Felszólalás adatai

ELNÖK: Államtitkár urat rendre utasítom a hozzászólása elején tett sértő személyes megjegyzéseiért. Kérem, hogy a jövőben ezektől tartózkodjon.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/5705. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5705/1-5. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Szabados Tamás oktatási államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben.

SZABADOS TAMÁS oktatási minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jelzés értéke van annak, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése ebben az évben immár második alkalommal foglalkozik olyan törvényjavaslattal, amelyik a szakképzéshez kapcsolódik.

(9.50)

Emlékeztetem a tisztelt Országgyűlést, hogy ez év tavaszán tárgyalta meg és széles körű támogatással fogadta el a szakképzésről szóló törvény módosítását. Megemlíthetem azt is, hogy az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat a kedvezmények növelésével ugyancsak érvényesíti azt a szándékot, hogy a gazdaság szereplői érdekeltek legyenek részt venni a szakképzésben, a gyakorlati oktatás megszervezésében.

Ma ismét egy olyan törvényjavaslat általános vitáját kezdjük meg, amely a szakképzés szempontjából rendkívüli jelentőséggel bír. A T/5705. számon benyújtott törvényjavaslat ugyanis a magyar szakképzés finanszírozási rendszerének egyik legfontosabb eleméről szól. A törvényjavaslat egyaránt érinti az iskolai rendszerű szakképzést és az iskolarendszeren kívüli felnőttképzést. Ezért is fordítottunk különös figyelmet arra, hogy a törvényjavaslat tervezetét az érintettek legszélesebb körét képviselő testületek és szervezetek megismerhessék és javaslataikat megfogalmazhassák. A törvényjavaslat tervezetét véleményezték a gazdasági kamarák, a regionális fejlesztési és képzési bizottságok, megtárgyalta az Országos Szakképzési Tanács, az Országos Felnőttképzési Tanács, az Országos Érdekegyeztető Tanács. A törvényjavaslat kidolgozását indokoltnak tartják, koncepcionális új elemeivel alapvetően egyetértenek ezek a szervezetek.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyugtató számunkra, hogy a törvényjavaslat a hat országgyűlési bizottságban jelentős támogatást kapott, nemcsak a kormánypártok, hanem az ellenzéki pártok képviselői részéről is. Megerősítették azt a meggyőződésünket, hogy a törvényjavaslat megfelelő mértékben őrzi meg a jelenleg hatályos törvény továbbra is megtartandó rendelkezéseit, és jól határoztuk meg a változtatás fő irányait. Ezek keretei között készek vagyunk módosító indítványok fogadására is.

A törvényjavaslat a szakképzési hozzájárulás és a képzés támogatási rendszerének korszerűsítésével is azt a célt szolgálja, hogy a gazdaság szereplőit ösztönözze a szakképzésben való hatékony együttműködésre, anyagilag is érdekeltek legyenek a szakképzésben és a saját munkavállalóik képzésében való közreműködésben; erősödjön a szakképzést folytató intézmények és a gazdaság közötti kapcsolat, amely ma már alapvető feltétele az európai színvonalú szakképzési és felnőttképzési rendszer működésének.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatnak a szakképzési hozzájárulás céljára és a hozzájárulásra kötelezettek körére vonatkozó rendelkezései figyelembe veszik a szakképzés, a közoktatás és a felsőoktatás, az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés, valamint az adózási és számviteli rendszer jogi környezetében bekövetkezett változásokat is. A törvény alkalmazásának megkönnyítése érdekében összhangot kíván teremteni az említett törvények között, egységesíti a fogalomrendszert, a kötelezettség alapját.

A szakképzési hozzájárulás célját illetően a törvényjavaslatban a jelenlegi törvénynél hangsúlyosabban jelennek meg a szakképzésről szóló törvény hatálya alá tartozó szakképzési tevékenységek, illetve az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés támogatásának előírása. A hozzájárulás a kötelezettek körét pedig oly módon határozza meg, hogy a szakképzett munkaerő foglalkoztatásában érdekelt munkáltatók többsége, néhány indokolt kivételtől eltekintve, hozzájárulásra kötelezett legyen. A törvényjavaslat kidolgozása során arra törekedtünk, hogy a képzési tevékenységek támogatásának szabályozott új elemei ne járjanak a hozzájárulási kötelezettek részére többletfizetéssel, ne teremtsenek igazgatási többletfeladatot. Ugyanakkor valósuljon meg a szakképzési fejlesztési források közvetlen költségvetési ellenőrzése, a képzési alaprészből nyújtott támogatások ellenőrzésének teljeskörűsége.

Az adóigazgatási rendszerrel összehangolt szabályozás, a bruttó elszámolás elvének érvényesítése biztosíthatja a hozzájárulásra kötelezettek elszámoltathatóságának feltételeit is. A hozzájárulási kötelezettség teljesítésének módját továbbra is a hozzájárulásra kötelezett maga választja meg. Koncepcionális változás azonban, hogy ezt a lehetőséget a gyakorlati képzést nem szervező, hozzájárulásra kötelezett számára csak a hozzájárulási kötelezettsége 80 százaléka mértékéig biztosítja. Ebből következően a bruttó kötelezettség legalább 20 százalékát be kell fizetnie a szakképzési hozzájárulás számára.

A kötelezettség bizonyos százalékának kötelező befizetése korábban már része volt a rendszernek, ismételt előírása biztosítékot jelentett arra, hogy az alaprészt terhelő kötelezettségek teljesítése mellett megteremtődnek az Európai Unió szakképzést támogató forrásai bevonásához szükséges társfinanszírozás feltételei.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat a szakképzési hozzájárulásra kötelezettek befizetéseiből képződött alaprészt változatlanul a Munkaerő-piaci Alap részeként elkülönített állami pénzalapként szabályozza. Nevét azonban rendeltetésének jobban megfelelő képzési alaprészre változtatja. Ugyanakkor koncepcionális változást jelent, hogy a törvényjavaslat szerint a szakképzési hozzájárulási kötelezettség befizetéseiből képződött képzési alaprész egyharmada iskolarendszeren kívüli felnőttképzési célra használható fel, amelyet a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprészébe kell évente átcsoportosítani az oktatási, valamint a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter közötti megállapodásban meghatározott feltételek alapján. A két miniszter felhatalmazást kap arra, hogy az előírt aránytól együttes döntésükkel eltérhetnek.

Továbbra is megmarad az a rendelkezés, hogy a képzési alaprész pénzeszközeit központi és a régiók számára meghatározott decentralizált keretre kell osztani. Lényeges új elem azonban, hogy a törvény alapján kötelező kifizetések után fennmaradó úgynevezett szabad keret legalább 60 százalékát decentralizált keretként kell a régiók számára biztosítani. Ezzel olyan, regionálisan felhasználható forrás keletkezik, amely hatékony eszköz lehet a regionális fejlesztési politika szakképzési célkitűzéseinek megvalósításához, a szakképzés, képzés munkaerő-piaci igényekhez illeszkedő folyamatos fejlesztéséhez. Éppen ezért a decentralizált keret elosztásában döntés-előkészítő feladatokat ellátó regionális fejlesztési és képzési bizottság összetételét olyan módon tartalmazza a törvényjavaslat, hogy abban a gazdaság képviselői megfelelő súllyal legyenek jelen.

Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A törvényjavaslat, szándékaink szerint, növelheti a vállalkozói kör érdekeltségét a tanulók gyakorlati képzésének megszervezésében. Új költségcsökkentő tételek beiktatásával és a gyakorlati képzés megszervezésével összefüggő költségek, kiadások, átalánydíjak elszámolása lehetőségének megteremtésével a törvényjavaslat ösztönözni kívánja a hozzájárulásra kötelezetteket a gyakorlati képzés tanulószerződés alapján történő megszervezésére. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a gazdálkodó szervezetek, a vállalkozók gyakorlati képzésbe való nagyobb mértékű bekapcsolódása biztosítékot teremthet a gyakorlati képzés színvonalának emelkedésére, a gazdaság igényeinek megfelelő ismeretekkel és gyakorlattal rendelkező pályakezdő szakemberek számának növelésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, vitassuk meg a törvényjavaslatot, és fogadják el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Először a bizottsági álláspontok, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, öt-öt perces időkeretben. Először megadom a szót Molnár Józsefnek, az oktatási bizottság előadójának.

