Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2005. esztendei zárszámadás jól illeszkedik a Medgyessy-Gyurcsány-kormány költségvetési gyakorlatát tükröző sorozatába. Ebben is egy koncepciótlan, sodródó, gazdaságpolitikát nem tükröző képet látunk, ugyanúgy, ahogy az előző években. A költségvetés, a zárszámadás jól tükrözi, hogy az államháztartás helyzete a 2005. esztendőben is tovább romlott. Érezhető ugyanakkor, hogy a kormány választásokra készült, és a siker érdekében elengedte a béreket.

(12.20)

A zárszámadás valójában egy újabb mérföldkő ahhoz a romló és a 2006-2007-2008 folyamán súlyossá váló gazdasági és társadalompolitikai helyzethez, ami a legjobban a Brüsszelnek benyújtott konvergenciaprogramban köszön vissza. A költségvetési vitában elmondtuk, hogy a 2005. évi költségvetés, az előző két esztendő gyakorlatához hasonlóan, a túlélés költségvetése. A 2002. és 2003. év erőn felüli voksszerző költekezése következtében a kormány elveszítette a kontrollt az államháztartás irányítása felett, és 2005-ben ezt kívánta drasztikus és jövőt felélő lépésekkel visszaszerezni.

A költségvetésben és a zárszámadásban nyoma sincs az államháztartás fő problémáját jelentő nagy rendszerek ésszerűsítésének, reformjának, és mivel a korábbi túlköltekezések következtében teljesen beszűkült a költségvetés mozgástere, olyan lépéseket sem láttunk, amelyek a gazdaság, a vállalkozások aktivitását, a gazdaság élénkítését, a foglalkoztatás javítását stimulálták volna. Tulajdonképpen azzal is kezdhettem volna ezt a beszédet, hogy mi a költségvetési vita során megmondtuk, hogy mire lehet számítani, és sajnos ismételten, mint minden esztendőben 2002 óta, nekünk lett igazunk. Nem örülünk, csak megjegyzem, hogy érdemes azért az ellenzék hangjára is odafigyelni.

Engedjenek meg néhány szót a költségvetés egyensúlyáról. A költségvetési egyensúlyt a kormány külső erőforrások bevonásával kísérelte meg elérni. Az államadósság ebben az esztendőben 1183 milliárd forinttal növekedett, ami a tervezetten felül plusz 392 milliárd forint hitelfelvételt tartalmaz. Ez tulajdonképpen jövőfelélést jelent. Államadósságunk GDP-arányosan így 62,3 százalékra emelkedett. A költségvetésben szó volt a jövőfelélés másik igen költséges formájáról, a PPP-projektekről is, de ezekről, az ezekből következő várható kötelezettségekről a zárszámadás összefoglalóan nem számol be, ezek pontos kimutatását természetesen hiányoljuk. A 2005. évi költségvetés külső forrását jelentette az összesen 632 milliárd forintos privatizációs bevétel, ami, miután lényegileg az egyensúlyi probléma megoldását célozta, egyértelműen vagyonfelélésnek minősíthető.

A PPP-projektek nélkül tehát összesen 1815 milliárd forint külső forrást vett igénybe a kormány ahhoz, hogy ezt a rosszul megtervezett és az ország államháztartásának helyzetéről rossz képet mutató, társadalompolitikailag üres költségvetést visszaráncigálja a szakadék széléről. A tervek ezzel szemben csak körülbelül 1000 milliárd bevonásáról szóltak, ezt sikerült 1815 milliárd forintra feltornázni.

Néhány mondatot engedjenek meg a költségvetési trükkökről, hiszen ezekről is szót kell ejteni. Az államtitkár úr expozéjában vártam, hogy explicit tájékoztatást kapunk az őszödi beszédben bejelentett trükkök egy részéről. Ez sajnos elmaradt. Az, hogy az őszinteség még mindig nem az igazi, sok vonatkozásban tetten érhető a beszámolóban, de ezt legjobban az illusztrálja, hogy a költségvetési hiány és az államadósság adatainál továbbra is a nyugdíj-biztosítási befizetési trükkel csökkentett számok köszönnek vissza. Ennek ma már az EU felé történő prezentáció szempontjából az égadta világon semmi értelme nincs, mert ez a költségvetés egyértelműen mattot adott a kormány korábbi konvergenciaprogramjának, az eurózónába való belépés 2008-as időpontjának. A mai államháztartási helyzet alapján optimista becslésnek tekinthető 2013-as vagy 2015-ös időpont szempontjából a nyugdíjkorrekció irreleváns.

