.

Azért is mondom el ezt itt, meg mondjuk el a bizottságokban is, mert közös érdekünk, hogy ez ne így működjön. Higgyék el, hogy önöknek is érdekük, hogy ez ne így működjön. Én azt gondolom - egyéb­ként a bizottsági tapasztalatok alapján ez kijelenthető ‑, hogy nagyon sokan értünk egyet abban, hogy itt valóban van még mit javítani.

A Vinnai Győző képviselő úr által elmondottak kapcsán: nyilvánvalóan senki nem arról beszél, hogy az a támogatás, ami például a beregszászi főiskolára irányul, az egy kidobott pénz lenne, ez haszontalan támogatás lenne. Nyilvánvalóan a közösségek érdekében történik ez. Ugyanakkor hadd idézzem még egyszer ‑ bocsánatot kérek ‑ magamat. Azt mondtam, hogy 2013 kapcsán érdemes megjegyezni, hogy míg a beregszászi főiskola több száz milliós támogatást kapott, addig az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar kara 600 ezer forint, a Hungarológiai Központ 450 ezer forint támogatást kapott, és ezt annak kapcsán jegyeztem meg, hogy nemzeti jelentőségű intézmények kapcsán a helyben élő közösségeknek nem volt módjuk ebbe beleszólni. Tehát itt arról van szó, hogy a helyi szervezetek nem szóltak bele abba, hogy például Kárpátalján mi a nemzeti jelentőségű intézmények köre. Értem, hogy például az ön választókörzetének jó, hogy ez így alakult, de engedje meg, hogy azt mondjam, hogy a kárpátaljai magyarok érdeke ebben az esetben szintén egy fontos kérdés lehet.

Végezetül néhány, a vitában valóban elhangzó irányra hadd válaszoljak! Az oktatási-nevelési támogatás kapcsán én pozitív előrelépésnek vettem azt, amikor Potápi államtitkár úr több helyen is elmondta, hogy változtatni kell ennek a rendszerén, és ígéretet tett arra, hogy széles körű egyeztetés történik ennek a megváltoztatására. Az MSZP, ahogy korábban is, most is rendkívül konstruktívan áll ehhez az ügyhöz: mi hajlandóak vagyunk arra, és támogatjuk azt, hogy egy széles konszenzussal történjen a kialakítása. Ha és amennyiben ez az igény megvan, akkor javaslatainkkal mindenképpen támogatnánk azt, hogy ez megváltozzon. Annál is inkább támogatnánk, mert ez azt feltételezné, hogy megvalósul, ami most nincs, vagyis egy olyan koncepció jön létre a nevelési-oktatási támogatások kapcsán, amely legalább valamilyen hatásmechanizmuson alapul, tehát tudjuk, hogy honnan hova akarunk eljutni. Eddig is kritizáltuk, hogy most nem tudjuk azt, hogy a korábbi rendszer honnan hova jutott el. Azt szeretnénk, ha fölállna egy új rendszer, amit adott esetben, ha jó, akkor még akár támogatnánk is, abban az esetben legalább előzetesen is láthatnánk, hogy hová akarunk eljutni.

Az MSZP és jómagam is a költségvetési indítványaimban és előtte is kezdeményeztem, hogy a külhoniak kapják meg azokat a forrásokat, amelyeket nem kaptak meg 2013-ban, de tavaly sem, és kezdeményeztem az idei költségvetés terhére a Határtalanul!-program forrásainak a növelését is, pontosan azért a célokért, amiket itt a kormánypárti képviselőtársaim és Potápi államtitkár úr, de Szászfalvi képviselőtársam is elmondott. Én magam támogatom ennek a programnak a működését, és azt szeretném, ha a kormányzat azokat a forrásokat is mellérendelné, amik biztosítanák ennek a megfelelő működését. Megjegyzem, ez nem került támogatásra a kormánytöbbség által.

Hasonlóan ‑ tudom, hogy Szászfalvi képviselőtársam ezt nem fogja bocsánatkérésként elfogadni, de ha emlékszik ‑ a protestánslelkész-képzés támogatására én magam képviselői módosító indítványt nyújtottam be az idei költségvetés terhére, amelyet szintén nem támogatott a többség, elismerve azt, hogy természetesen fontos cél az, hogy a helyben maradás támogatása a lelkészképzésen keresztül is megtörténjen.

Végezetül: valóban én sem tudok elmenni szó nélkül a Szász-féle kutatóintézet mellett, merthogy számos írásbeli kérdés, több azonnali kérdés, bizottsági beszélgetések alapján sem derül ki számunkra, hogy pontosan mit is csinál ez a kutatóintézet, bár valóban előrelépés az, hogy honlapja már van ennek az intézménynek. De érdemes megjegyezni, hogy amikor felmerült az, hogy ez az intézmény mit is csinál, Szász Jenő úr először még azt mondta, hogy azért nem is kell honlap ennek az intézménynek, mert jellegéből fakadóan szájhagyomány útján terjednek az intézmény kutatási eredményei. Ennek az állításnak az igazságtartalmára, mondjuk úgy, hogy nekem nincsenek bizonyítékaim, tekintve, hogy hozzám az intézmény működésének első eredményei szájhagyomány útján nem jutottak el, de lehet, hogy ebben a hazában kisebbségben vagyok ezzel a megállapítással. Ha ez így van, és a többiekhez eljutottak szájhagyomány útján, akkor ezúton is elnézést kérek Szász Jenő úrtól.

Talán mégis változás történhetett, hiszen a bizottsági, illetve a parlamenti kritikákat követően már lett egy honlap, ahol némi előrelépés történt ebben az ügyben, de azért nyilvánvalóan mindenki számára világos, hogy egymilliárd forintot biztosítani ennek a kutatóintézetnek a működésére, hogy úgy mondjam, barokkos túlzás. Azt gondolom, hogy kívánatos lenne az intézményrendszerben az, hogy egyfajta transzparencia azért megjelenjen.

Végezetül: valóban, amikor arról beszélünk, hogy a költségvetésben hat jogcímen szerepel nemzetpolitikai forrás, akkor mondhatjuk azt, hogy milyen jó, hogy hat helyen öntik a pénzt ebbe a történetbe. Csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy hat helyről is lehet kevés pénzt kapni, de valójában ‑ és Szávay képviselőtársam kritikája, ha jól értettem, inkább erre irányult ‑ ez súlyosan csökkenti annak az esélyét, hogy átlátható legyen ez az intézményrendszer. Illetve Vinnai képviselőtársam előnyként jegyezte meg, hogy lám, milyen sok helyről van ez a pénz; ezt másik oldalról a bizottsági vitákban részt véve mi úgy tapasztaltuk, hogy inkább hátrány, hiszen az átláthatóságot ez jelentősen csökkenti, nem beszélve arról egyébként, hogy van egy viszonylag kiforrott nemzetpolitikai intézményrendszer. Államtitkár úr személyében ennek az egyik kulcsfigurája, itt is van, a másik kulcsfigura, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr sajnos ebben a vitában nem vesz részt. Tehát azt lehet mondani, hogy erre a politikai intézményrendszer adott, itt számomra egy kicsit érthetetlen, hogy miért van ez a hat hely, miért nem működik átláthatóbban ez a történet. Amennyire a rossz nyelvek suttogásának lehet hinni, még további intézményrendszerrel is bővül ez a kör, Szili Katalin leendő megbízottságára gondolunk a határon túli autonómiatörekvések támogatására.

Magam azt hiszem, hogy kívánatosabb lenne, ha ez a fajta támogatáspolitika transzparensebb lenne abban az értelemben, hogy átláthatóbb lenne, hogy ki mit mennyiért fizet. Ilyen értelemben hadd értelmezzem, és elnézést kérek Szávay képviselő úr, mert azt hiszem, én értettem, amit képviselő úr mondott: képviselő úr nem arra kívánt kitérni, hogy a BGA-beszámoló kapcsán nem tudtuk elolvasni azt a tizenöt egész valahány milliárdot, ami a BGA működése, hanem ha azt hat helyről, hét helyről vagy három helyről ‑ éppen mikor mennyi ‑ kell összeadni, nem mindig követhető, hogy így a nemzetpolitikai intézményrendszerre mennyi pénz jut.

De elképzelhető, hogy a mi matematikai tudásunkkal van probléma, és valójában helyes ennyi helyről összeszedni. Én magam ezt nem gondolom. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 34 2015.03.19. 2:10  1-48

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Csak hogy megkönnyítsem az MSZP további kritikáját, mert nem szeretném, hogy immár öt éve a múltról beszéljünk, és olyan nemzetpolitikát kritizáljunk, amelyet egyébként mind Mesterházy Attila korábbi, mind Tóbiás József jelenlegi pártelnök revízió alá vont. Ezért hadd foglaljam össze néhány pontban, hogy mi az, amit öt éve mond az MSZP, és akkor ehhez lehet a kritikai álláspontokat kialakítani. Mert szerintem ez az, ami a nemzetpolitikában egyébként egy vitát, konstruktív vitát vezetne elő, mert az például akkor a jövőről szólna, nem pedig a múltról.

(11.50)

Mi azt mondjuk, hogy a szülőföldön való boldogulásra kell épülni a nemzetpolitikának; mi azt mondjuk, hogy olyan támogatáspolitikát kell kialakítani, ami nem érvényesít politikai szempontokat és átlátható; mi azt mondjuk, hogy a külpolitikai kapcsolatrendszerben az érdemi kérdéseknek vagy ‑ ahogyan ezt korábban fogalmazták kormánypárti politikusok ‑ a nehéz kérdéseknek is napirenden kell lenniük. Mi abban hiszünk, hogy ezeket a napirendre vételeket meg kell tenni, és a közös kormányülésekkel és a szomszédos országokkal való kapcsolat erősítésével lehet az ott élő magyarság érdekeit is képviselni, és részletes javaslatot tettünk arra, hogy a Kárpát-medencei egységes gazdasági tér kapcsán egy stratégiai tervezés jöjjön létre.

Ez az MSZP nemzetpolitikája. Azt szeretném, hogyha ennek kapcsán is kritikai észrevételeket kaphatnánk, mert abban az esetben valóban a jövőről tudnánk beszélni, arról tudnánk beszélni, hogy amit mi mondunk a jövőre vonatkozóan, az esetleg önök által támogatható vagy nem. Azért fontos ez, mert amikor a múltba révedünk, akkor azt látjuk, hogy számos kritikai megjegyzés ‑ amelyekben szerintem egyébként teljesen igazuk van, meg kell hogy mondjam ‑ alapján önök ugyanazt a politikát folytatják, mint amit egyébként kritika alá vontak sok esetben. Ez viszont hiba lenne, és én óva inteném ettől a tevékenységtől.

Kérem, fogadják úgy a szavaimat, hogy ne kövessék el a múlt hibáit, és ne tetézzék azokat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 74 2015.03.19. 2:03  49-109

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Csak egy nagyon fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami a jelentésben található, és Korózs Lajos képviselőtársam is már beszélt erről: a lakásmaffia, a lakásmaffiózók tevékenysége. Nagyon jó, hogy az ombudsmani jelentésben ez szerepel, hiszen sokan hihetnék azt, hogy ez nem olyan nagy probléma. Azt kell hogy mondjam, Óbuda-Békásmegyer képviselőjeként, hogy nap mint nap találkozunk ezzel a problémával. Ssokszor idős embereket, sokszor beteg embereket félemlítenek meg, tesznek ki a lakásukból, de az én úgymond praxisomban, az én politikai tevékenységem alatt előfordult olyan, hogy jól szituált értelmiségi párral fordult elő az, hogy elvesztette a lakását a lakás­maffiózók tevékenységének köszönhetően. Ehhez elég volt egy féléves kiküldetés, amikor elhagyta az otthonát, és gyakorlatilag nem volt hova visszatérni. Ehhez képest azt kell hogy mondjam, hogy nemcsak 2013-ban, de akár, ha majd lesz ilyen jelentés, ’14-ben és ’15-ben is ezeket a mondatokat meg fogjuk tudni ismételni, mert sajnos az a konszenzus, ami 2010-ben és ’11-ben is a lakásmaffiózók elleni fellépésben látszott, ma sajnos eredményre nem vezetett.

Tehát, amikor arról beszélünk, hogy végre ezek ellen a lelketlen emberek ellen fel kell lépni, azok ellen az emberek ellen, akik idős, beteg embereken élősködnek vagy azok ellen, akik másokat a lakásukból kitesznek, felhasználnak, az ilyen emberek ellen, azt gondolom, hogy erős kormányzati fellépésre volna szükség. Ezért nem annyira örülök neki, és szerintem aki itt van, hasonló kritikákat fogalmazott meg előttem; a kormányzat képviselői közül, akik olvashatták ezt a jelentést, most is ebben a vitában tippeket kaphatnának arra, hogy a kormányzatnak milyen irányba kéne mennie, azonban nem történik meg, hiszen jelen pillanatban a kormányzatnak egyetlen képviselője sincsen jelen. Ez is sok mindent elmond arról, hogy mennyire veszik komolyan ezt a vitát, ezt a jelentést. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 94 2015.03.19. 14:29  49-109

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is azzal kezdeném, amit Gúr képviselőtársam az előbb fejtegetett: nekem mint egyéni képviselőnek nem öröm arról beszámolni ebben a Házban, hogy milyen szegénység van, és nem öröm politikusként az elmúlt éveket például a lakásmaffia áldozataival való foglalkozással sem tölteni, amiről korábban beszéltem. Ez nem okoz örömet senkinek. Szerintem ez önöknek sem okoz örömet.

Ennek ellenére azt látjuk, s nemcsak ebből a beszámolóból, hanem a statisztikai adatokból is, hogy a szegénység ebben az országban csak nő és nő. Ez egyébként a választókörzetek többségében, így nálunk is így van, és mindenhol így van, ahol egy kicsit nyitott szemmel járnak. Ebből adódóan tehát nem cinizmus a részünkről, amikor erre felhívjuk a figyelmet, hanem őszinte aggódás. Mi nagyon szeretnénk, ha ez nem így lenne. Én magam is azt gondolom, hogy bármilyen programot támogatok országgyűlési képviselőként, ami a szegénység magyarországi felszámolását elhozza, még akkor is, ha azt nem az MSZP találta ki. Szívesen támogattam volna például a vasárnapi bérpótlék 100 százalékra emelését, amit az MSZP javasolt, de egy korábbi vitaszakaszban a kormányzat is, ám mégsem került benyújtásra. Sajnos erre se került sor. Azt gondolom tehát, hogy aki a szegénység növekedését nem látja ebben az országban, az szerintem egy kicsit nézzen körül jobban.

Ugyanakkor azonban erről a jelentésről tényleg lehet mondani sok olyan pontot, ami nagyon érdekes, vagy nagyon nyilvánvaló dolgokra is felhívja a figyelmet. Engedje meg az előterjesztő, hogy majd néhány kritikát is megfogalmazzak, de természetesen azokat is megfogalmazom, amik szerintem fontos dolgok, mert ebből a jelentésből ezeket is ki kell emelnünk.

Az egyik kérdést, amiről nagyon jó, hogy beszél a jelentés, klasszikusan úgy fogalmazza meg, hogy minden lakosra 50 liter víznek kellene jutnia egy nap. Szerintem ez egy olyan iránya ennek a jelentésnek, ami mindenképpen mellbevágó vagy meghökkentő. Amikor felhívjuk a figyelmet arra, hogy az emberi léthez, az emberi biológiai léthez ez az alapvető folyadék gyakran hiányzik, nem feltétlenül arról van szó, hogy szomjaznak az emberek, de arról igenis szó van, hogy például a hajléktalanellátásban az alapvető tisztálkodási lehetőségektől fosztották meg az embereket akkor, amikor 2012-ben Budapesten bezárták az egyik alapvető fertőtlenítő helyet. Erről ez a beszámoló szintén ír.

(15.30)

Nos, tehát azt gondolom, ez mindenképpen nagyon fontos és jó irány. Ha már a hajléktalan­ellátásról és a szegénységről beszéltünk, akkor, azt hiszem, nagyon fontos azt kiemelni, és ez a jelentésből is következik, hogy bizony-bizony a szegény ember nem ellenség, a szegény embert nem kriminalizálni kell, hanem segíteni kell, hogy ebből a státusából kitörjön. Ahogy a jelentés fogalmaz, nem az a megoldás, hogy hatósági vagy adminisztratív intézkedéseket alkalmazunk ellenük, hanem az ellátórendszerrel kell valamit tenni. Itt, azt gondolom, ez kicsit illeszkedik ahhoz a fajta felfogáshoz is, miszerint ember embernek társa, és eszerint kell viselkednünk.

Azt írja az ombudsmani jelentés, hogy a hajlék­talan­ellátásban az éjjeli menedékhelyek zsúfoltak ‑ buda­pesti menedékhelyekről beszél ‑, a személyzet sokszor erején felül teljesít, a kihasználtság gyakran meghaladja a 100 százalékot. Ez azért nagyon fontos, mert amikor ezt a kérdést az élére állítjuk, akkor nagyjából és hozzávetőlegesen a kormányzati kommunikáció, illetve kormánypárti kommunikáció leegyszerűsödik arra, hogy a hajléktalanok a hibásak azért, hogy közterületen tartózkodnak, miért nem mennek be a szállóba, miért nincsenek ott.

Aztán, amikor a választókörzetemben, a kerületemben, a III. kerületben járok nap mint nap, akkor azt látom, hogy nagyon sok helyen azóta vannak a közterületen életvitelszerűen hajléktalanok, amióta kitiltották őket a főváros központi helyeiről. Ez úgy igaz a Pók utcai lakótelepre, ahogy igaz az óbudai lakótelepre, ahol én magam lakom. Na most, nekem bárki bármit mondhat, csak amióta én ezen a területen lakom, például az óbudai lakótelepen több mint tíz éve, akkor meglehetősen jól meg tudtam figyelni, hogy ezek a szegény emberek mikor jelentek meg a környezetemben, és látok ilyen tendenciát a hajléktalanok megjelenése kapcsán.

Világos, hogy ezeknek az embereknek lenniük kell valahol. És arról is beszélni kell, hogy szemben azzal, amit a kormányzat állít, még az illetékes államtitkárság sem mondja azt, hogy elégséges férőhellyel rendelkeznek Budapesten a hajléktalanok számára. Logikus, hogy ha nincs elégséges férőhely, ugyanakkor önök folyamatosan háborút indítanak azok ellen a civil szervezetek ellen is, akik egyébként a hajléktalanellátásban részt vesznek, azok ellen az egyházak ellen is, amelyek részt vesznek ebben az ellátásban, akkor könnyen belátható, hogy azzal, hogy ha még az aluljárókból is kitiltjuk őket, kontraproduktívak vagyunk, nem érjük el a célt.

Persze, a cél az, hogy ne legyen hajléktalan, de ezt nem azzal kell megoldani, hogy büntetjük őket, hanem azzal, hogy az okokat szüntetjük meg, például a nyomort vagy például a lakásmaffiózók tevékenységét, amiről korábban szóltunk.

Beszél a jelentés a gyermekvédelmi jelzőrendszerről. Néhány hónappal ezelőtt itt volt egy vita arról, hogy ezt a jelzőrendszert a kormányzat felépíti vagy kiegészíti. Akkor megfogalmaztam a kritikámat, amit gyakorló tanárként is tapasztaltam, és ehhez képest azt mondta az államtitkár asszony, hogy propagandaszövegeket nyomunk. Pedig a valóság az, hogy önök a költségvetési törvényből kiszerkesztették a gyermekvédelmi felelőst mint az oktatásban kötelező intézményt. Innentől kezdve azok az intézmények foglalkoztathatnak a közoktatásban gyermekvédelmi felelőst, amelyeknek erre megvan a pénzük.

Mondanám ezt akkor, vagy igaz lenne ez a mondat akkor, ha nem lenne a KLIK rendszere. Mert van. És a KLIK, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ folyamatosan megakadályozza az intézményeket abban, hogy ha egyébként lennének forrásaik ilyen gyermekvédelmi felelősi státus létesítésére, akkor létesítsenek ilyet. A KLIK-ek ugyanis a lehető leggyakrabban nem hagyják jóvá azt a státusigénylést, ami a gyermekvédelmi felelős státusára vonatkozik. Így egyébként, még egyszer mondom, a helyzet rosszabb is az önök által kitalált Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak köszönhetően, mint ami következne a rendszerből.

Annak nagyon örülök, hogy önök az előző év végén definiálgattak egy keveset a gyermekvédelmi intézményrendszer kapcsán, ez nagyon helyes, hogy megtörtént, csak egyébként intézményrendszer meg nincs. 2013-ban is hasonló volt a helyzet, amire a jelentés volt szíves felhívni a figyelmet. Azt lehet mondani, hogy olyan események fordulnak elő a gyermekvédelem kapcsán, ami meghökkentő. Azt gondolnánk persze, hogy a gyermekvédelem kérdése alapvetően a szegény térségeket érinti csak, azonban a jelentést olvasva látszik az, hogy ez nem annyira igaz. Például Agárdon fordult elő egy eset, ha jól emlékszem, amikor egyébként jól szituált házaspártól kellett elvenni a gyereket, merthogy ők úgy gondolták, hogy a fényből elegendő táplálékot kap a gyermek; ez a híres fényevés. A szegény gyermek majdnem meghalt… ‑ illetve meghalt, elnézést kérek ‑, és az ombudsman jelentése ezzel az üggyel is foglalkozik. Hasonlóan jól szituált házaspárral történt ilyen eset a választókörzetemben, a III. kerületben is.

Tehát azt lehet mondani, hogy ez mindenképpen egy fontos kérdés, ami nem csak elszigetelt jelenség. Ehhez képest szükség lenne a gyermekvédelmi jelzőrendszerre, hogy ezeket a kérdéseket időben észleljék. Ez nem olyan területen történt, ahol „baj” van, ahol hagyományosan problémák vannak, hanem olyan helyen, ahol egyébként jól szituált közösségek élnek, ahol magas társadalmi státusú közösségek élnek. Ez jól mutatja, hogy mennyire szükség lenne intézménypszichológusokra, iskolapszichológusokra, és mennyire szükség lenne a gyermekvédelmi felelősökre. A politikum feladata, hogy ezt megoldja, az ombudsmani jelentés meg felhívta a figyelmet erre. Ezt mindenképpen nagyon köszönöm a jelentéstevőnek.

Amit talán kritikaként szeretnék megfogalmazni. Nagyon régóta foglalkozom az állatijog-véde­lemmel, ami nyilván nem annyira klasszikus kérdése a magyar politikának vagy a magyar jogalkotásnak. Nagyon helyesen, az ombudsmani jelentés egyébként kitér a fenntartható fejlődés kérdéseire, kitér a jövő nemzedékek kapcsán arra, hogy milyen Alaptörvényből származtatott jogaink vannak a környezetvédelem terén. Ugyanakkor azonban, azt gondolom, ebben az országban az állati jogok kapcsán, az állatvédelem terén is rendkívül sok tennivaló van. Már csak azért is, mert nagyon ritka az, amikor valaki csak egy állatot kínoz.

A leggyakoribb az, amikor valaki azért kínoz egy állatot, mert tudja, hogy ha ugyanezt emberrel tenné, akkor bizony súlyos következményei lennének annak. Bár megfordítva a kérdést, nem azért nem kínozza embertársait olyan módon, ahogy a szegény állatokat kínozza, mert egyébként nem szeretné, hanem mert úgy gondolja, hogy annak súlyosabb következményei lesznek. Ehhez sajnos asszisztál a magyar ügyészi gyakorlat, a magyar bírói gyakorlat is, hiszen nagyon gyakran lehetünk annak tanúi, hogy a brutális állatkínzásokat követően enyhe ítéletek következnek.

Ennek az az oka, hogy ugyan az állatvédelmi törvény, nagyon helyesen, szankcionálja az állatkínzást, és egyébként ennek a minősített esetét 1-3 évig terjedő börtönbüntetéssel is sújtja, ugyanakkor, ha nagy nyilvánosság előtt történik az állatkínzás, és erre számos eset van, amikor emberek tömegei előtt kínoznak meg állatokat, és a garázdaság is felmerülne például ilyen esetben büntetésként, akkor az ügyészség a leggyakrabban, mivel a legegyszerűbb tételt biztosan be tudja majd bizonyítani, egy bűntett alapján vádolja be az illetőt, aminek a vége egy viszonylag enyhe börtönbüntetés. Ennek külön sarkalatos pontja például az, amikor adathordozóra felveszik az állatkínzást, a világhálón megosztják; ebben az esetben gyakorlatilag szinte büntetlenül tehetik ezt, amíg a felhasználót le nem tiltják, a tartalmat le nem törlik. Úgy gondolom, a későbbiekben ezzel is, nem biztos, hogy az ombudsmani jelentésben, de más műfajban mindenképpen fontos ezzel foglalkozni.

Nagyon lényegesnek tartom azt, ami az oktatási rendszerben kritikaként is megfogalmazódhat. Itt nem lehet elégszer hangsúlyozni a tankötelezettség leszállítását 16 éves korra. Nyilvánvalóan nem egy manuális szám az, ami a gyermekeket megvédi a lemorzsolódástól, de azért azt fontos látni, hogy az Unióban szinte egyedülálló módon az iskolaelhagyók statisztikai száma a lehető legrosszabb irányba változott; ugye, nőtt, amióta csökkent a tankötelezettség. És nem nagyon van példa arra az elmúlt néhány évtizedben, hogy a magukat, mondjuk, fejlettnek tartó kormányzatok a tankötelezettséget negatív irányba módosították volna.

A szegénységre még egy szóval visszatérve, nagyon fontos mondatnak tartom, és engedjék meg, hogy ezt szó szerint idézzem a jelentésből: „Egyértelmű, hogy a szegénységben élő emberek kiszolgáltatottabbak a jobb egzisztenciával élő embereknél.”

(15.40)

Azt gondolom, ez egy nagyon egyértelmű mondat. Ez azért fontos, mert látható, hogy bár hivatalosan, a törvény szerint mindenki egyenlő ebben az országban, azonban a szociális helyzet, a szegénység, a nyomor gyakorlatilag de facto, valójában is egyenlőtlenséget teremt, és azt gondolom, közös célja mindenkinek, aki itt ül, hogy ez az egyenlőtlenség megszűnjön.

Végezetül szeretném megköszönni, hogy a választókerületem egyik nagyon fontos problémájára, a római-parti gát ügyére a 2013-as jelentés reagált. Kicsit optimista volt ez a jelentés, hogy így mondjam, vagy másként fogalmazva, mondjuk, az idő nem igazolta a jelentés optimizmusát. Arról ír a jelentés, hogy két eltérő civil álláspont van a római-parti gát kapcsán, és maga az ombudsman is szeretné azt, illetve támogatta azt, hogy egyfajta közös álláspont alakuljon ki, és arról is ír, hogy a gátprojekt megváltozása reményt ad arra, hogy egyfajta közös megoldás alakuljon ebben az ügyben. Azt gondolom, fontos kimondani azt, hogy az itt élőknek az az igénye, hogy mondjuk, nem szeretnék azt, hogy meghatározott időnként kiöntse a Duna őket, mindenképpen jogos igény. Azt is lehetne mondani, hogy amennyiben a fővédvonal átszakad, akkor súlyosabb következményei lehetnek a Római-part elárasztásánál; a Pók utcai lakótelepnek és Békásmegyer egyes részeinek az elárasztása egy ilyen következmény lehet.

Ezért nagyon örülök annak, hogy az ombudsman úr jelentésében foglalkozott ezzel a kérdéssel, ám jelen pillanatban nem látszik ebben az ügyben a megoldás, de nagyon remélem, hogy valamiféle megoldás azért mégiscsak lesz.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 135 2015.03.19. 15:04  110-143

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy nagyon örülök annak, hogy számos kormánypárti képviselő aktívan részt vesz ebben a vitában, mert ettől egy kicsit elszoktunk, én magam is elszoktam. Azt hiszem, néhány olyan gondolattal gazdagították ezt a vitát, amelyek mindenképpen helyes, hogy itt elhangzottak. Nem feltétlenül értek ezekkel egyet, de azt gondolom, hogy egy vitának akkor van értelme, ha A meg B pont is van ebben, és szerintem is helyes az, ha mindenki, aki ezt a vitát esetleg figyelemmel kíséri, a lehető legtöbb szempontot észre tudja venni, hogy ki hogyan látja a dolgokat. Egyúttal én magam biztos, hogy nagyon örülök annak, hogy ez most így van, és ez most ebben a vitában így lehet.

Hadd kezdjem azzal, hogy amikor elénk került ez a tervezett napirend, akkor a III. kerület választott képviselőjeként kezdeményeztem egy megbeszélést a kerületben dolgozó civil szervezetekkel, szakértőkkel, hogy átbeszéljük, ők hogyan is értékelik ezt a jelentést, általában a fogyatékosok ügyét hogyan értékelik. Önökkel ennek a beszélgetésnek az esszenciáját szeretném megosztani azzal, hogy természetesen a saját véleményemet is belemondom. Az esetleges tévedésekért én vagyok a felelős, a jó meglátások viszont a kollégáknak, a civil szervezeteknek a kiváló munkáját, áldozatos tevékenységét tükrözik.

Elsőként, ha megengednek egy kritikát, elhangzott az, hogy nagyon helyes, hogy a jelentésben szó volt arról, hogy a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény módosításának egy része megtörtént. Ám kifogásolták többen azt, hogy teljes egészében az ígért módosítási irányok nem történtek meg. Annak ellenére nem történtek meg, mondják, hogy 2012. év végén egyébként a minisztérium ‑ a kormányzatra általában nem jellemző módon ‑ széles körű egyeztetéseket folytatott. Nyilvánvalóan volt arra is magyarázat, hogy miért nem került szélesebb körű jogalkotásra sor, hiszen a 2014. év választási zűrzavara ezt elvihette, azonban több civil szervezet jelezte, hogy kívánatos lenne, ha a többletgaranciák beépítése az egyenlő hozzáférésre vonatkozóan beépülne a törvénybe. Illetve amit már számos képviselőtársam itt elmondott, és én nem részletezném ezt tovább, jó lenne, ha azok a határidők, amelyek kikerültek a jogszabályokból, vagy ha nem is azok a határidők, akkor más határidők, de visszakerülnének.

Nagyon fontos arról beszélni, amit a jelentés is tartalmaz, hogy a támogató szolgáltatás kulcsszerepet tölt be a fogyatékos személyek ellátásában, önálló életvitelük, önrendelkezési joguk biztosításában. El kell mondanom, hogy 2015-ben jelentősen csökkentették a szolgáltatásra rendelkezésre álló forrásokat. Ha néhány statisztikai adatot nézünk, akkor jól látszik, hogy míg 2011-ben 338 támogató szervezet nyújtott szolgáltatást, 2012-ben 276, 2013-ban 275, 2014-ben 269. A finanszírozás feladategységek meghatározásával valósult meg. Míg 2012-ben 1,4 milliónál valamivel több feladategység finanszírozására volt lehetőség, ez 2014-re 1,2 milliónál valamivel többre csökkent, és ez a helyzet idén sem változik. Természetesen a tevékenységek finanszírozásának csökkenése maga után vonta az ellátást igénybe vevők számának és az őket ellátó humán erőforrásnak a drasztikus csökkenését is. Egyes számítások szerint a legmagasabb feladategységet teljesítő szervezetektől általában 40 százalékos támogatásmegvonás történt. Azt lehet mondani, hogy ez mindenképpen negatív hatással volt.

Általános kritikaként jelezték a civil szervezetek azt, hogy a gépkocsipark teljesen elavult, beszerzésre, korszerűsítésre nincs lehetőség, és számos más probléma is volt, amit Vágó Sebestyén képviselőtársam már elemzett, ezekre én nem térnék itt ki.

A Fecske Szolgálattal kapcsolatban, amelyet a jelentés pozitívan értékel, fontos leszögezni, hogy ez valóban egy pozitív dolog. A jelenlegi értelmi fogyatékos, autista és halmozottan fogyatékos személyeket látja el. Segítséget értelemszerűen csak az ő számukra jelenthet, és finanszírozást is csupán ezeknek a személyeknek a részére szolgáltató szervezetek vehetnek igénybe ilyen alapon, de ők természetesen köszönik azt, hogy ilyen támogatás a részükre jut.

Az életvitelt segítő eszköz fogalmának a gyógyászati segédeszköz fogalmától való elkülönítése valóban szükséges a szervezetek véleménye szerint, ugyanakkor azonban arra is rá kell mutatni, hogy nagyon sok esetben ezeknek az eszközellátottsága részben vagy teljesen megoldatlan. Az eszközök beszerzését az áfa csökkentése elősegítheti, de ez sem feltétlenül oldja meg. Mindenképpen szükséges lenne a támogatási rendszer fejlesztése, önmagában az adókedvezmények biztosítása és a költségvetési rendszer kiépítése nem elégséges megoldás. Úgy gondolják a szervezetek, hogy a jelenlegi helyzet megoldása többletforrások bevonását is igényelné, és szeretnék, hogy ebben a dologban előrelépés történjen.

Nagyon sok szó esett az akadálymentesítés felméréséről, arról, hogy hol tart ez a dolog. Engedjék meg, hogy ennél egy kicsit hosszabban időzzek, annál is inkább, mert a mai napig emlékszem arra a megdöbbenésemre, ami elsőéves egyetemista koromban elfogott akkor, amikor egy látássérült évfolyamtársam azon kérésére, amit azóta elhunyt egyik professzoromhoz intézett, hogy rögzítheti-e az előadást, hogy abból újra tanulhasson, a professzor úr nemes egyszerűséggel azt válaszolta, hogy természetesen nem. Többen felhördültünk, de hát a professzor úr nem volt hajlandó változtatni nyilván ebbéli elszánásán. Ugyanakkor amikor a III. kerületben önkormányzati képviselősködni kezdtem, egy pozitív irányú megdöbbenés ért engem: az, hogy vannak nyitott közösségek is, olyanok, amelyek úgy gondolják, hogy szeretnék biztosítani a közösség minden tagja számára, ha lehetséges, az egységes hozzáférést a közösség javaihoz vagy az intézményekhez. Ilyen értelemben, azt kell mondanom, az egyik esetben egy nagyon negatív tapasztalatom volt, a másik esetben pedig azóta egy nagyon pozitív tapasztalatom van. Ennek ellenére azt lehet látni, aki az élet sok területén megfordul, az biztosan tudja, hogy akadálymentesítés kapcsán van még mit tenni.

Ha megnézzük ezt a honlapot, amit meg lehet nézni ‑ a jelentés beidézi a honlapot ‑, akkor a tanulmánynál több minden látható. Az egyik az, hogy nem jó a helyzet. Persze mindenkinek van ebben sara, de amikor én magam ezt a jelentést is elolvastam, akkor őszintén megdöbbentem azon, hogy itt tartunk.

(18.10)

Azért is döbbentem meg őszintén azon, mert gyakorlatilag már nagyon régóta minden kormányzatnak pártállástól függetlenül fontos szándéka volt az akadálymentesítés mind a közintézményekben, mind általában Magyarországon. Ennek ellenére riasztó számomra az, hogy még mindig nem vagyunk ebben sikeresek, mindenképpen fontos tenni ezért. Ráadásul, ahogy a jelentésből is kiderül, a közoktatási és az egészségügyi intézményekben még az átlagnál is rosszabb a helyzet, tehát azokban az intézményekben, ahol leginkább és legégetőbb szükség lenne az, hogy mondjuk, élenjárjanak az akadálymentesítésben, azt láthatjuk, hogy még rosszabb a helyzet. Magam is több iskolában tanítottam életemben, számos iskolában másként fordultam elő, és én is azt tapasztalom, bizony nem megoldott az, hogy ezek az intézmények megközelíthetőek legyenek, s nem megoldott az sem, hogy fogyatékos embertársaink ezeket az intézményeket sokszor igénybe vegyék. Azt gondolom, ezen mindenképpen fontos változtatni, fontos lenne változtatni. Nem gondolom azt egyébként, hogy a pártoknak egymást kellene sárral dobálni ebben a kérdésben. Azt gondolom, helyes lenne szembenézni ezzel a problémával, és egy nagyon tudatos fejlesztést végezni az akadálymentesítés terén, még akkor is, hogyha az ember a sajtót figyeli, akkor erre jó és rossz példákat is egyaránt láthat. A napokban egy 40 centis magasság áthidalására uniós pályázatból felépülő lift képe villant be, de néhány órával ezelőtt néztem egy honlapot, ahol pedig úgy valósították meg egy közintézmény akadálymentesítését, hogy a túl meredek rámpát lépcsősítették. Most nyilvánvalóan látjuk, hogy itt két szélsőségről beszélünk. A jó az lenne, hogyha egyik sem létezne, a jó az lenne, hogyha az intézmények megközelíthetőek lennének, és igénybe vehetőek lennének.

De kevés szó esik a hallássérült nemzettársaink akadálymentesítési problémáiról. Mondjuk úgy, hogy eléggé kíváncsi vagyok arra, hány közintézményben tudnak embertársaink, polgártársaink ügyet intézni. Valahogy ez a kérdés el is sikkad. Azt gondolom, nem tudunk nem figyelni erre a kérdésre.

Ha már néhány aktuális kérdést megengednek, csak úgy, mert engem képviselőként érintenek: a 4-es metró beruházása során már akadálymentesítési megoldásokat alkalmaztak a beruházásnál. Azt gondolom, ez mindenképpen üdvözlendő dolog, és annak is örülök III. kerületiként, hogy az 1-es villamos felújítása kapcsán is hasonlóan alkalmaztak ilyen megoldásokat. Mindezt mindenképpen támogatandónak tartom, és mindenképpen előrelépésnek tartom. Ne mondják, hogy csak kritikát fogalmazok meg, ezt üdvözlöm, és mindenképp örülök, hogy ez megoldható. Ugyanakkor talán egy kicsit profán és kevésbé sokszor elmondott dolog, de a civil szervezetek is számos esetben kritikát fogalmaznak meg azzal, hogy a nyilvános illemhelyek akadálymentesítése például sokszor nem történt meg ezeknek a beruházásoknak a kapcsán. Általában azt lehet mondani, hogy azért helyes, jó irány az, ha a közlekedési beruházások kapcsán figyelünk erre az akadálymentesítésre.

A továbbképzésekről megengednek talán néhány gondolatot, mert ez szakmám is. Azt kell mondanom, én magam rendkívüli módon üdvözlöm azt, ha ezek a továbbképzési lehetőségek, amelyeket a beszámoló is ismertet, minél nagyobb számban kerülnek meghirdetésre, ugyanakkor azonban jelenleg, ha jól tudom, akkor a beszámolóban érintett továbbképzések nem indulnak. Azért is érdekes és kicsit kényes ügy a pedagógus-továbbképzések kérdése, mert mint ismert, a pedagógusoknak megfelelő számú órát kell hétévenként letudniuk a továbbképzésekben, ugyanakkor azonban a továbbképzések rendszerében fontos megjegyezni, hogy a pedagógusok számára forrásokat erre senki nem biztosít. Az állam biztosít forrásokat arra, hogy legyen valamennyi ingyenes továbbképzés, azonban pedagóguskollégáim általában próbálják vadászgatni ezeket a képzéseket, hiszen alacsonyjövedelmű, kispénzű emberek lévén nem mindegy, hogy milyen képzéseken vesznek részt. Megoldás lehetne az, hogy ebben a tárgykörben az állam támogatásával ilyen továbbképzések kerüljenek meghirdetésre, természetesen ingyenesen, mert gyakorlatilag így azok a kollégák is igénybe tudják azt venni, akik mondjuk, anyagi erőforrásuk nem lévén, ezt nem tudják.

A nyílt munkaerőpiacon történő elhelyezkedés növelése érdekében az 1990-es évektől kezdve megjelennek programok. Jelenleg is futnak ilyen programok, és mindenképpen azt gondolom, ezt pozitívan kell értékelni, hogy mind uniós támogatással, mind pedig kormányzati támogatás révén vannak ilyen programok, azonban fontos megjegyezni, hogy ha az információim nem csalnak, akkor 2015. márciusig, illetve októberig tartanak ezek a programok. Nyilvánvaló, hogy tovább tudjanak menni, ehhez többletfinanszírozás vagy újabb uniós források bevonása szükséges. Remélem, ezek a források meglesznek, és ezek a programok menni tudnak, hiszen ezek, akár azt lehet mondani, olyan ciklusokon átívelő kezdeményezések és programok, amelyek ebben a kormányzatban is kiváló hatékonysággal folynak, kár lenne veszni hagyni őket.

Ha arról beszélünk, hogy mi nincsen ebben a jelentésben, akkor nagyjából számos ilyen kreatív megoldást tudnék önöknek előhozni; most az idő előrehaladta miatt nem terhelem önöket ezzel, hogy részletezzem órákon keresztül azt, hogy mi nincs ebben a programban. Ugyanakkor fontos megjegyezni az egyenlő hozzáférés biztosítása körében lévő előrelépések hangsúlyozását. Nagyon lényeges, hogy ebben további előrelépésekre van szükség, és arra, hogy a beruházások, mind az állami, mind az infrastrukturális beruházások kapcsán követelje meg a kormányzat azt a fajta műszaki, vagy ha úgy tetszik, szakmai szakértelmet, amely az esélyegyenlőségi beruházások kapcsán mindenképpen szükséges. Itt ugye ez a két példa, amit elmondtam önöknek, mindenképpen jól mutatja azt, és nem hiszem egyébként, hogy rossz szándék volt bármelyik esetben a beruházónál, ám a szakértelem is hiányzott, ez, mondjuk, mindenképpen elmondható.

És hogy összekapcsoljam az előttem lévő napirenddel ezt, engedjenek meg az ombudsmani jelentésből csak egy nagyon rövid részletet. Egy 2013-as ügyről van szó, ahol támogatást kért egy súlyosan fogyatékos személy, és több hónapig tartott, amíg ezt a támogatást megkapta, azért, mert az ehhez szükséges szakhatósági vizsgálatokat, illetve szakhatósági véleményt 5 hónap alatt állították ki. No, most azért az mindenképpen megengedhetetlen, hogy azoknak az embertársainknak, akiknek nagyon fontosak lennének ezek a támogatások, eddig kell várniuk arra, hogy ehhez hozzájussanak. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 139 2015.03.19. 2:04  110-143

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Én ott tudnám folytatni, ahol Petneházy képviselőtársam abbahagyta. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni képviselőtársamat azzal, hogy azt mondom, igaza van. De folytatva a gondolatot: azt gondolom, jó irány lenne az, ha a mindenkori kormányzat, pártállástól függetlenül, rendkívül erősen törekedne arra, hogy az infrastrukturális fejlesztések a jelentés szellemének megfelelően valósuljanak meg. Ezt csak azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert lehet, hogy csak apróság, de az Aquincum Múzeum munkatársaival körülbelül fél éve próbáljuk azt az apróságot elintézni, hogy az esztergom-budapesti vasútvonalon az Aquincum Múzeumnál épülő megállóban megfelelően fel legyenek tüntetve azok az információk, amelyek a környezet elérhetősége szempontjából feltétlenül szükségesek. Ez nem tűnik soknak, hiszen csupán néhány tízezer forintos táblákról beszélünk, tehát egy milliárdos beruházás kapcsán semmiről, ennek ellenére jelen pillanatban ‑ mondjuk úgy ‑ még nem állunk nyerésre. Remélem, hogy változni fog ez a helyzet. De hasonlóan szeretném azt, ha bármilyen infrastrukturális beruházás, nyilván a III. kerületet érintők is, úgy valósulnának meg, hogy mindenki számára megközelíthetők legyenek ezek a helyek.

Nagyon fontosnak tartom azt is, és ebben nagyon igaza van Petneházy képviselőtársamnak, hogy a közbeszédnek és a politikusoknak őrült nagy felelősségük van ezekben a kérdésekben. Szerintem nekünk is felelősségünk van abban, hogy hogyan interpretáljuk ezeket a dolgokat. Én igyekeztem közel hozni a saját érvrendszeremet önökhöz, és remélem, megértésre talál, annak ellenére, hogy nem feltétlenül mindenben osztom az önök álláspontját. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 147 2015.03.19. 0:00  146-147

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy tűnik, hogy most már a malőr elhárult, köszönöm a segítségüket.

Igazából én magam is a szakmámhoz, illetve választókörzetemhez illeszkedő kérdéssel szeretnék itt foglalkozni napirend után, hiszen a III. kerületben, amit a kultúra egyik budapesti fellegváraként is lehet jellemezni, azt gondolom, számos esetben csodálatos kulturális értékek kerülnek napvilágra. Most is, 2015 januárjában is hasonló volt a helyzet, két nagyméretű ókori kőszarkofágra bukkantak Óbudán, a Budapest-Esztergom-vasútvonal felújítása során. Ezt a leletet az óbudai vasútállomásnál találták, egy vízelvezető árok ásatásakor.

A római kori temetkezéseket az Aquincumi Múzeum régészei két nap alatt tárták fel. Ez egy elég rövid határidő, nagyon sokat kellett a régész kollégáknak dolgozni azért, hogy szakszerűen megcsinálják ezt a feltárást.

A szarkofág fedelét markolóval lehetett felnyitni, a tömege ennek ugyanis egy tonnát nyomott.

Sajnos ezeket a szarkofágokat már az ókorban kirabolták, ezért itt nem nagyon volt tárgyi emlék, csak csontmaradványok.

Ha megnézzük ezeket a szarkofágokat, akkor azt látjuk, hogy a fedőlapját cserepekkel kirakott háztető formájúvá alakították, az egyik oldalán díszes füles keretet készítettek az elhunyt sírfelirata számára, azonban ezt a mezőt sajnos üresen hagyták, így nem tudhatjuk, hogy kik nyugszanak ebben a szarkofágban. Azonban az bizonyosnak tűnik, hogy a sírok egy korábban már ismert római kori temetőhöz tartoznak, amely Aquincum polgárvárosából a nyugati irányba kivezető főút két oldalán húzódott. Nem akarok senkit untatni történelmi kiselőadásokkal, de azért azt illik megjegyezni ‑ nekem különösen illik megjegyezni ‑, hogy alapvetően a III. századtól jellemző az ilyen típusú temetkezés. Ez annak köszönhető, hogy a II-III. század fordulójától visszaszorul a hagyományos hamvasztásos temetkezés, előtérbe kerül ez a szarkofágos temetkezés. És ha megnézzük, akkor innentől kezdve szerte a világon a római területeken egyre több ilyen szarkofágot láthatunk, amelyek díszesek, szépen faragottak voltak, és általában sajnos ebben az esetben nem lehetett következtetni arra, hogy kik is nyugszanak bennük.

Sajnos ezeket a síremlékeket nagyon korán már kirabolták a zűrzavaros időszakban, a népvándorlás korában, így gyakorlatilag kevéssé jellemző, hogy jelentős tárgyi emlékeket találunk bennük. De az is gyakori volt, hogy miután kirabolták ezeket a szarkofágokat, a rómaiak újra felhasználták őket temetkezés céljából, vagy pedig a föld alá rejtették, hogy még egyszer ne történhessen meg ez a csúfság.

Nem előzmények nélküli ez a lelet a III. kerületben, emlékeztetem önöket arra, hogy 2011-ben egy hasonló szarkofágot találtak, a múzeum szakemberei tárták fel ezt is, kicsit távolabb a Raktár utcai építkezésen.

