Készült: 2020.07.14.16:27:50 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
4 50 2014.05.13. 12:02  17-73

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az elmúlt néhány percben vagy órában hallottunk régi hagyományokra, történeti múltra való visszahivatkozást. Az előterjesztő mintegy tíz percben elmondta, hogy ez az előterjesztés, amely előttünk van, mennyire része a magyar közigazgatási hagyománynak, majd három-négy percben elmondta, hogy mennyire nem része a magyar közigazgatási hagyománynak; elmondta és részletezte az eltéréseket.

Mindig szeretem, amikor történelemmel foglalkozunk - szakmai ártalom -, ugyanakkor mindenkinek figyelmébe ajánlom, hogy a múlt nem egy olyan csupor, amiből azt veszünk ki, amit szeretnénk, és figyelmen kívül hagyjuk azokat a történeti eseményeket, amelyek nem támasztják alá érvelésünket.

Kezdjük történeti hagyományainkat az egyik legcsodálatosabb demokratikus hagyományunkkal, 1848-cal. Kevesen tudják, hogy a "miniszter" szó szolgát, ebben az értelemben közszolgát jelent. Kevesen tudják azt is, hogy az áprilisi törvények, illetve az azt megelőző 12 pont felelős magyar minisztériumról beszél, és azok az emberek, akik felelősséget vállaltak ebben a kormányban, szolgaként tekintettek magukra.

Ha megnézzük a most előttünk lévő javaslatot, akkor azt látjuk, hogy a miniszterek nem szolgák, nem közszolgák; ezek bürokraták, és a bürokratákat irányító, igazgató csúcsminiszter az, aki valamilyen módon átveszi a kormányzat nehéz súlyát a miniszterelnöktől. Ilyen értelemben akár azt lehet mondani, hogy értelmetlennek tekintem azt a vitát, hogy kinek van kormánya vagy kinek nincsen kormánya, hiszen úgy tűnik, hogy a Miniszterelnöki Hivatalnak van kormánya. Ez jól látszik abból a szerepfelfogásból, ahogyan a törvény ezt nekünk sugallja.

Persze, minden kritika jogos az ellenzék felé, amely arról szól, hogy valójában ködös dolgokról beszélünk, hiszen nem tudjuk pontosan, mi az, ami előttünk van. Ezt nézzék el nekünk, kérem, mert nem kapunk ebben támogatást, hiszen sem a kormányprogramról nincsenek ismereteink, sem pedig arról az előzetesen elkészülőben lévő rendeletről vagy bármely más jogszabályról, amely a minisztériumok feladatköréről szól. Ennek hiányában igen nehéz mást tenni, mint minden frakció a saját álláspontja, saját nézete szerint elgondolja azt, hogy mi is lehet ezekben a jogszabályokban.

Persze, joggal fel lehet vetni, hogy a korábbi kormányzati ciklusokban hasonló jogszabályok készültek, azonban egyedülálló az a mód, hogy kormányprogram nélkül áll jelenleg a miniszterelnök, így még csak átvitt értelemben sem tudjuk, akár csak sugalmazva sem tudjuk azt, hogy mi is lehet az egyes kormányzati struktúrák mögött.

A régi hagyományokat folytatva azt lehet mondani, hogy a jelen parlamenti ciklus, akár a Miniszterelnöki Hivatal ilyetén való felerősítése valóban nem példa nélküli a magyar történelemben, azonban az példa nélküli, hogy ilyen mértékű koncentráció történik. Ugyan a Miniszterelnöki Hivatal vagy a Miniszterelnökség, ahogy a két világháború között nevezték, szerepe erős volt ebben az időszakban, ám nem vezette miniszter ezt a hivatalt, államtitkári rangban álló tisztségviselő vezette, aki hagyományosan egyébként nem is politikai szerepet látott el. Lehet a múlt hagyományairól beszélni, de azért jó, ha tudjuk, hogy mind a dualizmus idején, mind a két világháború között a jelenlegihez képest sokkal nagyobb arányú miniszteri struktúrák voltak, sokkal több minisztérium, sokkal több ügy az, ami ebben az időszakban létezett.

Ezért szeretnék kérni mindenkit arra, kedves képviselőtársaim, hogy amikor a múlt bugyrából merítenek, akkor ezt azzal a felelősséggel tegyék, hogy pontosan a tényeknek, a régmúlt tényeinek megfelelően idézzék ezeket az eseményeket.

Tisztelt Ház! Az előttünk lévő kormányzati struktúra, úgy gondolom, változatlan folytatása annak a nagyon rossz közigazgatási gyakorlatnak, amit második Orbán-kormánynak hívnak. Annyiban valóban sikeres ez a kormány, hogy bekerült a könyvekbe, bekerült a tankönyvekbe, a jogalkotási tankönyvekben, a legújabb jogalkotási tankönyvekben elrettentő példaként emlegetik azt a jogszabályalkotást és közigazgatási gyakorlatot, amit a kormány az elmúlt négy évben folytatott.

Tökéletesen igaza van mindenkinek abban, hogy természetesen lehet választást nyerni ilyen politikai tevékenységgel és teljesítménnyel is; már hadd utaljak azokra a képviselőkre, akik előttem szóltak ebben a témában, hogy azért érdemes megfontolni, hogy milyen áron. Ha komolyan gondoljuk azt, hogy itt mindenki és a kormány is azért van, hogy az ország javát szolgálja, akkor nyilvánvalóan nem lehet szándéka senkinek a közigazgatás lepusztítása, az Országgyűlés gyengítése és a jogszabályalkotás silányítása. Az elmúlt négy évben pedig ez történt: ezt a kormányt a bürokratikus tehetetlenség, a kusza jogszabályalkotás és a következményeknélküliség jellemezte. Azt gondolom, attól, hogy ez így van persze, még lehetne másként: be lehetne látni, hogy hibás volt ez a gyakorlat - életidegen csúcsminisztériumok létrehozása, majd csúcsminisztériumok fölött álló csúcsminisztérium létrehozása -, hiszen bárhogy is próbálkozunk azzal, hogy értelmet találjunk ebben a kuszaságban, úgy látszik, hogy ez sem nekünk nem sikerül, sem az embereknek nem sikerül.

(16.50)

A kormány képtelen volt a szakszerű törvényalkotásra az elmúlt időszakban, a legfontosabb jogszabályokat képviselői indítványok formájában nyújtották be. Tették ezt azért, hogy megspórolják az emberekkel való egyeztetést, vagy azért, mert képtelen volt a struktúra arra az egyébként alapvető feladatra, hogy jogszabályi előterjesztéseket tegyen. A jelen kormányzati struktúrából egyértelműen látszik az, hogy nem kapnak kiemelt szerepet azok az ügyek Magyarországon, amelyek fájóan megoldatlanok ma: a munkanélküliség és a közbiztonság hiánya. Engedjék meg, hogy erről egy kicsit bővebben szóljak.

A hivatalos statisztikák szerint ma a munkanélküliség csökken; ha a KSH adatait megnézzük, akkor ezt láthatjuk belőle. Ha azonban valaki ebben az országban kicsit is nyitott szemmel lát, ha a statisztika mögé nézünk, akkor azt látjuk, s ezt bízván tudhatjuk, hogy ez nincs így. A statisztikák ugyanis nagyon mű dolgok. A közmunkások ideig-óráig való foglalkoztatása, a külföldre kényszerült immár 600 ezer honfitársunk és az ellátórendszerből kiesett, ki tudja, hány munkanélküli az, aki nem jelenik meg ezekben a statisztikákban. Úgy gondolom tehát, hogy nem dőlhetünk hátra. Attól még, hogy tudunk olyan statisztikát, a KSH tud olyan statisztikát készíteni, hogy a kormányzat megveregetheti a vállát, a valóság nem ez. A valóság az, hogy ma társadalmi csoportoknak, az átlagembernek a munkanélküliség réme folyamatosan ott lebeg a feje fölött.

Az, hogy a munka ügye, a munkahelyteremtés ügye semmilyen nevesített módon nem jelenik meg a kormányzati struktúrában, tisztelt Ház, üzenetértékű, ha nem lesz önálló minisztériuma a munka ügyének, ha nem lesz olyan minisztérium, amelyik fölvállalja a munka ügyét nevesítve egy olyan országban, ahol a munka törvénykönyve kiszolgáltatja a munkavállalókat, ahol bizalomvesztésre hivatkozva bárkit el lehet bocsátani. A gyermektelen vagy kisgyermekes fiatal nők, vagy az 50 éven felüliek számára szinte lehetetlen az elhelyezkedés, de az is nagyon gyakori, hogy ha mégis munkát kapnak, akkor bérrabszolgaként dolgoztatják őket, s a legapróbb hiba vagy akár betegség miatt azonnal vehetik a sátorfájukat, és munkanélküliek lesznek. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez mindenkit fenyeget ebben az országban. Szinte azt lehet mondani, hogy azoknak, akiknek van munkája, és azoknak, akiknek nincsen munkája, egyaránt nagyon rossz a helyzete.

De a szakképzés is borzasztó helyzetben van. Míg azt mondtam a munkaügyről, hogy az a baj ezzel a területtel, hogy valahogyan egyik minisztériumba se kerül be ez így nevesítve, a szakképzéssel pont fordítva áll a helyzet. Hol az oktatásért felelős tárca, hol más tárcák között pingpongoznak a szakképzés ügyével, megspékelik egy kicsit azzal, hogy a kamarák is beleszólhatnak a szakképzés mindennapjaiba, és az ágazati minisztériumok is rendkívül nagy szabályozási jogkörrel rendelkeznek. Az ördög tudja gyakorlatilag azt csak, hogy ki mindenkinek van ma beleszólása a szakképzés ügyébe. Gondolom, azt a mondást is hallották már, tisztelt képviselőtársaim, hogy a sok bába között elveszik a gyermek - hát, a szakképzés alaposan elveszett.

Csak egy példát hadd mondjak önöknek. Gondolom, nem lesz nehéz kitalálniuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kerettantervi szabályozások között melyik terület kerettantervi szabályozása csúszott két hónappal a többiekhez képest: a szakképzésé. Pedig egyszerűen arról volt szó, hogy négy vagy öt tantárgyi kompetenciát kellett volna kialakítani, amely nem sikerült, nyilván azért nem, mert a kormányzati struktúrában - a korábbi struktúrában sem, és félő, hogy a mostaniban sem - nem sikerült megugrani azt a nagyon nehéz feladatot, hogy valaki eldöntse végre, hogy ki a felelős a szakmai szabályozásért.

Nem világos számunkra az, hogy a jelenlegi rendszerben ezek a problémák, amelyeket képviselőtársaim felsoroltak, miként oldódnak meg. Lehet úgy tenni, hogy ezek nem léteznek, de ez a rendszer működésképtelen és életidegen, elrugaszkodott a valóságtól, a mindennapi magyar gyakorlattól.

Tisztelt Ház! Magyarországon az egyik legnagyobb probléma a munka hiánya. A munkájukat vesztett emberek a reményüket is elvesztik egy jobb életre, arra, hogy ők hasznos részei lehetnek a társadalmunknak. A kormányzat rendszere, annak a felépítése és működése az önök felelőssége, ebben egyetértek önökkel. Kérem önöket, hogy méltóak legyenek erre a felelősségre, fontolják meg azokat a javaslatokat, amelyeket az ellenzéki padsorokból hallanak, és tegyék a munka ügyét a kormányzati ügyek egyik központjává.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 40 2014.05.26. 3:13  23-43

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy elmondtuk már az általános vitában, rossz közigazgatási gyakorlat az, amit a Fidesz-kormány az elmúlt néhány hónapban folytatott. Ez a rossz közigazgatási gyakorlat azonban az előző években is általános volt. Úgy gondoljuk, hogy ezt nem kell folytatni.

Persze, mindenkinek tiszta és világos, hogy nem az ellenzék az, amely kormányt alkot, ha azonban nyilván mindenki komolyan gondolja azt, hogy ebben a Házban a jó javaslatoknak terük lehet, ha mindenki komolyan gondolja azt, hogy a kormányzat figyel mindenkire, függetlenül attól, hogy honnan is jönnek a javaslatai, akkor azt gondolom, az ellenzéknek kötelessége párbeszédet folytatni.

A párbeszéd jegyében javasolta azt a szocialista frakció az általános vitában, hogy hallja meg a kormány a magyar emberek szavát, hallja meg azt, hogy a munka ügyének és az oktatás ügyének kiemelt szerepet kell kapnia a minisztériumi struktúrában. Úgy tűnik, ez nem sikerült. A szocialista frakció javasolta a bizottsági szakaszban is, hogy az a fajta kusza gyakorlat, amely arról szól, hogy átláthatatlan a jogalkotás, arról szól, hogy a minisztériumi struktúra nem az élethez igazodik, nem alkalmas arra, hogy az országot vezesse. Függetlenül attól, hogy lehet, hogy választást lehet nyerni, de közigazgatást hatékonyan működtetni nem lehet ezzel a dologgal.

Jól mutatja ezt, ha megnézzük a kiválóan működő magyar közigazgatás, a magyar minisztériumi struktúra első kiváló vizsgáját, azt a módosító javaslatot, amelyet a minisztériumi struktúrához kapott a tisztelt Ház, ahol gyakorlatilag a vonatkozó jogszabály paragrafusát egy néhány paragrafusból álló törvény kapcsán sikerült elrontania az előterjesztőnek. Ez azért több mint nevetséges.

Úgy gondoljuk, hogy vélhetőleg folytatódni fog ez a rendszer, ami eddig volt, és azt hiszem, hogy ez senkinek nem érdeke, ez önöknek sem érdeke, tisztelt Ház, tisztelt kormányzat. A magyar emberek nem látják, miként születnek a törvények ebben a rendszerben, ezen változtatni kell. Változtatni kell azon is, hogy semmilyen fontos ügy, ami az ország kiemelt ügye - a vidékiek kiemelt ügyét képező biztonság, a városi emberek kiemelt ügyét és a vidéki emberek kiemelt ügyét képviselő munka vagy oktatás -, nem jelenik meg ebben a struktúrában.

Az előző alkalommal történészként egy kicsit beszéltem arról is, hogy nézett ki a minisztériumi struktúra korábban, néhány száz évvel ezelőtt vagy 100-150 évvel ezelőtt. Gondoljanak vissza, tisztelt képviselőtársaim, az 1848-as minisztériumra, hogy miként állt föl. Idézzük fel fejben magunkban, hogy milyen minisztériumokról volt itt szó.

(14.30)

Pörgessük végig a fejünkben, hogy vajon jelen pillanatban ennek a történelmi hagyománynak megfelelünk-e. Szerintem mindenki tudja, hogy nem felelünk meg, hiszen akár a közmunkák minisztériuma, akár a közoktatási minisztérium fájóan hiányzik.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 82 2014.05.26. 5:13  81-82

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem annyira szervesen politikai témában szerettem volna szót kérni, hanem abban a megtiszteltetésben van részem, hogy e Ház falai között emlékezhetek meg a III. kerület egyik gyöngyszeméről, a százéves Gázgyári lakótelepről. Talán kevesek számára ismert ez a terület, ezért szeretném ebben a Házban is ezt a területet, ezt a kuriózumot bemutatni, amely egyedülálló ebben az országban.

Maga az Óbudai Gázgyár 1911-1913 között épült, hatalmas területen, mintegy 27 hektáron helyezkedett el. A gyár mellett 1911-1914 között saját lakótelep, munkástelep és tisztviselőtelep is épült, a kor nagyon jelentős építésze, Almási Balogh Lóránd tervezésében. A remek építész szinte művésze volt hivatásának. Ha valaki ezen a lakótelepen jár, akkor láthatja, hogy ez meglátszik a csodálatos épületeken is.

A munkáslakótelep maga négy egységből áll: két hosszú házsorból, és óvodával, más kiszolgáló egységekkel is megépítették ezt a lakótelepet. Azt lehet mondani, hogy akár a kor legmodernebb színvonalán is áll. Félkör alakú háztömbök, a telek közepén az óvoda, szemben hatalmas, platánfa övezte park. Ez egy elzárt közösség számára is minden akkori és mostani igényt kielégített. Kiépültek a telepet ellátó szociális egységek: hentesüzlet, mosoda, pékség. Híres volt a helyi dalárda, és a ma sajnos nagyon lepusztult, nem használt művelődési ház adott helyet a tiszti kaszinónak is. Nem csak ez a lakótelep egyedi; maguk a lakások is egyediek, a tervező ugyanis nagy kreativitással végezte a munkáját. Az előírásoknak megfelelően száz kétszobás sárga házikó épült zöld spalettával, minden ablakban virágtartóval és piros muskátlival.

Érdemes ezt azért felidézni, mert a mai napig is ez a lakótelep ilyen környezettel rendelkezik, ugyanígy a mai napig is megtekinthető ez az építészeti csoda. A háztömbök mögött a lakásokhoz virágoskertek és veteményesek tartoznak. Ha belegondolnak egy kicsit, akkor elgondolkodhatnak azon, hogy az előző korszakokban mennyire nagy dolog lehetett az óbudai munkásság, az óbudai lakótelepen élők számára a kertkapcsolatos emeleti lakások, illetve a kis parcellák, amelyek a földszinti lakásokhoz tartoznak. Hatalmas presztízs volt az Óbudai Gázgyárban dolgozni, a Gázgyári lakótelepen lakni.

A lakótelep másik nagy egysége a tisztviselőtelep. Itt inkább egy Duna-parti villasor az, ami a szemünk elé tárul. A hatalmas házakat hatalmas kertek veszik körül, az igazgatóé körülbelül 450 négyzetméteres, tehát látszik az, hogy megadták a módját a dolognak, és látszik az is, hogy a Gázgyári lakótelepen azt is fontosnak tartották, hogy a gázgyár vezetése együtt éljen a munkássággal.

Ez a közösség egyedülálló az országban. Az, hogy idén százéves maga a lakótelep, és százéves ez a közösség is, azt hiszem, hogy nagyon-nagyon fontos évforduló mindenki számára. Elejétől fogva a mai napig az itt élők fontos részei a III. kerület közösségének, ahogyan maga az épületegyüttes is nagyon fontos része a III. kerület építészeti értékeinek.

Tisztelt Ház! Sajnos azonban ennek a közösségnek a problémái a mai napig egyre inkább súlyosbodnak. A Gázművek, majd jelenleg a főváros nem bizonyul a terület gondos gazdájának. A műemlék épületek homlokzata rossz állapotban van, a lakásokat nem lehet eladni, a főváros nem tudja értékesíteni, a bérleti viszonyok rendezése pedig nem történt meg megnyugtatóan. Amikor néhány évvel ezelőtt ugyanis a többször már évtizedek vagy évszázad óta ott élő családok leszármazottjai bérleti jogviszonyát rendezték, akkor volt olyan család, amely örökbérleti jogviszonyt kapott, de volt olyan is, aki csak a gázgyárban való munka idejére kapta meg ezt a bérleti szerződést; ha az állásukat vesztik ezek az emberek, hajlékukat is vesztik.

Sokszor olyan családokról beszélünk, akik több generáció óta élnek itt, és mégis ennyire méltánytalan helyzetbe kerültek. Nem beszélve arról, hogy a fővároshoz képest itt irreálisan magasak ezek a lakbérek, amelyeket megállapítottak, és ehhez képest pedig az épületek állaga folyamatosan romlik.

Tisztelt Ház! Szándékom szerint szerettem volna közel hozni önökhöz a III. kerület ezen díszének a problémáit (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), illetve magát ezt a díszt is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Reméljük, hogy a problémák is megoldódnak az évfordulóval. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 46 2014.06.02. 2:11  39-52

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a valódi dolgokról beszéljünk. A való dolog pedig az, hogy a magyar politika az utóbbi években valóban sosem látott mélységekbe süllyedt (Dr. Répássy Róbert: Így van! Ez teljesen igaz!), elég, ha csak az előbbi évek rasszista, antiszemita vagy nőgyűlölő parlamenti felszólalásaira vagy az utóbbi hónapok eseményeire, KáGéBélára és társaira gondolunk.

A magyar emberek joggal várják el, hogy a parlament válaszoljon erre a helyzetre. A Jobbik javaslata azonban nem válasz erre. A mentelmi jog célja, hogy a törvényhozó testület függetlenségét megőrizze. Ez a jog az, ami lehetővé teszi például azt, hogy a szocialista képviselők a Közgép valódi helyzetét firtassák a parlamentben, de ez az a jog, amiről Schiffer képviselőtársam is beszélt akkor, amikor arról beszélt, hogy ezzel lehet élni minden képviselőnek akkor, amikor az igazságot, a valóságot szeretné kideríteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Felhívnám a figyelmet arra, hogy nem a mentelmi jogot kell megszüntetni, hanem az MSZP benyújtott határozati javaslata alapján egy ügydöntő jogkörrel állandó bizottságot kell létrehozni, amely hatékonyan fel tud lépni bármelyik országgyűlési képviselő által elkövetett méltatlan politikai magatartással szemben. Ha csak erre a néhány másodpercre, 1 perc 20 másodpercre gondolunk, amelyet ez a felszólalás ért most, akkor láthattuk, hogy mindegyik képviselőcsoportnak, így a Jobbik-képviselőcsoportnak is van mit tennie a magyar parlament kultúrájának és méltóságának megőrzése terén. Azt hiszem, nagyon sokat tehetünk akkor, ha magunkra nézve kötelezőnek tartjuk azokat a szabályokat, amelyeknek ennek a nemzetnek a szolgálatában minden politikusra vonatkozniuk kellene akkor, ha magunkat korlátozzuk, akkor, amikor egyébként bennünk lévő gerjedelmeink alapján megszólalunk.

Az MSZP nem támogatja a javaslat napirendre vételét, mert van jobb javaslata. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 89 2014.06.02. 2:07  56-124

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Igazából elég sok érvet hallhattunk már az ellenzéki képviselőtársaim szájából, hogy miért nem jó ez a javaslat, és hát azt nem mondanám, hogy számtalan érvet hallottunk a kormánypárt soraiból, hogy miért szeressük ezt a javaslatot. Én is inkább amellett érvelnék, hogy miért nem jó ez a javaslat.

Az egyik fontos dolog, hogy nem a kétszintű fővárosi önkormányzattal van a probléma. Azzal van a probléma, hogy immár négy éve nem tudnak megállapodni egymással a fideszes főváros és a Fidesz-többségű kerületek polgármesterei, sőt, hogy a helyzet sokkal rosszabb legyen, már most is számos fideszes polgármester ül a Fővárosi Közgyűlés padsoraiban, mégsem sikerül konszenzust teremteni. Ezzel van a probléma.

(17.50)

Úgy gondolom, hogy ha ez a helyzet továbbra is így maradna, akkor valóban, a főváros irányítása továbbra is nehéz helyzetben lenne.

Nem hiszem, hogy pusztán tartalmi kérdés az, amit az ellenzék feszeget. Az, hogy a kormányzat az elmúlt négy év gyakorlatát folytatva most is képviselői indítványban adja be azt a törvényt, amit egyébként normális társadalmi vitára kellene bocsátania. Semmiféle egyeztetés nem történt sem az érintettekkel, sem az ellenzéki pártokkal, hacsak nem tekintjük egyeztetésnek valóban, hogy meghallgattak húsz fideszes fővárosi polgármestert, akik esetleg elmondták, hogy hát tényleg milyen jó ez a javaslat, nekik sem juthatott volna jobb az eszükbe, ha nem nekik jutott volna eszükbe.

Semmiféle érvet nem hallottunk a tekintetben, hogy miért alkotmányos ez a javaslat. A képviselőtársaim korábban feszegették ezt a kérdést, nem megnyugtató rendezése a most fabrikált módosító indítvány sem ennek az ügynek, meggyőződésem szerint továbbra is alaptörvény-ellenes javaslat van előttünk. Úgy gondolom, hogy társadalmi vitára van szükség ilyen fontos dologban, ezt majd a későbbiek során ismertetni is fogják a képviselőtársaim.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 95 2014.06.02. 1:58  56-124

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Elég furcsa helyzet az, amikor az ellenzék saját magával vitatkozik, mégis erre kényszerülünk ebben a vitában. Megint néhány dologra hadd hívjam föl a tisztelt Ház figyelmét! Hiszékeny Dezső képviselőtársam azt fejtegette korábban, hogy akkor pontosan hogyan is fog kinézni ez a rendszer, ha - a Jóisten ne adja - ez meg fog valósulni. Benn fognak ülni a Fővárosi Közgyűlésben a megválasztott polgármesterek, akiket úgy egyébként polgármesternek választottak meg, tehát fő feladatuknak nyilvánvalóan azt tartják, hogy a saját kerületüket irányítsák. Másrészt benn fognak ülni azok a bukott polgármesterjelöltek, akiket senki nem választott meg, akik egyébként a kerületükben második-harmadik helyezettek lettek.

Hogy áll össze majd ez a közgyűlés? Hiszen kellenek bele főpolgármester-helyettesek is. Nyilvánvalóan nem szolgálja a rendszer hatékony, jó működését, ha az egyébként is terhelt polgármesterek még a főpolgármester-helyettesi funkciót is ellátják, így kizárásos alapon nyilvánvalóan a bukott polgármesterjelöltekből lesz majd a főpolgármester-helyettes. Ez roppant jó megoldásnak tűnik első látásra. Hasonlóan belőlük lesz majd a bizottsági elnök és a bizottság tisztségviselői kara is, hiszen még egyszer mondanám, a polgármestereknek nyilvánvalóan az elsődleges dolguk a kerületük irányítása.

Nos, ha ebben a rendszerben van logika, van értelem, ha ez a rendszer a választók valódi érdekét képviseli, akkor nyilvánvalóan szerintem nagyon más fogalmunk van ezekről a dolgokról, mint önöknek. Egy kerületi polgármesternek elsődleges dolga a kerület vezetése. Azt hiszem, ehhez semmiféle kommentárt nem kell fűzni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 101 2014.06.02. 2:00  56-124

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Csak hogy semmilyen érv ne maradjon megválaszolatlanul, ami véletlenül elhangzott a másik oldalról. Azt mondták, tisztelt képviselőtársaim, hogy egységes rendszer jön így létre. Roppant egységes rendszer az, amikor a Fővárosi Közgyűlést teljesen más módon választják, mint az országban a megyei közgyűléseket. Nem tudom, ez mitől egységes. Az előző hozzászólásokban láthattuk, hogy mennyire kusza lesz ez a következő rendszer, ha így marad. Azt hiszem, annyiban is növeli ez a közigazgatási kuszaságot, hogy egy fővárosi választó teljesen más módon tapasztalja meg, hogy miként szavaz, mint egy vidéki választó. Teljesen máshogy néz ki egy Fővárosi Közgyűlés innentől kezdve, mint egy megyei közgyűlés.

A dolog komikumát jól mutatja, hogy ha a megyei közgyűlésekbe próbálnák meg ugyanezt a rendszert bevezetni, akkor azt láthatnánk, hogy botrányba, nevetségbe fulladnánk. Egyszerűbb lesz ez a rendszer - azért nézzünk egymás szemébe! Azt állítani, hogy nagyon nagy vívmány az, hogy a fővárosi választónak immár nem kell bajlódnia négy darab szavazólappal, az szerintem a választók olyan mértékben való hülyének nézése, amit nem kellene szerintem folytatni.

(18.20)

Ezért nézzünk komolyan egymás szemébe: mindenki komolyan azt gondolja, hogy a választók nem tudják eldönteni, hogy melyik szavazólap mire való? És tényleg meg kell óvni őket ettől a hihetetlen nagy dologtól, hogy nem három, hanem négy szavazólapot kell bedobniuk? Azt gondolom, ez nevetséges.

Végül egy utolsó dolog. Mindig jönnek ezzel a kétharmaddal, azért a figyelmükbe ajánlom azt, hogy ez egy pillanatnyi, időszakos állapot. Például most, ha megnézik a parlamentet, akkor az ellenzéknek megvan a kétharmados többsége. (Dr. Répássy Róbert: Ehhez gratulálunk!)

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 105 2014.06.02. 14:55  56-124

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A saját magunkkal folytatott vita újabb fejezetéhez érkeztünk. Úgy gondolom, hogy most már nem sok értelme kétpercezni, az ember akkor mondja el, amit szeretne, hiszen látszik, hogy zajos vitára nincs mód ezen alkalommal.

Egyúttal szeretném megköszönni valóban azoknak a kormánypárti képviselőtársaimnak a kitüntető figyelmét, akik figyelemmel kísérik ezt a vitát. Biztatnám őket, hogy építő hozzászólásaikkal próbálják jobbítani ezt a törvényt, és ez a vita járuljon hozzá ahhoz, hogy még jobb szabály születhessen, hiszen bármennyi időnk van még erre.

Elsőként a jelen nem lévő Rétvári Bencének üzenném, hogy én sem szólaltam fel 1994-ben az akkori szocialista kormány által megváltoztatott szabályok ellen. Ennek alapvetően két oka volt. Az egyik, hogy 15 éves voltam, Harangozó képviselőtársamhoz hasonlóan, viszonylag kevés parlamenti aktivitással rendelkeztem ebben az időszakban. Igyekszünk ezt pótolni mindenképpen.

A másik pedig, hogy miről is szól ez a szabályozás. Az 1994-es szabályozás arról szólt - a szocialista kormány előterjesztésében és a parlament elfogadása által -, hogy a polgármestereket közvetlenül válasszák meg. Ez volt az egyik leghangsúlyosabb csomagja ennek a '94-es módosításnak, ha már a történelemóránál tartunk. Azt gondolom, ezzel a szabállyal, hogy közvetlenül válasszák meg a polgármestereket a 10 ezer fő fölötti településeken, minden jelenlévő egyetért, nem elegáns dolog ezt kritikaként megfogalmazni, hiszen ez vívmánya Horn Gyula kormányának és a szocialista kormányzásnak.

Hasonlóan, azt gondolom, hogy helyes, hogy ha a fogalmakról pontosan beszélünk. Bár folyamatosan Rétvári képviselőtársam arról beszélt, hogy forrásfelosztás történik, a helyes kifejezés a forrásmegosztás, ami azért is érdekes, mert az erről szóló törvénynek is ez a neve, tehát nem annyira könnyű összekeverni ezeket a fogalmakat. De ha már itt tartunk, én őszintén kíváncsi vagyok arra a dologra, hogy miként válik lehetővé az, hogy azok a polgármesterek, akik már most sem tudnak egymással megállapodni abban, hogy a forrásmegosztás pontosan milyen rendben, hogyan történjen - már most is hangos a főváros azoktól a botrányoktól és jajszavaktól, amelyek ilyenkor elhangoznak -, ők miként fognak, ha majd testületet alkotnak, egységes - idézőjelben "egységes" - testületet alkotnak, együtt kormányozni. Őszintén kétségeim vannak ebben a dologban.

Hasonlóan nem szeretnék most jogi órát tartani arról, hogy a jogalkotásban a jogalkotásról szóló törvény miként néz ki, meg annak miért van értelme, szerintem ezt sokan tudják, még akkor is, hogy ha ezt nem alkalmazzák, de azért gondoljuk meg, hogy mégiscsak helyén van egy törvénynél az, hogy a törvényről egyeztetnek az előterjesztők; azért mégsem ördögtől való az a felvetés, hogy úgy terjeszt be egy felelős kormányzat, egy felelős politikai párt egy törvényt, hogy pontosan tudja, mit szeretne vele csinálni, pontosan tudja annak a hatásait; azért nem az ördögtől való az, hogy az embereket megkérdezi, az embereket képviselő társadalmi szervezeteket megkérdezi, hogy mit is szeretnének, jónak gondolják-e ezt a kezdeményezést. Ha ezt megtette volna az előterjesztő, ha megtette volna a kormányzat, hogy a saját maga által hozott törvényeknek megfelelően terjeszt be most is egy törvényt, akkor például nem lenne előttünk egy kínos módosító indítvány, amely arról szól, hogy megpróbálja az egyébként alaptörvény-ellenes javaslatot úgy farigcsálni, hogy mégse legyen az. Ennek azért lett volna értelme.

De nézzük a javaslat egyes elemeit! Az első, amiről mindenképpen szólni szeretnék, az 500 fős polgármester-ajánlás. Azért az mégiscsak vérlázító, azt gondolom, hogy abból a káoszból, ami az országgyűlési választásokon volt, nem azt a következtetést vonja le bármelyik politikai párt, hogy véget kell vetni annak, hogy valódi társadalmi támogatás nélküli szervezetek - ha tetszik, időnként hallani azt is, hogy kétes módon szerzett aláírásokkal - elindulnak a választásokon, és közjogi előnyöket vagy sok esetben anyagi előnyöket élveznek. Ehelyett egy másik irányról beszélünk, arról beszélünk, hogy igen, egy fővárosi kerületben gyakorlatilag boldog-boldogtalan elindulhat képviselőjelöltnek, boldog-boldogtalan elindulhat polgármesterjelöltnek, és innentől kezdve pedig nyilván majd az ő egyéni ügyessége fogja azt eldönteni, hogy ebből a kalandorpolitikából mit tud kihozni.

Egyértelműen látszik, hogy a fővárosi választási rendszer megváltoztatása pártpolitikai szempontokat mérlegel, ilyen célokat szolgál. Ez egyértelműen látszik.

(18.30)

Látszik az időpontból, amely szokatlan. Egyszerűen nem a nyár közepén, a választási kampányra ráfordulva csinál ilyet egy felelős kormány, hanem valóban megvárja azt, hogy miként is alakul egy választás, és azt követően vonja le a következtetéseket.

De ha megnézzük, hogy a Fidesz miként csinálta ezt az országgyűlési választások kapcsán, akkor azt láttuk, hogy ott legalább hagyott két évet arra, hogy pontosan mérlegeljék azokat az útközbeni szabályokat, amelyek az azutáni választásig vannak. Itt erről nincs szó, most van egy törvény, amelynek a módosítása gyakorlatilag rögtön életbe lép, és néhány hónap múlva így választunk. Aztán persze ennek egy nagy káosz az eredménye. Akkor majd a kétharmad ezt kijavítja, addig a főváros meg öt éven keresztül azt csinál, amit akar, az ő baja.

Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy a gránitszilárdságúnak mondott Alaptörvény újabb függelékéről van szó, a választási szabályokról, az önkormányzati szabályokról. Azért annak van üzenete, hogy az alapvető törvényeinket nagyjából már könnyebb megváltoztatni, mint egy személygépjárművet átíratni egyik névről a másikra. Ennek azért van üzenete. Annak, hogy jogbiztonságról nem beszélhetünk, hiszen jogász legyen a talpán, aki tudja követni a folyamatosan változó jogszabályi környezetet, annak bizony van jelentősége. S hogy ennek mekkora jelentősége van, azt jól mutatja, hogy nagyon sok esetben bírságokat szabnak ki az egyszerű emberekre azért, mert az éppen folyamatosan változó jogszabályokat nem tudják betartani. Ez annak a jogalkotásnak a következménye, tisztelt Ház, amit a Fidesz, illetve a Fidesz-kormány folyamatosan csinál. Ez felelőtlenség. A grafitszilárdságú (sic!) jogszabályok, amelyeket alkotnak, szükségtelenek és rongálják a törvényesség rendszerét. Azt gondolom, vissza kéne térni arra, hogy normális társadalmi egyeztetés után, megfelelő vitát követően terjesztenek be ide törvényeket.

Nézzünk néhány fontos elemet! Arról már szóltunk, hogy mekkora káoszt eredményezne az vagy eredményez majd az, amikor polgármesterekből és bukott polgármesterjelöltekből áll majd össze a kerületi testület. Ha egy ilyen testület minősége önök szerint jobb, mint az emberek által valójában tudatosan megválasztott, a politikai viszonyokat a lehető legjobban leképező listás mandátumelosztás eredménye, akkor azt gondolom, megint csak más fogalmaink vannak a demokráciáról.

Alapvetően két alkotmányossági problémáról beszéltek a képviselőtársaim korábban. Az egyik, hogy a javaslat sérti a közvetlen választás elvét. Ez a legegyszerűbben megfogható elv, ha belegondolnak, hiszen mit választanak a kerületi polgárok: polgármestert választanak. Ezek után mi lesz az illetőből? Polgármester és fővárosi képviselő, vagy csak polgármester vagy senki sem, ezt nem lehet tudni. A közvetlen választás elve arról szól, hogy akire szavazok, az lesz, amire választom. Ennél egyszerűbben ezt nem lehet elmagyarázni.

Ebben a rendszerben ez sérül, ezt egyébként a benyújtott módosító indítvány sem fabrikálja ki. Arról már lehet beszélni, hogy persze egy polgármesternek dolga-e a fővárosban kötelességszerűen beülni az ügyrendi bizottságba, ahelyett egyébként, hogy a kerületével foglalkozzon, de mindenképpen azt tudom mondani, hogy erről is megoszlanak a vélemények. Szerintem a polgármester elsődleges dolga a kerület irányítása.

A javaslat sérti az egyenlő szavazat elvét is, még akkor is, ha elfogadást nyer az a módosító javaslat, amit itt útközben sikerült fabrikálniuk, a következő miatt. A III. kerület 100 ezernél több lakosa ugyanúgy egy embert mindenképpen bejuttat a Fővárosi Közgyűlésbe, mint az I. kerület huszonvalahány-ezer lakosa. Ez azt jelenti, hogy a 120 ezernek meg a 20 ezernek ugyanúgy egy képviselője biztos, hogy benne van. Ez egy aránytalan rendszer. Ez olyan, mintha egy 20 ezer fős országgyűlési körzet meg egy 120 ezer fős országgyűlési körzet ugyanúgy egy mandátummal rendelkezne, egy egyéni képviselőt juttatna be a parlamentbe.

Volt példa ilyen aránytalan rendszerek működésére 1945 előtt, de azt gondolom, hogy a modern demokráciában ez az aránytalanság annyira sérti az egyenlő szavazat elvét, amit az Alaptörvény is rögzít, és amit egyébként az Alkotmánybíróság határozatai is kimondanak: ezt nem szabad folytatni.

Ha megnézzük, hogy mely kerületeket bünteti ez a javaslat, akkor jól látszik, hogy elsősorban azokat a kerületeket, amelyek nagyobb lakosságszámmal rendelkeznek, a peremkerületeket, az én kerületemet is, ahonnan én jöttem, a III. kerületet is. Úgy gondolom, hogy ezt az aránytalanságot nem lehet kiküszöbölni ebből a törvényből. Ezért van igaza Bárándy képviselőtársamnak akkor, amikor arról beszél, hogy mi lehet ennek a javaslatnak a sorsa vajon.

Naivitás lenne azt gondolni, hogy ez a javaslat fabrikálható. Fideszes képviselőtársam benyújtott módosító javaslatában kísérletet tesz erre a fabrikálásra, de azért azt látjuk, hogy ez a kísérlet nem elegendő, ez sehova nem vezet. Úgy gondoljuk, a Szocialista Párt úgy gondolja, hogy ennek a javaslata csak egy sorsa lehet, egy iránya lehet, az pedig a kukába vezet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vonják vissza ezt a javaslatot! Ha valóban érdekli önöket a főváros sorsa, ha valóban érdekli önöket egy igazságosabb, a főváros lakosságát jobban érintő, a főváros lakossága ügyeire jobban rezonáló javaslat, akkor arra kérem önöket, hogy nyissanak vitát erről. Nincs olyan párt itt a parlamentben, amelyik ne lenne hajlandó beszélni bármilyen ésszerű javaslatról. Nincs olyan párt a parlamentben, amelyik ne lenne hajlandó arra, hogy ha idehoznak egy koncepciót, aminek van értelme, van rá lehetőség érdemi vitát folytatni, akkor ezt ne folytassuk. Láthatjuk, hogy most az ellenzék beszél egymással és próbálja győzködni a jelen nem lévőket arról, hogy vonja vissza a javaslatát vagy módosítsa azt az előterjesztő. Nos, ha valóban az a cél tehát, hogy ezt a jelenlegi fővárosi választási rendszert egy kicsit vagy akár nagyon módosítsák, akkor tegyék ezt, egy normális törvényjavaslatban, ezt hozzák ide! A jelenlegi nem ilyen.

Beszéltünk itt sok mindenről a mai napon. Többszintű közigazgatásról, átláthatatlan fővárosi irányításról. De azért mégiscsak az a helyzet, hogy a múlt nem négy évvel ezelőtt fejeződött be, a múlt tegnap fejeződött be. Ebben a fővárosban mégiscsak fideszes vezetés van, mégiscsak fideszes polgármesterek zömmel, mégiscsak fideszes testületi többség és mégiscsak fideszes főpolgármester-helyettesek, hatalmas fizetéssel. És mégiscsak továbbra is a kerületek és a főváros érdekellentéte, mégiscsak hangos politikai viták és döntésképtelenség jellemzi a fővárost. Arról hallottunk néhány hónappal ezelőtt, amikor megszellőztették ezt a javaslatot, hogy Tarlós István úgy nyilatkozott, hogy abban az esetben, ha ez vagy valami hasonló lesz, akkor ő nem indul. Ezek után azt mondja Kósa Lajos képviselőtársam, hogy ezt a javaslatot megbeszélte Tarlós Istvánnal.

Eleve érdekes társadalmi vita az, amelyet az előterjesztők lefolytatnak egy érintettel, a fővárosi főpolgármesterrel, aki egyébként, ha a hírek nem csalnak, maga is beszáll ebbe a versenybe. Azért egymásra nézve, egymás szemébe nézve láthatjuk, hogy még sincs a helyén egy olyan javaslat, amely ennyire gyorsan kerül elénk, amely ennyire radikálisan változtatja meg a főváros választási rendszerét, és amelynek a társadalmi vitája arról szól, hogy Kósa Lajos meg Tarlós István egymással egyeztetnek. Azért ez így még sincs renben, tisztelt képviselőtársaim!

Azt javaslom tehát önöknek, hogy fontolják meg ezt a javaslatot még egyszer, vonják vissza. Szeptemberben, októberben, az önkormányzati választások után hozzanak vissza egy ennél kidolgozottabb, komplexebb javaslatot, amely nem alaptörvény-ellenes, mint ahogy ez a javaslat az, amely a fővárosi lakosság valódi érdekein alapszik, amely egyébként valóban képes arra, hogy ne marginalizálja azokat a pártokat, amelyek adott esetben 5-6-8 százalékkal rendelkeznek a fővárosban.

Úgy gondolom, hogy mindenkinek közös érdeke, hogy egy ilyen, normális javaslat kerüljön elénk. Várom azt, hogy ezt lehetővé teszik.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 113 2014.06.02. 8:04  56-124

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Nem akarom senkibe belefojtani a szót, úgyhogy én sem beszélek 15 percig. Az egyik dolog, amiről mindenképpen szeretnék beszélni, az az, hogy senki ne gondolja, hogy az ellenzék zsigerből hárítja ezt a javaslatot, pontosabban: zsigerből hárítana egy normális javaslatot, ha ez elé kerülne. Hiszen ha megnézzük, akkor azért azt láthatjuk, hogy az a fajta önkormányzati törvény, az a fajta megoldás, amit a Fidesz választott - hasonlóan rapid módon átvezényelve a parlamenten - az önkormányzati választásokról, az nem jó, ez sok szempontból módosítható. Tehát az ellenzék biztos, hogy nincs az ellen, és a Szocialista Párt sincsen az ellen, hogy a jelenlegi választási törvényt vagy választási eljárásokat megváltoztassák.

Az biztos viszont, hogy nem tartjuk elegánsnak, hogy a focimeccsen már melegít mind a két csapat, bent vannak az öltözőben, néhány perc múlva kezdődik a meccs, és időközben talán az egyik csapat ambíciói miatt megváltoztatják a futball szabályait. Nos, ezt valóban nem tartjuk elegáns megoldásnak, azt gondoljuk azonban, hogy amennyiben a kormánypártnak van szándéka normális törvényt alkotni és normálisan kezelni ezt a kérdést, akkor abban mi partnerek vagyunk. Merthogy az a törvény, amelyet a Fidesz-kormány és a Fidesz-többségű parlament hozott az önkormányzati választások ügyében, valóban nem jó, tehát van még mit rajta változtatni. Nem a választások előtt néhány hónappal van még mit rajta változtatni, hanem bizony a választások után, amikor egy kicsit leülepednek az indulatok, a politika szele alábbhagy egy csöppet, akkor majd rá lehetne erre térni, és a kormányzatnak felelőssége lenne olyan javaslatot elénk hozni, amely kimunkált, amely jó és amely a társadalmi vitán átesett.

Az első kérdés az, hogy vajon rendben van-e az ajánlás rendszere. Rendben van-e az, hogy egy kerületi önkormányzati képviselőt 50-60 vagy 30-40 választópolgár is ajánlhat, nem lehetne-e megfontolni azt, hogy ezt egy kicsit feljebb vigyük? Rendben van-e az, ami az országgyűlési választásokon csúfos kudarcot vallott, hogy ellenőrizetlen ajánlások vannak a rendszerben? Ehhez képest itt a javaslat visszalép, 500 polgármesteri ajánlásról beszél, ami azért beláthatjuk, hogy támogatja azokat az anomáliákat, amelyeket az országgyűlési választásokon tapasztalhattunk. Aztán rendben van-e az, hogy direkt nem jelenik meg a kisebbségek képviselete az önkormányzatok szintjében, amiről Teleki László beszélt? De néhány más kérdést is lehetne feszegetni. Rendben van-e az, hogy ennyire kicsi a kompenzáció aránya az önkormányzati listán? - és így tovább.

Tehát vannak kérdések, amelyek kapcsán valóban meg kell fontolni a változtatást. Azonban a változtatás megfontolása azt jelenti, hogy az érdemi kérdésekre rezonáló, valódi javaslat idejön, és nyilván, ahogyan a társadalmi vitában a partnerek elmondják azt, hogy mit gondolnak így, mit gondolnak másként, úgy a parlamentben is elhangoznak az érvek, a parlament pedig a maga bölcsességében nyilván eldönti azt, amit szeretne.

Ami itt folyik, az minden, de nem vita, nem társadalmi vita. Azt, hogy mennyire fájó, hogy ez így van, jól mutatja, hogy még Kövér László is azzal kezdte a székfoglaló beszédét, hogy most máshogy lesz a jogalkotás. Most máshogy lesz! Én is azt vártam, amikor ebbe a padsorba beültem, hogy talán ez a ciklus nem fog bekerülni a közigazgatási jogi meg az alkotmányjogi tankönyvekbe elrettentő példaként, és talán normális, megalapozott törvények jönnek elénk, amelyek nem kerülik ki azokat a szabályokat, amelyeket az önök többsége alkotott meg. Azért az is mindent elmond persze, ha egy olyan törvényt - a jogalkotásról szóló törvényt - sem tartunk be, vagy folyamatosan megkerüljük, amelyet ez a többség hozott. Azért ez önmagában is elég nehézzé teszi az ügyet.

Nézzük egy kicsit köznapi szemmel! Vajon egy munkahelyen mi történne akkor, ha egy főnök folyamatosan változtatná a munkaidőre és a munkára vonatkozó előírásokat, egymással ellentmondó utasításokat adna? És mi történne akkor ezen a munkahelyen, ha egyébként a főnök még be se járna a munkahelyére, nem beszélne az alkalmazottakkal? Káosz lenne. Az lenne, ami ennek a törvénynek az elfogadása után vár a fővárosra.

Ne hagyjuk azt, hogy a polgármesterek, akiket azért választunk, hogy a kerületet irányítsák, méltatlan helyzetbe kerüljenek! Előttünk van az a kép, amikor a megválasztott polgármesterekből és a bukott polgármesterjelöltekből összejövő Fővárosi Közgyűlés egymással veszekszik a forrásmegosztáson, méltatlan vitákat folytat egymással és nem tud megállapodni? Előttünk van az, hogy a főpolgármester tekintélyével, a Fővárosi Közgyűlés tekintélyével és a kerületi polgármesterek tekintélyével mit művel ez a javaslat?

Senki nem gondolhatja komolyan, képviselőtársaim, hogy azok az érvek, amelyeket szűkszavúan előadott az az előterjesztő, aki már nincs is a teremben, valóban igazak. Senki nem gondolhatja azt, hogy ezt a törvényjavaslatot meg lehet azzal indokolni, hogy olcsóbb, miközben bárhány főpolgármester-helyettest majd' miniszteri fizetéssel foglalkoztathat a főváros. Miközben arról beszélünk, hogy ez a törvényjavaslat mekkora káoszt teremt, aközben nem lehet érv, hogy eggyel kevesebb szavazólapot kell majd kitölteniük a kerületi választóknak.

Kérem önöket, ne becsüljék le ennyire a kerületi választókat, a főváros polgárait. Pontosan tudják, hogy mire szavaznak ők, pontosan tudják, hogy mi ez a rendszer. Fontolják meg, legyenek szívesek, azt, amit az ellenzék javasol, hogy ezt a törvényjavaslatot az őt megillető helyére, a kukába iktassák, és majd amikor az önkormányzati választások után elcsitulnak egy kicsit a politika viharai, akkor a kormány terjesszen be elénk egy olyan törvényjavaslatot, amely túl van a társadalmi egyeztetésen, amelyet nemcsak a fideszes polgármesterek vitattak meg parancsszóra egy nap alatt, hanem amely tényleg kimunkált javaslatként azokat a fontos kérdéseket, amelyekről tényleg lehetne vitatkozni, nagyjából orvosolni tudja, és amely képes arra, hogy a fővárost egy növekedési pályára irányítsa. Azt hiszem, előttünk van az, hogy mi kell tenni, ha felelősen gondolkodunk. Ezt kell tenni.

Higgyék el, nem presztízsveszteség sosem jól cselekedni. Nem presztízsveszteség az, ha egy olyan törvényjavaslatot vonnak vissza, amely valójában nem alkalmas arra, hogy megoldás legyen a fővárosnak. Nem presztízsveszteség, hanem politikai nagyság belátni, hogy tévedtünk. Tegyék ezt, lássák be, hogy tévedtek, és hozzanak ide vissza megfelelő időben egy valóban érdemi törvényjavaslatot.

Köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 125 2014.06.02. 4:39  124-125

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Talán most más témára evezünk át, a Hajógyári Sziget kapcsán szeretnék most beszélni. Talán nem mindenki által ismert az, hogy a Hajógyári-sziget, az Óbudai-sziget a kerület egyik közkedvelt része. Nagyon sokáig ide jártak kirándulni mindazok, akik szerették a vízi hangulatot vagy éppen a parkokat, amelyek a szigeten voltak.

(19.10)

Egy kis történeti visszatekintés érdekes lehet mindenki számára, hiszen Pannónia provincia helytartói palotája is 106-ban Krisztus után itt épült fel, kikötő, katonai tábor is épült itt, a középkorban pedig erdő borította ezeket a romokat. További történelmi hagyományunk, hogy az első magyar hajógyár, a Dunai Hajógyár gróf Széchenyi István kezdeményezésére ezen a szigeten jött létre. A rendszerváltozásig működött ez a gyár. Sajnos a kálvária, a sziget kálváriája is ehhez köthető. 1991-re világossá vált ugyanis, hogy a hajógyár nem tud működni, a végelszámolása sokáig húzódott, 1999-ig, de tisztázatlan viszonyokat teremtett. Ezt követően a szigeten irodák, golfklub és diszkók működtek, nevet az 1993 óta itt megrendezett óbudai Sziget-fesztivál kölcsönözött e területnek.

A hajógyár privatizációjával inkább csak kísérletezgetett a mindenkori kormány, de a különböző kormányok csak azt érték el, hogy az úgynevezett Hajógyári Sziget Vagyonkezelő Kft. meglehetősen bizarr tulajdonjogi képet festett, idővel offshore hátterű cégek jelentek meg benne, miközben egyéb társaságok is jöttek-mentek a tagok között. Nem nagyon lehetett tudni azt, hogy a volt hajógyárnak ki is a gazdája. A szigeten volt tulajdona az államnak, a fővárosnak, több minisztériumnak is. Ez csak tovább növelte a káoszt, jó magyar szokás szerint ugyanis még a magyar állami szervek sem tudtak egymással megállapodni abban, hogy pontosan a sziget melyik részéért ki is a felelős.

Ez a káosz a 2000-es években tovább fokozódott. Néhány éve nagy robajjal összedőlt az itt lévő diszkóbirodalom, és innentől kezdve gyakorlatilag a mai napig nem tisztázott az, hogy az Óbudai-szigetnek pontosan mi is lesz a sorsa. A III. kerületi embereket nem nyugtatja meg az sem, hogy a kormányzat a hírek szerint üzleti megoldásokat szeretne erőltetni a Hajógyári-sziget rendezésében úgy, hogy egyébként a III. kerületi embereket nem is kérdezték meg, nem is kérdezik meg arról, hogy itt mi történjen.

Meggyőződésem, hogy abban az esetben, ha a kormányzatnak valóban fontos szándéka kezdeni valamit a Hajógyári-szigettel, akkor nem az üzleti oldal a megoldás. Azt hiszem, hogy a kultúrában kell keresni az Óbudai-sziget valódi helyét. A III. kerület ma a kultúra városa, a kultúra kerülete, gazdag programokkal. Az Óbudai Nyár fesztivál, amely a napokban kezdődik, sokszínűségével kimagaslik a fővárosi nyári programok közül. Éppen ezért joggal szeretnék az itt élők, hogy végre kulturális értelemben kapják vissza az Óbudai-szigetet. A helytartói palota feltárásával és múzeummá alakításával, a hajógyár történeti rekonstrukciójával és múzeummá alakításával egy Közép-Európában teljesen példátlan múzeumi negyed jönne itt létre.

Alkalmunk lehetne arra, hogy a sziget park funkciójának a továbberősítésével, a múzeumi funkció továbberősítésével összekössük a római kori emlékeket a modern Magyarország megszületésének, egy modern gyár megszületésének az emlékeivel. Azt hiszem, ez olyan példátlan lehetőség, ami nemcsak nekem, történészként vagy óbudaiként lehet fontos, hanem az egész ország számára rendkívül jelentős kulturális értéket teremtene.

Kérem önöket, tisztelt Ház, fontolják meg azt, hogy a III. kerület és a magyar emberek ne zűrös üzleti megoldások kapcsán, hanem kulturális értelemben kapják vissza az Óbudai-szigetet, és olyan megoldás legyen e hányattatott sorsú terület rendezésére, amely mindenkinek az érdekét szolgálja.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 105 2014.06.11. 15:08  78-120

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, képviselőtársaim. Végig azon gondolkodtam, hogy mi az aktualitása ennek az előterjesztésnek. Én nem vagyok ilyen rosszindulatú, mint a képviselőtársaim, hiszen elképzelhető, hogy a brazíliai futball-világbajnokság kapcsán jutott eszükbe képviselőtársaimnak, hogy most kell ezt az előterjesztést tenni. Némiképp azonban ez lehet, hogy naivitás, hiszen nyilvánvalóan, ahogy én néztem ezt az előterjesztést, egy szóval nem találkoztam a brazíliai stadionokról benne, úgyhogy mégiscsak lehet, hogy a Fradinál már állítólag kiépített beléptető rendszer legalizálásáról lehet szó. Nem tudom, hogy mi lehet az igazság. Szeretném hinni, hogy mégiscsak akkor a brazil futball-vb az igaz.

Történelemtanár vagyok, és nem félek használni (Derültség a Jobbik soraiban.), de most mindenkit megnyugtatok, hogy én nem fogok 6-8 percen keresztül a sport helyzetéről beszélni, ahogy ezt megtették előzőleg a képviselőtársaim. Nagyon szép és könnyekre fakasztó beszédeket hallottunk arról, hogy a sport a történelemben is milyen fontos, és úgy általában is milyen fontos. Én ezt abszolút megerősítem, magam is ugyanezt gondolom. Sőt, nem hiszem, hogy a teremben van olyan képviselőtársam, aki ennek az ellenkezőjét gondolná, hiszen sportszerető, sportot tisztelő és gyakran sportrendezvényeken szurkoló képviselőtársak szép számmal vannak itt most a teremben is. Ezt egyébként senkitől nem vitatnám el.

(14.00)

Nyilván eltérő élményeink fűződnek a sportrendezvényekhez. Magam az Óbudai Vasas röplabdaszakosztályának a látogatása kapcsán nem találkoztam még olyan élményekkel, amikről beszámoltak nekem fideszes képviselőtársaim. Bár kétségtelenül nagyon igaza van annak, aki előzőleg arról beszélt, hogy a szurkolás és a nézés más minőséget jelent. Visszaemlékszem arra - én magam nem vagyok kifejezett futballhuligán alkat, ez talán látszik is, tehát ne higgyék azt, hogy ezt a közösséget szeretném védeni, de higgyék el nekem -, hogy akár ebben a csapatban, a Vasas röplabdaszakosztályánál az a néhány szurkoló, aki hangulatot csinál, az a néhány szurkoló, aki minden egyes meccsen ott van és a csapatot tüzeli, az nagyon-nagyon fontos tud lenni, sok esetben akár a visszajelzését is a csapat részéről láthatjuk.

Persze, nem tudok eltekinteni a történelmi példa ismertetésétől. Az óbudai amfiteátrum befogadóképessége 12 ezer fős volt, ez talán nem ismert tény. Én most rendkívüli módon örülnék annak, ha a budapesti ligában éppen nyertes óbudai csapatnak átlagosan ennek a tizede lenne a nézőszáma. Szerintem egyébként egy 12 ezres átlagos nézőszámmal valamennyi magyar futballcsapat boldog lehetne.

Lehet számháborúzni, hogy a magyar futball mennyire népszerű és mennyire nem népszerű, de a magyar valóság az, hogy ezeket a meccseket sokan nem látogatják. Annak ellenére nem látogatják, hogy talán nincs másik olyan sport, amelybe ilyen mértékkel öntötték bele a pénzt az előző és a mostani kormány reprezentánsai. Mégis az látszik, hogy a kormányzati milliárdok ellenére gyakorlatilag semmilyen hatás nem mutatkozik. Felmerül a kérdés persze, hogy egyetértek azzal, hogy a családbarát sportrendezvények irányába kell elmenni. Egyetértek azzal, hogy rendre és biztonságra van szükség a stadionokban, bár szerintem azért futballra is szükség lenne a futballstadionokban, akkor lehet, hogy növekedne a nézőszám.

Én elfogadom azt, hogy önök abszolút jószándékúan hozták ide ezt az előterjesztést, én semmiféle sanda szándékot nem tulajdonítok itt senkinek. Azonban akkor is meg kell jegyeznem, hogy azok az irányok, amiket önök ebben az előterjesztésben megfogalmaznak, nem eszközei annak a célnak, amiről beszélnek. De miről is beszélnek? Arról volt szó, hogy nincs rend a magyar sportban, a magyar sport rendezvényein. Többen rákérdeztek, hogy akkor mondjanak példát olyan típusú rendbontásokra ezeken a rendezvényeken, amelyekre önök gondolnak, hiszen nyilván akkor bizonyítékokkal alá lehet támasztani ezt az érvet. Ez még eddig nem hangzott el.

2010-ben az Orbán-kormány újonnan felállva azt nyilatkozta, hogy 2013-ra megszüntetik a futballhuliganizmust. Ezt egy Bánki Erik nevű úriember nyilatkozta, talán ismerős a neve az önök számára. És azt is nyilatkozta, hogy végleg felszámolják azt, hogy a sportrendezvényeken balhék lesznek. Na most itt vagy az történt, hogy ez nem sikerült, s akkor az a negatív kép, amit önök festenek felénk és felém is a magyar sportrendezvények biztonságáról, sajnos igaz, s akkor ebben az esetben a futballhuliganizmus jobban teljesít ebben az országban, vagy pedig az történik, hogy egy kicsit túloznak önök az előterjesztés indoklása érdekében a futball- és a sportrendezvények kapcsán, hogy ott mi történik. Én szerintem inkább hajlok arra, hogy az utóbbival értsek egyet.

Kár vitatkozni arról tehát, hogy azok a kormányzati milliárdok, amik a futballba mennek, eredménytelenek. S őszintén szólva nem érzem erősnek azt az irányt, hogy azért nincsenek százezrek, tízezrek a magyar stadionokban, mert nem mernek a futballhuligánoktól oda belépni. Teljesen egyetértek önökkel abban, s szerintem nincs olyan ember ebben a Házban, aki ne értene egyet azzal, hogy a futballhuligánokat ki kell szűrni.

Őszintén szólva megint csak mondom, lehet, hogy naiv vagyok, de én abban a hiszemben voltam, hogy ez megtörténik. Abban a hiszemben voltam, hogy az önök által két évvel ezelőtt beharangozott törvénymódosításokkal, többek között egyébként az új büntető törvénykönyv életbelépésével is lehetővé válik egyrészt a beazonosítás, másrészt a hatékony fellépés a futballhuligánok ellen. Csak szeretném jelezni, hogy az új büntető törvénykönyvben minden olyan intézkedés, amiről képviselőtársaim az angol példát elemezve beszéltek, jelenleg is benne van. Lehet, hogy ezt kéne inkább végrehajtani? Ha érvényes szabályaink vannak a futballhuliganizmus visszaszorítása érdekében, akkor lehet, hogy hasznosabb irány lenne ezeket az érvényes szabályokat - amiket egyébként szintén önök hoztak - betartani.

De nézzük, hogy konkrétan mi is történik! Amíg itt tart a vita, rákerestem az interneten arra, hogy milyen megnyilvánulások voltak az elmúlt néhány évben. Megmondom őszintén, hogy olyan túl nagy negatív megnyilvánulásokat, amiről beszéltek, nem sikerült találnom, de majd várom, hogy világosítsanak fel. Találtam egy cikket, amelyben azt elemzik, hogy az egyik magyar csapat büntetést fog kapni mindenképpen - egy ez négyszázvalahány nappal ezelőtt megjelent cikk - a szurkolók tevékenysége okán, amit itt csináltak. Azt írja ez a cikk, hogy a találkozón nem alkalmazták az MLSZ által bevezetett háromlépcsős modellt - megszakítás, felfüggesztés, beszüntetés -, ellenben az ellenőri jelentésbe bekerült az incidens, így a csapatnak minden bizonnyal fizetnie kell. A szurkolók egy csoportja többször is rasszista jelszavakat kiabált, mivel azonban nem haladta meg az előírt folyamatos öt másodpercet, ezért nem került sor a megszakításra.

Tehát arról beszélünk, hogy már jelenleg is egy rendkívül bonyolult és hatékony rendszer működhet, és ennek a törvényi háttere jelenleg is adott. Ha pedig jelenleg is adott a törvényi háttér a futballhuliganizmus és általában az olyan viselkedések megszüntetésére, amivel egyetértünk, hogy nincs helye a stadionokban, akkor nem tudom, hogy mi szükség van erre a módosításra.

Ha már történelmi példával éltek itt képviselőtársaim, engedtessék meg, hogy én ne menjek vissza Coubertin báróig, csak Deutsch Tamásig jussak el - azt gondolom, minden minőséget kielégít ez a fajta távlat -, és nézzük, hogy neki mi volt a tevékenysége a futballhuliganizmus felszámolásában. 2001-ben egy közbeszerzési eljárás keretén belül mintegy 4 milliárd összeget - biztosan nem lehet tudni, hogy pontosan mennyit, de 4 milliárdot biztosan - elköltöttek a beléptető rendszerre. Többen emlékeznek rá, hogy amikor megkérdezték a volt miniszter urat arról, hogy mi lett ezeknek a beléptető rendszereknek a sorsa, tekintve egyébként, hogy megdöbbentő módon mindenütt lehetett vele találkozni, sajtónyilatkozatokban, pártgyűléseken, termelési beszámolókon, csak a stadionokban nem, akkor azt a választ adta, hogy igazából ő ezzel nem találkozott soha. Hát valóban jogos azoknak a felháborodása, akik felvetik azt, hogy 2001-től elköltöttünk stadionbeléptetésre, a rendre és a biztonságra rengeteg pénzt, 4 milliárd forintot, s ezt követően a miniszter válasza, aki ezt kiépítette, megrendelte, aláírta, kitalálta és még számos más kiváló dolgot tett ezzel, az a válasza, hogy nem tudja, mi lett ezzel a dologgal. Képzeljék el, amikor otthon történik ez, hazamegyünk, és azt mondja a feleségünk, hogy befizetted-e a csekkeket, mi azt mondjuk, hogy nem. És mi lett a pénz sorsa, amit erre kaptál, s azt mondjuk, hogy nem tudjuk, valahogy elenyészett az idők forgatagában, a dolgos hétköznapok mindennapjaiban egyszer csak felszívódott. Azért érezzük azt, hogy ez így nincs rendben.

Örülök, hogy most egy újabb lehetőséget sikerült kapnia ugyanennek a társaságnak arra, hogy megint több milliárd forintért egy ilyen rendszert építsen ki. Nekem nincs olyan félelmem, amit Schiffer képviselőtársam és jobbikos képviselőtársaim elmondtak, szerintem ugyanis ez a rendszer egyszerű okból nem fog megvalósítani alkotmányellenes gyakorlatot, merthogy nem fog működni. Az is érdekes ugyanis, hogy azért nézzünk egymás szemébe: ezt valaki elképzelte? Ha egy szurkoló választhat, hogy az Egyesült Államokba kivándorolva egy komplett vizsgálatot szeretne inkább, hogy állampolgárságot kapjon, vagy pedig bemenjen egy Vasas-meccsre szurkolni, akkor biztos, hogy a könnyebb utat választja és Washingtonba repül. Most tényleg számos könnyített módot is lehet találni. Én javaslom például a komplett C típusú nemzetbiztonsági átvilágítást, mert innentől kezdve már tényleg csak az jön. Elképzeltük, hogy ez a magyar valóságban hogy van? Elképzeltük, hogy olyan szervezetek kapnak lehetőséget és nyilván egyben jogot is arra, hogy az adatainkat kezeljék, vagy mindenki adatait kezeljék, ujjlenyomatot, bármit, akik erre semmilyen módon nincsenek felkészülve. Semmilyen módon!

(14.10)

Tehát elképzeltük, hogy a teljes nemzetbiztonsági adatbázist épít ki majd a Vasas vagy a többi cég? Azért azt érezzük, hogy ez a dolog, mondjuk, roppantul komikus inkább. Kár arról beszélni, hogy mi lesz, ha ez életbe lép, mert ez nem fog életbe lépni. Ilyen nem lesz! Ahol eddig megvették ezt a rendszert, vagy egyes elemeit kiépítették, ott nyilván, ha ezt a javaslatot elfogadja a tisztelt Országgyűlés, ezt fogják használni, a többiek pedig a nagy magyar sunnyogásba fognak menekülni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én egyetértek az önök által megfogalmazott célokkal, de tényleg próbáljuk meg elképzelni, hogy ez működni fog-e. Azt gondolom, ez nem fog működni. Azt gondolom, ugyanaz lesz a sorsuk a drága pénzért közbeszereztetett ilyen rendszereknek majd, ha esetleg ezt így oldják meg, mint a beléptető kapuknak. A kukába vagy nem tudom, hová kerülnek.

Érdekes persze, és nem árt, ha ilyen javaslatok kapcsán megkérdezzük az érintetteket. Ugye, az MLSZ jelenlegi főnöke, az önökkel, mondjuk úgy, némi barátságban lévő Csányi Sándor igazán mondhatott volna valamit erről a dologról. Már csak azért is, mert roppant kellemetlen lenne, ha erről a javaslatról ugyanazt mondaná, mint amit mondott Deutsch Tamásnak a beléptető rendszer kapcsán. Ő azt nyilatkozta, hogy itt síkapukat vett az állam 4 milliárd forintért. Most nem tudom, milyen kellemetlenségeket fog mondani majd az önök barátja, Csányi Sándor akkor, amikor nyilatkozni kell arról, hogy ez a retinaszkenner és barátai, ami valóban bohózatba illik inkább, miként fog működni.

Nyilvánvalóan persze önmagában, többen azt mondták, hogy komikus, mások szerint szomorú, de önmagában megdöbbentő az, hogy az alkotmányos alapjogokhoz tartozó alapvető jogaink kapcsán sérülés veszélye állhat fönn akkor, amikor egy focimeccsre akarok bemenni. Azzal kell szembesülnöm, hogy olyan emberek kezelnék az alapvető adataimat, akik egyébként erre semmilyen módon nincsenek felkészülve. Én nem tudom, képviselőtársaimmal ellentétben, hogy melyek ezek a biztonsági cégek, nem tudom, hogy milyen emberek az alkalmazottak, én csak a jót feltételezem mindenkiről, de azért nézzünk egymás szemébe! Azt gondoljuk, hogy a magyar sport fel van erre a dologra készülve? Fel van készülve arra, hogy minden egyes stadionban ezt a rendszert kiépítjük? Vagy megint újabb és újabb kormányzati milliárdok fognak elmenni ennek kiépítésére? Azt gondolom, azért ezek jogos felvetések.

Minden pozitív érzésem mellett, ugye, elfogadom azokat a célokat, amiket önök kitűztek, de azt gondolom, ne lőjünk ágyúval a verébre. Ne olyan módon akarjuk visszaszorítani a nemkívánatos tevékenységeket a sportrendezvényeken, ami erre alkalmatlan. Ne nehézkesen, drágán tegyük ezt, hanem a jelenleg Európában alkalmazott eszközök segítségével. Higgyék el, a büntető törvénykönyv lehetőséget biztosít az azonosításra. Annak akadálya, hogy videorendszert építsenek ki, pedig nincsen.