A törvényjavaslat 2. kötetének 851. oldalán végre a realitáshoz közeli számokat látunk a költségvetés hiányának elmúlt négy esztendős alakulásáról. Ez az államháztartási hiány - a pénzforgalmi szemléletű vonatkozást ismertetem - 9,9 százalék volt mínuszban 2002-ben, aztán 5,9 2003-ban, 6,5 2004-ben, 4,7 2005-ben. Ezzel szemben körülbelül 4,9 százalék lesz a tény, hiszen a terv volt ennyi. Ez a táblázat azt mutatja, hogy a kormány a költségvetést az elmúlt négy esztendő során nem tudta kézben tartani, és az eurózónához való közeledés illúzió volt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 2006. évi hiány 10,1 százalék lesz, akkor láthatjuk, hogy a kormány a választás évében tette fel a művére a koronát. Megjegyzem, hogy mindez csak a rossz kormányzás eredménye, mert semmi külső körülmény nem indokolta a magyar államháztartás csőd közeli állapotba hozását, semmi nem indokolta azt, hogy a már az Európai Unióhoz csatlakozott 10 ország közül Magyarország, a korábbi éllovas lett a sereghajtó.

Az államháztartás 2005. évi pénzforgalmi hiánya látszólag kedvezően alakult, de azt egyszeri, a költségvetés helyzetét nem tartósan javító tényezők idézték elő. A 2005. november 11-ei költségvetési módosítás még felfelé, 5,1 százalékra kerekítette a hiányt, ám a hirtelen eladott Budapest Airport 401 milliárdja és a MOL-tól párnagázeladás és bányajáradék címen befolyt 80 milliárd megváltoztatta a helyzetet. Ez az egész azt mutatja, hozzáteszem, hogy ez csak egy példa, de az egész költségvetés és zárszámadás erről szól, hogy a kormánynak fogalma sincs a költségvetés tervezéséről, képtelen követni és prognosztizálni a gazdaságban végbemenő folyamatokat, egész tevékenységét kétségbeesett kapkodás és improvizáció jellemzi.

Néhány mondat a költségvetés fő számairól. A költségvetés fő számai a kormány előzetes fogadkozásai ellenére jelentős összegekkel térnek el mind az eredeti, mint a 2005. novemberi módosított előirányzatoktól. A legnagyobb eltérések a központi költségvetésnél és a tb-nél vannak, én azonban itt az államháztartás egészéről beszélek. Pénzforgalmi szemléletben a bruttó bevételek a tervezett 12 054 milliárddal szemben 12 716 milliárdra, a bruttó kiadások a tervezett 13 109 milliárddal szemben 13 784 milliárdra, a hiány a tervezett azonban az ismert okokból csak 0,2 százalékkal haladta meg. A költségvetési tervekben 22 270 milliárdos GDP-előirányzat szerepelt, a teljesítés 21 208 milliárd volt. Ez utóbbiban nyilván szerepet játszott, hogy az infláció, ami 3,6 százalékra volt tervezve, kedvezőbben alakult, legalábbis a kormány számára a tervezettnél, 4-5 százalék körül várható. A tervek és a tények eltérései a zárszámadás további részleteiben is tetten érhetők.

A 2005. esztendőben a kormányzati újraelosztás a GDP százalékában mérve a 2004. évi 49,5 százalékról 50,7 százalékra emelkedett, ami rossz tendencia. Ebben bizonyára szerepet játszottak az EU-transzferek. A centralizáció 46,6 százalékra emelkedett a 2004. évi 43,4 százalékról, illetve ez lett az eredmény a költségvetési tervben szereplő 43,7 százalékos előirányzat helyett. Ez nagyon jelentős eltérés, és a Gyurcsány-csomag következtében a következő években feltehetően virulens növekedésnek indul.

