A felszólalás szövege:

A lehetőség kiaknázása érdekében az első Széchenyi-terv támogatásával, közel 400 millió forintos beruházással 2001 és 2003 során gyógyászati központ épült a településen. Ám sajnos a mofettakezelés mind a mai napig nem részesül társadalombiztosítási támogatásban, annak ellenére, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő szolgáltató azt több alkalommal is kezdeményezte. Sőt, annak ellenére sem történt meg a befogadás, hogy azt egyébként az OEP és az egészségügyi szaktárca is támogatta. A központ szolgáltatásai így jelenleg teljes térítési díj ellenében vehetők igénybe, miközben a felmérések szerint Magyarországon a lakosság körében sajnos továbbra is vezető szerepet játszanak az érmegbetegedések. Ráadásul az eddigi tapasztalatok, a fizetős kezelés tapasztalatai azt mutatják, hogy a mofetta költségtakarékos és hatékony, az életminőség javulását eredményezi, elsősorban a fájdalom csökkenése, a járástávolság megnövekedése és a lábamputációk elkerülése révén.

Az új kormányzati ciklusban az érintett szaktárcák részéről fogadókészség volt látható a szén-dioxidos gyógygázkezelés társadalombiztosítási finanszírozásba történő befogadása ügyében. A tárgyalások eredményeképpen a 2011. május 31-ei Magyar Közlönyben megjelent "Az orvosi rehabilitáció céljából társadalombiztosítási támogatással igénybe vehető gyógyászati ellátásokról" szóló NEFMI-rendelet, amely végre keretet adhat a mofettás kezelések árát megállapító ártárgyalásoknak.

Tisztelettel kérdezem miniszter urat, mikorra várható, hogy a betegek támogatással vehetik igénybe a mofettakezelést.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mivel rendes felszólásra is jelentkeztem, nem gondoltam, hogy két percre szükség lesz, de most Staudt képviselőtársam felszólalása kapcsán komoly kételyeim támadtak, hogy ön tisztában van-e azzal, hogy 2011. január 1-jétől Magyarországon léteznek kormányhivatalok. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Szerényebben! - Kicsit nagy a mellény!) Ugyanis a szövegből nem lehetett tudni, hogy ön ezt tudja-e, amit elmondott, abból nem lehetett tudni, hogy van-e.

Ha előzményeket keres a kormánymegbízottak működését illetően, akkor kicsit menjen visszább, mint a népbiztosok, akkor mondjuk, a főispáni intézményt keresse meg, ha mindenképpen találni akar valami előzményt. De nem lehetett tudni, mert ön azt mondta, hogy akárki lehet kormánymegbízott meg majd lesznek kormánymegbízottak. Vannak, léteznek kormánymegbízottak. A kormánymegbízottak közül az lehet megnevezve felelősként, akinek a működési területét érinti egy ilyen beruházás.

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igyekszem megfogadni az előbbi jobbikos felszólítást, amely úgy szólt, hogy "szerénység". Remélem, mások is magukévá teszik ezt a felszólítást.

Kicsit messzebbről fogom kezdeni. Már annyira leírták önök, különösen Józsa képviselő úr, hogy micsoda eszményi állapotot rugdosunk most széjjel, és hogy annyira jól működött minden, mi meg mindent felszámolunk, merthogy itt aztán volt gyors és hatékony működés, átláthatóság, törvényesség, és most aztán jönnek a komisszárok, és politikai, népbiztosi motiváltságtól vezéreltetve mindenféle sötét ügyeket fognak csinálni, ami persze az oligarchák és a kartellpártok érdekeit szolgálják. (Dr. Józsa István: Ez a beismerő vallomás! Ez az egyenes beszéd!) Csak megismételtem, amit ön mondott. Általában azt mondják, hogy ne ismételd meg a vádakat, de azért összegezzük, hogy mi hangzott itt el a törvényjavaslat kapcsán.

Ne tegyünk úgy, mintha a vállalkozóknak, a befektetőknek, sőt az állampolgároknak is öröm lenne és öröm lett volna hivatalba járni. Lássuk be, hogy az egyszerű embereknek és a vállalkozóknak hivatalba járni ugyanolyan nem jó, ugyanolyan szükséges rossz, mint amikor orvoshoz kell elmenni, ha már kell. S hogy milyen rendszer alakult ki az országban? Jó, ha kicsit számba vesszük azt, hogy amikor a kormányváltás után nekiláttunk a közigazgatás és az államigazgatás átalakításának, egyfelől azt kellett látni, hogy van egy önkormányzati rendszer, ahova rettenetesen sok államigazgatási feladat lett delegálva, postázva, persze mindig egyre kevesebb pénz társaságában, ugyanakkor pedig a húsz év alatt minden minisztérium és a mindenkori kormányzat kiépítette a maga úgynevezett szakhatóságait és hivatalait. Ebből alakult ki az a rendszer, amely teljesen átláthatatlan volt minden gazdasági szereplő és az állampolgárok számára is. Volt harmincnégy úgymond szakhatóság, meg az önkormányzatokhoz telepítve egy csomó feladat. Elmondhatjuk azt is, hogy ember legyen a talpán, aki ebben kiismerte volna magát, egy érettségi ehhez biztos nem volt elég, minden állampolgár és vállalkozó számára egy jogi diploma is szükségeltetett volna ahhoz, hogy tudja, hova kell menni, de biztosra vehette volna akkor is, hogy onnan el fogják küldeni, megmagyarázzák, hogy milyen buta, legközelebb majd jöjjön felkészültebben, egyébként még nem tudom, hány formanyomtatványt ki kell töltenie, és még nem tudom, hány napja és mennyi ideje van rá. S akkor még szembesülhetett azzal is, hogy egy-egy hivatalnak, egy-egy szakhatóságnak van még X ideje, hogy döntsön, és ő biztos, hogy az utolsó napon fog dönteni, mert a hivatal már csak ilyen.

