Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A francia polgárok a tegnapi napon számottevő többséggel nemet mondtak az Európai Unió alkotmányos szerződésére.

Ezen döntés következményei teljes pontossággal ma még nem megjósolhatóak. Ugyanakkor az azért jól látszik, hogy minden bizonnyal nincsen igazuk azoknak, akik úgy gondolják, hogy a római szerződés 1957-es hatálybalépése óta épülő európai ház a francia nemmel most összeomlott. De gyanítom, hogy azoknak sincsen igazuk, akik meghúzzák a vállukat, és azt mondják, hogy: de kérem szépen, az Európai Unió jogi pillérei ezt követően is képesek tartani ezt a nagyon bonyolult, történelmi, politikai, gazdasági, kulturális felépítményt, nem lesz kihatása a jövőre a francia népszavazásnak.

(13.10)

Nem értenék egyet azzal a vélekedéssel, akik azzal nyugtatgatják magukat, hogy kérem szépen, nem történt más, mint a francia belpolitika szokásos csatározásaiban most elvérzett egy olyan ügy, amelynek nem elsősorban belpolitikai, hanem európai közös vonatkozásai vannak. Azt gondolom, érdemes végiggondolni, mi vezetett oda, hogy az Európai Unió egyik alapító nemzete, az európai gondolat egyik leghitelesebb és legmarkánsabb képviselője, Franciaország nem volt képes polgárai többségének támogatását megszerezni az alkotmány ratifikálásához.

Semmiképpen nem szeretnék a kérdés elől elmenekülni. Nem javasolnám magunknak, hogy próbáljunk csak technikai válaszokat adni arra, hogy mi történt, mert azt hiszem, hogy sajnos hosszabb távú és mélyebb következményei lehetnek ennek a nemnek, mint ezt túlnyomó többségünk szeretné, és, tegyük hozzá, mint ami esetleg Magyarországnak érdekében áll. Négy okot hadd soroljak fel, amely szerepet játszhatott a francia belpolitikán túli okok között a népszavazás sikertelenségében.

Az első, hogy az Európai Unió milliók második világháború után kitapintható és naponta megélt békevágyára, a francia-német kiegyezés támogatására, egy új, szabad, demokratikus Európa megalapítására irányult. Az emberek a hétköznapjaikban, az utcán, a munkahelyen egy ilyen Európai Unióhoz az '50-es években támogatást adtak. Milliók ügye volt az új Európa megteremtése. Nem lehet nem észrevenni, hogy ez a hajtóerő, a szabad és békében élő Európa, a két nagy történelmi nemzet kiegyezésének vágyától hajtott Európa mint eszmény önmagában ma már nem elegendő nagyon sokak számára, hogy támogatást nyújtson az Európai Unió alkotmányos szerződéséhez.

Azok a hajtóerők, amelyek ott voltak, és kitapinthatóak voltak milliók lelkében és cselekvésében csaknem 50 évvel ezelőtt, ezek a hajtóerők kimerültek. És ezeket a hajtóerőket a mai napig nem sikerült pótolni olyan intenzitással, ahogy most üzenik nekünk a francia polgárok, hogy kellett volna.

A második, hogy nagyon sokak számára az Európai Unió nem más, mint a brüsszeli bürokrácia és adminisztráció. Nem voltunk képesek megteremteni azt a közös meggyőződést, hogy az Európai Unió nem más, mint mi magunk is, hogy az adminisztráció nem egyenlő a politikával, nem egyenlő azokkal az értékekkel, amelyeket az Európai Unió országai közösen vallanak. A nemben egészen biztosan ott van a bürokratikus Európa elutasítása, de azt hiszem, hogy nincs ott az eleven, élő, dinamikus, hagyományos értékeihez kötődő és azt követő Európa elutasítása.

Harmadsorban: az Európai Unió az elmúlt jó egy évtizedben attól a kíntól szenved, hogy nem tudja kellő hatékonysággal összeegyeztetni a versenyképes Európa és a szociális Európa közös igényét és akaratát. Mert az egyik oldalról szeretnénk megőrizni mindazt, amire Európában büszkék vagyunk, a Rajna menti jóléti világ által biztosított egzisztenciális szabadságot, a méltóságot. Közben pedig itt robotol mellettünk Délkelet-Ázsia és az Egyesült Államok, és Európának állandóan az az érzése, hogy le fog maradni. Ugyanakkor nem kívánja hagyományos szociális rendszerét átalakítani, mert értéknek tartja, nagyon helyesen.