MOLNÁR JÓZSEF, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az oktatási és tudományos bizottság ülésén meglehetősen békés vita folyt a törvénytervezet tárgyalásakor. Nem érdektelenséget tükröz ez, inkább azt, hogy a jelenlévők egymáshoz hasonlóan ítélték meg a törvénytervezetet. A bizottság tagjai egyetértettek abban, hogy a mostani javaslat szerves fejlődés eredménye. Korábban is jól szolgálta a szakképzés fejlesztését a szakképzési hozzájárulás, de a változó körülmények, a szakképzés fogalmának kiszélesedése, a gazdasági környezet és a kapcsolódó törvényekben bekövetkező változás indokolttá teszik az új törvény megalkotását.

(10.00)

A törvénytervezetet hozzáértő kezek készítették, s az előkészítés során a szükséges egyeztetéseket elvégezték. Azok hatására módosult, finomodott az előterjesztés, a kamarák és a különböző tanácsok véleménye beépült a javaslatba. A változások szükségességével a bizottság egyetért. Támogatja az érintettek körének kiszélesítését, az oktatási miniszter szerepének növekedését az ellenőrzésben, a 20 százalékos befizetési kötelezettség előírását, a felnőttképzés garantált támogatását és a decentralizálás erősítését a képzési alaprész elosztásánál. Jónak tartja az átalánydíjas elszámolás lehetőségének megteremtését a gyakorlati képzés kiadásainál.

A szakképző iskoláknak a szakképzési hozzájárulás jelenti a legfontosabb forrást a gyakorlati oktatás fejlesztéséhez, bár tapasztalható olyan törekvés az önkormányzatok részéről, hogy a bevételeket megpróbálják a működésbe is bevonni. Ezért is fontos, hogy az oktatási miniszter által irányított ellenőrzési rendszer minél hatékonyabban működjön. Nagyon értékes a támogatási szerződéses kapcsolat a gazdasági szervezetek és az iskolák között. Sokszor az iskolai munka értékmérője is, hogy a cégek milyen mértékű támogatással ismerik el az ott folyó munkát. Fontos szerepe lehet a képzési alaprésznek a területi egyenlőtlenségek kiegyenlítésében, hogy az elmaradottabb gazdasági környezetben működő, de jó teljesítményt nyújtó iskolák is hozzájuthassanak fejlesztési forrásokhoz.

A bizottság tagjai egyetértettek a tanulói anyagi juttatások emelésének irányával, mert ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy egyre többen válasszák a tanulószerződési formát a gyakorlati képzésben. Bár a bizottság tagjai nem mondtak le arról, hogy a részletes vita során további javaslatokkal még módosítást kezdeményezzenek egy-egy részterületen, az igényesen előkészített törvényjavaslatot egyhangú szavazással az általános vitára alkalmasnak tartották.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Jauernik Istvánnak, a költségvetési bizottság előadójának. (Jelzésre:) Nincs jelen. Kisebbségi vélemény is megfogalmazódott a költségvetési bizottságban, ennek ismertetésére Tóth András vállalkozott. Úgy látom, hogy ő sincs jelen, a költségvetési bizottság így akkor nem ismerteti a véleményét. A foglalkoztatási bizottság következik, Rózsa Endre képviselő úrnak adom meg a szót.

RÓZSA ENDRE, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság megtárgyalta a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslatot. A beterjesztésre került törvény új törvényjavaslatként jelenik meg, mivel a jogalkotásról szóló törvény megköveteli azt, hiszen 50 százaléknál több paragrafusban van változás.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szakképzési támogatásnak klasszikus formái több évtizedes hagyománnyal rendelkeznek. Köztudott az, hogy már a hetvenes évek elején működött a képzési hozzájárulási rendszer. A szakképzési hozzájárulás azonban az elmúlt évek során mind célját, mind a kedvezményezettek körét tekintve többször módosult. A kor követelménye volt az, amikor a támogatási körbe bekerült a gimnáziumban folyó informatikai, illetve számítástechnikai képzés.

Az elmúlt időszak során alapvetően megváltozott a gazdasági szerkezet, a munkavállalókkal való kapcsolattartás, az oktatási intézmények és a képzési cégek, üzemek közötti kapcsolat. Ez is szükségessé teszi azt, hogy a képzés finanszírozási rendszerét ismét tekintsük át, tegyük gyakorlatiasabbá, és ez a módosítás abba az irányba mutat. A Munkaerő-piaci Alap részeként elkülönített állami pénzalap neve képzési alapra változik. A napi realitásokhoz alkalmazkodik a törvény, amikor nem tesz különbséget a szakképzési törvény hatálya alá tartozó iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzés között. A képzési alap egyharmada használható fel az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés céljaira.

Bizottságunk pozitívan fogadta azt a törekvést, hogy a pénzeszközből részesülhessen a felnőttképzés és az átképzés is. A felhasználás célját tekintve elsősorban azon cégek, üzemek válnak kedvezményezettekké, akik saját munkavállalóik képzésére fordítanak nagy figyelmet. Ez mindenképpen abba az irányba hat, hogy erre a területre is fognak figyelni a munkáltatók, illetve a munkavállalók. A törvény új eleme, hogy a támogatás felhasználható a felsőoktatási keretben szervezett gyakorlati képzés tekintetében is.

Tisztelt Ház! Bizottságunk megtárgyalta a módosító javaslatokat is, és véleményünk az, hogy ezekkel még gyakorlatiasabbá tehető ez a törvény. Azonban azt is megállapítottuk, hogy az elmúlt évek szomorú tapasztalata az, hogy a szakképzésbe való beiskolázás és a munkaerő-piaci igények nincsenek kellő összhangban. A képző intézményekből kikerülők száma több szakmában alatta marad a valós igényeknek. Szükség lenne jó szakmunkásokra, és vannak olyan szakmunkásaink, akik még ki tudnák képezni őket. Ellenben több képzési terület veszendőbe mehet, amennyiben nem lépünk kellő időben.

Az Európai Unióba való belépést követően továbbra is emelkedik majd a jó szakmunkások iránti igény, erre közösen kell nagy figyelmet fordítanunk. A törvény szerint a szakképzési hozzájárulás célja az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésre, az elhelyezkedést, a vállalkozást segítő képzés támogatására is biztosítható.

Ez is az élethez való alkalmazkodás, a gyakorlatiasabbá tétel. Szintén jó az a törekvés, hogy ott legyen a pénzeszköz felhasználva, a döntés ott szülessen, ahol vélhetően a legtöbb információ áll rendelkezésre. Ez pedig nem más, mint a törvényből következően a decentralizált keret valós felhasználása.

Összegezve a bizottsági többség véleményét, elmondhatjuk, hogy a törvény jó úton jár, amikor a gazdasági életet figyelembe veszi, és a gazdaság jövőbeli igényeit felhasználja a módosításnál. A törvényt általános vitára alkalmasnak tartjuk. A módosításokkal gyakorlatiasabb, valósabb, reálisabb lesz a törvény, jobban tudnak dolgozni képző intézményeink, nekünk pedig ez lehet a célunk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Megadom a szót az írásban előre jelentkezett képviselőknek tízperces időtartamban, először Gusztos Péter képviselő úrnak, SZDSZ.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló, jelenleg hatályos törvény kiterjesztette a szakképzési hozzájárulás célját a közoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó pályaorientáció, szakmai előkészítő ismeretek és szakmai alapozó oktatás, szakmai orientáció, szakmacsoportos alapozó oktatás támogatására is. A törvény, ahogy ez itt korábban elhangzott, a 2002. év végén két alkalommal is módosult, és módosításaival tovább bővült a hozzájárulás célrendszere az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés, valamint a gimnáziumban folyó informatikai, számítástechnikai oktatás támogatásának lehetőségével.

Ahogy ezt előttem szóló képviselőtársaim többen elmondták, a jogi környezet változásai, valamint az elmúlt időszak tapasztalatai, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal és az ÁSZ által lefolytatott vizsgálatok megállapításai szükségessé teszik a szakképzési hozzájárulás rendszerének átalakítását. A megváltozott gazdasági szerkezet, a gazdasági szféra szakképzésben betöltött szerepe azt is jelenti, hogy változik a munkavállalókkal szembeni követelményrendszer, illetve maga a szakképzési rendszer.