Ha már szóba kerül ez a lelet, akkor engedjék meg, hogy néhány mondatban megemlékezzek magáról a múzeumról is, hiszen bár 1778 óta lehet azt mondani, hogy a III. kerületben mindenféle római emlékeket találnak, azonban maga a múzeum 1894-ben alakult meg.

(19.00)

Tehát azóta gyakorlatilag a magyar ókortudomány egyik fellegváraként nemcsak nagyon komoly kutatómunkát végez, hanem magas színvonalú tárlataival igazi turistacsalogató látványosság.

Mindig elmondom, amikor tehetem, hogy a III. kerület az a kerület, ahol szinte egyedülálló módon két amfiteátrum is található: egy polgárvárosi és egy katonavárosi amfiteátrum. Senkit nem akarok untatni, de a ciklus végére szerintem mindenki tudni fogja ebben a Házban, aki engem már hallott. Fontos, hogy a polgárvárosi amfiteátrum az Esztergom–Budapest-vasútvonal mentén található, ahogyan maga a múzeum is. Éppen ezért kezdeményezték a múzeum munkatársai, hogy az épülő vasútvonal mellett ‑ ahol egyébként a Gázgyári lakótelep tömbje is található ‑, az új állomáson ismertető információt nyújtó táblák kerüljenek kihelyezésre, amelyeken nemcsak a múzeum elhelyezkedése vagy adott esetben a polgárvárosi amfiteátrum elhelyezkedése legyen feltüntetve, hanem néhány szó magáról az építményekről, a múzeumról és a Gázgyári lakótelepről is. De hasonlóan lehetne mondani azt, hogy egy másik vasútállomási pontnál a Mocsárosdűlő élővilágát lehetne bemutatni.

Nos, remélem, hogy önöknek egy kicsit közelebb hoztam Óbuda kultúráját, és köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 93 2015.03.23. 1:33  92-95

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A sajtóban már régóta találgatják, hogy mikor épül meg végre az Esztergom-Budapest vasútvonal. Több időpont is forog; most az új időpont 2015 májusa az első szakasz átadására vagy 2016 a végleges befejezése. Magam nem látok tisztán ebben a kérdésben, ezért intéztem a kérdést miniszter úrhoz, államtitkár úrhoz, hogy válaszolják meg, mikor lesz végre kész a vasútvonal.

Szeretném megjegyezni, hogy a vasútvonal elkészülte hozzájárulhat a III. kerület kulturális értékeinek bemutatásához is, hiszen a pálya mellett található az Aquincumi Múzeum, illetve a polgárvárosi amfiteátrum, valamint a tavaly 100 éves Gázgyári lakótelep és Mocsáros-dűlő is, ahol több tucat védett állatfaj, madár- és növényfaj található.

Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Szeretném megkérdezni, hogy mikor várható a vasútvonal III. kerületi szakaszainak megépítése, illetve az egész pályaszakasz átadása. Mikorra valósul meg az óbudai vasútállomás és a mellette lévő felüljáró megépítése? Mi az oka az eddigi késlekedésnek?

Egyúttal szeretném felhívni a figyelmet az Óbuda területén működő egyik legjelentősebb múzeum, az Aquincumi Múzeum kezdeményezésére, arra, hogy a kormányzat támogassa, hogy a most épülő Budapest-Esztergom vasútvonal III. kerületi állomásain információs táblák mutassák be a III. kerület történeti, művészeti és természeti értékeit. Van-e ennek akadálya, tudják-e ezt támogatni a beruházás során? Köszönöm válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 115-117 2015.03.23. 2:11  114-123

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Elfogadom a válaszadó személyét.

ELNÖK: Kiss László képviselő urat illeti a szó.

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mint ismeretes, a KLIK majd’ 300 közoktatási intézményt kért arra, hogy küldjön diákokat és pedagógusokat is a központi állami ünnepélyre. Sajtóhírek szerint az intézmények nagy többsége, több mint 250 intézmény elutasító választ adott erre a felkérésre, ezek közül az egyik, a váci Madách Imre Gimnázium nyíltan utasította el ezt a felkérést, azt írták: tantestületünk pedagógusai nem támogatják és nem szervezik meg a diákok politikai színezetű rendezvényeken való részvételét, elfogadhatatlannak tartják, hogy azt a diákok számára bárki is kötelezővé tegye, és az adatvédelmi törvényekkel ellentétesnek vélik annak kérését, hogy az esetleges résztvevők vagy a diákok adatait továbbküldjék a szervezőknek. Emellett tájékoztatták a közvéleményt arról is, hogy mint mindig, ebben az évben is megemlékeznek a nemzeti ünnepről.

A visszautasítás híre bombaként robbant, elsőként Fideszhez köthető, álcivil szervezetek nevében fenyegették meg az iskola diákjait, később kiderült, hogy a megjelölt aláírók vagy nem léteznek, vagy az aláírói nem adták ki ezt a közleményt. Erről azonban, úgy tűnik, Vác polgármestere nem értesült időben, így jelentős párthűségről tanúbizonyságot téve behívatta irodájába a gimnázium igazgatóját és annak helyettesét, és számon kérte rajtuk a hazafias nevelést ‑ idézőjelben mondom ‑, megpróbálta kiszedni belőlük, hogy ki fogalmazta a nyílt levelet, majd közölte, hogy többet nem teszi be a lábát a gimnáziumba. Nyilván a polgármester úr sem tudta, hogy nem fideszes álcivilek tették ezt a provokációt, ennek a buzgalma ehhez köthető.

Kérdezem tisztelt államtitkár urat a következőkről. A KLIK azt állítja, hogy nem volt szó arról, hogy kötelező részt venni az ünnepségen, ugyanakkor más szerint a tankerületi igazgató március 5-én kötelezőnek mondta a megjelenést. Mi az igazság? Tervezi-e megvédeni az oktatási kormányzat a közoktatási intézmények vezetőit attól, hogy polgármesterek politikai nyomás alá helyezzék őket? Megvédték-e az intézmény diákjait és igazgatóját? Hogy fordulhat elő, hogy egy városi polgármester hatáskörét messze túllépve fenyegessen meg igazgatót, pedagógust?

(13.30)

Van-e vizsgálat? Tudják-e pontosan, hogy kik voltak azok, akik az álcivilek nevében megfenyegették az iskola diákjait, tanárait? Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 121 2015.03.23. 0:58  114-123

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Valóban, a KLIK levele egy lehetőségről beszél, ehhez képest érthetetlen is, hogy március 5-én miért kerül sor arra a találkozóra a tankerületi igazgatók kezdeményezésére a tankerület igazgatói között, amelyben megerősítette, hogy nem ajánlott, hanem kötelező a részvétel.

A másik része ennek a történetnek, hogy valóban abban az esetben, ha ez ennyire ajánlott, akkor különösen felháborító az, amit a váci polgármester megengedett magának. Különösen felháborító, hogy a váci polgármester egy ajánlott rendezvényen való részvételtől való távolmaradás után fenyegeti meg az iskola igazgatóját, igazgatóhelyettesét.

Továbbra is kérdezem államtitkár urat: hogy fordulhat elő az, hogy egy polgármester megfenyeget egy intézményvezetőt? Megvédi-e a kormányzat azoknak az intézményeknek a vezetőit, dolgozóit, pedagógusokat és diákokat, akik állami iskolában tanulnak, tanítanak? Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 213 2015.03.23. 3:38  212-215

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Több mint kétszázezren nézték meg és tízezrek osztották meg a legnépszerűbb videómegosztó oldal egyik felvételét, amelyen szarvasok százai kelnek át a Somogy megyei Lábod melletti autóúton. A vadak egy jól belátható útszakaszon vonultak át, ezért nem történt baleset, az eset körülményeit azonban többen is vizsgálták. A helybeliek hozzászoktak már az úton átkelő vadak látványához, de a szakemberek szerint ez nem mindennapi eset volt, ezt illegális agancsgyűjtők okozhatták. Ihárosi Péter, a Sefag Zrt. erdészeti szóvivője szerint jól kivehető a képen, hogy valami elől futnak a szarvasok a menedéket nyújtó erdő irányába. Véleménye szerint a vadak száma sem hétköznapi, valószínűleg illegális agancsgyűjtők zavarásai miatt verődtek egyetlen hatalmas csordába az állatok.

A jelenség állatkínzásnak is minősíthető, mert a pihenőidejükben megzavart állatok legyengülhetnek, és kisebb agancsot növeszthetnek. Azonban ez a legenyhébb eset, ami előfordulhat. Az illegális gyűjtők december és április között szervezetten járják az erdőket, nem várják meg, míg a szarvasok elhullajtják az agancsaikat, hanem akár végkimerülésig üldözik vagy csapdába csalják ezeket az állatokat. Gyakran olyan erővel futtatják a megrémült állatokat, hogy kidöntik a kerítéseket is a szarvasok, így kerülnek az úttestre.

Gyakori az is, hogy „agancsmagasságban” bow­deneket vagy drótokat feszítenek ki, sokszor elképesztő sérüléseket okozva ezzel az állatoknak. Könnyű belátni, hogy a szarvasok sem egyenmagasságúak, vannak alacsonyabbak és magasabbak, így tehát a bowdenek kifeszítői olyan lelkiismeretlen emberek, akik több tucat állat megkínzása árán szeretnének minimális haszonhoz jutni.

(15.00)

Miközben elképesztően barbár állatkínzást végeznek ezek a lelkiismeretlen állatkínzók, az anyagi haszon nem mondható jelentősnek: agancsonként 30-40 ezer forintért gyilkolnak meg, kínoznak meg, gyengítenek meg állatokat.

Fontos megjegyezni, hogy a szarvasok hajszolása és az illegális agancsgyűjtés számos bűntettet valósít meg. Mivel a hullott agancsok is a vadgazdálkodó tulajdonát képezik, ezért eleve megvalósul a lopás bűntette, ugyanakkor a szarvasok kínzása miatt az állatkínzás bűntette is. Nyilvánvalóan a szarvas mozgás közben nem figyel a közúti járművekre, ezért a közlekedést is súlyosan veszélyezteti a vad űzése. Valójában nem megoldás a kerítés sem, hiszen pontosan ezeknek a kerítéseknek űzik neki ezeket az állatokat, hogy idő előtt elhullajtsák agancsaikat, nagyon sokszor olyan erővel, hogy a pályatestre már ezeket a kerítéseket áttörve jutnak ki az állatok.

Egy óbudai kötődésű civil szervezet „Ne üss el!” címmel mozgalmat indított azért, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy az autósoknak és a hatóságoknak is tenniük kell azért, hogy kevesebb állat pusztuljon el a közutakon. Azonban nyilvánvalóan semmilyen hatóság és semmilyen autós nem lehet felkészülve egy olyan közlekedési helyzetre, amelynek során halálra rémített szarvasok lepik el a közutakat, és belehajtanak az autósok nyilván ezekbe az állatokba. Pontosan ezért minden fórumon fel kell arra a figyelmet hívni, hogy ez az illegális szarvashajtás nemcsak barbárság, nemcsak állatkínzás, hanem súlyosan veszélyezteti a közlekedési helyzetet is.

Kérem a kormányt, hogy tegyen ezek ellen a lelkiismeretlen emberek ellen, akik így kínozzák az állatokat, veszélyeztetik a közlekedést, és lopás bűntettet is megvalósítanak. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 80 2015.03.31. 1:54  59-91

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Sallai képviselőtársam ihletett meg igazából, merthogy most véletlenül nem értek vele egyet. Hosszasan érvelte meg szerintem, nagyon jól és tetszetősen azt, hogy miért lenne vagy miért van mégiscsak szükség arra, hogy a védőnők kötelezően napi kapcsolatban legyenek mindenkivel, hiszen azok a feladatok, amelyekről beszélt képviselőtársam ‑ és szerintem nagyon kiválóan foglalta össze azokat az irányokat, amelyekbe kellene menni ‑, mind indokolják ezt a kapcsolatot.

Szeretném jelezni, hogy itt sokan vagyunk a teremben talán - sajnos ‑ többen vagyunk férfiak, mint hölgyek, szerintem férfitársaim is, amikor elmentek annak idején a védőnőhöz a feleségükkel együtt, akkor nem érezték azt, hogy információbőségben vannak, bármennyire is átéltük az apaság élményét. Szerintem ugyanis ez a fajta prevenciós tevékenység, amivel a védőnői szolgálat foglalkozik, az egyszerűen pótolhatatlan. És hogyha arról beszélünk, hogy az ellátórendszerben egyébként mekkora túlterheltség jelentkezik, akkor ennek szerintem az a megoldása, hogy a másik oldalon pótoljuk ezt a problémát, tehát a védőnő jobb anyagi megbecsüléssel dolgozzon a rendszerben, ne pedig csökkentsük az ellátást.

Én úgy gondolom, hogy van értelme ennek a jelenlegi rendszernek, van értelme a kötelezőségnek, és a védőnők ezt a munkát jó, hogy ellátják. Természetesen ezek a hibák, amelyeket képviselőtársam is mondott, ezek előfordulnak, erről majd én is beszélni kívánok a későbbi hozzászólásomban, de én úgy gondolom, hogy a rendszernek jelenleg ez inkább értéke, semmint hibája.

Egyúttal arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy azok az ön által felsorolt célok, amiről beszélt ‑ és ezek nagyon fontosak ‑, nehezebben lennének elérhetőek akkor, hogyha nem lenne ez a kötelező feladat, mint jelen esetben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 88 2015.03.31. 2:50  59-91

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Alapvetően arról szeretnék beszélni, hogy azért vannak olyan elemei is a védőnői szolgálatnak az én saját választókörzetemben, a III. kerületben is, amelyek mindenképpen pozitív gyakorlatok, és kiegészítésre szorulnak ebben a vitában új szempontként.

Fontos azt leszögezni, hogy a III. kerületi védőnői szolgálat 2004. január 1-je óta szinte egyedülálló módon részben önálló intézményként működik, több mint 60 szakember segíti itt a tevékenységüket. Éppen most, március 26-án, csütörtökön 17 órakor volt egy rendezvény az óvodai felkészítésről: „Óvodás lesz a gyermekünk” címmel. Ez is jó példája annak, hogy ez az intézményrendszer milyen kiterjedt feladatokat is elláthat, a III. kerület más intézményeivel együtt történik a feladat elvégzése, a rendezvény megszervezése.

Ugyanakkor azonban azt is látni kell, hogy a védőnői szolgálat egyre nehezebb helyzetben végzi ezt a feladatát, és itt engedjék meg, hogy egy kritikát is megfogalmazzak, hiszen az ifjúsági jelzőrendszer, ami a közoktatást érinti, az elmúlt időszakban jelentősen legyengült, hiszen az iskolákban a kötelező gyermekvédelmi felelős státust megszüntették, és csak ott van ilyen felelős, ahol erre a KLIK engedélyt ad. Jelzem, ez nagyon ritka, hogy ilyet megtesz. Ebből adódóan az iskolai védőnőkre még nagyobb feladat hárul.

És talán azt is gondolhatom, hogy azok az anomáliák, azok a problémák, amelyekről sokan beszéltek előttem ‑ például a napfénnyel táplálkozó gyermek ügye, ami a III. kerületben is előfordult, és egyéb problémák, amelyekről sokan beszéltek ‑, jelentősen növekedhetnek a következő időszakban, hacsak ezt a jelzőrendszert nem állítják vissza.

(13.20)

Ebben a védőnők is rendkívül áldozatos feladatot látnak el, de ha tetszik, akkor azt tudom mondani, hogy nem is az ő térfelükön pattog a labda, hanem bizony az oktatási kormányzatnak lenne dolga ezt a jelzőrendszert megerősíteni. Egy szó, mint száz, nagyon helyes, hogy itt van ez a határozati javaslat, magam is azt gondolom, hogy persze kívánatos volna, hogyha nemcsak ilyen javaslatok mentén, hanem valódi javaslatok mentén is politizálnánk a védőnők érdekében, javítanánk a munkafeltételeiket, erősítenénk az ifjúságvédelmi jelzőrendszert. Ezzel együtt helyes, hogy lesz egy ilyen nap, ahol a védőnők áldozatos munkájára gondolunk, és én egyúttal külön köszönöm a III. kerületi védőnők áldozatos tevékenységét is, mert azt hiszem, hogy nélkülük a kerületi intézményrendszer is sokkal szegényebb lenne. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 128 2015.03.31. 2:06  91-143

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bár magam nem éltem még ’56-ban, ’66-ban, sőt ’76-ban sem, ezért aztán nem tudok objektív céltáblája lenni ennek az üres locsogásnak, ezért inkább Turi-Kovács Bélának a hozzászólásához szeretnék csatlakozni, aki, azt gondolom, hogy olyan érveket hozott be ebbe a vitába, aminek nyomán érdemes továbbhaladni.

Valóban azzal van itt a probléma vagy az itt a kérdés, hogy ebben a küzdelemben ‑ aminek ha tetszik, akkor lehet morális tartalma, amiről akár Németh Zsolt elnök úr is beszélt ‑ az a szerepvállalás, amit Magyarország tesz, az milyen.

(16.10)

Ahogy azt elmondta Demeter Márta képviselőtársam, ha lett volna arról egyeztetés, amikor még tavaly ehhez a hatvan országot meghaladó koalícióhoz csatlakozott Magyarország, és humanitárius segélyt, valamint fegyvereket is szállított; nos, ha lett volna erről egyeztetés, akkor az MSZP elmondta volna, hogy igen, ezt egy elégséges támogatásnak tartja, ezt egy elégséges szerepvállalásnak tartja. Erről nem volt akkor egyeztetés, ezért nem volt módunk ezt elmondani.

Most arról beszélünk, hogy miközben részt veszünk most is egy koalícióban, amelyből a hatvanvalahány országból tizenhat vállal katonai szerepet, és ha jól tudom, egyetlen környező ország vagy a környező országok legnagyobb része nem teszi ezt, ebben emeljük a magyar szerepvállalást. Erre mondja a Magyar Szocialista Párt, hogy a jelenlegi formában ezt nem támogatja, ám hajlandó arra, hogy beszéljünk arról, hogy milyen formában emelhetjük ezt a szerepvállalást. Ez az, ami durva elutasításba torkollott.

Megjegyzem egyébként, hogy az egyeztetések kapcsán arra mód, hogy ezt az egyéb szerepvállalás kérdését felvessük, érdemben nem volt. Ezért ezek az egyeztetések kicsit ahhoz hasonlítanak, mint a régi viccben, hogy az a véleménycsere, amikor az ember bemegy a főnökéhez a saját véleményével, és az övével jön ki. Nos, ilyen egyeztetéseket kívántak önök erről folytatni, ebben valóban így, ebben a formában nem tudtunk partnerek lenni. Köszönöm. (Demeter Márta tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 213 2015.03.31. 2:03  206-251

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kapcsolódva az előző hozzászóláshoz, Lukács képviselőtársam rosszul azonosította az MSZP álláspontját, egyáltalán nem erről van szó. A Magyar Szocialista Párt nem ért egyet azzal, hogy ez az őrület rászabadult Magyarországra, amit vasárnapi zárva tartásnak neveznek. Ezzel együtt nem értettünk egyet a munka törvénykönyvének azzal a módosításával sem, amely a vasárnapi munkavégzés után járó pótlékot 50 százalékra vitte le a korábbi 100 százalékhoz képest. Az MSZP a munka törvénykönyvének módosítását javasolta ebben az ülésszakban is - amely­ről önök egyébként, mármint a kormányzó többség még csak tárgyalni sem volt hajlandó ‑, amely tartalmazta a vasárnapi munkavégzés után járó pótlék 100 százalékra növelését.

A kormányzat farizeus politikát folytatott ebben a dologban, mert a törvényjavaslat, mármint a vasárnapi zárva tartás törvényjavaslata kapcsán önök megígérték azt, hogy a vasárnapi pótlék dolgát újragondolják. Ezt meg is tették, annyira újragondolták, hogy visszavonták a javaslatukat, amely a vasárnapi pótlék növelésére vonatkozott. Mi továbbra is fenntartjuk ezt az igényünket. Meg kell állítani az önök munka törvénykönyvéből fakadó gyakorlatot, miszerint vasárnap kizsákmányolják a dolgozókat a munkáltatók, és ezt azzal lehet megállítani, hogy a vasárnapi munkavégzés után járó pótlékot megnöveljük. Abban lehet vita, és ilyen vitára bármikor kész az MSZP, hogy a 100 százalék túl kevés, és ezt még növelni is lehetne, azonban elképesztő magatartás az, hogy miközben önök lecsökkentették a vasárnapi munkavégzés után járó pótlékot, aközben arról beszélnek, hogy megvédik a vasárnap dolgozó embereket.

Azt gondolom, hogy az a megoldás, hogy a vasárnapi pótlék újra 100 százalék vagy annál magasabb lesz. Olyan munka törvénykönyvére van szükség, amelynek következtében nem zsákmányolják ki a dolgozókat, hogy ne büszkélkedhessen, mint néhány évvel ezelőtt Szaúd-Arábiában a miniszterelnök azzal, hogy nyugodtan jöhet ide befektetni mindenki, merthogy itt olyan munka törvénykönyve van, amely lehetőséget ad a munkások kizsákmányolására. Ez a megoldás, így kell megvédeni a vasárnap dolgozókat. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 231 2015.03.31. 2:08  206-251

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Néhány dolog azért érdekes ebben a vitában. Az egyik: most meghallgattuk másodszor a Fidesz vezérszónokának és témafelelősének a véleményét ebben a vitában, de jó lenne, ha a vírus- és ötletgazdáját, a KDNP-t is hallhatnánk; hogyha ezt a rendkívül csúnya betegséget már ennyien megkapták az országban, ami a vasárnapi zárva tartás, akkor jó lenne, ha az a fertőző góc is egy kicsit meg tudna nyilvánulni itt a Ház falai között, akitől ez a csúnya betegség, ez a ragály elterjedt. Ez annál is inkább jó lenne, mert ha azokat az érveket, amelyeket képviselőtársam is elmondott a kistelepüléseken lévő Tescók bezárásáról meg egyéb hasonló fantáziákról, továbbgyűrűznénk, akkor szép érveket láthatnánk még itt, hogy milyen jó is a magyar embereknek a vasárnapi zárva tartás. Hadd idézzem az ön képviselőtársát, Pócs Jánost, aki azt mondta egy internetes televíziónyilatkozatában, amikor megkérdezték, hogy mégis kinek jó ez a törvény, hát ő egy frappáns fideszes választ húzott elő: azt mondta, hogy a családoknak jó. Nyilván! Majd amikor megkérdezték tőle azt az egyébként teljesen kézenfekvő kérdést, hogy és hogyan jó a családoknak, akkor nem igazán helyes magyarsággal, nyelvtanilag nem helyes módon, de érezhető logikai érzékkel azt mondta, hogy hosszú távon jó. Majd amikor újra megkérdezték tőle, hogy akkor mégis hogyan jó a családoknak, akkor azt mondta, hogy hosszú távon jó.

Ehhez képest képviselőtársam már új érveket is tett, ami szerintem egyébként a vitának javára vált ‑ ezt mindenképpen köszönöm szépen önnek ‑, például megtudhattuk azt, hogy az önök munka törvénykönyvétől kell megvédeni azokat a dolgozókat, akiket az önök munka törvénykönyvének következtében zsákmányolnak ki a munkáltatóik. Magam is azt gondolom, akkor az a válasz, hogy a munka törvénykönyvét kell módosítani, nem más jogszabályt.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 235 2015.03.31. 15:00  206-251

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Arról szeretnék beszélni, hogy a III. kerület lakosságát, a választókörzetemet miként érinti ez a törvényjavaslat. Azt kell mondjam, hogy én kevésbé tudok ilyen boldog mindennapokról beszámolni, azért is, mert magam azzal töltöttem ennek az őrületnek a bevezetése környékén az időt, hogy megkérdeztem a kerület lakóit. Több helyen voltunk kitelepülve munkatársaimmal, több héten keresztül gyűjtöttük az adatokat, és azt kell mondjam, hogy több mint ezer emberrel beszéltünk. Nem állítom, hogy ez egy reprezentatív közvélemény-kutatás lett volna, de mégis sok mindent elmond arról, amit a választókörzetem lakossága gondol.

(22.50)

A válaszolók mintegy 93 százaléka utasította el ezt az ötletet, hogy vasárnap zárva legyenek. Van, aki azért nem örült ennek, mert vasárnap vásárolt (Tállai András: Az az MSZP volt.), van, aki azért nem örült ennek, mert csak vasárnap vásárolt, de van, aki azért nem örült ennek, mert vasárnap ugyan általában nem szokott vásárolni, de nagyon gyakran tapasztaltuk azt az érvelést, hogy ne mások mondják meg azt, hogy mikor vásárolhat.

Én nem gondolom azt, nem látok bele ilyen érveket, hogy ki van milyen multinacionális vagy más cégek pártján, én a választóim és a magyar emberek pártján állok, ezért elsőrendűen fontos számomra, hogy a magyar emberek, különös tekintettel a III. kerület választóira, a III. kerület lakosságára, mit is gondolnak erről a kérdésről. Nos tehát, azt lehet mondani, hogy akiket megkérdeztem, ilyen választ adtak. De azért adhattak ilyen választ, mert például az én lakókörnyezetemben, és ez nem egy kistelepülés, még egyszer mondom, a III. kerület szívében lévő panelépület, ennek közvetlen környezetében, de akár 15-20 perces környezetében sem találhatóak olyan boltok, amelyek vasárnap nyitva vannak. Miközben egyébként például itt található Közép-Európa legnagyobb összefüggő panelépülete, a „faluház”, egyébként pedig Óbuda belső részén, lakótelepi részén található a lakhelyem is, tehát nem arról van szó, hogy egy kis peremterületen élve nem találtunk ilyen boltokat, hanem arról van szó, hogy egy nagy kerületben élve nem találtunk ilyen boltokat. Ebből számomra evidensen következik az, hogy önök teljesen egyértelműen úgy vezették be ezt a módosítást, hogy ezzel nagyon sok embernek igenis ártottak.

Miközben számomra rendkívül szimpatikusak azok az érvek, amelyek a dolgozók védelméről szólnak. Megmondom őszintén, én mindenkivel egyetértek, aki arról beszél, hogy a vasárnapi munkavégzés során nagyon sok cég, én ezt nem szűkíteném le tulajdonosi szerkezetre, mert a tőkeviszonyoknak egyértelmű természete van, és a kizsákmányolásnak is, nos tehát, mindenkivel egyetértek, aki arról beszél, hogy a vasárnapi munkavégzést vissza kell szorítani. És azzal is egyetértek, aki arról beszél, hogy megengedhetetlen állapot az, hogy a munkavállalókat vasárnap kizsákmányolják a munkáltatóik.

Csak nem nagyon tudok elmenni amellett, hogy ez egyébként az önök jogszabályai miatt van így. Nem tudok elmenni amellett, hogy önök csökkentették a vasárnapi munkavégzés pótlékát 100 százalékról 50 százalékra, vagy amellett sem, hogy a délutáni munkavégzés pótlékát megszüntették, és amellett sem, hogy az önök törvényei teszik lehetővé azt a kizsákmányolást, aminek ma áldozatai a munkavállalók. Emellett nem tudok elmenni.

És ha arról beszélünk, hogy önök védeni akarják a vasárnapi munkát végzőket, akkor nem értem, miért vonták vissza azt a javaslatukat, ami arról szólt, hogy növeljék a vasárnapi pótlékot. Miért nem támogatták annak idején az MSZP több száz módosító javaslatát, amelyek például ezt a pótlékot is vissza akarták építeni? Miért nem ebben gondolkodnak? Valóban, ha arról beszélnénk ebben a Házban, hogy 100 százalék vagy 120 százalék legyen a vasárnapi pótlék, az egy kellemes beszélgetés lenne. Azt gondolom, hamar konszenzusra tudnánk ebben jutni, mert én nem ragaszkodom a 100 százalékhoz, tőlem lehet több is. Tőlem bármilyen más szabályokat is beépíthetünk, ami arról szól, hogy hogyan akadályozzák meg a munkáltatókat abban, hogy kizsákmányolják a munkavállalót. Én ebben rendkívül rugalmas vagyok, és nagyon széles fantáziával is rendelkezem. Tehát azt tudom mondani, hogy az MSZP ezt az irányt mindenképpen támogatja.

Azért vegyük észre, tisztelt képviselőtársaim, hogy egész egyszerűen nem mondanak igazat akkor, amikor ezt az érvelést használják. Sajnos ez nem igaz. Azért nem igaz, mert önök semmilyen olyan döntést nem támogattak, ami abba az irányba hatna, hogy a magyar munkavállalót ne zsákmányolják ki, akár vasárnap, akár hétfőtől szombatig. Sem az MSZP-ét, sem más pártokét, sőt még a sajátjukat is visszavonták. Tehát ez a tény. Úgyhogy ezt az érvelést, kérem, ne használják, mert nem valid, nem igaz, nem felel meg a valóságnak.

A másik része ennek a dolognak, hogy arról beszélt államtitkár úr, hogy itt mindenféle egyeztetések folytak. Arról több képviselőtársam már ejtett néhány szót, milyen tengernyi idő állt rendelkezésre arra, hogy ezt az egyeztetést lefolytassák. Március 15-e után, erről Szilágyi képviselőtársam beszélt, hogy rengeteg idő volt arra, akár még 5 nap is, hogy ezt az egyeztetést lefolytassák. De nekem nincs kétségem abban, hogy az önök egyeztetéseit akár egy perc alatt is le lehet folytatni. Nem hiszem azt egyébként, hogy ennél komolyabb egyeztetés történt volna. Mert például ha Tokaj polgármesterének nyílt leveléből, amelyben kérte, hogy ezt a jelenlegi törvényt ne vezessék be, önök azt olvasták ki, hogy nagyon jó úton járnak, akkor gratulálok. Ha a virágboltosok petícióiból, amivel megkerestek, gondolom, nemcsak engem mint képviselőt, hanem talán önöket is, azt a következtetést vonták le, hogy önök jó úton járnak, ahhoz is nagyon szeretnék gratulálni.

Ha Tarlós István nyilatkozatából ‑ aki, ha jól emlékszem, fideszes főpolgármestere egy jelentéktelen városnak, Budapestnek hívják, ez a nemzetünk fővárosa ‑, ami arról szólt, hogy ő nem ért egyet ezzel a törvénnyel, és nem vezette volna be, nos, ha ebből a nyilatkozatából azt a következtetést vonták önök le, hogy erre a törvényre szükség van, akkor megint csak gratulálok önöknek.

Ha azt az egyébként szerintem nem szép szavakkal operáló, KDNP-ről szóló buliklipből, amely néhány napig terjedt az interneten, önök azt a következtetést vonták le, hogy jó úton járnak, ahhoz is szeretnék gratulálni. Ha ezek mind-mind annak az egyeztetésnek a részei, etapjai voltak, amiről önök beszélnek, akkor szeretnék gratulálni ehhez az ered­ményhez.

De attól tartok, hogy ezeket az eseményeket önök nem jól rakták sorba, ezekből nem azt a következtetést vonták le, amit kellett volna, vagyis azt, amit az MSZP állít, hogy ez a javaslat meg ennek az eredeti javaslata, ha tetszik, az alapbetegség meg ez a másik betegség valójában a kukába való. Ezt a következtetést kellett volna önöknek levonni akkor, ha önök valóban ezeket az egyeztetéseket lefolytatják. Nem így történt. Ha elfogadjuk tehát azt, hogy önök 5 nap alatt agyonegyeztették magukat, akkor ezek után nem hiszem azt, hogy ha tényleg ez történt volna, akkor ennek ez lett volna az eredménye. Egész egyszerűen ebben én kételkedem.

Természetesen örülök, hogy tudtak találni olyan csoportot, amelynek ez jó. Megjegyzem egyébként, hogy én már vártam ezt az érvelést, több hetet kellett várni arra, hogy egy csoportot, egy réteget tudjanak találni, amelyet pozitív csoportként tudnak azonosítani. Ez, úgy tűnik, sikerült, most már csak a lakosság 90 százalékának kell megmagyarázni, hogy miért nem a kukában kell landolnia ennek a törvénynek, miért nem oda került, ahová egyébként való.

De ha visszatérhetek a saját választókörzetem ügyeire, tudják, én egyszerű, ahogy önök mondták korábban, panelproli vagyok, magam szoktam bevásárolni vasárnap is időnként, bár most ugye már nem. Érdekes módon két bolt van a közelemben, mindegyik CBA. Nyilván nincs ahhoz köze, hogy önök egy üzletláncot rendkívüli módon dotálnak, hanem csak a sors hozta így. Tehát két CBA van a közelemben, még egyszer mondom, és mindegyikben, érdekes módon, jelentősen nőtt az esti munkavégzés, tekintve, hogy most már este 10-ig is nyitva vannak ezek a boltok. Teljesen természetesen ez véletlenül történt így. Azonban, ha azt látjuk, hogy az ezekben a boltokban dolgozó munkavállalók mivel szembesülnek, akkor azzal szembesülnek, hogy ugyanazt a munkaidőt kell nekik kitölteniük, mint eddig kellett, csak most már nem kapják a vasárnapi pótlékot, ami persze kevesebb az önök jóvoltából, mint volt korábban, hanem még az annál is kevesebb 30 százalékos pótlékot kapják. Tehát magyarul az ő bérük csökken. De még ők is jobban jártak azoknál a munkavállalóknál, akiket azzal fenyegettek meg önöknek köszönhetően, hogy elbocsátják őket, vagy akár ez meg is történt.

Amikor nyitott szemmel járunk egy városban, akár a III. kerületben, akkor azt látjuk, hogy nap mint nap beleütközünk az önök tevékenységének, ennek a törvénynek a káros mivoltába. Kérem, ha önök valóban komolyan gondolják azt, hogy a munkavállalókon segíteni kell, és ez tényleg nem csak szólam az önök részéről, akkor emeljék már meg a vasárnapi munkavégzés pótlékát! Más módon is szorítsák rá a munkáltatókat arra, hogy vasárnap vagy máskor se zsákmányolják ki a munkavállalót! Tegyenek már az ellen is, hogy a jelenleg az önök által alamizsnaként adott esti pótlékkal szúrják ki a munkavállaló szemét, és emeljék már meg ezt a pótlékot! Ha tényleg ez vezeti önöket.

(23.00)

Nem hiszem, megmondom őszintén, mert az önök törvénykezése ebben az időszakban nem erre mutatott. Ha arról beszélünk, hogy milyen törvényeket is hoztak önök a vasárnapi zárva tartás kapcsán, azt kell mondanom, hogy Szilágyi képviselőtársam felé kritikát fogalmazok meg. Én nem hiszem, hogy van olyan ember ebben az országban, akinek komolyan van hite a Fidesz jogalkotásának profizmusa iránt.

2012 decemberében önök 65 törvényt hoztak. Ez egy jogalkotási tankönyvben van benne, tehát önök azért bekerültek a jogalkotási tankönyvbe. Ennek a 65 törvénynek a 40 százaléka már 2012 decemberének végén nem volt hatályban. Tehát az önök törvénykezésére általánosan lehet mondani, általánosan jellemző az, hogy önök meghozzák, majd módosítják, adott esetben személyre szabott törvényeket hoznak, adott esetben egy hét múlva már módosítják a törvényt. Ez általában jellemző, ez nem most kezdődött el, már az előző ciklusban is tartott. Ezért aztán általában véve azt gondolom, hogy ebben a hazában nincs nagyon sok olyan ember, aki bízik abban, hogy önök tényleg szakszerű törvényt hoznak, szerintem még önök sem, ilyen értelemben nem nagyon tudják már tovább csökkenteni a törvénykezés hitelét. Persze megmosolyogtató, amikor arról beszélünk, hogy van egy jogszabály, amelyet egy nyelvtani helyettesítéssel egy még magyartalanabbra sikerül kijavítani, de önmagában ez sem kuriózum, ilyet már láttunk sokat.

Persze nem jó, hogy ez így van. De nem meglepő, hiszen önök a gránitszilárdságú Alaptörvényt is többször módosították már, mint ahányszor az én autóm át volt íratva, pedig 15 éves, tehát nem ilyen Lázár János-féle luxuscsoda, ennek ellenére azt kell mondanom, hogy kevesebbszer volt babrálva ennek a tulajdoni lapja, mint a gránitszilárdságú Alaptörvény. Lehet mást is mondani, gyakorlatilag az önök minden törvényére igaz ez a babrálás. Kérem, ez sem vezet jóra! Ha már eldöntenek egy irányt, legalább próbáljanak meg annak megfelelő jogalkotást végezni, hogy abba az irányba hassanak a jogszabályok!

Végezetül köszönöm Z. Kárpát Dániel képviselőtársamnak, hogy rám vonatkozóan dicsérően szólt, de attól tartok, hogy a Szocialista Pártot illeti a dicséret, nem engem. Én az MSZP álláspontját mondtam el, amikor a munka törvénykönyvére vonatkozó javaslataimat ismertettem, pontosabban az MSZP javaslatát ismertettem. Éppen ezért mondom azt, hogy nem jól érzékelték, hogy mi az MSZP álláspontja. Mi nem gondoljuk azt, továbbra is azt mondanám, hogy bárkit kötelezni kell a vasárnapi munkára. Azt gondoljuk, hogy a munkavállalók kizsákmányolását meg kell állítani. Mi ezért törvényjavaslatokat is nyújtottunk be, módosító javaslatokat is nyújtottunk be. Minden olyan törekvését támogatjuk a kormányzatnak, amely megváltoztatja a mostani rossz munka törvénykönyvét, amelyet önök fogadtak el, és amelynek mi gyakorlatilag egy olyan mondatával sem értünk nagyon egyet, amely a munkavállalói kötelezettségekre vonatkozik. Nos, ezt változtassuk meg, mi egyetértünk azzal, hogy a munkavállalók pótlékai, különös tekintettel a vasárnapi pótlékra, növekedjen akár száz százalékra, akár fölé. Egyetértünk bármilyen olyan javaslattal, amely szigorítaná a munkavállalók kizsákmányolásának lehetőségét. Tehát képviselőtársaim, ha ilyen javaslatuk van, nyugodtan tegyék meg, biztos együtt fogunk ebben gondolkodni, és egyet fogunk érteni. De nagyon kérem, hogy ezeket az érveléseket csak akkor használják, ha aláteszik azt a lábat, amely erről szól.

Jelen pillanatban csak tiltakozó tokaji polgármestert, dühös embereket, állását féltő vagy kevesebbet kereső boltosokat látunk. Nem nagyon látunk mást. Kérem önöket, hogy fontolják meg, hogy ebbe az irányba nem mennek tovább, fontolják meg, hogy az emberek érdekeit valóban képviselő törvényjavaslatot nyújtanak be. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 247 2015.03.31. 2:12  206-251

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Igazából lehet, hogy hízelgő rám nézve, persze nem gondoltam, hogy előfordulhat olyan, hogy ekkora teremben engem nem lehet észrevenni. Én részt vettem annak a törvénynek a vitájában is, amit a képviselőtársam említett, sajnos nem emlékszik rám, pedig én emlékszem, már akkor is az önök munka törvénykönyvéről vitatkozott, ahogy most is ezt tette. Ezzel nincsen semmi probléma, nekem szimpatikusak ezek az irányok, mert nekem is pont az a bajom az önök munka törvénykönyvével, ami egyébként önnek is, csak azt nem értem, hogy miért nem támogatták akkor az MSZP módosító javaslatait, amelyek többek között erre is választ akartak volna találni.

Persze, nyilván azt gondolom, hogy ennek ellenére tisztelem azokat a képviselőket, akik pró és kontra elmondják az érveiket ebben a Házban, ezért szerintem mindenki, aki eddig a késői óráig maradt, és elmondta a saját álláspontját, mindenképpen tett azért, hogy érvényesüljön a magyar demokrácia, még akkor is, ha például a KDNP, az ötlet- és vírusgazda nem tudta ezt megtenni. Ezért én a képviselőtársamat is tisztelem, amikor elmondja az álláspontját, még akkor is, ha azt kell mondjam, hogy nem értek sok szempontból önnel egyet. Ezért elnézést kérek, amikor önre irányul ez a fajta kritika, csak tényleg ön az egyetlen, aki amiért a fizetést kapnák a többiek is, azt meg is csinálja. Helyes, ha itt mondjuk el ezeket a vitákat.

Igazából azt gondolom, a megoldás az, hogy a kizsákmányolás ellen harcoljunk, a munkavállalók kizsákmányolása ellen, erre kell törvényt hozni, ilyet tegyenek önök is. Az meg érdekes felvetés ebben a vitában, hogy ha persze a vasárnapi munkavégzés önmagában kizsákmányolást jelent, akkor nyilván azok a családok, akik így vasárnap munkavégzésre kényszerülnek az önök javaslatainak következtében, szintén a kizsákmányolás áldozatai lesznek, csak ők saját magukat zsákmányolják ki; ugye, ez se jó. Azt gondolom, hozzanak olyan törvényeket, amelyek a munkavállalókat védik, és akkor rendben lesz minden. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 18 2015.04.01. 2:04  1-38

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon hálás vagyok Z. Kárpát Dánielnek, hogy a Megyeri híd kérdését említette, mert azt hiszem, hogy az jó példája annak, hogy miként történhet az meg, hogy miközben viszonylag jó szabályozások vannak arra vonatkozóan, hogy miként kell eljárni az államnak, aközben éveken keresztül miért nem történik semmi, miközben emberek tragédiája is történik.

A végén már kiderült a Megyeri hídnál, hogy nagyobb pénz az alvállalkozói szerződések igénylése, mint amennyit jogszerűen egyébként ki lehetett volna fizetni az alvállalkozóknak. De azt lehet mondani, hogy III. kerületi képviselőként nap mint nap találkozunk olyan esetekkel, amikor szembenézhetünk azzal, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatóság az emberek szintjén, mondjuk úgy, hogy annyira nem hatékony. Annak ellenére, hogy önök egyébként nekem tetsző jogszabályokat hoztak, például a Ptk.-ban hibás teljesítésnek minősül, hogyha nincsen magyar nyelvű tájékoztatás a terméknél, eközben naponta érkeznek hozzám képviselőként is olyan panaszok, amelyek erre irányulnak, és azt gondolom, hogy a fogyasztóvédelem területén van még mit előrelépni.

Ahogyan nagyon érdekes az is, amiről többen beszéltek és feszegették, hogy nem is mindig csak az a kérdés, hogy mit tett a Versenyhivatal, hanem az, hogy mit nem tett. Tehát hol volt a Versenyhivatal akkor, amikor a fideszes önkormányzatok közreműködésével gyakorlatilag nagy, mamut hirdetési monopóliumokat hoztak létre Simicska Lajos cégeinek a kistafírungozásával és a többiekkel? Hol volt a Versenyhivatal akkor, amikor az azóta jobblétre szenderült, Vitézy-klán által működtetett Helyi Téma kiépítette a csápjait, és gyakorlatilag az önkormányzati hirdetési piacon élősködve monopolpozícióba került? Hol volt akkor a Versenyhivatal, amikor nap mint nap tapasztalhatóan egyes fideszes klánok jelennek meg és monopolhelyzetbe kerülnek?

Erre szerintem az egész ország várja a választ, és azt gondolom, hogy ezzel előbb-utóbb szembe is kell nézni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 81 2015.04.07. 1:48  80-83

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Sajtóértesülések szerint Tarsoly Csaba, a brókerbotrányban érintett nagyvállalkozó 2013 óta külön engedéllyel léphet be az Országházba, mivel erre a Miniszterelnökség parlamenti belépőt biztosított számára. Az, hogy erről személyesen a miniszterelnök úr, Szijjártó Péter úr, esetleg ön döntött, vagy bárki más, nehezen látható, de biztos, hogy a legmagasabb kormányzati körök kívánták, hogy a Quaestor-vezér bármikor elérhető legyen. Önmagában is érdekes kérdés lenne az, hogy ki döntött erről.

Az viszont biztosra vehető, hogy nem csupán egy egyszerű belépőről van szó. Érdekes módon pont 2013-ban indult Quaestor-részvétellel a Magyar Nemzeti Kereskedőház, amellyel kapcsolatban sikerült elérni, hogy több milliárd forint közpénzt kezelhessen Tarsoly úr. Ez az üzleti lépés kizárólag kormányzati háttérrel történhetett meg. De a sikerszéria nem ért véget, 2014-ben hozták létre a moszkvai vízumközvetítést folytató azon Visa World Centert, amelyben szintén komoly tulajdonosi pozíciókat szerzett. Egy bizonyos Kiss Szilárd neve is felmerülhet az ügy kapcsán, amiről, azt gondolom, szintén lehetne beszélni.

Az ügy kapcsán nyilvánvalónak tűnik, a parlamenti belépővel önöknél együtt jár a kormányzati üzletekbe történő belépés exkluzív lehetősége is. Érdekes, hogy a Miniszterelnökség nem munkaeszközként, hanem kiváltságként, mintegy VIP-szol­gáltatásként tekint a parlamenti belépőre, annak adja, aki azt derekasan megszolgálja.

Kérdezem miniszter urat: kiknek, milyen üzleti köröknek biztosítják még a Parlamentbe való belépés lehetőségét? Mi volt a konkrét oka annak, hogy Tarsoly Csaba belépőt kapott? Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 109 2015.04.14. 6:27  88-112

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából én is ezt a fonalat venném föl egy kicsit, ami arról szól, hogy a tudatformálás mennyire fontos. Hajlok arra, hogy egyetértsek azokkal, akik azt mondják, hogy ebben az előterjesztésben azért számos hiányérzet megmutatkozik akkor, amikor akár az energiatudatos életre való nevelésről, akár az ezzel kapcsolatos tudatformálásról beszélünk. Hiszen, amikor arról beszélünk, hogy megfelelő pénzügyi és jogi keretekről tájékoztatni kell egy honlapon a lakosságot, az érintetteket, akkor azért érezzük, hogy ez azért nem a non plus ultrája annak a fajta tájékoztató tevékenységnek és annak a fajta tudatformálásnak, ami az energiahatékonyság kapcsán elvárható lenne.

Engedjék meg, hogy megosszak egy személyes történetet. Amikor tanítottam, osztályfőnök voltam, és szerettünk volna egy olyan tematikus programot csinálni, ami konkrétan az energiafogyasztás mérséklése és az energiatudatos életre nevelés kapcsán lett volna fontos a gyerekeknek, akkor mi a kormányzati segítség vagy a tantervi segítség helyett egy közműcéghez tudtunk fordulni, amelynek van ilyen programja, amelyik végez ilyen tevékenységet. Ebben nem az a baj természetesen, hogy egy közműcég végez ilyen tevékenységet, hanem az a nagyobb probléma, hogy az állami lába ennek a történetnek kevésbé van meg.

Tehát szívesen látnám azt, ha komoly előterjesztés az, ami előttünk van, és tényleg fontos célul tűzi ki például a fogyasztók tájékoztatását és az energiatudatos életre való nevelést, hogy valóban, az el nem fogyasztott energia az, ami a legkörnyezetbarátabb és legolcsóbb energia. De ha ezt célul tűzzük ki, akkor viszont fontos lenne egy olyan láb is ennek a törvénynek, ami arról szól, hogy miként formáljuk az emberek és leginkább a jövő generációi lelkét, álláspontját, miként neveljük arra a gyerekeket, hogy energiatudatos felnőtté váljanak.

