Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Gusztos Péternek, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Parancsoljon!

GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomat azzal szeretném kezdeni, hogy kitérek arra a büntetőjogi változásra, változtatásra, amellyel ez a jelentés is kezdődik, és amelyet valamennyi előttem szóló képviselőtársam eddig megemlített. Ennek a büntetőjogi változásnak a célja elsősorban az volt, hogy a büntetőjogi rendelkezéseket összhangba hozza azzal a 2000-ben valóban konszenzussal elfogadott nemzeti stratégiával, amellyel addig nem voltak összhangban, s amelynek sikeres megvalósulását addig a túlságosan szigorú, embertelen, ésszerűtlen büntetőjogi szabályozás gátolta.

A törvénymódosításról ellenzéki képviselőtársaim előszeretettel állítják azt, hogy ez nagyfokú enyhítés volt, amit két okból nem értek. Nem értem egyrészt azért, mert csak el kell olvasni a jogszabályt, és ott az ember azt olvashatja, hogy kábítószerrel való kereskedelemért ma Magyarországon a 2002-ben megszavazott módosítás után, amely nem két évvel ezelőtt, hanem egy évvel ezelőtt, 2003. március 1-jén lépett életbe - tehát nem kétéves változtatás, hanem egy évvel ezelőtt hatályba lépett változtatás -, nos, e szerint a hatályos jogszabály szerint kábítószerrel való kereskedelemért akár életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést is ki lehet szabni Magyarországon. Ez, ugye, többek között enyhítő büntetőpolitika a kereskedőkkel szemben - bizonyára önök erre gondolnak.

A másik eleme, ami azonban a legfontosabb eleme volt a büntetőjogi szabályozás változásának, a sokat hivatkozott elterelés jogintézményének a visszaállítása. Ezzel kapcsolatban, ha megengednek nekem egy rövid kitérőt, akkor szeretném felidézni azt a fontos, nem elhanyagolható körülményt, hogy 1993-ban került be a magyar jogrendszerbe az elterelés jogintézménye. Balsai István, a Magyar Demokrata Fórum által delegált igazságügy-miniszter vezette az Igazságügyi Minisztériumot ekkor, és a parlamenti többséget a jobboldal adta, ennek legnagyobb ereje a Magyar Demokrata Fórum volt. Ekkor történt meg az - nagyon-nagyon helyesen egyébként -, hogy az elterelés jogintézménye bekerült a magyar jogba. Ezt az Európa legszigorúbb drogtörvényeként aposztrofált 1999-es szigorítás úgy változtatta meg - erre mondom azt, hogy ez embertelen és ésszerűtlen volt -, hogy csak a már drogfüggő betegek vehették igénybe ezt az elterelést. Ez azért embertelen, ésszerűtlen és indokolatlan, mert tudjuk azt, amire néhány fideszes képviselő most, miután ellenzékbe került, rácsodálkozik, hogy hosszú évek óta a kábítószerrel kapcsolatban meginduló rendőrségi eljárások 80-82-83 százaléka alkalmi, eseti fogyasztók ellen indul.

Tehát a legfontosabb változás ennek az úgynevezett elterelésnek a '99 előtti állapotba való visszaállítása volt, melynek lényege az, hogy nemcsak a drogfüggők, hanem az alkalmi, eseti drogfogyasztók is igénybe vehetik ezt a lehetőséget, ami egy büntethetőséget kizáró okként lehetőséget ad a fiataloknak arra, hogy megelőző, felvilágosító, prevenciós programban, vagy ha már betegek, akkor pedig orvosi kezelésben vegyenek részt, és ezáltal mentesülhessenek az ebben az esetben, mindkét esetben szükségtelen és indokolatlan büntetőjogi következményektől.

A jelentés vitájában korábban elhangzott az, hogy miről kellene szólnia ennek a jelentésnek. Én itt nagyon fontosnak tartom leszögezni azt, hogy nagyon-nagyon örömteli, hogy évről évre van egy jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről, és nagyon örömteli, hogy van egy nemzeti drogstratégia, amelyet kétévente felülvizsgálunk, és megvitatjuk, hogy ebből mi teljesült. Én a legőszintébben mondom azt, nagyon örülök annak, hogy 2000-ben az akkori kormányzati többség kezdeményezte a nemzeti drogstratégia elfogadását, ezt nagyon fontos lépésnek tartom. Azt gondolom, hogy akkor mindenki, aki kezdeményezte kormányoldalról, és aki támogatta ellenzékből, ahhoz járult hozzá, hogy kiépüljön és megerősödjön az az intézményrendszer, amit aztán kétévente, illetve a kábítószerhelyzetről készített jelentésnek az évről évre lefolytatott vitájában évente meg tudunk tenni, hogy ezt felülvizsgáljuk, megnézzük, hogy hogyan áll, hogyan fejlődik. Mert ez nagyon fontos alaptétel, tisztelt képviselőtársaim, hogy van egy ilyen intézményrendszer, stabilan létezik, ez nagyban a nemzeti drogstratégiának köszönhető, és ez az intézményrendszer - ez az egyik nagyon fontos állításom - jelentős fejlődésen ment keresztül a kormányváltás óta. Erre később még vissza szeretnék térni.

Elhangzott egy kritika ellenzéki képviselőtől, hogy a jelentés - ezt nem is teljesen értettem - az intézkedésekre koncentrál az eredményre törekvés helyett. Itt azt a költői, szónoki kérdést szeretném föltenni önöknek - szeretném, ha erre a vitában adott esetben megfelelő választ tudnának adni -, hogy hogyan tudna eredményt elérni egy ilyen jelentés, ha nem az intézkedésekre koncentrál. Hogyan lehet bármiféle eredményt elérni ezen a területen, ha nincsenek intézkedések?

(14.50)

Az álláspontok most is eltérnek a büntetőjogi szabályozás tekintetében, erről bizonyára ebben az általános vitában is érintőlegesen esni fog szó, hiszen nem tudjuk megúszni, hogy a büntetőjogi szabályozásról ne folytassunk vitát. Ezzel kapcsolatban itt azt tartom fontosnak leszögezni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége fontos, örömteli lépésként üdvözölte a 2002-es törvényváltoztatást, mert azt gondoljuk, és azt gondoltuk akkor is, hogy ez ésszerűbbé és életszerűbbé teszi a szabályozást, hiszen az nem volt életszerű. Miért mondom ezt? Néhány adattal szeretném alátámasztani a véleményemet, és megint csak visszautalnék - mint ahogy annak idején a büntetőjogi szabályozás változásának általános és részletes vitájában is tettem - arra a hatástanulmányra, amelyet még Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter úr rendelt meg, és amely hatástanulmány 2001 végén készült el, 2002 elején került ki a nyilvánosság elé.

Ezt a hatástanulmányt az Országos Kriminológiai Intézet készítette a '99-ben megszavazott, 2000-ben életbe lépett, Európa legszigorúbb drogtörvényének nevezett büntetőjogi szabályozásról. Ez a hatástanulmány többek között megkérdezte azokat az embereket Magyarországon, akik jogalkalmazóként foglalkoznak a drogügyekkel, megkérdezte az ezekben az ügyekben eljáró rendőröket, ügyészeket és bírákat, mi a véleményük a '99-ben megszavazott, 2000-ben hatályba lépett szigorításról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felidézni azt a nem elhanyagolható adatot, hogy a 2001-ben elkészült, Deutsch Tamás miniszter úr minisztersége alatt megrendelt és elkészített hatástanulmány adatai szerint a jogalkalmazók mintegy háromnegyede alkalmatlannak tartotta a '99-ben a fideszes többség által megszavazott törvényt arra, hogy elérje a célját, vagyis arra, hogy visszaszorítsa a kábítószer-fogyasztást. A jogalkalmazók 2001-ben úgy nyilatkoztak, mintegy 80 százalékuk, hogy szükség van a törvény megváltoztatására. Ezek a számok.

Nézzünk még számokat, hiszen a számok nagyon beszédesek. Azt mondják az adatok, hogy a tavalyi évben az esetek 83 százalékában - ismétlem: 83 százalékában - nem terjesztői magatartás volt akkor, amikor a rendőrség eljárást indított kábítószerrel kapcsolatos visszaélés ügyében.

2001-ben a regisztrált bűncselekményeket tekintve a nem függő fogyasztói magatartással elkövetett bűncselekmény miatt az esetek 72 százaléka, míg a kábítószerfüggő személy által elkövetett ugyanilyen bűncselekmény 7 százaléka volt az összes adatnak, tehát itt is 80 százalék volt a kábítószer-fogyasztók - nem a terjesztők, hanem a kábítószer-fogyasztók - által elkövetett cselekmény az összes megindított eljárásból, míg a legutóbbi adat a jelentés szerint 83 százalék a legutolsó vizsgált évben.

Ez mindenképpen egy olyan adat, amely elgondolkodtatásra késztet valamennyiünket. Az elmúlt egy év vitáinak köszönhetően egyre több, most ellenzéki, jobboldali képviselőtársamtól hallottam már azt, hogy végre kimondták, hogy a fogyasztókat - ellentétben a '99-ben megszavazott törvény betűjével és a szellemiségével - valójában mégsem tekintik bűnözőknek. Valószínűleg szembenéztek azzal a helyzettel, hogy Magyarországon sajnálatos módon nagyon sok fiatal próbálja ki eseti, alkalmi jelleggel a különböző kábítószereket, és valószínűleg eljutottak arra a felismerésre, hogy hiba lenne a törvényhozótól az, ha minden negyedik vidéki és minden harmadik középiskolás korú fiatalt egész egyszerűen bűnözőnek kezelnénk. Azonban a helyzet az, hogy a büntetőjog annak kezelte, és bizonyos esetekben annak kezeli még most is.

Természetesen az általános vitában még vissza fogok térni erre a kérdésre, hiszen a Szabad Demokraták Szövetségének önök által is ismert határozott álláspontja van arról, hogy a kábítószerek fogyasztóit teljes körben dekriminalizálni kell, ami alatt azt értjük, hogy az államnak sem szabad semmilyen értelemben a kábítószerek fogyasztóit bűnözőként kezelni. Meggyőződésünk szerint az államnak a kábítószerekkel kereskedőkkel szemben kell hatékonyan és szigorúan fellépni, azonban értelmetlennek, embertelennek és ésszerűtlennek tartjuk azt, hogy az állam tinédzserek, esetenként, alkalomszerűen megbotló, hibát követő tinédzserek tízezreit, százezreit tekintse bűnözőnek.

Hosszan beszéltem a büntetőjogi oldalról, tisztelt képviselőtársaim, és ez nagyon fontos, de ez a kábítószerrel kapcsolatos politikának, a drogpolitikának csak az egyik pillére. Ráadásul szerintünk, liberálisok szerint még csak nem is az a pillére, amivel el lehetne érni a kábítószer-fogyasztás érdemi visszaszorítását. A mi meggyőződésünk szerint a kábítószerek fogyasztásának visszaszorulását a hatékony prevencióval lehet elérni. Márpedig, tisztelt képviselőtársaim, szembe kell nézni ezzel önöknek is, akik ma ellenzékben ülnek, és az előző ciklusban egyszerre szavazták meg a meglehetősen modern, progresszív, felvilágosult szemléletű nemzeti drogstratégiát, amit mi is támogatni tudtunk, és azt az értelmetlenül szigorú büntetőjogi szabályozást, ami gyakorlatilag - csúnyán mondom - keresztbe verte azt, ami a nemzeti drogstratégiában található volt, lehetetlenné tette a drogstratégia hatékony érvényesülését. Választani kell aközött, hogy valaki Európa legszigorúbb drogtörvényét akarja, és olyan illúziókról beszél, hogy drogmentes társadalomban szeretne élni, és arról beszél, hogy valamennyi droghoz nyúló fiatal, aki ezt megteszi, az ördöggel cimborál, és aközött, hogy hatékony megelőzést és hatékony prevenciót akarunk.

Miért mondom ezt? Akkor lehet hatékony prevenciót folytatni, tisztelt képviselőtársaim, ha azok a fiatalok, akik érintettek ebben az ügyben, bizalommal tudnak fordulni a saját tanáraikhoz, bizalommal tudnak fordulni azokhoz a szakemberekhez, akiket önök - nagyon helyesen - megdicsérnek és köszönettel illetnek, és akiknek önök az előző ciklusban nagyon megnehezítették a munkáját a szigorú büntetőjoggal, azzal a szigorú büntetőjoggal, hangsúlyoznám, amely a fogyasztókat is szigorúan üldözte. Ugyanis akkor, amikor a kamaszoknak 3-5 éves börtönbüntetés lebeg a fejük fölött, nem fognak egy gimnáziumi osztályfőnöki órán egy megelőző program keretében őszintén beszélni a kábítószerrel kapcsolatos ismereteikről. Ahol kamaszoknak egy szál marihuánás cigarettáért a letöltendő börtönbüntetés veszélyével kell szembenézniük, ott valóban nem lehet hatékony prevenciót folytatni.

Az önmagáért való büntetőjogi szigor és a hatékony prevenció egymást kizáró dolgok. A most kormányzó koalíció semmi mást nem tett 2002-ben, amikor módosította a büntető törvénykönyvet, mint szembenézett ezzel, és megváltoztatta úgy a büntetőjogi szabályozást, hogy lehessen tenni egy lépést a felé a stratégia felé, annak a teljesebb megvalósulása felé, amelyet annak idején közösen, egyetértésben fogadtunk el.

Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy az elmúlt években, a kormányváltás óta az úgynevezett ártalomcsökkentő, alacsony küszöbű szolgáltatások, ártalomcsökkentő programok is fejlődésnek indultak. Ezek közül kettőről szeretnék e helyütt beszélni: a metadonkezelésekről és a tűcsereprogramokról. Előtte azonban azt az adatot én is megismételném, amit Szitka Péter képviselő úr az imént elmondott, miszerint 800 fölött van azoknak a fiataloknak a száma, akik az elterelést választották a tavalyi év közepe óta. Tehát fél év, kilenc hónap alatt több mint 800 fiatal volt, aki az elterelés jogintézményével élt. Bizonyára önök választ fognak adni ebben a vitában arra a kérdésre is, hogy vajon kárt okozott-e a szocialista-liberális koalíció azzal, hogy az elmúlt hat hónapban 800 fiatalnak volt lehetősége - egyszer, néhányszor megbotló, nem bűnöző fiatalnak volt lehetősége arra -, hogy az eltereléssel élve, mentesüljön a szigorú büntetőjogi következmények alól.

Szóval, az ártalomcsökkentő programok: nagyon fontosnak tartom azt, hogy a stratégia kimondja, hogy régiónként egy metadonprogram legyen. A metadonprogramok a már függő heroinisták kezelésére szolgálnak, és a metadon nevű gyógyszerrel egy fenntartó kezelés keretében váltják ki a drogfüggőséget. Ha valamiben Európában és a fejlett világban egyetértés van a drogpolitikában - a büntetőjogról mindenhol ugyanúgy vitatkoznak, mint nálunk, de ha valamiben egyetértés van -, az az, hogy a megelőzés és benne az ártalomcsökkentő programok nagyon nagy jelentőségűek.

A kormányváltásig egynéhány ilyen metadonprogram létezett csak. Az elmúlt másfél évben eljutottunk oda, hogy most már csupán két olyan régiója van az országnak, ahol nincsen lehetőség arra, hogy a drogfüggő betegek ezt igénybe vegyék. Miskolcon a jelentés tanúsága szerint az idén már fel fog állni az északkelet-magyarországi regionális metadonközpont, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag Budapesten kívül Szegeden, Gyulán, Pécsett, Miskolcon, Veszprémben lesz majd lehetőség arra, hogy ilyen programban vegyenek részt a kábítószerfüggő betegek.

(15.00)

Ez nagyon fontos dolog, és a stratégiával összhangban lévő, a stratégia megvalósulása felé mutató jelenség.

A tűcsereprogramokkal kapcsolatban nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy ebben a kormányzati ciklusban ezek is fejlődésnek tudtak indulni. Egyrészt azért, mert többen merik igénybe venni ezeket a szolgáltatásokat - ez vonatkozik a metadonra, illetve a tűcsereprogramra is -, pontosan azért, mert a fogyasztókat nem fenyegeti úgy a büntetőjogi szigor, mint az előző ciklusban. Egyre többen mernek segítséget kérni, orvoshoz fordulni, részt venni egy metadonprogramban, és egyre többen mernek, ha már egyszer saját szerencsétlenségükre heroinisták, mondjuk, tűcsereprogramban steril tűt kérni, hogy ha már egyszer saját szerencsétlenségükre heroinisták, akkor legalább a soraikban ne terjedjenek a vér által terjedő fertőzéses betegségek.

A tűcserebuszok és a tűcsereprogramok helyzete nagyon nehéz. Én a tegnapi napon egy azonnali kérdésben ezt a témát már megemlítettem. Sajnálatos módon napjainkban is létező jelenség, hogy rendőri igazoltatások akadályozzák a tűcsereprogramoknak - konkrétan a Baptista Szeretetszolgálat tűcserebuszára gondolok - hatékony működését. Itt az általános vitában a későbbiekben erről is szeretnék részletesen szólni. Ebben az időpontban, most talán csak annyit erről a helyről, hogy nagyon fontosak ezek a programok, nagyon fontos az a szemléletváltozás, amelyet fideszes képviselőtársaim is említenek, hogy segítsünk abban a magyar társadalomnak, hogy befogadja ezeket a programokat. Ezekre a programokra, a tűcsereprogramokra nem a drogfüggő betegek, nem elsősorban és nem kizárólag a drogfüggő betegek érdekében van szükség, hanem valamennyiünk érdeke, hogy ezek a tűcsereprogramok hatékonyan tudjanak működni, és senkinek nem szabad veszélyeztetnie ezen programok működését.

Volt egy fontos állításuk az előttem szóló fideszes országgyűlési képviselőknek, miszerint a nemzeti stratégia elvesztette irányát, és letért a pályájáról, és itt valami drasztikus változás történt. Nos, ha valami fontos egy ilyen vezérszónoklatban, akkor azt tartom fontosnak elmondani, hogy ez talán a legnagyobb tévedés, ami eddig ebben a vitában elhangzott. Bízom abban, hogy ez egy jóindulatú tévedés, ami a tények nem megfelelő ismeretéből fakad csupán, nem pedig egy rosszindulatú, nevezzük így, politikai tévedés, de mindenképpen meg kell hogy cáfoljuk.

A nemzeti drogstratégiával összhangban lévő büntetőjogi szabályozás van most ma Magyarországon, köszönhető a 2002-es törvénymódosításnak. Azok a prevenciós és ártalomcsökkentő programok, amelyekre a drogstratégia nagy hangsúlyt fektet, fejlődnek, az intézményrendszer stabilan működik, és a monitorozása is megtörténik. Ezt csináljuk most, ebben a vitában, tisztelt képviselőtársaim.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Csáky András, az MDF vezérszónoka következik.