(10.10)

Ezek is indokolják a finanszírozás egyik elemét képező hozzájárulási rendszer módosításának szükségességét, ennek hatékonyabbá tételét, és nagyon fontos, a döntések decentralizálására vonatkozó igény kielégítését.

A Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja egyetért a törvény olyan alapelveivel, mint például azzal, hogy megteremthető legyen a beszámolási és ellenőrzési rendszer zártsága és teljeskörűsége, a pénzeszközök felhasználásának átláthatósága és ellenőrizhetősége. Egyetértünk azzal az alapelvvel, hogy érvényesüljön a döntéshozatal szabályozottsága és a pénzeszközök decentralizált felhasználása, a régiók sajátosságait hangsúlyosabban figyelembe vevő rendje. És egyetértünk a törvényjavaslat azon célkitűzésével, hogy teremtődjék meg az Európai Unió szakképzést támogató forrásai bevonásához szükséges társfinanszírozás jogi lehetősége.

Az alapelveken túl vannak nagyon fontos konkrétumok, és bár ezek közül jó néhányat itt már előttem hozzászóló képviselőtársaim megemlítettek és részleteztek, engedjék meg nekem, hogy kitérjek azokra a pontokra, amelyeket kiemelten fontosnak tart az SZDSZ ebben az előttünk fekvő törvényjavaslatban.

Elhangzott, hogy a hozzájárulási kötelezettség teljesítésének módját továbbra is a hozzájárulásra kötelezett maga választhatja meg, azonban az egy nagyon fontos, alapvető változás, hogy ezt a lehetőséget a gyakorlati képzést nem szervező, hozzájárulásra kötelezett számára csak a kötelezettsége 80 százaléka mértékéig biztosítja. Ebből következően a bruttó kötelezettség legalább 20 százalékát be kell fizetni a szakképzési hozzájárulási számlára.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a törvényjavaslatnak a szakképzési hozzájárulás céljára és a hozzájárulásra kötelezettek körére vonatkozó rendelkezései figyelembe veszik a köz- és felsőoktatás, az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés, valamint más jogszabályok változásaiban bekövetkezett változásokat, mint például az adózási és számviteli rendszer változásait. Nagyon fontos - elmondta ezt Szabados Tamás államtitkár úr is -, hogy koncepcionális, alapvető változást jelent a törvényjavaslat szerint az, hogy a szakképzési hozzájárulási kötelezettség befizetéseiből képződött képzési alaprész egyharmada használható fel iskolarendszeren kívüli felnőttképzési célra, amelyet a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprészébe kell évente átcsoportosítani.

Ugyanilyen nagyon fontos változásnak tartjuk, hogy a törvény alapján kötelező kifizetések után fennmaradó úgynevezett szabad keret legalább 60 százalékát decentralizált keretként a régiók számára kell biztosítani. Akkor, amikor már évek óta az európai uniós csatlakozásról beszélünk ebben a házban és általában a magyar politikában, minden egyes rendszerben, így az oktatási vagy a szakképzési kisebb rendszerekben is nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az Unió alapvető alapelvei - így például a decentralizáltság is - érvényesüljenek a pénzek felhasználásánál. Ahogy itt elhangzott, a decentralizált keret elosztására vonatkozó döntési jogkör az oktatási miniszter helyett a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény alapján létrejött regionális fejlesztési tanács hatásköre lehet; ez is ezt szolgálja.

Még egy konkrét dolgot szeretnék kiemelni az előttünk fekvő törvényjavaslatból. Említettem, hogy az alapelvekkel mi alapvetően, messzemenőkig egyetértünk, és ilyen alapelv, ilyen célkitűzés az is, hogy a vállalkozói kör érdekeltsége nőjön abban, hogy gyakorlati képzéseket szervezzenek. Szabados Tamás államtitkár úr elmondta, hogy új költségcsökkentő tételek, mint például az anyagköltség beiktatásával, vagy a gyakorlati képzés megszervezésével összefüggő költségek, kiadások átalánydíjas elszámolása, ennek a lehetőségnek a megteremtésével a törvényjavaslat ösztönözheti a hozzájárulásra kötelezetteket a gyakorlati képzés tanulószerződés alapján történő megszervezésére.

Összefoglalva tehát mi is azt gondoljuk - ahogy ez bizottsági véleményként is megfogalmazódott és elhangzott -, hogy a törvényjavaslat gyakorlatias, praktikus és hasznos, és bízunk abban, hogy megkaphatja valamennyiünk támogatását az általános vitában, és később a részletes vita után a zárószavazás során is.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Kuzma László képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Szövetség.

KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A szakképzésről, szakképzési alapról és a képzési fejlesztés támogatásáról szóló törvény általános vitájánál tartunk, és valóban, a bizottsági ülésen egyhangúlag támogatta az oktatási és tudományos bizottság az általános vitára való alkalmasságot. Ott elhangzott, hogy hiányosságai ellenére a szakképzési alapról szóló törvénytervezet talán még jobb, mint a kormányprogram. Én még hozzátettem, hogy tehát még megtörténhet az a csoda is, amit ehelyütt egyelőre még nem merek kimondani, hiszen módosító indítványokkal szeretnénk jobbá tenni ezt a törvényt, és ha ehhez támogatást kapunk a kormánypárt részéről, akkor természetesen a sejtetett csoda is megtörténhet.

Az iskola és a gazdaság kapcsolatában rendkívül fontos, elemi törvényről van szó, nagy szükség is van rá. Például már említés történt arról, hogy amikor a szakképzési alap felhasználásával kapcsolatban a vállalkozás, a vállalkozó dönt, hogy hova fizeti és kinek adja az általa vagy nála képződött pénzt, akkor dönthet úgy, hogy iskolának szerződéssel átadja ezt a forrást.

Egyre inkább tanúi vagyunk annak, hogy az iskolák át kell hogy alakuljanak szolgáltató intézményekké, figyelembe kell hogy vegyék a partnereik igényét, és itt minden külső és belső partner igényéről beszélek. Nem feltétel nélküli kiszolgálásról, hanem a partnerek jogos igényeiről van szó.

Tehát amikor gazdálkodó szervezet és iskola kapcsolatáról, partnerkapcsolatról beszélek, akkor kimondhatjuk, hogy a szakképzési alap képződő forrása egyben értékmérője is az iskolának, az ott folyó munkának, hiszen megtapasztalhatjuk azokkal, akik szakképző iskolában dolgoznak, azt a kifejezést szoktuk használni, hogy szakmán belül tartsuk a pénzt. Tehát a képződő forrásokat, ha lehet, akkor ne engedjük ki a szakmán kívülre. Ez egy nagyon fontos rendező elv, hiszen a szakképző iskola egy bizonyos szakmában nem elsősorban a munkanélküli-piacra, hanem a munkaerőpiacra kíván képezni azoknak a gazdálkodó szervezeteknek, amelyek ezeket az embereket használni fogják. Tehát jogos törekvés az a szlogen, hogy tartsuk a szakmán belül a pénzt.

Ezen túlmenően nyilvánvalóan ezek a gazdálkodó szervezetek megfogalmazzák a maguk igényeit, természetesen megfelelő pedagógiai programok mentén dolgozik az intézmény, de vannak lehetőségei ezen gazdálkodói igények kielégítésére és a tananyagba való integrálására. Ez egy nagyon helyes törekvés, és ez a kétoldalú kapcsolat gyümölcsöző lehet mind az iskola, mind a gazdaság számára.

Tanúi vagyunk annak, hogy az egyes iskolák némely esetben a költségvetésüknek akár 10 százalékában vagy azt meghaladó összegben használják fel az ebből az alapból képződő forrásokat. Tehát a törvény e tekintetben nagyjelentőségű, hiszen nagy gondot okozna, ha ezt a forrást nem kapnák az iskolák. Ez nagyon fontos forrás; sajnálatos, hogy nem minden esetben tudják ezt fejlesztési támogatásként felhasználni, hanem kénytelenek a működésben keletkező lyukak betömésére használni, nem egy esetben, megkockáztatom azt a kijelentést, hogy a fenntartó kényszerítő hatására, amikor előírják a bevétel-előirányzatot, hogy mennyit kell teljesíteni az intézménynek, és ezt csak a szakképzési alap forrásaiból tudják teljesíteni.