Ebben az egyeztetési kényszerben Európa lelassult. Európa nagyon is önmagával van elfoglalva, és úgy tűnik, hogy mindeközben a globális világ versenyképességi és társadalmi kihívásaira egyre kevésbé tud meggyőző választ adni milliók számára. Van válasza a gazdasági, politikai, kulturális eliteknek, de nincs válasza azon százmilliók számára, akik számára Európa döntően szociális Európa, a biztonság Európája, a munkahelyek Európája, a jól fizető munkahelyek Európája. Ez a harmadik ok, amely, azt gondolom, ott van a nemek mögött.

Negyedrészt, és ez magunknak is szól, nem lehet nem észrevenni, hogy a nemek mögött ott van némi elégedetlenség, némi csalódás, de legalábbis bizonytalanság az Európai Unió bővítésével kapcsolatban. És ne áltassuk magunkat, nemcsak a következő körös bővítésekre vonatkozik. Nagyon sokakban felvetődik az, hogy vajon a tavaly érkezett tíz új ország, benne Magyarország mennyiben szolgálja a közös európai eszmények minél gyorsabb megvalósítását. De egészen biztosan sokak számára elbizonytalanító a még előttünk álló bővítési tárgyalások és bővítési fordulók várható, kiszámítható és nem kiszámítható következménye.

(13.20)

Ezek a bizonytalanságok mind ott vannak. És ha ezekre nem lesz válasza az Európai Unió tagországai vezetőinek, ha nem leszünk képesek újabb százmilliók számára elfogadható és dinamizáló eszményeket adni, ha Európa bürokratikus Európa lesz, ha Európa magába zárkózó Európa lesz, az önmagáért való viták Európája lesz, akkor Európa nem lesz képes teljesíteni történelmi küldetését; Európa népeinek felemelését, versenyképessé tételét úgy, hogy közben megőrzik az antikvitás kora óta felhalmozott közös társadalmi, kulturális, szociális örökséget. Lesz itt dolgunk. Intenzív tárgyalások kezdődnek, amelyek között kulcsfontosságú a június 16-ai Európa tanácsi ülés, addig pedig nagyon sok kétoldalú megbeszélésre fog sor kerülni, mint ahogy az elmúlt napokban konzultáltam Schüssel kancellár úrral, mint ahogy ma este érkezik a lengyel miniszterelnök, mint ahogy holnap este az Európai Unió elnökségét adó Luxemburg miniszterelnökét látogatjuk mi meg. Így fog ez történni nyilván a következő hetekben.

Arra kérem Magyarország parlamenti pártjait, azok vezetőit, arra kérem az Európai Parlament magyar képviselőit, arra kérem valamennyi befolyásos magyar politikust, hogy a francia nemre ne a kevesebb Európa válaszát adja, hanem a jobb, az integráltabb, bátrabb eszményeket maga elé tűzni képes Európa válaszát adja.

Miközben tehát a reméltnél több a dolgunk a közös Európa-ház építésével, továbbra is lankadatlanul itt vannak feladataink Magyarország igazságosabbá tételében. Itt van a dolgunk, hogy itthon, Magyarországon az Európai Unió tagjaként is olyan országot teremtsünk, amelyben több az igazság, és amelyben könnyebb az élet, nemcsak kevesek, hanem sokak számára. Olyan Magyarországot szeretnénk, ahol boldogulnak az emberek, és ahol a boldogulás alapja a szorgalommal, tisztességgel elvégzett és jól megfizetett munka.

Erről szól az Országgyűlés számára is folyamatosan bemutatásra kerülő száz lépés programja, és erről szól az a tizennégy újabb intézkedés, amely a szakképzés átalakítására irányul; a szakképzés átalakítására annak érdekében, hogy visszaszerezzük a szakmunka és a szakmunkások becsületét. A szakképzés átalakítása annak érdekében, hogy annak a mintegy 400 ezer, szakképző iskola tanulópadjában ülő fiatalnak olyan tudást és képességet adjunk, amelynek birtokában ő maga jól, könnyen, jól keresve fog majd tudni boldogulni a jövő Magyarországán.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hónapokban befejeztük a szakképzés fejlesztési stratégiájának kidolgozására irányuló munkát. Ennek a munkának az eredményét egy kiadványban foglaltuk össze. (Felmutatja.) Ennek a kiadványnak a lapjain megtalálhatók a 2013-ig terjedő időszak nagy, átfogó intézmény- és rendszer-átalakítási feladatai is, és természetesen megtalálhatóak mindazok a lépések, amelyek már nagyon rövid távon, a következő hónapokban bevezetve éreztetik majd hatásukat már 2005 második felében és 2006-ban.