Köszönöm, hogy meghallgattak, és kérem, hogy inkább ezt az irányt támogassák. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 143 2014.06.11. 6:43  120-146

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Egy csalódásomat hadd osszam meg önökkel. Amikor a törvényjavaslat címét olvastam, "Egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények módosításáról", akkor azt gondoltam, hogy a kormányzat az emberek problémáira akar reagálni, és az emberek problémáira reagálva terjeszt be törvényjavaslatokat vagy törvényjavaslatot. Ehhez képest, ugye, azt találtuk, hogy megint csak a jogalkotásról szóló törvényt kikerülve valami próbálkozás, ügyeskedés az, ami elénk kerül. Persze, lehet arról beszélni, hogy miért fontos ez a jogalkotásról szóló törvény. Hogy egyszerűen fogalmazzunk, az a normális, ha a kormányzat úgy terjeszt be egy jogszabályt, hogy arról értelmes társadalmi vita van. Mert ha ilyen vita van, akkor az emberek szava eljut a kormányig, és az emberek szava, ami eljutott a kormányig, megalapozhat döntéseket.

Ez az értelme a jogalkotásról szóló törvénynek. Tehát nem részletszabályokon rugózik az ellenzék, amikor számon kéri azt, hogy normális törvénykezés folyjék ebben az országban, hanem azt szeretné, hogy az emberek megismerhessék, és véleményt mondhassanak azokról a jogszabálytervezetekről, amelyek elénk kerülnek. Ez egy fontos dolog.

(16.00)

Ha megnézzük ezeket a javaslatokat, amelyek előttünk vannak, akkor azt láthatjuk, hogy számos olyan módosítást tartalmazhatnak, ami korábbi hitek, korábbi rossz irányok kiküszöbölése. Lehet ezt eufemisztikusan jogharmonizációnak nevezni, de valójában arról van szó, hogy rossz elképzelések, rossz gyakorlatok, rossz irányok korrekciója történik meg, ami egyébként nem feltétlenül rossz, ezzel semmi probléma nincsen. Azt gondolom, hogy az önkritika azonban helyes, ebben a dologban az indokolásnak például akkor arról kellene szólnia, hogy igen, miben hibáztak akkor a kormány és az Országgyűlés tagjai, akik elfogadták ezeket a törvényeket.

De miről is beszélünk? Egyes elemeit nézzük meg ennek a javaslatnak! Volt erről szó már többször, és én csak azért mondom el még egyszer, mert én úgy gondolom, hogy ez egy ordító hibája ennek a javaslatnak: szélessávú internetszolgáltatást szolgáló és energiahatékonyságot szolgáló beruházásokra tekintettel fejlesztési adókedvezmény nem vehető igénybe. Ez megdöbbentő. Szerintem nem csak nekem, sokaknak megdöbbentő a Házban. Előttem már többen is elmondták, hogy ez az irány érthetetlen irány, azért is érthetetlen irány, mert ezen a területen Magyarország rosszul teljesít.

Az energetikai ügyekben, az energiahatékonyság kérdésében az önök kormánya rosszul teljesít. Egy olyan adottságokkal rendelkező település esetében, mint Budapest, ahol a földközeli termálvíz aránya csak egy másik európai városénál, Reykjavíkénál kisebb - tehát Magyarország fővárosa a második legnagyobb ilyen lehetőségekkel rendelkezik -, gyakorlatilag a geotermikus energia kihasználása semmilyen módon nem történik meg. Míg Reykjavík száz százalékát fűtik geotermikus energiával - és most itt lehet arról beszélni persze, hogy egy ilyen trópusi városban, mint Reykjavík, ezt meg lehet csinálni -, addig Magyarország kísérletet sem tesz arra vonatkozóan, hogy a megújuló energiaforrásokat és a geotermikus energiát felhasználja. Tehát ez a helyzet. Ehhez képest ebben az irányban még hátra is lépni, azt gondolom, nem biztos, hogy jó irány.

De beszélhetnénk a további részekről is. Azért a polgári törvénykönyv szabályait fölismerni, mondjuk, több mint egy évvel ennek az elfogadását követően, valóban nem gyors reakcióidőre vall a kormány részéről. De hasonlóképpen, ha megnézzük, a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénynél arról beszél az előterjesztés, hogy valamennyi fizetési rendszer számára jogosult forintban és külföldi pénznemben fizetési számlát vezetni; azt lehet mondani, hogy ezek evidenciák, tehát ezek hibás gyakorlatok, tévedések, rossz irányok, elrontott jogszabályok korrekciói.

Végül, amiről kell beszélni, valóban ez az üzemanyag-jelölési rendszer. Szerintem önök is belátják, hogy ez értelmetlen. Önök is belátják, hogy az üzemanyag-jelölésnek semmilyen hatása, semmilyen eredménye nem várható. Önök is belátták azt, hogy ettől az ég egy adta világon semmi nem fog történni. Ezért gondolják azt vagy ezért írják szemérmesen azt, hogy el kell halasztani a bevezetését ennek a jelölési rendszernek. De ha már elővesszük ezt a kérdést, ha már ideteszik az asztalra ezt a kérdést, és ha már önök sem tudják semmivel megindokolni azt, hogy az üzemanyag-jelölési rendszer egyáltalán miért szerepel akár koncepció szinten a magyar jogban, ha már önök sem tudnak erre semmit mondani, akkor miért nem lenne egyszerűbb belátni azt, hogy ez egy értelmetlen dolog, miért nem lenne egyszerűbb belátni azt, hogy ez az irány nem hozta meg azt az eredményt, amit önök is gondoltak.

Azt gondolja a Magyar Szocialista Párt, hogy a legegyszerűbb ejteni az üzemanyag-jelölési rendszert. Ahelyett, hogy áltatnánk magunkat, mondjuk ki, ez egy fölösleges dolog. Kérem önöket, hogy amikor áttekintik azokat a törvényeket, amelyek az adótörvényekre vonatkoznak, akkor beszéljünk azért arról, hogy Magyarországon nincsen progresszív adózás; tekintsék át akkor azokat a törvényeket, amelyek valójában zavarják a magyar embereket; tekintsük át azokat a törvényeket, amelyek tényleg húsba vágóak; tekintsük át azt, hogy miért van az, hogy Magyarországon a gazdag milliárdos és az ápolónő ugyanannyi százalékban adózik; miért van az, hogy az adókedvezmények úgy vehetők igénybe, hogy minél gazdagabb valaki, annál több kedvezménye van. Ezek azok a dolgok, amik a magyar embereket igazán érintik, és ezeket kellene megoldani.

Azt javasolom tehát, hogy ha visszahoznák ezt a javaslatot azzal, hogy kiegészítik ezekkel az irányokkal egy módosító indítványban, akkor biztos, hogy közelebb állnának a magyar emberek valódi igényeihez.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 189 2014.06.11. 12:18  146-208

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ugye, egyre kevesebben vagyunk, de azt hiszem, azért nem érdemtelen dolog azokat az álláspontokat ütköztetni, amit egymásnak elmondhatunk.

Mindenkivel egyetértek, aki arról beszélt itt, hogy az emberek olcsó áramot akarnak, azonban ez a javaslat nem ezt nyújtja. Helyes arról beszélni ugyanis, hogy ez nem úgy működik, mintha ez a beruházás nem történne meg, mintha megteremtené egy különleges helyzet ezt az erőművet, és nem kéne visszafizetni ezt a beruházást senkinek. Így vagy úgy, de ennek a beruházásnak az ára beépül mind az áram árába, mind pedig az emberek mindennapjaiba. Kár ezzel vitatkozni. Ha nem közvetlenül, akkor közvetve fog ez megtörténni.

Arról is kár vitatkozni, hogy a hitel drága vagy olcsó, mert miközben nyilvánvalóan egy olyan kamatlábbal hasonlítjuk össze, ami egyébként nem az ilyen típusú hitelekhez van, akkor persze nyilván lehet, hogy olcsó ez a hitel, de valójában arról van szó, hogy ennek a hitelnek a kamata mintegy 2 százalékkal drágább, mint ha egyébként más, hasonló módon vennénk ezt fel, ez pedig nagyon sok pénz.

Szeretnék lemenni egy kicsit a köznapi emberek léptékéhez, mert azt hiszem, hogy talán így jobban megérthető ez a kérdés. Hogyha Békásmegyeren szeretnék egy lángossütőt üzemeltetni, akkor nyilvánvaló, hogy egy hatástanulmányt készítek arra vonatkozóan, hogy ez megéri-e: szeretik-e az emberek ezt a terméket, meg fogják-e tőlem vásárolni, lesz-e igény erre a dologra, meg fogok-e ebből élni? Magyarországon minden vállalkozó ezt csinálja. A lángossütő is ezt csinálja. Amikor azt kérdezik a képviselőtársaim, hogy hol vannak azok az előszámítások, hol vannak azok a háttérszámítások, amelyek a projekt megtérüléséről szólnak, akkor nem az ördögtől való ez a felvetés. A józan észen alapul az, amikor ezt valaki számon kéri. Már bocsánatot kérek, ha egy lángossütőt így üzemeltetek, ha így indítanék egy ilyen vállalkozást, akkor azt gondolom, hogy egy ilyen volumenű beruházástól minimum elvárható az, hogy az Országgyűlés, illetve az előterjesztő tudja, hogy miről beszél.

Persze lehet azzal vádolni az ellenzéki képviselőtársaimat, hogy nem a szerződés 3/b pontjáról vitatkoznak, de valójában azért mindenki tudja, aki itt van, hogy ez nem pusztán az a kérdés, hogy a 6. oldalon a vessző jó helyen van elhelyezve vagy nincsen. Látni kell, hogy miközben a bolygó országai, ezen a bolygón mindenki szinte azon van, hogy az energiafüggetlenségét úgy teremtse meg, hogy csökkenti az energiafogyasztását, aközben mi egy olyan kalandot kezdünk el, aminek nem látjuk a végét. Nem kell senkinek közgazdasági Nobel-díjat kapnia, hogyha végiggondolja azt az egy apróságot, hogy az energiafüggetlenséget nemcsak akként lehet megteremteni, hogy a hazai, itthon előállított energia mennyiségét növeljük, hanem akként is, hogy csökkentjük a felhasználást. Miközben mindenütt ezen a bolygón az az iránya az energiapolitikának, hogy lehetőleg a felelős energiafelhasználást figyelembe véve mindenki csökkentse a fogyasztását, hogy a reális fogyasztás legyen az, ami meghatározza az energiafelvételt, Magyarország arra készül, hogy nem ilyen folyamatok zajlanak le itt, hanem az energiafogyasztás konstans marad.

Magam azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne abba az irányba is elmenni, hogy mi lenne, ha erre a 2000 wattra, ami előállításra kerül Pakson, a későbbiek során állítólag, erre ne legyen szükség. Mi lenne akkor, ha olyan korszerű lenne a magyar energiapolitika, hogy abba az irányba menne, hogy csökkentsük, úgy csökkentsük az energiafüggőségünket, hogy az energia felhasználását csökkentjük?

Az embereket nem kérdezték meg erről a hitelszerződésről, nem kérdezték meg arról, hogy vajon mindenki el akar adósodni 300 ezer forinttal az orosz fél felé. Szerintem ha ezt a kérdést így feltennék, mondjuk, nálunk a III. kerületben, nem biztos, hogy a többség azt mondaná, hogy igen, én el szeretnék adósodni az orosz fél felé 300 ezer forinttal. Őszinte kétségem van a tekintetben, hogy erre egyébként konszenzust lehetne teremteni. De persze ezt a kérdést szerintem így kéne feltenni.

Valóban, egy kicsit béljóslás arról beszélni, hogy ennyi pénzzel mit lehetne csinálni. Merthogy nagyon sok mindent. De azt gondolom, hogy nem az ördögtől való arról beszélni, hogy ezen az erőforráson kívül más megújuló energiaforrások vannak. Kérem, én egy olyan városban élek, amely Európában szinte példátlan módon rendelkezik megújuló energiaforrásokkal. Ezt a várost Budapestnek hívják. Én olyan városban élek, ahol a geotermikus energia felhasználását gyakorlatilag semmi nem akadályozza meg, kivéve a szándék, merthogy erre való szándéka a kormányzatnak Budapest tekintetében igazából komolyan sosem volt. Csodákat lehetne tenni. Csodákat lehetne tenni a lakótelepek fűtésével, csodákat lehetne tenni a társasházak fűtésével a geotermikus energia felhasználása kapcsán. Nem jelentéktelen városról beszélünk: Budapestről. Azt gondolom, hogy ha a források abba az irányba mutatnának, hogy a megújuló energiaforrások közül azokat, amelyek valóban felhasználhatóak, amelyek valóban megoldást jelentenek az országnak, ebbe az irányba terelnénk, akkor mindenképpen jobban járnánk. Ezek a források ugyanis bődületes összegek. Hatalmas, szinte átláthatatlan mennyiségű pénzről beszélünk. Azt lehet mondani, hogy ennek az összegnek a töredékéből lehetne olyan fejlesztéseket csinálni, amelyek valóban csökkentenék az energiafüggőségét Magyarországnak.

(18.20)

Ha megnézzük, hogy valóban történt-e kormányzati intézkedés, valóban van-e szándék arra, hogy megújuló energiaforrások fejlesztésével csökkentsük az energiafüggőségünket, akkor azt kell hogy mondjuk, hogy az elmúlt néhány évben erre komoly irányokat nem nagyon láthattunk, komoly beruházásokat nem nagyon láthattunk. Magyarország folyamatosan sereghajtó a megújuló energiaforrások felhasználásában. És itt nem arról van szó, hogy csodát kell tenni. Nem arról van szó, hogy ki kell váltani rögtön az atomenergiát vagy a fosszilis energiát. Hanem arról van szó, hogy el kell indulni egy más irányba, más megközelítést kell alkalmazni. Ez a más megközelítés pedig az, hogy csökkentsük az energia fogyasztását, illetve olyan megújuló energiaforrások kutatását segítsük elő, amely általában csökkenti az ország energiafüggőségét. Azt gondolom, hogy ez lenne az az irány, amit szolgálnia kellene a magyar energetikai beruházásoknak, de úgy tűnik, hogy ezzel a projekttel ez az irány ködbe vész.

De nyilvánvalóan azt is mindenki érezheti, hogy ha ez a beruházás megvalósul, ha ezt a szerződést megkötjük, akkor ilyen volumenű beruházás az energetikába nem fog történni, tehát ezzel gyakorlatilag az energiapolitikánkat ki is pipáltuk. Mindenki szembenézhet azzal, hogy jó-e az, ha a magyar energiapolitika egyenlő lesz az atomenergia feltétlen növelésével.

Nem tudok pró és kontra állást foglalni, nem is vagyok hajlandó erre, hogy kijelentsem, hogy az egyik energiahordozó jó, a másik energiahordozó rossz, hiszen logikus, hogy nem lehet kivezetni az atomenergiát egyik napról a másikra. Itt azonban arról van szó, hogy 2030-ig Paks működése megoldott. Arról van szó, hogy nagyon hosszú ideig nem indokolt ilyen elköteleződés. Ha viszont ez a valóság, akkor jogosan teszi fel mindenki azt a kérdést, hogy akkor mégis miért ez az irány. Mégis miért ezt kell a kormányzatnak választania a számos lehetőség közül, amit választhat?

Mi ennek az oka? Én is azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy leginkább ennek az oka az, hogy a választási kampányban a politika részévé tettek egy olyan megállapodást, amelynek nem volt előzménye vagy nem volt nyilvános előzménye a magyar közgondolkodásban, a magyar politikai dialógusban, és ez az orosz-magyar megállapodás, amelyet önök arra kívántak használni, hogy akár 1, akár 2 százalékkal megnöveljék az előnyüket a választási kampányban, ez most gyakorlatilag így jelenik meg a magyar energiapolitikában.

De azért azt érezzük, hogy egy ekkora volumenű fejlesztés egy talmi politikai cél bombasztikus bedobása mellett azért aránytalan. Azért ezt nem így kellene csinálni! Azért, hogy egy héten keresztül a választások alatt önökről szóljon az egyébként is önök által vezérelt média, kár most egy ilyen volumenű beruházást idehozni.

Nagyon sok szó esett ennek a projektnek a lehetetlenségéről. Nem kívánom ismételni azt, amit elmondtak már képviselőtársaim előttem, akik arról beszéltek, hogy mennyire példátlan az összeg, példátlan magas a kamat, menyire nehezek ezek a feltételek, amelyeket támasztanak velünk szemben. De azért az jól látszik, hogy ha ez egy devizahitel lenne, amit a panellakás megvételére lehetne fölvenni, akkor azt nem vennék föl. Ha ilyen feltételekkel lehetne ilyeneket kötni, akkor azért ezt a hitelt senki nem venné föl, ebből a hitelből nem lenne lakásvásárlás.

Aztán az is nagyon látszik, hogy persze hihetetlen nagy előnye a magyar félnek, hogy végtörleszthet; ugye, ebbe a kifejezésbe is beleszeret mindenki, aki a magyar kormányzat intézkedéseit figyeli a devizahitelesek kapcsán. Őszintén kívánom a Fidesz-kormánynak, de Magyarországnak is, hogy mondjuk, tíz éven belül legyünk olyan helyzetben, hogy egy ilyen hitelt végtörlesszünk; tehát hogy így kiköhögjünk egy olyan 3000 milliárd forintot, úgy rögtön, hogy ne legyünk függő helyzetben az orosz államtól, hanem hogy helyből ki tudjuk ezt fizetni. Őszintén kívánom, hogy legyünk ilyen helyzetben.

De ha egymás szemébe nézünk, akkor azért azt is kérdezzük meg, hogy racionális ez? Tehát tényleg lehetünk ilyen helyzetben? Örülünk, hogy akkor valami kőolajlelőhelyet tudtak találni a Balaton környékén, ami eddig még nem volt, vagy gyémántbányák vagy platinabányák fognak nyílni Magyarországon, de megmondom őszintén, ebben én kevésbé vagyok optimista. Azt gondolom, hogy ez olyan kockázatot jelent a magyar gazdaság számára, és annyira determinálja a magyar politika mindennapjait az orosz fél felé, ami, azt hiszem, egy uniós tagállam számára, meg egyébként egy szuverén ország számára, Magyarország számára vállalhatatlan.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 213 2014.06.19. 15:00  180-225

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Itt egy saját magunkat érintő kritikával hadd kezdjem. Azt találgatjuk, hogy vajon milyen koncepció is húzódhat meg a törvényjavaslat mögött. Nem tudom, miből gondolja az ellenzék, hogy bármilyen koncepciója van az Orbán-kormánynak. Úgy gondolom, ebből a törvényalkotásból, ami előttünk van, az látszik, hogy semmilyen koncepciója nincsen, vagy ha van, akkor az megváltozik néhány nap vagy akár néhány óra alatt is.

Egy újabb kritika az ellenzéki állásponttal kapcsolatban saját magunk felé: azt hiszem, az a naivitás jellemez bennünket, hogy azt gondoljuk, hogy azok az ügyek, amelyekről az ellenzéki képviselők beszélnek, jobb helyen vannak más minisztériumokban, miközben a valóság az, hogy ezeket a minisztériumokat is önök irányítják, ami azért predesztinálja azt, hogy nem valószínű, hogy jó helyen vannak ezek az ügyek önöknél egyáltalán.

De mégis, ha abból indulunk ki, hogy mégis lehet nekünk igazunk, és lehet naiv az ellenzék, amikor azt gondolja, hogy vannak ügyek, amelyek jó helyen vannak más tárcáknál, akkor van helye annak, azon gondolkodni, hogy milyen kormányzati struktúra az, amiről beszélni is lehetne.

Azt gondolom, abban mindenki egyetért, hogy a magyar emberek problémáinak megoldása a célja a kormányzásnak. Akkor az a kérdés persze, hogy a kormányzati struktúra illeszkedik-e ezekhez a problémákhoz, tükrözi-e a magyar valóságot. Úgy látjuk, hogy nem, nem tükrözi a magyar valóságot, ahol nincsen elég munkahely, romlik az oktatás színvonala, menekülnek a fiatalok, és nemhogy két hét alatt, hanem négy év alatt sem nőtt, hanem csak rosszabb lett a közbiztonság.

Ehhez képest azt látjuk, hogy olyan kormányzati struktúra jön létre, amelyben feldobták a levegőbe a minisztériumi jogköröket, és ezek úgy szálltak ágról ágra, minisztériumokról minisztériumokra, ahogy az éppen az adott erőviszonyoknak megfelelő volt, és persze a legvastagabb ág kapta a legtöbb kormányzati szerepet, Lázár János minisztériuma kapta a legtöbb lehetőséget, a legtöbb szerepet.

Ha megnézzük azokat a jogköröket, amelyeket Lázár János minisztériuma kapott, akkor azt látjuk, hogy itt bizony nagyon nagy a szórás, gyakorlatilag csak a Mars-expedíció ügye és az "új pandák az állatkertben" koordinációja nem került ide, de mindenhonnan szemezgetett Lázár minisztériuma, és gyakorlatilag egy katyvasz, egy kormányzati katyvasz jött létre.

Eredetileg ugye önök azt mondták, hogy két típusú minisztérium van: valamelyik a politikai koordinációval foglalkozik, ez a Miniszterelnökség, és van olyan minisztérium, amelyik a szakmai ügyekkel foglalkozik, ezek meg a többiek. Ehhez képest azt látjuk, hogy van két csúcsminisztérium legalább, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a lázári Miniszterelnökség, és vannak a többiek. Ugye a klasszikus viccben is a harmadik személy, Tóth Ottó ott van velünk mindig; itt hat minisztérium vagy miniszter van, akik ott lesznek velük mindig a kormányüléseken, de hogy igazából mit is csinálnak, az nem is nagyon fontos, nem is érdekel igazából senkit.

Lehet arról beszélni, hogy a decentralizáció vagy más közigazgatási elvek azok, amelyekhez illeszkedik például az a felröppent hír, hogy a minisztériumokat vidékre száműzik Budapestről, de valójában azt gondolom, hogy ez is csak egy eklektikus kormányzati kommunikáció, semmint a valódi politikai tartalom része lenne. De ahogy látom, azok a minisztériumok, amelyeknek igazából semmiféle jogköre nincs, igazából mindegy is, hogy hol vannak; ebben - megmondom őszintén - igazat adok az önök kormányának.

De nézzük, hogy ez a rendszer mire lesz alkalmas! Egyrészt már a felvetés is érdekes, ami gyakorlatilag első- és másodrendű minisztériumokat hoz létre, hiszen azt gondoljuk, elég nagy naivság azt hinni, hogy mondjuk, a kultúra irányítása nem politikai feladat is, hanem csak szakmai feladat. Vagy esetleg az fog történni, amit eddig is láthattunk, hogy a minisztériumok helyett a valóban fontos jogszabályokat, a valóban érdemi döntéseket képviselői módosító indítványok formájában hozzák a Ház elé, lehetőleg különleges gyors eljárásban, hogy még érdemi társadalmi egyeztetést se lehessen folytatni. Ebben az esetben valóban megvalósul az, amiről önök beszéltek, hogy két típusú minisztérium van: az egyik az, amelyik politizál, a másik meg nem csinál semmit.

De ha akár azt nézzük, hogy milyen kormányzati hagyományai vannak a központi közigazgatás alakulásának, akkor hadd utaljak csak Hiller István képviselőtársam szavaira, aki azt mondta, hogy példátlan a közigazgatás történetében ez a fajta megoldás, amit önök választottak.

(15.50)

Ez nem feltétlenül probléma. Megjegyzem, ettől még egyébként lehetne jó az a kormányzati struktúra, amit önök kitaláltak, hogyha ezt még soha, senki nem próbálta ebben az országban, de sajnos az a helyzet, hogy nem jó. A szocialista frakció a kormányzati struktúra vitájában elmondta, hogy szeretné azt, ha az ország valóban fontos problémái megjelennének a kormányzati struktúrában, így a munka vagy az oktatás ügye kiemelten megjelenne a kormányzati struktúrában. Ehhez képest azt látjuk, hogy ez nem történt meg. Azt látjuk, hogy ezek a kiemelt ügyek, ezek az igazán fontos ügyek, az ország igazán lényeges ügyei nem jelennek meg a kormányzati struktúrában. Ezt szomorúan tapasztaljuk.

Azt hiszem, elmondható, a történelemben nem volt még arra példa, hogy például az oktatás ügye kiemelten ne jelenjen meg kormányzati szinten, az Orbán-kormány, a második Orbán-kormány és immár a harmadik az első, aki ezt megtette ebben az országban. Azt hiszem, ez az úttörő szerep az, amelyre önök nem lehetnek igazán büszkék. Persze, nyilván el kell kezdeni valahol a rossz gyakorlatot, amit önök folytattak, hát sikerül ezt a rossz gyakorlatot folytatniuk.

Hasonlóan, hogyha azt nézzük, milyen jogalkotási gyakorlatot folytatnak önök, bár annak ellenére, hogy a Ház elnöke, Kövér úr megígérte, hogy végre a minisztériumok fogják a törvényeket írni, és azoknak a gyakorlatoknak vége szakad, amelyek a társadalmi vita mellőzésével egyfajta álindítványok, ál képviselői indítványok idehozatalával silányítják törvényalkotást, azt látjuk, hogy néhány hét, egy hónap alatt ez a tendencia tovább folytatódik. Felmerül tehát a kérdés abban, hogy a minisztériumok az eredeti, alapvető feladataikat, a törvénykezdeményezés feladatát, a társadalmi egyeztetés feladatát el fogják-e látni. Úgy látjuk az elmúlt néhány hét tapasztalatai alapján, hogy ez a tendencia tovább folytatódik, nem látják el ezeket a feladatokat.

Azt, hogy mennyire helye lenne egy új típusú közigazgatásnak az önök rendszerében, jól mutatja az, hogy számos területen nem működik az, amit önök kitaláltak, nem működik sem a munka világában, sem az oktatás világában. Néhány hónappal ezelőtt önök államosították az iskolákat. 2013 januárjában megszervezték a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot, és elkezdődött Magyarországon egy új típusú oktatásirányítás, bár itt erős kérdőjeleket és idézőjeleket tennék az irányításhoz. Olyannyira erős volt a kezdés politikailag, hogy gyakorlatilag szinte lehengerelte a magyar közéletet az új oktatásirányítási koncepció, ám valahogyan nem sikerült megszervezniük önöknek ezt a hivatalt. Botrányoktól, működési fiaskóktól nem mentesen indult az oktatásirányítás államosítása, és ebben az új kormányzati struktúrában, ahol az oktatás nem emberi erőforrás, hanem pusztán kipipálandó közigazgatási feladat, azt lehet mondani, hogy mind az iskolák, mind a gyermekek elvesztek.

Csak néhány eredményt vagy néhány tapasztalatot hadd mondjak önöknek az elmúlt egy-másfél évről ezen a területen. Későn érkeztek ki a tankönyvek. Voltak olyan iskolák, ahol tavaly novemberben kapták meg azokat a tankönyveket a gyerekek, amelyeket az új, államosított rendszerben már szeptembertől meg kellett volna kapniuk. Romló eredmények, folyamatosan romló közoktatási eredmények kísérik az önök reformjait. Bizonytalanság a pedagógusoknál, bizonytalanság a szülőknél, bizonytalanság a diákoknál. Most államosították a tankönyvpiacot is, aminek az lett az eredménye, hogy silány, nem kipróbált tankönyvek árasztották el a magyar közoktatást, amelyekből nagyon nehéz - ezt tapasztalatból is tudom mondani -, szinte lehetetlen volt tanítani. Az új tanterv átgondolatlan, szakmaiatlan, a nemzetközi és a magyar, hazai pedagógusszervezetek tiltakozása ellenére lett olyan, amilyen. A kapkodó jogalkotás minden elemét valamennyi szakszervezet, amelyekről az önök államtitkára és az oktatás előző irányítója azt mondta néhány órával ezelőtt, hogy igazából nem képviselnek semmit, senkit ezek a szakszervezetek, ezek a szakszervezetek a pedagógusokkal együtt tiltakoztak az új tanterv és az önök jogalkotása ellen. Amikor a KLIK működése botrányba és bohózatba fulladt, akkor önök, egyébként nagyon helyesen, átvilágították ezt a szervezetet, amelynek részletes átvilágítását rögtön el is dugták, hogy a közvélemény erről ne szerezhessen tudomást, és ebben az átvilágításban abból, amit sikerült nyilvánosságra hozni, az látszik, hogy még a saját szabályzatát is megszegve működik ez a szervezet.

Azt, hogy az önök közigazgatása mennyire jól működött, jól mutatja az oktatásban az, hogy miközben az érettségi alatt az volt tavaly az önök legfőbb oktatási reformja, hogy átnevezzék az iskolákat, és ennek következtében érettségi bizonyítványokat kellett visszahívni, hogy a nagyon fontos átnevezések megszülessenek, például bekerüljön a település neve az iskola nevébe, aközben a legalapvetőbb kérdésekre és munkajogi problémákra sem tudott a KLIK válaszolni senkinek. Miközben összeomlott a tankönyvigénylés rendszere, aközben a tankönyvigényléssel foglalkozó pedagógusok semmilyen választ nem kaptak a tankönyvellátótól, a könyvtárellátó szervezettől, és így nem tudták megoldani a problémát.

Az, hogy mi volt a legjelentősebb produktuma közigazgatási értelemben a KLIK-nek, megmosolyogtató: sikerült szabályt hozni arról, hogy a központi tértivevényes rendszerben 4 százalékos dőlésszögűnek kell lennie a tértivevény tárgyának. Most azért úgy örülök, tehát hogy most már azért rendben van a magyar közoktatás, ha már úgy azt is megtudtuk, hogy már a 6,5 százalék nem lehet a tértivevény tárgya. Sajnos azt kell mondanom, ezt sem sikerült megvalósítania a kormányzatnak, mert a szögmérőt meg nem küldték el az iskolákba, és így validált kormányzati eszköz nem érkezett az iskolákba, így lehet, hogy 3,5 vagy 4,5 százalékos tértivevényű címzések is sikerültek még a tavalyi évben is. Nos, értik már, hogy miről beszélek akkor, amikor azt mondom, hogy az önök kormányzati struktúrája nem reflektál a valóságra. Azt senki nem gondolja komolyan, hogy a működésképtelen KLIK-nek azzal kell foglalkoznia, hogy hány százalékos dőlésszöge van egy tértivevényes levél tárgyának. Azért ezt úgy érezzük.

De hasonlóan bohózat az önök ma előadott sikertörténete, a Nemzeti Pedagógus Kar, amely valóban szép siker, hiszen a 240 ezer pedagógusból 19 ezer pedagógus volt az, akik egyáltalán a delegáltakat megválasztották. Nem arról van szó, hogy részt vettek ebben a folyamatban, amiről önök beszélnek, hanem akik megválasztották azokat, akik majd részt vehetnek ebben a folyamatban. 19 ezer! Hány százalék ez? 8? Azért azt érezzük, hogy acélos többségről nehéz beszélni ennek láttán.

Az ilyen dolgok miatt mondja azt a szocialista frakció, hogy önök nem a valósággal foglalkoznak, az önök kormányzati struktúrája nem a valóságra reflektál. Hisszük, hogy ezt lehet jobban csinálni. Hisszük, hogy lehet jobban csinálni akkor, hogyha a munka ügye vagy az oktatás ügye kiemelt helyet kap az önök kormányzati struktúrájában. Hisszük, önöknek is az az érdekük, hogy ezek az ügyek jól működjenek, hogy megoldják ezeket a problémákat. Nem az önök jogát vitatjuk el akkor, amikor javaslatokat teszünk arra, ahogy önök kormányozzanak, hanem azt szeretnénk, hogy sikeresek legyenek önök is ebben a kormányzásban, hogy Magyarországon a munka világa, az oktatás világa ne mostohagyerek legyen, ne kipipálandó kormányzati feladat legyen, ne egy megoldandó rubrika legyen egy államtitkár Excel-táblájában.

Szeretnénk kérni, hogy vegyék komolyan ezeket a feladatokat, és ne delegálgassák ide-oda a jogköröket, ne hozzanak létre kusza kormányzati struktúrákat, hanem az emberek valódi érdekét képviseljék.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 221 2014.06.19. 1:37  180-225

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Csak röviden szeretnék reagálni fura módon a saját frakciótársaimra, Hiller Istvánra és Bárándy Gergőre, amikor azt kérdezték ők, hogy hogyan is működik ez a jogalkotás, amikor szembekerül egymással Lázár János, a kultúra védője és Lázár János, az ipar fejlesztője, akkor mi is fog történni.

Eszembe jut az a történet, amikor az egyszeri ember saját magával sakkozik, és lép a fehérrel, majd amikor átmegy a másik térfélre, akkor immár feketeként örül, hogy hogy elnézte a fehér ezt a lépést. Azt gondolom, jól látszik, hogy lehetetlen az, amikor egy miniszter egymással ellentétes szerepekbe kényszerül, amikor neki kell döntenie egyszerre arról, hogy egy ipari beruházás, amely környezeti terheket jelent, de például munkahelyet teremt, az miként valósuljon meg, vagy hogyan történjen meg egy iparfejlesztés akkor, amikor kulturális értékeket nem sikerült feltárni azon a területen.

Nos, azt gondolom, hogy olyan ember még nem született, aki egyszerre képes úgy sakkozni saját magával, hogy mind a fehér, mind a fekete nyerni fog a végén. Azt javaslom önöknek tehát, hogy ne kényszerítsék a saját minisztereiket ilyen lehetetlen helyzetekbe, mert ez nem vezet felelős kormányzáshoz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 102-104 2014.06.23. 2:13  101-110

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Igen.

ELNÖK: Jelzi, hogy igen. Képviselő úr, öné a szó.

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ha megengedik, akkor én valóban egy fontos kérdéssel foglalkoznék, amely a magyar embereket tényleg érinti, nem úgy, mint az előző néhány perc.

Az elmúlt évek, különösen az elmúlt hónapok hangosak voltak azoktól a programoktól, amelyek arról szóltak, hogy a gyermekeink hogyan táplálkozhatnak egészségesebben az iskolákban. Ez azon kevés programok egyike, amelyik, azt hiszem, kormányok között átívelő program; elég, ha csak a 2008-ban megszülető, azóta is működő iskolatejprogramra vagy pedig a 2005 óta folyamatosan szigorodó, közkeletű nevén büférendeletre gondolunk.

A mindenkori kormányzati szándékok ellenére azonban sajnos a valóság az, hogy a büfék egyre egészségesebb kínálata mellett az utóbbi időben egyre inkább megszaporodnak az iskolai büfékből kitiltott élelmiszereket is tartalmazó automaták. Erre egyébként a jogszabály lehetőséget enged, azt mondja ugyanis, hogy amennyiben a szülői szervezet hozzájárul ehhez, úgy ilyen automatákat el lehet helyezni.

Sajnos azonban nem példa nélküli és a XVI. kerületben nagyon gyakran előforduló eset az is, hogy a szülői szervezeteket meg sem kérdezve helyeznek ki ilyen automatákat; a legvérlázítóbb az, amikor pont az egészséges életmódra figyelmet felhívó plakát alá helyezik egy XVI. kerületi iskolában azt az automatát, amely csak és kizárólag olyan termékeket forgalmaz, ami az egészségre kevésbé van jótékony hatással. A közbeszerzéseket elvben intéző Klebelsberg Intézményfenntartó Központ pedig csak a káoszt növeli ebben a kérdésben is.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tervezik-e, hogy rendet tesznek a Klebelsberg Intézményfenntartónál, hogy a központ végre képes legyen arra, hogy az iskolabüfék kapcsán is ellássa megfelelően a feladatát, és érvényesítse a törvényeket? Tervezik-e azt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy Szabó Máté ombudsman korábbi ajánlásának megfelelően szabályozzák az iskolák körében működő boltok kínálatát?

Várom válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 108 2014.06.23. 1:08  101-110

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a választ, államtitkár úr. Hát persze, nyilván a jogszabályokat magam is ismerem, és tudom azt, hogy a kormányzati szándék ez. Ezzel szemben a valóság az, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ gyakori inkompetenciája ezen a területen is veszélyezteti a kormányzati szándék érvényesülését.

Amikor a XVI. kerületben a szocialista önkormányzati képviselő jelezte a polgármesternek, hogy ilyen automaták kihelyezése jogellenesen történt meg, akkor a kerületi polgármester a testület ülésén nem tudta megmondani, hogy milyen módon kerülhettek ki ezek az automaták. Azóta is kint vannak a kerületben ezek az automaták, és azt hiszem, hogy számos helyen tapasztalható még az, hogy az önök által elmondott, az ön által most ismertetett, nagyon helyes irányokat nem tudják betartani azért, mert a központ eleve képtelen arra, hogy minimálisan is betartassa ezeket a jogszabályokat.

Szeretném, ha lenne ebben változás, szeretném, ha azok az egyébként általunk is támogatható célok, hogy a gyermekek egészségesen étkezzenek az iskolákban, érvényesülni tudjanak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ezt ne akadályozza meg a központ alkalmatlansága.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 276 2014.06.23. 3:08  275-276

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Sokak által ismert tény, hogy 1949-től vasfüggöny ereszkedett Európa közepére, szétválasztva ezzel családokat és történelmileg összetartozó közösségeket is. Maga a kifejezés Churchill fultoni beszédéből származik, de rövid idő alatt Európa megosztottságának a jelképévé vált.

Hazánk nyugati határainak mentén először aknazár épült ki, majd 1965-től ezt megszüntette az akkori kormány, és 260 kilométer hosszan elektronikus jelzőrendszert építettek ki ehelyett. A magyar és a cseh határzár folyamatosan gyenge pontja volt a vasfüggönynek, a nyolcvanas évek közepétől napirenden volt folyamatosan Magyarországon a jelzőrendszer megszüntetése, amikor pedig elterjedt a híre, hogy az osztrák-magyar határzárat lebontják, a korábbi NDK polgárainak tömegei indultak meg Magyarország irányába. 1989. május 2-án a magyar-osztrák határon megkezdődik a műszaki határzár elbontása, június 27-én pedig a magyar és az osztrák külügyminiszter, Horn Gyula és Alois Mock személyesen is átvágta az úgynevezett vasfüggönyt.

Fontos kiemelni azt is az események kapcsán, hogy a Németh Miklós vezette magyar kormány sem a vasfüggöny bontásáról, sem ezekről az eseményekről nem egyeztetett senkivel, a puszta tényt jelentette be Mihail Gorbacsovnak. Joachim Jauer, a ZDF televízió tudósítója mintegy 25 évvel az eseményt követően úgy vélekedett, hogy - szó szerint idézném - "Magyarország megnyitotta az utat a szabad világ felé". Jauer szerint az 1989. május 2-án történtek nélkül a hírhedt berlini fal leomlása, illetve az NDK összeomlása és a német újraegyesítés aligha így vagy - legalábbis az ő szavai szerint - jóval később következett volna be.

(20.30)

A több mint egy éve elhunyt Horn Gyula kulcsszerepet játszott ezekben az eseményekben, hiszen nemcsak a vasfüggöny átvágása fűződik a nevéhez, hanem az is, hogy 1989. szeptember 11-étől a magyar hatóságok átengedték a határainkon a korábbi NDK állampolgárait, de még külügyminiszterként előkészítette a szovjet csapatok kivonását Magyarországról, később pedig elsőként vetette fel a NATO- és az uniós csatlakozás gondolatait.

Tisztelt Ház! Horn Gyula 25 évvel ezelőtt vágta át az Európa megosztottságát jelképező vasfüggönyt a magyar-osztrák határon. Ennek évfordulójára az Európai Bizottság állandó képviselete 2009-ben emléktáblát állított.

Úgy gondolom, az a minimum, hogy az Országgyűlésben is megemlékezünk erről a történelmi tettről, 25 évvel az évforduló után, a vasfüggöny szögesdrótjának átvágása után.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 250 2014.06.30. 4:48  233-274

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan törvényjavaslat van a Ház előtt, amely bár néhány paragrafusból áll csupán, de mégis 27 módosító indítvány érkezett hozzá. Úgy gondolom, hogy azért ez elég sok mindent elmond erről a javaslatról. Bár csak részben érinti a közoktatást maga a javaslat, azért engedjék meg, hogy néhány szó essék erről a területről is. Ha belegondolunk, hogy milyen valódi kérdések állnak a magyar közoktatás előtt, akkor arra jutunk, hogy ez a javaslat nem rezonál a közoktatás valódi kérdéseire, de nézzünk néhány dolgot, amit valóban sikerült befoglalni ebbe a kiváló műbe.

Megadják a szakszolgálatok dolgozóinak azt a nyári szabadságot, amelyet egyébként egy körültekintő törvényalkotás kapcsán eleve tartalmaznia kellett volna a nemzeti közoktatásról szóló törvénynek. Pontosítják a szakszolgálatok működését néhány szabállyal, ezek között vannak fontos szabályok is, amelyet egyébként egy körültekintő jogalkotással természetesen megint csak nem kellett volna idehozni, valamint a nemzetiségi nevelési és oktatási intézmények kapcsán nagyon helyesen megadják azt a jogot az érintett nemzetiségi önkormányzatoknak, hogy véleményt alkossanak az ezeket az intézményeket érintő átszervezési ügyekben. Nagyon helyes! Azért azt érezzük, hogy a törvénykezési hevület nem volt túl erős a közoktatás kapcsán. Lehet, hogy azért, mert sokan úgy gondolják, hogy minden rendben van ezen a területen. Engedjék meg, hogy azért néhány dologról szóljak, ami lehet, hogy talán még sincs rendben.

Sikerült leszállítaniuk a tankötelezettség korhatárát 16 éves korra. Ennek meglett az eredménye, soha nem jelentkezett ennyire kevés gyerek a középfokú oktatásba, mint most. Leginkább a szakképzésben hiányoznak a gyerekek. Innen gyakorlatilag egyenes út vezet oda, hogy destabilizálódjon ez az intézményrendszer, az az intézményrendszer, amelyet - szerintem ebben mindenki egyetért a Házban - inkább erősíteni kellene, hiszen a szakképzés az, ami a középfokú oktatásban mindannyiunk jövője lehet.

Sikerült a Nemzeti Pedagógus Kart megalkotniuk. Ez valóban egy sikertörténet, hiszen több mint 200 ezer pedagógusból, aki ebben az országban dolgozik, körülbelül 19 ezren voltak azok, akik valamilyen módon részt vettek ebben a folyamatban. Ha jól gondoljuk, ez körülbelül egyébként 8 százalékos részvételi arányt jelent. Azt hiszem, hogy valóban a kormányhoz méltó sikertörténet. Valóban, a Nemzeti Pedagógus Kar minősítését jól szolgálja, hogy ez a kar, amelyet azért hoztak önök létre, hogy a pedagógusok véleményét becsatornázzák a törvényalkotásba, illetve a mindennapok gyakorlatába, mégis, ha megnézzük ezt a törvényt, a Pedagógus Karnak semmiféle véleménye nem volt ehhez a törvényhez. Én direkt fölmentem a honlapjukra, hogy megnézzem, hogy milyen fontos javaslatokat tettek a pedagógusok ügyében e törvényjavaslat kapcsán. Azt láttam, hogy semmi ilyesmi tevékenységük nem volt. Azt hiszem, hogy ez azért jól mutatja be ennek a szervezetnek a komolyságát.

Nem sikerült hozzányúlni a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak kérdéséhez, ahhoz, hogy megalázóan kevés bérért dolgoznak, ahhoz, hogy munkaügyi helyzetüket ellehetetlenítette az az átszervezés, amely az intézményrendszer államosítása kapcsán bekövetkezett.

Nem sikerült szólni a tankönyvmutyiról; arról, hogy bizonytalan volt tavaly a tankönyvhöz jutás lehetősége és arról, hogy most a pedagógusok olyan tankönyveket kénytelenek megrendelni az iskolákban a szeptemberi tanévhez, amelyeket ők maguk sem láttak, és amelyek néhány történelemtankönyv esetében például a szakmai szűrőn sem mentek keresztül.

Tisztelt Ház! Lehetne sorolni a közoktatás önök által okozott kihívásait, azt hiszem, a következő hetekben bármeddig, azt gondolom, de lesznek olyanok, akik ezt meg fogják tenni. Én mégis azt javaslom önöknek, hogy ha már merítünk a közoktatás bugyrából, merítünk a közoktatás kérdései kapcsán, akkor valóban a lényegre, a magyar embereket valóban érdeklő és érintő dolgokra koncentráljunk. Ez a javaslat, azt hiszem, maximum csak egy kicsit képes arra, hogy azt a homályt, amit az önök törvénykezése okozott, eloszlassa. Én kívánom önöknek azt, hogy szeptembertől olyan javaslatokat terjesszenek elénk, amelyek eloszlatják az önök által okozott ködöt.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 290 2014.06.30. 6:40  283-294

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vannak a rossz szerencsejáték-szervezők. Ezek a rossz szerencsejáték-szervezők olyan velejéig romlott, gonosz emberek, akik arra kényszerítik a szegény magyart, hogy az utolsó fillérjét is játékgépeken verje el, és ezekre a rossz szerencsejáték-szervezőkre a kormányzati ököl rácsapott, és megszüntette ezt az üzletágakat, mindannyiunk nagy dicsőségére. És vannak a jó szerencsejáték-szervezők, ezek azok, akik lehet, hogy egy kicsit offshore hátterűek, lehet hogy nem is magyar vállalkozások, de mindenképpen lehet, hogy joviális úriemberek, esetleg előny lehet nekik a külföldi produceri múlt, fiatal feleség, vagy ha A-val kezdődik a nevük és ndy Vajnával folytatódik. Tehát számos ilyen dologból megismerhető az, hogy ha jó szerencsejáték-szervezőt szeretnénk találni ebben az országban.

Hasonló szelleme ennek a javaslatnak az adózás kapcsán is kitűnik, hiszen vannak azok az emberek, akik nagyon szeretnek adózni, a bruttó 150 ezer forintjukból is nagyon szeretik leadózni a 15-20 ezer forintokat. És vannak, akik nyilvánvalóan nem annyira szeretik ezt az adózást, azt a szóra sem érdemes egymilliárd forintot nem kívánják befizetni a magyar kasszába. És mivel mi gazdag állam vagyunk, megengedhetjük magunknak ezt, hogy azoknak, akik egyébként ebben az országban nagyon jelentős források fölött diszponálnak, ne kelljen adót fizetniük, míg mások pedig nyilvánvalóan szívesség alapon szívesen beteszik azt a havi 15-20 ezer forintjukat is.

Hasonlóan, ha a javaslatot nézzük, akkor azt látjuk - ezt már elmondták az előttem szólók szép számmal -, hogy olyan rendszerektől, olyan cégektől enged el forrásokat, adóbevételeket a javaslat, amelyeknek egyébként szép számmal lenne befizetnivalójuk.

Ha megnézzük ennek az okát, tapasztalhatjuk azt, hogy eddig az online szerencsejáték kapcsán semmiféle érdemleges befizetésre vagy jelentős érdemleges befizetésre nem került sor. Ha megnézünk egy átlagos önkormányzatot, és azt látjuk, hogy egy helyi adó kivetése kapcsán a hatékonysága ennek az adó beszedésének alacsony, akkor nyilván nem azzal van gond, hogy az adó kivetése nem helyénvaló dolog, lehet, hogy a beszedéssel van probléma. Ha arról beszélünk, hogy egy üzletág kapcsán alacsony adóbevételek jönnek be, akkor gondolhatunk arra, hogy a) az adó szorításában vergődik ez az üzletág, és nem tud jelentős mennyiségű forrást költeni, nem tud jelentős mennyiségű adót befizetni, vagy b) nem jó az adóbeszedési hatékonysága. Mindenkinek a fantáziájára bízom azt, hogy az online szerencsejáték-piacon vajon melyik történik meg. Vajon a kivéreztetett, szegény sorsú, online szerencsejátékkal foglalkozó cégek a kormányzati szorítás markában nem tudják befizetni az adót, vagy esetleg lehet, hogy arról van szó, hogy nem jó az a rendszer, ahogyan ezt jelen pillanatban a kormányzat képzeli, ahogyan ehhez a forráshoz hozzá szeretne jutni? Azt gondolom, hogy nem kell túl nagy fantázia, hogy melyik a valóság. A Szocialista Párt azt gondolja, hogy a kivetett adókat be kell szedni, mindenkor be kell szedni. Hogy ha beszedjük az egyszerű tanártól, ha beszedjük az egyszerű munkásembertől, akkor szedjük be azoktól a cégektől is, amelyek a szerencsejáték online piacán jelentős bevételekre tettek szert.

Nagyon nagy hibának látjuk a javaslat kapcsán, hogy megnyitja a lehetőséget olyan bizonytalan hátterű cégek Magyarországra jutásához, ha tetszik, piachoz jutásához, amelyek nagyon gyakran vádolhatók azzal, hogy offshore hátterűek lennének. Tudjuk, hogy a kormányzat ambivalensen áll ehhez a kérdéshez, hiszen már a mai napon is volt arra irányuló kérdés a Szocialista Párttól, hogy vajon az offshore hátterű Fidesz-miniszter mikor mond le. Most egy újabb offshore hátterű javaslatról beszélünk. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e ennek vége.

Néhány konkrétumról a vége felé, azt gondolom, Szilágyi képviselőtársam is erről beszélt. Azt mondja a javaslat, hogy a játékadó a tiszta játékbevétel 10 százaléka lenne a korábban tervezett 20 százalékhoz képest.

(22.20)

Amikor arról beszélnek az előttem szólók, hogy vajon egzakt számítások megalapozták-e ezt, akkor azért jól tudjuk, hogy ez egy naiv kérdés vagy álnaiv kérdés, ha tetszik, képviselőtársamhoz fordulva, hiszen tudjuk, hogy nem ismerünk ilyen számításokat. Miért pont 10? Ennyi erővel lehetne 5 százalék, vagy lehetne 15 százalék is. Érdekes kezdeményezés persze az, hogy ha nem tudunk beszedni egy adót, akkor csökkentsük annak a mértékét, jutalmazva azzal azokat, akik ezt nem fizetik be. De kérdés az, hogy ebben az esetben, ha az egyszerű állampolgár nem fizetné meg a rárótt adót, ha mindenki, az egyszerű tanár, munkás, földműves nem fizetné meg a rárótt adót, az lenne-e a kormány válasza, hogy oké, akkor csökkentsük a felére, vagy akár engedjük el. Azt gondolom, hogy nem ez lenne a válasz.

Végül, azt hiszem, nagyon helyénvaló feltenni azt a kérdést, amit előttem feszegettek, hogy milyen úton jut el valaki a parlamentbe. Az alsóházi üléstermen végigmenni egy élmény mindenkinek, hiszen láthatja a dualizmus kori magyarság valóságát, azokat a szobrokat, amelyek az akkori magyar mindennapokról szólnak. Azt hiszem azonban, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök egy más utat választottak a parlamentbe, a felsőházi üléstermet, ahol egy más típusú magyar valóságot látnak. Azt hiszem, hogy ez a magyar valóság viszont nem találkozik a többség, a mi valóságunkkal.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 314 2014.06.30. 4:05  313-314

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Megpróbálok most így este 11 óra felé egy kis óbudai nyarat idevarázsolni önöknek a Parlament falai közé.

Több éve már, hogy állandó rendezvénye a budapesti nyári programoknak az Óbudai Nyár rendezvénysorozata. Ezt a III. kerületi önkormányzat rendezi meg, szervezi meg évről évre. Budapesten egyedülálló, hogy ennyire színes, ennyire mindenkihez szóló, minden korosztályt egyformán vonzó programokat kínáljon egy nyári fesztivál. Ez a rendezvénysorozat mindig, most is egy III. kerülethez köthető zenekar, az Óbudai Danubia Zenekar koncertjével nyílt meg. Tavaly decemberben ünnepelte a zenekar fennállásának huszadik évét, és az ingyenes koncertjén Haydn, Csajkovszkij és Brahms művei csendültek fel.

A fesztivál jellegzetessége, hogy a programjai hidat képeznek a múlt, a jelen és a jövő között, de a generációk között is és a III. kerületben élők és az ország többi lakosa között is. A rendezvények nyitva állnak bárki előtt, tehát bárhol is lakjon, bármilyen korú is legyen.

Ezek jegyében először idén szerepelt a Korok Fesztiválja a III. kerületi rendezvény étlapján. A katonai amfiteátrumban ókori, a Zichy-udvarban barokk, az óbudai zsinagóga előtt középkori fesztivál színes programjain vehettek részt mindazok, akiket érdekelt e rendezvényforgatag, a Krúdy-negyedben pedig a századforduló hangulatát idéző programok voltak. Itt nézhettük meg, itt kíváncsiskodhattunk egy kicsit az ügyben, hogy Krúdy idején hogyan élhettek a magyarok Óbudán.

Egész június során az Óbudai-sziget gyermekszigetté alakult, ahol kisgyermekes családokat vár a rendező színesebbnél színesebb programokkal. Ezeket a programokat a kerületi múzeumok, a Goldberger Textilipari Gyűjtemény, az Óbudai Múzeum, az Óbudai Társaskör, az óbudai zsinagóga és az Óbudai Művelődési Központ rendezvényei is színesítették.

Lehetne sorolni, most már azt lehet mondani, hogy napestig azokat a programokat tehát, amelyekkel a III. kerület vár minden kedves kultúra iránt érdeklődő óbudait, nem óbudait, budapestit és mindenkit szerte az országban.

Július és augusztus során a programok között található színdarab, kiállítás, komoly- és könnyűzenei koncertek, balkáni csokorfesztivál, családi programok. A rendezvények során Tolnay Klári és Bohumil Hrabal századik születésnapjáról is megemlékeznek. A teljesség igénye nélkül, fellép a fesztiválunkon a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Budapesti Vonósok, az Anima Musicae Kamarazenekar, a Szent Efrém Férfikar, az East zenekar, a Csík zenekar, az Óbudai Danubia Zenekar, a Muzsikás együttes, az Alma együttes és az Ivan and the Parazol együttes.

Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy ebből is látszik, hogy a III. kerület a főváros egyik kulturális fellegvára. Az óbudai nyári programsorozat pedig kiemelt fontosságú rendezvény, hiszen rendkívül színvonalas, mindenki által látogatható, nyitott rendezvényről van szó. Mi Óbudán, a III. kerületben híresek vagyunk arról, hogy várjuk azokat az embereket, akik színesítik programjainkat, minden évben évről évre egyre jobb, egyre nyitottabb rendezvényeket próbálunk szervezni azért, hogy mindenki jó érzéssel tölthessen egy kis időt a III. kerületben.

Ezért, aki azt kérdezi tőlem, hogy mit csináljon nyáron, ha van egy kis szabadideje délután, esténként, azt tanácsolom neki, jöjjön ki Óbudára.

Köszönöm szépen a szót. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 154 2014.07.04. 9:19  127-156

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök ennek a vitának, illetve a vita egy részének, mert azt gondolom, hogy Tapolczai Gergely képviselőtársam olyan dolgokat mondott, ami bár nem minden esetben volt számomra meggyőző Teleki László képviselőtársam érvelései kapcsán, de azt tudom mondani, hogy érdemi reakcióknak számítottak, és azt gondolom, hogy a magyar parlamentben mostanában nagyon ritkán van az, hogy érdemi kérdésekre érdemi választ kap az ellenzék. Ez mindenképpen figyelemre méltó, és ezt a fajta hozzáállását, azt gondolom, hogy csak köszönnöm kell a képviselő úrnak.

Aki nem annyira otthonos a parlament világában, az azt gondolhatja, hogy azok a felvetések, amelyek arról szólnak, hogy az ellenzéki képviselők kritikái és javaslatai túl általánosak, még azt gondolhatják, hogy ez akár igaz is lehet, azonban hadd figyelmeztessek mindenkit arra, hogy a jelenlegi házszabály értelmében, az új tárgyalási rend értelmében most a törvény általános vitája folyik. Az "általános" kifejezés egy közkeletűen értelmezhető magyar szó, azt jelenti, hogy a törvényt általános kontextusban szemlélve kell vizsgálni.

Magam ugyan jobban szeretném egyébként, ha a törvény részletes vitájának is a parlamentben lenne a helye, ahogyan azt a szocialista frakció egyébként kifejtette már korábban, de erre sajnos nincs mód, így a parlament helyett a szakkérdésekben való vitatkozást, amennyiben vannak módosító indítványok - a Szocialista Párt is tett ilyen módosító indítványt -, majd a szakbizottságban fogjuk megtenni. Ezért, mivel ilyen tárgyalási rendszer van a Magyar Országgyűlésben, most azt kell hogy mindannyian elviseljük, hogy a törvényjavaslat általános vitájában meghallgassuk azokat a társadalmi kontextusokat, szélesebb szakpolitikai összefüggéseket, amelyekben számunkra a törvény értelmezhető. Ezért fogadják el, kérem, hogy nem az önök türelmével való visszaélés történik, nem olyan nem idevaló szakmai érvek felhozatala történik, amelyek hátráltatnák a törvény elfogadását, pusztán arról van szó, hogy a törvényjavaslatunkat több oldalról, akár szélesebb oldalról is megpróbáljuk megindokolni.

Először is azért tartom ezt fontosnak elmondani, mert azt gondolom, hogy ez egy érdemi jó irány, jó kezdeményezés, és szeretném magam is azt, hogy ehhez a kezdeményezéshez konstruktív javaslatokkal tudjunk szolgálni, hiszen közös célunk az, hogy jobbá tegyük ezt a javaslatot. Nem tűnik nekem úgy az önök megnyilvánulásaiból sem, hogy elzárkóznának feltétlenül az elől, hogy ez a törvényjavaslat azt a közös célunkat, amit egyébként önök kiválóan megfogalmaztak a javaslat indokolásában, elérhesse. A Magyar Szocialista Párt sem szeretne mást, csak azt, hogy ez a törvényjavaslat olyan jó tudjon lenni, hogy leginkább szolgálja azokat a célokat, amiket kitűzött maga elé.

Megint csak el kell mondanunk, hogy ezekben a célokban nincs vita közöttünk, ezért pusztán arról beszélhetünk most, hogy miként tudjuk elérni ezeket a célokat, és kérem ezért, hogy jó szándékkal fogadják ezeket a javaslatainkat, mert nem arról van szó, hogy olyan ügyet támadunk, amit nem teszünk magunkévá. Azt hiszem, egy olyan jó ügyről, egy olyan jó kezdeményezésről van szó, amely jó, hogy itt van előttünk, csak szeretnénk, hogy minél sikeresebb legyen.

Kérem, fogadják el tőlem azt, hogy egy kicsit a saját szempontomat is elmondjam önöknek. Talán e törvény kapcsán érdemes mindenkinek egy kicsit a saját életéből merítenie. Magam pedagógus vagyok, ezért aztán mondanom sem kell önöknek, hogy rendkívül nagy érzékenységgel fogadtam ezt a felvetést, és örültem, hogy idekerült, bár engem is rendkívüli módon zavart az, hogy megint úgy tűnik számomra, hogy a közalkalmazottak vagy a pedagógusok egy kicsit a rövidebbet húzzák. Nem mondom azt, hogy ez az önök szándéka, azt sem mondom, hogy az előterjesztésben rejlik ilyen szándék, csak ettől még a helyzet ez. Nem hiszem, hogy feltétlenül ebben az előterjesztésben kell ezt a kérdést rendezni. Ha önök azt mondják, hogy értik a problémát, most nincs erre módjuk, de majd szeptemberben behoznak egy újabb törvényjavaslatot, amely a pedagógusokra, a szociális szférában dolgozókra vonatkozik, az is egy kiváló kompromisszum lehet. Nem hiszem azt, hogy a szocialisták itt teljesíthetetlen diktátumokat terjesztenek elő, amikor arról beszélnek, hogy szeretnék, ha a közalkalmazottak is élvezhetnék azokat az előnyöket vagy azokat a lehetőségeket, amelyeket a köztisztviselőkre kiterjesztenek, szerintünk egyébként nagyon helyesen.

Engedjék meg, hogy néhány dolog miatt érzékeltessem azt, hogy miért fontos ez nekünk, hogy mennyire él az a gyakorlat, amely a közalkalmazottakat és a pedagógusokat negatív diszkrimináció alá veszi ezen a területen. A köztisztviselők nyelvvizsgapótlékához képest a közalkalmazottak nyelvvizsgapótléka egészen máshogy működik. Ma például egy történelemtanár, akinek felsőfokú vagy középfokú angol nyelvvizsgája van, nem kap nyelvvizsgapótlékot. Ez nem így van a közszférában. Ezt csak azért mondom el önöknek, hogy érezzék, miért vagyunk érzékenyek a közalkalmazottak ilyen pótlékaira.

Hasonló a helyzet, ha arról beszélünk, hogy milyen pótlékok vannak. Korábban létezett, az előző kormányzatok alatt a tanárok részére a kétszakos pótlék, ha valakinek kettő vagy több egyetemi diplomája volt és az alapján tanított, akkor az pótlékot kapott, most már ez sem létezik.

Hasonlóan, ahogy azt elmondták már képviselőtársaim, létező bérfeszültség van a közalkalmazottak és a köztisztviselők között. Bár egyébként a köztisztviselői és a közalkalmazotti kar egységes szemlélete még 1945-ig működött a központi közigazgatásban és gyakorlatilag a tanári karban is, azt követően azonban az vált hagyománnyá, hogy külön vannak a közalkalmazottak és a köztisztviselők. Azt hiszem, mindebből egyébként az is látszik, hogy időnként nagyon méltánytalan pénzügyi viszonyok is lehetnek. Ezt csak azért mondjuk, mert azt gondoljuk, hogy igenis az a pénz, ami egyébként a köztisztviselőknek is jogos juttatás lenne, és abban is egyetértek, hogy kiváló, hogy ösztönözni kell őket erre a tanulásra, amire egyébként pedig valóban a közigazgatás akadálymentesítése miatt szükség is volna, a közalkalmazottak körében is szükség lenne.

Talán kevéssé tudott az is, hogy a közalkalmazottak, a pedagógusok körében olyan továbbképzésekre kötelezettek a pedagógusok, amelyeket egyébként sok esetben saját maguknak kell fizetniük. Azért azt könnyű mindenkinek a fantáziájára bízni, hogy egy ilyen összeg egy pedagógusfizetésből mennyire jól megtehető. Helyén lehetne az a kezdeményezés is, hogy abban az esetben, ha a jelnyelvi képzés a közalkalmazottak, a pedagógusok körében elindulna, akkor ez is esetleg a kötelező pedagógus-továbbképzési program része lehessen, és számítson bele az óraszáma a pedagógusok számára hétévenkénti kötelező pedagógusképzésbe.

Nézzék, ezt csak azért mondtam el önöknek, hogy lássák, számos olyan konkrét javaslatunk van a közalkalmazottak vagy a pedagógusok tárgyában a törvényjavaslat kapcsán, amelyek megérdemelnék azt, hogy itt szót ejtsünk róla, adott esetben akár azt is, hogy egy másik, egy következő törvény alapjául szolgálhassanak, ha most úgy látják, hogy ebben a törvényben ezt nem lehet kezelni. Azért fontos erről beszélnünk, mert úgy tűnik nekünk, hogy a közalkalmazottak mindig kivételek maradnak, ők azok, akiknek csak akkor jár nyelvvizsgapótlék vagy bármilyen pótlék, ha egyébként jut nekik, és a központi közigazgatásnak időnként jut, a közalkalmazottaknak általában nem jut.

És végül egy utolsó dolog: hadd említsek meg önöknek egy másik szempontot is. Ez egy nagyon fontos előterjesztés, ami azt gondolom, hogy a közalkalmazottak és a köztisztviselői kar figyelmét mindenképpen fel kell hogy hívja magára. Én több éven keresztül voltam egy III. kerületi intézménynek, az Egységes Gyógypedagógiai és Módszertani Intézménynek iskolaszéki tagja a kerületemben, és azt kell hogy mondjam, értem azt a munkát, amit az itt dolgozó pedagóguskollégák végeztek. Higgyék el, hogy nagyon-nagyon fontos lenne, ha ők is elismerést vagy pluszdíjazást kapnának ezért a munkáért, hiszen közöttük nagyon sok olyan elkötelezett szakember van, akikre, azt gondolom, csak csodálattal lehet gondolni.

(16.00)

Ugyanakkor mindent elárul arról, hogy a közalkalmazottak és a pedagógusok körében milyen viszonyok vannak, hogy az a Nemzeti Pedagógus Kar, amelynek elvben a pedagógusok véleményét kellene becsatornáznia a közigazgatásba, az Országgyűlésbe, semmiféle véleményt nem fűzött az önök javaslatához, amely, azt gondolom, még egyszer mondom, hogy jó irányba tett lépés, például méltó lenne arra is, hogy az elvben a pedagógusokat képviselő Nemzeti Pedagógus Kar akár javaslattal vagy akár kitüntető figyelmével ezt az egyébként jó javaslatot előmozdította volna. Ezt nem tette meg, remélem, a későbbiekben megteszi.

Kérem önöket, hogy ezeket a javaslatokat, amelyek a konstruktivitás jegyében születtek, vegyék komolyan, és próbálják jobbá tenni az önök javaslatát mindenképpen ezekkel. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 164 2014.07.04. 15:13  157-174

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Azt hiszem, hogy a mai napon ebben a vitában is két dologra mindenképpen jó példát láthattunk. Láthattunk példát arra, hogy hogyan kell szakszerűen, tárgyszerűen bemutatni egy törvényjavaslatot; azt gondolom, hogy mind az előterjesztő, mind az előttem szóló két hozzászóló, de államtitkár úr hozzászólásában is láthattunk ilyet; és láthattuk azt a rezsiblablát is, amelyet a Fidesz folyamatosan folytat az elmúlt években.

Azért szeretném felvetni ezt a kérdést, hogy melyikről legyen szó, mert természetesen nyilvánvalóan mindenki tudja ezt a blablát a végtelenségig folytatni, mi is, önök is, ebben az esetben viszont nyilvánvalóan elsikkad a lényeg, amiről pedig beszélni kellene, és amiről államtitkár úr gyakorlatilag felszólalásában hosszan és részletesen, körültekintően értekezett.

A rezsiblabla része az "álbaloldal", az "elvtársak" és egyéb ilyen ostobaságok felemlegetése, ami azonban nem része annak a politikának vagy annak a szándéknak, amelyet egyébként az előterjesztő nyilván a fogyasztóvédelem szempontjait figyelembe véve elénk tár.

Hasonló a "neoliberális" jelző is, amit állandóan fölemlegetnek. Elnézését kérem mindenkinek, ez nem tartozik a tárgyhoz, csak tanárként talán fontosnak tartom ezt a kiegészítést. Maga a "neoliberális" fogalom a hetvenes években jelent meg Milton Friedman munkásságához köthetően, és maga a neoliberális politika arról szólt az akkori libertariánus amerikai közgazdaságtannál, hogy itt megengedhettek a neoliberálisok bizonyos állami beavatkozást. Azt kell mondjam tehát, hogy ha arról beszélünk, hogy egy közgazdasági irányvonal megenged további állami beavatkozást a korábbi szemlélethez képest, akkor az a neoliberális politika. Ilyen értelemben tehát az önök szemléletét lehet neoliberálisnak nevezni, amely további állami beavatkozásokat megengedhetőnek tart a korábbiakhoz képest.

Ezt csak azért mondom el önöknek, hogy lássuk azt, hogy azok a fogalmak, amelyekről önök azt hiszik, hogy helyesen használnak, és a magyar politikában helytelenül megragadtak, valójában nem azokat a szavakat jelentik, mint amit önök gondolnak. Ezt csak fontosnak tartom mint egy kis népművelést a mai péntek délután. Azt hiszem, ha ezzel el lehet azt érni, hogy helyesen használunk olyan fogalmakat, amelyeket már megalkotott a tudomány, akkor már nem éltünk hiába.

Nézzük a törvény valódi tartalmát! Két részre lehet bontani ezt a törvényt. Az egyik az, amiről azt mondja Németh Szilárd képviselőtársam, hogy azon magyar emberek beadványainak a letükröződése, leképeződése, akik hozzá vagy a hatóságokhoz fordultak. Azt hiszem, ha ezt a törvényt tanulmányozzuk, akkor azt látjuk, hogy valóban szép számban vannak itt olyan javaslatok, amelyek minden bizonnyal ilyen előéletűek. És bizony vannak olyan javaslatok is előttünk, amelyek azonban mintha kevésbé a fogyasztók szándékát tükröznék. Én gondolok itt néhány olyan mutyigyanús ügyre, amit majd meg is fogunk említeni.

Azért tartom ezt fontosnak, mert a Szocialista Párt és a magyar szocialisták a magyar fogyasztók pártján állnak, tehát ha önök olyan javaslatot hoznak elénk, amely valóban a fogyasztóvédelmi szempontokat veszi elő, és valóban azokat a szempontokat érvényesíti, amiről államtitkár úr is vagy Bencsik képviselőtársam beszélt, akkor mi azt bizonnyal tudjuk támogatni, mert mi partnerek vagyunk a fogyasztók védelmében, és partnerek vagyunk abban, hogy őket támogassuk. Ha azonban ennek a javaslatnak azok a lábai is tovább élnek, amelyek nem ilyenek, akkor bizonnyal nem csak arról van szó, amiről önök beszéltek. Én remélem, hogy ebben szót tudunk egymással érteni.