Azt hiszem, hogy ebből a szempontból egy véleményen vagyunk. Tehát egy olyan hivatali rendszer alakult ki, amely ügyfélelhárításra rendezkedett be, lett légyen az állampolgár vagy gazdasági szereplő. Mindenki hátrányosnak érezhette abban az ügyben magát, ha neki az állammal szemben valamit el kellett intéznie. Mondok egy oligarchatörténetet. Kedves Schiffer Úr! Bélapátfalván, ahol, tudja, rengeteg az oligarcha - (Közbeszólásokra:) én meghallgattam, nem kiabáltam -, nagyon jól biztosították az állampolgári részvételt akkor, amikor bezártak egy cementgyárat, nagyon nagy volt akkor az állampolgári részvétel, amikor Natura 2000-es lett minden terület. Tudja, hogy mi is Natura 2000-es lett? A gyár volt szállítószalagjának a területe. Egy 2,5-3 méteres csík több kilométer hosszan. Ez ma olyan, mint egy szent tehén. És Bélapátfalva önkormányzata semmit nem tud csinálni, mert ezek a területek, ezek a csíkok szétszabdalják az egész területet. (Dr. Schiffer András: Miről beszélsz?) Arról, ami van. Arról beszélek.

Ön oligarcházott meg kartellpártozott. Abban egyetértünk, hogy ma valamennyi pályázat és befektetés mellé kellene egy ilyen - amit ön idézett - noszogató ember. Mert például most pályázatot adnak be - az életből hozok egy példát önnek, lehet, hogy ez nem illik bele az ideológiájába, de noszogató emberek igenis kellenek - egy, az apátsághoz vezető sétány felújítására. Ehhez el kell menni megszerezni a környezetvédelmi szakhatóság engedélyét, mert az szükségeltetik a pályázathoz. Ha ez megvan, akkor el kell menni a nemzeti parkhoz, majd utána tessék elmenni az erdőhöz, közben a pályázó nem tud hiányt pótolni, és elesik a pályázati lehetőségtől. Ez egy kis példa, de ha ez van kicsiben, akkor nagyberuházások igenis eleshetnek azért, mert a hivatalok nem gyorsak. (Dr. Schiffer András: És a kisberuházásokkal mi van? - Az elnök csenget.) Ugyanez van, csak vannak nemzetgazdasági szempontból tényleg fontos, kiemelt ügyek, amikor azért kell gyorsítani, hogy a közösség érdekét tudják érvényesíteni. Ha például van egy 70 hektáros önkormányzati terület, ahova az önkormányzat szeretne befektetőt hozni - van ilyen -, és ezt a 70 hektárt kiemelt beruházási célterületté akarják nyilvánítani, akkor igenis szükséges a noszogatás, szükséges az, hogy az egymás mellett elbeszélő hivatalokat egy cél érdekében noszogassuk és összefogjuk. Ön ezt nem tudja? A választói nem keresik meg, amikor egy pályázatot nyújtanak be, mert befektetést akarnak odahozni egy területre, hogy tessék már elmenni ehhez meg ahhoz a hivatalhoz, mert nem boldogulunk vele? (Dr. Józsa István: Hát épp ez a baj!) Pontosan ezért kell őket összefogni, ha kiemelt és fontos ügyek vannak. (Közbeszólások. - Az elnök csenget.) Hát, komolyan mondom... (Dr. Józsa István: Ez a tanácsi rendszer, amit mondasz.) Lehet, hogy abban is volt valami jó.

ELNÖK: Tudom, hogy Józsa képviselő úr nagy ismerettel rendelkezik ezen a téren, de maradjunk abban, hogy most Horváth Lászlónál van a szó, jó?

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Egyszerűen nem értem! Önök jogbizonytalanságról, a demokrácia aláásásáról, diktatúráról, oligarchákról meg a világ végéről beszélnek akkor, amikor azon dolgozunk, hogy a közösségek érdekében lehessen a hivatalok munkáját összefogni és felgyorsítani. Önök tényleg nem érzik úgy, hogy fel kell gyorsítani a hivatalok munkáját? Tényleg nem érzik úgy, hogy a szakhatóságoknak időben kéne meghozni a döntéseiket? Ha nem érzik, akkor tényleg ne támogassák ezt a javaslatot, de ha úgy érzik, hogy fel kell gyorsítani ezt a dolgot, és össze kell fogni, akkor viszont támogassák! (Taps a Fidesz soraiban. - Dr. Józsa István: Ez tragédia!)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Azt hiszem, hogy a célban egyetértünk. De azért abban is egyetérthetünk, hogy egyébként az államszervezetnek, az állam működtetésének a reformja folyamatban van, mert mindaz, ami az önkormányzatok, a kormányhivatalok, a járások, a kormányablakok vonatkozásában történik és meg fog történni, az pontosan ennek az államszervezetnek a reformja.

De az, hogy önök azt mondják, hogy nem kell hivatalba járni a csókosoknak - dehogynem! Az ügyintézés... (Dr. Józsa István: A képviselővel együtt, kézen fogva!) - egyébként hogy képzelik azt el, akkor azoknak nincs ügyintézés tovább, nincsenek engedélyek? Dehogynem! (Hegedűs Lorántné: Erről szól!) Vannak engedélyek, csak éppenséggel mondjuk, a határidők rövidülnek le, amíg ezt ki kell adni. Ez is már egy komoly könnyítés. (Hegedűs Lorántné: Nem! - Dr. Józsa István: Egyeseknek lerövidül, másoknak meg nem.)

Azt gondolják, hogy akkor ez alapján a felhatalmazás alapján a kormánymegbízott kilép a törvényesség keretei közül? (Dr. Staudt Gábor: Így van! Ez van benne! - Zaj, közbeszólások a Jobbik soraiból.) De miért? Uraim, ki mint él, úgy ítél. (Dr. Apáti István: El kellene már végre olvasni!)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Nem fogom kihasználni a két percet. Olyan szinten forgatják ki a szavaimat, és olyan szinten süt a meg nem értés szándéka az önök szavaiból, hogy csak azt tudom mondani az összes vádra, Schiffer úr, hogy ki mint él, úgy ítél.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az utóbbi időben leesett nagy mennyiségű csapadéknak is köszönhetően április 9-ére megsüllyedt és kritikus állapotba került a Heves megyei Gyöngyösoroszit és Károlytárót összekötő útszakasz. Félő volt, hogy teljes útzár elrendelése esetén egy településrész egyik pillanatról a másikra magára marad, elzárva a külvilágtól.