Örömmel tájékoztatom önöket, hogy a szakképzés átalakításáról azt mondja a Kereskedelmi és Iparkamara, hogy tizenöt év után paradigmaváltás történt végre. Azt mondja a szakképző iskolák igazgatóinak éppen mai konferenciája, hogy most először látnak arra érdemi lehetőséget, hogy a szakképzés kitörjön abból a szerepből, amelyben az elmúlt tizenöt évben volt, hogy tudniillik az oktatásügy mostohagyerekeként volt kénytelen létezni. Ezek nagyon fontos dolgok, mert azok, akiknek a számára a legfontosabb a munka világa és a szakképzés világa, az ő számukra tehát a szakképzés fejlesztési stratégiája egy támogatott stratégiává vált. Köszönöm nekik. Azt remélem, hogy a közös, velük együtt végzett munka olyan sikeres átalakítást fog eredményezni, amelynek közvetlen haszna az emberek tudásában, képességében, jobb munkájában és jobb fizetésében fog majd megmutatkozni a következő években.

Miről is szól egypár pontban mindaz, amiről ez a stratégia és benne a következő egy-két év tennivalói szólnak?

1. Először is talán a legfontosabb, hogy a szakképzést, annak tartalmát, annak irányítását, felügyeletét közelebb kell vinni a munka világához. Hiszen nem önmagáért képzünk; azért képzünk, hogy a vállalatoknak, az intézményeknek olyan szakképzett, alkalmazkodni képes, élete végéig tanulni vágyó és tudó fiatalok álljanak rendelkezésre, akiknek lesz majd állásuk, és lesz majd jól fizető állásuk. Azaz a szakképzés egész rendszerén belül a munkaerőpiac oldaláról kell inkább vezényelni a folyamatokat, mintsem az oktatási piac oldaláról. Ezért növekszik meg a tanulószerződések szerepe, ezért alakítjuk át a teljes képzési jegyzéket, és ezért támogatjuk például az átlagnál jobban a hiányszakmák képzését. Mert nem általában kell szakma, nem általában kell szakképesítés! Olyan szakma és olyan szakképesítés kell, amellyel el lehet helyezkedni, amelyre várnak a munkaadók.

2. Át szeretnénk alakítani a képzés tartalmát is és szerkezetét is. Először is olyan modulrendszerű képzés lesz, amelyben a különböző ismeretanyagokat, most már az élethosszig való tanulás folyamatában, más szakképesítés megszerzésében is fel lehet használni. Mert két-három-négy szakmája lesz majd a következő időszak, a következő évek munkavállalóinak, és bizony nem kell minden szakmát elölről kezdeni, hiszen a rokon szakmák alapképesítése, az alapképzettség már megvan. Erről fog majd szólni az a képzési kártya, amelyet be fogunk vezetni, és amely élete végéig el fogja majd kísérni a munkásokat, életük végéig el fogja majd kísérni a képzésben részt vevőket.

Határozottan a munkaerőpiac igényeire kívánunk akkor válaszolni, amikor a szakmacsoportonkénti specifikációban már az alapképzési időszakban növeljük a gyakorlati képzés szerepét a 9. és a 10. osztályban. Hogy a közismereti tantárgyak mellett ott legyen már a 14-15-16 éves korban is az az alapképzéscsomag, amely ugyan nem egy szakmára, hanem több szakmára, a szükséges képességek elsajátítására nagyobb és jobb alkalmasságot fog majd teremteni.