Azt gondolom, ebben van tennivaló, és szívesen látnék ilyen kormányzati javaslatokat. Sőt, szívesen látnék ebben az előterjesztésben is ilyen kormányzati javaslatokat. Kevésbé érzem a szolgáltató cégek részéről úgymond a sarat, vagyis hogy nekik ilyenfajta tevékenységet végezniük kell, és az sok mindent megold, mert tapasztalatom szerint nagyon sok cég ezt a tevékenységet, a tőle elvárható módon egyébként, végzi. Ettől függetlenül helyesnek tartom ezt az előírást, nagyon helyes, hogy ez szerepel ebben a törvényjavaslatban is, hiszen fontos, hogy ezek a cégek ilyen tevékenységet folytassanak.

Ám javaslom, gondolják át, hogy akár a nevelésben, akár a közoktatásban milyen olyan programokat lehet folytatni, amelyekkel a gyermekek, a közoktatásban tanulók nevelésében, tudatformálásában részt vesznek, akár a tananyagfejlesztésben, akár versenyek hirdetésében, akár pedig támogatott szabadidős tevékenységekben, mert ez nagyon sokat jelenthetne a jövő generáció tudatának egészségesebb irányba való tolásában. Nem beszélek arról, hogy persze az is sokat segítene, ha maguk a tankönyvek is környezetbarát módon készülnének el, ami nem így van, de ne legyünk maximalisták. Azt gondolom, ennek az előterjesztésnek egyik gyengéje, hogy erről nem szól.

Engedjék meg, hogy a III. kerület képviselőjeként kitérjek egy másik szempontra is, hiszen választókörzetemben rengeteg panelépület van, amelyek közül vannak olyanok, ahol megtörtént a Panel Plusz és az Öko Plusz felújítás. Ezek jó része még 2010 előtt történt, de 2010 és 2014 között is voltak ilyen felújítások. A közvetlen lakókörnyezetemben a faluház néven emlegetett hosszú panelépület egy mintaberuházás azóta is. Tehát azt lehet mondani, vannak sikeres energiatudatos, energiatakarékos beruházások. Ám azt lehet mondani, hogy van még számos épület, ami ebből kimaradt. Ha az előterjesztés kapcsán látnánk azokat a kormányzati terveket, amiről Turi-Kovács Béla képviselőtársam beszélt, hogy egyébként vannak ilyenek ‑ én magam ezeket nem láttam ‑, amelyek ezekre a folytatásokra garanciát jelentenének, az például sokat jelentene, nekem is sokat jelentene, mert tudom azt, hogy az ott élők mennyi pénzt fizetnek ki elpocsékolt energiára.

Azonban azt is javaslom, amiről Józsa képviselőtársam beszélt, hogy nagyon sok embernek a jelenlegi pályázati konstrukció megfizethetetlen. Hiszen arra gondolunk, hogy egy teljes Öko Plusz beruházás, amely egy teljes épület becsomagolását jelenti, egy teljes energetikai korszerűsítést jelent, több százezer forintos beruházást igényel a lakosság részéről, az ott lakó részéről. Ez a panelekben lakó, Békásmegyeren, Káposztásmegyeren, Újpesten, vagy akár a többi budapesti vagy vidéki panelban lakó lakosság számára nehezen megfizethető. Abban az esetben viszont, ha adott esetben szétszedik ezt a beruházást, és elsőként a fűtésszabályozás önálló pályázatként is meghirdetésre kerül, akkor egy jóval alacsonyabb költséggel is lehet már segíteni nagyon sok lakoson.

Ezt csak azért javaslom megfontolásra, tudom, hogy nem ennek az előterjesztésnek a kapcsán kell erről beszélni, de ha valóban látnánk azokat, ami a törvényben jelenleg nem látszik, hogy bármilyen garanciális elem lenne arra, hogy itt ezeket önök komolyan is gondolják, akkor ez segítene ennek az elfogadhatóságában.

Azt gondolom, összességében elmondható, hogy azok az irányok, amiket önökre az Unió irányelvei rákényszerítenek, nyilvánvalóan támogathatóak, azonban az MSZP többi képviselőjével együtt úgy látom, hogy az a lába ennek a törvénynek, ami arról szól, hogy ezt miként is csinálják meg önök, illetve ennek eszközrendszere, amit a törvényben hozzárendeltek, mondjuk úgy, nem látszik, hogy elérné azt a célt, amit önök megfogalmaztak. Éppen ezért szeretném, ha olyan módosító javaslatok, amelyek az ellenzék oldaláról, de akár kormányoldalról is születnek, ezt a javaslatot jobbá tudnák tenni, és ezt a fajta garanciális elemet a törvényben megteremtenék. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 159 2015.04.14. 3:37  148-171

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen, szóval amikor 2011 novemberében a III. kerületi önkormányzat úgy döntött, hogy a Textil- és Ruhaipari Múzeumot átveszi az azt fenntartó alapítványtól és azóta ezt Goldberger Textilipari Gyűjteményként működteti, akkor én magam tagja voltam annak a kulturális bizottságnak, amely ezt a döntést meghozta. Nagyjából olyan döntések alapján álltunk, amit Hiller képviselőtársam itt ismertetett, és amit egyébként az előterjesztő nevében felszólaló képviselő úr is ismertetett. Vagyis azt gondoltuk, hogy egy közművelődési gyűjtemény jó helyen van a helyi önkormányzatnál.

Nem is értem azóta sem azt a közművelődési centralizációs irányt, amely egyébként nemcsak a kultúrában, hanem az oktatásban és az élet nagyon sok területén is rányomta a bélyegét az előző Orbán-kormány tevékenységére, és ha tetszik, akkor ennek a törvényjavaslatnak egy fontos előnye, hogy megtorpanni látszik a kormányzat centralizációs lendülete, sőt ha tetszik, akkor újra kívánják gondolni ennek egy részét.

Valóban jogos kérdés, ami felmerül sokunkban, hogy ez a fajta lendület, ez a fajta új irány valóban új irány-e, vagy pedig nem része semmiféle stratégiának, és csak most valamiféle tisztességes szándékok hatására kerül itt elénk. Én magam ebben nem látok tisztán, márpedig fontos lenne tisztán látnunk.

Nem látok tisztán abban sem, amiről előzőleg volt szó, hogy bár az önkormányzati törvény egészen világosan rendelkezik arról, hogy minden önkormányzat akkor vállalhat többletfeladatokat, hogyha annak a finanszírozását meg tudja oldani, és az önkormányzati törvény módosítása óta egy önkormányzatnak rendkívül csekély lehetőség áll rendelkezésére, hogy új forrásokat hozzon be, sőt jelentős forráskivonások is történtek, nem látom azt sem, hogy ennek a célnak a megvalósulása milyen forrásból történik meg. Én hiszek mindenkinek, aki azt mondja, hogy persze, többletforrásokat kapnak az önkormányzatok, csak egy bemondásra azért nem lehet ezt építeni.

Azt gondolom, hogy maga a javaslat több sebből vérzik, vagy ha tetszik és pozitívan akarok hozzáállni, akkor azt tudom mondani, hogy több kérdést vet fel. Ezért nem mindegy az, hogy mi alapozza meg ezt a javaslatot.

Amikor önök a jogalkotásról szóló törvényt megalkották, akkor nyilvánvalóan tudták, hogy ezt miért teszik, és amikor kikerülik, akkor is tudják, hogy miért teszik.

Pontosan azért, mert azokra a kérdésekre, amelyekre most kellene választ adniuk, vagyis hogy pontosan miből fogják finanszírozni ezeket az intézményeket, kapnak-e többletforrásokat az önkormányzatok, illetve hogy ez illeszkedik-e a kormányzat kulturális stratégiájába vagy éppen egy azzal ellentétes dologról van most szó, ezekre mind-mind választ lehetne kapni egy olyan előzetes dokumentációban, amelyeket egyébként minden törvény kapcsán folyamatosan hiányolunk. Ezt mi nem tudjuk.

(19.30)

Azonban ezek nem jelentéktelen kérdések. Azzal együtt, hogy ezt jó iránynak tartom ‑ hiszen az MSZP folyamatosan azt mondja, nemhogy a megyei jogú városokban, hanem általában is vissza kéne térni a 2010 előtti rendhez, vagyis ahhoz, hogy azok az intézmények, amelyek az önkormányzatok fenntartásában voltak, ott is működjenek ‑, nem látjuk ennek a javaslatnak sem az alapjait, sem pedig a következményeit. Amíg ez nem tisztázódik, egészen biztos, hogy nem tudjuk támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 183 2015.04.14. 1:56  172-197

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha egy pozitív gondolattal kezdhetem, akkor azt kell mondjam, hogy a javaslat kifejezett előnyének vagy jó oldalának tartom azt, hogy nemcsak az egyébként most ebben a vitában nagyon gyakran emlegetett hallgatói viszonnyal, hanem a Pócs képviselőtársam által emlegetett tanulói jogviszonnyal is foglalkozik. Ez nekem egyébként ebben a javaslatban rendkívüli módon szimpatikus, és emiatt én mindenképpen tudom támogatni ezt a javaslatot.

Annál is inkább támogatom ezt a javaslatot, mert valóban nagyon fontos az a kérdés, amire választ ad, hiszen soha ennyire sokan nem tanultak költségtérítéses képzésben a magyar felsőoktatásban, mint jelenleg. Ez még akár a százalékarányban, nem csak az abszolút számban igaz. És bizony nagyon sok olyan hallgató és tanuló van, aki a tandíjának a költségét fedezi ebből a munkából. Azt gondolom, hogy ezeknek a diákoknak nagyon nagy segítséget jelent ez a javaslat, és nagy segítséget jelent azoknak a tanulóknak is ‑ tehát nem hallgatóknak, hanem közoktatásban adott esetben szakmát tanulóknak is ‑, akik a tanulói jogviszonyukat szüneteltetik anyagi okokból.

Ebből adódóan azt gondolom, hogy az MSZP ezt a javaslatot lelkesen tudja támogatni, hiszen azt látjuk, hogy egy kicsit fény lehet abban az alagútban, amibe ezek a diákok kerültek. Az más kérdés, hogy persze nyilván más és más okokból azért még nem vagyunk kint ebből az alagútból, de azt reméljük, hogy olyan kormányzati kezdeményezések fognak jönni a következő időszakban, ami a jelenlegi faragáshoz képest is jelentős módon javítja a fiatal munkavállalók és leginkább a fiatalok munkaerő-piaci esélyeit. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 193 2015.04.14. 4:33  172-197

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akarok visszaélni a türelmükkel, képviselőtársaim, csak néhány megjegyzésem azért nekem is lenne.

Igazából, amikor meghallgattam az előző vitát, vagy belehallgattam ebbe a rosszízű beszélgetésbe, akkor arra gondoltam, hogy akiket a törvényjavaslat érint, azok rossz esetben 9, jó esetben 16 évesek voltak akkor, amikor azokat a kérdéseket, amit képviselőtársaim itt elővettek Gyurcsány Ferencről meg a többiekről, elő tetszettek vezetni. Ez jól mutatja azt, hogy mekkora relevanciája van ennek a kérdésnek ebben a tekintetben. Semekkora.

De én történelemtanár vagyok, ezért szeretem a múltat jól ismerni és tisztázni, ezért hadd idézzek önöknek szó szerint valahonnan, és akkor később világossá válik.

Lehet Szlovákiával példálózni, és el lehet dönteni, hogy szlovák viszonyokat szeretnénk-e, szlovák nyugdíjakkal. Persze, nem kell fizetni az osztalék után adót, nem kell, nem kell fizetni annyi tb-t, nem kell, de lényegében a magyar árszínvonal mellett feleannyi a nyugdíj, mint nálunk. Ez a programja a munkáltatóknak? Én is tudok keményen kérdezni. És hogy fogjuk kifizetni a nyugdíjakat? Hogyan? El lehet menni Magyarországról, itt lehet minket hagyni, kérem szépen, tessék, lehet menni!”

2006-ban hangzott el ez, ha nem csal a jegyzőkönyv, az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén, amit önök megszüntettek, amelyen egy bizonyos Széles Gábor úr, a magyar oligarchia egy kiváló képviselőjének azon felvetésére volt az akkori miniszterelnöknek ez a válasza, aki jelezte, hogy nem kívánja fizetni azokat a terheket, amelyeket pedig mindenkinek kellene fizetnie azért, hogy a magyar munkavállalók kedvezőbb helyzetben legyenek, és a magyar embereknek legyen nyugdíja.

(21.00)

Erre vonatkozóan volt az akkori miniszterelnöknek az a válasza, hogy az az oligarcha, aki az extraprofit zsebre tétele után nem kíván részt venni a Magyar Köztársaság működtetésében, annak el lehet menni. Ez volt a válasz. Nem pedig azokra a munkavállalókra irányult ez a felvetés, akik ezeknek az oligarcháknak a működését azóta is megsínylik. Ezt fontos rögzíteni a tekintetben, hogy lássuk, kinek lehet elmenni és kinek nem. Nekem egyébként ebben a tekintetben biztos, hogy nincs vitám senkivel, aki azt gondolja, hogy a magyar munkavállalókat kizsákmányoló oligarcháknak el lehet menni ebből az országból. Igen, el lehet menni ezeknek az embereknek.

Visszatérnék a törvényre egy kicsit talán hosszabban. Megfontolásra ajánlanám… (Közbeszólásra:) Az a baj, képviselőtársam, hogy nem vagyok gyógypedagógus, ezért aztán a kompetenciáim sajnos nehezek arra, hogy mindent értsek. Ha a törvényre visszatérünk, akkor engedjék meg megjegyeznem azt, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása kapcsán érdemes lenne elgondolkodni a tisztelt javaslattevőnek arról ‑ amellett, hogy magam nagyon jónak tartom azt az irányt, amerre a javaslat elindul ‑, hogy a munkahelyi esélyegyenlőségi tervek ‑ amelyeket jelen pillanatban nem kötelező elkészíteni ‑ elkészítését nagyobb arányban kellene kötelezővé tenni, illetve abba az irányba elmozdulnia a törvénykezésnek, amiről az előterjesztő beszélt, hogy a megváltozott munkaképességű dolgozók valódi értékteremtő munkát kaphassanak, a munkavállalók ne alibizzék le az ő foglalkoztatásukat, hanem valóban a képzettségüknek megfelelő munkát tudjanak végezni. Ebben fontos lehet az, hogy ha az esélyegyenlőségi dokumentáció és a Magyarországon működő cégek esélyegyenlőségi tevékenysége annyira felkészült és annyira megalapozott, hogy valóban úgy tudják a munkaerőpiacon foglalkoztatni a megváltozott munkaképességű munkavállalókat, hogy az mindenki megelégedésére szolgáljon.

Tudom, hogy ezt nem feltétlenül e törvény módosítása során kell rendezni, de kérem mind a kormány jelen lévő képviselőjét, mind az előterjesztőt, hogy a későbbiek során ezt az irányt is tessék érvényesíteni, ami arról szól, hogy a megváltozott munkaképességű emberek hasznos munkavégzését tudja segíteni az is, hogy magukat a cégeket, illetve a magyar munkáltatókat tesszük képessé arra, hogy hasznosan tudják foglalkoztatni ezeket az embereket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 201 2015.04.14. 5:00  200-201

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Nagyon köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Mi lehetne más aktuális a nemzetpolitikában, mint az RMDSZ soron lévő, XII. kongresszusa, amelyen sajtóinformációk szerint a magyar kormányt magas szinten képviselik, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes képviseli a kormányzatot.

Aki figyelemmel kíséri a romániai magyarság helyzetét és a román belpolitikát, az tudhatja azt, hogy gyakorlatilag ma a romániai magyar nemzeti közösség számos olyan jogot mondhat magának, amiről 1989 előtt nem is álmodhatott.

(21.20)

Az RMDSZ 25 éves születésnapján Kelemen Hunor szövetségi elnök így foglalta össze ezt: „Akkor éreznénk az elmúlt 25 év teljes súlyát, hogyha holnap reggelre se híre, se hamva nem lenne a több mint 1400 oktatási intézménynek, amelyben óvodától az érettségiig magyar nyelven lehet tanulni. Ha a 154 középiskolának hűlt helye lenne, vagy a 18 szórványkollégiumot hiába keresnénk a Bánságtól Mezőségig, arról nem is beszélve, hogy semmivé foszlana a teljes körű anyanyelvű felsőoktatásunk, s csak a bölcsészkaron lehetne tucatnyi magyar hely. De legalább ekkora lenne a rémület, hogyha holnap reggel a kulturális intézményekből csak az a néhány maradna, amely 1989-ben haldoklott, végnapjait élte. És mekkora lenne a döbbenet, ha a több mint 800 ezer hektár közbirtokossági erdőből semmi sem maradna, vagy ha a csak részlegesen visszaszolgáltatott több száz egyházi ingatlanra holnap lakat kerülne. Arról már nem is beszélve, hogy mennyire furcsállnánk, ha a nyelvi jogok holnap reggelre megszűnnének, és a helységneveket ismét románul kellene írni a magyar újságokban és kiadványokban; ha csak kétévente kérhetnénk útlevelet, és akkor sem biztos, hogy elhagyhatnánk az országot.” Ezt mondta Kelemen Hunor elnök úr.

Akik figyelemmel kísérték az RMDSZ munkáját, azok tudják, hogy a szövetség a romániai politikai élet legstabilabb, legállandóbb politikai szervezete, hiszen negyed évszázados megalapítása óta sem nevet, sem programot nem változtatott, és ez Romániában egyedül csak róla mondható el.

Kormányzati szerepvállalásai során nemcsak a népszerű döntések mellett állt ki, de következetesen vállalta a felelősséget a romániai magyarság jogainak megszerzése és megtartása érdekében.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes részt vett az RMDSZ 25 éves születésnapi rendezvényén is, a kormány nevében méltatta a szövetség munkáját. Megjegyzem, nagyon helyesen tette ezt. Beszédében így fogalmazott: „Sem politikailag, sem erkölcsileg nem engedhető meg az RMDSZ gyengítése, annak kockáztatása, hogy az RMDSZ ne játsszon fontos szerepet a bukaresti parlamentben.”

Attól tartok azonban, ez nem mindig volt így, ugyanis korábban a Fidesz határon túli hazárdjátékait játszva létrehozta a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Pártot, majd annak csúfos kudarca után az Erdélyi Magyar Néppártot, és éveknek, súlyos éveknek kellett eltelnie, amíg ez a produkció megbukott, amíg a magyarság egységes képviseletét újra fontosnak tartja a magyar kormány.

Úgy tűnik, azt kívánják, hogy feledésbe merüljön Orbán Viktor korábbi mondata, amely szerint az egészséges versenyszellem jót tesz a pártoknak Erdélyben is, és ezzel az egészséges versenyszellemmel teremtették meg azt a lehetőséget, hogy Romániában gyakorlatilag évek óta többször is, vagy választások után többször is felmerült, hogy ne legyen a magyarságnak képviselete a parlamentben, mert az RMDSZ 5 százalékos parlamenti küszöbe is veszélybe került ezzel a megosztó politikával.

2012-ben Martonyi János külügyminiszter néhány héttel a kampány előtt Bukarestben még azt nyilatkozta, hogy Magyarország nem kíván beavatkozni az erdélyi magyar pártok választási versenyébe. Ehhez képest Kövér László úr, az Országgyűlés elnöke, Tarlós István főpolgármester a Magyar Polgári Párt mellett, Deutsch Tamás EP-képviselő, Németh Zsolt akkori külügyminisztériumi államtitkár pedig az Erdélyi Magyar Néppárt mellett kampányoltak, „magánemberként”.

Tehát vannak előzmények, amelyek azt mutatják, hogy ezek a kormányzati szándékok, amelyek tisztességes kormányzati politikusokban, adott esetben akár Martonyi János korábbi külügyminiszterben is egységesek voltak, miszerint kiállnak a magyarság legnagyobb múltú és legsikeresebb erdélyiképviselője, az RMDSZ mellett, csak papíron vannak így.

Szeretném hinni azt, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kijelentése őszinte. Szeretném azt hinni, hogy tényleg az RMDSZ-t támogatja, és szeretném azt hinni, hogy az RMDSZ soron következő kongresszusa az erdélyi magyarság egyik örömünnepe lesz, amit a magyar kormány is támogat. Reméljük, ez így fog történni.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 78 2015.04.27. 2:18  77-83

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elmondható, hogy 2015-re jelentősen csökkentek az oktatásra fordított költségek, de természetesen nem mindenki járt rosszul ezzel, mert a kormányzat háza ‑ értem alatta: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem ‑ több mint 100 milliárdos forrásokhoz jutott a kormányzati megszorítások ellenére. 2013-ban államosították a közoktatás azon részét, amely nem menekült át egyházi fenntartásba. Ennek köszönhetően több helyütt még a krétával való ellátásról vagy a közüzemi számlák időben való befizetéséről sem sikerül gondoskodni azóta sem, de folyamatos botrányok kísérik az államosított tankönyvpiacot is.

Most a kormányzati erőpolitika újabb felvonásaként a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek kívánják átjátszani a Raoul Wallenberg Egészségügyi Szakközépiskola épületét, az intézményt pedig szét kívánták verni. Az eredeti tervek szerint a dolgozókat és a tanulókat több intézménybe dobták volna szét. Teszik ezt úgy egyébként, hogy semmiféle előzetes egyeztetés ezt nem előzte meg, például az önök által létrehozott Nemzeti Pedagógus Karral sem.

Az intézményben tanuló gyermekeket, illetve a szülőket egy szervezett fórumon Halász János, a KLIK főosztályvezetője kívánta tájékoztatni a döntés meghozatala után. Ez azonban csak tovább növelte a bizonytalanságot. Ő arról beszélt, hogy nincs még döntés, majd arról, hogy arról már van döntés, hogy az iskola ott nem működik, és abban a formában nem lesz ott oktatás. Elmondta azt is, hogy előzetes hatástanulmány nem készült, de azt is elmondta, hogy valamilyen hatástanulmány azonban mégis, ennek a tartalmát azonban nem áll módjában közölni. Ehhez képest a diákokat már előzetesen értesítették arról, hogy az iskolából el kell menni és arról is, hogy hova mehetnek tovább. Ehhez képest történt egy megállapodás, amelyet utólag Balog miniszter úr jelentett be, amely arról szól, hogy az iskola mégiscsak működhet, csak máshol, más formában.

Kérdezem ezért az államtitkár urat, született-e döntés korábban a Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskola megszüntetéséről. Miért akartak szétverni egy európai szintű középiskolát? Milyen további intézményeket szeretnének megszüntetni? Mi a tervük a Neptun utcai általános iskolával a XV. kerületben?

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Várom válaszukat. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 82 2015.04.27. 1:13  77-83

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Attól tartok, nem tudom elfogadni a választ. Nem tudom elfogadni azért, mert a kérdésem második részére, a Neptun utcai iskola XV. kerületben való bezárásáról, amelyről több híresztelést is hallottunk, semmit nem mondott. Nem tudom elfogadni a választ azért sem, államtitkár úr, mert valójában arról van szó, hogy önök már értesítették a gyerekeket, hogy szétverik az intézményt, értesítették a pedagógusokat arról, hogy szétverik az intézményt. Ehhez képest visszakoztak a tiltakozások hatására, és ezt álcázzák egyeztetésnek, amely egyébként nem történt meg például a Nemzeti Pedagógus Karral sem, amelyet önök hoztak létre.

Önök folyamatosan megalázzák a pedagógusokat, folyamatosan megalázzák az intézményeket. Erre a megalázásra jó példa a mai nap is, amikor diadalként számolt be ön arról például, hogy megháromszorozzák azt az intézményenként vagy gyermekenként száz forintot, amit alamizsnaként kapnak azok a pedagógusok, akik több hónapot foglalkoznak a tankönyvek szétosztásával, és ez gyerekenként 300 forint bruttó összegre nő.

Nem támogatom azt, hogy a pedagógusokat tovább megalázzák, ezért ezt a választ sem tudom elfogadni. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 48 2015.04.28. 2:08  23-82

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Én is örülök a diákok jelenlétének, így tanárként magam is örülök, hogy legalább ebben a munkában is láthatok egy-két gyereket, mert időnként az ember visszasírja azokat az időket, amikor gyermekekkel foglalkozott. Ez azért is nagyon lényeges kérdés, mert két ősbűnről mindenképpen beszélnünk kell, amit önök elkövettek. Az egyik a tankötelezettség csökkentése 18 éves korról, ami azért is roppant érdekes, mert az iskolai elhagyók számát, bár önök azt remélték, hogy csökkenteni fogják egész egyszerűen azzal, hogy nem engedik be ezeket a gyerekeket az iskolákba, jelentősen növelte. Olyannyira, hogy pont a szakképzésben, amiről beszélünk, 9 százalékkal csökkent beiratkozóként az azt elhagyók száma. A demográfiai adatok 3-4 százalékot indokolnának, ehhez képest az iskolaelhagyók száma is jelentősen nőtt. Ez az ősbűn az, amit mindenképpen fontos megjegyezni, és ez az ősbűn az, amivel önök a mai napig nem néznek szembe, és ezt ez a javaslat sem csökkenti.

A statisztikai adatok persze sok mindent elbírnak, az önök által kreált statisztikákat is ismerjük, azonban ez fontos, ez a KSH-adat, amiről beszéltem itt, tehát igazából nem lehet azt a vádat elmondani, hogy itt légből kapott adatokkal dobálózunk.

A másik, a tankötelezettség csökkentése mellett gyakorlatilag az, hogy önök a szakképzésből teljesen kivezették az elméleti, a közismereti órák számát. Erről már beszélt Kunhalmi Ágnes.

(13.20)

Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy ma a szakképzésben a gyerekek az önök kerettanterve alapján semmit nem tanulnak, és semmit nem tudnak megtanulni; ezzel szembe kell nézni. Tehát amikor önök a szakképzés minőségéről beszélnek, akkor arról beszélnek, hogy az önök által elfogadott kerettanterv értelmében például a matematika nevű tantárgy a szakképzésben harmadik osztályban nincs.

Ha ez az önök számára a minőség, akkor nem tudom, hogy mi az, de akkor nem ugyanazt értjük a minőség fogalma alatt. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 72 2015.04.28. 15:03  23-82

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány dologról még nem volt itt szó, kapjunk bele ezekbe. Először 2011-ben fogadták el az új szakképzési törvényt, és a törvény elfogadása után már a kormányzati dicshimnuszok is elkezdtek jönni arról, hogy az új szakképzés milyen jó eredményeket hozott be. Ehhez képest gyakorlatilag most hozzák be azt a törvénymódosítást, amely néhány esetben ‑ fontos esetben egyébként ‑ valóban rendezne egy olyan kérdést, amit rendezni is kell. Most fedeztek fel néhány hibát, illetve most jöttek rá a szakképzési törvény néhány következményére, például az intézménylétszámra vonatkozó következményekre, amelyek pedig 2011 óta benn vannak a törvényben. Ez azért fontos, mert amikor a törvényjavaslatot elolvassuk, akkor azt láthatjuk, és nekem is egy kicsit ilyen érzésem volt ‑ a régi mondás szerint az egyik szemem sírt, a másik meg nevetett ‑, kicsit negatív volt az érzésem attól, hogy viszontláthattam azokat az irányokat, amelyek a közoktatási átalakítás kapcsán negatív irányok voltak. Itt gondolok arra, hogy amikor a KLIK hatalmas robajjal összedőlt (Derültség a Fidesz soraiban. ‑ Czunyiné dr. Bertalan Judit: Azóta eltelt három év. Jelen időről beszélünk.), és az önök által készített és önök által titkosított átvilágítási rendszer is, mondjuk úgy, hogy visszás lépéseket és visszás intézkedéseket mutatott, akkor önök létrehoznak egy „KLIK kettőt” a szakképzés irányítására. Ezt semmiképpen nem tartom jó iránynak, és ezt semmiképpen nem tudom támogatni.

Ugyanakkor mindenképpen fontos és jó iránynak tartom azt, hogy ennek a törvénynek számos eleme visszahozza a szakképzés korábbi fejlesztési irányát és struktúrájának az irányait. Annyira árulkodó módon teszi ezt… ‑ én ennek abszolút örülök, hogy ez így van, hiszen így a 2011-ben elfogadott szakképzési törvény számos olyan javaslatát és számos olyan elemét törlik el, amit valóban el kellett törölni. Nos, hogy ez mennyire igaz, jól mutatja, hogy annak idején, amikor én érettségiztem ‑ és ez nem most volt, sajnos ‑, hasonló rendszerben érettségiztem, mint amilyen rendszerben önök most fel akarják vagy újra fel akarják építeni ezt a szakképzési rendszert.

De néhány konkrétumot arról, hogy mi is történik valójában. Az egyik ez a szakgimnáziumi szabályozás kérdése. Igazából azt lehet mondani, szinte mindegy, hogy hívjuk ezeket az intézményeket, a valóság az, hogy van-e és milyen lehetősége van az itt tanuló diákoknak becsatlakozni a későbbi képzésekbe, valódi képzést ad-e. Sajnos, nem osztom államtitkár úr optimizmusát a tekintetben, hogy szinte egyenértékű érettségiről van szó a szakképzésben tanuló diákok és a gimnáziumban tanuló diákok között. Az igazsághoz hozzátartozik egyébként, hogy ez régi problémája a szakképzésnek, ez nem az Orbán-kormány alatt keletkező problémája a szakképzésnek, amit azonban az előző kormányok, az Orbán-kormány sem tudott megoldani. De ha megnézzük a szakképzés kerettantervét, akkor azt látjuk, hogy a szakközépiskolák kerettantervében a fizika, a kémia, a földrajz egy-egy órával kevesebbel szerepel, mint a gimnáziumok kerettantervében; a művészetek nyolc órával kevesebb, a négyéves időszakra lebontva, ami azt jelenti, hogy kilenc óráról egy órára; az informatika egy órával kevesebb, ami azért érdekes, mert a kerettanterv a gimnáziumok esetében két órában határozza meg, 9.-ben és 10.-ben egy-egy óra informatika, a szakközépiskolában pedig 9.-ben egy óra informatikát határoz meg.

Felmerül a kérdés tehát, hogy egy sokkal kisebb elméleti képzéssel rendelkező gyermek mennyire állja meg a helyét a szakmai felsőoktatásban. Ugye, erre jön a válasz, ami nekem is logikusnak tűnik egyébként, hogy a szakmai elméleti képzés pótolja ezeket a hiányosságokat, sőt a szakmai elméleti képzés teszi azt lehetővé, hogy a most már szakgimnáziumban, korábban szakközépiskolában végzett diákok helytálljanak a szakmai felsőoktatásban; tehát például a középfokú közgazdasági végzettséggel rendelkező diákjaink helytálljanak a közgazdaság-tudo­mányi egyetemen vagy adott esetben egy műszaki végzettséggel rendelkező szakközépiskolás helytálljon egy mérnökképzésen. Na most, ha megnézzük, hogy ezekben a képzésekben mely tantárgyak számítanak úgymond húzó tantárgynak, ahogy mi ezt anno neveztük, vagy ma azt mondanánk, hogy nehéz tantárgynak, akkor azt látjuk, hogy például a közgazdaság-tudományi egyetemen az ott tanulók számára a legnehezebb tantárgy a matematika.

(14.50)

Tehát arról van szó, hogy a közgazdasági szakközépiskolát végzettek, akik egyébként nem tanulnak emelt szintű matematikát, szemben azokkal, akik például egy gimnáziumban matematika szakra járnak, ők kiválóan boldogulnak abban a közgazdasági szakképzésben, amiben végeznek, és ebből nem is szerepelnek rosszul, de hatalmas nehézségeik származnak a szakmai felsőoktatásban a matematikai kompetenciájuk gyengesége miatt.

De nézzük a mérnökképzést! Ha megnézzük a gépészmérnökképzést, akkor itt is felmerül a kérdés, hogy mi számít a legnehezebb tantárgynak, a felsőfokú gépészmérnöki képzésből való lemorzsolódódásért melyik tantárgy a felelős leginkább, megint csak azt látjuk, hogy a matematika újra az a tantárgy, amelyet egyébként a műszaki szakképzésben sem tanulnak emelt óraszámban a gyerekek, ahogy a fizikát és a kémiát sem tanulják emelt óraszámban a gyermekek. De ha megnézzük az összes többi szakmai felsőfokú képzést, akkor azt látjuk, hogy bizony-bizony, a matematika, illetve számos más közismereti tantárgy kompetenciáinak a nem tudása a leggyakoribb oka annak, hogy valaki elhagyja az intézményt.

Tehát pusztán arról beszélni, hogy ezt a fajta hátrányt le lehet dolgozni jelen rendszerben, nem lehet. Sajnos, ez régi, visszatérő problémája a közoktatásnak, ezt egyébként ez a fajta megközelítés sem oldja meg.

Gyakori vita és én soha nem tudok szó nélkül elmenni emellett, ez a tankötelezettség kora. Én magam nem értek egyet az oktatási bizottság jobbikos elnökével abban, hogy önmagában sem megoldás ez a dolog, önmagában is jobb, hogy 18 év volt a tankötelezettség, mint ami most van, de persze nem árt, hogyha egy jól működő szakképzés támogatja meg a 18 éves tankötelezettség rendszerét, és arról beszéltünk, hogy ilyen rendszer most jelenleg nincsen.

Persze, nyilvánvalóan az oktatási bizottság elnökének nem feladata tudni az előző közoktatási törvény szabályozását, ezért csak hadd hívjam fel itt a figyelmet arra, hogy amikor „18 éves” volt a tankötelezettség, akkor az ezért felelős jogszabály, a ’93. évi LXXIX. törvény 6. §-a rendelkezett erről a dologról, és akkor azt mondta a közoktatási törvény, hogy a tankötelezettség a 18. életévig tart, illetve annak a tanévnek a végéig, amikor ezt betöltötte. Tehát például amikor én is elvégeztem a középiskolát, és még nem voltam 18 éves, amikor érettségiztem, nyilvánvalóan megszűnt ekkor a tankötelezettség. Plusz egyébként a 16. életévnél a szülő és a gyermek kérésére meg lehetett szüntetni a tankötelezettséget többek között több esetben, de például akkor, hogyha szakképzettséget szerzett.

Ez csak arra példa, hogy korábban sem volt az a rendszer, hogy erőszakkal tartották bent az iskolában azokat a fiatalokat, akik egyébként már rendelkeztek végzettséggel, de nem kívántak tanulni, ezt, mondjuk úgy, finoman fogalmazva is tudatlanság állítani, azonban nekem az állításom, hogy az iskolában és egy jó iskolában töltött idő bármikor jobb, mint egyébként munkanélkülinek lenni. Azt pedig ugyanúgy osztom, mint ahogy néhány MSZP-s képviselőtársam ezt a kérdést már megfogalmazta, hogy vajon mennyire kapkodnak a munkaerőpiacon egy 17 éves fiatal után – hát, sajnos nem nagyon. Vannak példák, amik ebben a dologban pozitívak, de azért nem lehet mondani azt, hogy ez igaz lenne. Például hogyha az ember megnézi a fiatalok munkanélküliségi adatait, akkor azt lehet mondani, hogy elmondható az, hogy minél inkább fiatal valaki, annál valószínűbb, hogy nincsen munkája, hogyha alacsony végzettséggel rendelkezik. Ezek pedig tények.

Ahogy az is tény egyébként, hogy a KSH adatai szerint, amikor önök visszaállították a tankötelezettséget, akkor 9 százalékkal csökkent a szakiskolába beiratkozók száma, és 4 százalékkal csökkent a gimnáziumba beiratkozók száma is, ami egyébként a demográfiai csökkenést, a 3,5 százalékos csökkenést meghaladja. Tehát már ez is mutatja, hogy ez mennyire kártékony intézkedés volt. Nem beszélve arról, hogy én magam is szakiskolai osztályfőnökként megtapasztaltam azt, hogy hány gyerek iratkozott ki az iskolából pusztán azért, mert ezt most már büntetlenül megtehette. Ezek után ‑ mondjuk úgy ‑ nem tudok arról sajnos beszámolni, hogy ezek a gyermekek kiváló karriert tudtak befutni a munka világában, bárcsak azt mondhatnám, hogy ez igaz.

A szakiskolában lévő közismereti tantárgyakban nem véletlenül mondja azt az MSZP, hogy itt komoly baj van. Azt mondja az önök struktúrája, amivel én egyébként egyetértek, tekintve, hogy amikor én érettségiztem, akkor ez volt, ez a rendszer volt, hogy elvégzi valaki a hároméves szakiskolai rendszert, utána plusz két évvel érettségit szerez. Azt gondolom, hogy ez megfelel egyébként a nemzetközi törekvéseknek, megfelel azoknak az irányoknak, amibe fejleszteni kell a szakképzést, megjegyzem, amikor én érettségiztem, akkor ugyanez a rendszer működött.

Csakhogy egy jelentős különbség van a kettő között: az, hogy amikor én érettségiztem, akkor normális közismereti képzés folyt a szakképzésben, normális közismereti képzés folyt a szakmunkásképzésben, most pedig ez az óraszám, amit önök biztosítanak a kerettantervekben, nevetséges. Amikor arról beszélünk, hogy ezeknek a gyerekeknek, akik elvégzik a szakképzést és egy szakmát kapnak, két év alatt kell érettségit szerezniük, akkor arról beszélünk, hogy úgy kell ezt megszerezniük, hogy például idegen nyelvből összesen a három év alatt 6 órájuk van, tehát minden évfolyamonként 2, de matematikát már nem tanulnak a harmadik szakképzési évfolyamon, első évfolyamon 2, a második évfolyamon 1 matematikaórájuk van. Olyan óra, hogy történelem, nincs, azt társadalomismeretnek nevezi a kerettanterv, 2 és 1 óra, harmadik évfolyamban ilyen nincsen, testnevelésóra az van 5, az nyilván jó is, osztályfőnöki óra van 1-1-1, ezt sem így nevezik, és a szabad órakeret, aminek biztosítania kellene azt, hogy mégiscsak valamit tanuljanak a gyerekek, és egy kicsit súlyozza a rendszert az iskola, az kilencedikben 1 óra, tizedikben nulla óra, és tizenegyedikben 1,5 óra. Tehát lényegesen kevesebb közismereti képzést kapnak ezek a gyerekek, és erre a képzésre kellene ráépíteni azt a plusz kétéves, érettségit adó képzést, amely egyébként ‑ még egyszer mondom ‑ nem példátlan a magyar közoktatás rendszerében, például az én húgom így érettségizett annak idején, az sem most volt. Tehát nem példátlan ez a rendszer, de az példátlan, hogy ilyen kevés szakmai ismeretre akarják ezt a rendszert ráépíteni.

Hasonlóan nagyon fontos, ezt az egyik önök által megrendelt tanulmányban olvastam, de az Oktatáskutató tette ki a honlapjára, ami a német példát próbálta jó példaként beállítani. Szerintem egyébként a német szakképzésből nagyon sok mindent lehet tanulni, maga a tanulmány is sok minden javaslatot tesz a kormányzat felé. Ennek egy része vissza is köszön ebben a javaslatban, ami itt van, azonban fontos különbség megjegyezni, csak szemezgetünk néhány ilyen különbséget, hogy Németországban a tankötelezettség nem 16 év ‑ de zárjuk le ezt a kérdést ‑, hanem az első szakképzettségig tart, amely 18-19 évesen fejeződik be. A másik pedig az, hogy az oktatási minisztérium a fenntartója ennek az intézményrendszernek, tehát nem viszik semmiféle másik minisztériumhoz ezt a dolgot.

Nagyon jó ötletnek tartom azt, hogy az érettségi mellett valaki valamilyen előzetes szakmát szerezhet. Ez nyilvánvalóan úgy lehetséges, hogy a moduláris szakképzés miatt valamely részmodul teljesítésével az annak a modulnak megfelelő szakmát megszerzi. Szeretném jelezni, hogy jelen pillanatban is ‑ most nem akarnám az OKJ moduláris szintjeit felolvasni ‑ számos olyan 52-es vagy 54-es kódszámú képzés van, amelynek nincsenek olyan részmoduljai, amelyek korábban megszerezhetőek. Ezért mindenképpen abban az esetben, hogyha valóban a parlament elfogadja ezt a szabályozást, akkor szükséges az OKJ-t áttekinteni, hogy minden egyes olyan képzésnek, amely érettségi utáni képzés, legyenek olyan moduljai, amely az érettségi előtt is szakmai képzettséget nyújt.

Igazából azt kell mondanom összefoglalva, hogy én nem érzem azt, hogy ez a javaslat számos problémáját megoldaná a szakképzésnek, de vitathatatlan, hogy néhány olyan előrelépés valóban történt ebben a törvényben, ami előttünk van, amelyek jelentős problémákat oldanak meg, vagy ha úgy tetszik, akkor a 2011-es törvény rossz irányba tett rossz lépéseit orvosolják. Például itt szó volt arról, hogy 25 éves korig kitolják azt a határt, amíg tandíjmentesen lehet megszerezni a közoktatásban az első szakképzettséget. Magam ezt jónak tartom, nem is értettem azt, hogy korábban, 2011-ben miért írta elő a törvény azt, hogy ez ennél sokkal kevesebb legyen: 21 év.

De örülök, hogyha belátták, hogy ez probléma és ezt megoldották, azonban továbbra sem értem azt, hogy miért ezt a struktúrát kell létrehozni. Továbbra sem értem azt, hogy ha a közoktatásban rosszul működik egy struktúra, akkor miért a szakképzésben kell ugyanezt folytatni. Továbbra sem értem azt, hogy ha önök valóban tudnak tanulni a hibákból, és a 2011-ben elfogadott törvényük néhány problémáját ki tudják küszöbölni, akkor miért nem képesek belátni, hogy az alapvető struktúra felállításában hibáztak. Hibáztak akkor, amikor államosították az intézményrendszert, és hibáztak akkor, amikor csökkentették a szakiskolai közismereti tartalmakat.

Emiatt viszont ezt a törvényt én nem tudom támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 106 2015.04.28. 6:48  83-116

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is csak két dolog miatt szeretnék szót kérni. Az egyik. 2006-ban az Érdekegyeztető Tanács ülésén ‑ ez az a szerv, amit önök megszüntettek ‑ egy bizonyos Széles Gábor, aki Fidesz közeli oligarcha, a mai napig is az önök kegyét élvezi, kifejtette, hogy nem kíván részt venni abban a társadalmi szerepvállalásban, ami arról szólt, hogy az oligarchák is adózzanak Magyarországon. Erre mondta azt az akkori miniszterelnök, akit nem tisztem itt megvédeni, de mégiscsak arról van szó, hogy egy oligarchának, aki elmondta, hogy ő nem kíván egyébként ebben az országban adót fizetni, mondta azt, hogy el lehet menni ebből az országból.

Tehát nem az embereknek, akik az önök áldásos tevékenysége vagy nem áldásos tevékenysége miatt hagyták el az országot, hangzott el a mondat, hanem azoknak az oligarcháknak, akik a magyar emberek és a magyar dolgozók ellen határozzák meg magukat. Teszik ezt úgy egyébként a mai napig is, hogy a közfoglalkoztatásból sem és a közteherviselésből sem kívánják kivenni a részüket, köszönhető annak a Rogán Antal által tett törvénymódosításnak, amely az offshore-cégeknek kedvező módon lehetővé teszi 2010 óta, amióta önök vannak hatalmon, hogy az offshore-cégekből kivegyék a magyar pénzt, és külföldre vigyék. Nos, ennek köszönhetően ezek az oligarchák továbbra is sanyargatják az embereket.

Nos, ezeknek az oligarcháknak mondta azt Gyurcsány Ferenc, hogy el lehet menni ebből az országból. Magam is egyébként ezt osztom, minden oligarchának el lehet menni ebből az országból, akik a magyar emberek ellen dolgoznak, mindenkinek. Olyan emberek maradjanak itt, ebben az országban, olyan vállalkozók, akik valóban felelősséget éreznek az országért és a munkavállalókért.

De hogy ne csak ilyen szikár reálpolitikai érvelést hozzak elő, kérem képviselőtársamat, fogadja el, hogy megosszak önökkel egy történetet röviden. A görög mitológiában a folyami istennek, Képhiszosznak és Leiriopénak, egy boiót nimfának született egy gyermeke, Narkisszosz. Ennek a Narkisszosznak megjósolta Teiresziász, az ókori mitológia bölcse, jósa, hogy az lesz a veszte, ha megismeri saját magát. Ez egy ellentmondásnak tűnik, ám mégis kiderül, hogy mi történik. Ugyanis Narkisszosz egy gyönyörű szép fiúvá serdül, akibe természetesen beleszeretnek a nimfák is. Azonban Narkisszosz, aki csak saját magát szereti, őt viszont a legjobban, mindegyik nimfát kikosarazza. A kikosarazott nimfák bosszút forralnak, és Nemezisz istennőhöz fordulnak, ő a bosszú istennője a görög mitológiában, aki segít ezeknek a nimfáknak. Meghallgatja a nimfákat. Narkisszosz vadászat közben kimelegszik, és egy hűs pataknál oltja a szomját. Meglátja saját magát a víz tükrében, rögtön magába szeret. Viszont biológiai korlátok miatt az ember mégsem lehet saját magába szerelmes ‑ legalábbis annyira kóros módon ez mindenképpen káros, ahogy ezt önök csinálják ‑, ezért aztán beteljesedik szegénynek a sorsa, és nárcisz virággá változik. A nárcisz azóta is az önimádat egyik jelképe, amelynek azonban, ha lehet egy kicsit reálpolitikai hasonlatot mondani, ahogy önöknek is, kicsit saját maga felé hajlik a szirma, a virága.

Én óvnám önöket attól, hogy Narkisszosz módjára folyamatosan a saját víztükreiket nézve beleszeressenek saját magukba. Higgyék el, hogy így öt évvel az önök kormányzása után az elmúlt, nem tudom, hány év kormányzásának a felidézése még akkor sem magyarázat a jelen bűneire, ha egyébként igazuk van, ha egyébként néhány dologban valóban jogos a kritikájuk.

(17.00)

Akkor is érdektelen azoknak az embereknek, akik évek óta munkanélküliek, hogy egyébként mi történt akkor, amikor esetleg még volt munkájuk. És ha tesznek egyébként egy jó irányba tett jó lépést ‑ most például szerintem egy alapvetően pozitív javaslat, ami előttünk van, ami például az én szimpátiámat elnyeri ‑, akkor kár ezt a lépést azzal beárnyékolni, hogy egy olyan történetet hoznak elő, ami esetleg talán úgy sem volt, mint Gyurcsány Ferenc egyébként nyilván önök által megszokott gyalázása ebben a körben, ami lehet, hogy jogos egyébként, de higgyék el, az embereket nem érdekli az, hogy önök kire mutogatnak, meg hogy kire tudnak valamit fogni, az embereket az érdekli, hogy legyen munkájuk, legyen megélhetésük, a vidéki embereket az érdekli, hogy legyen munkájuk. És lehet Gúr képviselőtársamat mindenféle demagógnak elmondani, de én tudom azt, hogy melyik iskolákban nem indult azért felnőttképzés, mert mindenki lelépett Angliába a tanulók közül, vagy legalábbis a gyerekek jelentős része. Lehet azt hazudni, hogy ez nem így van, de sajnos ez így igaz.

