Felszólalás adatai

DR. BARÁTH ETELE tárca nélküli miniszter: Kedves Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Megpróbálok tárgyszerűen válaszolni, bár meg kell mondanom őszintén, hogy vannak dolgok, amik az embert zavarják. Az egyik a cím, hogy kormányzati tárgyalás vagy baráti üzleti lobbiút. Bizony, mostanában sok olyan helyzet van, amikor nehezen tudják eldönteni azt, hogy most ez baráti tárgyalás volt vagy pediglen valami kormányzati segédlehetőség. (Derültség az MSZP soraiban.) Én azt gondolom, hogy itt most erre sokkal egyszerűbben meg tudunk válaszolni.

Amikor a miniszterelnök úr, Gyurcsány Ferenc kint volt Ukrajna miniszterelnökével tárgyalni, és én is a küldöttség tagja voltam, akkor a két ország között természetszerűleg merült föl Gazda László elnök úr és más kárpátaljai magyarok jelenlétében, hogy bizony Magyarországnak van felelőssége Kárpátalja fejlesztése tekintetében nemcsak az ott élő magyarok, nemcsak gazdasági érdek, hanem egyetemlegesen a táj, az energetika, a közlekedés és más különböző funkciók összefogásával.

Én úgy mehettem ki ide tárgyalni, hogy Gazda László Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnök egy olyan utat szervezett, ami természetszerűleg most már hosszú évtizedek óta egyébként a két térség között normális, és oda szakembereket meghívott, többek között engem engedelmével, mint aki területfejlesztési kérdésekkel évtizedeken át foglalkozott, voltam a környezetvédelmi bizottság elnöke négy évig itt a parlamentben, és most pediglen az európai ügyekért úgy vagyok felelős, hogy a fejlesztési terveinket is megpróbáljuk összehangolni a Kárpátalján élő magyarok és egész Kárpátalja fejlesztése érdekében. Ez tehát egy elég természetes utazás volt, tehát a felhatalmazás megvolt, az utazás természetes és jogszerű volt.

Ami a küldöttség tagjait illeti, meg kell mondanom önnek őszintén, hogy az baj, de majdnem tragédia, ha ön nem fedezte föl, hogy a küldöttségnek tagja volt az ár- és belvízvédelmi központi szervezet vezetője, nevezetesen, Váradi József úr, aki az elmúlt évtizedben valamennyi ilyen, a Tisza folyóval kapcsolatos kétoldalú egyezmény előkészítője és tárgyalója is volt a minisztérium részéről, és ma is vezető tisztségviselője ennek a tárcának.

De azért nem volna jó kiragadni ezt a részterületet, hiszen a térség teljes egészének egységes fejlesztéséről volt szó, a határ menti együttműködések európai finanszírozásáról, a turizmusról, a gazdaságfejlesztésről, hidak építéséről, autópálya, út bekötéséről, illetve annak a végleges nyomvonalának a kijelöléséről, és természetszerűleg mint a magyarság egyik legsúlyosabb problémájának lehetőség szerinti elkerüléséről, nevezetesen: a tiszai árvizek megelőzéséről.

Én szeretném önnek elmondani, hogy 1999 óta volt olyan év, kettő is, amikor mintegy 430-450 település árvízkárosultnak volt tekinthető. Csak ha összeadom a központi állami forrásokból történt védekezés és helyreállítás költségét, mintegy 40 milliárd forintot fordítottunk erre, és én azt hiszem, hogy ön kellőképpen tudja azt, hogy ezen felül mennyire megfizethetetlen és pénzben kifejezhetetlen az a kár, ami az ott élő embereket éri nemcsak vagyoni, hanem erkölcsi értékeik, felhalmozott jövőjük tekintetében.

Ezért tehát azt hiszem, hogy az egyik legtermészetesebb dolog az, hogy a magyar kormány tárgyal arról, hogy milyen módon lehetne ezeket a rendkívüli árvizeket megelőzni abban a térségben. És hogyha ezt úgy lehet megelőzni, hogy közben energiát termel, és Magyarországnak ez megújuló energiaforrásként jelenik meg a leendő mérlegében, én azt hiszem, hogy inkább dicséret, mint megfeddés illeti az ott tárgyalókat és magát a koncepciót.

És egy utolsó mondatot még arról, hogy jó helyen, jó időben: igen, de jó embernek kell ott lenni, ez illeti Kapolyi úr jelenlétét. (Taps az MSZP soraiban.)