Károlytárón - nem egy nagy településről van szó - összesen 63 állandó lakos él, a településrészen 32 lakás és 39 családi ház található. A károsodott útszakaszt veszik igénybe nap mint nap az ott lakók iskolába, munkába járáshoz, de például a bányarekultivációs munkákat végző cég dolgozói, s persze szükség esetén a tűzoltók, a mentők, a rendőrök is ezen az úton közlekednek.

A 9-ei helyszíni szemlét követően másnap a megyei kormányhivatalban teljes körű szakmai egyeztetést tartottunk a katasztrófahelyzet megelőzése érdekében. Az útfelújításhoz normális esetben szükséges talajmechanikai vizsgálatok elvégzése, a megsüllyedt út rekonstrukciójának megtervezése, a teljes helyreállítás persze időbe kerülne, viszont most időnk nem volt, azonnal kellett megnyugtató, bár átmeneti megoldást találni az itt élők biztonsága érdekében.

A megoldást közös erővel megtaláltuk, és az elmúlt hét végén a megsüllyedt közút padkáját és a rézsűt megerősítettük, így nem kellett úgynevezett vendégutat, azaz ideiglenes elkerülő utat építeni. A hétfőre megígért útmegerősítés a rendvédelmi és igazgatási szervek, valamint a kivitelezők, az önkormányzat és a lakosság összefogásának eredményeképpen jóval határidő előtt, szombat estére készült el. A kiváló csapatmunkának köszönhetően 24 órára sem kellett a munkálatok miatt mindkét sávot lezárni a forgalom elől, és Károlytáró a mai nappal újból megközelíthető.

A példaértékű összefogásnak és a gyors intézkedésnek köszönhetően megelőztünk egy súlyosabb kimenetelű katasztrófahelyzetet, azonban Heves megyében több olyan útszakasz van, amely egy nagyobb esőzés vagy nagyobb terhelés esetén beszakadhat, károsodik, az emberek biztonságát veszélyeztetve. Ilyen többek között például Verpeléten a 2416-os számú út, illetve a 2507-es számú út Mónosbél, Balaton és Borsodnádasd között, 10,5 kilométeres szakaszon.

(20.50)

Bízom benne, hogy e fent említett két út felújítása és javítása még egy esetleges katasztrófa bekövetkezte előtt megtörténik.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszönöm önöknek a figyelmet. Tudják, a szavaknak megvan a maguk története és a maguk útja is. Ennek a bizonyos szónak, amiről igazából szól ez a törvényjavaslat, 17 évig kellett várni, hogy idekerüljön a parlament elé. Ez az egy szó úgy hangzik, hogy "lóval", és minden egyéb dolog ebből következik.

1996 óta, az erdőtörvény elfogadása óta lehet feltenni a kérdést ebben a hazában, hogy akkor most a ló jármű-e Magyarországon, vagy pedig valami több annál. Ebben az országban ezt a kérdést nemcsak hogy fel lehet tenni, hanem fel is kell tenni, hiszen azt hiszem, ez a szó számunkra nem egy közlekedési eszköz, legfőképpen nem egy jármű, hanem a kultúránknak egy nagyon mély és szerves részére utal. Nemcsak azért, mert ezt a hazát is lóháton szereztük meg, lóval, hanem azért, mert a kultúránknak nagyon sok eleme kötődik hozzá, és nem azért lovas nemzet a magyar a mai napig, merthogy itt mindenki lovagolna. Sajnos kevesebben lovagolnak, mint amennyinek lehetne vagy kellene, hanem azért, mert az eredetmondáink, a Fehérlófia, a népmeséink, az aranyszőrű és táltos paripáink, amelyek győzelemre viszik a hőst, a helyneveink, a szólásmondásaink és még megannyi más dolog, mind-mind a lóhoz kötődik.

(22.10)

Ebben az országban nem járja az, hogy a ló egyenértékű és egy kategóriába kerül a cross motorral vagy a quaddal. 1996-től tehetjük fel ezt a kérdést, és az élet meg is válaszolta ezt a kérdést azzal, hogy az ésszerűtlen, és az életszerűtlen törvényt fölülírta. Ugyanakkor 17 év óta nem volt olyan helyzet, hogy a parlament elé kerülhetett volna ez a kérdés, nem volt olyan helyzet akkor sem, amikor 2009-ben az erdőtörvény újabb tárgyalására került sor. Akkor a hatalom nem tudta ezt az egy szót ideengedni a plenáris ülés elé. Természetesen itt nem arról van szó, hogy a népünkhöz oly szorosan kötődő jelképállat valójában járművé változott volna, bár megjegyzem, a szocialisták idején volt egy felsőházi konferencia, amelynek az volt a címe, hogy "A vidékfejlesztés motorja a ló", itt egy kicsit kilógott a lóláb. Tehát nem arról van szó, hogy járművé változott volna, sokkal inkább arról, hogy van egy nehezen indokolható, ésszerűtlen és életszerűtlen szabályozás a mai erdőtörvényben, amely bizonyos kérdésekben, hogy úgy mondjam, átesett a ló túloldalára, de azt is lehetne mondani, hogy az élethez képest fordítva ül a lovon.

A természetvédelmi mozgás szempontjából ez a törvény a mai napig azonos előírásokat fogalmaz meg a lóra és a járművekre. De nézzük meg, hogy mióta van ez így, és mik voltak az előzmények. Az 1871. évi erdőtörvény, az erdőre vonatkozó szabályozás nem tartalmaz semmilyen korlátozásokat a lóval közlekedő emberre. Ez nem is lett volna életszerű, dédapáink, ükapáink korában ez a kérdés fel sem merülhetett. Megjegyzem, a mai napig fel sem merülhet sem Erdélyben, sem Székelyföldön, sem a Kárpátalján, és hogyha arról beszélgetünk külhoni testvéreinkkel, hogy nálunk bizony az erdőtörvényt ilyen vonatkozásban módosítani kellene, akkor nem értik, hogy miről beszélünk, mi az, hogy nincs, meg nem lehet közlekedni, meg kijelölt útvonal kell. Ez abban a világban, amely világból ma is sok-sok hagyományt merítünk, nem feltehető kérdés. De ugyanígy nem volt ez a kérdés feltehető 1935-ben, amikor hatályba lépett az akkori erdőtörvény, amelynek az előkészítése 20 évig tartott.