Mindenki, aki ebben a Házban van, nyilván azt szeretné, hogy ebben az országban boldoguljanak a vidék Magyarországán is, a fővárosban is és a városokban is az emberek. Higgye el, képviselőtársam, nem igaz, amit ön mond, hogy mi akkor vagyunk boldogok, hogyha az önök kudarcairól tudunk beszámolni (Vantara Gyula: De igen!), ez nem igaz, ez tévedés. Én Óbuda képviselőjeként akkor vagyok boldog, ha a III. kerületi emberek jól járnak, és hogyha ezt kormányzati fejlesztések fogják előmozdítani, akkor én azokat támogatni fogom. Hogyha arról van szó, hogy az 1-es villamos meghosszabbítását például, amiért régóta küzdök magam képviselőként, a kormányzat megcsinálja, ahogyan beígérte, akkor én mindenképpen támogatni fogom, akkor is, ha ezt önök csinálják meg. Tehát nekünk, szocialistáknak is az a fontos, hogy az embereknek jó legyen, még akkor is, hogyha önöknek vannak jó intézkedéseik, akkor azokat mi támogatjuk.

Ezért kérem önöket, hogy ezeket az érveléseket hagyjuk, amelyek arról szólnak, hogy mert 13 évvel ezelőtt mi történt, és amiatt most valakinek nincsen igaza. Ez senkit nem érdekel. Hogyha vannak konkrét válaszaik a felvetésekre, kérem, azokat a konkrét válaszokat mondják. Konkrétan mondják el, hogy miért nincs igaza Gúr Nándornak akkor, amikor azt szorgalmazza, hogy a vidék Magyarországán is legyen munka, miért nincs igaza Bangóné képviselőtársamnak, amikor arról beszél, hogy mennyire kiszolgáltatottak az emberek a vidéki kistelepüléseken; akkor erről beszéljenek, győzzenek meg bennünket (Vantara Gyula közbeszól.), győzzék meg a választókat, hogy nekünk nincs igazunk, mert igenis nagyon sok munka van vidéken, igenis nagyon sok jót tettek ezekkel az emberekkel, akkor erről beszéljenek! Akkor érveljék meg ezt a törvényjavaslatot, amely előttünk van!

Szerintem lehet emellett pozitív érveket mondani, akkor tegyék meg ezt! Ne járjanak úgy, mint a mondában Narkisszosz, aki beleszeret a saját képmásába, és utána gyakorlatilag egy helyben, virágként éli az életét! Ne legyenek önök is nárciszok!

Próbálkozzanak azzal, hogy a valóságról beszéljenek, jó? Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 154 2015.04.28. 15:05  117-160

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az egyik, amivel szeretném kezdeni, én mindenképpen örülök annak, hogy ebben az előterjesztésben a gyermekétkeztetés kapcsán a gyermekszegénység elleni küzdelemben valami elindult. Ez annyira fontos, hogy ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Bangóné képviselőtársam egy nehezebb sorsú régióból érkezett; én a III. kerület országgyűlési képviselőjeként, ugye, mondhatnám azt, hogy minden rendben. Ehhez képest, ha megnézzük az önkormányzat honlapját, ott láthatjuk, hogy a kerületi önkormányzat, összefogva a szalézi rend alapítványával, a Bosco Szent János Alapítvánnyal és az Összefogás Óbudáért Egyesülettel, rendszeresen ételt oszt a rászoruló gyermekeknek; 150 gyerekről van szó naponta, és ők egyébként az iskolai szünetekben is kapnak ételt.

Tehát ez a probléma olyan fokú ebben az országban sajnos, akkora a gyermekszegénység, hogy még egy fővárosi kerületben is több száz gyermeket érint. Ehhez képest tehát az, amikor arról beszélünk, hogy ez a 3 milliárd forint is nagyon jó, hogy van persze, de kicsit talán csepp a tengerben, ez mindenképpen jogos. Ennek ellenére én magam nagyon örülök, hogy előkerült ez a támogatási irány; bárcsak arról lehetne beszámolni, hogy mondjuk, a 2016. évi költségvetésben ez az összeg is majd emelkedni fog! Ha megengednek egy rossz szándékú, pikírt megjegyzést, azért is jó, hogy elfogadjuk még a nyárig ezt a költségvetést, mert akkor lehet majd módosítani szeptember-októberben is. Ilyen értelemben talán azt lehet mondani, hogy az a fajta feszesség, amit sokan kritizálnak, lehet, hogy jó lenne, ha a következő időszakban érvényesülne.

Az államadósság elleni harc nagyon fontos, és pró és kontra elhangoztak érvek, hogy mekkora is az államadósság. Igazából nekem ez kicsit olyan érvelésnek tűnik, mint annak idején régebbi korok szellemét idéző frazeológiák, amikor mindig kellett valamit találni, valaki vagy valami ellenséget; fontos eleme ennek persze, hogy sose lehessen tetten érni, sose lehessen ezt a harcot megnyerni, mert különben nincs az az ellenség, és nincs miért összefogni.

Én magam tényleg örülnék neki, ha a kormányzati intézkedések azt eredményeznék, hogy élhető lenne ez az ország, és eközben az államadósság is csökken. Mondjuk úgy, hogy akár ‑ én nem akarok számháborút folytatni, mert ezt tényleg fölöslegesnek látom, de az azért nyilván elmondható ebben a Házban, hogy mondjuk úgy, hogy véleményes az a kijelentés, hogy önök az államadósság ellen vagy leküzdése ellen sikeres harcot folytatnak. Még akkor is, ha minden igaz, amit itt elmondott államtitkár úr, na de hát azért látszik, itt többen mondjuk, hogy a statisztikával vitában vannak. Én ebben nem akarok igazságot tenni, csak azt lehet mondani, mondjuk úgy, hogy az erőfeszítések eredménye még a legjobb esetben sincs arányban azzal az erőfeszítés-nagysággal, amit önök művelnek itt; a magán­nyugdíjpénztárak ellopásától bármi mást is lehetne itt mondani.

Megint csak nem szeretnék pikírtkedni, de engedjék meg, amikor az Eurostat- és más statisztikai adatok idézéséről beszélünk, akkor itt fontos megjegyezni, hogy például a korai iskolaelhagyók számának változása kapcsán az önök kormánya egyébként vitatja annak az Eurostat-statisztikai adatnak a helyességét, amit a KSH alapján állít össze az Eurostat. Tehát az is érdekes, hogy ha elfogadjuk az Eurostatot, amit a KSH adatszolgáltatása alapján állítanak föl, akkor jó lenne, ha a kormányzatban összhang lenne, tehát például ‑ bocsánatot kérek ezért, a diákok mondják így ‑ a furcsa nevű minisztérium is elfogadná egyébként a KSH, illetve az Eurostat adatait a korai iskolaelhagyók számáról. De tudom, hogy ez nem államtitkár úr hibája, és nem is akarom önön számon kérni.

Ha megengednek egy másik megközelítést, az ókori rómaiak entitásnak neveztek minden élőlényt, amely egyébként fontos sajátossággal bír a tekintetben, hogy több, mint az alkotórészeknek az egésze. Ilyen értelemben, ha tetszik, akkor azt tudom mondani, hogy például Magyarország is egy ilyen entitás, merthogy lényegesen több, mint az azt alkotó polgárok közössége, egy nemzet, egy egység. Ilyen értelemben azt kell mondjam, hogy ez a törvény viszont sajnos lényegesen kevesebb, mint az azt alkotó elemek összessége. Kevesebb, mert számos olyan elem van, ami egyébként részemről abszolút támogatható; említettem itt a gyermekétkeztetést, aminél azt mondom, hogy a 3 milliárd forint is több, mint a nulla, és bár 3,5 milliárdot ígértek, de 3 milliárdot adnak, de én ennek is nagyon örülök. Úgyhogy én most nem is akarok vitatkozni ezen, én ezt csak pozitívumként szemlélem.

Ugyanakkor azonban van néhány olyan dolog, ami miatt azt kell hogy mondjam, hogy mégiscsak az előttünk álló dokumentum kevesebb, mint az azt alkotó részek összessége; ha tetszik, ilyen értelemben, a régi rómaiakat idézve, semmiképpen nem nevezhető entitásnak.

Az egyik Magyarország kurdisztáni katonai szerepvállalása: én ezt rendkívül hevesen elleneztem már a frakción belüli vitákban is, és ezt teszem most is. Erre semmiféle szükség nincs. Azt gondolom ‑ és ezt megint csak nem államtitkár úron akarom úgymond leverni, de azért fontos ebben a Házban rögzíteni ‑, a kormányzat semmilyen érdemi indokot nem mondott, hogy mi ebben miért vegyünk részt. A kormányzat három különböző egyeztetésen három különböző dolgot mondott; a helyet sem tudta kétszer egymás után megjelölni, hogy hova megyünk; azt, hogy pontosan mit csinálnak a katonák, és ez mibe kerül, azt sem tudta elmondani. Amikor decemberben ennek az ügynek az etnogenezise előkerült, akkor arról hallottunk, hogy egy nagy nemzetközi koalíció részeként, a nagykoalíció által fizetve mennek oda magyar katonák; amiből az lett a vége, hogy máshova, más okkal és más támogatási összeget igényelve megyünk oda. Azt gondolom, magyar katonáknak ott akkor sincs keresnivalója, ha ez nem 10 milliárd forintba kerülne, hanem egy forintba se, de hogy ez egyébként 10 milliárd forintba kerül, mondjuk, az nem növeli az én pozitív elszánásomat ebben a kérdésben. Csak zárójelben szeretném megjegyezni egyébként, hogy a kurdisztáni szerepvállalás vitájának középső szakaszában még 20 milliárd forintról beszéltek, ami jó, hogy lecsökkent 10 milliárdra. Igazából szerintem egyébként mindegy is, hogy ez mennyi ‑ önök ebben a kérdésben nem szavahihetőek ‑, magyar katonáknak ott nincs keresnivalója, én pedig nem tudok megszavazni olyan törvényt, amely ezt a dolgot megalapozza.

A Liget Budapest projektről is sokat beszéltek ebben a Házban. Én nem akarom ezt a vitát kinyitni, és államtitkár úrral sem lenne tisztességes, ha ezt a vitát lefolytatnám, hiszen nem az ön területe, és emiatt nyilvánvalóan nem is kívánom ebbe a kellemetlen helyzetbe hozni. De azért mégiscsak megjegyezném azt, amit a környezetvédő szervezetek vagy akár az építészkamara különböző tagjai és szervezetei mondanak, hogy zöldterület és zöldterület között azért van különbség. Nem mindegy az, hogy a Ligetben meglévő, akár több száz éves parkkörnyezetet nevezzük zöldterületnek, vagy pedig a P+R parkoló fölé felhúzott gyepet vagy sétálóterületet nevezzük zöldfelületnek. Tehát egész egyszerűen nem ekvivalens ez a kettő egymással. Ezt csak azért fontos közölni, mert állandóan jönnek ezzel, hogy persze 60 százalékról 65 százalékra nő, és én nem vonom kétségbe a pozitív szándékot sem ebben a dologban, de azért mégiscsak azt szeretném elmondani, hogy azért ne tegyünk már egyenlőségjelet egy több száz éve működő biológiai rendszer, egy park, illetve egy parkoló tetejére felhúzott gyepszőnyeg között! Ez semmiképpen nem tehető meg. Ezzel együtt nyilván ennek a Liget Budapest projektnek számos más előnyét vagy hátrányát is fel lehetne hozni, de ehhez megint csak azt tudom mondani, hogy nem ennek a vitának a része, nem hoznám önöket ebbe a helyzetbe, hogy most erről beszéljünk.

Fontos megemlíteni az adósságkonszolidáció kérdését is. Számos esetben felmerült az, hogy vajon azok az önkormányzatok, amelyek zömében fideszes önkormányzatok voltak, és a rossz gazdálkodási gyakorlatnak köszönhetően, mondjuk úgy, direkt vagy pedig hibás, könnyen beláthatóan hibás döntéseket hozva adósodtak el, mennyiben érdemlik meg az adósságkonszolidációt, de hát ezen a vitán már túl vagyunk. Azonban mégiscsak azt lehet mondani, hogy erre is súlyos költségvetési források mentek el. Most ehhez képest nyilvánvalóan azokkal a településekkel szemben, amelyek egyébként nem gazdálkodtak rosszul, méltányosnak tűnik az a javaslat, amely itt előttünk van, csakhogy ezt megelőzte egy olyan dolog, hogy a magyar adófizetők pénzéből több olyan önkormányzatot stafíroztak ki, amelyek egyébként úgy bocsátottak ki kötvényeket feladatokra, hogy semmilyen módon nem látták annak a kötvénynek a finanszírozási módját, majd az állam ezt, mondjuk úgy, eléggé gavallér módon rendbe tette. Most ehhez képest nyilvánvalóan az ebben részt nem vevő települések többlettámogatása nem tűnik nekem méltánytalannak, tehát ezt semmiképpen nem venném ki, csak hát a történet nem itt kezdődik.

S lehet beszélni a közgyűjteményi dolgozók juttatásának emeléséről, amit én magam pedagógusként mindenképpen támogatok, hiszen fontosnak tartom a közgyűjteményi dolgozók tevékenységét. De általában lehet mondani számos olyan elemet is, amit én magam egyébként támogatnék. Csak az a baj, tudják, ezekkel a salátadolgokkal, salátatörvényekkel, amilyen itt előttünk van, már bocsánatot kérek ezért a profán hasonlatért ‑ ez egy humoristának a sajátja ‑, hogy ha van egy étel, amire csak nemmel lehet válaszolni, ez a finomfőzelék: ugye, egy finomfőzelék nem finom főzelék. Ha megnézzük, ez az étel zöldborsóból és sárgarépából áll főzelék formájában, és ha valaki valamelyiket nem szereti, akkor a végeredményét nem fogja szeretni.

(20.30)

Ha valaki ennek a salátatörvénynek sok elemét egyébként nem szereti vagy néhány elemét nem szereti, akkor sajnos az egész ehetetlen számára. Tehát amikor itt a javaslatban benne van egy tízmilliárdos kurdisztáni szerepvállalás, amiről azt gondolom, hogy semmilyen módon nincs helye a magyar politikában annak, hogy magyar katonák Kurdisztánban 10 milliárd forintért védjék a nem tudom milyen ügyet, amit nem tudtak nekem megfelelően megindokolni, és ha tetszik, akkor olyan módon nem tudtak megindokolni, hogy én, aki meggyőződéses pacifista vagyok, még csak meg sem kellett fontolnom azt, hogy ebben hogy szavazzak, mert teljesen természetes, hogy ilyen rezümé miatt nem szavazhattam ezt meg, nos, ha ez szerepel benne, akkor én ezt már nem tudom támogatni. Ha szerepel benne az a Liget-beruházás, amelyet a fővárosi zöldterületek iránt elkötelezett emberként nem tudok támogatni, akkor ezt nem tudom megszavazni.

És hiába vannak benne olyan elemek, mint például ‑ aminek én nagyon örülök, hogy szerepel benne ‑ a gyermekétkeztetés, a gyermekszegénység elleni harc egy fontos lépése, aminek nagyon örülök, hogy szerepel ebben, és nagyon szeretném ezt elmondani, hogy tényleg jó, hiszen ez a III. kerületben is probléma; hiába van benne, de együtt számomra ez a finomfőzelék nem finom főzelék, ez nem ehető. Kérem önöket ‑ tudom, ez régi gyakorlata a kormányzatnak, hogy olyan helyzetbe hozzák a képviselőket, hogy ilyen salátákat hoznak be, aminek az a vége, hogy valóban egy ehetetlen dologról mondhatok véleményt, hogy ehető vagy nem ehető, de próbáljuk meg egymást ne ilyen helyzetbe hozni. Mert ebben az esetben gyakorlatilag nincs más módja egy embernek, aki elfogadhatatlannak tartja egy törvényrész egyes elemeit, amelyet egyébként lehetne külön kezelni, nincs más módja, csak az egész leszavazása. Nincs más mód!

Ez sajnos nemcsak ebben az esetben látszik így, hanem rengeteg esetben van, sőt sok esetben a kormányzat akkor is követi ezt a gyakorlatot, amikor oda nem tartozó törvényeket von össze. Mert persze államtitkár úr mondhatja, hogy ezt kénytelenek együtt tárgyalni, hiszen a költségvetési törvény módosításáról van szó, ezt mégsem lehet behozni 15 tételben, ezt még akár el is fogadom. De sajnos a kormányzatnak gyakorlata az is, hogy oda nem tartozó törvények esetében teszi ugyanezt. Ezért kérem, államtitkár úr, fontolják meg, hogy ha nem is ebben az esetben, akkor a későbbiekben ezt a gyakorlatot mindenképpen módosítani fogják.

Ezzel együtt azt gondolom, hogy… ‑ ja, igen, elnézést, és még van egy utolsó eleme a történetnek, a BKV. Magam nagyon egyetértek azzal a kérdéssel, hogy önmagában nagyon jó, hogy ez az adósságátvállalás megtörténik. Én magam budapestiként ezt üdvözlöm, hiszen azt hiszem, hogy más módon nem lehet működtetni most a BKV-t, mint ami most történt. De az a kérdés, hogy mi lesz jövőre, mi lesz egy év, két, három, négy év múlva, a BKV működése nem termeli-e ki ugyanezeket az adósságokat. Államtitkár úr engem abban próbált megnyugtatni, és érzem a pozitív szándékot, hogy a kormányzat próbál azért tenni, hogy ez ne így legyen és egyeztet a fővárossal. De ehhez képest már döntöttek egy éve arról, hogy az agglomerációs közlekedést átszervezik, és döntöttek arról, hogy a BKV alvállalkozóknak adja ki az agglomerációs közlekedést. Mellesleg csak zárójelben: erről sem hallunk semmit, hogy ebben mi történik. Ehhez képest folyamatosan felmerül a pletyka, ami engem is mint III. kerületi képviselőt érint, hogy mi lesz a BKV buszgarázsaival, hiszen nyilvánvaló, hogy abban az esetben, ha a BKV kapacitásának jelentős részét kiszervezik, akkor ezekre a buszgarázsokra nincs szükség, többek között az óbudai buszgarázsra sem, ami a választókerületemben van.

De azért, ha megnézzük ezeket a szerződéseket, amelyeket a BKV előkészített és megkötött, akkor mégiscsak azt látjuk, hogy ezekkel az alvállalkozókkal önök magasabb áron kívánnak szerződni, illetve a BKV ellenében magasabb áron kívánnak szerződni, mint amit a BKV jelenleg kér. Azért felmerül bennem a kérdés, hogy amikor a BKV-nak egy átlag autóra 643 forintos átlag kilométeróra-költség jön ki, és a szerződésben pedig az alvállalkozókkal 663 és 746 forintos kilométerköltséget számolnak el, tehát az egyik esetben 100 forinttal, a másik esetben pedig 20 forinttal többet számol el az alvállalkozó, mint amibe a BKV kerül az országnak, akkor vajon mennyire vehető komolyan az az ígéret, ami arról szól, hogy a BKV nem fogja ezeket a költségeket újratermelni.

Az a probléma, hogy amikor a BKV-ra olyan szerződéseket kényszerítenek rá, ami garantálja a rossz működést, akkor nehezen elképzelhető számomra, hogy mondjuk, két év múlva nincs itt egy ugyanilyen törvény. Ezt pedig semmiképpen nem szeretném. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 24 2015.04.29. 7:43  1-30

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Igazából én arra szeretnék rátérni az elején ennek a mondókának, hogy miért kár nem szakmai érveket behozni ebbe a Házba. Én óvnék mindenkit attól, hogy a személyes vita irányába elvigye ezt a vitát, mert fel lehet tenni azt a kérdést néhány nappal egy trafikban bekövetkezett, sajnálatos gyilkosság után, hogy ki az a dinnyetermelő ebben a Házban, aki feleségének van trafikja, és akkor neki van-e joga bárkit kioktatni morálisan bármiről is. Vagy megkérdezhetném én is Staudt képviselőtársaimtól, hogy Moszkvában írták-e esetleg a hozzászólását, vagy maga találta ki. De ennek ellenére szerintem inkább jobb lenne azt az irányt képviselni, amit el is kezdtünk, és nagyon örülök, hogy a nemzetiségi­szószóló-társunk kitért a gyakorlati alkalmazására ennek a törvénynek, mert ez a leginkább fájó pontja ennek a résznek, azt gondolom.

Bármit beírhatunk ebben az ügyben, bármit leírhatunk arról, hogy ki kell majd kérni a nemzetiségi önkormányzatok véleményét, amikor egyébként ‑ ha már a görög szószólónál tartunk, aki nekem is személyes barátom, mondjuk így ‑ kíváncsi lennék, hogy például ezek a görög dokumentumok rendelkezésre állnak-e, és adott esetben megoldott-e ennek a kérdésnek a gyakorlati elintézése. Mert én nem vitatom senkinek a pozitív irányú szándékát ebben a kérdésben, de azért a valóság mégiscsak az, hogy amikor egy olyan nemzetiségi ember, aki szeretne nemzetiségi dokumentumokat kérni ‑ és ezt el is mondta kiválóan a szószóló úr ‑, a valósággal találkozik, akkor meg más a helyzet, mint egyébként bárkinek a szándéka ebben a Házban.

Tehát az egy fontos kérdés ‑ és szeretném, ha nem maradna lógva ez a gondolat ‑, hogy szükség volna arra is, hogy a kormányzat áttekintse azt, hogy vajon az intézményrendszer alkalmas-e erre. Nem gondolom azt, hogy itt generális javításokra, módosításokra van szükség, de azt igen ‑ és ezt kérem államtitkár úrtól ‑, hogy a vita kapcsán a későbbiekben tekintsék át, hogy hogy is van ez a helyzet, hogy flottul tud-e menni minden olyan módosítás, ami a Házon keresztülmegy ebben a kérdésben.

A másik ilyen kérdés: én nagyra értékeltem az előttem szóló Turi-Kovács Béla hozzászólását, részint egyet is értettem vele, részint a végkövetkeztetésében kevésbé, de azt kell mondjam, nagyon értékes gondolatok voltak. Sokszor hallgatva képviselő urat nekem mindig eszembe jut, hogy milyen jó, hogy ezeket a gondolatokat elmondja itt, azonban, ha egy kritikát elfogad tőlem ‑ és elnézést kérek, ne vegye megbántásnak -: nem mindig érzem azt, hogy egyébként a többségi álláspontban érvényesülnek azok a javaslatok, amelyeket képviselőtársam sokszor tesz, és amelyekkel én magam például egyetértek. Jó lenne, ha azt látnám, hogy adott esetben ezek nagyobb arányban érvényesülnének.

(10.30)

Például az is érdekes felvetés volt, amit Schiffer képviselőtársam ma kicsit polemizálva, kicsit egyetértve tett. Magam is szorgalmaznám azt, hogyha egy szövetkezeti jogszabály előttünk lenne és arról tudnánk beszélni. Remélem, hogy ez a pillanat is el fog tudni jönni.

De a témára visszatérve, én írtam, Gúr képviselőtársam öt konkrét kérdést, öt konkrét felvetést tett, és ezekre szeretnénk választ kapni ebben a vitában. Az egyik az, hogy mi az oka annak, hogy össze nem függő javaslatokat tárgyalnak. Ez annál is inkább lényeges, merthogy egyébként a kormány jogalkotási tervében is külön szerepelt eredetileg, azt hiszem, ha jól emlékszem, a 42. és 43. soron ez a két javaslat. Ez azért is érdekes, mert ha az ember kívülről nézi ezt a vitát, akkor kicsit úgy érzi magát, mint a Rejtő-könyvben a balett-táncos- és kazánkovácsképzés, hogy hogy került a csizma az asztalra. Tehát amikor valaki ezt a vitát kívülről nézi, és a vita egyik szakaszába kapcsolódik be, utána meg a másik szakaszába, akkor azt gondolja, hogy megbolondultak az emberek, akik itt beszélnek a dologról, mert két össze nem tartozó dologról szólnak.

A másik része az, amiről tegnap beszéltem a parlamentben. Nagyon nehéz egy döntéshozó sorsa akkor, amikor előtte van egy olyan törvény, amit egyébként szíve szerint tudna támogatni, én például ezeket az anyakönyvezési irányokat abban az esetben tudnám támogatni, ha látnám, hogy ez gyakorlatilag is itt megvalósul, míg előkerül egy másik, amit meg nem. Tehát ilyenkor nehéz a helyzet, és nem tartom elegánsnak, hogy ha a jogalkotásról szóló törvényt figyelmen kívül hagyom, és azt mondom, hogy egy eleganciát kérek számon, akkor nem tartom elegánsnak ezt a megoldást. Ha szigorú vagyok, azt tudom mondani, hogy nem tartom a jogrendszer szempontjából jónak azt, hogy önök folyamatosan ebben a dologban így operálnak.

Őszintén szólva, abban nekem vitám van Turi-Kovács Béla képviselőtársammal, mikor azt mondta, szerintem egyébként ez nagyon jó megközelítés volt, de mégsem értek vele egyet, attól tartok, hogy az nem salátatörvény, ha két törvényről van itt szó. Úgy gondolom, hogy ha két teljesen össze nem illő dologról van szó, akkor az ebben az esetben is lehetetlenné teszi azt, hogy ebben egy korrekt és homogén álláspont tudjon kikristályosodni, miközben értem azt, hogy sokkal rosszabb, hogyha hetven törvény esetében van ugyanez a dolog.

Én magam sajnos nem látom a kormányzat jogalkotási transzparenciáját, pontosabban látom abban, hogy a hetven törvénynél is van huszonöt oda nem illő, meg a kettőnél is van egy, ami nem illik oda. Ez volt az első kérdés.

A második kérdés az, hogy mi annak az oka, hogy gyakorlatilag sok szempontból más szabadsági szabályok vonatkoznak a közmunkásokra, mint a többi munkavállalóra. Ez volt a másik kérdés, amit Gúr képviselőtársam föltett, vagyis az, hogy például miért van az, hogy az alapszabadságon túli szabadságokat nem érvényesítik a közfoglalkoztatottakra. Ez egy konkrét kérdés, amire szerintem lehet válaszolni, miért gondolják azt, hogy nekik ez a szabadság nem jár. Azt értem, hogy a javaslat egyébként sok szempontból közelíti a jogokat a munkavállalók jogaihoz, de azért ettől függetlenül a helyzet mégiscsak ez ma.

A harmadik, erről Staudt képviselőtársam is szólt, hogy néhány esetben csökkentettek, rövidítettek határidőket. Ennek mi volt az oka? Két nap alatt mit lehet elintézni ebben az országban?

A negyedik ilyen kérés, amiről Gúr képviselőtársam szólt, hogy Péterfalvi Attila úrnak mi a véleménye erről a javaslatról, látta-e, egyetértett-e vele, volt-e bármilyen kritikája.

Az ötödik, ami a javaslatban kicsi előrelépésnek tűnik, hogy háromnapos képzéseket engedélyez a javaslat, hogy vajon milyen képzések ezek a háromnapos képzések. Tehát a munkaerő-piaci pozíciót javító képzések kapcsán el lehet azt mondani generálisan a képzések többségére, hogy háromnapos képzés? Mert akkor persze, jó ez a javaslat. De abban a szakaszban nem így van, hosszabb képzésekről van szó. Nem lehetne ezt a képzési időt egy nagyobb képzési időre kitolni?

Ezek voltak azok a konkrét kérdések, amikről Gúr képviselőtársam szólt, és a vita ezen szakaszában azért tartom fontosnak megismételni ezeket, hogy hátha vissza tudjuk terelni egy kicsit ezekre a konkrét kérdésekre a vitát, és erre nagyon szeretnék én is választ kapni, hogy mi a magyarázata az általunk feltett kérdéseknek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Gúr Nándor tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 36 2015.04.29. 7:07  31-48

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Ezen a vonalon haladnék tovább, amit Révész Máriusz képviselőtársam nyitott meg, és én is ezekre az előttünk álló pontokra koncentrálnék.

Engedjék meg azonban, hogy elmondjam, ha már az előbb arról beszéltem, mennyire helytelennek tartom a kormányzat azon általános gyakorlatát, amely szerint salátatörvényeket hoz be, hogy egy kevés paragrafust érintő törvény van előttem, mégis jónak tartom, hogy a minisztérium szakítva a kormányzat általános gyakorlatával, most behozott egy ilyen törvényt, ez az igazsághoz hozzátartozik. Azt gondolom, valóban sokat segíthet a követhetőségén és az állampolgárok számára a jogérvényesítésen az, ha külön látjuk az egyes törvények módosítását. Bár most csak egy három paragrafusról szóló törvény van előttünk, mégis azt gondolom, hogy ez a helyes megoldás. Ha korábban elmondtam a kritikámat, engedjék meg, hogy most elmondjam a pozitív megjegyzésemet: örülök, hogy ez most így szerepel előttünk, és nem hetvenkettedik részeként szerepel egy mezőgazdaságról, vagy egy kazánkovácsolásról szóló törvényben ez a javaslat, amely előttünk van.

Valóban nem hosszú, amiről szól. Az államtitkár úr elmondta, milyen célt szolgál. Azonban megkérdezem, hogy tényleg szolgálja-e ezeket a célokat. Szolgálja az ifjúságpolitikai célok érvényesítését az, hogy a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram tanácsának döntési jogköreit átadjuk az ezért felelős miniszternek. Itt nemcsak arról van szó, hogy egyedi támogatások lesznek a rendszerben, hanem arról is, hogy amiről eddig a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsa döntött, amely egy széles körű testület, összetételéről egy kormányrendelet határoz, azokról most a miniszter úr fog dönteni.

Azért is érthetetlen számomra ez a változás, és nem értem az okát, hogy miért van erre szükség, mert egy részről a tanács összetételének meghatározását kormányrendelet, illetve törvény mondja meg, ezeket önök tudnák módosítani. Másrészről pedig azért, mert a jogszabályoknak megfelelően a GYIA Tanács elnökét például a miniszter úr javaslatára nevezik ki, pontosabban a miniszter úr által javasolt személy a GYIA Tanács elnöke, tehát nincs akadálya annak, hogy érvényesüljön mind a döntések előkészítésében, mind annak a végigvezetésében a minisztérium szándéka. E tekintetben tehát úgy érezzük, hogy érthetetlen ez a passzusa ennek a törvénynek.

De hogy pontos legyen, azt mondja, hogy az alapprogram éves felhasználásának irányairól és arányairól ‑ szép irodalmi megoldás, ezt mindenképpen értékelem ‑, a pályázatok elbírálásáról, valamint az egyedi támogatási igény alapján a támogatás odaítéléséről az erre a célra létrehozott testület javaslatára a miniszter dönt. Tehát mind az elbírálásról, mind az egyedi támogatási igényről is, mindkettőről a miniszter dönt. Ha ez megvalósul, a GYIA előirányzata nem lehet más igazából, csak egy olyan miniszteri keret, amely egyébként külön soron szerepel a költségvetésben, kicsit meghatározottabb módon, mint más miniszteri keretek, és amelyet egy jogszabályok által felhatalmazott kör, de ez bármikor módosítható, készít elő. Tehát valójában ez egy önálló miniszteri keretté silányítja a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram intézményét. Én ezt az irányt nem tudom támogatni, nem értem, hogy miként szolgáljaazokat az ifjúságpolitikai célokat, amelyekről beszéltünk.

A 2. § paragrafus arról szól, hogy a Mobilitás Ifjúsági Szolgálatra vonatkozó jogszabályokat vezetik ki a törvényből. Ez nyilvánvalóan helyes is, hiszen, kitértek rá az előttem szólók, megszüntették ezt a rendszert. Az államtitkár úr beszélt arról, hogy egy új rendszert építettek fel. Nyilván az is helyes lenne, ha az új rendszert majd bevezetnék a törvénybe, de most ez mindegy, nem akarok nagyot álmodni, azonban fontos rögzíteni, hogy én például azzal sem értettem egyet, amikor ezt a rendszert kivezették. Attól tartok, hogy az átalakítás utólagos átvezetésével sem tudok egyetérteni, ezt nézzék el nekem. Ha egy döntés etnogenezisével nem tudok egyetérteni, akkor az utóéletével sem tudok. Ez egy ilyen logikai összefüggés. Ezzel együtt nyilvánvalóan helyes is, hogy ezt itt érvényesítik.

Azzal kapcsolatban, amit Révész képviselőtársam mondott, hogy egyedi támogatási igények előkerülnek, megfontolásra méltó érvek, azonban semmiféle olyan számot nem ismerünk, semmiféle törvényben sem és máshol sem jelennek meg azok a számok, amelyek e támogatási igények volumenére vonatkoznak. Könnyen megtörténhet az is, hogy a 60 millió forintra csökkentett GYIA-összeg jelentős részét ilyen egyedi támogatások fogják jelenteni, miközben a pályázati támogatások kevésbé. Nem gondolom, hogy ez lenne feltétlenül a cél, azonban ha tesznek egy ilyen javaslatot, amely arról szól, hogy ilyen egyedi támogatások legyenek ‑ nem biztos, hogy ördögtől való ez a javaslat, nekem nem tetszik, de nem biztos, hogy ördögtől való ‑, akkor szeretném, ha lenne mellette egy olyan javaslat, amely arról szól, hogy ezek az egyedi támogatási igények hány százalékát tehetik ki az eredeti programnak.

Az mégiscsak méltánytalan, ha előáll az a helyzet, hogy sokkal nagyobb része a támogatási iránynak az, ami egyedi kérelemre megy, mint ami a normál pályázati eljárásra. Mint abban sincs semmiféle garanciális elem, hogy ezek a támogatások valóban azokra az igényekre fognak menni, amelyekről Révész képviselőtársam beszélt, vagyis hogy olyan egyedi helyzetek kezelését fogják belőle megoldani, amelyek megoldása nem indokolt másként. Nos, ilyen garanciális elem sincs ebben az egyébként valóban nem túl hosszú törvényben.

Ha áttekintjük és azt mondjuk, hogy semmiképpen nem látjuk, miért szolgálja az ifjúságpolitikai célokat az, hogy a Gyermek és Ifjúsági Alapprogramot egy miniszteri keretre silányítsák le, másrészt nem látunk garanciális elemeket abban, hogy az egyedi elbírálású igények miként lesznek a helyükön ebben a programban, harmadrészt korábban sem értettünk egyet az ifjúságpolitikai rendszer átalakításával, így az átvezetésével sem tudunk egyetérteni, attól tartok, ezért azt tudom mondani, hogy a törvényt sajnos nem tudom támogatni ebben a formájában.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 70 2015.04.29. 2:06  49-88

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm. Nem akarok ebbe a hitvitába belemenni, de azért az egyik része ennek a kérdésnek a szavahihetőségről szól. Én pont kint voltam, és az interneten szörfölve rákerestem a saját választókörzetem hat darab óvodájára ‑ nem tudtam az összesre ‑, ami nem vitatja azt, hogy Révész képviselőtársam Kőbányán mást tapasztal, de például nálunk, Óbudán az a helyzet, hogy az önkormányzati óvodák három étkezést adnak: tízórait, ebédet és uzsonnát. Máshol lehet, hogy máshogy van.

Ez csak arra mutat rá egyébként, hogy ezt a kérdést azzal lesöpörni, hogy nem éheznek a gyerekek, mert hát, ahol nem kapnak reggelit, ott biztos, hogy kapnak az óvodában, nem lehet, hiszen vannak olyan óvodák, ahol valóban így van, és vannak olyan óvodák, ahol meg nem így van.

De ezzel kapcsolatban, ha már az állami és idézőjeles ingyenes étkeztetésről beszélünk, hadd osszam meg egy fogadóórámon tapasztalt élményemet ezzel kapcsolatban, és elnézést kérek, hogy a vitába ezt bevonom, de talán érdekes lehet, hogy mennyire oldja meg ezt a problémát. Arról panaszkodott a szülő, hogy gyakorlatilag a legtöbb gyermek olyan silány minőségű ételt kap, hogy kiiratkozott ebből a lehetőségből, és ő maga nem tud mit tenni, mert a minőségi problémáit az intézményvezető vagy a cég nem hallgatja meg, ugyanakkor viszont, mivel ő maga a támogatott körbe tartozik bele, ezért egész egyszerűen anyagilag nem teheti meg azt, hogy nem veszi igénybe ezt az étkezést.

Ezért azt fontos lenne azért leszögezni, hogy abban az esetben, ha mi valóban abban hiszünk ‑ én ebben kevésbé hiszek, de ha önök ebben tényleg hisznek ‑, hogy a most meglévő intézményrendszer egyébként képes a gyermekszegénység és a gyermeki éhezés ellen fellépni, akkor azért nem ártana ellenőrizni azt az intézményrendszert, hogy a gyerekek tényleg megkapják-e azokat a dolgokat.

Hadd utaljak csak arra, hogy önök folyamatosan arról beszélnek, az oktatási kormányzat arról beszél, hogy egészségesebbé teszik az intézményi menzákat, ehhez képest önök többet beszélnek erről, a jogszabályok pedig nem is nagyon születtek meg ebben a dologban, és a végrehajtatásuk sem történt meg. Kevesebb beszéd és több valóság! (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 86 2015.04.29. 9:49  49-88

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem akarom kihasználni az időt, csak néhány dologra hadd reagáljak, engedjék meg.

Az egyik kérdés, hogy én úgy érzem, hogy bár a PISA-felmérések ebben nagyon rossz eredményeket mutatnak, hogy mind a szövegértés, mind a matematikai kompetenciák romlottak az utolsó eredmény alapján, mégse hiszem, hogy ebben a Házban ilyen problémákat kellene feszegetnünk a képviselőtársaink kapcsán, ezt én nem tartom udvarias dolognak. Férfiemberként meg különösen nem. Persze, gondolom, lehet más ingerküszöbe az embereknek, tehát én nem vagyok ebben naiv, tudom, hogy vannak udvarias emberek és udvariatlanok; az udvarias emberek szerintem udvariasak, az udvariatlanok pedig udvariatlanok.

A másik része ennek a kérdésnek, ha a szövegértés már előjött. Volt egy érdekes beszélgetés az egyik rádióban, ahol azzal a kutatóval volt egy beszélgetés, aki annak a Tárki-kutatásnak volt a szerkesztője, amire a vitában önök hivatkoztak, aki elmondta egyébként, hogy nagy érdeklődéssel fogadta a kormányzat közleményét a Tárki kutatásával kapcsolatban, és különösen azért nőtt meg az érdeklődése a közvélemény-kutatás kapcsán, mert számos olyan irányra is kitért a kormány közleménye, ami egyébként nem következik a dokumentumból. Például a Tárki kutatásából kiderült, hogy a felső és az alsó decilis közötti különbség, vagyis hogy a leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti különbség sosem volt akkora az elmúlt időszakban, mint most. Ebből viszont az is következik, amiről Korózs képviselőtársam beszélt, hogy az alsó decilis szegénységi adatai azért elkeserítők, és arról beszélni tehát, hogy milyen kár, hogy erről bárki szót ejt itt a parlamentben, szerintem, mondjuk, nem lehet; jó, hogy ez a téma az asztalon van.

Valóban, a szegénység, a gyermekszegénység egy komplett probléma, és így a gyermekéhezés is. Én magam gyakorlati problémának tartom azt korábbi önkormányzati képviselőként most meg egyéni országgyűlési képviselőként, hogy és egyébként mi történik azokkal az intézményekkel, ahol az állam és/vagy az önkormányzat fizet azért, hogy a gyermekek étkezzenek, és gyakorlati problémának látom azt egyébként, hogy itt kiderült többek hozzászólásában, hogy gyakorlatilag fogalma nincs arról senkinek, hogy itt mi is a helyzet. Gyakorlati problémának tartom azt, hogy amikor arról beszélünk, hogy egészségesen kell a gyermekeknek táplálkoznia, akkor nekem két írásbeli kérdést és két azonnali kérdést kell tennem a szakminisztériumhoz azért, hogy végre felfogják ‑ és bocsánatot kérek, hogy erősen fogalmazok, de tényleg az a helyzet ‑, hogy több iskolában nem tartják be például azokat a rendeleteket és azokat a törvényeket, amit a kormányzat ebben a kérdésben hozott. És tényleg, körülbelül négy-öt felszólalásnak és parlamenti tevékenységnek kell elérnie azt, hogy egy olyan automatát elvigyenek egy általános iskolából ‑ itt a XVI. kerületről beszélek konkrétan, a Batthyány Általános Iskoláról ‑, ami egyébként minden rendeletet megszeg és minden jogszabályt megszeg, és amiről az az elvi álláspontja egyébként a kormányzatnak, hogy megismétli a törvényt, amit megszeg az illető intézmény, illetve a KLIK, amelyik ezt engedélyezi.

Nos tehát, amikor arról beszélünk, hogy ezeket a törvényeket a gyakorlatban végre kell hajtani; amikor arról beszélünk, hogy nem a szövegre van szükség arról, hogy egészséges legyen az étel, hogy nem megoldás a gyermekeknek az, hogyha ehetetlen ételt adunk nekik, akkor valóban, szerintem ez egy fontos kérdés. Az nem oldja meg a gyermekszegénység és a gyermekéhezés problémáját, hogyha egyébként olyan beszállítók végzik ezt a tevékenységet, amelyek, mondjuk úgy, nem ellenőrzött minőségű élelmiszert adnak a gyermekeknek. És ez nemcsak Magyarországon probléma, ez több helyütt is probléma, a világon szinte bárhol, ahol egyébként ilyen módon üzemeltetnek rendszereket, ez probléma, merthogy nagyon gyakran másodlagos piacnak tekintik az élelmiszer-forgalmazó cégek a közélelmezést, illetve az iskolákba szánt ételeket, és bizony-bizony, ha a kormányzat nem néz a körmükre, akkor nem tapasztalhatunk ebben a dologban előrelépést.

Nagyon örülök, hogy többen egyetértettek - Szász­falvi képviselőtársam is ‑ abban, hogy tisztán kell látni ebben az ügyben, de akkor felmerül a kérdés ‑ és erre, kérem, adjanak majd választ ‑, hogy majd mikor látunk tisztán ebben a kérdésben, mikor jön elénk egy olyan jelentés a közétkeztetésről, ami ezeket a kérdéseket megválaszolja, mert szerintem ezt is szívesen olvasnánk.

Ahogyan arról is lehetne beszélni, hogy hol vannak azok az integrált programok, amelyek a gyermekszegénységgel felveszik a harcot. Az biztos, hogy most, hogy előttünk van ez a javaslat, azt lehet látni, hogy szerintem jó irányba tettünk egy jó lépést, a kormányzat is jó irányba tett egy jó lépést. Azonban engedjék meg ‑ és bocsánatot kérek ezért a megközelítésért ‑, nem tudom nem látni azt a szaléziak és a III. kerületi önkormányzat által fenntartott helyet, ahová 150 gyermek tér be naponta, hogy reggelizzen. Én nem tudom nem látni. És most a III. kerületről beszélünk, tehát nem arról beszélünk, hogy egy hátrányos kistérségben mi történik, egy fővárosi kerületről beszélünk. Nem tudom nem látni ezt a helyet.

Őszintén szólva, engem nem is érdekel, hogy ezek a problémák mikor keletkeztek, és kinek a hibája ez a kérdés. Azok a gyerekek, akik most éheznek, nem is éltek akkor, amikor azok a korok voltak, amire önök visszahivatkoznak és visszamutogatnak. Nem jelenti azt, hogy nincs felelőssége senkinek ebben a kérdésben önökön kívül, félreértés ne essék, de azt igenis jelenti, hogy a jelen problémáira a múltra való visszamutogatás semmiképpen se megoldás. Én nem gondolom azt, hogy senkinek nincs ebben a dologban keresnivalója, azt gondolom, hogy igen, mindenkinek felelőssége ez a kérdés, aki ebben az országban kormányzott. De azért visszakérdezek: ugye, nem gondolja senki azt komolyan, hogy senki nem akarja ezt az ügyet megoldani? Hogyha én nem feltételezem önökről azt, hogy nem akarnak ezzel a problémával törődni, akkor, kérem, ne feltételezzék már a másik oldalról sem, hogy igen, bármilyen kormányzat, amelyik ezt megelőzően volt, direkt állított elő ilyen helyzeteket. Nem.

(13.20)

Éppen ezért a jövőbe kéne nézni, azzal kellene foglalkozni, hogy milyen következtetéseket lehet levonni azokból a hibákból, amelyeket akár önök, akár a szocialista kormányzat, akár az azt megelőző fideszes kormányzat, akár az azt megelőző szocialista kormányzat, akár az azt megelőző MDF-es kormányzat elkövetett. Úgy gondolom egyébként, hogy az, hogy ha önök hasonló hibákat vagy még súlyosabbakat elkövetnek kormányzásukban, mint amit akár a szocialista kormányzat elkövetett, nem enyhítő körülmény ezeknél a hibáknál, szeretném elmondani, hanem súlyosbító körülmény.

Van egy magyar mondás, de én inkább egy kínait idéznék. A kínai mondás úgy szól, hogy semmilyen folyóba vagy ugyanolyan folyóba nem lehet kétszer belelépni; a magyar mondás kicsit plasztikusabban fogalmaz, amit én most kevésbé szeretnék idehozni. Éppen ezért szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy önök se tegyék ezt. Ha önök azonosítanak olyan hibákat, amelyeket ez alatt az öt év alatt nem sikerült azonosítaniuk valami rejtélyes oknál fogva, akkor azokat ne ismételjék meg! Ha önök úgy látják, hogy elégtelen volt az az intézkedéssorozat, ami nyolc éven keresztül történt a gyermekéhezéssel kapcsolatban, akkor ne kövessék el ezeket a hibákat, hozzanak jobb törvényeket! Ne pipálják ki a feladatot azzal, hogy elmondják egy sajtótájékoztatón, hogy küzdeni kell azért, hogy a gyermekek egészséges ételt kapjanak az intézményekben, majd nem tesznek semmit azért, hogy ez így legyen, mert nyilván könnyű kiírni egy rendszert, de senkinek nem jut eszébe ezt ellenőrizni.

Ne gondoljuk azt, hogy demagógia arról beszélni, amikor éhes gyerekeket látunk, mert tudom, hogy vannak olyan önkormányzatok, ahol nagyon jól gondoskodó önkormányzatokról van szó, és megoldották azt, hogy a betérő gyermek kapjon reggelit; ahol megoldják az óvodapedagógusok ‑ én pedagógus vagyok, ismerem a kollégáimat, tudom, hogy áldozatkész, rendes emberek ‑, hogy ha bejön a gyermek éhesen, akkor is kapjon ételt, amikor egyébként neki ez nem járna, mert csak tízórai van, mert tudjuk, hogy ahol tíz zsemle van, ott lehet, hogy tizenkettőt is lehet adni.

Nem vitatom ezt, de azért ne gondoljuk azt, hogy ebben az országban ez mindenütt így működik! Ne gondoljuk, hogy nincsenek olyan térségek, ahol ezt nem oldották így meg! Ne gondoljuk ezt! Ne gondoljuk, hogy a gyermekéhezés nem probléma! Értem, hogy ezt lehet racionalizálni, meg lehet örülni, hogy most már háromszázzal kevesebb gyermek éhezik, én minden egyes ilyen eredménynek örülök. Higgyék el nekem, nagyon örülök ennek az eredménynek! De ne gondoljuk azt, hogy amíg van egy éhes gyermek is, addig mi jól végezzük a munkánkat! Se önök, se mi, senki nem végzi jól a munkáját.

