Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én voltam az egy nem, illetve az egy tartózkodó a bizottság ülésén. Alapvetően azokkal a célokkal, amelyeket a kormány megfogalmazott az adórendszer átalakítását illetően, egyet lehet érteni, de hát az ördög mindig a részletekben búvik meg, és a részletekből derül ki, hogy ezek a célok mennyire teljesülnek vagy mennyire nem.

Az első ilyen komoly kifogás, hogy az adórendszerünk, amely Európa egyik legbonyolultabb, legkomplikáltabb és legösszetettebb adórendszere, a módosító javaslatok után nem lesz egyszerűbb és nem lesz áttekinthetőbb. Ez azt jelenti, hogy azt a pénzt, amelyet adó formájában a költségvetés beszed, ugyanolyan komplikált és ugyanolyan drága módon fogja beszedni. Talán önök is tudják, hogy egy egyszemélyes vállalkozó bürokratikus terheinek éves összessége a kamara kimutatása szerint 260 ezer forint körül jár, ennek egyik része a könyvelő díja, a másik része pedig az a munkaidő-kiesés, amelyet a termelő vagy szolgáltató tevékenység helyett ennek a vállalkozónak az adminisztratív dolgai rendbetételére kell fordítania.

Több mint ötvenféle adót fizetünk, tehát az első jogos kérdés, hogy miért nem alkalmazzuk az adófésűt, miért nem egyszerűsítjük az adórendszert, és miért nem csökkentjük radikálisan a fizetendő adók számát. Ezzel nem okoznánk bevételkiesést a költségvetésnek, viszont rengeteg pénzt spórolhatna meg maga az adófizető, hiszen sokkal kisebb adminisztratív terhek rakódnának rá, és nyilván kevesebb pénzbe kerülne ennek a beszedése és az ellenőrzése, hiszen egy áttekinthetőbb adórendszer nyilván olcsóbb, egyszerűbben működtethető. Csak egy példa: addig, amíg ma egy egyszemélyes vállalkozás adóbevallása a terjedelmét illetően 140 oldal felé közelít, ebből körülbelül 30 oldal a kitöltendő rész, a többi pedig útmutató, ez jelzi ennek a rendszernek a rendkívüli összetettségét, bonyolultságát. Az első ciklusban, az Antall-kormány idején egy ilyen adóbevallás, amit egyébként egy egyéni vállalkozó simán ki tudott tölteni, a kitöltési útmutatóval együtt öt oldalt tett ki. Tehát irtózatosan bonyolult a rendszer. Az első kifogás, hogy miért nem csökkentjük az adók számát, és miért nem tesszük egyszerűbbé, áttekinthetőbbé a rendszert.

A második kifogásunk, amelyet szerintem még a Pénzügyminisztériumban is meglehetősen kevesen tudnak pontosan és szakszerűen értelmezni, ez a szuperbruttósítás kérdése. Mi a célja, mi a szándéka ennek az akciónak? Ki fog ezzel jól járni? Egyáltalán, hogyan kell a dolgot értelmezni? Tehát hogyan tudunk belevonni az adóalapba olyan tételeket, amit egyébként nem kap meg a munkavállaló? Ez sem teszi egyszerűbbé és átláthatóbbá a rendszert, hanem inkább bonyolultabbá teszi, úgyhogy ehelyett valamilyen más megoldást kellene keresni.

Komoly kifogásunk, hogy a minimálbér ugyanúgy adómentes maradt, mint ahogy adómentes volt az ezt megelőző időszakban. Ha valaki azt hiszi, hogy az én hozzászólásom szociális érzéketlenségről tesz tanúbizonyságot, akkor téved. Európában nálunk a legmagasabb a minimálbérből élők aránya: 40 százalékát teszik ki az összes munkavállalónak. 1,6 millió emberről van szó, akiknek legalább a fele a zsebébe kapja a jövedelmének a másik részét, hiszen az adóelkerülésben itt a munkavállaló és a munkaadó egyaránt érdekelt. A dolog akár - idézőjelbe téve - rendben is lehetne; a baj akkor kezdődik, amikor egy minimálbérből élő nyugdíjba megy vagy megbetegszik, hiszen akkor a minimálbér után fogja kapni a nyugdíját. Most mennek az első minimálbéresek nyugdíjba. Nem tudom, a politika milyen választ fog majd adni arra a kérdésre, hogy ebből a nyugdíjból megélni nem lehet, mert a létminimumot sem közelíti meg. Tehát ezzel valamit kezdeni kellene, például a minimálbért egy sokkal kedvezőbb adókulccsal megterhelni, de mindenesetre lehetővé tenni, hogy ebből a rabigából vagy ennek a csapdájából ez az 1,6 millió ember ki tudjon törni. Ráadásul érdekeltek, hogy a rendszerben maradjanak, aminek egyéb vetületei, szakképzési és egyéb vetületei is vannak.