E tekintetben üdvözölni tudom azt a módosítást, amely az ellenőrző szervnek, tehát az Oktatási Minisztériumnak új, kiterjedtebb jogosítványokat ad, amelynek következtében lehetősége van a minisztériumnak ellenőrzésre, hogy ezek az alapok valóban a törvényben meghatározott módon kerüljenek az iskolában felhasználásra.

(10.20)

Ez nagyon komoly támogatás lenne az iskoláknak, mert ezáltal a fenntartók nem minden esetben kényszeríthetnék az iskolákat egy kötöttebb felhasználásra.

Üdvözölni tudom a befizetési határidőt, amely kiterjeszti az összes gazdálkodó szervezetre a féléves előlegfizetési kötelezettséget. Lehet, hogy azoknak, akik nem oktatási intézményben dolgoznak, elkerülte a figyelmét az a tény, hogy ha bizonyos gazdálkodó szervezetek iskolának akarják adni a pénzt, akkor azt a tárgyév végéig kellett teljesíteniük. Nem egy veszteséges cég azért nem tudta az iskolának juttatni a szakképzési alaprészét, mert egyszerűen nem volt pengőforintja, amivel ki tudta volna elégíteni, és ezáltal az intézmény elvesztette ezt a támogatást. De ezáltal, hogy a határidős fizetés fél évre előrejött legalább előleg tekintetében, azt gondolom, az iskolák némiképp előnyösebb helyzetbe kerültek, és ez segítheti ezen alaprész iskolákhoz jutását. Mert változatlanul tartom, hogy rendkívül fontos, hogy a képződő alaprész minél nagyobb összegben kerüljön az iskolákhoz, ezen belül elsősorban a valóban szakképzést végző iskolákhoz és szervezetekhez. A decentralizált 60 százalékos rész e tekintetben jó törekvés, tehát fix százalékban határozza meg azt, hogy mennyi összeget kell a központtól szerteágazóan a vidéken is felhasználni. Ez azért jó törekvés, mert nemegyszer találkoztunk olyan megjegyezésekkel gazdálkodó szervezetek részéről, hogy inkább nektek adjuk, mint a központi alapba, aminek a folyamata követhetetlen, és ezáltal bizton tudjuk, hogy hogyan történik a felhasználása. Ez a 60 százalékos szám egy újabb eleme, amely lehetővé teszi, hogy visszakerüljenek azok a pénzek, amelyek erre a célra kerültek felhalmozásra; és ami emellett még nagyon lényeges eleme, az az, hogy egy területi kiegyenlítő szerep is bevihető a rendszerbe, ez már viszont a konkrét végrehajtások szakaszában valósítható meg igazán hatékonyan.

Tisztelt Ház! Azokat az elemeket emeltem ki elsősorban, amelyek támogatásra érdemesek, és amelyeket támogatni jó, mert valóban a szakképzés céljait szolgálják, és módosító indítványainkkal majd a részletes vitában szeretnénk hozzájárulni, hogy ez a törvény valóban még jobban és még hatékonyabban szolgálja a szakképzés érdekeit.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Püski András képviselő úrnak, MDF.

PÜSKI ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szakképzési hozzájárulás első szabályozása 1988-ban történt. Az említett törvény szabályozta először törvényi szinten a szakképzési hozzájárulás rendszerét; később e törvény rendelkezései részben beépültek a foglalkoztatási törvénybe, részben pedig új törvényi szabályozás részeként éltek tovább.

A törvény jelentős módosítására az előző, a polgári kormány idején került sor. A módosítás bővítette a hozzájárulás alanyi körét, továbbá a felhasználás bővítésével lehetővé tette a felsőoktatási törvény hatálya alá tartozó, alapképzés részét képező gyakorlati képzés megszervezését.

A polgári kormány működése során 2001-ben új törvény megalkotására került sor. Ennek igen jelentős vonása, hogy további forrást teremtett a felsőoktatásnak azzal, hogy lehetővé tette a felsőoktatási intézményeknek nyújtott fejlesztési támogatást, továbbá támogathatóvá vált a felsőoktatásban folytatott gyakorlati képzés tárgyi feltételeinek a fejlesztése. Rendkívül jelentős újdonság volt az, hogy a törvény alapján hozzá lehetett járulni a határon túli magyarok szakképzéséhez és felsőoktatásához.

2002-ben, a kormányváltást követően többször módosult a törvény. A legfontosabb változás, hogy az iskolai rendszerű képzés támogatása mellett nagyobb hangsúlyt kapott az iskolai rendszeren kívüli felnőttképzés támogatása, illetve a munkavállalók szakmai képzését segítő források biztosítása.

Egyet lehet érteni a javaslat indoklásában foglaltakkal, miszerint a jogi, illetve gazdasági környezet változása szükségessé teszi a szakképzés támogatásával kapcsolatos kérdések újragondolását és ennek eredményeként újraszabályozását. Részben jogtechnikai, értelmezési probléma az, hogy nem a korábbi törvények nyomvonalán, lépésről lépésre haladva terjeszti elő a módosítást, hanem azt a látszatot kelti, hogy szinte minden lényeges elem új, pedig jelentős mértékben vett át szóról szóra a korábbi törvényekből is. Ezt a gyakorlatot nem célszerű követni, mert úgy gondolom, pontosan látni és láttatni kell a módosításokat.

A javaslat első része a szakképzési hozzájárulás célját, illetőleg a hozzájárulásra kötelezettek körét szabályozza, ezzel megítélésünk szerint alapvetően egyet lehet érteni. Kifejezetten helyeselhető, hogy nagyobb hangsúlyt kap a szakképzési törvény hatálya alá tartozó szakképzés, valamint az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés támogatása. Elfogadható a hozzájárulásra kötelezettek körének bővítése is, mert ez együtt jár a támogatásban részesíthetők körének bővítésével. Vitatható és érthetetlen azonban az a korlátozó rendelkezés, amely kizárólag a tanulmányi szerződés alapján szervezett képzés költségeinek elszámolását engedi meg. A munka törvénykönyve ugyanis tilalmazza a tanulmányi szerződés megkötését akkor, ha a munkáltató kötelezte a tanulmányok folytatására a munkavállalót.

Teljességgel indokolatlan, hogy a kedvező szabály olyan esetben, amikor munkáltatói rendelkezés alapján kerül sor a tanulmányok folytatására, ne legyen alkalmazható, de káros a hozzájárulás terhére történő elszámolás kizárása a munkáltató által szervezett belső képzések esetében is. Nem látom elfogadhatónak az elszámolás lehetőségét tanulmányi szerződés kötéséhez kötni, hiszen annak sok más egyéb indoka is lehet.

Kifejezetten káros és nem áll összhangban a valósággal az a rendelkezés, mely szerint az OKJ-ban nem meghatározott képzéseknek hozzájárulás terhére történő elszámolhatóságáról a Munkaügyi Tanács dönt. Ez fölösleges és egyben bürokratikus eljárás. Rengeteg olyan képzés, tanfolyam van, amely nem szakképesítést, hanem továbbképzést biztosít - ezek mindegyikének a Munkaügyi Tanács általi elbírálhatósága rendkívül kétséges. Megítélésem szerint a javaslat vállalhatná a kockázatot, hogy a szervezett képzések költségeit el lehessen számolni a hozzájárulás terhére.

Hasznos rendelkezés, melynek értelmében csökkenhetnek a hozzájárulásra kötelezettek adminisztrációs terhei. Szintén helyes, és tegyük hozzá, számunkra meglepő, hogy megmaradhatott a határon túli magyarok szakképzése és felsőoktatása támogatásának a lehetősége.

A javaslat szabályozza a Munkaerő-piaci Alap képzési alaprészének felhasználásával összefüggő szervezeti kérdéseket is; eszerint az alaprész felhasználásával kapcsolatos döntés-előkészítő feladatot az Országos Szakképzési Tanács látja el. Aggályosnak tekinthető a tanács létrehozatalára és összetételére vonatkozó szabályozás. A tanács tagságát ugyanis a szakképesítésért felelős minisztériumok, az Országos Érdekegyeztető Tanács, a gazdasági kamarák és az iskolafenntartók képviselői alkotják, de véleményünk szerint egymáshoz képest túlzott arányban. Nem tartjuk indokoltnak ugyanis, hogy a munkáltatók és a szakszervezetek érdek-képviseleti szervei 12 főt, míg a képzést valójában folytató intézmények például csak 3 főt delegálhatnak. Ezenkívül teljességgel kimaradtak az iskolarendszeren kívüli képzést folytató szervezetek, intézmények képviselői is.

