Felszólalás adatai

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz helyzetben van egy független képviselő, aki szíve szerint az előző héten szólt volna hozzá a nemzeti ifjúsági stratégia vitájához, de azt a Házszabály nem engedte, és nehéz helyzetben vagyunk valamennyien, hiszen a vezérszónoki vitában elhangzottakra egy héttel később reagálni is nehéz, de sajnos a házbizottságban szétválasztották a vitát. Remélem, most is ki fog alakulni egy párbeszéd, egy vita annak érdekében, amiről ez a javaslat szól, a fiatalok, a jövőnk érdekében. Én először a stratégia benyújtása után bennem felmerült gondolatokat szeretném ismertetni, majd rátérnék a vezérszónoki körben történtekre.

Tisztelt Ház! Az Országgyűlés által most tárgyalt nemzeti ifjúsági stratégiának - mint azt a vitát figyelő szakemberek és a vitában részt vevők tudják - rengeteg előzménye van. Ha visszapörgetjük a történelem kerekét, meg kell emlékeznünk a szocializmusról, amikor hazánkban legálisan csak a KISZ, a kisdobos- és az úttörőszövetség működhetett. A rendszerváltoztatáskor természetesen megszűnt a KISZ, és akkor már sorra alakultak meg a demokratikusan működő, az ifjúsággal foglalkozó, a fiatalokat tömörítő és a fiatalok életét jobbá tenni akaró gyermek- és ifjúsági szervezetek, s természetesen sorra alakultak meg a politikai ifjúsági szervezetek is; elsőként a politikaiak közül 1989-ben Mártélyon az Ifjúsági Demokrata Fórum.

Ezeknek a szervezeteknek első összefogó ernyőszervezete a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa, a MISZOT volt. A politika ezt a jól induló szervezetet teljesen szétverte, és a MISZOT feloszlása után a mai napig a politikai ifjúsági szervezetek hibájából nem sikerült egy egységes ernyőszervezetet létrehozni, ami 2004 óta kötelező lenne, hiszen az Európai Unióban Magyarország az ifjúságpolitika területén legitim módon csak egy egységes ernyőszervezet által delegált küldöttel képviseltethette volna magát.

Mi, akik megéltük az elmúlt húsz év ifjúságpolitikáját, jól emlékszünk ezekre az eseményekre, szervezkedésekre, kirekesztésekre, vitákra, néha még az is megtörténhetett, hogy az alakuló rendezvényen, amikor vesztésre állt az egyik oldal, bombariadó is volt. Tehát volt itt már minden. Csak eddig nyolc kormányunk volt, és 22 év alatt nem sikerült a politikának kiizzadnia magából, megteremtenie, megalkotnia egy ifjúsági törvényt. Most sem azt tárgyalja az Országgyűlés, hanem csak egy országgyűlési határozati javaslatba ültetett nemzeti ifjúsági stratégiát; ami nagyon jó, hogy elkészült, de álláspontom szerint a Fidesz-kormány alatt elindított, majd a Medgyessy-kormány alatt is működő ifjúsági tárcát csak akkor lett volna szabad megszüntetni, ha már van ifjúsági törvény.

Úgy gondolom, ezt is Gyurcsány Ferenc bűneinek a listájához lehet hozzáírni. Ő volt ifjúsági és sportminiszter, sőt fiatalon, 1988-89-ben a MISZOT-ban is részt vett jó néhány ülésen. Neki pontosan tudnia, éreznie kellett volna, hogy szükség van a törvényre. Kötelessége lett volna ezt szorgalmazni. De nekünk is van felelősségünk, valamennyiünknek, akik részt vettünk, részt veszünk a mostani parlamenti vitán, nehogy úgy járjunk, mint lassan nyolc éve.