Ez a törvény több szempontnak kellene hogy eleget tegyen, mondjuk, a társadalmi igazságosságnak érvényesülnie kellene; ez részben megvalósul. A versenyképességet kellene biztosítani; ez valamilyen mértékben javul, tehát a munkavállalók, a magyar gazdaság szereplőinek versenyképessége némileg javul. S igyekezni kellene a költségvetési egyensúly megtartását biztosítani; nyilván erre hivatott a másik adótípus, amelyről majd most kívánok beszélni.

Egyébként tartózkodtam ennek a törvényjavaslatnak a szavazásánál. Még egyszer mondom, a szándékokkal egyet lehet érteni, de ha már belevágtunk egy átalakításba, akkor annak sokkal átfogóbbnak, sokkal mélyebbnek kellene lenni, mert ez ugyanolyan felszínes dolog, mint amit általában idáig csináltunk. Ismétlem, az adók nagy számát kellene drasztikusan csökkenteni, egyszerűbbé, átláthatóbbá tenni a rendszert. Ebből mindenkinek csak előnye származna.

Az ingatlanadó. Külön törvény szól az ingatlanok megadóztatásáról. Nyilvánvaló, hogy ha egyszer kedvezményeket akarunk biztosítani a munkát terhelő adók vonatkozásában, és ott bevételkieséssel kell számolni, hiszen ennek az eredménye csak ez lehet, később lehet, hogy ez kompenzálódik, hiszen ha a foglalkoztatási feltételek az adórendszer módosításának eredményeképpen javulnak, akkor a bruttó bevétel is növekedhet. Tehát ez egy átmeneti állapot. De ahol igazán egyensúlyt lehet teremteni, illetve az egyensúly feltételeit biztosítani lehet, az egy másik típusú adó növelésével valósítható meg. Itt két adó jöhet számításba: az egyik az általános forgalmi adó, ezen túl vagyunk; a másik pedig a vagyoni típusú adók, amelyek Magyarországon idáig kevéssé szerepeltek az adórendszerben mint fontos tényezők.

Ezzel az ingatlanadótörvény-előterjesztéssel szemben azonban több kifogás merül fel. Az első kérdés az, hogy miért csak lakóingatlanokra vonatkozik. Hiszen tudjuk, hogy az Európai Bíróság hozott ugyan egy olyan ítéletet, amely az iparűzési adót elfogadottnak minősítette, de tulajdonképpen egy általános ingatlanadó, amely nemcsak lakóépületekre, hanem egyéb ipari, mezőgazdasági típusú épületekre is vonatkozik, ez lehetővé tenné, hogy az ingatlanadó kiváltsa az iparűzési adót, amely szintén növelné a versenyképességet, és szintén átláthatóbbá és egyszerűbbé tenné ezt a rendszert.

Aztán hogyan néz az ki, hogy egy ingatlantulajdonos, egy lakóingatlan-tulajdonos egyszerre kétfelé fog ingatlanadót fizetni, illetve két címen fog fizetni? Hiszen az önkormányzat is kivet rá ingatlanadót, és lesz egy központilag kivetett ingatlanadó. Igaz, hogy az előterjesztés szerint a kettő egymásból levonható, de ez sem fogja egyszerűbbé tenni a rendszert, tehát ez sem ésszerű és ez sem jó.

(10.30)

A törvény melléklete tartalmaz egy táblázatot, ami tulajdonképpen egy olyan értékbecslés alapjait rögzíti, ami az adó kiszámításának alapja lehet. Na, hát ez aztán teljesen kusza és összevissza. A felsorolt megyék között három olyan megye van, amelyekben az egylakásos ingatlanra kivetett adó mértéke kisebb, mint a többlakásosé. A bizottsági ülésen megkérdeztem a minisztérium jelen lévő képviselőit, hogy hogy az ördögbe tudtak erre a következtetésre jutni. A többi megyében rendben van, nyilván az az értékesebb ingatlan, ami egy önálló ház, nem társasház vagy akár soklakásos társasház. De arra, hogy hogy tudtak erre az eredményre jutni, semmiféle megnyugtató választ nem kaptunk.

Úgy gondoljuk, hogy át kéne gondolni az ingatlanadó szerepét, funkcióját, hiszen ez nincs kellőképpen átgondolva, és a szerkezetét, a beszedés, a befizetés módját egyszerűbbé kellene tenni, hiszen a mostani javaslat az amúgy is komplikált és nehezen áttekinthető rendszert még bonyolultabbá és komplikáltabbá teszi. Ezért nem tudtuk ezt a javaslatot támogatni az előzővel együtt.

Köszönöm szépen.