Az első dolog, amiről beszélni kell, a honlap kérdése. Én azt gondolom, amit önök itt felvetnek, joggal elvárható. Joggal elvárható, hogy azok a fogyasztók, akik az internet eszközével a honlapokat böngészve szeretnék megtudni azt, hogy rájuk milyen szabályok vonatkoznak, ezt megismerhessék. Én is ilyen fogyasztó vagyok, bocsássanak meg, hogy ezt itt szóba hozom, egy egyszerű óbudai panellakóként hadd emlegessek föl néhány dolgot. Felmentem a saját szolgáltatóm, az ELMŰ honlapjára, és ott egyébként az önök által megfogalmazott i) pont nagy része szerepelt a honlapon. Nem is nagyon kerestem, én egyszerű történelemtanárként nem ebben élek, mégis azt tudom mondani, hogy ennek az i) pontnak a nagy részét már most megtaláltam ezen az oldalon.

Ha megnézzük, hogy mi az, hogy köteles saját, önálló, kizárólag a közszolgálati tevékenységről információt nyújtó internetes honlapot működtetni, akkor itt egészen pontosan nem értem, miről van szó, zavarban vagyok. Ismereteim szerint az összes közműszolgáltatónak most is van ilyen honlapja. Most akkor ehhez képest kell egy újat létrehozni, amelyen ez van, vagy a már meglévőkre kell ezeket az információkat ráírni? Nem mindegy ez a kérdés. Bár azt tudom mondani, hogy ettől függetlenül én elfogadom ezt a szándékot, szerintem helyén van ez az igény.

Az alkalmazandó díjak mértékét, az alkalmazás feltételeit ezen fel kell tüntetni. Ez nagyon nagyszerű, szerintem ez egy abszolút jogos igény, ugyanakkor azonban lássuk világosan, hogy mondjuk, az áram díja Budapest III. kerületében és V. kerületében ugyanaz, míg a víz díja nyilvánvalóan más. Egy kicsit nehéz értelmezni tehát generálisan szolgáltatóra alkalmazva ezt a törvényt, de azt lehet mondani, még ettől eltekintve is azt lehet mondani, hogy ez egy elfogadható irány.

Ugyanakkor azonban kicsit erős túlzásnak érezzük azt, hogy a szolgáltatási területén hatályban lévő, tevékenységét szabályozó önkormányzati rendelet települési bontásban, öt évre visszamenőleg visszakereshető formában.

(16.50)

Azt tudom önnek mondani, hogy ha a saját, III. kerületi önkormányzatomban, ahol lakom, szeretném visszakeresni, hogy egyébként ott rám mint fogyasztóra milyen szabályok vonatkoznak, ilyen bontást öt évre visszamenőleg nem tudnék megtenni. Tehát önök olyan dolgot kérnek számon a fogyasztóktól, hogy gyűjtsék ki, amit egyébként az önkormányzatok sem fognak adatszolgáltatási kötelezettségük keretében megadni nekik. Ráadásul a számlák kapcsán is láthatjuk, hogy a sok információ között elveszik a fogyasztó. Kérdés az, hogy ha azok az információk, amelyek között valóban néhány olyat felsorolt a tisztelt előterjesztő, amelynek tényleg helye van ezen a honlapon, itt szerepelnek és megtöltjük számos olyan jogszabállyal, amelyek ellenőrizhetetlen, kusza adattömeggé változtatják mindezt, akkor elérjük-e a célunkat. Azt gondolom, hogy nem. Javaslatot tennénk arra, hogy ez a kitétel ne szerepeljen, az önkormányzati rendeletek településenkénti bontásban öt évre visszamenőleg ne szerepeljenek. Egyébként annak, amit a képviselő úr javaslata megfogalmaz, hogy ilyen hasonló információk legyenek, valóban helye van, úgy gondoljuk.

Azt mondja az előterjesztés, hogy fogyasztóvédelmi alapismeretekből és az őt foglalkoztató vállalkozás tevékenységéhez leginkább igazodó szakirányból megszerezte a végzettséget az, aki itt dolgozik. Ismeretem szerint fogyasztóvédelmi munkatársa a legtöbb szolgáltatónak van, de ha nincs is, azt kell mondanom, a szocialisták is egyetértenek azzal, hogy ilyen kell hogy legyen minden egyes cégnél. Azonban fura összefonódások láthatóak az oktatási vállalkozási piac néhány fodrozódása és ezen igény között. Azt kell mondanom, hogy legyenek szívesek majd azt a félelmünket eloszlatni a mai napon, erre lesz lehetőségük szerintem, amely abba az irányba hat, hogy nem lehet-e, hogy az oktatási szolgáltatási piac, szakértői képzési piac az, ami mondatja önökkel ezt a fajta szabályozást.

Ugyanakkor maga a megfogalmazás kicsit sutának tűnik számomra, mert azt hiszem, helyesebb lenne konkrétan azt előírni, hogy a referens foglalkoztatását úgy kell megvalósítani, hogy az ehhez a munkakörhöz szükséges végzettséggel rendelkezzen az illető. De amit önök ide leírtak, nem feltétlenül jelenti azt, elég pontatlanra sikerült.

Hasonlóan érdekes szabályozás, ami a számlákra vonatkozik. Önök azt írták, hogy mindenféle validálási eljáráson kell átmenniük ezeknek a számláknak. Gyakorlatilag ez a lényege ennek az iránynak, hogy kívülről ne lehessen belenyúlni azokba a számlákba, amelyeket a fogyasztók kapnak. Ebben egyébként szerintem egyetértünk megint csak igényként, hogy ilyen számlák legyenek, amelyek minőségbiztosítottak ilyen irányban. De ha belegondolunk, azt látjuk, hogy itt is sikerült önöknek erősen túlszabályozniuk. Kicsit olyan a helyzet, mint amikor elmegyek a békásmegyeri piacra, és azt mondom a kofának, hogy szeretnék kérni egy almát, de remélem, hogy nem mászta meg a cserebogár. Mondja, hogy nem, nem mászta. Jó, akkor szeretnék erről egy írásos papírt. Aláírja nekem a kofa Békásmegyeren, hogy nem, nem mászta meg a cserebogár az almámat. És a hangya sem? Nem, az sem mászta meg. Jó, akkor szeretnék erről is egy papírt. És így tovább, az állatvilágot, esetleg majd az egysejtűeket is körbevéve egy elég jó kis aktatömeget kapok, hogy mi nem mászta meg az én almámat.

Tehát azt gondolom, ne essünk át a ló túloldalára. Eleve feltételezzük azt, hogy az a fajta dokumentáció, amelyet számlaként kapunk, ha egyébként arra konkrét panaszunk nincs, akkor az valid. Eleve ne a gyanú férkőzzön a szívünkbe, hanem próbáljuk meg, ha nekünk nincs konkrét panaszunk a számlával, akkor az általános adatbiztossági szempontokat figyelembe véve megoldani ezt a kérdést. Tudomásom szerint nincs olyan szolgáltató, amelynek nem minőségbiztosított az információkezelési rendszere. Nincs olyan szolgáltató, amelynek nincs ilyen rendszere. Nincs olyan szolgáltató, amelynél a rendszerének informatikai védelme nincs meg. Félek attól, hogy önök ezt túl szeretnék biztosítani, remélem, nem sanda szándékból, mindenfajta cégmutyi alapján. Szerintem ezt mindenképpen fontolják meg.

Szó volt arról, hogy mi van, ha a számlát nem kapjuk meg időben, de mégis fizetni kell. Bencsik képviselőtársam erről beszélt. 15 napos határidőt ír elő a javaslat a korábbi 8 naphoz képest. Ezzel egyetértek a magam részéről, és a szocialisták is egyetértenek ezzel a javaslattal. Úgy gondoljuk, hogy valóban, ez egy ésszerű dolog a Magyar Posta viszonyai között és a jelenlegi gazdasági helyzetben, ez a 15 nap előírása a fogyasztók számára mindenképpen megfelelő irány lehet. Ugyanakkor nem érzem, hogy a javaslatban megfelelő garanciák vannak arra vonatkozóan a fogyasztók számára, hogy mi van, ha ez nem történik meg. Számos lehetőséget be lehet építeni. Azt gondolom, lehet az irány, hogy a 15 napon túl lehessen csak késedelmi kamatot számolni. De egyéb más irányt is el tudunk képzelni, mert ezt nagyon jó iránynak tartjuk, de szeretnénk azt, ha világossá válna az egyszerű fogyasztó számára, hogy addig a 15 napig neki semmiféle késedelmi díjat fizetnie nem kell.

Hasonlóan azt lehet mondani, hogy beszélhetünk a kéményseprő-ipari szolgáltatásokról. Világosan kell látni, hogy önök beszélhetnek arról, itt micsoda előrelépés történt, de a valóság az, hogy azon lépéseknek köszönhetően, amelyeket önök tettek, a keményseprés gyakorlatilag leállt. Azt hiszem, helyénvaló, hogy ebben a dologban javuljon a közszolgáltatás. Hiszek abban, hogy ezt meg is lehet szervezni. Azonban arról is kell akkor beszélni, hogy milyen gyakorlat volt a vidéki településeken; az egyszerű magyar embereknek a kéményseprési szolgáltatás az előző években is csak abból állt, hogy ránézett egy-két kéményseprő a kéményre, füstöl, rendben van, nem füstöl, nagyon jó, de egyébként érdemi szolgáltatást ettől nem kaptak. Hasonlóan illene arról is beszélni, hogy mennyire elfogadható gyakorlat például az, hogy a fővárosi kéménysepréssel foglalkozó közüzemi cég, amikor hírét vette annak, hogy önök lecsökkentik a kéményseprés díját, tájékoztatta a lakosságot arról, hogy most még akciósan van lehetőség arra - ez tavaly történt -, hogy még a régi áron, a magasabb áron akciós kéményseprést vehessenek igénybe. Erről is beszélni kellene, ha már a fogyasztókat védjük.

Hasonlóan beszélni kell a fogyasztóvédelem kapcsán arról, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatósághoz, amelynek megnövekedett a feladata, ahogy az államtitkár úr elmondta, sokkal több lakossági panasz érkezett, mégis azt lehetett tapasztalni, hogy számos panasz érkezik a lakosságtól, hogy nem érik el a fogyasztóvédőket, és nem kapnak megfelelő időben választ. Szeretném azt kérdezni öntől, államtitkár úr, hogy a fogyasztóvédelem felkészült-e arra, hogy a megnövekedett lakossági panaszokat kezelje. Nekünk úgy tűnik, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatóság további fejlesztése mindenképpen jó irány lenne.

Egyetértünk az előterjesztőnek azzal a javaslatával, hogy a követelés engedményezésére csak egy éven túli díjtartozás vagy egyéb fizetési igény behajtása érdekében kerülhet sor. Azonban azt világosan látni kell, hogy önök voltak azok, akik például a lakbértartozást már egy hónap után végrehajthatóvá tették. Tehát amikor a fogyasztóvédelemről beszélünk, láthatjuk azért, hogy különböző emberek vannak. Vannak, akik lakbérrel tartoznak, akik egy hónap után ki is tehetők a lakásukból, és vannak mások, akikre mindez nem vonatkozik.

Beszélnünk kell arról is, hogy milyen lakossági panaszok érkeztek be a fogyasztók részéről a hatóságok felé. Leginkább, ahogy az államtitkár úr mondta, a számlával kapcsolatos érthetőségi panasz volt a gyakori. Ezt magam is meg tudom erősíteni. Ehhez képest nem annyira köztudott tény, de a számlák tartalmát pontosan kormányrendelet, illetve törvény határozza meg. Abban az esetben nem beszélhetünk túl nagy korrektségről, ha azt látjuk, hogy míg egyébként a számlák pontos tartalmát önök határozzák meg, mégis a Fidesz kommunikációja azt a látszatot kelti, mintha a számla külső képéért és átláthatóságáért nem ők, hanem a szolgáltató lenne a felelős. Azt gondolom, hogy helyes dolog, hogy a számla legyen közérthető, de mindenképpen fontos az az irány, hogy ezt a jogszabályt, amely előttünk van, módosítani kell. Az önök által megint idetett számla csak bonyolítja ezt a helyzetet. Kérem önöket, hogy módosítsák úgy a kötelező számlákat, hogy tényleg közérthető legyen az emberek számára.

Tisztelt Ház! Képviselő Hölgyek és Urak! Abban az esetben, ha tudjuk ezt a szabályt javítani, ha azokat a lépéseket, amelyeket mi elmondtunk, hajlandók vagyunk közösen megtenni, a Szocialista Párt tudja támogatni ezt a törvényt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Akkor valóban a fogyasztók érdekéről van szó. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 172 2014.07.04. 14:03  157-174

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Csak néhány dolgot hadd folytassak azok közül, amelyek itt szóba kerültek. Valóban nagyon fontos kérdés a fenntarthatóság, amit Sallai képviselőtársam emlegetett az előbb. Ezt csak egy példával hadd illusztráljam mint egyszerű óbudai, III. kerületi panellakó.

Hadd számoljak be arról, hogy a távfűtés körülbelül éves szinten 15-20 ezer forinttal lett olcsóbb a rezsicsökkentésnek köszönhetően. Akkor, amikor a fenntarthatóság szempontjának megfelelően egyébként szabályozhatóvá tették a ház fűtését, ott csak a tavalyi évben 38 ezer forint volt a különbség átlagosan abban a panelben, ahol én lakom. Tehát ez jól mutatja, hogy amikor valaki arról beszél, hogy a fenntarthatóság fontos ennek kapcsán, akkor valóban nyitott kapukat dönget, mert akár számszerűen is igazolható az, hogy egy olyan talmi pénzügyi csökkentés, amelyet az első gazdasági válság el fog vinni, ami majd elér bennünket, lényegesen kevesebb megtakarítást eredményez még így is, mint a fenntartható felújítási programok.

Arról már nem akarok beszélni, hogy akár a tej évi áremelkedése körülbelül 10 ezer forint mínuszt jelentett egy átlagos III. kerületinek. Ebbe a számháborúba nem szeretnék belemenni, maradjunk csak az előterjesztés által kitaposott mezsgyén!

Nagyon-nagyon fontos dolog az, hogy mi történik a díjhátralékosokkal. Az csak az egyik oldala a dolognak, hogy a díjhátralékosokat nyilvánvalóan segítette az, hogy csökkentek valamelyest a díjak, de a valóság az, hogy azzal, hogy a fővárosban 2010-ben az új fővárosi vezetés szétverte az addig működő rendszert, amelyben a díjhátralékosok egy integrált rendszerben átütemezhették a tartozásaikat, és amiben valamennyi fővárosi közműcég, valamint a Fővárosi Önkormányzat is partner volt, többet ártott a díjhátralékosoknak, mint bárki más. Azért ez nagyon fontos dolog, amit itt ki kell mondanunk, úgyhogy amellett, hogy itt fontos lenne reagálni, hogy valóban néhány díjhátralékos jobb helyzetbe került, fővárosiak tízezreit érintette kártékonyan ez a fajta intézkedés.

Nagyon sok panasz érkezik - és erről beszéltem az előző kör végén - a számlákkal kapcsolatban, hogy ezek nem átláthatóak. Elhiszem, hogy önökben teng a jó szándék ezen a területen, és azért próbálják szabályozni a számlákat így-úgy-amúgy, időnként valóban komikusan, hogy ezek átláthatóbbak legyenek.

De a valóság mégiscsak az, amiről államtitkár úr beszélt, és amiről én mint egyéni képviselő nap mint nap hallok, vagy amit akár mint fogyasztó egyébként nap mint nap látok, hogy ezek a számlák bizony távol vannak attól, amit átláthatónak lehet nevezni. Az egyszerű magyar ember nem tudja, hogy mi van a rezsiszámláján. Ha valaki felületesen nézi, azt gondolja, hogy a szolgáltatók szórakoztatnak bennünket minden feladattal, de ha utánanéz a törvényeknek, akkor azt látja, hogy bizony nem erről van szó, hanem egészen pontosan meghatározta a kormányzat azt, hogy mi szerepeljen ezeken a számlákon, amelyeket elhiszem, hogy csak a lakosság tájékoztatása okán, pusztán jó szándékból tett a kormányzat, az eredmény azonban mégis az, hogy a számlák átláthatatlanabbak, mint korábban. Azt hiszem, ebben a kérdésben mindenképpen szembe kell nézni a tényekkel.

Ha önök is azt tapasztalják, amit én az egyéni fogadóóráimon tapasztalok, hogy itt a legnagyobb a probléma, akkor azt gondolom, hogy ha a lakossági panaszok orvoslása kapcsán van dolgunk, akkor ebben van dolgunk. Akkor viszont nem az a dolgunk, hogy még tovább bonyolítsuk ezt a számlát, nem az a dolgunk, hogy még átláthatatlanabbá tegyük ezeket a számlákat, hanem az, hogy egyszerűsítsük azokat. Azt hiszem, hogy ez egy olyan irány lenne, amiben talán mindenki egyet tud érteni ebben a Házban.

Fontos kérdés, hogy a szolgáltató, a fogyasztó vagy bármelyik szereplő ebben a történetben ellensége-e bárkinek. Magam nagyon helyesnek tartottam azt a megközelítést, amit az azóta innen eltávozott Bencsik képviselőtársam mondott, aki azt mondta, hogy felelős magatartásra van szükség mind a szolgáltató, mind pedig a fogyasztó részéről. Én magam is ezt gondolom. A polgári jog minden területén vagy a mindennapokban is a felelős magatartás, a jóhiszemű magatartás az, ami mindenképpen elvárható mindenkitől.

Ebből adódóan kicsit úgy érzem, hogy nem helyes tehát ab ovo ellenségnek tekinteni bármelyik szereplőt, akár a szolgáltatót természettől fogva ellenségnek tartani, akár a fogyasztót természettől fogva ellenségnek tartani. Nem helyes az a szemlélet, amely úgy szemléli a szolgáltatót, hogy igen, ezek azok a gonosz emberek, akik lehúzzák itt a lakosságot, amelyek mindenáron milliókat akarnak kicsalni tőlük, és ennek az ellenkezője sem helyes, hogy igen, a fogyasztó az, aki mindenáron meg akarja károsítani az államot vagy bárki mást.

Ebben a dologban, azt gondolom, nagyobb felelősségre lenne szükség azoktól, akik nyilatkoznak a kormányzat részéről vagy a Fidesz részéről, hiszen nagyon-nagyon káros az a szemlélet, amely ellenséget keresett a szolgáltatóban és talált is. Talán a megnövekedett lakossági panaszok mögött egy ilyenfajta szemlélet is állhat. Nem tudom, remélem, nem. Nagyon szeretném tehát, ha Bencsik képviselőtársam ezen szemléletét megfogadná mindenki, és megpróbálná ezt a fajta háborút nem megvívni, hanem valóban a fogyasztók érdekeiért együtt dolgozni.

A Magyar Szocialista Párt a magyar fogyasztók pártján áll ebben a kérdésben, ezért nekünk a javaslatban minden olyan szabály fontos, amely a fogyasztók érdekét valójában képviseli. Ezeket ismertettem is. A fogyasztók érdekeit valójában képviseli a 15 napos kitoldás, amiről lehetett beszélni, és valóban képviseli a fogyasztók érdekeit az internetes elérhetőség. Szerintem azonban nagyot tévedünk akkor, ha túl sokat akarunk fogni. Szeretném önöknek azt ajánlani, fontolják azt meg, hogy ezeket a jogszabályokat, amelyeket előírnának, ne írják elő.

Én kíváncsiságból fölmentem például Csepel honlapjára, hogy ha én egy csepeli polgár lennék - nem vagyok az -, akkor meg tudnám-e tematikus módon keresni a rám vonatkozó jogszabályokat, például tudnék-e tematikusan rezsiügyben keresni. Elnézést kérek a III. kerületi önkormányzattól, mert ebben kritikus tudok lenni. A csepeli önkormányzat a rendeleteit lényegesen jobb rendszerben tette közzé a honlapján, mint ahogy a III. kerületi önkormányzat teszi.

(17.40)

Ennek ellenére azt tudom mondani, hogy bár tartalom szerint a csepeli önkormányzat honlapja kiválogatta a rendeleteit, de mégsem tudtam tematikus keresést folytatni. Tehát ha én szolgáltató képviselője lennék, és azt a feladatot kapnám a főnökömtől, hogy válasszam már ki Csepelen azokat a jogszabályokat, azokat a rendeleteket, amelyek az adott közműcégre, arra a szolgáltatóra vonatkoznak, akkor ezt nehezen tudnám megtenni. De ennél sokkal rosszabb a helyzet például, megint csak önkritikusan hadd említsem a III. kerületi önkormányzatot, ahol még ennyi segítséget sem kapnék a kereséshez.

Nos, az a helyzet tehát, hogy olyan dolgot várunk el a szolgáltatóktól, amit egyébként maguk az önkormányzatok sem tudnak nyújtani. Úgy érzem, hogy ez önmagában sem lenne helyes. Ám valójában mi a cél? Azt hiszem, ha őszintén azt gondoljuk, hogy ennek a jogszabályrésznek az a célja, hogy a fogyasztókat valóban tájékoztassák az őket tényleg érintő kérdésekről, akkor erős a gyanúm, hogy néhány tucat átláthatatlan rendeletcsomag erre alkalmatlan lehet. Az egyszerű fogyasztó ugyanis nem jogász. Ha az egyszerű fogyasztónak öt évre visszamenőleg odaadunk egy adattömeget, egy jogszabálytömeget, hogy tessék, ebből hámozd ki a valóságot, ezzel nem fog boldogulni. Értem azt a célt, amit önök ebben a dologban szolgálni kívánnak, de fogadják el azt, hogy ahogyan már a számlák is túlzsúfoltak, ezek a honlapok is túlzsúfolttá válnak nem fontos, nem valódi, nem lényeges információkkal.

Hasonlóan beszélhetünk arról, hogy általában a Magyar Villamos Művekről mint szolgáltatóról nem esik szó a magyar rezsiküzdelemben. Itt is érdekes azért azt megemlíteni, hogy ez az a cég, amely az elmúlt években extraprofitra tett szert egyedüliként, ha tetszik, az áramszolgáltató cégek közül. Ugye, 16 milliárd forintról beszélünk. Ezért szerintem, amikor azt mondja Sallai Benedek képviselőtársam, hogy persze nagyon könnyű dolog máséból jótékonykodni, hiszen arról van szó, hogy a magáncégeknek, miközben a profitjuk terhére, sőt őket kötelezve a kormányzati propaganda szócsövéül ki kell azt írniuk, hogy mekkora megtakarítása van a lakosságnak, aközben ezeknek a cégeknek vesztesége származik ebből a rezsiküzdelemből. Ettől eltekintve viszont a Magyar Villamos Műveknek meg nyeresége származik ebben a küzdelemben. Tehát van egy cég, ami a kormányzathoz köthető, 16 milliárd forintos nyereséggel zárja ezt a rezsiharcot. Ez azért szerintem, szerintünk nem helyes dolog.

Végezetül azt tudom mondani önöknek, hogy szép számmal találhatóak olyan szabályozások ebben az előttünk lévő javaslatban, amelyek tényleg a fogyasztók érdekét szolgálják. Ebben szerintem nincs vita azok között, akik itt ülnek. Nincs vita, hiszen tényleg vannak olyanok, amelyek valóban az emberek érdekét képviselik, amelyek valóban a mindennapi panaszokra reagálnak. Ha el tudnánk különíteni egymástól azokat a javaslatokat, amelyek tényleg ilyenek és azokat, amelyek nem ilyenek, hátsó szándékkal jöttek be, vagy elfogadom, legyek naiv, nincs hátsó szándék abban, hogy olyan minőségbiztosítási, adatbiztosítási rendszert írunk elő egy egyszerű számla kibocsátásánál, ami a Nemzetbiztonsági Hivatalnál is megállná a helyét, ha ebben nincs hátsó szándék, akkor ne keressünk itt hátsó szándékot. Akkor fogadjuk el azt, hogy azért ez túlbiztosítása ennek a törvénynek. Ez nem célja annak, amit önök itt kitűztek célul.

Ha tehát le tudjuk csupaszítani ezt a törvényt azoktól a sallangoktól, amelyeknek valóban nem célja itt lenni, amelyeknek valóban nem célja az, amit önök célként kitűztek, akkor mi ezt tudjuk támogatni. Ha valóban a fogyasztói érdekekre reflektáló törvényről van szó, ha nem nyomjuk agyon a fogyasztót fölösleges adatok tömkelegével, ha nem tekintjük hülyének a szolgáltatót, és nem adunk neki házi feladatot azzal, hogy állandóan kutakodjanak mindenféle önkormányzat folyamatosan változó szabályai között, akkor szerintem jobb nyomon járunk.

Az, hogy mennyire jelen van ez a szabályozási pontatlanság önöknél, azt írja az önök előterjesztése, hogy az üzletszabályzatot, az aktuális üzletszabályzatot ki kell tenni ezeknek a szolgáltatóknak. Köznapi ember azt gondolja, hogy hogyne, persze. Hát ha van egy szolgáltatás, akkor az arra vonatkozó szabályzatot teljesen természetesen jogos, hogy valaki ezt megismerhesse, fölmehessen egy honlapra, ott nézhesse meg. Sőt, többet mondok ennél, én még azt is elfogadhatónak tartanám, ha olyan módon kellene ezt az üzletszabályzatot közzétenni ezeknek a cégeknek, hogy ott adott esetben egy segítő magyarázat is legyen, hogy a fogyasztók értsék, miről van szó. Még ezt is elfogadom.

De azért azt vegyük észre, hogy az elmúlt években azzal, hogy önök szinte hetente vagy havonta módosították az általános üzleti feltételeket, megakadályozták azt, hogy naprakész üzletszabályzatuk legyen ezeknek a cégeknek. Tehát mindegyikben át kellett vagy át kellett volna vezetni ezeket a módosításokat, amelyeket önök időnként ad hoc módon megtettek. Tehát ha önök vállalják azt, hogy ez a fajta rángatása a rendszernek megszűnik, akkor persze elvárható a cégektől is, hogy az érvényes szabályzatot közzétegyék. De ha van egy olyan szabályzat, ami már akkor nem érvényes, amikor valaki elkészíti azt és a honlapra kiteszi, mert módosítani kellett gyorsan egy változó jogszabály miatt, akkor azt látjuk, hogy nem nagyon korrekt ez az elvárás.

Tehát fontos az, hogy ebben az esetben, ha mi elvárjuk, hogy naprakészek legyenek a szolgáltatók, ha elvárjuk, hogy olyan üzletszabályzatot tegyenek ki, amit egy köznapi ember, akár én, akár bárki más, akinek nem ez a szakmája, ért, akkor nagyon fontos az is, hogy ne változzon a jogszabályi környezet olyan módon, hogy állandóan módosítani kelljen magát az üzletszabályzatot is. Azért azt gondolom, ez a minimum, ami elvárható.

Ha meg tud változni ez a jogszabály, ha önök befogadják azokat a módosítóinkat és a többi párt azon jó szándékú módosítóit, amelyek valóban a fogyasztói érdekeket védik, amelyek valóban a magyar fogyasztóért szólnak, akkor, azt gondolom, olyan jogszabály születik, amelyet mindenki tud támogatni ebben a Házban. Ezért megfontolásra ajánlom azokat a szempontokat, amelyeket mi és a többiek itt ismertettek, mert azt gondolom, szép számmal akadnak közöttünk olyanok, akik tudtak olyan javaslatokat tenni, amelyeket adott esetben a kormányzat is befogadhat.

Kérem önöket, hogy fontolják meg ezeket a javaslatokat, tegyük együtt jobbá az előttünk lévő előterjesztést, mert ezzel bizonyítjuk be azt, hogy mindenki a magyar fogyasztó pártján áll. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 178-180 2014.07.04. 5:12  177-180

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Ház! Képviselő Hölgyek és Urak! Ma úgy alakult, hogy második alkalom az, hogy bár nyári szünet van, de mégis a szűkebb szakmám, a történelemtanítás az, ami előkerül. Annyiban mindenkinek megnyugtatására közlöm, hogy július-augusztus hónapban nem tervezek ilyen felszólalásokat (Derültség a Jobbik és az LMP soraiban.), de a mai napon mégiscsak azt gondolom, hogy... Van, aki érti a viccet, van, aki mondja a viccet, van, aki nem érti a viccet. (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselő úr, a hadisírgondozásról beszéljen!

KISS LÁSZLÓ (MSZP): De azért azt gondolom, hogy az első világháború kitörésének 100 éves évfordulóján érdemes megemlékezni a hadisírok gondozásáról is ebben a Házban. Az intézményesült hadisírgondozás 1915-ben veszi kezdetét, novemberétől létezik, nyilván az első világháború borzalmai alapján. Az 1917. évi VIII. törvénycikk elrendelte, hogy a késői utókor hálás kegyelettel őrizze meg azok áldott emlékét, szó szerint idézem: akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében, és kimondta, hogy minden város és község anyagi erejének megfelelően, méltó emlékművön örökítse meg a hősi halottak nevét. Ennek megfelelően történtek ezek a dolgok. A második világháborút követően, 1946-ban a Honvédelmi Minisztérium elnöki osztálya készített egy tervezetet, miszerint állami költségen kell felújítani és karbantartani a hazai katonasírokat, illetve hazahozatni és itthon újratemetni a külhonban elesett magyar katonák földi maradványait.

A Szovjetunió a győztes státusából fakadó különleges jogállást és bánásmódot igényelt. Több törvény is rendelkezett a szovjet katonasírok és emlékművek kivételes helyzetéről. Idézem szó szerint a Budapest főváros felszabadításánál elesett szovjet katonák emlékének megörökítéséről szóló 1945. évi IX. törvény, megint csak szó szerint idézem: "A Budapest főváros felszabadításánál elesett szovjet hősök emlékét hálája és kegyelete jeléül törvénybe iktatta, s a Budapest főváros felszabadításánál elesett szovjet hősök emlékét a Szabadság téri központi emlékmű felállításával örökítette meg."

(18.00)

Katonai temetőket azonban nemcsak a fővárosban, hanem szerte a hazában gondoznak, vidéki településeken, akár apró településeken is.

A rendszerváltoztatás azonban alapvető szemléleti változást eredményezett ezen a területen. Magyarország a '49. évi genfi egyezmények figyelembevételével számos állammal kötött hadisírgondozást szabályozó bilaterális kormánymegállapodást. Ennek révén a Magyarország területén lévő külföldi hősi temetési helyek jogállása rendezett, védettsége ma biztosított. Ugyanakkor a magyar hadisírok átfogó és megfelelő jogi szabályozása nagyon sokáig váratott magára.

A Honvédelmi Minisztériumon belül '93-ban alakult meg a Honvéd Hagyományőrző Iroda, '97 októberétől Hadisírgondozó Iroda. A struktúra azonban folyamatosan változott, '99 novemberétől megszüntetik ezt az irodát, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum keretében pedig egy új kezdi el a működését. A Hadisírgondozó Iroda később osztály, majd igazgatóság szintjén működik. A szervezet egyfelől folytatja elődje tevékenységét a hazai német és oroszországi magyar katonasírok vonatkozásában, másfelől nagyobb súlyt fektet az országhatáron belül és kívül található magyar katonatemetők és katonasírok, valamint hadi emlékművek és emlékhelyek gondozása kapcsán.

A honvédelmi vezetés 2010-től magasabb szintre kívánta emelni a hadisírgondozás ügyét, ezért 2010 októberében létrehozták a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatalát, amely 2011-től megint átalakult a HM Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztályává, ami nagy meglepetésre 2012-ben megint csak átalakult.

Azt tudom mondani, hogy ilyen átalakulás mellett csodálni tudom azokat a katonákat, azokat az embereket, azokat a civileket is, akik a magyar hadisírgondozásban részt vettek, mert ennyi szervezeti szinten, ennyire követhetetlen átalakulásban, azt hiszem, ezek a katonák, ezek a közalkalmazottak és a mindennapok emberei csak áldozatos munkájukkal tudták a magyar hadisírgondozás ügyét tovább vinni.

Ma azonban a főosztály Facebook-oldalt és honlapot, a www.hadisir.hu oldalt működteti. Ezen honlapon található információ az elesettekről: akár az elhunyt munkaszolgálatosokról, akár az elhunyt katonákról, és külön foglalkozik az I. világháború elesett katonáival is a honlap.

Fájóan hiányzik azonban az 1848-49-es hadisírok kapcsán jelentős előrelépés. Itt nyilván megnehezíti a történészek, a katonák dolgát az, hogy egységes nyilvántartása nincs az elesetteknek a forradalom és szabadságharcban, és éppen ezért a '48-49-es hadisírok ápolása vagy ezek fellelése is komoly gondot okoz. Állami feladat volna, ha a '48-49-es forradalom és szabadságharc ápolásának is tudnánk megfelelő hagyományt teremteni azzal, hogy a forradalom és szabadságharc magyar (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és magyar földben nyugvó hősei is megfelelő sírt kapnának.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 258 2014.09.15. 13:53  253-264

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon fontos mondatokat hallottunk néhány perccel ezelőtt, hiszen rávilágít arra, hogy mennyire fontos ennek a térségnek ez az előterjesztés, amiről Hörcsik képviselőtársam beszélt, éppen ezért a magyar szocialista frakció támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Azt gondoljuk, hogy a híd felépítése segíti a magyar-magyar kapcsolatokat, illetve a gazdasági együttműködést a térségben. Annak nagyon örülök, hogy az előttem felszólalók az előterjesztésben szlovák néven, a magyar néven zárójelben szereplő települést magyar nevével emlegették. Nem tudom, van-e annak valamiféle akadálya, hogy a magyar előterjesztésben is hasonlóképpen szerepeljen, tehát a magyar neve szerepeljen a településnek, és a szlovák neve szerepeljen zárójelben. Azt gondolom, ez talán a magyar nyelvi változatban kívánatos lenne. Ha megengedik, a felszólalásomban érintett valamennyi településnél a magyar nevét fogom használni a településeknek.

Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy a két ország miniszterelnöke a július 2-án megtartott magyar-szlovák csúcstalálkozón állapodott meg a két ország közötti közlekedési kapcsolatok átfogó fejlesztéséről. Úgy gondoljuk, hogy ez az átfogó fejlesztés egy olyan stratégia része lehet, amely rendezi a két ország közötti viszonyokat, és együtt jelent mind a két országnak egy olyan gazdasági nyitást, amelyben mindkét fél és kiemelten nyilván a magyar nemzet egésze profitálni képes. Ennek értelmében 2014 és '20 között 25 új határon átvezető utat nyitnak meg, talán államtitkár úr is utalt erre az örvendetes tényre. Emellett döntés született a két ország áram-, illetve gázvezetékének összekapcsolásáról is. Mindezeket örvendetes előrelépésnek tartjuk, ezeket ezzel az előterjesztéssel együtt üdvözölni tudjuk.

Azért is üdvözölni tudjuk, mert az MSZP korábbi álláspontja is már régóta az, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok számára az ezen országok közötti kommunikáció lehet az egyetlen út, amely az összmagyarság, a magyar nemzet szempontjából kifizetődő lehet. Éppen ezért a szocialista frakció továbbra is javasolja ennek a kommunikációnak a fenntartását, közös kormányülések tartását és azt, hogy a folyamatban lévő ügyeket folyamatosan vizsgálják felül, azok állását mindenképpen mindkét kormány tekintse át rendszeresen. Azért is tartjuk fontosnak, mert sajnos a magyar-szlovák kapcsolatok kapcsán ilyen örvendetes előrelépésről, mint ami most előttünk van, annyira már nem beszélhetünk akár más hidak kapcsán. Nem vagyok nyugodt abban, hogy ez a híd állni fog, bár szerintem mindenki, aki itt van a Házban, azt szeretné, hogy ez a híd álljon, nagyjából hasonló érvek alapján, mint amiket Hörcsik képviselőtársam nagyszerűen elmondott az előzőeknél.

(20.20)

Egy másik folyón, az Ipolyon átívelő hidak kapcsán azonban jól látszik, hogy az elhatározása a kormányzatnak és a Magyar Köztársaság parlamentjének nem mindig elegendő. A magyar kormány nemrég egy idei februári keltezésű, helyettes államtitkári levéllel arról tájékoztatja szlovák partnerét, hogy a hidak megépítése az Ipolyon Vámosmikola, Ipolypásztó, Ipolydamásd, Helemba és Ipolyvisk községek között - szó szerint idézek - "lehetetlenné vált". Már önmagában is kérdés persze, hogy ha egy híd felépítését vagy több híd felépítését mindegyik fél szeretné, akkor hogyan válik lehetetlenné egy híd felépítése. Nem kívánok pikírt megjegyzéseket tenni ebben a kérdésben, de mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet, hogy nemcsak a Hernádon, hanem az Ipolyon is azoknak a hidaknak a felépítése, amelyeket egyébként mind a két kormányzat szeretne, mindenképpen üdvös lenne.

A szlovák fél érdekesen reagált erre a levélre. Válaszként Érsek Árpád, a szlovák kormány közlekedési államtitkára arról tájékoztatta a szlovák közvéleményt egy ott nagy port kavart sajtótájékoztatón, hogy a Szlovákia és Magyarország közötti, általában megkötött kormányközi megállapodások kiüresedtek. Lehet, hogy ez az Ipoly kapcsán így van, én azt kívánom, hogy a hernádi híd kapcsán ne legyen üres megállapodás az, amit most kötünk. Ám ezzel egy időben kívánatosnak tartanám, hogy a már megkötött megállapodások se legyenek üresek.

Nagyon fontosnak tartjuk a korábbi megállapodásban az Ipoly-hidak kérdését, annál is inkább, mert ha figyelembe vesszük, hogy Ipolypásztó 528 lakosából 359 magyar, Helemba 695 lakosából 543 magyar és Ipolyvisk 666 lakosából 445 magyar, akkor azt gondoljuk, hogy súlyos nemzetpolitikai hiba, mulasztás az, ha ezeknek a hidaknak a rendezése nem történik meg.

Felmerülhet tehát mindenkiben az a jogos kérdés, hogy most akkor egy üres megállapodást kötünk vagy nem, lesz-e híd a Hernádon. Azért is jó volna erre választ kapni, mert van egy időtényező is a kérdésben, a "mikor". Ebben az előterjesztésben az a konkrét időpont, ha jól néztem, nem szerepel, hogy ez a híd mikor fog állni. Én nyilván nem egy napra pontos dátumot kérnék államtitkár úrtól, de arra vonatkozóan szeretném, ha megnyugtatna bennünket, hogy ez a híd nagyjából milyen időtávra készül el, hogy azok a célok, amelyeket Hörcsik képviselőtársam is elmondott, és amelyekkel mi magunk, szocialisták is egyetértünk, tudjanak teljesülni. Nem arról van szó tehát, hogy a kormányzati szándékot vitatnánk, hanem arról van szó, hogy szeretnénk, ha azok ebben a kérdésben meg is valósulnának.

Jelen megállapodással a Magyar Szocialista Párt frakciója tehát egyetért, de azt is el kell mondanunk, hogy vannak még vitás kérdések a szlovák féllel, amelyet kívánatosnak tartottunk volna, ha az elmúlt időszakban rendeződnek. Az első ilyen, hogy a könnyített honosítási eljárást lehetővé tevő törvény elfogadása során - amelyet egyébként a szocialista frakció is támogatott - felhívtuk a figyelmet arra, hogy nagyon könnyen belpolitikai témává válhat nemcsak a magyarországi viszonyokban, hanem a határon túl is a könnyített honosítás, a kettős állampolgárság megszerzése. Attól tartok, hogy ez beigazolódott: a nemzetpolitika egyre inkább különböző politikai revolverek töltényévé válik, nemcsak itt, ebben az országban a kormány kezében, hanem sajnos a határon túli területeken és Szlovákiában is. Ennek az a sajnálatos következménye, hogy Szlovákia egy ellentörvényt fogadott el, amelynek következtében több tíz felvidéki magyar állampolgár veszítette el szlovák állampolgárságát.

Az elmaradt egyeztetések miatt bekövetkezett szlovák ellenreakciókat, úgy gondoljuk, hogy tompítani kellett volna, de a magyar-szlovák kétoldalú tárgyalások során információink szerint ezt a kérdést nem sikerült rendezni eddig sem. Máig sem derült ki, hogy a magyar kormánynak pontosan mi az álláspontja, mit tesz azért, hogy a felvidéki magyar jogfosztottak visszakapják állampolgárságukat, hogy ne érje őket diszkrimináció, milyen tárgyalások folynak a szlovák állampolgársági törvény módosítása érdekében. Nyilván ez most nem az államtitkár úr reszortja, azért tartom fontosnak felhívni erre a figyelmet, mert amikor két állam államközi megállapodást ír alá egymással, akkor nem lehet, hogy nem ejtünk szót azokról a feszültségekről, amelyek terhelik ezeket a viszonyokat.

2014. június 30-án Navracsics Tibor immár magyar külügyminiszterként Pozsonyban találkozott a szlovák államfővel, a kormányfővel és a külügyminiszterrel. Egyébként mi üdvözöltük, hogy ez a találkozó létrejött, mert úgy gondoljuk, hogy az ilyen találkozók azok, amelyek a kormányközi viszonyokat rendezni képesek. Ezen a közös sajtótájékoztatón, ami a találkozó után volt, kifejtette - idézem szó szerint -: "a mindennapi szlovák-magyar kapcsolatok kitűnően működnek". Úgy tűnik azonban, hogy ez a kitűnő működés nem teszi lehetővé azt, hogy szót ejtsen a magyar külügyminiszter azokról a szlovák-magyar feszültségekről, amelyekben szerintem itt konszenzus van a Házban, hogy igen, ezekre pontot kell tenni, ezekre megnyugtató válaszokat kell találnunk.

Nem szeretném azt, ha a hernádi híd kérdése is egy újabb ilyen pont lenne, amire majd egyszer választ kell találni, hogy miért nem valósul meg. Fontos lenne, ha meg tudna valósulni ez a kezdeményezés, hiszen nagyon-nagyon jó kezdeményezésről van szó.

Pozsonyban a magyar kormány képviselője egy szóval sem említette szlovák kollégájának a kettős állampolgársági viszonyok rendezetlenségét, és azt sem, hogy bár történtek ígéretek ez ügyben, de semmilyen megállapodás nem született a mai napig sem, hogy ez az ügy rendeződjön.

Az egyeztetések elmaradása miatt sokan a legnagyobb titokban kénytelenek büszkék lenni életük egyik legfelemelőbb pillanatára, arra, hogy megkapták ezt az állampolgárságot, amit egyébként a Szocialista Párt támogatott. Éppen ezért nagyon lényegesnek tartjuk, hogy minden egyes kérdésben, amelyben a szlovák-magyar fél vitában van egymással, ehhez a kezdeményezéshez hasonló jó megoldások szülessenek. A magyar kormánynak minden fórumon a magyarok érdekét képviselnie kell.

Éppen ezért nem tartjuk jónak, hogy a magyar kormány ezen a fórumon nem emelt szót az ellen, hogy az Unió egyik tagállamában az állampolgárok nem bízhatnak saját államuk alkotmányának rendelkezésében, hiszen Szlovákiában - jó tudni - olyan törvény alapján fosztják meg jogaiktól ezeket a korábbi állampolgárokat, jelenlegi magyar állampolgárokat, amelyik ellenkezik az ő országuk alkotmányával. Nem fogadható el az a mód sem, hogy levélben, fellebbezéssel és bírósági keresettel nem támadható dokumentumokban értesítették őket az állampolgárság elvesztéséről. Azt gondolom, hogy a felvidéki magyarok, akik bíznak a magyar állam támogatásában, kell hogy ezeket a gesztusokat megkapják ezen alkalmakkor.

A magyar külügyminiszter nem hangoztatta aggályait a szlovák kormány kisebbségeket semmibe vevő politikája ügyében sem például azzal kapcsolatban, hogy egy éve nincs kinevezett kisebbségi kormánybiztosa Szlovákiának. Ezek nagyon fontos ügyek. Nyilván nem szabad, hogy a hernádi híd kérdésére árnyékot vessenek ezek az ügyek, de azért nyilván fontos ezekről a dolgokról beszélni, mert a magyar diplomáciának igenis dolga van ezen a területen. A kétoldalú gazdasági kapcsolatokban is lenne tennivaló, annak ellenére, hogy ez egy nagyon jó kezdeményezés, amit támogatunk.

A Kassa és Miskolc közötti útszakasz építésének ügye információink szerint magyar kérésre lekerült a napirendről, és több Ipoly-híd - amit említettünk - is lekerült. Hörcsik képviselőtársam csóválja a fejét, örülök, ha ez nem így van, és megcáfolja ezeket az információkat, hiszen nyilvánvalóan közös célunk az, hogy a magyar-szlovák kapcsolatok és az itt élő magyar emberek és a magyarság számára jó kezdeményezések sikerüljenek. Óriási hibának tartjuk a problémák szőnyeg alá söprését csak azért, hogy elmondhassuk azt, hogy - idézem - "kitűnőek a kapcsolatok".

Orbán Viktor az új kormánya megalakulása kapcsán megígérte, hogy most már - idézem szó szerint - "érzékeny kérdések is napirendre kerülhetnek a két ország kapcsolatában". Ennek azonban semmilyen jele nem volt az elmúlt időszakban. Azt is mondhatnánk, hogy minden maradt a régiben. Az előző ciklusban sem volt illendő napirendre tenni azokat a kérdéseket, amelyek beárnyékolják a két ország viszonyát, holott itt olyan kérdésekről van szó zömmel, amelyek magyar embereket érintenek rendkívül hátrányosan.

Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy új fejezet kezdődik Magyarország és Szlovákia közös történetében, és különben is sikeres évek elé néz Szlovákia és Magyarország. Hozzátette, hogy - idézőjel: - "a kisebbségi bizottságok jól vannak". Bizonyára nem tájékoztatta a magyar miniszterelnököt senki, hogy a szlovák-magyar kisebbségi vegyes bizottság tavaly decemberi ülésén először fordult elő, hogy a résztvevők nem tudtak megállapodni, és nem írták alá az ülés jegyzőkönyvét. Mindez jól mutatja azt, hogy van még mit tenni a magyar diplomáciának ezen a területen.

A magyar-szlovák kapcsolatok legemlékezetesebb pillanata a pilisszentkereszti szlovák ház avatásán történt, közös kormányfői pálinkázás, amely szintén nem adott alkalmat a felvidéki magyar jogfosztottak ügyének megtárgyalására.

(20.30)

Sem az akkori, sem a mostani találkozó után nem tudtuk meg, hogy milyen tárgyalások folynak a felek között a szlovák állampolgársági és nyelvtörvény-módosítási ügyben ennek érdekében. Tehát itt a helyzet változatlan.

Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt egyetért azzal, hogy kösse össze híd Magyarországot és Szlovákiát a Hernádon is. Egyetért ezzel a kezdeményezéssel, és azt gondoljuk, hogy amit államtitkár úr és Hörcsik képviselőtársam elmondott, ezek olyan célok, amelyek nagyon jó, hogyha megvalósulnak.

Azt szeretnénk, ha az előttünk lévő megállapodás nemcsak üres papír lenne, hiszen abból magyarnak nincs haszna sem itt, sem a határon túl. Annak reményében támogatjuk tehát a híd ügyét, hogy az meg is fog valósulni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 290 2014.09.15. 1:55  273-292

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem is hiszem, hogy a két percet ki fogom használni, csak néhány gondolat. Elsősorban Schmuck Erzsébet jegyző asszony felvetését szeretném én is megerősíteni, illetve Józsa István képviselőtársamét. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy egyrészt ez a javaslat egyeztetések eredményeként kerül elénk. Azt gondoljuk, hogy ez egy követendő minta a kormány részéről, ami arról szól, hogy szakmai szervezeteket bevonva egyeztetések folynak, és levonva a korábbi akár hibák tapasztalatát, korrigálva elénk jön egy javaslat.

Én magam ebben nem a gyengeség jelét látom. Én azt gondolom, hogy ez erőssége ennek a javaslatnak. Azt hiszem, hogy több alkalommal belátható persze, hogy az MSZP-nek igaza volt ezekben az aggályokban, de ez most nem lényeges. Az a lényeges, hogy a kormány sok szempontból kijavítja azokat a hibákat, amelyek ebben benne voltak. Ebben mindenképpen szeretnénk támogatni a kormányt.

A másik oldalról az is fontos az egyeztetés szempontjából, hogy a közlekedést úgy értve, hogy a maga komplexitásában kell nézni. Nem akarok én hosszú elemzéseket tartani, hiszen államtitkár úr kiválóan tudja ezeket a kérdéseket. Fontos azonban, hogy valóban megalakult a Közlekedési Egyeztető Fórum több szakszervezet részvételével.

Ha megengednek egy kritikát, én magam hibának tartom azt, hogy a kormány ezen az egyeztetésen, ezen a megalakuláson nem vett részt. De nagyon remélem, hogy ahogy most ebben a javaslatban azt látjuk, hogy partnerként tudott viszonyulni a szakszervezetekhez, illetve a fuvarozók szakszervezeteihez, úgy egyébként más ügyben is ezzel a Közlekedési Egyeztető Fórummal vagy más fórumokkal partnerként fognak beszélni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 308 2014.09.15. 5:10  307-308

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnézést kérek, egy mondatot ha megengednek ehhez a kérdéshez. Nagyon örülök annak, hogy az a demonstráció, amelyik Gőgös Zoltán szocialista politikus vezetésével itt a Ház előtt történt, ilyen talajra hullott, hogy most a DK és a Jobbik is csatlakozik ehhez az irányhoz. Úgy gondoljuk, hogy a magyar föld ügye mindannyiunk közös ügye.

(22.40)

Visszatérve szeptember 8-ára, az írástudatlanság elleni küzdelemre, azért szerettem volna szót kérni ebben a kérdésben, mert azt gondolom, e Ház falai között el kell hangozzék az, hogy az írástudatlanság kapcsán milyen sikerek és milyen látszólagos, valóban nem megalapozott tudások vannak ebben az országban. Szeptember 8-án volt az írástudatlanság elleni küzdelem világnapja. Ehhez képest a felmérések szerint a gyerekeink ötöde hagyja ott úgy az általános iskolát, hogy nem érti, amit olvas. A felnőtteknél ez az arány még rosszabb is. Általános vélemény, közkeletű hit, hogy a rendszerváltás előtt jobb volt az iskola, ez azonban ebben a formában így nem igaz. 1990 előtt, sokan azt mondják, hogy jobb teljesítményt értek el a tanulók. Hoffmann Rózsa volt oktatási államtitkár is szívesen hivatkozott a '70-es, '80-as évek jó hagyományaira.

Ehhez képest a valóság más. A '90-es évek közepén 22 országot érintő vizsgálat, úgynevezett felnőtt-írásbeliségi vizsgálat történt, ebben számos országot vizsgáltak. Magyarországot is. Az eredmény lesújtó volt. A szlovén, lengyel, portugál és chilei felnőtt lakosságot kivéve minden országnál gyengébb eredményt értünk el a 22 ország között. Ennek sok oka volt. Főleg azok az akkor már idősebb emberek, akiknek a Horthy-korszakban nem volt módjuk megszerezni az alapvető ismereteket, rendkívül rontották ezt a statisztikát. De most is elmondható az, hogy valamennyi mérés alapján a gyerekek 20 százaléka ma funkcionális analfabéta, aki elhagyja az iskolapadot.

Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi lehet a gyerekek olvasási képessége gyengeségének hátterében, akkor elsőként meg kell azt néznünk, hogy mennyi könyvet tartanak ezek a családok, illetve vannak-e saját könyveik a gyerekeknek. Az olvasási nehézség, az analfabétizmus ugyanis nagyon nagy mértékben függ a családi körülményektől. De nem csupán a házi könyvtártól, hanem, érdekes módon, akár még attól is, hogy kommunikálnak-e egymással a szülők és a gyerekek. Természetesen az óvodáskorban kezdődik az olvasásra nevelés. Ehhez kapcsolódik később az iskola, amely meghatározó szerepet kap.

A nemzetközi vizsgálat alapján elmondható, hogy egy felszerelt iskolai könyvtárnak pusztán a léte is 14 százalékkal növeli az írástudók arányát abban a közösségben. Emiatt is rendkívül fontos lenne az iskolai könyvtárak fejlesztése. A problémát a PISA-felmérések rendkívül jól jelzik. Negyedikben a gyerekek még egészen jó eredményt mutatnak, hatodikban már rosszabb a kép, nyolcadikban pedig szignifikánsan rosszabb. Lesújtó és a szakképzésre vonatkozóan érdekes tanulság, hogy például a kilencedik szakképzési évfolyamon rosszabbak a gyerekek kulcskompetenciális olvasási kompetenciái, mint a nyolcadikos átlag, ami pedig a szerkezetváltó iskolák miatt szintén rosszabb, mint a hatodikos.

Sajnos, a kerettantervek sem javítottak ezen a helyzeten, sőt rontottak, annak ellenére, hogy például a Magyartanárok Egyesülete folyamatosan javasolja a kerettantervek módosításában azt, hogy a kötelező olvasmányok rendszerét változtassák meg, korszerűbb, a gyermekek igényéhez jobban illeszkedő tanterv készüljön. Ez írott malaszt marad. Talán visszaemlékszünk gyerekkori élményeinkre, amikor kilencedikben, vagy ahogy akkor mondtuk, elsőben az Antigonéval birkóztunk. És ha valaki vette a fáradságot arra, hogy 18 évesen újraolvassa az elsőben átrágott klasszikusokat, akkor azt láthatta, hogy érti a szöveget, amit adott esetben korábban nem olvasott.

A könyvekkel való személyes kapcsolat is nagy jelentőséggel bír, e vizsgálatok szerint az e-bookokon, illetve a számítógépen olvasott szöveg feldolgozási hatékonysága lényegesen gyengébb a könyvekénél. Hogy miként lehet küzdeni tehát az írástudatlanság ellen? Tanítással és tanulással. Nem úgy, hogy levisszük a gyerekek kötelező iskolába járásának korhatárát 16 évre, hanem úgy, hogy visszahozzuk 18 éves korra, korszerű tankönyvekkel és a könyvek kultúrájának visszaadásával. Remélem, a kormány támogatja ezt a küzdelmet. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 58 2014.09.16. 9:24  21-65

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az egyik fontos dolog, ami elmondható ebben a Házban a törvényjavaslat kapcsán, hogy konszenzus van abban, hogy minden parlamenti párt a devizahitelesek pártján van ebben a kérdésben. Bárki bármit mond, ez az igazság.

(12.50)

Ehhez képest viszont a Szocialista Párt abban a szerecsenmosdatásban nem partner, amely elkendőzi a Fidesz-kormány felelősségét ebben a kérdésben, még akkor sem, ha a legnagyobb álellenzéki párt, a Jobbik is ezt a fajta tevékenységet folytatja.

Azt gondolom, elég vicces, hogy minden hozzászóló - az előző hozzászóló kivételével - a mondanivalójának legalább egyharmadát annak szentelte, hogy a Szocialista Párt, az előző kormányzat állítólagos felelősségét mondja, miközben négy év múlt el, amióta az MSZP nincs kormányon ebben az országban, és ez alatt az idő alatt is történhettek volna dolgok. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Történtek!)

Azt hiszem, hogy van orvosság persze azokra az elképzelésekre, amelyek az MSZP-vel kapcsolatban akár a jobbikos képviselőtársamtól, akár néhány fideszes képviselőtől elhangzottak. Pszichiáterek tudnak találni megoldásokat, ha valaki ilyenekkel álmodik és kel, hogy az MSZP mit tegyen ebben a kérdésben, vagy mit ne tegyen.

Nézzük a tényeket! Az első az, hogy az MSZP a problémát akarja megoldani, a probléma pedig az, hogy a devizahitelesek helyzete tarthatatlan, és ez a törvény vitathatatlan módon erre reagál. Ez a probléma. A megoldás pedig az, hogy a törvények erejével kell rendezni ezt a helyzetet, ezért vagyunk itt. Nem szabadságharcot kell vívni a hatodik alkalommal vélt vagy valós ellenségek ellen, nem kommunikációs kezelést kell csinálni, amit az előttem szóló képviselőtársam úgy aposztrofált, hogy elő kellett készíteni a közvéleményt több év alatt erre a kiváló javaslatra, nem, nem erről van szó; megoldani kell a problémákat, nem pedig beszélni róluk, és ellenségeket generálni ott, ahol nem feltétlenül vannak. Azt gondolom, hogy mindenki barátja ennek a javaslatnak, aki tenni akar a devizahitelesekért, és mindenki ellensége, aki nem. Kár tehát ellenséget keresni ott, ahol barátok vannak, és barátot keresni ott, ahol ellenségek.

Néhány fogalmi probléma is elhangzott az előző vitában. Folyamatosan azt a blablát nyomják több pártból is, hogy itt mindenféle extraprofitok működnek. Szeretném jelezni, hogy olyan, hogy extraprofit, nincs. Olyan van, hogy tisztességes haszon meg tisztességtelen haszon. Tisztességes haszon például az, amikor Rubik Ernő nemzetközi hírű feltaláló esetleg pénzt tud csinálni abból a találmányból, amely Rubik-kocka néven Magyarországot világhíressé tette. Senki ne kérdezze meg tőle, hogy ebből neki mennyi haszna van, hiszen az országnak még nagyobb. És tisztességtelen nyereség az, amikor Andy Vajnának egymilliárd forintot engednek el önök az áfájából azért, hogy a kaszinóbirodalmát jobban fel tudja építeni. Látják, ez a tisztességes és a tisztességtelen nyereség közötti különbség. Nem tudom, hogy van-e olyan, hogy extraprofit - szerintem nincs.

A devizahitel-konstrukció 2001 óta létezik, egy bizonyos Járai Zsigmond nevű úriember egyik fontos találmánya - érdekes, hogy ezt az apró tényt mindenki elfelejti. Nyilván ő is a Magyar Szocialista Párthoz köthető politikus, és 2001-ben is mi voltunk hatalmon - ezt az állítást is meg lehet tenni jó szívvel természetesen ezek között a falak között. Ez a konstrukció 2001-ben jött létre, és vitathatatlanul 2008-ban, amikor a világgazdasági válság elérte Magyarországot, lehettünk tanúi a konstrukció összeomlásának. (Z. Kárpát Dániel: Te se gondolhatod komolyan!) De. Valóban arról van szó tehát, hogy a 2008-as összedőlés ezt a szektort is negatívan érintette. Érdekes módon tegnap meghallgattuk egy előterjesztés kapcsán, hogy a Fidesz a külügyi intézményrendszer összedőlését - amire most kell reagálni - is erre a 2008-as válságra vezeti vissza. Tegnap ez egy racionális döntés volt a külügyi intézményrendszernél, most pedig egy átok. El kell dönteni, hogy miről beszélünk.

Természetesen mindenkinek van ebben felelőssége, ezt nem szabad elvitatni. Az Orbán-kormány gazdaságpolitikája miatt 40 százalékkal emelkedtek átlagosan a törlesztőrészletek. Ha visszatekintünk az elmúlt időszakra, akkor azt láthatjuk, hogy 70 százalék volt a törlesztőrészletek átlagos emelkedése, ebből 40 százalékot tett ki az Orbán-kormány gazdaságpolitikája miatti károkozás. Csak 2010-ben 974 milliárd forintos kár érte a devizahiteleseket a kormányzat suta gazdaságpolitikájának köszönhetően. 974 milliárd forint! Ez azt jelenti, hogy minden magyar embernek 97 ezer forintjába került átlagosan az önök tévedése. Kérem, ezt a számlát ki fogja kifizetni? A magyar emberek fogják kifizetni, és az önök hibájából kell megtenniük.

Nem beszéltünk arról sem, hogy van egy másik, 30 százalékos emelkedés. Miből jött ez össze? Abból jött össze, hogy 2010 után a kormányzati intézkedések nem akadályozták meg a bankokat abban, hogy emeljék a kamatjaikat, hanem extraadót vetettek ki a bankokra, amelyek ennek egy részét áthárították az ügyfelekre. Arról beszélünk tehát, hogy van egy 30 százalékos összeg, amelyet szépen megosztottak a bankok és önök az adófizetők pénzéből. Önök nem elszámoltattak; elszámolták a nyereséget. Elszámolták közösen a bankokkal ezt a 30 százaléknyi nyereséget, és nyilván mindenkinek jutott is, maradt is, kivéve az embereket - nekik tovább nőtt a törlesztőrészlete az önök hibájából.

Persze, vívhatjuk a szabadságharcot a bankok ellen, de ha megnézzük azt, hogy valójában mi is történik, akkor jól látjuk, hogy a bankok se mindig ellenfelek.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Patai Mihály megdicséri Matolcsy elnök urat 2014 májusában a kiváló monetáris politika miatt, és mindig azt látjuk, hogy bizony, néhány ügyben kiviláglik, hogy van összejátszás a Fidesz és a Bankszövetség között. Kérem szépen, lehet kommunikálni azt, hogy micsoda szabadságharc zajlik az éppen nem tudom, ki ellen, az ügyeletes ellenség ellen, akit éppen önök kitalálnak, valójában pedig az emberek háta mögött összejátszani velük.

Nézzük a Szocialista Párt javaslatát! Egyrészt 2014 végéig rendezni kell ezeket a kérdéseket. Önök már nagyon régóta ígérik, hogy véglegesen megoldják a devizahitelesek problémáit, ebben én partner vagyok. Ezért javasoltuk azt - korábban is és most is -, hogy 2014. év végéig olyan szabályozást nyújtsanak be önök, amely véglegesen rendezi ezt a kérdést. Ha ilyen elénk fog kerülni, ezt támogatni fogjuk. Javasoltuk azt is, hogy a 2010-es országgyűlési választások hónapjának az árfolyamánál rögzítsük a hiteltörlesztés árfolyamát, hogy ezáltal azt a kárt, amit az önök gazdaságpolitikája okozott az embereknek, ne kelljen elviselni.

Tisztelt Ház! Tegnap Orbán Viktor a denevért hol madárként, hol egérként aposztrofálta. Ez csak egy apró tévedés, műveltségi hiba, mert ugye, tudjuk, a denevér egy önálló rend, se nem madár, se nem egér. Ami nagyobb baj viszont, az az, hogy madárnak nézik önök nemcsak a denevért, hanem a választókat, az embereket is. Kérem, ezt ne tegyék, ne nézzék madárnak őket, vegyék őket komolyan.

Szeretném, hogy minden olyan javaslatunkat, amely ennek a javaslatnak a jobbítását célozza, például azt, hogy az országgyűlési választások hónapjának árfolyamát vegyék alapul, és azt, hogy 2014-ig rendezzék a kérdéseket (Dr. Répássy Róbert: Szakszerű!), mindenképpen vegyék figyelembe, mert úgy gondoljuk, hogy konszenzust lehet teremteni ebben a Házban arra, hogy a devizahitelesek problémáit megoldjuk.

Legyen szíves a tisztelt Ház, a problémákat nézze, és ne újabb retorikai gyakorlatokat végezzen, ne újabb szabadságharcot akarjon megvívni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 64 2014.09.16. 1:57  21-65

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Igen, ezt már megszokhattuk, hogy természetesen mindenkinek, akinek más álláspontja van, mint a Jobbiknak, az valamiféle ügynök. Egy biztos, hogy nem vagyok, nem vagyok Moszkvának az ügynöke, mint önök közül vélhetően az egyik képviselő az Európai Parlamentben. Én az ügynökkérdést nem nagyon feszegetném az önök helyében semmiképpen, mert ha a Google-ba beírnánk az "ügynök" kifejezést, akkor lehet, hogy KGBéla lenne az első, ami kijönne.

Ezzel együtt azért azt gondolom, hogy azt a mesét, amit önök folyamatosan beadnak a gonosz bankokról és a naiv ügyfélről, azért is érdemes egyébként megfigyelni közelebbről, mert ezekben a padsorokban is számos képviselő ül a Fideszben és a Jobbikban is, akinek devizahitele van. Én egyébként nem tartozom ezek közé a képviselők közé. A lelki szemeim előtt van az a kép, amikor ezeket az egyébként kiválóan tájékozott, derék embereket a bankok fegyverrel kényszerítik, hogy ezeket a szerződéseket megkössék. És amikor tegnap arról cikkezett valamelyik lap, hogy melyik országgyűlési képviselő mennyire jár jól ezzel a javaslattal, akkor azt gondolom, hogy nem jó az irány.

Az biztos viszont, hogy nagyon sok esetben a bankok megtévesztették az ügyfeleket, és éppen ezért mondom azt, hogy ebben a Házban mindenki a megtévesztett ügyfelek oldalán áll. Mindenki. Kérem, fogadják el, hogy vannak olyan megfontolások, amelyek eltérőek az önök megoldásaitól. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy aki mást mond, mint amit önök mondanak, az már rögtön valakinek az ügynöke - kivéve Moszkvának, amit megbeszéltünk korábban -, hanem lehet, hogy más megfontolásai vannak. Mindenki a hitelesek pártján áll, csak lehet, hogy máshogy kívánná megoldani ezt az ügyet. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 88 2014.09.16. 1:43  65-92

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Csak röviden az Eximbank ügyét ragadnám ki.

(15.00)

Azt gondolom, hogy ellenzéki képviselőtársaim nem beszélhetnek erről a kérdésről eleget. Ez a törvény, amely előttünk van, sok esetben felveti azt a kérdést, hogy ki áll mögötte, vajon kire hozzák a szabályokat. Elnézést kérek az előbbi bizalmatlanságért, de talán egy tucat példa van már arra, hogy így alkotnak önök törvényt.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Engedik, hogy párttisztségviselők vagy párttagok is legyenek az Eximbank vezető tisztségviselői, felpuhítják ezt a szabályt. Nem tudjuk, hogy miért, mi ennek az oka, ki ennek az oka. Ráadásul a végzettségre vonatkozó szabályokon is módosítanak. Ezek olyan kérdések, amelyek persze, ha nem történtek volna meg korábban azok az esetek, amikor tanúi lehettünk annak, hogy először egy hasonló kaliberű módosítást áttolnak a Házon, majd azután megjelenik valamelyik fideszes káder, aki elfoglalja ezeket a pozíciókat, akkor nyilván senki nem lenne ilyen gyanakvó. De tudjuk nagyon jól, csak emlékezzünk a néhány héttel ezelőtt történtekre, módosítják a felsőoktatási törvényben a felsőoktatási vezetőkre vonatkozó képzettségi követelményeket, ezeket egyszerűsítik, majd hirtelen van egy jelentkezés a Testnevelési Főiskola, amely önállóvá válik, vezetőjének.

Ezek olyan dolgok, amelyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül, ezért szeretnék kérni önöket, hogy az ilyen törvényalkotások ne legyenek a rendszer részei.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 90 2014.09.16. 7:23  65-92

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Elnézést kérek, csak azt gondoltam (Tállai András: Magadnak beszélsz?) korábban, hogy ez egy pergő vita lesz így a végén, de természetesen nem töltöm ki a 15 percet, megnyugtatok mindenkit. Amit elmondtak előttem, ez nagyon lényeges a salátatörvények sorsáról. Tudják, ez egy olyan helyzet, hogy ha egy salátában vannak olyan elemek, amiket az ember szeret, meg vannak benne olyan elemek, amiket az ember nem szeret, akkor a legvége az, hogy nem eszi meg. Ennek a törvénynek vitathatatlanul vannak olyan részei, amelyek szerintem jók. Heringes Anita képviselőtársam módosító indítványára reagálva fontos az, hogy önök visszaemelik például az iskolai papírgyűjtés kérdését. Szerintem ez egy mindenképpen jó kezdeményezése volt a szocialista képviselő asszonynak, és bölcsességre vall önöktől, hogy ezt visszatették, köszönjük szépen.

Tanárként és korábbi osztályfőnökként tudom azt, hogy egy iskola életében ezek a mozgalmak mit jelenthetnek, és tudom azt, hogy az egészséges életmódra nevelésben, illetve a környezettudatos életre való nevelésben ezek fontos kampányok lehetnek. Éppen ezért, bár lehet, hogy nagyon kis ügynek tűnik ez a dolog, de azt hiszem, hogy ebben a kis ügyben is egy előrelépést tettünk lehetővé, és azzal, hogy önök hallgattak ebben ránk, ezért mindenképpen önöket is köszönet illeti.

Hasonlóképpen egyébként, ha már azt nézzük ebben a salátában, amit én megennék, ha megengedik ezt a profán megközelítést, akkor azt mondanám, hogy például az ügyvédekre vonatkozó szabályozás, amely az én olvasatomban sok esetben egyébként az ügyfeleket védi és a nyilvánosság megteremtését szolgálja, ez számomra szimpatikus szabályozás. Ha külön törvényjavaslatban lenne előttünk mind a kettő, akkor én biztosan megszavaznám ezeket, mert azt gondolom, hogy ez egy jó irányba tett jó lépés. Pusztán ez is megmutatja azonban azt, hogy mennyire nem jó formáját vagy módszerét alkalmazták a törvényalkotásnak, mert ha ezeket a dolgokat külön törvényben szabályozzák, akkor számos olyan ügy lenne, amelyet tud támogatni a Szocialista Párt, vagy én magam képviselőként tudom támogatni.