Sőt, a következő szabályozás éve 1961, és ebből a szempontból a mainál kedvezőbb állapotot fogalmazott meg, pedig 1961 azért a XX. századi magyar történelem egyik legsötétebb éve. Ebben az évben volt a legkegyetlenebb a magántulajdon elleni támadás, és ekkor kényszerítik be a magyar gazdákat a tsz-ekbe. Ekkor hangzik el egy szocialista vezető szájából az az elhíresült mondat, idézem: "Én kényszerítettem be a magyar parasztot a tsz-be azzal, hogy elvettem tőle a lovat." Ha nem is ez volt a kényszerítés egyetlen eszköze, de könnyű azt belátni, hogy a ló hiánya sok mindent lehetetlenné tett a közlekedésben, a szállításban, a földművelésben, a hagyományőrzésben. Százezer számra kerültek abban az időben vágóhídra a lovak, és az számított jó tsz-elnöknek meg vezetőnek, aki jól teljesítette a vágási tervet. A ma már nemzeti kinccsé nyilvánított hagyományos lófajtáink veszélyeztetett helyzetbe kerültek ebben az időben.

Ez az időszak, nyugodtan kimondhatjuk, visszafordíthatatlan károkat okozott a magyar lótenyésztésnek is, mégis azt kell mondani, hogy az 1961-ben kiadott erdőhasználati utasítás rendelkezéseinek a mai szabályozással szemben már-már örülni tudnánk. Ez ugyanis rendelkezik arról, hogy az erdőn való károkozás nélkül az áthaladás általában szabad, külön engedélyhez nem kötött, az erdőterületek használatának korlátozását a szükséges és indokolt mértékben engedi csak meg. A korlátozások terjedelmét az erdészeti hatóság köteles volt táblával jelölni, és a motoros használatot szigorúbb szabályokhoz kötik. Gondoljunk bele, 1961-ben a motoros közlekedés szabályait szigorúbb feltételekhez köti. Hol voltunk akkor még a maihoz képest a motorizációban! Azt lehet mondani, hogy még ezekben az időkben is szabadabban mozog a lovas ember a természetben munkavégzési, sport- és szabadidős tevékenysége részeként.

Mostanáig e mozgásból eredő számottevő károkozásról mind a mai napig a bírói gyakorlat nem tud, és következik 1996, amikor ma sem tudjuk, hogy miért, hiszen az egykori törvény- vagy jogszabály-előkészítők sem tudnak arról nyilatkozni, hogy miért került be egy olyan korlátozó rendelkezés az akkori erdőtörvénybe, amely azt mondja ki, hogy a ló az jármű, lóval az erdőben csak a kijelölt útvonalon lehet bemenni és közlekedni, csak az a helyzet, hogy ilyen útvonal meg nincs, jószerével mind a mai napig nincs, 17 év sem volt erre elég. Sőt, a szocialista kormányok közül az utolsó még egy kis ajándékként 2010 áprilisában be is árazta az útvonal-kijelölést, kilométerenként 3 ezer forintot kóstál egy ilyen útvonal megjelölése. Ez, ha belegondolnak, egy 20 kilométeres táv oda-vissza, olyan 120 ezer forintért már meg is van az útvonal, amelyen lehet közlekedni.

A törvényalkotás folyamatában ebben az időben a lovas szakmai szervezetekkel nem egyeztettek, tehát semmiféle társadalmi egyeztetés 1996-ban nem történt, sőt mondom, a közreműködők sem tudnak arról, hogy mi volt az indoka ennek a szabályozásnak. Az a szabályozás egyébként mind a mai napig betarthatatlan. Ezt a szabályozást ebben a vonatkozásban 17 éve nem tartja be senki, és nem is tud róla egyébként. Ha ma is megkérdezünk szabadidő-lovasokat vagy sportlovasokat, hogy tudnak-e erről a szabályozásról, és tudják-e azt, hogy akár egy évtizede vagy másfél évtizede nap mint nap törvényt sértenek, akkor bizony az arcokon az elég erős meglepődés okozta játékot láthatjuk. Indokolatlan egyébként a szabályozás, indokolatlan a lovastól és a lótól félteni az erdőt, mert a ló okszerű használata mellett, higgyék el nekem, nem környezetkárosító, nem az, és egyébként körülbelül 2 ezer ló közlekedik az erdőben, és körülbelül 200 ezer nagyvad mozog az erdőben. Ez a különbség; a vadakat nem szeretném korlátozni, de mégiscsak az a különbség, hogy az egyik irányítottan, a másik pedig szabadon mozog az erdőben.

A lónak, ha van károsanyag-kibocsátása, az bizony hasznos, és a ló nem zavarja a vadállományt. Mindenféle ellenkező híreszteléssel szemben ezt csak azért mondom, mert a bizottsági viták során is elhangzott az, hogy bizony a ló megriaszthatja a vadállományt. Ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy a vadászatban létezik az az eljárás, amit úgy hívnak, hogy barkácsolás, ami azon a felismerésen alapul, hogy a lovat a vad közel engedi magához. A lovast egy más minőségnek tekinti, és a barkácsolás arról szólt, hogy fogattal vagy lovas kocsival közelíteni meg a vadat, kihasználni azt, hogy a vad nem megy ettől el vagy nem olyan mértékben, kellő pillanatban pedig a vadász leugrik a kocsiról, kihasználja azt, hogy a vad a lóra figyel meg a szekérre, és ő becserkeli a vadat.

(22.20)

Ilyen szempontból tehát a ló megjelenése semmiféle veszélyt nem jelent sem a környezetére, sem a vadgazdálkodásra. Amit szeretnék elmondani, és ez nagyon hangsúlyozott dolog, hogy 17 éve nem tudunk semmilyen olyan jelentős balesetről, amit a lovas mozgása okozott volna az erdőben. Nem lőttek le lovast, a lovas nem taposott le senkit, sem turistát, sem kerékpárost, és ha az erdőkben előfordulnak balesetek, azok nem a lóról szoktak szólni; vagy közlekedési balesetek vagy egyébként sajnálatos vadászbalesetek.

