Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy az általános vita az előterjesztő kérésére a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében holnap az ülésnap végén zárul le.

Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a nemzeti együttműködésről szóló politikai nyilatkozattervezet részletes vitája. Orbán Viktor és Lázár János, Fidesz, Semjén Zsolt és Harrach Péter, KDNP, képviselők önálló indítványát P/16. számon, a bizottsági ajánlást P/16/1. számon kapták kézhez és ismerhették meg képviselőtársaim.

A politikai nyilatkozat tartalmi egységére figyelemmel indítványozom, hogy a benyújtott nyolc módosító javaslatot az Országgyűlés összevontan tárgyalja meg. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-8. pontjaira. Kérdezem, kíván-e valaki felszólalni 15 perces időkeretben. (Nincs jelzés.)

Mivel felszólaló nem jelentkezett a részletes vitára, ezért a részletes vitát lezárom. Ennek megfelelően Harrach Péter képviselő úrnak mint előterjesztőnek sincs mire válaszolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön döntünk majd.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Kósa Lajos, Fidesz, Soltész Miklós, Kereszténydemokrata Néppárt, képviselők önálló indítványát T/21. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/21/15. számon ismerhették meg.

A bizottsági ajánlás összesen tizennégy ajánláspontot tartalmaz. Indítványozom, hogy ezeket egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Látható többség.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Megnyitom a vitát az ajánlás 1-17. pontjaira. Kérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Mivel jelentkezőt nem látok, a részletes vitát lezárom. (Szűcs Erika: Nekem van egy...) Értelemszerűen az előterjesztő... (Közbeszólások.) Elnézést kérek, most látom, hogy rendes felszólalásra kért szót Szűcs Erika képviselő asszony, az MSZP képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő asszony, és elnézését kérem.

SZŰCS ERIKA (MSZP): Semmi gond, elnök úr. Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megvallom őszintén, hogy mind az általános vita hangulata, mind a módosító indítványokról a szociális bizottságban lebonyolított vita hangulata számomra megnyugtató volt, miközben a módosító indítványokkal kapcsolatban azért van, marad aggályom.

Azért volt megnyugtató ez a két vitaszakasz, mert azt gondolom, abban egyetértettünk, hogy valamennyiünk, az egész magyar nemzet, a magyar társadalom eminens érdeke, hogy a gyermekeink iskolába járjanak, hogy akadályozzuk meg, hogy százezer számra újratermelődjenek olyan honfitársaink, akiknek vagy nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége sem, vagy ha megvan, gyakorlatilag akkor is funkcionális analfabéták, hiszen ilyen munkaerő-állományra gazdasági fellendülést, gazdasági növekedést építeni nem lehet, vagy csak úgy, hogy nem magyar munkaerő lesz azon az egymillió munkahelyen, és akkor ott vagyunk, ahol a mádi honpolgár: nem csináltunk semmit, csak egy újabb problémát.

Az is megnyugtató volt, hogy higgadt megközelítéssel valamennyi frakció a megoldást kereste, és valahol mégiscsak abban csúcsosodott ki ez a dolog, hogy bizony sok összetevője van annak, ha egy családban a gyerek vagy a gyerekek nem járnak iskolába. Abban egyetértettünk, hogy nem lehet egyetlen intézkedéssel ezt a problémát felszámolni, megoldani, tovább kell menni ezen az úton, és azt a célt szem előtt tartva, hogy a gyermekek iskolába járása legyen az általános, és minél kevesebb olyan gyerek legyen, aki az iskolarendszerből kiszorul, vagy családi okok, vagy az iskolarendszer problémái miatt, ez további intézkedéseket igényel.

Abban is egyetértettünk, hogy a két nagy terület, ahol további törvények szükségesek, az a közoktatás és a közoktatásban lévő viszonyok további alakítása annak érdekében, hogy ez a jelenség kezelhető legyen, és a gyerekek problémáit az iskolán belül próbáljuk meg megoldani és kezelni, nem pedig az iskolán kívül. A másik pedig, hogy mindenképpen szükséges a családi minta megerősítése, mert jól működő, jól funkcionáló családok nélkül - ahol a szülők dolgoznak, van kötelesség, kötelességteljesítés, és ez a példa, ez a minta van a felnövekvő gyerekek előtt - valójában a szankciók átmeneti, féloldalas, kiszámíthatatlan hatású intézkedések lehetnek. Őszintén remélem, hogy ebben a szellemben fog tovább folytatódni ez a munka, és találkozni fogunk azokkal az intézkedésekkel, amelyek a nevezett területeken történő további beavatkozást szolgálják.

A jelenleg érvényes törvény logikája és szellemisége is ezt sugallja, még ha ennek erejével, hatékonyságával, kiterjedtségével kapcsolatban lehetnek is teljesen jogos kritikák. A mai törvény ugyanis arról szól, hogy a szankció mellett a családdal való foglalkozás mint támogató intézkedés is hasonlóan fontos és hangsúlyos, még ha ennek a pénzfelhasználási terv készítése nem is biztos, hogy a legszerencsésebb megoldása, ennek biztos, hogy valamilyen továbbfejlesztése majd szükséges lesz. De a dolog arról szól, hogy önmagában szankciótól nem várható egy ilyen - valóban, ahogy itt más problémákkal kapcsolatban képviselőtársaim mondták -, tulajdonképpen húsz év hordalékaként kialakult helyzetnek a kezelése, és rendkívül fontos ennek a két elemnek az egyszerre történő alkalmazása a törvényekben, intézkedésekben és mindenekelőtt a mindennapi gyakorlatban.