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, előremutató automatizmust vezetett be 2000. december 11-én a parlament, amikor elfogadta azt az országgyűlési határozati javaslatot, aminek az alapján most a droghelyzettel kapcsolatos jelentést tárgyaljuk. Annak a határozatnak a szelleme szerint a kormánynak kétévente tájékoztatnia kell a parlamentet a drogprobléma visszaszorítása érdekében készített stratégiai program megvalósulásáról és az intézményrendszer hatékonyságáról.

Amikor erről döntöttünk, akkor emlékezetem szerint egy folytonos, divatos szóval élve: monitoringszisztéma megteremtése volt a cél, amelyben egyaránt megjelenik a drogprobléma társadalmi és állami, kormányzati vonatkozása. Vagyis abban gondolkodtunk, hogy a kormányzati igyekezet nem fog majd kimerülni, beragadni a “hol tartunk?ö jellemzésében, hanem legalább ekkora energiát fordít, de legalábbis folyamatos késztetést érez a “merre kell tartanunk?ö kérdés megválaszolására.

Hogy nem ez történt, illetve nem így történik, arra riasztó például szolgál az előttünk fekvő, bő lére eresztett, iparos igyekezettel összeállított anyag. Vélhetően két oka van ennek. Egyfelől, hogy a jelentést most egy olyan kormánynak kellett előkészítenie, melynek a drogprobléma kapcsán nincs világos értékrendje, hanem sodródik, és tisztázatlan hiedelmekkel áltat. Másfelől, a mai kormány, követve a baloldali kormányzás magyar hagyományait, úgy gondolja, hogy a társadalmi problémák szakértői ambíciók politikába foglalásával megoldhatók. Figyelmen kívül hagyja, hogy a problémák mélyén a társadalom rendjének pilléreit alkotó értékek vannak veszélyben. Figyelmen kívül hagyja, hogy a szakértés nem a nemzet, hanem csupán a tudománya előtt viselt felelősséget. Szomorú, évtizedeken átnyúló, ismétlődő tapasztalat, hogy a baloldali kormányzás szakértelmének utóbb a társadalom mindig csak a kárát látta.

Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a polgári kormány által elfogadott országgyűlési határozat teljesítése nem válhat sem önérdekű szakértések, sem pedig egyes tárcák közigazgatási beszámolóinak gyűjteményévé. Ez a stratégia ugyanis nem kormányzati, hanem nemzeti stratégia. Ezt a stratégiát ugyanis, mint ahogy erre kormánypárti képviselőtársaink rendre felhívják a figyelmünket, a parlament ellenszavazat nélkül fogadta el. Akkor a kormány a beszámolójában tegyen eleget a parlament mindenoldalú elvárásának! Ne tárcatükröt, hanem társadalomtükröt mutasson fel! Világosan mondja meg, hogy amit tesz, azt mi okból teszi, mi célból teszi; továbbá világosan mondja meg, hogy a megtett intézkedéseinek mi a hatása az egyén és a társadalom szintjén egyaránt, valamint a megtett intézkedéseinek mi a hatása a család, az iskola életében. Mondjanak át vagy bét! Mondják meg, hogy a 2002 őszi büntetőtörvénykönyv-módosítás a végcéljuk volt-e, vagy csak egy állomás az útjukon, mint ahogy egyes kormánypárti képviselőktől ezt mostanában hallani lehet.

Ne az egyes tárcák ilyen vagy olyan termelési beszámolóit kelljen olvasni, hanem a stratégia irányainak aktuális és valóságos alakulását! Ez valóságos vitaalap lehetne. A jelen anyag láttán azonban az emberben felmerül, hogy vajon nem a bürokrácia bosszúja, a képviselők lebecsülése áll-e amögött, hogy a tartalmi célra rendelt melléklet közel 70, sűrűn gépelt oldalból áll, több helyen 8-10 soros, értelmezhetetlen mondatokkal.

Nos, kedves kormánypárti képviselőtársaim, ha úgy gondolják, hogy ez megfelelő vitaalap, akkor rosszul gondolják. Akár itt be is lehetne fejezni. Ám, hogy ne menjünk haza dolgunk végezetlenül, a Magyar Demokrata Fórum kínál egy valódi beszédtémát, amiről szívesen olvastunk volna az anyagban. Néhány napja, február 27-én, azon a tévécsatornán, ahol a Nap-kelte vége és a Nap-nyugta kezdete között alig hét óra szokott eltelni, a drogprobléma két tiszteletre méltó orvosi szakértője beszélgetett az öblös hangú szerkesztővel. Figyelemre méltó mondatok hangzottak el. Az egyik főorvos kijelentette, hogy a marihuána függőséget okoz. A résen lévő szerkesztő keresztkérdésére ezt meg is erősítette azzal, hogy korábban ő maga sem ismerte el a marihuánafüggőség tényét, de annak az volt az oka, hogy még nem került elé ilyen eset. Azóta azonban már találkozott marihuánafüggővel, ergo be kellett látnia, hogy a marihuána függőséget okoz.

A másik főorvos kolléga kijelentette, hogy a prevenció a lényeg, de tévedés azt hinni, hogy elég 10-12 éves kor táján kezdeni a felvilágosítást. El kell kezdeni már óvodáskorban, egyidejűleg azzal, hogy a konnektorba nem nyúlunk, a legót nem nyeljük le. Nos, tessék ezen elgondolkodni! Tessék elgondolkodni, elég-e ez a marihuánaélvezőknek, mind a marihuánaélvezőknek kedvezőknek. És tessék elgondolkodni, hogy elég-e az önértékű szakértelem, vagy annál több kell a felelősségteljes, a közjót szolgáló politizáláshoz, intézkedésekhez!

A közelmúltban kezembe került egy kriminológiai tanulmány. E szerint azzal lehet számolni, hogy a bűnözés nő, a bűnözés stagnál, vagy a bűnözés csökken.

(15.10)

A végén pedig a szakértő, tudománya birtokában megállapítja, hogy majd az élet eldönti, mi fog történni. Nos, kérem, ezt a szemléletet hívják sodródásnak. A kormány ma, anélkül, hogy szembenézne a szakmai tisztázatlanságok kételyeivel, valójában sorsára hagyja az embereket, bebújik a szakértelem falanxába, és kívülről szemléli a kockázatok és az egyén párviadalát.

Nyilván az erősebb fog győzni. Csakhogy amíg a reggeli ital kapcsán a kormány gazdasági kényszerből belátta, hogy hova kell állnia, addig a drog kapcsán még nem találta meg a helyét. Nem is találhatta meg, hiszen arra gazdasági szükség nem kényszeríti, értékrendi szükséget pedig nem érez. Pedig a családok, az emberek ezt elvárják.

Gondolkozzunk el azon is közösen, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy az-e a sorsszerű és ildomos, ha már az óvodáskorban, majd ilyen logikából fakadóan még korábban el kell kezdeni a gyerekek felkészítését. Nem a felkészítés, a prevenció szükségében kételkedem, hanem a helyzet képtelenségében. Miért gondoljuk, hogy nekünk, felnőtteknek a felelősségünket, a világ kockázatait a gyermekekre kell tolnunk? Miért gondoljuk, hogy nincsenek korlátok, hogy nem kell korlátokat állítanunk? Miért gondoljuk, hogy a szakadék szélén lévő korlát a szabadságunkat akadályozza, nem pedig az életünket, a biztonságunkat védelmezi? Miért gondoljuk, hogy ezt a korlátot kisebbre kell venni vagy le kell bontani? És még folytathatnám a sort.

Tisztelt Ház! Az előttünk lévő határozati javaslat és a melléklet szerinti elaborátum akkor lenne hiteles, ha legalább nyomokban tartalmazná a drogprobléma értékrendi kérdéseit és szakmai kételyeit. Ehelyett egy doktriner álláspont mechanikus lekövetésével kell szembenéznünk. Nem a megindult szakmai programok tényével vagy esetleges tartalmával van a baj - bár azt is érdemes alaposan megvizsgálni -, hanem a mögötte meghúzódó világlátással, ami homályos, titkolódzó és ezért álságos.

Végezetül van itt még valami. Közismert, hogy a 2002 őszén történt Btk.-módosítással szemben jelenleg alkotmánybírósági eljárás van folyamatban. Közismert, hogy az oktatási törvény ominózus titoktartási rendelkezései kapcsán a kormányzat változtatásra készül. E két erősen doktriner szabályozás kapcsán talán lehetett volna jelezni, hogy rövid távon sem tekinthetők lefutottnak ezek a kérdések. De hasonlóan a marihuánakérdés tisztázatlanságához, a kormány ezeket a bizonytalanságokat sem tartotta szükségesnek az anyagába befoglalni, tükröztetni. Vajon miért? Vajon kinek jó ez?

Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a drogprobléma visszaszorításának ügye fontosabb annál, semhogy megfontolás nélkül hagyjuk a Magyar Demokrata Fórum általam felvetett szempontjait. Mindezek után nem meglepő, hogy tartózkodunk attól, hogy ezen az úton útitársak legyünk. Ezért a Magyar Demokrata Fórum tartózkodni fog a határozati javaslat elfogadására vonatkozó szavazásnál.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Mielőtt az első felszólalónak megadnám a szót, Gusztos Péternek adok kétperces hozzászólásra lehetőséget. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.)

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Ha szabad, képviselő urak, hozzászólnom a vitához a vezérszónoki kör végén kétperces hozzászólásban, ahogy azt szoktuk, akkor elmondanám, megelőzendő néhány kérdést, hogy van egy alapvető félreértés ebben a teremben néhányunkban, néhányukban.

Van két anyag. Van egy jelentés a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról. Ez az, amit önök tárcatükörnek neveznek, ez minden területen felsorolja azt, hogy a drogstratégia megvalósulása érdekében a különböző tárcák mit tettek. Ez a jelentés erről szól.

És minden évben készít a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium egy jelentést a magyarországi kábítószerhelyzetről, az aktuális adatokkal, az aktuális kutatásokkal, az aktuális folyamatok irányával. Erről most nem vitatkozunk, mert ez nincsen napirenden. Amit önök sok mindenben hiányolnak abból a jelentésből, ami most napirenden van, az benne van ebben a kiadványban, itt van a kezemben (Felmutatja. - Dr. Horváth János is felmutatja.), a képviselők megkapták a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumtól, Horváth képviselő úrnak is a kezében van - ezek szerint bizonyára többen olvasták.

De ez két különböző anyag. Most napirenden az a jelentés van, amely a drogstratégia - ez többünknek nehéz szó, ezekben a vitákban már kiderült, szóval, ami a drogstratégia - megvalósulását illetően történt a különböző tárcáknál. Ennek az anyagnak erről kell szólnia elsősorban, és nem másról: tényekről, intézkedésekről, számokról, adatokról. Jó lenne, ha megpróbálnánk ezekről vitatkozni.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Zsigó Róbert úr, a Fidesz képviselője.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem szeretném elvenni azoknak a kenyerét, a lehetőségét, akik rendes felszólalásra jelentkeztek, így aztán nem is kívánom a két percet felhasználni.

Kivételesen szeretnék egyetérteni Gusztos Péterrel, és éppen ezért nem nagyon értem. Valóban egy, az Országgyűlés elé terjesztett anyagról vitatkozunk - akkor azok, akik különböző adatokat mondanak a kábítószer-fogyasztás jelenlegi helyzetéről, ezek szerint nem ehhez az anyaghoz szólnak hozzá. Ezt szeretném jelezni, és éppen ezt mondtam el a felszólalásomban, hogy ezek az adatok nincsenek benne, ezeknek az adatoknak szerepelnie kellene ebben. Úgyhogy kérem képviselő urat, hogy mindenki, aki olyan adatokat mond, hogy mekkora a kábítószer-fertőzöttség Magyarországon, az Gusztos Péter felszólítására ne tegye, hiszen azok ebben a most tárgyalandó anyagban nincsenek benne.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Előre jelezte hozzászólási szándékát Horváth János képviselő úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót tízperces időkeretben.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban jó intézményrendszer az a magyar parlamentben, hogy időnként tükröt tartunk föl magunk előtt, magunkat látva, a kormányt látva, és sok minden mást. Nos, ha ez a jelentés is, ami előttünk van, így szemlélődik, akkor nincsenek olyan érzéseim, hogy valami torz módon kezeljük a témát.

A témához általában hozzászólunk, én hálás vagyok azért, amit hallottam itt az elmúlt két óra során, mert tanultam belőle, nem mindig értek vele egyet, sőt van, ahol egészen más nézetem van. De hát ez része annak, hogy különböző helyekről jövünk, különböző felkészültséggel és különböző érdekekkel.

Az, hogy a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról és a vele összefüggő témákról szóló jelentést itt értékeljük, igen hasznos dolog. Nem fog itten valami varázspálca módon minden egyből megváltozni, azonban, ha jól csináljuk a dolgunkat, akkor remélhetjük azt, hogy lépések történnek a helyes irányba. Legyünk alázatosak és szerények, ugyanakkor elkötelezettek, hogy körülbelül ez a mesterségünk.

Nekem a téma régi témám olyan értelemben, hogy a társadalom mozgásaival, a társadalom szöveteivel régóta foglalkozom, erről írok különböző összefüggésekben. Visszanyúlóan évtizedekre az ezzel a témával való foglalkozásra és figyelésre, üdvözlöm azt, ami előttünk van, még akkor is, ha a hiányosságaira kell rámutatnom. Persze talán az illik, hogy mondjak néhány szépet róla, hogy aztán hitelesebb legyen a kritikám. Hát ezt lehet, mert ugye az a szándék, hogy kevesebb legyen a drogfogyasztás, és olyan intézményeket találunk és keresünk, amelyek ebben hasznosak lehetnek, amelyek instrumentumai lesznek - már most is azok - a jobbulásnak.

(15.20)

Ez rendben van, ezeket most nem is veszem leltárba, tudjuk, van, amelyik jobban működik és van, amelyik kevésbé.

Egyetlenegy témára szeretnék koncentrálni, ha szabad, tisztelt Országgyűlés - mert csak annyi időm van, ami nem enged meg többet -, nevezetesen, a drogfogyasztás kínálati oldalára, a kínálatra. Persze, a kereslettel van a baj, mert az van bajban, aki megveszi és elfogyasztja, és azért van a társadalom bajban, mert vannak emberek, akik megveszik, vagy valahogy hozzájutnak és elfogyasztják. De ahhoz, hogy fogyasztás lehessen, a terméknek, a portékának először el kell jutnia a fogyasztóhoz. Itt lép be a kínálati oldal. Közgazdász lévén nekem különösen könnyű ezt a szóhasználatot, a kereslet-kínálat metaforáját alkalmazni és ebben gondolkozni.

Nos, a kínálat azért jelenik meg általában a piacon minden termékben, legyen az áldásos vagy átkozott, mert a kínálónak abból előnye származik. A paradicsomot termelő kertész paradicsomot termel, eladja, és a fogyasztó jól jár, egészséges lesz, a termelő megkapja az árát s a többi. Véges-végig a termékek és szolgáltatások piaca így működik. A drogpiac, a kábítószerpiac ebben az absztrakcióban tekinthető hasonlónak, hogy a kínálati oldalon az, aki a piacra hozza az árut, hasznot keres és hasznot talál benne. Engedtessék meg, hogy ezt a szimpla és egyszerű összefüggést mondtam volt. Csupán azért tettem, hogy azt tanácsoljam, illetve felvessem, itt fogjuk meg a témát, vagyis hogy a kábítószer-probléma visszaszorítását a kínálati oldalon kezdjük el. Nem egyedül kínálati oldali a probléma, de nagyon jelentős mértékben az.

Ha kevesebb az az átkozott portéka a piacon vagy valahol elérhető módon, akkor kevesebb fogyasztásra kerül sor, és kevesebb kár meg baj lesz. Ez a kínálat profit-, illetve haszonmotivált, és minél több a haszon belőle, annál inkább prosperál ez az iparág, ez a tevékenység. A profit többféleképpen megjelenhet, például úgy, hogy több terméket kell eladni, nagyobb mennyiséget, és az egy-egy egységre jutó profit lehet, hogy kevesebb, de a nagy mennyiség következtében az összprofit nagy lesz. Elképzelhető - a közgazdasági analízis ezt elegánsabban fejezi ki -, hogy kevesebb mennyiség kerül adásvételre, de az egy-egy egységből eredő profit, haszon olyan magas, hogy erre mégis sor kerül. Mindegyik megoldás, mindegyik gyakorlat létezik szerte a világon, és kicsit Magyarországon is léteznek ezek a variációk.

Azt javasolom, tisztelt Országgyűlés, nekünk, akik időnként törvényt hozunk, jelen esetben elfogadunk vagy mérlegelünk egy jelentést, azt javasolom a kormánynak, amely végrehajtja a törvényhozás szándékait és az írott törvényeket, annak szellemében kormánykodik, hogy kemény kézzel, következetesen, szakértelemmel nyúljunk hozzá a kínálati oldalhoz. Még emlékszem arra a három szóra, amit használtam: kemény kézzel, következetesen, szakértelemmel. Értsük azt, hogy mi a termék, milyen piaci áron forog, aztán értsük azt, hogy mennyi lesz az ára, függően azoktól a paraméterektől, variánsoktól vagy elemektől, amik az ármeghatározásba belekerülnek.

Ha innen indulunk ki és lépünk tovább, akkor rájövünk arra, hogy a kínálat oldalán az, aki a terméket a piacra hozza, nagyon jól tudja, hogy ez kockázatos termék. Kockázatos az adásvétele, kockázatos a kínálati megjelentetése, nem úgy, mint az előbbi példában említett paradicsom. Senkitől se veszi rossz néven a kormányzat vagy a társadalom, hogy paradicsomot árul. Tehát ott nincs az a fajta kockázat, ami jelen van a kábítószerpiacon. A kábítószerek árában, kifejezett értékében benne van ez a kockázatelem.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! És mindenki, aki ezzel a témával foglalkozik, kérem, vegyük számba azt, gondoljunk arra, hogy ha a kockázati elem emelkedik az ármeghatározásban, akkor kevesebb fogyasztó lesz, mert kevesebben engedhetik meg maguknak, de ha lesznek is olyan elszánt és bizony nehéz, siralmas helyzetben lévő valakik, akik még ekkor is megveszik - mert az utolsó vasukat is ráköltik, és ha nincs, akkor elmennek lopni -, még ilyen körülmények között is a magasabb ár, ami a határozottabb, keményebb törvény alkalmazásának a következménye lesz, lecsökkenti a piacon keresztülmenő portéka mennyiségét, az adásvétel mennyiségét. Kevesebb lesz a fogyasztó. Ezt nem túl nehéz közgazdasági analízissel, az emberi magatartás figyelésével észrevenni. S nemcsak azért, mert a kereslet-kínálat más egyensúlyt talál, hanem azért is, mert a bűnöző - most már bűnözőnek nevezem a portéka árusítóját - meggondolja, hogy meddig maradjon a piacon, és előbb visszavonul, visszahúzódik, ha ilyen kockázattal kell szembenéznie.