Az előzőekhez hasonlóképp sajátos és problematikus szerintünk a regionális fejlesztési és képzési bizottság összetételének szabályozása és létszáma is.

(10.30)

Összegezve tehát: a javaslat sok hasznos és jó rendelkezést tartalmaz, melynek egyébként jelentős része a polgári kormány idején került a korábbi szabályozásba. Mindenképp kifogásolható azonban az, hogy még mindig elsősorban a formalizált oktatási formákat helyezi előtérbe, ezeket támogatja, és kevéssé veszi figyelembe azt, hogy a munkaerőpiacot leginkább érintő, befolyásoló oktatás-képzés legalább annyi, ha nem sokkalta nagyobb támogatásra szorulna. Az ilyen képzések azok ugyanis, melyek a gazdálkodó szervezetek versenyképességét, alkalmazkodó képességét leginkább befolyásolják, és ezek viszonylag gyors döntéseket igényelnek. Ilyen képzések azok, amelyek az egész magyar gazdaság színvonalára és esélyeire hatással vannak.

A Magyar Demokrata Fórum tehát fenntartásait hangoztatva úgy gondolja, hogy megfelelő módosító indítványok elfogadása esetén támogatni tudja a törvényjavaslatot.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Rövid a hozzászólás időtartama, ezért részletekbe nem megyek, csak néhány alapmomentumot szeretnék megvillantani.

Amikor szakképzési hozzájárulásról, képzésfejlesztésről beszélünk, akkor a legfontosabb hangsúlyt az kell, hogy kapja, hogy a gazdaság szerepvállalói minél érdekeltebbek legyenek a tekintetben, hogy ebben intenzív szerepet vállaljanak. Az elmúlt tíz-tizenegynéhány esztendő bebizonyította azt, hogy ha a kellő érdekeltség nincs meg, akkor hogyan és miképp rendeződnek át a folyamatok, az intézmények keretei között mennyire dominánsan nő a szakképzéssel való foglalkozás akár a gyakorlati képzés tekintetében is; és bebizonyosodott a másik oldala is, hogy bizonyos értelemben a piac fogadókészsége a kibocsátott szakmai képesítéssel bíró fiatalok tekintetében pedig mennyire válik korlátozóvá. Ezért nem véletlenszerű az, hogy lehetőség szerint minél mélyebben és minél nagyobb mértékben be kell vonni a gazdálkodó szervezetek képviselőit e tekintetben. Úgy gondolom, ehhez minden olyan részletkérdést, ami az anyagköltség elszámolásával kapcsolatos, vagy éppen bármi mással, ami könnyíti a gazdálkodó szervezetek szerepvállalását, meg kell teremteni.

A másik oldalról nézve pedig - bár jelen pillanatban Kuzma úr nincs bent, de azért mindenképpen szeretném megfogalmazni - a pénzeket nem az iskolákba kell helyezni. Nem azt mondom, hogy az iskolákba nem kell helyezni. Én azt mondom, hogy a pénzeket, a forrásokat oda kell helyezni, és lehetőség szerint a motivációs alapot abba az irányba kell megteremteni, ahol ennek a legnagyobb a hasznosultsága. Tehát ha a gazdálkodó szervezetek kötelékei között történik meg ez így, akkor oda, ha az intézményi, iskolai keretek között, akkor pedig oda. Nem szabad direkt módon meghatározni a pénzek felhasználásának ilyeténképpeni irányát.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. További kétperces hozzászólásra adom meg a szót Rózsa Endre képviselő úrnak, MSZP.

RÓZSA ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gúr Nándor képviselőtársam gondolatához szeretnék csatlakozni. Itt a törvény örömteli módon szélesre tárja azt a kaput, amelyen keresztül a befizetők skálája növekedhet. Ez nagyon-nagyon jó dolog, és mindenképpen fontos hangsúlyozni, hogy a támogatók szeretnék tudni azt, hogy hova adják a pénzüket. Az iskoláknak, a képző intézményeknek ezen pénzeknek - akarattal mondom: - a megszerzése nem lehet kampánytevékenység, hanem kétoldalú vagy többoldalú kapcsolatra épülhet. A képzésre kötelezettek szeretnék tudni azt, hogy hová folyik a pénz; nemcsak kérni kell, hanem be kell tudni mutatni azt, hogy mire fordították azt az összeget.

Nagyon jó hagyománya van intézményeinkben annak, hogy egy-egy számítógépes terem, egy-egy gyakorlati helynek az átadásakor meghívják üzemeknek, cégeknek a vezetőit, és bemutatják azt, hogy mire is fordították ezt az összeget. Úgy gondolom, a köszönetnek ez a legjobb módja, és ezt mindenképpen sok helyen végzik.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Ismét kétperces hozzászólásra jelentkezett Gúr Nándor képviselő úr, MSZP. Megadom a szót.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Rózsa úr engem is szólásra indított. Valójában, amikor azt mondotta, hogy a pénzek felhasználását, annak a hatékonyságát is ellenőrizni, monitoringozni kell, akkor ezzel teljesen egyetértek. Már csak azért is, mert bebizonyították az elmúlt esztendők, hogy egy más munkaerő-piaci környezetben, másfajta igénnyel párosuló kibocsátás gyakorlatilag megfogható, de a szakmai végeken, mármint a képesítések megszerzését érintően ez nem igazolódott vissza az elmúlt években. Sajnos ma nagyon sokan vannak szakmai képesítéssel a kezükben olyan emberek, akik a munkaerőpiac számára nem fogadhatók vagy nehezen fogadhatók. Ezért mindenképpen célszerű az, hogy azok a folyamatok erősödjenek fel, ahol a munkaerőpiac visszaigazolódása a forrás felhasználásával kapcsolatos.

Ezért látom én másképpen, mint Püski úr, a dolgokat a tekintetben, hogy mondjuk, az Országos Képzési Jegyzéken keresztüli vagy azon kívüli képzések tekintetében miért kell, hogy a munkaerőpiac szerepvállalói, a munkaügyi központok ott legyenek. Egyébként ott voltak eddig is az OKÉV-ek, csak az átrendezés kapcsán a munkaügyi központok kapják vissza ezt a fajta jogosultságukat. Azt hiszem, azért - hiszen ez jó jelző értékkel bír -, mert nekik alapvető információjuk van a gazdaság szerepvállalóin kívül a tekintetben, hogy milyen irányba érdemes, célszerű, szükségszerű képezni. S ha ezeket a háttérintézményeket ilyeténképpen bekötjük a döntések meghozatalába, akkor nagymértéken segíthetjük azt, hogy olyan belső irányultságú képzések hívódjanak életre, amelyeknek a hasznosultsága a társadalom számára, a gazdaság számára minél nagyobb mértékű.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót az előre írásban jelentkezett képviselőnek, Sági József képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Szövetség.

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ugyan valóban bejelentkeztem írásban előre, és nem nyomtam meg kétpercezésre a gombot, de azért mégiscsak szeretnék reagálni most, ebben a hozzászólásomban az előttem szóló szocialista képviselők néhány mondatára.

Abban Gúr Nándornak igaza van, amikor a hatékonyságról beszélt, hogy jó, ha ezek a pénzek, a szakképzési hozzájárulásra szánt pénzek ott landolnak, ahol ennek valóban van hosszú távú értelme, de a tapasztalataim azt bizonyítják, hogy eddig is a cégek azoknak az iskoláknak adták, ahol látták ezt a hasznosulást. Tehát nagyon nehéz volt ilyen pénzeket megszerezni. Csak röviden ezzel a félperces reagálással arra utaltam, amit korábban említettek.

Hogy a hozzászólásomat így felvezessem, azt látni lehet, hogy az, hogy ez a törvény, amelyik 1988 óta létezik, de a valóságban 1978 óta - hiszen egy rendelet formájában akkor is már működött a szakképzési hozzájárulásról szóló jogszabály -, nagyon helyes. Én azt is helyesnek tartom egyébként, hogy ezt a szakképző intézmények maximálisan kihasználják. Azt is nagyon helyeslem, hogy ez a törvénymódosítás, amely számos ponton hozzányúl a korábbi törvényhez, nem hoz radikális változásokat. Ez szerintem nagyon helyes és üdvözlendő, mert bár jelentős törvénymódosítás, hiszen sok ponton hozzányúl, de mégsem hoz olyan irányú változásokat, amelyek esetleg ne lennének később visszafordíthatók. Ennek tehát mindenképpen örülni tudunk.