Az államadósság alakulása és annak jövőbeni tendenciája szempontjából komoly negatívum, hogy a költségvetés elsődleges egyenlege mínusz 3,5 százalék. Ebben természetesen nincsenek benne a kamatok. Ma persze mindezek összes következményét a konvergenciaprogramból jól láthatjuk, hiszen a bruttó államadósság idén 68,5 százalék, a következő években pedig 72 százalékra fog emelkedni. Az elsődleges egyenleg jelentős pozitívuma nélkül azonban, és ez is látható a konvergenciaprogramból, nagyon kevés az esély az államadósság csökkentésére. Mindenesetre a 2005. évi kamatkiadások 918,5 milliárdot tettek ki, ami 33 milliárddal magasabb a tervezettnél. A költségvetés kamatkiadásai a GDP 4,2 százalékát tették ki, vagyis ezek a kiadások meghaladták a 2005. évi 4,1 százalékos GDP-növekményt. Ez kamatfizetésre megy el. Tulajdonképpen a GDP-növekedésből egyetlen fillér sem fordítható fejlesztésre, hiszen ezt elvitte a kamatkiadások sokasága.

A 2005. évben a világgazdasági konjunktúra kedvező volt, és el kell ismerni, hogy néhány makromutató viszonylag kedvezően alakult. A GDP növekedése, mint már az előbb mondtam, 4,1 százalék volt, ami jelentős európai összehasonlításban, de a régióban az utolsók közé tartozunk. A munkatermelékenység növekedési üteme 2004-hez képest közel 33 százalékkal alacsonyabb volt, de a 4 százalékos növekedési ütem így is jónak mondható.

(12.30)

A külkereskedelmi áruforgalom hiánya 3,9 milliárd euróról 2,8 milliárd euróra csökkent, és ennek, valamint az eurótranszfereknek köszönhetően javult a folyó fizetési mérleg hiánya is, ez a GDP 7,3 százaléka. Ez a hiány azonban továbbra is rendkívül magas, a magyar gazdaságot továbbra is az ikerdeficit jellemzi. A gazdasági növekedés azonban elsősorban a nemzetközi nagyvállalatoknak és néhány hazai nagyvállalatnak köszönhető, a kis- és középvállalkozások, valamint a mikrovállalkozások továbbra is stagnálnak, vagy helyzetük romlik. A költségvetésben a kis- és középvállalkozások érdemi támogatása nem történt meg, valójában csak a strukturális alapok és az azt kiegészítő állami forrásokat jelentettek számukra szerény előrelépési lehetőséget.

Mindezek következtében a tavalyi 0,6 százalékos csökkenés után a foglalkoztatottak száma stagnált, a munkanélküliségi ráta pedig 1,1 százalékkal emelkedett, 7,2 százalékos volt. A 2005. év folyamán a háztartások fogyasztása 1,4 százalékkal növekedett az előző évi 3,6 százalékkal szemben, a közösségi fogyasztás pedig 1 százalékkal csökkent.

Ezek után és a 2004. évi pénzügyminisztériumi áfatrükkök következtében nem lehet csodálkozni azon, hogy az áfabevételek messze elmaradtak a tervezettől. A Magyarországot jellemző gazdasági helyzetben nem volt indokolt, hogy a tervezett 2,5 százalékos reáljövedelem és a 2,4 százalékos reálbér-jövedelem helyett ezek 6,2, illetve 6,3 százalékkal emelkedtek. A reálbérek ilyen magas növekedését a többi gazdasági paraméter mellett csak a választások közeledte következtében jelentkező fokozott kormányzati könnyelműség okozta.

Néhány mondat a bevételekről. A bevételek jelentős kockázatot tartalmaztak, ezt jelezte előre az Állami Számvevőszék, illetve a makrogazdasági szakértők túlnyomó része is. Sajnos, mint minden negatív várakozás, ezek is sorra bekövetkeztek. Az általános forgalmi adóból 262,2 milliárd forinttal kevesebb bevétel jelentkezett, és bevételi kiesés volt a személyi jövedelemadó, a társasági adó és az ökoadó, az osztalékadó területén is, összesen 320 milliárd forintnyi nagyságrendben. A bevételkiesést néhány egyéb adó többlete, illetve a költségvetési szerveknél és a fejezeti kezelésű előirányzatoknál jelentkező 298 milliárd többletbevétel ellensúlyozta. A költségvetés kiadási oldalán 357 milliárdos többlet jelentkezett, amihez a lakástámogatások 17,5 milliárdos többlete és a kamattérítés növekedése járult hozzá.