Sajnálom, hogy az időm lejárt, mert a mondanivalóm nem ért a végéhez. De, tisztelt Ház, talán tetszenek érteni a gondolatmenetet, hogy hova is vezet ez a fajta hozzáállás.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gusztos Péter úr, az SZDSZ képviselője.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Zsigó Róbert képviselő úrnak mondanám, hogy van egy minimális félreértés közöttünk. Nem azt mondtam, hogy ne használjuk érvként az ebben a kék kiadványban szereplő adatokat, mert ezek nagyon fontos adatok. Pont azt mondtam, nagyon jó, hogy ez a könyv évről évre megjelenik. Én is használom érvként, és önöktől is azt kérem, hogy ezeket a számokat használva vitatkozzunk, bármennyire is öncélú szakértősködésnek tűnik ez a Magyar Demokrata Fórum szerint. Azt mondtam, hogy nem kell abban a jelentésben, amiről most vitatkozunk, minden egyes adatnak benne szerepelnie, mert nem ez a funkciója, nem ez a szerepe, erre itt van ez az évről évre megjelenő kiadvány.

Hadd térjek ki a szemléletbeli különbségre is, mert elhangzott egy nagyon súlyos állítás a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka részéről, nevezetesen, hogy ennek a kormánynak nincs átfogó értékrendje és koncepciója a droggal kapcsolatban. Tisztelt képviselőtársaim, van! Ez pedig az, hogy ugyanúgy, ahogy önök, azt szeretnénk, ha a lehető legkevesebb fiatal próbálná ki és szokna rá a kábítószerekre. A vita abban van önök és közöttünk, hogy ezt milyen módszerekkel lehet elérni.

Önök az előző ciklusban arról tettek tanúbizonyságot, abban hisznek, hogy a szigorú büntetőjog képes lesz visszafogni a fogyasztást, képes lesz majd megállítani azt a folyamatot, hogy a fiatalok fiatalon, nagy arányban próbálják ki a kábítószert. Mi azt mondjuk, hogy a büntetőjog önmagában nem elegendő, a hatékony megelőzéshez pedig olyan büntetőjogi környezetre van szükség, ami lehetővé teszi a bizalmon alapuló prevenciót. Ez fontos értékrendbeli különbség. Mi nem hiszünk a büntetőjog mindenhatóságában ezen a területen.

(15.30)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Balogh Miklós úr, az MSZP képviselője.

DR. BALOGH MIKLÓS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom megállni, hogy ne reagáljak Csáky András doktor úr megállapítására. Amikor a társadalom többsége egyre jobban egészségügyi problémának kezeli azt, amiről beszélünk és nem kriminalisztikai problémának, akkor orvos létére felhasználja ezt az alkalmat arra, hogy alázza a baloldali kormányt, és azt mondja, hogy mindig kárát látta az ország annak, ha baloldaliak kormányoztak Magyarországon. 2002-ben arról tettek tanúságot a választók, hogy 1994 után ismét olyat akartak, akik kormányzásának önök szerint kárát látta az ország. Úgy gondolom, ez a megállapítás nem állja meg a helyét, és nem is idevaló.

Visszatérve a témára, azzal sem értek egyet, hogy a vezérszónok azt mondta, hogy a felvilágosítás az iskolába való, és nem helyes dolog, hogy a baloldaliak és a liberálisok már az óvodában el akarják kezdeni ezt a felvilágosító munkát. Ez csúsztatás! De azért azt szeretném elmondani, hogy nagyon jó lett volna, ha valaki felvilágosította volna azt a jobboldali tüntető fiatalembert, aki a Tilos Rádió előtt tüntetett, hogy idegentől cukorkát meg bélyeget ne fogadjon el, akkor talán nem cselekedett volna olyanokat, amiket láttunk tőle.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Arató Gergely úr, az MSZP képviselője.

ARATÓ GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rendkívül fontosak azok a gondolatok, amelyeket Horváth képviselő úr elmondott, de egy kis kiegészítésre szorulnak. Minden józan és egyensúlyra törekvő kábítószer-politika egyik nagyon fontos eleme a kínálatcsökkentés, tehát a piacra kerülő kábítószer mennyiségének lehetőség szerinti csökkentése. Ez akkor is így van, ha a szakértők egy része azt mondja, hogy ennek hatékonysága csak korlátozott lehet, rendőri eszközökkel csak részben lehet eredményt elérni.

Én azonban azt gondolom, és a mi álláspontunk az, hogy ezekről a rendőri eszközökről nem lehet lemondani, éppen ezért támogattuk a Btk. módosítását is, és nyújtottunk be mi magunk is módosító javaslatokat, amelyek a dílerekre, a kereskedőkre vonatkozó büntetési tételeket magasan tartották; azért, mert továbbra is az az álláspontunk, hogy a kereskedőkkel szemben semmifajta enyhítésnek nem vagyunk hívei. De ez a fajta kínálatcsökkentő rendőri politika csak akkor érvényes, és akkor éri el az eredményét, ha nem a fogyasztókra, hanem a terjesztőkre irányul.

Ezért tartottuk nagyon fontosnak a Btk.-módosítást, ezért tartottuk nagyon fontosnak azt, hogy a rendőri gyakorlat változzon, mert az az álláspontunk, hogy éppen a kínálatcsökkentés, éppen a piacra kerülő kábítószer mennyiségének csökkentése érdekében az sorsdöntő, hogy a rendőrség és a büntetőjog ne a fogyasztókkal szórakozzon, hanem a valódi bűnözőkre, a terjesztőkre koncentráljon. Ezért állunk ki a továbbiakban is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban különbözünk - és ha lehet így mondani, a kormányoldal és a kisebbségi oldal, a parlamentben az ellenzéki oldal - a tekintetben, úgy tűnik nekem, hogy mi nagyobb hangsúlyt helyezünk a kínálati oldal szigorú, következetes megfogására, kezelésére, a büntetésre. Az, hogy a keresleti oldalon a pszichológia, az orvostudomány, a teológia, embertudományok hogyan alkalmazódjanak, nagyon érdekes és fontos téma - kezeljük, csináljuk.

Azt hangsúlyoztam, csupán arra szorítottam hozzászólásomat, hogy a kínálat oldalát következetesebben, keményebben kezeljük. Hogy ebben Gusztos képviselő úrral teljesen egyetértünk-e vagy nem, azt nem egészen látom. Szeretném azt hinni, hogy igen, de mégis gyanítom, hogy ő talán, hogy mondjam, engedékenyebb, megértőbb. Nem azt a szót használom, hogy liberálisabb, mert az nem illik ide. De mintha engedékenyebb lenne a kínálati oldalon elkövetett társadalomellenes dolgokkal szemben. Szeretném, ha e tekintetben tévednék, hiszen az Országgyűlésben nem kell mindig minden mondatunknak igazolódni. Azért is vagyunk itt, hogy kiköszörüljük a legjobbat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gusztos Péter úr, az SZDSZ képviselője.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor ezzel kezdem, igen tisztelt Horváth képviselő úr. Rögtön megnyugtatom arról, amiről egyébként senkit nem kell megnyugtatni, aki figyelte a kábítószerügyben az elmúlt hónapokban, elmúlt években tett megnyilatkozásaimat vagy az SZDSZ megnyilatkozásait úgy általában. Ha tetszik figyelni, akkor elmondom, egyetértünk abban, hogy a kínálati oldalt a lehető legjobban vissza kell szorítani, szűkíteni kell. Nincs köztünk vita abban, hogy a rendőrségnek, a vámhatóságnak és mindenkinek, akinek ebben feladata van, a lehető legszigorúbban kell fellépnie a kábítószerrel kereskedők, a kábítószert csempészők ellen. Ezt mondtam az előbb is, hogy ebben nincs köztünk vita.

A vita hosszú évek óta abban van köztünk, hogy mit csináljunk azokkal a fiatalokkal, akik a jó tanácsok és a tiltás ellenére mégis úgy gondolják, hogy kipróbálják a kábítószert. Ők több tíz-, több százezren vannak ebben az országban. És itt bizony van egy értékrendbeli különbség, ebben igaza van Csáky Andrásnak, bár ő azt mondta, hogy ennek a kormánynak nincs értékrendje ebben a dologban, de ez nem igaz. Ha azt gondolja, hogy értékrendbeli különbség van ebben a tekintetben, akkor az igaz. Mi nem tekintjük bűnözőknek a néhányszor megbotló kamaszokat, ezért állítottuk vissza azt az egyébként, ismétlem, 1993-ban, Csáky képviselő úr pártja által kezdeményezett és az ő többségük által elfogadott jogintézményt, az elterelés jogintézményét, amely lehetővé teszi azt, hogy ezek az egyszer vagy néhányszor megbotló kamaszok ne egyből a büntetőeljárásban végezzék.

Ez egy nagyon fontos értékrendbeli különbség, mi nem tekintjük a néhányszor megbotló drogfogyasztó kamaszokat bűnözőknek, ellentétben önökkel.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Csáky András úr, az MDF képviselője.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor visszafelé megyek; Gusztos képviselő úr mindig hivatkozik a rendszerváltoztatást követő első kormány ezzel kapcsolatos büntetőpolitikájára. A rendszerváltoztatást követően szembesült, a nyitott határok után az ország ezzel a problémával, és bízott abban, hogy az akkori jogalkotás elegendő lesz ezeknek a problémáknak a kezelésére. Az élet sajnos bebizonyította, hogy nem elegendő.

Nagyon sajátságos az az interpretációja a büntető törvénykönyv korábban hatályban lévő rendelkezésének, hogy bűnözőnek tekintette mindazokat, akik kipróbálták a marihuánát vagy az enyhébb drogokat - nem tudom, mik tartoznak ezek közé. Ön is nagyon jól tudja, hogy a büntetőeljárás során számtalan egyéb lehetőség állt rendelkezésre. Az, hogy nincs értékrend, tapasztalható, hiszen a Szocialista Párton belül is vitákat váltott ki annak idején is és most is. Akkor módosítom, olyan maszatolás folyik az egész üggyel kapcsolatosan, a Szocialista Párt ambivalens a kérdés kezelését illetően, ez érezhető.

Ami az ezt megelőző szocialista képviselőtársam kritikáját illeti, több évtizeden keresztül tapasztalhatta az ország, hogy az éppen regnáló - és elég hosszú ideig regnáló - baloldali hatalom a népre hivatkozott, most ön a társadalomra hivatkozik, és azt mondja, hogy a társadalom túlnyomó többsége egészségügyi problémaként kezeli a kérdést. Kérem, ezek szerint olyan sok lakossági fórumon nem vett részt, amely ezeket a kérdéseket taglalja, nem beszélt olyan szülőkkel, akiknek a gyermeke pont e miatt a liberális drogpolitika miatt került már-már kilátástalan helyzetbe.

A prevenciót illetően vélhetőleg a beszélgetés közben nem volt alkalma figyelni, hogy mit mondtam. Idéztem azt az általam igen nagyra becsült - és önök is annak idején argumentációként használták fel - szakértőnek a véleményét, hogy a prevenció lényeges, de tévedés azt hinni, hogy elég 10-12 éve kor táján elkezdeni a felvilágosítást, el kell kezdeni már óvodáskorban. Ezt idéztem ettől a szakértőtől.

Köszönöm szépen.

(15.40)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lezsák Sándor, az MDF képviselője.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Véleményemet a majdan sorra kerülő normál felszólalásomban kifejtem. Most Arató Gergely képviselőtársamat egy meggondolatlan elszólására, rossz szóhasználatára szeretném figyelmeztetni, emlékeztetni. Így fogalmazott, hogy a rendőrség ne a kábítószer-fogyasztókkal szórakozzon. A rendőrség nem szórakozik, tisztelt képviselő úr, végzi a dolgát, a kötelességét teljesíti, és ha úgymond, “szórakozóö rendőrrel tetszik találkozni, akkor a belügyminiszterének is jelezze ezt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pettkó András úr, az MDF képviselője.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Gusztos Péter képviselőtársamnak mondanám azt, hogy nem azon van a vita, mit csináljunk azokkal, akik kipróbálták a tiltott szert - egyértelmű az elterelés intézménye, amit képviselőtársam is már többször mondott, ami a Magyar Demokrata Fórum javaslata volt annak idején -, hanem azon van a vita, hogy hogyan lehet elérni azt, hogy minél kevesebben nyúljanak a tiltott szerhez. Tehát felhívom képviselőtársam figyelmét, hogy ne keverjük össze a szezont a fazonnal.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Arató Gergely úr, az MSZP képviselője.

ARATÓ GERGELY (MSZP): Ezek után nekem az a benyomásom, hogy Csáky képviselő úr rossz pártban keresi a zűrzavart a fogalmak körül; ez nem az MSZP, de szintén M-mel kezdődő párt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem erről szeretnék persze beszélni, merthogy a szocialista álláspont kezdettől fogva rendkívül világos ebben a kérdésben. Ameddig én ebben a történetben visszatekintettem az időben, ugyanazt mondjuk, ugyanabban bízunk, és hozzá kell tennem, hogy tulajdonképpen ebben eddig a négy párt között nem is volt érdemi különbség. Rendkívül sokat vitatkoztunk az eszközökön, gyakran sokat vitatkozunk például mi az SZDSZ-szel a büntetőjogi eszközök használatának a módján és a határain, de a dolog lényegében, tehát abban, hogy kombináltan és megfelelően kiegyensúlyozva kell használni a rendőri eszközöket, a megelőzést és az ártalomcsökkentést, tulajdonképpen nincsen igazán nagy különbség.

Csáky úr azt mondja, hogy a rendszerváltás után szembesült azzal a kormányzat és a társadalom, hogy van kábítószer-probléma Magyarországon, talán akkor jelent meg, de azt kell mondanom, ez nem így van. Aki olvasott szakirodalmat annak idején, foglalkozott szakirodalommal, az tapasztalhatta, hogy bizony a kábítószer-probléma jóval korábban megjelent Magyarországon, csak éppen az a rendszer az elhallgatás és a represszió politikáját alkalmazta a kábítószer-probléma kezelésére, ami már akkor teljesen hatástalan és rendkívül embertelen volt. Azt gondolom, hogy nem ebbe az időbe kellene visszatérnünk, nem ebbe az irányba kellene a kábítószer-politikában mozognunk, hanem egy, a terjesztőkkel szemben szigorú, a fogyasztókkal szemben emberséges, nyilvánosságra, őszinteségre és szakszerűségre épülő kábítószer-politikát kellene együtt kidolgoznunk.

Én minden vitánk mellett egyébként látok erre esélyt, csak azt kérem, hogy ne gyártsunk egy értékekről szóló álvitát ebben a dologban. Azt gondolom, azok a lelkészek, akik például a kábítószer-probléma kezelésében nagyon sokat tesznek, és mindannyian csak megköszönhetjük nekik, valószínűleg többségükben nem baloldali emberek egyébként, tehát ez nem értékkérdés, ez nem politikai kérdés - ez egy nagyon komoly szakkérdés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen, elnézést.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Balogh Miklós úr, az MSZP képviselője.

DR. BALOGH MIKLÓS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csáky András képviselőtársamnak szeretném válaszolni, hogy valóban nem a társadalom egésze gondolkodik még úgy, én a tendenciára szerettem volna utalni, hogy örömteli, hogy egyre jobban úgy fogják föl a kérdést, ahogy föl kell fogni, hogy beteg a drogfüggő, és nem bűnöző. Tehát ilyen szempontból valóban félreértett.

De azt hallhatta, fiatal államtitkár úr az előadásában elmondta, hogy bizony korábban igen komoly tabunak tartottuk ezt az ügyet, nem is beszéltünk róla. Nagyon jellemző egyébként itt, a tisztelt Házban, hogy - ha megnézzük, például a szocialista vagy liberális barátaink közül is - fiatal képviselők tudnak erről az ügyről felszabadultabban beszélni, mint mi. Mi, az idősebbek vagy tanárok, vagy orvosok vagyunk, akik ebben a vitában részt veszünk. Ez is azt mutatja, hogy bizonyos tabut egy korosztály már nem nagyon vagy nehezen tud átlépni. Pont az ő jelenlétük és hozzászólásaik mutatják, hogy ők érzékenyebbek már, és nincsenek olyan gátlásaik ebben az ügyben, mint mondjuk, az idősebbeknek. Tehát azt hiszem, hogy ez inkább csak tendencia még, és nem lehet azt mondani valóban, hogy a társadalom egésze így gondolja. A toleranciára igen nagy szükség van, és a belátásra, hogy beleérezzük magunkat azoknak az embereknek a helyzetébe, akik kínlódnak ezzel a dologgal, tehát drogfüggők lesznek vagy betegek. Ön mint orvos jól tudja, hogy tényleg nagyon jó lesz, ha az egész társadalom ezt a kérdést így fogja föl; nem bűnözőként kezeli, nem kitaszítja a társadalomból őket, hanem pontosan azokat az intézményeket fejleszti a kormány, az állam is, amelyeknek segítségével kiszabadíthatók ebből az ördögi körből ezek a beteg emberek.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gusztos Péter úr, az SZDSZ képviselője.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megvallom őszintén, hogy számomra nem egyértelmű, hogy mi az egyértelmű az elterelés ügyében. Hiszen Csáky András képviselő úrtól meg kellett hallgatnunk azt, hogy ez a rendszerváltás utáni helyzet nem teljes ismeréséből vagy a jövőbeni tendenciák előre be nem látásából fakadóan elkövetett hiba volt annak idején az MDF részéről; ezután pár perccel később Pettkó András föláll, és azt mondja, nincs vita az elterelés intézményének a szükségességében. Emlékeztetném Pettkó Andrást arra, hogy nem szavazta meg az elterelés jogintézményének a visszaállítását, mint ahogy nem szavazta meg a teljes ellenzéki oldal sem, és vehemensen támadta azt, hogy az elterelés jogintézményét a szocialista-liberális koalíció vissza kívánja állítani, tehát nem egyértelmű, hogy az önök soraiban ki mit gondol erről.

Én üdvözlöm azt, hogyha már a Magyar Demokrata Fórum soraiban is felbukkannak az első képviselők, akik végre belátják, hogy erre a jogintézményre ma is nagy szükség van, és ez fontos dolog, de azt azért szeretném leszögezni, hogy itt nagyon komoly vita van a kormánykoalíció és az ellenzék között. Önök vehemensen ellenezték, hogy visszaállítsuk ezt az intézményt, és egyetértettek azzal, amikor '99-ben a Fidesz ezt megszigorította olyan értelemben, hogy azután csak a fogyasztók vehették igénybe. Ez az elterelés-visszaállítás az, ami kiderül az előttünk fekvő szövegekből, hogy meglehetősen jól működik, hiszen több mint 800 fiatal vette ezt igénybe nem egészen hat hónap alatt.