Nem szabad elfelejteni, hogy Deutsch Tamás miniszterségének a végén már az Országgyűlés előtt volt egy ifjúsági törvény, amit nem tárgyalt végig az Országgyűlés, és Medgyessy Péter kormánya nem nyújtotta be újra. És másik sem készült el az MSZP-SZDSZ-kormányok alatt addig a fázisig, hogy benyújtásra kerüljön. Mindannyian tudjuk, akik az ifjúságpolitikában dolgoztunk, hogy több tervezet készült, amiket a politika mindig megfúrt. Azt is hibának gondolom, hogy az elmúlt hét évben az ellenzék részéről sem került benyújtásra egy ifjúsági törvény.

A történet másik szálja az elmúlt húsz év kormányai ifjúságpolitikájának az elemzése. Azt gondolom, itt is mindig csak kampányok, demagógia és ígérgetések voltak a jellemzők. Persze, azon most lehet vitatkozni, hogy mi számít ifjúságpolitikának: lakáskérdések, családi kérdések, demográfiai kérdések, esetleg a civil társadalom helyzetének a kérdése? A most benyújtott országgyűlési határozati javaslat nemcsak ezekre a területekre, hanem számos más területre is próbál minimum sorvezetővel rendelkezni. Azt gondolom, a benyújtott stratégia legnagyobb előnye, hogy végre elkészült és benyújtásra került. Gondoljunk csak arra, hogy legalább a magyar társadalom 27 százalékának az érdekében vitatkozunk, és születik meg ez a határozat. Ha valaki végigkövette a stratégia elkészítését, pontosan tudja, melyik szellemi műhelyben készült, és azt is tudja, hogy a stratégia első variációja mennyit változott annak érdekében, hogy mindenki el tudja fogadni.

Sok részletkérdésről még lehet vitatkozni: miért 15 év, határidők, illetékes bizottságok, s más ezer apró részletről, de arról nem, hogy az Országgyűlésnek az őszi ülésszakon el kell fogadnia a benyújtott országgyűlési határozati javaslatot, mert ha nem így történik, ki tudja, mikor kerül ismét benyújtásra egy javaslat.

Miért mondom ezt? Tudtommal mindegyik parlamenti párt ifjúsági szervezete be volt vonva a végső variáció elkészítésébe, mindenki véleményezte. A beküldött javaslatok is nagymértékben beépültek a végső anyagba. Azt javasolom és kérem a vitában részt vevő valamennyi politikai párttól és a tárca képviselőjétől is, hogy nézzük meg, milyen módosító javaslatok érkeznek be, és ha lehet, ezeket próbálja a tárca befogadni. Ha kell, tartsanak többpárti egyeztetéseket annak érdekében, hogy mindenki, valamennyi frakció és képviselője a végszavazásnál az igen gombot tudja megnyomni erre a nagyon fontos, a nemzet sorsát befolyásoló országgyűlési határozati javaslatra.

És most ebben a vitában ne azon vitatkozzunk, ki mit tett vagy nem tett a fiatalokért, hanem azt nézzük, a javaslat elfogadása mit hozhat a jövő generációi számára. És ha nagyon vitatkozni akarunk arról, hogy ki mit tett vagy nem tett, akkor inkább tartsunk politikai ifjúsági vitanapot, ahol minden politikai erő el tudja mondani a javaslatait, tudja elemezni az elmúlt 4-8-12-16-20 évet az ifjúságpolitika területén. Abban a vitában el lehet majd mondani, mikor épült több lakás, ki indította el a diákhitelt, mikor éltek jobban a családok, a tragikus demográfiai helyzeten ki mit tudott javítani, van-e ifjúsági munkanélküliség és mekkora, s hogy is állunk az oktatás területén. Biztos vagyok abban, hogy a vitában a fiatalok és a kábítószertéma is elő fog kerülni, nem beszélve a Mobilitás pénzéről, és még számos, ezt a területet érintő kérdést lehet majd megvitatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Most néhány gondolat erejéig a vitában elhangzottakra szeretnék reagálni. Korózs Lajos államtitkár úr a kormány nevében nagyon szép beszédet mondott, én most csak egy gondolatát idézném: "A fiatalok, az ifjúsági szervezetek, az ifjúság érdekében dolgozó szakemberek több mint egy évtizede várt dokumentuma fekszik önök előtt." De tisztelt államtitkár úr, ha önök ezt tényleg így gondolják, miért ilyen nagy csúszással nyújtották be ezt a javaslatot? Ha valaki megnézi az MSZP választási ígéreteit, elolvassa a kormányprogramokat, mindenhol kiemelten szerepel az ifjúság kérdése. Államtitkár úr is többször említette a beszédében, hogy régóta várunk ennek a javaslatnak a vitájára. Azt gondolom, a szakemberek már régen letették volna ezt a javaslatot, ha a politika ezt akarta volna; ha merte volna vállalni a beterjesztést, mert ezeknek az elkészítése kormányzati feladat.

