Felszólalás adatai

ELNÖK: Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Sneider Tamás frakcióvezető-helyettes úr, Jobbik: "A szociális munka napja" címmel.

Képviselő úr, öné a szó.

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amint azt már Michl József képviselő úr és Soltész Miklós államtitkár úr is jelezte a mai nap folyamán beszédében, november 12-én világszerte megünneplik a szociális munka napját, azért, hogy az e szakmában dolgozó, segítő szolgáltatást nyújtó emberek is érezhessék a közösség, a társadalom megbecsülését.

(10.00)

A szociális munka nem hasonlítható semmilyen más szakmához. Míg a pedagógus ismereteket ad át, az orvos a testi tüneteket kezeli, a védőnő a legapróbbak egészségével foglalkozik, és az óvónő is több tucat családból származó kisgyermeket nevel egyszerre, a szociális munkás a rászoruló családot mint rendszert segíti, támogatja, gyógyítja úgy, hogy a harmóniát nélkülöző, elégtelen társadalmi és szociális hálóban vergődő családtagok vészkiáltásaira reagálva segítő kezet nyújt, sokszor utolsóként, az utolsó órában. Segítő kezével nem halat ad a nélkülözőnek, hanem rutinjával, türelmével, emberszeretetével megtanítja őt halászni; nem egy pillanatnyi segédadománnyal töm be a szociális hálón lévő lyukakból egyet, hanem komoly, professzionális munkával, hivatástudattal, empátiával fordul a bajbajutott felé, aki a saját problémamegoldó eszközeivel már nem tud felülkerekedni gyötrelmes, kilátástalan helyzetén.

Gondoljon csak bele a tisztelt Ház, akkor, amikor az éllovasok között vagyunk a világranglistán öngyilkosságban, szenvedélybetegségben, pszichiátriai tünetek hordozásában, milyen nagy prevenciós, gyógyító és társadalommentő szerepe van a szociális munkásoknak!

Vajon tisztában vannak-e képviselőtársaim, hogy mit jelent szociális munkásnak lenni? Mit jelent kezdő diplomásként 70 ezer nettóért kutatni és gyógyítani a lélek sötét bugyrait akár napi nyolc órában vagy a munkaidőn túl is? Mit jelent évtizednyi időt eltölteni szétesett, kétségbeesett vagy éppen egymást vádoló családtagok között, megtartva azt az egyensúlyt, amely továbbviszi a segítő folyamatot a megoldás felé? Náluk nincs tavaszi, őszi vagy nyári szünet, legtöbbjük a hét minden munkanapján megtalálható.

Számos országban mély tisztelet övezi ezt a szakmát. Nemcsak erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesülnek a segítő szakemberek, hanem öt-hat évente több hónapos, akár egyéves rekreációs szabadságot biztosítanak számukra, hogy a kiégés és pályaelhagyás helyett visszatérésük után folyamatosan tudják teljesíteni társadalommentő munkájukat. Sajnos, hazánkban ezen a területen nem észlelhető a nyugat-európai megbecsülés példája.

Nézzük, itthon milyen szabályozókkal segíti a nemzeti együttműködés kormánya a szociális munkások tevékenységét: a közalkalmazottaknál, így náluk is, elbocsátások várhatók; jövőre kevesebb fizetést visznek haza a dolgozók, akik még nem szültek, vagy már felnevelték gyermekeiket, azaz jelenleg nem tartanak el kiskorú gyermeket.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom javaslata ellenére kimaradt a Btk. idei módosításából e szakma képviselőinek védelme. Míg a pedagógusok jogosan megkapták ezt a gesztust, addig a szociális munkások zaklatása, támadása ugyanolyan büntetési szinten maradt, mint volt. Pedig ehhez a módosításhoz még pénz sem kellett volna.

Köszönjük hát a mai napon a magyar szociális munkásoknak, hogy a beszűkült tudatú, kimerült, a média által agymosott egyének, családok, csoportok és közösségek problémamegoldó és -megbirkózóképességeinek fejlesztésével, a szociális erőforrások közötti kapcsolatok harmonizálásával elősegítik a társadalmi változásokat, az emberi jogok és a szociális igazságosság érvényesülését, felszabadítva közben olyan, szolidaritásra épülő emberi energiákat és képességeket, amelyek hazánk megmaradásához nélkülözhetetlenek.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik, szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A kormány nevében felszólalásra következik Soltész Miklós államtitkár úr.

Államtitkár úr, öné a szó.

SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm szépen a hozzászólását, ami kritika volt a kormánnyal szemben, azt is. Tisztában vagyok azokkal a feladatokkal, amelyeket nem tudunk fél év alatt megoldani, nem tudunk azonnal rendbe tenni, és ezért köszönöm minden olyan kritikai észrevételét, amellyel, remélem, hogy hozzájárul ön is ennek a szakterületnek a javításához és a felemelkedéséhez.