Nem beszélve arról ‑ és kérem, ezt is fogadják el tőlem ‑, hogy az a gyermek, aki éhezik, és az a szülő, aki munkanélküli, ezek az emberek, akik elkeseredettségben élnek, őszintén érdektelennek tartják azt egyébként, hogy most éppen kihez lehet azonosítani ezt a problémát. Nem erről kell beszélni! Arról kell beszélni, hogy hogyan oldódik meg ez a helyzet.

Ezért kérem önöket, hogy minden olyan dolgot, ami erre irányul, támogassanak. Higgyék el, hogy én magam országgyűlési képviselőként biztos, hogy támogatom önöket abban az őszinte tevékenységben, ami a gyermekéhezés, a gyermekszegénység ellen történik, de azt is engedjék meg, hogy vannak olyan megfontolások, amelyek ezeket a képeket árnyalják, és ezeket pedig idehozzuk önök elé! Nem hiszem, hogy ez kidobott tíz perc, fél óra, egy óra, szerintem mindenkinek van erre két-három órája, hogy ezt meghallgassa, legrosszabb esetben annyi történt, hogy elmondtunk valamit, ami semmilyen hatással nem bírt, de a legjobb esetben pedig az történt, hogy néhány ember elgondolkodott, és jobb irányba ment ez a folyamat. Remélem, hogy ez történik. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 136 2015.04.29. 14:47  103-152

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány fontos dolgot azért jó, ha tisztázunk. Egyik oldalról, ha megbocsátanak, azt kell hogy mondjam, hogy Volner képviselőtársam és a Jobbik is hajlamos az EU-ra mindig szelektíven tekinteni, tehát azokat az irányokat, amelyeket pozitívnak gondol, elhallgatni, és amit negatívnak gondol, azt pedig kiemelni. Ez azért lényeges csak, mert ha előkerül az EU közlekedéspolitikája, akkor nem mehetünk el mellette egyébként anélkül, hogy ismertetjük az EU közlekedéspolitikájának az öt stratégiai fő irányát, amiben marha érdekes módon egyébként nem szerepelnek olyan irányok, amelyekről Volner képviselőtársam beszélt. Ezzel ellentétben viszont szerepel az, hogy a támogatásnak az EU-integrációt kell elősegítenie; a második pillére a szomszédos országokkal való együttműködés elősegítése; a harmadik az országokon belül kiegyensúlyozottabb térségi fejlődés elősegítése; a negyedik az emberi élet és a környezet védelme; az ötödik hatékony, piackonform gazdaság.

Tehát egész egyszerűen ne állítsunk valótlanságokat! Az Unió fejlesztéspolitikája ez. Ezt lehet értékelni, hogy ez nem jó. Ezen lehet vitatkozni, bár nem hiszem, hogy a parlament erre méltó hely, de valótlanságokat ne állítsunk!

Engedje meg, hogy emlékeztessem arra, hogy ha kisétál az 1-es villamos Árpád hídi villamosmegállójába, mondjuk, a budai oldalon, Szentlélek téri megállónak hívják, akkor ott egy táblát találhatott a felújítás kapcsán. Az volt odaírva a táblára sok minden információ mellett, hogy az Európai Unió fizette 91 százalékban. Ha ott egy tüntetést szerveztek volna ön és képviselőtársai, hogy ez milyen gyalázatos dolog, nyilván, mondjuk, nem talált volna sok követőre, de az az iskola, ahol tanítok, ott 100 százalékban az Unió fizette azokat a számítógépeket, amiről az informatikai oktatás folyik.

Én nem mondom azt, hogy minden tökéletes az Unió irányába, csak azt mondom, hogy sokkal jobban élnek a kritikák és ülnek a megfogalmazások, ha a valósággal vitatkozunk, nem pedig egy elképzelt valamivel.

Hasonlóan nem lennék Sallai Benedek képviselőtársam helyében, hiszen nagyon nehéz a dolga. Meghallgattuk azt, hogy hát az ő szavazatán múlik az, hogy 2018-20 között milyen fejlesztés fog itt megvalósulni, és hogy ha Sallai képviselőtársam nem támogatja, akkor itt, ha nem is nemzethalál, de biztosan egy kis közlekedési káosz fog bekövetkezni. Elnézést kérek képviselőtársamtól, magam nem biztos, hogy ennyire erősnek érzem a befolyását, de elnézést kérek, ha ebben tévedek. (Sallai R. Benedek: Megbocsátom.) Most bocsánatot kérek, hogy ezen ironizálok, de valójában azért arról van szó, hogy valóban helyes az, hogyha hosszú távú stratégiai fejlesztéseket és közlekedési fejlesztéseket megalapozó törvényeket, mondjuk, legalább konszenzusra törekedve tárgyalunk; aztán az, hogy ez nem jön össze, nyilván más kérdés.

Nagyon igaza van Boldog képviselőtársamnak, amikor arról beszél, hogy ezért aztán olyan megfogalmazásokat használjunk, ami figyelembe veszi, hogy itt hosszú fejlesztési időtávokról van szó, adott esetben akár kormányokon átívelő időtávokról. Ezért volt kár például az a hajsza és kampány, amit önök 2006-10 között folytattak a kőröshegyi völgyhíd kapcsán. De nekem nem tisztem megítélni, tekintve, hogy történelemtanárként biztos, hogy nem fogom elmondani, hogy a völgyhíd megépítése hasznos volt-e vagy nem volt hasznos, de arra ritkán közlekedőként azt el tudom mondani, hogy egyrészt valóban van egy kis mélység, amit át kell ívelni, másrészt a tényhez hozzátartozik, hogy 2001-ben fogadták el ennek a szakasznak a végleges tervét. Ezért is jó lett volna, hogyha 2006-10 között az a fajta kritikai él hiányzott volna az akkori Fideszből, ami ezt kritizálta, hiszen egy olyan fejlesztésről volt szó, amit egyébként az ezt megelőző kormányzat vagy kettővel megelőző kormányzat hagyott jóvá a műszaki tartalmakkal.

És persze az itt is igaz, hogy akik ezt a fejlesztést megszavazzák most, és adott esetben olyan helyzetbe kerülnek a későbbiek során, hogy ellenzéki térbe helyezik át a politikai tevékenységet, akkor nyilván kevésbé lesznek olyan helyzetben, hogy ezt kritizálni tudják. Ezzel mindenkinek szembesülnie kell.

Az, ami előkerült ebben a vitában, azért valóban igyekezzünk komolyan venni egymást. Ha igaz lenne az a fajta megközelítése több képviselőtársamnak, ami arról szól, hogy miért csak Simicska Lajos cége nyer, most meg egy másik, vagy miért kritizáljuk ezt, tekintve, hogy ezek magyar vállalkozások, tehát ha ez igaz lenne, akkor ez azt feltételezné, hogy ez a kettő magyar építési vállalkozás működik ebben az országban. Ami a furcsa szeszélye a sorsnak, hogy öt éven keresztül az egyik nyert, most meg elkezd a másik nyerni. Azért azt mindenki tudja, hogy ez nem így van. Tehát itt nyilvánvalóan azokat, akik korrupciót sejtenek ezek mögött, nehéz azzal elhallgattatni, hogy hát bizony transzparens beruházásokról van szó, amit, furcsa szeszélye a sorsnak, hogy először ez, utána meg az nyer meg, szinte azt lehet mondani, hogy csak ez a kettő beruházás. Ezt mindenképpen nehéz megmagyarázni. És a körbetartozások rendszere, a kormányzati építési beruházásokat övező korrupciós lehelet azért az elmúlt időszakban is ott van bizony, ami fontos lenne, hogy ne így legyen.

Vannak olyan országok Európában, ahol a közbeszerzések elnyerését mindenféle más egyéb feltételekhez is kötik.

(17.00)

Például Svédországban csak olyan cég nyerhet közbeszerzést, akik a svéd munkaügyi szabályokat érvényesítik, tehát magyarul olyan munkakörülményeket teremtenek és munkabért adnak, mintha svéd cégek lennének, akkor is, ha nemzetközi cégekről van szó. Ilyen értelemben azt kell hogy mondjam, hogy nagy hiányossága nemcsak ennek az előterjesztésnek, hanem általában a közbeszerzési szabályrendszernek, hogy semmiféle olyan másodlagos vagy kevés olyan másodlagos dolgot nem érvényesítünk a cégeken, amit pedig fontos lenne előírni akár az esélyegyenlőség tekintetében, akár a magyar munkahelyek teremtésében.

Adottnak vesszük, hogy egy cég munkahelyeket teremt, de valójában egy magyar beruházás kapcsán se írjuk ezt elő feltételként. Érdemes lenne a szaktárcának megfontolni azt a későbbiek során, hogy milyen ilyen puha vagy akár keményebb szabályokkal is szolgáljuk a közbeszerzésekkel a munkaerő-politikai eszközöket.

Hasonlóan nem akarok itt hosszan beszélni arról, hogy mi hiányzik ebből a törvényből, és tényleg nem akarok ezzel a gőggel jönni, hogy persze különbözők az egyéni képviselők meg a listásak; én még nem voltam soha listás országgyűlési képviselő, voltam egyéni önkormányzati képviselő és listás is, én érzékeltem a különbséget, de lehet, hogy én vagyok az egyedüli, ezt nem vitatom. De azért hadd mondjam azt III. kerületiként, hogy az M0-s körgyűrű északi szakaszának az ígérete kicsit olyan, mint a Mikulás, hogy az ember 4-6 évig hisz benne, aztán utána rájön, hogy nincs. Na, most az ott élők is, ugye hisznek ebben, hogy ott lesz körgyűrű, de aztán eltelt ez a 4-6 év, és rájöttünk, hogy nem.

Erre jó példa, hogy volt egy korábbi kormányzatnak egy meg nem valósult projektje, és bocsánatot kérek, hogy ezt előhozom, de talán tanulságos lehet: az „északi városkapu” projekt, ami arról szól, hogy miután megvalósul az M0-s körgyűrű északi szakasza, azt követően a HÉV békásmegyeri szakaszára egy P+R parkolórendszert és egy kiszolgálórendszert kéne telepíteni, hogy az agglomeráció közlekedése ne jöjjön be. És amikor nagy naivan megkérdeztem a szaktárcát, hogy akkor mi van ezzel, akkor az volt a válasz, hogy hát az mi, az a projekt. Most ezt nem kérem számon, mert ez a szakasz nem épült meg korábban sem, 6-8-10 éve nem épül meg, de azért ez nekünk nagyon fáj.

A törvényjavaslatra áttérve, és bocsánatot kérek, hogy elkalandoztam ettől, de úgy érzem, hogy fontos volt ez a kitérő, történelemtanárként a régészeti feltárások ügye izgat engem egy kicsit. Nem tartom jó iránynak egy korábbi törvényben azt, hogy lecsökkentették a feltárásra szánt időt, de a másik része is nyilvánvalóan érdekes, és nem akarok ebben a dologban egyoldalú lenni, mert hát ugye egy útépítés mégsem egy régészeti feltárás. Tehát ha utat építenek vagy egy fejlesztést valósítanak meg, most nem feltétlenül útépítésről van szó, bármilyen fejlesztést valósítanak meg, akkor azért a fő cél az, hogy ez a fejlesztés megvalósuljon, és ne évekig vagy évtizedekig tolódjon az a fejlesztés. Ezzel egyetértek. De azért mégiscsak érdekes lenne egy egyensúlyt találni, mert úgy gondolom, hogy jelenleg ez a szabályozás nem sikeres.

A régészeti feladatellátást két részre osztja a szabályozás. Az elsőben az engedélyben meghatározott teljes feltárás, a másodikban az azt követő szakasz történik. Amennyiben az első szakaszban már feltárás történt, ott a későbbiekben már nem lehet feltárást végezni. És előír egy speciális gyorsított eljárási lehetőséget, amelyről a kulturális örökségvédelemért felelős miniszter dönthet, elrendelhet feltárást abban az esetben, ha az előkerült lelet megóvása a kivitelezés hátráltatása nélkül nem lehetséges. Ez nyilván érthető és garanciális dolognak látszik, de annak fényében, hogy nem sokkal ezelőtt önök megrövidítették a feltárásra szánt időt, én úgy érzem, hogy a régészeti emlékek védelmére jelen pillanatban sem kiemelt, sem nem kiemelt beruházás kapcsán jelentős energiát nem tudnak fordítani az intézmények. Jelen pillanatban egy kicsit besöpörjük a szőnyeg alá ezt a problémát.

Egy nagyon kedves évfolyamtársnőmmel, egy kiváló régész kolléganővel találkoztam a napokban, aki szintén III. kerületi választóm, megkérdeztem, hogy hol dolgozik, ő dr., tehát egy komoly tudós volt, de azt mondja, hogy tanítónő. Meglepődtem ezen, és megkérdeztem, hogy miért. Azt mondta, azért, mert neki az volt a munkaköre, hogy kihúzzon egy fiókot, és ami ott van, azt katalogizálja. Ennek az az oka, hogy sajnos azok a múzeumok, amelyeknek az lenne a feladata, hogy ezeket a feltárásokat végezzék, amelyre önök kevesebb időt adtak, mint ami korábban volt, mellesleg szerintem az sem volt elegendő, nos, tehát ezek a múzeumok egész egyszerűen nem rendelkeznek akkora emberanyaggal, amely alkalmas arra, hogy ezeket a leletanyagokat értékeljék. Tehát van egy-két ember, akinek tényleg pusztán az a dolga, hogy amit valaha valamikor találtak egy építkezésen, azt felcímkézze, hogy ez nagyjából mi lehet. Tehát nem arról van szó, hogy értékeljen leletet, hogy ez a lelet egy nagyon fontos szarmata kincs vagy egy hetvenharmadik római dénár, tehát nem erről van szó, hanem egész egyszerűen, csak hogy felfogjuk, hogy mi történt. És tekintve, hogy a közgyűjtemények ilyen állapotban vannak sajnos, ezért aztán az az elvárás, hogy ezt promptan és gyorsan csinálják meg a múzeumok, és így zökkenőmentesen tudjon működni a beruházás, túl nagynak bizonyul nagyon sok esetben.

Ezért tartanám nagyon lényegesnek, hogy a jelenleginél és a szokásosnál lényegesen nagyobb gonddal viseltessünk ezért a területért. És én nem gondolom azt egyébként, hogy ez egy ősbűn, amit 2010 előtt senki nem követett el, hiszen ha belegondolunk, hagyományosan ez úgy működik, hogy aki fejlesztésben érdekelt, útfejlesztésben, bármilyen infrastrukturális fejlesztésben, az egy kicsit úgy gondolja, jó, hát ott vannak a romok, azok kit érdekelnek, aki meg ilyen bölcsész-történész mint én, azok meg azt gondolják, hogy hát ott vannak ezek a romok, milyen szépek, jó, hát az az út, az nem érdekes annyira. De hát azért valahol mégiscsak az a helyzet, hogy egyensúlyra kell törekedni.

Én úgy érzem, hogy egy kicsit kipipálják ezt a feladatot. A valóság pedig nem az, hogy megóvjuk ezeket a kincseket. Én értem, hogy vannak olyan kincsek, amiket be lehet temetni, el lehet raktározni az utókornak, hogy majd egyszer feltárjuk, és mehet az autópálya. De attól tartok, hogy a jelen rendszerben ennek a korrekt, szakmailag megfontolt értékelése nehezen tud megszületni. Ezért kérem, hogy ezeket a passzusokat mindenképpen gondolják át. Gondolják át azt, hogy ilyen könnyítési lehetőségeket adnak, vagy szerintem lehet egy másik oldala is a történetnek, hogy gondolják át, hogy megerősítik azt a kulturális rendszert, ami ezzel foglalkozik. És én bocsánatot kérek ezért a megközelítésért, mert nem olyan múzeumokról beszéltem, akik az átlagnál rosszabb helyzetben vannak. Én elsősorban olyan múzeumokat ismerek, akik az átlagnál jobb helyzetben dolgoznak, és hát sajnos itt is sok esetben a pályaelhagyásnak ez az oka, hogy senki nem raktárosnak megy egy doktori fokozattal. Ezt magam meg tudom érteni, de pont emiatt azért jól látszik az, hogy ennek milyen korlátai vannak. Én ezt semmiképpen nem tudom támogatni.

Az, hogy ha az első szakaszban feltárás történt, a későbbiekben ott nem lehet feltárást végezni. Szóval pont ez a baj, hogy az, hogy ha történész-régész kollégáim végeztek volna egy feltárást, ami nem tudott hatékony lenni az időhiány miatt, utána azt mondani, hogy minden rendben van, mindent kiástunk, győztünk, ezt nem lehet. Ezért kérném az előterjesztőt, hogy a régészeti szabályok kapcsán fontolják meg azt, hogy megváltoztatják ezt az eljárást, vagy kicsit puhítják, életszerűbbé tegyék, hogy semmilyen olyan régészeti kincs, ami jelenleg a földben van, és nem kerül feltárásra, ne vesszen el.

És hogy ennek mekkora jelentősége van, és nem akarok erről sokkal többet beszélni, nekem volt egy tanárom az egyetemen, aki régészprofesszor volt, és elmondta nekünk, hogy ő most beszélt arról, hogy ő mekkora régész, hogy így rábök a térképre, és rögtön egy sumér települést lát vagy egy Árpád-kori temetőt, de hogy alapvetően ennek a munkának a nagy része mázli. Tehát ha éppen valamit véletlenül feltárnak, akkor van a hatékony kulturális emlékek feldolgozása. És itt is igaz, hogy ha már felszántjuk a földjeinket azzal, hogy építünk rá, és ott találunk egy emléket, akkor nagyon-nagyon valószínű, hogy ezek az emlékek azért fontosak is lehetnek.

Kérem, ezen a szemszögön keresztül is nézzék ezt a törvényt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 146 2015.04.29. 2:01  103-152

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnézést kérek, nem akarom ezt a dialógust elvinni ebbe az irányba, csak azért fontos erről beszélni, mert az a baj ezekkel a kizárólagos megfogalmazásokkal, hogy miközben nyilván érteni vélem azt, hogy Volner képviselőtársam milyen kritikát fogalmaz meg, csak ezek nem igazak. Azt senki nem gondolja komolyan, hogy ha felépül ‑ bocsánatot kérek, ez az én mániám ‑, mondjuk, az M0-s körgyűrű északon, akkor azt kizárólag csak III. kerületi ember fogja igénybe venni, és ha Volner képviselőtársam arra jár, akkor letiltják róla. Vagy ha Y. ipari parkban, ahol nem tudom, milyen nemzetiségű cég megtelepedett, megépül egy autópálya, akkor mindenkit letiltanak róla, aki azon közlekedik. Világos előttünk is, hogy olyan infrastrukturális fejlesztésekről van szó, és az Unió olyan infrastrukturális fejlesztéseket támogatott, amelyek a közösség hasznára voltak.

Arról lehet vitatkozni és kell is, hogy ezek a pénzek itt érvényesültek-e jól vagy máshol érvényesültek jól. Erről lehet vitatkozni. Csak azt gondolom, ha ilyen kizárólagosságot állapítunk meg, akkor pont a problémát nem látjuk, vagyis nem arról vitatkozunk, hogy egy beruházásnak, a forrásnak jó helye van-e ott, ahova került, vagy nem, hanem arról vitatkozunk, ami valójában nem igaz ebben a percben.

S az is egy kicsit torz érvelés ‑ bocsánatot kérek a megközelítésért ‑, hogy persze nem írják le. Ezen az alapon, ha én önnek tulajdonítok valamilyen állítást, amit ön nem mond, és azzal ütöm agyon azt az érvét, hogy ezt nem mondta, hogy milyen ravaszul nem mondta, mert ha mondta volna, akkor leleplezte volna saját magát. Így nem lehet érvelni! Azt kérem, ha azonosítunk olyan problémákat, hogy nem helyesek az irányok, akkor azt kell mondani. Ha azt mondjuk, hogy az M4-es vagy bármelyik másik útnál nincs jó helyen akár az uniós, akár a magyar forrás, akkor találjunk helyette más helyszínt, és akkor a kritikánkat így fogalmazzuk meg. Szerintem így sokkal jobban ülne a dolog. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 204 2015.05.04. 4:19  203-204

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Majd’ 200 éve, 1815. augusztus 16-án született Bosco Szent János szegény családban. Kétéves volt csupán, amikor édesapja meghalt, így édesanyja egyedül nevelte fel három gyermekét. Már fiatal korában pásztorként kellett dolgoznia. Eleinte a helyi plébános tanítgatta, később a tandíjhoz szükséges pénzt nyomorúságos körülmények között saját maga kereste meg. 1835 és ’41 között végezte teológiai tanulmányait, ezt követően pappá szentelték.

Az oratórium animálására Don Bosco megalapította a Vidámság Társaságát azzal a szándékkal, hogy olyan játékokat szervezzenek, beszélgetéseket folytassanak, könyveket olvassanak, amelyek mindenki örömére szolgálnak. Három fő szabályuk volt: kerülni minden olyan beszédet és tettet, ami nem való a jó keresztényhez, eleget tenni az iskolai és vallási kötelességeknek, vidámnak lenni. 1842 februárjában húsz, ’46 márciusában már négyszáz fiú tanult nála. Az órákat eleinte a szabad ég alatt, Torino környékén sétálva tartották, majd amikor 1844 őszén Boscót a prostitúciótól fenyegetett leányok menedékének káplánjává nevezték ki, felettese két termet biztosított céljaira. Később e termeket kápolnává alakították át.

Munkája folytatására többször is akadályok hárultak, kitartását, amellyel küzdött, betegesnek minősítették. A termeket elvették tőle, így Bosco lakásokat bérelt, és ott folytatta a fiúk nevelését. Édesanyja is csatlakozott hozzá, és életének utolsó tíz évében az első szaléziánus gyermekotthonban dolgozott. Utóbb a városi hatóságok is felismerték Don Bosco kezdeményezésének fontosságát. Azt írta egy művének elején: „Két jelentős dolog van, amellyel az ördög megtéveszti a fiatalokat, hogy eltérítse őket az erényektől. Az első az, hogy hagyja, hogy azt higgyék, hogy az, aki az Úr szolgálatában áll, annak szomorú az élete, és messze nem szól minden a mókáról és örömről. Nem így van, kedves fiatalok.

(15.20)

Meg akarom nektek tanítani a keresztény életnek egy olyan módszerét, ami egyszerre vidám és boldog, igazi élvezetet, igazi örömöket hordoz. Pontosan ez a célja ennek a füzetnek ‑ írja -: szolgálni az Urat, és mindig vidámnak lenni.”

Don Bosco zenész volt és vallásos énekek szerzője is, különösen szolgálatainak első éveiben. Tudott hegedülni és orgonálni is tanult. Nagyon hitt a zene nevelő értékében. „Egy szalézi ház zene nélkül olyan, mint egy test lélek nélkül” ‑ szokta mondani. Ilyen értelemben a választókörzetemben működő szaléziak is Don Bosco legendás mondásának méltó örökösei, hiszen a III. kerületi szalézi házak is, ha tetszik, mindig zenétől, boldogságtól, vidámságtól hangosak.

Sokoldalúságára jellemző, hogy kielégítse a legszegényebbek tudásvágyát, még egy komédiát is írt a metrikus rendszerről, hogy azok, akik még nem használták a gyakorlatban, megértsék az új mértékrendszert.

Jellemző az is, hogy 1884-ben a torinói világkiállításon nyomdai műhelye hatékonyság terén második díjat nyert; és az is jellemző, hogy ő ezt nem érezte sikernek, mert első díjat remélt.

IX. Piusz pápa támogatta és irányította Don Boscót a szalézi rend megalapításában. Ő ajánlotta neki, hogy nevezze el társaságnak, lépést tartva a korral; hogy tegyenek fogadalmat, de ne ünnepélyes keretek között. Továbbá egyszerű öltözéket javasolt, lelkiekben pedig hatékony, de nem túl bonyolult gyakorlatokat.

A pápasága alatt jóváhagyta a Szalézi Társaságot és szervezeteit, a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményét és a Szalézi Munkatársak Egyesületét, amelynek első tagjai között volt ő maga is.

Tisztelt Ház! Lassan 200 éve született Bosco Szent János, és azt gondolom, hogy mind a szalézi rend, amely választókörzetemben, a III. kerületben, mind pedig Bosco Szent János példája mindenképpen előttünk lehet abban, hogy a nehéz szociális helyzetben lévő embereket, a gyermekeket fel kell karolni, és ez a felkarolás lesz az, ami kimozdítja őket ebből a helyzetből. Támogató és nem elutasító kezet kell feléjük nyújtani.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 98 2015.05.19. 1:53  97-100

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Több írásbeli és elhangzott kérdésben is szorgalmaztam már az 1-es villamos vonalának a meghosszabbítását az óbudai vasútállomásig. Ugyanakkor azonban több alkalommal e Ház falai között is és a sorokban is, amelyeket válaszul kaptam, mondjuk úgy, hogy megnyugtató, pozitív válaszokat kaptam, hogy valóban léteznek ezek a tervek, és valóban a kormányzat erre készül. Én magam is többször elmondtam, hogy a körzet képviselőjeként támogatom ezt a fejlesztést. Ugyanakkor azonban némi aggodalomra ad okot, hogy több helyütt azt lehet olvasni, hogy egy elektromosbusz-program ezt a fejlesztést veszélyeztetheti, illetve, hogy a kormányzat ezt a programot mégiscsak felülvizsgálja, miközben már korábban döntött arról, hogy nem vizsgálja felül, hanem fut is a program, és 2017-18 között meg is valósulhat.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos a III. kerület lakói számára ez a fejlesztés. Ezt több alkalommal elmondtam itt a Házban, és megbeszéltük már, hogy fontos, hogy az 1-es villamos meghosszabbítása az esztergomi vasútvonal fejlesztésével össze tudjon kapcsolódni, és fontos, hogy itt PPP-parkolók létesüljenek, és az is, hogy az agglomerációs közlekedést ez mennyiben segítené, az összfővárosi közlekedést is mennyiben segítené, és a III. kerületet is mennyiben segítené.

Kérdezem ezért államtitkár urat: konkrétan kitűzte-e a kormányzat a meghosszabbítás dátumát? Mikor kezdődik a projekt, ha igen, és meddig fog várhatóan tartani? Nagyjából milyen költségekkel számolnak, milyen műszaki tartalommal ‑ hát nyilván nagyjából ‑ valósul meg a beruházás? Történik-e PPP-parkolók építése? Illetve az esztergomi vasútvonal jelenlegi fejlesztéséhez képest valósítják-e meg a tervet, tehát összehangolják-e ezt a fejlesztést egymással? Köszönöm a válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 66 2015.05.29. 0:00  1-144

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak hogy ezek a számok ne lógjanak, önök példa nélkül álló módon csökkentették a tankötelezettséget 18-ról 16 éves korra, ennek rögtön volt hatása: bár a népesség adatai alapján az adott korosztály mintegy 3,5 százalékkal volt kevesebb az előző korosztálynál - a KSH adataiból idézek -, ehhez képest a szakiskolákban 9 százalékkal csökkent a beiskolázási adatok száma rögtön, a gimnáziumokban 4 százalékkal csökkent rögtön. Tehát önök olyan gyerekeket is elüldöztek az iskolákból, jóval nagyobb mértékben, akik egyébként a tankötelezettség alapján iskolába jártak volna. Ha arról is beszélnénk, hogy hány olyan gyermek nem iratkozott a felsőbb évfolyamokba, szakiskolába, szakközépiskolába és gimnáziumba, akit egyébként a 18 éves korig tartó tankötelezettség alapján beiskoláztak volna, akkor még nagyobb ez a fogyás.

Tehát egész egyszerűen az a tény, amit az államtitkár úr állított, az valójában nem tény, hogy a demográfiai adatoknak köszönhető a fogyás az iskolákban, ez nem igaz. Ezzel szemben ez a fogyás annak köszönhető, hogy önök példa nélkül állóan egyébként csökkentették a tankötelezettséget. Itt nem arról van szó, hogy a tankötelezettség korhatára, a 16 év példa nélkül álló, hanem az példa nélkül álló Európában, sőt a világon is, hogy ilyen folyamatot önök csináltak. Ezek az adatok a KSH ez évi adataiból származnak, én azt gondolom, hogy talán ennél egzaktabb adatok nincsenek is.

Ebből az következik tehát, hogy ha azt szeretnénk, hogy az iskolák gyermekekkel teljenek meg, ahhoz jó iskolarendszerre van szükség, és például arra van szükség, amit az MSZP korábban is állított, és most is mond, hogy növeljék a tankötelezettséget 18 éves korra. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 70 2015.05.29. 8:15  1-144

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Igazából kár volt képviselőtársam hozzászólása, a beszédében mintegy 9 percet áldozni erre a szubjektív történelemórára, amelynek keretében egyébként rendkívül ügyes precizitással, és ezért elismerésemet fejezném ki, mondta el a Fidesz-kommunikáció és Kubatov által legyártott blablákat, amiket itt hallottunk. Ha megengedi a kritikámat talán ezzel kapcsolatban, egy dolog kimaradt, hogy Gyurcsány a hibás, ezért csak 4-es fölét tudnék adni önnek, de azt gondolom, lehet még hová fejlődni.

Azt gondolom azonban, hogy akár saját magamat ismerve, aki gyakran jár a békási piacon, az embereket körülbelül annyira érdekli ez a blabla, mint macskát a vasárnap az Orbán-kormány garázdálkodásának ötödik évében. Azt gondolom, helyesebb lett volna, ha ebben a beszédben a 9 percet nem a kommunikációs feladvány 4-es fölé való megoldására és 1 percet Paks védelmére fordít képviselőtársam, hanem akár, mondjuk, fordítva csinálta volna. Szerintem ennek mindenki jobban örült volna, akár a paksiak is.

Ezzel szemben én a nemzetpolitikai részről szeretnék beszélni. Engedjék meg, hogy talán egy pozitív megnyilvánulással kezdjem a beszédemet. Az előző évi költségvetés során javasoltam a határon túli műemlék-felújítási program keretösszegének növekedését, javasoltam a határon átnyúló agrár- és környezetvédelmi feladatok támogatási összegének növelését, és javasoltam a külhonban szolgálatot teljesítő egyházi személyek jövedelempótlékának növelését is. Ezt a javaslatomat, az MSZP akkori javaslatait önök nem támogatták, ám ebben a költségvetésben mégiscsak szerepel. Azt tudom mondani, ezúttal köszönöm, hogy az általam jónak tartott célokat, egy év késéssel ugyan, de mindenképpen támogatásra méltatták. Ez mindenképpen előnye ennek a költségvetésnek nemzetpolitikai szempontból.

Ami hátránya, azt gyakorlatilag minden nemzetpolitikai előterjesztés kapcsán elmondjuk. Ha valaki a költségvetés sorai között nemzetpolitikát mint önálló előirányzatot keresne, akkor látja, hogy ilyet nem talál, hiszen számos helyen elszórva találhatók ezek a költségvetési pontok. Ez nagyban megnehezíti az átlátható vizsgálatát ennek a költségvetési alrendszernek, és a transzparenciáját is ennek a rendszernek. Mindig elmondjuk, hogy szükségesebb lenne egy egységesebb szabályozásra, egységesebb államigazgatási keretre ennek a területnek. Ezt soha nem méltatják.

Néhány javaslatomról, az MSZP néhány javaslatáról hadd beszéljek önöknek ezen a plénumon! Mindenképpen fontosnak tartjuk a Miniszterelnökség nemzetpolitikai tevékenysége támogatásának növelését. Javasoljuk, hogy az 1,2 milliárd forintról 1 milliárdra csökkentett előirányzatot növeljék meg, a terhe pedig ennek a Nemzetstratégiai Kutatóintézet. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet, azt gondolom, lassan már a politikai humor részévé kezd válni.

A róla szóló törvényjavaslat (Sic!) szerint a kutatóintézet feladatai: a magyarság kiemelkedő szellemi, kulturális és tudományos eredményeinek, hagyományainak, valamint társadalmi és gazdasági helyzetének elemzése, kutatása, azok koordinációja, valamint a társadalmi és gazdasági tér fejlesztése és a határokon átnyúló nemzeti összetartozás erősítése érdekében a magyar nemzeti erőforrásaink kutatása, elemzése és azok koordinációja. Nos, ez az, amiről nem szól a kutatóintézet. Ilyen munkát nem végez, ellentétben székely bált szervez, mangalicafesztivált támogat, és románoktatást szervez.

Mangalicafesztivált nagyon fontos volt szervezni, hiszen itt Szász Jenő igazgató úr azzal indokolta a fesztivál támogatását, hogy a mangalicára mint, nem tudom, entitásra talán, a román állam rá kívánta tenni a kezét, és most a mangalicafesztivál szervezésével jól megakadályoztuk. Azt gondolom, hogy erre azért itt semmi szükség nincs. Amikor rákérdeztünk, hogy hol vannak azok a kutatások, amiket a kutatóintézet végez, akkor azt a választ kaptuk, hogy ezek titkosak, mert az ellenség keze ide is be akarja tenni a lábát, és el akarja ezeket olvasni.

Igazából azt lehet mondani, hogy ezekhez a kutatásokhoz halandó ember nem nagyon tud hozzájutni. Ha valaki veszi a fáradságot, és felregisztrál az intézmény honlapjára, akkor a kutatások címét kaphatja meg, de a kutatásokat magukat nem. Erre semmi szükség nincs. Azt javasoljuk, hogy ezt a pénzt fordítsák valóban nemzetpolitikai tevékenységre, és az államtitkárság, aminek az a feladata, hogy ezekről döntsön, ossza szét, ahogyan ezt ő szeretné. Azt gondoljuk, ez nem egy rosszindulatú javaslat, hiszen a kormánynak adunk lehetőséget arra, hogy a saját forrásaival helyesen gazdálkodjon.

(14.10)

Csökken a határon túli köznevelési feladatok támogatása, illetve a határon túli egyházi köznevelési intézmények fejlesztésének támogatása is. Mi módosítani javasoljuk ezen előirányzatokat.

Továbbra sem megoldott az oktatási-nevelési támogatások kérdése. Immár harmadik éve csökkentett összeget kapnak a határon túli családok, eközben például Orbán Ráhel kedvenc szakácsversenyét több mint 614 millió forinttal támogatja a kormány. Azt gondolom, ebben a dologban talán az elmúlt­nyolcévezést is hagyhatjuk, hiszen a kedvez­ménytörvény 2002-es hatálybalépését követően igazából egy 22 400 forintos támogatásról beszélünk, és ezt a Fidesz-kormányzat csökkentette 17 200 fo­rintra. Olyannyira gyorsan tette ezt, hogy gyakorlatilag még a pályázati kiírást sem sikerült módosítani egészen az elmúlt évig, a pályázati kiírásban 22 400 forintos támogatás szerepelt, ám a pályázók csak 17 200 forintot kaptak. A mi rendszerünkben ez a támogatás egy felülről nyitott pályázati forma volt, amelyben a szükséges mértékben a költségvetés a 22 400 forintos támogatást biztosította a pályázóknak. Most is azt javasoljuk, hogy felülről nyitott legyen a rendszer, és amennyiben elég pályázó van, úgy a teljes összeget fizessék ki számukra.

A kormányzat azt mondta és folyamatosan ezzel takarózik, hogy átalakítja a rendszert. Már egy éve beszél arról a kormányzat, hogy átalakítja az oktatási-nevelési támogatások rendszerét. Jelzem ez ügyben, hogy az MSZP folyamatosan partner abban, hogy erről az átalakításról beszéljünk. Erre az államtitkárság ígéretet is tett, de gyakorlatilag sem a koncepciót nem láttuk, sem pedig ilyen előzetes kommunikáció nem történt. Ez már a második év, hogy beszélnek arról, hogy átalakítják a nevelési-oktatási támogatások rendszerét, de ez nem történik meg, a pénzt viszont nem fizetik ki. Gyakorlatilag az írásbeli kérdéseimben folyamatosan firtattam azt, hogy ezeket az összegeket - amelyekkel adós a kormány, hiszen a pályázók számára 22 ezer forintot meghaladó összeget írtak ki, és ehhez képest 17 200 forintot fizettek ki - mikor fizetik vissza. Erre azt a választ kaptam, hogy soha, hiszen ezt a pénzt nem kötelesek odaadni a pályázóknak.

Végül, utolsósorban szeretnék beszélni a Határtalanul-programról, amely szívemhez rend­kívül közel álló program. Ennek célja a határon túli magyarsággal kapcsolatos ismeretek bővítése azáltal, hogy lehetőséget biztosítunk arra, hogy magyarországi és külhoni fiatalok közötti kapcsolatok alakuljanak ki, hogy osztálykirándulásra menjenek a külhoni területekre a magyar iskolákból. 2014-ben 1,5 milliárd forint volt erre, idén pedig 1,2 milliárd forintra csökken ennek a programnak a támogatása akkor, amikor egyébként azt láthatjuk, hogy jelenleg sem elég a pénz arra, hogy mindenki elmenjen a külhoni vidékek meglátogatására, akik szeretnének. Az MSZP azt javasolja, hogy ez az összeg növekedjen.

Összességében elmondható, hogy a nemzet­politikai területen néhány előrelépés történt, több esetben az MSZP korábbi javaslatainak az önök által való beépítésével, ezzel együtt azonban egy átlát­hatatlan, nagyon szétaprózott intézmény­rend­szerről beszélünk, ahol a források elköltésére való rálátásra gyakorlatilag nincsen mód. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 20 2015.05.30. 8:58  1-52

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igazából a költségvetést megalapozó törvények között egy igazi gyöngyszemet is találhatunk. Én is a reklámpiac megváltoztatására irányuló szabályozást szeretném kiemelni, ugyanis olyan szabályozást alkot a kormány, illetve kíván alkotni a kormány, amely gyakorlatilag senkinek nem lesz jó.

A jövőben ugyanis a reklámügynökségek nem állhatnak szerződéses viszonyban a médiacégekkel, és nem kaphatnak bónuszokat sem a médiumoktól, ugyanakkor pedig az ügyfelek, akik ezek után közvetlenül fognak szerződni a médiumokkal, kötelesek lesznek 15 százalékot fizetni az ügynökségeknek. Felmerül a kérdés, hogy pontosan milyen munka után is fogják ezt fizetni, illetve miként lehet egy jogállamban kötelezően előírni egy díj mértékét.

Megdöbbentőnek tartottam Tuzson Bence képviselőtársam érvelését e tekintetben. Egyrészt korrupcióval vádolta meg a médiapiac szereplőit, amit én egész egyszerűen nonszensznek tartok, másrészt pedig azt a jogi nonszenszt, miszerint egy polgári jogi szerződésben kötelezően előírnak díjat, és kötelezik a szereplőket, és egy 20-25 év után gyakorlatilag kiforrott rendszert alakítanak át kötelező jelleggel, ezt azzal magyarázni, hogy a médiakereskedő cégek nem az ügyfelek érdekét képviselik, egész egyszerűen nonszensz.

Azért senki nem gondolhatja komolyan, hogy komoly piaci szereplők, multinacionális cégek, hirdetők sokszor tíz- és százmilliókat fizetnek egy olyan médiaügynökségnek, aki, úgy érzik, hogy nem képviseli az érdekeiket. Ne beszéljünk komolytalanságokat! Itt nyilvánvalóan arról van szó, hogy a kormányzat megegyezett a médiumokkal abban, hogy ők tudnak azon spórolni, hogy ezeket a bónuszokat, amit eddig a médiacégek fizettek a reklámügynökségeknek, ezentúl nem kell befizetni. Itt erről van szó. Nem jár jól sem a megrendelő, sem a közvetítő cég. Azok a cégek járhatnak egyetlen esetben jól, akik a nagy médiumok, akik jelenleg ilyen bónuszokat kell hogy fizessenek. Más ezzel nem jár jól, nem jár jól a hirdető sem.

Francia és román példát lehet mondani Európában, amikor ilyen szabályozás van, erre kitért az előterjesztő és Tuzson képviselőtársam is. Persze, nem akarok itt szómágiával élni, hogy tehát lehet mondani egy sor más európai országot, ahol ilyen szabályozás nincsen, tehát kettő van, több nincs, de mondjuk, erről ne beszéljünk. Inkább beszéljünk arról, hogy Franciaországban 20 százalékkal csökkent az ágazatban foglalkoztatott emberek létszáma a bevezetést követően, tehát embereket bocsátottak el ebből az ágazatból, vagy Romániában, ahol 15-20 százalékkal csökkent a médiapiac volumene a szabályozást követően. Tehát itt arról van szó, hogy abban a két országban, ahol ezt a szabályozást önökhöz hasonlóan bevezették, ott az egyik esetben embereket bocsátottak el, a másik esetben pedig a gazdaság egyes szegmenseit fogta vissza ez a szabályozás. Ilyen hatással járt ez. Máshol pedig be sem vezették.

Mit is jelent ez valójában? Magyarra fordítva, gyakorlatilag arról szól a dolog, hogy ha én szeretnék valamely reklámszerződést kötni, szeretnék egy terméket bevezetni a piacra, akkor eddig egy céggel kötöttem szerződést, aki gyakorlatilag számomra egy komplex szolgáltatást nyújtott, ebben adott esetben a reklám legyártása, egy egységes médiahirdetési portfólió volt benne, ahol én magam eldönthettem, hogy internetes formában vagy más formában, közterületi reklámok útján, televízió útján vagy más reklámhordozó útján reklámoztam a termékemet. Most innentől kezdve, az önök szabályozásának értemében ez a cég csak közvetítő céggé válik, akinek én kötelező vagyok 15 százalékot fizetni, de innentől kezdve én magam szerződök ezekkel a partnerekkel, ami azt jelenti, hogy nem egy céggel állok szerződéses viszonyban, tehát aki hirdetni szeretne, nem egy céggel fog szerződéses viszonyban állni, hanem mindenkivel, aki gyakorlatilag a reklámpiacon él és mozog.

Értelmezhetetlen ez a történet. Hiszen ha valójában komolyan gondoljuk azt, hogy itt valóban érdemi reklámtevékenységek folynak, akkor egy reklámkampány nem egy médium és egy reklámozó kapcsolata, hanem egy reklámozó sok médiumkapcsolata; újságok, televíziók, internetes felületek, közterületi felületek több cégének a kapcsolata. Gyakorlatilag azt mondani, hogy egyszerűbb, normálisabb és transzparensebb lesz a rendszer azáltal, hogy egy közvetítő cég gyakorlatilag semmilyen érdemi jogosítvánnyal nem bír, én, a megrendelő viszont kötelező vagyok többtucatféle szerződést kötni, és innentől kezdve rám hárul az a kötelezettség is, hogy ezeknek a szerződéseknek az utóéletét gondozzam, arról mindenképpen naivság azt gondolni, hogy ez egyszerűbb. Azt gondolom tehát, hogy ez a rendszer nem lesz jobb a megrendelőnek, nem lesz jobb a piac szereplőinek.

Gyakorlatilag eddig ezek a médiaügynökségek a megbízóikat képviselték. Egész egyszerűen az az állítás, hogy nem ezt tették, nonszensz, hiszen a médiaügynökségek piacán is hatalmas a verseny, ha valaki nem volt elégedett a médiaügynökségével, akkor egész egyszerűen mástól vásárolta meg ezt a szolgáltatást.

(9.50)

Ezen a piacon gyakorlatilag úgy avatkozik be a kormány, ami semmilyen módon nem lehet pozitív hatású. Nem véletlen, hogy a Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége egy közleményben tiltakozott a változástervezet ellen. Ők azt írják: „Az intézkedés életbe lépése a teljes reklámköltés csökkenését eredményezi, annak minden következményével a tartalom minőségére, valamint a kisebb médiumok esetében a reklámbevételek teljes eltűnéséhez is vezethet. Mind a média-, mind a hirdetői oldalra újabb jelentős költségek és kezelhetetlen adminisztrációs terhek hárulnak, és a piacon működő médiaügynökségek ellehetetlenülhetnek.”

Egész egyszerűen azt gondolom, hogy ez a szabályozás és az indoklása is rendkívül furcsa, figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy jelen pillanatban a médiaügynökségek helyzete nem olyan, mint Franciaországban és Romániában volt, amikor ők ezt szabályozták. Bár megjegyzem, minimum vitatható az, hogy ez a szabályozás mind Franciaországban, mind Romániában helyes lett volna. Egyáltalán nincs olyan monopolisztikus helyzet a médiaügynökségek terén, mint Franciaországban és Romániában volt.

A szabályozást követően a hirdetők költségei mindenképpen nőni fognak, hiszen innentől kezdve a szerződéskötés és a szerződések ellenőrzése is a hirdető dolga lesz, tehát mindenképpen csökkenni fognak a hirdetésre szánt források, miközben a hirdetők terhei tovább nőnek, plusz még a 15 százalékos kötelező díjat is ki kell fizetni, de gyakorlatilag nem tudjuk, hogy mire. Ráadásul azt gondolom, hogy ez a 15 százalékos díj, ez a hatósági árképzés mindenképpen teljesen versenyellenes, és nem engedheti meg a feladatok mennyisége és a minőség alapján differenciált ügynökségi árképzést, ahogy a teljesítményalapú díjazást sem. Tehát amikor arról beszélünk, hogy a polgári jognak milyen alapelvét sérti a jelenlegi helyzet Tuzson Bence szerint, akkor valójában arról van szó, hogy egy tökéletesen jogellenes hatósági árképzést akarnak bevezetni, amely a polgári jog valamennyi szellemiségével ütközik.

Az a mennyiségi bónusz, amit kivezet a törvény, vagyis amit jelen pillanatban mint nagy megrendelők, a médiacégek bónuszkedvezményt adnak a megrendelőiknek, gyakorlatilag ebből éltek ezek a cégek. Hát ez is példa nélkül való. Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy önök a nagy médiacégeknek kedveznek ezzel a szabályozással, hogy csökkentik az ő költségeiket.

Számos kérdés merül fel. Kérdés, hogy egyáltalán mi van a szabályozás mögött. Kérdés, miért gondolják azt, hogy kedvezni kell a nagy médiacégeknek, miközben nem kedveznek ezzel a szabályozással a megrendelőknek. Kérdés, hogy egyáltalán átgondolták-e a szabályozást. Várjuk ezekre a kérdésekre a választ. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 157 2015.06.09. 2:05  126-163

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából ennek a vitának a jelentős része abból származik, hogy mind a törvény, mind néhány fél is rosszul használ fogalmakat. Azért szeretném kifejezni azt, hogy az államtudomány és a közigazgatás-tudomány nem ugyanaz a dolog. Ebből adódóan jó lenne, hogy ha a törvény valóban a közigazgatás egységes szemléletéből fakadóan akarja a reformját megvalósítani, akkor nem az államtudomány kifejezést használná, amit ebben az esetben nem is kellene használni. Megfontolásra ajánlom azt a szempontot, hogy a későbbiek során pontosítsák ezeket a kifejezéseket, mert akkor lehetséges, hogy ha önöknek nem céljuk az, amiről Hiller képviselőtársam is beszélt, akkor esetleg jobbá tudják tenni a törvényjavaslatot.

