Felszólalás adatai

BOTKA LAJOSNÉ, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatási és tudományos bizottság október 13-án tárgyalta a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, amelyet T/10806. számon kaptunk kézhez.

A bizottsági ülésen megerősített információval megismertük, hogy ennek a törvénymódosításnak a célja, hogy a felnőttképzésben az OKJ-s képzés vizsgáztatásra vonatkozó jelenlegi szabályait az európai uniós irányelvekhez, a már itt említett 2006/123/EK irányelvhez igazítsuk, tehát egy jogharmonizáció volt elsődlegesen ennek a törvénymódosításnak a célja. Ugyanakkor a törvénymódosítással éppen a felnőttképzésben érdekelt OKJ-s képzés vizsgáztatással kapcsolatos eljárásai hatékonyabbá válnak, amennyiben ez a törvényjavaslat a parlament által elfogadott lesz. Mint hallottuk, és a bizottsági ülésen is több kérdésre ismételten megerősítést nyert, itt gyakorlatilag arról van szó, hogy a szétaprózódott, ma szaktárcákhoz kötött jogosítványokat, mármint a vizsgáztatási jogosítványt egy kijelölt hatóság egy egyablakos ügyintézési rendszerben, mégpedig egy standardizált eljárási rendben fogja az engedélyeket kiadni, egy olyan standardizált rendben, ami a felnőttképzési intézmények számára a vizsgáztatási feltételeket egyformán érvényesíti. Ugyanakkor az egyes szakmák specifikumában továbbra is megmarad az a lehetőség, hogy a szakképesítésért felelős miniszterek felhatalmazást kapnának arra, hogy a speciális személyi és tárgyi feltételeket nyilván egy adott szakmához figyelembe kell hogy vegyük, és a rendeletben ezt rögzítsék. Nagyon fontos tehát, hogy ez egy egyszerűsített ügyintézés, és a standardizált követelmény mellé egy standardizált eljárási rendet is kiépít.

Nagyon komoly szakmai vitát váltott ki a bizottsági ülésen az a módosításból kiolvasható szándék, miszerint a felnőttképzésben az OKJ-s képzés vizsgáztatására kiadott engedély nem lesz határidőhöz kötve. Többen érezték azt a veszélyt, hogy talán minőségbiztosítási szempontból ez veszélyes lehet. Erre megoldásként egyrészt a folyamatba épített ellenőrzés látszik, aminek nem feltétlenül négyévenkénti szakaszokhoz kell igazodni, másrészt pedig egyértelmű, hogy vizsgaszervezési tevékenységet csak akkreditált felnőttképzési intézet végezhet, amelyeknek az engedélye ugyanakkor maximum négy évre szól. Tehát minőségi garancia e tekintetben is a rendszerben megfogalmazódik.

Ugyanakkor arról is szóltunk, hogy maga az OKJ-s vizsgáztatás, maga az OKJ-s követelmény egy standardizált követelmény térben, időben, és a tér alatt én földrajzi helyeket is értek, tehát az ország bármelyik részén ugyanabban a szakmában, ugyanolyan vizsgáztatásnál, ugyanolyan kimeneti eredménynél ugyanazt a követelményt kell teljesíteni, s ráadásul a vizsgáztatási jogosítvány nem lesz területhez kötve. Tehát ilyen szempontból a piaci részesedés, ha úgy tetszik, a versenyzés ezért a lehetőségért nem adminisztratívan korlátozott, hanem a lehetőség az egész ország területére érvényes.

Mint hallottuk, egy harmadik fontos újdonság, hogy azok a vizsgadokumentumok, amelyek kifejezetten a felnőttképzésben nagyon sokszor veszélyhelyzetbe kerülnek, vagyis intézmények, szervezetek megszűnése után nagyon nehéz másodlatokat kiállítani, megszerezni jogosítványokat igazoló dokumentumokat, immár erről is gondoskodik ez a módosítás, hiszen az ötven évig köteles megőrzésről az Állami Szakképzési és Felnőttképzési Intézet feladatkörében olvashatunk.

Mindezek alapján - persze megfogalmazódott szakmai kritikai véleményeket is fogunk majd hallani - az oktatási és tudományos bizottság 13 igen és 10 nem szavazati aránnyal általános vitára alkalmasnak tartja a törvénymódosítást.

Köszönöm, elnök asszony. Köszönöm, képviselőtársaim. (Taps az MSZP padsoraiból.)