Polgármester úr azon felvetését, amit előzőleg hallottunk, ami az önkormányzati költségvetésre vonatkozik, szintén egy ilyen felvetésnek tartom. Nyolc évig voltam III. kerületi önkormányzati képviselő szocialista színekben, ezért pontosan tudom, milyen nehézséget okoz az önkormányzatoknak időnként ez a csapongó ad hoc jogalkotás és pénzügyi tervezés, amit a kormányzat az előző években művelt. Éppen ezért én magam például megértéssel fogadom polgármester úr szavait, mert azt gondolom, hogy ez is például egy jó irányba tett jó kezdeményezés lenne. Kár, hogy egy olyan saláta részeként történik, ami összességében ehetetlen.

A médiaügyekről beszélnék egy kicsit. Itt is megszoktuk már azt, hogy olyan barkácsolás történik a médiaügyekben általános tekintetben is az önök részéről, ami kicsit olyan, mint az ügyetlen autószerelő esete, amikor a barkácsolás eredménye az, hogy mindenki nyakig olajos lesz, csak az autó nem fog működni. Egy kicsit hasonló szabályozás is van előttünk. Mi a kívánatos? Kívánatos az lenne, ha azok az emberek, akik jelenleg is megélhetési problémákkal küzdenek, ismert a szám, hogy a magyar emberek 40 százaléka él nyomorszinten, a létminimum alatt, ezeknek az embereknek legalább a művelődéshez való jogát támogatnánk azzal, hogy csökkenjen vagy megszűnjön a televíziózás díja számukra. Szerintem ez egy jó kezdeményezés, hiszen nem jó, ha fizikai nyomort szellemi nyomor is követ, éppen ezért én például támogatnék egy ilyen kormányzati irányt.

Ami a lineáris szolgáltatókról szóló kezdeményezéseket érinti, ami arról szól, hogy nem kérhetnek közvetlenül pénzt a fogyasztóktól, én magam ezt a javaslatot szimpátiával szemlélem, megmondom őszintén. Ugyanakkor azonban némi ellentmondást látok, hiszen vannak olyan lineáris szolgáltatók ma is, akiknek élő megállapodásuk van a kormányzattal a tekintetben, hogy kérhetnek ilyen díjat. Nyilván ez a megállapodás akkor törlődni fog és át fog alakulni. Hogy ez pontosan miként fog hatni a költségvetésre és az emberekre, azt meg nem tudom. Örülnék neki, ha például a médiaszolgáltatók kapcsán azt a néhány módosítást, amit ide elénk hoztak, megfejelték volna például további módosításokkal, ami abban az irányban hat, ami a valódi probléma, vagyis hogy ma nagyon sokan, annyian nyomorban élnek ebben az országban, hogy például az alapvető televíziózással kapcsolatos díjakat sem tudják kifizetni. Én magam azt gondolom, hogy ez megoldandó feladat. Abban nem vagyok biztos, hogy ez az irány helyes.

Hasonlóan nagyon nagy szimpátiával fogadtam azt a véleményt, ami arról szólt, hogy milyen jó, hogy emelkedik a filmgyártásra fordított pénz aránya, és ez hogy támogatja majd a magyar filmgyártást. Én roppantul kedvelem a magyar filmeket, biztos, hogy barátja vagyok ennek a kezdeményezésnek. Ám azt nem látom egészen pontosan, hogy mitől nem Andy Vajna zsebébe vándorolnak ezek a pénzek. Azt gondolom tehát, hogy ha működtetünk egy olyan rendszert, ami nem arról szól, hogy színvonalas magyar filmek legyenek, hanem mindenféle hátsó szándékok vannak benne, akkor ilyen előterjesztések valójában hasonlóan ezeket a köröket szolgálják.

A postai liberalizáció kapcsán is azt gondolom, hogy önmagában megérne egy nagy átgondolást a Házban ez a kérdéskör. Nem tartom ördögtől valónak azt az elképzelést, amit itt egyébként a posta, a postai szolgáltatások átszervezése kapcsán önök idehoztak, ám az biztos, hogy nem tizennyolcad rangú kérdésnek tartom ezt. Ha komolyan gondoljuk, hogy beszélnünk kell a postai hatékonyság kérdéséről, ha komolyan gondoljuk, hogy a magyar postarendszerről beszélnünk kell, ebben biztos, hogy nincsen vita ebben a Házban, akkor szerintem ez megérne egy önálló törvényt, megérne egy önálló alkalmat, hogy ezt komolyan át tudjuk beszélni.

Mindezek miatt azt tudom mondani, hogy van néhány pontja ennek a törvénynek, amelyet, mondjuk, jó irányba tett lépésnek tekintünk, de a garanciális elemek, illetve Andy Vajna és más ügyek mellett az ügyek terheltsége miatt, hogy finoman fogalmazzak, nem tudunk jóindulattal szemlélni a fideszes korábbi rossz gyakorlat miatt. Vannak olyan ügyek, például a papírgyűjtés ügye, amelyet mi magunk mindenképpen fontosnak tartunk, és köszönjük szépen, hogy idehozták, és vannak olyan részei is ennek a salátának, ami miatt nem ehető számunkra.

Kérem önöket a továbbiakban, szerintem segítené az önök munkáját is, ha nem olyan salátát hoznának be, amelynek a fele ehető, a másik fele nem, mert akkor az egészet nem esszük meg, hanem bontsuk ezeket a salátákat elemekre, és akkor a saláta egyik részét biztosan jó szívvel el fogjuk fogyasztani, míg a többi részében a szakmai vitákat meg le tudjuk folytatni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 100 2014.09.16. 4:16  99-100

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. A hozzászólásomból majd ki fog derülni, hogy mitől országos ügy, amiről szeretnék beszélni. Vannak emberek, akik élnek abban a korban, amelyben születnek, vannak olyan emberek, akik csak túlélik a mindennapokat, de vannak olyanok is, akik alakítanak a világon, amelyben élnek. Egy ilyen személyről szeretnék a tisztelt Háznak most beszélni, Balázs Lajosról.

1984-ben mérnökként ment nyugdíjba a Ganz Villamossági Művek kiváló dolgozójaként. Békásmegyeren élt, ezért a saját szemével látta azt, miként szegényednek el, hogyan vesztenek talajt az itt élők. A 80-as évek vége, a 90-es évek eleje meghozta a régóta ismeretlen munkanélküliséget a térségben, és egyre nagyobb méreteket öltött Békásmegyeren a bűnözés. Természetesen a leginkább kiszolgáltatott helyzetbe ekkor is a fiatalok kerültek. Balázs Lajos látta ezt, ezért, hogy megálljt parancsoljon a fiatal korosztály leszakadásának, úgy gondolta, tennie kell. Tudta, hogy a tudás emelheti ki a fiatalokat a helyzetükből, ezért a Hímző utca 11. szám alatt hozta létre a napjainkban is működő Ganz Ifjúsági Műhelyt, azzal a szándékkal, hogy a céltalanul az utcákon kószáló gyerekek értelmesen töltsék a szabadidejüket.

A műhely makettező, modellező, elektronikus szakköré vált, amely 1997-ben egyesült a békásmegyeri lakótelep amatőr számítástechnikai klubjával. Itt az érdeklődő fiatalok elméleti, műszaki és gyakorlati ismereteket sajátíthattak el. A mindennapos programok mellett nyári táborokat is szervezett, ahová azok is elmehettek nyaralni, akiknek anyagi helyzete ezt egyébként nem tette lehetővé. Bár a rendszerváltást követően a Ganz Művek privatizációja nyomán elvesztette a klub az anyacég támogatását, Balázs Lajos aktivitásának köszönhetően újabb és újabb támogatók jelentek meg, mert hittek Balázs Lajos álmában, a tanult, dolgozó fiatalban.

Hogy mennyire jól működött ez a kezdeményezés, jól mutatja, hogy a III. kerületi rendőrkapitányság folyamatosan a kezdeményezés mellett állt, mert érezhető volt az, hogy a fiatalok számára az, hogy értelmes tevékenységgel tudják az idejüket tölteni, milyen pozitív hatással járt. A tevékenysége olyan mintává vált, hogy Kanadában is alakítottak hasonló ifjúsági klubot, és ettől válik ez országos jelentőségűvé. Hiszen, ha belegondolunk, hogy egy olyan ország, amely hatalmas civil hagyományokkal rendelkezik, Kanada Magyarországra jön tanulni, sőt elviszik Balázs Lajost egy tanulmányútra, hogy mutassa meg, hogyan lehet ezeknek a fiataloknak értelmes munkát, jövőt kínálni, az mindenképpen egyedülálló ebben az országban.

A műhely statisztikája szerint működése nyomán mintegy 10 ezer fiatal vett részt az évek során ebben a tevékenységben. Tízezer fiatal lett nyitott a műszaki tudományok iránt, ezeknek a fiataloknak a zöme azóta a mai napig mérnökként, tanárként vagy a műszaki pálya iránt nyitott emberként dolgozik.

Tevékenysége elismeréseképpen Balázs Lajos az óbudai szocialista képviselők kezdeményezésére, a képviselő-testület egyhangú szavazatával 2011-ben Pro Óbuda díjban részesült. Azt hiszem tehát, joggal mondható el, hogy egy igaz emberről beszélünk, aki életének minden egyes szakaszában a közösségért, utolsó szakaszában pedig a békásmegyeri fiatalokért dolgozott. Nélküle, joggal mondható, hogy árvák lettek volna ezek a fiatalok. Sajnos 2012-ben Balázs Lajos örökre befejezte ezt a munkát. Jól mutatja megítélését az, hogy halálakor egy tisztelője így emlékezett meg róla; szó szerint szeretném idézni, mert azt gondolom, nagyon illik Balázs Lajosra: "Én úgy nőttem a Ganz műhely közelében, hogy mindennap láttam őt, csodáltam a műhely kirakatát. Aztán nekem is lettek gyerekeim, és ők ugyanúgy ott álltak mindennap a műhely kirakatában. Lajos bácsi minden egyes alkalommal integetett nekik, s mikor végre a gyerekek betöltötték a 7. életévüket, ők is tagjai lettek annak a remek kis közösségnek."

Tisztelt Ház! Büszke vagyok rá, hogy ismerhettem Balázs Lajost, az igaz embert. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 154 2014.09.24. 2:04  153-156

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Jelenleg is számos döccenővel zajlik az 1-es villamos vonalának korszerűsítése, illetve az esztergomi vasútvonal felújítása. Remélhetőleg hamarosan elkezdődik az M0-ás körgyűrű további építése is. Úgy gondolom, hogy ezek az építkezések, illetve tervezett építkezések kellő logisztikai alapot kell hogy biztosítsanak arra, hogy meghosszabbítsák az óbudai vasútvonalig az 1-es villamos vonalát. Ha azt gondoljuk, azt kívánjuk, hogy az emberek minél többen használják a tömegközlekedést, akkor értelemszerűen erre lehetőséget kell számukra adni.

A főváros 2030-ig tartó hosszú távú fejlesztési tervében egyébként is láthatjuk ezt a felújítási tervet, ezért azt gondoljuk mi, III. kerületiek, hogy itt az idő arra, hogy a tervből valami meg is valósuljon. Ez a fejlesztés már csak azért is kívánatos lenne a főváros egésze szempontjából, mert talán az óbudai az egyetlen olyan nagy temető, ahova a hozzátartozók, nagyon nagy számban idős emberek nem tudnak közvetlenül eljutni, nem tudják közvetlenül szeretteiket meglátogatni. Itt kényelmesen, dugómentesen lehet majd megközelíteni - ha megvalósul ez a beruházás - a temetőt, illetve fordítva is, egészen az agglomerációból és a hegyen lakó emberek is dugómentesen tudnak eljutni a Nyugati pályaudvarig. Az 1-es villamosnak nincsenek fideszes, szocialista vagy más párthoz tartozó utasai. Olyan utasai vannak, akik szeretnének minőségi tömegközlekedést, olyan óbudai polgárok, akik szeretnének bejutni a városba.

Kérdezem ezért miniszter urat, tervezik-e, hogy a következő kormányzati ciklusban kiemelt beruházásként megvalósítják-e az 1-es villamos meghosszabbítását, illetve van-e valódi egyeztetés a kormányzat és a főváros között, hogy mely fejlesztések indulnak el a következő években, ez köztük lesz-e. Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 224 2014.09.24. 9:04  213-229

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az első dolog, amiről kell beszélni, az, hogy abban maradtunk a törvény általános vitájakor, hogy Németh Szilárd előterjesztő arra biztatta a parlament tagjait, hogy ha bármilyen módosítási lehetőség adódik, akkor a javaslataikat tegyék meg. A valóság ehhez képest az, hogy bár azt állította az imént az előterjesztő, hogy ilyen nem érkezett, a valóság az, hogy a Magyar Szocialista Párt két, egyébként az LMP képviselői három módosító indítványt tettek le az asztalra. Mindezeknek a sorsa ismert. Ezeket érdemben nem is tárgyalták.

Amikor Tukacs képviselőtársam arról beszél, hogy amikor önök módosították a házszabályt úgy, hogy az érdemi vitának a bizottságokban kell lefolynia, akkor minimum arcpirító cinizmus azt állítani az önök részéről, hogy szívesen várják ezeket a javaslatokat, amikor még a bizottsági tárgyalások során sem láthatjuk azt, hogy bármiféle párbeszéd folyna önök és a többi képviselő között.

(15.30)

Ezt csak adalékként fontosnak tartom elmondani, egy szó nem igaz abból, hogy itt bárki az önök részéről bármilyen javaslatra fogékony lett volna.

A második, hogy ki milyen pozíciót foglal el ebben a vitában. Le kell hogy szögezzem, hogy a Magyar Szocialista Párt ebben a kérdésben folyamatosan a magyar fogyasztó pártján van, a magyar fogyasztó pártján volt, és azon is marad. Ez azt jelenti, hogy támogatjuk minden olyan törekvését a kormányzatnak, amely arról szól, hogy a fogyasztó védelme miként lehet előtérben a jelenlegi helyzethez képest, de nem támogatunk semmi olyan törekvést, amely viszont álindokok alapján a túlbürokratizálás irányába viszi el a fogyasztóvédelmet, ahogyan ez a javaslat is teszi.

Fontos iskolapéldája ez a javaslat annak a nem valódi, nem érdemi kérésekre reagáló jogszabályalkotásnak, amelyet önök hajlandóak folyamatosan képviselni, hiszen itt is az a vicc jut az ember eszébe, hogy úgy járnak önök is, mint Móricka, hogy akkor kíséri át az úttest másik oldalára az idősebb hölgyet, amikor ő nem akart átmenni. Amikor önök arról beszélnek, hogy ez a javaslat a fogyasztó érdekeit védi, a nagyszámú visszajelzések alapján születik, akkor szinte látom a lelki szemeim előtt a fogyasztók százezreit, akik egyébként remegve várják, hogy önök a fogyasztóvédelmi képzés specifikációját megalkossák. Nyilván fogyasztók tízezrei, százezrei követelik önöktől, hogy a számlaképet huszadjára is módosítsák. Fogyasztók milliói tüntetnek azért, hogy önök a rezsipontokat üzemeltessék és azért, hogy önök újabb és újabb túlbürokratizált szabályokat alkossanak.

Ha beütik az internet keresőjébe a fogyasztóvédelmi referens képzését, akkor láthatjuk, hogy számos ilyen van, mégis önök nagyon fontosnak tartják azt - természetesen azt állítják önök, hogy fogyasztók tömeges kéréseinek megfelelően -, hogy újabb és újabb módon szabályozzanak egy képzést oda nem illő keretek között. Kérdés persze, hogy azok a költségek, amelyek a fogyasztóvédelem képzési oldalának az elmutyizása kapcsán keletkeznek majd, ezeket a többletköltségeket, amiket majd az önökhöz közel álló cégek beszednek, mikor fogják visszaadni a fogyasztóknak, amiről önök annyira gyakran és szívesen beszélnek.

Hasonlóan ebben a vitában nyáron kiderült, az önök államtitkára mondta el, hogy rengeteg panasz érkezik önökhöz, rengeteg érkezik a rezsipontokon, rengeteg panasz érkezik a Fogyasztóvédelmi Hatósághoz a szolgáltatók tevékenységével kapcsolatban, tehát a jó kormány így is a nemzet ütőerén tartja a kezét, és ezeket megoldja. Említettünk két ilyen pontot már most, ami biztos, hogy hatalmas közérdeklődésre tartott számot, de nézzünk egy újabbat. Államtitkár úr elismerte a vitában, hogy a panaszok legnagyobb része a számla érthetőségével kapcsolatban érkezik be. Valóban az a tapasztalatunk nekünk is, nekem is, Óbuda egyéni képviselőjének, hogy számos panasz érkezik hozzám is abban az irányban, hogy nem értik az emberek a számlákat. Mit kell tenni? Természetesen meg kell változtatni a számlaképet, hiszen ha megváltoztatjuk a számlaképet, esetleg a betűtípusokkal újra sikerül önöknek operálni, vagy a jogszabályt módosítják, és most már a Fidesz legújabb színeinek megfelelő színezéssel sikerül majd a rezsicsökkentés valódi összegét ráírni a számlára, akkor majd biztos ismerni fogják a választók, hogy mi van a számlán. Hát persze! Azt azért maguk sem gondolják komolyan, hogy ez így van.

Aztán azt is szívesen hallottam volna, hogy miközben a számla valamennyi tartalmát egyébként önök által megalkotott kormányzati jogszabályok tartalmazzák, mikor fogják önök úgy módosítani ezeket a jogszabályokat, hogy egy egyszerű átlagos magyar ember, mondjuk, mint én is vagy a választóink is, értsék ezeket a számlákat. Erre nem látunk semmiféle törekvést. Olyan szabály tehát, amely a fogyasztók leggyakoribb kéréseire vonatkozik, vagyis hogy kapjanak végre olyan számlát, amelyet őt is értenek, nos olyan szabályozás ebben a törvényben, az előttünk lévő javaslatban nincs.

A számlázással kapcsolatban van szabályozás, mindenféle bonyolult sztenderdeknek kell megfelelni ezeknek a számláknak, ami nyilván a fogyasztóknak is nagyon nagy örömet fog okozni, hogy általunk nem ismert szabályoknak kell megfelelni az általuk egyébként elolvashatatlan számláiknak. Bravó, azt gondolom, ez mindenképpen jó irány, de ettől egy ember nincs, aki ezeket a számlákat jobban fogja tudni értelmezni. Szeretném kérni önöket, tekintsék végre át azt, amit az emberek valóban várnak önöktől, legyenek olyanok a számlák, amelyeken mindenki el tud igazodni, nem három közgazdasági doktorátus és négy műszaki diploma kell ehhez.

Nagyon fontos dolgok itt elhangzottak, például az, hogy vannak eredmények Budapesten is, 44 százalékkal csökkent a kéményseprés díja. Ha ettől az apróságtól eltekintünk, hogy önök a kéményseprés díjának csökkentésével számos megyében magát a kéményseprést szüntették meg, hiszen a kormányzatnak egy tollvonással sikerült a nyáron számos megyében megszüntetni ezt a szolgáltatást, de ha ettől az apróságtól eltekintünk, akkor azt gondolom, itt lenne az ideje annak is, hogy reagáljon valamit a kormányzat arra a gyakorlatra, hogy a Fővárosi Önkormányzat által üzemeltetett, az ő kezében lévő fővárosi kéményseprő cég amikor megtudta, hogy a díjai vélhetően csökkenni fognak, vajon miért szólította fel a lakosságot "akciós" kéményseprési eljárásra egész Budapesten és a III. kerületben is. Miként történhetett meg az, hogy a Fővárosi Önkormányzat kezelésében lévő cég megtéveszti a lakosságot, százezreket, milliókat kaszált, ahogy önök mondják, nyerészkedett? Ez miként fordulhatott elő? Miként fordulhatott elő, hogy önök a kéményseprés díjának csökkentésével nem gondoskodtak arról, hogy számos megyében ez a szolgáltatás ellátásra kerüljön? Miként fordulhatott ez elő?

Ezért mondja azt a Magyar Szocialista Párt, hogy rezsiblabla helyett valódi tettekre van szükség. Abban az esetben, ha érdemi javaslatot tesznek elénk, például a javaslatnak vannak valóban olyan részei, amelyek a fogyasztót védik, ezeket támogatni fogjuk. De kérem, ne öntsenek rá olyan szószokat, amelyek mindenféle mutyiról, akár a számlázásnál, akár a képzésnél elénk kerülnek, ez méltatlan a javaslathoz. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 239 2014.09.24. 5:13  230-250

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Alelnök Asszony! Azt gondolom, hogy történelmi pillanatban vagyunk, egy olyan pillanatban, amikor népeink barátsága közé egy újabb láncszem fonódik. Hálás vagyok az előterjesztőknek azért, hogy ezt a láncot, amely népeinket összeköti, tovább szövik.

Tisztelt Ház! Elmondható, hogy a harmincas években egy olyan eszme jelenik meg Európában, amely nemzeti köntösbe bújva, jelszavak mögé rejtve valójában a hatalom kíméletlen akarásáról és a nyers erőszak mindent elsöprő kultuszáról szól. Ez az eszme, a nácizmus eszméje az élettel, a humanizmussal, a nemzeti értékekkel összeegyeztethetetlen, valójában azok ellen határozza meg saját magát.

Hitler Németországának első áldozata Lengyelország volt. Lengyelország volt az első áldozat akkor, amikor Hitler korábban sosem látott gyűlölettel árasztotta el Európát. Mint ismeretes, 1939. szeptember 1-jén a náci hadigépezet támadást indít Lengyelország ellen, és ezzel veszi kezdetét a második világháború. Bár Magyarország részvételét német "szövetségeseink" folyamatosan erőltették, mégis a kormányzat tántoríthatatlan maradt, sőt folyamatosan lehetőséget biztosított a határainkon megjelenő nagyszámú lengyel menekültnek arra, hogy itt megfelelő viszonyok között tovább éljen.

A lengyel katonai ellenállás kezdettől fogva kudarcra volt ítélve, de ez a lengyel hadsereg és a lengyel nép hősiességét nem csökkentette, sőt a lengyel katonák és civilek ezrei, tízezrei, százezrei áldozták életüket azért, hogy a náci zsarnokság ellen küzdve honfitársaikat és országukat mentsék. A nagyszámú lengyel menekült fogadására Antall Józsefet az akkori kormányzat menekültügyi kormánybiztossá nevezi ki, a háború elől több mint százezer, 100-140 ezer lengyel menekült talált otthonra Magyarországon, jó részük pedig továbbmenve Magyarországról újra folytatta a küzdelmet a nácizmus ellen. Már nagyon korán megalakul a lengyel menekülteket védelmező bizottság, ennek a vezetője lesz Sławik. Ez a bizottság gyakorlatilag az élet minden területét megszervezi, ami hatalmas szó egy olyan korban, ahol - amint Radnóti Miklós, szintén meggyilkolt kiváló magyar költő írta - "az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nem parancsra". Egy ilyen korban ez a két ember megszervezi a lengyelek mentését, iskolákat, középiskolákat, és egyetemi képzést szervez az idemenekült lengyel hazafiaknak, lengyel üldözötteknek.

Hazánkba érkezik nagyszámú zsidónak minősített vagy zsidó vallású lengyel menekült is. Az ő befogadásukra a magyar történelem örök fekete pontjaként egy 1939-es úgynevezett második zsidótörvény nem adott volna lehetőséget, ám Antall József és az ebben közreműködő magyar közigazgatás - az akkori magyar törvényeket és a nagyszámú akkori németbarát parlamenti ellenzéket is kijátszva - hamis papírokkal látta el őket. Ennek köszönhetően több ezren, több tízezren menekültek meg. Természetesen Magyarország német megszállását követően ez a helyzet megváltozik. 1944. március 19-én mind Sławikra, mind a bizottság valamennyi vezetőjére börtön, majd Mauthausen poklában a halál vár. Antall József menekül, majd a Gestapo magyar földön őt is letartóztatja.

Henryk Sławik és idősebb Antall József tevékenysége rendkívül jól példázza a magyar nép és a lengyel nép barátságát, azt a barátságot, amely a diktatúrák, a szuronyok árnyékában is működött.

(17.20)

Jól mutatja azt, hogy mindig lesznek olyanok, akik a hangos jelszavak által felkorbácsolt indulatok és a szuronyok árnyékában is hűek maradnak elveikhez, hűek maradnak a humanizmushoz, a szolidaritáshoz. Ezért az MSZP támogatja elnök úr és szószóló asszony javaslatát, ezt a határozati javaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 292 2014.09.24. 4:59  291-292

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. 2003 tavaszán 414 magyarországi iskola több mint 26 ezer 10-12. osztályos diákja riasztó rokonszenvére derült fény a Felvételi Információs Szolgálat felmérése után.

Az akkori kérdőíveken a legjobban kedvelt magyar és nem magyar történelmi személyiségekre kérdeztek rá évfolyamonként. Akkor pofonként csattant a magyar társadalom arcán a gimnazisták egynémely opciója, de mint minden csoda, csak három napig tartott a döbbenet.

(20.40)

Egyrészt kiderült a kutatásból, hogy a magyar diákok erős vonzalmat éreznek a diktátorok iránt, hiszen a gimnazisták körében Napóleon, Hitler és Caesar volt a három legnépszerűbb külföldi történelmi személy. A náci vezért a nemzetközi mezőnyben csak a 24 százalékos eredményt elérő Napóleon tudta megelőzni, és a harmadik helyen szintén egy erőskezű diktátor, ahogy említettem, Julius Caesar végzett.

Másrészt az is érdekes, hogy a magyar középiskolások 9 százaléka Hitlert nevezte meg kedvenc történelmi személyiségeként. Fontos tudni, hogy csak azok a diákok válaszoltak a kérdésekre, akik már eldöntötték, hogy továbbtanulnak és felvételiznek, tehát a jövő magyar értelmisége vallott rokonszenvéről. Az akkori kutatás nemcsak azt mutatta ki, hogy a náci diktátor leginkább az érettségi előtt állók között népszerű, bár már a 10. évfolyamon is 7 százalék nevezte őt kedvenceként, hanem azt is, hogy a katonai, illetve rendészeti pályán továbbtanulni szándékozók között Hitler népszerűsége a 20 százalékot is eléri.

Bő tíz év elteltével, 2014 tavaszán a Nemzeti Örökség Intézete a felnövekvő nemzedék nemzeti emlékezetéhez kötődő munkaköri kötelezettségének eleget téve egy közvélemény-kutatást végzett a magyarországi fiatal, 18 és 30 év közötti felnőttek történelemképéről és a nemzeti örökséghez, illetve a nemzeti emlékezethez fűződő viszonyáról. A mostani felmérés sajnos visszaigazolta mindazokat, amelyeket a tíz évvel ezt megelőző kutatásban láthattunk.

Jó egy esztendeje Orbán Viktor miniszterelnök az azonnali kérdések órájában kijelentette: "Fölfogásunk szerint Magyarország a tudás földje, a magyar észjárás, a találékonyság és a tanulékonyság a legfőbb erőforrásunk, így volt ez mindig, és így van ma is. Ez határozza meg azt, amit teszünk."

Mi tagadás, a tudás földjén még bőven akad tennivaló. Nemcsak azért, mert a magyar történelemben a legelutasítottabbak toplistáján Gyurcsány megelőzi Szálasit, Orbán Viktor pedig Hitlert, de arról is szólnunk kell, hogy a Nemzeti Örökség Intézete által végzett felmérés szerint sajnálatos, hogy a fiatalok tudása a nemzeti ünnepekről is rendkívül csekély, sőt nemzetünk legfontosabb történelmi sorspontjairól is rendkívül csekély ismeretet árulnak el a gyerekek. Március 15-e minden megkérdezett szerint ünnep, augusztus 20-a 97 százalékuk szerint, október 23-a 90 százalékuk szerint nemzeti ünnep. Október 6-a - amely nemzeti gyásznap - 64 százalékuk szerint nemzeti ünnep. Sajátos a magyar nemzeti ünnepek sorsa. Május 1-je 51 százalék szerint, pünkösd 37 százalék, karácsony 28 százalék szerint ünnep, a trianoni megemlékezés napja 17 százalék, január 1-je 15 százalék szerint.

Még sokkal riasztóbb a helyzet akkor, ha az ünnepek tartalmára kérdezünk rá. Gyakorlatilag elmondható, hogy még azok is, akik nagyjából sejtik azt, hogy vajon az egyes nemzeti ünnepek ünnepek-e vagy nem, azok pontos tartalmára vonatkozóan már nem tudnak pontosan felelni, teljes zavar uralkodik a fejekben.

Hasonló egyébként a kereszténység legalapvetőbb tanainál is a gyerekek ismerethiánya, hogy az egyes vallásokat mi különbözteti meg egymástól, hogy melyek a legalapvetőbb tanításai ezeknek a vallásoknak. Nem arról van szó persze, hogy mindenkinek természetesen vallásosnak kell lennie, de egy művelt embernek nyilvánvalóan tudni illik azért azt, hogy az egyes vallásokat mi különbözteti meg a másiktól, mi a hinduizmus, a buddhizmus, a kereszténység alapvető tanításának a lényege, hogy vajon a reformáció milyen történeti értékek mentén történt is meg. Hogy az egyes ünnepek, akár az '56-os forradalom és szabadságharc, akár a '48-as forradalom és szabadságharc során pontosan mi történt, szintén riasztó, hogy nem tudják a gyerekek. Ez ma Magyarországon a tudás földje.

Köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 86 2014.09.26. 9:55  17,19-123

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Jobbikos képviselőtársamnak szeretném jelezni, hogy az MSZP energiapolitikája nem nagyon az, amit idézni tetszett, legfeljebb ennyit sikerült megérteni belőle. De ha már a népművelésnél tartunk, ebben a Házban már elmondtam azt egy hasonló vitában, de talán most sem lesz ez hiába, hogy a "neoliberális" kifejezés a 70-es évektől kezdve van benn a gazdasági filozófia, politikai filozófia világában, Milton Friedman és más kiváló közgazdászok munkássága kapcsán, akik egyébként pontosan az akkori uralkodó felfogások helyett kicsit jelentősebb állami beavatkozást sürgettek.

Ez csak azért fontos, mert amikor a neoliberális kifejezést tetszenek jobboldalon használni, akkor szeretném önnek jelezni, már másodszor, de hát nem lehet sosem elégszer, hogy rossz kifejezést használnak; önök a liberálisra gondolnak - bár megjegyzem, tisztelt jobbikos képviselőtársaim, a liberális energiapolitika pedig mást jelent, mint amit önök idéztek. De ha már ebben a neoliberális, liberális, illiberális háromszögben gondolkodunk, az illiberális kifejezést is, miniszterelnök úr, rosszul tetszett használni; kiváló lexikonok vannak, amelyek egyébként lehetőséget adnak másnak is a művelődésre.

Az emberek - ha visszatérhetünk az előterjesztéshez - olcsó áramot akarnak, ebben szerintem itt mindenki egyetért. A javaslatnak jelentős problémája az azonban, hogy azt ez nem nyújtja. Ennek a beruházásnak az ára be fog épülni az áram árába. Arról lehet matematikai számháború, hogy ez mennyibe is kerül - valaki 17 forintot mond, valaki 30 fölötti összeget -, ám ha megnézzük a kettő közötti különbséget, akkor azt látjuk, hogy míg egyik esetben arról van szó, hogy a beton, a vas, az építmény árát kell megfizetni, addig másik esetben, a 30 forint fölötti árnál pedig arról beszélnek, hogy azért van egy szóra sem érdemes 3000 milliárdos beruházás, aminek az összege, ha tetszik, ha nem, be fog épülni akár az áram árába, akár az emberek mindennapi megélhetésébe.

Ez a vita megtartható lett volna a hitelszerződés vitájakor is. Nagyon helyesen hívják fel erre az ellenzéki képviselőtársaim a figyelmet, hogy bizony semmi szükség nem lett volna ennek a vitanapnak a kezdeményezésére, ha ott méltóképpen tudtunk volna vitatkozni. De nem tudtunk méltóképpen vitatkozni, mert ennek mindenféle attribútuma hiányzott - hiányzott az értelmes előterjesztés, hiányzott az érvrendszer, gyakorlatilag semmilyen érv nem hangzott el a Házban a vitában arról, hogy miért is kell ezt elfogadni, miért is kell ezt a hatalmas hitelt felvenni. Holott ha elhangzottak volna olyan, egyébként szerintem nagyon jó érvek is, mint amiket az ellenkező padsorban hallhattunk most, akkor biztos, hogy most nem lett volna szükség arra, hogy idejöjjünk, de ez nem történt meg - nem történt meg azért, mert önöknek nem volt szándéka az, hogy erről érdemben vitatkozzanak.

Annyira érdekes helyzet alakult ki itt a vita meg a szavazás kapcsán, hogy ezt az egyébként önök szerint kiválóan támogatott javaslatot az önök padsoraiban is többen nem szavazták meg, nem nyomtak gombot. Vannak olyan képviselők, akik csak nem nyomtak gombot, nyilván joguk van ehhez, és vannak, akik jelen sem voltak. Csak néhány "ismeretlen" fideszes személyt hadd idézzek, aki ezt a hitelszerződést nem szavazta meg, tehát vagy nem volt jelen, vagy jelen volt, de nem nyomott gombot: Kósa Lajos, Lázár János, Szijjártó Péter, Semjén Zsolt, Navracsics Tibor, Orbán Viktor urak. Ők azok a fideszesek, akik vagy itt voltak és nem nyomtak gombot, vagy pedig nem voltak jelen e törvény vitájánál és a szavazásánál. Ez azért, azt hiszem, mindenképpen sok mindent elmond.

Nagyon érdekes az is, hogy elég fura beszélgetés alakult ki meg levelezgetés is több országgyűlési képviselő és a kormányzat között abban, hogy van-e hatástanulmány. Ez egy bűvös szó, szeretném egy kicsit jobban megvilágítani; talán az egyszerű emberek nyelvén, mint ahogy mi magunk is azok vagyunk talán, jobban megérthető lehet. Van a III. kerületben egy aluljáró, nagyon ajánlom mindenkinek az ott lévő lángososnak a termékét, kiváló termék; ha valaki erre kíváncsi, szívesen megosztom vele, hogy hol van, de ez nem a reklám helye. Nos, amikor ez a vállalkozás elindult, akkor ott is egy hatástanulmány előzte meg azt, hogy ez rentábilis lesz-e, megéri-e ezt megcsinálni. Ehhez képest önök úgy terjesztették elő Paks szerződését ide elénk, hogy ezt a hatástanulmányt mi nem láthattuk. Először azt mondták, hogy nem tudják, hol van, utána azt mondták, hogy de, megvan a hatástanulmány, de később kiderült, hogy az üzleti titok. A hatástanulmány egy kicsit olyan lett, mint Columbo felesége: megvan, megvan, de senki se látta. De én megfogadtam L. Simon László államtitkár úr javaslatát, a technika csodájának köszönhetően felmentem a kormany.hu-ra, ahol az állítása szerint ezek az információk megtalálhatóak. Igazából nem csináltam mást, csak rákerestem a Paks kifejezésre, hiszen bizonyára az információk garmadát önti rám a kormany.hu, amit ön állított; nagyon sok információt valóban kaptam, kormányzati propagandáról és egyéb cikkeket, de ezt a hatástanulmányt nem találtam meg. Lehetséges, hogy fenn van, én ezt nem vitatom, hanem csak azt állítom, hogy 5-10 perc keresés után én mint egy átlagos magyar ember ezt nem tudtam megtalálni, de nyilvánvalóan egy 3000 milliárd forintos hitelszerződés kapcsán nem elvárható, hogy egy ilyen hatástanulmányt önök olyan helyre tegyenek, hogy egy átlagos ember megnézhesse, ha véletlenül kíváncsi rá.

(13.10)

Beszélgettünk persze arról, hogy milyen más energiahordozók, milyen más energiaforrások is vannak. Hatalmas lehetőség van erre. Az előttem szóló Szabó Zsolt nagyon sokakat megnyugtatott arra vonatkozóan, hogy a kormányzatnak igenis szándéka elmenni az alternatív energiaforrások irányába is. Ennek jómagam rendkívüli módon örülök. Ezt is már elmondtam a Házban. Egy olyan településről érkeztem országgyűlési képviselőként, a választókörzetem egy olyan településen van, ahol a geotermikus energia hatalmas lehetőséget jelent mind a távfűtésben, mind pedig az energia további felhasználása kapcsán. Ezt a rejtélyes települést Budapestnek hívják, a III. kerület. Szeretném akkor azt is megtudni, ha már ebben a kérdésben így összejöttünk, hogy vajon lesz-e lehetőség tehát a 3000 milliárdos gigahitel mellett, nem azt mondom, hogy hasonló, de mondjuk, mérhető összegekben akár a békásmegyeri vagy az óbudai panellakásoknak is átállni a geotermikus fűtésekre, vagy lesz-e lehetőség esetleg más panellakótelepeknek is az ilyen rácsatlakozásra. Hiszen ez az, ami valóban változást hozhatna az emberek életében, mindenkinek az életében, aki a fővárosban lakik vagy nagyobb városokban lakik.

Végezetül, már többször hallottam önöktől, de úgy gondolom, rendbe kellene tenni: egy kicsit álságos az az érvelés, amit önök Paks, az emberek felhatalmazása kapcsán mondanak mindig. Azt mondják, hogy az emberektől felhatalmazást kaptak erre, ez a sztenderd szószuk, mindent ezzel öntenek le, ha valamit nem tudnak megértetni az emberekkel, nem tudnak megindokolni, akkor azt mondják, hogy az emberek erre felhatalmazást adtak nekünk, kétharmad és így tovább. Ha igaz lenne ez a torz logika, önöknek sürgősen be kellene fejezniük az elmúltnyócévezést vagy nem tudom, hány évezést, merthogy önök olyan kormányzati tevékenységeket kritizálnak folyamatosan, amelyeket legitim kormányok, az emberek által megválasztott kormányok végeztek. Az önök logikája szerint mind olyan intézkedések ezek, amelyekre az emberektől felhatalmazást kaptak ezek a kormányok.

Értem én a kettős beszéd logikáját, amely úgy működik, hogy egyik esetben ez nem igaz. A szocialista kormányt nyilvánvalóan az emberek nem hatalmazták fel, míg önökre ez igaz, az önök döntéseire felhatalmazást adtak. Csak a logika sajnos fura dolog, ha ez igaz erre, akkor igaz arra is. Tehát mindenképpen el kell dönteni, hogy vagy továbbfolytatják ezt az elmúlt nyolcéves blablát, ami üres és semmi értelme nincs, és leállítják ezt a fajta locsogást arról, hogy az MSZP mit csinált, mit nem csinált, vagy változtatnak és hajlandóak érdemben beszélni az embereknek az őket érintő ügyekről.

Álságos a történet, mert az embereket arról nem kérdezték meg, hogy ezt a hitelt fel szeretnék-e venni. Beszélnek munkahelyekről. Persze, ha így teszik fel a kérdést, hogy olcsó energiát akar-e, mindegyik párt olcsó energiát akar. Mindegyik párt azt szeretné, hogy ne legyen ebben az országban munkanélküliség. De vannak olyan pártok, amelyek nem szeretnék, hogy az oroszoknak eladósodjunk 3000 milliárd forinttal.

Vannak olyan pártok, amelyek nem szeretnék, hogy sosem látott, senki által nem ismert hatástanulmányok nélkül idehozott javaslatokra 3000 milliárdos eladósodást vállaljon a kormány. Mi ezt nem szeretnénk! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 136 2014.09.26. 4:57  135-136

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Ha megengednek egy rövid kitérőt, nagyon örülök, hogy a Csillaghegyi strandról hallhattunk itt a Ház falai között, mert amit Z. Kárpát Dániel képviselőtársam elmondott, az nagyon sok embert érint, hiszen az egyik legszebb strandról van szó egész Magyarországon. Fontosak ezek a sorok.

Most egy másik témáról szeretnék beszélni, arról, hogy a kormányzat Kárpátalján milyen politikát is folytat. A kormány tagjai elég sűrűn megfordulnak mostanában ezen a területen, ami nagyon helyes, hiszen az amúgy is nehéz gazdasági és politikai körülmények között élő magyarságot fontos, hogy ebben a háborús konfliktusban, ami előttünk van, Ukrajna és Oroszország között, támogassák. A súlyos katonai konfliktus okán újra bevezették itt a sorkatonai szolgálatot, rettegésben, félelemben élnek ezek a magyar emberek, magyar családok, hogy mikor viszik el gyermekeiket az orosz határra harcolni. Ebben a helyzetben tehát nagy szükség van támogatásra.

Néhány héttel ezelőtt Balog Zoltán miniszter tett látogatást Nagyberegen, ma pedig Orbán Viktor miniszterelnök a beregszászi Magyar Főiskola tanévnyitó ünnepségén vesz részt, itt tárgyalást folytat a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség képviselőivel is. Ebben a két látogatásban mindenképpen két dolog hasonló: az egyik az, hogy mindketten oktatási intézményben jártak, ez szép dolog; a másik az, hogy mindketten csak az egyik kárpátaljai magyar szervezettel, a KMKSZ-szel találkoztak, illetve találkoznak.

Balog Zoltán Nagyberegen úgy nyilatkozott, hogy: "A kárpátaljai magyarság számára megengedhetetlen" - idézem - "a széthúzás luxusa. Most nem a veszekedés ideje van, hanem az összefogásé, hiszen választások jönnek, ahol a kárpátaljai magyaroknak egy irányban kell szavazniuk...", illetve "gondolkodniuk, hogy erős képviselőjük legyen a kijevi parlamentben."

Teljes mértékben egyetértünk ezekkel a sorokkal, de felmerül többekben a kérdés, hogy akár miniszterként, akár református lelkészként akkor miért nem jár elöl a jó példával, miért nem csinálja azt, amit egyébként mond. Kétnapos kárpátaljai látogatása során miért csak az egyik politikai szervezettel ült le tárgyalni? A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezetői mellett miért nem talált alkalmat - és most a miniszterelnök úr sem - az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséggel történő találkozóra? Miért hiányzik a miniszterelnök úr mai programjából az ukrán parlament jelenlegi egyetlen magyar képviselőjével, Gajdos Istvánnal történő találkozó?

Önmagában nem meglepő ez az egyoldalúság, hiszen a jelenlegi magyar kormány már 2010-ben kiszorította a nemzeti együttműködés rendszeréből az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséget, nemzetbiztonsági kockázatnak tekintve annak vezetőjét, megsértve ezzel azokat a magyarokat, akik ezt a szervezetet vagy akár az egységes kárpátaljai magyarság gondolatát képviselik.

A különböző határon túli régiókban élő magyarok, illetve a határon túli magyar szervezetek az elmúlt négy évben megtapasztalták a Fidesz megosztó politikáját, a jelenlegi kormánynak nem tetsző szervezetek ellehetetlenítését, a támogatásokból való kizárását vagy akár rágalmazását. Ugyanakkor egy határon túli szervezetnek a magyar-magyar kapcsolattartás intézményéből alattomos módon történő kizárása, azt gondolom, példátlan.

A széthúzás luxusa tehát az, amit a magyar kormány Kárpátalján művel. A széthúzás luxusa az, hogy amikor a kárpátaljai magyarok félnek, rettegnek a holnaptól, félnek, rettegnek attól, hogy a háború mikor érinti meg őket, félnek, rettegnek attól, hogy vajon a személyes sorsuk miként alakul, és a magyar kormány ma sem tesz mást, csak a széthúzás luxusát folytatja. Megengedi magának azt, hogy a Kárpátalján működő két magyar szervezetből csak az egyikkel tart fenn kommunikációt. Megengedi magának azt, hogy a másik szervezetet, amelyet korábban rágalmakkal illetett, teljesen negligálja kapcsolatukból.

Csak halkan szeretném megjegyezni ebben a Házban, hogy azok a rágalmak, amelyek Gajdos István személyét érték, a mai napig sem kaptak nyilvánosságot. Ugyan voltak bizottsági ülések, de a Fidesztől megszokott módon minden lényegi tartalmát azoknak titkosították.

Ebből adódóan tehát azt mondjuk, nagyon nagy luxus az, amit a kormány Kárpátalján csinál, és kérjük, hogy az összefogás szükségességét Balog miniszter úr ne csak a tanévnyitón egy beszédben, hanem a valóságban is érzékeltesse, és ehhez igazodjon.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 210 2014.10.13. 1:57  209-212

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Első külföldi útja Pozsonyba vezetett, ahol találkozott a szlovák miniszterelnökkel és a külügyminiszterrel, illetve látogatást tett a Magyar Közösség Pártjánál. Ezt megelőzően azt nyilatkozta, hogy Szlovákia és Magyarország viszonyában számos forró téma van, de annak érdekében, hogy ezeket sikerrel tudjuk megvitatni, ahhoz közös sikertörténeteket kell építeni.

Orbán Viktor az új kormánya megalakulása kapcsán ugyan megígérte, hogy most már ? idézek tőle: ? „az érzékeny kérdések is napirendre kerülhetnek a két ország kapcsolatában”, de egyelőre ennek semmi jele nem volt látható, tegyük hozzá, előtte sem. Navracsics külügyminiszter június 30-án tett látogatást Pozsonyban, a megbeszélések után kijelentette: a mindennapi szlovák-magyar kapcsolatok kitűnően működnek. Ehhez képest miniszter úr Pozsonyban egy szóval sem említette szlovák kollégájának a kettős állampolgárság rendezetlenségét, a nyelvtörvény rendezetlenségét.

Felmerül a kérdés: a magyar kormány minden segítséget megad-e azoknak, akiket szlovák állampolgárságától megfosztottak? Sokak a legnagyobb titokban kénytelenek büszkék lenni életük egyik legfelemelőbb pillanatára. Úgy tudjuk, hogy sem Navracsics Tibor, sem Szijjártó Péter külügyminiszter úr nem hangoztatta aggályait a szlovák állampolgársági törvénnyel, a nyelvtörvénnyel és a szlovák kormány kisebbségeket semmibe vevő politikájával szemben. Úgy gondoljuk, hogy óriási hiba ezeket a rendezetlen problémákat szőnyeg alá söpörni, azért, hogy elmondhassuk: kitűnőek a kapcsolatok. A felvidéki magyarok ezt minden bizonnyal másként látják.

Kérdezem ezért tisztelt miniszter urat, milyen eredményeket hozott külügyminiszter úr első külföldi látogatása. Köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiból, Szávay István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 256 2014.10.13. 14:55  253-260

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem törekszem olcsó népszerűségre, ezt el kell mondjam képviselőtársaimnak, szeretnék néhány dologról beszélni azért az előterjesztés kapcsán. Azt hiszem, nem baj, ha most ezeket áttekintjük.

Először is nézzük az előttünk lévő megállapodást! Ugye, nyilvánvaló mindenkinek, hogy a trianoni döntést követően kialakított magyar-román határ térségében a két külön országba került települések között a mindennapi kapcsolatok fokozatosan elsorvadtak. Ehhez a folyamathoz később jelentősen hozzájárult a század második felében megszigorodó határellenőrzés. Az érintett térségek periférikussá, fejlődésükben korlátozottá váltak, az addig természetes családi, társadalmi, gazdasági kapcsolatok visszafejlődtek.

Romániának az Európai Unióhoz történt csatlakozását követően a határtérségben élőkben egyre fokozódó igény jelent meg, hogy a régi, használaton kívül helyezett utak ismét megépüljenek, illetve igény szerint új közlekedési lehetőségek jöjjenek létre. A két fél korábban kidolgozta a közúti kapcsolatok listáját, mintegy 20 ilyen kapcsolatot vett föl erre a listára. Ezek jelenleg már léteznek, vagy a jövőben várható, hogy megépítésük megkezdődik. A megállapodás elfogadásával a két fél jóváhagyja, hogy a listán rögzített helyen további nemzetközi szerződés kötése nélkül lehessen utat építeni vagy bővíteni. Ehhez elegendő lesz az utak kezelői között megkötött megállapodás a beruházás előkészítéséről és kivitelezéséről. Ezt a célt mindenképpen támogatandónak tartjuk, és az irányt, ahogy a kormány ebben a megállapodást előkészítette.

A megállapodás további célja, hogy a két fél közösen határozza meg a határt átlépő utak forgalmi jellegét, engedélyezett teherbírását, ami lehetővé teszi ezen utak egységes kezelését mindkét oldalról, szabályozza a határ menti településeket érintő tehergépjármű-forgalom mértékét. Azt gondoljuk, helyes, hogy ezt is ilyen gondossággal készítette elő a magyar kormány. A Magyar Szocialista Párt támogatja ezek alapján a törvényjavaslat elfogadását.

Indokaink a következők. Támogatjuk, mert a két ország közötti kapcsolatok fejlődése, bővítése hozzájárul a térség fejlődéséhez, a politikai és a gazdasági kapcsolatok élénküléséhez, a magyar-román és a magyar-magyar kapcsolatok fejlődéséhez. Azt gondoljuk, hogy ez fontos cél, ezt támogatni kell. Támogatjuk, mert megszünteti azt az ésszerűtlen állapotot, ahogy a korábbi testvértelepülések lakóinak akár több tíz kilométert is kelljen utazniuk azért, ha látni szeretnék egymást. Mindenképpen tehát ezért is támogatjuk a törvényjavaslat elfogadását. Úgy gondoljuk, hogy ennek köszönhetően jelentősen nő a határ mentén működő vállalatok versenyképessége, új munkahelyek jönnek létre, és ésszerűvé válik az együttműködés a határ két oldala között. Növekedhet a piac mérete, az itt előállított termékek és szolgáltatások iránti kereslet.

Jelentős előrelépést hozhat az idegenforgalom területén is ez a megállapodás, hiszen a könnyebb megközelíthetőség és az átjárhatóság nyomán ésszerűvé válhat a térség fejlesztésének összehangolása is. Külön pozitívumként szeretném megemlíteni az előterjesztés kapcsán, hogy a magyar-román államhatáron átvezető közúti kapcsolatok kapcsán a román települések nevét magyarul is feltünteti a megállapodás melléklete. Ezt egy korábbi magyar-szlovák megállapodás kapcsán kifogásoltam már, ezt mindenképpen előrelépésként tapasztalom, és üdvözlöm, hogy a kormányzat most így szerepelteti az előterjesztésben. Köszönöm szépen ezúton is.

Azonban néhány szót kell szólni azért a magyar-román kapcsolatoknak azokról az aktuális kérdéseiről, amelyeket ennek az előterjesztésnek nem célja, nem tiszte rendezni. De azt hiszem, a későbbiek során itt, a Ház előtt kell erről beszélni. Az első ilyen dolog a magyar-román közös kormányülések kérdése, amelyet a Magyar Szocialista Párt folyamatosan szorgalmaz.

Hiszen azt gondoljuk, hogy párbeszédre kell törekedni a felek között, hiszen a szomszéd országok közötti párbeszéd az, ami az ott élő nemzettestvéreink számára megteremti annak lehetőségét, hogy a szülőföldön tudjanak boldogulni.

Markó Béla, az RMDSZ korábbi szövetségi elnöke egy előadásban nemrég úgy fogalmazott, most nincsenek ilyen magyar-román kormányközi kapcsolatok. Amíg korábban a magyar-román közös kormányülések sorozata jellemezte ezt az együttműködést, ma a két kormány között gyakorlatilag kommunikáció sincs ? mondja Markó Béla. 2005 és 2008 között összesen négy közös kormányülést tartott az akkori kormány, megszámlálhatatlan együttműködést, megállapodást előkészítve és aláírva, napjainkban pedig csak Orbán Viktor és Traian Băsescu magánvacsorájáról tudnak beszélni a kormányzati kommunikációban.

Azt gondolom, hogy egy magánvacsora meg egy kormányzati együttműködés a két kormány között két különböző jelentőségű dolog. A Fidesz soraiban ebben az időszakban sokan kárhoztatták a kis lépések politikáját, felvetették azt, hogy a közös kormányülések nem elég hatékonyak. Azt azonban így utólag fontos elismerni, hogy azok előkészítése során, illetve a vállalások teljesítése kapcsán mindkét ország teljes államigazgatása a másik országra, illetve a romániai magyarságra és az itt élő magyarságra koncentrált. Ezt a kiemelt figyelmet azóta az itt élő magyaroknak, a romániai magyaroknak sajnos nem sikerült így kivívnia. Az erdélyi magyarok e tekintetben tehát mindenképpen kisebb figyelmet kapnak, mint korábban.

Megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan számunkra, hogy a második Orbán-kormány időszaka alatt a közös kormányüléseket a határon túli magyar szervezetek és az MSZP kifejezett kérése ellenére sem voltak eddig képesek megszervezni és működtetni. Ez annál is inkább érdekes, mert eközben egyébként olyan intézményrendszerek jöttek létre Erdélyben is, amelyek ezt a lehetőséget jobban megnyitnák. Elég csak a csíkszeredai magyar, illetve a gyulai román főkonzulátus megnyitására, az aradi szabadságszobor újbóli felállítására, a Gozsdu-örökség rendezésére, valamint a Sepsiszentgyörgyön és Szegeden megnyitott magyar, illetve román kulturális fiókintézet létesítésére gondolni.

(18.50)

Tehát ha vannak előrelépések ezen a területen, akkor már csak az i-re kellene feltenni a pontot, hogy a kormányzati előkészítése is meglegyen annak, hogy újra ezek a kormányülések létrejöjjenek.

Érdekes kérdés az RMDSZ autonómiatervezete, amelyre a Fidesz-kormány valójában ügyet sem vet. Az autonómiakérdés azért is érdekes, mert bár névleg egyébként valamennyi vagy a legtöbb itteni párt támogatja az RMDSZ autonómiatörekvését, és erről nagyon szép szólamokat is hallunk, de valójában a helyzet az, hogy ebben a kérdésben érdemi reagálás nem történik. Mintha nem vette volna tudomásul a kormányzat, hogy a legnagyobb magyar külhoni érdekvédelmi szervezet elkészített egy autonómiakoncepciót és társadalmi vitára bocsátotta. Nem azt kérjük természetesen, hogy a Fidesz-kormányzat aktivista módon az asztalt verje Bukarestben, de azt igenis szeretnénk, hogy a magyar kormányzat nemzetközi fórumokon a kétoldalú találkozókon reagáljon erre a felvetésre. Ezt mindenképpen fontosnak tartjuk, hiszen egy jelentős múltú, nagy szervezet adekvát érdemi koncepciójáról van szó.

Azzal sem védekezhetnek, hogy Romániában elnökválasztási kampány van, és az ilyen természetű szólások nem tesznek jót a magyar ügynek. Lássuk be ugyanis, hogy nem ez lenne az első eset, hogy a Fidesz-kormányzat a romániai magyar politikai térbe, olyan szituációba avatkozik be, amikor ilyen érzékenységre tekintettel lehetett volna. Sőt, volt arra példa, hogy személyesen Orbán Viktor miniszterelnök úr avatkozott be a román elnökválasztási kampányba. Ha visszaemlékezünk, 2009-ben ? akkor volt egy ilyen elnökválasztási kampány ? úgy fogalmazott a tusványosi táborban, idézem szó szerint: „A második fordulóban én Traian Băsescura szavaznék.” Valóban, a román államfő akkor a második elnöki ciklusát kezdhette el, és lehetséges, hogy nagy szerepe volt abban is, hogy számos magyar szavazót meggyőzött Orbán Viktor.

A harmadik kérdés a magyar konzuli irodák megnyitása ügyében kialakult diplomáciai konfliktus. Erről azért érdemes beszélni, mert igazából egy kicsit azt lehet mondani, hogy példátlan a diplomáciatörténetben ez az intenzitású konfliktus. A magyar diplomácia az ügyben azt sérelmezte, hogy Románia érdemi magyarázat nélkül utasította el a magyar igényt. Ezzel szemben a román külügyminisztérium szerint a döntés okairól egy hónappal korábban egy személyes audiencia keretében tájékoztatták a bukaresti magyar nagykövetet. Tehát arról beszélünk, hogy a román állam a magyar állammal olyan konfliktusba került a konzuli iroda megnyitásának az ügyében, amiben meghazudtolja a magyar kormányt, mondjuk, hogy azzal vádolja, hogy nem mond igazat.

A román fél felveti a kölcsönösség és arányosság elvének az érvényesülését a magyar konzuli iroda megnyitásának a kérdésében, és nem is volt világos e tekintetben, hogy a magyar kormányzatnak pontosan mi is volt az ajánlata, hogy a nagyváradi és marosvásárhelyi két megnyitandó magyar konzuli iroda kapcsán mi az az arányossági elv, amit érvényesíteni szeretett volna. Nem tudjuk, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium miért kommunikált ebben a kérdésben, amit kommunikált, és egy kusza magyarázkodás támadt a két ország között, amely persze ebben a kérdésben is megmérgezte a két ország közötti kapcsolatot.

Folytathatnánk a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyével. Patthelyzet alakult ki ebben a kérdésben is, holott az egyik legfontosabb romániai magyar felsőoktatási intézmény magyar karáról beszélünk. Mint ismeretes, az egyetem szenátusának román többsége 2011-ben elutasította az elfogadott tanügyi törvény kisebbségi vonatkozásainak alkalmazását. Tehát magyarul, egy Romániában meghozott kisebbségi tanügyi szabályozásról van szó, amelyet a szenátus nem vezetett be. A törvény értelmében a magyar tagozatot bizonyos fokú önállóság illette volna meg a tanintézeten belül. A szenátus ezzel szemben viszont egy olyan egyetemi chartát fogad el, amely nem számol ezzel a magyar tagozattal. A chartát az oktatási minisztérium nem hagyta jóvá, annak kiigazítását kérte, az egyetem ennek ellenére nem ismert dokumentum alapján tartotta meg a belső választásokat.

Szeretnék emlékeztetni ebben a Házban arra, hogy ebbe az ügybe bukott bele az Ungureanu-kormány, de az új kormány és a kormányfő személyes közvetítése ellenére sem sikerült a kérdést rendezni. Ebben az ügyben sem láttuk a magyar kormány segítő közreműködését, közvetítő szándékát. A kérdés megoldására van precedens. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem létre tudta hozni az önálló magyar tagozatot, de ez az ügy máig megoldatlan. Nem gondoljuk persze, hogy most ezen szerződés keretén belül kell ezt rendezni, de azt gondoljuk, hogy a magyar-román viszonyok tekintetében olyan fontos kérdésekről van szó, amivel igenis ebben a Házban foglalkozni kell, amelyet nem szabad a szőnyeg alá seperni.

A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyével is folytathatnánk, de garmadával állnak azok az ügyek a magyar-román kapcsolatok viszonylatában, amelyek megoldandók. Itt a kollégium épületét visszaadta, majd visszavette a román állam, a restitúciós bizottság tagjaira pedig börtönbüntetést szabtak ki. Az erdélyi magyar politikusok koncepciós perről, visszaállamosításról és a magyar kisebbségek elleni támadásról beszéltek ennek kapcsán. Azt gondoljuk, hogy itt olyan tisztázatlan helyzet alakult ki, amelyre a magyar kormánynak mindenképpen válaszolnia kellett volna. A bírósági ügy, ami ebből lett: 2012 júniusban a román bíróság nemcsak a visszaszolgáltatást nyilvánította jogtalannak, de a bizottság tagjait is börtönbüntetésre ítélte, mint ahogy ezt már korábban mondtam. Markó Attila államtitkár és Marosán Tamás az Erdélyi Református Egyesület volt jogi tanácsadója, valamint Silviu Clim, a román igazságügyi minisztérium volt tanácsadója 3-3 év letöltendő börtönbüntetést kapott az ügy kapcsán. A magyar református egyházat 1,3 millió lej, tehát mintegy 90 millió forint kártérítés kifizetésére kötelezték. Ezek igenis húsbavágó ügyek. A magyar kormánynak ott kellett volna lenni ebben a kérdésben, ott kellett volna lenni az ártatlanul megvádolt magyar emberek mellett, vagy pedig a mai napig számon kellene kérni azt, hogy mi van az ártatlanul megvádolt és börtönbüntetésre ítélt magyar emberekkel. A romániai magyar közéletben komoly felháborodást váltott ki az ítélet, valamint az is, hogy úgy érezte ez a közösség, hogy magára hagyta a magyar kormányzat.

Tisztelt Ház! Orbán Viktor nemzetinek mondott kormánya semmit nem tesz az erdélyi magyarok jogos igényeinek kiharcolása érdekében, nem is tud semmit tenni, hiszen a magyar-román kapcsolatok mára eljutottak odáig, hogy a két ország között beszélő viszony sincs. A nacionalista politika, a határon túli magyarság megosztására tett kísérlet, a magyar belpolitikai ellentétek exportálása, a meggondolatlan politikai nyilatkozatok zsákutcába vezettek a magyar-román kapcsolatokban is. Az elmúlt hónapok kétoldalú kapcsolatait a több román politikus által csak rongynak nevezett székely zászló ügye, a korábbi magyar nagykövet kiutasítással való fenyegetése, dühös nyilatkozatok, a feszültségkeltés, a román elnök kirohanása és a párbeszéd teljes hiánya jellemezte. Ilyen nemzetközi környezetben kerül sor ennek az egyezménynek a megkötésére.

Tisztelt Ház! Őszintén remélem, hogy ez az egyezmény egy lépcsőfoka annak a politikának, amely a magyar-román politikában a megbékélést, a megoldást jelenti. Őszintén remélem, hogy ezt az egyezményt olyan további egyezmények fogják követni, amelyek ezeket a kérdéseket megoldják. A Magyar Szocialista Párt ennek reményében ezért mind ezt az egyezményt, mind pedig minden későbbi egyezményt, amely az erdélyi magyarok ügyét rendezi, támogatni fogja, és teljes mellszélességgel kiáll mellette.

Köszönöm a szót, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 284 2014.10.13. 4:59  283-284

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Ház! Egy olyan téma van most előttünk, ami sokaknak talán nem tűnik annyira fontosnak, de ha a mélyére hatolunk ennek a kérdésnek, akkor láthatjuk azt, hogy mindannyiunkat érint.

Ne üss el!” szlogennel indított kampányt egy, a III. kerületben működő alapítvány, a Macskaárvaház Alapítvány. Céljuk az, hogy egy kis odafigyeléssel minél kevesebb állat váljon közlekedési baleset áldozatává. Úgy gondoljuk, hogy tarthatatlan az a helyzet, hogy az útjainkat autósok által elütött állatok tetemei szegélyezik. Azt látjuk, hogy ez a probléma ugyanúgy jelen van a városokban, mint a kisebb településeken, illetve a közutakon. Sok helyütt hiányoznak az állatokat távol tartó rácsok, másutt a közvilágítás állapota nem teszi lehetővé, hogy az autósok időben észleljék a pályára tévedő állatokat.

A vadfogó rácsok kihelyezése, az utakon való láthatóság javítása pedig nemcsak az odatévedő állatok számára fontos, hanem a közlekedők számára is, hiszen az elégtelen látási viszonyok már több más balesetet is okoztak. A városokban gyakoriak az elővigyázatlan autósok által okozott állatbalesetek is.

(20.00)

Többen vannak, akik hajlamosak ezt a problémát relativizálni, de gondoljunk bele, a kertvárosi utcákon való elővigyázatlan vezetés nemcsak állatainkat, hanem az utcán játszó gyermekeinket is veszélyezteti. A III. kerület egyik egyéniben megválasztott országgyűlési képviselőjeként rendszeresen kapok bejelentést arról, hogy elővigyázatlan, gyorsan hajtó autósok házi kedvenceket ütnek el, pedig erre az esetre is megoldást jelenthetne például fekvőrendőrök kihelyezése ezeken az útszakaszokon.

Nem elég eléggé hangsúlyozni, hogy azokon a kertvárosi részeken, ahol a kicsatangoló háziállataink nincsenek biztonságban, ott a kint játszó gyermekeink sincsenek biztonságban. Erről szól a „Ne üss el!” kampány. A „Ne üss el!” üzenet népszerűsítésére készült egy autókra kiragasztható matrica ? amennyiben képviselőtársaim igénylik ezt, tőlem beszerezhető a későbbiek során ?, de a jó ügy mellé állt Kiss Norbert hatszoros magyar bajnok autóversenyző, aki mellékesen a tegnapi napon a kamion Európa-bajnokságot is megnyerte, illetve Borsi Gergő televíziós személyiség, ötszörös rali magyar bajnok, Gacsal Balázs jet ski magyar bajnok, valamint több közéleti személyiség is. Tehát látható, hogy olyan személyek is támogatják ezt a mozgalmat, akik inkább az autóhoz, az autóversenyzéshez köthetők, mert ők is úgy látják bizony, hogy az utak állapota, az utak veszélyessége mindenkit ? nem csak állatainkat ? egyformán veszélyeztet.

A rendezvény megnyitóján alkalmam volt elmondani: az állatvédelem kérdése azért is fontos, mert egy környezetére figyelő társadalomban nemcsak az állatoknak, hanem az embereknek is jobb élni. Állatvédőként is, az alapítvány önkénteseként is fontos tapasztalatom, hogy általában az a tapasztalat, hogy az állatok sérelmére elkövetett cselekmények esetében, legyenek ezek bűncselekmények, állatkínzások vagy közlekedési cselekmények, mindig emberre veszélyes cselekmények is állnak. Nincs olyan állatkínzó, aki nem kínoz embert, nincs olyan gyorshajtó, aki nem veszélyezteti gyermekeinket.

Jó példa az alapítvány szemléletére egy másik példa, amit ebben a Házban lehet alkalmam most ismertetni, a III. kerületben indított program magányos emberek és árva kisállatok egymásra találása keretében. Elsősorban idős, egyedülálló emberek mindennapjait szeretnék teljesebbé, boldogabbá, örömtelibbé tenni egy árva állat befogadásával. Azt gondoljuk, hogy ez egy olyan szociális, közösségi kezdeményezés, ami válasz arra a kérdésre is, hogy mit tehetünk abban az esetben, hogyha állat is, ember is magára marad. Az alapítvány segítséget nyújt az állatok gondozásában, és ha szükséges, az átmeneti kórházban tartózkodás esetén biztonságban megőrzi az állatot az idős gazdi gyógyulásáig.

A program kimondott célja, hogy elsőként a magyarországi települések közül Óbudán a következő öt évben egyetlen árva, gondozatlan, egészségügyileg ellenőrizetlen macska se legyen szerető társaság nélkül, olyan ember nélkül, akit egy ilyen állat közelsége is boldoggá tesz.

Nagyon fontos az állatvédelem ügye, hiszen azt gondoljuk, hogy olyan világban, amely megbecsüli a környezetét, embernek is jobb élni. Köszönjük szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP, a Jobbik és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 40 2014.10.14. 15:20  19-104

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! 2013 a csökkenő reálkeresetek, a növekvő adók, a brutális megszorítások, a növekvő államadósság, a gyengülő forint, kapkodó, kiszámíthatatlan gazdaságpolitika éve volt. Az emberektől egyre több pénzt szedtek be, de alig adtak vissza nekik belőle valamit. A költségvetés tehát maga volt az állam pilótajátéka, amelyből csak a piramis csúcsán lévők kaszáltak busásan.

Ez jól látszott az oktatás területén is. Milyen oktatási rendszerre költött az állam, mire költötték önök az emberek pénzét? Működésképtelenre! A köznevelési törvény számtalan módosítás után bizonyítottan nem működő rendszert hozott létre. A KLIK hibát hibára halmozó működése több belső vizsgálatot is eredményezett, amelyből a leginkább elmarasztalót rejtélyes okból titkosították, annak csak egyes részei kaphattak nyilvánosságot. (Gúr Nándor: Gyalázat!) Ma sem tudjuk, milyen hibás működések eredménye az a fejetlenség, amelynek következtében 57 milliárd forinttal több pénzt kellett átcsoportosítani e szervezet működésére. E vizsgálat megállapítása szerint, amely valahogy kiszivárgott, tehát az önök által megrendelt és az önök kormánybiztosa által elvégzett vizsgálat szerint a KLIK ? idézem - „nem költséghatékony”, szó szerint a következőt írja: „óvatos becslésem szerint 2 milliárd forintot kellett volna hatékonyságnöveléssel megtakarítani”. (Tukacs István: Erre tessék válaszolni, államtitkár úr!) Tehát hogy érthető legyen: ahelyett, hogy 57 milliárd forintot költöttek volna pluszban az oktatásra, amit a KLIK működésének önök által szervezett, kaotikus eredménye okozott, ehelyett 2 milliárd forintot lehetett volna megtakarítani az önök által titkosított, de onnan kiszivárgott vizsgálatból idézve. (Gúr Nándor: Skandalum!)

Csak a központi KLIK működését nézve 1642 darab budapesti szerződésből 685 nem rendelkezik iktatási számmal a vizsgálat szerint. Ez a szerződések 41,7 százaléka. Erre a rendszerre költötték önök a pénzt! (Gúr Nándor: Botrány!) Erre a rendszerre költötték önök a magyar emberek pénzét. A közoktatást az államilag irányított rendetlenség jellemzi. Miközben az önök által működtetett intézményrendszer a beérkező levelek 40 százalékát még iktatni sem volt képes, eközben a KLIK belső rendszere küldött egy körlevelet az iskolákba, egy belső szabályt, amelyben az iskolák által használt levelezés címzésében a betűk dőlésszögéről is rendelkezett. Ez nem nagyon fontos, de 7 százalékban határozták meg ezt a dőlésszöget. Tehát hogy az idiotizmust értsük: miközben az önök által működtetett rendszer képtelen volt arra, hogy a beérkező levelek 40 százalékát egy iktatószámmal ellássa, aközben arra van rendelkezés, hogy hány százalékos dőlésszögének kell lennie az iskolákban használt levelek címzésének. Erre költik önök a pénzt! (Gúr Nándor: Ennyire képesek!)