Emiatt van az, hogy a törvénymódosítás előkészítése, megvalósítása és a törvénymódosítás konkrét törvényszövege némi hiányérzetet és aggodalmat kelt bennem személy szerint és bennünk.

(16.30)

Az előkészítés kapcsán már az általános vitában is megfogalmaztam - s mások is csatlakoztak hozzá -, hogy egy nem túl régen működő rendszer tapasztalatainak az összegyűjtése nem igazán történt meg, és a javaslatok sem. A kezembe került egy olyan levelezőlista, ahol a szociális szakma képviselői folytatják a diskurzust ennek a törvénynek a hírére, és azért itt nagyon érdekes és nagyon jó szakmai javaslatok is megfogalmazódtak annak szellemében, ami itt a mi vitánkban is konszenzusként kialakult, hogy több területen kell beavatkozni, például - csak egyet mondok - hogy hiányzás miatt védelembe vett gyereket ne lehessen magántanulóvá minősíteni. Elég érdekes és furcsa jelenség, hogy a szülőket szankcionáljuk, majd a tanintézménynek meghagyjuk azt a lehetőséget, hogy a problémás gyereket a problémájával együtt kiszorítsa a mindennapokból.

Azt gondolom, hogy ezekre a javaslatokra, gondolatokra érdemes odafigyelnie a kormányzásnak, mert nagyon életszerűek, és a gyakorlatban ezzel a problémával mindennap találkozó és foglalkozó emberektől származnak, megjegyzem, azzal együtt, ami ránk is jellemző, hogy van, aki kijelenti: nem tudja ennek a problémának a biztos megoldását, nincs a zsebében a bölcsek köve. Ő is tudja, hogy ebben a tudásunk meglehetősen korlátozott, hogy milyen lépések lehetségesek annak érdekében, hogy eredményes legyen ez a küzdelem a tankötelezettség megszegésével.

A másik probléma a döntéshozás telepítésének a kérdése. A most érvényben lévő törvény több lehetőséget biztosít a helyi szereplőknek, a közigazgatásnak, a jegyzőnek, a különböző önkormányzati szolgáltatásokban dolgozóknak és a családoknak annak érdekében, hogy a probléma természetét, annak az okát megismerjék, és ahhoz igazodó megoldásokat találjanak ki. Ehhez képest most már egy újabb módosító indítvány alapján kirajzolódik egy olyan koncepció, amely a helyi döntéshozásban bizonyos pontokat egyértelművé tesz, és nem enged döntési szabadságot ebben a helyi szereplőknek. Erre vonatkozóan hallottam olyan érvelést, amely megfontolandó. Az az érdekes, hogy amikor a most hatályos törvényt készítettük elő, akkor olyan szakmai érvek hangzottak el, amelyek az érintett családokat a helyi hatalomtól féltették, a mostani érvelésben pedig a helyi hatalmat féltik az érintett családoktól. Azt gondolom, hogy mind a kettőben van racionális és élettapasztalatokon alapuló mag, tehát mindegyiknek van magja. De én azt gondolom és képviselem, hogy ezt a dolgot nem lehet megspórolni.

Azzal a problémát nem fogjuk hosszú távon nyugvópontra helyezni, ha nem az a szándék és nem az a cél, hogy a helyi közösség aktívan vegyen részt ezeknek a problémáknak a megoldásában, megfelelő eszközökkel, beleértem jogosítványokkal, törvényben előírt jogosítványokkal mint eszközökkel megtámogatva. Az, hogy elhúzzuk tőlük a döntést, vagy a döntést helyettük kimondja valaki más, nem fog hosszú távon könnyíteni a helyzeten. De hát végül is az első változatot én még el is tudtam volna fogadni, igazából aggályosnak csak azt tartom, ami most módosító indítványban jelent meg, tehát hogy egy olyan koncepció rajzolódott ki, hogy a nem iskoláskorú gyerekek esetében, akik nevelési támogatást kapnak, ott megengedett a természetbeni ellátás, az eseti gondnok és a családdal való foglalkozás. Ezzel a megoldással maximálisan egyet tudunk érteni. Viszont az iskoláskorú gyerekek esetében a koncepció elmegy egy erőteljesebb szankció irányába, ahol a családi pótlék felfüggesztésére kerül sor, és a felfüggesztés után annak a felhasználásáról nem is helyben döntenek, hanem egy kormányrendelet fogja majd szabályozni a felhasználását.

Ebből az egész ügyből nagyon hiányzik ebben a szakaszban is a családdal való foglalkozás, ezért azt gondolom, mindenképpen érdemes azon gondolkodni, hogy ez ne iktatódjon ki a rendszerből ebben a szakaszban sem, mert igazából tartós eredményt csak akkor lehet elérni, ha a családot vagy a családok többségét együttműködővé tudják tenni. Az eddig előfordult kétszáz esetből körülbelül 50 százalékban azt jelzik a szolgálatok, hogy pozitív változás következett be. Én hiszek abban, hogy ha a családokkal való foglalkozás ennek a szankciórendszernek szerves része marad, akkor ez az eredményesség növekedni fog.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most Pósán László képviselő úr következik kétperces felszólalásra.