Ami pedig a kínálati oldal szűkítését illeti és a rendőrségi magatartást, Lezsák képviselő úrtól, illetve Horváth képviselő úrtól azt kérdezném, hogy hogyan járul hozzá a rendőrség a kínálati oldal szűkítéséhez, ha az általa megindított eljárások 83 százaléka a fogyasztók ellen irányul. Erre azért legyenek kedvesek válaszolni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Csáky András úr, az MDF képviselője.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Nagyon kérem, hogy ne keverjük össze: hallottunk arról, hogy a bírói mérlegelés teljesen szabad; akkor igenis a korábbi büntető törvénykönyv alapján is megvolt a lehetőség erre.

A korábbi felszólalásomban azt mondtam, hogy a rendszerváltoztatást követően tömegesen kellett szembesülnünk ezzel, elég rövid idő alatt, tehát ezzel magyarázható az egész.

Amit Arató képviselő úr mondott, köszönöm szépen, alátámasztotta azt, hogy bizony itt egy maszatolás folyik. Amikor azt mondtam, hogy a Szocialista Párton belül sem egyértelmű a megítélés, pont arra a vitára gondoltam, ami a Szocialista Párton belül is lefolyt vagy folyik, amikor előkerül a büntetőjogi megítélése az egész kérdéskörnek.

Balogh Képviselő Úr! A drogfüggő valóban beteg. Ez eddig sem volt másképp. Ne keverjük össze a drogfüggőt a sima, egyszerű fogyasztóval. A fenyegetettség állapota tulajdonképpen azt jelenti, hogy az utánpótlást próbáljuk csökkenteni; ne adjunk kedvet, mintát a fiataloknak arra, hogy a nem tudom, milyen feelingekkel - ahogy most a fiatalabb korosztályban ezt jelölik - szabadon élhessenek. Hiszen tudnék nagyon sok olyan példát mondani, amit kíváncsiságból nyugodtan kipróbálhatnának a fiatalok, és senkinek eszébe nem jutna azt mondani, hogy hát fiatal, hadd próbálja ki egyszer-kétszer, na bumm, nem érdekes.

(15.50)

Tehát ezeket a dolgokat, nagyon szépen kérem, ne keverjük. Ez a jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről - köszönet érte, akik készítették - egy kibővített statisztikai jelentés, nagyon sok elgondolkodtató adat van benne, például a metadonprogram dinamikája hogyan nőtt az elmúlt időszakban, és milyen a hatásossága. Tehát akkor, amikor már valaki bekerül egy ördögi körbe, milyen esélye van arra, hogy ebből kikerüljön.

Kérem, ez a könyv bizonyíték arra (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.), hogy nagyon kevés, tehát nekünk mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ne kerüljön olyan helyzetbe. Erről szól a mi vitánk.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Zsigó Róbert úr, a Fidesz képviselője.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ismét nem kívánom igénybe venni a két percet, mert a napirendhez szóló javaslataimat, hozzászólásomat megteszem majd egy normál hozzászólásban.

Arra szeretném kérni képviselőtársaimat - mielőtt az elnök úr rendre intene -, anélkül, hogy bárkit befolyásolnék vagy rászólnék az ügyben, hogy a parlamentben mit, mikor, milyen hozzászólásban tegyen, kérem, maradjunk a napirendnél, fontos kérdéseket vitatunk meg. Ne a rádió előtti tüntetésről, egymás pártjának minősítéséről és egyéb dolgokról essen szó, ha ezt kérhetem nagy tisztelettel, mert egyrészt eltereljük a figyelmet arról, amiről egyébként szó van, másrészt pedig legalább azt értsük meg egymásnál, uraim, hogy ez nem személyes ügy, ez nem pártpolitikai ügy. Ez egy olyan társadalmi probléma, amelyet érdemes a parlamentben megvitatni, ha nem pártpolitikáról, ha nem személyes dolgokról és különböző más eseményekről beszélünk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gusztos Péter úr, az SZDSZ képviselője.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Zsigó Róbert képviselő úr utolsó mondatához kapcsolódnék. Annyiban természetesen személyes ügy, hogy akkor érdemes lefolytatnunk egy ilyen vitát, ha valamennyien élünk azzal a jóindulatú feltételezéssel, hogy mindannyiunknak, a másik oldalon ülőnek is személyes ügye az, hogy ebben az ügyben valamilyen eredményt érjünk el. Csak ebben a vitában nagyon sokszor az önök kimondott vagy csak sugallt állításai arról szólnak, mintha lenne egy politikai jobboldal, amely jót akar az országnak ebben az ügyben, és vannak a baloldaliak és a liberálisok, akiknek minden vágya az, hogy a kábítószert ráeresszék a magyar fiatalokra, mert az igazi liberális és az igazi baloldali ember - legalábbis önök szerint - azzal kel és azzal fekszik, hogy azon gondolkodik, hogyan tudná rombolni saját nemzetét.

Nos, mondjuk ki: mi ugyanabban vagyunk érdekeltek, és ugyanaz a személyes motivációnk, mint önöknek. Azt szeretnénk, ha ez a probléma visszaszorulna; a módszereken vitatkozunk.

Csáky András képviselő úrnak mondanám: az a kérdés, hogy hányan vesznek részt a metadonprogramban, úgy tehető fel, hogy hányan mernek benne részt venni. Ha olyan a büntetőjogi szigor, mint a módosítás előtt volt, akkor bizony láthatóan kevesebben. Ha van egy ésszerű büntetőjogi szabályozás, akkor többen mernek részt venni a metadonprogramban.

A fogyasztókról és a függőségről engedjenek meg még egy gondolatot. Önök hajlamosak általában úgy beszélni a kábítószer-fogyasztókról, mintha a kábítószer-fogyasztók mind drogfüggő bűnözők, a társadalomra veszélyes elemek lennének, holott tudjuk, több tíz-, több százezer olyan fiatal van, aki alkalomszerű szerhasználó, soha nem lesz függő, soha nem lesz beteg. Ha igaz lenne mindaz, amit önök a marihuánáról és a függőségről elmondanak, tekintve azt, hogy 300-500 ezer között van azon fiatalok száma, aki kipróbálta Magyarországon a marihuánát, akkor nem értem, hogyan lehet az, hogy 6-7 ezer heroinfüggő van ebben az országban. Ha igaz lenne az, amit önök mondanak, akkor negyedmillió (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) heroinistával kellene találkoznunk az utcán Magyarországon, ez pedig nem így van - elnök úr, elnézést -, ez pedig azt jelenti, hogy nem igaz, amit erről a kérdésről mondanak.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pettkó András, az MDF képviselője.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gusztos Péter képviselőtársamnak mondanám, hogy háromféle ember létezik: aki sohasem próbálta ki a kábítószert... (Gusztos Péter: Sokkal többféle ember létezik.) - az én osztályzásom alapján -, tehát aki sohasem próbálta ki a kábítószert; aki - amint képviselőtársam is mondta - kipróbálta már a kábítószert, de azt szeretnénk, hogy ne váljon függővé; a harmadik pedig a függők. Ez a háromféle csoport létezik.

Egyébként az előbbi vitáról pedig azt tudom mondani önnek, hogy a mindenkori... (Gusztos Péter: És aki nem próbálta ki?) Ez volt az első, ha figyelt volna, képviselőtársam.

A másik észrevételem pedig: a mindenkori kormánytöbbség feladata az, hogy eldöntse, a Btk.-t és az egész kérdéskört hogyan fogja szabályozni. Önök úgy döntöttek, hogy egy lépést tesznek a könnyű drogok legalizálásának irányába, ez történt meg 2002 decemberében a Magyar Országgyűlésben. Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Csáky András úr, az MDF képviselője.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Gusztos képviselő úr azt mondja, jóval több heroinfüggőnek kellene lennie a mi logikánk alapján. Félve mondom: várjunk egy-két évet. Félve mondom.

Annak idején, amikor itt, a parlamentben folyt a vita, az önök alapvető argumentációja az volt, hogy ha egy-két szál marihuánát elfogyasztanak, ugyan, kérem, az semmiféle függőséghez nem vezet, semmiféle probléma nincs. Ezért idézem és ezért tisztelem azt a szakembert, akit önök annak idején idéztek, és aki időközben belátta - amikor a hozzászólásomban azt a bizonyos tévéműsort, az ott elhangzottakat megismételtem -, hogy bizony szakmailag tévedett. Bizony, szakmailag tévedett. Tehát nem lehet azt mondani, hogy ha egy-két szál marihuánát elfogyasztunk, az potenciálisan nem az első lépése annak, hogy esetlegesen egy drogfüggővé váló fiatalemberrel állunk szemben, aki majd a heroinosok táborát fogja gyarapítani, habár nem olyan sokáig, mert nyugdíjaskorú kábítószer-élvezőt nem hiszem, hogy bármelyikünk ismerne, sajnos sokkal korábban veszítjük el ezeket a honfitársainkat.

Úgyhogy erről szólt a korábbi vita is, és nyilvánvalóan ezzel kapcsolatosan az álláspontunk nem változott. Sajnos, nem volt arra idő, hogy az élet bebizonyítsa, hogy a fenyegetettségi állapot a büntető törvénykönyvön keresztül nem azt jelenti, mert kedves képviselő úr, ha mindenkit bűnözőnek tekintenénk, akik valami miatt a bíróság elé kerülnek egész életükben, akkor a lakosság 60 százalékát csak bűnözőnek nevezhetnénk - nem erről szólt a történet. De hogy van egy fenyegetettségi állapot, úgy gondolom, az csak visszatartó erőként szerepelhetett volna.

Kívánom magunknak, ne bizonyosodjon be, hogy nekünk volt igazunk, és ne bizonyosodjon be, hogy egy-két éven belül a nagyon súlyos heroinfüggő honfitársaink száma meg fog nőni. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gusztos Péter úr, az SZDSZ képviselője.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Csáky András egy korábbi felszólalásában, talán még a vezérszónoklatában hosszan beszélt arról, hogy a kormányoldalt valamifajta öncélú - nem is tudom, hogyan fogalmazott, valahogyan talán így - szakértelem, üres szakértelem vezeti ebben a kérdésben. Nos, ha megfordítjuk ezt a kérdést, akkor azt kell látni, egy olyan vitát folytatunk, amelyben önök nagyon sokszor mindenféle ténytől, mindenféle adattól, mindenféle szakértői véleménytől függetlenítve saját magukat nyilvánulnak meg.

Annak idején mind a büntető törvénykönyv vitájában, mind pedig most folyamatosan teszek fel önöknek kérdéseket, amelyekre következetesen nem válaszolnak. Még egyetlenegy reakciót nem hallottam az elmúlt másfél évben arra az egyszerű tényre, hogy akkor az az Ifjúsági és Sportminisztérium, amelyet Deutsch Tamás vezetett, megrendelt egy hatástanulmányt az önök által megszavazott és szorgalmazott 1999-es szigorításról. Ez az Országos Kriminológiai Intézet által készített, Deutsch Tamás által felkért tudományos szakemberek által készített hatástanulmány azt mondja, nem volt alkalmas az 1999-es büntetőjogi szigorítás a saját céljának az elérésére, nem volt képes visszafogni a kábítószer fogyasztását Magyarországon. Ha az elmúlt másfél évben ennek a háznak a falai között nem mondtam el harmincszor, hogy Deutsch Tamás rendelte meg, és a Deutsch Tamás vezette minisztérium regnálása alatt készült el ez a kiadvány, és ez a tény, ez a megállapítás szerepel benne, akkor egyetlenegyszer sem mondtam el.

(16.00)

De ha önök egyetlenegyszer is reagáltak erre az állításra, akkor én, nem is tudom, mit csinálok - felajánlom a lemondásomat, ha mutatnak nekem a jegyzőkönyvben egy ilyet, hogy erre bármikor érdemben, komolyan válaszoltak volna valamit.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Arató Gergely úr, az MSZP képviselője.

ARATÓ GERGELY (MSZP): Szerintem sose voltak még ennyire népszerűek a parlamenti jegyzőkönyvek, mint most lesznek!

Tisztelt Ház! Egyre jobban aggódom, őszintén szólva, ha ezt megengedik nekem, mert eddig azt hittem, hogy csak Pettkó és Csáky képviselő úr között van vita, de most már azt tapasztalom, hogy Pettkó képviselő úr és Pettkó képviselő úr között is.

Azért mégis el kellene dönteni, tisztelt képviselő úr, hogy most az elterelés az MDF nagyszerű találmánya, ami egyébként hasznos, jó, és elősegíti azt, hogy a fiatal vagy nem fiatal alkalmi kábítószer-fogyasztók új esélyt kapjanak és újraindulhassanak az életben - ami egyébként legalább annyira jobboldali érték, mint baloldali, hogy az értékvitára visszatérjek -, vagy az elterelés az ördög műve, amely arra szolgál, hogy a marihuána legalizálása irányába tegyünk lépéseket. Tehát a két állítás közül valószínűleg csak az egyik lehet igaz, még akkor is, ha tíz perc elválasztotta őket egymástól.

Szerintem önöknek arra világos választ kell adniuk, hogy helyes-e az egyszeri kábítószer-fogyasztókat börtönnel fenyegetni, alkalomadtán börtönbe is csukni, mert tudjuk, hogy voltak ilyen esetek is (Pettkó András: Hány volt?), szemben azzal, amit Csáky képviselő úr állít; vagy az a helyes, ha ezeknek az egyszeri fogyasztóknak esélyt adunk arra, hogy szabályozott módon, garantált módon... - és erről szól a 2003-as jelentés. Önök azt mondták 2002-ben az ezzel kapcsolatos vitában, hogy itt nem lesz elterelés, ez ilyen himmi-hummi tanfolyam lesz, ahol nem tudom, micsoda lesz, én nem is tudom, szóval az semmi, az komolytalan lesz. Érdekes módon erről most semmit nem hallottam, most nem mondják ezt, amikor itt van előttünk a kormány jelentése arról, hogy mit tett az elterelésben és mit tett a felvilágosításban, akkor önök most már nem mondják ezt; de azt azért mégis mondják, hogy börtönbe csukni vagy ezzel fenyegetni mégis jobb lett volna őket.

Én tehát kérdezem önöktől: a börtön, a fogva tartás az gyógyítja a kábítószer-függőséget? Hozzásegít a drogmentes életmód (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) kialakításához? Én csak erre szeretnék önöktől végre választ kapni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Csáky András úr, az MDF képviselője.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Ne haragudjon, Arató képviselő úr, azzal nem tudok mit kezdeni, ha valaki a fenyegetettség állapotát egy bírói ítélettel összekeveri. Különben az előző időszakban összesen négy, azaz négy személy került börtönbe; mind a négy személy esetében nemcsak a fogyasztás, hanem nagyon komoly díleri tevékenység is bizonyítható volt - ennyit erről.

Amit Gusztos képviselő úr mond - habár sajnos módosította az ajánlatát, csak visszamenőleges a lemondási javaslata -: az az Országos Kriminológiai Intézet, amelyik, emlékszünk jól, a minimális adag meghatározásakor a letális dózis tízszeresét adta meg, tulajdonképpen már megadta az alaphangot a kérdéssel kapcsolatban.

S ahogy Gusztos képviselő úr is mondta, az Országos Kriminológiai Intézet tulajdonképpen a jogalkalmazók véleményére alapozta azt a javaslatát és a tanulmányát - a jogalkalmazókéra. Ezt ön mondta a felszólalásában, hogy bírókat, ügyészeket, meg mit tudom én, kiket kérdeztek meg, és annak alapján tették az asztalra ezt a tanulmányt. Én úgy gondolom, ez egy szűk szegmense a társadalomnak, egy véleményformáló szegmense a társadalomnak, de nem feltétlenül egyezik a társadalom véleményével, ezzel nyilvánvalóan lehet vitatkozni. De hangsúlyozom, amikor az Országos Kriminológiai Intézet ilyen adatokat tett közzé, attól a pillanattól kezdve az objektivitás, számomra legalábbis, engedtessék meg: megkérdőjeleződik.

Az elterelés intézménye valóban nagyon jó, csak amit hiányolok, és amit korábban is hiányoltam: nem találok adatokat sehol sem arra, hogy a visszaesők kérdésköre hogyan jelenik meg, mennyire hatásos az elterelés effektivitása, amire mindenféleképpen szükség van. Kétségeim vannak, de ez nem az elterelés intézményének a szükségtelenségét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) igazolja. Nem kellene addig eljutni - erről szól a történet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gusztos Péter úr, az SZDSZ képviselője.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Csáky András képviselő úr valószínűleg nem figyelt pontosan a vezérszónoklatom alatt - ez is benne van a Kriminológiai Intézet hatástanulmányában, de nem csak ez. Benne van az, hogy a jogalkalmazókat megkérdezték, de nemcsak a jogalkalmazókat kérdezték meg, hanem például számos statisztikát megvizsgáltak, ezeket elemezték (Dr. Csáky András közbeszólása.), és még sok minden mást csináltak - ez egy könyv, aminek egy szelete az, amit én a vezérszónoklatomban megemlítettem.

Itt egy újabb érdekes véleménykülönbség van - a mai vita, úgy tűnik, hogy erről szól - Csáky képviselő úr és Pettkó képviselő úr között, mert ön azt mondta az imént, hogy mindössze négy olyan fiatal volt, akit elítéltek, de ők is mind kereskedők voltak. Én Pettkó Andrással több tucatnyi drogvitán vettem részt, ezért tudom, ő azt szokta mondani erre a kérdésre, hogy hét ilyen volt, és abból legalább négy kereskedő is volt.

Most én elmondom önöknek, hogy ez egyrészt nem igaz, mert több volt. Másrészt két dologra szeretném emlékeztetni önöket: a büntetőjogi szabályozás sajnos még ma is egymás mellé teszi a következő négy szót: kínál, átad, kereskedik, forgalomba hoz. A kábítószerrel nagyban kereskedők, a kábítószert piacra dobó kereskedők ugyanabban a passzusban vannak megemlítve, mint azok a kamaszok, akik a marihuánát a közös fogyasztás alatt kínálják és átadják egymásnak. Kereskedői magatartásnak minősül egy fogyasztói magatartás a magyar büntetőjog szerint, erre mondják azt önök, hogy ezek a fiatalok kereskedők voltak. Azokról a fiatalokról beszélünk, akik megkínálnak egy házibuliban vagy egy kollégiumi szobában egy szobatársat, egy barátot, és ezért aztán három év letöltendő börtönbüntetést kapnak. Vannak ilyenek, néhányan voltak csak az elmúlt években Magyarországon. De arra a kérdésre is kérem önöket, hogy válaszoljanak, hogy ha csak egy ilyen eset volt, hogy valakit kábítószer-fogyasztásért három év letöltendő börtönre ítéltek Magyarországon, akkor rendben volt-e az a jogi szabályozás, amit önök meghoztak '99-ben. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Több évtizedes pedagógiai tapasztalatom egy mondatba sűríthető: a kábítószer támadás az élet ellen.