Nagyon lényeges, fontos szabályozás volt, hogy 2014 júniusában kellett dönteni arról, hogy az iskoláknak meg kell változtatni a nevét. Roppant hatékony névváltoztatásokra került sor, általában az iskolák neve elé oda került a település neve, ahol az iskola működött, hiszen nyilvánvalóan minden magyar városban több száz ugyanolyan nevű intézmény működik. Ez látszólag nem kerül pénzbe. Valójában azonban az iskoláknak valamennyi dokumentumát újra kellett készíteni, valamennyi pecsétjét újra kellett készíteni, és nem tudom, mond-e önöknek valamit, gondolom, azért többüknek igen, júniusban azért érettségizni is szokás, május-június időszakban, az intézményeknek több esetben újra kellett nyomniuk az érettségi okmányokat. Ez nem kevés pénzbe került! A kormány erre költi az oktatás forrásait! Szórják a pénzt onnan, ahol nincs!

Ez a rendszer konzerválja a feszültségeket is a rendszerben. A tankötelezettség korhatárát leszállították 16 évre. A leginkább kiszolgáltatott réteget sújtja ez a szabályozás, és arról már többen beszéltek, hogy mennyire megnövekedett az iskolát végzettség nélkül elhagyók száma. Önök olyan diákokat képeznek kötelező jelleggel, akiket 16 éves korban eltávolítanak az iskolából. A magyar adófizetők pénzén ilyen oktatás folyik!

Zavaros ez a rendszer, anyagilag is megnehezíti a képzettség megszerzését, a jogszabályok pontatlan fogalmazása érthetetlen működést eredményez. Jól mutatja ezt a szakképzés rendszere. Ha önök folyamatosan módosítgatják a képzési jegyzékeket, folyamatosan újabb és újabb tervek, koncepciók látnak napvilágot, milliárdokat ölnek a magyar emberek pénzéből olyan tervekre, amelyet aztán senki sem hajt végre.

(13.50)

Ez az önök által működtetett szakképzési rendszer. Olyan szakképzést működtetnek, amiben lecsökkentik a közismereti tárgyak arányát, teszik ezt akkor egyébként, amikor az önök által működtetett intézmények felmérései, illetve a PISA-felmérések azt mutatják, hogy ma egy első szakközépiskolás kompetenciája jóval elmarad egy nyolcadikos gyermek kompetenciáitól. Akkor csökkentik önök a szakképzés közismereti és fejlesztő óraszámát, az ilyen órákat, amikor egyébként egy végzős szakiskolai hallgató az önök mérései szerint sem rendelkezik olyan kompetenciákkal, mint egy átlag nyolcadikos. Erre költik önök a pénzt!

Ez a rendszer önkényes rendszer. Az állam diktatórikus módon beavatkozik az iskolák működésébe. Az igazgatókat kormányhivatalok nevezik ki, de kérdés az, persze, hogy a kormányhivatalok mögött ki súg. Ki sugalmazza azt, hogy kiket kell kinevezni? Püspökladány, Miskolc ? de lehet sorolni a példákat, olyan eseteket, ahol az iskolaigazgatót senki nem támogatta egy titokzatos fideszes forráson kívül, amit megnevezni nem kívánt a döntéshozó.

Olyan példákról beszélünk, ahol olyan pedagógusok, akik jól végezték a munkájukat, akik több évtizede voltak az igazgatói székben, a közösség megbecsült tagjainak számítottak, ezeket az embereket és ezt a közösséget intézték el azzal, hogy valamely Fidesz-kádert ültették a nyakukra. Ebben a Házban az államtitkár úr nem tudta megnevezni azt, hogy Miskolcon ki támogatta egyáltalán az azóta megbukott iskolaigazgatót, mert nem volt olyan tagja a nevelőtestületnek, az alkalmazotti közösségnek, ahonnan szavazatot kapott volna. Erre persze mondják azt, hogy nyilvános a pályázat és a KLIK dönt. De azért azt érezhetik maguk is, ha egy olyan rendszerben, amikor egy igazgatót senki sem támogat, egy lélek nincs az iskolában, aki megismerve a programját, támogatja, akkor hogy lehet kinevezni. Hogy lehet ezt megtenni?!

Önök a magyar emberek pénzéből ilyen rendszert működtetnek. Ez a rendszer kiszámíthatatlan. Jól mutatja ezt, hogy a KLIK három évre visszamenőleg tartozik a pedagógusoknak a bankszámla-vezetési költségekkel. De nem az történt, hogy a pedagógusok ezen jogos igényét felismerték, hogy egy elnézéskéréssel és egy ígérettel megoldanák az ügyet. Egy pécsi pedagógusnak bírósági pert kellett az állammal, a saját munkáltatójával szemben nyerni ahhoz, hogy elismerjék azt, hogy igen, az ő jövedelme folyósításának költsége nem őt terheli. Azért egy kicsit nonszensz az, hogy még fizetünk azért, hogy nekünk fizethessenek. Ez a rendszer avítt. A gimnáziumi helyek radikális csökkentésére, a korai szelekcióra és az új Nemzeti alaptantervre helyezi a hangsúlyt, amelyben azonban semmi nóvum, semmi újdonság nem található. A gondolkodás, a megismerés szabadsága helyett visszatérnek az egyentankönyvek, az önök vágya, az egyenvilág: egyentankönyvvel az egyenpedagógus egyentananyagot tanít.

Az, hogy talán egyik oktatási intézmény, mondjuk, Püspökladányban, egy másik Füzesabonyban, a harmadik pedig az V. kerületben, a negyedik Békásmegyeren található, az, hogy talán, mondjuk, a III. kerületben a Veres Péter Gimnáziumnak olyan speciális oktatási programja van, amely egyedülálló, az nem érdekes, hiszen sokkal fontosabb önöknek az egyenvilág, az egyenszósszal való leöntés, ez az egyenszósz azonban nemcsak szürke, hanem a pedagógusok, a magyar pedagógiai gondolkodás minden pozitív eredményét is lemossa az oktatásról.

Tisztelt Ház! A 2013. évi zárszámadási törvény semmiben sem támasztja alá azokat a kormányzati kijelentéseket, miszerint az oktatásra a kormányzat kiemelt figyelmet fordít. Ez egyszerűen nem igaz. Vannak ugyan többletforrások, ez kétségtelen tény, a többletforrások jórészt olyan pénzek kifizetésére mennek, amelyekre egyébként nem lenne szükség akkor, ha jól működne a rendszer. Elég, ha csak visszautalok arra a több tízmilliárd forintra, ami a KLIK pocsékolására megy. Mondhatjuk azt, hogy ez a forrás az iskoláknak megy, de kérdem én, hogy fordulhat elő az, hogy miközben önök a KLIK számára elképesztő pénzeket folyósítanak, miközben Nemzeti Pedagógus Karba tömörítik az embereket ? nyilván ezt is fizetni kell valahonnan ?, aközben tavaly, tavalyelőtt iskolákat fenyegetett az áramszünet, az áram lekapcsolása, a fűtés lekapcsolása azért, mert sok helyütt a KLIK arra nem volt képes, hogy a számlákat időben befizesse.

Szeretném jelezni, hogy ilyen soha nem volt még a rendszerváltás óta, hogy iskolák a számlákat nem fizetik be, és ezért a hálózatból való kikapcsolás fenyegeti őket. Sorra utasítják el a pedagógusok azon jogos igényét, hogy ha már többletmunkát kénytelen végezni, akkor azért többletforrásokat kapjanak. Ez az önök oktatási rendszere.

A közoktatás központosított szervezetlensége semmiféle sikert nem tud felmutatni, legfeljebb azt, hogy minden korábbinál nagyobb sikerrel pocsékolja a magyar emberek pénzét. Miközben minden korábbinál nagyobb az esélytelenség az oktatásban, minden korábbinál nagyobb a lehetősége mindenkinek, hogy olyan oktatásban részesüljön az országban, ami semmit nem ér, eközben a valóság az, hogy ez még drága is.

A pedagógus-életpályamodell, amit önök fölépítettek, a pedagógusok egy része számára bérnövekedést, mások számára bérfeszültséget okozott. Az életpályamodellben semmilyen módon nincsenek megbecsülve azok a pedagógusok, akik szakvizsgát szereztek, semmilyen módon nincsenek megbecsülve azok a pedagógusok, akik többletmunkát végeznek, miközben bérfeszültség jött létre, hiszen a pedagógus-munkakör mellett dolgozókat, nem pedagógus közalkalmazottakat szinte semmiféle emelésben nem részesítette a rendszer. Nekik nem jutott abból a többletből, amiből a KLIK átláthatatlan vízfeje kapott. Elvontak a kisiskolákból, a nemzeti tehetségprogramból, a határon túli oktatásból, a kultúrából és a Magyar Tudományos Akadémiából.

A kormányzat sikertörténetének tűnik a sport. Miközben azonban 50 milliárd forintot költ sportra a kormányzat, az látható, hogy ez a forrás leginkább a versenysportra, az elitsportokra megy, a tömegsportra azonban alig jut pénz. Az összeg elsöprő többsége olyan új stadionokra épül, ahova senki sem megy be megnézni a magyar sport eseményeit. Üres lelátókat építenek önök, eközben pedig odajut a magyar vidék sportja, hogy több helyen bevetették a sportpályákat, a futballpályákat. Elmentem egy olyan falu mellett, ahol kukorica nőtt a focipályán. Kukorica! (Zaj az MSZP padsoraiban.) Nyilván nem azért, mert önök annyira támogatják a vidék sportját.

A szerencsejátékból való részesedés egyharmaddal csökkent, egyharmadnyi pénzt nem fizetnek be ezek a vállalkozók. Szeretném azért ebben a Házban megkérdezni: vajon az Andy Vajna által fölépítendő fideszes szerencsejáték-mutyi visszaadja-e ezt a pénzt.

Végezetül elmondható, hogy önök a zárszámadás vitájában egy álvilágot építettek föl. A Szocialista Párt az oktatásban történt szemfényvesztés miatt nem támogatja a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 76 2014.10.14. 0:25  19-104

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak röviden. Államtitkár úrnak szeretném mondani, hogy az MSZP-s képviselők nem azért járnak a parlamentbe, mert annak üléseit a televízió közvetíti, hanem azért, mert ez a dolguk. Ha az ember körbenéz ebben a Házban, akkor azt látja, hogy a Zápor utcai péket már régen kirúgták volna az állásából, ha annyira járna be a munkahelyére, mint az önök országgyűlési képviselői. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(16.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 80 2014.10.14. 1:30  19-104

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak néhány szót az oktatás kérdéséről, amiben még azért lehet mit mondani: az a pazarlás, ami a 2013-14-es évet is jellemzi ezen a területen, és ez, azt hiszem, hogy példátlan. Elsőként módosítják önök a tankönyvpiacról szóló törvényt, aminek az a lényege, hogy bármi lehet tankönyv a normális eljáráson kívül is, amit az államtitkár, akkori államtitkár asszony jóváhagy, ezek után kiadnak állami pénzből egy tankönyvcsaládot, az adófizetők, a magyar emberek pénzéből fizetik ezt meg. Ez a tankönyvcsalád gyakorlatilag lehetővé teszi azt, hogy az új tankönyvek leváltsák a régieket, magyarul: a kukába lehet tenni innentől kezdve azokat a tankönyveket, amiket sok milliárd forintért a magyar adófizetők megvásároltak, és az iskolai könyvtárakba kerültek.

Ezek után mi történik? Újabb egy év, megint módosítják a teljes tankönyvpiacot, és újabb tankönyvcsalád jön be, amikor már az előzőt is be lehet tenni az előbb említett kukába. Roppant gazdag az ország, hogyha így tud pazarolni, gondolhatnánk, és gondolhatja ezt mindenki. Visszásságok, amik a tankönyvmutyiban előfordultak, szintén milliárdokba kerültek ennek az államnak.

A 2013-14-es évben, azt lehet mondani, hogy úgy omlasztották önök össze a gyerekek tankönyvellátását, hogy eközben ez még drága is volt. Gratulálok érte! (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 84 2014.10.14. 1:25  19-104

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Igazából Sallai Benedek képviselőtársamnak szeretném mondani a felvetéseire reagálva, hogy a fogyasztási adóterhekben ? ebben egyetértünk ? általában el lehet mondani, hogy a sokat fogyasztóknak kedvez, ezt a rezsicsökkentés kapcsán már elmondtuk, azonban az alapvető élelmiszerek áfája kapcsán ez nem mondható el. Higgyék el nekem, tisztelt Ház, a III. kerületben számos olyan elkeseredett család jött hozzám az elmúlt években is, akik azt kérdezték tőlem, hogy mikor lesz egyszer olyan világ, amikor a hús nemcsak vasárnapi vendég náluk, hanem ezt meg tudják venni. Erre, ha olvassuk a törvényjavaslatot, akkor láthatjuk, hogy akár 2013-ban, akár 2014-ben is lehetett volna módja a kormánynak, lehetett volna módja annak, hogy Európa legmagasabb áfáját az alapvető élelmiszerek tekintetében csökkentik.

A tej, kenyér, hús, tojás magas áfája nemcsak a kisembert, hanem a magyar mezőgazdaságot is egyaránt sújtja. Tévedés azt gondolni, hogy nagyfogyasztókról beszélünk, itt arról beszélünk, hogy egyáltalán fogyasszanak ilyen termékeket, hogy ezeknek a rétegeknek, a békási, óbudai kisembernek, a vidék Magyarországának, millióinak jusson az asztalára ez a termék; arról, hogy ne legyen luxus az, hogyha valaki a tökfőzelék mellé egy kis pörköltet is szeretne enni Magyarországon.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 94 2014.10.14. 13:29  19-104

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! 2013 a csökkenő reálkeresetek, a növekvő adók, a brutális megszorítások, a növekvő államadósság, a gyengülő forint, a kapkodó, kiszámíthatatlan gazdaságpolitika éve volt. Az emberektől egyre több pénzt szedtek be, de alig adtak vissza belőle valamit. Egy picit úgy működött, tisztelt Ház, a kormány, mint valami fordított Robin Hood: a gazdagoknak ad, a szegényektől elvesz.

A költségvetés tehát maga volt az állam pilótajátéka, amelyből csak a piramis csúcsán lévők kaszáltak busásan. Ez jól látszott a nemzetpolitika területén is.

(17.30)

Mielőtt azonban rátérnék ezekre a fejezetekre, szeretném megköszönni a nemzetiségi szószóló termékeny részvételét ebben a vitában. Egy olyan kerületből, egy olyan településről jövök, a III. kerületből, ahol a nemzetiségi önkormányzatoknak, a nemzetiségi egyesületeknek nagyon fontos szerepük van a kerület kulturális és politikai életében, és nemzetpolitikusként is azt gondolom, hogy nem lehet sikeres Magyarország olyan nemzetiségek nélkül, amelyek büszkék, öntudatosak és szervezettek. Ezért azt gondolom, hogy nagyon termékeny volt ebben a vitában a szószóló jelenléte és kiváló észrevételei. Ezt ezúton is szeretném önnek megköszönni.

Ha megnézzük az egyes fejezeteket, akkor azt látjuk a nemzetpolitikában is, hogy kicsit a klasszikus régi magyar mondás szerint a sok bába között a gyermek veszett el. Ezért egy kicsit hosszan lehetne sorolni azokat az előirányzatokat, ahol némi pénz el volt rejtve ezen a területen.

Az első ilyen előirányzat a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fejezete. Nemzetpolitikai tevékenység támogatása cím alatt 3,5 milliárd forint előirányzat mellett körülbelül 5,7 milliárd forint kiadásról ad számot a törvényjavaslat. Érdekes ez a kettősség, ez jól mutatja, hogy tervezési probléma történt, egy elég jelentős tervezési probléma. Tehát inkább többet költsünk, mint kevesebbet, mondhatja itt bárki.

Azt lehet mondani, hogy ezt az előirányzatot növelte a kormányzati tartalék terhére nyújtott többlettámogatás mintegy 1,7 milliárd forint értékben. De mik vannak ebben az előirányzatban? 500 millió forint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára, 200 millió forint az erdélyi magyar középiskolai oktatási intézmények fejlesztésére, 140 millió forint a Nagyberegi Református Líceum építési munkálatainak befejezésére, 100 millió forint a határon túli magyar cserkészszövetségek kapacitásfejlesztésére, 365 millió forint a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt programjainak megvalósítására és 418 millió forint az Erdélyi Református Egyházkerület és a Sapientia Magyar Tudományegyetem támogatására.

Felvetődhet azért az a kérdés, hogy a Bethlen Gábor Alap támogatásai mellett indokolt-e egyáltalán, hogy a minisztérium ilyen előirányzatot fenntartson, és az indokolt-e, hogy rendkívüli kormányzati tartalék terhére növeljék ezeket a pénzeket. Azért merül fel ez a kérdés, mert minden olyan átláthatatlanság, amely nem tisztázott intézményrendszerbe vezeti be a központi forrásokat, egyúttal lehetőséget teremt a visszaélésre, és lehetőséget teremt arra is, hogy ezek a pénzek kézen-közön eltűnjenek.

A Szocialista Párt azt gondolja, hogy helyesebb lenne az, hogy ha már a Bethlen Gábor Alap támogatási rendszere egyébként képes arra, hogy ezeket a pénzeket felhasználja, akkor annak terhére történjenek meg ezek a kifizetések. Hiányzott a transzparencia, az átláthatóság tehát ebben az intézményrendszerben.

Nézzünk egy újabb fejezetet, a Miniszterelnökség fejezetét! Ebben rögtön az első a Nemzetstratégiai Kutatóintézet. Ez egy roppant érdekes kutatóintézet. Hatalmas támadások kereszttüzébe került az intézet a megalapítása pillanatában. Amikor én a parlamenti mandátumomat átvettem ebben az évben, akkor ennek a kutatóintézetnek még honlapja sem volt. Én a tudomány világából is jöttem egy kicsit. Elég fura az, hogy egy kutatóintézet, amely elvben 1,3 milliárd magyar forintból működik, nem rendelkezett ekkor még honlappal, majd’ egy éve működött, de ilyen neki nem volt.

Amikor megkérdeztük a bizottsági ülésen, hogy vajon miként jutnak el az ilyen drágán megvásárolt kutatások a határon túli magyarokhoz vagy egyáltalán bárkihez, akik szeretnének a közpénzből végzett kutatásokhoz hozzájutni, akkor az volt a válasza Szász Jenőnek, ezen kutatóintézet igazgatójának, hogy hát a dolog természete olyan, hogy szájhagyomány nyomán terjednek ezek a kutatások, és nem kell ide honlap.

Bármennyire is hegyeztem a fülemet az elmúlt évek során a békásmegyeri HÉV aluljárójában, bárhányszor is vettem részt az óbudai emberek közösségeiben, amikor meghívtak engem tanácskozni, még senki nem mutatott nekem egy ilyen szájhagyomány nyomán terjedő dokumentációt, amely egyébként csak azért nem került 1,3 milliárd forintjába az adófizetőknek, mert a kutatóintézet még arra is képtelen volt, hogy a számolatlan magyar forintot elköltse. (Szávay István: Több száz millió forint, 300-400 millió.)

Elég érdekes az, gondoljanak bele, hogy van egy olyan kutatóintézet, amely annyira inkompetens, hogy még ilyen feltételek mellett se tud pénzt költeni, de az inkompetencia ebben az esetben viszont szerencse, hiszen bármennyire is adott volna a kormányzat pénzt a nem létező kutatásokra, egy nem létező kutatóintézetre, de hála a jó istennek, Szász Jenő e téren mutatott alkalmatlansága okán nem volt módja elkölteni, és így a magyar adófizetőknek némi pénzét azért sikerült megspórolni. Már csak a többi a kérdés, amit eleve nem kellett volna odaadni ilyen tisztázatlan körülmények között.

Magával a kutatóintézet alapításával kapcsolatos feladatra előbb 100 millió forintot költöttek el. Nyilván roppant drága lehet. Annak, hogy kutatóintézetet alapítunk, olyan sok minden költsége van, ha belegondolok, hogy 100 millió simán eljön erre. Ha most jobban belegondolok, mégse tudok mondani ilyen költséget, hogy mi került ebben 100 millió forintba, de hát biztos annyira érdekes volt ez a kutatóintézet, amely alapítás után fél évvel még honlappal sem rendelkezett, hogy feltétlenül szükség volt ezt a 100 millió forintot más tevékenységekre elkölteni.

A működtetésre 1,3 milliárd forintot irányoztak elő. Ha az önök által fölöslegesen felépített stadionok árához viszonyítjuk, akkor ez valóban nem nagy pénz, de szerintem azért ebből a forrásból roppant sok szegény sorban élő magyar embernek a sorsát lehetne könnyíteni abból a négymillióból, ami a szegénységi küszöb alatt él ebben az országban az önök tevékenységének köszönhetően. Már említettem önöknek, hogy a teljesítés minden esetben elmaradt a módosított előirányzattól. Megbeszéltük, hogy ez ebben az esetben szerencse.

2013-ban a kormányhatározat túlzott hiány eljárás megszüntetése érdekében a szükséges forrásokat a kutatóintézetből is elő kívánta teremteni, és mintegy 460 millió forint dologi kiadás zárolását rendelte el. Erre utaltam akkor, amikor azt mondtuk, hogy hála a jó istennek, hogy azért minden pénzt az akkor még nem létező kutatóintézet nem tudott elkölteni, „csak” durván 850 millió forintba került az akkor még nem létező kutatóintézet a magyar adófizetőknek.

Hogy mennyire abszurd a szituáció, hogy ezt át lehessen érezni, például december 31-ére a kutatói létszám feltöltése érte el az 56 százalékot. Itt nem arról beszélünk, hogy több ezer felkészült kutatót kellett alkalmazni, akik nemzetpolitikai színtéren új kutatásokat tudnak létrehozni, hiszen ennyi nyilván nem lenne. Száz darab kutatóból sikerült 56-ot december 31-ig alkalmazni. Ezt azért ne érezzük nagy sikernek, egyértelmű pazarlásnak tartjuk, és egyértelmű pazarlásnak tartjuk azt, hogy ilyen jelentős mennyiségű kormányzati forrás ebbe a kutatóintézetbe belement. Semmiféle ésszerű oka nincs ennek, semmiféle ésszerű tevékenységet ez az intézet nem végzett.

2012. december 11-i hatállyal hozzák létre Szász Jenő intézetét. Az alapító okirata nagyon sok mindent elárul. Azt mondja, hogy a miniszterelnök irányítása alatt működő központi hivatal, alkalmazottai pedig fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek, akiknek a legmagasabb fokú titkosszolgálati átvilágításon kell átesniük. Ez azért jó egyébként, megjegyzem, mert azt már biztosan el lehet mondani, hogy a Fradi-stadionokba minden további nélkül be tudnak lépni ezek a személyek, amit szintén önök hatalmas kormányzati pénzek felhasználásával modernizáltak úgy, hogy épeszű szurkoló nem tudja betenni a lábát az átvilágító rendszer használatával, de a kutatóintézet munkatársai be tudják tenni a lábukat. Ugyan nem tudom, hogy miért kell a Nemzetstratégiai Kutatóintézetben ilyen fokú redundancia, ilyen fokú pazarlás, de hát biztos önök tudják.

Deklarált célja a kutatóintézetnek a magyarság kiemelkedő szellemi, kulturális és tudományos ered­ményeinek, hagyományainak, valamint társadalmi-gazdasági helyzetének elemzése, kutatása, koordinációja. Kérdés, hogy ez a rendkívül drágán működő intézet vajon alkalmas-e erre.

Már az alapítás pillanatában problémát, gondot és feszültséget okozott Szász Jenő úr kinevezése, aki a Magyar Polgári Párt korábbi elnökeként biztosan nem alkalmas arra, hogy az erdélyi magyarság nemzeti egységét fémjelezze. Itt nem arról van szó, hogy probléma lenne Szász Jenő úr politikai elkötelezettsége, de szerintem joggal elvárható, és ez a Magyar Szocialista Párt szerint is joggal elvárható, hogy egy nemzeti egység intézményrendszerének részeként lévő nemzeti kutatóintézet élére olyan hatalmas tudományos ismerettel, tapasztalattal és múlttal rendelkező személyt nevezzenek ki, aki személyében is a magyarság egységének, nemzetünk egységének a kialakítására, megjelenítésére alkalmas; Szász Jenő úr korábbi politikai tevékenysége miatt biztos, hogy erre nem, sajnos nem.

(17.40)

Többen azt mondták, hogy egy politikai komisszár került kinevezésre. Már ez a megbélyegzés is jól mutatja azt, hogy a határon túli közéletben mekkora az elfogadottsága vagy annak hiánya a Nemzetstratégiai Intézetnek és annak vezetőjének.

Már az alapítás pillanatában hatalmas viták voltak, hiszen az intézet vezetőjének bemutatkozása is szerencsétlenre sikerült, és ezt a bemutatkozást Kelemen Hunor úr is több alkalommal ? mondjuk úgy, hogy ? negatívan minősítette. Az elmúlt közel két évben ez a kutatóintézet gyakorlatilag szinte fantomintézetként működött, elmondható, hogy semmiféle Kárpát-medencei kutatóintézettel és kutatásokkal nem tart fenn értelmes kapcsolatot, a beharangozott projektjei elég középszerűek, csendben feledésbe merültek, a munkatársai között pedig elvétve sem találni olyan szakembereket, akikről beszéltünk, akik magasan kvalifikált, ezen a területen mozgó emberek lennének. Vannak olyanok, akik igen, de ez az intézmény munkatársainak a többségére biztosan nem igaz.

Sokat mond az intézet beszámolója is, amely szerint külföldi kiküldetésekre, reklámkiadásokra, reprezentációra 37 milliót, üdülési hozzájárulásra 4,3 milliót, míg könyvek beszerzésére csupán 42 ezer forintot költöttek. 42 ezer forintot! Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim érzik, hogy van egy kutatóintézet, amelyik összegyűjti a tudományos élet ismereteit nemzetstratégiai értelemben, ezt feldolgozza és kiadja szájhagyomány nyomán, ugye, mert a magyar tudományos kutatásnak az az alapvetése, hogy szájhagyomány nyomán adunk ki ilyeneket, és ennek a kutatóintézetnek 42 ezer forintra van szüksége, hogy könyvet vásároljon. Ha én pozitív akarok lenni a kutatóintézettel kapcsolatban, azt tudom mondani önöknek, hogy bizonyára akkora elmék dolgoznak itt, hogy semmire nincs szükségük, csak egy kis magányra, hogy üdüljenek, 4,3 millió forintból elvonultan elmélkedjenek a nemzetstratégia mindennapjairól, és 37 millió forintért reprezentáljanak. Ez a közpénzek felhasználása a Nemzetstratégiai Kutatóintézetben.

Azonban nem szeretnék önökkel igazságtalan lenni, tisztelt Ház. Szeretnék bejelenteni ezen a fórumon egy hatalmas előretörést, amely azt gondolom, hogy nagy büszkeségre adhat okot: van honlapja az intézetnek.

Innen szeretném majd folytatni a továbbiakban. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 100 2014.10.14. 3:07  19-104

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A Bethlen Gábor Alapról alig esett szó, és ez nagyon fontos része a nemzetpolitikai intézményrendszernek. Ennek az előttünk álló törvényjavaslatnak van egy fontos hibája e tekintetben is. A törvényjavaslat szöveges része nem a főkötetben lévő számokat követi, oda a Bethlen Gábor Alap 2013-as szakmai beszámolóját másolták be egy egyszerű Ctrl+C, Ctrl+V használatával. Ebből az következik, hogy az egyes előirányzatok esetében csak találgatni lehet, hogy mi is van benne a törvényjavaslatban.

Maga az előirányzat, az alap előirányzata mintegy 600 millió forintos keret terhére hirdetett meg nyilvános pályázati eljárást, azonban mintegy 7,9 milliárd forintos pénz van ebben az alapban. Azt lehet mondani tehát, hogy a nyilvános pályázati eljárásban az alap pénzének mintegy 3,9 százalékát osztják szét. Az MSZP ezért úgy gondolja, hogy ez nem megfelelő arány.

Kifogásolható, hogy nem szolgálja az alap átláthatóságát az, hogy a döntés-előkészítésben és a döntéshozatalban nem vehet részt helyzet- és terepismerettel rendelkező külhoni magyar szakértő, illetve a MÁÉRT munkájában részt vevő személy, ami az alap szakmai működését mindenképpen megkérdőjelezi.

Hatalmas probléma, amit már jeleztünk is több alkalommal, az oktatási, nevelési, valamint a tankönyv- és taneszköz-támogatások csökkentése a nemzetpolitikai intézményrendszerben. 2013-ban 22 400, most 17 200 forint ez a támogatás. Megjegyzem, hogy a korábbi kormányok alatt, az MSZP kormányzatai alatt ez a támogatás ennyi volt. Nem volt példa arra, hogy ez nem került szétosztásra.

Hasonlóan jelentős probléma lehet a külhoni magyar kisiskolások évének a projektjei 2013-ban. Itt érdekes, hogy a 95 milliós keretösszegből 72 millió forintot, nem értjük, hogy miért, Magyarországon, az Erzsébet Szállodák, Táborok és Vendégházak Kft. működésére költöttek el. Miért nem lehetett másokat is bevonni a projekt elkészítésébe?

Hasonlóan több problémát felvetettünk a Bethlen Gábor Alap minden működési aspektusával kapcsolatban, mert elmondhatjuk azt, hogy a tényleges támogatási gyakorlat nem az, ami a zárszámadásban, és nem az, ami az önök kommunikációjában szerepel. A tényleges támogatási gyakorlata önöknek az, hogy a külhoni magyar közösségekben az önöknek jól fekvő, az önökkel kommunikáló, a Fideszhez közel álló szervezetek kizárólagos támogatása folyik, és ezt az alapot is arra használják, hogy azokat a szervezeteket jutalmazzák önök, amelyek önökkel kapcsolatban vannak. Akik pedig nem, akik önálló politikát szeretnének folytatni, akiknek az a bűnük, hogy önöktől független álláspontjuk is van (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), azok pedig nem kapnak.

Köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 120 2014.10.14. 3:47  119-120

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Hallássérültek Sportszövetsége azzal a kéréssel fordult a Magyar Olimpiai Bizottsághoz, hogy fizessen állami jutalmakat a 17. siket sakkolimpia magyar hősei számára. Ezt a kérést azonban a Magyar Olimpiai Bizottság nem teljesítette. Nem teljesítette azért, mert nem teljesíthette a jelenleg hatályban lévő kormányrendelet alapján, amelyet 2013-ban alkotott meg a kormányzat.

E jogszabály azt mondja, hogy állami jutalom csak akkor nyújtható, ha olyan versenyen szerepel egy sportoló, amelyen, ha nem nemzetközi kvalifikációs rendszer szerint szervezik ? a siket sakkolimpia ilyen ?, akkor legalább 40 állam vesz részt. Általános szabály pedig, hogy legalább három földrész államai vegyenek részt ezen. A 17. siket sakkolimpián azonban 18 állam vett részt Európából és Ázsiából. Jól látható tehát, hogy ez a nívós, egyetlen siket sakkolimpia eleve is képtelen arra, hogy teljesítse a jogszabályban előírtakat.

Hiába tehát a magyar siker, hiába a siket sakkozók, hazánk e sportoló hőseinek a helytállása, az állami díjazás elmaradt. Matuska Miklós úr, sakkszakági koordinátor hiába kérte Szabó Bence főtitkár úr segítségét, a visszás jogszabályok miatt semmi sem történt.

Azt gondolom, a megoldás a rendelet módosítása. Lehetővé kell tenni, hogy a siket sakkozók és minden sikeres sportoló kaphasson támogatást azért, amit tesz, azért, amit elér. Mondanom sem kell, hogy azok a sportolók, akik valamilyen fogyatékossággal küzdenek, milyen emberfeletti erővel küzdenek nap mint nap azért, hogy hazánk jó hírét az egész világon elvigyék. Olyan emberekről van szó, akik tudják, hogy mindennap helyt kell állni egy olyan világban, ahol az esélyegyenlőség, a tolerancia nagyon ritka. Nemcsak a siket sakkozókra igaz ez, hanem mindenkire, akik meg akarják mutatni azt, hogy joggal lehet rájuk egy egész nemzet büszke teljesítményük alapján.

Tisztelt Ház! Mondhatnánk azt, hogy az objektív szabályok alapján nem jár jutalom a siket sakkozóknak, hiszen mindenkit nem lehet támogatni. De kérdem én, vajon megfelelők-e ezek a szabályok. Egyet lehet-e érteni azzal, hogy a siket sakkolimpián sikeres magyar sportolókat kizárjuk a támogatásból? Ilyen alapon bármilyen számot mondhatnánk. Maradjon ki a vízilabda a támogatásból, mert van olyan földrész, ahol nem űzik ezt a sportot? A kajak-kenu sportot vegyük ki a támogatásból, mert vannak országok, ahol nincs ilyen sport? Ez sem lenne helyes.

Tisztelt Ház! 2012. szeptember 27. és október 2. között Kazahsztánban 27 ország részvételével rendezték a siketek egyéni sakkvilágbajnokságát, ahol Frink Ferenc ezüstérmet szerzett. Újabb magyar siker, újabb magyar érem, hazánknak újabb dicsőség. Frink Ferenc világbajnokságon való részvételét fele részben saját maga, fele részben a Magyar Hallássérültek Sportszövetsége fizette. Méltányosnak találják-e, hogy ezért a dicsőséges eredményért a jogszabályok alapján semmiféle támogatást nem kaphat? Én nem. Köszönöm szépen a szót. (Demeter Márta tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 201-203 2014.10.20. 1:52  200-209

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Igen.

ELNÖK: Öné a szó, parancsoljon!

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A nyár folyamán írásbeli kérdéssel fordultam Matolcsy jegybankelnök úrhoz, amelyben azt firtattam, igaz-e, hogy a jegybank külföldi irodákat nyit New Yorkban, Párizsban, Hamburgban, Rómában, Buenos Airesben és Bejrútban. Válaszként azt kaptam, hogy a hír igaz, az irodák fő feladata a kapcsolattartás, az adott ország gazdasági folyamatainak figyelemmel kísérése, kutatás és monetáris elemző tevékenység. Azóta bombaként robbant a hír, hogy miközben közpénzből felesleges külföldi irodák nyitnak meg a jegybanknál, bezár hazánk észt és ciprusi nagykövetsége, anyagi okokra hivatkozva.

Tisztelt Ház! Az előző héten, amikor kérdést kapott Matolcsy úr a szocialista frakciótól, folyamatosan azt hangoztatta: a Magyar Nemzeti Bank legfontosabb célja a magyar monetáris politika biztosítása. Felmerül a kérdés, miként biztosítja a magyar monetáris politikát az újabb államcsőd felé masírozó Argentína fővárosában nyitandó külföldi iroda. Talán az a szerepe, hogy ne érje a kormányt váratlanul, ha ez Magyarországon is bekövetkezik? És Bejrútban mi dolga lesz a drágán fenntartott intézménynek? Az eddig is méltán híres és elképesztő volumenű, nagy jelentőségű magyar-libanoni jegybanki kapcsolatok továbbfejlesztése a cél? Vagy esetleg jók a strandok? Első látásra érthetetlen Hamburg is, tekintettel arra, hogy az Európai Központi Bank, valamint a legjelentősebb német cégek központja Frankfurtban van. Talán elnézték a címet?

Tisztelt Ház! Kérdésem a következő: újabb pazarlás a Magyar Nemzeti Banknál? Mi célt szolgálnak a megnyitandó külföldi irodák? Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 207 2014.10.20. 1:03  200-209

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hát, számítottam hasonló válaszra. Ezért megnéztem azt, hogy korábban, amikor a jegybanknak valóban voltak külföldi irodái, mi volt a jegybank feladata. Arra jutottam, hogy jelenleg a jegybank töredékét végzi el azoknak a feladatoknak, mint amikor a külföldi irodákat fenntartotta. És pontosan azért zárta be korábban a jegybank ezeket a külföldi irodákat, mert ezeket a feladatokat már az Eximbank, illetve az Államadósság Kezelő Központ látja el.

Tehát amíg korábban az volt a helyzet, hogy akár a külkereskedelemben, akár pedig az államadósság kapcsán voltak a jegybanknak külföldi tevékenységei, amikor az Eximbank 1994-ben, illetve az Államadósság Kezelő Központ létrehozása sorra került, akkor ezek a feladatok megszűntek. Jelen pillanat tehát vagy monetáris, vagy pedig a pénzügyi szektort felügyelő szerepe van a jegybanknak. Kérdezem, mind a monetáris, mind a pénzügyi szektor felügyelete kapcsán mi célt szolgálnak ezek az irodák.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 257 2014.10.20. 1:34  242-260

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem szeretnék senkit ismételni, azonban mindenképpen fontosnak tartom elmondani, hogy ennek a jogszabályelődjeként a hazai fuvarozókra Európa egyik legdrágább útdíját vetette ki a kormány, tehát egy olyan sarcot, amelyet most részlegesen visszavesz. Ez a sarc több millió forint sarc, ezt fogja a kormány most visszavenni.

Azonban, hogy pozitívat is mondjak, azt gondolom, nem baj, hogy ez a jogszabály itt van előttünk. Az a baj, hogy számos más kormányzati hibát nem ismer el a második vagy harmadik Orbán-kormány. Nem az a baj, hogy ez itt van, hiszen végre van egy olyan minisztérium, amely belátta, hogy az általa üzemeltetett rendszer hasonló hibákkal bír, amit az ellenzék, az MSZP is elmondott. Az a baj, hogy számos más ilyen kritikánk miatt ebből önök eddig nem vontak le hasonló konzekvenciát.

Ezért biztatom önöket arra, hogy minden olyan korábbi rossz gyakorlatukat változtassák meg ezen a területen és akár más területen is, minden hibát nyugodtan hozzanak ide, mert szerintem abban konszenzus van ebben a Házban, hogy ha az önök korábbi, rossz gyakorlatait kijavítják, akkor ezt mindenképpen támogatni fogjuk, ahogy támogatjuk most is ezt az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 303 2014.10.20. 1:35  274-321

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Csak röviden arról szeretnék beszélni, amit Bárándy képviselő úr elkezdett, hogy a Btk.-t furkósbotként alkalmazva mennyire jutunk arra a megoldásra, amit várunk tőle. Ugyanakkor azt is gondolom magam is, hogy a társadalomnak egyértelmű jelzést kell adni arra vonatkozóan, hogy a Ház elutasítja az ilyen bűncselekményeket. Éppen ezért magam támogatom ezt az előterjesztést.

Viszont kérem arra a többséget, a Fidesz-frakciót, hogy változtassa meg azt a most is érvényben lévő rendszert, ami 2012 óta létezik, amely szerint gyermekvédelmi felelősöket nem kötelező az iskolákban alkalmazni. Az iskolákban korábban ez kötelező volt, most nem az. A feladat maga kötelező, ezt elláthatja az iskola igazgatója, illetve pedagógust foglalkoztathatnak erre. A KLIK gyakorlata az egyébként, hogy erre külön forrást nem biztosít, vagy szerelemből látja el egy pedagógus ezt a feladatot, hogy észlelni tudják az adott intézményben azokat a bűncselekményeket is, amiről az előterjesztés beszél, vagy pedig senki nem látja el ezt most az iskolákban.

Szeretném kérni önöket tehát, úgyis a költségvetés lesz előttünk néhány héten belül, hogy gondoljanak majd arra, amikor ezt a költségvetést elfogadják, hogy építsék vissza az intézményekben a gyermekvédelmi felelősöket. Ebben az esetben ezzel a jogszabállyal együtt, amit most alkot meg a Ház, a gyermekvédelmi intézményrendszer megerősítésével el lehet érni azokat a célokat, amelyekkel itt mindenki egyetért. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 315 2014.10.20. 2:01  274-321

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, a szót. Igazából nagyon fura helyzetben vagyunk így, mert roppant könnyű számunkra minden kritikát megfogalmazni az ellátórendszer munkatársai felé, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a szociális ellátórendszer problémái a gyermekvédelmi területen is besűrűsödnek. Ezért értek egyet mindenkivel, aki arról beszél, hogy ez egy komplex kérdés, ez nem büntetőjogi kérdés. Ennek kapcsán senki nem beszélt arról ? és ezelőtt sem beszélt senki arról ?, hogy a szociális szférában elmaradt a bérrendezés. Senki nem beszélt arról, hogy a gyermekvédelmi felelősök lába alól hogy húzták ki a szőnyeget.

Ez azért nagyon lényeges, mert a végeken dolgozó szakemberek lehetetlen helyzetben próbálnak helytállni, és amikor azt mondják tisztelt képviselőtársaim, hogy gyakran előfordul, hogy tehetetlen pedagógusok lehetetlen szituációkat asszisztálnak végig, nagyon sok esetben azért van ez, mert a túlterhelt szakemberek, azok, akik maguk is szociális krízishelyzetben kénytelenek élni, azok a szakemberek, akik egyébként szerelemből látják el a gyermekvédelmi felelősi munkakört, mert az állam nem biztosít számukra forrásokat, ilyen munkakörnyezetben vannak.

Nem lehet elmenni emellett. Ha arról beszélünk, hogy meg kell erősíteni a gyermekvédelmi intézményrendszert, ebben mindenki egyetért, ha arról beszélünk, hogy a büntetőjogi törvény módosítása csak az egyik eszköz, de számos másik van, akkor ebben a Házban ki kell mondani, hogy amíg nem történik meg a végeken dolgozók helyzetének javítása, addig pusztán ettől a jogszabálytól senki ne várjon semmit. Kérem, hogy ez ezzel az előttünk álló költségvetési törvénnyel is majd történjen meg. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 349 2014.10.20. 9:34  322-351

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából én egy kicsit megértem az előterjesztőt és Schiffer meg Staudt képviselőtársaimtól egy kicsit meg is védeném. Én egyéni képviselőként megértem azt, hogyha olyan előterjesztéseket tesz bármelyik országgyűlési képviselő ebben a Házban, amely a saját választókörzetét érinti. Én magam Óbuda képviselőjeként az 1-es villamos meghosszabbítását, a gázgyári lakótelep felújítását és a Hajógyári-sziget felújítását javasoltam, ezért én bárkit meg tudok érteni, akik hozzám hasonlóan választókörzetet képviselnek és a választókörzet problémáira reflektálnak.

Ezzel a javaslattal meggyőződésem szerint nem ez a probléma, hanem az, hogy túlterjeszkedik ezen. Túlterjeszkedik ezen a helyzeten, mert olyan kérdéseket is érint, amelyek túlmutatnak az Avas problémáján, és ezekre a kérdésekre megítélésem szerint nem ad megnyugtató választ. Az, hogy egy egyéni képviselőnek kötelezettsége is a választókörzet képviselete, az alól nem menti fel, hogy a jogalkotás szakszerűségét is be kell tartania. Azért kell betartania, mert nem véletlenül ír a jogalkotásról szóló törvény olyan feltételeket, amelyek arról szólnak, hogy például hatástanulmánnyal kell rendelkezni. Ez egyéni javaslat kapcsán nyilván nem feltétel, ám ez a jogszabály mégsem véletlenül írja elő ezeket a dolgokat, ugyanis ebben az esetben jól látható, hogy amennyiben ilyen hatástanulmányok vannak, akkor képviselőtársaim egy sor kérdésére nem került volna sor. Nem került volna sor olyan kérdésekre, amelyek arról szóltak, hogy vajon egyéb területeken milyen hatással lesz ez a jogszabályváltozás. Nem került volna sor olyan kérdésekre, hogy vajon a bankokkal kapcsolatban mit fog ez jelenteni. Nem került volna sor olyan kérdésekre, ami a hitelező személyével kapcsolatos alaptörvényi problémákat feszeget. Ezeket mind-mind meg lehetett volna oldani akkor, ha az előterjesztő ezzel a körültekintéssel bír. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen hibája ennek a törvényjavaslatnak.

Hibája a törvényjavaslatnak az, hogy ha egy kicsit túlterjeszkedünk ezen és megnézzük, hogy mire is lő valójában ez a törvényjavaslat az Avas-lakótelep problémáin kívül, akkor láthatjuk, hogy a díjhátralékosok kérdéseinek a rendezése kerül fókuszba, hiszen ennek a kérdése is szóba kerül, és bizony a díjhátralékosok helyzetének a rendezését is meg fogja változtatni ez a törvényjavaslat.

Ha pedig idejutunk, akkor jól látszik, hogy maga az irány is téves. Ahelyett, hogy arról beszélnénk, hogy vajon hogy oldhatnánk meg azt a szociális krízist, amely a díjhátralékosok nagyszámú és egyre nagyobb számú gyarapodását mutatja, arról beszélünk, hogy hogyan tudunk embereket kitenni az ingatlanjukból és hogyan tudunk velük így elbánni. Az a helyzet, hogy általános érvényű tapasztalat, hogy azok az emberek, akiknek köztartozásuk, lakbértartozásuk vagy díjhátralékaik vannak, nagyon ritka az, amikor ez csak egyik szolgáltató felé áll fenn. Nagyon ritka az, amikor arról van szó, hogy valaki az önkormányzatnak tartozik több százezer forinttal, de egyébként a közműszolgáltatóknak nem. Ez egy komplex probléma, általában akinek valamiféle köztartozása van, annak hatalmas díjhátraléka is van a legtöbb szolgáltató felé.

Engem egyéni országgyűlési képviselőként gyakran keresnek meg mind a békásmegyeri, mind az óbudai lakótelepen hasonló problémával, tehát azt tudom mondani, hogy átérzem az önök helyzetét és az ön helyzetét is, hiszen nap mint nap ütközünk ebbe a helyzetbe, de nem mindig a társasház oldaláról, amikor arról panaszkodik több lakó, hogy az érintett társasházban sokan vannak, akik nem fizetik a lakbért, nem fizetik a közüzemi számlákat és ezt ráterhelik a közösségre, hanem a másik oldalról nagyon sokan keresnek meg bennünket azzal, hogy egész egyszerűen olyan szociális krízishelyzetbe kerültek, amikor már nem tudják tovább fizetni ezeket a terheket. Olyan szociális krízishelyzetbe kerültek, hogy nem tudják tovább fizetni a számláikat, és minden hónapban eldöntik, hogy éppen melyik számlát egyenlítik. ki. Olyan becsületes és tisztességes munkában megőszült emberekről van szó, akiket vagy hirtelen szociális krízis ért, elbocsátottak az állásukból, vagy pedig nem tudnak kijönni abból a szűkös nyugdíjból, amit kapnak. Ezeknek az embereknek a problémáját ez a megoldás csak súlyosbítja. Súlyosbítja azért, mert olyan generálszósszal önti le a díjhátralékosokat, amivel a helyzetük csak a kárukra tud rendeződni.

Persze, voltak jó gyakorlatok. 2010-ig a fővárosban olyan rendszer működött, amikor a fővárosi közműcégek és az önkormányzatok, a Fővárosi Önkormányzat közösen működött együtt a díjhátralékosok helyzetének rendezésére. Úgy működött ez a program, hogy a fővárosi közműcégek egymással is kapcsolatban voltak, a Fővárosi Önkormányzat pedig egyfajta gesztorként, illetve a projekt felügyelőjeként biztosította mind a törvényességi felügyeletet, mind pedig a garanciát arra, hogy az ügyfelek, a díjhátralékosok helyzete javulni fog. A kezelés nem volt túl bonyolult, a fővároshoz forduló, krízishelyzetben lévő emberek vállalták, hogy részt vesznek a főváros díjhátralék-kezelési programjában, együttműködnek, cserébe pedig a szolgáltató cégek vállalták azt, hogy egymástól függetlenül nem járnak el, és partnerek voltak abban, hogy ezt a krízishelyzetet enyhítsék.

Mellesleg ezt a programot 2010-ben a Fidesz fővárosi frakciója egyik első intézkedéseként szétverte, megszüntette. A fővárosban azóta nincs ilyen program, amióta önök vannak ott hatalmon. Az egyik első intézkedés volt az, hogy ez megszüntették. Ennek nyilvánvalóan az lett a következménye, hogy a díjhátralékosok helyzete csak tovább romlott. Ha visszatekintünk az előző hónapokra, évekre, azt látjuk, hogy nemcsak az Avas-lakótelep problémája ? nyilván ott más módon alakult ez ki ?, hanem valamennyi lakótelep problémája az, hogy a díjhátralékosok száma folyamatosan nő. Miként nő a díjhátralékosok száma? Úgy, ahogy az önkormányzat felé való nem fizetők száma is. Ez egy szociális krízis, amelyet azonban ilyen adminisztratív intézkedésekkel kezelni nem lehet.

Önök a közműcégektől rendkívül jelentős mennyiségű különadót szednek. Felmerül a kérdés sokakban, többekben, hogy mire fordítják ezt a pénzt.

(0.10)

Ha ez a pénz arra menne, amire önök szánják, névleg, vagyis a díjhátralékosok helyzetének a rendezésére, akkor valójában az látszik, hogy semmi akadálya nem lehet annak, hogy nemcsak a fővárosban, hanem az ország minden területén ilyen vagy ehhez hasonló programok működjenek. A helyzet azonban nem ez. A feneketlen kalapban eltűnik a közműcégek különadója, miközben a díjhátralékosokat magukra hagyták.

Szeretném azt kérni önöktől, tisztelt Ház, hogy a szabályozások célját semmiképpen se felejtsük el. Ez a javaslat ugyanis nemcsak az Avasról szól, hiszen generális problémát érint. Ebben a formájában azonban tovább növelheti azt a szociális krízist, ami ebben az országban van. Szeretném azt, ha azok a programok, amelyek a díjhátralékosok helyzetét javítani képesek, azok a programok, amelyek integráltan kapcsolják össze a szociális ellátórendszert, a közműcégeket, adott esetben az önkormányzatokat, azok integráltan tudjanak működni.

A Szocialista Párt meggyőződése szerint az ilyen modellek azok, amelyek csökkentik a szociális krízist, csökkentik a díjhátralékosok számát, egyúttal megoldást jelentenek. Ehhez azonban egy kicsit nagyobb ívű látásmód kell. Ehhez nem elegendő egy jogszabály fércelgetése vagy néhány jogszabály fércelgetése, ehhez az egész rendszert kell átalakítani. Átalakítani vagy visszaalakítani úgy, ahogy ezt a fővárosban 2010 előtt ez a példaértékű modell megmutatta. Úgy gondolom, nem szégyen visszatérni korábban jól működő gyakorlatokhoz, nem szégyen visszatérni kipróbált, jó modellekhez. Ezért javaslom mindenkinek, hogy a fércmunkák helyett inkább a már bevált dolgokat próbáljuk megvalósítani.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 371 2014.10.20. 12:51  352-383

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy kicsit elmerengtem így hajnali negyed kettő felé, hogy mikor lesz már végre ez az elmúltnyolcévezés, de hála istennek azért sikerült ezt is megkapni. (Lukács Zoltán: Jánosnak ez szakmája!)

Szeretném a képviselőtársamnak azért azt elmondani, hogy a hülyeség alól azért a demokratikus felhatalmazás még nem ment föl.

(1.20)

De örülök annak, ha érdemi válaszokat kap akár Lukács képviselőtársam, akár én, mert nyilván mindenkivel előfordulhat, hogy téved, még akkor is, ha a lakosság kétharmada támogat bennünket. Mint ahogy lehet, hogy igazat mond valaki annak ellenére, hogy kétharmad támogatja őt. Ez azért nem egészen ilyen kérdés, ahogy önök ezt szemlélik, de ezt megszokhattuk.

Én a III. kerület egyéni országgyűlési képviselője vagyok. A Kunigunda utcai székház az én választókerületemben van. Ez a székház több mindenről nevezetes. Az egyik az, hogy itt tüntetnek már több mint négy éve azok a törvénytelenül elbocsátott médiamunkások, akiket önök rúgtak ki. A másik, hogy rendkívül kreatív technikákat kívánnak mindig bevetni annak érdekében, hogy megakadályozzák ezt a tüntetést. Egy hasonló kreatív technikát hadd mondjak el önöknek, amelynek a forrását valahogy nem tudtam megtalálni a zárszámadásban. Nyilván az én hibám, hogy nem szerepelt az a köztéri installáció, hogy teljesen véletlen módon a tüntetés helyére köztéri szobrokat rendelt meg az MTVA. Ez nyilvánvalóan a műsorszóráshoz is illeszkedő tevékenység, hiszen nem létező köztéri szobrok felállítása szervesen kapcsolódik az MTVA műsorszórási tevékenységéhez. Ezt kár cáfolni, nyilván a kétharmad miatt ebben is igazuk van az MTVA-soknak, nem létező szobrokat felállítanak csak azért, mert egy tüntetést meg kell akadályozni. Ez nyilván tetsző, a kétharmaddal egyeztetett dolog. Bármennyire is keresem a postaládámat, azért nemzeti konzultációt nem tartottak még ebben a kérdésben, de lehet, hogy én nem vagyok rajta a listán, ezért nem kaptam ilyen levelet.

Igazából, ha megnézzük, hogy milyen csatornák is vannak és a nézettséget is megnézzük, azért egy praktikus tanács eszébe ötlik az embernek. Ha például elindulna az MTV 5-ös csatornája, akkor rögtön már eggyel előre ugrana az MTV 1-es csatornájának a nézettségi sora, mert az biztos, hogy lenne egy csatorna, ami biztosan kevésbé nézett, mint az MTV 1. Hasonló technikákkal bármeddig lehet előretornázni az MTV nézettségét. Azonban a helyzet az, hogy az erőfeszítés, amit a kormányzat tesz annak érdekében, hogy bárki is nézze ezt a csatornát, az eredménnyel nincs arányban. Szerintem, ha egy fordított előfizetői díjat vezetnének be, és annak adnának pénzt, aki nézi, sokkal hamarabb fel lehetne tornázni ennek a csatornának a látogatottságát és nézettségét. Egyébként szerintem más módon vagy legalábbisezen a módon, mondjuk úgy, hogy ez menni nehezen fog.

De nyilván ez szubjektív, hogy ki mit néz, kinek mi tetszik, el lehet mondani, hogy a kétharmad erre is felhatalmazást ad. Akár még döntést is hozhat a Ház kétharmaddal, hogy de, akkor is nézik a parlamenten kívül is 5 millióan, 10 millióan, akár 4 milliárdan, vagy 20 milliárdan is. Teljesen mindegy, bármit el lehet dönteni kétharmaddal, hiszen győzhetünk, és ebben az esetben a valóság nem számít.

Ez a hatóság, ahogy elmondta Lukács képviselőtársam is, egy furkósbot az önök kezében. Egy olyan furkósbot, amely, mondjuk úgy, nem feltétlenül arra üt, amerre kell ütnie. Abban biztosan nincs vita köztem és azok között, akik azt gondolják, hogy valamiféle médiaszabályozásra szükség van, hogy bizony helyes, ha olyan törvényeket, olyan jogszabályokat alkot a Ház, ami valamilyen módon korlátok közé szorítja a közmédiát. Ebben senkivel nincs vitám. De azzal már van vitám, hogy van egy olyan médiahatóság, amely nemhogy eltűr, hanem támogat olyan jelenségeket, amelyeket büntetni kellene, míg más jelenségeket, amelyeket másik oldalról büntetnie kellene, ott pedig nem várt szigorral sújt le. Abban az esetben, ha nem a kettős mércét látnánk, hanem azt látnánk, hogy valamely médiumnak szinte bármit szabad, míg másoknak semmit, akkor akár még azt lehetne mondani, hogy ez a szigorúság, amellyel önök szemlélik a médiaviszonyokat, még adott is lehetne.

De nézzünk néhányat ezek közül! Lukács képviselőtársam ezeket átvette, én azonban nem lennék ennyire nagyvonalú ezen a területen, kevesebb példát szeretnék említeni. Megnézzük az MTV híradóját. Az, hogy a híradóban kiretusálják a képeket, nem létező interjúkat készítenek vagy hamis híreket közölnek, gyakorlatilag mindennapos, és az üzenet erre a technikára az, hogy igen, még jelentősebb szerepet kell adni a hírhamisítóknak, ki kell nevezni akár hírigazgatónak is azokat, akik ilyen hamis híreket közölnek. Nyilvánvalóan azért beláthatjuk, hogy tényleg sokkal könnyebb álinterjút készíteni, mint hogy találjunk valakit, aki végre azt mondja a kamerának, amit mi hallani szeretnénk. De azért mégiscsak, ha azt gondoljuk, hogy a független újságírást legalább minimális követelménynek tekintjük, akkor illik megvárni, ha valaki, egy kósza vendég legalább odatéved, aki azt állítja, amit mi hallani szeretnénk. Ezzel együtt néhány hete előfordult például, hogy egy banki hitelügyben, illetve egy ATM-ügyben is egész egyszerűen nem létező szereplőket szólaltatott meg az MTVA híradója. Onnan derült ki a turpisság, hogy valaki felismerte, hogy az illető az ő kollégiumi szobatársa, nem pedig a cím alatt szereplő X. Y. Ez roppant kínos.

Roppant kínos az is, amikor egy független blogoldal, amely egyébként nem hírműsorok elemzésével foglalkozik, egy átlagos híradót megnéz, és három hírről belátja, hogy hazugság; a híradóban leközölt három hírről belátta, hogy hazugság. Mondani sem kell, hogy nem arról volt szó, hogy a budapesti állatkertben negyedik panda született, és valójában a hazugság az volt, hogy a nyíregyháziban, hanem ehhez képest nyilvánvalóan politikai jelentőségű ügyekről volt szó. Az, hogy a Magyar Televízió, a közszolgálati televízió híradója gyakran nem mond igazat, meggyőződésem például, hogy olyan szituáció, amelyben egyébként el kellene járnia ennek a hatóságnak, amit ezért is hoztak létre. Ha itt látnánk ebben az előterjesztésben, hogy mennyi ilyen csapás történt, amikor egyébként bárkire, aki valótlant állít a híradójában, lesújt a teljes törvényi szigorral a hatóság, akkor azt mondanám, hogy teljesen rendben lévő dolog. Hiszen aki nem mond igazat, valótlant állít a hírműsorban, arra valóban a törvény teljes szigora sújtson le.

Deák Ferenc mondta, hogy az általa írott médiatörvény egy mondat lenne: hogy igazat kell írni. Itt is ez a helyzet. Ha azt látnánk, hogy az M1 hírhamisítóira lesújtana a médiahatóság, akkor semmi probléma nem lenne azzal kapcsolatban, hogy van ilyen hatóság. Hasonlóan, ha azt látnánk, hogy a M1 becsődölt, senki által nem nézett sorozatait egyébként górcső alá vennék pénzügyi szempontból, és megvizsgálnák azt, hogy vajon ezek jó költések voltak-e, és ez egy olyan normális auditvizsgálat keretében történne, aminek az eredményessége is nyilvános lenne, akkor valóban nem lenne semmi probléma. De amikor önök arról beszélnek, hogy megszigorította a hatóság az ellenőrzést, akkor valójában arról beszélünk, hogy saját maga ellenőrzését szigorította meg. A lelki szemeim előtt felmerül, hogy miként történt ez az ellenőrzés. Saját magát ellenőrzi a rendszer, és azt mondja, hogy igen, nem volt annyira jó ötlet erre kifizetni, legközelebb nem ezt kellene csinálni. Roppant szigorú ellenőrzés lehetett. Olyannyira szigorú, hogy az MTV azóta sem változtatott azon a gyakorlatán, hogy saját műsorokat készít olyan gyártó producerek gyártásában, akik korábbi műsorokat buktattak meg. Persze nyilvánvalóan, ahogy a régi viccben is van, egyszer csak sikerül a műsor. Itt is lehet, hogy majd a huszadik sorozat csak nézett lesz. Közpénzből nyilván sok mindent lehet fizetni.

Hasonlóan szégyenletes az, amit a frekvenciamoratóriumok kapcsán műveltek. Erről kevésbé volt szó. Örvendetesnek tartom görög katolikusként, hogy egy vasárnap akár három-négy rádióműsorban is tudok istentiszteletet hallgatni egy időben, bár csak két fülem van, de ezen hiányosságokon lehet dolgozni, hogy a kétharmaddal megoldjuk a négyfülű embert. Ugyanakkor azonban azt kell mondanom, hogy a rádiófrekvenciák és a televízió felosztásánál, mondjuk úgy, nem sikerült a szektorsemlegességet elérni. Persze, lehet cinikusan azt mondani, hogy a legjobb pályázók kapták meg a frekvenciákat, de azért látjuk azt, hogy korábban nagy múlttal rendelkező rádióadók szűntek meg vagy váltak lokális rádióvá. Elég, ha csak a Klubrádióra gondolunk például.

Felmerül a kérdés persze, hogy mi van azokkal a tartalmi ügyekkel, amelyekben valóban lenne a hatóságnak szabályozási kérdése. Olyan szakmai kérdések ezek, amelyek folyamatosan felmerülnek a szakmai fórumokon, és úgy tűnik, hogy mégsem lép ebben semmit.

(1.30)

Például itt van a reklámok kérdése. Az a kérdés, miért van az, hogy nagyon sok reklámozó televíziós csatorna visszaél azzal, hogy hangosabban sugározza a reklámokat, mint ahogyan a televízió műsora a reklámok között szól. Ez a jelenlegi szabályok értelmében is tilos, és kiszabnak érte 2 millió forintos bírságot, amit egyébként ? mondjuk úgy ? nevetve kifizet mindenki, aki ebben érintett, hiszen ennél sokkal nagyobb előnyre tesz szert. Bár az folyamatos probléma, és folyamatosan visszajelzi a hatóságnak azt a problémát, ebben semmiféle előrelépés nem történt. Nyilvánvalóan gondolni sem merek arra, hogy miért ez a helyzet.

Aztán hasonlóan itt van a feliratos filmek kérdése. A szakma folyamatosan apellál abban az ügyben, hogy a csapnivaló külföldi, angol nyelvtudást lehetne azzal javítani, ha nagyobb arányban vetítenének olyan filmeket, amelyek nem szinkronizáltak, hanem feliratosak. Ebben eddig semmiféle előrelépés nem történt, miközben a szakma tíz éve beszél erről a kérdésről.

Ezeket a példákat csak azért mondtam el önöknek, hogy megmutassam, vannak olyan tartalmi kérdések, amelyekben egy hatóságnak valóban lenne dolga, tényleg lenne dolga. Ebben azonban rejtélyes módon a magyar médiahatóság semmilyen módon nem vállal szerepet.

Végezetül azt tudom erre mondani, hogy abban az esetben, ha ez a médiahatóság egy transzparens, átlátható hatóság lenne, amelynek a beszámolója a rendes törvényi kereteken belül a többi állami intézményrendszerrel együtt működne, amely nem ilyen pazarló, pocsékoló módon működne, amelyben a reklámfelületek hirdetése nem olyan lenne, amilyen, ahol négy éven keresztül ne üldöztek volna ki valamennyi embert, akik nem osztották ezt a fajta felfogást, ahol a hírhamisítás ne lenne mindennapi gyakorlat, ahol azokat a szabályokat, amelyeket másra érvényesít, saját magára is érvényesítene, akkor kellemes vitát folytathatnánk itt arról, hogy mi a médiahatóság szerepe, és az a közpénz, amit erre költünk, helyesen érvényesül-e.

De mivel ez nem így van, ezért azt kell mondanom, hogy Lukács Zoltán képviselőtársamnak tökéletesen igaza van, hogy ez a pénz olyan, mintha a tengerbe szórnák, sőt annál is rosszabb, mert még ártanak is vele. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 397 2014.10.20. 4:16  396-397

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Jó reggelt kívánok mindenkinek! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Holnapután van az ’56-os forradalom és szabadságharc ünnepe, és mivel addig nincsen ülése a Háznak, ezért a szocialista frakció fontosnak tartotta, hogy megemlékezzen az ünnepről a parlament falai között is.

1956 üzenete, ennek a forradalomnak és szabadságharcnak a legfontosabb üzenete mindenki számára az, hogy a történelem pillanataiban nem az a fontos, hogy ki honnan indult, hanem az, hogy ki hova érkezik.

Az 1950-es évek közepére Magyarország élhetetlenné vált, a fiatalok csak azért nem hagyták el tömegesen az országot, mert nem lehetett utazni sem. Az államot uraló párt jelszavak mögé bújva leplezte a diktatúrát, ezeket a jelszavakat harsogták az ellenzéki hangot meg nem szólaltató újságok és a rádió is.

A pártállam működése egyszerű volt: újabb és újabb harcokat hirdetett, ezekre a harcokra az álcivil szervezeteivel csatlakozott a megfélemlített lakosság is. Volt harc a földet állítólagosan visszavenni akarók ellen, de békeharc és széncsata is.

Ahol harc van, ott van ellenség is. Ellenség volt az, aki nem volt elég lelkes; aki nem szolgálta a kiépülő új hatalom helyi oligarcháinak rendszerét; aki felemelte szavát a törvénytelenségek ellen; akik tudták, az állandó hivatkozás a népre és az üres jelszavakra csak a cinizmus megnyilvánulásai. Ők voltak a sokszor megfoghatatlan, láthatatlan belső ellenség.

De ellenség volt kívül is. Ellenségek voltak azok az országok, amelyek a szabadság értékeinek folyamatos képviseletével árnyékot vetettek a névleg nemzeti felhatalmazás alapján működő kormányzatra.

A hatalom lecsapott az ellenségekre. Lecsapott azokra, akik külföldi, nemzetközi szervezeteknél, esetleg cégeknél dolgoztak, vagy az volt a bűnük, hogy külföldi rádióadókat hallgattak. Lecsapott a másként gondolkodókra, a túl önállóakra, azokra, akik egy igazságos világot szerettek volna.

Tisztelt Ház! Mindez nagyon sokáig folytatódhatott volna, így mehetett volna ez bármeddig, hacsak 1956. október 23-án nem szerveződnek össze azok, akiknek nem az volt a fontos, ki honnan érkezik, hanem az, ki hova tart.

1956 hősei, Nagy Imrével az élen abban voltak egyek, hogy közösen vessenek véget az önkény uralmának, ez a törekvés egyesítette őket. A halált is vállalták azért, hogy hazánk hátat tudjon fordítani a zsarnokság világának. Munkás, jogász, orvos, földműves, kommunista, szociáldemokrata, liberális, konzervatív, vallásos és ateista ? szinte mindenféle ember található 1956 hősei és mártírjai között, különböző előéletű, vallású, politikai hovatartozású emberek voltak egyek a magyarságért folytatott küzdelmükben.

Nagy Imre, a forradalom mártír miniszterelnöke az első naptól kezdve az utolsóig pontosan tudta, milyen nehéz feladatra vállalkozik. Tudta, hogy a megfélemlített, elnyomott és megtévesztett nemzetet kell egyesítenie.

Amikor szembesült azzal, hogy a forradalmat a szovjet beavatkozás eltiporja, a mártírságot is vállalta a nemzet egyesítéséért. Kegyelmet nem kért, mert azt is tudta, mártírsága alapja lesz egy új nemzetnek, egy új Magyarországnak.

Tisztelt Ház! Nekünk több mint fél évszázaddal az 1956-os forradalom és szabadságharc eltiprása után sohasem szabad felednünk Nagy Imre üzenetét: „Nem az a fontos, honnan jössz, hanem hogy hová tartasz.”

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 182 2014.10.27. 2:11  181-184

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nyilvánvalóan örömteli és támogatandó, ha az ukrán törvényhozás soraiban magyar képviselő foglalhat helyet, ahogyan ez jelenleg is van, hiszen Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség volt elnöke, Janukovics volt formációjának, a Régiók Pártjának listáján nyert mandátumot korábban.

Az UMDSZ-szel versengő és a Fidesz stratégiai partnereként ismert Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség azonban épp ezért nem tekinti Gajdost a magyarság képviselőjének, sőt korábban károsnak minősítette a tevékenységét. Ugyanerre az álláspontra helyezkedett az Orbán-kormány is, egyenesen nemzetbiztonsági kockázatnak nyilvánította Gajdost, az UMDSZ pedig kizárta a magyar-magyar együttműködés rendszeréből és ezekből a támogatásokból, amiket kaphattak. Még egy álvizsgálatot is kreáltak az UMDSZ ellen, aminek az eredményét a szocialista képviselők minden követelése ellenére sem hozták nyilvánosságra a mai napig sem.

Érdekes fordulat azonban, hogy a vasárnapi ukrán választások eredményeképpen ? remélhetőleg Petro Porosenko ukrán elnök ígéretének megfelelően ? vélhetőleg egy magyar képviselő is mandátumot fog kapni az ukrán parlamentben; Brenzovics Lászlóról, a KMKSZ képviselőjéről beszélünk. Ha azonban Gajdos és az UMDSZ nem volt magyar - idéző­jelben ? a Régiók Pártjával való együttműködés miatt, akkor kérdezhetjük, felmerülhet a kérdés, hogy vajon Brenzovics, aki szintén egy ukrán párt képviselőjeként, színeiben szerez mandátumot, vajon e szerint a logika szerint magyarnak nevezhető-e. Az MSZP álláspontja az, hogy támogatható az, ha az ukrán törvényhozásban magyar képviselő foglal helyet, ezért jó ötletnek tartottuk az előző és a mostani megoldást is.