Ahogy már említettem, a '96-os törvény gyakorlatát folytatja a jelenleg hatályos 2009. évi törvény, amelynek megváltoztatásakor azt kérjük, hogy a lovas minimális és indokolt mértékű korlátozással mozoghasson az erdőben. A korlátozást pedig az erdészeti hatóságnak jeleznie kell, és ahol ez nincs, ott károkozás nélkül szabad az áthaladás. Az ilyen tartalmú szabályozás, úgy gondoljuk, indokolt, és a jelenlegi szabályozás pedig ésszerűtlen. Ésszerűtlen, egy alapvető szabadságkérdést korlátoz egyébként, mert az, hogy az erdőben ki mozoghat, mikor mozoghat, úgy gondolom, szabadságkérdés. Most az erdőtörvényről beszélünk, szeretném jelezni, hogy nem beszélünk egyéb terephasználati kérdésekről, nem beszélünk magántulajdonban lévő erdőkről, de majd valamikor arról is beszélni kell, én úgy gondolom, mert nemcsak az állami erdőkben van földút, amit valaki használhat valamilyen mértékben, hanem máshol is, de ez már egy másik kérdés.

Ez a jelenlegi szabályozás egyébként gazdasági károkat is okoz, és lehetetlenné teszi többek között a kormány által már elfogadott és a parlamenti bizottságok által is támogatott Kincsem nemzeti lovas program végrehajtását. És hát méltatlan a magyar történelmi múlthoz, méltatlan nagyon sok lovazó emberhez, aki hagyományt ápol, aki szabadidőlovas, aki távlovas vagy aki sportszerűen lovagol, mert neki is kell terephasználatot biztosítani. Nem szól ez a javaslat... - és nagyon kérem önöket, hogy ne a szembeállítás legyen az érvelés alapja, mert senki sem áll szemben a másikkal, ahogy jeleztem, nem volt lovasbaleset, nem ütköztek össze a lovasok a vadászokkal, sem a gombászokkal, sem a gyalogosokkal. Tehát ne fogalmazódjék meg egy olyan félelem, ami egyébként a bizottsági vitákban néha-néha elhangzott, hogy itt valami új, veszélyes jelenségnek nyitnánk kaput. Nem lesz több lovas az erdőben, mint eddig volt, csak nem fog mindegyik jogszabályt sérteni, ha ez a szabályozás megvalósul, amit önöknek javaslunk.

Fölvetődött az is, bár szeretném jelezni, hogy egyedül az MSZP-képviselők voltak azok, akik tartózkodtak a bizottsági vitában, mindenki más támogatta ezt a képviselői indítványt. De egy-két dolgot még az elején szeretnék tisztázni. Ami kívülről vagy első ránézésre tetsző és indokolt is lehet, azonban az élet ezek fölött is eljárt, a nemzetközi gyakorlat pedig eléggé mérvadó ebben a dologban; az egyik kérdés az, hogy útvonalakra kényszerítsük-e a lovasokat. De akkor mondhatnánk azt is, hogy persze, ugye, a logika abból indul ki, hogy a turista megy a piros vagy a kék jelzésen, a kerékpáros menjen a kerékpáros jelzésen, a lovas meg a lovas jelzésen, és akkor mindegyik jármód valahogy elkülönül egymástól, és persze így majd veszélyt sem okoznak egymásra nézvést. Viszont, ha csak a kerékpárosokat - és most direkt nem a lovasokról beszélek - is egy ilyen útvonalra kényszerítjük, és azt mondjuk, hogy te csak ott mehetsz, egyéb földutakon nem mehetsz, akkor okozzuk a legnagyobb környezeti terhelést, és a dolog akkor veszíti el a varázsát. Márpedig a varázsnak meg kell maradni, mert azt szeretnénk, ha minél több honfitársunk menne ki az erdőbe bármilyen célból, ami a rekreációt jelenti, és az erdőnek - meggyőződésünk szerint - elsősorban nem gazdasági, hanem szociális és jóléti funkciója van. Ha a lovasokat egy ilyen útvonalra kényszerítenénk, akkor valóban jelentős környezeti terhelést okozhatnánk egy ilyen szűk sávon, és megjegyzem azt is, hogy ha egy erdőgazdaság vagy egy nemzeti park kijelölne egy ilyen útvonalat, akkor bizony azt fenn is kellene tartani. Azt meg nagyon jól sejthetjük, hogy ez nem történne meg, és óvnék attól mindenkit, hogy egy olyan szabályozást hozzunk ennek kapcsán, amely szintén nem betartható.

A másik, ami fölmerült még - és nem akarok visszaélni az önök türelmével, de azért ezt hadd mondjam el -, hogy látszólag biztonsági szempont szerint megfogalmazódott az, hogy elsősorban a lovasok biztonsága érdekében - és talán a vadászok kényelme érdekében - alkonyattól pirkadatig ne lehessen lóval az erdőben közlekedni, merthogy - pont Gőgös képviselő úr mondta a bizottságban -, hogy a lovas sokszor hasonlít a szarvasra. Ez szerintem nem olyan egyértelmű, de ha hasonlít is, attól még nem kell rálőni, és azt hiszem, hogy egy ilyen időbeli korlátozás nem lenne jó apropó, rossz precedens lenne, mert ez egyfajta kijárási tilalomhoz hasonlítana, és úgy gondolom, a láthatóság biztosításával a vadászati időszakban is el lehet kerülni a veszélyt. Még egyszer mondom, lovas még vadászbalesetnek nem volt, hála istennek, az áldozata. Ez sokkal inkább járható, semmint egyfajta kijárási tilalom bevezetése.