Képviselő úr, öné a szó.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nem akarok ünneprontó lenni, de azért mégiscsak azt gondolom, ildomos és helyénvaló megjegyezni azt, hogy volt nyolc évük egy csomó ösztönzőrendszer bevezetésére, de ezek valahogy elmaradtak. Ön rácsodálkozott arra, hogy hová tűnt a szakképzett munkaerő az országból. Hát mégiscsak tagja volt egy kormánynak, és az ildomos választ mégiscsak illene tudni, és nem most rácsodálkozni ezekre a kérdésekre. Tény és való, hogy az iskoláztatás problémáját meg kell tudni oldani.

Azt hiszem, ebből a szempontból az sem váltja be a hozzá fűzött reményt, amivel önök próbálkoztak, hogy az óvodalátogatást pénzzel ösztönözzük, ami egyúttal azt is jelentette, hogy jó néhány család esetében, ahol pedig munkalehetőséget is tudtak volna vállalni, éppen ebből következően az óvodai férőhelyek szűkös mivolta miatt az egyik oldalon kötelezővé tették, hogy kiket kell feltétlenül felvenni, azt pénzel támogatták, ott pedig, ahol munkát is tudtak volna vállalni, lehet, hogy kiszorult a gyerek az óvodából, és a szülő ezért nem tudott munkát vállalni. Azt gondolom, hogy ezek teljesen átgondolatlan és rossz lépések voltak.

Önöknek vannak olyan módosító javaslataik, amelyek most olyan ösztönzést hoznának be a rendszerbe, hogy a felmenő évfolyamoknál növekedjen az iskoláztatási támogatás, vagy ha úgy tetszik, a családi pótlék. Érdekes, hogy ez nyolc évig önöknek egyszer se jutott eszükbe. Most pedig, amikor mi még nem látjuk, hogy az a bizonyos államkassza hogy néz ki belülről, mármint az a pénzesszekrény, hogy egyáltalán van-e abban még pénz vagy csak egy csomó csontváz fog kidőlni, előállnak egy ilyen ötlettel. Ráadásul azt se felejtsük el, hogy ez a kérdés törvényi, közigazgatási eljárás szempontjából az ösztöndíjrendszerekkel könnyebben és egyszerűbben szabályozható, mintha a családi pótlékhoz akarnánk hozzárendelni. Azt gondolom, hogy a családokkal való foglalkozás persze fontos kérdés, csak önmagában kevés.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy rendes felszólalásra a képernyő jelenlegi állapota szerint öten várnak: Vágó Gábor, Sneider Tamás, Selmeczi Gabriella, Székyné dr. Sztrémi Melinda és Lakatosné Sira Magdolna. Megadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Beterjesztők! A nemzeti együttműködés rendszerén belül a kölcsönös tisztelet kultúrájával összhangban engedjék meg, hogy idézzek a kormányprogramból - mint ezt már tettem -: a nemzeti ügyek kormánya az adminisztráció csökkentése mellett kialakítja a szabályozás újbóli túlburjánzását megakadályozó intézményi garanciákat is, a jogalkotás átláthatóságának, előkészítettségének növelésével, és az előzetes hatásvizsgálatok általánossá tételével javítja a szabályozás minőségét, felszámolja a szabályok gyakori módosításának gyakorlatát.

Tisztelt Előterjesztők! Kérdezném önöktől, a szabályozás túlburjánzását megakadályozza-e ez a törvényjavaslat. Kellően előkészített-e ez a fajta jogalkotás, ahol a szakmai szervezetek véleményét nem veszik figyelembe mindenféleképpen? Átlátható-e az a törvényalkotás, ahol a törvénymódosítások során utalják majd egy későbbi kormányrendelet hatáskörébe azt a szabályozást, amit először törvényi szinten akartak szabályozni? Előzetes hatástanulmányokat készítettek-e, a jelenlegi gyakorlat hatásait megvizsgálták-e?

Mint azt már elmondtam többször is, és elmondtuk a bizottsági és az általános vita során, a cél jó, az igazolatlan hiányzások számát csökkenteni kell, de az eszköz nem elégséges, hiszen az előző Fidesz-kormány idején hatályban lévő hasonló jogszabály hatására csupán 1,9 százalékkal csökkent az igazolatlan hiányzások száma. Rendszerszintű változásra van szükség, mivel mind az oktatási rendszert, mind a gyermeket, mind a családokat is terheli a felelősség az iskolakerülésért. A jelen törvényjavaslaton nem látszik, hogy egy átfogó reform első lépése lenne. Egy lépés; talán egy jó lépés, de az utat nem jelöli ki, a problémát nem oldja meg.

(16.40)

A jelenség mélyebb okaival nem foglalkozik a jelen törvényjavaslat. A bizottságban és a többpárti viták során is egyértelműen mindenki amellett tette le a garast, hogy a szociális szakmai szervezeteket meg kell erősíteni ezzel a törvényjavaslattal összhangban. Ez előremutató. Most már csak az a kérdés, hogy a megerősítendő szociális szakmai szervezetek véleményét miért nem vették figyelembe a törvényalkotás során.

Hadd hangozzanak el itt a Házban is ezek a vélemények. A minisztérium felkérésére készült OEP-kutatás összefoglalójából szó szerint szeretnék idézni. Ez az a kutatás, amely az előző Fidesz-kormány idején érvényben lévő törvényjavaslat hatásait elemezte. "Összességében megállapítható volt, hogy a gyermekek iskolába járása és különösen ennek eredményessége semmiképpen sem érhető el az alanyi jogon járó támogatás felhasználásának esetleges ellenőrzésével, illetve szélsőséges esetben a gyermekek családból való kiemelésével. Ugyancsak nem biztosítható ilyen módon, hogy a szakemberek és az intézmények a törvényekben és szakmai szabályokban is jól megfogalmazott módon működjenek együtt a gyerekek érdekeinek minél sikeresebb képviseletében és jólétének biztosításáért. Az iskoláztatási támogatás bevezetésének tapasztalatai hangsúlyosan aláhúzzák a szükséges szakmai együttműködések mielőbbi kialakítását, a családok és a gyermekek érzékeny, szakszerű, sokoldalú és egyéni gondozásának jelentőségét, és megmutatják, hogy önmagában a jogi szabályozás nem lehet eredményes, ha nem jár együtt olyan lehetőségek biztosításával, amelyek az alapproblémát és nem a jelenséget célozzák."