De ennek fényében felmerül a kérdés, hogy mikor revideálja a kormány ezt az álláspontját, mikor kér bocsánatot az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségtől. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen a szót. Várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 260 2014.10.27. 8:32  255-264

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Eleve megnyugtat engem az, hogy a vergődő, haldokló Nyugat egyik országával így megkötjük ezt a szerződést, és ezzel talán sikerül ennek a dekadens nyugati kultúrának ezt a vergődését és haldoklását egy kicsit megállítani. A kedélyeket azért megnyugtatnám, nem fogom megkérdezni azt, hogy kik azok a kormányzati tisztviselők, akiket kitiltottak az USA-ból, mert akkor nyilván nem az előterjesztésről beszélnék, hanem nézzük azt, hogy mi is van itt éppen előttünk.

Maga az egyezmény valóban ? ahogy azt az előterjesztő is ismertette ? arról szól, hogy abban az esetben, ha a közrendet vagy belső biztonságot fenyegető komoly veszély fennáll, akkor átmeneti jelleggel vissza lehet állítani az osztrák-magyar határon a határellenőrzést az előterjesztésben meghatározott módon és helyeken. Érdemes azonban áttekinteni, hogy mennyiben időszerű ez a szerződés, amely előttünk áll, melyek azok a körülmények, amelyek felvethetik egyáltalán az ilyen visszaállítás lehetőségét. Melyik félnek állhat érdekében ezt kérni? Illetve ez a visszaállítás egyáltalán az osztrák-magyar kapcsolatok viszonylatában érdekes lehet-e?

Annál is inkább, merthogy október 15-én Budapesten járt az osztrák elnök, Heinz Fischer, aki a magyar kormány szokásával ellentétben sokkal nagyobb, sokkal jelentőségteljesebb témákat is szóba hozott, például a földhasználati törvény ügyét vagy például a bankadó kérdését a magyar kollégának. Hangsúlyozta az elnök úr, hogy szem előtt tartják az osztrákok azt is, hogy milyen egy országban a jogbiztonság, és hogy mindent megtesz-e az adott ország a gazdasági környezete jobbá tételéért, valamint azt, hogy ezeket a vitákat, amelyeket esetleg lefolytatnak az országok között, milyen módon lehetett volna korábban megelőzni.

Néhány napja Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter látogatott el Ausztriába. Érdekes módon itt is felmerültek ilyen vitás pontok, de nagy részét az tette ki ennek a látogatásnak, hogy erről az egyezményről is szó volt. Alapvetően azonban érdekesnek találtuk azt is, hogy Szijjártó Péter elmondta, Magyarország és Ausztria között nem határellenőrzés lesz, hanem újabb utak nyílnak meg.

(18.30)

Ez azért érdekes, mert ugye, előttünk van egy szerződés, amelynek pont az ellenkezője igaz, az van előttünk, hogy közrendet vagy belső biztonságot fenye­gető komoly veszély esetén visszaállíthatják a határellenőrzést. Most sem értjük azt, hogy ennek miaz indoka, bár nyilván rendészeti okból nem vitatjukannak az értelmét, hogy ez előttünk van, de az, hogyennek a konkrétumát mi alapozza meg, azt nem tudjuk.

Szijjártó Péter nyilatkozatára válaszul Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter ? érdekes, hogy ő se hölgy, ahogy Kövér elnök úr az amerikai kollégát nem találta el ? negatívan értékelte a jelenlegi magyar helyzetet az osztrák befektetők és a bankok szempontjából. Ez csak azért érdekes adalék, mert nem feltétlenül nyilvánvalóan az osztrákoknak kell nekünk megfelelni, de jelezte az osztrák fél, hogy komoly fenntartásaik vannak, és azt is jelezte, hogy kötelezettségszegési eljárást indít az Unió Magyarország ellen osztrák támogatással is néhány ügyben. (Dr. Kontrát Károly: Elnök úr, miről beszél?) Ez csak azért érdekes, hogyha megnézzük, hogy melyek azok a feltételek, amelyek alapján ez az egyezmény ésszerű és időszerű. Nem csoda, hogy idejutott ez az ügy, hiszen Fazekas Sándor miniszter tárgyalni sem volt hajlandó az osztrák partnerével, ahogyan ezt egyébként az osztrákok meg is jegyezték.

Nem kisebb horderejű téma a bankadó kérdése (Dr. Kontrát Károly: Elnök úr, térjen a tárgyra!), ahol az osztrákok többször is jelezték azt, hogy túlzottnak tartják ezt a mértéket. Hasonlóan a T/929. törvényjavaslatról szeretnék beszélni akkor, amikor arról szólok, hogy meredek az, amikor a kormányzati kommunikációban azt mondják önök, hogy a vitás kapcsolatok ellenére jó a viszony a két ország között, miközben egyetlen vitás kérdésben sem sikerült önöknek megállapodniuk.

Azonban fontos lehet az is, hogy ez a megállapodás, ez a tervezet mit jelent a magyar-osztrák viszony kapcsán az egyik nemzetpolitikai kérdésben, az Ausztriában élő magyarság kapcsán. Itt, ha megengednek egy kis kitérőt, érdekes lenne arról elmélkedni, hogy Ausztriában két magyar közösség is él nagyjából, az egyik az úgynevezett burgenlandi őshonos közösség, akik ismerten nagyjából ezer éve élnek ezen a területen, másik része pedig a Bécsbe kivándorolt gazdasági emigránsok csoportja. Az utolsó feldolgozott cenzus alapján 6641 főt számlál a burgenlandi magyarság, azonban azt lehet látni, hogy ez a létszám időnként még akár túlzó is lehet, hiszen a Felsőőrség három településén, Felsőőrben, Alsóőrben és Őrszigeten élnek leginkább magyarok, Közép-Burgenlandban Felsőpulyán, valamint szétszórva 156 településen. Ez csak azért érdekes, mert ezek azok a csoportok, amelyeket őshonos magyarként ismer el, kisebbségként az osztrák kormányzat, és a magyart 2000 óta második hivatalos nyelvvé is tették. Hivatalosan azonban Bécsben és környékén még nagyobb magyar közösség él, nekik is érdekes lehet ez a megállapodás, 15 435 főt számol ez a csoport a 2001-es cenzus alapján.

Ez a megállapodás nemzetpolitikai szempontból lehet érdekes, és nemzetpolitikai szempontból az is fontos lehet, hogy a burgenlandi magyarság megőrizhesse ezt az őshonos státust. Valamint az is fontos lehet, hogy az ide bevándorolt gazdasági menekültekkel mi fog történni. Azt kell hogy mondjam, hogy ebből a szempontból nem megnyugtató a helyzet. Ausztriában az itt élő magyar gazdasági menekültek száma folyamatosan nő. 2012-ben volt a legnagyobb növekedés. Hogy érzékeltetni lehessen ezt a problémát: 2001 és 2008 között 1-4 százalékkal, 2011 és ’12 között 9,4 százalékkal emelkedett az itt élő gazdasági menekültek száma. 1995-ben mintegy 9400 bejelentett magyar munkavállaló szerepel Ausztriában. Ez a szám 2013 januárjában 42 846 volt. Tehát azt lehet mondani, hogy ez jól mutatja, hogy ez a megállapodás milyen környezetben jön létre, hiszen körülbelül megötszöröződött az Ausztriában tartózkodó gazdasági menekültek száma.

A számok mögött emberek, sorsok vannak, olyan emberek, akik elmenekültek ebből az országból, mert itt nem találták meg a megélhetésüket, és ezekkel valamit kezdeni kell. (Dr. Kontrát Károly: Elnök úr, nem a tárgyról beszél!) A Szocialista Párt meggyőződése, hogy az, amikor határátkelőket nyitunk, az, amikor kinyitjuk Európát, az mindenképpen fontos és támogatható irány, akár a Fidesz, akár más párt mondja ezt, azonban a Magyarországról elmenekülő fiatalok számára inkább azokat a lehetőségeket kellene keresni, amikor visszajöhetnek ebbe az országba, hogy itt találják meg a boldogulásukat.

Természetesen abban az esetben, hogyha ezt a szerződést egy elméleti lehetőségnek tekintjük, amellyel jobb nem élni, ha olyan lehetőségnek tekintjük, ami potenciálisan nehezen elképzelhető szituációkra ad magyarázatot, abban az esetben az MSZP támogatja ezt a javaslatot. Azonban fontos aláhúzni azt, hogy mindenképpen azt gondoljuk, hogy sokkal erősebb tettekre van szükség az osztrák-magyar viszony normalizálására, mint amit a kormány eddig tett, nem ilyen megállapodásokat, hanem valóban tartalommal feltöltött megállapodásokat kell kötni a két félnek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 292 2014.10.27. 8:16  287-296

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezt a fonalat szeretném fölvenni, amit képviselőtársam az előbb elkezdett, hiszen azt gondolom, hogy ezeknek a javaslatoknak a nemzetpolitikai szempontrendszerben is fontos értelmük van, és azt hiszem, úgy gondolom, és az MSZP is úgy gondolja, hogy ez az a megközelítés, amiben ezt a javaslatot is érdemes tárgyalni, nem vitatva természetesen azt sem, hogy nyilván a konkrétum, ami a személyszállításról és az árufuvarozásról szól, nagyon érdekes és izgalmas kérdés lehet.

Azt mondhatjuk, hogy az MSZP pontosan azért, mert úgy gondoljuk, hogy ez a fajta megközelítés és ez a fajta egyezmény is a hidat jelentheti magyar és magyar között Szerbiában és Magyarországon, ezért támogatjuk ezt a javaslatot, és támogatunk minden olyan irányt, amelyek a magyar-szerb kapcsolatot pozitívabb irányba lökik el. Szeretnénk értékelni, hogy ez a javaslat megszületett.

Azért tartjuk ezt nagyon fontosnak, mert úgy gondoljuk, hogy vannak még olyan irányok, amelyek fejlesztésre szorulnak a magyar-szerb kapcsolatokban. Kétségtelenül egyébként vannak eredmények is. Ezt a javaslatot ilyen eredménynek tekintjük, engedjék meg azonban, hogy egy kicsit kitérjek arra, hogy mi az, amit még szívesen látnánk a következő néhány hónapban, néhány évben, amiben szintén azt gondoljuk, hogy vannak még megoldatlan feladatok.

Jónak tartjuk, hogy itt van előttünk ez a kezdeményezés, ahogy hasonlóan jónak tartjuk, hogy Áder János elnök úr és Tomislav Nikolics szerb elnök a vajdasági Csúrogon közösen fejet hajtott a második világháborúban és az azt követően ártatlanul kivégzett magyar áldozatokra való emlékezés kapcsán. Ezt nagyon-nagyon fontosnak és jó kezdeményezésnek tartjuk, annak azonban már nem annyira örülünk, hogy konkrét lépés ez után a szép gesztus után nem történt. Azért fontos, hogy történjen, mert talán nem annyira ismert mindenki előtt, hogy a szerb kormány nem hozott határozatot arról, hogy hatályon kívül helyezi azt a hét évtizeddel ezelőtti döntést, amely három vajdasági magyar település ? Csúrog, Mozsor és Zsablya ? lakosságát kollektíven bűnösnek nyilvánította. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ilyen és ehhez hasonló egyezmények kövessék ezt, ami előttünk van, mert ebben van még a magyar tárgyalófélnek feladata.

A Magyarországon szerzett diplomák honosítása lehetne újabb állomása a szerb-magyar kapcsolatok javításának, ami egy olyan kulturális egyezmény lehetne, amely például a Magyar Kulturális Intézetet ? amely Belgrádban most került átadásra és szintén üdvözöltük, és egy kedvező irány ? megtölthetné tartalommal. Most éppen pont emiatt ez kevésbé sikerülhet.

Nem működik magyar-szerb kisebbségi vegyes bizottság sem, ami azért érdekes, mert ennek hiányában különösen nehéz a szakmai ügyekről beszélni és érdemben tárgyalni. Egyúttal nyilván a javaslat előkészítettségét jól mutatja, hogy annak ellenére, hogy ez a bizottság nem működik, ez mégis itt van előttünk, de azért azt gondolom, nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy megértsük, hogy abban az esetben, ha minden szakmapolitikai kérdésben ez a vegyes bizottság tudna egyeztetni, akkor több ehhez hasonló javaslat lehetne előttünk. Ezért mi kezdeményezzük, hogy a kormányzat ezt a kezdeményezésünket tegye magáévá.

Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy közös kormányülésekre került sor a szerb féllel. Megjegyzem, hogy ez az a forma, amit a Magyar Szocialista Párt minden környező országgal kapcsolatban fontosnak tartana, hogy ilyen közös kormányülések legyenek a magyar és a többi fél között. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha mi azt gondoljuk, hogy mindegyik féllel le kell ülni és ilyen közös kormányüléseket kell tartani, akkor el kell ismernünk azt, hogy ahol ez megtörténik és konkrét eredményeket hoz, ez mindenképpen, azt gondolom, hogy dicséretre méltó.

(20.00)

Ez az egyezmény is példája annak egyébként, hogy lenne értelme magyar-román, magyar-szlovák vagy a későbbiekben magyar-ukrán vagy magyar-osztrák egyeztetéseknek is, kormányzati közös, együttes csúcstalálkozóknak is. Ebben az esetben ennek látjuk egyértelmű sikerét, azt gondoljuk, hogy ez máshol is hasonló sikert eredményezhetne.

Nyilván közlekedési területen is van még mit javítani. Azt hisszük, ez az előttünk lévő előterjesztés ezt a fajta megközelítést is mindenképpen szolgálja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök azt mondja, hogy az a célunk, hogy legalább felére csökkentsük a Belgrád-Budapest, jelenleg 7-8 órás távolságot. Szerintem ebben nincs vita a Házban, mindenki közös célja, hogy ez megvalósuljon, és ha egyúttal ? most visszatérve az előző napirendi pontra ? ez egy közös vasúti fejlesztés keretén belül valósulhat meg, azt megint csak mindenki üdvözölni fogja ebben a Házban.

Azt kell hogy mondjuk, hogy ettől eltekintve azért a délvidéki magyarok kollektív megbélyegzése a második világháborút követően egy olyan fájó pont, amit azért nem lehet figyelmen kívül hagyni. Szeretném a kormányzatot kérni ? és ebben nem biztos, hogy Fónagy államtitkár úr az, akin ezt számon kell kérni, de engedje meg, hogy önön keresztül ezt tolmácsoljam a Magyar Szocialista Párt nevében ?, hogy kívánatosnak tartanánk, ha a magyarságot ért méltatlan megbélyegzést a kormány diplomáciai eszközökkel, mondjuk, legalábbis tegye semmissé, ahogyan ezt a főhajtást két ország államelnöke egymással szemben, az egymás áldozataival szemben meg tudta tenni. Azt gondolom, ebben a dologban a szerb állam egy bocsánatkérése mindenképpen érdemes lehet, nekünk pedig ezt a megbocsátás gesztusát nyilván gyakorolnunk kell, ha ez megérkezik.

Hasonlóan fontos lehetne ? és ez szintén nem az államtitkár úr és az előttünk lévő napirend úgymond hibája, de nem mehetünk el mellette ?, hogy a munkaerőpiacról való kiszorítása a magyaroknak Délvidéken, illetve a részarányos munkahelyek követelése mindenképpen egy későbbi konkrét megállapodás tartalma lehet, ahogyan a hiányzó magyar tankönyvek is. Fájóan hiányoznak a magyar iskolákból, a magyar kisebbség nehezen tud tanulni, nehezen tudja a modern tananyagot megkapni, hiszen ezek a tankönyvek nem vagy csak részlegesen készültek el. És lehet magyarellenes atrocitásokról hallani a sajtóban, idővel ezek elcsitulnak, van, amikor pedig egyre erősebbek lesznek, ezekről is természetesen szót kell ejteni.

Mindezzel együtt azt gondoljuk, hogy abban az esetben, ha ez a megállapodás a szerb-magyar kapcsolat normalizálását jelenti, és ha azt jelenti, hogy azok a kérdések, amelyekről a Szocialista Párt fontosnak tartja, hogy beszéljünk ? a délvidéki magyarság kérdése, a délvidéki magyarság második világháborút követő megbélyegzésének a kérdése, a Belgrád-Budapest vasútvonal kérdése, a szellemi akadálymentesítése a délvidéki magyarságnak, a magyar nyelvű modern tankönyvek bevezetésének kérdése ?, folyamatosan napirendre tudnak kerülni ebben a Házban, akkor mi üdvözölni fogjuk azt, hogy több tucat ilyen megállapodás fog elénk kerülni. Mondjuk, mi jóhiszeműek vagyunk, és azt gondoljuk, hogy ez a megállapodás ennek az első jele, várjuk a továbbiakat.

Ennek jegyében támogatásról tudom biztosítani a kormányzatot mind ennek a megállapodásnak a kapcsán, mind pedig az MSZP által javasolt témában bármilyen más hasonló megállapodás kapcsán is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 148 2014.10.28. 10:13  61-202

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Hát, örülök neki, ha a feleségem ezt nem hallotta, amit most itt el próbált magyarázni fideszes képviselőtársam, hogy itt szítunk a házasság ellen. Persze ez nem igaz, csak ennyit sikerült önnek megértenie. A probléma azonban az ? lehet, hogy túl magasan fogom kezdeni ?, hogy 1787-ben a Dnyeper partjára látogatott II. Katalin cárnő, és megkérte a kegyencét, Patyomkint, hogy mutassa meg, mit is sikerült rendeznie. Na, pont olyan falvakat mutatott ő, amilyen világot maguk mutatnak az embereknek ebben a törvényben és minden egyes törvényben és vitában, amit láttatnak velünk. Ugyanilyen az önök tevékenysége. Csak a gyengébbek kedvéért mondanám, hogy ezek a falvak természetesen nem léteznek, ahogyan nem létezik az a világ sem, amit önök ábrázolnak. Ez egyszerűen hazugság.

Nézzük, hogy a felsőoktatásban mekkora kárt okoz az, amit önök végeznek, és ez az adórendszer mit művel! Első látásra a felsőoktatásban is kiválóan ül ez a történelmi hasonlat, amit mondtam. A tao kedvezményrendszerét ugyanis kiterjesztik a felsőoktatásra, ami elvben azt jelenti, hogy forrásokat terelnek a felsőoktatásba. Azonban, ha jobban megnézzük a dolgot, akkor mit látunk? Azt látjuk, hogy eddig a sportra és a kultúrára lehetett ebből a támogatásból a cégeknek adni, most pedig már háromfelé oszlik ez a pénz. Nyilvánvalóan csak fideszes matematikai zseni, aki kimutatja, hogy valaminek a háromfelé osztása minden egyes tételben nagyobb forrást eredményez, mint ami eddig volt. De a valóság az, hogy bizony a sportra és a kultúrára bizonnyal kevesebb pénz fog jutni.

Félreértés ne essék! Mi nem a huszadik fölösleges stadion felépítését kérjük számon magukon, hanem azokat az elmaradt színházi előadásokat, azokat a bezárt színházakat, amelyek ennek következtében meglesznek. De nézzük a másik részét! Fideszes gyakorlat az is persze, hogy erre a taotámogatással a cégek által majd állítólagosan a felsőoktatásba menő támogatásra alapozva elvonják a felsőoktatás további támogatását. Ismerjük ezeket a trükköket. Ismerjük azokat a trükköket, hogy hogy lehet az önök kedvenc egyetemeibe pénzt pumpálni, miközben másoktól pénz vonnak el.

Úgy gondoljuk, hogy ez egy újabb ilyen trükk. Miközben semmi nem történik a felsőoktatási szakképzéssel, nem történik semmi azzal, hogy a felsőoktatási szakképzés forrásokhoz jusson, és általában nem a szakképzésbe megy az a fajta pénzügyi támogatása az ipari szektornak, ami kellene. Nagyon örülünk neki tehát, hogy ilyen kedvesek a felsőoktatással, de ez az öröm nagyjából olyan öröm lenne, mintha arra érünk be a lakásunkba, hogy betörtek és kirámolták ezt a lakást, majd megkapnánk a kormány új szórólapját, amelyben látnánk, hogy olcsóbb lett a hevederzár. Hát ilyen örömben azért nem veszünk részt.

Kevés terület szenvedett el akkora sérelmet 2010 óta, mint a felsőoktatás. Érdekes módon önök, miközben folyamatosan arról beszéltek ellenzékben, hogy mekkora barátaik az egyetemistáknak és az egyetemeknek, aközben most már erről hallgatnak. Soha nem volt ennyire kevés államilag finanszírozott hallgató a magyar felsőoktatásban, mint most. Soha nem volt ennyire jelentős a tandíjas képzés aránya a felsőoktatásban, mint most. Soha nem fizettek átlagosan ekkora tandíjat a magyar diákok, mint most. Ezek tények.

Látszanak ezek a gondok a számokon is. Soha ennyi diák nem menekült külföldre, és nem hallgat más külföldi egyetemeken órákat, mint most. Ez tudják, miért van? Azért, mert Bécsben sokkal olcsóbb ma egyetemre járni, mint Budapesten. (Novák Előd: Mert Gyurcsány megmondta, hogy el lehet menni.) Novák Előd képviselőtársam pedig viselkedjen ellenzékiként, és ne a kormány alá dolgozzon, hanem az ellenzékkel működjön együtt! (Derültség a Jobbik soraiban.) Tegye azt, ami a dolga! (Novák Előd: Álljak be Gyurcsány mögé?) Nem, köszönjük. (Az elnök csenget.)

A számokon tehát látszódnak a problémák. De szakokat zártak be, elbocsátották az egyetemistákat leginkább jól tanító tanárokat, olyan tanárokat bocsátottak el, amivel például az ELTE bölcsészkarán is szakokat szüntettek meg. Miközben utcai tüntetések követelték, hogy Balog Zoltán miniszter úr igazságos felsőoktatást hozzon létre, az ígéretek megmaradtak, de se több pénz, se kevesebb tandíj, se több hallgató nincs a magyar felsőoktatásban. Elképesztően katasztrofális a helyzet például a műszaki képzésekben, ahol semmiféle intézkedés nem történt. Ebben az adótörvényben sem látunk semmit, ami abba az irányba hatna, hogy akár a műszaki képzésekben, akár reálképzésekben a cégeket ebbe az irányba tolnák el, hogy támogassák ezeket a képzéseket.

Természetesen, ha megnézzük azt, hogy az oktatással mi történik ebben a törvényben, ami előttünk van, akkor jól látszik az, hogy semmi jó, semmi jó nem történik, semmiféle olyan eszközt nem vet be a kormány, ami az intézmények és a munkahelyek közötti kapcsolatot növelné, ami újra lehetővé tenné azt, hogy minél kevesebb hallgató fizessen tandíjat Magyarországon. Ez a taotámogatás tehát nem más, mint egy kínos beismerés.

A kormányzat csúsztat akkor is, amikor arról beszél, hogy az internetes adót, a netsarcot nem fogja kivetni az emberekre. Én csak azokból az anyagokból tudok dolgozni, ami önöknek is rendelkezésükre áll. A Magyar Nemzeti Bank elemzése alapján mind a banki tranzakciós adó, mind pedig a kétforintos telefonadó is bekerült a családok terhei közé. Ezt nem a Szocialista Párt mondja csak, ezt a Magyar Nemzeti Bank mondja. Tudják, ennek az elnöke az a Matolcsy György nevű úr, akit önök választottak meg ennek a szervezetnek az élére. A banki tranzakciós adót teljes egészében a magyar emberekre terhelték a bankok, többek között az az OTP is, amelyet önök rejtélyes módon a magyar emberek pénzéből akarnak megmenteni.

Összevissza hadoválnak maguk bankellenes harcokról, a valóság pedig az, hogy az OTP-t megmentik, nem tudjuk, hogy miért kellene ez a megmentés; és a valóság az, hogy a devizahitelesekkel kapcsolatban is a legvégén kiderült, hogy önök a bankok oldalára álltak. Az átlagemberben felmerül a kérdés, hogy csak a duma megy, de a háttérben önök összejátszanak a bankokkal, összejátszanak a szolgáltatókkal. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szégyen!)

(16.40)

A Magyar Nemzeti Bank elemzése állítja, hogy minden olyan esetben, amikor a szolgáltatókra önök adót vetettek ki, áthárították a lakosságra. A Magyar Nemzeti Bank elemzése állítja ezt. Valaki itt nem mond igazat, vagy önök, vagy a Magyar Nemzeti Bank elemzése, de a kettő között azért valami biztos, hogy van.

Tudják, a középkorban, illetve az ókorban is volt egy intézmény, adóbérletnek hívták. Az adóbérlet azt jelentette, hogy amikor az uralkodónak jelentős forrásokra volt szüksége, egy összegben ezt a forrást igénybe vette egy vállalkozótól, most úgy mondanánk, a vállalkozó pedig vállalta az adó beszedését. Ez azt eredményezte, hogy falvak néptelenedtek el, és hatalmas lett az adóteher. Pontosan ezt csinálják maguk is. Azt csinálják, hogy adót vetnek ki, amelyről azt mondják, hogy nem lesz az emberek nyakán, azt mondják, hogy nem vetik ki az emberekre, hanem csak a szolgáltatókra, csak erre, csak arra, csak amarra, de a vége az, hogy az emberek nyakán landol. Az emberek nyakán landol, megfűszerezve egy kis áfával, megfűszerezve egy kis többletbevétellel. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Botrány!)

Amikor önök arról beszélnek tehát, hogy nem hárítják át az emberekre a szolgáltatók ezeket az adókat, önök nem mondanak igazat, a Magyar Nemzeti Bank elemzése szerint sem. Önök ezt tudatosan csinálják, ez egy cinikus magatartás az önök részéről, mert abban is hazudnak, amikor a felelősöket jelölik meg. Nem az a felelős, akit maguk megneveznek, nem a bankok, nem a szolgáltatók a felelősek, hanem azok, akik ezeket a sarcokat kivetik. Ezek pedig önök.

Kamu a 700 forint, kamu az, ami arról szól, hogy plafon lesz. Kamu az, hogy a családokat ez nem terheli meg. Lehet, hogy önöknek új, de abban az esetben, ha valaki okostelefont használ, ott is telefon-előfizetés mellé internet-előfizetés is van. Érdekes újdonság! Ha ezekre mind-mind a 700 forintot megszorozzuk, akkor egy átlagos családnál, ha az áfaterhet sem szemléljük, akkor is kijön havi 3 ezer forint teher. Pontosabban kijönne, mert mindenki tudja, hogy ha maguknak egy csöppnyi esze, egy csöppnyi realitásérzéke van, akkor ebből az adóból nem lesz más, csak egy rossz gondolat, egy rossz kormányzati előterjesztés.

Végezetül azzal szeretném zárni, hogy bízom abban, hogy önök megfontolják azoknak az embereknek a szavát, akik kint voltak az utcákon, és arra kérték önöket, ne vezessék be ezeket az adókat. Megfontolják azokat a politikusokat, akik arról beszéltek, hogy a családokat miként teszi tönkre az önök által működtetett adórendszer. Megfontolják azt, hogy ne fordított Robin Hoodként működjenek, hanem a szegényeket is támogassák, ne csak a gazdagokat a szegényektől elvett forrásokból. Köszönöm a szót. (Taps az MSZP és az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 247 2014.11.03. 10:25  228-248

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Alapvetően három dologgal szeretnék foglalkozni. Az egyik az önkormányzati vagyon kérdése. Ebben a tekintetben egy kicsit cinikus a jogalkotás, amikor arról beszél, hogy az ingyenesen átadható vagyonelemek körét kötelezően berakja az önkormányzati képviselő-testület hatáskörébe, miközben egyébként önök módosították úgy a törvényeket, hogy egész egyszerűen egy parlamenti törvénymódosítással bármelyik önkormányzat bármilyen tulajdonát el lehet venni anélkül, hogy e tulajdon alapján bármelyik önkormányzat kártérítést kaphatna. Tehát miközben hoznak egy szabályt egy nehezen értelmezhető jogi szituációra, aközben önök tették azt lehetővé, hogy bármelyik önkormányzat bármilyen vagyonát önök kártérítés nélkül ellophassák.

Arra, hogy ez mennyire jól működik a gyakorlatban, engedtessék meg, hogy felidézzem a III. kerületi önkormányzat példáját, ahol a római-parti gát ügyében nem sikerült olyan megoldást találni, amely a Fővárosi Önkormányzatnak, illetve a kormányzatnak megfelelt. Sem a helyi önkormányzat, sem pedig a helyi civilek nem voltak hajlandók azoknak a diktátumoknak, amelyekkel a kormányzat és a Fővárosi Önkormányzat bombázta őket, eleget tenni, éppen ezért gyakorlatilag a római-parti területet, ezt a nyomvonalat egész egyszerűen a főváros mindenfajta kárpótlás nélkül kisajátította.

(19.30)

Ezek azok a szituációk, amelyek tarthatatlanok. De gondolhatunk akár a Margitsziget kisajátításának esetére is, amelynek egy másik kerületi önkormányzat, a XIII. kerületi önkormányzat volt az áldozata. Ebben az esetben, amikor tehát arról van szó, hogy a kormányzat gyakorlatilag egy egyszerű törvénymódosítással bármelyik önkormányzattól bármit ellophat, arról beszélni, hogy milyen szabályokat hozunk arra vonatkozóan, hogy az ingyenes vagyonátadás hogyan és miként működik, talán egy kicsit cinikus.

Hasonlóan kapcsolódnom kell azokhoz, akik a közös hivatalok kapcsán óvják a vidéki önkormányzatokat. Amikor arról beszélünk, hogy mi a Szocialista Párt filozófiája ezen a területen, akkor azt mondhatjuk, hogy 2010-et megelőzően az MSZP és az MSZP kormányzata az önkéntes társulásoknak volt a híve. Azért, mert azt gondoljuk, hogy az önkormányzatok azok, akik leginkább tudják azt, hogy nekik mi kell, nekik mi a jó. Ehhez képest pedig most önök belekényszerítették az önkormányzatokat olyan közös hivatalok fenntartásába, amelyek sok esetben akár földrajzi nonszenszek is. Sok esetben olyan településeket kapcsolnak össze, amelyek, bár jól hangzik, hogy egy járásban vannak, de ugye, ha visszaemlékezünk, hogy a járás szó honnan ered, járásnak azokat a közigazgatási egységeket nevezték, amelyeket egy nap alatt be lehetett járni gyalogszerrel, ha erre visszaemlékezünk, hát ez bizony a mostani járási beosztásnál, mondjuk úgy, hogy nem menne.

Nem véletlenül nem menne, mert sok esetben olyan járásokat sikerült kialakítani, amelyeknek az egyes települései egymástól nehezen megközelíthetőek. Innentől fogva viszont elég nehéz arról beszélni tehát, hogy ez a közös hivatali létesítés sok esetben kiterjeszti a kistelepülésen élő emberek lehetőségeit. De hogy miről is van szó a gyakorlatban? Előfordult az például, hogy a dekoncentralizáció miatt, vagyis azért, mert önök elvontak jogköröket az önkormányzatoktól, és azokat állami vagy járási hivatalokhoz telepítették, megtörtént az, hogy egyes kistelepüléseken, ahol például gyámügyi ügyintézést ellátott az adott kistelepülés, és az a köztisztviselő, aki ezt végezte, nyilván ismerte az érintetteket, és kellő helyismerettel rendelkezett, nos, ezt a köztisztviselőt elbocsátották, de akár ugyanezen a településen, de akár 30 kilométerrel odébb kineveztek akár hozzá nem értő embereket is olyan feladatokra, amelyekhez bizony nagy helyismeret szükséges.

Úgy gondoljuk, hogy ebből a rendszerből nem kér senki, aki gondolkodik. Nem kér senki, ezért lehetőséget kell adni azoknak az önkormányzatoknak, akik úgy gondolják, hogy megfelelő erővel rendelkeznek, hogy fenntartsák hivatalaikat, hogy erre továbbra is joguk van. Nyilván nem vitatjuk el senkitől azon igényét, jogos igényét, hogy ha úgy gondolja bármelyik önkormányzat, hogy azokon a kereteken belül szeretne működni, akár közös hivatalokkal, akár koordinált intézményfenntartással, amelyet ő jónak tart, akkor nyilván az a megoldás, hogy ezek az önkormányzatok működjenek együtt. De erről az útról letérni 2010 után, és kötelezni az önkormányzatokat olyan együttműködésre, ahol az együttműködés eufemizmus, nevetséges dolog, hiszen itt inkább kényszerházasságról beszélünk, nos, ennek sem eleje, sem vége nincsen, ha sorolni akarnánk ennek hibáit.

A harmadik kérdés, amit nagyon sokan feszegettek már itt ellenzéki képviselőtársaim. Szeretnénk végre arról hallani az előterjesztőtől, és nemcsak e törvény kapcsán, hanem általában az előterjesztőktől, hogy mi az oka annak, hogy önök szinte egyetlen, önök által javasolt törvény kapcsán sem tartják be az önök által hozott jogalkotási törvényt. Ennek mi az oka? Van-e valami különös magyarázata ennek a történetnek, hogy önök szinte egyetlenegy esetben sem tudják vagy akarják betartani azokat a szabályokat a jogalkotásról, amelyeket egyébként önök hoztak? Szinte egyetlen esetben sem.

Az előző ciklusban ravaszak voltak, és e ciklus elején is tapasztaltunk ilyen eseteket, amikor úgy akarták kikerülni saját törvényeiket, hogy valamelyik képviselő útján terjesztették be ezeket, és nyilván az adott képviselő időnként bohózatba illő produkcióval a Házban felolvasni sem nagyon tudta azt, amit állítólag ő maga szerzett. És hát így kikerülték ezt a törvényt, hiszen a jogalkotásról szóló törvény egyéni módosító javaslat, egyéni törvényjavaslatok ügyében nyilván kevésbé működik. Most már erre a látszatra sem adnak. Előttünk vannak olyan jogszabályok, amelyek kormányzati előterjesztésben születnek meg, és bár törvény rendelkezik arról, hogy ezeknek hogyan és miként kell megszületniük, olyan törvény, amelyet mellesleg önök hoztak, tehát akár azt lehetne mondani laikusként is, hogy nem az ellenzéki béklyó oktrojálta magukra ezt a nehéz jogalkotást, hanem önök vállalták, önök vállalták azt, hogy így alkotnak jogot, mégis azt látjuk, hogy ezt nem tartják be.

De miről is van szó? Arról van szó, hogy bizony ennek a törvénynek az a passzusa, amely alapján meg kell nézni, hogy egy jogalkotás pontosan milyen hatással is fog rendelkezni, nos, ezen passzus, azt gondolom, nem az ördögtől való. Hát nem az ördögtől való az a kívánalma ennek a törvénynek, ami arról szól, hogy bizony, ha a kormányzat jogszabályt szeretne alkotni, akkor legyen egy hatásvizsgálat, ami egyébként nyilvános, amely pontosan megmondja azt, hogy mit akar elérni, és mit gondol arról, hogy a jogalkotás alapján mi fog történni. Ez nem az ördögtől való kívánalma ennek a törvénynek. Aztán nem az ördögtől való kívánalma ennek a törvénynek az, ami arról szól, hogy bizony legalább az érintettekkel egyeztessenek. Ráadásul ez roppant egyszerű kis gumiszabály, hiszen az érintett bárki lehet, akár az önök által fenntartott ál civil szervezetekkel is vagy ál szakmai szervezetekkel is nyugodtan egyeztethetnének, de még erre sem veszik a, mondjuk, hogy bátorságot, hogy mondjuk, az önök álciviljei elé vigyék ezeket a jogszabályokat. Még ez sem történik meg. Erre kiváló példa az önök által gründolt Nemzeti Pedagógus Kar esete, amely kiválóan megszűrt testület, garantáltan az önök bólogató­jánosai ülnek benne, és egyetlenegy esetben sem foglalt állást a pedagógusokat érintő jogszabályokról, amióta ez a testület létezik.

De hasonlóan, gyakorlatilag bármelyik jogszabálynál, amit a kormány készített elő, azt lehet mondani, hogy napnál világosabb, hogy önök senkivel nem kívánnak egyeztetni, és halvány segédfogalmuk nincsen arról, hogy mi lesz a jogszabályalkotás következménye. Vagy ha van, akkor ezt nem osztják meg a Házzal, ezt nem osztják meg senkivel. Ennél a jogszabálynál sem és az előző jogszabályoknál sem. Ez azért probléma, mert például abban az esetben, ha mégsem váltaná be azokat a reményeket, amilyen szándékkal önök jogszabályt alkotnak, akkor bizony szembesülhetne ezzel ország-világ, hogy bizony legalább azokat az igényeket, amelyeket önök tűztek ki, még azt sem sikerült elérni. Erről egy szó nincsen.

Szeretnénk azt tehát, hogy mondják meg, mi annak az oka, hogy önök szinte soha nem tartják be ezt a törvényt, önök szinte soha nem kívánnak úgy jogszabályt alkotni, ahogyan az egyébként az önök által meghozott törvényben benne van.

Végezetül azt tudom mondani, hogy ez is, tudják, egy olyan saláta, amelynek vannak olyan elemei, amelyeket az ember szeret, vannak olyan elemei, amelyeket jónak tart, amelyeket szívesen lát. És hát olyan saláta, amelynek vannak olyan elemei, amelyeket nem szeret, amelyeket nem szívesen lát. És tudják, ha azt nézzük, hogy van egy étel, amelynek sok összetevője van, vannak olyan elemei, amelyeket szeretünk, és amelyeket nem szeretünk, akkor annak az a vége, hogy nem esszük meg. Az ellenzék ezt a salátát nem kívánja megenni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 273 2014.11.03. 8:15  262-277

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Két kérdéssel szeretnék foglalkozni. Az egyik, amiről már korábban beszéltünk, ez a közösségi tulajdonú közszolgáltatások kérdése, hogy olcsóbb-e, drágább-e; azt gondolom, arról lehet vitatkozni, hogy erre szükség van-e vagy nincs, hogy államosítani kell-e ezeket a szolgáltatókat, vagy nem kell államosítani. Én magam egyébként azt gondolom, hogy akár lehet hatékony az az irány, amit a kormány választott, hogy közösségi tulajdonú közszolgáltatás történjen, azonban ez a konkrét javaslat, amely előttünk van, ez nem az. Sokba kerül ugyanis ez a dolog, és szem elől tévesztjük a valódi célt, a valódi cél pedig az, hogy elérhető árú rezsi legyen mindenkinek, az, hogy ezek a rezsiszámlák ne menjenek az egekbe. Úgy gondoljuk, hogy a kormányzat pazarol. Pazarol, hiszen úgy költ erre a területre, hogy valójában sem hatékonyságot, sem érdemi szolgáltatást ezzel nem vásárol. Ahogy elemezhetjük ezt a pazarlást, egy harmadik példával kell hogy előjöjjek, és azt kell mondjam, hogy ez a másik dolog, amiről szeretnék most beszélni.

Nagyon régen megoldatlan a III. kerületben a Gázgyári lakótelep helyzete. Erről egyébként többen is beszéltünk itt a Házban, magam egy korábbi hozzászólásomban, felszólalásomban a most százéves Gázgyári lakótelep lehetetlen helyzetéről beszéltem. Ez az a lakótelep, amelyik korábban a Fővárosi Gázművek kezében volt, ők építették meg száz évvel ezelőtt, és ez az a lakótelep, amelyik, amikor átkerült a főváros kezébe maga a lakótelep, akkor a mai napig rendezetlen viszonyokat találhatunk itt. Nem költenek eleget az állagmegóvásra, de ha csak a legprofánabb példát mondom, például olyan csekkeket kapnak a bérlők, ahol saját maguknak kell kitalálni azt az összeget, amit ide beírnak. Talán egy becsületkassza lehetne akkor, hogyha egyébként azokról a bérletidíj-emelésekről, amelyek megtörténnek, tájékoztatnák a bérlőket; ez sokszor nem történik meg.

Nagyon sok esetben a számlák is késve érkeznek, úgy van tartozásuk a bérlőknek, hogy valójában még nem is kapták meg a csekket. Hasonlóan gyakran előfordult az, hogy amikor a főváros - idéző­jelben ? rendezte a bérlők helyzetét, akkor a mai napig is sikerült úgy rendeznie, hogy van, akinek 120 ezer forintos bérleti díjat kell fizetnie egy olyan lakásért, amelyikben bent lakik, és amelybe született, és amelybe az ő édesapja és édesanyja beleszületett. Úgy sikerült rendezni ? idézőjelben ? a Gázgyári lakótelep helyzetét és a benne élők helyzetét, hogy nagyon sok esetben a lakótelepen élőknek az egyik családnak más, míg a másik családnak egy újabb szerződést írtak. Van, aki olyan szerződést kapott az idézőjeles rendezéskor, hogy örök életére megkapja a bérleti jogot, de van, aki addig kapja csak meg a bérleti jogot, amíg maga is a Gázgyárnál, a Fővárosi Gázműveknél dolgozik. Még egyszer mondom, itt szinte kivétel nélkül olyan bérlőkről beszélünk, akik ebben az ingatlanban születtek, vagy akiknek az apja vagy a nagyapja is ebben az ingatlanban élt, és ebben nőtt fel.

Amikor megtörtént a Fővárosi Gázművek állami kézbe helyezése, akkor én írásbeli kérdéssel fordultam az illetékes miniszterhez, amelyben azt firtattam, hogy vajon a Gázgyári lakótelep sorsa most rendeződni fog-e, vajon a főváros mostohagyermeki státusából kikerül-e a Gázgyár, és most már fog-e rendeződni az, hogy az itt élők méltó körülmények közé kerültek. Azt a választ kaptam, hogy erre nem terjedt ki a reprivatizáció, és most is megmaradnak ezek a viszonyok, hiszen a főváros kezében maradt a Gázgyári lakótelep sorsa. Itt pusztán csak arról szeretnék szót ejteni, hogy egy olyan műemlék épület kapcsán, egy olyan közösség kapcsán nem hozott megoldást egyébként a fővárosi tulajdontól való átvétel, amelyre igenis gondolni lehetett volna és gondolni kellett volna. Ez a mai napig megoldatlan kérdés a III. kerületben.

Persze, sokan vicceltek akkor, amikor az egyik főpolgármester-jelölt a Gázgyári lakótelep mögötti felújított gyárépület előtt tartott sajtótájékoztatót, amikor is felhívta a figyelmet a lakótelep sorsának a rendezetlenségére, de a valódi helyzet az, hogy magát a Gázgyárat tényleg sikerült a kormányzatnak felújítania, de magát a lakótelepet, ahol az emberek élnek, azt viszont nem, semmilyen problémát nem sikerült kiküszöbölni. Igazából az ott élőket persze nem érdekli, hogy a lakótelep kinek a kezelésében van, őszintén nem érdekli, hogy a főváros-e a gazdája, a kerületi önkormányzat a gazdája, vagy az állam a gazdája, azonban az érdekli, hogy ezek a problémák, amelyek gyakorlatilag a Főgáz privatizációja óta jelen vannak ? tehát nem mostani problémák ?, azok a megoldás irányába hassanak; ez nem történt meg. Nem történt meg most sem, amikor egyébként lett volna lehetősége a kormányzatnak arra, hogy erre a közösségre vagy erre a lakótelepre figyeljen; ezt súlyos hibának tartom. Súlyos hibának tartom azt is, hogy egész egyszerűen elfelejtette a Gázgyári lakótelep kérdését rendezni a kormányzat a Főgáz visszavétele kapcsán, ami gyakorlatilag, azt lehet mondani, hogy egyébként a helyieket súlyosan negatívan érinti.

(21.20)

Már felhívtam a figyelmet arra, hogy egy olyan épületegyüttesről van szó, ami száz éve épült, egy olyan épületegyüttesről van szó, amely száz éve ad helyet annak a közösségnek, akik a Gázgyár munkásai, dolgozói voltak, egy olyan közösségről van szó, amely szinte száz éve egységes, és amely száz éve gyakorlatilag együttesen van ebben a helyzetben. Én szeretném kérni a kormányzatot ezen a helyen is, tudom, hogy ez nem szűken ehhez a napirendhez tartozik, de ha erről szót ejthetünk, akkor lehet, hogy utánalövés lehet, de legyen szíves a kormányzat ennek az ügynek a kapcsán is fokozott figyelemmel kísérni ennek a közösségnek a helyzetét. És ha már az állami visszavételnél nem sikerült az, hogy olyan megoldás szülessen ezzel a közösséggel, amit egyébként maga a közösség megérdemel, akkor a későbbiek során vizsgálják azt meg, hogy van-e jogszabályi lehetőség arra, hogy ezeket a problémákat megoldják. Van-e jogszabályi lehetőség arra, hogy egy százéves, hihetetlen jelentős építészeti értéket képviselő lakótelepi közösség körülményeinek a romlása és magának az épületeknek a romlása megálljon? Lehet-e arra jogszabályi lehetőség, hogy ez a közösség megkapja azt a fajta ? egyébként mindenki számára biztosított ? jogot, hogy olyan bérleti viszonyok jöjjenek létre, amelyek egyértelműen és megnyugtatóan rendezik mindenkinek a sorsát?

El lehet képzelni, hogy mennyire nonszensz az, amikor ma valakinek olyan bérleti szerződése van, hogy ha elveszíti a munkáját, akkor elveszíti a lakhatását is, még egyszer mondom, egy olyan házban, egy olyan lakásban, amelyben nemcsak ő született, hanem adott esetben édesapukája, édesanyukája vagy a nagyszülei is. Van-e lehetősége a kormányzatnak arra, hogy megvizsgálja a Gázgyári lakótelep helyzetét, és ha már ennél az állami visszavételnél erre nem került sor, akkor vajon mit tudunk tenni annak érdekében, hogy ezek a problémák megoldódjanak? Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 285 2014.11.03. 13:37  278-307

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én nagyon tisztelem Mengyi képviselőtársamat, merthogy szinte szó szerint sikerült megismételnie azt, amit L. Simon államtitkár úr mondott, és ez valóban kitűnő teljesítmény. (L. Simon László: Nem szó szerint.) Én a „szinte szó szerint” kifejezést használtam; figyeljünk arra, amit mondok.

Hasonlóan azt kell mondjam, hogy az a történelmi hasonlat, amivel L. Simon államtitkár úr kezdett, egy nagyon jó felütés volt, nekem mint történelemtanárnak nagyon tetszett. Ha megengedik, röviden egy kis pontosítást tennék: Széchenyi egyéves jövedelmének megfelelő összeget ajánlott fel a Magyar Tudós Társaság létrehozására. Azért nagyon jó ez a hasonlat, ami előttünk van, mert egyrészt, ha tetszik, ez volt az első alkalom, amikor a kutatás-fejlesztésre, az innovációra magántőke befektetésével került sor, hiszen Széchenyi nemcsak ezt az alapítványt tette meg, hanem ezzel párhuzamosan az is megtörtént, hogy felhívta a kollégái figyelmét arra, hogy mások is tegyék meg ugyanezt.

Ám itt kimerül az a hasonlat, amellyel a között a rendszer között, amiről most beszélünk, valamint a Széchenyi István által megálmodott és létrehozott tudományos rendszer között párhuzamot lehetne vonni, merthogy maga Széchenyi egyetlenegy érdemi kikötést tett, azt, hogy a magyar nyelv ápolására kell fordítani ezt az összeget. Ez a fajta kikötés semmiféle olyan eredményességi mutatóval, amiről önök beszéltek, s nekem mint társadalomtudománnyal foglalkozó embernek ez egy kicsit nehezebben értelmezhető talán, mint a reáliák ismerőinek… ? tehát semmiféle ilyen termelési, eredményességi szempont figyelembevételével Széchenyi nem számolt a Magyar Tudós Társaság létrehozásakor.

(22.30)

Az is érdekes azonban, hogy annak kapcsán kerül elő ez a szép évforduló, amiről L. Simon László államtitkár úr beszélt, hogy itt van egy javaslat előttünk, ami pontosan nem arról szól a Magyar Tudományos Akadémia kapcsán, mint amely célok jegyében Széchenyi maga is tevékenykedett. Ennek az ellenkezője igaz. Ha röviden foglaljuk össze, akkor 2015. január 1-jével egy nemzeti kutatás-fejlesztési, innovációs hivatal jön létre, amely elsődlegesen a központi költségvetésből, illetve a gazdasági társaságok által fizetett innovációs járulékból, gyakorlatilag egy központi forrásból finanszírozná a kutatások és a fejlesztések jelentős részét. Ez a fajta központosítás az, ami semmiképpen sem illeszkedik ahhoz a szellemiséghez, amelyről L. Simon László államtitkár úr itt beszélt.

A mi víziónk ehhez képest egy kicsit mást mond. Szerintünk a kutatás-fejlesztés alapvető két iránya egyrészt a Magyar Tudományos Akadémia és kutatóintézetei, másrészt a felsőoktatási intézményekben folyó kutatások. E kettő az az irány, amire támaszkodni kell a magyar kutatásoknak és a magyar kutatás-fejlesztés irányainak. Abban egészen biztosan nincsen vita ebben a Házban, hogy a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos frázisok, ha tetszik, mennyire fontosak, ebben mindenki egyetért. Nincs olyan ebben a Házban, aki ne szeretné, hogy a kutatások és a fejlesztések Magyarországon sikeresek legyenek, és aki nem érzi a kapcsolatot egy ország eredményessége és a kutatás-fejlesztés eredményessége között.

Ebben valóban mindenkinek igaza van. Mi azt azonban vitatjuk, hogy ez a törvényjavaslat, ami előttünk van, ezeket a célokat szolgálja. Úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat illeszkedik abba a már megszokott rendszerbe, amely a felsőoktatás és az ehhez kapcsolódó kutatás-fejlesztési területek autonómiájának csökkentésére és felszámolására törekszik. Ha visszaemlékezünk, először az intézmények gazdasági autonómiáját vették el, most a kutatási autonómia elvételére is sor kerül, az OTKA megszüntetésével pedig az MTA hatásköre is csökken. Ezzel pedig tovább folytatódik az a fajta irány, ami az MTA kutatóintézeteinek átalakításával, eufemizmussal átalakításával, én azt mondanám, hogy veszélyeztetésével történik. Ha ehhez még hozzátesszük azokat az áltudományos intézményeket, amelyeket létrehozott a kormányzat a Miniszterelnökség felügyelete alatt, akkor máris azt látjuk, hogy bizony a Magyar Tudományos Akadémia és annak intézményrendszere folyamatosan nagy veszélybe került, nagy veszélyben van. Ez a törvényjavaslat, ami előttünk van, egy újabb ilyen veszély.

Hallottuk itt, hogy hatalmas pazarlás folyt ezen a területen, és ezt az Állami Számvevőszék vizsgálatai is feltárták. Magam nem kívánok ezzel vitatkozni, hiszen nyilvánvalóan mindenhol lehetnek ilyen diszfunkciók, azonban azt már fontos megjegyezni, hogy ezek a pazarlások milyen rendszerből is fakadnak. Amikor arról beszélnek hosszan, mind az előterjesztő, mind az előterjesztést védő képviselők, mind pedig maga a törvényjavaslat indokolása is, hogy a normatív kutatás semmilyen módon nem veszi tekintetbe az eredményességet, hogy a rövid, közép- és hosszú távú stratégiai célokhoz nem illeszkedik, ezzel nincs teljes összhangban a hazai kutatás és a kutatás finanszírozása, akkor azért azt látjuk, hogy ez egy nagyon súlyos kritika a kormányzat előző négy évével szemben.

Magam nem gondolom azt egyébként, hogy ez a kritika önmagában ne illetné meg a kormányt, azonban láthatjuk, hogy itt olyanfajta, nagyon súlyos kritikai mondatok fogalmazódnak meg, amelyeket saját magával szemben jelez a kormányzat. Ez az a kritika, ami, ki kell mondani, hogy ha az Állami Számvevőszék részéről jogos, akkor azt láthatjuk, hogy nagyon súlyos probléma volt az elmúlt négy évben az innováció és a kutatás-fejlesztés irányaival és annak ellenőrzésével. Én magam egyébként támogatom, hogy ezt az anomáliát, ennek a rendszernek a hibás működését számolja föl a kormányzat, ám azt gondolom, hogy nem adottsága egy rendszernek a hibás működés, az a hibás működtetésnek a következménye. Ha viszont önök hibásan működtették a felsőoktatási kutatás rendszerét, akkor nem feltétlenül az a megoldás, hogy azokat kell büntetni, akik adott esetben ennek szereplői voltak, inkább azt a rendszert kell átnézni, ami arról szólt, hogy hogyan is ellenőrizték ezeknek a pénzeknek a mozgását, elköltését.

Még egyszer mondom, lehet, hogy én mint történelemtanár kicsit máshogy látom ezeket a normatív finanszírozásokat és az eredményességeket, azért azt kell mondjam, fogadják el tőlem, hogy az a fajta látásmód, ami arról szól, hogy materiálisan szemlélem egy kutatási rendszer, egy innovációs rendszer eredményességét, az nem minden területen vezethető így be. Nyilvánvalóan lehet tudni azt, hogy a reáliákban milyen eredményesség kapcsolódhat hozzá, bár azt gondolom, hogy ezeknél a tudományoknál is vannak olyan, leginkább elméleti kutatások, amelyeknek hatása nem közvetlenül, azonnal, hanem csak hosszú évek múltán keletkezik.

Azonban számos tudományterületen egész egyszerűen nincs értelme ezt így megfogni. Egész egyszerűen nincs értelme arról beszélni, hogy az eredményesség konkrétan így jelenjen meg, ahogy önök ezt a kérdést materiálisan kezelik. Nem gondolom azt egyébként, hogy nem kell valamiféle eredményességhez kötni a kutatást, nem mondom azt, hogy l’art pour l’art kell az államnak pénzt költenie. Azt azonban gondolom, hogy egy ilyenfajta direkt szempontrendszer elég nehezen érvényesíthető mindenütt.

Talán azt kell mondjam, hogy az álláspontunk és az önök álláspontja közötti különbséget, amire az Állami Számvevőszék elnöke azt mondja, hogy a rend az alapja mindennek, és az a legfontosabb egy területen, egy József Attila-idézettel kell hogy megvilágítsam, hogy ezzel szemben mit gondolunk. Ismertek József Attila sorai, hogy „Jöjj el szabadság, / te szülj nekem rendet… (L. Simon László: Na?), jó szóval oktasd, /játszani is engedd”. Na most, ebben az esetben, ugye az, hogy az idézet második részét is megnézzük, hogy játszani is engedd, azért jól mutatja azt, hogy a magyar tudománynak és általában a tudománynak, a tudomány kreativitásának ez fontos, hogy ne egy rendorientált világot építsünk, hanem egy kreativitásorientált világot.

Végül, nem akarom igénybe venni az idejüket ezen a késői órán, de engedjenek meg még két megközelítést. A mai napon sem először mondom ezt el, mondjuk, remélhetőleg utoljára. Azért önök nyilvánvalóan nem véletlenül alkották meg a törvényalkotásról szóló törvényt. Ennek biztos, hogy volt célja. Ha más nem, akkor az volt a célja, hogy arról rendelkezzen, hogy hogyan kell jogszabályt alkotni. Az, hogy társadalmi egyeztetésre bocsássanak egy törvényt, az, hogy előzetes hatásvizsgálatot végezzenek egy törvényjavaslatról, azt gondolom, a minimuma és nemcsak a jogszabályi minimuma annak, hogy hogyan kell törvényt alkotni, hanem a valódi, reális minimuma is.

Azt gondolom, hogy ez az ország megérdemelné azt, hogy önök úgy alkossanak jogszabályt, hogy az megfeleljen az önök által megszavazott jogalkotásról szóló törvénynek. Ezt azért ez az ország megérdemelné. Van értelme ennek a dolognak, mert például lehetne azzal szembesülni, hogy pontosan mit is várnak el ettől a jogszabálytól, pontosan milyen hatásvizsgálatokat is végeztek, és általában az ellenzék is láthatná, hogy milyen számítások alapozták meg, milyen eredményességi várakozások alapozzák meg azt, amiről önök beszélnek. Higgyék el, hogy ez nagyon fontos dolog, talán ez az oka annak, hogy önök is betették a jogalkotásról szóló törvénybe ezt a kritériumot.

A mai napig nem tudom, nem válaszoltak erre a kérdésre, hogy önök a jogalkotás kapcsán miért nem tartják be a saját törvényeiket, miért nem tartják be ezt a törvényt.

(22.40)

Végül azt gondolom, hogy a központosítás a kutatás-fejlesztés kapcsán azt a fajta, eddig a felsőoktatási intézmények némelyikét, nagy részét jellemző kreativitást, ha tetszik, akkor kezdeményező szellemet is gyengítheti, amely arról szólt, hogy az intézmények maguk is érdekeltek voltak olyan támogatások felkutatásában, amelyek segítették a kutatásaikat. Eddig ezek az intézmények, a felsőoktatási intézmények is érdekeltek voltak abban, hogy saját maguk is elébe menjenek a piaci viszonyoknak, és megpróbáljanak olyan kutatásokat végezni, amelyeket bizony egy részében finanszírozni is tudnak más cégekkel, illetve amelyek reagálnak az alapvetően jelentkező modern piaci igényekre.

Láthatjuk, hogy a közoktatásban, amikor elvették a közoktatási intézményektől ezt a lehetőséget, hogy saját maguk gyűjtsék a szakképzési hozzá­járulásokat, és egy központi kalapba helyeződött ez a pénz, ez is visszafogta az intézmények kedvét arra, hogy pénzt gyűjtsenek. Itt is azt lehet mondani: félünk attól, félhetünk joggal attól, hogy hasonló folyamatok játszódnak le.

Arra kérem önöket, fontolják meg azt, hogy melyek azok a kutatás-fejlesztés központosítása kapcsán valóban ésszerű irányok, amelyek az Állami Számvevőszék vizsgálataira is reagálva felszámolják ezen a területen a kormányzati nemtörődömség okozta káoszt, és melyek azok az irányzatok, amelyek ezt a játszani engedést, ezt a kreativitást megengedik a magyar tudományban, és úgy állítják helyre a kutatás-fejlesztés törvényes működését, hogy egyébként nem ölik meg a tudomány kreativitását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 313 2014.11.03. 0:36  308-314

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Mivel úgy láttam az előző vitában, hogy a magyar nyelv alapvető ismerete sem mindig reális célkitűzés, ezért most egyszerűbben szeretnék fogalmazni, hogy ne legyen félreértés abból, hogy a magyarul mondott mondatokat nem sikerül értelmezni a kormányoldalnak.

(0.50)

Mivel a megállapodás célja a kiadatási ügyek gyorsítása és egyszerűsítése, és mivel az MSZP világért se akar gátja lenni, hogy ezt a törvényjavaslatot ne fogadjuk el, ezért ezen célok mentén az MSZP támogatja a javaslat elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 319 2014.11.03. 5:19  318-319

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mint ahogy ismeretes, Ukrajnában 2014. október 26-án tartottak előrehozott, egyfordulós parlamenti választásokat. Érdemes felidézni, hogy az ukrán törvényhozás, a rada 450 fős helyének fele pártlistán dől el, fele pedig az egyéni körzetekben. A 203 bejegyzett politikai párt közül 29 állított országos listát, és 52,42 százalékos részvétel mellett zajlott ez a választás.

Az Arszenyij Jacenyuk jelenlegi kormányfő vezette Népi Front nyerte ezt a választást, de itt van jelentősége a rada összetételének, hiszen az egyéni körzetekben bejutott jelöltekkel együtt a Petro Porosenko Blokk már átvette a vezetést, hiszen több egyéni körzetben győzött. El is kezdődött a két párt közötti huzavona, hogy hogyan történjen a kormányalakítás. A harmadik helyet a lembergi polgármester vezette Önsegítés szerezte meg. Érdekesség, hogy az egykori Régiók Pártjából szerveződött Ellenzéki Blokk 10 százalék alatti eredményt ért el, Timosenko pártja pedig alig jutott be a törvényhozásba.

Az ukrán elnök már bejelentette, hogy azt javasolta a mögötte álló és a nevét viselő pártszövetség leendő képviselőcsoportjának, hogy a jelenlegi miniszterelnököt jelöljék ismét kormányfői posztra; Ukrajna tehát, úgy tűnik, a változás útjára lépett.

Magyar szempontból rendkívül fontos és a Magyar Szocialista Párt is üdvözli, hogy az ukrán törvényhozásnak magyar képviselője is lesz, hiszen Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke a Porosenko Blokk listáján mandátumot szerzett.

Azt kell mondjam, nem előzmények nélküli az, hogy magyar képviselő más párt listáján szerez mandátumot az ukrán törvényhozásban, hiszen előtte Gajdos István személyében is volt magyar tagja a törvényhozásnak. Ugyanúgy, mint Brenzovics, ő is egy ukrán párt listáján jutott mandátumhoz, és várhatóan Brenzovicsnak is le kell mondania a magyar pártban viselt párttagságáról ennek következtében. Érdekes azonban, hogy Brenzoviccsal ellentétben Gajdost a jelenlegi magyar kormány nem tekintette magyarnak, és pont emiatt is, mert más párt színeiben, más párt listáján jutott mandátumhoz; erről korábban meg is emlékeztünk. Azt gondolom, fontos, hogy változtasson a kormány jelenlegi gyakorlatán, és attól még, hogy Brenzovics nem a magyar párt listáján szerzett mandátumot, tekintse legitim magyar képviselőnek őt, bár azt gondolom, hogy a kormányzatnak talán ez most menni fog.

Azt kell mondjam azonban, hogy vannak olyan vitás pontok még ukrán-magyar vonatkozásban, amelyeknek a megoldása várat magára, a 2012-től hatályos nyelvtörvényt törölte ugyanis idén februárban az ukrán parlament, igaz, az államfő még ezt nem írta alá. A Petro Porosenko ukrán elnök által idén július 3-án bejelentett alkotmánymódosítás azonban a jelenleginél jóval kisebb lehetőséget biztosítana a kisebbségi nyelvek regionális használatára, a tervezet szerint ugyanis nem állami szinten, hanem a helyi önkormányzatok szintjén hoznának döntést a kisebbségi nyelvek különleges jogállásának biztosításáról az érintett közigazgatási egységekben.

Minden valószínűség szerint tehát csak azok a képviselő-testületek döntenének e nyelvek speciális jogállásának megadásáról, amelyekben az adott kisebbségek képviselői vannak többségben, illetve értelemszerűen e kisebbségek tagjai teszik ki a lakosság túlnyomó részét az érintett közigazgatási egységekben, tehát ténylegesen 50 százalékra emelkedne a jelenleg 10 százalékos küszöb. Ez nagyon fontos kérdés, és nemzetpolitikai szempontból a magyar álláspontot is mindenképpen reakcióra kényszeríti, hiszen ez mindenképpen visszalépés lenne a jelenlegi gyakorlathoz képest.

Ugyancsak nagyon fontos kérdés a magyar választókerület kérdése, amit Porosenko ugyan megígért, de ez csupán ígéret maradt. Itt fontos arról megemlékeznünk, hogy Brenzovics elnök úr pontosan ezért kapta, úgymond kárpótlásként az előkelő listás helyet Porosenko elnök úr pártjától, mert nem valósult meg, illetve csak ígéret maradt a magyar választókerület. Azt gondolom, ettől függetlenül a magyar kormányzatnak folyamatosan jelen kell lennie, és támogatnia kell a helyiek küzdelmét a magyar önálló választókerület kialakítása kapcsán.

Végezetül, a jövőbeli Európa-barát ukrán kormánynak rendeznie kellene a kettős állampolgárság kérdését is, hiszen az ukrán alkotmány 4. cikkelye kimondja, idézem: „Ukrajnában egyetlen állampolgárság létezik.” Ezzel megegyező módon rendelkezik a 2001-ben elfogadott hatályos állampolgársági törvény is, amely szintén egyetlen állampolgárságot ismer el. Ukrán részről egyelőre nem mutatkozott nyilvános szándék ennek hivatalos kezelésére, de úgy gondolom, ez fontos nemzetpolitikai kérdése lenne az új kormánnyal kapcsolatos magyar irányoknak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak ezen az estén. (Taps az MSZP és a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 154 2014.11.17. 2:08  153-156

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A 2013-as kompetenciamérésben néhány nagyon fontos megállapítást tesz az Oktatási Hivatal. Azt írja: komoly aggodalomra ad okot a 10. évfolyamon a szakképzésben részt vevő tanulók teljesítménye. Amellett, hogy a szakiskolások átlageredménye körülbelül négyötöd-egyszórásnyival elmarad az országos átlag alatt (Zaj. ? Az elnök csenget.), a többi évfolyammal való összevetésben ez az eredmény alacsonyabb a négy évvel fiatalabb, az általános iskola 6. évfolyamára járó tanulók átlageredményénél is.

Ezekből az adatokból is látható tehát, hogy a szakképzésben baj van. Ennek ellenére azonban a szakképzés ? minden kormányzati frázis ellenére ? az oktatás mostohagyermekévé vált. A szakiskolai képzés kerettanterve jelentősen csökkentette a közismereti órák számát. Csak néhány számot hadd mondjak önöknek: a 9. évfolyamon 18, a 10. évfolyamon 11, a 12. évfolyamon 9,5 órát lehet fordítani elméleti képzésre. Az elméletit persze idézőjelben kell érteni, hiszen ebben a kötelező testnevelésóra is benne van.

(16.20)

Ez azt is jelenti persze, hogy ha nem számítjuk az erre ráfordítható, szabadon választott mintegy másfél órát, akkor a végző szakiskolás tanulók nem tanulnak kötelezően magyar, matematika és történelem tantárgyakat.

Hasonlóan rossz a helyzet a tankönyvellátással is. Ezen a területen kísérleti tankönyvek kerültek bevezetésre ebben a félévben is, de folyamatos probléma a mindennapos testedzés megoldása, főleg a duális szakképzésben, illetve azokban a képzésekben, amelyek ebbe az irányba haladnak.

Kérdezem ezért a tisztelt államtitkár urat: tervezik-e, hogy a működési anomáliák kijavítása érdekében átgondolt fejlesztéseket hajtanak végre? Tervezik-e, hogy a szakmai órakeret terhére a kerettantervben megjelenik a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kompetenciafejlesztés, és stabil jogszabályi környezetet terveznek-e? Köszönöm szépen a válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(A jegyzői székben Gúr Nándort
Hiszékeny Dezső váltja fel.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 216 2014.11.17. 2:32  191-218

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elég sok mindenről volt itt szó, és azt láttuk, hogy ez az adótörvény, ami előttünk van, az minden, de nem a törvényalkotás iskolapéldája.

Azt már megszokhattuk önöktől természetesen, hogy semmiféle érdemi reakciót sem a törvénykezés folyamatában, sem pedig a viták során nem kapunk a felvetéseinkre, azonban az valóban példátlan, hogy önök is nagyon sok esetben arra kényszerülnek, hogy a kurtán-furcsán megalkotott jogszabályaikat is visszavonják. Persze azért ettől még, hogy néhány esetben visszakozni kényszerültek, azért aki ismeri önöket és jól ismeri önöket, egy percig se gondolhatja azt, hogy biztonságban van önöktől az internet világa, biztonságban van önöktől a kafetéria, az utcán az átlagember egy percig sem hisz azoknak a szavaknak, amit önök mondanak. Elég is, hogyha csak visszagondolnak arra, amit ezelőtt néhány héttel mondtak akár az internetadó vitájában, hiszen most visszaköszönnek azok a szavak, amit önök elég nagyképűen, elég nagy hanggal elmondtak, hogy bizony ezt az adót bevezetik, és bizony azok a tüntetők, akik ezt nem szeretnék, ők valójában kicsodák is.

Azonban az adó fontos kérdés, hiszen egy normális országban egy normális kormány az adót nem fegyverként használja, az adózás nem a mindenkori kormánypárt kénye-kedve szerint alakul, nem egy revolver, nem egy bunkósbot. Ehhez képest az önökkel szemben kritikus egyik televízióadó, az RTL Klub reklámadóját 40 százalékról 50 százalékra emelték. Önmagában az MSZP álláspontja az, nem ördögtől való az, hogy van olyan, hogy reklámadó, az sem ördögtől való, hogy ennek emeljük a mértékét, ám érdekes módon önöknek egy módosító indítvánnyal egy olyan szabályozást sikerült alkotniuk, amely csak egy médiumra igaz. Hogyha önök valóban komolyan gondolják azt, hogy ezt az adót emelni kell, ha valóban lennének érveik, amelyeket egyébként nem mondtak el semmilyen fórumon, akkor nemcsak erre az egy médiumra, hanem valamennyi médiumra, így a Magyar Nemzetre vagy akár a Hír TV-re is vonatkozó szabályokat alkotnának. Erről azonban szó nincsen.

Kérem, fejezzék be ezt a jogalkotást, és vonják vissza az adótörvényeket! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 220 2014.11.17. 0:34  219-221

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy látszik, új információ az előterjesztéssel kapcsolatban nem merült föl, és a Szocialista Párt már az általános vita során kifejtette, hogy támogatja az egyezmény megkötését, tekintve, hogy már egy elég régóta megkötött egyezmény ratifikációjáról van szó. Ezért azt hiszem, hogy most sincs okunk változtatni ezen az álláspontunkon, és ezúton újra bejelentem, hogy a Magyar Szocialista Párt az előterjesztés megkötését támogatja. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 196 2014.11.20. 11:55  1-211

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szerintem egy kicsit félreértette államtitkár úr Velez Árpád képviselőtársamat, hiszen nem Velez Árpád volt az, aki államtitkár úr egyébként imponáló szakmai önéletrajza kapcsán az ön szakmaiságát megkérdőjelezte, hanem pont önmaga volt az, amikor a fideszes papagájkommandó ügyeletes fejezetét beböfögték nekünk az elmúlt 8 évről. (Derültség az MSZP padsoraiban. ? Közbeszólások a kormánypárti padsorokban.) Azt gondolom, hogy ez persze méltatlan is volt ehhez a munkához, még akkor is persze, ha ezeket a meséket, hogy valaki osztályvezetőként, főosztályvezető-helyettesként mennyire állt ellen ennek a szakmaiságnak (Derültség az MSZP soraiban.), ezt nyilvánvalóan mindenki elhiszi, aki itt a Házban van.