Összességében elmondható, amit a költségvetési vitában már elmondtunk, hogy a kormány a költségvetés meghatározó bevételi előirányzatait felül-, jelentős súlyú kiadásait pedig rendre alultervezi. A hiány növekedéséhez természetesen még hozzájárul a tb-alapok és az önkormányzatok költségvetésének hiánya is.

A 2005. évi költségvetést enyhe restrikció jellemezte, ami valójában nem valósult meg. A kormány - szokásához híven - az szja-kulcsot csökkentette, mert ez a legérzékelhetőbb az állampolgárok számára, ugyanakkor 15-20 adónemnél kisebb-nagyobb emeléseket hajtott végre, és néhány új adót vezetett be. Az adócsökkentés 2005-ben nem volt tetten érhető, legfeljebb adóátcsoportosításról esett szó. A változások vesztesei a középrétegek voltak, a szerényebb jövedelmű rétegek helyzete érdemben nem változott, a nagyobb jövedelmek szintén többé-kevésbé változatlanok maradtak. Az adórendszer 2005-ben tovább bürokratizálódott, áttekinthetetlenebbé, kuszábbá vált, ennek a rendszernek a működtetése mind a költségvetés, mind az állampolgárok oldaláról nézve rendkívül drága. Az adott gazdasági helyzetben nem a választási hangulat javítását szolgáló személyi jövedelemadó-csökkentésekre, hanem a vállalkozások helyzetét megkönnyítő adó- és járulékintézkedésekre lett volna szükség.

Az áfabevételek alakulásán talán csak a kormány csodálkozott. Itt meg kell említenem, hogy a 2004. évi pénzügyminisztériumi trükkök, amelyek a pénzforgalmi egyensúly javítását szolgálják, aztán keményen visszaütöttek. Az akkor elrendelt ellenőrzések befejezési határidejének meghosszabbítása 383 milliárd forint visszautalást érintett, és igen komoly kárt okozott a magyar vállalkozói körnek. Az APEH kimutatása szerint az adóhatóság 8,3 milliárd forintot tartott vissza jogerősen, ezzel egy ezrelék többletbevételhez juttatva a költségvetést - 1,8 milliárd adóbírság, 100 millió késedelmi pótlék -, és ezzel szemben 8,5 milliárd késedelmi kamatot fizetett ki. Miután az adózók 20 százaléka különböző okból kifolyólag nem kérte a kiutalást, az APEH szerencséjére további 2 milliárd forint kamatot nem kellett kifizetnie. Mindenesetre ezek az elszámolási problémák szintén hozzájárultak az áfa-előirányzatok alacsony teljesítéséhez.

Az szja-bevételek is 14 milliárddal alacsonyabbak voltak a tervezettnél, 998 milliárd forintot tettek ki. Mivel a kormány intézkedései ellenére továbbra is magas, 417 milliárd forint maradt a kedvezmények összege, az összevont adóalapra jutó adóterhelések a 2004. évi 19,5 százalékról 18,9 százalékra csökkentek. A kedvezmények tehát továbbra is magasak, de a 2005. évi kormányzati intézkedésekkel ezek emelkedését sikerült megakadályozni, növekedésük összességében 3 milliárd forint volt.

Az adózóknak a központi költségvetéssel szemben fennálló tartozása 2005. december 31-én 736 milliárd forint volt, ebből 341 milliárd a késedelmi pótlékok és bírságok összege. Az APEH mintegy 166 milliárd forinttal ugyan túlteljesítette a 2005. évi feladattervben meghatározott adó- és járulékbehajtási előirányzatát, a helyzettel azonban mégsem lehetünk elégedettek. Ebben a kérdésben további előrelépések szükségesek.

