Felszólalás adatai

Azt gondolom, hogy ezek a törekvések, ezek a követelések nem jutottak el a kormánypárti többség füléhez, nem hallja, nem hallgatja meg őket az Orbán-kormány, s tudniuk kell, hogy azok, akik önökre szavaztak, ezen követelések jó részét támogatják. A baj az, hogy az önök által meghirdetett politika és a kormányzati cselekvés ezen a területen gyökeresen ellentmond egymásnak. Önök munkahelyteremtésről beszélnek, a munka társadalmát hirdetik meg, de tevékenységükkel több helyen is a követelések által érintett legfontosabb csomópontokban éppen ezzel szemben hatnak, munkahelyek tízezreit veszélyeztetik, tízezrek munkahelyeit szüntethetik meg. A Magyar Szolidaritás Mozgalom tiltakozása jogos tehát. Kilenc pontja Európában, azt gondolom, triviális volna, itthon követelés, olyan jogos követelés, amelyről tudniuk kell mindazoknak, akik nevében fellép, hogy kell hogy a politikától függetlenül is támogatást kapjon.

Két példát szeretnék említeni arra az előbb szóba hozott problémára, amely szerint is az önök kormányának beszéde és tettei egymásnak alapvetően ellentmondanak. Mindannyian emlékszünk a minimálbér-emelés 1998-2002 közötti történetére és annak hatására. Tanulsága kettős, s joggal követelik a szakszervezetek, hogy a minimálbérről továbbra is érdekegyeztetés keretében szülessen megállapodás, azaz úgy, ahogyan eddig volt, munkaadók és munkavállalók megállapodását hirdesse ki a kormány, ne pedig egyoldalú lépéseket tegyen. 1998 és 2002 között ugyanis az történt, hogy az akkori Orbán-kormány egyoldalúan emelve a minimálbéreket, nem egyeztetve a partnerekkel, sajnos ennek hatásaként elérte, hogy ágazatok szűntek meg, megszűnt a könnyűipar, a ruhaipar, állások tízezrei vesztek el, mert nem vált szemponttá, ami az érdekegyeztetés alapszempontja, hogy csak olyan dologban legyen megállapodás és később kihirdetett minimálbér, amelyik egyik oldalról hozzájárul a minimálbérek folyamatos és fokozatos emeléséhez, ez fontos szempont, emellett le kell tenni a voksot, a másik oldalról nem veszélyezteti az éppen munkában állók munkahelyét, nem veszi el mások elől tízezer szám a munkahelyeket, nem szüntet meg ágazatokat. Nos, most az egyoldalúan bejelentett lépésekkel a párbeszéd hiánya miatt ugyanezzel a veszéllyel kell szembenézni.

Hasonló a probléma a munka törvénykönyve egyoldalú módosításával. Önök úgymond a rugalmasság jegyében változtatják a jogszabályt. Azt mondják, hogy lehetővé kell tenni a munkaadók számára a versenyképességük szempontjából a több túlóra lehetőségét, azt a lehetőséget, hogy a piaci viszonyoknak megfelelően, de az adott létszámmal, ha kell, még többet dolgoztassanak. Ez bizony odavezet, hogy egyre kevesebb ember dolgozik egyre többet. Önök is tudják, hogy a mai OECD-rangsorban Magyarország már a második azon országok között, ahol az adott munkahelyen dolgozók egy évben a legtöbb munkaórát dolgozzák le, és Magyarország pedig az utolsó azok között, akik az aktívak közül foglalkoztatottak. Ebből pedig épp ellentétes irány következik, mint a munka törvénykönyve szabályozása, éppen fordítva kellene haladni.

Valahogy úgy kellene haladni, hogy szemben a primer, pillanatnyi munkaadói érdekkel, a kormány azok érdekét kövesse, akiknek több munkahelyet kell adni, azaz a munkát úgy felosztani, hogy többek jussanak munkához, mint ahogyan, mondjuk, Hollandiában történik, ahol a foglalkoztatási arány 74,5 százalékos, és a részmunkaidő aránya is 48 százalékos, szemben Magyarországgal, ahol 55 százalékos, és 6 százalék a részmunkaidő. Mindenhol, ahol magas a foglalkoztatottság, ott magas a részmunkaidő aránya, azaz többen dolgoznak kevesebbet. Ez a mostani törvény, amit letettek az asztalra (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.), ebben a pontban is ellentmond az európai trendeknek. Kérem, korrigálják, és hallgassák meg a követelésekben megfogalmazott törekvéseket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)