Van egy nagyon érdekes latin mondás; én szeretem ezeket a mondásokat: ma nekem, holnap neked. Éppen ezért fontosnak tartanám, hogy amikor arról beszélünk, hogy az elmúlt 8 év, ami nem az elmúlt 8 év, hiszen négy és fél év röpke pillanatok elszaladt, miközben önök kiváló lehetőségeket kaptak a magyar néptől arra, hogy kormányozzanak, ám ehelyett csak a szegénységet növelték, nos tehát, amennyiben ezt az elmúltnyolcévezést folytatjuk, akkor legalább olyan ember tegye azt, akinek nincs több köze azokhoz a költségvetési tételekhez, mint például nekem.

Ha azonban nézzük a nemzetpolitikai fejezetet, amit el szeretnék itt mondani, 13 darab módosító javaslatot adtam le, adtunk le ezen a területen. A 13 egy roppant szerencsétlen szám. Ha csak 12-t elfogadna a Ház, akkor én roppant elégedett lennék, azt tudom mondani önöknek. Ha tehát úgy gondolják, hogy ne ezt a szerencsétlen számot fogadjuk el, akkor eggyel kevesebb is belefér; azért, mert hogy a nemzetpolitikai fejezet, illetve a nemzetpolitikai terület fejezeteinek költségvetési sorait ha megnézzük, akkor vagy csökkentek vagy pedig szinten maradtak ezek a tételek, ami könnyen látható, hogy nem egy sikertörténet a nemzetpolitika kapcsán.

Ha arról beszélünk, hogy mi az, ami szinten maradt, akkor például az országgyűlési fejezetben lévő, Magyar Nemzeti Közösségek Európai Érdekképviseletéért Alapítvány támogatási összege, ami 80 millió forint volt korábban, szintén szinten maradt. De hogy ne vádoljanak meg engem azzal, amivel korábban fideszes képviselőtársam az ellenzékkel kapcsolatban fogalmazott, hogy mi csak módosítgatunk bele a világba, aztán a következményekkel nem számolunk, mintha egyébként ennek a vádnak bármiféle alapja is lenne; de ha elfogadjuk ezt a vádat, akkor tudok olyan tételt mondani, amire azt tudom mondani, hogy akár még sok is az a támogatás, amit önök adnak. Ilyen a sokak által ismeretlen intézménynek vagy fantomintézménynek tekintett Nemzetstratégiai Kutatóintézet, amelynek 1,3 milliárd forint volt tavaly a támogatása, 1,2 milliárd forintot terveznek idén erre. Ám ha jobban megnézzük, akkor azt látjuk, hogy már a tavalyi évben sem sikerült elkölteni ezt az összeget; mintegy 460 millió forintot zároltak innen.

Azért is kerülhetett sor erre a zárolásra, mert a Nemzetstratégiai Kutatóintézet mintegy fantomintézetként nagyon sokáig honlappal sem rendelkezett. Ugyan Szász Jenő igazgató úr elmondta, hogy a nemzetstratégiának sajátja, hogy szájhagyomány útján terjed, ez egy elég drága szájhagyomány, mintegy 1 milliárd forintos szájhagyomány volt az előző naptári évben, de az biztos, hogy előrelépés, és azt gondolom, hogy egy ellenzéki képviselőnek el kell ismernie a fejlődést.

Most már van honlapja ennek a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek. Azért tanulságos ide fölmenni, mert az emberben felmerül, hogy ha idén is több mint 1 milliárd forinttal kívánják ezt az intézetet támogatni, akkor ennek vannak programjai. Nyilván valamire elköltik ezt a pénzt. Javaslom mindenkinek: van egy nagyon érdekes fül vagy pont ezen a honlapon a jobb alsó sarokban, ezt csak a megtalálhatóság kapcsán mondanám, amikor fel lehet idézni azt, hogy majd a következő évben milyen programokat fog megvalósítani a kutatóintézet. Mondjuk úgy, hogy egy ujjamon meg tudnám számolni azokat a kutatásokat vagy programokat, amelyek itt fel vannak sorolva. Ami azért is nagyon kár, mert azt kell hogy mondjam ? és a fejlődés itt is tetten érhető ?, nagyon lényeges programokat sikerült megvalósítani ebből a mintegy 1 milliárd forintból. Például az NSKI támogatta a Kárpát-medencei mangalicatenyésztők első találkozóját, de a budapesti székely bált is.

Ezek nagyon fontos nemzetpolitikai stratégiai feladatok, amelyekben nyilvánvalóan látható, hogy egy kutatóintézetnek egy mangalicatenyésztők első találkozóján roppant fontos feladata van mintegy 1 milliárd forint erejéig; ugyanakkor azonban sem szakmai publikációkat, sem pedig egyéb érdekes kutatásokat nem annyira találhatunk a kutatóintézet repertoárjában, vagy ha igen, akkor erről nem sikerült annyira számot adni.

(20.40)

De ha megnézzük, ezt a kutatóintézetet kicsit górcső alá vesszük, akkor láthatjuk, hogy kiküldetésekre, reklámkiadásokra, reprezentációkra 37 millió forintot, üdülési hozzájárulásra 4,3 millió forintot költött, könyvek beszerzésére csupán 42 ezret sikerült elkölteni. Ez nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy a kutatóintézet okos, és nem kell neki könyvet venni, hiszen ők írják a könyveket, amiket senki sem látott, titokban. Folyóiratok megvásárlására 1,5 millió forintot adott bőkezűen a magyar állam, de az ügyesen és jól gazdálkodó Nemzetstratégiai Kutatóintézet csak 323 ezer forintot költött el ebből, hiszen nyilvánvalóan egy tudományos kutatóintézetnek nem feladata a kutatási repertoár kapcsán a szakmai folyóiratok bővítése.

Látható, hogy lehetne sorolni, hogy ez az intézet, amelyre önök fölöslegesen további költségvetési pénzeket dobnak ki, milyen munkát tud végezni. Azt tudom mondani, hogy például ez egy olyan sor, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ahol szerintem megugorhat a fantáziánk arra, hogy akár fontosabb nemzetpolitikai feladatra, mint mondjuk, a második mangalicafesztivál megfinanszírozása, költhetnénk ezt a mintegy egymilliárd forintot.

Kikerült a 2015. évi költségvetési javaslatból a Kárpát-medencei Magyar Jogsegély Szolgálat. Ez egy 50 millió forintos tétel. Azt lehet mondani tehát, biztos, hogy legalább két mangalicafesztiválba kerülne. Szerintem azért ez a sor biztos, hogy jobb.

Nem változik a Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai Segítő Szolgálatának támogatása sem. Itt csak azért lényeges erről beszélni, mert ez az a szolgálat, amely Magyarország és a határai mentén, Közép-, Délkelet-Európa egyéb államaiban az önkormányzatok és a civil szféra által kezdeményezett határon átnyúló projekteket, együttműködéseket finanszírozza.

A határon túli műemlék-felújítási programra 8 millió forint került megtervezésre. Úgy érezzük ? ezt írásbeli kérdésben korábban is megfogalmaztam a kormányzat felé ?, hogy egy fontos projekt. Azt gondoljuk, hogy a határainkon túl lévő műemlékek az összmagyarság nemzeti kincseiként méltók lennének arra, hogy a műemlékvédelemre költsünk.

A határon túli magyarok programjainak támogatása, nemzetpolitikai tevékenység támogatása. Itt már egy nagyon nagy érvágás történik, 2014-ben 5,4 milliárd forint hozzávetőlegesen, 2015-ben pedig 3,8 milliárd forint ennek a támogatása. Ha azt vesszük figyelembe, hogy ebből 300 millió forintot a Bethlen Gábor Alapítványnak csoportosít át a költségvetés, még akkor is el lehet azt mondani, hogy mintegy 1,3 milliárd forinttal kevesebb kerül ebbe a kalapba.

A Kárpát Régió Üzleti Hálózat, amely nagy fontos nemzetstratégiai szempontból, hiszen az önök által annyira kedvelt külgazdasági irányba illeszkedne bele, itt a Magyar Nemzeti Kereskedőház nem szerepel a 2015. évi költségvetési javaslatban, nem derül ki számunkra, hogy akkor mekkora támogatást is kap idén.

A határon túli oktatási feladatoknál is jelentős a csökkenés. Korábban ez egy tételként szerepelt, most a felsőoktatásra 306, a köznevelésre 281,6 millió forintot költöttek. A kettő összege mintegy 588 millió forint. Ez 80 millió forinttal elmarad a tavalyi összegtől. Tehát azt lehet mondani, hogy itt is egy jelentős csökkenés, amit beterveztek.

A határon túli kulturális feladatok támogatása az idei 57,5 millióról 42,6 millió forintra csökken. Ez is jelentős csökkenés.

A Határtalanul! program támogatása, amely azt tenné lehetővé, hogy a Kárpát-medencében a határon túli magyarsággal kapcsolatos ismeretek bővülése osztálykirándulások kapcsán meg tudjon valósulni, az idei 1,5 milliárd forintról mintegy 1,2 milliárd forintra csökken. Ez azért is nagyon érdekes, mert mindenféle szakmai találkozón is felmerült az, hogy nemcsak arra lenne szükség, hogy a magyar gyerekek a határon túli területekre menjenek osztályki­rándulni és a határon túli iskolából jöjjenek ide, hanem bizony az egyes határon túli régiók között is szükség lenne ilyen kapcsolatra. Potápi államtitkár úr ezt kiváló gondolatnak nevezte korábban, ehhez képest a Határtalanul! programra sokkal kevesebb pénz van, mint korábban volt.

Jelentősen csökken a határon túli magyar felsőoktatási intézmények támogatása. De a határon túli egyházi köznevelési intézmények fejlesztési támogatása is.

A Bethlen Gábor Alap előirányzatát ugyanannyiban határozzák meg, mint ami idén volt. Tehát itt is azt lehet mondani, hogy bizony semmiféle olyan előrehaladás nem történt, amiről önök egyébként beszélnek.

Az oktatás-nevelési támogatás nagyon fontos, régóta neuralgikus pontja a nemzetpolitikai támogatásoknak. Ez 2001 óta van. Sokszor vitatott, hogy ennek a szétosztása milyen módon történik, mennyire szakszerű, de kétségtelen, hogy 2001 óta ez egy fontos támogatási rendszere a határon túli magyar közösségnek. Ennek az összege már 2013-ban sem volt elegendő, 2013-ban 22 400 forintról 17 200 forintra csökkentették önök az oktatási-nevelési támogatást, valamint a taneszköz- és tankönyvtámogatást. Most, jelen pillanatban, azt lehet mondani, hogy semmiféle előrelépés nem történt ezen a területen, nem történt az meg, hogy az oktatási-nevelési támogatást végre emeljék, és ezáltal azt a csökkentést, amit 2013-ban ez a támogatás elszenvedett, visszaépítsék.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a nemzetpolitika az a terület, ahol viszonylag kevés forrással is viszonylag jelentős sikereket lehet elérni; az a terület, amely nemzetünk egységét hivatott reprezentálni. A Magyar Állandó Értekezlet mai ülésén egyhangúlag fogadtuk el azt a határozatot, amely nemzetpolitikai tárgyban kijelöli az irányokat a következő évre. Ezért kérem önöktől azt, hogy az ennek a szellemének megfelelő szocialista javaslatokat is támogassák a módosítások során.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból. ? Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 214 2014.11.20. 5:13  213-214

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Most néhány idézetet szeretnék ebben a hozzászólásban megtenni Traian Băsescutól, Orbán Viktor barátjától, a még valameddig hivatalban lévő román elnöktől.

Tudják, én tanár vagyok, én abban hiszek, hogy a gyermek a korral fejlődik. Azt kell hogy mondjam, hogy Băsescu viszont nem fejlődött, hanem kibontakozott magyarellenességében az idő múlásával. Nemcsak Băsescu, hanem Băsescu és Orbán Viktor barátsága is kibontakozott, tehát nemcsak a magyarellenesség, hanem ez a barátság is szárba szökkent. Ennek néhány állomásáról szeretnék beszélni.

Székelyudvarhely annyi önrendelkezést kaphat, mint Craiova.” 2006. március 16-án Székelyudvarhelyen, ahol előtte egy nappal autonómiagyűlést tartottak, mondta ezt Băsescu elnök úr.

Ha a kisebbségek kollektív jogokat kapnak, akkor a Balkán és a Fekete-tenger térsége, valamint Európa egy része és az Orosz Köztársaság is nagy bajban lesz a következő években a területi egységet és a biztonságot illetően. A Koszovóéhoz hasonló precedenst meg kell előzni.” ? mondta Traian Băsescu 2008. augusztus 23-án Orbán Viktor barátjaként.

Orbán Viktor barátja úgy fogalmazott 2009. február 2-án Budapesten az MTI kérdésére, azt követően, miután tárgyalt barátjával, Orbán Viktorral, hogy „soha nem lesz területi autonómia Székelyföldön, Románia egységes nemzetállam”.

2009. február 12-én, tíz napra rá megismételte ezt, kizárta, hogy nyelvbotlás volt az előző: „Szó sem lehet területi autonómiáról” ? mondta Traian Băsescu.

Majd ezt követően a következőt nyilatkozta: „A magyar polgármesterek által irányított hivatalokban etnikai tisztogatás, azaz a románok kirekesztése folyik. A területi autonómia határátkelőket és saját igazságszolgáltatást is jelentene a Székelyföldön.” Ezt szintén aznap mondta Orbán Viktor barátja.

(21.20)

2009. március 19-én Orbán Viktor barátja alkotmánysértéssel vádolta meg Sólyom László köztársasági elnököt, szerinte ugyanis a román alaptörvénnyel megy szembe az, aki a területi autonómiáról beszél. 2009. július 18-án a bálványosi nyári szabadegyetem és diáktábor közönsége előtt Tőkés László és Orbán Viktor előtt megismételte korábbi, számtalanszor már hangoztatott álláspontját Orbán Viktor barátja, miszerint az autonómia minden közösséget egyformán megillet Romániában, és ugyanolyan mértékű önrendelkezés képzelhető el Székelyudvarhelyen, mint például Caracalban vagy Tulceában, mondta 2009. július 18-án.

Még folytathatjuk a sort, de nem szeretném azzal borzolni a kedélyeket, hogy Băsescu-idézeteket kelljen hallgatni este fél 10-kor a magyar parlament termében, mert lehet, hogy sokunk nem tudna aludni túl jól a mai este folyamán, ezért nem fogom az öt percet kihasználni, megnyugtatok mindenkit, de azért néhány idézetet még engedjenek meg nekem elnök úrtól ? Orbán Viktor barátjától, bocsánatot kérek, ezt majdnem elfelejtettem hozzátenni.

Egyetértett és támogatta a parlamenti bejutási küszöb ötről tíz százalékra való felemelésének tervét 2010 tavaszán Orbán Viktor barátja. Ezt az egyértelműen magyarellenes intézkedést Ion Iliescu és Emil Constantinescu korábbi államfők is bírálták. Ez azért roppant jó dolog, merthogy egyik korábbi államfőt sem lehetett kifejezetten a magyar ügy támogatójaként azonosítani, ám Orbán Viktor barátja 2010 tavaszán még ezen is túlment a politikájában. Azt nyilatkozta a miniszterelnök úr barátja a 2011. június 2-án Brüsszelben megnyitott Székelyföldi Képviseleti Iroda kapcsán, hogy Székelyföld nem létezik. Ugyan nem voltam ott, de azért el lehet képzelni azt a szituációt, hogy amikor Brüsszelben megnyitják a Székelyföldi Képviseleti Irodát, amelyen a román államfő részt vesz, és a román állam egyes állampolgárainak az öntudatába nem kicsit belegázolva elmondja, hogy Székelyföld nem létezik. Nyilván mindenkinek volt egy-két kedves gondolata, amikor ezt a mondatot meghallotta Orbán Viktor barátjától.

Sosem fogom törvénytelen jelképek közintézményekre való kifüggesztését bátorítani ? jelentette ki Orbán Viktor barátja a székely zászlóra utalva, ami mellesleg itt rajtam is szerepel. Akkor ezek szerint Băsescu valószínűleg velem sem lenne hajlandó kezet fogni most, ha meglátná ezt a szerinte törvénytelen jelképet. Bár igaz, hogy én nem vagyok közintézmény, ezért lehet, hogy kivételt tenne velem. Majd kedvesen hozzátette, hogy levetetem a zászlódat, öregem, kitűzheted az udvarodon, használhatod a hét végén, de nincs keresnivalója a közintézményeken ? érzékeltette a helyesnek vélt eljárást Orbán Viktor barátja.

Elnézést kérek még egyszer, de mégiscsak kihasználtam az öt percet, de talán tanulságos volt Orbán Viktor barátjának a szavairól megemlékezni most, az elnöksége végén. Kívánom, hogy négy év múlva ne kelljen még egy ilyen hozzászólást megtennem. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 38 2014.11.24. 3:14  37-43

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a szombati és a vasárnapi események meggyőzhettek mindenkit arról, hogy amit Rogán Antal képviselőtársam lefestett, az nem a valóság oktatásügyben sem. Pedagóguskollégáim és a szülők is megrémültek, amikor a Fidesz-kormány kijelentette, hogy újra felesleges álreformok sorát kívánják bevezeti az oktatásban. Az a kép, amely kirajzolódik az önök terveiből, és amely a költségvetésből is kitűnik, siralmas. Önök kormányzásuk alatt megtettek mindent annak érdekében, hogy csökkentsék az oktatáshoz való hozzáférés esélyét. Kezdték azzal, hogy csökkentették a tankötelezettség korhatárát; folytatták a tankönyvkáosz előidézésével; az oktatás nyakára ültettek egy működésképtelen vízfejet, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot, amely az önök jóvoltából már amúgy is berendezkedő zűrzavart a közoktatásban csak tovább növelte.

Újabb tervük a gimnáziumi férőhelyek számának csökkentése, és ennek következtében az iskolarendszer olyan átalakítása, amely egyfajta kasztrendszert fog megjeleníteni. Gyakorlatilag mindenfajta társadalmi mobilitást ellehetetlenítenek. A tervezett csökkentést azonban semmilyen érvük nem támasztja alá. A gimnáziumainkban jelen pillanatban hat-hétszeres a túljelentkezés. Évente 74-78 ezer nappali tagozatos gimnazista és szakközépiskolás érettségizik, ezek közül 56-68 ezer tovább is tanul. Ezek a statisztikai adatok a KSH, illetve a Felvi adatai.

Tehát érezhetően jelentős tömegeknek, jelentős középiskolás tömegeknek az a szándékuk, hogy továbbtanuljanak egyetemen és főiskolán. Tőlük szándékoznak önök megfosztani ezt az esélyt. (Sic!) Az a céljuk, hogy munkavállalásra és továbbtanulásra alkalmatlan fiatalokat tanítsanak, neveljenek ki.

Azzal, hogy csökkenteni fogják a gimnáziumi férőhelyek számát, vélhetően csökkenni fog a felsőoktatási intézményeket végzettek száma is. Hova vezet ez? Hova vezet az, hogy a felsőoktatásba integrált felsőfokú szakképzést elvégzők száma is csökkenni fog? Ez a szakképzés reformja? Azzal próbálnak takarózni, hogy fejlesztik a szakképzést. Eközben azonban a valóság nem ez. Sosem látott mértékben csökkentették az elméleti órák számát a szakképzésben, növelték a zűrzavart, a jogszabályokat, az iskolák fenntartói környezetét is folyamatosan változtatják, és ahogy most kitűnik, változtatni is fogják.

Tisztelt Miniszter Úr! Miért hagyja, hogy a költségvetéssel szétverjenek egy 25 éve jól működő rendszert? Miért kell egy egész korosztálynak félni, hogy nem tud továbbtanulni? Miért kell útszélen hagyni egy generációt? Nem gondolja, miniszter úr, hogy ezzel a lépésükkel csak tovább növelik a külföldre menekülő fiatalok számát?

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

(14.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 42 2014.11.24. 1:09  37-43

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a nagylelkűséget. Attól tartok, hogy a választ nem tudom elfogadni. Nem tudom elfogadni, mert nemcsak engem nem győzött meg, államtitkár úr, hanem nem győzte meg azokat a pedagógusokat sem, akik önök ellen tüntetnek. Nem győzte meg a karzaton ülő fiatalokat sem, akiktől önök el fogják venni a lehetőséget, hogy tanuljanak. Nem győzi meg ez a válasz, ahogy az önök oktatáspolitikája sem az embereket. (Folyamatos zaj.)

A bolygón nincs olyan ország az elmúlt öt vagy tíz évben, ahol csökkent volna a tankötelezettség, csak Magyarország. Ebben az országban akkora szegénység van, hogy gyermekek éheznek, éheznek a választókörzetemben, Óbudán is. (L. Simon László: Hagyjátok már ezt!) Tavalyelőtt csak azért nem volt káosz a tankönyvpiacban önök szerint (Az elnök csenget.), mert a rendszer annyira rossz volt, hogy még visszajelezni sem tudtak a tanárok az önök által biztosított elektronikus rendszerben. (Közbekiáltás az MSZP padsoraiból: Így van!) A KLIK, amelyet önök dicsérnek, annyira rosszul működik, hogy az önök által elvégzett átvilágítást is titkosítani kellett. Ma sem tudjuk, hogy mi van benne. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Emiatt nem tudom elfogadni a választ, és kérem a parlamentet, ne fogadják el önök sem. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 22 2014.11.25. 14:44  17-62

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is nagyon örülök, hogy olyan társadalmi egyeztetést végeztek, amelyet ? valóban úgy tűnik - minta­szerűen meg is csinált a kormányzat. Ez azért is nagyon fontos, mert úgy látszik, ez annyira ritka az önök kormányzásánál, hogy külön ki is kell emelni, és emiatt én is igyekszem méltányos lenni, meg is dicsérem ezért a kormányzatot, mert azt hiszem, minden más törvénynél is hasonló dolgai lennének önöknek.

Nagyon jó, hogy most csinálták, mert ez előreviszi a dolgokat. Szerintem, ha a többi törvénynél is ugyanezt csinálták volna, akkor lehet, hogy jobb munkát tudtak volna végezni. Azért is, mert ebben az előterjesztésben is, ami előttünk van, vannak olyan, valóban előremutató irányok, amelyeket majd én is ki fogok emelni, amelyeket valóban az MSZP maga is támogatni tud. Más esetben kétségeink is vannak, erről is fogok szólni.

Először is fontos rögzíteni, hogy 2010 óta többször is átszervezték az örökségvédelem rendszerét, ezt a rendszert, gyakorlatilag oly módon, amely átszervezésekben egy közös pont volt, hogy az egyik hibásabb volt, mint a másik. Ezzel együtt azonban önök most visszatérnek vagy áttérnek egy olyan rendszerre, amely adott esetben akár a 2010-es kiindulópont is lehetett volna. De azt kell mondjam, én örülök annak, ha azokból a hibákból tanult a kormányzat, amelyeket az elmúlt évek során elkövetett. Ezeket államtitkár úr ki is emelte abban a fél órában, amit erre szánt. Azt gondolom, nem ismételném meg ezeket, de egyetértünk, hogy ezekből a hibákból bizony tanulni kellett.

Megfogalmazott államtitkár úr olyan célokat, amelyek valóban az előterjesztésből is kitűnnek. Ezek a célok, azt gondolom, hogy támogatható irányok. Először is a műemlékvédelem a régészeti örökségvédelem és az üzleti érdekek, az esetleges üzleti érdekek összehangolása. Ez valóban, úgymond látszólag ellentmondásnak tűnik, azonban azt kell mondjam, hogy a kormányzatnak valóban fontos feladata az, hogy összehangolja azokat a fejlesztéseket, amelyek megvalósulnak, azokat az üzleti érdekeket, amelyek nyilván ezeknek a fejlesztőknek megvannak, azzal a régészeti örökségvédelemmel és műemlékvédelmi célrendszerrel, amely pedig az egységes, egyetemes kultúránk fejlesztésének iránya kell hogy legyen.

(9.50)

Ezek nagyon helyes irányok, ez nagyon helyes, hogyha így fog történni, mert bizony ebben valóban van tennivaló. Azt gondolom magam is, hogy nem feltétlenül csak a büntetés, nemcsak a pallos suhogtatása az, ami ebben a dologban eszköz lehet, hanem valóban más, puhább vagy pozitív szabályozókra is kell itt gondolni.

Magam is azt gondolom, és abban egyetértek mindenkivel, hogy csak látszólag van kollízió abban, hogy egy üzleti beruházás, egy térség fejlesztésébe nem tartoznak bele a régészeti örökségvédelmi feltárások vagy az esetleges műemlékvédelmi beruházások, mert hogyha azt gondoljuk, hogy egy térség fejlődik, akkor nyilvánvalóan az itt fellelhető régészeti örökség védelme, a kultúra értékeinek az ápolása mindenképpen fontos. Erre a kormányzatnak valóban kiemelt figyelmet kell fordítani, ebben mindenképpen egyetértünk.

Hasonlóan egyetértünk azzal, hogy a műemlékvédelem iránya mindenképpen kell hogy illeszkedjen egy más rendszerbe is, nemcsak l’art pour l’art létezik, turisztikai fejlesztési tervekbe vagy egyéb fejlesztési irányokba kell hogy illeszkedjen. Nekem régóta fájdalmam III. kerületiként, hogy a jelentős római örökség, ami a kerületben található, nem kerül kellően felhasználásra, de úgy tudom, hogy a kormányzatnak ebben a dologban vannak kezdeményezései. Gondolok itt akár az amfiteátrum kulturális hasznosítására és kellő helyére Magyarország és a múltunk történelmében.

Ezek az összehangolások, amelyben össze lehet hangolni a múltunk értékeit az üzleti értékekkel, nagyon fontos akár kicsiben, akár a saját választókörzetemre nézve is, elég, ha arra gondolok, hogy most folyik például az esztergomi vasútvonal felújítása, amely kis csúszással ugyan, de ha jól tudom, akkor mondjuk úgy, hogy sínen van, és ezzel kapcsolatban pont az Aquincumi Múzeum egyes részeit érinti ez a felújítás. Ezzel kapcsolatban történt a magyar állam, illetve a Magyar Államvasutak, illetve a felújító, valamint az Aquincumi Múzeum közötti együttműködésre kísérlet, ám a múzeumnak sajnos a mai napig sem sikerült például azt elérnie, hogy az újonnan kiépítendő állomásoknál akár csak egy kis tábla reklámozhassa a múzeumot, és azokat a régi római épített kulturális értékeket, amelyek az Aquincumi Múzeumban hihetetlen szakmaisággal feltárásra kerültek.

Azt gondolom, hogy például ezek azok az ügyek, amelyek fontos, hogy meg tudjanak valósulni. Nemcsak az az érdekes, hogy egy adott beruházás ne tegye tönkre azokat a leleteket, azokat a régészeti örökségeket, amelyeken keresztülmegy, nemcsak az a lényeges, hogy itt a feltárás meg tudjon történni, hanem az is érdekes lehet, hogy azok az új beruházások, azok az új fejlesztések egyfajta többlet kulturális értékeket is hordozzanak.

Ezúton is szeretném kérni államtitkár urat, hogy az eszközeivel abban hasson oda, hogy az Aquincumi Múzeumnak egyfajta elérését, egyfajta promócióját az esztergomi vasútvonalnak a fejlesztése tegye lehetővé, hiszen a múzeumnak nagyon fontos lenne az, hogy ezeken az egyébként hozzá közel lévő állomásokon egyfajta ismertető legyen, nem feltétlenül a múzeumról, hanem azokról a kulturális örökségekről, amelyeket a múzeum bemutat, az is nagyon nagyszerű lenne. Kérem önt ezúton is, hogy hasson oda, hogy ez a fajta együttműködés a múzeum és a beruházó között valósuljon meg.

De ez csak egy apró probléma volt, és azzal, hogy azt tudom mondani, hogy ez egy III. kerületi probléma, azért lehet azt mondani, hogy gyakorlatilag a többi egyéni képviselőtársam is itt felállhatna, és ugyanilyen kéréseket idézhetne föl miniszter úrnak, államtitkár úrnak. Ez csak példa arra, hogy mennyire van helye ennek a szemléletnek, és arra is példa, hogy milyen sok tennivaló van ezen a területen a kormányzat részéről.

De ha már… ? és bocsásson meg államtitkár úr, hogy a saját kerületem példáival hozakodok itt elő állandóan (L. Simon László: Jó példa!), de nekem, mint ott lakónak meg képviselőnek talán ez a fontos. Hasonlóan érdekes ebből a szempontból a műemlékvédelmi beruházások kapcsán az, hogy itt egy többletköltségi hozzájárulás történjen, egy új ösztön­zőrendszer kerüljön kialakításra. Ez úgymond a jövő zenéje, de azt kell hogy mondjam, hogy akár az MSZP, akár jómagam is tudnék támogatni egy ilyen irányt.

Az idén százéves Gázgyári-lakótelepen élőknek folyamatos problémája ugyanis az ? az egyik problémája, mert sok problémájuk van szegényeknek -, hogy horribilis összegekbe kerül a felújítás minden egyes esetben, hiszen a külső homlokzati felújításokhoz, illetve a nyílászárócseréhez is olyan költségek kellenek ? műemlék épületekről van természetesen szó -, amelyeket egy egyszerű magyar nyugdíjas, az ott lakók zöme idős ember vagy bérből, fizetésből élő, nem tud megfizetni. Itt az épület homlokzata nagyon sok esetben azért van rendkívül rossz állapotban, mert maga a főváros sem bizonyult jó gazdájának az elmúlt néhány évtizedben ennek a lakótelepnek, és gyakorlatilag műemlékhez képest, meg általában lakóingatlanokhoz képest is méltatlan állapotban van a Gázgyári-lakótelep külső homlokzati része is, illetve maguk a nyílászárók is.

Mindenképpen jó lenne, hogyha úgy tudnának megvalósulni ezek a beruházások, a műemlékvédelmi beruházások, hogy a benne élők is ebből úgymond profitálni tudjanak, hiszen a műemlék épületekben élők nagyon gyakran bérlői viszonyban vannak, tehát nem tulajdonosi viszonyban vannak, a zömük nem teheti azt meg, hogy jelen anyagi helyzetükben ezeket a felújításokat elvégezze. Ebben az esetben, hogyha a kormányzat a segítségükre sietne, akkor nemcsak maga a műemlék épület védelme történne meg, hanem a benne lakó emberekről se feledkeznénk meg.

A Gázgyári-lakótelepre visszatérve: itt nagyon fontos az, hogy itt azért olyan családokról van szó, akik közül számosan a lakótelep létrejötte óta, tehát száz éve élnek itt. Én ismerek ott olyan lakókat, akik tényleg úgymond ebbe az épületbe születtek, és akiknek a szülei is ebbe az épületbe születtek bele.

Biztos, hogy fontos lenne arról beszélnünk ? ez nem ennek a törvényjavaslatnak a kérdése, hanem talán egy későbbinek -, hogy mi van azokkal az emberekkel, akik ilyen műemlékvédelem alatt álló épületekben vagy műemléki épületekben élnek. Ezek az emberek milyen segítséget kapnak? Az állam vajon minden esetben jó gazdaként viselkedik-e ezekkel az épületekkel? Itt elég, ha megint csak visszautalok a Gázgyári-lakótelepre, ahol például az elemi számlázási feladatokat nem tudja megoldani időnként a fenntartó, nem mindenki kap számlát a havi lakbéréről, de ezeket lehetne tovább sorolni.

Azt gondolom tehát, hogy ezek azok a koncepcionális elemek, amelyekkel a javaslatban mindenképpen egyetértünk. Vannak azonban félelmeink is, és engedjék meg, hogy ezek közül néhányat felsoroljak.

A Forster Gyula Központot létre kívánják hozni, és ez egyfajta központi rendszerként, egyfajta központi hivatalként működne önök szerint. Megkérdezném államtitkár urat, hogy ha tud, akkor erre mindenképpen válaszoljon, hogy ebben a központban a Magyar Tudományos Akadémia kutatóival milyen együttműködés fog megvalósulni, hiszen azért magának a központnak vannak olyan feladatai is, amihez mindenképpen azt kell hogy mondjam, hogy a legmagasabb szintű szakmai megközelítés szükséges.

Nagyon helyesen tartalmazza azt az előterjesztés, hogy szakmai tanácsadó testület segíti a központ régészeti előkészítő és koordinációs feladatainak elvégzését. Az, hogy ez a szakmai tanácsadó testület pontosan kikből áll, milyen módon kerül feltöltésre, erre mindenképpen kíváncsiak lennénk. Most nyilván nem a névsort kell elmondania államtitkár úrnak, de arra azért mindenképpen kíváncsiak lennénk, hogy milyen körből gondolják ennek a rekrutációját.

Hasonlóan érdekes kérdés lenne vagy érdekes kérdés, és ezt körül lehetne járni egy kicsit akár most is, hogy ezeknek a megelőző feltárásoknak, amelyek a beruházások kapcsán kötelezőek, vajon minden szabályozása rendben van-e. Azt kell hogy mondjam, hogy nem tett ebben feltétlenül rossz lépéseket a kormányzat, elég, hogyha csak a 200 millió forintos költséghatár eltörlésére gondolok. De vajon rendben van-e a maximum 1 százalékos szabály vagy nincs rendben? Illetve a másik kérdés, ami ezzel kapcsolatban merül fel, hogy ez a 30 napos időkorlát esetleg nem túl alacsony-e, lehetne-e ez ennél magasabb. Ezek olyan kérdések, amelyek sokszor felmerülnek szakmai körökben is, erről szerintem ebben a Házban is kell tudnunk vitát folytatni.

Nagyon jónak tartom a magam részéről azt, hogy mind a rákoskeresztúri Új köztemető, a Kisfogház, illetve az egri vár bekerül egy újabb körbe, és az egri vár mint nemzeti emlékhely, azt gondolom, hogy nagyon-nagyon jó javaslat.

(10.00)

Aki volt már Egerben és megnézte a várat, az tudja, hogy mennyire indokolt ezzel idejönni. Én ezt mindenképpen pozitívnak és támogathatónak tartom.

Arról kell beszélnünk, hogy az a fajta központosítás, amit önök ebben megvalósítanak, a szakmai garanciák mellett történik-e. Azok a szakmai szervezetek ? itt elsősorban a Magyar Tudományos Akadémiára gondolok -, amelyek vitathatatlanul a régészetben is a magyar kutatók krémjét tartalmazzák, vajon milyen módon csatornázódnak be ebbe a központosított rendszerbe. Van egy félelmünk, hogy ebben a központi adminisztratív rendszerben egy kicsit elveszik a szakma, ezért ha államtitkár úr egy viszonválaszban megnyugtatna bennünket, annak mindenképpen örülnénk.

Az e kérdésekre adott válaszok függvényében döntjük el, hogy tudjuk-e támogatni az előterjesztést, hiszen mint mondtam, mindenképpen vannak pozitív elemei annak, ami előttünk van, de vannak félelmeink is ezzel kapcsolatban.

Nem biztos, hogy jogos ez a felvetés, de szerintünk van egy kis áthallás a Déli Áramlat építését illetően ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban. Többekben az a félelem fogalmazódott meg, hogy a Déli Áramlat építésének megkönnyítése érdekében is hoznak olyan passzusokat, amelyek ennek a törvénynek is részei. Mi azt gondoljuk, hogy egy ilyenfajta áthallás nem lenne nagyon jó. Mivel ebben a javaslatban vitathatatlanul vannak olyan elemek, amelyek támogathatók, nem biztos, hogy a Déli Áramlat építése ügyében is könnyíteni kellene a régészeti feltárásokat.

Kérem államtitkár urat, hogy válaszoljon ezekre a felvetésekre, és akkor a továbbiakban akár még támogathatjuk is a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 52 2014.11.25. 7:35  17-62

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Amikor Sallai képviselőtársamnak válaszolt államtitkár úr, akkor kicsit olyan érzésem volt, hogy olyan önnel vitatkozni, mint egy galambbal sakkozni. Feldönti a táblákat, ugrál a bábukon is, oda is piszkít, és a végén ugrándozik győzelemittasan, hogy hurrá, győztem, hurrá, győztem. (L. Simon László: Neked is kellene verseket írni.) Azt gondolom, elég indokolatlan az a fajta arrogancia és az a fajta gőg, amivel ön az elmúlt órában is válaszolgatott az ellenzéki felvetésekre. Megpróbáltam, lehet, hogy kicsit naivan, azt kiolvasni ebből a törvényjavaslatból, amiről önök beszéltek is, azokat a szándékokat pozitívan értékelni, amiről önök beszéltek. De azt gondolom, hogy az a fajta reakció, amit itt is láthattunk az ön részéről, világossá teszi azt, amiről Hiller képviselőtársam beszélt, hogy bizony azok a szavak, amiket ön elmondott, azok az egyébként szerintem támogatható irányok, amikről ön beszélt, nem többek puszta szónál, és valójában ez a törvényjavaslat is, mint oly sok más, csak az önök sanda szándékának újabb bizonyítéka.

Azonban örülök, hogyha már a III. kerület szóba került, mert szeretném kérni, hogy a Hajógyári-sziget kapcsán mindenképpen jó, ha tájékozódik államtitkár úr, nemcsak abból az egy cikkből, amit olvasni tetszett, hanem általában is jó, ha foglalkozik ezzel a szigettel. Magam tudom ajánlani például a saját napirend utáni hozzászólásomat is, amit a ciklus elején tettem ebben a kérdésben. Ez azért is lényeges, hogy lássa azt, hogy abból a 24 évből, ami eltelt a rendszerváltás óta, nagyjából önök is elvesztegették azt a 8-at, ami a sziget fejlesztésénél fontos lenne. Ha csak arról beszélünk, hogy az 1991 és ’99 közötti privatizációs kísérletek mekkora kárt okoztak a Hajógyári-sziget kapcsán (L. Simon László: Szilvásyval beszéld meg!), akkor azért jól mutatja csak az időtáv azt, hogy ebben az időtávban volt két jobboldali kormány és egy baloldali kormány is hatalmon. Pont ebből következik az is, hogy mennyire értelmetlen az a fajta múltba révedés, amit ön végez. Hiszen ebben a dologban a kritikai megjegyzések hasonlóan találóak lehetnek önökre vonatkozóan is, mint az MSZP-re vonatkozóan is.

Pontosan emiatt, Óbuda képviselőjeként nem azt várom el öntől, hogy különböző történeti távlatokat nyisson meg abban, hogy ki rontotta el jobban a sziget rendezését, mert azt tudom mondani, hogy az önök elmúlt nyolc évében is voltak erre utaló jelek (L. Simon László: Eladtátok!), mint ahogyan nyilvánvalóan a korábbi kormányzatok sem mindig büszkélkedtek kiváló eredményekkel. Azt várom el önöktől a kerület képviselőjeként is, hogy rendezzék ennek a szigetnek a sorsát. Én magam akkor leszek boldog, ha ez megvalósul, még akkor is, ha ezt önök valósítják meg, mert azt gondolom, hogy akár még önök is csinálhatnak jó dolgokat. Sőt remélem, hogy a III. kerület kapcsán jó dolgokat is fognak csinálni.

Amiről azonban még a III. kerület ügyében szó volt, szeretnék megnyugtató reakciókat látni, nem feltétlenül most, még egyszer mondom, megelégednék, államtitkár úr, azzal, ha nem válaszolna semmit, csak megcsinálnák ezeket a dolgokat. Hiszen amiről beszéltem, hogy a Gázgyári-lakótelep renovációja a mai napig nem történik meg, miközben magának a gázgyárnak épületét sikerült, a Gázgyári-lakótelepet a mai napig sem sikerült renoválni, méltatlan helyzetben vannak az ott lakók, méltatlan körülmények között élnek minden tekintetben. Ez a mai napig is így van. Engem őszintén szólva nem érdekel, hogy az elmúlt 24 évben, amelyből 8-ban önök kormányoztak, mennyiben az önök hibája és mennyiben másé. Engem az érdekel, hogy ezek a folyamatok, amelyek elindulhatnak ebben, megvalósulhassanak.

Ha igaz az, amiről ön beszélt, akkor nem arrogánsan kéne erre reagálni, hanem akkor azt kell mondani, hogy igen, képviselő úr, valóban ebben az a szándékunk, hogy ebben pozitív javulást érjünk el. Hasonló a helyzet az Óbuda területén lévő két amfiteátrummal, a polgárvárosi és a katonavárosi amfiteátrummal. Talán nem tudja, államtitkár úr, ezért elmondom önnek, hogy Közép-Európában példátlan az, hogy egy településen két amfiteátrum is legyen. Ehhez képest a polgárvárosi amfiteátrum a mai napig kihasználatlan. Annak ellenére kihasználatlan ez az amfiteátrum, hogy az Aquincumi Múzeum munkatársai számos javaslattal éltek abban a tárgyban, hogy történjen ennek hasznosulása. És annak ellenére kihasználatlan egyébként, hogy az esztergomi új vasútvonal mellett húzódik.

Ez csak azért érdekes, mert ha igaz, amiről ön beszélt, hogy az új kormányzati koncepció lényege az, hogy a beruházások és a kultúra egymással találkozzon, akkor például a polgárvárosi amfiteátrum kapcsán vagy például az aquincumi múzeum kérése kapcsán, miszerint az esztergomi vasútvonal felújítása találkozzon azzal, hogy ez a múzeum is egy kicsit képbe tudjon kerülni, az ebben a múzeumban őrzött kulturális javak is meg tudjanak jelenni, akkor ezek nem talmi gondolatok lennének, hanem olyan kezdeményezések, amelyek meg tudnának valósulni.

Ha igaz az, amiről államtitkár úr beszélt, hogy ez az ön koncepciója, akkor kérem, hogy ennek jegyében mind a két értéket, az Aquincumi Múzeumot és a polgárvárosi amfiteátrum kulturális hasznosítását vegyék komolyan. Hasonlóképpen mostoha a helyzete a katonavárosi amfiteátrumnak is, amely, nem tudom, tudja-e államtitkár úr, ezért elmondom, hogy ez Európa egyik legnagyobb küzdőterével rendelkező amfiteátruma. Ez az az amfiteátrum, amelynek a küzdőtere még a Colosseumnál is nagyobb, aminek pusztán egyébként az az oka, hogy itt gyakorlatoztak a városi milícia cohorsai, és ezért kellett ekkorát építeni. Most ebben az amfiteátrumban jelen pillanatban nem múzeum működik, ebben az amfiteátrumban jelen pillanatban nem a kulturális értékek újrahasznosítása történik, ami Óbuda szempontjából és a nemzet szempontjából is fontos lenne, hanem az Árpád Gimnázium diákjai tartják ott a szalagavatójukat, egyébként szerintem nagyon helyesen, és kutyafuttatónak használják.

Azért azt gondolom, szerintem mindketten egyetérthetünk abban, hogy ennek a kulturális értéknek a kutyafuttatóként való hasznosítása nem non plus ultrája a kultúrának. Ezért mindenképpen azt tudom mondani, hogy III. kerületi képviselőként minden olyan irányban nyitott vagyok, ami arról szól, hogy az itt lévő kulturális értékeket hasznosítani tudjuk. (L. Simon László: Nincs kampány, a törvényjavaslatról beszélj!) És abban az esetben, ha konkrétan ebben megnyugtató válaszokat kapok, akkor biztos, hogy örülni fogok. A baj az, hogy azok a mondatok, amelyek az ön részéről elhangoztak, hogy milyen iránya van ennek a törvényjavaslatnak, azok a szándékok, én még abban is kételkedem, hogy valódi szándékok, ezek nem mások, csak elleplezései azoknak a sanda szándékoknak, ami önöknek megvan a törvényjavaslat kapcsán.

Kérem azt, hogy vegyék figyelembe jobban azt, amit Sallai képviselőtársam vagy Hiller képviselőtársam is elmondott, és abban az esetben, még egyszer mondom, ha ezeket az irányokat figyelembe veszik, nyilván az MSZP válasza is pozitívabb lesz. De abban az esetben, ha tovább folytatódik az arrogancia ilyen megnyilvánulása, ebben csak a bizonyítékát látjuk annak, államtitkár úr, hogy bizony-bizony, azok a szándékok, amitől mi félünk, hogy valójában miről van itt szó, azok a szándékok vannak a törvényjavaslat mögött. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 122-126 2014.11.25. 1:29  111-134

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Csak a miniszter úr miatti aggódás miatt kértem ezt a két percet, hiszen napvilágot látott a sajtóban az a hír néhány nappal ezelőtt, hogy a miniszter úr széke inog. Majd az is napvilágot látott, hogy nem télen történik meg az ő menesztése, hanem csak nyáron. Most…

ELNÖK: Képviselő Úr! Csak a törvényjavaslatban foglaltaknak megfelelően van helye a vitának, és ilyen személyes jellegű vita nincs. Úgyhogy képviselő úr vagy tudomásul veszi, vagy kénytelen vagyok figyelmeztetni, és megvonni öntől a szót.

(15.40)

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Egy mondatom lenne csak, elnök úr.

ELNÖK: Képviselő úr, amennyiben a továbbiakban ugyanezt folytatja, akkor kirekesztem a mai napi vitából.

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Csak azt akartam megkérdezni, elnök úr ? akkor szeretném folytatni -, miniszter úrtól, hogy vajon a törvény végrehajtását miniszterként fogja-e felügyelni a továbbiakban, és emiatt kívántam aggódni. Mert most, hogy Ágh Péter képviselőtársam is megdicsérte önt, most már kicsit előttem van az a kép, amikor az éltes kartársat nyugdíj előtt még jól megdicsérik, majd nyugdíjba küldik. Én csak aggódom miniszter úr iránt, hogy ön miniszterként fogja-e a törvény végrehajtását felügyelni.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 140 2014.11.25. 15:18  135-166

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Először a jogszabályról általánosságban szeretnék beszélni, hiszen azt gondoljuk, hogy ez a jogszabály olyan problémákat kíván megoldani, amelyek nem lennének jelentős részben akkor, hogyha az az ámokfutás, amit önök közoktatási reformnak neveznek, az előző négy évben nem történt volna meg. Azonban számos olyan szabályt, területet nem rendez, amelynek a rendezése régóta várat magára.

Például továbbra sem kezelik a nem pedagógus közalkalmazottak helyzetét, az ő alacsony bérezésüket, illetve az egyes státusbeli problémákat; a tankönyvkáoszt, amit önök idéztek elő; azt, hogy az önök által kibocsátott kísérleti tankönyvek tele vannak zagyvaságokkal; azt, hogy csökkentették, leszállították a tankötelezettséget 16 éves korra, ahogy ez ismert. Megjegyzem, ezzel önök valóban éltanulók lehetnek, hiszen a bolygón nem nagyon volt az elmúlt 15-20 évben arra gyakorlat, hogy valamelyik ország csökkentette volna a tankötelezettségét. Olyan van, nyilvánvalóan, hogy nem 18 éves a tankötelezettség, de olyan, hogy 18 évről csökkentették volna, ilyen nincsen.

Amikor önök beszélnek a korai iskolaelhagyásról és annak a következményéről, akkor teszik ezt úgy egyébként, hogy az önök intézkedéseinek jelentős része az, amely növelte a korai iskolaelhagyás statisztikáját, szemben egyébként az uniós gyakorlattal és szemben az Unió többi országának adataival. Elég, ha csak, még egyszer mondom, felidézhetjük a tankötelezettség csökkentését, de akár a gyermekvédelmi felelős státusának a visszavonását az intézményekből, és ezt még lehetne sorolni.

A NAT módosítása is katasztrófákat okozott, ez főleg a tartalmi szabályozás kapcsán jött létre, de itt láthatjuk a javaslatban a tanfelügyeleti rendszer létrehozását is, amelyet tovább próbál az előterjesztő nyomni ? a ’70-es, ’80-as éveket idézve föl ezzel -, azonban magát a tanfelügyeleti rendszert, amelyet önök már régóta létre akarnak hozni, a mai napig sem sikerült fölállítani. Nyilván ezeket az anomáliákat kívánja ez a javaslat is kezelni.

Magával az államosítással is olyan zagyva fogalmak jöttek létre ? a fenntartó-működtető kettősre gondolok -, amelynek fogalmi kereteit próbálja ez a javaslat, akár még időnként helyes irányba is terelni, azonban azért azt is látni kell, hogy ebben a szektorban hatalmas az elégedetlenség. Ha azok a pozitív hangok, amelyeket a kormányzat folyamatosan a pedagógusok kapcsán mond, igazak lennének, akkor az elmúlt héten nem tüntettek volna a pedagógusok, és nem követelték volna például azt, hogy ne fogadják el a költségvetést, lépjenek föl a gyermekszegénység ellen, emeljék föl az adminisztratív dolgozók bérét, érdemi egyeztetések történjenek a reformok előtt, és vizsgálják felül azokat a közoktatási intézkedéseket, amelyeket önök az elmúlt időszakban tettek.

(17.00)

Ha kitérünk a törvény részleteire, akkor még egyszer mondom, valóban az látszik, hogy a korábbi rossz törvényt próbálják fabrikálni. Van, amikor jó irányban teszik ezt, van, amikor próbálnak reagálni azokra a krízisekre, amelyeket önök okoztak. Ha nézzük az egyes pontokat, akkor rögtön itt is az első dolog, amire kitérnék, az intézményátszervezések fogalmának megváltoztatása. Ugye, itt betettek egy kis toldalékot, így nem számít intézményátszervezésnek a jogszabályváltozásból eredő módosítás sem.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Magam úgy gondolom, hogy az intézményátszervezés ténye önmagában fizikailag létező dolog, akkor is, ha egyébként jogszabályváltozás kötelez például egy olyan oktatási intézményt, amely gimnáziumi és szakközépiskolai osztályokat is fönntart, hogy többet ilyet nem tehet, ekkor ennek is intézményátszervezésnek kellene lennie. Ez a módosítás, a jogszabályváltozásból eredő módosítással ebben az esetben kizárná azt, hogy itt is olyan rendszert kelljen alkalmazni átszervezésnél, amit a többi intézménynél kell. Például itt gondolok arra, hogy tanév közben nem lehet ezt az átszervezést megvalósítani.

A működtető fogalmi keretének változtatásánál azt látjuk, hogy itt valóban történik egy fogalmi átrendeződés. Magam azt gondolom, hogy nem ördögtől való ez a megfogalmazás, amit önök újként alkalmaznak a működtető fogalmánál. De itt is látszik az egyébként, hogy tovább bontanak egy olyan fogalmat, ami az egyik alapfogalmuk önöknek, ami viszonylag régen volt a működő törvényben.

A lemorzsolódással veszélyeztetett tanuló fogalmának megalkotása. Magam nagyon örülök, hogy ez bekerül a nemzeti köznevelésről szóló törvénybe, hiszen valóban reagálni kell arra, hogy szemben az európai trendekkel, az iskolát végzettség nélkül elhagyók száma folyamatosan emelkedik. Azt gondolom, hogy ha bármilyen olyan intézkedést tesz a kormányzat, ami ezeknek a számoknak a csökkentését célozza, akár a lemorzsolódással veszélyeztetett tanuló fogalmát megalkotja, ez mindenképpen olyan irány, amit én magam támogatni tudnék. Sokkal jobban örülnék azonban, ha további olyan lépéseket tenne a kormányzat, mondjuk, visszavonná azt a szabályt, ami a 16 éves tankötelezettségre vonatkozik, és visszaállítaná a 18 éves tankötelezettséget, vagy például a gyermekvédelmi felelős szerepét újra előtérbe helyezné a közoktatásban; akkor ezeknek az új fogalmaknak, amiket államtitkár asszony is említett, valóban lenne helye és lenne olyan hatása, amit ön elvár.

Valóban, ha nézzük, számos esetben szintén láthatjuk azt, hogy ezek az új fogalmi keretek kidolgozásra kerülnek, és például nagyon jónak tartjuk azt is, hogy a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók támogatásához kapcsolódó „korai jelzés” pedagógiai támogatói rendszer működtetése önálló pontként bekerül a pedagógiai szakmai szolgáltatások közé. Azt gondolom, ennek nagyon is helye van, és még egyszer mondom, ezt támogatnám. Azzal együtt, hogy még sokkal jobban örülnék annak, még egyszer mondom, ha további olyan intézkedéseket, amelyekkel önök növelték az iskolát elhagyók számát, visszavonnák.

A következő lépés, amiről beszélni kell, az óvoda-bölcsőde mint többcélú intézmény megalkotása. Ez régóta létező koncepciója gyakorlatilag mindenkinek, akik az oktatásban léteznek, és azt kell mondjam, hogy logikus válasz. Hiszen jelen pillanatban a bölcsődei férőhelyből is gyakran hiány van, illetve sok településen az óvodai férőhelyből is gyakran hiány van. Abban az esetben, ha egy többcélú intézmény létrejöhet óvoda-bölcsődeként, akkor ez képes lehet arra, hogy bizonyos fejlesztésekkel mind a két hiányt kezelje. Akár itt kistelepülésekről van szó, ott ez akár sokkal jobban is működhet. Azonban félő az, ahogy akár az óvodai, akár a bölcsődei férőhelyek kapcsán, amelyből mindkét esetben hiány van, önmagában ez a definíció, ez a lehetőség nem oldja meg a két intézményrendszer hiányát. De mindenképpen előremutatónak tartjuk azt, hogy ez az intézményrendszer létrejön.

Az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmény definíciója kapcsán, illetve ezek újrafogalmazása kapcsán is azt gondoljuk, hogy miközben a törvényjavaslat vagy e törvény elfogadása kapcsán még viták voltak arról, hogy egyáltalán létezzen-e ilyen intézmény, aztán végül is a kormányzat többsége elfogadta, hogy ennek az intézményrendszernek létjogosultsága van, azt kell mondjam, hogy ennek egy továbbfejlesztése történik most. Ezzel például magam teljesen egyetértek, hogy ilyet kell csinálni. Jó döntés volt annak idején, hogy a korábbi tervekhez képest mégsem szüntették meg az egységes gyógypedagógiai módszertani intézményeket, és ezt a fogalmat már bevették ebbe a törvénybe. Azt gondolom, hogy helyén vannak ezek a módosítások, amiket ideírtak.

Nem térnék ki az adminisztratív módosításokra. Azt gondolom, valóban igaza volt abban államtitkár asszonynak, amit elmondott. Ezek a törvénynek olyan faragásai, amelyre mindenképpen szükség volt az évek vagy hónapok gyakorlata miatt. Azonban néhány megjegyzést hadd tegyek néhány esetben. Nagyon helyes az, amikor arról szól a törvényjavaslat, hogy abban az esetben, ha a fenntartó hat hónapot meghaladó tartozásokat halmoz föl, akkor nyilvánvalóan helyük van adminisztratív intézkedéseknek.

Ám szeretném jelezni azt, hogy szégyenszemre az utóbbi néhány évben fordult elő először, hogy annak ellenére nem fizettek intézmények közüzemi számlákat, villanyszámlát, gázszámlát, hogy a KLIK fenntartásába kerültek. Ez olyan intézményeknél is előfordult, akiknél egyébként, amikor az önkormányzat volt a gazdájuk, korábban ilyen anomáliák nem voltak. Nagyon sok esetben azt tapasztalhatjuk, hogy olyan intézmények vagy olyan fenntartók halmoznak föl ilyen adósságokat, amelyeknél a fenntartó a KLIK révén maga az állam. Ennek kapcsán azért érdemes azt átgondolni, hogy vajon milyen anomáliák okozhatják azt, hogy a KLIK nem tud villanyszámlát fizetni vagy telefonszámlát fizetni egy intézményben. Több ilyen intézményről is van szó. Nyilvánvalóan nem azért, mert az államnak ez a pénzeszköz nem áll rendelkezésére, inkább arról van szó, hogy egyfajta hibás gazdálkodás, egyfajta hibás működés jellemzi ezeket a KLIK-eket (sic!).

Nagyon helyesnek tartjuk azt a szabályozást, ami pontosítja azt, hogy az iskolai hittantanítást kik is végezhetik, hiszen ez, amit önök itt leírtak, összhangban van azzal az általános elvvel, ami még az előző közoktatási törvénynek is elve volt, hogy iskolában végzettséggel rendelkező pedagógusok taníthatnak.

Az a szabály, ami az óvodába járási kötelezettséget külföldön teljesítő gyermekekre vonatkozik, nyilvánvalóan jó reakció azokra a gazdasági menekültekre, akiktől azt reméljük, hogy majd egyszer visszatérnek a gyermekeikkel együtt. Ez sajnos egy szükséges módosítás, aminek mindenképpen itt a helye.

A pedagógusok tevékenységét segítő szakértők és szaktanácsadók kapcsán mindkét esetben módosították önök a szakértő, illetve szaktanácsadó fogalmát. Kihúztak belőle két fontos vagy nem fontos, ezt mindenki ítélje meg maga, de mindenesetre két passzust. Az egyik az, hogy olyan ember lehet szakértő vagy szaktanácsadó, aki szaktanácsadó esetében pedagógiai szakmai szolgáltató intézmény alkalmazottja volt, ugye, ez szerepel a korábbi törvényben; szakértő esetében pedig közoktatási intézmény alkalmazottja vagy pedig öt évnél nem régebben nyugdíjas.

Most világos, hogy itt arról van szó, hogy ezeknek a fogalmaknak a lazításával lehetővé teszik azt, hogy azt a szaktanácsadói rendszert felállíthassák végre, amit önök kiépíteni szeretnének. Egyúttal elismerése ez annak is, hogy azokat a létszámokat, amiket önök elvártak a szaktanácsadói jelentkezéseknél, hogy létrejöjjön az állami tanfelügyelet, nem sikerült teljesíteni. Ezért kell ezeket a szabályokat puhítani. Én magam általában is azt gondolom, hogy nem feltétlenül helyes irány persze az, ha az intézményrendszer valamilyen anomáliájára úgy reagálunk, hogy puhítjuk a szabályokat.

Ha ezeknél a puhításoknál tartunk, akkor érdemes megjegyezni az intézményrendszer átalakításánál, illetve a szabályok puhításánál azt, hogy egyáltalán ki az, aki pedagógusként dolgozhat az intézményekben. Ezt az enyhítést önök megtették. Ugye, abban az esetben, ha a munkakör nem tölthető be megfelelő végzettséggel, szakképzettséggel rendelkező óvodapszichológussal vagy iskolapszichológussal, akkor 5 éves határozott időre alkalmazható olyan kolléga is, akinek ilyen végezettsége, ilyen szakirányú végzettsége nincs.

(17.10)

Azt gondolom, hogy ez a szegény ember vízzel főz esete, nem feltétlenül tartom egyébként ezt a szabályozást ördögtől valónak. Ez is beismerése annak, hogy az iskolapszichológusi hálózatot nem sikerült felépíteni megfelelő szakemberekkel, de magam is azt gondolom, hogy ez egyébként, ez a szabályozás még mindig jobb annál, mint ha ilyen pszichológus kollégák nem segítenék az intézményrendszer működését.

Hasonlóan igaz ugyanez a pedagógus-munkakör megfelelő végzettséggel történő betöltése kapcsán, ahol önök lehetővé tennék azt, hogy gyakornokként dolgozzon olyan pedagógus, akinek akár a nyelvvizsgahiányból adódóan nincs meg ez a végzettsége, abban az esetben, ha vállalja, hogy meghatározott idő alatt ezt megszerzi. Azt gondolom, hogy ez megint csak annak a beismerése, hogy nem lenne elég fiatal erre a szép pályára, ugyanakkor még egyszer mondom, hogy akár ehhez is azt tudom mondani, hogy még egy elfogadható irány is lehet annak a beismerésével, hogy hát itt bizony komoly probléma van.

De sorolhatnám még ezeket a szabályokat, amelyek arra a kuszaságra utalnak, amit önök létrehoztak, például a működtető feladatának a definíciójával. Gyakorlatilag leírják azt, hogy a taneszközök kivételével a köznevelési intézmények működtetéséhez szükséges külön jogszabályban meghatározott eszközök és felszerelések, valamint anyagok, áruk, szolgáltatások megrendelése, átadása, átvétele, raktározása, készletek pótlása a feladata. Nagyon fura világ jön itt létre, hiszen nagyjából úgy lehet ezt így ábrázolni, hogy egy iskolai tornaterem, ami ugye, taneszköz a rendelet értelmében, az iskolai tornateremben a focilabda pótlása a fenntartó feladata, nem pedig a működtetőé, a villanykörte kicserélése pedig a működtetőé. Ezek nyilvánvalóan a gyakorlatban nagyon nehezen megoldható dolgok.

Mindezek mellett azt tudom mondani, hogy mivel az egész rendszer rossz, ezért nem tudjuk támogatni a javaslatot, hiszen olyan részletszabályokat alkotnak önök, amelyek ezt a rendszert nem alapjaiban, csak részleteiben próbálják egy kicsit javítani. Köszönöm szépen a türelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 162 2014.11.25. 2:06  135-166

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akarom az idejüket sokáig húzni ebben a késői időpontban. Szeretném megköszönni Kissné Köles Erika hozzászólását, hiszen szószóló asszony, azt gondolom, még ha nem is feltétlenül mindenben értek egyet azzal, amit elmondott, nagyon sok mindennel gazdagította ezt a vitát. Biztos, hogy vitánk van az etikai kódex megítélésében, de semmi másban nincs. Hiszen nagyon lényegesnek tartom kiemelni, hogy akár a nemzetiségi önkormányzatok nagyon fontos szereplői a közoktatás rendszerének, akár a nem nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott, de nemzetiségi oktatást végző intézmények nagyon fontos szereplői. Gondolom, ebben sincs vita ebben a Házban.

Én magam Óbuda-Békásmegyer képviselőjeként nagyon nagy szimpátiával szemlélem a körzetben lévő Első Óbudai Általános Iskolát és a Medgyessy Ferenc Általános Iskolát, ahol kiváló német nemzetiségi oktatás folyik, de Koranisz Laokratisz elnök úr, szószóló úr korábban meghívott, hogy tanulmányozzam a görög kisebbségi önkormányzat csodálatos intézményét, és ott is láttam, hogy mennyire üde színfoltok ezek az intézmények a magyar oktatási rendszerben, egy kicsit a magyar oktatási rendszer perifériáján is működve.

Tudom, hogy nem ennek a javaslatnak a kérdése, és ezt nem is kérem számon államtitkár asszonytól, nehogy itt félreértés essék, de mindenképpen fontosnak tartanám, ha általában a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott oktatási intézményekkel, illetve azokkal az intézményekkel, amelyeket nem ők tartanak fenn, de ilyen feladatot látnak el, mindenképpen történjék valamiféle együttgondolkodás. Gondolok például arra, hogy nagyon sok esetben nem nemzetiségiek vesznek részt ezekben az intézményekben, mert annyira magasabb kultúrát adnak, mint akár a többi általános iskola a környéken, hogy sok esetben ezeket az intézményeket nem nemzetiségiek is látogatják.

Mindenesetre nagyon fontosnak tartom, és örülök szószóló asszony felszólalásának, és azt gondolom, hogy általában is a vita színvonalát rendkívüli módon emeli, ha szószólók is részt vesznek ebben. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 202 2014.11.25. 5:03  201-202

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A III. kerület lakossága nagy örömmel értesült arról, hogy 2014 folyamán elindul a budapesti komplex integrált szennyvízelvezetési projekt, amely nagyon sok háztartást kapcsol be a szennyvízhálózatba. Ezzel Csillaghegy és a hegyvidéki terület számos itt élő családja végre úgy érezhette, hogy megoldódik a szennyvízelvezetési problémája, hiszen ők is becsatlakozhatnak ebbe a rendszerbe.

A munkálatok jelentős részét a Strabag-MML Kft. végezte, végzi. A beruházással kapcsolatban természetesen jelentős mennyiségű útburkolatot kellett felbontani. Az útburkolat felbontásával és visszaállításával kapcsolatban azonban rendkívül sok probléma merült fel, a lakossági észrevételek folyamatosan jelezték ezeket a hibákat, ám azok elhárítása nem vagy csak késedelmesen történt meg.

A panaszok közül, engedjék meg, hogy néhányat ismertessek. A Ringató utcának a Rozália és a Gladiátor utca közötti szakaszán a csatorna építését július 22-én befejezték, azonban azt követően az utca ezen szakaszában más építési munkálatokat nem folytattak egészen novemberig. A csatorna árkát földdel fedték be, azonban az úttest aszfaltozott részéről az építkezés alatt rákerült földet nem takarították el, a Ringató utca 21., 25. és 27. számok előtti, építkezés előtt fűvel borított részt nem gyepesítették vissza, azt továbbra is föld és homok takarja.

Az érintett útszakasz helyreállítását 2014. november 11-ei hatállyal vállalta az előzetes tervben a Strabag, amely elég nehezen képzelhető el, hacsak novemberben egy hideg- és fagytűrő gyep kifejlesztését a Strabag nem végezte el. Könnyű elképzelni, hogy ahogyan ilyen gyep nem létezik, a Strabag sem tudta novemberben újragyepesíteni azt a területet, amelynek a felújítását és helyreállítását egyébként ő maga november 11-ei hatállyal vállalta.

Lakossági jelzések szerint az érintett szakaszon november 10-én a betemetett csatorna árkából a föld egy részét kiásták, helyére zúzott követ tettek, majd betonnal borították az árok felületét.

(21.30)

Az aszfaltozás csak ezt követően történik meg, november 11-én befejezendő munkáról beszélünk, tehát jól látszik, hogy itt mindenképpen a határidő csúszását is lehet érzékelni. A lakók folyamatosan kérték az építkezések során a megfelelő por- és sármentesítést azokon a helyeken, ahol már nem folyik csatornázási munka, de az aszfaltozás még nem történt meg. Tehát nem arról van szó, hogy a lakók azt kérték, hogy ne legyen ilyen felújítás, hanem azt kérték, hogy ahol egyébként már befejezték a munkálatokat, de még a végleges útburkolat helyreállítása nem történt meg, ott a por- és sármentesítés megtörténjen.

Annak ellenére, hogy a lakossági panaszok folyamatosak voltak a Ringató utcának a Rozália és a Gladiátor utcai szakaszán, intézkedés nem történt. Hasonlóan nem történt meg a dolgozó, illetve az ott álló gépek takarítása sem, ezeken is állt a por, ahogy egyébként a környező terület mindegyik részén. El lehet képzelni, hogy az esős augusztusban az ott lakók a töméntelen sártól, a meleg szeptemberben pedig a portól szenvedtek. Hogy mennyire abszurd a szituáció, a lakók lefényképezték ezt az esetet, lefényképezték, hogy hogy áll a sár, majd azt követően a por ezen a területen, és elküldték a Strabagnak; erre sem történt sem semmilyen intézkedés, sem pedig érdemi válasz.

Amikor engem kértek meg, aki egyébként nem vagyok a körzet országgyűlési képviselője, de III. kerületi korábbi önkormányzati képviselőként és III. kerületi lakosként természetesen szívemen viselem az ott élők sorsát, akkor én magam is írtam a Strabagnak. Kértem azt, hogy avatkozzanak be, és csinálják meg, ami a dolguk, a sár-, illetve pormentesítést azokon a területeken, ahol egyébként ők nem végeznek munkát. Erre az e-mailemre egy válasz érkezett arról, hogy regisztrálták a problémát, de miközben 60 napnál több telt el az e-mailem elküldése óta, semmilyen érdemi választ nem kaptam.

A nagyobb baj nem ez, hogy én nem kapok választ, hanem az, hogy az ott lakók sem kaptak választ, és annak ellenére az ott lakók egyébként a munkát magát támogatják, csak azt szeretnék, hogy az elviselhető mederbe kerüljön. Ebben sem történt intézkedés. Ezért kell ezen az úton, a tisztelt Házban arról beszélnem, hogy milyen tapasztalatai vannak a kerületi felújításoknak, mert fontos tapasztalat az, hogy egy olyan beruházást is el lehet rontani egy hibás, rossz megvalósítással, amit egyébként az ott élő közösség támogat.

Szeretném kérni a tisztelt Házat arra, hogy hasson a saját környezetében is arra, hogy minden szükséges és jó beruházás olyan módon valósuljon meg, ami nem zavarja az embereket feleslegesen, mint ahogyan egyébként a Strabag nem így csinálta otthon, a III. kerületben. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 140 2014.12.03. 5:38  133-172

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is nagyon örülök Petneházy Attila képviselőtársam és államtitkár úr felszólalásának, mert úgy látszik, hogy sem államtitkár úr, sem pedig képviselőtársam végre nem kérdőjelezi meg azoknak a képviselőknek a nemzeti elkötelezettségét és jobbító szándékát, akik itt ülnek a soraink között. Az előző néhány órás vita alapján azt tudom mondani, hogy mindkettőjük hozzászólása üde színfoltja volt ennek a mai napnak, ezért szeretném is egyébként, ha mind a kettőjük szellemisége a következő három és fél évben ráragadna a magyar parlamentre, ez mindenkinek hasznos lenne, merthogy itt olyan emberek dolgoznak ebben a Házban, akik véleménykülönbségük ellenére is a magyar nemzetért, a magyar nemzet egészéért szeretnének dolgozni.