A megbecsülése ezeknek az embereknek, akik itt dolgoznak, már csak azért is, hogy ne csússzanak le ők is oda, azok közé, akiket gondoznak, ápolnak és segítenek, a legfontosabb. Az anyagi megbecsülés mellett, amiről szeretnék azért néhány szót mondani önöknek, nagyon fontos más területeken való megbecsülésük is és az odafigyelés rájuk.

Az anyagiakról annyit hadd mondjak, hogy az első Orbán-kormány volt az, amely annak idején, 2000-ben az ágy melletti pótlékot bevezette, annak az értéke azóta, azt kell mondanom, szinte elinflálódott. És ami a legnagyobb baj: 2006 óta folyamatos normatívacsökkenés következett be a szocialisták jóvoltából ezen a területen, annak következtében pedig ez a terület teljes mértékben kivéreztetett.

Arról már szóltam, hogy megállítjuk azt a folyamatot, és megállítottuk, és abban az esetben, ha önök is támogatják a költségvetést, abban önök is segíthetnek, hogy megállítsuk azt a katasztrofális folyamatot, hogy minden egyes esetben, ha az országban baj van, ha az eladósodás nő, ha gondok vannak, akkor mindig az emberekre és leginkább a kimutatható jövedelemmel rendelkezőkre terheljük a gondokat, és rájuk tesszük az anyagi terheket. Ez a múlté, ez az elmúlt időszak politikai felfogása, gazdasági felfogása volt, ezen változtattunk, és teljesen más irányba megyünk.

A másik dolog, amiről mindenképpen beszélni kell, az adminisztrációs terhek kérdése, a folyamatos ellenőrzések, olyan ellenőrzések, amelyek cél nélküliek, és semmit nem értek el, ezeknek a csökkentése. Mind a kettőben előreléptünk már az elmúlt pár hónapban is, és ezt folytatjuk a néhány héten belül benyújtandó szociális törvényen keresztül is.

Itt szeretném jelezni önöknek, hogy a megbecsüléshez hozzátartozik az is, hogy meghallgatjuk a szakmát. Az elmúlt hónapokban nemzeti konzultációt folytattunk a szakmával, közel ezerötszáz szakemberrel találkoztunk a fórumokon, és több száz olyan észrevétel érkezett a szociális törvényhez vagy pedig a rendeletekhez, amelyek mind-mind feleslegesen voltak benne a törvényben, vagy pedig az ezen a területen dolgozók életét keserítették. Mi ezeket a javaslatokat, észrevételeket befogadtuk a szociális törvény változtatása során, és kérem szépen önt is mint elnököt, és kérem azokat a képviselőket, akik ezen a területen dolgoznak, hogy támogassák majd ezeket a javaslatokat, mert ez nemcsak a mi kútfejünkből pattant ki, hanem igenis a szociális szakmában dolgozók javaslatai, pontosan azért, hogy az elmúlt évek, a nyolc év terheit, amit rájuk raktak, enyhíteni lehessen, ami egyben azt is jelenti, hogy anyagi segítséget is kapnak, hiszen nem azzal kell majd foglalkozniuk, hogy minél több ellenőrzést átvészeljenek, nem azzal kell foglalkozniuk, hogy minél több adminisztrációs terhet kapjanak és azzal foglalkozzanak, töltsék ki ezeket az anyagokat, hanem végre a rászorultakkal tudjanak foglalkozni.

De szeretném azt is jelezni önnek, hogy jövő évtől pedig elkészítjük azt a nemzeti szociálpolitikai koncepciót, amelybe ugyanúgy ezeknek az embereknek az észrevételeit, ezeknek a vezetőknek, szociális munkásoknak az észrevételeit be fogjuk építeni, mert tudjuk, hogy nagyon nagy baj van ezen a területen.

Én ezekkel a szavakkal szeretném megköszönni mindazoknak az áldozatos munkáját, akik ezen a területen dolgoznak. Tudom a terheiket, ismerem a gondjaikat, és mindent meg fogunk tenni az elkövetkezendő években, hogy ezek a terhek csökkenjenek. Ha lelkileg nem is tudunk csökkenteni rajta, de biztos, hogy a következő években anyagilag segíteni fogunk nekik.

Még egy: köszönöm önnek is még egyszer, frakcióvezető-helyettes úrnak a KDNP-ből is, hogy ezt a témát felvetette, hiszen sokszor méltatlanul nem találkozunk szociális munkások feladataival, méltatlanul nem ismeri az ország és azok az emberek, akik egyébként később igénybe veszik az ő segítségüket, hogy milyen mértékben fáradoznak azoknak az embereknek a gyógyításában, ápolásában, ahogy ön is mondta, lelki segítségnyújtásában, akik egyébként a legrászorultabbak az országban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból.)