(12.10)

Ehhez persze kellett volna az ifjúsági tárca is. Ha őszinték akarunk lenni, az utódminisztériumban ma kevés státus van erre a területre, és csak az ott dolgozók becsületes, lelkiismeretes munkája miatt nem dőlt még teljesen össze a szektor. Jönnek sorozatosan a javaslatok, figyelmeztetések, indulnak a kutatások. Úgy gondolom, a következő kormánynak ezen a területen is lépnie kell majd.

A bizottsági előadók közül Szabóné Müller Timea képviselőtársam említett egy számomra fontos dolgot: jó volna egy gyermek- és ifjúsági vitanap megtartása. Ezt én is támogatom, és remélem, a frakciók minél hamarabb kezdeményezik az Országgyűlésben, annak érdekében is, hogy amikor az ellenzékből kormánypárt lesz, az akkori ellenzék számon tudja kérni a mostani javaslatokat, felvetéseket, vajon ők meg tudják-e valósítani.

A vitában kritikaként hangzott el, hogy minden stratégia annyit ér, amennyit ebből a 2-3 éves cselekvési tervek során meg lehet majd valósítani, ezért a mindenkori kormányok felelőssége az ehhez szükséges feltételek megteremtése az aktuális költségvetés keretein belül. Ha megnézem a most benyújtott költségvetést e szempont szerint, akkor nagyon siralmas képet kapok. Remélem, a költségvetési vitában jó néhány ponton sikerül korrigálni a jelenlegi számokat, mert ha nem így lesz, szép stratégiánk lesz, ami kongani fog az ürességtől.

Az MSZP vezérszónokainak megosztott felszólalásához csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy dr. Szabóné Müller Timea és Török Zsolt felszólalása kiegészítette egymást. Müller Timea felszólalásával egyet is lehetne érteni, csak, kedves képviselő asszony, hogyan is állt, változott az elmúlt hét évben a fiatalok önálló élethez szükséges kompetenciák fejlesztése. Mit is tett a kormány a fiatalok infokommunikációs ellátottságának növelése érdekében? Elég, ha csak a megszűnt Sulinet Plusz programra gondolok, ahol megint a nagycsaládosok vesztettek, vagy a digitális táblák pályázatának ismételt sikertelenségére, aminek következtében például sajnálatos módon a látássérült gyermekekhez sem ért oda a technika. Persze, tudom a választ: a költségvetés nem bírta el. Azt gondolom, ezt jobb kormányzással mind meg lehetett volna oldani.

Török Zsolt felszólalásához csak annyit tennék hozzá: nagyon szép, hogy a benyújtott stratégiát minden politikai párt ifjúsági szervezete támogatta, de ebben a vitában azt is ki kell mondani, hogy a politikai ifjúsági szervezetek bűne az, hogy nem alakult meg egy egységes ifjúsági ernyőszervezet Magyarországon, erről már a bevezetőmben beszéltem. A mindenkori kormány az elmúlt húsz évben ezt a kérdést mindig erőből akarta megoldani, ez legfőképpen az MSZP által vezetettekre volt igaz.