Azonban arról is szólnék, hogy az az egységes közigazgatás, amiről Hoffmann képviselő asszony beszél, valójában nem létezik, ilyen nincs, nem is értem, hogy hogy lehet erre a következtetésre jutni. A közigazgatásban számos pozícióról beszélünk. Például a közoktatási szörnyszülöttben a tanárok vannak többségben ‑ egyébként helyesen is ‑ a pozíciókban, és vannak számos más közigazgatási területek, ahol pedig szakvégzettségű emberek ülnek, a szakigazgatási területeken nyilvánvalóan.

Ebből az következik tehát, hogy a jelen rendszer sem követeli meg azt az egységet, ami nem is létezik egyébként és amely kialakíthatatlan, sőt nem is jó, ha kialakul, és ilyen értelemben hiba is csak a jogászokra leszűkíteni ezt a területet, hiszen a szakigazgatásban alapvetően nem jogászok, hanem az adott szakma értő tudói ülnek, akik közigazgatási alapvizsgát, majd később közigazgatási szakvizsgát tesznek, hogy el tudják látni a munkakörüket.

Szeretném jelezni tehát, hogy amiről Hoffmann képviselő asszony beszélt, az egyébként így van ebben az országban, nagyon régóta működik ez a rendszer, ez a két vizsga, alapvizsga és szakvizsga az, ami egységesíti a szükséges közigazgatási elvárásokat, és egyébként pedig a szakmai munkához szükséges szakmai kompetenciákat máshogy művelik. Ha tetszik, akkor például a gyógypedagógiai területen a központi államigazgatásban nyilván nem jogász, hanem gyógypedagógus dolgozik. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 183 2015.06.09. 9:47  176-197

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy először is a kétségeimet is megosszam önökkel és azokat az irányokat is számba vegyem, amik mindenképpen támogathatók a javaslatban, merthogy mind a kettő akad, talán azt mondom, hogy szép számmal.

Az első ilyen kérdés mindenképpen a világörökségi várományos helyszín kapcsán; mindenképpen a III. kerület képviselőjeként azt tudom mondani, hogy rendkívüli módon üdvözlöm azt, hogy a Római Birodalom limes területére vonatkozó javaslat a Közlönyben meg is jelent és egy kiemelt cél lesz ennek a kezelése. Erről már sokat beszéltünk a Házban, nem is akarok erről huzamosabb ideig szót váltani, de fontosnak tartom azt, hogy a III. kerülethez is köthető római emlékek, akár az említett Hadrianus-palota kérdése, akár az Óbudai-sziget felújításának általános ügye haladjon, akár a kerületben szép számmal található, a limeshez köthető és aquincumi romokhoz köthető emlékekkel történjen valami. Én magam nagyon üdvözlöm azt, hogy a várományos helyszínek között ez kiemelten szerepel, és én mindenképpen üdvözlöm azt, hogy ha ez a beruházás meg is valósul, hiszen azt gondolom, hogy itt olyan kulturális értékekről van szó, amelyek védelme mindenképpen nagyon-nagyon fontos.

Ezzel együtt azt gondolom, hogy mindenképpen igaz az is, ami az eredeti jogszabályban szerepel, hogy a világörökségi és a várományos terület védelme és a fennmaradását szolgáló értékőrző használata közérdek. Ez mindenképpen lényeges dolog.

Azért fontos leszögezni, hogy ez közérdek, mert én érzek abban némi veszélyt, hogy bár nyilvánvalóan az is igaz, hogy nemcsak az állam feladata ezt a közérdeket megőrizni, ezeknek a helyszíneknek a megmaradásáért dolgozni, hanem gyakorlatilag mindenkié, a közösségünké és az önkormányzatoké is, magánszemélyeké és az államé is, de mégis azt gondolom, hogy mivel közérdek, ezért az állam felelőssége az, hogy a törvényben szereplő kötelezettségeket mindenképpen ellássa, azaz biztosítsa azt is, hogy a helyszín megőrizze az eredeti értékeit, egységes látképét, történeti környezetbe ágyazott, illetve egyedi megjelenését, és így tovább, amit a törvény előír.

Ez mindenképpen tehát olyan kötelezettsége az államnak, ami, azt gondolom, hogy ezen szabályozás után is fennmarad, ezért én magam azt gondolom, hogy ezt a javaslatot akkor tudjuk támogatni, hogyha ezeket a feladatokat nem veszélyezteti.

(21.30)

Vannak a javaslatban olyan dolgok, amikről azt gondolom, hogy egy módosító javaslattal vagy néhány módosító javaslattal tisztába lehet tenni, és vannak olyanok, amik, azt gondolom, hogy támogathatók mindenféleképpen.

Hadd emeljem ki egy olyan elemét ennek a szabályozásnak, ami elgondolkodtató, talán azt lehet mondani, hogy átgondolandó lenne, hogy mégse ez szerepeljen, ami a javaslatban benne van. A világörökségi várományos helyszínek kapcsán a várományos helyszín javasolt védőövezete kapcsán önök azt írják, hogy indokolt esetben jelölik ki ezt a védőövezetet. Én azt gondolom, helyes lenne elgondolkodni azon, hogy ezt nem indokolt esetben, hanem mindenképpen kijelölik, tehát védőövezete mindenképpen van a várományos területeknek is, hiszen fontos az, hogy pontosan ez a védőövezet az egyik olyan eszköz, amelyik ezeket a várományos területeket meg tudja óvni azoktól a behatásoktól, amelyektől meg kell őket óvni.

Ezzel együtt azt gondolom, hogy nem ördögtől való az az irány, ami a törvényben szerepel, vagyis hogy a várományos helyszínekre vonatkozóan más szabályozások történjenek, mint a világörökségi helyszínekre vonatkozóan. Ez, azt gondolom, hogy teljesen racionális irány, hiszen teljesen logikus a kormányzat azon érvelése is, amely arról szól, hogy két különböző dologról beszélünk. Egyáltalán nem biztos az, hogy ami várományos helyszín, az végül világörökségi helyszín is lesz. S az is teljesen igaz, ami a törvényben szerepel, hogy a törvény ereje önmagában kevés ahhoz, hogy a világörökségi helyszínek integritását biztosítsa, ezért nagyon sok embernek sokat kell tennie.

A részletes indokolás kapcsán azt tudom mondani, hogy számos olyan eleme van a törvénynek, amit mi támogatni tudunk. Támogatjuk azt az irányt, hogy kétirányú szabályozás legyen, más szabályozás legyen a világörökségi várományos helyszínre és más a világörökségi helyszínre, azt viszont nem támogatjuk, hogy a világörökségi várományos helyszín gyakorlatilag teljesen felpuhuljon, ezért mindenképpen szeretnénk azt, hogy a védőövezetre vonatkozó szabályok a várományos helyszínnél is életben maradjanak.

Mindenképpen azok az adminisztratív könnyítések, amelyeket államtitkár úr felsorolt ‑ én magam nem ismételném meg ezeket ‑, azt gondolom, megfontolásra méltóak, tehát azt hiszem, hogy ezek reális felvetések lehetnek, és ezek azok a könnyítések, amelyeket a Szocialista Párt tudna is támogatni. Javaslom azonban, hogy az 1. pontban kiemelt irányokat azért fontolják meg.

A világörökségi szakértő kapcsán azt gondolom, hogy itt sem az ördögtől való az, amiről a javaslat szól. Igazában arról lehetne beszélni, hogy persze miért nincs ilyen szakértő, hogy mindent megtettünk-e annak érdekében, hogy legyen, de azt tudom mondani, hogy szerintem ezek a feladatok megoldhatók a szabályozásban rejlő megoldással is, ilyen értelemben tehát azt hiszem, hogy ez a szabályozás is mindenképpen indokolt.

A gondnokság kijelölése kapcsán azt gondolom, hogy ez egy olyan irány, amit mindenképpen támogatunk, hiszen életszerű, hogy így oldják meg ezt a feladatot, és helyes is, hogy ez a gondnokság kijelölésre kerüljön.

Igazából azt gondolom, hogy a jegyzékre vonatkozó és annak felújítására vonatkozó ötéves szabályok is mindenképpen támogathatóak lehetnek, tehát ez is egy olyan rendszert alkot, amelyet mi működő rendszerként tudunk elképzelni. Azonban ettől függetlenül fontosnak tartjuk azt, hogy azok a helyszínek, amik a világörökségben várományos területként szerepelnek, mindenképpen meg tudják őrizni azokat a tartalmakat, ami alapján ők várományos helyszín lettek, ne fordulhasson az elő, hogy azért esnek ki helyszínek a világörökségből, mert a szabályok felpuhulása lehetőséget ad arra, hogy ezek a várományos helyszínek gyakorlatilag sérüljenek és így megszűnjenek alkalmasak lenni arra, hogy a világörökség részét képezzék.

Érdekes, hogy tényleg minthogyha egy kicsit az én választókörzetemre is írták volna ezt a javaslatot, mert a másik része, a zajártalommal kapcsolatos felvetés is érinti a III. kerületet. A III. kerülethez kötődik az ország egyik legfontosabb könnyűzenei fesztiválja, a Sziget Fesztivál, az Óbudai-szigeten van, s itt a III. kerület lakossága számos esetben pró és kontra is megütközik egymással abban, hogy jó-e ez a fesztivál vagy nem jó a fesztivál. Van, aki nagyon szereti a fesztivált, hiszen arról van szó, hogy itt rendkívül fontos országimázs-építő lehetőség ez a III. kerületnek és az országnak is, hogyha ezt megtartják, mások pedig arra hivatkoznak, hogy ez akkora zajártalommal, illetve környezeti ártalommal jár, ami már-már elviselhetetlen sokaknak.

Az igazságot itt nagyon nehéz megtalálni, ám mindenképpen fontosnak tartom azt, hogy a zajártalomra vonatkozó szabályozások azért jelentősen ne puhuljanak föl.

Azt értem, hogy azt mondja a törvényjavaslat, hogy ha betartják ezeket a szabályokat, akkor ne lehessen arra hivatkozni, hogy jogsérelem következik be, ám azért nagyon fontosnak tartom azt leszögezni, hogy azért mégiscsak egy város működéséről van szó, ahol az ott lakók igenis hivatkozhatnak olyan érdekekre, amelyek az ott élésükben fontosak, és ezért a zajártalom rendkívüli módon jelentős is tud lenni. Ezért kérem államtitkár urat, hogy akkor, amikor arról beszélünk, hogy ezeket a szabályokat felpuhítjuk, akkor itt azért azt a felelősséget vegyük észre, amit mindenképpen e szabályozás felpuhítása jelenthet.

Összességében azt tudom mondani, hogy kicsit kétlelkű vagyok az előttünk lévő törvényjavaslat kapcsán, szép számmal vannak benne olyan elemek, amelyeket mindenképpen támogatok. Maga az irány szerintem nem ördögtől való, tehát ha tetszik, akkor a szabályozás iránya számomra mindenképpen elfogadható. Abban az esetben tudjuk támogatni a javaslatot, hogyha azon kétségek eloszlása megtörténik, amik arról szólnak, hogy a várományos helyekkel kapcsolatos szabályok túl puhák lesznek és akkor, hogyha komolyan megfontolják azt, hogy milyen védelmi garanciák tudnak a várományos területekhez is beépülni.

Ezt várjuk, erre még van idő, nyilván, a vitában, ennek fényében fogjuk a szavazási magatartásunkat kialakítani. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 191 2015.06.09. 5:54  176-197

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha lehetek olyan bátor, hogy este tíz óra után egy kis filozófiával fárasszam önöket, akkor azt tudom mondani, hogy Szókratész vitája a szofistákkal sok esetben abból állt, hogy Szókratész azt mondja, hogy a fogalmak azonosak önmagukkal. Ebből van egy következmény, hogy tehát, ha valami nem más, akkor az nem az. Tehát én érteni vélem, amit államtitkár úr mond, hogy ha egy világörökség-várományos helyszín az világörökség-várományos helyszín ‑ és itt jön be a képbe Szókratész ‑, akkor az nem világörökségi helyszín; ha jól foglalom össze ezt az érvelést.

Ezért mondtam én azt, hogy az MSZP álláspontja az, hogy nem ördögtől való ez az úgymond okoskodás, ez a logikai menete ennek a jogszabálynak, még akkor is, ha azt tudom mondani, hogy nekem vannak aggályaim a jogszabállyal kapcsolatban. Ezt majd látjuk, hogy tud-e változni vagy nem tud változni, de a törzse ennek a változásnak, azt gondolom, hogy egyébként nem ördögtől való megközelítés, ha tetszik, egy 2500 éves megközelítésről beszélek.

Ezért segítené az ellenzéki kommunikáció fókuszát is, ezt Ikotity képviselőtársamnak mondanám, ha kicsit a valóságról beszélnénk, tehát a zajártalom kapcsán nem hoznánk ide az urbánus zajártalmat, amikor az előterjesztés világosan nem erről szól, hanem arról, amiről itt volt szó, hogy egyes fesztiválok milyen zajártalmat jelentenek. Ebben magam is osztom azt a kétségemet, és arra kérem államtitkár urat, hogy ha ez a szabály érvénybe lép, akkor azért arra figyeljenek oda, hogy megfelelően kell ezt alkalmazni, mert ez tud jelentős feszültséggel is járni, miközben én magam nem vitatom el a jogot arra vonatkozóan, hogy az országnak egyébként hasznos fesztiválokról is szó lehet.

(22.10)

Tehát itt pró és kontra ütköznek egymással érvek, én nem mondom azt, hogy ebben csak organikusan egy igazság létezik, nyilván ha egy ilyen felelősséget vesz a kormány magára, akkor ez ezzel is jár, de nem kevernék bele urbánus zajártalmat, zajtérképet, meg nem tudom, még mit ebbe a vitába, semmi értelme nincs erről így beszélni, nem is erről szól ez a javaslat. (L. Simon László: Ez így van!)

Ha tetszik, azt tudom mondani, hogy a kritikám nekem is arra vonatkozik, amit többen óvatosan feszegetnek, hogy jó, jó, de mi lesz ezekkel a várományos helyszínekkel, és itt felmerült a vitában egy kérdés, és jó lenne, ha államtitkár úr erre tudna a zárszavában mondani valami megnyugtatót, hogy olcsóbb lesz ez a történet.

Ha jól gondolom, hogy a kormány kijelölte ezt a tíz helyszínt, ugye, ebben a dologban megint csak látható, hogy ezek ki lettek jelölve. Ez valamiféle forrást, nyilván ráfordítást mindenkire vonatkozóan jelent.

Nem mindegy, hogy ezeket a forrásokat mire költjük el. Ha én jól értem ‑ és ebben tényleg kérnék egy megerősítést vagy egy cáfolatot ‑, itt arról van szó, hogy azokat a forrásokat, amelyek erre rendelkezésre állnak, nem a korábbi jogszabálynak megfelelő módon költik el, ha nem kell ezeket a tervezéseket megcsinálni, hanem másra fog elmenni. Tehát valójában akkor a kérdésem másként fogalmazva az, hogy jelent-e forráskivonást a szektorból vagy nem jelent forráskivonást, ez engem például megnyugtatna, én ezt úgy értelmezem, hogy nem jelent kivonást, de akkor ha ezt meg is erősítené. Ilyen értelemben ez a takarékosságra mindenképpen egy érv, és az én szavazatomat mindenképpen meghatározná az, hogy ez önmagában jelent-e kivonást vagy nem jelent kivonást a szektorból.

A másik, ami arra vonatkozik, ez a jogszabály is leírja, vagy az indokolás is leírja pontosabban, és a vitában is előfordult, hogy önmagában ez a jogszabály sem garancia úgymond semmire. Tehát hiába fogalmaz meg a jogszabály olyan célokat, amit szerintem itt mindenki oszt, adott esetben azért simán előfordulhat az, hogy a meglévő világörökségi helyszíneink se olyan állapotban vannak, amiben kellene, és simán előfordulhat az is, hogy egyébként bárkinek a szándékából adódóan ezek a kijelölt helyszínek is rosszabb állapotba kerülnek.

Ezt nagyon fontos leszögezni, hogy azért az nem jó, hogy azok a szabályozások, amelyeket mi hozunk, segítik ezt a folyamatot. Mindenképpen azt szeretnénk, ha ezt gátolnák, gondolom, ebben megint csak nincs vita a jelenlévők között. Abban van vita, hogy ez a törvény most segíti vagy gátolja igazából.

Ezért mondja azt az MSZP frakciója, és mondom én is itt, hogy érdemes lenne megfontolni, hogy a szabályozásban melyek azok a pontok, amelyek adott esetben mégiscsak fontos, hogy a törvény eredeti szakaszának vagy sorrendjének megfelelően bennmaradjanak. Ilyen például a védett terület intézménye, ami szerintünk lehet, hogy egy jó irány lenne arra, hogy garanciális elemként, ha bennmaradna a szabályozásban, akkor megfelelő védelmet tudna jelenteni.

De az eb ott van elhantolva ‑ és ebben gyakorlatilag bárki bármit kerülgethet a jogszabály kapcsán ‑, hogy amiben van kormányzati elszánás, és abban mindenképpen igaza van mindenkinek, hogy nemcsak kormányzati, hanem közösségi elszánás is arra, hogy a világörökséget képező kincseinket megőrizzük, akkor ez vélhetően sikerülni fog. Ha nincs ilyen őszinte elszánás, akkor ez nem fog sikerülni, szándékainktól eltekintve is.

Ezért szeretném azt mondani, hogy fontosnak tartanánk, hogyha ezeket meg tudná válaszolni államtitkár úr, ami például az én szavazatomat mindenképpen meghatározná, hogy ez az irány-e, amit, mondjuk, én vélek, vagy más irányok felfedezhetőek. És az egyéb javaslatok kapcsán pedig szerintem lássunk valóban világosan, és koncentráljunk tényleg az eldöntendő kérdésre. Azt gondolom, ezek közül szép számmal voltak a vitában olyanok, amelyek nagyon jó felvetések voltak, és jó lenne, hogyha akkor a zárszóban erre is kaphatnánk információt. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 250 2015.06.29. 3:10  247-268

KISS LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hat tartózkodás volt, ez a szocialista frakció részéről érkezett, ezért néhány pontban szeretném azokat az érveket felvázolni, ami alapján a vitában is érveltünk a bizottság ülésén, és ami alapján a 6 tartózkodó szavazatot leadtuk.

A tartózkodásnak leginkább az volt az oka, hogy úgy éreztük, hogy ez egy jó irányba tett nem túl jó, nem túl szerencsés, nem túl erős lépés, mert úgy érezzük, hogy ez a javaslat gyámság alá vonja azokat, akiknek van jövedelme, de nem jól bánnak a pénzükkel, de nem segít azoknak az életén, helyzetén, akiknek nincs jövedelme.

Külön szeretném kiemelni, hogy azokat a díjhátralékosokat, akik szép számmal, több mint 150 ezren vannak ebben az országban, gyakorlatilag ez a javaslat semmilyen módon nem képes segíteni. Tehát minden jóindulat ellenére azt tudom mondani, hogy valójában csak félmegoldás az, ami előttünk van, vagy talán azt lehet mondani, hogy még félmegoldás sem.

Az MSZP-nek ‑ ezt elmondtuk a vitában is ‑ van más javaslata. Van olyan javaslata, ami a jelenlegi előttünk lévő javaslathoz képest jobban kezelné ezt a kérdést, ezt a vitában majd ismertetni fogjuk. A bizottsági ülésen nyilván szó került ennek a valamilyen módon való bemutatására.

Ugyanakkor azt is szeretném jelezni, hogy az előttünk lévő KDNP-s kezdeményezéshez már a vita szakaszában is számos módosító indítvány született, szocialista módosító indítvány is, de a TAB előtt lévő kezdeményezés is mintegy 29 pontban toldozgatja és pontosítja az előterjesztést. Ez jól mutatja azért azt, hogy mennyire előkészítetlen volt az előttünk fekvő törvényjavaslat. Ezt a 29 pontot egy 68 pontos helyesírás-ellenőrző program egészíti ki, amelyben nyelvhelyességi, ragozási és egybeírási, különírási problémák megoldásait láthatjuk.

Nem akarok ezen gúnyolódni, mert nyilvánvalóan, ahol dolgoznak, ott hullik a forgács, tehát a tévedés lehetősége mindenütt megvan, ám azért mégiscsak azt tudom mondani, hogy egy ilyen javaslat során azért az, hogy a helyesírási problémák is ilyen nagyfokúak a törvényben, az előttünk lévő javaslatban, mindenképpen mutatja, hogy ez bizony átgondolásra méltó lehet. Annál is inkább, mert egy olyan túlbürokrazi… bürokratizált ‑ én is útelágazádoshoz érkeztem (Korózs Lajos nevet.) ‑, egy olyan túlbürokratizált rendszert eredményez, amely, azt lehet mondani, hogy adós legyen a talpán, aki a végére ér ennek a jogi tortúrának.

Mindezek miatt azt kell mondjam, hogy mivel ez egy jó irányba tett nem túl jó lépés, a Szocialista Párt nem tudja ezt támogatni, éppen ezért a TAB-ban sem támogattuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 272 2015.06.29. 4:19  269-280

KISS LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Ahogy eddig sem volt szokásunk, úgy ezután sem fogunk engedélyt kérni arra, hogy a saját véleményünket kialakítsuk. A Törvényalkotási bizottság ülésén sem tettük ezt. Kucsák képviselőtársam abban a hitben ne éljen, legyen szíves, hogy ilyen szokást ki fogunk alakítani. Nem kérünk elnézést azért, hogy más véleményünk van, mint önnek.

Elmondtuk a bizottság ülésén, hogy a javaslattal két problémánk volt. Az egyik az, hogy felesleges, a másik meg az, hogy rossz. A TAB ülésén az egyik kérdés tudott valamilyen szinten rendeződni. A rossz kérdése rendeződött valamilyen irányban, ugyanis Répássy államtitkár úr módosító javaslata, amely elfogadásra is került a TAB ülésén, rendezte azt, hogy ez a rossz javaslat magát az államtudományi képzést tiltotta volna meg, államtudományi tantárgyak oktatását tiltotta volna meg a többi egyetemen. Ezt Répássy államtitkár úr javaslata rendezi, és azt mondja, hogy csak a képzés, ez a szak nem lehet másik egyetemen, de egyébként a többi egyetemen államtudományi diszciplínákat oktathatnak. Ezért mondtuk a bizottság ülésén, hogy immáron ez csak egy felesleges törvényjavaslat, amely előttünk van, nem pedig egy teljesen rossz törvényjavaslat.

Engedjék meg, hogy elmondjam azokat az érveket is, amelyek arra vezettek bennünket, hogy ezt a megállapítást tegyük. A vitában elhangzott a kormánypárti megszólalók részéről, hogy vizionáltak egy egységes közszolgálatot, amelyben egy egységes képzésre van szükség. Ezzel szemben a valóság az, hogy jelen pillanatban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem keretén belül folyik egy igazgatásszervezői alapképzés, egy erre ráépülő mesterképzés, amelyet néhány évvel ezelőtt indítottak be, és ehhez képest pedig a szakigazgatásban részt vevő, felsőfokú végzettségű köztisztviselők számára közigazgatási alapvizsga és közigazgatási szakvizsga szolgálja azt, hogy azok a fajta kompetenciák a közigazgatás teljes vertikumában meglegyenek, amelyek valóban szükségesek ahhoz, hogy a munkakörüket ellássák ezek a munkavállalók. Azt gondolom tehát, hogy nem ördögtől való az a felvetés, hogy ha egyébként jelen pillanatban is van két szakirányú képzés a közigazgatás dolgozói számára, illetve emellett van egy alap- és egy szakvizsga is a közszolgálatban dolgozó nem ilyen végzettségűek számára, akkor tényleg felmerülhet a kérdés, szerintem joggal egyébként, hogy mi szükség van az államtudományi képzésre.

Valóban igaz az, hogy azokat a fajta problémákat, amelyeket a vita első szakaszában az ellenzék jelzett a jogászképzés kapcsán, pont Répássy államtitkár úr módosító javaslata oszlatta el. Ez kétségtelen tény, ezért mondtam azt a bizottság ülésén és tartom magam is hozzá, hogy ez a javaslat azon részét, amely arra irányul, hogy ez rossz, azt mindenképpen megváltoztatta. Innentől kezdve már csak a felesleges kérdésekkel kell valamit kezdeni.

A bizottsági vitában az is elhangzott, és örülnék, ha legalább a vita végső szakaszában a válaszra sor kerülne, hogy miközben van számos közszolgálati képzésünk, aközben vajon mi értelme ennek az új képzésnek, mit akar vele a kormányzat, ezek a tisztségviselők pontosan milyen olyan munkakört lássanak el, amit egyébként azok az emberek, akik jelenleg részt vesznek a képzésekben, nem tudnak ellátni. Az, hogy erre nincs válasz, jól mutatja, hogy egy másik törvény rendelkezik arról, hogy majd később dolgozzák ki ennek a képzésnek a követelményrendszerét.

Tehát még egyszer mondom, hogy sajnos a bizottság ülésén a nem szavazatok abba az irányba mentek el elég erőteljesen, hogy bár ez a törvény most már nem annyira rossz, de továbbra is teljesen felesleges. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 278 2015.06.29. 2:53  269-280

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nem folytatnám az MSZP álláspontjának az ismertetését, merthogy azt gondolom, hogy azt már megtettem korábban, de szeretnék néhány dologra reagálni.

Simon Miklós képviselőtársam szerintem nagyon sok fontos dolgot mondott el, és azt kell hogy mondjam, hogy jelentős részével egyet is értek annak, amit elmondott. Az egyetlen problémám, amit szeretnék jelezni, az az, hogy ha valaki megnézi az igazgatásszervezői képzés master szakjának az indokolását, hogy mi szükség van erre a szakra, illetve megnézi a jelenleg is a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen oktatott igazgatásszervezői master szaknak a tanrendjét, akkor azt tapasztalhatja, hogy azok a képzések vannak benne, amelyekről képviselőtársam beszélt. Tehát nem véletlenül ragadtunk meg annál, hogy van ilyen képzés, amiről itt szó volt, és amit képviselőtársam is ‑ egyébként joggal ‑ vetett fel, hogy nagyon nagy szükség van rá. Ilyen képzés jelenleg is folyik. Nem feltétlenül ördögtől való, hogy önök létrehozzanak egy másik képzést, csak szeretném jelezni, hogy tehát arra a feladatra, amiről ön beszélt, képviselőtársam, most van képzés ebben az országban, így joggal merülhet fel mindenkiben tehát a kérdés, hogy mi lesz ezekkel a szakokkal. Ahogyan nyilvánvalóan maga az államtudományi szak kérdése sem ördögtől való, hiszen a két világháború között egyébként létezett ez a szak a magyar felsőoktatásban, ezt később a jogász szak szívta magába, és amikor egyébként kialakult az az igény, hogy a köztisztviselőknek is legyen felsőfokú képzése, akkor sok változáson keresztülment ez a képzés, és így jutott el az igazgatásszervezői hároméves képzésig, utána pedig nemrég az egyetemi szintű képzésig ez a fajta képzési irány.

Azt csak halkan és zárójelben szeretném megjegyezni azokat a kritikákat alátámasztandó talán, amelyek arról szólnak, hogy vajon miért nem lehet az összes jogi karnak például vagy akár más egyetemeknek megadni a jogot arra, hogy ilyen képzésben részt vegyenek, hogy egyébként korábban, amikor a jogi egyetemeken folyt az államtudományi szak képzése, akkor egyébként a két világháború között valamennyi jogi karnak megvolt ez a szakja. Ez a fajta kizárólagosság tehát korábban nem volt jellemző. Nyilvánvalóan nem feltétlenül kell a történelmi analógiákat figyelembe venni, azonban talán fontos visszatekintenünk, hogy maga ez a képzés hogy alakult ki.

Ahhoz, hogy támogatni tudjuk ezt a javaslatot, ahhoz legalább hallanunk kellene azt, hogy ha van képzés azokra a célokra már most, amelyekről önök beszélnek, akkor mi lesz azokkal a képzésekkel, amelyek most léteznek, és miért kell olyan új szakot létrehozni, amelyre már van megoldás a jelenlegi struktúrában.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 284 2015.06.29. 5:44  281-286

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A szocialista frakció tartózkodott a szavazások során. Ennek alapvetően az volt az indoka, hogy nem láttunk teljesen világosan a törvényjavaslat kapcsán. Bár kétségtelen tény, hogy vannak olyan elemei ennek a javaslatnak, amelyek, azt kell mondjam, hogy szerintem nem az ördögtől való kezdeményezések lennének. Az első, ami arról szól, hogy szükséges-e újradefiniálni a világörökség várományos helyszíneire vonatkozó szabályokat. Én nem vagyok arról meggyőződve feltétlenül, szemben az előterjesztővel, hogy ez szükséges, de azt biztos nem gondolom, hogy ördögtől való ez az irány. Hiszen nyilvánvalónak tűnik számomra az, hogy tekintve, hogy más egy várományos helyszín, mint egy világörökségi helyszín, így az is teljesen természetes, hogy lehet olyan szabályokat alkotni, amelyek ezt a kétségtelenül két különböző dolgot kétféle módon definiálják.

Ahogyan arról sem vagyok feltétlenül meggyőződve, hogy ez a javaslat, ami előttünk van, szolgálja azokat a célokat, amelyeket az indokolás tartalmaz, de megint csak azt tudom mondani, hogy nem tartom az ördögtől elvetendő ötletnek azokat az irányokat, amelyek javarészben a javaslatban megfogalmazódnak.

Tudniillik azt, hogy a várományos helyszíneknél azt írja a javaslat, hogy számos esetben jelentős források mennek olyan adminisztratív tevékenységek végzésére, amelyek nem járulnak ahhoz közvetlenül hozzá, hogy azok a műemlék jellegek vagy azok a kulturális célok, amelyek miatt ezek várományos helyszínek lettek, a továbbiakban is megőrződjenek. Ebből adódóan magam is azt gondolom tehát, hogy az az irány, ami arról szól, hogy az adminisztratív költségeket csak akkor fizesse ki valaki, amikor az feltétlenül szükséges, ez mindenképpen szerintem egy jó irány. Tehát azt kell mondjam, hogy ezért vagyok kétlelkű egy kicsit a javaslat kapcsán, merthogy nem látok benne teljesen világosan, nem látunk benne teljesen világosan, de az irányairól azt tudom mondani, hogy nem ördögtől való megközelítéseket alkalmaz.

Annál is inkább nem ördögtől való megközelítéseket alkalmaz, mert az a tíz várományos helyszín, amelyet a kormány előterjesztett, azt kell mondjam, számos esetben valóban nagyon jó megoldásokat is tartalmaz. Elég, ha csak például a Római Birodalom határaira gondolok, a limes határaira vagy a limes feltárásaira gondolok, amelynek a világörökségben várományosként való megjelenítése, azt gondolom, hogy mindenkinek érdeke. Hiszen itt egy egybefüggő római értékről, egy római kincsről van szó, amely gyakorlatilag, azt kell mondjam, hogy talán az egész Duna-vonal mentén alkalmat adhat arra, hogy az országot bemutassuk a külföldieknek, és nemcsak a saját választókörzetemről, a III. kerületről beszélek, ahol a limes maradványai egyéb római romok mellett, azt kell mondjam, jelentős szép számban találhatóak, de gondolhatunk akár az esztergomi vagy a visegrádi területeken megmaradt romokra. Tehát azt kell mondjam, hogy mindenképpen vannak ennek a javaslatnak olyan irányai, amelyek támogatásra méltóak.

Mi felvetettük azt, hogy megfontolás tárgyává kellene azt tenni, hogy a várományos helyszínek is éppen olyan területi védelem alá essenek, mint a világörökségi helyszínek. Ebben vita alakult ki a kormánypárti képviselők és miközöttünk. Ez egy érvényes vita, merthogy az a része is valóságos, amit államtitkár úr a vitában elmondott, hogy pusztán attól, hogy mindenkinek szándéka egy várományos helyszín védelme, attól még ezt a helyszínt nem biztos, hogy megvédik. Mert bizony nagyon könnyen előfordulhat, hogy bár mindenkinek szándéka egyébként a világörökségi helyszín biztosítása, de kívülálló harmadik okok miatt pusztulnak ezek a helyszínek.

Ezért mindenképpen fontos felhívni arra a figyelmet, hogy mind a jogalkotónak, mind pedig a világörökségi helyszíneknél az önkormányzatoknak, adott esetben a helyszínek gondozójának nagyon fontos feladata ezeket a világörökségi helyszíneket megőrizni. Nyilvánvalóan itt nemcsak arról van szó, hogy ezek épített helyszínek, ezek a helyszínek lehetnek olyan építmények mellett olyan tájak, amelyek világörökségi védelemre szorulnak, és itt bizony a napi környezetszennyezés is jelentős károkat tud okozni.

Azt gondolom tehát, hogy bár nem sikerült arról engem meggyőzni, hogy feltétlenül ez a szabályozás az, ami ezeket a célokat a legjobban szolgálja, de biztos, hogy abban nincsen vitám az előterjesztővel, hogy ez egy lehetséges elképzelése a célnak. Abban kérek egy kis türelmet az előterjesztő részéről, hogy valóban megértsük azt, hogy mindenképpen ez a legfontosabb vagy ez a legadekvátabb megoldás-e ebbe az irányba, hiszen úgy gondoljuk, hogy sajnos azzal az eredendő problémával, vagyis hogy azok a helyszínek, azok a várományos helyszínek, amelyek valóban jelentős védelemre szorulnak, sajnos ez a javaslat sem tud meggyőződésünk szerint eléggé megküzdeni. Csak ezért tartózkodunk majd szavazáskor.

Egyébként pedig várjuk azt, hogy sikeres legyen mind a várományos helyszínek megtartása, mind pedig az, hogy ezekből a várományos helyszínekből később valóban világörökségi helyszínek is legyenek. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 300 2015.06.29. 5:15  297-322

KISS LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Több dolog miatt nem tudtuk támogatni az előttünk fekvő javaslatot. Az első a dolog tartalmi része, de van egy formai része is. Kezdeném a tartalmi résszel.

(21.00)

Az elektronikus anyakönyvezésre vonatkozó szabályokat még az előző kormányzat, szocialista kormányzat alkotta meg, így értelemszerűen tehát azokat a javaslatokat, amelyek ezeknek a felülvizsgálatára irányulnak, mi pozitívan vesszük, tekintve, hogy az idő eljárt minden fölött, és helyes dolog javítani dolgokat. Elég, ha csak az általános vita kezdetére gondolunk, nem akarom elvenni Ritter nemzetiségi szószóló úr kenyerét, ő eléggé plasztikusan és ‑ ha tetszik, elfogadja ezt tőlem ‑ szellemesen érvelt amellett, hogy itt bizony vannak még javítandó irányok. Azt gondolom tehát, hogy helyes, hogyha a parlament foglalkozik ezzel a dologgal.

Ám mondjuk úgy, hogy nem alakult ki bennünk az a meggyőződés a vita során, hogy ez a javaslat minden olyan kaput bezár, amelynek zárva kell lennie és valójában megoldja az elektronikus anyakönyvezés problematikáját is, ami pusztán csak azért probléma, mert bár ezt a rendszert még annak idején a szocialista kormányzat alkotta, de azóta többször átírták, és nagyon sok esetben azok, akiknek alkalmaznia kellene ezt a jogszabályt, vegzálásnak veszik gyakorlatilag ezeket az újabb és újabb átírásokat.

A másik kérdés, amivel foglalkozik a törvényjavaslat, a közfoglalkoztatással összefüggő egyes kérdések. Itt több problémánk van. Az egyik, amit régóta mond a Szocialista Párt, hogy mi azt szeretnénk, hogy a közfoglalkoztatottak ne páriák legyenek, ne kitaszítottjai legyenek a munka világának, hanem kapják meg azokat a jogosítványokat, még ha egyébként azok nem is túl nagy jogosítványok, amelyeket a munka törvénykönyve egyébként minden munkavállaló számára biztosít. Nos, ebben a dologban, ha tetszik, mindenképpen előrelépés ez a javaslat, ami előttünk van, de hát attól még rendkívül távol van, hogy azt tudjuk mondani, hogy bizony egy közfoglalkoztatottnak is ugyanolyan jogosítványai vannak, mint a munka törvénykönyve által biztosított más foglalkoztatottnak, még akkor is, hogyha ezek a jogok sem túl jelentős jogok.

Itt érünk el a dolog formai részéhez. Rejtő könyvében a kazánkovács és balerinára mindenki emlékszik, itt is azt láthatjuk, hogy előttünk van egy anyakönyvi eljárásról és egy közfoglalkoztatásról szóló törvény salátája, ami annak fényében egyébként különösen jó, hogy néhány napirendi pont múlva egy újabb közfoglalkoztatási törvényt van szerencséje megvitatni a Háznak. Tehát arról van szó, hogy most van egy salátánk, amely két egymással messze nem összetartozó területről fog beszélni, és ehhez képest néhány perc múlva fogunk vitatkozni egy másik törvényről, amely beletartozik egyébként abba az egyik törvénybe, amiről most szó van.

Ha valaki nem érti, hogy ez miért van itt, akkor nem a készülékben van a hiba, hanem az előterjesztésben. A Törvényalkotási bizottság ülésén az előterjesztő arról beszélt, hogy valóban így alakult, hogy nem egyszerre terjesztették be ezt a két törvényjavaslatot. Szerintünk ez mindenképpen hiba. Azért is hiba, mert valóban azt lehet mondani, hogy a jogalkotásról szóló törvény valamennyi kritériumának ellentmond és a józan észnek is ellentmond az, hogy két olyan törvényről beszélünk, ami semmilyen módon nem kapcsolható össze.

Amikor tehát én magam is egyszerre két típusú kritikát fogalmazok meg, a felületes szemlélő azt hiheti, hogy hát valóban elment a józan eszem, hiszen mi köze van az anyakönyvi eljárásnak a közfoglalkoztatottakhoz. Kicsit olyan a helyzet, ha emlékeznek vissza, elnézést kérek, hogy megint Rejtőt citálom ide, amikor arról van szó, hogy kapnak egy gemkapcsot, egy darab kesztyűt és egy teniszütőt a legionáriusok, és mire lehet ezeket alkalmazni. Hát a gemkapoccsal a teniszütőre lehet rögzíteni az egy darab kesztyűt. Most is hasonló vitáknak lehetünk részesei, azt gondolom.

Helyesebb lenne tehát az, hogyha a kormányzat egy kiszámítható jogalkotást kezdene el végre a harmadik ciklusuk második évét kezdve. Azért is fontosnak tartjuk ezt, mert egész egyszerűen ez így nevetséges. Tehát nevetséges az, amikor össze nem illeszthető dolgokat citálnak össze. Kérem, önök is vegyék komolyabban a jogalkotást! Önök programozzák ezt a tevékenységet előre, készítenek egy jogalkotási programot. Elvárhatja a parlament szerintem joggal azt, hogy azokat a törvényeket kapcsolják össze, amelyek valóban össze is tartoznak. A Törvényalkotási bizottságon is elmondtuk ezt a kritikánkat, és továbbra is fenntartjuk azt, hogy egy szerencsétlen megoldás volt.

Kérem önöket, hogy igyekezzenek azon, hogy ez ne történjen meg, mert méltatlan a Ház jogalkotásához ez a gyakorlat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Heringes Anita tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 56 2015.06.30. 4:49  45-68

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy tűnik, hogy nekem kell belerondítanom egy kicsit a nemzeti együttmunkálkodás rendszerébe, ha megengedik. A Szocialista Párt megszavazta a vizes vb rendezését, és azt kell mondjam, hogy teljes mellszélességgel állt és áll ki azért, hogy ez a rendezvény minél sikeresebb legyen. Mindenkivel egyetértek, akik az előző hozzászólásokban méltatták ennek az ügynek a fontosságát. Magam is azt gondolom személyesen, és az MSZP is azt gondolja, nagyon jó esélyünk van arra, hogy egy olyan világrendezvényt, egy olyan sporteseményt rendezzünk, amely a magyarság érdekét erőteljesen szolgálja.

Ugyanakkor azonban a helyzet sajnos nem az, amiről Bánki Erik képviselőtársam beszélt, ugyanis azok az egyeztetések, amelyek az eredeti törvényjavaslatnál mintaszerűen zajlottak le, a további javaslatok kapcsán már nem folytak ilyen mintaszerűen. Amikor meghallottam képviselőtársamat az egyeztetési eljárásokat lefolytatni, megkérdeztem a XIII. kerületi önkormányzat képviselőit, hogy ők mit gondolnak azokról az egyeztetésekről, amelyek képviselőtársaim szerint rendben vannak. Én tegnap még úgy tudtam, hogy nincsenek rendben, hátha este 9 óta, amikor utoljára beszéltem az érintettekkel, változott valami. Azt kell mondjam, hogy este 9 óta nem változott a XIII. kerületi önkormányzat álláspontja azokról az egyeztetésekről, amelyek az első törvény óta bevont új ingatlanlistára vonatkoznak, amelyek a rendezvény költségének a kérdéseire vonatkoznak, és amelyek Garancsi úr megbízására vonatkoznak. Ezekben mind-mind nem változott az álláspont, egyikben sem történt olyan elmozdulás, amely alapján azt lehet mondani, igaz az, hogy az egyeztetés megtörtént.

Abban az esetben, ha az azóta felmerült kérdések ügyében megnyugtató válasz születik, akkor az MSZP álláspontja biztosan igen lesz, de ez most még nincs így. Nincs így, mert nem tudjuk, hogy miért kellett emelkednie ennek a költségnek ilyen mértékben, nem tudjuk, hogy Garancsi úr hol jelent meg ebben a kérdésben, és azt sem tudjuk, hogy az újonnan bevont ingatlanok kérdésében ezeknek az indokoltsága mi. Hogy mi ezt nem tudjuk, az egy dolog, de ezt nem tudja például az érintett kerületi önkormányzat sem.

Nem akarnék kitérni azokra a részekre, amelyek alapján nagyon fontosnak tartjuk ennek a rendezvénynek a megrendezését, mert ebben mindenki egyetért ebben a Házban. Mi azt szeretnénk, ha konszenzussal tudna a Ház dönteni ezekben a kérdésekben, mert ezt fontosnak érezzük. De kérem önöket, hogy ne spórolják meg azokat az egyeztetéseket, amelyeket az eredeti javaslat benyújtásakor még nem spóroltak meg. Kérem, hogy menjenek végig ezen a checklistán. Ne bízzák meg a haverjaikat a kivitelezéssel, hanem tényleg az történjen, hogy ha valóban Garancsi úr tudja a legjobb pályázatokat benyújtani, akkor egy pályázati eljárás során történjen meg ezeknek a kiválasztása. Ne történjen meg az, hogy azt érzi a kerületi önkormányzat, hogy nem vonják be egy olyan egyeztetési folyamatba, amelybe az eredeti törvényjavaslat kapcsán még bevonták. Úgy érezzük, nagyon nagy különbség van aközött, amikor önök a rendezvény megszervezéséért próbálták elnyerni mindenkinek a támogatását ‑ akkor valóban mintaszerűen tevékenykedtek ‑, és az azóta eltelt idő között. Jó lenne, ha visszatérnének ehhez a dologhoz.

Nagyon egyetértek Szilágyi képviselőtársammal, aki transzparenciát kér, átláthatóságot kér ezen a rendezvényen. Én is azt gondolom, hogy ezeknek a szempontoknak kell érvényesülniük. Azt látjuk egy kicsit talán másként, hogy ezek jelen pillanatban érvényesülnek-e. Magam úgy gondolom, hogy nem érvényesülnek. Nem gondolom, hogy nem lehet visszatérni erre az útra. Nem gondolom, hogy annyira elment a megrendezés ügye, hogy nem tudnak ebből visszajönni, és nem tudnak egy jól megszervezett, átlátható, tiszta rendezvényt csinálni. De akkor ezt kell csinálni. Nem gondolom, hogy nem lehet a XIII. kerületi önkormányzattal lefolytatni azokat az egyeztetéseket, amelyeket önök korábban már sikeresen lefolytattak. De akkor ezt kell csinálni.

Kérem önöket, hogy a későbbiek során mindenképpen módosítsák ezt a fajta hiátusukat, és abban az esetben nyilván az MSZP magatartása is meg fog változni, és igennel fogunk szavazni minden olyan előterjesztésre, amelyek valóban azokat a célokat szolgálják, amelyekért mindenki küzd ebben a Házban, és amelyek megfelelnek azoknak az igényeknek ‑ átláthatóság, tisztaság ‑, amelyek szerintem is nagyon fontosak ezzel kapcsolatban. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 62 2015.06.30. 3:34  45-68

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Nem gondoltam, hogy a tisztelt Ház ilyen mélységben érdeklődik az egyeztetés részletei iránt, de akár beszélhetünk erről is. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy ezt a rendezvényt bizonyos parlamenti bizottságok rendezik és szervezik meg. Nyilvánvalóan nem erről van szó.

Nyilvánvalóan nem is arról van szó, ilyen állítást senki nem fogalmazott meg, hogy nem folyik munka ezen a területen. Pusztán arról van szó, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben valóban nem történt érdemi egyeztetés, és vannak olyan kérdések, amelyekben történt. Ezt el is mondtam, hogy a javaslat előkészítése kapcsán, az első törvényjavaslat kapcsán, azt kell mondanom, mintaszerű tevékenység folyt.

Én is tudok olyan ötpárti egyeztetésről, ahol gyakorlatilag az sem vett részt, aki összehívta és szinte ‑ azt mondom ‑ csak mi voltunk jelen. De lényegtelen kérdések, mert azt gondolom, hogy egyébként más is egyeztetésnek számít, például az is, ha egy polgármester kérdez valamit, és arra választ kap nem egy 600 fős grémium előtt, vagy ha egy országgyűlési képviselő, aki konkrétan a körzet országgyűlési képviselője, kérdez valamit és arra választ kap. Nincsenek ilyen extra elvárások, hogy jegyzőkönyvezni kell azt a fajta tevékenységet. Ilyen értelemben azt kell mondanom, hogy ne essünk abba a hibába, hogy túlértékeljük a formalizált testületek munkáját, Szilágyi képviselőtársam. Nem csak az a munka, amit íróasztal mellett lehet folytatni ebben a dologban, mint ahogy nem gondolom azt, hogy az sem az. De ön is tudja, hogy nem csak ez az egyeztetés, és ön is tudja, hogy nem csak erről beszéltem.

Arról beszéltem, hogy voltak dolgok, amelyekben nem léptünk előre és voltak dolgok, amelyekben pedig előreléptünk, valóban. Abban, hogy milyen fákat vágjanak ki, a XIII. kerületi önkormányzat is azt állítja, hogy kiválóan együtt tudnak működni a szervezőkkel. Abban viszont, hogy a 20-ból hogy lett 50 milliárd forint, nem sikerült választ kapnia sem a körzet országgyűlési képviselőjének, sem bárkinek, aki ezt a kérdést feltette. Azt, hogy miért kell kijelölni előre úgymond nyerteseket ebben a történetben, arra is azt tudom mondani, hogy ebben nem sikerült választ kapni. Lehet, hogy erre van ok, nincs ezzel probléma, meg lehet ezt magyarázni, de nem sikerült választ kapni.

