Felszólalás adatai

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, adózni túlságosan senki sem szeret, de hát ez a sajátja a dolognak, hogy adózni kell ahhoz, hogy újraelosztani is lehessen. Persze arra törekedni kell, hogy az állam minél kevésbé akarjon újraelosztani, hiszen nem biztos, hogy ez a legjobb formája a működtetésnek.

Az adórendszer igazságosabbá tétele - nem merem azt mondani, hogy igazságossá tétele, mert talán ilyen pontot nehéz találni -, azt hiszem, elengedhetetlen mindegyikünk számára. Az a törvénytervezet, amely most előttünk áll, hitem szerint efelé halad, hiszen egyik oldalról a foglalkoztatási feltételek javítását szolgálja, a másik oldalról pedig az ehhez kapcsolódó élőmunka terheinek a csökkentésével párosul. Mindeközben a befektetések és a beruházások ösztönzését is szolgálja. Példaként említhetem itt a gyorsított amortizációs kulcs 50 százalékos mértékét, amelyek az új beszerzéseket követően érvényesíthetőek.

Az adótörvény a különbségek mérséklésének a lehetőségét is magában hordozza. Gyakorlatilag azt mondhatjuk persze, hogy nem az adón keresztül kell a bérek, a jövedelmek rendszerét alapjaiban kezelni, hanem a fizetéseken keresztül, de ha az elmúlt két évre visszatekintünk, akkor a bérnövekedés vonatkozásában sem áll rosszul a jelen kormányzat, hiszen mintegy plusz 25 százalékos reálbér-növekedést tud elkönyvelni.

Mindezek mellett az adó vonatkozásában egyrészt az szja-kulcsok csökkentésével vagy épp a sávok szélesítésével is lehet fokozni ezt az eredményt, és lehet kézzelfoghatóan több forintot tenni a zsebekbe.

(18.50)

Nem akarok leragadni a személyi jövedelemadó rendszerénél, de azért még egyszer hangsúlyozom, hogy mindenki számára tiszta és világos legyen, hogy 2002-ben 20 százalékos adókulccsal indult, nulla forinttól 600 ezer forintig ezt kellett megfizetni; 600 ezer forinttól 1 millió 200 ezer forintig 30 százalék; efeletti összeghatár esetében pedig 40 százalékos volt az adókulcs mértéke. Magyarul: 1,2 millió forint felett 40 százalékos adókulcs mellett adóztunk.

2005-ben - a tervezettek szerint - 1,5 millió forintig 18 százalékos adókulcs az, amely mellett adózni fogunk, és efeletti értékhatár sem éri el azt, ami 2002-ben volt, a 40 százalékot, hanem csak 38 százalékos mértékű az adókulcs. Ez azt jelenti, hogy az átlag alatti és az átlagjövedelmet szerzők adóterhelése egyértelműen csökken. Ez azt jelenti, hogy egy olyan folyamat zajlik harmadik esztendeje, amely az adócsökkentéssel párosítható, és olyan folyamat 2005-ben, amely a személyi jövedelemadó rendszerén keresztül mintegy 100 milliárd forint többletet hagy a zsebekben. Ez pedig mértékadó nagyságrend. Ha ezt levetítjük az egyes zsebekre, akkor nagyjából az érhető utol, hogy havonta 4-5 ezer forinttal több jut egy-egy ember zsebébe, amikor hazaviszi a fizetését.

Az élőmunka terhének a csökkentése már csak azért is fontos, mert a munkaadók nyilván akkor válnak fogékonnyá a foglalkoztatás bővítésére, ha minél kevesebbe kerül az élőmunka, ha minél kevesebbe kerül a foglalkoztatás költsége. Több úton keresztül, nemcsak a helyi iparűzési adó, hanem a társasági adó vagy épp a járulékok rendszerének a működtetésén keresztül segítjük ennek a folyamatnak az alakulását. Csak címszavakban említem: járulékok tekintetében a célcsoportok a 25 év alatti pályakezdők, a gyesről, gyedről visszatérők, vagy éppen az 50 év feletti tartós munkanélküliek. Mindezek mellett, a célcsoportokon túl a foglalkoztatáshoz kapcsolódó egészségügyi hozzájárulás mértékének a csökkentése is benne van a törvénytervezetben, mintegy 1200 forintos mértékű csökkentés 2005 novemberétől. Azt gondolom, hogy folyamatában a ciklusváltás, 2002 óta ennek a csökkentése mértékadó nagyságrendű forrásokat szabadít fel, és ad lehetőséget a munkaadóknak arra, hogy ezeket a felszabaduló forrásokat akár fejlesztésekre, akár bérnövelésekre fordíthassák.

Egy új elem, ami alapvetően pozitív, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében az arányos járulékfizetést hozza a törvény, ami gyakorlatilag kellő motivációt jelent a tekintetben, hogy ha lehetőség van rá, akkor ne a munkaügyi regisztert, ne a munkanélküli-ellátást válasszák az emberek, hanem az adott lehetőségekkel élve vagy annál fogva, akár a részmunkaidős foglalkoztatást is.