Ágh Péter, aki a Fidesz vezérszónoka volt, beszédében elemzést adott az ifjúságpolitika helyzetéről. Remek hozzászólását inkább egy politikai vitanapon hallgattam volna szívesen, mert bár a beszéd teljes mértékben igazságokat tartalmazott, képviselt, de keveset lehetett megtudni, milyen módosításokat, pontosításokat szeretne a stratégiában elfogadtatni az a párt, amelyik néhány hónap múlva nagy valószínűséggel kormányozni fog.

Remélem, a részletes vitában kiderülnek a javaslataik, annak érdekében is, nehogy néhány év múlva vagy hét év múlva egy akkori ellenzéki képviselőnek kelljen ismételnie Ágh Péter felszólalásának utolsó mondatait. Hogyan is szólt ez? "A 24. órában vagyunk. A magyar fiatalok ügyének rendezése, körülményeik és kilátásaik javítása, tudatos életvitelük ösztönzése mégis a következő kormány feladata lesz, a következőé, mert az eggyel rá következő idején már valóban késő lenne. Nagy hiba volt az elmúlt hét év semmittevése, hiszen felnőtt egy nemzedék, egy elfelejtett nemzedék." Tisztelt Ágh Péter Képviselő Úr! Remélem, hogy a vitában önök benyújtják azokat a módosítási javaslataikat, amelyeket majd kormányra kerülve szeretnének megvalósítani.

Dr. Rétvári Bence, aki a KDNP képviselőcsoportja nevében szólt hozzá a vitához, maga is az ifjúságpolitikából érkezett az Országgyűlésbe. Beszédéből hiányoztak a konkrét javaslatok. Bírálni könnyű, de hozzátenni, építeni, az nehezebb műfaj. Kíváncsian várom, vajon a képviselő úr milyen módosítókat fog beterjeszteni annak érdekében, amiről beszélt, hogy a végszavazásnál a KDNP is meg tudja szavazni a javaslatot.

Béki Gabriella képviselő asszonynak, aki az SZDSZ nevében szólt hozzá a vitához, szeretném megköszönni felszólalását. Korrekt, tárgyilagos, a benyújtott javaslatról szóló volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy fontos gondolatnak kell elhangoznia a vitában. Úgy tudom, amit az ifjúságpolitika húszéves szereplői nem tudtak megoldani, arra most a civil társadalom készül. A napokban indul egy aláírásgyűjtés, annak érdekében, hogy az Országgyűlésnek, tehát nekünk kelljen megalkotni kötelező jelleggel egy ifjúsági törvényt, vagy legalábbis tárgyalni kelljen itt, a tisztelt Ház falai között az ifjúsági törvényről. Azt gondolom, nekünk, Stumpf István, Karácsony Mihály, Szatmári Zsuzsa, Kárpáti Zsuzsa, Gyurcsány Ferenc, Deutsch Tamás, Szabó Imre, Simon Gábor, Rogán Antal, Tóbiás József, Hanti Vilmos, Varju László, Kékesi Tibor - bocsánat, ha valakit kifelejtettem volna -, akik 1989-90-ben, húsz évvel ezelőtt ott voltunk az új ifjúságpolitika elindításánál, és ma is aktívan politizálunk, támogatnunk kell ezt a gondolatot, és mindent meg kell tennünk egy egységes ifjúsági ernyőszervezet minél hamarabbi megalakulásáért is, és bízom benne, hogy a mostani ifjúságpolitikusok is ezt fogják tenni, támogatni fogják ezeket a gondolatokat.

Összefoglalásként: a vitában csak azt tudom javasolni, valamennyien támogassuk az országgyűlési határozati javaslat elfogadását, a benyújtott módosító javaslatokat pedig próbáljuk meg beépíteni, annak érdekében, hogy ez a fontos országgyűlési határozati javaslat még jobbá váljon.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)