Abban pedig, hogy egyébként milyen ingatlanokat vonnak még be pluszban a megvalósításba, azt kell mondanom, hogy felemásra sikerült a történet. Egy-két esetben, amikor rákérdezett akár az önkormányzat, akár Hiszékeny képviselő úr, hogy ez most pont miért kell, amikor kiderült, hogy nem kell, valóban hajlandóak voltak módosítani a listán. De azt kell mondanom, hogy ebben sem sikerült megnyugtató módon végére járni a dolgoknak.

Ezért mondtam azt, hogy az MSZP nem a rendezvény megtartása ellen van. Mi támogatjuk, hogy ezt meg tudjuk tartani. Támogatjuk mindazokért a dolgokért, amiket itt mindenki elmondott a Házban, Hiszékeny képviselő úr is, én magam is elmondtam. De azt nem támogatjuk, hogy olyan módon valósuljon meg a rendezvény, amiről Szilágyi képviselőtársam beszélt. Szerinte ezek rendben vannak, hogy 20-ról 50 milliárdra nőtt egy dolog, csak így. Szerintünk ez nincs rendben, de nyilvánvalóan gondolhatjuk ezt máshogy.

(12.40)

Abban az esetben, ha az a fajta tevékenység, amit önök egyébként az első törvénynél le tudtak folytatni mintaszerűen, továbbra is így fog folyni, akkor a Magyar Szocialista Párt biztos, hogy támogatni fogja ezt a javaslatot, de jelen pillanatban ez nem így van. Így kérek mindenkit arra, hogy ezt a fajta egyeztető tevékenységet ne spórolják meg. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 96 2015.06.30. 2:12  93-108

KISS LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ahogy el is hangzott az előzőekben, 8 tartózkodás mellett fogadta el a Törvényalkotási bizottság magát a jelentést. Igazából ezt szeretném megindokolni, hogy a vitában milyen érvek szolgálták ezt a fajta szavazatot.

Az első dolog. Azt kell mondjam, hogy a javaslat valamennyire javult a törvényalkotási eljárás során. Hiszen emlékezzünk vissza, korábban a házi segítségnyújtást érintő szabályok között nagyon fontos volt a díjazási szigorítás. Ezt egy képviselői javaslat csökkentette, illetve ennek mértékét megváltoztatta. Ezt magunk is támogattuk az eljárás során, mert azt gondoltuk, hogy a házi segítségnyújtást érintő módosítások nagyon rossz irányba mentek el. Ezek némileg változtak az eljárás során, ezeket a javaslatokat mi magunk megszavaztuk.

A házi segítségnyújtást érintő egyéb módosítások azonban nem feltétlenül segítik azokat a célokat, amelyekért maga a házi segítségnyújtás intézménye is van, az ezt érintő szabályokat nem tartjuk teljesen megfelelőnek.

A családon belüli erőszak áldozatait segítő intézkedéseknél azt tudjuk mondani, hogy szerintünk ezek jó irányba tett, de nem elegendő lépések. Nagyon fontos módosítások is szerepelnek az előttünk lévő anyagban, ugyanakkor az új intézkedések, nóvumok nem jelennek meg. Azért is nagyon lényeges, hogy nem jelennek meg, mert a közelmúlt eseményei, azt tudom mondani, égető szükségként kiáltanak a gyermekvédelmi rendszer megerősítéséért, és nemcsak szavakban kell ezt megtenni, hanem tettekben is. Ezek a tettek azonban hiányoznak.

A Törvényalkotási bizottság háttéranyagából elsősorban azokat a javaslatokat támogatta az ellenzék, amelyek elhagyják a tervezett minimális díj bevezetését a házi segítségnyújtásnál, és azokat támogattuk, amelyek jobbá tették ezt a javaslatot. Azt kell mondjam azonban, hogy ez teljes egészében nem volt sikeres, ez a javaslat nem vált támogathatóvá ennek ellenére sem, ezért tartózkodtunk a végszavazásnál. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 130 2015.06.30. 1:42  127-140

KISS LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ahogy az el is hangzott, nem volt egyhangú a javaslat támogatása, a nem szavazatokról szeretném elmondani, hogy milyen indokok alapján tettük meg.

Ha a nyárra való tekintettel egy kis lazaságot megengednek, engedjék meg, hogy egy példát hozzak be. Néhány napja megdöbbenten vettem észre, hogy a kedvenc tollamat a macskám rendkívüli módon összerágcsálta. Ez az összerágcsálás nem annyira tett jót a tollam működésének. Hasonlóan rágcsálják önök össze ezt a felsőoktatási törvényt, ami eredetileg sem volt olyan jó, mint az én tollam, de ez a rágcsálás nem javít ezen a dolgon. (Derültség.) Nézzükezt a mostani rágcsálást, hogy miért is nem támogatjuk!

Úgy érezzük, hogy ez a javaslat súlyosan vét az egyetemi autonómia ellen, hiszen a javaslat elfogadása esetén újra korlátozzák az egyetemek és főiskolák önrendelkezését. Emlékezzünk vissza, volt egy korábbi rágcsálásuk, amikor a kancellária intézményét rágcsálták be ebbe a törvénybe. Akkor esküdöztek, hogy ez lesz az utolsó rágcsálás, de mégsem ez a rágcsálás a végső, úgy látszik. Most pedig egy konzisztóriumot hoznak létre, amelynek három tagját a miniszter delegálná. Úgy gondoljuk, hogy ahogy a macskának sem kéne összerágcsálni ezt a tollat, önöknek se kéne ezt a törvényt tovább rágcsálniuk.

Pontosan ezért nem értettünk egyet ezzel a javaslattal, mert azt gondoljuk, hogy a javaslat az autonómiát már megint súlyosan sérti meg. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 224 2015.09.21. 2:58  223-229

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ismert, hogy a Fidesz-kormány oktatáspolitikájának egyik emblematikus intézménye a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, ez az állami vízfej, amelynek rövid története során a vezetőjét már le kellett váltani egyszer, és olyan átvilágításon esett át ez az intézmény, amelyről a jelentést el kellett dugni, nehogy megismerje a széles közvélemény. A szakszerűtlenséget szakszerűtlenségre halmozó intézmény kapkodásából és megalapozatlan elképzeléseiből eredő szakmai hibák évenként rányomják bélyegüket az oktatás korábban szebb napokat látott területére.

(18.10)

A gazdálkodási hibák pedig értelmetlenül terhelik az adófizetők zsebét. A legnagyobb bűn mégis az az erkölcsi kár, amit a KLIK etikátlan, szakszerűtlen gyakorlata okoz. Időnként a KLIK teljesen önkényesen viselkedik, az önkormányzatoktól időben követeli az intézmények fenntartásáért a hozzájárulást ‑ zárójel, nagyon helyesen persze -, ugyanakkor azonban számos önkormányzat felé tartozásokat halmoz fel, nem fizet határidőre, nem fizet sehogy. Ez a gyakorlat az egyes közműcégekkel és az egyes beszállítókkal szemben is megvan. Ez a gyakorlat érthetetlen, ha a KLIK központi finanszírozásának mértékét nézzük, vagy ha a KLIK célját magát nézzük.

Még furcsább az az eljárás, ahogy az alkalmazottakkal bánik, a tanárokkal, ugyanis itt gyakori az elmaradt tankönyvfelelősi pótlék, az utazási költségtérítés késése vagy meg nem érkezése, illetve az érettségiztetés pótlékának késése vagy meg nem érkezése. Miközben tehát a KLIK a legnagyobb szigorral jár el akkor, amikor ő maga másra nézve szabályokat ad, aközben a tanároknak hónapokkal késik például az érettségiztetési pótlék.

Mikor ismerik el végre, hogy az önök által bevezetett modell, az oktatás központosítása működésképtelen, életszerűtlen, lehetetlen? Az eredeti cél, miszerint ez egy hatékonyabban működő rendszer, csődöt mondott, a takarékosság jegyében folytatott pazarlás pedig hatalmas pénzben, több milliárd forintban fáj a költségvetésnek.

Kérdezem ezért államtitkár urat: pontosan hány közműszolgáltató cégnek és mennyivel tartozik a KLIK? Pontosan mennyi kamatot kellett kifizetni a tartozások után? Mit kívánnak tenni az adósság újratermelődésének megakadályozása érdekében? Mikor kíván végre a KLIK pontosan fizetni az önkormányzatoknak? Mikor hagy fel azzal a képtelen gyakorlattal a KLIK, hogy nem egyenlíti ki a felhalmozott tartozásait? S végül: mikor fogják rendezni a tanárok elmaradt pótlékait? Az elmaradt bérek után mennyi kamatot fizettek ki vagy ki akarnak-e egyáltalán fizetni? Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 228 2015.09.21. 1:06  223-229

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Sajnos nem tudom elfogadni. Nem tudom elfogadni azért, mert úgy tűnik, hogy még mindig két malomban őrlünk. Egyrészt azért szeretnék pontosítani. Én biztos, hogy nem állítok olyat, hogy a központosított oktatásirányítás ab ovo nem működőképes modell. Én azt állítottam, hogy ez nem működik. Franciaországban, ahol ilyen modell van, ott például nem fordul elő az, hogy hetekre kikapcsolják a gázt egy Somogy megyei általános iskolában, nem fordulhat elő az, hogy kikapcsolják a telefont egy általános iskolában, nem fordulhat elő az, hogy folyamatosan hónapokat csúszik az érettségiztető tanárok pótléka. Ezek mind-mind nem fordulhatnak elő.

Nem fordulhat elő, hogy állami vezérlés ellenére pedagógushiány van különböző területeken. Ezek mind-mind nem fordulhatnak elő. Ez egy működésképtelen modell; ez, amit önök bevezettek, nem működik.

Ezt nem tudja feledtetni az a néhány mondat, amit itt államtitkár úr nekem mondott. Amellett egyébként továbbra sem válaszolt arra, hogy hogy fordulhatnak elő milliárdos tartozások a KLIK-nél. Éppen ezért nem tudom elfogadni a választ. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 50 2015.09.22. 1:14  45-64

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Magam és a szocialista frakció is úgy látja, hogy egy hiánypótló javaslat áll előttünk, amelynek mind a tartalmával, mind a szabályozási irányával egyetértünk. Azt gondolom, hogy maga a temetkezés kérdése ebben az országban mindig egy kicsit alulértékelt, hiszen a temető emlékhely is, egy közösség emlékhelye is, ez különösen fontos vallási csoportoknak. De ha talán saját magunkra gondolunk, akkor a mindennapi életben is nekünk is egy kicsit fontos lehet.

Éppen ezért mindaz a cél, amit a javaslat megfogalmaz, számunkra is támogatható. Támogatható azért, mert úgy gondoljuk, hogy valóban rendezni kell azoknak a temetőknek a helyzetét, amelyeket lezártak, vagy amelyek sok okból már régebb óta nem működnek. Azt gondoljuk, hogy valóban, ez a javaslat azt teszi, ami a célja is, könnyíti azokat a szabályokat, könnyít azokon a szabályokon, amelyek jelenleg erre vonatkoznak. Éppen ezért, mivel a javaslat céljával is egyetértünk, és úgy gondoljuk, a javaslat szolgálja is ezt az irányt, ezért mindenképpen támogatni fogjuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 89 2015.09.22. 5:46  82-97

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valójában ez a javaslat arról szól, hogy ezt a Veritas kutatóközpontot, ezt a Veritas kutatóintézetet önök, ha már költségvetési sorban szerepeltetik, akkor egy új feladattal is lássák el. Van számos más kutatóintézet is, amelynek egyébként szintén van könyvtára, ha cinikus akarok lenni, akkor szívesen látnám azt, hogy még 50-55 ilyen előterjesztés elénk jöjjön, amely szintén ilyen levéltári feladattal bízza meg ezeket az intézményeket. Nyilván ilyen nem lesz. Azért nem lesz, mert megint arról van szó, hogy egy intézménynek meg kell szolgálni azt a pénzt, amit valamilyen tevékenységre kap, és akkor beírunk valami kamu feladatot, aztán lássuk, hogy mi is történik.

(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Annál is inkább érthetetlen az előterjesztés, ami előttünk áll, merthogy egyébként pont tavaly, 2014-ben a Veritas aláírt a Magyar Nemzeti Levéltárral egy együttműködési megállapodást, amely pontosan arról szól, hogy a magyar levéltárakban lévő kutatási tevékenységet koordinálja össze a saját tevékenységével. Na most én azt gondolom, hogy ez a fajta tevékenység az intézményben megfelelően ellátott, ehhez képest pedig itt van előttünk ez az előterjesztés.

A törvényt olvasva azt lehet mondani, hogy a szaklevéltárak illetékességi körét egészen pontosan meghatározza a törvény, és ezeket végigfutva azt láthatjuk, hogy bizony itt speciális feladatokról van szó. Például a Hadtörténelmi Levéltár esetében a honvédelemért felelős miniszter és a Honvéd Vezérkar, valamint az ezek közvetlen felügyelete vagy irányítása alá tartozó katonai szervezetek és Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat az, amire a gyűjtőkör irányul. Nyilvánvalóan egy speciális dokumentumanyagra egy speciális szervezeti rendszert hoznak létre, szerintem egyébként helyesen. Aztán a Földügyi és Távérzékelési Levéltár esetében a földmérési és a térképészeti tevékenységért felelős miniszter felügyelete alá tartozó ingatlanügyi hatóságok és a kataszteri program megvalósításáért felelős szerv adatairól van szó. Itt is azt lehet látni, hogy egy speciális tevékenységi kör speciális dokumentációja, azt kell hogy mondjam, nagyon helyesen, hiszen ez természetesen szakismereteket, speciális szakismereteket igényel.

Nem ismertetném a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár gyűjtőkörét, hiszen itt is látható, speciális tevékenységi körről van szó, de az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára illetékességének a meghatározása, amivel önök párhuzamot vonnak az előterjesztésben, és azért érdemes megjegyezni, hogy itt azért van szükség erre a külön kiemelésre, mert a dolog speciális kezelése nemcsak szakmai szempontból, hanem társadalmi szempontból is indokolt. Nos, ebbe a sorba akarják önök beilleszteni a Veritast, amely azonban semmiképpen nem illeszkedik ebbe, hiszen sem a tevékenysége, sem pedig maga ez a gyűjtőkör nem indokolja ezt a fajta kezelést. De ha már a Veritasnál tartunk, érdemes megjegyezni, hogy a Veritasnak jelen pillanatban három, mondjuk úgy, intézete vagy három fő kutatási iránya és ehhez kapcsolódó osztálya van. Az egyik - ugye, ezek történeti alapon szerveződnek - a dualizmussal foglalkozik, a másik a Horthy-korszakot kutatja, a harmadik pedig az 1945 utáni eseményeket kutatja.

Érdekes, hogy viszont az előterjesztő egy olyan levéltári gyűjtőkört határoz meg, mely generálisan nem húzható rá erre a háromra. Tehát ha elfogadjuk ezt a törvényt, akkor lesz egy olyan levéltári feladata ennek az intézetnek, amely egyébként a saját három kutatásából sem fed le általános értelemben semmit. Ez mindenképpen érdekes dolog, hiszen naivan azt gondolhatjuk, hogy ha van egy levéltár, illetve van egy történeti kutatóintézet, akkor ha a kutatóintézetnek adunk levéltári feladatot, akkor ez a levéltári feladat egyébként alkalmas arra, hogy támogassa a kutatási feladatot. Tehát, mondjuk, minimum szerintem igény lehetne. Na most, azt láthatjuk, hogy ez nem így van, ez ebben az esetben nem alkalmas.

Igazából nem értjük, hogy miért van előttünk ez az előterjesztés, és miért kellett ezt így behozni. Annál is inkább nem értjük, mert a kormány törvényalkotási programjában sem szerepel az, ami itt van, de nyilván önök szíve joga bármit behozni, szívük joga behozni olyan anyagokat is, amelyekről önök sem gondolták korábban, még néhány hónapja, hogy itt lesz előttünk.

Azonban szeretnénk azt kérni, hogy abban az esetben, ha már úgy gondolják, hogy szükség van erre az intézetre, ha úgy gondolják szerintünk tökéletesen értelmetlen módon, hogy ez a levéltári feladat elengedhetetlenül szükséges ennek a kutatóintézetnek a működéséhez, akkor legalább olyan törvényjavaslatot tessenek idehozni, amely olyan levéltári feladatot kombinál össze ezzel az intézménnyel, amely ekvivalens egymással. Jelen pillanatban most nem erről van szó.

Én ugyan nem gondolom, hogy helye lenne ennek a két tevékenységnek a jelen kutatóintézetben való összefűzésére, de ha esetleg önök ezt gondolják, akkor jó lenne olyan törvényt idehozni, amely ezt meg is tudja valósítani. Ez nem ilyen, ezért a Szocialista Párt ezt nem támogatja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 186 2015.09.28. 2:08  185-192

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azokról az emberekről szeretnék beszélni, akik az iskolákban, az óvodákban, az oktatási intézményekben nap mint nap a gyermekeink mellett vannak, segítik őket, akik erejük és legjobb tudásuk szerint idejük nagy részében foglalkoznak velük, és akik nélkül nem működne az oktatási intézményrendszer. Ezekről az emberekről méltánytalanul kevés szó esik a mindennapokban: az iskolatitkárokról, az óvodatitkárokról, a kollégiumi titkárokról, a dajkákról, laboránsokról, rend­szergazdákról, iskolapszichológusokról, portásokról, takarítókról, gondnokokról, könyvelőkről, admi­nisztrátorokról, gazdasági ügyintézőkről, a technikai személyzetről. Kevés szó esik róluk, és úgy tűnik, a kormánynak sem fontosak, ugyanis az oktató-nevelő munkát közvetlenül segítő alkalmazottak fizetése már régóta nem nőtt. A közalkalmazotti bértábla alapján a legtöbben a garantált bérminimumot kapják, az állami fenntartásba vétel óta pedig a helyzetük folyamatosan romlik.

(14.30)

2012 végéig ugyanis az önkormányzatok alkalmazottai voltak, ott még kaphattak kafetériát, most már ezt nem kapják, és a pluszmunkáért is járt bérkiegészítés, most már ezt nem kapják. Abban az időben tehát 20-30 ezer forinttal is több lehetett a jövedelmük, magasabb lehetett a fizetésük. Az iskolák államosításával gyakorlatilag ez is megszűnt.

Felmerül a kérdés, miért nem biztosítanak nekik tisztességes megélhetést. Miért gondolják azt, hogy az a fizetés, amit kapnak, elég nekik? Egy állandó, kiszámítható, megfelelő, tisztességes fizetés lenne a megoldás. Hallani, hogy most egyszeri 50 ezer forintos béren kívüli juttatást biztosítanak nekik. A kérdés azonban az, hiszen ez nyilván egy szép gesztus, hogy vajon a fizetésüket is megnyugtatóan emelni fogják-e. Kérdés továbbá az, hogy az NGM-hez átkerült közalkalmazottak is megkapják-e ezt a fizetésemelést, és kérdezem államtitkár urat, hogy számíthatnak-e általános fizetésemelésre ezek az alkalmazottak. Köszönöm, államtitkár úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 190 2015.09.28. 0:54  185-192

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen, ezt az 50 ezer forintot már a szakszervezetekkel való tárgyalás után megígérték, hogy majd egyszer megkapják, és most nyilván örülhet mindenki, hiszen egyszeri segítséget kapnak ezek az emberek. De továbbra sem kapnak általános, generális fizetésemelést. Továbbra is az a helyzet, hogy egy középfokú végzettséggel rendelkező, nem pedagógus közalkalmazott nagyjából a minimálbéren van bejelentve. Ez azt jelenti gyakorlatilag, hogy 100 ezer forintot kap bruttóban ez a munkavállaló. Ők kapnak 50 ezer forintot, ez kétségtelen. A kérdésem arra vonatkozik, hogy mikor kapnak általános fizetésemelést ezek a dolgozók, mikor kapják meg végre azt az általános fizetésemelést, amit régóta megérdemelnének.

Az államosítás az iskolai rendszerben ezeknek az embereknek csak bizonytalanságot, nagy részüknek fizetéscsökkenést hozott. Mikor teszi meg a kormány végre azt, hogy rendezi ezeknek az embereknek a fizetését? (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 222 2015.09.28. 4:52  221-224

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint ahogy ismert, az állatok világnapját 1931 óta ünneplik világszerte, néhány évtizede Magyarországon is. Ennek az az aktualitása, hogy Assisi Szent Ferenc, aki az állatok védőszentje is többek között, halála október 3-án, 1226-ban következett be, az ő tiszteletére október 4-ére állapították meg 1931-ben az állatok világnapját.

Kezdetben a természetvédők általában a vadon élő állatok védelmére koncentráltak, azonban az utolsó néhány évtizedben a háziállatok is nagy hangsúlyt kaptak. Tehát nagyjából, azt lehet mondani, hogy minden állat, a velünk együtt élő, körülöttünk lévő állatok világnapja lehet október 4-én.

Assisi Szent Ferenc, mint ismert, itáliai származású szerzetes prédikátor volt, a ferences rend megalapítója, és a jelenlegi pápánk is az iránta való tiszteletből vette föl a Ferenc nevet.

A legtöbb róla szóló történetből kiderül, hogy nemcsak az emberekért végzett áldásos tevékenységet, hanem az állatokat és a természetet is nagyon szerette.

Általában a hit és az állatok viszonyáról nekem nyáron volt egy polémiám Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrral, neki is ajánlanám ezt a felszólalást, talán jó lenne, ha hallaná, de örülök, hogy itt is elmondhatom.

Szóval, Assisi Szent Ferencre visszatérve, számos történet fennmaradt róla, az állatokkal való különleges viszonyáról. Egy napon, amikor társaival úton volt, megálltak az út menti fák mellett, amelyen rengeteg madár ücsörgött, Ferenc azt mondta a társainak, várják meg, amíg odamegy testvéreihez prédikálni. Amikor odament hozzájuk, a madarak körülvették őt, mindegyik figyelte a hangját, egyik sem repült el.

Egy másik történet, egy másik legenda Gubbio városához kötődik, ahol Szent Ferenc élt egy ideig. A városkát egy kegyetlen, vérszomjas farkas tartotta rettegésben. Szent Ferenc, hogy megmentse a város lakóit, felment a hegyre, megkereste a farkast, és elbeszélgetett vele, elmondta neki, hogy ne menjen a városba, és ne tartsa rettegésben a városka polgárait. A monda szerint a farkas összezárta az állkapcsát, és lefeküdt Szent Ferenc lábai elé, majd lejött békésen a városkába, ahol mindenki döbbenten állt a csoda előtt. Szent Ferenc elmondta, hogy az állat csak az éhség miatt volt vérszomjas, és innentől kezdve rendszeresen etették. Így már nem támadott meg soha többé sem állatot, sem embert.

Azért ez a történet is jó példája annak, amire most azt mondanánk, hogy felelős állattartás, vagy annak, hogy ha a környezetünkkel megfelelően bánunk, akkor a környezetünk is megfelelően viszonyul hozzánk.

(15.20)

De jó példa az is erre, hogy amikor Szent Ferenc haldoklott, akkor a halálos ágyán megköszönte a szamarának, hogy szolgálta, hogy mindenhová elcipelte őt, a szamara pedig mellette sírt, a visszaemlékezések szerint. Nos, tehát ezekből a történetekből is jól látszik az, hogy hogyan és miként is kellene viszonyulnunk a környezetünkhöz, hogy miként kellene viszonyulni a bennünket körülvevő állatokhoz, élőlényekhez.

A XXI. században is látszik, hogy mennyire igaza volt Szent Ferencnek akkor, amikor ezeket a kérdéseket így látta, hiszen az emberi humánum valahol abból is látszik, hogy miként bánunk a környezetünkkel, a bennünket körülvevő világgal, hogy mennyire érdekel bennünket az, hogy ez a világ rendben legyen, hogy mennyire érdekel bennünket az, hogy a bennünket körülvevő élőlények is jól legyenek.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a felelős állattartás kérdését, amilyet, úgy gondolom, hogy akár az iskolákban is a jelenleginél sokkal jobban kellene hangsúlyozni, és el kell mondani, hogy mindenki csak akkor gondoskodjon egy állatról, csak akkor vállalja egy állat gondozását, ha ezt maradéktalanul meg tudja oldani.

De állami feladat keményen fellépni az állatkínzás minden formája ellen is, és azt gondolom, hogy ebben is van még mit tenni ma Magyarországon.

Tisztelt Ház! Sokan azt gondolják, hogy ez egy marginális kérdés, hiszen ez kevésbé fontos ügy, ennél sokkal fontosabb dolgok is lehetnek előttünk. Ez lehet, hogy így van. Azonban egy percig talán gondolkozzunk el azon, hogy ha jobban bánunk a környezetünkkel, ha jobban bánunk állatainkkal, ha nagyobb felelősséget vállalunk irántuk, akkor egy kicsit az egész ország, az egész világ is jobb lesz ezáltal, nekünk is jobb lesz ezáltal. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 228 2015.10.12. 1:53  227-230

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdésem egyszerű: mikor kapnak kafetériát az oktatásban dolgozók? Amikor még a KLIK hatáskörén túl, az államosítás előtt az oktatásban dolgozók az önkormányzatok hatáskörébe tartoztak, és az oktatás is az önkormányzatok hatáskörébe tartozott, akkor ezek az önkormányzatok nagyon sok esetben pluszjuttatásokkal ismerték el a pedagógusok és a technikai dolgozók teljesítményét, ezzel is motiválták őket. Így volt ez a főváros III. kerületében, a választókörzetemben, de így volt ez valamennyi iskolában, ahol eddig én magam is tanítottam.

Gyakorlatilag ezek a juttatások eltűntek a fenntartóváltással, eltűntek, pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ezeknek a kafetériajuttatásoknak milyen fontos szerepe volt. Ezek a juttatások ugyanis gyakran életmentő szerepet töltenek be, és ez annak fényében különösen fontos, hogy a mai napig rendezetlen a nem pedagógus munkakörben dolgozók fize­tése, és lassan-lassan, de olvadozik a pedagógusbér-emelés hatása is.

A jelenlegi szabályozás szerint is lenne lehetőség természetesen ezekre a juttatásokra, lenne lehetőség étkezési hozzájárulásra, utazási támogatásra vagy év végi jutalom adására. Éppen ezért írásbeli kérdés formájában információt kértem önöktől, hogy kiderüljön, mennyit tervezett a KLIK a tanárok különjuttatására. A válaszuk pedig egyértelmű volt: a KLIK költségvetése nulla forintot tartalmaz a pedagógusok kafetériajuttatásának költségeire.

Ezt az írásbeli kérdést egy kicsit kiegészítve kérdezem tehát az államtitkár urat: mikor kívánja a kormány a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak kafetériajuttatását rendezni? És mikor kíván a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatottaknak kafetériajuttatásokat adni? Várom a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 44 2015.11.09. 1:49  43-46

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogyan ezt talán sokan ismerjük, a III. kerületben egy civil szervezet aláírásgyűjtést szervez annak érdekében, hogy felhívja a kormányzati döntéshozók figyelmét a Szent Margit Kórház fejlesztésének szükségessége, fontossága ügyére.

A kezdeményezést támogatja a III. kerületi önkormányzat és szinte valamennyi III. kerületi párt, valamint jómagam mint a III. kerület egyik megválasztott országgyűlési képviselője is úgy gondolom, hogy nagyon helyes felhívni erre a tényre a döntéshozók figyelmét, vagyis arra, hogy a Szent Margit Kórház nélkül sem a III. kerület lakosságának, sem az észak-budai agglomerációnak nincs, nem lehet jó minőségű egészségügyi ellátása.

Olyannyira fontos számunkra, III. kerületiek számára ez a kórház, hogy az önkormányzat az elmúlt évek során is több alkalommal anyagilag is támogatta a kórház fejlesztéseit, hozzájárult egyebek mellett a kardiológiai osztály felújításához, és több eszközt is beszereztünk. Éppen ezért nagyon fontos számunkra, hogy azok a fejlesztések, amelyeket Budapesten az elmúlt időszakban hallottunk, úgy valósuljanak meg, hogy tekintettel van ez a III. kerületben lévő Szent Margit Kórház fejlesztésére is.

Elmondható, hogy a III. kerületiek egészségügyi ellátása két pilléren nyugszik: az egyik a Honvéd Kórház, a másik pedig a Szent Margit Kórház, amelyik megkerülhetetlen, álláspontunk szerint.

Az elmondottakra figyelemmel kérdezném az államtitkár urat: egyetért‑e azzal, hogy a III. kerület lakosságának színvonalas fekvőbeteg-ellátása nem oldható meg a Margit Kórház folyamatos fejlesztése nélkül? Illetve a következő években milyen beruházásokat tervez megvalósítani a kormányzat a Szent Margit Kórház fejlesztése érdekében? Köszönöm, hogy meghallgattak, és várom a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 132 2015.11.09. 0:05  131-132

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, megvárnám inkább miniszter urat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 126 2015.11.16. 0:04  125-126

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Megvárnám a miniszter urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 49 2015.11.17. 3:38  44-59

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A javaslat a 2014/60/EU irányelv átültetése miatt válik szükségessé. Hogyha megnézzük, hogy mit is tartalmaz ez az irányelv, azt láthatjuk, hogy tartalmazza a kellő gondosság és körültekintés jogi fogalmának a becikkelyezését, amely pusztán arról szól, hogy abban az esetben kaphat bárki kártérítést az illegális műkincs után, amit ő megvásárolt, hogyha a beszerzés során úgy járt el, kellő gondossággal és körültekintéssel, ahogy ez indokolt.

Úgy gondolom, hogy nem ördögtől való ez az irány. Nagyon helyes, hogy ez a fogalmazás, ez a formula bekerült az európai szabályozásba, és így a jogharmonizáció keretein belül a magyar szabályozásba is. Hiszen nyilvánvalóan nem lehet támogatni azokat az illegális műkincskereskedőket, akik később, amikor lefülelik őket, akkor arra hivatkoznak, hogy persze, természetesen ezt véletlenül vették meg, és bár egyébként ugyan hatvan év szakmai végzettséggel rendelkeznek, de véletlenül elnézték ez az adott műkincset.

Korábban egy év volt az az időszak, amire lehetett hivatkozni az eljárás megindításakor. Most ezt kitolják három évre. Önmagában azt gondolom, hogy ez egy könnyítés, amelyet szintén lehet támogatni, bár ne felejtsük el azt, hogy minden államnak és minden uniós tagállamnak is kötelezettsége, hogy abban az esetben, amikor ő észleli azt, hogy egy olyan műkincset loptak el vagy visznek külföldre, ami az ő tulajdonát képezi, akkor erre azonnal lépjen. Én magam azt gondolom, hogy ez egy fontos kötelezettsége minden államnak és minden tagállamnak, de emellett nem ördögtől való, hogyha ezt a könnyítést megadjuk.

Nagyon helyes, és azt gondolom, hogy az uniós szabályozás kereteiben természetes is arról beszélni, hogy az Unió intézményrendszere, az Unió intézményrendszerének összehangolt működése kell, hogy a műkincs illegális kereskedelme kapcsán egy hatékonyabb fellépést tudjon biztosítani. Éppen ezért magam mind az irányelvben, mind pedig a jogharmonizáció során támogatom ennek az átültetését is, hiszen hogyha az Unió közösségének van értelme, akkor az biztosan az, hogy hangoljuk össze közösen egymás tevékenységét, hogy parancsoljunk megálljt azoknak a folyamatoknak, amelyek ebben az esetben is, azt kell hogy mondjam, hogy egyre gyakoribbak.

Ha az ember a Pergamonmuseumba vagy a British Museumba megy, akkor tudhatja, hogy milyen volt a XIX. században az illegális műkincsrablás. Azt kell mondanom, hogy az új barbárság korát éljük ma, a XXI. században, amikor a Közel-Keleten épületeket, szobrokat lehet felrobbantani, majd azokat darabonként eladják, és amikor egyébként lelketlen, ám de sajnos kultúrához értő emberek hatalmas üzletet látva ebből, Magyarországon is, jelentős kincseket visznek a világ minden tájára.

(13.10)

Ezért nagyon helye van annak, hogy ezt a jogharmonizációs eljárást a magyar kormány elvégezze, és ezért aztán a Magyar Szocialista Párt támogatja ezt a javaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 88 2015.11.18. 6:26  33-98

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy érdeklődéssel hallgattam az államtitkár úr szavait, és örülök neki, hogy a vita ezen szakaszában is reagált.

Ha megengedi és megengedik a jelenlévők, miután nagyon sokan elmondták, hogy vidéken mi van, és a korábbi csepeli polgármester pedig elmondta, hogy milyen jó is Budapesten a helyzet, én is megosztanám a saját tapasztalataimat ezzel kapcsolatban, mert hátha csak arról van szó, hogy mi a III. kerületben vagyunk ilyen sanyarú sorsúak, és minden máshol jobb a helyzet.

Csatlakoznék ahhoz, amit az államtitkár úr mondott, hogy hányszor is viszik el ezeket a szemeteket, hányszor is történik a hulladék begyűjtése. Önkritikusan bevallom, hogy én nem tapasztaltam ezt az átmeneti állapotot, ami a törvényhozás okán van ebben az ügyben. A közszolgáltatás folyamatos gyenge hanyatlását tapasztaltam. Ebben nem tapasztaltam sem erősödést, sem visszaesést. Úgy látom, hogy a szelektív hulladékgyűjtésre nagyon sok fejlesztés ráfér még. 2010 óta a sokadik vezetését fogyasztja el az FKF, a fővárosi hulladékgyűjtéssel is foglalkozó közműcég. Mindenképpen érdekes megjegyezni, hogy például Horváth Bélának, korábbi jobboldali politikusnak azért kellett mennie a hírek szerint az FKF éléről, mert még Rogán Antal is megirigyelhetné a szervezet felduzzasztási törekvéseit, annyi tanácsadóval dolgozott. Ez a rendszer nyilvánvalóan nem működőképes és nem jó rendszer, ez egy vízfej, nem tud hatékonyan működni.

Éppen ezért van az, hogy a lakossági panaszok folyamatosak a szelektív gyűjtéssel kapcsolatban. A panellakásokban korábban is, 2013 előtt és 2010 előtt is lehetőség volt szelektív gyűjtésre. Az erre szolgáló úgynevezett zsákok számát, amelyeket kihelyeztek, megritkították 2010-et követően, illetve az ürítésüket csökkentették.

(12.50)

A családi házas övezetben is azt lehet látni, hogy körülbelül kéthetente egyszer viszik el az illegális ‑ bocsánatot kérek, az is jelentős probléma ‑, nem illegális, hanem szelektív szemeteket. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a családi házas övezetben és a panellakásokban is gyakorlatilag kialakult az, hogy mindenki ilyen szatyrokban állomásoztatja a szelektív hulladékát, és éppen amikor megtelt az adott szelektív gyűjtő, akkor vár arra, hogy mikor viszik el a következőkben. Ez egy nagyon jó XXI. századi megoldás egyébként. A feleségem jobban tudja koordinálni ezt a rendszert, bevallom őszintén, én kevésbé, de ezeket a szatyrokat mi is kerülgetjük. Időnként már a hét vége felé kezd kicsit kínossá válni ez a szituáció. Persze, ez most humorosnak tűnik, de valójában azt lehet mondani, hogy ha a fővárosban is ez a helyzet, akkor mondjuk, távoli az az igazság, hogy minden rendben van.

Nagyon nagy probléma az olaj összegyűjtése. Erre 2013 előtt egyébként volt lehetőség, most egyre kevesebb lehetőség van. Aki háztartást vezet, pontosan tudja, hogy jelentős mennyiségű szennyezett olaj keletkezik a főzés során. Ennek az összegyűjtésére gyakorlatilag szervezett fővárosi lehetőség most kevés adódik, bár van olyan cég kétségtelenül, amely ezt végzi egyébként. Én is, amikor tankolni megyek, akkor mindig viszek magammal étolajat is, amely egy roppant érdekes kombináció egyébként, egy kicsit szürreális helyzetet teremt. Reméljük, hogy nem fogom összekeverni, hogy mit hova kell önteni.

Ugyanakkor azonban felmerül az a kérdés is ‑ és ezt némileg érintette a korábbi csepeli polgármester ‑, hogy milyen gonosz dolog volt a szelektív szigetek létesítése a fővárosban különböző EU-s pénzekből. Most nyilván messzire vezetne arról beszélni, hogy az EU-s pénzekkel kapcsolatos önkormányzati korrupció és a fideszes polgármesterek közötti különös szerelmi kapcsolatok szálát általában boncolgassuk. Most azonban ezzel kapcsolatban csak érdemes megjegyezni, hogy ha felmegyünk a Főkefe honlapjára, akkor azt láthatjuk, hogy 2013. március 25-én kezdték meg a gyűjtőtartályok kiszállításával a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtést Budapest területén, ami egyébként a KEOP-1.1.1/B/10-11-2011-0002 uniós pályázati rendszerből finanszíroznak. Valójában nem történik más, nem az van, amiről beszélt a korábbi csepeli polgármester, hogy itt korábban az uniós pénzeket nem tudom, kik nyúlkálták, mellesleg egyébként zömében akkor is fideszes polgármesterek voltak sajnos hatalmon, és most szemben nem tudom, mi van, hanem valójában arról van szó, hogy a fővárosban most is egyébként uniós források segítségével történik ennek a rendszernek a kiépítése.

Nem szeretném, ha túldimenzionálnák a kérdés jelentőségét, csak azért lássuk be, hogy itt valójában arról van szó, hogy az Unió jelentős forrásokat biztosít a szelektív hulladékgyűjtés rendszerére, amit 2013-at megelőzően egyféleképpen, 2013-at követően másféleképpen költenek el. Én magam rendkívüli módon támogatnám egyébként, ha az a program valóban sikeres lenne, amely a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtésről szólna. Jelen pillanatban nem látom ezt. Amikor a III. kerületben több hetet kell várni arra, hogy a családi házas övezetből elvigyék a szelektív hulladékot, amikor mindenki a saját lakásában vagy házában a szatyrokat kerülgeti, amikor a különböző, általa összegyűjtött szelektív hulladékot már nem tudja hol tárolni, amikor egy hónapot kell várni arra, hogy például a füvet elvigyék, akkor azt kell hogy mondjam, hogy van még mit fejlődni ezen a téren. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 142 2015.11.18. 3:16  135-148

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Magam nagy szimpátiával fogadom a Magyarországi nemzetiségek bizottságának jogfejlesztő tevékenységét, mert azt gondolom, hogy a nemzetiségi szószólói intézmény egyik fontos mellékágaként ennek a bizottságnak a működése nagyon sok olyan diszfunkciót tár fel, aminek a javítása, azt gondolom, mindenkinek közös érdeke lehet. Ez is egy ilyen terület, ami most itt előttünk van.

Maga a bizottság számos olyan törvényjavaslatot tett a Ház elé, amelyeket nagy többséggel fogadott el a parlament, azt lehet mondani, konszenzust sikerült találni ezekben a kérdésekben; ugye, egy kivételével a bizottság összes javaslata ilyen volt. Remélem, hogy ez is ebbe az „egy kivételével az összes” kategóriába fog tartozni, ezt a fajta konszenzust fogja tovább növelni, hiszen a Magyar Szocialista Párt is egyetért ezzel a javaslattal.

Egyszerűen fogalmazva miről is van szó? Arról van szó, hogy a törvény jelenleg egy nem normális helyzetet teremt, és a bizottság arra tesz javaslatot, hogy a törvény a józan ésszel találkozzon, legyen normális. Ha röviden összefoglaljuk, hogy miről is van szó: az önkormányzatoknak a vagyon tekintetében, amely irányításuk alatt áll vagy pedig fenntartásuk alatt áll, legyen vagyonkezelési joguk. Ha egy kicsit belegondol az ember, akkor odajut, hogy persze, ez a természetes, hogy ez az állapot így van. Az nem természetes, hogy ez az állapot nincs így.

Magam azt gondolom, nagyon helyes, hogy előttünk van ez a kérdés, és fontos is, hogy ez meg tudjon változni. Mert lehet arról beszélni, hogy számos önkormányzat fenntart intézményeket és ellát ilyen feladatokat, de magam is attól tartok, osztva egyébként Varga Szimeon szószóló úr és a bizottság aggodalmát, hogy a törvény fennmaradása gátja lehet annak, hogy ezek az önkormányzatok jól végezzék az intézményfenntartói tevékenységüket. Éppen ezért szükséges és helyes az, hogy ez a jogszabály megváltozzon. Magam mindenképpen tudom támogatni, és a Magyar Szocialista Párt is támogatja mind az előterjesztés konkrét szövegét, mind az irányát.

(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az Alaptörvényünk úgy fogalmaz, hogy a nemzetiségek az állam alkotórészei, és ilyen értelemben Óbuda képviselőjeként magam is tudom, hogy egy kis helyi közösségben mit jelentenek a nemzetiségek. Nálunk is számos nemzetiségi önkormányzat működik, és azt kell mondjam, hogy nagyon sok nemzetiség annyit tesz hozzá a helyi közösség kulturális értékeihez, hogy nélkülözhetetlenné váltak. Éppen ezért helyesnek tartom tehát azt, hogy a nemzetiségi önkormányzatok tartsanak fenn intézményeket, és helyesnek tartom azt is, hogy a jogrendszerből kigyomláljuk azokat a szükségtelen, rossz szabályozásokat, amelyek egyébként szándékolatlanul maradtak benne.

Éppen ezért a Magyar Szocialista Párt nevében azt tudom mondani, hogy támogatjuk ezt a javaslatot, és kérjük a többi frakciót, hogy ők is támogassák. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 56 2015.11.23. 2:17  55-58

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdésem a Pomázi úti felüljáró nem megépítésével kapcsolatban felmerült anomáliák miatt vált szükségessé, hiszen a tervezett módosítások, amelyek egy része megvalósult, más része nem valósult meg, mondjuk úgy, hogy nem a legszélesebb közmegegyezés irányába hatnak.

Úgy látja a kerületi önkormányzat és az ott élők is, hogy nem nyújtanak megfelelő alternatívát azoknak, akik a város felé vennék az irányt; illetve azt a döntést, miszerint azelőtt történik a Bécsi úti vasúti átjáró lezárása, mielőtt elkészült volna az Aranyvölgy utca és a III. kerületi önkormányzat által korábban megkötött megállapodások életbelépése, mondjuk úgy, hogy aggályosnak tartjuk.

A Pomázi úti felüljárónak meg kellett volna épülnie a III. kerületben, miközben önök megvalósítják a forgalmi átalakításokat. Ez nem történt meg, káoszba torkollik itt az útfelújítás. Az előzetes tervek szerint a 10-es út, az Aranyvölgy utca, valamint a Pomázi úti felüljáró készült volna el egy időben. Ez nem történt meg. Annak ellenére nem történt meg, hogy az önkormányzat már korán hozzájárult a tervek elkészítéséhez, illetve a vasútfejlesztés megkezdéséhez. Az információnk szerint ezeket önök is egy időben akarták volna megvalósítani, ám ennek némileg ellentmond az, hogy a felüljáró felújítása, illetve megépítése érdemben csak nyáron kezdődött el. Naponta arra közlekedem, tanúja voltam annak, hogy ott mi zajlott, illetve nem zajlott a nyár folyamán.

Külön szeretném felhívni a figyelmet, államtitkár úr, arra a nagyon érdekes gyakorlatra, amelyet a kivitelező cég munkatársai művelnek a felújítás kapcsán, életveszélyes helyzeteket produkálva, a KRESZ-t folyamatosan megsértve, ahogyan mindenre való figyelem nélkül tolatnak rá időnként a járművekkel az úttestre, majd pedig úgy valósítják meg a munkálatokat, hogy semmiféle hatást nem néznek meg a közlekedőkre. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Ezért kérdezem a miniszter urat: hogy fordulhatott elő, hogy nem sikerült összehangolni a fejlesztéseket? Mikor várható a Pomázi úti felüljáró elkészülte, és mikor lesz vége ennek a közlekedési káosznak? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 104 2015.11.23. 2:11  103-110

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Régóta van vitája az MSZP-nek a kormánnyal abban, hogy annak a vízfejnek, amelyet önök létrehoztak a közoktatás irányítására, van-e értelme. Úgy látjuk, hogy nincs, és a tények is ezt bizonyítják.

Hatalmasra nőtt a KLIK adósságállománya, és ugyan ennek valamekkora részét valóban sikerült csökkenteni a nyáron, de azt lehet mondani, hogy a közoktatás működőképességét a mai napig veszélyezteti a KLIK milliárdos adóssága. Bármit is állítanak önök itt, tény az, hogy folyamatosan tartoznak több száz, több ezer pedagógusnak tankönyvfelelősi pótlékkal, érettségi pótlékkal tartoztak és tartoznak, költségtérítések visszafizetésével, illetve jubileumi jutalmak kifizetésével. Ezek a tartozások nemcsak nálunk, Óbudán, hanem az egész országban megvannak.

Továbbra is jelentős problémák vannak a most debütáló pedagógus-önértékelési rendszerrel is, amely ellen az iskolák jelentős része tiltakozik. Továbbra is fennállnak a problémák a hullámzó színvonalú, az új tanterv miatt, gyorsan elkészített tantervek alapján elkészített tankönyvekkel is, amelyek egy részét külön eljárásokban engedélyezték, majd a külön eljárások miatt, mondjuk úgy, nem teljesen egyenletes színvonalú tankönyvek elkészítése után ezeket nem váltották fel újabb, jobb, modernebb, nem pillanatok alatt elkészített tankönyvek.

Lehetne sorolni a problémákat. Lehetne beszélni arról is, hogy továbbra is megoldatlan a tartós tankönyvek helyzete. Továbbra is megoldatlan az, hogy a diákok e-tankönyvekből tanulhassanak. Megoldhatatlan továbbra is az, hogy a tartós tankönyvek engedélyeztetési eljárásában a munkafüzetek szerepet kapjanak. Válaszoljon, kérem, miniszter úr, hogy milyen megoldásaik vannak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 108 2015.11.23. 1:02  103-110

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Valóban igaz, hogy talán a legtöbben megkapják a fizetésüket (Balog Zoltán: Mindenki megkapja!), de szeretném megjegyezni, hogy nem gyakorol kegyet az állam azzal, hogyha egyébként időben fizeti a pedagógusok számára, akik 30 éve tanítanak, a jubileumi diploma utáni pótlékot, vagy akár az érettségi pótlékot, vagy akár más pótlékokat Ez ugyanúgy jár a pedagógusoknak.

Hasonlóan lehetne sorolni állatorvosi lóként szinte minden intézkedést, amit önök bevezettek. Ilyen a mindennapi testedzés, amelyet önök előírnak, de hiányoznak a tornatermek és a testnevelő tanárok; a KLIK, amely biztosítja az állami káoszt a rendszerben, de ma két iskola között a szélsőérték akkora, mint korábban is volt, pedig önök ezt felszámolni igyekeztek. Azt látjuk, hogy valóban elkezdték egy rendszer építését több évvel ezelőtt, de ebben a rendszerben a káosz az, ami csak folyamatosan nő. Azt szeretném, hogy számolják fel ezt a káoszt, és végre az oktatással foglalkozzanak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 91 2015.11.30. 2:51  90-96

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A tus­nádfürdői kemping nagyon híres a Kárpát-meden­cében, hiszen emlékezetes, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr nyaranta az ott ácsolt színpadon szokta megfogalmazni világmegváltó gondolatait. Azonban ez a tábor más miatt is nevezetes. Nevezetes arról, hogy a tábor szervezőjeként ismert Németh Zsolthoz köthető Pro Minoritate Alapítvány kétszer olyan drágán épít ott kempingházakat, mint ahogy egy most épülő minősített passzív ház.