A programról szintén egy másik szakmai vélemény, ez most hangzott el egy Tárki-konferencián, 2010 májusában. "A programról nem készült szisztematikus hatáselemzés, csak részleges kutatások. Ezek alapján úgy tűnik, hogy az iskoláztatási támogatásnak nem volt érdemi hatása a gyerekek iskolába járására, és egyáltalán nem volt hatása az iskolai eredményességre." Ezenkívül a törvényjavaslat nem zár be kiskapukat. Az úgynevezett problémás gyermekeket magántanulónak minősítik majd, vagy esetlegesen igazolást a középosztálybeli gyermekek könnyedén szereznek majd, viszont szegénysorban élő társaik számára ez nehezen megoldható. Tehát így továbbra is kiskapuk maradnak nyitva.

A törvényjavaslat ilyetén formában való elfogadásának nyilvánvalóan nem szakmai, hanem politikai okai vannak. A Fidesz így akarja kiszolgálni a közhangulatot, és érdemi reformok, valamint többletforrások biztosítása nélkül úgy tesz, mintha tenne valamit a szegénység újratermelése ellen. Köszönöm a szót. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Pósán László képviselő úrnak adom meg a szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak emlékeztetném Vágó képviselő urat arra, hogy az általános vita során is többen elmondták, akik mondjuk, iskolaigazgatóként tapasztalattal és rálátással bírtak az ilyen ügyekre, hogy egykoron, a polgári kormány idején, az iskoláztatáshoz kötött családi pótlék vagy iskoláztatási támogatás kapcsán, kinek hogy tetszik, érzékelhető volt az iskolákon belül például fegyelmi szempontból is, hogy hogyan és mint állunk, és ahogy ezt eltörölte a szocialista kormányzat, azt követően ugrásszerűen megnőtt a fegyelmi problémák aránya. Azt gondolom, ha csak ennyit sikerült két-három év alatt elérni, mert több ideje nem volt ennek a rendszernek kifutni, azért az se semmi - ne kicsinyeljük le! Ha az iskolai fegyelmet csak ennyiben sikerülne visszaállítani viszonylag rövid időn belül, már azzal óriási lépést tettünk előre, mind a gyerekek, mind pedig az iskolai közhangulat szempontjából.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném önöket tájékoztatni, hogy az előterjesztés részletes vitája folyik. Tehát tisztelettel arra kérek mindenkit, hogy ne az általános vitát próbálja meg folytatni, hanem adott módosító javaslathoz kapcsolódóan (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) kérjen szót, és ahhoz illeszkedően beszéljen.

Most Sneider Tamás képviselő úrnak adom meg a szót, rendes felszólalásra, a Jobbik képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen. Én is éppen ezt akartam megkérdezni, hogy meg kell-e ismételni az általános vitában elhangzottakat szó szerint a részletes vitában, vagy pedig felvethetünk új gondolatokat, illetve hozzászólhatunk pontosabban magukhoz a módosításokhoz.

Az előző általános vitában ez a kérdés már egy eléggé parázs vitát eredményezett, úgy látom, hogy ma már erre remélhetőleg nem kerül sor. Mindenképpen azt még egyszer el kívánom mondani, hogy alapvetően egyetértettünk ezzel a törvényjavaslattal, támogattuk, de számos szigorítást szeretnénk alkalmazni. Azt látjuk, hogy összességében a törvényjavaslat csak egy nagyon kis szeletét érinti annak, hogy azokat a családokat, amelyek valóban nem megfelelően foglalkoznak a gyerekeikkel, nem törődnek taníttatásukkal, jobb irányba vigyük tovább. Mindenképpen szeretném megjegyezni, hogy volt egy külön módosító indítványunk, ez nem kapta meg az egyharmados többséget, engedjék meg, hogy felolvassam a két sort. Arról szól, hogy "a gyermek 50 órát meghaladó igazolatlan hiányzása esetén kezdeményezi a gyermek védelembe vételével egyidejűleg kiskorú veszélyeztetése miatt feljelentés megtételét", mármint hogy ezt a jegyző megtehesse.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.

A jegyzői székben dr. Szűcs Lajost Földesi Gyula váltja fel.)

Ha ezt befogadta volna most a bizottság és a tisztelt Ház, akkor mit is jelentene ez a hétköznapi életben? Mindössze annyit, hogy valóban készül egy feljelentés, egy "papír", elmegy a helyi rendőrségre, és behívatják a szülőt, hogy ejnye-bejnye, nem foglalkozol a gyerekkel, gyere már be, és beszélgessünk arról, hogy mik a problémák otthon. És a rendőrség hívatja be. Vagy adott esetben kiszáll egy egyenruhás rendőr egy ilyen családhoz, és elbeszélget velük. Nem az a cél itt sem, hogy büntessük őket, de aki ismeri ezeket a családokat, esetleg járt már ilyen családoknál, az láthatja, hogy azért egy rendőri egyenruha vagy agressziót vált ki, természetesen, vagy pedig nagyon hatásos félelmet és visszatartó erőt gyakorol. Magyarul ezzel azt szerettük volna elérni, hogy még inkább nyomatékosítsuk, mindössze a rendőregyenruhának a megjelenésével azt, hogy igenis a gyereket iskolába kell járatni. Nagyon sajnálom, hogy ez az egyszerű módosító indítvány nem kapott elegendő támogatást.