3. Át kívánjuk alakítani a képző intézmények szerkezetét és működését. A mai nagyon tagolt intézményrendszerben a regionálisan integrált szakképzési központok létrehozását kezdjük meg, mintegy 22-t az első körben még idén, összesen mintegy 50-60-at. Ennek egy részét az Európai Unió forrásaiból finanszírozva, idén mintegy 16-ot, a fennmaradó hatot pedig saját nemzeti költségvetési forrásainkból, illetve a Munkaerő-piaci Alapból. Ez azt jelenti, hogy egy régióban nagyobb és pontosabb szakosodás, munkamegosztás mellett, jobban felszerelt intézményekben, jobb feltételek között működő szakképzésnek lehet majd helyet adni. Mindeközben átalakítjuk a vizsgakövetelményeket, átalakítjuk a képzési folyamat belső minőségét, bevezetve a minőség-ellenőrzés különböző rendszerét és fokozatait.

4. Át kívánjuk alakítani a szakképzés finanszírozását, annak érdekében, hogy oda menjen több pénz, ahol a végzett tanulók pályáját követve azt lehet tapasztalni, hogy aki ott végez, az el is tud helyezkedni. Ugyanarra akarok itt is utalni, hogy nem általában kell képezni. A gyermekeknek állás kell a végén, nem egyszerűen szakképesítés. Illetve növelni szeretnénk az azon szakmák képzéséhez nyújtott állami támogatást, ahol hiányszakma van, ezzel is ösztönözni arra az intézményt is, az így kialakuló jobb feltételekkel az iskolában tanulót is, hogy válassza ezt a szakmát, válassza mint képzést, mint nyújtott szolgáltatást.

5. Van két olyan csoport, amely számára különleges ösztönzőket építünk be a rendszerbe. Így azon ötven év felettiek számára új szakképesítés megszerzését fogjuk kiemelten támogatni, akik ha megszerzik a munkáltatók által javasolt szakképesítést, akkor egyből munkahelyük is lesz. Azaz az ötven felettiek visszatérését a munka világába a szakképesítés ilyen új ösztönzési támogatási rendszerén keresztül szeretnénk támogatni, másrészt pedig szembenézni azzal a ténnyel, hogy nagyon sokan úgy kerülnek ki az általános iskolából is, hogy nem fejezték be az első nyolc osztályt, az alapképzést.

(13.30)

Ezek számára olyan képzést teszünk lehetővé a szakképző iskolákban, amelyben első körben befejezhetik az alapképzést, és indulhatnak tovább a szakképesítés megszerzésének irányába.

Ugyanazt szeretnénk mindannyian, hölgyeim és uraim: hogy Magyarországon virágzó gazdaság legyen, hogy Magyarországot válasszák befektetéseik célpontjaként külföldi vállalatok.

Azt tudom önöknek mondani, hogy a következő években szembe fogunk találkozni azzal is, hogy ha elindul a magyar gazdaság második fejlesztési tervben megírt tervezett fejlesztése, akkor több százezer szakmunkás hiányozhat Magyarországon a munkaerőpiacról. Azaz egy nagyon intenzív és nagyon korszerű képzést nyújtó szakképzési rendszer kialakítása a célunk, hogy ne kelljen Szlovákiából jönni szakképzett munkásoknak annak érdekében, hogy legyen a Suzukinak kellő létszámú munkása, hogy legyen a Nokiának kellő létszámú munkása.

Időnként bánkódunk, hogy nem jön ide elegendő vállalat, de tudjuk, hogy nem egy esetben a nemleges döntés miatt az is ott van, hogy elegendő számban nem áll rendelkezésre szakképzett munkaerő. Tudom, hogy ezek időnként nem olyan látványos dolgok, mint egyes személyi kérdések. Tudom, hogy időnként ez nem olyan látványos, mint a parlamentben izgalmas politikai csatát vívni kormánynak és ellenzéknek. De ezekből az ügyekből fog felépülni az új Magyarország, ezek az ügyek teremtenek majd egy jobb életet százezrek és milliók számára.

Azt kérem önöktől, hogy mélyedjenek el a program részleteiben, támogassák a kormányt, hogy átalakítsa a magyar szakképzést. Támogassák a kormányt akkor, amikor a következő hetekben az ehhez szükséges jogszabályok megalkotását fogja kezdeményezni. Azt szeretnénk, ha a szakmunka, a középfokú szakképesítéssel végzett munka visszanyerné becsületét, mert a munkásemberek nélkül nincsen emelkedő, nincsen igazságos Magyarország.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)