Örülök annak is, hogy most is, az elmúlt évekhez hasonlóan, a megváltozott igényeknek megfelelően próbál haladni a törvénymódosítás. Tudjuk jól azt, hogy a szakképző intézmények, iskolarendszerű szakképzést folytató intézmények alapvetően három lábon állnak, és úgy próbálnak megélni. A normatív támogatás és az önkormányzati támogatás a két fő pillér, a fejlesztési pénzeket pedig a szakképzési hozzájárulásból remélhetik. Ez egyébként sok esetben alapja a pályázatok elnyerésének is, sok esetben ki is használják. De azért, nem tudom, melyik képviselőtársam említette - talán éppen Kuzma László képviselőtársam -, bizony nagyon sok esetben, ha egy ÁSZ-vizsgálatot kapnának ezek az intézmények, akkor megbukhatnának, mert ezeket a fejlesztési pénzeket, támogatási formákat sokszor működésre használják fel. Tehát ez irányba is a törvény helyesen hat, hogy az ellenőrzést ilyen módon erősíti. Ez is üdvözlendő.

Csak címszavakban, hogy mi az, amit nagyon támogatunk, és mi az, amiben még helyeseljük a kormány elhatározását. Az például mindenképpen öröm, hogy a hagyományosan szufficites kasszát igyekszik most is még nagyobb mozgástérrel kibővíteni.

(10.40)

Nagyon támogatom a 20 százalékos befizetési kötelezettséget azoknak, akik nem képeznek, és nagyon helyesnek tartom az átalánydíjas elszámolást is.

Ebben is támogatom Gúr Nándor hozzászólását és elképzeléseit, hogy a törvényjavaslat a saját szakképzést ösztönzi, támogatja. Vannak azonban olyan kifogásaink is, illetve személyes kifogásaim is, amit esetleg módosító indítványok formájában szeretnék majd a parlament elé tárni.

Kérdés formájában vetem azt fel, hogy a fogyatékkal élőket foglalkoztató gazdálkodó szervezetek vajon miért nem vehetnek igénybe szakképzési hozzájárulást, miért nem tartoznak a lehetőséget igénybe vevők körébe. Akár csak a fogyatékkal élők arányában, hiszen ez megtehető, csupán egy kis technikai módosítás lenne; nem olyan nagy a kör, hogy ezt ne lehetne igénybe venni. Aztán például tudjuk jól, hogy a kollégiumok milyen nagy szerepet játszanak a diákok életében. A szakképzésben részt vevőket fogadó kollégiumok, illetve ez a kollégiumi tevékenység vajon miért nem támogatható? Véleményünk szerint ez éppúgy része a szakképzésnek, mint a gyakorlati képzés. Vagy például megint csak kérdés formájában vetem ezt fel, hogy az állam által létrehozott olyan közalapítványok, amelyek szakképzést támogatnak, ugyan miért nem támogathatók ebből az alaprészből. Közel 20 milliárd forint fog ebben az évben befolyni ebbe az alaprészbe. Ebből az a néhány közalapítvány egy kis résszel, egypár tízmillió vagy százmillió forinttal szerintem igazán támogatható lehetne.

Ezek olyan kérdések, amelyek szerintem voltaképpen talán nyitott kapukat döngetnek, hiszen önök is ezt gondolják. Kérem, támogassák majd a módosító indítványainkat, ha ezeket beadjuk.

Van persze nagyobb kifogásom is a törvénnyel, most ezt a két-három mondatot szeretném elmondani.

Kicsit visszalépésnek tartom, sőt nagyon visszalépésnek tartom azt a cikkelyt, amely a zárórendelkezésekben olvasható, amely megváltoztatja a tavaszi közoktatási törvény egy-két paragrafusát. Eszerint a heti kötelező tanórai foglalkozások 12 százaléka fordítható elméleti képzésre, hátrányos helyzetűek képzésére, ezt most lecsökkentette 5 százalékra. No persze, én sejtem a kormányzat szándékát, akaratát és az okait; gondolom, hogy annak idején, amikor ezt a törvénybe beemelték, még tavasszal, akkor úgy gondolták, hogy lesz elég forrás erre. Most már azonban látható, hogy nincsen forrás, ezért levették a 12 százalékot 5 százalékra. Ez kétségtelenül visszalépés, és a hátrányos helyzetűek megkurtítása, mert nem jutnak hozzá a képzéshez.

Ilyen gondom, hogy több helyen utal a regionalitásra a törvényjavaslat, amely elvileg jó lenne, csak képviselőtársaim, nincs előttünk a területfejlesztésről szóló törvény. Mindenki úgy beszél erről a törvényről, mintha már meglenne, tudnánk, hogy miről van szó benne, pedig mindenki csak sejti. Ezt a néhány módosítást abban a törvényben kellene majd tárgyalni. Jó lenne esetleg, ha már most tudnánk, hogy miről van szó, remélem, önök tudják, hogy miről van szó ebben, remélem, államtitkár úr tudja, hogy pontosan mit tartalmaz majd ez a törvény, csak a helyzet az, hogy nem elegáns előreutalni egy még nem létező törvényre.

Ugyancsak ilyen koherenciazavart érzek a felnőttképzési törvény tekintetében is. Ott is mintha arra is lenne egy-két utalás, de a két törvény mintha egymástól szétfutna. Jó lenne majd ezeket együtt tárgyalni bizottsági ülésen is, és itt a parlamentben is módosító indítványokat együtt elfogadni.

Összességében azért a mi képviselőcsoportunk ezt a törvényjavaslatot támogatni fogja, különösen akkor, ha módosító indítványainkat elfogadják. Az álláspontunk persze itt most nemcsak a helyesírási hibák kijavítására szorítkozik; most már lassan az Oktatási Minisztériumtól elfogadottá válhat az, hogy hemzsegnek a beadványaik a nyelvhelyességi, helyesírási hibáktól. Ezeket igyekszünk módosítani, de szeretnénk, ha nem csak az ilyen módosító indítványainkat fogadná el a kormánytöbbség.

Örültünk annak is - amint arra utalt már egyik képviselőtársam -, hogy sok esetben, sok tekintetben visszatérés van a polgári kormány által korábban ratifikált törvényhez. Nincs új a nap alatt, vissza kell térni, csak akkor önök is lássák be, hogy ez a 2002-es, a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény, a kormányprogram, valamint a közoktatási törvény néhány paragrafusa átgondolatlan volt, és talán kicsit hebehurgya volt. Örülünk, hogy ezeket most kigyomlálják, emiatt is igyekszünk ezt a törvényjavaslatot ilyen formában támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár úr! Képviselőtársaim! A dolog lényege igazából a Püski úr által elmondottakban visszaigazolható vagy megfogható. Azt hiszem, hogy - még egyszer hangsúlyosan - az iskolákat nem elmarasztalás illeti az elmúlt tíz évben vállalt szerepvállalásukért, hanem dicséret. Ha viszont a gazdaság működik, mozdul, és a gazdaság igényei megmutatkoznak egyrészt a kibocsátás tekintetében, másrészt a szakmai képzés felvevő képessége vonatkozásában, akkor nagy valószínűséggel a célszerűség abba az irányba mutat, hogy a gazdaság szerepvállalóinak teret és helyt adjunk, e tekintetben nem kizárva azokat a jól működő és jól funkcionáló iskolákat, amelyek a gyakorlati képzésekben mértékadó és pozitív szerepet vállaltak fel ezen időszakig. Tehát a kettő egymásmellettisége az, ami megítélésem szerint leginkább előreviszi a folyamatok alakulását.

Ami a kifogásokat illeti, nem kívánok mindenre reflektálni, csak azt szeretném megerősíteni, hogy látható módon nem szétválik, hanem összezár a felnőttképzési törvény vonatkozásában a dolog. Ha már mást nem, csak egy példát mondok: a szabad források, tehát amikor a kötelező vagy a megválasztható formában történő pénzek felhasználása után maradványok vannak, befizetési kötelezettségek vannak, akkor gyakorlatilag a befizetés utáni szabad forrásrész 60 százaléka egyrészt helyben marad, másrészt pedig a 33 százaléka, az egyharmada gyakorlatilag a felnőttképzés irányába tolódik át.