Még mindenképp hozzá szeretném tenni, hogy ez valóban egy nagyon komplex dolog, nagyon sok mindent figyelembe kell venni. Amikor itt már szó volt a három csapás törvényéről, mindenképp utalnom kell rá, ott is betettünk egy módosító indítványt. Mégpedig azt, hogy az egészségügyi dolgozók és a szociális munkások, szociális területen dolgozók is megkapják ugyanazt a védelmet, mint a pedagógusok. Úgy látjuk, hogy a mostani enyhe törvényi szigort sem tartják be a kistelepüléseken, mert félnek. Itt elhangzott volt miniszter asszony szájából a gondolat, hogy vannak, akik féltik a hatalomtól ezeket a családokat, de vannak, akik meg a hatalmat féltik ezektől a családoktól. Mi az utóbbiakhoz tartozunk inkább, hozzá kell tennem. Mivel most sem tudnak érvényt szerezni ennek a gyengébb jellegű törvénynek, ami még életben van, ezért szerettük volna, ha pluszvédelmet kaphatnak a szociális munkások is, illetve az eseti gondnokok, akik ezeken a helyeken fognak dolgozni.

Tényleg nem értjük, ha csak a híradásokat megnézzük, ugyanúgy megverik a mentősöket, az orvosokat, a szociális munkásokat, mint a tanárokat. Ha arányait néznénk, elnézést, hogy ilyen egyszerűen fogalmazok, lehet, hogy az orvosokat jobban verik ebben az országban, mint a tanárokat. Ezzel csak azt szerettem volna elmondani, hogy ez valóban komplex dolog. Ahhoz, hogy működjön ez a törvény, még sok egyéb támasztékot kell alárendelni, és akkor tud igazán megfelelni annak, ami fontos a számunkra.

És egy utolsó gondolat csak: célszerű lenne az 1993. évi III. törvény módosítása is. Ugye, ez a szociális juttatásokról szól, annak szabályozása törvényi szinten. Már ott is megtalálható az, hogy a szociális segélyt, vagy most már fogalmazhatok úgy, hogy rátot, a rendelkezésre állási támogatást, ha egy gyermeket védelembe helyeznek egy családban, a 20 százalékát természetben lehet odaadni annak a családnak.

(16.50)

Ezt jelen pillanatban helyi önkormányzati szintű rendelet szabályozhatja. Mi azt gondoljuk, erre is ugyanúgy vonatkozhatna az akár százszázalékos természetbeni juttatás. Nem biztos, hogy jó az, ha önkormányzati rendelet szabályozza ezt, éppen azért, mert féltjük az önkormányzatokat, mert adott esetben ma már bizony több száz olyan falu van Magyarországon, ahol gyakorlatilag - hogyan mondjam - bűnözői terror uralkodik.

Tehát úgy gondolom, és örülnék neki, ha majd egy ilyen előterjesztés is előttünk lenne. Arra kérem a Fideszt, gondolkodjon el azon, hogy még ezekkel is támogassuk meg ezt a törvényt, akkor talán valóban hatásosabb lesz.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett Selmeczi Gabriella képviselő asszony. Képviselő asszony, öné a szó.

DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a részletes vitában a 2., 5., 7. és 12. számon szereplő módosító indítványokhoz szeretnék hozzászólni, és ezek mellett szeretnék érvelni.

Elöljáróban hadd mondjam el azoknak is, akik nem vettek részt a szociális bizottság vitájában, hogy egyetértés mutatkozott a törvénytervezet vitájában, nemcsak a fő célokat illetően - tehát azt illetően, hogy a tankötelezettséget be kell tartani és be kell tartatni, vagy abban, hogy az alkotmányból nem fakad az, hogy kötelezően járna valakinek a családi pótlék vagy valamilyen formája -, hanem tulajdonképpen a részletekben is nagyon sok mindenben egyetértettek az ellenzéki és a kormánypárti képviselők. Ezért úgy gondolom, hogy ez a törvénytervezet jó, hasznos, és mindenféleképpen fogadja el a Magyar Országgyűlés.

(Göndör István elfoglalja a jegyzői széket.)

Az egyik aggodalomtípus Vágó képviselőtársunk részéről merült fel, aki többször megemlítette, de mi lesz a végrehajtási rendelettel, és ennek kapcsán számos kérdést tett fel. Erre, ugye, az volt a válaszunk, hogy a törvényalkotás menetrendje az, akár tetszik, akár nem, hogy először elfogadunk egy törvényt, azaz a Magyar Országgyűlés törvényt alkot egy bizonyos témában, és a végrehajtási rendeletek csak ezután születhetnek meg. Azonban megnyugtatom képviselőtársunkat, hogy természetesen az államapparátusban és a minisztériumban ülő szakemberek figyelembe veszik azt, hogy a szakpolitikusok, illetve a szakma mit mond, mit kérnek, mit kívánnak. Az a tapasztalat, hogy a végrehajtási rendeletekbe ezeket mindenféleképpen beépítik.