Miről is van szó? A Bethlen Gábor Alap egy kétoldalas egyedi kérelemre 150 millió forint támogatást ítélt meg a Pro Minoritate Alapítványnak a tusnádfürdői kemping felújítására. Tekintsünk el attól a ténytől persze, hogy ebben a levélben mindösszesen öt sor szerepel a projekt leírásáról, már az is kérdéseket vethet fel, hogy három darab, nyolc fő befogadására alkalmas faházban hogyan férnek el 180-an, hiszen a projekt valójában 8, és nem 180 főről beszél. A három faház kérelemben szereplő költsége 48 millió forint. Ehhez képest az önkormányzathoz beadott építési engedélyben csak 21 millió forint szerepel, azaz kevesebb, mint ennek a fele.

Ténylegesen mennyiért építik ezeket a faházakat? Vagy mennyiért akarták építeni, merthogy ezek nem készültek el? A 2015. májusi határidőre semmi sem készült el, sem az említett faházak, sem pedig a 102 millió forintért építendő konferenciaterem és étkező. Sőt, az említett építési engedélyt is a projekt lejárta után két hónappal kérték meg. Miután az Erdélyi Átlátszó erről helyszíni fotókat is közölt, állítólag a pályázó kérelmére a támogatást nyújtó Bethlen Gábor Alap több mint egy évvel, 2016. augusztus 31-ig meghosszabbította a projekt megvalósulási határidejét.

Az igazi probléma azonban itt van. Eddig ugyanis csak az derült ki, hogy a Fideszhez közel álló alapítvány egy túlárazott beruházási projekt segítségével pénzt akar lenyúlni, de ennél súlyosabb, hogy a BGA részéről ez az eljárás a hűtlen kezelés gyanúját is felveti a döntéshozók részéről. Ez az állami vagyonnal való visszaélés. Súlyosan aggályos ez a pályázati gyakorlat a többi pályázóval szemben is, hiszen ez alapján bármilyen pályázó akár bármilyen jogcímen, bármilyen pályázaton nyert BGA-tól való pénzért azt mondhatja, hogy ezt nem használtam fel ezen a jogcímen, kifutottam a határidőből, semmi probléma, én is kérek hosszabbítást, nem arra, nem akkor számolok el.

Úgy gondolom, hogy ez az intézkedés súlyosan ássa alá a BGA egész pályázati rendszerét. Éppen ezért kérdezem államtitkár úrtól: ezek után bármilyen pályázó kaphat 150 millió forintot egy kétoldalas kérelemre? Ha bármely oknál fogva nem valósítja meg ezt a célt, akkor gond nélkül meghosszabbítják egy évvel az elszámolási határidőt? Kérem, válaszoljon, államtitkár úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 95 2015.11.30. 1:05  90-96

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Államtitkár úr, nem tudom elfogadni a választ, mert a válaszából is világossá vált, hogy nem akkor és nem arra kapták a pénzt az alapítvány beruházásakor, mint amire kérték. Nem válaszolt arra az apróságra sem, hogy akkor innentől kezdve bárki, aki az utcáról bejön, néhány oldalas pályázatra 150 millió forintot kap az államtól. Amikor arról beszél, hogy bútorokkal és talajmunkákkal együtt kell érteni az egyébként szögegyenes területen fölépített táborhelyet, ahol nyilván nagyon komoly talajmunkákat kell végezni, akkor nyilván­való valami aranyozott, reneszánsz puttókra gondolhatott, ami ennyire feldobja ennek az épületkomplexumnak az értékét.

Úgy gondolom, hogy irreális összegekről beszélünk, és az eljárás maga is irreális. Irreális az, hogy azért kell egy évvel meghosszabbítani egy „pályázatot”, mert egyébként, aki pályázik ‑ megint csak mondom idézőjelben ‑, az meg sem kérte a beruházáshoz szükséges engedélyeket a pályázat lejáratakor. Éppen ezért nem tudom elfogadni a választ. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 64 2015.12.07. 1:50  63-66

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Pedagógusként négy évig vártam arra, hogy erre a kérdésre olyan választ kapjak, hogy „rögtön”, de talán majd most. Ugyanis az információs és kommunikációs technológia olyan kihívásokat jelent a mostani közoktatási rendszernek, ami gyakorlatilag a napokban hatalmas nagy elánnal érkezett meg a magyar közoktatás környezetébe.

(12.40)

Eddig is elvárás volt a pedagógusok számára a számítógép és egyéb informatikai eszközök használata, azonban ez a kompetencia és az ehhez való hozzáférés rendkívüli módon felértékelődik, ugyanis a tanároknak képesnek kell lenniük arra, hogy digitális tartalmakat képezzenek, azokat pedig elektronikus felületre feltöltsék, továbbá digitális mozgóképeket készítsenek és küldjenek el a pedagógus önértékelési rendszer üzemeltetése kapcsán. És itt érünk el a problémához. Ma a legtöbb iskolában ugyanis nincs elég informatikai eszköz a tantestületeknél, a tanáriban ahhoz, hogy a pedagógusok a hirtelen rájuk szakadt elektronikus adminisztrációt elvégezzék. E-napló, pedagógus-önértékelés, a dolgozatok összeállítása, és még hosszasan lehetne sorolni azt a munkát, amihez számítógépre van szükség a nevelőtestületeknél, a tanári szobákban.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezért kérdezem az alábbiakat: végeztek-e arra vonatkozóan felméréseket az alap- és középfokú közoktatási intézményekben, hogy a tanárok használatára biztosított számítógépekből mégis mennyi van, ennek mi az aránya? Van‑e olyan felmérésük, amely arról szól, hogy a tanári szobákban van-e megfelelő mennyiségű modern számítógép? Ön szerint helyes-e az a gyakorlat, amelyet több tankerületben megfigyelhettünk, hogy arra kényszerítik számos helyen a pedagógusokat, hogy ahol nincsen megfelelő mennyiségű számítógép, ott saját otthoni gépeiket hozzák be a munkahelyükre, és azt használják? Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 240 2016.02.22. 5:03  239-240

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon jó, hogy napirend után már a második hozzászólás az, amely a szombati tüntetéssel foglalkozik, és ennek apropóján azzal, hogy mi is a helyzet ma Magyarországon az állatok kínzásával, hogy megkapják a méltó büntetésüket azok az emberek, akik állatokat kínoznak, állatokat gyilkolnak meg.

Szemben azzal a válasszal, amit hallottunk Sallai képviselőtársam felvetésére, a helyzet azért korántsem ennyire rózsás. Statisztikai adatok alapján azt lehet mondani, hogy a 2013 és 2015 vége közötti időszakban, tehát nagyjából, amióta az új, szigorúbb törvény van életben, 26-an kaptak letöltendő börtönbüntetést ilyen tényállás alapján. A 26 személy azonban kevesebb, mint 5 százaléka azoknak, akik esetében ítélet született ebben a kérdésben. Tehát azt lehet mondani, hogy egy olyan bűncselekménynél, amely általában jelentős kegyetlenséggel valósul meg, 5 százaléknál kevesebb azon emberek aránya, akik letöltendő börtönbüntetést kapnak. Persze nem beszélünk arról, hogy durván a kétharmadát egyébként nem ítélik el, vagy pedig nagyon enyhe ítélettel ítélik el azoknak, akiket ilyen cselekménnyel vádolnak meg. Így azt lehet mondani, hogy nagyjából azt lehet feltételezni, hogy ha valaki ma állatot gyilkol vagy állatot kínoz, akkor arra számíthat, hogy nem fog letöltendő börtönbüntetést kapni.

Ennek mi az oka? Az egyik oka mindenképpen az, hogy jelen pillanatban ennek a cselekménynek a büntetési tétele alacsony, nullától három évig terjed az az idő, amíg el lehet valakit ítélni állatkínzásért, állatgyilkosságért, és azt a 26 személyt, akit elítéltek, zömmel két évnél kevesebb börtönbüntetésre ítéltek el. Azért fontos ez a két év, mert tudjuk, hogy két év fölött már nem lehet felfüggeszteni a börtönbüntetést, kettő év alatt ezt meg lehet tenni. A 26 személy szinte mindegyike kettő évnél kevesebbet kapott, a bíró úgymond jóindulatán vagy állatbarátságán, vagy a bíróság jóindulatán és állatbarátságán múlott az, hogy mégis letöltendő börtönbüntetést kaptak, pedig kettő évnél kevesebb lett a börtön.

Gyerekcipőben jár gyakorlatilag az egész rendszer. Itt az egyik felvetésemre, amit az állatok világnapja kapcsán napirend után tettem meg, a minisztérium azzal büszkélkedett, hogy az ivartalanítási program keretében mintegy ezer ingyenes ivartalanítást hajtanak végre ebben az országban kutyákon. Lehet mondani, hogy ezernél azért egy kicsit több kutyát tartanak a magyar emberek.

Innen is látszik, hogy mennyire gyerekcipőben jár az a program, hogy azok, akik egyébként nem tehetik meg vagy nagyon nagy megterhelést jelentene számukra a kedvenceik ivartalanítása, állami segítséggel megtehessék. Ilyen program, gyakorlatilag kimondható, hogy nincs vagy alig van. A felelős állattartás ma nem része az iskolai tananyagnak, miközben például arról beszélnek sokan, hogy a vadászatnak meg része kéne lennie. A felelős állattartás ma ennek nem része. Több európai országban azért más a helyzet.

Azt, hogy mennyire nem tolerálja a hatalom az állattartást, jól mutatja a III. kerület, választókörzetem egyik gyermekorvosának esete, ahol a terápiás kutyát tiltották ki az orvosi rendelőből éppen ezen a héten, pontosabban az előző hét elején, azért, mert állítólag nem odavaló, miközben egyébként a betegek részéről panasz nem érkezett.

Pontosan ezért volt az, hogy ebben a ciklusban elsőként 2015 októberében törvényjavaslatot nyújtottam be arra vonatkozóan, hogy kapjanak garantáltan letöltendő börtönbüntetést azok, akik állatot kínoznak. Ezt nagy sietséggel természetesen a parlament Igazságügyi bizottságának fideszes többsége elutasította. Alapvetően két érvet használtak. Az egyik, hogy milyen dolog, hogy egy állat meggyilkolásáért is ugyanannyit lehet kapni - mondták ők -, mint ha valaki, mondjuk, az önök által, mármint a fideszes többség által sokkal gyakrabban csinált pénzügyi dézsmálásokat teszi. A másik pedig az, hogy egyébként a rendszer nagyon jó, hiszen letöltendő börtönbüntetést kap mindenki, akinek ez jár. Látjuk, hogy ez mennyire nincs így.

Látjuk, hogy nagyon fontos az állati élet védelme is, éppen ezért 2016 januárjában megismételtem a javaslatomat, és újra lesz módja akár ennek, akár más bizottságnak is szavazni arról, hogy szeretné-e azt, hogy az állatgyilkosok valóban börtönbe kerüljenek. A Magyar Szocialista Párt és én szeretném, ezért kitartunk a javaslatunk mellett, és éppen ezért örülünk, hogy ilyen tüntetések lehetnek Magyarországon, amelyen majd’ tízezer ember hívta fel ugyanerre a problémára a figyelmet most szombaton. Szeretném, hogy a kormány is változtasson az álláspontján, és küldje börtönbe azokat, akik állatot gyilkolnak, állatot kínoznak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 38 2016.02.29. 5:29  31-50

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt lengyel Vendégeink, lengyel Barátaink! A nemzetpolitikai előterjesztések kapcsán megszokhattuk, hogy a leggyakrabban olyan előterjesztések vannak előttünk, ahol csak valamely párt véleményét láthatjuk. Nagyon ritka az a pillanat, amikor valamennyi itt helyet foglaló párt közös előterjesztést tesz a Háznak. Ez egy ilyen pillanat. Ezért a pillanatért mindenképpen jó képviselőnek lenni. Azt kell mondanom, hogy valamennyi itt helyet foglaló képviselő és itt helyet foglaló politikai erő egyetért azzal a tartalommal, azokkal a célokkal, amelyek a határozati javaslatban benne vannak, és valóban ezek azok a konszenzuális pillanatai a magyar demokráciának, amikor el lehet mondani, hogy jó dolog magyar országgyűlési képviselőnek lenni. Kár, hogy nincs több ilyen pillanat!

Nagyon jó, hogy olyan előterjesztések vannak előttünk, amelyek révén a Magyarországon élő nemzetiségiek is a jogalkotási tevékenységünkben hangsúlyosan helyet kapva növelik ennek az országnak a politikai súlyát, hiszen ez az előterjesztés is úgy született, hogy a magyarországi lengyelek közössége is mögötte áll. Ki kell mondani, hogy nagy szó, hogy a magyar parlamentben nemcsak a magyar-lengyel kapcsolatok, hanem az itt élő lengyelség is hallathatja a szavát! Nagyon köszönöm a szószóló asszonynak, hogy a tevékenységével ezt kiválóan szolgálja és lehetővé teszi.

A lengyel és a magyar nép barátsága, ahogy többen elmondták már, nem száz-, ezeréves: amióta van ez a két ország, amióta ez a két nép államalkotó a történelemben, azóta ez a barátság létezik. Már az Árpádok és a Piastok barátsága is legendás volt, és ha a történelemben végigmennénk az elmúlt ezer éven, láthatnánk, hogy szinte minden pillanatban találhatunk olyan momentumot, amikor valamely magyar politikus vagy magyar király menedéket kap Lengyelországban, lengyel területeken, vagy amikor a magyarok számíthattak arra, hogy tömegével fogadják be őket a lengyelek. A történelem során számos alkalom van arra is, amikor lengyel barátaink, lengyel testvéreink jöttek ide segíteni, láthatjuk, hogy lengyel karok növelték seregeink erejét a ’48-49-es forradalom és szabadságharcban. E két nép összefonódik sorsában, örömeiben, bánataiban, mindennapjaiban.

Én egy olyan kerületben életek - azt nem mondom, hogy olyan választókörzetem van, mert körülbelül ötven méter a híja ennek -, ahol található a katyńi mártírok emlékparkja is, ahol rendszeresen megemlékezik a kerület arról, hogy mi is történt Katyńban. Azt gondolom, helyes, hogy vannak ilyen helyek Magyarországon, helyes az, hogy a történelmünk összefonódásaival és egymás tragédiájával ilyen módon szembesülünk.

Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, azt láthatjuk, hogy a lengyel népnek kulcsszerepe van a legfontosabb magyar történelmi események során is. 1956. október 23-a a lengyel nép iránti szolidaritással kezdődött. Azzal kezdődött, hogy a magyar nép nem tűrte tovább azt, hogy lengyel testvéreinkkel hogy bánnak, milyen válasz érkezik az ’56-os lengyel erjedésre, lengyel politikai folyamatokra. Ez volt az apropója annak, hogy Magyarországon is tüntetések kezdődtek, és végül maga a forradalom és szabadságharc is elkezdődött. Ez is jól mutatja a két nép összefonódását. Nem lehetünk eléggé hálásak lengyel barátainknak, lengyel testvéreinknek, a lengyel népnek azért a segítségért, amivel a forradalom és szabadságharc idején támogattak bennünket.

Pozsgay Imre azt írta 1956-ot követően, hogy lopva, alattomosan közelített 1956. Én nem értek egyet Pozsgay Imrével; én azt állítom, hogy 1956 alapja többek között a magyar-lengyel nép összeborulása és együttes működése, együttdobbanása volt. A lengyel nép ugyanis mindig tudta, hogy Kelet és Nyugat között a Nyugatot kell választani. Mindig is tudta, hogy szabadság és szolgaság között a szabadságot kell választani. Mindig is tudta, hogy az elnyomás lehet fájó, tarthat sokáig, de sosem lesz örök, ezért egyenes derékkal, bátorsággal és hittel kell viselni. A lengyel néptől mindig erőt, hitet és bátorságot tanulhattunk. Éppen ezért támogatjuk az előterjesztést. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 126 2016.02.29. 2:47  125-131

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, mindenki egyetért, aki a teremben itt van, hogy a lehető legaljasabb dolog a gyermekeink jövőjének a tönkretétele, a jövőjükkel való játék, az iskolák tönkretétele. Az elmúlt időszakban, az elmúlt években hatalmas küzdelmet kellett nekünk is vívni, hogy megtudjuk, hogy mennyi a KLIK adóssága, de most már önkritikusan be kell vallanom, elismerjük, önöknek is nagy küzdelmet kellett vívni, hogy ezt megtudják, mert önök sem tudták pontosan. Most éppen 17 milliárd forint jött ki legutóbb. Ez ijesztő nagyságrend. Fogalmuk sincs azonban a mai napig arról, hogy hogyan működik ez a rendszer és mennyiből. Jól mutatja, hogy nem szervezeti, finanszírozási vagy működési keretek korrekciójára van szükség a rendszerben, hanem a teljes KLIK felszámolására. Arra lenne szükség végre, hogy beismerjék, hogy hibáztak, elnézést kérjenek a tanároktól, a szülőktől, a gyermekektől. Nem is értem, hogy gondolhatták azt, hogy ez működni fog.

Az elmúlt hónapok történései viszont azt mutatták meg, hogy önök nem értik vagy nem akarják megérteni, hol hibáztak. A rendszer működésképtelensége, az intézményfenntartó olyan mértékű centralizációja, amely minden normatív szabályt nélkülöz, veszélybe sodorja egy generáció teljes tanszabadságát. A Fidesz oktatásirányítói a finanszírozási modellt a fenntartó szervezet szintjén nem alakították ki sem a KLIK, sem a tankerületek, sem az intézmények kapcsolatában. Ebben a rendszerben - ez egy felülről irányított rendszer természetesen - a gazdálkodási önállósággal nem rendelkező tankerületek és a politikai vezetés között sincs semmilyen eljárásrend, semmilyen kialakított finanszírozási rendszer. Pillanatalapú költségvetési tervezés folyik, gazdálkodás címén csak technikai kifizetések történnek, az is nagyon rosszul számítva. Hogy gondolhatná bárki, hogy ez működőképes, hiszen sem a tankerületek, sem az iskolák nem gazdálkodnak érdemben? A kialakított rendszer romló eredményeket, országos felháborodást eredményez. Már odáig mentek el az elkeseredett szülők, hogy nem viszik iskolába a gyermekeiket. Ma jól láthatjuk ennek az elkeseredésnek minden jelét számos iskolában.

Kérdezem ezért államtitkár úrtól, nem gondolják‑e, hogy meg kellene hallgatni a hangokat, a véleményeket. Nem gondolják‑e, hogy vissza kell adni az igazgatók szabad döntési jogait? Mikor látják végre be, hogy működésképtelen a KLIK? Mikor adják vissza végre az iskolát a gyermekeknek, a pedagógusoknak? Mikor szüntetik meg a működésképtelen KLIK‑et? Mikor kapják vissza az önkormányzatok az iskolákat?

Köszönöm, hogy meghallgattak. Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 130 2016.02.29. 0:54  125-131

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Azt gondolom, hogy ne beszéljünk mellé, a KLIK rossz, és meg kell szüntetni. Azt meg pláne nem szabad hagyni, hogy az önök polgármesterének a kötvénymutyijait az oktatás és a pedagógusok nyakára rárakják, mintegy beállítva azt, hogy az oktatásnak és nekik köszönhető ez a költség. Ez nem így van. (Dr. Rétvári Bence: Mi lesz utána? És mi lesz utána?)

Az MSZP álláspontja most is az, ami korábban volt. (Dr. Rétvári Bence: Mikor korábban?) Azok az önkormányzatok tarthassák fenn az iskolákat, amelyek ezt fenn akarják tartani. Nem mondtunk mást korábban sem, bárki bármit is mond erről. Önök folyamatosan ködösítenek, hazudnak. Úgy vélik, hogy ebben a ködben eltévedt mindenki, de valójában az a helyzet, hogy akkora ködöt csináltak, amelyben már csak önök nem látnak jól, de mindenki más meg igen. Mi látjuk azt, hogy mi a valóság az oktatásban.

Oszlassák szét ezt a ködöt, ne hazudozzanak se nekünk, se itt, se másnak, se maguknak, szüntessék meg a KLIK-et! Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 222 2016.03.01. 6:09  75-235

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha már úgyis az a vád ért bennünket folyamatosan, hogy mi állunk minden mögött, a Titanic katasztrófájától elkezdve Kennedy meggyilkolásán át a pedagógustüntetésig, hadd idézzem akkor a Civil Közoktatási Platform idevágó pontjait, azért is, hogy tápláljam kicsit a kormányzati paranoiát. Ilyenkor még nem késő bevenni a gyógyszereket. (Derültség.)

Tehát a Civil Közoktatási Platformhoz tartozó ötven szervezetnek, ötven civil szervezetnek az álláspontjáról van szó. Mit is kérnek ők?

1. Az érettségire vonatkozó módosításokat halasszák el!

2. A középfokú szakképzési rendszerben a kormány által tervezett minden változtatást azonnal függesszenek fel! Biztosítsák mindenkinek a lehetőséget a középfokú végzettség megszerzésére!

3. Csökkenteni kell a tanulói terheket!

4. A különleges bánásmódot igénylő gyermekek méltányos és eredményes ellátásáért azonnali, kármentő intézkedések szükségesek!

5. A kormányzat tegyen azonnali intézkedéseket a roma tanulók növekvő szegregációjának visszaszorítása, a diszkrimináció minden formájának hatékony tilalma érdekében!

6. Követeljük a tankönyvválasztás tényleges szabadságát!

7. A pedagógus-életpályához kapcsolódó minősítés és a pedagógiai-szakmai ellenőrzés rendszerét azonnal fel kell függeszteni a folyamatban levő eljárások befejezésének kivételével!

8. Azonnali hatállyal teremtsék meg a nyugdíjas pedagógusok továbbfoglalkoztatásának jogszabályi kereteit! Szüntessék meg a létszámstopot!” Tudják a számokat, szerintem menni fog tíz fölött is. (Derültség az MSZP soraiban.)

9. A pedagógusok kötelező óraszámát 22 órában kell rögzíteni, el kell törölni az ezen felüli kötött munkaidőt!

10. Követeljük az oktatásfinanszírozás legalapvetőbb forrásainak biztosítását!

11. Elvárjuk az oktatással kapcsolatos őszinte és nyilvános kommunikációt!” Ez az, amire önök látványosan nem képesek.

(20.50)

12. „Új alapokra helyezett, az elért eredményekre építő közoktatási rendszer kidolgozását kell azonnal elkezdeni!” (Németh Szilárd István közbeszól.)

Ez a jövő, ezt kell önöknek tenniük.

De ne érjen az a vád bennünket, hogy mi nem szeretünk foglalkozni a közelmúlttal, bár önöknek még az elmúlt hat-nyolc év ‑ ahogy ezt valaki megfogalmazta ‑ vagy az elmúlt hat és nyolc év, ez már a közelmúlt, meg az újkori pedagógia legrosszabb alakjai mi vagyunk, mintha az újkor persze most lenne, de hagyjuk a történelmi fogalmak helyes ismeretét, hiszen ez nyilván nem jellemző önökre. Hadd mondjam el egy üldözött, a III. kerületi önkormányzat példáját, ez egy fideszes önkormányzat, tehát nyilvánvalóan nagyon rossz viszonyban lehet önökkel, és biztos, hogy ennek köszönhető, hogy önök egyébként alapvetően sem képesek kommunikálni vele.

Nos, a Fővárosi Pedagógiai Szolgálat III. kerületi telephelyének anomáliájáról van szó ‑ ez egyébként egy nagyon kiváló pedagógiai műhely volt, amíg önök le nem államosították. A korai fejlesztés gyakorlatilag a pedagógiai szakszolgálatban október óta érdemben nem folyik, nem folyik azért, mert az alapvető feladatokat sem tudja ellátni az intézmény. A mindennapi feladatellátás teljesen tisztázatlan, a működtetésben sem sikerült megállapodni, amióta ez az intézmény önöknél van, ezt mondjuk, nem most van ‑ ugye, nem? A fűtést bármikor kikapcsolhatják, ez azért nem történt meg, merthogy az intézményvezető könyörgött a szolgáltatónak, hogy ezt ne tegyék meg, a szemétszállítás azonban már nem történt így, ennyire szerencsésen, azt már megszüntették. Lehet, hogy ezen jót derülnek egyébként, hogy a III. kerület pedagógiai szakszolgálatában a pedagógusok viszik haza, illetve ahova tudják, a szemetet, szerintem az érintettek annyira azért nem tartják ezt viccesnek. Hasonlóan az internetet is kikapcsolták, de nyilván egy szakszolgálatnak minek is internet, nincs arra szükség. Papír nincs, az alapvető eszközök hiányoznak. Természetesen ez egyébként nem szokatlan, hiszen több megye van, ahol összeírták a pedagógusok otthoni gépeit és a laptopjainak a számát, merthogy azok a pedagógusok nyilvánvalóan nem fognak a munkavégzéshez szükséges laptopokat kapni ‑ az utazó gyógypedagógusokról van szó -, hiszen nekik van, tehát hozzák ők be, mintha teljesen természetes lenne egyébként, hogy a munkáltató nem gondoskodik a munkavállaló számára a munka eszközéről.

Természetesen ezeket a jelzéseket mind a szakszolgálat vezetője, mind pedig a kerület vezetése folyamatosan továbbította a KLIK-nek, tehát folyamatosan, a KLIK pedig a kerületre tolja a felelősséget, ami azért is vicces, merthogy ‑ még egyszer mondom ‑ egy állami intézményről, egy leállamosított intézményről van szó. A kerületi önkormányzat álláspontja az ebben a kérdésben, és ez teljesen nyilvános álláspont, hogy a kormányzat teljes egészében elvonta a feladatot és az ehhez szükséges forrást is, ennek ellenére egyébként az előző tanévig mindent fizetett a III. kerületi önkormányzat, annak ellenére tehát, hogy önök leállamosították az intézményt, és egyébként nem fizettek semmit innentől kezdve, a III. kerület mégis jótállt.

Amikor a III. kerületi oktatási intézmények jelezték a problémákat, akkor mind a pedagógiai szakmai szolgáltató vezetése, mind pedig az önkormányzat feljebb, egy szinttel feljebb, a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat vezetőjéhez fordult, aki jelezte, hogy nem illetékes, ezek után a KLIK-hez fordultak, aki jelezte, hogy nem illetékes, majd Czunyiné­hoz fordultak, aki jelezte, hogy nem illetékes, és még ki is rúgták ráadásul. Ezt követően egyébként az önkormányzat már nem tudott mit tenni, úgy reagált, hogy januártól saját forrásokból öt munkatársat vett fel az óvodákba a feladat ellátására, ami nem az ő feladata. És ez egy fideszes vezetésű önkormányzat, egy fővárosi önkormányzat, választókerületem, Óbuda önkormányzatának kálváriája. Hát mi van azokkal, akik még ennyire sem csókosok maguknak?

Végezetül azt kell hogy mondjam, nagyon örülök, hogy Ander képviselőtársam Nahalkát idézett, korábbi kiváló hatású tanáromat, azt gondolom, hogy önöknek is nagyon jó lenne, hogyha olvasnának tőle, úgy tűnik, hogy nem válna semmiképpen kárukra. Kívánom, hogy ezt tegyék meg minél hamarabb, lehet, hogy másképp látnák a világot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban. ‑ Kucsák László: Sokat tettél hozzá ezzel, köszönjük szépen! ‑ Németh Szilárd István: Mi a kötelező olvasmány?)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 56 2016.03.02. 6:46  51-64

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja ré­szé­­ről: Köszönöm a szót, elnök úr. Bevallom, amikor egye­temista voltam, akkor a történelem szakon ját­szot­tunk egy játékot a barátaimmal. Azt csináltuk, hogy bármelyik napra ráböktünk, megpróbáltuk rekon­struálni, hogy aznap vajon mi történt. Ha nem tud­tuk, akkor meg azt mondtuk, hogy mi nem tör­tént aznap, és akkor elmondtuk, hogy nem aznap volt például a mohácsi csata és így tovább.

Lassan kezd a szimbolikus törvényalkotása a kor­mányzatnak hasonló játékot ölteni, mint amit mi is játszottunk, hogy rábökünk egy napra, aztán meg­néz­zük, hogy ott mi volt. Kétségtelen, hogy ezt a játékot egyébként lehet játszani, mert valóban van­nak olyan jeles napok, jeles ünnepek, amelyeket helyes is a naptárunkba felvésni, és nyilvánvalóan Magyarország első viszonylag állandó egyetemének az alapítása lehet egy ilyen nap, kétségtelen tény, hogy ez így van. Most október 6-án lesz a választó­kör­zetemben lévő második magyar és első számú buda­pesti vagy először alapított budapesti egyetem alapí­tásának a 620. évfordulója, az Óbudai Egye­tem­ről van szó. Nyilván ez is egy jeles nap, amiről hely­ben nyilván meg fogunk emlékezni. Tehát számos ilyen jeles nap van a magyar történelemben. Az októ­ber 6-a egy szerencsétlen dátum más miatt, ez nyíl­ván­valóan emiatt nem használható. Persze értem én, hogy most egy kicsit az a hely­zet, hogy a gomb már meg­van, hiszen Pécs városá­ban és magán az egye­te­men is jelentős ünnepségek lesz­nek majd a jövő év­ben, hogy méltóképpen meg­ünne­peljék ezt a kiváló dá­tumot, az egyetem meg­ala­pí­tását. Ehhez tudo­má­sunk szerint jelentős forrá­sokat is biztosít a kor­mány­zat vagy biztosítani kíván - ez helyes, ezt nem is vita­tom -, és ehhez a gombhoz kell a kabátot is biz­to­sí­tani azzal, hogy a magyar felső­oktatás napját is tör­vénybe iktatjuk 2017-től, tehát ahogyan az egész évforduló szépen kijön. Szerin­tem egyébként akár még 2016-tól is ünnepel­hetnénk a magyar felső­oktatás napját, igaz, hogy akkor nyilvánvalóan nem jönne ki az egész évfor­duló, de akkor 2017-től lesz.

Megmondom őszintén, hogy tökéletesen egyet­ért­ve államtitkár úr mondanivalójával arról, hogy mi­lyen célt kellene szolgálnia ennek az előter­jesz­tés­nek, még a legnagyobb fantáziával is, akár a volt egye­te­mista élményeimre is visszatekintve is nehe­zen látom, hogy ez az előterjesztés miként szolgálja ezeket a célokat. Tehát nyilván attól bárki komolyan gondolhatja, hogy ezek megtörténnek, azok teljesül­nek, amit államtitkár úr elmondott, hogy akkor most így hálatelt szívvel gondolunk az egyetemista létünk­re, és a történelmi múltunk teljes átérzésével, a jövő­be vetett hittel fogunk tevékenykedni. Kétségtelen, nagyon jó, ha így lesz, és nagyon örülök neki, ha ez az előterjesztés ezt biztosítani fogja. Megmondom őszintén, hogy ebbe a három pontba nem nagyon látom bele ezt a lehetőséget, de ez legyen az én prob­lémám nyilván, ettől még akár a szocialista frakció is nyugodtan tudja támogatni ezt az előterjesztést, mert végül is ártani meg nem árt.

Azt gondolom, hogy azért a felsőoktatás terén is vannak még fejlesztési lehetőségek, mondjuk, még ezen kívül is. Tehát jó, hogy ez itt van, tegnap hosszan beszéltünk a közoktatásról ebben a Házban, a felsőoktatás is számos misét megérne, most nem nyitom ki ezt a kérdést, de nagyon jó lenne, ha a felsőoktatás kérdésköre egy ilyen egyoldalas előter­jesz­tésen kívül más esetben is többször előfordulna itt a Házban. Nagyon nehezen éljük meg azt mi, ellen­zéki képviselők - és ezt nemcsak ennek az elő­ter­jesztésnek a kapcsán kell elmondani, hanem szin­te valamennyi nemzetpolitikai előterjesztés kap­csán ‑, hogy a kormányzat még csak kísérletet sem tesz arra, hogy az ellenzéki pártokat egyébként bevonja ebbe a jogalkotásba.

(11.20)

Nagyon szívesen látnánk azt, ha azok az előterjesztések, amelyekről önök valóban azt gondolják, hogy ezek közös nemzeti ügyek, tehát tényleg mindenkinek fontosak lehetnek pártállástól függetlenül, hiszen gondolom, nyilvánvalóan abban nincs vita önökkel, hogy akik Pécsen vagy akár bárhol az országban ezt a napot meg szeretnék ünnepelni, azok között nyilván vannak olyan baloldali, jobboldali, liberális emberek, akik ezt nagyon fontosnak tartják. Miért nem tesszük meg azt a gesztust egymás felé, hogy ezt a jogalkotást a többiek felé nyitottan csináljuk meg? Miért látjuk azt, hogy most egyébként viszonylag pozitívan a kormány előterjesztésében, másrészt egyéni országgyűlési képviselői előterjesztésekben jönnek be gyakorlatilag szóról szóra ilyen előterjesztések? Ez azért nagyon bajos, mert a legnagyobb jóindulat mellett is nehezen hihető számomra, amikor arról beszélnek önök, hogy ilyen össznemzeti dologról van szó, miközben egyébként kísérlet sem folyik arra, hogy legalább az előterjesztés kapcsán ezt a nemzeti érdeket előállítsák. Erre vannak jó példák is. Például a lengyel szejmmel való közös, nagyjából szimbolikus kiállás egy ilyen pozitív példa, de megjegyzem, hogy ez valamiért csak a lengyel-magyar interakcióban tud működni, minden más nemzetpolitikai előterjesztés kapcsán ez nem így van.

Kérném államtitkár urat, hogy abban az esetben, ha még terveznek ilyen, egyébként nem vitatom, tényleg fontos dolgokat, akkor törekedjenek arra, hogy a többi ellenzéki párttal akár közös előterjesztések születhessenek. Higgyék el, nagyon fontos lenne az országnak, hogy valóban legyenek nemzeti minimumok. Ha önök azonosítanak ilyen nemzeti minimumokat, hiszen a kormánynak nyilvánvalóan kiváló lehetősége van ezeknek az azonosítására, akkor sokat tennének a demokráciáért is akkor, amikor arra törekednének, hogy az ellenzéki pártokat ebbe bevonják. Nyilván, ha erre nem olyan reakciók érkeznek, amelyeket önök elvárnak, az is egyébként egy jelzés; jelzés arra, hogy vagy azt a nemzeti minimumot azonosították rosszul, vagy pedig az ellenzéki párt nem elég korrekt a magatartásban. Biztos, hogy ha olyan előterjesztést látunk, amely akár ilyen vitathatatlan célok mentén születik, akár más, egyébként vitathatatlan célok és nemzeti minimumok mentén születik, akkor előterjesztőként is tudjuk vállalni.

Éppen ezért vannak dilemmáink az előterjesztés kapcsán. Igazából azt tudom mondani, akár a Szocialista Párt tudja is támogatni ezt, mert nem látjuk azt, hogy így ártana különösebben ez a dolog, és persze természetesen akár még jó is lehet. Jobban örülnénk annak azonban, ha olyan előterjesztések lennének előttünk, amelyekről államtitkár úr elmondott célokat, semmit nem vitatok közülük, mert tényleg nagyon jó lenne, ha azokat szolgálná. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 70 2016.03.02. 11:44  65-82

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Hát, anyósom puliját majd biztos meg fogja nyugtatni, hogy most nagyon meg lesz védve.

De komolyra fordítva a szót, ez az előterjesztés engem egy korábbi helyzetemre emlékeztet, amikor néhány évvel ezelőtt, amikor még III. kerületi önkormányzati képviselő voltam, akkor azzal szembesültünk, hogy az I., a II. és a III. kerületi szabálysértési társaság, amelyik egyrészt arra hivatott, hogy kiszabja a szabálytalankodó autótulajdonosokra a bírságot, másrészt hogy ezt be is szedje, jelentős, mintegy 100 millió forintos hiányt halmoz fel. Azzal szembesültünk, hogy ha semmifajta bírságot nem róna ki az I., a II., a III., és sajnos lehet, hogy a XII. kerület is közöttük volt, tehát semmiféle közlekedési bírságot nem szabna ki ez a három vagy négy önkormányzat, akkor az darabonként mindegyik önkormányzatnak előnyt jelentene, hiszen ez a társaság valamilyen okból, nyilván nem a jó működés okán, hátrányokat szenvedett.

Most is azt látjuk, hogy az ebtenyésztésben jelen pillanatban létező probléma az, hogy olyan mennyiségű panasz, probléma halmozódik fel - sok esetben egyébként éppen annak az egyesületnek a működése okán, amit a kormány éppen támogatni szeretne -, amit az intézményrendszer egyébként nem tud kezelni. És erre az az organikus válasz, hogy akkor építsük le a probléma forrásait, hiszen azokra az ebekre, amelyek nem magyar fajták - ez egyébként az összes állománynak mintegy 95-97 százaléka -, ezek a törvényi előírások innentől kezdve nem fognak vonatkozni. Ez körülbelül olyan egy kicsit, mint ha azt mondanánk, hogy innentől kezdve, mondjuk, csak az 5 millió forint havi fizetés felett kereső emberek azok, akik reklamálhatnának, mondjuk, a villanyszámlájuk miatt, merthogy annyi panasz érkezik a többiektől, hogy ez egyszerűen kezelhetetlen. Azért ez nyilvánvalóan egy nonszensz volna.

Hogy a magyar ebfajtákat egyáltalán el kell-e különíteni vagy ilyen elkülönítést felesleges tenni, ebbe a vitába én nem mennék bele. Én magam nagyon szeretem a kutyákat, többek között a kedvenc kutyafajtám is magyar fajta, de ez egyéni ízlés kérdése. Ha csak ez lenne ennek az előterjesztésnek a célja, hogy ezt valamilyen módon különítsük el, akkor a Szocialista Párt akár nyugodtan tudná is támogatni, sajnos azonban ez nincs így.

Azért le kellene szögezni, hogy a problémák jelentős része pontosan abból származik, hogy számos egyesület, például a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének szövetsége munkájával kapcsolatban számos olyan panasz létezik, amely az államhoz is érkező panaszok nagy részét generálja. Erre szerintem nem organikus válasz az, hogy akkor ezt az egyesületet hozzuk monopolhelyzetbe, és akkor nagyon finom leszek abban, amit gondolok. Mégiscsak azt tudom mondani, hogy az nem tűnik logikusnak, hogy ha valami rosszul működik, akkor annak a legrosszabbul működő elemét kizárólagossá teszem és megerősítem, és minden mást pedig egyébként kihagyok a rendszerből.

Nem akarok átmenni más területekre, de mintha ennek a kormánynak általában egy ilyen államosítási kedve lenne, tehát számos más rendszerben láthatjuk, hogy az állam milyen jó gazda tud lenni, érdekes módon ezeket a szegény ebeket valamiért nem annyira kívánja védeni az állam. Én értem, hogy nemzetgazdasági cél nincs a dolog mögött, hiszen ezek az ebek nem fizetnek, tehát ebből az állam nyilván kevésbé tud anyagilag jól kijönni, mint mondjuk, ha a rezsiharc folyományaképpen államosítja az energetikai szektort, de azért mégiscsak arról van szó, hogy egy olyan kormányzatnak, ahol az államosítás egy központi eleme a kormányzatnak - és nem vitatom, sok helyen biztos igaz is ez a hozzáállás -, az állam most onnan vonul vissza, ahonnan pont nem kellene visszavonulnia.

Én azt gondolom, őrült nagy hatása lesz annak, hogy innentől kezdve érdemi kontroll nélkül fognak működni azok az egyesületek és azok az ebtenyésztők, akik az ebek legnagyobb részét tenyésztik. Tehát itt nem arról van szó, hogy egy jelentős részüket továbbra is ellenőrzi az állam, hanem arról van szó, hogy innentől kezdve az ebtenyésztés szabályait a tenyésztett ebek nagyon kis százalékára kell érvényesíteni.

És nem arról szól ez a vita, hogy vajon a magyar fajtákkal mi történik. Ez rendben van, én is ugyanazt gondolom, amit önök is leírtak, hogy védjük a magyar fajtákat külön, legyenek rá egy kicsit külön figyelemmel, hogy még jobban védjük őket - nagyon jó! De azért nem kellene elfeledkezni arról a jelentéktelen, maradék 95-97 százaléknyi ebről!

Az egy őszinte része ennek az előterjesztésnek ‑ én ezt valóban értékelem is egyébként, mert szerintem nagyon fontos, hogy lássuk a problémá­kat ‑, hogy az a hatásvizsgálat, amelyet a kormányzat csinált, és amely indokolja ezt az előterjesztést, arról szól, hogy olyan mennyiségű panaszáradat érkezik be, ami kezelhetetlen, és felveti a hatékonytalanság kérdését. És szerintem egyébként nem ördögtől való ez a gondolkodás, hogy vajon úgymond mi éri meg az államnak.

De azt is gondolom, hogy ebben az esetben ez a megoldás jelentősen túllő a célon. Szerintem, ha a kormányzatnak az volna a szándéka, hogy a bürokráciát csökkentse, akkor számos dologban meg lehetne tenni, de ez nem pusztán bürokráciacsökkentés, ami előttünk van, hanem arról szól, hogy a tenyésztett ebek jelentős részét az állami ellenőrzés alól kivonja.

(12.00)

Ez viszont nem helyes. Ez semmiképpen nem helyes és semmiképpen nem támogatandó cél. Nyilvánvalóan a kutya egy speciális élőlény, nyilván minden élőlény speciális, de abban a tekintetben, hogy az emberrel közösségben él, mindenképpen speciális, de abban is, hogy ebben a közegben vizsgálható, és éppen ezért nagyon kiemelkedő szerepe van a tenyésztésirányításnak ebben a kérdésben.

Én úgy gondolom, hogy számos esetben valóban nincs helye az államnak, ahol ott van, de ebben az esetben viszont van helye az állami előírásoknak, mert egészen egyszerűen rá kell szorítani az ebtenyésztőket arra, hogy a felelős állattartás szabályainak megfelelően, a magyar törvényeket betartva végezzék a munkájukat. Ha ez egyébként egy általános, generális vágya lenne az ebtenyésztők mindegyikének, akkor nyilván nem lenne ez az előterjesztés sem, meg mi sem beszélgetnénk itt. De itt arról van szó, hogy sajnos a nemzetgazdasági szempontrendszeren kívül más szempontrendszerek is vannak, például a törvényesség betartatása, és például az állatjóléti kérdések és a felelős állattartás kérdése. Ezekben mind-mind egyébként visszalépést jelent ez a javaslat.

Ugyanakkor azonban azt gondolom, hogy egy kicsit diszkriminatív is a javaslat, hiszen azért mégiscsak mesterséges megkülönböztetés eb és eb között. Nyilván azért nem kell itt arról vitát folytatnunk, hogy attól még, hogy egy eb nem annyira szerencsés, hogy mondjuk, puminak szülessen, hanem szegény német juhászként jött a világra, attól még megérdemelné, hogy normális körülmények között tartsák. De egyébként aki a német juhászkutyát szereti, és fontos neki, hogy olyan fajtatiszta német juhászkutyát vásároljon, akit nem kínoztak, akinek a szüleit megfelelő körülmények között tartják, fontos neki például az, hogy olyan ebtenyésztőtől vásároljon, aki nem kínoz kutyát, az most, ennek az előterjesztésnek az elfogadása esetén mind-mind nagyon nehéz helyzetbe kerül, mert erre semmiféle garanciát nem fog kapni. Az értelmezhető kérdés, hogy ha elmegyek én, mondjuk, német juhászkutyát vásárolni, és megkérdezem az ebtenyésztőt, hogy ugye, egyébként önök nem kínozták ezt a szegény kis németjuhász-kölyköt? Nem, nem kínoztuk. Ugye, a szüleit se kínozták? Nem, nem, nem, nem kínoztuk, külön szobája volt az Atrium Hyattben. Azért az nem biztos, hogy minden esetben igazat mondanak, mondjuk így, és akkor nagyon finoman fogalmaztam megint csak. Egész egyszerűen az állami garanciarendszernek kell tudnia biztosítani azt, hogy az ebtenyésztés kapcsán is felléphessünk az állatkínzások ellen. Ebben az államnak igenis nagyon-nagyon komoly szerepe van. Nem érzem szerencsésnek tehát ezt a fajta különbségtételt ebben, hogy vannak kutyák és leendő gazdák, akik megérdemlik ezt a fajta garanciarendszert, és vannak, akik nem érdemlik meg ezt a garanciarendszert.

Nyilván vannak, akik azt gondolják, hogy a kontrollálatlan tenyésztés is valakiknek érdeke lehet - én azt gondolom, hogy igen: a kontrollálatlan tenyésztés az olyan lelketlen emberek érdeke, akik ebben az egyébként nemes foglalkozásban is pusztán a profitot látják. Ezek azok az emberek, akik ketrecbe zárva tartják a szerencsétlen állatokat, és ezek az emberek azok, akik méltatlan körülmények között, gyakorlatilag egy osztódógépként tartják ezeket az élőlényeket. Nyilvánvalóan nem hiszem, hogy ebben a teremben ül olyan ember, aki ezt helyesnek tartja, sőt még azt sem hiszem egyébként, hogy a parlamentben ül olyan ember, aki ezt helyesnek tartja, vagy aki azt ne gondolná, hogy ez ellen fel kell lépni.

De, államtitkár úr, legyenek szívesek ezt a szempontot is figyelembe venni! Az állami garancia ebben a tekintetben nagyon fontos. Nagyon fontos, hogy láthassuk az ebtenyésztés kapcsán azt, hogy minden kutya a törvények betartatásával tud a tenyésztés során - gyakorlatilag a születéstől az értékesülésig - átmenni, mert mindenkinek joga van ehhez a bizonyossághoz. Én értem, hogy nagyon-nagyon sok panasz érkezik, és ebben, tényleg azt hiszem, nyilván helyes korrigálni a rendszert, mert ezzel a helyzettel valamit kezdeni kell, ebben tökéletesen igaza van az anyagnak is, az államtitkár úrnak is. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez az előterjesztés ellene hat azoknak a céloknak, amelyeket helyesen egyébként az indokolás egy része tartalmaz, és azoknak, amelyeket az államtitkár úr is több alkalommal elmondott.

Én kérem önöket, hogy ehelyett, amit most csinálnak, egy olyan állatvédelmi jelzőrendszert építsenek ki, amely képes és hatékony arra, hogy megelőzze ezeket az eseteket, és amely fel tud lépni. Hiszen értem, hogy most azt mondja, hogy ez a következő lépés, csak amikor leépítjük… Tehát úgy könnyű egy rendszert létrehozni, ha egyébként az állatokat meg kivesszük belőle. Tehát amikor az állatvédelmi jelzőrendszer egyébként nem terjed ki az ebek 97 százalékára, akkor annak a működésével kapcsolatban némi feltételezésem van, hogy nem biztos, hogy jól fog működni. Tehát ne diszkrimináljunk kutya és kutya között, és működtessünk ilyen állatvédelmi jelzőrendszert. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP és a Jobbik soraiban.)