De nemcsak a járulékokon keresztül, hanem a társasági adón keresztül is a versenyképesség növelésére és a foglalkoztatás bővítésére törekszünk. Nem akarom a példákat ismételgetni, hiszen ma már itt többször elhangzott, de még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a gondolkodás középpontjában alapvetőn a kisvállalkozások, a mikrovállalkozások vannak, hiszen az öt főnél kevesebbet foglalkoztatók esetében a plusz egy fő foglalkoztatásánál az éves minimálbér kedvezménye érvényesíthető a társaságiadó-alapban. Tehát az adózás előtti eredmény nagyságának a csökkentéséről van szó. Mellette a fejlesztési adókedvezmények is átrendeződnek, a korábbi 1 milliárd forintos értékhatárról a tizedére, 100 millió forintra zsugorodik ez, és már így is igénybe vehetők ezek a kedvezmények.

A munkahely-teremtési kedvezményeknél azok a foglalkoztatási értékhatárok, amelyek korábban 300, a hátrányos helyzetű térségekben 150 főnél húzódtak meg, szintén mértékadóan zsugorodnak, a kisvállalkozások esetében már 30, a hátrányos helyzetű térségekben 15, de a középvállalkozásoknál is 150, a hátrányos helyzetű térségekben lévőknél pedig 75 főre, azaz itt az 50 százalékára zsugorodik. Ez mértékadó főleg azokban a térségekben, ahol a foglalkoztatási helyzet nehéz; mondhatnám Nógrád megyét, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, Borsod-Abaúj-Zemplén megyét, de más megyéket is említhetnék.

Azt gondolom tehát, hogy a járulékok, a társaságiadó-kedvezmények rendszere, ekképpen való működtetése alapvetően hozzájárul a versenyképesség növeléséhez, a foglalkoztatás bővüléséhez, és ugyanezt a célt szolgálja a mai nap már többször vitatott iparűzési adón keresztüli kedvezmény, ami a 25 százalék helyett az 50 százalék levonhatóságát adja meg az adózás előtti eredményből a vállalkozások számára. Ugyanígy a plusz egy fő foglalkoztatása esetén a mínusz 1 millió forint elszámolhatósága, amelynek eredményét már nem akarom újra ismételni, hogy milyen többlethozamot jelent, hiszen a foglalkoztatott ember nyilván árbevételt produkál, és ennek az eredményeképpen akár még több iparűzési adó befizetésére is sor kerülhet, mint annak előtte, a kedvezmény megadását megelőzően.

Összességében tehát valahogy úgy lehetne megfogalmazni a gondolatokat, hogy az élőmunka terhének csökkentése, a járulékok, a társasági adó vagy éppen a helyi iparűzési adó rendszerén keresztül a befektetési, a beruházási ösztönzéseken át a munkaadókat serkenti a tekintetben, hogy foglalkoztatásbővítést hívjanak életre. A különbségek mérséklése a személyi jövedelemadó-táblán keresztül, a bérnövelés és az adócsökkentés pedig a munkavállalókat vagy a munkavállalási hajlandósággal, szándékkal és képességekkel bírókat mozgatja abba az irányba, hogy valóban munkát is vállaljanak. Ez a kettős folyamat egymás mellett gyakorlatilag eredményezheti azt, hogy a munkaadók az általuk keresett munkavállalókra találhassanak feltétlen módon akkor, ha mindezen folyamatok még a különféle szakmai tudás, ismeretanyag felhalmozásával, elsajátításával is párosulnak.

Összességében egy gondolattal szeretnék csak Tállai úrnak válaszolni - megtisztel azzal, hogy itt van a teremben -, a mondat pedig akképpen szól, hogy a minimálbéren lévő emberek esetében egyszerűen annak a ténye, hogy az 53 ezer forintos minimálbér, majd meglátjuk az OÉT-egyeztetés alapján, hogyan és miképpen realizálódik, de emelkedik, egyértelműen, tisztán zsebben növekvő forintokat jelent. A tervek szerint, ha a megállapodás netán nem születne meg, 57 ezer forintban kívánja ezt a kormány realizálni, akkor ez 7-7,5 százalékos növekedést jelent. Magyarul: azt szeretném ezzel érzékeltetni, hogy az átlag alatti jövedelemmel bírók gyakorlatilag átlag feletti mértékű jövedelemnövekedésre tesznek szert.

Egy összehasonlítással fejezném be, ez pedig arról szól, hogy míg annak idején, 2002-ben 12 forint terhelte 100 forint esetében a minimálbéren keresőt adóbefizetés tekintetében, addig ez nulla forint, míg az átlagjövedelem esetén ez 26 forint terhet jelentett 2002-ben, addig ez most a 21 forintot alig haladja meg.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)