A másik pedig, amit itt szeretnék mondani, és szeretném önöket megnyugtatni, hogy ez a törvénytervezet nem egy új témát tárgyal. Az elmúlt nyolc évben, sőt mi több, az elmúlt tizenkét évben tapasztalatokat szerezhettünk annak kapcsán, hogyan is működik a tankötelezettség betartása, hogyan lehetne ezt betartatni, bizonyos családok miért nem járatják iskolába a gyermekeiket, nem sorolom. Tehát van tapasztalat, és nemcsak törvényhozói szinten, tehát parlamenti szinten, nemcsak minisztériumi szinten, hanem önkormányzati szinten is most már számos tapasztalat van a jegyzők és az önkormányzati munkatársak részéről, hogy mik a problémák. Ezért azt, hogy itt most újabb tanulmányokat írjunk, írassunk, újabb tanulmányokra várjunk, újabb elemzések készüljenek, nekem az elmúlt és leköszönt nyolc évet juttatja az eszembe, amikor tanulmányok készültek, ki tudja, hány millió forintért, és nem tudom, használja-e ezeket valaki.

Képviselőtársam, szerintem nincs szükség tanulmányokra. Amint elmondtam, van tapasztalat. A tanulmányok csak arra jók - mondom, múlt időben beszélek -, hogy esetleg bizonyos párt bizonyos embereit ezeken keresztül kifizessék, úgyhogy nem javasolom, hogy ezekben a témákban még tanulmányokat írassunk.

A végén, a 12. módosító indítvány kapcsán még hadd mondjam el, hogy a szociális bizottság, azt hiszem, egyhangúlag támogatott egy MSZP-s módosító indítványt, amelyet Szűcs Erika és képviselőtársai nyújtottak be. Ennek kapcsán pedig azt szeretném elmondani, hogy az elmúlt nyolc évben nem volt példa arra, hogy ellenzéki ajánlásjavaslatot befogadott volna az MSZP-SZDSZ-koalíció. Azt hiszem, ebben is változnak az idők. Hogyha egy módosító indítvány, egy javaslat szakmailag jó, jó szándék van mögötte, akkor ezt a Fidesz-KDNP- többség, -koalíció a jövőben is támogatni fogja, és szeretném, ha ez a hozzáállás, mentalitás megmaradna.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Most felszólalásra jelentkezett, és megadom a szót Székyné dr. Sztrémi Melinda képviselő asszonynak. Öné a szó, képviselő asszony.

SZÉKYNÉ DR. SZTRÉMI MELINDA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint az ajánlásban a 2., 5., 7. ponttal szereplő módosító indítvány egyik aláírója, szeretnék hozzászólni a részletes vitához, előrebocsátva azt, hogy az általános vitában is jeleztem, álláspontom szerint az ágazatban egy teljes mértékű, komplex szabályozásra van szükség, hasonlóképpen, mint ahogyan a közoktatási törvény iménti vitájában is elhangzott, hogy az átfogó szabályozásra sajnos az elmúlt időszak hektikus szabályozása miatt mindenképpen szükség van. Ezt a véleményemet megfogalmaztam a jelenleg hatályos szociális törvényt előkészítő vitában is, mint a Megyei Jogú Városok Szövetségének képviselője, hogy nem szabad kiszakítani az ágazat egy-egy elemét.

Most viszont mégis szükség van arra, hogy gyorsan lépjünk, és abban a törvényjavaslatban, amely a tisztelt Ház előtt van, ha szabad így mondani, még egy szigorító törvénymódosító javaslattal éltünk. Ennek pedig az az oka, hogy tisztában vagyunk polgármesterként, intézményvezetőként - többen vagyunk itt a frakcióban - azzal, hogy mit is jelent ez a kérdés a mindennapokban, mit is jelent a valóságban. Jelenti azt, hogy valóban a gyermekek védelme érdekében kell megtennünk mindezt, mert nap mint nap tapasztaljuk, látjuk, hogy a szülői gondoskodás, a családi ház sajnos nem mindenhol egyformán értendő, és nagyon sok esetben találkozunk azzal - az általános vitában néhány konkrét példát is elmondtam önöknek abban a vonatkozásban -, hogy mit jelent az, amikor a családi pótlék nem a gyermekhez kerül. Ezért kértük és nyújtottuk be a törvénymódosító javaslatot.

Tehát csatlakozom Selmeczi Gabriella képviselő asszonyhoz a tekintetben, hogy nem tanulmányírásokra meg hasonlókra van szükség, hanem a kérdés nagyon gyors orvoslására, mert a gyermekek éhesen mennek az iskolába, mert a gyermekeket nagyon gyorsan kell segítenünk. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy vannak olyan szülők, akik nem a gyermek érdekében cselekszenek, és a gyerekek segítésére ezektől a szülőktől, ezektől a gondozóktól bizony el kell venni a családi pótlékot, nemcsak készpénz formájában, hanem akár a természetbeni támogatást is el kell tőlük venni, azért, hogy a gyermeket segíteni tudjuk. Többek között tehát erről szólna ez a módosítás, illetve ennek a másik eleme, amit szintén nagyon fontosnak tartok, hogy ne csak az iskoláztatási támogatás esetében álljon fenn a természetbeni juttatás lehetősége, hanem már fiatalabb korban is.