Tehát van egy szerves együttélés a szakképzés, a szakmunkásképzés és a felnőttképzés viszonyrendszerében, és ez nem is lehet másképp, hiszen a képzés nem választható durván szét ilyen értelemben, hiszen a 14 éves korban elkezdett képzésnek nem 17-18 éves korban van vége vélhetően, hanem hosszú távon, egy életet kísér át.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót írásban előre jelzett hozzászólónak… illetve elnézést, kétperces hozzászólásra Sági József képviselő úr jelentkezett.

Megadom a szót.

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gúr Nándornak szeretnék két dolgot mondani a mostani hozzászólására. Az egyik az, hogy az iskolák szerepét valóban nem lehet eléggé túlértékelni, csoda, hogy megmaradtak sokan, és átörökítették a következő évezredre azt a tudást, amit nagy megszorítások árán tudtak csak elérni. De ami most várható a következő évben a szakképző intézményekre, az a legrosszabb álmaikat is alulmúlja, azt kell mondanom. Ezek után kellene elgondolkodni azon, hogy hová csoportosítjuk át a pénzeket.

A másik megjegyzésem pedig az lenne, hogy jó, hogy ezt a törvényt most már sokadszorra módosítjuk egy év alatt is, de érdemes lenne elgondolkodni, hogy a szakképzési törvényt nem kellene-e végre egyszer alaposan átnézni és koncepcionálisan módosítani, mert ez is alapja lenne a munka-erőpiaci képzésnek igazából, hogy az vajon mennyire jelenti a korszerű képzés alapját. Szerintem ideje lenne azzal kezdeni egyszer, és utána módosítani a sok kis szaktörvényt ehhez képest.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az előbbi megszólalás kapcsán csak annyit szeretnék mondani, hogy a szakképzési hozzájárulás tekintetében felhasználható pénzeket nem mozgatja senki. Ezek a pénzek indíttatások alapján mozdulnak meg. A munkaadók eldönthetik, hogy a befizetési kötelezettségeiknek hogyan tesznek eleget, akár akképpen, hogy a saját berkein belül foglalkoztatottak, akár akképpen, hogy az intézmények, iskolák keretei között tanulmányukat folytatók számára adják-e át a forrásokat, vagy éppen tárgyiasult formában eszközöket adnak át.

(10.50)

Ami jó ebben, hogy most már a könyv szerinti értéken lehet átadni ezeket az eszközöket. Ezzel azt szeretném érzékeltetni, hogy a pályát nem kívülről rajzolják. A pálya meg van rajzolva, és a befizetési kötelezettségekkel bírók pályán belüli szabadságfoka gyakorlatilag adott. Saját maguk dönthetnek a pénzek mozgatásának irányáról. Ez az egyik dolog.

A másik dolog, ami, még egyszer hangsúlyozom, a szakképzés tekintetében elengedhetetlenül fontos, az, hogy piackonform legyen. A piackonformitás nem azt jelenti számomra, hogy azt csak a gazdaság szerepvállalói tudják végigvinni, az jelentheti azt is, hogy intézményi, iskolai keretek között is meg tud ez valósulni, természetesen akkor, ha a jelen vagy a jövő piaci igényeit számba veszik, arra alapulva folytatják a képzés mikéntjét.

A harmadik: a szakképző intézmények bevételeit illetően sokágú a dolog, önkormányzati fenntartói pénzforrások is vannak - egyébként inflációsráta-értéket meghaladó mértékben kerülnek finanszírozásra emlékképeim szerint az önkormányzatok a jövő esztendőben -, de akár a szakképzési hozzájárulást érintő pénzek utolérése tekintetében, vagy éppen a Munkaerő-piaci Alap keretei között lévő, pályázható pénzforrások tekintetében, és még sok minden tekintetben ilyeténképpen nem egy szálon, hanem sok szálon függő a dolog.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Két percben megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csatlakoznék ahhoz a gondolatmenethez, amelyet az előbbiekben néhány képviselőtársam már felvetett. Nevezetesen, hogy a szakképzési törvény önmagában lehet jó gondolatokat hordozó, de rakhatjuk ide, oda, amoda a különböző koncepciókat, az egész meg fog billenni akkor, ha nem illeszkedik bele a képzés korábbi részébe. Magyarán, ha a lába bizonytalanul áll, akkor meg fog bicsaklani.

Mire gondolok? Arra gondolok, hogy a legtöbb visszajelzés, amiről nekem is tudomásom van a gazdasági élet szereplői részéről, arról szól, hogy a munkába állóknál, tehát a szakképző intézményekből kikerült, munkába álló fiataloknál az egyik legnagyobb probléma önmagában a munkamorál, a munkafegyelem kérdése. Egész egyszerűen a legtöbb esetben igen gyors fluktuációról beszélnek.

Azt gondolom, hogy ha a közoktatási rendszerünk olyan irányú módosításának irányába megy el a kormány, amit egyébként sajnos már megtett, nevezetesen, hogy már az iskolába való bekerüléskor is azt tudatosítják a gyerekekben, hogy az első években teljesen mindegy, mit csinálnak, úgy sincs következménye, az elvégzett teljesítmény és az értékelés nem kapcsolódik össze, akkor ez sajnos hosszú távon a gondolkodásmódot, a mentalitást befolyásolja.

Akárhogy módosítjuk majd a szakképzési törvényt, akármilyen forrásokat rendelünk hozzá, ha ez a fajta mentalitás nem változik meg, akkor egész egyszerűen nem fogunk tudni mit kezdeni az egész dologgal. Nem beszélve akkor még arról sem, hogy a legnagyobb versenyhátrányunk sok esetben ott kezdődik, hogy nincs megfelelő nyelvi felkészültség. Márpedig mindenki tudja, hogy a nyelv kérdésében a legtöbb gyerek nem valamiféle játékként vagy szórakozásként áll hozzá. Ezt meg kell tanulni, a nyelv ilyen műfaj. Ha nincs hozzákapcsolva számonkérés, egy viszonylag precíz normarendszer, akkor az egésszel nem fogunk menni semmire.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: A kétpercesek elfogytak. Borkó Károly képviselő úrnak adom meg a szót, Fidesz.

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány szóval én is szeretnék kapcsolódni az előttem szólókhoz, különösen amiatt, mert a Felső-Szabolcsban, ahol én is képviselő vagyok, meglehetősen jelentős bázisokkal rendelkezik a szakképzés, illetve az egész megye, hiszen Nyíregyháza, Mátészalka, Kisvárda is igen-igen jelentős szakképzési intézményekkel rendelkezik. Egyáltalán nem mellékes számunkra egy olyan megyében, ahol a munkanélküliség ráta még mindig igen-igen jelentősen meghaladja az országos átlagot, hogy a szakképzésre, az átképzésekre, a továbbképzésekre milyen lehetőségeik vannak az ott élőknek.

Csak Kisvárdában 1500-1700 gyerek tanul a szakközép- és szakiskolában, tehát ez a kérdés mindenképpen örömteli számunkra, ha az erre szánt források bővülhetnek, a hozzáférés egyszerűbbé válik. Úgyhogy ennek révén is szeretném üdvözölni ezt a törvénymódosulást. Mint ahogy az előzőekben már elhangzott, ezeket a módosulásokat is leginkább az élet indokolta. Így volt ez az előzményekkel is. Hiszen a szakképzési törvény vagy egyáltalán a szakképzési hozzájárulás első szabályozása még '88-ban valósult meg, majd ezt követte a '96-os jelentősebb módosítás a LXXVII. törvényben.

Már a polgári kormány idején, '99-ben módosítottuk újra a törvényt, amely bővítette a hozzájárulás alanyi körét, illetve a felhasználás lehetőségeit, majd 2001-ben, illetve 2002-ben is módosításra került ez a törvény. A célokkal egyetértünk, különösen fontosnak tartjuk azt, hogy a mikro- és kisvállalkozások teljes körének lehetőséget teremt a törvénymódosítás az igénybevételre. Azt gondolom, hogy egy növekvő munkanélküliségi ráta mellett nagyon fontos, hogy ezeknek a nemzeti tulajdonban lévő vállalkozásoknak a versenyképessége javuljon, hogy ezeknek a felkészülése az európai uniós csatlakozásra, illetve az ottani helytállásra minél inkább gördülékeny legyen. Üdvözöljük azt is, hogy a törvény meghagyja azt a lehetőséget, hogy a szakképzési hozzájárulások a határon túli magyar szakképzésre és felsőoktatásra is lehetőséget adnak.