A kiadásokról néhány mondat. A kiadási oldalon egy megmerevedett struktúrával találkozunk, az egész azt tükrözi, mintha az államháztartás rendszerével minden rendben volna. Nem sikerült mederben tartani az állami működési funkciókat, itt a tervezetthez képest emelkedés tapasztalható. A jóléti funkciók aránya a 2004. évi teljesítéshez képest a költségvetésben csökkent, a lakásügyek, települési és közösségi tevékenységek területén némiképpen emelkedett. A gazdasági funkciónál szintén enyhe emelkedést láttunk, aminek oka a közlekedési és távközlési szolgáltatások arányának emelkedése.

A központi költségvetési szférában a bérmegszorítások következtében az év végén 6477 fővel, 2,3 százalékkal kevesebben dolgoztak, mint korábban. Az eredeti tervek a dologi költségek 5 százalékos csökkenését irányozták elő. Ennek teljesülése a zárszámadási beszámolóból hiányzik, nem érhető tetten.

A költségvetésnek - és azt hiszem, ez fontos mondat - lényegileg úgy sikerült elköltenie bruttó 13 784 milliárd - nettóban 11 230 milliárd - forintot, hogy közben a társadalom nem érzi, nem érezte, hogy valami pozitív történt volna, csak a felelőtlen költségvetési politika következményeit látja, a komoly tehernövekedést a visszalépést jelentő konvergenciaprogramból. Hozzáteszem, hogy ez csak az adók első lépésben történő, évi 1000-1200 milliárdos megemelését jelenti, a beígért reformokat viszont nem. 2005-ben a száz apró lépéssel sikerült áttekinthetetlen helyzetet teremteni, és elterelni a figyelmet az elbokázott milliárdokról, most viszont a kiérleletlen reformtervek, az ezekben szereplő lakossági terheket megnövelő ötletek áradatával találkozunk, amely azt bizonyítja, hogy a kormányzás színvonala a választások óta semmit sem változott.

Néhány szó az alapokról. Az alapoknál a szokásos problémákkal találkozunk. Ezek pénzügyi helyzete kiegyensúlyozottnak tekinthető, ám ennek ellenére jelentős problémákat találtunk. A Munkaerő-piaci Alapnál kifogásoljuk, hogy a törvényben nevesített nyolc alaprész helyett ma már húszféle kiadási jogcímen teljesítenek kifizetéseket, valószínűleg a költségvetés egyéb problémáinak könnyítése érdekében. A foglalkoztatás javítását szolgáló aktív foglalkoztatáspolitikai célú támogatások összege és aránya jelentős mértékben csökken, amely ellentmond a sokat hangoztatott, de soha nem teljesített "növekedés és foglalkoztatás" kormányzati jelszónak.

A Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Alap továbbra is értelmetlenül működik, megkérdőjelezhető fenntartásának indokoltsága. A legnagyobb gondot a Tudományos és Technológiai Innovációs Alapnál találtuk. Ennek az alapnak az lenne a feladata, hogy a hazai fejlesztést, innovációt segítse, hiszen ebben komoly elmaradásaink vannak.

Az alapoknál gondot jelent, hogy a jogok és kötelezettségek nem érvényesültek teljeskörűen, a hivatal, az iroda és a tanács működése, döntési mechanizmusa, a pályázati rendszerek működése nem minden esetben felel meg a jogszabályi előírásoknak.

(12.40)

Nem akarok erre a kérdésre részletesen kitérni, ezt az ÁSZ-vizsgálat részletesen elemzi, de mindenesetre az MDF szükségesnek tartja, hogy e fontos terület az előírásoknak megfelelően működjék. Jellemző, hogy amíg a forrásokat, az alap forrásait a vállalkozások 60 százaléka teremti elő, addig ők csak 27 százalékát kapják vissza a befizetésekből. Sajátos, hogy az alapnak meghatározóan a vállalkozók befizetéséből származó pénzmaradványa 19,3 milliárd forint, felhasználása azonban lényegesen korlátozott, vagyis ez a maradvány az államháztartás hiányát hivatott finanszírozni.