Csatlakozom ahhoz a képviselőtársamhoz, aki arról szólt, hogy bizony nem úgy kellene ezt a kérdést megoldani, hogy fizetünk azért, hogy a gyermek óvodába járjon, hanem inkább figyeljünk arra, hogy azt a juttatást valóban a kisgyermek kapja meg, és nem kell attól tartani, nem kell attól félni, hogy helyben ezt nem tudják megoldani. A családgondozók, az önkormányzatok nagyon felelős munkatársakkal bírnak és dolgoznak. Úgy gondolom, ha megvan a törvényi szabályozás, ahhoz megvan az átlátható, tiszta, világos kormányrendelet mint végrehajtási rendelet, akkor az önkormányzatok, az intézmények, a családgondozók és a pedagógusok tudják a dolgukat, és teszik a dolgukat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ügyrendi kérdésben kért szót Talabér Márta képviselő asszony, Fidesz. Öné a szó, képviselő asszony.

(17.00)

TALABÉR MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az az ügyrendi javaslatom lenne, hogy az ülésnap végéig lehessen csatlakozó módosító indítványt benyújtani ehhez a napirendi ponthoz.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tájékoztatnom kell, hogy az előterjesztő kérése alapján, hogy a kapcsolódó módosító javaslatokat szabályszerűen be tudják nyújtani képviselőtársaink, a holnapi nap végéig ezt lehetővé tesszük. Tehát azt gondolom, hogy az előterjesztő kérése az ön igényeinek teljes mértékben megfelel. (Talabér Márta egyetértően bólogat.) Köszönöm szépen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásra jelentkezett Lakatosné Sira Magdolna képviselő asszony, a Fidesz-frakcióból. Öné a szó, képviselő asszony.

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vitában a 2., 5. és 7. számú módosításokhoz szeretnék hozzászólni.

A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 6. § (1) bekezdése szerint a gyermek nevelési, iskoláztatási költségeihez az állam havi rendszerességgel járó családi pótlékot nyújt. Ebből a kijelentésből egyértelműen megállapítható, hogy a családi pótlék nem szociális ellátás. A családi pótlék arra szolgál, hogy elősegítse a gyermek iskoláztatását, nevelését. Többféle másfajta eszköz áll a szociálisan hátrányos helyzetű családok és gyermekek megsegítésére. Csak néhányat emelnék ki közülük: lakásfenntartási támogatás, amely a lakhatást segíti a feltételeknek megfelelő családokban, ennek nagyobb részét az állam biztosítja; átmeneti szociális segély, amelyet az önkormányzatok adnak a nehéz anyagi helyzetbe jutó családoknak élelmiszerre, gyógykezeléshez s a többi.

Azt gondolom, azzal jórészt minden politikai erő és minden szakember egyetért, hogy minimalizálni, csökkenteni kell az alacsony iskolai végzettségűek számát. Magyarországon különböző statisztikák szerint egy adott korosztály 2-10 százaléka marad ki az általános iskolából a túl sok hiányzás miatt, a középfokú iskolák esetén ez az arány megsokszorozódik. A 2008. évi közoktatási statisztika szerint tanulmányi kötelezettségeit országosan 3683 fő nem teljesítette az általános iskolákban. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ez 330 főt jelent. A középfokú intézményekben a szakiskolák magukban produkálják ezt az elborzasztó adatot: országosan 3339 fő nem teljesített, és ebből az Észak-Alföld adata 949 fő.

Mindezek miatt szükségesnek tartom szankcionálni az iskoláztatási kötelezettség elmulasztását, a gyermekek életét veszélyeztető szülői magatartást. Mindamellett, hogy elismerem a felmérések szükségességét, azt hiszem, hogy a mindennapokban tapasztaltak valósága legalább annyira alátámasztja a javaslatunkat. Polgármesterként számtalan példájával találkoztam annak, hogy egyes szülők hogyan próbálnak meg a gyermekek révén különböző juttatásokhoz jutni, és hogy a megállapított támogatások egy része hogyan vándorol a kocsmába, a megvásárolt és átadott élelmiszer hogyan váltódik át itallá. Nálunk szokás, hogy a gyermekek körében belépőjegyes rendezvényeket szerveznek, éppen azért, hogy ne a szülőknek kelljen hozzájárulni a költségekhez az iskolai kirándulások esetében, merthogy nagyon sok a szegény gyermek nálunk. Ennek a célja ugyanis az iskolai kirándulás költségeinek fedezése, de nagyon felháborított az, amikor egy-két szülő nem engedte el kirándulni a gyermeket, és kérte, hogy a gyermekre eső összeget adja oda neki az iskola. Vagyis nem kellett neki hozzájárulni a költségekhez, de nem engedte el a gyermekét csak azért, hogy néhány ezer forinthoz hozzájusson.

Nagyon szomorú látni, hogy a támogatás egy része nem a gyermekekhez jut el. Azt is tapasztaltam, hogy különösen a kamaszodó gyermekeket visszatartják az iskolába járástól, ha megjelenésükben, felszerelésükben elmaradnak társaiktól. Tapasztalataim Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeiek, és annak is az egyik leghátrányosabb helyzetű kistérségéből, a fehérgyarmati kistérségből valók.

Társadalmi elvárás ma már, hogy ha valaki kap valamit, azért tegyen is cserébe. Azt hiszem, a családi pótlékkal szembeni elvárás nagyon könnyen teljesíthető, hiszen az 50 órát meghaladó igazolatlan hiányzást követően van csak szankció. A szigorítást azért kezdeményeztük, mert a korábban bevezetett módosítást nem tartjuk elég visszatartónak. Ez a családok kis százalékát érinti, de a lépés szükségességét alátámasztja az első Orbán-kormány hasonló szabályozásának a sikere.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a támogatás megvonása azért történik, hogy az a legbiztosabban jusson el a gyermekhez, szolgálja az iskoláztatás elősegítését, annak érdekében, hogy ezeknek a gyermekeknek meglegyen az esélye a tanulás általi felemelkedésre.

Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy szavazatukkal támogassák javaslatunkat, és köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony.

Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíván-e még valaki a vitában felszólalni, mivel az előre bejelentett felszólalók sorának végére értünk. (Nincs jelzés.) Felszólalót nem látok. Megkérdezem Soltész... (Jelzésre:) Bocsánat, Vágó Gábor képviselő úr, az LMP-ből, jelentkezett kettőperces felszólalásra.

Öné a szó.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Csak szeretnék reagálni a vitában elhangzott érvekre. Egyrészt Sneider úr javaslata, miszerint... (Közbeszólások a KDNP soraiból: Részletes vita!) Egyrészt Sneider úr javaslata - miszerint lehet, hogy a rendőrökkel jobban lehetne motiválni a gyermekeket az iskolába járásra - azt hozhatná, hogy már rögtön gyermekkorban kriminalizáljuk a gyermeket, ezáltal már bűnözőként tekintünk rá, ami nem feltétlenül lesz jó hatással az ő nevelkedésére.

Selmeczi képviselőtársam és Székyné dr. Sztrémi Melinda képviselőtársam javaslata, miszerint nem feltétlenül tanulmányok íratására van szükség; én sem azt mondtam, hogy íratásra van szükség, csak figyelembe kell venni azokat a szakmai érveket és azokat a tanulmányokat, amelyek már megvannak, és arra alapozva kellene ezt a törvényalkotási folyamatot létrehozni.

Általában az egész vitához - mert később nem lesz nagyon lehetőségünk vitára, akár még azzal együtt is, hogy kapcsolódó módosítók a holnapi napig beérkezhetnek, ez kicsit az átláthatóságot csökkenti - szeretném hozzátenni, hogy nagyon sokszor hallottam azt az érvet, hogy személyes tapasztalatok alapján érvelnek a fideszes képviselőtársaim. Ezeket az érveket abszolút mértékben el tudom fogadni, sőt szeretnék is reagálni arra, hogy Székyné Sztrémi Melinda képviselőtársam felajánlotta, menjünk el Salgótarjánba, és nézzük meg. Felajánlom, hogy szívesen elmegyek, és megnézem, hogy mi van Salgótarjánban mint egy hátrányos területen, mert úgy érzem, ezekből az életből vett tapasztalatokból én is fogok tanulni.

Annyit még, hogy egyetlen garanciát nem látunk, és valóban, a jogalkotás szabályai alapján a rendelet később fog jönni, és azt a garanciát kértük már a bizottsági ülésen is, hogy ez hogyan fog biztosan a gyermekhez eljutni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Engedje meg, hogy tájékoztassam, hogy most a vitában elhangzottakra Soltész Miklós képviselő urat illeti a szó, önnek a vitában van lehetősége az érveit ismertetni. Köszönöm.

Soltész Miklós urat kérdezem. (Jelzésre:) Öné a szó, képviselő úr.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a részletes vitában is, és az általános vitában is azokat a hozzászólásokat, amelyek a különböző frakciókból érkeztek. Azt gondolom, hogy mindazok az üzenetek, amelyek egyrészt támogatták ezt a törvénymódosítást, amelyet Kósa Lajossal benyújtottunk, mindazok a javaslatok, amelyek azt kérték, hogy ne álljunk meg itt, hanem más törvényekhez is nyúljunk hozzá - akár a családtámogatás, akár a szociális segélyezés, akár az oktatás és főleg a közoktatás területén -, erősítik ennek az indítványnak és ennek a törvénymódosításnak a benyújtását, és erősítik azt, hogy valóban fontos volt.

Köszönöm szépen minden ellenzéki frakció részéről azokat a hozzászólásokat, amelyekkel erősítették és támogatták ezt a törvényt, és figyelembe fogjuk venni a jövőben is azokat a javaslatokat, amelyek most elhangzottak.

Még egyet: szeretnék reagálni Selmeczi Gabriella képviselő asszony hozzászólására, hogy mi - amennyire lehet, amennyire tőlünk telhető - azokat a módosító indítványokat be fogjuk a jövőben fogadni, amelyeket az ellenzék nyújt be. Így történt most is az egyik módosító indítványnál, és nem fogjuk csak úgy lesöpörni az asztalról, csak azért, mert az ellenzék munkáját mutatja be, és az ő javaslataikat hozzák ide.

(17.10)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, itt ez a részletes vita is bemutatta, hogy igenis szükség van arra a szigorításra, amelyet néhány héttel ezelőtt benyújtottunk. A társadalmi vita is mutatja, ami elindult, és mindenhonnan visszajelzést kapunk ezzel kapcsolatban, hogy igenis a társadalom nagyon nagy többsége támogatja ezt a módosítást, és támogatja a szigorítást a gyermekek, a családok és az egész ország érdekében.

Azt hiszem, ez a vita azt is bemutatta, hogy tovább nincs szükség azokra a felesleges tanulmányírásokra, amelyekkel minket itt tíz- és tízmillió forintért próbáltak a múltban, az elmúlt időszakban traktálni, miközben messze voltak ezek a tanulmányok attól, hogy mi a valóság. Azt gondolom, a valóságból kell kiindulni, és azok a polgármester asszonyok, illetve szakemberek, akik most felszólaltak ebben a vitában, a valóságot látják, nem csak tanulmányokat akarnak írni, és remélem, ezáltal az egész országnak is szolgálni tudunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)