Valóban, egyet kell hogy értsek Petneházy képviselőtársammal, az a helyzet, hogy amikor a nemzetünkről vagy nemzetünk szimbólumairól esik szó, akkor mindig, mindenkinek azért egy kicsit máshogy dobban a szívünk. Éppen ezért örültünk volna annak, hogyha lehetőséget kapnak a frakciók arra, hogy ezen előterjesztésben részt vegyenek, merthogy valóban arról van szó, hogy nemzetközi elkötelezettségünk összekovácsol itt bennünket, és arról van szó, hogy az ilyen szimbolikus javaslatok teremthetnének arra lehetőséget, hogy a frakciók közösen működjenek közre ennek a kidolgozásában. Ez itt nem történt meg, ilyenfajta együttgondolkodásra az előterjesztés kapcsán, úgy tűnik, hogy igény nem volt, ezt, ha tetszik, akkor kritikaként hadd fogalmazzam meg önök számára.

Annak örülök, hogy az előterjesztésben a március 23-a kapcsán elmozdulás történt, azt kell mondjam, hogy egyetértek az előterjesztővel abban, hogy itt a dátum változtatására van szükség. Tudják, az a baj ezekkel a történelmi dátumokkal ‑ nem kritizálva az előterjesztő szándékait ‑, hogy sajnos a magyar nemzet XX. századi történelme meg Európa XX. századi történelme is olyan volt, hogy mindenre lehet sajnos rossz példákat is találni. Ez a március 23-ai dátum ‑ nem vitatva azt, hogy egy fontos mérföldköve a ’48-as forradalom és szabadságharcunk éveinek ‑ áthallásos volt, az olasz fasiszta mozgalom megalapítása vagy a felhatalmazási törvény miatt.

(15.40)

Nagyon örülök neki, hogy nem ezen áthallások miatt, hanem másik nemzettel való kiváló kapcsolatunk erősítése okán is, de az előterjesztő elmozdult ebből a szándékból. Az MSZP azt javasolta és javasolja, hogy március 15-e legyen ez a nap, amikor megemlékezünk a magyar zászló és címer napjáról, de azt gondolom, hogy a Nemzeti összetartozás bizottságában ezt a vitát majd, amit ez a két módosító javaslat generálni fog, szerintem fogják tudni rendezni, mert én nem látok olyan tartalmi különbséget az előterjesztő által ismertetett dátum és az MSZP március 15-i dátuma között, amit ne lehetne áthidalni. Mi magunk is azt gondoljuk, hogy a március 15-i ünneprendszer az, amihez ezt a zászló és címer napját beillesztve méltóképpen meg tudjuk ünnepelni. Mindenképpen fontos, hogy ezt a napot közösen és méltó keretek között ünnepeljék meg a polgárok, és amikor a méltó keretről emlékezünk meg, akkor lehet azt mondani, hogy március 15-e és eköré kapcsolódva van a helye ennek a méltó ünneplésnek. Azt gondolom tehát, hogy a bizottsági ülésen lefolytatva ezt a vitát, szerintem termékeny és hasznos módon, bízom benne, megegyezésre fogunk jutni, és a Magyar Szocialista Párt tudja támogatni ezt a javaslatot.

A magyar zászló színei az erőt, a hűséget és a reményt szimbolizálják. Úgy gondolom, hogy erős Magyarország akkor van, ha a felelős kormány azért dolgozik, hogy 4 millió létminimum alatt élő ember ne legyen. Hűség: a mindenkori kormánynak, felelős kormánynak fontos abban, hogy a Magyarország érdekeit akár az integrációban is erősen, a nemzet érdekeit erősen érvényesítse. Remény: azt kell mondanom, egy országnak reményt kell adnia, és itt szólok arról, amiről itt a képviselőtársaim órákon keresztül vitatkoztak, hogy bizony a remény dolgában rosszul teljesít az ország akkor, amikor az állampolgárok százezrei hagyják el ezt az országot.

Ha tehát a magyar zászló színeire és címerére gondolunk, a piros, a fehér és a zöld, az erő, a hűség és a remény szimbolisztikájára, akkor hadd hívjam fel a kormány és a tisztelt képviselőtársam figyelmét arra, hogy tartalommal is töltsük fel ezeket a színeket. A magyar kormány erőt, hűséget és reményt sugározzon, illetve nyújtson a polgárainak, ha és amennyiben ilyen politikát folytat, akkor nemcsak ezt a javaslatot, hanem ezt a politikát a Szocialista Párt fogja tudni támogatni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 154 2014.12.03. 2:55  133-172

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden. Egyrészt jó, hogy ilyen vita tud kialakulni, mert ritkán kap az ellenzék arra lehetőséget, hogy diskurzusba keveredjen a kormánypárttal. Ezt ezúton is egyébként köszönöm; annak ellenére, hogy inkább azt kell mondjam, Szávay képviselőtársam megfontolását, vagy félelmeit - mond­juk úgy ‑ jogosnak érzem. Azt gondolom, helyes igény részünkről, akár az ellenzék részéről, akár a Jobbik részéről is, hogy egy transzparenciát, egy ívet kér számon a kormány nemzetpolitikájában. Ezt én sem mindig látom.

Ha arról beszélünk, hogy egy olyan javaslat van előttünk, amely alkalmas arra, hogy a nemzeti egységet kifejezze, úgy gondolom, hogy ez a javaslat ilyen. Az én számításom szerint 47 országnak van ilyen emléknapja, tehát lehet akár 48-nak is Magyarországgal együtt. Nos, tehát, ha ez a kérdés alkalmas arra, hogy a nemzeti egységet kialakítsa, a nemzeti egységet a szimbólumai köré megteremtse itt a Házban, akkor, ha egy kritikát elfogadnak az előterjesztők, bizony az előterjesztésnek is olyannak kellett volna lennie, hogy alkalmas legyen erre.

Abban különbözik a Szocialista Párt álláspontja a Jobbik álláspontjától, hogy mi úgy gondoljuk, ezek szimbolikus ügyek, azonban nem szeretnénk, ha adott esetben akár a mi tiltakozásunk okán is, bár erre kicsi az esély, ez a törvény nem születne meg. Úgy gondoljuk, hogy ezt a fajta előlegezett bizalmat megadjuk most, hogy ez a törvény létrejöjjön. Ugyanakkor fontosnak tartanánk és szeretnénk most is rámutatni, hogy ha önök komolyan gondolják ezt a szándékot, amely szimbolikus ügyekben nemzeti egységet kíván megteremteni, akkor kérjük önöket arra, hogy a megfelelő formát találják meg. Kérjük önöket arra, hogy ha valóban van ilyen vagy hasonló kezdeményezésük, amelyről önök is azt gondolják, hiszen az előterjesztő is, államtitkár úr is, Petneházy képviselőtársam is pont erről beszélt, hogy ez bizony alkalmas lenne a nemzeti egység kialakítására, akkor legalább olyan módon terjesszük be a Ház elé az indítványokat, amely alkalmas arra, hogy ezt az egységet ki is fejezze.

Azt hiszem, hogy akár már ebben a ciklusban is volt erre példa, amikor a kormányzatnak sikerült ezt a dolgot megugrania. Én nem vindikálom magamnak azt a jogot, hogy azt gondoljam, a következő három évben ez lehetetlen lesz. Tehát kérem önöket arra, hogy a következő ilyen jogalkotásnál próbálják meg ezt a nemzeti egységet ki is alakítani, ennek megfelelő formákat választani.

Ezzel együtt azt gondolom, hogy építő vita alakulhat ki majd a bizottság ülésén, és tudjuk támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 164 2014.12.03. 0:57  133-172

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akarom ezt a zászlós vitát újraélni, mert akkor szerintem soha nem mennénk innen haza. De azt kell hogy mondjam, abban biztos, hogy vitánk van egymással, amit most képviselőtársam elmondott, hiszen szerintem az uniós gondolat súlyos félreértelmezéséről volt itt szó.

Magam azt gondolom, hogy különböző zászlók nagyon jól megférnek egymás mellett, és ebben a Házban is nagyon jól megférnek ezek a zászlók egymás mellett. Csak emlékeztetőül szeretném azt mondani, hogy én büszke európai polgár vagyok, büszke magyar vagyok és büszke óbudai vagyok, és ebben a háromban együtt is büszke vagyok. (Mirkóczki Ádám: Az óbudai zászló? ‑ Lukács Zoltán: A jövő héten hozd be.) Az óbudai zászló nincs kint, de a címer természetesen itt van.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Varga László tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 170 2014.12.03. 1:03  133-172

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm. Csak azt kell hogy mondjam, hogy Szávay képviselőtársamnak minden kívánsága így teljesüljön. El tudom mondani, hogy kit kell figyelni.

Hadd idézzem Tóbiás elnök urat, aki azt mondta, hogy az MSZP nemzetileg elkötelezett, baloldali néppárt. Figyelje Tóbiás József elnök urat és engem! Csak röviden emlékeztetem arra, hogy a múlt héten Băsescu elnök úr magyar- és többek között székelyzászló-ellenes kijelentései ellen én magam beszéltem ebben a Házban. Alelnök úr is tanúja volt ennek. Illetve Markó Attila, volt RMDSZ-es képviselő, illetve a Mikó Imre Kollégium visszaállamosítását jelentő román ítélet miatt Semjén miniszterelnök-helyettes úr mellett az MSZP és jómagam volt az, aki közleményben is tiltakozott ez ellen. Azt gondolom, hogy beszélnek a tettek.

És hogy a napirendhez is kapcsolódjak, még egyszer elmondom, hogy támogatjuk a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 180 2014.12.03. 12:45  173-205

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Engedjenek meg egy kis kitekintést. Jelenits István piarista atya azt mondta egy helyütt, hogy ne állítsunk olyan szobrokat, amelyeket húsz éven belül majd megint el kell tüntetni, és ez talán a nemzetpolitika mottója is lehet.

Alapvető kérdés, hogy mindenképpen kell-e lennie állami emlékezetpolitikának ahhoz, hogy közösségünk, a magyarság ne hulljon szét. Azt hiszem, ebben a teremben nem hiszem, hogy vita van abban, hogy kell lennie ilyen állami emlékezetpolitikának, abban azonban már vita van, hogy melyek ezek a tartalmak.

Sokszor, az elmúlt évtizedben is, szemlélve egymás vitáit, akár értékvitáit, akár történelemvitáit, időnként arra gondoltam, hogy ezek a dolgok feketék, fehérek, hiszen ez vagy így van, vagy úgy van. Aztán rájöttem arra, hogy a magyarság történelme során nagyon sokszor vannak olyan igazságok, amelyek egymást időnként talán kizárják, de mégis léteznek egymás mellett, vagy akár egymással szemben is, azért, mert mi magyarok nagyon máshogy éltük meg a történelmünket. Ha akár csak az előterjesztésnél tartunk, Trianon tragédiája teljesen más az itt élő, hőssé vált polgároknak, mint mondjuk, egy budapesti kizsákmányolt, éhező, nyomorgó munkásnak. Teljesen más. De nem lehet azt mondani és hiba lenne azt mondani, hogy ez a tragédia nincs, attól még, hogy van, akinek nagyon van, van, akinek kevésbé létezik. Éppen ezért magam azt gondolom, az előterjesztőkkel egyetértek abban a szándékban is, hogy ezt kezdeményezték, magam és az MSZP is támogatjuk az előterjesztést, mert ez az előterjesztés egy olyan nemzetpolitika része lehet, amely szerintem, szerintünk jó irány, amely az egy közösség számára fontos kiállást és az egész magyarság számára fontos távlatokat, amit megnyitott, azt gondolom, méltóan helyére teszi a parlamentben. Ezért magam mindenképpen támogatni fogom, és a Szocialista Párt is támogatni fogja ezt az előterjesztést.

(17.00)

Ez a gondolat jó lenne, ha általános lenne abban a nemzetpolitikában, amelyet folytatunk, mert jó lenne, ha nem egymás helyére állítgatnánk a szobrainkat, hanem egymás mellé tennénk ezeket a szobrokat. Azért, mert az országunk történelme attól még, hogy mást jelent akár mindenkinek, aki itt jelen van a teremben, azoknak, akik valóban elkötelezettek a nemzet ügye iránt ‑ és azt gondolom, hogy ebben a Házban olyanok ülnek, akik elkötelezettek ‑, azoknak az embereknek együttesen is van, amiről meg kell emlékezni.

Éppen ezért, amikor arról beszélünk, hogy kell-e lennie nemzeti emlékezetpolitikának, akkor nekem az a válaszom, hogy kell lennie, és akkor eljutunk oda, hogy miről kell szólnia ennek a nemzetpolitikának. Azt gondolom, hogy ebben a mostani kormányzat talán hibázik akkor, amikor egyfajta történelmi értelmezést akar rákényszeríteni az emberekre, erre hív életre szervezeteket, Veritas Intézet, Nemzetstratégiai Kutatóintézet és így tovább; miközben egy méltó állami emlékezetpolitikának arról kell szólnia, hogy mindazokat az értékeket, amelyekben egyek vagyunk és amelyeket mindenki közösen tud vallani, azokat támogatja, továbbfejleszti, míg azokban az értékekben pedig, amelyek nem mindegyikünknek sajátjai, tartózkodik attól, hogy bármiféle irányban állást foglaljon.

Azt gondolom, hogy az előttünk lévő előterjesztés olyan, amelyben egyébként jelen kell lenni az állami emlékezetpolitikának, amely helyes, hogy előttünk van, amelyet helyes, hogy megtárgyal a Ház, és amelyet jó szívvel tudunk támogatni. Annak ellenére tudjuk jó szívvel támogatni, hogy valóban az indokolásban voltak olyan sorok, amelyek szerintem is áthallásosak, és amelyek a Nemzeti összetartozás bizottságában vitaként is előfordultak, de azt gondolom, hogy ennek ellenére is a gyermek egészét nézzük, ne a jogszabály indokolásában fekvő sorokat, és ezért mondom azt, hogy tudjuk ezt támogatni.

Ha megengedik, egy kicsit Vona képviselő­társam után magam is kitekintenék arra a történelmi időszakra, amiről beszélünk. Hiszen abban is ugyanazt gondoljuk, hogy bizony, nemcsak akár ebben a törvényjavaslatban, hanem a vitájában is meg kell örökítenünk a települések és a polgárok tetteit és jelentőségét.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mint ismert, 1919. szeptember 10-én Saint Germainben Ausztriával békeszerződést írnak alá a győztes nagyhatalmak. Ebben ‑ cserébe azért, hogy Ausztria nem egyesül Németországgal ‑ egy kis mézesmadzagot csöpögtetnek neki, és megígérik Ausztria számára, illetve biztosítják Ausztria számára, hogy Magyarország nyugati területeinek három megyéjéből 50 nagyközséget, 270 kisközséget, valamint Ruszt, Kismarton és Sopron városokat kapják meg.

Az első világháborút lezáró trianoni egyezmény, mint ismert, minden oldalról megcsonkítja Magyar­országot, és több millió magyart kisebbségi sorsra ítél. Összességében a kormányzat beletörődik a megváltoztathatatlanba, és mivel az alkudozási kísérletek is kudarcba fulladnak, a hivatalok, a katonaság és az állami intézmények megkezdik az ország közepébe költözést. A magyar katonaság és csendőrség kivonul Sopronból, a tiszti kadétiskolát Jutasra helyezik, a tiszti leánynevelő intézet Egerbe költözik, a megye központja pedig Kapuváron telepedik le.

1921. szeptember 8-án ‑ ahogy volt erről szó Vona képviselőtársam expozéjában ‑ Ágfalva mellett a Bányászati, Kohászati és Erdészeti Főiskola többnyire katonaviselt diákjai fegyveresen álltak ellen a bevonuló osztrák csendőröknek. Ezen ütközet közben, ahogyan képviselőtársam ismertette, sok hős diák, sok hős harcos vett részt. Az ütközet azonban olyannyira sikeres volt, hogy az osztrákok kénytelenek voltak ezeket a területeket feladni. A kialakult helyzet miatt újrakezdődnek a tárgyalások, amelyek eredményeképpen Olaszország közvetítésével sikerül a két felet leültetni Velencében. Itt 1921. október 13-án meg is születik a megegyezés. Ennek értelmében Magyarország átengedi a burgenlandi sávot, viszont Sopron és környékének nyolc települése, összesen mintegy 257 négyzetkilométer hovatartozásáról népszavazás kell hogy döntsön.

Dr. Sopronyi-Thurner Mihály, aki 23 évig volt Sopron polgármestere, amikor tudomást szerzett erről a velencei egyezményről, akkor dr. Házi Jenő városi főlevéltárossal és Ringhofer Mihály városi tisztviselővel fontos kutatásba kezdenek azzal kapcsolatban, hogy átvizsgálják az előző évi népszámlálás adatait. Ebből pedig az derül ki, hogy ha a magyarok és a horvát nemzetiségűek összefognak, akkor meglehet a magyar többség ezen a népszavazáson. Elhatározzák tehát, hogy Sopron és környékének magyarságát és polgárait egységbe tömörítik, hogy egységes álláspontot tudjanak elfoglalni azért, hogy sikeres legyen a népszavazás. Mint ahogy a történelem bizonyítja, sikert eredményezett ez a munka.

A polgármester képviselte a várost az Antant felé, Ringhofer Mihály a város egy részét, Házi Jenő pedig a másik részét igyekezett arról meggyőzni, hogy pozitívan foglaljanak állást. Tették ezt például a soproni Magyar Asszonyok Szövetségének segítségével is. A főlevéltáros fáradságot nem sajnálva, rendezte az akkoriban elhanyagolt és rendezetlen levéltárat és annak legrégebbi anyagait. Ez önmagában is fontos tudományos, történészi tevékenység, az 1162. és 1406. évek közötti 371 darab oklevelet egy kötetbe szerkesztette, és 1921. év márciusában kinyomtatta. Ennek rendkívüli jelentősége van, nemcsak tudományos jelentősége, hanem történelmi jelentősége van, hiszen ezzel a kiadott kötettel lehetett azt bizonyítani, hogy az osztrákoknak semmiféle történelmi joguk nincs Sopronhoz, hiszen ebben a kötetben 371 darab oklevél található, 166 darabot a magyar királyok állítottak ki, az osztrák hercegektől pedig összesen 4 oklevelet találtak.

Sopron lakossága december 14-én, szigorú Antant-ellenőrzés mellett járult az urnákhoz, a környező községek pedig két nappal később adták le voksukat. Hiába próbálták azonban az osztrákok különféle irományokkal magukhoz csábítani a lakosokat, feljegyezték, hogy ezek az irományok legtöbbször olvasatlanul a kandallóba kerültek. A népszavazás lebonyolításának és a közhangulatnak nem tett az sem jót, hogy 1921. október 20-án Károly király váratlanul megjelenik Sopronban, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy egyértelmű állást foglaljon, hogy merre és kire kellene ennek a térségnek szavaznia.

Ha megengednek néhány gondolatot magáról a szavazásról is, hogy ez miként zajlott, Dr. Házi Jenő feljegyzései árulkodnak erről. Azt írja dr. Házi Jenő: „Végül december 10-én ismét plakátok közölték magyar, német és horvát nyelven Sopron lakosságával, hogy a városban december 14-én, míg a környező nyolc községben december 16-án lesz a népszavazás, titkosan, mégpedig úgy, hogy minden szavazó egy borítékot kap két cédulával. Az egyik cédula kék színű volt, Magyarország felírással, míg a második cédula narancsszínű volt, Ausztria felírással. Aki Magyarországra szavaz, az Ausztria céduláját kettéhasítja, és így teszi vissza a két cédulát a borítékba, amelyet leragaszt. És megfordítva: aki Ausztriára szavaz, az a kék cédulát szakítja széjjel.”

Dr. Házi Jenő feljegyzései szerint a soproniak 91 százaléka élt szavazati jogával, 77,4 százalék szavazott Magyarország mellett. Egyes források szerint például Nagycenk lakosságának száz százaléka döntött a maradás mellett, ezzel is bebizonyítva, hogy gróf Széchenyi István örökségéhez hű a település. A többi községben ehhez hasonló arányok jöttek ki, azonban az előzetes megállapodás értelmében a szavazatokat együttesen számolták le, ezért azt, hogy egyes területeken, településeken mi lehetett az arány, bizony csak találgatni tudjuk. Összességében mintegy 65 százalékos volt a Magyarországhoz csatlakozók aránya ezen a népszavazáson.

Mindez olyan kitörő lelkesedést váltott ki, hogy amikor az osztrák kancellár telefonon érdeklődött az eredmény felől, Sopron polgármestere válaszul csak kitartotta a telefont a nyitott ablakon, ahol behallatszott a polgárok örömujjongása és Sopron összes harangjának ünnepi zúgása.

A népszavazás eredményét ‑ mivel nem tehetett mást ‑ Párizsban december 21-én a nagykövetek tanácsa is tudomásul vette, és Sopron ’22. január 1-jén hivatalosan is visszakerült Magyarországhoz. Ez a népszavazás több községet is fellelkesített, ennek eredményeként ezekben a községekben is népszavazásokat írtak ki, amelynek az lett a következménye, hogy ’23. január 10. és március 9-e között ezek a helységek is visszakerültek Magyarországhoz, például Narda, Felsőcsatár, Vaskeresztes, Horvátlövő, Pornó­apáti, Szentpéterfa és Ólmod.

(17.10)

A szavazást kezdeményező Szentpéterfa később megkapta a Communitas Fidelissima, azaz a leghűségesebb község címet.

Az elmondottak miatt jól látszik tehát az, hogy óriási jelentősége van az előterjesztésben érintett települések polgárai kiállásának. Óriási jelentősége van, ezért mindenképpen azt tudom mondani, hogy ezen jelentősége miatt és azért, mert a magyar nemzet egyetemes történetében és a mikroközösség történetében is ezek az események ennyire fontosak, a Magyar Szocialista Párt természetesen támogatja az előterjesztést. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 40 2014.12.10. 10:05  1-88

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Én is egy újabb kamu ügyről szeretnék önöknek beszámolni, a Hunvald-Weinek-ügyről, amelyben a bíróság a következővel indokolta meg felmentő ítéletét: „Az igazságszolgáltatás nem válhat a politikai ellenfelek lejáratásának eszközévé.” Ebben a büntetőügyben mintegy háromórás indokolásában mondta el a bíróság azokat a hibákat, amelyeket az ügyészség nyilvánvalóan tendenciózusan ebben a perben vétett. A bíróság nem válhat a politikai bosszúállás eszközévé ‑ figyelmeztette a politikai szereplőket a bíró indokolásában. Ezt követően bűncselekmény hiányában minden vádlottat felmentettek a tanácsadói szerződésekkel kapcsolatos, a VII. kerület és a XIV. kerület volt polgármestereit érintő eljárásban.

A bíró többször is felhívta a figyelmet arra az alapvetően hibás ügyészi logikára, amire a vád felépült, és arra is, hogy a két önkormányzatnál a korábbi ciklusban kifizetett, összesen majd’ 50 millió forint tanácsadói díj nem volt sem túlzó, sem jogszerűtlen. Az ügyben 46 tanút hallgattak ki, a tanúkihallgatásokból is világossá vált, hogy a kifizetések jogszerű fedezete végig biztosított volt, a vádlottak a megbízásokkal nem lépték át a törvények adta kereteket. Az ügyészség pedig, amikor vitatta ezeket a tényeket, akkor tulajdonképpen az önkormányzati törvényt bírálta, amit egyébként jelenleg is alkalmaznak az önkormányzatok. Ezt is kimondta a bíróság.

Az utolsó szó jogán két vádlott is felszólalt, és mind a két esetben a per abszurditását jól jellemzi, amit mondtak. Az egyik felmentett vádlott kifakadt, hogy csak fideszes képviselő vagy fideszes politikus lehet jó tanácsadó, a Századvég-botrányra gondolhatunk, ami manapság is zajlik, és ami ezt bizonyíthatja. Míg a másik vádlott elmondta, hogy az ő bűne tulajdonképpen abban áll, hogy két akkori polgármestert is ismert. Mind a kettőjüket, mint ahogy a per valamennyi vádlottját, a bíróság felmentette.

Az ítéletet követően Hunvald György felhívta a figyelmet arra, hogy nem történik károkozás az ítélet szerint, és azt is elmondta, hogy semmilyen polgármester nem tudja jogszerűen és szakmailag megalapozottan az elődje tanácsadói szerződéseit bírálni, hiszen annak tartalmát nem ismeri. Abban az esetben pedig ‑ mert igazából a vádlottaknak ezt rótták föl, hogy nemcsak írásban, hanem szóban is lehetett teljesíteni a megbízási szerződés alapján ‑, ha az ügyészség ennek jogszerűtlenségét vitatja, akkor bizony az Orbán Viktor miniszterelnöknek sporttanácsot adó Kárpáti György vízilabdázó olimpikon havi 670 ezer forintos, továbbá Hegedűs Zsuzsa szociológus társadalmi célú, havi csaknem 1 millió forintos szóbeli szerződései is színleltek lennének. Ezek azok a szerződések, tisztelt Ház, amelyek alapján abban az esetben, ha az ügyészség fenntartja azt az álláspontját, hogy a megbízási szerződések színleltek voltak, szintén feljelentési kötelezettségének kéne lennie az ügyészségnek.

De nézhetjük tovább az eseményeket. Képviselőtársaim már előttem elmondták, hogy nagyon gyakran előfordult az, hogy az ügyészség részt vett választási kampányok kriminalizálásában. Sőt, azt lehet mondani, hogy valamennyi olyan ügy, amely politikailag involvált ügy, választási kampányok során robbant ki, választási kampányok során hozták elő. Tehát itt nem arról van szó, amit Staudt és Schiffer képviselőtársam mondott, hogy hát bizony itt egyfajta elszámoltatás történik, vagy nem történik. Itt arról van szó, pontosan meg is mondom, hogy nem történik elszámoltatás. Ezek az ügyek kizárólag akkor és addig fontosak, amíg választási kampányok vannak. De ugye, senki nem gondolhatja komolyan, hogy a politikai korrupció kizárólag választási időszakban jön elő, és kizárólag választási időszakban sikerül felderíteni. Ez a fajta megközelítés több mint nevetséges.

Ha emlékeznek, a 2010-es választásokon az UD-ügy, a BKV-ügy, a Hunvald-ügy, a Sukoró-ügy, és még lehetne sorolni, ami a választási csatákban borzolta a kedélyeket.

(11.40)

2014-ben a Simon-ügy, 2014 májusában az EP-választáson KáGéBéla ügye, ahol még azt is sikerült a Magyar Nemzetnek földeríteni, hogy Mesterházy Ernőhöz hasonlóan KáGéBéla is érdekes körülmények között tengette az életét egy százmilliós kastélyban a Pilisségben. Nyilván ez is nagyon zavarhatja a jobbikos képviselőtársaimat, hiszen megengedhetetlen valóban az (Farkas Gergely: Akkor ne kágébélázz már!), hogy a hazaárulással vádolható vagy a sajtó szerint azzal vádolható KáGéBéla ilyen körülmények között lakik. De hát mindenesetre azt lehet mondani, hogy itt is láthatjuk a politikai koncepció minden egyes elemét, ebben az ügyben is. És a végső ilyen ügy a Hiszékeny-ügy 2014 októberében.

Ehhez képest vannak olyan kérdések, amikben az ügyészség már nem volt ennyire kezdeményező, amikor el kellett volna járni. Elég csak az áfacsalási ügyre, a magánnyugdíjpénztárak lenyúlására gondolni, Rogán házának folyamatos növekedésének és ingatlanjai gyarapodásának az ügyére, a kecskeméti KSE ügyére vagy a földmutyi ügyére gondolni. Hasonlóan nem járt el az ügyészség azokkal a feljelentésekkel és bejelentésekkel kapcsolatban, amik a trafikügyre vonatkoznak.

Az, hogy mennyire jelen van ez a mindennapokban, Óbuda egyéni képviselőjeként hadd mondjak csak egy kerületi példát. A kerületünkben 50 trafikengedélyt adtak ki, ebből 37-en voltak trafikhalmozók és 13-an voltak kerületi vállalkozók. Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy a trafikengedély megadói 37 darab kerületi vállalkozót tettek földönfutóvá azért, hogy jól behatárolható érdekcsoportoknak gazdasági helyet biztosítsanak. Azt tudom mondani erről, hogy ebben a trafikügyben a mai napig nem történt semmi kivizsgálás, és semmiféle választ nem kaptunk arra, hogy hogy is, miként is történt a trafikok odaítélése, annak ellenére nem, hogy az MSZP folyamatosan ezt kezdeményezte. Ami történt, az ennek az ügynek a titkosítása.

Persze a módszerek, amelyeket a képviselőtársaim már elemeztek itt, nagyjából ismertek. Mindig érdekes módon a politikailag involvált ügyekben a tanúk és a vádlottak meghallgatásait, kihallgatási időpontjait a jobboldali sajtó sokszor előbb tudja meg, mint az érintett. A nyomozati anyagok, egyes bizonyítékok, vallomások egyes részeinek vagy az egészeinek a kiszivárogtatása szinte minden esetben napirenden van; véletlenül ezeket is a jobboldali sajtó kapja meg.

Aztán láthatunk precedenst arra is, hogy olyan vádakat fogalmaznak meg ‑ sok esetben nyilvánosan fogalmazzák meg ezeket a vádakat ‑, amelyeket a per során meg sem kísérelnek bizonyítani, vagy a vádiratban sem szerepel. Ez rendszeres. Elég, ha csak a bombasztikus nokiás dobozos kijelentésre gondolunk, amelyet meg sem kísérelt bizonyítani az ügyészség, a vádiratba sem tette bele, de hát nyilván a kormányzati propaganda, a Fidesz pártpropagandája ezeket a bombasztikus ügyészségi bejelentéseket vagy kiszivárogtatásokat magáévá tudta tenni.

Eközben pedig az MSZP által folyamatosan tett feljelentések ügyében gyakorlatilag vagy nem is tesz semmit az ügyészség, vagy pedig csak látszatcselekményeket végez. Elég, ha csak arra gondolok, hogy 2011-2014 között az MSZP demokráciaközpontja 30 és 40 közötti ügyben tett feljelentést, tehát mondjuk, havi egy feljelentést tett, ehhez képest az ügyészség ezeknek a legnagyobb részében vagy nem tett semmit, vagy azóta is húzza-halasztja a reakciókat.

Fontos leszögeznünk azt is, amit Bárándy képviselőtársam itt elmondott. Politikai ügyekben az ügyészség vádemelési statisztikája messze elmarad attól, amit ön ismertetett. Ez nyilvánvalóan vagy azért van, mert az ügyészség nem elég pontos ezekben az ügyekben, vagy azért, mert ezek az ügyek valójában nem megalapozottak.

Azt gondolom tehát, világosan látszik, hogy akár estig tartóan is sorolhatnánk azokat a politikailag involvált ügyeket, amelyekben az ügyészség a Fidesz propagandaeszközeként járt el.

Szeretnénk arra kérni a legfőbb ügyész urat, hogy ezt ne tegye. Ne tegye, mert árt a magyar demokráciának és árt a magyar ügyészségnek is ezzel. Akkor tudunk fellépni a korrupció ellen, akkor tudunk felépíteni egy modern, jól működő, igazságos államot, ha az ügyészség pártatlanul végzi a munkáját, ha az ügyészség tényleg pártállásra való tekintet nélkül lecsap mindenkire, akire le kell csapnia, ugyanakkor nem eszköze egy pártnak vagy nem eszköze egy kormányzatnak a bosszújában.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 167 2014.12.15. 1:13  162-174

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy mind a bizottságban, mind pedig már a Házban is e törvényjavaslat vitáját kellőképpen lefolytattuk. Magam a Magyar Szocialista Párt nevében is azt kell mondjam, hogy támogatjuk ezt az előterjesztést. Figyelmükbe ajánlom Jelenits István piarista atya gondolatát, aki egy helyütt azt mondta, hogy ne állítsunk olyan szobrokat, amelyeket húsz éven belül el kell majd tüntetni. Ez talán a nemzetpolitika mottója is lehet. Éppen ezért az MSZP minden olyan kezdeményezést ‑ úgy gondoljuk, ez az előterjesztés is ebben a körben található ‑, amely olyan szobrokat, olyan kezdeményezéseket állít, amelyeket akár ezer év múlva is büszkén tudunk vállalni.

Magam egyéni országgyűlési képviselőként is tudom támogatni képviselőtársam azon kezdeményezéseit, amelyek választókörzetük történelmi szerepének a megbecsülésére irányulnak, ezért jó szívvel támogatjuk a javaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak.

(17.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 173 2014.12.15. 4:31  162-174

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akartam belemenni, mint képviselőtársam tette, de akkor valóban nézzük a tényeket. Szó nincs arról, hogy a Szocialista Párt ezt a javaslatot vita nélkül támogatná vagy adott esetben akár biankó csekket adna a kormánynak. Valójában arról van szó, hogy miközben egyébként mi is kívánatosabbnak tartottuk volna azt, hogy ez a javaslat egy többpárti, minden frakcióra kiterjedő közös javaslat legyen, ezt az igényünket az előterjesztő nem nagyon támogatta. De úgy gondoltuk, hogy ha már itt van előttünk, akkor ezt a javaslatot tartalmában kell megvitatni.

Az biztos, hogy Szávay képviselőtársamhoz csatlakozva az MSZP és jómagam is azt tartanánk kívánatosnak, ha a nemzeti jelképeinkkel kapcsolatos vagy pedig össznemzeti konszenzust igénylő, azt kialakító nemzetpolitikai kérdésekben bárki előterjesztést tesz, akkor törekedjen arra, hogy ez a konszenzus ki is alakuljon. Magam sem értem, hogy például a bizottsági vitában miért nem támogatták azokat a javaslatokat az előterjesztők, amelyek közül nem egy valójában csak a javaslat kibontását célozta volna, nem pedig annak megváltoztatását.

Éppen ezért azt gondolom, valóban helyük van azoknak a kritikáknak, amelyek arról szóltak, hogy az előterjesztő saját maga is lehetett volna rugalmasabb. Voltak olyan javaslatok, amelyeket az előterjesztő nem, de a bizottság támogatott. Ez azért azt is megmutatja egyébként, hogy bizony itt a rugalmasságot joggal kérheti számon mindenki, aki ezt számon kéri.

A Magyar Szocialista Pártnak két legfőbb gondja volt az előterjesztéssel. Az egyik pontosan az, hogy maga az előterjesztő azzal, hogy nem nyitotta ki eléggé a kezdeményezést, nagyjából lehetetlenné tette azt, hogy ahhoz a többi párt csatlakozzon. Mi ezt kértük az előterjesztőtől, hogy adott esetben erre adjon lehetőséget, például akár azzal is, hogy ha visszavonja az előterjesztést, és lehetőséget ad arra, hogy ebben a többi frakció is vegyen részt, akkor ez egy szép gesztus lett volna. Ilyet nem gyakoroltak velünk szemben.

A másik pedig a zászló és a címer napjának kérdése. Eredetileg március 23-a volt a javaslat, az MSZP március 15-ét javasolta, két okból is. Egyrészt a március 23-ának XX. századi áthallásai vannak, amelyeket mi nem tartottunk kívánatosnak. Másrészt pedig, ugye, március 15-e nemzetünk egyik legnagyobb ünnepe, forradalmunkra és szabadságharcunkra emlékezünk ilyenkor, és a nemzetünk szimbólumaira való emlékezés is illeszkedne ehhez az ünnephez. Ehhez képest a módosító javaslatban március 16-a jött be. Bár az MSZP fenntartja módosító javaslatát március 15-re vonatkozóan, mégis úgy gondoljuk, hogy mivel az adott kérdésben nagyjából hasonló dolgokról beszélünk, hiszen március 16-a is nyilván ennek a fajta emlékezetpolitikának és ennek a fajta történelmi emlékezetnek a része, ezért alapvetően el tudjuk fogadni az így összességében előállt javaslatot.

Tehát szó nincs arról, hogy kritika nélkül támogattuk volna ezt a javaslatot. Voltak nekünk is javaslataink, és ezeket egyébként fenn is tartjuk. Az más kérdés persze, hogy abban az esetben, ha megváltozott a március 23-a március 16-ra, és az előterjesztés úgy változik meg, hogy az MSZP számára is támogatható legyen, akkor mi támogatjuk ezt természetesen.

Hadd emlékezzek meg azért arról, hogy a magyar zászló színei az erőt, a hűséget és a reményt szimbolizálják. Erős Magyarország akkor van, ha egy felelős kormány azért dolgozik, hogy ne legyenek négymillióan a létminimum alatt; erő ekkor van. Hűség akkor van, ha a mindenkori kormány felelősen tevékenykedik, remény pedig akkor van, ha az ország reményt ad állampolgárainak, és nem külföldön kell keresni a boldogulást, hanem Magyarországon belül is lehet.

Azt kívánom a Háznak, azt szeretné az MSZP is, ha a magyar zászló színei ezt az erőt, a hűséget és a reményt nemcsak szimbolizálnák, hanem jelentenék is, ha tartalommal töltené fel a kormányzati politika ezeket a szimbólumokat.

Kívánom, hogy ez az előterjesztés legyen ennek része. Van szkepszisem, hogy ez megtörténik‑e, de rajtunk nem fog múlni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 193 2014.12.15. 1:51  174-197

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor Józsa István képviselőtársamat hallgattam, akkor pont arra gondoltam, hogy amikor a „vasárnap” szó létrejött, akkor valószínű, ha lett volna látnoki képességű ember, akkor jó nagyot nézett volna, hogy most a magyar parlament miről is beszél. Tehát hogy a vásár napján nem lehet vásárt tartani, erről beszél a magyar parlament, ez abszurd. Elnézést kérek, a történelmet szerető és azzal foglalkozó emberként abszurdnak érzem ezt a dolgot.

Abszurdnak érzem azt is, hogy ez a javaslat olyan dolgokról beszél, ami, akár azt lehet mondani, szerintem jogos felvetés, és olyan módon oldja meg, aminek semmi köze nincs ezekhez a felvetésekhez. Vitathatatlan szerintem az, hogy a családok vasárnap keveset törődnek egymással, és ennek nyilvánvalóan nem az az oka, hogy vasárnap nyitva vannak a boltok, hanem az az oka, hogy az a valóság, ami Magyarországon van, az a nyomor, ami négymillió magyar embert érint és családtagjainál ennél többet érint, az éhező gyerekek mellett nem lehet ugyanazt a fajta családi létet megjeleníteni a családoknak, mint amit egy virágzó társadalomban lehetne.

Az a baj, hogy vasárnap kizsákmányolják az embereket, a dolgozókat; az önök által létrehozott munka törvénykönyve teszi ezt lehetővé, hogy a dolgozókat kizsákmányolják a cégek. Ezen kell változtatni, nem be kell zárni a boltokat. Az a baj, hogy miközben valóban morális válság is van ebben az országban, igazuk van, aközben nem azzal foglalkoznak önök, hogy a nyomort felszámolják, hanem azzal, hogy a vasárnapi nyitva tartással szőrözzenek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 223 2014.12.15. 3:26  212-225

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor 146-ban Aemilius Paulus római hadvezér elpusztítja Korinthoszt, amely akkor védtelen, azt mondták a rómaiak, hogy visszaállítják a köztársaságot Hellászban. Így van ez a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról szóló törvényjavaslatban is. Itt is minden történik, csak a fiatalkorúak dohányzásának a visszaszorítása érdekében nem tesznek semmit.

Csak néhány III. kerületi példát hadd mondjak, ha megengedik! Korábban, amikor még valóban voltak érvényben olyan javaslatok, amelyek védték a fiatalkorúakat a dohányzástól, akkor az iskoláktól 50 méterre lehetett olyan trafikot nyitni, ahol dohányárut vásárolnak. Ezt a szabályt megváltoztatták, most ugyanez 20 méter. Ez plasztikusan úgy néz ki, hogy abban az utcában, ahol én lakom Óbudán, egy trafik nyílt az iskolával szemben közvetlenül. Tehát a törvénynek köszönhetően közvetlenül az iskolával szemben nyílt egy trafik, ahol dohányterméket árusítanak, és ahol a fiatalkorúak dohányzását kellene megakadályozni.

Újabb termékeket vonnak be önök ebbe a körbe, amit lehet trafikokban árusítani, és itt illeszkedik a mondandóm ahhoz, amit Szilágyi képviselőtársam elmondott. Valóban nem jó az, ha becsalogatjuk azokat a fiatalokat a trafikokba, hogy nem dohányt, hanem más termékeket vásároljanak, akiknek egyé­b­ként ott nem lenne helyük.

Óbudán 50 trafikkoncesszió került kiosztásra. Ebből 37 koncesszió sajtóhírek alapján olyan emberek kezébe került, akiknek semmi közük nincs sem a III. kerülethez, sem ehhez vállalkozáshoz, ám mégis érdekes módon ez a 37 jól ismerhető ember valamilyen módon trafikhalmozóvá vált. Nemcsak a III. kerületben, hanem szerte az országban 2-3, akár 4 vagy 5 trafikot is sikerült nyitni. Gyulai Zsolt baráti köréről is lehet beszélni itt, ezek között a vállalkozók között. Eközben az 50-ből csak 13 olyan vállalkozónak sikerült koncessziót nyernie, akik a III. kerületben működnek, és akik a III. kerületben ilyen trafikműködtetési tapasztalattal rendelkeznek. Tehát a számok nyelvén szólva: 50 trafikból 13 az, ami a III. kerületi trafikosok kezében működik tovább, míg 37 pedig nem. Tehát nagy többsége ezeknek a trafikoknak érintett a trafikmutyiban.

Úgy gondolom tehát, hogy ha önök valóban a dohányzás ellen szeretnének harcolni, ha valóban a fiatalok érdekét szeretnék képviselni, akkor nem ilyen törvényeket hoznának be. Akkor nem olyan törvényt hoznának be, amely lehetővé teszi, hogy egy iskolától 20 méterre működjön trafik, akár az iskolával szemben, amely becsalogatja a gyerekeket a trafikokba, és ahol egyébként, ha megnézzük, akkor minden csak arról szól, hogy az önök baráti, ismeretségi vagy üzleti köreit szolgálják.

Ilyen védelemre nincs szüksége a fiataloknak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 247 2014.12.15. 8:46  240-259

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy már a vitában is elmondtuk, ez a törvényjavaslat olyan problémákat orvosol vagy próbál orvosolni, aminek jelentős része nem is létezne akkor, ha önök nem ilyen módon nyúltak volna hozzá a közoktatás átalakításához.

Néhány ilyen problémát vegyünk sorra, ha már az iskolai szegregációnál tartottunk, akkor folytassuk itt! A szakma és a közvélemény is meglehetősen egységes az iskolai szegregáció megítélésében, abban, hogy mindenki elítéli az iskolai szegregációt, és hogy küzdeni kell a szegregáció minden formája ellen. Ebben szerintem vita biztosan nincs akár az MSZP, akár a kormányoldal között.

A vita abban van, hogy ez a törvényjavaslat mit nyújtott ezen e területen. Úgy gondoljuk, hogy egy olyan passzust tartalmazott, amely lehetőséget adott a szegregációs szabályok rugalmas alkalmazására, és módosító javaslatot nyújtottunk be, hogy ez ne így történjen.

Nemcsak mi gondoltuk ezt, hanem számos olyan civil szervezet, amely ezen a területen foglalatoskodik, és amelynek hasonlóan az MSZP-hez, ugyanez volt a véleménye. Tehát nem pusztán az MSZP-vel szembement úgymond ez a fajta jogalkotási szándék, hanem a civil szféra, az ezzel foglalkozók jelentős részének véleményével is.

A kormányzat egy kicsit módosított ezen a ponton, belátta talán a korábbi tévedését, ám azt gondoljuk, hogy az iskolai szegregáció értelmezésében nem szabad puhítani a törvényt, nem szabad lehetőséget adni ennek a puhább értelmezésére, hiszen ahogyan abban egyébként valóban mindenki egyetért, küzdeni kell az iskolai szegregáció minden formája ellen.

A második a korai iskolaelhagyás kérdése. Önök csökkentették a tankötelezettség korhatárát 18 éves korról 16 éves korra. Amikor ezzel szembesítjük önöket, akkor folyamatosan elmondják, hogy számos más ország is létezik, ahol a tankötelezettség korhatára 16 éves kor vagy akár ennél alacsonyabb is, azonban arra már kevésbé tudnának önök példát mondani, hogy mely országokban csökkent a tankötelezettség, mely országok azok, ahol az elmúlt néhány évtizedben az volt a tendencia, hogy csökkentik a tankötelezettséget. Ilyen országot szerintem nem tudnak mondani.

Azért nem tudnak, mert máshol tudják azt, hogy amikor csökkentik az oktatáshoz, a tudáshoz való hozzáférést, akkor valójában a társadalmi esélyeket is csökkentik, csökkentik azon gyerekek esélyeit, akiknek az iskola az egyetlen mód a tanulásra. De folytatták ezt a pusztítást akkor, amikor a gyermekvédelmi felelősök kötelező foglalkoztatását megszüntették, illetve szétverték az ifjúságvédelmi jelzőrendszert. Ennek meglett az eredménye, mert az EU-ban egyedülálló módon csak hazánkban emelkedett a korai iskolaelhagyók százalékos értéke. Ez egy rendkívül tudatos, vagy ha tetszik, rendkívül eredményes, agresszív esélyegyenlőség-ellenes politika következménye volt.

(20.30)

Az önök intézkedéseinek minden eleme azt okozta, hogy a korai iskolaelhagyás Magyarországon emelkedett; sajnos ez tény. Ehhez képest azt tudom mondani, hogy azok az elemek, amelyek a törvényben újabb definíciókat hoznak be a korai iskolaelhagyás visszaszorítása érdekében, ezek, azt hiszem, akár még, ha lehet mondani, jó szándékú irányok is, ám hatástalanok maradnak, hogyha az alapvető problémával nem szembesülünk, ha nem szembesülünk a jelzőrendszer fölépítésének a problematikájával, vagyis azzal, hogy jelen pillanatban ez a jelzőrendszer nem működik, és ha nem szembesülünk azzal, hogy a tankötelezettség alsó határát növelni kell. Erre is óvatos javaslatot tartalmaz ez az előterjesztés, hogy a 16. életévről nő a tankötelezettség arra az időpontra, annak a tanévnek a végéig, amikor az illető betölti a 16. életévét. Ez egy kis növekedés, azt gondolom, hogy innen még azért jelentős elmozdulásra lenne szükség.

Hasonló problémákat eredményezett az iskolai államosítás. Egy rendkívül torz rendszer jött létre, amely képtelen mind a helyi igények megjelenítésére, mind pedig a hatékony oktatásirányítás működtetésére. Jól jellemzi ezt a helyzetet, hogy a KLIK korábbi átvilágítása ‑ a hírek szerint ‑ megdöbbentő eredményeket hozott, ám ezt az átvilágítást sem tudhatjuk meg teljes fényében, teljes nyilvánosságában, merthogy letitkosították ezt az átvilágítást, ezt pedig az önök kormánybiztosa végezte, tehát nyilvánvalóan nem valamiféle ellenzéki ügynököt sikerült ide beépíteni, az önök embere végzett egy átvilágítást, amelynek a pontos eredményéről a mai napig sem tudhatunk semmit.

De ez a káosz, ami itt van, és önök néhány fogalom, a működtető fogalmának az újrafabrikálásánál próbálnak ezen a káoszon úrrá lenni; azonban nyilvánvalóan nem ez a lényeg ebben a kérdésben, nem az a probléma, hogy önök egy-két fogalmat rosszul definiáltak, ez a rendszer eleve rossz. Több esetben a KLIK késik a rezsi kifizetésével, volt olyan iskola, ahol napokra kikapcsolták a telefont, illetve nyilván azoknak a pedagógiai tartalmaknak, amelyeket helyben megalkottak, azoknak jó része ‑ a központi forráselvonások okán ‑ már a múlté gyakorlatilag.

Az óvodai és bölcsődei férőhelyhiány is állandósult a közoktatásban. Ehhez képest a törvényjavaslat kevés pozitív pontjának egyike az óvodai-bölcsődei többcélú intézmény megalkotása. Ez egy régóta létező koncepció a szakmában, gyakorlatilag ezzel, azt gondolom, hogy itt akár egyet is lehet érteni, logikus válasznak tartom, félő azonban az, hogy ez nagyon sok helyütt nem fogja megoldani a problémát, de mindenképpen előremutatónak tartjuk ezt a fajta intézkedést. Azt lehet mondani, hogy ez kevés, egyike annak, ami szerintünk jó irányba tett jó lépés.

Akadozik a tanfelügyelői rendszer kiépítése. Ehhez képest tehát könnyítik a törvényben a közoktatási szakértőkre és a szaktanácsadókra vonatkozó szabályokat, és általában igaz az ebben a törvényjavaslatban, hogy minden olyan akadálynál, amivel a közoktatás kapcsán szembesült a jogalkotó, ott puhításokat tartalmaz a törvény, például a szakképzettség nélküli pedagógusok foglalkoztatása kapcsán.

Szétverték az érdekegyeztetés rendszerét, és a pedagógusok nagyobb kontrollja érdekében létrehozták a Nemzeti Pedagógus Kart. Erre is egy könnyítést tartalmaz a szabály, tovább próbálja definiálni, hogy mi ez a Nemzeti Pedagógus Kar, ugyanakkor azonban egy mérhető eredmény ‑ legyünk igazságosak a Nemzeti Pedagógus Karral kapcsolatban ‑ azért történt, a Nemzeti Pedagógus Kar fennállása óta egy alkalommal, pontosan annak az elnöke a fennállás óta egy alkalommal tudott nyilatkozni valamely konkrét jogszabályról, azonban ez a konkrét nyilatkozat is roppant érdekes, mert akárhogy kerestem, csak a sajtóban találtam meg elnök úr nyilatkozatát, de magának a karnak a honlapján nem.

Azt gondolom, ha egy ilyen szervezetet létrehozunk, amelyik elvben a pedagógusokat összefogja és képviseli, akkor azért joggal elvárható lenne tőle, hogy a pedagógusokat érintő jogalkotások kapcsán naprakész véleményeket fogalmazzon meg. De hasonlóan elmondható ez gyakorlatilag az összes területen, amihez ez a törvényjavaslat hozzányúlt, hogy olyan kudarcoknak a beismerése és javítási szándékai, amelyek korábban nem voltak; gondolok például az iskolaigazgatókra vonatkozó kedvezmények kapcsán a jogalkotásra, amely nyilván reakció arra, hogy soha nem jelentkeztek ilyen kevesen iskolaigazgatónak, mint a mostani tanévekben. De számos megoldatlan feladat is van előttünk, például a nem pedagógus közalkalmazottak helyzetének javítása vagy a közismereti óraszámok elégtelensége a szakképzésben, és ezeket még lehetne sorolni.

Azt gondolom, hogy ezzel a módosító csomaggal nem lehet nagyon mást csinálni, mint magával a törvénnyel, teljesen újra kell fogalmazni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 309 2014.12.15. 5:07  308-309

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nekem is volt idő ideérnem, úgyhogy jó, hogy így csináltuk.

Igazából ez egy sorozat, és ennek az elmúlt tagja az volt, amikor a Strabag Kft. Aranyhegy és környékén végzett útburkolat-felújítási akcióinak az anomáliáira hívtam fel a figyelmet. Most egy másik ügyet szeretnék itt megosztani. Ez egy kicsit pozitívabb, de azt gondolom, hogy talán a tapasztalatai fontosak lehetnek.

2014 nyarán, most a nyáron a Nánási úton járdát, utat és szikkasztót építettek a BKK megbízásából, a BKK kivitelezésében. A megvalósítás azonban hagyott némi kívánnivalót maga után.

Először engedjék meg, hogy idézzek egy itt lakó polgár leveléből. Azt írja: „Leírom, hogy készül el egy szikkasztóút ma Magyarországon. Megjelenik két munkás a teherautóval, rajta egy kis markológéppel. Tudják, hogy szikkasztóutat kell építeniük, de nem tudják, hogy hova. Nem tudják, hogy milyen közművek vannak az út alatt, és hol. Kinéznek két helyet, és kiásnak két gödröt. Közben megtalálják a régi szikkasztóvezetéket, amire évek óta hivatkoznak az illetékesek, hogy hát íme. Ez egy körülbelül 20 centiméter átmérőjű műanyag cső, körülbelül félméterenként csákánnyal kilyuggatva, földdel teljesen eltömődve. Levonulnak a munkások, két nap múlva újból megjelennek, leraknak hat darab betongyűrűt, elmennek. Körülbelül egy hétre rá megjelennek, lerakják a betongyűrűket, visszatöltik a földet, korlátokkal körbekerítik. Újabb néhány nap, megjelennek, valami zúzott aszfaltszerűséggel körberakják a szikkasztókat, betömörítik, és kész.”

Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy a felújításba hiba csúszott. A vázlatos hibalistával ilyen késői órán nem zavarnám önöket, azzal, hogy teljesen a műszaki paramétereket megosztom önökkel, de a legfontosabbak ezek között: eklektikus járdaszegélyek a gépkocsifeljáróknál. Ezek roppant érdekes alkotások voltak. Volt, ahol utcaszinten voltak, volt, ahol magasabban, volt, ahol pedig alacsonyabban alakították ki ezeket a járdaszegélyeket, ami azért is érdekes, mert ezek az eklektikus megoldások akár szomszéd kapubejáróként voltak különbözőek; érthetetlen, hogy miért.

Az úttest gát felőli részét nem aszfaltozták le, és a tereprendezés sem történt meg. Úgy tűnik, hogy a tereprendezés hiánya egy közös pont a Strabaggal, ahol a pormentesítés és a tereprendezési munkálatokat az Aranyhegyen valamiért képtelenek megcsinálni, illetve a friss aszfaltköpeny egy része beszakadt az autók alatt néhány nap alatt. Nem lehet azt mondani, hogy ez egy jó dolog.

A Strabaggal ellentétben a BKK illetékeseivel folyamatosan tudtunk kommunikálni, mind a választók tudtak kommunikálni, mind pedig jómagam, és a jelzéseimet el tudtam juttatni a BKK illetékeseihez. Például megtörtént az, ami a Strabagnál nem fordult elő, hogy a BKK 30 napon belül érdemben válaszolt a felvetésemre.

2014. szeptember 18-án, a felvetésem után néhány nappal, ha jól emlékszem, két héttel a BKK illetékesei bejárást tartottak, ahol megszemlélték a helyi lakosokkal azt, hogy mit sikerült végezni, milyen javításokat sikerült elvégezni. Ezen a bejáráson lehetett csatlakozni az itt élőknek is, sőt nemhogy csatlakozni lehetett, hanem a résztvevőknek a BKK eljuttatta a bejárás jegyzőkönyvét is a későbbiek során. Ezt is külön köszönöm egyébként a BKK-nak, a bejárás tapasztalatairól levélben számomra is eljuttatott információkat és beszámolt, annak ellenére, hogy én nem voltam itt kint ezen a bejáráson, tehát pro forma ez nem lett volna kötelezettsége.

(22.50)

Nos, tisztelt Ház, a rest kétszer fárad, vagyis könnyebb és olcsóbb mindent rögtön először jól csinálni, mint folyamatosan újra és újra átjárni a területeket és megnézni a hibákat. Ugyanakkor azért mondom, hogy ez egy kicsit más előjelű tapasztalat, mert itt a BKK reakciói érdemiek is voltak, és sikerült a hibákat elhárítani.

Csak az előző napirendi felszólalásom utóélete egy kicsit, amelyben a Strabag aranyhegyi felújításának a katasztrofális mivoltát ecseteltem, azaz sikerült ezt újabb és újabb hibákkal tetőzni. A minap egy választó azzal keresett meg, hogy a frissen felújított házának a kocsibejáróját rombolta szét a Strabag Kft. Elvben a Strabag ilyenkor teljes helyreállítási kötelezettséggel rendelkezik, arra kíváncsi vagyok azért, hogy így december vége felé közeledve, mondjuk, egy frissen feldúlt virágágyást miként fog tudni majd a Strabag megépíteni. Ez majd a jövő kérdése.

Köszönöm a türelmüket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 109 2014.12.16. 2:07  108-115

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előző héten bombaként robbant a hír, hogy a kormány meg kívánja sarcolni azokat, akik a nagyvárosokat elkerülő utakat használni kívánják. Így járnak majd azok, akik nem akarják szennyezni városaink levegőjét, hanem elkerülő utakon akarnak közlekedni.

E terv napvilágra kerülését követően gyakorlatilag össztűz zúdult a kormányzatra. Kiderült, a javaslat önöktől megszokott módon nincs kidolgozva, nem tudjuk, vajon minden megyének külön matricája lesz-e, ha megvalósul e javaslat, nem tudjuk, pontosan mely szakaszok lesznek fizetősek. Erről mindennap mást mondanak.

Most úgy tűnik, a Budapestet és a vidéki városokat elkerülő utak lennének fizetősök, de akár napról napra, óráról órára is változhat ez a sorrend. Nem tudjuk, vajon kell-e majd fizetni a Megyeri híd használatáért. Azért a hídért, amelyet a Bajnai-kormány épített fel, és amely összeköti egymással Békásmegyert és Káposztásmegyert.

Érdemes tudni, hogy a Megyeri híd hídvámja okozhatja azt, hogy hatalmas forgalom zúdulhat a Szentendrei útra és az Árpád hídra. Történik ez akkor, amikor nem történt meg az M0-ás körgyűrű továbbépítése Észak-Budán, és késik az esztergomi vasútvonal felépítése is.

Késnek vagy elmaradnak azok a P+R-parkolók a III. kerületben, amelyek lehetővé tennék, hogy a Megyeri híd vámjának bevezetése esetén az itt fellépő pluszforgalmat eltereljék. Káoszról árulkodik, hogy önök egyeztettek ugyan az érintett polgármesterekkel, de az egyeztetés eredményeként mást mond a minisztérium, és mást az érintettek.

Az MSZP határozati javaslatot nyújtott be, hogy megakadályozza ezt a hídvámot, ezt az útsarcot. Kérdezem miniszter urat, mikor vonják vissza a hídvámot és az útsarcot tartalmazó javaslatokat. Támogatni fogják-e az MSZP határozati javaslatát, amely arról szól, hogy ahol eddig sem kellett fizetni, ezután se kelljen hídvámot (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és útsarcot fizetni? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 113 2014.12.16. 1:09  108-115

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Igen nehéz volt államtitkár úr helyzete, hiszen ön a képzéssel és a foglalkoztatással foglalkozik a kormányban, de hát én tisztelem, hogy megpróbált válaszolni erre a kérdésre, annak ellenére, hogy nem kaptunk arra választ, hogy a kormány támogatja-e az MSZP határozati javaslatát, amely arról szól, hogy ne vessenek ki hídvámot és útsarcot oda, ahol eddig nem kellett fizetni. Erről szól az MSZP javaslata.

Amire ön válaszolt, arról azért érdemes néhány szót szólni. Azért azt gondolom, hogy ezeket az utakat és hidakat elsősorban nem a külföldiek használják. Elnézést kérek, megint csak a saját választókörzetemet tudom példának hozni, ha valaki Békásmegyerről Káposztásmegyerre kíván menni, akkor a Megyeri hidat használja. Ennek a polgárnak kell majd hídvámot fizetnie a Megyeri hídon. Az a külföldi, aki pedig belép, mondjuk, az ország nyugati határán turisztikai céllal, az pedig eleve használ ilyet.

Azt gondolom tehát, hogy próbáljon meg államtitkár úr a kérdéseimre válaszolni, és akkor biztos közelebb jutunk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 245 2014.12.16. 5:04  244-245

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szerintem a III. kerületben nem én vagyok az egyedüli olyan lakos, akinek parlagfű-allergiája van. De olyan lakos sem én vagyok egyedül, aki sosem látott mértékben esett áldozatul ennek az allergiának ezen a nyáron. Ez azért érdekes, mert B/806. számon az élelmiszerlánc-felügyeletről és az élelmiszerlánc-felügyeleti díj felhasználásáról a Ház elé került egy beszámoló, és ennek a parlagfű-mentesítés kapcsán is vannak olyan leágazásai, amelyekről érdemes beszélni.

2013-ban az FVM megbízásából került kifejlesztésre az önkormányzati parlagfű-bejelentési rendszer, amely a beszámoló szerint 2014-től hatékonyan támogatja a belterületi parlagfűvel fertőzött területek vonatkozásában induló hatósági eljárásokat. A fejlesztés forrását az FVM biztosította a parlagfű elleni közérdekű védekezések végrehajtásának támogatása című keret terhére. 2013 novemberében egy húsz előadásból álló országos előadás-sorozatot szervezett és rendezett meg a Nébih az önkormányzatok részére, amelyen bemutatták a parlagfű-bejelentő rendszer működését. Ennek az előadás-sorozatnak a sikerét jól mutatja, hogy a mintegy 3200 önkormányzatból 500 önkormányzat regisztrált ebbe a rendszerbe, ezek azok az önkormányzatok, amelyek minimálisan is fontosnak tartották ezt a kormányzati projektet, míg 2700 önkormányzathoz ez nem jutott el. A keret terhére „Parlagfű kisokos” címen 28 380 példányban készült tájékoztató anyag kisiskolások részére. Ez körülbelül 900 általános iskolába jutott el, tehát itt is azt lehet mondani, hogy az általános iskolák nem jelenetős száma kapta meg ezt az anyagot.

A lakossági figyelem felkeltését a parlagfű által okozott veszélyekre a Nébih a kolozsvári magyar napokon, valamint a Vidor fesztiválon való részvétellel segítette elő. Én magam szubjektív felhasználóként úgy gondolom, hogy akár július, akár augusztus, akár szeptember hónapban mint allergiás a parlagfű veszélyéről nagyjából mindent megtudhattam, hiszen az elmaradt kormányzati intézkedésnek köszönhetően számos allergiástárssal nemcsak a III. kerületben, hanem az országban mindenütt korábban nem látott kínokat éltem át. Talán hasznosabb lett volna erre fordítani a forrásokat.

Tekintve, hogy a parlagfű okozta egészségügyi problémák ‑ mint már mondottam ‑ a lakosság jelentős számát érintik, számos kérdés merül fel az emberben, amikor olvassa ezt a beszámolót. Hol tarthat jelenleg a regisztráció? Milyen eszközökkel gondolja a Nébih azt, hogy több önkormányzat vegyen részt ebben a rendszerben? Vagy esetleg ezt kötelezővé teszik? Mennyire hatékony egy olyan rendszer, amelyben a 3200 önkormányzatból 500 regisztrált? Milyen eszközöket használ a kormányzat a parlagfű elleni védekezésben a már feltárt elképesztően botrányos eszközök helyett? Fontos a kisiskolások tájékoztatása, és fontos az is, hogy 900 iskolába eljutott ez a program, de vajon ez megfelelő tájékoztatás-e? Ez-e a megfelelő út arra, hogy a parlagfű-mentesítésért küzdjünk? Mennyiben hasznos a kolozsvári magyar napokon vagy a Vidor fesztiválon részt venni a Nébihnek, amikor Magyarországon küzdeni kell a parlagfű ellen? Ez vajon miként illeszthető be ebbe a célba, miként illeszthető be az önkormányzati parlagfű-bejelentő rendszer működésébe?

Ezek a kérdések merültek fel bennem, amikor elolvastam ezt a beszámolót, és jó lenne, ha ezekre lenne válasz. A parlagfű-mentesítés természetesen nem attól fog megtörténni, hogy ezek a beszámolók azt elősegítik, hanem attól fog megtörténni, ha például a magyar emberek által biztosított adóforrásokat a kormányzat arra költi, amire kell, például a parlagfű-mentesítésre; akkor fog megvalósulni, ha nem kamu konferenciákat szerveznek mindenféle pénzekből, hanem valóban a parlagfű-mentesítésre megy ez az összeg.

Javaslom a kormányzatnak ‑ bár jelen pillanatban nem látok hatalmas érdeklődést a parlagfű-mentesítés irányában; remélem, hogy 2015-ben ennél nagyobb érdeklődés fogja övezni ezt a témát ‑, hogy fontolja meg ezeket a felvetéseket, mert nem hiszem, hogy kevesen vagyunk azok, akik most nyáron nem szeretnék ugyanazokat a kínokat kiállni, amiket a kormányzat hibájából ki kellett.

Ezzel együtt kívánok minden jelenlévőnek áldott karácsonyt és boldogabb, parlagfűmentesebb új esztendőt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 249 2014.12.23. 2:03  248-251

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A mai napon az MSZP már több alkalommal is foglalkozott a munkavállalók helyzetével. Gúr Nándor képviselőtársam interpellációban hívta fel a figyelmet a korengedményes nyugdíj kérdésének rendezésére. (Dr. Rétvári Bence: Korkedvezményes, nem ‑engedményes!)

Magam egy másik szempontot hoznék a tisztelt Ház elé. Anélkül, hogy arról is beszélnénk, hogy a munka törvénykönyve mennyire kiszolgáltatott helyzetbe hozza az átlag munkavállalót, egyéni országgyűlési képviselőként számos olyan munkavállaló keresett meg engem, aki ugyanazzal a problémával fordult hozzám; azzal a problémával, hogy a munkáltatója nem jelenti őt be, és azáltal, hogy nem jelenti őt be, rendkívüli módon veszélyezteti nemcsak a jelen megélhetését, hanem a jövőbeni nyugdíját is. Jelen pillanatban a bejelentés egy formanyomtatványon történik a NAV felé, és a NAV továbbítja a bejelentést az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, így lesz a munkavállaló jogosult az egészségügyi ellátásra.

Nos, amikor nem történt meg a bejelentés, akkor nyilvánvalóan nemcsak az adóhivatal nem ismeri ennek a munkavállalónak a helyzetét, hanem bizony nem értesül róla az Országos Egészségbiztosítási Pénztár sem, illetve nem értesül róla a nyugdíjfolyósító sem. Ebből adódóan tehát azt lehet látni, hogy azok a munkavállalók, akiket a munkáltatójuk így nem jelent be, többszörös kárt szenvednek el.

Kérdezem ezért a kormány képviselőjét: tervezi-e a Nemzetgazdasági Minisztérium, hogy az illetékes hatóságokkal, minisztériumokkal együttműködve olyan eljárásokat dolgoz ki, melyek visszaszorítják ezt a tendenciát? Tervezi-e a kormány, hogy utólagosan valamilyen formában mérsékelje azoknak a munkavállalóknak a kárát, akiket a munkáltatójuk ilyen kiszolgáltatott helyzetbe hozott?

Egyáltalán ez a probléma eljutott-e a kormányhoz? Várom megtisztelő válaszukat. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 150 2015.02.20. 3:49  69-181

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én továbbra sem vagyok hajlandó elnézést kérni, és a választóimat sem buzdítom erre, hogy kérjenek bocsánatot mindenkitől azért, mert egy toleráns közösség tagjai Óbudán, akik szerint a legfájdalmasabb kérdések ebben az országban nem ez a kamu balhé, amit idehoznak, hanem a szegénység, a korrupció és a biztonság hiánya.

(14.50)

Nem vagyok hajlandó ezért elnézést kérni. És nem gondolom azt egyébként, hogy az nem normális, aki nem azonosul ezekkel a kamupropagandákkal, amelyeket önök folyamatosan ide elénk citálnak, és nemzeti inzultációnak teszik ki a lakosságot, álkérdésekkel, kamukutatásokkal. Azt gondolom, az a normális, aki ezt elítéli, nem annak kell mantrákat megfogalmaznia magával szemben, aki ezt elítéli, hanem annak, aki újabb és újabb kamudolgokat idehoz elénk, mint ahogy ez is az.

A saját múltamból ‑ ha megengedik ‑ néhány illegális határátlépéssel kapcsolatos történet jut eszembe. Kisgyermek voltam, amikor az osztályomba két illegális határátlépő gyermeke érkezett, aki Ceauşescu diktatúrája elől menekült, és mind a két polgár gyakorlatilag az akkori állam teljes megbecsülését ‑ nagyon helyesen ‑ élvezte. Sőt, a két gyermek, a két osztálytársam rendkívüli módon nagy szeretetre talált közöttünk, hiszen éreztük, hogy jó, ha a magyar közösség ezeket az embereket támogatja, jó, hogy itt vannak közöttünk, mindenben segítjük őket, amiben csak tudjuk.

Már nagyobb voltam, középiskolás, amikor a délszláv háború pokla elől menekülő fiatalok érkeztek a középiskolai osztályomba. Szintén illegális határátlépők voltak, hiszen a szerb kormány… (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Magyarok voltak. Magyarok.) ‑ így van, ezek magyar emberek voltak, természetesen ‑ …nem támogatta ezeket a magyar embereket, akik elmenekültek az otthonukból, csak azért, mert nem kívántak a háború poklának áldozatává válni.

Az önök fogalmai szerint mind a három család, amiről beszélünk, illegális határátlépő, az én fogalmaim szerint pedig otthont találó és azt kereső magyar emberek, akik méltán számíthattak a haza támogatására.

Félek attól, hogy az ukrán katasztrófában, ami egyre inkább mélyül, hasonló lesz a helyzet, hasonl&oacut