A tb-alapok, mint minden évben, az idén is alultervezettek voltak. A Nyugdíj-biztosítási Alap hiánya 93,5 milliárd, az Egészségbiztosítási Alap hiánya 375 milliárd volt. Az alapok egyensúlyi problémái a kormányzat előtt az elmúlt négy évben is ismertek kellett hogy legyenek, hiszen a hiány emelkedése évről évre drámai. A két alap hiánya összességében a 2001-es 29,1 milliárdról 2005-re 468 milliárdra emelkedett, ami azt jelenti, hogy négy év alatt 16-szorosára növekedett az alapok hiánya, ami ennek a kormánynak megbocsáthatatlan hibája. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!)

Az EU-s pénzügyi alapokról néhány mondat. Az Európai Unióval a pénzügyi kapcsolatok 2005-ben a tervezettnél jobban alakultak, a költségvetésben megjelenő EU-források 10 százalékkal haladták meg a tervezettet, a befizetések pedig 11 százalékkal alacsonyabbak voltak a tervezettnél. Ezeket a kapcsolatokat a zárszámadás II. kötetének 743. oldalán látható táblázat igen pontosan mutatja be. Általában azt lehet mondani, hogy a különféle lehetőségek, alapok, a SAPARD-, a PHARE-program kihasználtsága jó volt, sőt javult.

Összességében az EU-támogatások és visszatérítések szaldója Magyarország szempontjából pozitív, ugyanakkor 2005-ben rosszul működtek azok az információs rendszerek, amelyek az európai uniós források felhasználásához kapcsolódtak. Nem működött teljeskörűen az EMIR, nem volt megfelelő az OTMR, az Országos Támogatási Monitoring Rendszerrel kapcsolatos adatáramlási rendszer. A két rendszer eltérő adatokat is tartalmazott, és kézi feldolgozási lépéseket is be kellett iktatni. A lassú adminisztráció és a rossz informatikai háttér a pályázatok elbírálását lassította, ezek átlagos feldolgozási ideje öt hónap volt, de ehhez még hozzájárult további négy hónap, ennyi volt szükséges ahhoz, hogy az irányító hatóságok a szükséges döntéseket meghozzák. Ez a kilenc hónap egyszerűen elfogadhatatlan. Külön probléma a hazai hozzájárulás nem szerepeltetése külön soron, illetve törvényi soron a tavalyi költségvetésben, ez számos fizetési problémát idézett elő és okozott.

A pályázatokról néhány mondat. A költségvetést 2005-ben elsősorban az jellemezte, hogy a pályázatokról szóló kifizetéseket elhúzta az önkormányzatok esetében, vagy a szükséges kormányrendeletek nem születtek meg időben, vagy egyáltalán nem születtek meg. Mindezek általában kétségbeesett küzdelmet jelentettek, kormányzati törekvéseket arra, hogy a 2005. évi költségvetés valami elfogadható formában teljesüljön. A leghatékonyabb intézkedések ebben a körben az idegenforgalmi analógiára last minute tételeknek nevezhető intézkedések voltak, amelyek úgy december körül történtek meg.

Befejezésül, hiszen jár le az idő, a zárszámadás a szokásos hiányosságokat is tartalmazza. Nehéz feldolgozni, mert a zárszámadás rendszerét nem sikerült sztenderdizálni, és szerkezetében az eredeti költségvetéshez sem illeszthető. Továbbra is hiányzik belőle a vagyonkimutatás, ami különösen a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnál jelent komoly hiányosságot, a KVI bizonyos tételeket egyszerűen nem hajlandó figyelembe venni. A maradványkérdés továbbra is komoly feszültségeket okoz a költségvetésben, ezt a tavalyi nagyságrendben kell fenntartani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Az elhangzottak figyelembevételével a Magyar Demokrata Fórum, miután úgy látja, hogy nincs változás, és 2002 óta a költségvetési szemlélet ugyanolyan, amilyen volt, és hibás, ezt a zárszámadási törvénytervezetet nem tudja elfogadni, és a parlament kormányzati többségének is azt javasolja, hogy amennyiben tényleg változtatni akar, akkor szigorúan rója meg a kormányt, és ne fogadja el.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)