A világban szinte mindenütt felemás és bizonytalan a küzdelem az élet elleni támadásokkal szemben, mert élet elleni támadásnak tartom az abortuszt, a magzatgyilkosságot, az erőszakos képernyőt is, a pornográfiát, a homoszexualitást, az egyneműek házasságát. Élet elleni támadásnak tartom a túlzott alkoholfogyasztást, a nikotinfüggőséget, az eutanáziát és sorolhatnám tovább. És mindenképpen élet elleni támadás a kábítószer.

Felemás a küzdelem, és bizonytalan ez a küzdelem az élet elleni támadásokkal szemben, a világon szinte mindenütt - mondtam a bevezetőmben. S felemás érzésekkel tanulmányoztam a tények, az ellátó intézmények felsorolásában, a statisztikákban bővelkedő jelentést. A felemás közérzetem oka az, hogy bennem is kialakult az az érzés, hogy egy ilyen kiemelt nemzetstratégiai program teljesítése eleve nem lehet sikeres, ha még a kívülállók is úgy látják, hogy bizonytalanságot sugalmaz a drogok elleni küzdelem. Azt tapasztalom magam is, hogy a médiában a kormánypártok megszólaltatott személyiségei lényegesen több időt fordítanak a drogfogyasztással szemben következetesen fellépő politikusok és társadalmi szervezetek ellenében, mint a tényleges veszélyt jelentő, a drogokat terjesztő és fogyasztó közeg ellen.

Ilyen körülmények között egy alapos gyanú is foglalkoztatja a társadalmat, egy olyan gyanú, hogy a kábítószerügy felelősei vajon mennyire elszántak, mennyire céltudatosak, mennyire határozottak, és mennyiben képesek megingás nélkül elutasítani a tilalom és a tűrés határát bontogató kísérleteket. Elég, ha csak egy kéthetes újsághírre utalok, amely szerint a “Liberális Charta 2004ö nyilatkozatot kibocsátók a szabad droghasználat és a drogfogyasztás büntetlenségének elérése mellett törtek lándzsát.

(16.10)

A drogfogyasztás teljes büntetlenségét követelők véleményüket azzal indokolták, hogy ők a megelőzést tartják fontosnak, s nem a drogfogyasztók büntetését. Ez a nézet véleményem szerint a büntetőjog eddigi szemléletének radikális megkérdőjelezését is jelentheti, hiszen a büntetések magától értetődő célja, sőt olykor erőteljesebb célja is lehet a megelőzés és a bűnelkövetésre csábító alkalmak semlegesítése.

Éppen a megelőzés eszközeit gyengítette az elmúlt években a drogfogyasztást korábban büntető jogszabályok eltörlése vagy fellazítása. Gyakran hallható érv, hogy a korábbi szigorú szabályok alapján lényegében alig ítéltek el néhány személyt, azaz nem volt jelentősége ezeknek a büntető intézkedéseknek. Nos, éppen ez az a hibás szemlélet, amivel magam sem értek egyet, hiszen ha a korábbi jogszabályok jól szolgálták a bűnmegelőzést, volt elrettentő erejük is, akkor semmilyen következtetést nem lehet levonni a büntetőjogi hálón fennakadtak csekély számából. Ezen logika alapján akár meg lehetne szüntetni a rablógyilkosságért járó büntetést is, ha valamely évben éppen nem volt ilyen jellegű bűncselekmény.

Tisztelt Ház! A jelentés azt állítja, hogy a korábbi büntető jellegű intézkedéseket azért kellett enyhíteni, mert nem volt semmiféle elrettentő erejük. Idézem az indoklást: “A változást követő statisztikai adatok és készített felmérések is azt mutatják, hogy a kábítószereket kipróbálók, valamint az e tárgykörben regisztrált bűncselekmény-, illetve elkövetői szám továbbra is növekedést mutat.ö Ha fellapozzuk a hivatalos statisztikai adatokat, akkor a jelentés állításaival szembenálló adatokat találhatunk. Például azt az adatot, hogy az egészségügyi hatóságok látókörébe első ízben került betegek száma '99-ben 5770 volt, 2002-ben, kedves Gusztos Péter képviselő úr, 4717. A hivatalos adatok szerint tehát lényegesen gyengült a kábítószert élvezők táborának az utánpótlása.

Egy adat nem adat, mondhatná bárki, aki védelmezni kívánja a korábbi szigorú drogellenes intézkedések feloldását. Hadd említsek tehát egy másik adatot, a kezelésen megjelent drogbetegek számát: összesen 2000-ben 12 789, 2002-ben egy kissé kevesebb, 12 777 kábítószeres beteggel foglalkoztak az egészségügyi hatóságok. Itt már nem volt olyan látványos eredmény, nem volt olyan mértékű esetszámcsökkenés, mint az első ízben megjelenő betegek körében, de az adatok mindenképpen cáfolják a jelentésnek azt az állítását, hogy ebben az időszakban a kábítószert használók száma töretlenül növekedett volna. 2003-ra nézve már elfogadom a növekedés lehetőségét, de ez a növekedés már a korábbi szigorú büntetési tételek eltörlése után jelentkező új tendencia is lehet.

Tisztelt Ház! Hiányérzetem volt a jelentés tanulmányozása során amiatt is, hogy a hatóságok nem veszik fel a küzdelmet a drogfogyasztás érdekében fellépő mozgalmak és gyanús társadalmi szervezetek ellen. Mit ér egy kormányprogram, ha annak több felelőse az úgynevezett puha drogok legális fogyaszthatóságát propagálja? Itt a média felelőssége is óriási, hiszen volt tavaly Budapesten egy olyan drogpárti felvonulás, ahol a média a drogbárók ellen fellépőket festette le szélsőségesnek, és nem a drogdílereket pártolók gyülekezetét. Vajon hogyan fogták fel a szerepüket a média-panaszbizottságokban a kormánypártok által delegált személyek, ha nem ennek a drogellenes nemzeti stratégiának a szellemében döntöttek?

Ezzel az esettel is érzékeltetni kívántam, hogy bizony a kormány drogpolitikáját mennyire kettős természetűnek érzi a közvélemény, még akkor is, ha itt, a teremben jó szándékot képviselők ülnek - de tudjuk, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

Hadd említsek még egy problémát, mégpedig az uniós csatlakozást követő vámhatárok megszüntetését: ami eddig fennakadhatott a határon, az május 1-je után már szabadon beáramolhat az országba. A jelentés ugyan röviden kitér arra, hogy “hét régióban tevékenykedő határrendészeti mobil ellenőrző csoportokat hoznak létre, amelyekben kiképzett kábítószer-felderítők is helyet kapnakö, véleményem szerint elhamarkodott volt a nagymértékű létszámleépítés a vám- és pénzügyőrség testületében, meg kellett volna várni a csatlakozás után ránk háruló feladatok tényleges nagyságát. Attól tartok - és ebben a szakemberekkel egyetértek -, hogy 2004 a kábítószer-ellenes küzdelem fekete éve lehet az akadálytalanul beáramló drogok nagy mennyisége miatt.

Mindezek ellenében a jelentés nemhogy a szükséges, de az elégséges következtetéseket sem rögzíti véleményem szerint. Egyetértek Csáky Andrással: a jelentés elfogadásakor magam is tartózkodni fogok. Hogy miért nem utasítom el? Egyrészt valóban tartalmaz hasznos ismereteket, jó szándékot, másrészt becsülöm mindazok erőfeszítését, akik áldozatos munkájukkal naponta újrakezdik küzdelmüket a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Arató Gergely úr, az MSZP képviselője.

ARATÓ GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Talán nem okozok meglepetést, ha azt mondom, hogy Lezsák képviselő úr hozzászólásának számos elemével nem értek egyet vagy nem pontosan értek egyet. Azonban egyet szeretnék kiemelni, ami szerintem szándékában bizonyára helyes, de talán mégis félreértelmezhető. Képviselő úr arról beszél, hogy a kormányoldal a kábítószer-problémával küszködőket segítő, az érdekükben fellépő, a megelőzést szolgáló szervezetekkel vitatkozik, őket támadja.

Én szeretném elmondani önnek és az egész Háznak, hogy mi nem támadjuk ezeket a szervezeteket; nem támadjuk a Jász-Nagykun-Szolnok megyei megelőzési alapítványt, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciáját, a Palánta Evangéliumi Gyermek- és Ifjúsági Missziót, a Katolikus Karitászt, és csak néhányat olvastam föl ebből a jelentésből azok közül a civil szervezetek közül, amelyek nagyon sokat tesznek a magyarországi kábítószer-probléma megoldására. Nem támadjuk őket, támogatjuk őket. Talán Zsigó képviselő úr majd el fogja mondani, hogy nem eléggé, és tulajdonképpen ezzel én egyet is érthetek, hiszen valóban sokkal több pénzt lehetne költeni ezeknek a civil szervezeteknek a támogatására, ha jutna több.

Mi nem támadjuk ezeket a szervezeteket, még egyszer mondom; mi vitatkozunk azokkal a szakmai nézetekkel, amelyeket hibásnak gondolunk, és vitatkozunk azokkal a politikai nézetekkel, amelyeket hibásnak gondolunk. Ebből egyet hadd emeljek ki: a képviselő úr mint a szigorú büntető törvénykönyv eredményét említi azt, hogy kevesebb beteg jelentkezett a kábítószer-betegeket ellátó hálózatban. Azt kell mondanom, hogy ez éppen hogy nem az eredménye, ez az egyik legnagyobb hibája és veszélye ennek a törvényi szabályozásnak.

A 2002-ig érvényben lévő büntető törvénykönyvi szabályozás nem a kábítószer-fogyasztástól rettentett el fiatalokat, hanem a kábítószer-fogyasztókat rettentette el attól, hogy az egészségügyi ellátórendszerhez forduljanak. És ugye tudják, képviselőtársaim, hogy ez gyakran élet-halál kérdése? Ez olyan veszélye és kára volt ennek a törvénynek, ami számomra sok szempontból súlyosabb, mint azok a büntetőjogi típusú megfontolások, amelyeket egyébként Gusztos képviselő úr említett.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Soltész Miklós úr, a Fidesz képviselője.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Már azt gondoltam, hogy Gusztos Péter kétpercesei után már senki nem kerül ma sorra. Azért sajnálom ezt a sok-sok kétpercezést, mert igazából Gusztos Péter csak azt akarta bizonyítani, semmi mást a hozzászólásaival, mint ha önök a megmentőik lennének azoknak a fiataloknak, akik beleesnek ebbe a hihetetlen nehéz és súlyos teherbe, mi pedig csak az eltaszítói vagyunk, illetve ki szeretnénk vetni őket a társadalomból - nem igaz.

(16.20)

Nem igaz ez, és mindjárt azzal kezdem a hozzászólásomat, hogy igenis nagy különbség van nézetben közöttünk, és ezt önök nem is tudják tagadni, hiszen az önök pártja - vagy talán ön is személy szerint - javasolta azt, hogy a lágy drogokat vezessük be, lágy drogokat forgalmazni lehessen az országban. Előhozhatnánk sorra olyan példákat az országban, hogy a lágy drogok bevezetése milyen emberi, milyen családi tragédiához, milyen fiatalok tragédiájához vezetett. Önök arról beszélnek - egyébként majd pár év múlva kiderül, hogy jogosan vagy sem -, hogy 2003-ban 800 gyerek jelentkezett az elterelésre, de arról nem beszélnek, hogy több tízezer, több százezer család, sőt mondatnám azt is, millió család retteg attól, hogy a gyereke bekerül ebbe a hihetetlen örvénybe, amiből nagyon nehéz kikerülni. Ön nem beszél róla - hisz még fiatal, nincs még gyermeke -, hogy amikor kamaszkorban odakerül a gyerek, mi mindennek van kitéve, milyen hihetetlen nehéz helyzetben vannak a mai fiatalok; arról beszélnek, hogy hogyan lehetne kipróbáltatni, hogyan lehetne megmenteni ezeket az embereket, és sokszor pont az ellenkezőjét cselekszik.

Még egyszer visszatérek arra a gondolatmenetre, amit önöknek elmondtam. A kábítószer-probléma véleményünk szerint két részre osztható. Az egyik rész, amelyről ez az előterjesztés összességében szól, hogy a szakemberek, azok az emberek, akik ezen a területen dolgoznak, milyen emberfeletti munkát végeztek és próbálnak elvégezni ezen a területen azokkal az emberekkel, akik már beleestek ebbe az örvénybe, ebbe a hihetetlen nehéz helyzetbe. Mi pedig azt mondjuk emellé, hogy ugyanilyen fontos a megelőzés, és nemcsak mondjuk, hanem próbálunk cselekedni is ebben az irányban, míg önök csak mondják.

Mik tartoznak a megelőzéshez? Nemcsak az, hogy beszélgetünk róla, a drogokról úgy általában az általános iskolában, hanem a társadalmi szemléletváltozásra szükség van minden szempontból. Elmondtam a kisebbségi vélemény előadásakor, hogy igenis, ha az erkölcsi változás nem történik meg az országban, akkor hiába hoznak önök bármilyen szabályt, hiába próbálnak változtatni ezen a borzalmas helyzeten, nem fognak tudni és nem fog tudni az Országgyűlés ezen változtatni. Tehát mindaddig, amíg a társadalom szemlélete nem változik meg ebben a témában és általában erkölcsi területen, addig nem lesz változás ebben a kérdésben.

Igenis, a bűnmegelőzésnek és a bűnüldözésnek van szerepe. Igenis elmondták olyan fiatalok, akik közel kerültek ehhez a helyzethez, hogy az tartotta őket vissza, hogy büntethetővé válnak. Nem mondom, hogy ez öröm, nem mondom, hogy ez egy nagyszerű dolog. De amikor egy gyereknek valaki, apja, anyja elmondja, hogy édes fiam, ne fogd meg a kályhát, mert az süt, nem mászunk föl a villanyoszlopra, mert agyonüt az áram, nem próbáljuk ki azt, hogy a vasúti sínek között játszadozunk, mert jöhet a vonat és így tovább … - vannak az embereknek olyan élethelyzetei, amire azt kell mondani, hogy nem próbáljuk ki, mert nem játék, nem szórakozás, ebből csak baj származhat. Önök pedig azt sugallják, hogy miért ne próbálja ki, majd kikeveredik belőle. Nem így van. Igenis vannak olyan dolgok az életben, amire azt mondjuk, nem kell megcselekedni, és ebbe az irányba kell elvinni a közgondolkodást.

Amikor annak idején hosszan vitatkoztunk erről mind a bizottságban, mind a parlament előtt, igenis azt mondtuk, hogy a médiáknak hallatlan nagy szerepe van ebben a problémában, illetve a megoldásában. Amíg a fiataloknak azt sugallják a médiák, egyes kereskedelmi tévék, hogy minden problémájukat megoldhatják nagyon egyszerű módon, egy egyszerű társasjátékkal, amibe befizetnek, egy egyszerű valóságvilággal, ahová bekerülnek, és néhány millió vagy több tízmillió forintot kereshetnek néhány hónap alatt munka nélkül, akkor igenis a társadalmat abba az irányba visszük el vagy viszik el, amikor az emberek a könnyebb megoldás felé mennek, a könnyebb megoldást választják, és nem akarják leküzdeni a nehézségeket. Igenis, iszonyatos nehézség az, hogy valakit megkínálnak kábítószerrel, igenis, iszonyatos nehézség az, ha egy tizenévest megkínálnak alkohollal, de arra kell nevelni őket, hogy ez nem az ő feladatuk, nem az ő idejük, hogy ezt kipróbálják, és később se próbálják ki.

Éppen ezért hallatlan nagy a médiák szerepe, hogy mit mutatnak be, milyen filmeket sugároznak, mit adnak nekünk. Nem szeretnék propagandát egy filmnek sem, de itt kell elmondanom egy élményemet. Most a Pillangó című filmet mutatják a moziban. Itt nem a híres rabról van szó, hanem egy természetfilmben kapcsolódik össze egy fiatalember, egy gyermek és egy idős ember élete. Hihetetlen zseniálisan mutatja be mind a természetet, mind pedig egy idős ember és egy gyermek kapcsolatát egy francia filmrendező segítségével. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha ilyen filmeket mutatnának a tévében, ilyen filmek jelennének meg az életünkben, és láthatnának a gyermekek, egész más lenne az életfelfogásuk az elkövetkezendő években.

Sajnos, államtitkár úr, nem tudom megállni, hogy ne mutassam be azt a területet, amely a költségvetést jellemzi. Valóban, az elmúlt években fölfelé mutató, fölfelé ívelő pályán mozgott a költségvetés ezen szegmense, és igenis egyre többet adott a költségvetés az utóbbi években, de a megelőzéshez sok minden hozzátartozik, a kábítószer-probléma leküzdéséhez sok minden hozzátartozik. Akkor, amikor a költségvetés a Draskovics-csomag következtében csak az önök minisztériumától, a kábítószer-ellenes nemzeti stratégiai programtól 440 millió forintot von el, akkor mire számíthatunk a következő évben? Mire számíthatunk akkor, amikor ifjúsági táborozások, programok és egyéb rendezvények támogatásából elvonnak 435 millió forintot? Mire számíthatnak a fiatalok a megelőzés során? Mire számíthatnak a családok akkor, amikor az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumon belül 250 milliót vonnak el a gyermekvédelmi és gyermekjóléti szolgálattól? Mire számíthatnak a családok a megelőzésben akkor, amikor az Egészségbiztosítási Alapnál a védőnői szolgálattól, anya-, gyermek- és ifjúságvédelemtől 1800 milliót, majdnem 2 milliárd forintot vonnak el? Ezek is a megelőzés részei, mert ezek a területek azok, ahol igenis a gyerekekkel, az ifjúsággal foglalkoznak szakemberek, és nem akkor kezdik el a foglalkozást, amikor belekerültek ebbe az iszonyatosan nehéz helyzetbe, hanem jóval korábban, hogy bele se kerüljenek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Továbbra is azt tudom mondani, hogy készek vagyunk az együttműködésre, készek vagyunk minden olyan konstruktív tárgyalásra, amikor is ennek a helyzetnek a megoldását szeretnénk elérni és rendbe tenni. De olyanban nem vagyunk partnerek, amikor a lágy drogokat engedélyezni szeretné egy párt. Olyanban nem vagyunk partnerek, amikor ennek az enyhítését, illetve a liberalizálását szeretnék bevezetni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gusztos Péter úr, az SZDSZ képviselője.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Látom, hogy Soltész képviselő úr szabályosan megsértődött azon, hogy néhány alkalommal éltem azzal a képviselői jogommal, hogy egy vitában megnyomtam a gombot, és szót kértem. Ha csökkenteni kívánják a kétperces hozzászólásaim számát, azt könnyen elérhetik azzal, ha nem állítanak folyamatosan valótlan dolgokat. Ugyanis ez az, ami arra késztet, hogy újra és újra fölálljak, és két percre szót kérjek. Most is ezt kell tennem, amikor Soltész Miklós képviselő úr arról beszél - megteheti természetesen, hogy ezt csinálja, hiszen mentelmi joga van -, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége mint párt úgymond a könnyű drogokat legalizálni szeretné, hogy az SZDSZ mint párt, illetve személy szerint én is a könnyű drogok szabad kereskedelmét hirdetjük.