Úgy gondolom, maradtak még kérdések, amelyekre persze itt, az általános vita során, illetve majd a részletes vitában is lehet reagálni, én kérem önöktől, hogy olyan nyitott szívvel és elmével fogadják ezt az egyszavas módosítást, amilyen szellemben mi ezt idehoztuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem élek vissza ezzel a lehetőséggel ezen a késői órán, de sokat vártunk erre a pillanatra, úgyhogy nézzék el nekünk azok, akiknek próbára tesszük a türelmét.

Mindenekelőtt szeretném megköszönni mindenkinek a hozzászólást, és ha akaratomon kívül érzékenységeket megbántottam, azt higgyék el, tényleg nem szántszándékkal tettem. Én igazán nem úgy hangoltam ezt a hozzászólást, hogy bárkinek is az érzékenységét megbántsam, ezért nem is gondoltam azt, hogy Pál Béla úr bennem egy másik Horváth Lászlót lát, mint akit egyébként nemcsak a bizottsági ülésen látott, hanem mondjuk, tíz évvel ezelőtt. Nagyon jól tudjuk, hogy egy úton jár a gondolkodásunk ebben a kérdésben. Tehát ha ezzel megbántottam, az akaratomon kívül volt, én egyedül tényeket ismertettem, legalábbis ennek szántam. Nyilván azt is elmondtam, amire ön is utalt, hogy bizony, ha az állami méneseink állapotát megnézzük, bizony, ha a lovazás, a lótartás feltételeit megnézzük, akkor nem biztos, hogy a kilencvenes évek után fejlődtünk, az viszont biztos, hogy romlottak az állapotok. De most nem szeretnék ebbe belemenni. Az egy soktényezős dolog volt, hogy melyek voltak azok a tényezők, amelyek egyébként a rendszerváltás előtt a lovas turizmus különleges helyévé tették Magyarországot, de talán most ebben a késői órában ebbe nem kellene belemenni.

Egyet viszont szeretnék mondani - hiszen úgy tudom, lesz részletes vita, és most részben a vita már a módosító javaslatokról szólt -, a részletes vitára meghagynám a módosító javaslatok tartalmi ismertetését. Itt vannak a módosító javaslatok, gyakorlatilag el is fogadhatóak azok, minden benne van, amiről a képviselő urak szóltak, de ez majd a részletes vitának lesz a tárgya.

Amit viszont szeretnék mondani mindenféleképpen, amit a Pál képviselő úr is mondott, hogy az egyeztetés. Azt gondolom, hogy itt a legfontosabb tényleg a társadalommal egyeztetni. Felhasználtuk az online eszközöket az elmúlt hetekben, hogy ezt a törvényjavaslatot megismertessük úgymond a felhasználókkal. Az a helyzet, hogy közel 200 ezer elérésünk volt. Ez igen komoly szám, és ha azt is megnézzük, hogy mennyi volt a pozitív visszajelzés, akkor azt gondolom, hogy egy önálló képviselői indítvány kapcsán példa nélküli az, amit társadalmi egyeztetés vonatkozásában is lefolytattunk. A visszaigazolások 99,9 százaléka pozitív. Tehát azt gondolom, hogy tényleg egy olyan ügy, ami társadalmi egyeztetésen volt.

A helyesírási hibákért pedig itt a nyílt színen elnézést kérek, az iktató valóban nem oktató. Nem iktatót akarunk, hanem oktatót. Ha elkövettünk főleg egy ilyen nemzeti tartalmú javaslatban helyesírási hibákat, akkor azt sajnáljuk, és köszönjük ezeknek a nyílt színen történő bemutatását és számon kérését. Köszönöm szépen a figyelmet, és a részletes vitánál, remélem, hogy újból találkozunk.

Köszönöm, elnök úr. (Taps.)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Április 19-én a többségi német tulajdonban lévő Mátrai Erőmű Zrt., valamikori nevén Gagarin Erőmű közgyűlésén úgy döntöttek a többségi német tulajdonos javaslatára, hogy a kasszát söprik. Ebben a kasszában elég sok pénz volt egyébként, ami azt is jelzi, hogy ez nem egy rossz üzlet. Főleg nem rossz üzlet akkor, ha valamikor ehhez az eszközhöz, egy erőműhöz, nem lehet azt mondani, hogy túlzott áron jutott volna, legalábbis a többségi tulajdonhoz a külföldi - nevezzük így - befektető, hiszen annak idején 13 milliárd forintért lehetett megszerezni az irányítás jogát, a többségi tulajdont, és ez az erőmű minden évben a tulajdonosok elvárásai szerint legalább 20 milliárd nyereséget kell hogy termeljen.

Különösen nem rossz üzlet akkor ez az elektromosáram-, energiatermelés, ha még 2008-ban a Gyurcsány-kormány idején köttetett egy nagyon előnyös szerződés, amelynek a következtében mind a mai napig a magyar állam köteles átvenni a piaci árnál magasabb áron az erőműben megtermelt elektromos áramot. Ezért is volt meglepő az, hogy miután a kormány kinyilvánította, hogy a rezsicsökkentés mellett kiáll a bíróságok elmarasztaló döntése után is, a német tulajdonosok úgy döntöttek, hogy az eredeti 10 milliárdos osztalékot 20 milliárdra emelik. Információim szerint egyébként többet is akartak vinni, csak az már likviditási gondokat okozhatott volna.

Azt tudjuk az álmoskönyvek szerint, hogy ha a külföldi befektető fogja a táskáját, belerakja és viszi a pénzt haza, az nem szokott jót jelenteni. Márpedig ez az erőmű nemcsak a környék, nemcsak a régió, hanem az egész ország szempontjából stratégiai jelentőségű. Az elektromos áram 13 százalékát itt termelik meg egyrészről, másrészről 2500 ember dolgozik ebben az erőműben. Az erőműre rátelepült egyéb cégeknél szintén 2500 ember dolgozik, és a környék legnagyobb szolgáltatást igénybe vevő gazdasági szereplője is az erőmű. Tehát azt lehet mondani, hogy a környékbeli településeket és családok ezreit érinti az, hogy mi lesz ezzel az erőművel.

Nagyon fontos tisztázni azt, hogy mi is a külföldi tulajdonos szándéka. Mert ha az a válasz arra, hogy tisztességet kérünk, hogy azt kérjük, hogy a messze előnyös, extraprofitot nyújtó játékszabályokat változtassuk meg, térjünk vissza a tisztesség útjára, és ha erre az a válasz, hogy kisöprik a kasszát, akkor ez valószínűleg nem elfogadható, semmiképpen sem elfogadható.