Tisztelt Képviselő Úr! Azok, akik a televíziót nézik vagy a rádiót hallgatják, nem biztos, hogy mind tisztában vannak ennek az ügynek, ennek a vitának a történetével, de én feltételezem önről mint egy alapos országgyűlési képviselőről, hogy ezzel tisztában van. Ha viszont tisztában van ezzel, akkor csak azt tudom mondani, hogy végtelenül tisztességes úgy vitatkozni egy ilyen vitában, hogy nem létező álláspontot tulajdonítok a másik pártnak, hogy aztán azzal jól szembe tudjak szállni. Az SZDSZ mint párt - és benne személy szerint én - soha sehol nem állt ki a könnyű drogok és semmilyen drogok szabad kereskedelme mellett, és nem is fog. Ott fönt, a pulpituson a vezérszónoklatomban egy órával ezelőtt arról beszéltem, hogy továbbra is támogatjuk a kábítószer-kereskedelem szigorú büntetését.

(16.30)

Ha nekem nem, higgye el Lezsák képviselő úrnak, aki szó szerint felolvasta a nemrég elfogadott Liberális Chartából azt, hogy mit mondanak erről a liberálisok. Azt mondják, hogy a fogyasztókat akarják dekriminalizálni, meg akarják szüntetni a fogyasztók büntetését, és mellette fenn akarják tartani a kábítószerrel kereskedő bűnözők szigorú üldözését és szigorú büntetését.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pettkó András úr, az MDF képviselője.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Gusztos Péter Képviselőtársam! Egy olyan ponthoz érkeztünk el a mai vitában, amikor egy újabb fogalmat kell tisztázni. Ez az újabb fogalom, hogy létezik-e lágy és kemény drog. A Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint nincs olyan, hogy lágy és kemény drog, egész egyszerűen csak drog van.

Nevezzünk minden drogot a saját nevén, hiszen minden szernek más és más hatása van. Úgy gondolom, hogy ezekben a szerekben csak egyetlenegy közös vonás van, mind, egytől-egyig rombolja az ember testét és a lelkét. Tehát ez a vitatott pont az én álláspontom és Gusztos Péter képviselőtársam álláspontja között, és ebben szerintem nem is fogunk tudni soha az életben megegyezni. Én az MDF képviselőjeként csak drogról beszélek, nincs olyan, hogy könnyű és kemény drog.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Pettkó András úr, az MDF képviselője.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A sors azt hozta, hogy most rendes felszólalásom következik. Lezsák Sándor képviselőtársam és Csáky András képviselőtársam kifejtette a Magyar Demokrata Fórum álláspontját, ehhez szeretnék én is néhány gondolatot hozzátenni.

A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjeként a jelmondatom és az ideológiám a “ne próbáld ki!ö. Minden pontot, minden egyes törvényjavaslatot és minden egyes előterjesztést, így ezt az országgyűlési határozati javaslatot is ezen a szemüvegen keresztül vizsgálok. Úgy gondolom, hogy a prevencióra és a megelőzésre kell minden hangsúlyt fektetnünk, ezért szeretném mondani Gusztos Péter képviselőtársamnak, hogy a felvilágosítás, az alternatív szabadidőprogramok és a jog is az én megítélésem szerint a prevenció egyik eszköze és az egyik módja. Tehát még egyszer hangsúlyoznám, hogy a jogi szabályozás is prevenciós, megelőző eszköz lehet.

Az itt előttünk fekvő 63 oldalas és a tisztelt Ház falai között már többször említett 230 oldalas anyaggal kapcsolatban ugyanúgy gondolom, mint Csáky András képviselőtársam, hogy anyagot lehet készíteni többfajtát, és tulajdonképpen nekem mint az MDF országgyűlési képviselőjének, az a felelősségem és az a kötelességem, hogy azt vizsgáljam és azt nézzem, hogy mi hiányzik belőle. Hogy mi hiányzik belőle?

Úgy gondolom, hogy hiányzik belőle az új, modern technikai eszközök felvetése. Mondok egy példát: Gusztos Péter képviselőtársammal egy internetes újság, a ma.hu internetes portál segítségével lassan egy éve indítottunk egy vitát a drogkérdésben. Több mint 1300 beírás érkezett erre az internetes oldalra, több hete, több hónapja tart ez a vita. Úgy gondolom, hogy a minisztériumnak a modern technika, az informatika segítségét is figyelembe kellene venni, és például ilyen interaktív vitákat saját magának a minisztériumnak is kellene kezdeményezni.

Ugyanilyen kérdésnek tartom, ami a tisztelt Ház falai között még nagyon nagy vitákat fog kiváltani, de például Angliában a törvényhozás, az országgyűlés most foglalkozik a kérdéskörrel, ez a drogteszt kérdésköre, aminek az egész iskolára való kiterjesztését is én a magam részéről egy meggondolandó kérdéskörnek tartanám. Tudom, hogy a tisztelt Ház falai között nagyon nagy vitákat fog gerjeszteni a drogteszt kérdése, de úgy gondolom, hogy a drogteszttel mint egy olyan megelőző móddal is kellene foglalkoznunk, amiről az anyag egyáltalán nem beszél.

Úgy gondolom, nagyon fontos lenne, hogy a drogkérdés ne legyen politikai kérdés, ezért nem tudom elfogadni azt, hogy van Magyarországon egy olyan párt, amely ebből állandóan politikát csinál, például az EU-kampányának a részévé tette ezt.

A 2002-es törvénymódosításról pedig csak az a véleményem, hogy a rendőrséget nagyon nehéz helyzetbe hozta, hiszen a rendőrségnek nem teszi lehetővé az erőteljesebb fellépést. Egyébként én sok esetben nem tartom hibának a rendőrség erőteljes fellépését. Gondoljunk csak arra, hogy a Kendermag Egyesületnek volt egy demonstrációja nemrégen, amit zárt körben tartottak. A vita tényleg nagyon kulturált módon történt, kint több száz rendőr volt készenlétben, de az utána lévő bálról, ahol biztos vagyok benne, hogy történt drogfogyasztás, egyetlenegy előállításra nem került sor.

Egyébként felvetem képviselőtársamnak azt a megközelítést, hogy a 83 százalék a 17 százalékkal szemben, lehet, hogy ha a 83 százalékot lejjebb vittük volna, mondjuk, 50 százalékra vagy 40 százalékra, akkor kérdezem azt, hogy a 17 százalék most meglenne-e vagy sem. Tehát úgy gondolom, hogy nem helyes a százalékokon lovagolni.

Az iskolai drogügyi koordinátorok képzésének kérdésköre, amit ez az anyag is tartalmaz, támogatandó dolog, csak azt nem értem, hogy miért nem adjuk meg hozzá a megfelelő pénzeszközöket ezen a területen. Fontos dolognak tartom a titoktartás területén azt a változást, ami, remélem, minél hamarabb be fog következni.

Még egy gondolatot szeretnék mondani, ami a vám- és pénzügyőrség kérdéskörét taglalja az anyagban. Magam is úgy gondolom, hogy a vám- és pénzügyőrséget minden egyes olyan eszközzel, anyagilag meg kell erősíteni, ami azt tudja szolgálni, hogy minél kevesebb anyag jöjjön be az országba, és a vám- és pénzügyőrség minél több személyi és minél több technikai dologgal tudjon rendelkezni annak érdekében, hogy hazánk uniós csatlakozása után is mindent meg tudjanak tenni a vám- és pénzügyőrök annak érdekében, hogy minél több Magyarországra érkező anyagot el tudjanak kapni.

Gusztos Péter képviselőtársam felszólalásához még annyit szeretnék mondani - bár ez a vezérszónoklatnál hangzott el, és ez jó két és fél órája volt -, hogy mondjuk ki, merjük kimondani azt, hogy Magyarországon ma nincs olyan középiskola, ahol ne lenne olyan diák, aki rendszeres drogfogyasztó. Tehát képviselőtársam felszólalásakor én nem nyomtam kétperces gombot, de ezt fontosnak tartottam elmondani a tisztelt Ház falai között, hogy mondjuk ki, merjük kimondani azt, hogy Magyarországon nincs olyan középiskola, ahol ne lenne drogfogyasztó diák. Ezért nagyon fontos kérdés az, hogy például a tanár - amikor a gyermek bent tölti az iskolában az egész napját - hogyan áll ehhez a kérdéskörhöz.

Zsigó Róbert képviselőtársam is jó két és fél órával ezelőtt szólt hozzá, neki annyit szeretnék mondani, hogy egyetértek az általa elmondottakkal. Nagyon jó, hogy évente vagy kétévente készül egy jelentés, viszont úgy gondolom, hogy tendenciákat - és ezt nemcsak neki, hanem minden képviselőtársamnak mondom - és trendeket mérni, ezt csak két-három év elteltével lehet majd megtenni. Tehát két-három év után tudjuk azt lemérni, hogy az általunk nem támogatott 2002-es módosítás helyes lépés volt-e, vagy nem volt helyes lépés.

Mi, a Magyar Demokrata Fórum képviselői és jómagam is úgy gondolom, hogy helytelen lépés volt a Btk.-n változtatni. Ez a mindenkori kormánytöbbség feladata, hogy mit tesz és hogy tesz. A jelenlegi kormánytöbbség módosította a Btk.-t, két-három év múlva fogjuk tudni mérni azt, hogy ez a lépés helyes volt-e, vagy nem volt helyes. Még egyszer mondom: én úgy gondolom, hogy nem volt helyes.

Zárásképpen csak annyit szeretnék mondani, hogy “ne próbáld ki!ö, ezért a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként minden egyes vitára, minden egyes közös párbeszédre és munkára készen állok.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Arató Gergely úr, az MSZP képviselője.

ARATÓ GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pettkó képviselő úr visszaadta hitemet a parlamenti munka értelmében, merthogy végre egy olyan hozzászólást hallottunk ebben a vitában, amelyik foglalkozott a kábítószerrel kapcsolatos fontos kérdésekkel is. Ez egyaránt kritikám az ellenzék és az SZDSZ felé. Azt gondolom, hogy az egy téves vágány a kábítószer elleni küzdelemben, amikor a Btk. részleteivel öljük egymás idegrendszerét, és azzal szórakoztatjuk egymást, hogy pontosan milyen tételt és milyen módon kell ebben a dologban alkalmazni.

Igaza van Pettkó képviselő úrnak, a lényeg a megelőzés, a lényegesek azok a programok, amelyek az ártalomcsökkentést szolgálják, a lényeges az a munka - és ebben Soltész képviselő úrral is egyetértek -, amelyik a társadalmi szemléletváltást, a társadalomnak a kábítószerhelyzetet nem elfogadó, de azzal együtt élő és azt kezelni képes és a megelőzést támogatni képes attitűdjének kialakítását jelenti.

Egyetlen dologra szeretnék én is visszatérni ebből a vitából, ez pedig a rendőrség kérdése. Lezsák képviselő úr kifogásolta, amikor azt mondtam, hogy a rendőrség a terjesztők üldözése helyett a fogyasztókkal szórakozik. Ezt a kifejezést egyébként egy rendőri vezetőtől hallottam, és nem véletlenül, merthogy a rendőrség azt csinálja, amire utasítást kap.

(16.40)

Ha az a feladata, hogy kimenjenek… - Pettkó képviselő úr azt mondja, hogy tulajdonképpen minden középiskolában van kábítószer-fogyasztó, és ő a rendőrség erős fellépésének a híve. Tehát ezek szerint úgy kell a kábítószer ellen fellépni, hogy kiszáll a rendőrség minden középiskolába, sorra megmotozza az ott tanuló gyerekeket, majd előállítja azokat, akiknél kábítószert találnak? Ennek túl sok értelme nincsen. Azt kell látnunk, hogy ha komolyan akarunk fellépni a kábítószer terjedése ellen - márpedig komolyan akarunk fellépni -, akkor azokra az eszközökre kell összpontosítanunk, amelyek bizonyították, hogy hatékonyak. Ez így van a bűnüldözésben is.

A rendőrségnek nem avval kell töltenie az időt, hogy nagy razziákon a fogyasztók zsebeit forgatja, és próbál elfogni jó pár statisztikajavító esetet. A statisztikának az nagyon jó, mert ha a zsebében ott van, mondjuk, a marihuána, egyrészt megvan a bűncselekmény, másrészt megvan az elkövető, megoldottuk a problémát, csak nem jó a társadalomnak, mert nem segít hozzá a kábítószer-probléma megoldásához. Ahhoz jóval bonyolultabb és jóval differenciáltabb eszközökre van szükség (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a rendőrség részéről is.

Köszönöm szépen, és elnézést kérek.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pettkó András úr, az MDF képviselője.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár a kétperces felszólalások nem arra valók, hogy két percben válaszoljunk rá, de mégis meg kell tennem Arató Gergely képviselőtársamnak. Én nem azt mondtam, hogy a rendőrség szálljon ki az összes magyar középiskolába, és vizsgálja meg azt, hogy ki fogyaszt kábítószert, vagy ki nem.

Egyet tényként tudok mondani: a mai középiskolákban, ha a szünetben vagy bármikor történik kábítószer-fogyasztás, és erre a tantestületben rájönnek, akkor azt igenis titkolják, és igenis, nagyon sok esetben nem értesítik a rendőrséget róla. Igenis, az történik, hogy eltitkolják nagyon sok esetben a szülők előtt, nem titkolva, hogy ezzel az iskolát próbálják megvédeni, hogy abban az iskolában nem fogyaszt senki sem kábítószert. Tehát ilyen események, ilyen jelenségek vannak a magyar közéletben. Én fontosnak tartom azt, hogy ha van ilyen eset az iskolákban - még egyszer hangsúlyozom: ha van ilyen eset bárhol, bármelyik iskolában, közintézményben -, akkor az a rendőrség számára jelentve legyen, és igenis, a rendőrség fölgöngyölítse az iskolán belül, hogy a hálózat hogy működik vagy nem működik. Ezért mondtam, amit mondtam néhány perccel ezelőtt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Gusztos Péter úr, az SZDSZ képviselője.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Gondolom, pozitívumként értékelik a sok kétperces hozzászólásomat sérelmező fideszes képviselők, hogy ez egy normál, tízperces felszólalás lesz. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Halljuk!)

Azt mondta Horváth képviselő úr, akit sok minden miatt őszintén nagyon tudok tisztelni, hogy többek között azok miatt van bajban - volt egy ilyen gondolatmenete - a társadalom, akik hozzányúlnak a kábítószerhez és kipróbálják. Én ezt a gondolatot szeretném megfordítani és innen elindulni. Az, hogy emberek, fiatalok, középkorúak és nem egy esetben egyébként idősebbek is, valamifajta legális vagy illegális kábítószert fogyasztanak, az egy társadalom működésének, egy társadalom rossz működésének a kórtünete.

Ez nem azért van, mert ezek az emberek eredendően gonoszak lettek volna. Ez nem azért van, mert lennének eredendően gonosz pártok, akik ezeket az embereket arra buzdítják, hogy kábítószert fogyasszanak. Ez azért van, mert vannak társadalmi problémák, vannak élethelyzetek, amelyeket az emberek nem tudnak máshogyan feldolgozni, és vannak olyan helyzetek, amikor főleg fiatalok azt gondolják bizonyos élethelyzetekben, hogy ez a dolog jó, jobb, mint valami más. Vagy belemenekülnek tehát valami elől, vagy pedig azt gondolják, hogy ez minden dolgok legjobbika. Természetesen ez egy nagyon rossz dolog, erről valamennyien meg vagyunk győződve, ebben nincsen vita a szocialisták, a konzervatívak és a liberálisok között.

Én itt még egyszer hangsúlyoznám, hogy az, amiről mi vitatkozunk, nem más, legalábbis az én értelmezésemben, mint hogy hogyan lehet, milyen eszközökkel lehet elérni, hogy a lehető legkevesebben legyenek a magyar társadalomban, akik oda jutnak, hogy illegális kábítószereket fogyasztanak.

Én egyébként nagyon örülök annak, ha a Magyar Köztársaság Országgyűlése, a politikai pártok, politikusok, közszereplők bármilyen formában föllépnek a bármilyen típusú kábítószerek fogyasztása ellen. Mert - vitatkozom Pettkó Andrással - bizony, nagyon sokféle kábítószer van. És most nem abba a kérdésbe szeretnék belemenni, hogy van-e különbség a lágy és az úgynevezett kemény drogok között, mert erről vitatkozzanak az orvosok, vitatkoznak is, meg is van róla a véleményük. Én most arról szeretnék beszélni, hogy például van különbség legális és illegális kábítószerek között. Ma Magyarországon legálisan megvásárolhatók olyan, kábítószernek minősülő anyagok, amelyeket az orvosok egyébként gyakorlatilag kivétel nélkül a kemény drogok kategóriájába sorolnak. Az alkoholról és a nikotinról van szó, aminek a kipróbálási és fogyasztási aránya a magyar fiatalok körében, ha lehet, még elképesztőbb, mint a nem legális kábítószereké. Még korábban kezdik el kipróbálni ezek a fiatalok ezeket a dolgokat, és még gyakrabban fogyasztják mint az illegális kábítószereket.

A nagy kérdés itt az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a büntetőjog önmagában alkalmas-e arra, hogy választ adjon erre a társadalmi problémára. Ha teszem azt, most azt javasolnánk, pusztán merő jó szándékból, hogy hozzunk olyan törvényeket, amelyek megtiltják azt, hogy az emberek cigarettázzanak és alkoholt fogyasszanak… Hozzáteszem: orvosoknak és parlamenti képviselőknek nem kell elmondani azt a tényt, hogy a Magyarországon előforduló fő halálozási okok között milyen nagy arányban szerepelnek azok a betegségek, amelyek ezeknek a legális drogoknak a mértéktelen és függő jellegű fogyasztásából fakadnak, tehát az alkohol- és a nikotinfüggőségből és ezeknek az anyagoknak a mértéktelen fogyasztásából származó betegségek hogyan szerepelnek a magyar vezető halálokok között.

Szóval, ha lenne egy jó szándékú kezdeményezés, ami azt mondja, hogy hozzunk egy törvényt, ami megtiltja ezt a fogyasztást, azt gondoljuk, el lehetne érni ezzel azt, hogy kevesebben fogyasszanak alkoholt, hogy kevesebben cigarettázzanak, hogy a fiatalok ne próbálják ki? Nem, tisztelt képviselőtársaim, önök is nagyon jól tudják, hogy ez a törvény nem válna be. És ha ez a törvény nem válna be, akkor érdemes azon is elgondolkodni, miért gondolják önök azt, hogy pusztán a büntetőjogi tilalomnak lehet visszatartó ereje.

Mindazzal szemben, amit több magyar demokrata fórumos képviselő elmondott, a '99 és 2002 közötti időszakban a szigorú büntetőpolitika nem állította meg a kábítószer-fogyasztást. A kábítószer-fogyasztás növekedése megmaradt, minden évben egyre többen fogyasztottak kábítószert abban az időszakban is Magyarországon.

Arató Gergely képviselőtársamnak igaza van abban, hogy Lezsák Sándor képviselő úr hibázik, amikor azokra az adatsorokra hivatkozik, hogy hányan jelennek meg, jelentek meg bizonyos orvosi ellátórendszerekben. Az, hogy kevesebben mertek elmenni, kevesebben mertek orvoshoz fordulni a kábítószerfüggők közül vagy a kábítószerrel alkalomszerűen élők közül, pontosan azt bizonyítja, hogy a túlságosan szigorú drogpolitika ártalmas dolog. Elrejtőznek a drogfogyasztók. Egyébként a drogfogyasztó populáció egyébként is egy rejtőzködő populáció a társadalomban, de a szigorú büntetőjog csak azt tudja elérni, hogy még jobban elbújjanak. Ennek meglesznek azok a következményei, hogy nem fogjuk tudni pontosan, hányan vannak, milyenek a szokásaik, így nem fogunk tudni megfelelő módon fellépni ez ellen a jelenség ellen.

Pettkó András képviselő úr megállapítja azt a tényt, hogy nincsen olyan magyar középiskola, ahol ne lenne kábítószer-fogyasztó fiatal. (Közbeszólás az ellenzék soraiból.) Nem egy... Nincsen olyan régen, hogy a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet, talán a tavalyi évben publikált egy kutatást, amit a fiatalok körében végeztek a kábítószerek kipróbálásáról. Ez azt mutatta, nagyon durván leegyszerűsítve, hogy a vidéki Magyarországon minden negyedik középiskolás korú fiatal már találkozott a kábítószerrel, kipróbálta a kábítószert, a fővárosban pedig ugyanez a szám nagyjából minden harmadik fiatalt jelenti, és akkor nem beszéltünk a több százezres tömegű felsőoktatásról, ahol a legóvatosabb becslések szerint is ez az egyharmados kipróbálási arány ugyanígy áll.

Ez több dolgot bizonyít; egyrészt bizonyítja azt is, hogy nincsen igaza azoknak, akik arról beszélnek, hogy azok, akik néhány alkalommal elszívnak marihuánás cigarettát, biztosan heroinfüggők lesznek, mert nincsen több száz-, de még csak több tízezer heroinista sincsen Magyarországon. Azt mondják az orvosok egyébként, akiket én olvastam, Csáky képviselő úr, hogy a marihuána fogyasztása egy veszélyességi faktor.

Azok közül, akik marihuánát fogyasztanak, többen lesznek heroinfüggők, de ez nem jelenti azt, hogy a marihuána fogyasztása egyenes utat jelentene a heroinfüggőséghez. Ez egész pontosan így néz ki.

(16.50)

És mit bizonyítanak még ezek az adatok? Azt bizonyítják, hogy érdemes nagyon-nagyon megfontoltan és átgondoltan, a számokra és a tényekre odafigyelve hozzányúlni a büntetőjoghoz. Ebben a felszólalásomban törekszem arra, hogy a dolog büntetőjogi részéről utoljára beszéljek, mert ebben a vitában fontosnak tartanám, hogy egy picit még visszatérjünk ahhoz, hogy a kábítószer elleni fellépés hazai intézményrendszerében mennyi fejlődés történt az elmúlt másfél évben, mert sok minden történt, és a későbbi felszólalásaimban erre fogok koncentrálni.

De most, a hátralévő két percben utoljára szeretném elmondani önöknek, hogy az előbb ismertetett adatok is azt bizonyítják számomra, de azt gondolom, még sokak számára - és ha egyszer veszik a fáradságot, és komolyan átgondolják ezeket a dolgokat, akkor önökben is felmerül az a kérdés -, hogy csak nagyon-nagyon óvatosan és megfontoltan szabad a büntetőjogban mint visszatartó eszközben hinni. Aki a büntetőjogot abszolutizálja, az nagyon nagy hibát követ el, berak egy rubrikába egy pipát, és azt hiszi, hogy megoldott egy problémát, amit valójában nagy valószínűség szerint csak súlyosbított.

Nem helyes a számokon lovagolni, mondta Pettkó András képviselő úr. Én pedig azt gondolom, hogy egy ilyen vitában, egy ilyen fontos, ilyen súlyos társadalmi problémáról szóló vitában egész egyszerűen nem kerülhetjük meg a számokat. Nem tehetjük meg, hogy nem válaszolunk bizonyos alapkérdésekre. Önök a mai napig nem válaszoltak arra az alapkérdésre, hogy mit tennének azokkal a fiatalokkal - egyébként ilyenek vannak a legtöbben, annak a több százezer fiatalnak, aki kapcsolatba került a kábítószerrel, több mint a 90 százaléka néhányszor kipróbálta valamelyiket, és utána úgy elhagyta, mint a fiatalkori egyetemi ivászatot s a többit, ez így van -, nos tehát mit tennének ezekkel a fiatalokkal. Nem válaszolnak arra, hogy mi a helyzet ezekkel a fiatalokkal, fenn kell-e tartani, indokolt-e fenntartani az ő szigorú büntetőjogi üldözésüket, vagy végre hajlandók belátni azt, hogy ennek az égadta világon semmi értelme nincs.

Összefoglalva: még egyszer ígéretet teszek arra, ha lehetőség nyílik rá, a dolog büntetőjogi részével később nem fogok foglalkozni. Azt szeretném még egyszer rögzíteni, hogy az SZDSZ továbbra is fenn akarja tartani a kábítószerrel kereskedők szigorú üldözését és büntetését, nem támogatjuk a kábítószerekkel való szabad kereskedelmet, de határozottan kiállunk amellett, hogy a fogyasztókat nem szabad az államnak bűnözőkként kezelnie, határozottan kiállunk a fogyasztók teljes körű dekriminalizációja mellett. Pontosan azért tesszük ezt, mert az a meggyőződésünk, hogy ez teremt lehetőséget a hatékony prevencióra, a hatékony megelőző munkára.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Csáky András úr, az MDF képviselője.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon köszönöm, hogy egyetértünk abban, hogy a marihuána fogyasztása valóban veszélyforrás, egy potenciális veszélyforrás. Bár korrekt adatok nincsenek a birtokomban, de kíváncsi lennék, hogy hány heroinfogyasztó kezdte marihuánafogyasztóként, valószínűleg nagyon nagy százalékuk. Valóban nem minden marihuánafogyasztóból lesz a későbbiek folyamán heroinfogyasztó, de ez nem jelenti azt, hogy nekünk esélyt kell adnunk.

Mit tennénk azokkal a fiatalokkal, akik egyszer-kétszer kipróbálták és aztán abbahagyták? Semmit. Örülnénk neki, hogy nem kerültek ebbe a csapdahelyzetbe.

Arató képviselő úr negatív kontextusban mondta, hogy a rendőrség razziát tart, és valakinek megtalálja a zsebében a kábítószert. Nos, azt kérem, hogy tartson a rendőrség razziát, találja meg a kábítószert, emelje ki azokat, akiknél megtalálja, mert addig, amíg önök büntetlenséget biztosítanak annak, aki társaságban közös fogyasztás során átadja a másiknak a kábítószert, én mint szülő veszélyeztetve vagyok, és az én gyerekem is veszélyeztetve van, akinek egyébként esze ágában nem lenne marihuánát fogyasztani, de ha ilyen társaságba bekerül, akkor belevihetik ebbe az igen káros dologba.

A dohányzást és az alkoholt pedig kettéválasztanám, már csak azért is, mert a magyar borivó nemzet, és orvosilag is bizonyított, hogy a megfelelő mértékű alkoholfogyasztásnak még pozitív élettani hatásai is vannak. Ezt tehát nem venném ide. A dohányzásban viszont teljesen igazuk van, de azért ne felejtsük el, hogy ez egy több száz évvel ezelőtt kialakult szokás, ami akkor alakult ki, amikor az egészségügyi hatásait még nem lehetett látni. Arról nem is beszélve, ha ezt most törvényileg betiltanák, akkor vagy a pénzügyminiszter, vagy a gazdasági miniszter azonnal protestálna, mert sajnos ez már nagyon súlyos gazdasági kérdéssé is vált minden országban.

Ne haragudjon, de ez nagyon rossz példa volt. Azért, mert valami másik rossz, nem kell ezeket a dolgokat engedélyezni, pláne hogy tudjuk, nagyon káros hatásai vannak. Amikor a dohány bekerült Európába, és mint főúri szokás terjedt el, akkor annak a késői, több évtizedes hatásait nem nagyon ismerték. Ebből a szempontból felejtsük el a dohányzást, ami nagyon káros, az ellen is mindent meg kell tenni. Nagyon sajnálom, hogy tegnap az ezzel kapcsolatos módosító javaslatunkat nem támogatták.

A büntetőjogra pedig még egyszer szeretnék visszatérni.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én olyan parlamentről álmodom, amelyben a patkó különböző oldalán ülő képviselők megdicsérik egymást egy-egy valamiért, amikor valamely témáról vitatkozunk. A választásokkor persze elmondom a választóknak, hogy rám szavazzanak és ne rá, mert én jobban képviselem őket. De ha itt, az Országgyűlésben a törvényalkotás során van alkalom valami jót észrevenni a másik oldalon, azt jó, ha elismerjük, mert akkor a különbözőségünknek és a kritikánknak is több lesz a hitele.

Engedtessék meg, hogy visszatérjek Gusztos képviselő úrnak arra a kijelentésére, hogy mennyit foglalkozunk a büntetéssel. Én igenis foglalkozom a büntetéssel a kínálati oldalon. A rendes felszólalásomban nem volt idő, hogy ezt végig kifejtsem, de most talán össze tudom foglalni pár másodpercben. Igen, azt hiszem, hogy a kábítószer-eladó egy racionálisan gondolkozó valaki, aki profitot maximalizál, és a maximalizált profitot összehasonlítja a költségeivel, a valóságos és a kockázati költségeivel. Ha nagyobb a kockázata annak, hogy elfogják, becsukják, keményen és alaposan belakatolják, és sok pénzt kell ügyvédre költenie vagy nem tudom, mire, nos minél nagyobb ez a teher, az annál inkább egyfajta visszatartó erő az ő számára is, hogy ezzel a társadalomellenes tevékenységgel foglalkozzon.

Tehát a törvény kemény keze itt igenis kívánatos, és bízom abban, hogy a törvény képes előrevinni azt a küzdelmet, amit folytatunk.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gusztos Péter úr, az SZDSZ képviselője.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Csáky András képviselő úrnak mondom, igen, egyetértünk abban, hogy a marihuána fogyasztása veszélyforrás. Nagyon sok káros hatása van a marihuánafogyasztásnak, mint minden hasonló jellegű anyag fogyasztásának. A marihuánát is használják bizonyos esetekben orvosi célra, amit a doktor úrnak tudnia kell. Azt mondta, hogy a bornak vannak bizonyos jó élettani hatásai, nos, bizonyos korlátozott körben a marihuánát is alkalmazzák orvosi felhasználásra. Pont azért kellene nyíltan és őszintén beszélnünk ezekről a dolgokról, hogy el tudjuk mondani, melyikről mit kell és mit érdemes tudni, melyiknek mi a veszélye.

Ha azt mondja, hogy rossz példa az alkohol és a nikotin fogyasztása, akkor azzal azért kell vitatkoznom, mert én jó pár olyan életútinterjút és kutatást olvastam, amely heroinisták beszámolója volt, amelyben elmesélték, hogy hogyan jutottak idáig, mi volt az ő úgynevezett drogkarrierjük. Nagyon sok kutatást, tanulmányt és interjút olvasok erről a dologról, és bizony nagyon sokszor találkozom azzal, hogy amikor megkérdezik ezektől az emberektől, mi volt az első drog az életükben, akkor nem a marihuánát jelölik meg, tisztelt képviselő úr, hanem a fiatalkori, kamaszkori nagyon kemény alkoholfogyasztást legelső lépcsőfokként. Az alkoholfogyasztás is egy veszélyfaktor. De ez nem jelenti azt, ha valaki kamaszkorában iszogat vagy bulikban berúg, hogy alkoholista lesz belőle, de veszélyfaktor.

Nem érdemes ezeket a dolgokat összemosni, és nem érdemes riogatni, mert a riogatásnak is nagyon komoly veszélye van. Ha önök azzal riogatják a fiatalokat, hogy X anyagtól biztosan függők lesznek, és a fiatalok azt látják, hogy nem lesznek tőle azok, akkor ezt nem fogják elhinni azokról az anyagokról sem, amelyektől egyébként egy vagy két használat után valóban azonnal kialakul a fizikai függőség. Ez nagyon veszélyes játék, nagyon komoly felelősség.

(17.00)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pettkó András úr, az MDF képviselője.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gusztos Péter képviselőtársamnak ajánlanám figyelmébe a Népszabadság című újságot, ami nem arról híres, hogy jobboldali napilap lenne. Nos, ebben a Népszabadság című napilapban néhány hónappal ezelőtt megjelent egy tanulmány a marihuánáról. Ajánlom képviselőtársam figyelmébe ezt a tanulmányt, ha nem volna meg a gyűjteményében, ezt olvassa el. És ajánlom képviselőtársam figyelmébe azt a vitát, amit a ma.hu-n indítottunk, hiszen ha rákattint valaki akár ma este a ma.hu internetes újság vitaoldalára, bármely pillanatban, csak a marihuána tekintetében több tucat tanulmányt tud olvasni a káros hatásairól, magának a marihuánának az egész hatásáról.

Tehát javaslom képviselőtársamnak és mindenkinek, aki rádióhallgató, vagy aki ezt a vitát hallgatja vagy nézi, hogy a ma.hu internetes oldalon olvassa el a marihuána hatását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: A reklám után Csáky András következik kétperces hozzászólásra.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Tisztelt Gusztos Képviselő Úr! A gyógykezelést és a lélektani hatást kérem, ne keverjük össze, higgye el, hogy az két külön dolog. Valóban, a marihuána esetében most próbálnak bizonyos kórképek, idegrendszeri kórképek, illetve végstádium esetében mind gyógyszert, mind gyógykezelést alkalmazni. Viszont jelennek meg tanulmányok, amelyek az úgynevezett menedzserbetegség kialakulásával kapcsolatosan szerepet gyanítanak a '60-as évek végén a nyugati fiatalság felhőtlen marihuánafogyasztásának. Úgyhogy ezeket ne keverjük össze, és semmiféle riogatásról nincs szó.

Ha azt elfogadjuk tényként, hogy a marihuánafogyasztás potenciális veszélyforrás, potenciális lehetőséget biztosít arra, hogy valaki a későbbiek folyamán függővé válik, ezt pedig ön is elismeri, akkor attól a ponttól kezdve nincs vita. Azt előre nem lehet kititrálni, hogy ki lesz függő, vagy ki nem lesz függő. Úgy gondolom, hogy egy törvényhozónak mindenféleképpen az a feladata, hogy ezeket a kockázatokat csökkentse. De ez egy meddő vita közöttünk, úgy gondolom, hiszen önök ezt a liberális felfogást fennen hangoztatják. Az előbb is azt mondta, hogy olyan élethelyzetben van, olyan problémái vannak, hogy nem talál megoldást, ezért a marihuánát előveszi.

Kérem, ezt nem lehet üzenni egy társadalomnak. Ha önök szerint alapvetően ez a problémák megoldása, nem akarom tovább folytatni ezt a gondolatmenetet, mert akkor vélhetőleg éjfélig itt leszünk, de biztos vagyok benne, hogy ön is tudja, hogy mire gondolok.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gusztos Péter úr, az SZDSZ képviselője.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Horváth képviselő úrnak szeretném mondani még egy korábbi mondatomat, nem volt bent akkor a teremben. A kínálatszűkítéssel kapcsolatban arra tessenek odafigyelni, amit egyébként Weszelovszky Zoltán fideszes képviselő úr a rendészeti bizottság ülésén és itt, az ülésteremben is szóvá tett, hogy milyen dolog az, hogy a rendőrség által megindított eljárások 83 százaléka a fogyasztók ellen indul. Azon gondolkodjunk el, hogy ha igaz ez a szám, márpedig hosszú évekre visszamenőleg mindig 80 százalék körül van ez a szám, akkor ez vajon hatékony fellépést jelent-e a kínálatszűkítés érdekében. Tehát ha a rendőrségi eljárások 80 százaléka a fogyasztók ellen indul, és csak a maradék 20 indul a kereskedők ellen, akkor lehet-e hatékony a rendőrség a kínálat szűkítése érdekében?

Hogy mit lehet üzenni egy társadalomnak, és mit nem, tisztelt Csáky képviselő úr? Ha egy országban, mondjuk, van több százezer alkoholbeteg, alkoholista ember, akkor üzenhetjük azt egy társadalomnak, hogy ez nem létezik, csak nem járunk el helyesen. Nem azt mondtam, hogy azt üzenjük a társadalomnak, hogy helyes dolog az, ha az emberek bizonyos társadalmi, családi, egzisztenciális okok folytán ilyen, olyan, amolyan kábító hatású anyagokhoz nyúlnak. Nem erről beszélünk, senki nem azt mondja, hogy ez helyes. Senki nem azt mondja, hogy ez jó, senki nem azt mondja, hogy ez valami üdvözítő dolog. Arról beszélünk, hogy ez tény.