A múlt hét folyamán a tisztánlátás érdekében levélben kértem a Magyar Villamos Művek Zrt. vezetőségét, hogy betekinthessek ebbe a bizonyos gyurcsányi szerződésbe, ami 2008-ban köttetett a Mátrai Erőmű és az MVM Zrt. között hosszú távú áramvásárlási szerződés formájában. Az elmúlt években ez a szerződés biztosíthatott egy extraprofitot, és ez a szerződés 2015-ig szól. Arról tájékoztattak egyébként a levelem kapcsán, hogy a 2008. VIII. hó 15. napján létrejött megállapodás 12. pontja, titoktartás fejezet rendelkezései szerint a megállapodás vagy annak bármely része bizalmas információnak minősül, és harmadik félnek nem adható át, illetve nem használható fel a másik fél előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül.

Így aztán arról tájékoztat az MVM Zrt. - amely persze ha nem tartja be ezt az előírást, teljes kártérítési kötelezettséggel néz szembe -, hogy a fent ismertetettekre figyelemmel az ön által 2013. április 26-ára kért betekintést még nem tudjuk biztosítani. De hirtelen bekövetkezett egy kedvező fordulat, merthogy a Mátrai Erőmű Zrt. mandátummal rendelkező képviselője is megadta a hozzájárulást végül is, így aztán ezen a héten csütörtökön egyszeri alkalommal be lehet tekinteni ebbe a szerződésbe. Ezt meg is fogom tenni, mert tisztázni kell, hogy mi indokolta ezeknek a nagyon kedvező feltételeknek a biztosítását, amely kedvező feltételek extraprofitot eredményeztek, amit most elvittek ebből az országból.

Köszönöm.

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt bocsánatkéréssel tartozom önök felé. (Dr. Józsa István: Az kevés! Egy vacsorameghívás! - Derültség az MSZP soraiból.) Lehet, de mégiscsak úgy illik, hogy megtesszük, ha azt mondja a képviselőtársam, hogy kevés. A tájékoztatás úgy szólt, hogy kilenc órakor van a vita (Dr. Józsa István: Itt kell lenni végig!), így aztán én elporoszkáltam, aztán utána viszont vágtában jöttem vissza, ha nem lenne rossz hangzású kifejezés, de ez a lovas kultúrában használatos, lóhalálában - ismer ilyet a magyar nyelv. Köszönöm szépen a megértésüket. Köszönöm mindenkinek a módosító indítványokat. A módosító indítványok nagy része, túlnyomó többsége a célt támogathatónak tartotta, 17 év után egy életszerű és ésszerű szabályozás módosítását, az élethez igazítsuk azt, amit '96-ban, mondjuk azt, hogy az élet törvényeit nem figyelembe véve alkotott meg a jogalkotó.

Ami a láthatóság dolgát illeti, ez egy hosszú vita, hogy ha a lovasok este mennek az erdőben, akkor bizony lelövik őket, merthogy szarvasnak lehet nézni. Azért én ezt nem bagatellizálnám el, hiszen az igaz, hogy mind a kettő totemállat, a szarvas és a ló is, de azért az nem úgy van, hogy ha egy ló kidugja a fejét a bokorból, akkor arra már illik rálőni vagy rá lehet lőni. (Göndör István: Vadászt is lőttek már le!) Innentől kezdve a láthatóság kérdése mindenkit érint. Innentől kezdve - és nem zárkózunk el - a gyalogost, a kerékpárost és a lovast ugyanúgy érinti a láthatóság biztosítása. Ez az egyik kérdés.

A másik, amire szeretném újból felhívni a figyelmét a kormányzatnak, hogy 2010 áprilisában még azért beárazták az útvonal-kijelölést. Ma 3 ezer forintba kerül egy kilométer kijelölése. Szerintem ez is abszurd ebben az országban, hogy 30 kilométerért 90 ezer forintot kelljen fizetni, ha valaki a törvényt be akarja tartani.

Köszönöm szépen.

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. A zárszóval majd a szavazás előtt élnék, a felszólalás lehetőségével.

ELNÖK: Értem, akkor ez kétperces.

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): A láthatóság kérdésében azt szeretném nyilvánvalóvá tenni, hogy ebben az ügyben nyitott az előterjesztő, tehát ha erre vonatkozó kapcsolódó módosító indítvány érkezik, akkor nyilván azt meg fogjuk fontolni.

Köszönöm szépen, és a zárszóval pedig a szavazás előtt élnék. Köszönöm.

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Ház! Nyilván a feltett kérdésre - szükség van-e a mozgóboltokra - azok úgy válaszolnának, akiknek a házukhoz megy a mozgóárus, hogy igen, de talán érdemesebb megnézni ezt a kérdést alaposabban is, hiszen 2009. október 1-je előtt a mozgóbolti, a mozgóárusítási tevékenységhez az adott székhelytelepülés jegyzőjének is hozzá kellett járulnia. Azaz ha az egyik önkormányzat területén telephellyel rendelkező vállalkozó mozgóbolti, mozgóárusítási tevékenységet szeretett volna folytatni más településen is, a székhely szerint illetékes önkormányzatnak meg kellett keresnie a kérelemben nevesített önkormányzat jegyzőjét, hogy hozzájárul-e ezen tevékenységhez a közigazgatási területén.

Ezen a jól szabályozott helyzeten változtatott egy 2009-es kormányrendelet és ehhez kapcsolódóan a kereskedelmi törvényről szóló törvény módosítása oly módon, hogy a tevékenységi forma jelenleg kizárólag a vállalkozó székhelye szerinti illetékes település jegyzőjéhez történő bejelentéshez kötött.

Számos községben a kisebb helyi boltok biztosítják a lakosság ellátását. Ezek az üzletek úgymond röghöz kötöttek, bármikor megtalálják, megtalálhatják és meg is találják a hatóságok őket, a fogyasztóvédelem, a NAV, az ÁNTSZ s a többi, a mozgóboltokat, az ilyen árusítókat viszont egyszerűen lehetetlen ellenőrizni. Számlát, nyugtát csak elvétve adnak, sokszor nem hitelesített mérleget alkalmaznak, áraikat jó néhányszor nem tüntetik fel, és a helyi üzletek árai alá mennek. Ugyanakkor az önkormányzatok felé, amelyek területén tevékenykednek, semmiféle adókötelezettségük nincs, illetve amennyiben ilyen keletkezne, kimutatható bevételt nem produkálnak, így nem adóznak.

(21.40)

Tevékenységükre jellemző, hogy a legtöbb esetben egy személy vezeti a gépjárművet, ugyanaz a személy szolgálja ki a vevőt, kezeli a pénzt, ami például mondjuk, élelmiszerek, pékáruk esetében élelmiszer-biztonsági kérdést is felvethet. De érdemes lenne akár megvizsgálni a PB-gázpalackokat árusító gépjárművek tűzbiztonsági szempontjait is.

Sokszor a kérdés bűnügyi vonatkozása sem elhanyagolható, hiszen gyakran esnek áldozatul jóhiszemű vásárlók magukat mozgóárusoknak kiadó bűnözőknek. További problémát jelent a közterületi árusítás kérdése is. Választókerületemből hadd hozzam Szilvásvárad példáját, amely település adottságainál fogva nemcsak a vendégeket, hanem az idelátogatók nagy számából adódóan a kereskedelmi tevékenységet végzőket is vonzza.

Ebből a tényből és a közterület hatályos kereskedelmi jogszabályokban rögzített fogalmából az következik, hogy a nem önkormányzati területen, de például a Szalajka-völgyben lassan több lesz a közterületi úgynevezett cukorkaárus, mint az üzletben folytatott kereskedelmi tevékenységet végzők. E vállalkozók talán egyike sem rendelkezik székhellyel, telephellyel az adott településen, de már az is előfordul nem egy esetben, hogy vállalkozói engedéllyel sem rendelkeznek.

A szabályozásban a felszólalásom elején említett változás tehát nem jó, ez a 2009-es változás nem jó az önkormányzatoknak, és sokszor kilátástalan helyzetbe hozza a településen egy-két főt foglalkoztató kiskereskedőket is, és veszélyes lehet a vásárlókra nézve is.

Érdemes tehát feltenni a kérdést, hogy mindenféle mozgóbolti és ügynöki tevékenységet, alkalmi árusítást ismét a területileg illetékes önkormányzatok jegyzőinek engedélyéhez kellene kötni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt köszönetet szeretnék mondani képviselőtársaimnak, hiszen ez egy olyan javaslat, amit képviselőtársammal, Potápi képviselőtársammal együtt fogalmaztunk meg, ami úgy tűnik, hogy valamennyi frakció közvetlen vagy közvetett - teljes szívű vagy fél szívű, de - támogatását bírja, és valamennyi bizottság, illetve a bizottsági viták során a módosító indítványok kapcsán a kormányzat támogatását is bírja.

Már az elején elmondtam, hogy egy tizenhét éves, életszerűtlen, ésszerűtlen és a hagyományainkhoz nem méltó, egyébként a jó szándékú erdőhasználókat folyamatos jogsértésre kényszerítő jogi gyakorlaton szeretnénk változtatni. Ez a lóval kezdődött, de a ló hátán nagyon sok minden elfér, mert nem arról van szó, hogy lehet-e lovagolni - arról is -, hanem arról van szó, hogy hogyan lehet használni az erdőt Magyarországon. Az erdőhasználat kérdéséről van szó, és abból indultunk ki, hogy az erdő alapvetően nem gazdasági tevékenység profitorientált helyszíne, hanem közjóléti funkciói vannak, és az erdőhasználat kérdését kell rendezni.

Akkor is jeleztük, hogy az erdőhasználat kérdése fel fog vetni a későbbiekben, illetve megalapoz majd egy olyan vitát, egy olyan, reményeink szerint széles társadalmi vitát, ami arról fog szólni, hogy Magyarországon mik a terephasználat feltételei, körülményei, lehetőségei, és azt gondoljuk, hogy hagyományainkból, a kultúránkból pedig egy szabad, megengedő terephasználati gyakorlat jogi feltételeit kell megteremteni.

Ami a társadalmi egyeztetést illeti, annak kapcsán azt szeretném elmondani, hogy amikor megalkották az erdőtörvényt 17 évvel ezelőtt, semmiféle társadalmi egyeztetés nem volt. A jelenlegi módosító javaslatunk kapcsán pedig az online felületen több mint 200 ezer embert értünk el. 200 ezer embert, és olyan megosztási számokat, amelyek azt hiszem, párjukat ritkítják. Természetesen, mondom, a bizottsági viták kapcsán pedig mind a kormányzat, mind a bizottság, mind a frakciók részéről támogató álláspont volt tapasztalható.

Ami pedig az erdőben okozott károkat, azok akár gondatlanságból, akár szándékosságból kerülnek megvalósításra vagy elkövetésre, ott pedig a jelenlegi jogi rendszerünk, a Ptk. meg a Btk. rendezi ezt a kérdést.

(22.30)

Elmondtam már annak idején is, hogy a tizenhét év alatt semmilyen olyan bírói gyakorlatról nem tudunk, amikor a lovasok közlekedése okozott volna bárminemű kárt emberi épségben vagy éppenséggel tulajdonban; köz- vagy magántulajdonról egyaránt tudunk beszélni.

Visszatérve az indító gondolatokhoz: köszönöm szépen a módosító indítványokat. Annak is örülünk, hogy a mezőgazdasági bizottság módosító indítványa magába tudta foglalni szinte valamennyi módosító indítvány lényegét. S ha a zárószavazáson ez a módosítás elfogadásra kerül, akkor még egyszer mondom, egy életszerűtlen, ésszerűtlen, követhetetlen, betarthatatlan szabályt változtatunk meg úgy, hogy egy olyan erdőhasználati gyakorlat lesz Magyarországon, amely Európa számára példaértékű; hozzáteszem, pozitív példa értékű.

Köszönöm szépen.