Amióta az emberek társadalomban élnek, azóta kábítják magukat mindenféle anyagokkal. Ez, akár tetszik nekünk, akár nem, így van. Nekem sem tetszik, tisztelt képviselő úr, hogy ennyi alkoholista ember, hogy ennyi nikotinfüggő, hogy ennyi kábítószer-fogyasztó ember van ebben az országban. De az, amit önök üzennek ennek a társadalomnak, az az, hogy fogjuk be a fülünket, csukjuk be a szemünket, és fogjuk be a szánkat, mert ha úgy teszünk, mintha nem létezne ez a probléma, akkor megoldottuk a problémát. Ez pedig hiba.

ELNÖK: Fónagy Jánosnak adom meg a szót.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődéssel hallgatom ezt a vitát, és eredeti szándékomtól eltérően szólok, méghozzá a most elhangzott hozzászólások alapján. Úgy gondolom, valóban, az alkoholizmus legalább akkora probléma, mint a drog, és valóban, az emberiség létével ezek nagyjából azonos élettartamúak. Meggyőződésem egyébként, hogy amiről mi itt vitatkozunk, az az egyéni felelősség kérdése. Meggyőződéssel vallom, hogy az egyén felel a saját maga életéért, a saját maga és környezete életvezetéséért. Nem tudok felmentést adni se alkoholistának, se drogfogyasztónak. Nem lehet felmentést adni társadalmi körülményekre, rossz kedélyállapotra vagy akármi másra hivatkozással. Tudom, hogy ez az elmúlt évtizedekben, mondjuk, a bűnözés társadalmi okainak vizsgálata kapcsán népszerű nézet volt. Ma sem tudom igazán osztani, nem tudok egyetérteni például a megélhetési bűnözést hangoztatókkal. A szegénység és a bűn nem szükségszerűen jár együtt. Sok esetben nyilvánvalóan összefügg, de nem jár szükségszerűen együtt.

Éppen ezért úgy gondolom, és Gusztos képviselő úr előbbi szavaira szeretnék utalni, hogy persze nem bedugni kell a fülünket. Nem tudták ezt megoldani az Egyesült Államokban, nem tudták a dúsgazdag skandináv országokban sem. Ugyanakkor nem kell még tágabbra nyitni az egyébként is nyitott kapukat. Legalább ne könnyítsük ezeknek a drogfogyasztóknak a saját magukkal szemben érzett felelősségét azzal, hogy azt mondjuk, hogy ő csak egy fogyasztó. Sok logika van abban, amit ön mond, csak azt hiszem, gyakorlatilag nem vezet jóra.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Csáky Andrásnak adom meg a szót.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm. Ígérem, utoljára, mert látom, Zsigó képviselő úr nagyon szeretne hozzászólni. Szóval, azt állítani, Gusztos képviselő úr, hogy mi befogjuk a fülünket, és becsukjuk a szemünket a kérdés kapcsán - legalább ennek a jelentésnek az első mondatát olvassa el, ami azt írja, hogy a 96/2000-es országgyűlési határozat az alapja az egész jelentésnek, amit önök dicsérgetnek; tehát az előző kormányzati ciklus alatt elfogadott, komplex kábítószer-ellenes program. S hogy annak egy részében, a büntetőjogi megítélés kérdésében éles ellentmondás van közöttünk, úgy gondolom, hogy az az alapja, de azt állítani, hogy mi kvázi szőnyeg alá söpörjük a problémát, és csak kriminalizálni akarunk, ez enyhén szólva csúsztatás. Megígérem, több kétpercesem nem lesz.

ELNÖK: Normál felszólalások következnek, Zsigó Róbert képviselő úré a szó.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elhatároztam, hogy a vezérszónoki kör után, ha nem nagyon muszáj, nem fogok kétperces hozzászólást tenni, inkább normál felszólalásban szeretnék néhány dologra reagálni, mert elég sok minden elhangzott ebben a vitában. Megpróbálom ezt úgy tenni, hogy ne gerjesszek újabb vitákat. Azt ugyan nem várom, hogy megértsék, amit mondok, de remélem, hogy lehet ezt nyugodtan tenni.

Szó esett itt arról régebben, hogy mikor jelent meg a kábítószer-probléma Magyarországon.

(17.10)

Azt gondolom, hogy nem ez a kérdés - van olyan képviselő, akinek ebben igaza van, hogy jóval a rendszerváltozás előtt -, az a kérdés most, a mai napon, hogy mikor született erre olyan politikai válasz, amely lehetővé tette azt, hogy valóban a szakemberek bizonyos keretek között, összehangoltan tudjanak dolgozni ezen a területen.

1997-re sikerült ezt elérni, hogy a parlamentben legyen egy eseti bizottság, amely ezzel foglalkozik, és 1998-ban a kormányváltás után lehetett azt elérni, hogy legyen egy főbizottsága az Országgyűlésnek, amely ennek a kérdésnek, legalábbis, ha azt mondjuk, első helyen, de mégis a felelőse, ahol ezekről lehet beszélni. 1998-ban a kormányváltás után került ez külön minisztériumi helyettes államtitkári szintre, már a koordinálása magában az államigazgatásban.

Azt gondoltam, hogy egy ilyen vitában legalább néhány dologban tisztábban tudunk látni, és azokban a nézetkülönbségekben, amelyek vannak közöttünk, legalább néhányat a helyére lehet tenni. Nagyon sajnálom, hogy ez nem sikerült. Becsülendő ugyan, hogy van olyan szervezet, van olyan képviselő, aki mindent megtesz azért, hogy a tévéidőben legalább a választások előtt azokat a szavazókat maga mellé állítsa, akik már kipróbálták a kábítószert, de azt gondolom, hogy ezzel nem oldunk meg semmit ezen a problémán. Nagyon becsülendő lenne, ha nem erről lenne szó. Erről a témáról szó lévén ez nagyon visszataszítónak tűnik.

Volt olyan vezérszónoklat, amelyben nagyjából mindenkiről szó esett, csak a szülőkről és a családokról nem esett egy szó sem. Vajon miért van az, hogy vannak olyan szervezetek vagy van olyan szervezet a magyar parlamentben, amely úgy gondolja, hogy mindenki illetékes ebben az ügyben segíteni, csak a szülő, a család nem? Én is kérdéseket teszek fel, ha lehet.

Volt olyan vezérszónoklat ebben a Házban a ma délutáni vita folyamán, ahol csak és kizárólag a kábítószert már kipróbálókról volt szó. Egy szó sem esett azokról, akik nem találkoztak még a kábítószerrel. Én is csak kérdéseket teszek fel, hogy vajon miért nem. Velük mi lesz? Nekik mit üzen a kormány? Merthogy, tisztelt képviselő urak és hölgyek, ebben a vitában bárki bármit mond, az üzenet.

És hogy ehhez kapcsolódjak, véletlenül betévedtem egy bevásárlóközpontba a hét végén. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a helyzet van most, hogy van egy pult ebben a bevásárlóközpontban, ahol nagyjából tíz képeslapot reklámoznak. Ebből a tíz képeslapból három volt olyan, amely, ha egy kicsit erősen akarok fogalmazni, direkt felhívás egyébként kábítószer-fogyasztásra. Ilyen időket élünk. Én is fel tudom tenni a kérdést, hogy ez az üzenet egy ilyen helyzetben, amelyben manapság élünk, vajon hozzásegít-e minket, hozzásegíti-e a társadalmat, a fiatalokat ahhoz, hogy valóban szermentes életük legyen, ahogy egy képviselő úr fogalmazott. Vajon ezek az üzenetek, amelyek elhangoznak ebben a kormányzati ciklusban, hozzásegítik-e a társadalmat, hogy ez a probléma kisebb legyen? Fel lehet tenni azt a kérdést is ezzel szemben, hogy a börtön hozzásegíti-e - és ezek az üzenetek hozzásegítik a társadalmat, hogy könnyebb legyen ez a helyzet? Azt gondolom, tisztelt képviselő urak, hogy nem.

Itt szó esett terjesztőkről, és szó esett fogyasztókról, csak a valóságról nem esett szó, tisztelt hölgyeim és uraim. A legtöbb ember, aki találkozott a büntető törvénykönyv adott passzusába ütközően azokkal a hatóságokkal, amelyeknek ezt el kell bírálni, nem terjesztő volt vagy nem fogyasztó volt, hanem mind a kettő együtt. Erről nem beszélünk. Mi van azokkal az emberekkel, akik egyébként fogyasztók, és arra a kábítószerre, amit elfogyasztanak, csak úgy tudnak pénzt szerezni, hogy egyébként terjesztik? Velük mi van? Csak kérdéseket teszek fel, tisztelt hölgyeim és uraim, nem vitát generálok. Megpróbálok, hátha lehet majd egy következő vitában őszintén, pártpolitikától mentesen beszélni ezekről az ügyekről. Mert az, hogy valaki terjesztő vagy fogyasztó, nem attól függ, hogy valamelyik párthoz tartozik-e vagy nem az az illető, aki ezt megpróbálja megítélni.

Jól működik-e? A vezérszónoklatomban az elején elmondtam, hogy ezt csak figyelmeztetésnek szánom a kormány felé. A vezérszónoklatomban elmondtam, hogy ez az anyag - nem erről a könyvről beszélek -, a beterjesztett anyag nem alkalmas arra, hogy tudjuk, hogy azok az irányok, amelyekben elindultunk, valóban eredményesek-e. Elhangzott itt többször - nem tudom most idézni, csak azt, ami elhangzott -, ha az elterelésről beszélünk, 800-an vettek részt ebben a megelőző programban. Ez igaz, de ez még nem jelenti azt, hogy egyébként az elterelés maga eredményes. Ez azt jelenti, amit mondtak: 800-an vettek részt benne. Ez olyan, mintha azt mondanák, hogy eredményes egyébként az autóvezetői tanfolyam, mert 200-an vettek részt rajta. Azt már nem vizsgáljuk, hölgyeim és uraim, hogy a 200-ból 150 megbukott? Nem ez jelenti az eredményességet. Az jelenti majd, hogy milyen eredményeket tudunk elérni ez ügyben.

Riogatásról esik szó, válaszokat várnak képviselők arra, hogy valaki már válaszoljon a kérdéseikre, amit egyébként megtettek, csak mivel tévéidő van, ezért ez jobban hangzik. Igen, az ISM megrendelt egy hatástanulmányt. Igen, vannak benne olyan megállapítások is, amelyeket bizonyos képviselők felolvastak - nem biztos, hogy úgy egyébként, ahogy van. De ha már a riogatásról beszélünk, van benne egy külön megállapítás. Szó esett ma arról, hogy a büntető törvénykönyv szigorítása okán a kábítószer-fogyasztók, -kipróbálók nem mertek - merthogy féltek - jelentkezni a kezelőhelyeken. No, ebben a hatékonyságvizsgálatban, amelyről természetesen tévéidőben nem esik szó, van egy olyan passzus, ami arról szól, hogy ehhez, hogy féltek a kipróbálók, nagyban hozzájárult az a hisztériakeltés, vagy hogy a mai divatos szóval éljek, az a riogatás, amely 1998-ban történt bizonyos politikai erők részéről, amikor a büntető törvénykönyv módosítása történt. Ez is benne van ebben a hatékonyságvizsgálatban. Ha eredményeket akarunk elérni, beszéljünk erről a részéről is ennek a hatékonyságvizsgálatnak - központi kérdés. Én nem akarok az értékvitákba belemenni, inkább azt mondom, hogy szemléletbeli különbség.

Államtitkár úr a bevezetőjében elmondta, csökkent az elmúlt... - és most van, aki másfél évről beszél, az államtitkár úr az elmúlt évekről, voltak, akik az elmúlt három-négy esztendőről beszélnek. Csökkent a kábítószert először kipróbálók aránya; többen elmondták, többen büszkék voltak rá, csökkent a kábítószer-túladagolásban meghaltak száma. Örömteli eseményeket mondtak, ezzel szembeállították azt, hogy de az előző kormány ezen a területen végzett tevékenysége eredménytelen volt. Ebben van némi tudathasadásos állapot, ha a rövid időmet kihasználhatom erre. Legalább egyeztessenek előtte azok a képviselők, akik egyébként hajlandóak ebben a vitában egy mondaton belül is egymásnak homlokegyenest ellentmondó félmondatokat mondani.

És hogy a lényegre térjek a rövid időm alatt, többször elhangzott kormánypárti képviselőktől, hogy az előző kormány úgy gondolta, hogy csak a büntető törvénykönyv önmagában alkalmas arra, hogy ezt a problémát orvosolja, habár - ez is jól hangzik tévéidőben - ők is tudják, hogy ez nem így van. Az előző ciklusban lett az államigazgatási része az Ifjúsági és Sportminisztérium, megkezdődött az a koordináció, az az összefogás, amelyről most olyan büszkén beszélnek. Akkor volt először kiírva olyan pályázat, amely civil szervezeteket segített. Abban az időszakban történt kezdeményezés arra, hogy a kábítószerügyi egyeztető fórumok létrejöjjenek. Abban az időben történt kezdeményezés arra, hogy a kezelőhelyek száma, amely alacsony, és nem nagy eredmény, megduplázódhasson, és még sorolhatnám, ha lenne időm, hogy mi történt az előző ciklusban, az elmúlt esztendőkben.

Ehhez képest azt mondani a tévéidőben, egyébként egy közelgő kampány előtt, hogy az előző kormány azt gondolta, a mostani ellenzéki képviselők azt gondolják, hogy csak a büntető törvénykönyv módosítása önmagában megoldja ezt a problémát, ez nem igaz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), tisztelt képviselő urak. Azt gondolom - egy mondat még, elnök úr, befejezésképpen -, remélem, lesz még lehetőségünk bizottságokban, Országgyűlésben ezekről a kérdésekről vitatkozni. Remélem, hogy akkor már mindenki őszintén, ha valamit idéz, megpróbálja ezt úgy tenni, hogy valóban haszna legyen ebből azoknak az embereknek, akik már találkoztak a kábítószerekkel, és okulás legyen azoknak, akik még hála istennek nem.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Folytatjuk a vitát. Arató Gergely képviselő úr következik.

(17.20)

ARATÓ GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Majd itt a folyosói beszélgetésben Zsigó képviselő úrnak segítséget nyújtok ahhoz, hogy ő is képes legyen arra a manőverre, hogy kétperces hozzászólást mondjon, mert úgy látom, nehezményezte, hogy más képviselők megtették. Képviselő úr, erre önnek is van lehetősége, és ha nem él vele, akkor azt hiszem, nem megfelelő parlamentáris eszköz másoknak ezt fölróni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Persze nem erről akartam beszélni, hiszen ez nem érne meg egy fölszólalást, hanem először is a ma itt legtöbbet vitatott kérdésben szeretném világossá tenni a Szocialista Párt álláspontját, mielőtt bárkiben - beleértve Csáky képviselő urat is - kétségek támadnának.

A Szocialista Párt álláspontja szerint a büntető törvénykönyv kábítószerrel kapcsolatos tényállásainak jelenlegi formáját sem a fogyasztókat érintő szigorítás, sem a fogyasztókat érintő enyhítés irányába nem célszerű és nem helyes eltolni. Ezt nem azért gondoljuk elsősorban, mert ezt egy örökkévaló vagy tökéletes törvénynek tartanánk, hanem azért, mert az az álláspontunk, hogy ez egy álvita, ami elveszi a figyelmet az érdemi kérdés, a kábítószer elleni érdemi harc elől.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fölmerült ma a vitában, talán Soltész képviselő úrnál az, hogy veszélyben vannak-e a fiatalok, veszélyezteti-e a gyermekeinket a kábítószer, akik már ilyen korban vannak. Én azt mondom, hogy igen. Szembe kell néznünk ezzel a veszéllyel, és meg kell találnunk erre a legjobb eszközöket. Továbbra is azt a kábítószer elleni politikát támogatja a Szocialista Párt, amelyik megfogalmazódott a nemzeti drogstratégiában négypárti egyetértéssel - de talán még ennél is több pártival, mert akkor több párt volt a parlamentben; szóval az összes párt egyetértésével. Ezt a stratégiát tartjuk helyesnek és követendőnek, emellett állunk ki, és minden olyan törekvést támogatunk, amelyik ebbe a stratégiába beleilleszkedik a mi álláspontunk szerint.

Azt mondjuk, hogy felvilágosításra van szükség, mégpedig a valóságon, és nem tévhiteken alapuló felvilágosításra, de egyetértünk azokkal a képviselőtársainkkal is, akik azt mondják, hogy ez nem lehet értékmentes ismeretterjesztés. Ennek olyan munkának kell lennie, amelyik egyben a kábítószerrel kapcsolatos ismereteket a kábítószer elutasítására épülő attitűddel együtt alakítja ki.

Azt mondjuk, hogy szükség van arra a civil hálóra, amelyik valóban a kormánytól függetlenül kezdett el kialakulni, érdekes módon még a Kádár-korszak utolsó éveiben, de amelyet több kormány különböző módokon és különböző hangsúlyokkal, de támogatott, és amelyet mi is támogatandónak és támogatásra méltónak tartunk.

Azt mondjuk, hogy szükség van az ártalomcsökkentésre, mert a kábítószerfüggőnél csak a kábítószerfüggése miatt meghaló, elhalálozó fiatal a szomorúbb és nagyobb veszteség a társadalomnak.

Azt mondjuk, hogy szükség van értelmes párbeszédre, és köszönetet szeretnék mondani azoknak a képviselőtársaimnak, akik ezen a területen eddig is nagyon sokat tettek, akik ezt a témát, ha úgy tetszik, a felszínen tartják. Sok kérdésben nem értek ugyan egyet, mondjuk, Pettkó és Gusztos képviselő úrral, mégis azt mondom, ez fontos, hogy ők ezt a kérdést a média, a figyelem homlokterében tartják. Fontos, mert lehetővé teszi azt, hogy ezen alapulva lépéseket tehessünk, eredményeket érhessünk el, fönnmaradjon az a fajta párbeszéd, amelyik valós képet ad, és a kábítószer-problémával való őszinte szembenézésnek a lehetőségét teremti meg a társadalomban.

És igen, azt mondom, hogy ez a mai vita egyáltalán nem volt értelmetlen, ez a mai vita is hasznos volt, ebben a mai vitában is beszéltünk fontos dolgokról. Mert azt szeretném, ha ennél a vitánál egy dolgot megjegyeznénk: a kábítószer elleni küzdelemnek a főszereplői nem a parlamenti képviselők. A kábítószer elleni küzdelemnek a főszereplői azok a lelkészek, civil szakemberek, azok az orvosok és pedagógusok, az a nagyon sok ember, aki valóban naponta ezzel a problémával szembenéz, aki naponta tesz azért valamit, hogy gyermekeink, a fiatalok ne váljanak kábítószerfüggővé, aki naponta tesz valamit azért, hogy a már kábítószerfüggő vagy kábítószerrel találkozó fiatalokat visszavezesse a társadalomba. Úgyhogy mai utolsó felszólalásomban hadd legyen az utolsó szavam a nekik szóló köszönet.

Önöknek is köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)