Egyben aggályosnak tekinthető az, hogy a javaslat szabályozza a Munkaerő-piaci Alap képzési alaprészének felhasználásával összefüggő szervezeti kérdéseket. Itt a döntéshozatal mechanizmusát egy kicsit bürokratikusnak tartjuk, egy kicsit nagy létszámú az a szervezet, amely ezekről dönt, illetőleg az összetételből adódóan kicsit aggályos, hogy a tanács az ügyrendjét egyszerű szótöbbséggel tudja meghozni. Hasonlóképpen kicsit bürokratikusnak találjuk a regionális fejlesztési és képzési bizottság összetételének szabályozását is.

De ezek nyilvánvalóan finomságok, alapvetően a törvénymódosítás céljaival, az abban megfogalmazottakkal egyetértünk. Ahogy képviselőtársaim is elmondták már, igyekszünk a módosító javaslatainkkal segítséget nyújtani abban, hogy a törvény esetleges, általunk hibásnak vélt részeit javítsuk, illetve azokat a nyelvhelyességi és egyéb problémákat kiküszöböljük, amelyről már Sági képviselő úr is beszélt. Úgyhogy a törvényt mindenképpen üdvözlendőnek és pozitívnak tekintjük.

Köszönjük szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm. Ismét több kétperces hozzászólás van. Pichler Imrének adom meg a szót, MDF.

PICHLER IMRE (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az idő rövidségére való tekintettel én is csak nagyon röviden szeretném azt elmondani, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunknak talán alapfeltétele az, hogy milyen szakemberképzést tudunk folytatni a következő években. Nemrég olvastam egy újságcikkben egy jó nevű vállalkozó nyilatkozatát, ahol elmondja, leírja, hogy alapjában véve nekünk nem is ott van gondunk, hogy a felsőoktatási képzésből kikerülők szakmai tudása ne felelne meg az európai uniós elvárásoknak, hanem nekünk pontosan itt - és itt szeretném a szakképzési hozzájáruláshoz hozzákapcsolni gondolatomat - nagyon lényeges volna, hogy az iskolák képzési formáját tudnánk fejleszteni még jobban, még energikusabban ezzel a tervezettel.

Hiszen nagyon sok pozitív dolog van ebben a szakképzési törvénymódosításban, és azt szeretnénk elérni, ahogy az előbb már Gúr Nándor képviselő úr is mondta, hogy ezek a pénzek jó helyre kerüljenek, hogy a szakképzés fejlesztését szolgálják. Hogy mennyire üdvözöljük, hogy maradt ez a 1,5 százalék, és most két részletben lehet befizetni, ez is nagyon fontos dolog. De még fontosabbnak tartanám azt, hogy a tárgyévet követő II. hó 15-ig is be lehessen fizetni az intézményekhez.

Köszönöm.

ELNÖK: Gúr Nándor képviselő úrnak adom meg két percre a szót.

(11.00)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A Borkó Károly képviselőtársam által elmondottakat pozitívnak tartom, már csak azért is, mert a célkitűzéseket helyénvalónak ítéli. Mindezzel együtt szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy amikor növekvő munkanélküliségről beszél e gondolatokhoz hozzáillesztetten, akkor nem baj az sem, ha a növekvő foglalkoztatás kifejezést is használja, mert komplexen így igaz a kép. Igaz, hogy a munkanélküliség növekedése mértékében jóval alulmúlja a foglalkoztatás bővülésének a kérdéskörét, de így már a tényszerűséget is az asztalra tesszük. Ez pedig azért fontos, mert minden képzésnek, így a szakképzésnek is az a célja, hogy az emberek lehetőség szerint minél nagyobb mértékben foglalkoztathatóvá váljanak, és hogy minél nagyobb hozamtermelő képességgel is bírjanak. Mindezeket szolgálják azok a célok, amelyek egyrészt a forrásdecentralizálást, másrészt a társfinanszírozási lehetőségek bevonását hordozzák magukban.

Pichler úr mondandójához pedig azt szeretném hozzátenni, hogy az intézmények tekintetében, az intézmények védelme érdekében fontos - ezt Kuzma úr is használta -, hogy ne működésre, hanem fejlesztésre használják fel azokat a forrásokat, amelyek fejlesztésre valók, hiszen a szakképzési hozzájárulás nem arról szól, hogy működési költségek finanszírozását szolgálják, hanem arról szól, hogy a fejlesztési háttér erősödjön, hogy ezen keresztül is olyan alapot biztosítsunk a szakképzésben részt vevők számára, amin keresztül a majdani szakmai képesítésének megszerzése olyan tudástöbblettel párosul, amit a munkaerőpiacon jó hatásfokkal, hatékonysággal tud visszaigazolni és ezáltal hozamot termelni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Molnár József képviselő úrnak, MSZP.

MOLNÁR JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szabados Tamás államtitkár úr már elmondta, hogy másodszor tárgyalunk a szakképzésre döntő befolyással bíró törvényt ebben az évben itt a parlamentben. Erre szükség is van, mert a terület sok gonddal küzd.

A szakképzési törvény módosítása elindította a képzés tartalmi megújulását. Ennek következtében az Országos Képzési Jegyzék felülvizsgálata megtörténik, a szakmák túlburjánzását megállítjuk a jegyzékben. Ezzel párhuzamosan történik meg a szakmai és vizsgakövetelmények felülvizsgálata, a képzési tartalom korszerűsítése. A tanulószerződési rendszer kiszélesedése és a kamarák szerepének növelése a képzésben pedig közelebb viszi a szakképzést a gyakorlati élethez, a gazdaság elvárásaihoz.

A kormány külön határozatban döntött a szakképzés fejlesztésének feladatairól, és elindult a képzés megújulását szolgáló szakiskolai program. Nagy jelentőségű, hogy a nemzeti fejlesztési tervben is kiemelt szerephez jut ez a terület. Három év alatt 20 milliárd forint szolgálja majd a képzés fejlesztését. Minderre szükség van, mert a szakképzés ma nem tud megfelelni teljes mértékben a gazdaság elvárásainak. A korábbiakban már említett problémák mellett egyszerre van jelen a szakemberhiány és a túlképzés; nem megfelelő a gazdálkodó szervezetek érdekeltsége a képzésben, hogy csak néhány továbbit említsek a gondok közül. A gondok megoldása egymásra épülő, az érdekeltekkel egyeztetett intézkedéssorozatot követel. Ésszerű munkamegosztásra van szükség a szakképzést folytató intézmények és a gazdasági szervezetek között.

Szerencsére a kilencvenes évek végére a gazdaság megélénkült, és ez hatással van a szakképzésben való szerepvállalásra is. Míg a gazdaság visszaesésének idején a gyakorlati képzés nagy részét is fel kellett vállalják a szakképző iskolák, most ezen a téren kedvező fordulat kezd kibontakozni. Elfogadva azt a fontos elvet, hogy ott kapják meg a gyakorlati képzést a részvevők, ahol ahhoz a legjobb feltételek teremthetők meg, egymásra épülhet az iskolai és a vállalati gyakorlati képzés. A szakképzés első felében, a széles körű alapozás időszakában inkább az iskolai tanműhelyek alkalmasak az alapismeretek elsajátítására, míg a speciális szakmai ismeretek megszerzése szerencsésebb az élő gazdasági környezetben. Ezt a folyamatot a törvényi szabályozás eszközrendszerével is támogatni kell. Ezt szolgálja a ma tárgyalásra kerülő törvénytervezet, de a benyújtott jövő évi költségvetési tervezet is.

Az átgondolt lépéssorozatnak tehát lényeges eleme a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény újragondolása. Ez a törvényjavaslat épít a régi eredményekre, a pilléreket megtartja. Hogy másra ne utaljak, a hozzájárulás mértéke nem változik, nem is nő, nem is csökken, marad a másfél százalékos alap, ugyanakkor lépést tart a bekövetkező jogszabályi változásokkal, a gazdaság fejlődésével, a képzési rendszer átalakulásával is. Az egységesebb teherviselés felé mozdul el olyan tekintetben, hogy kiterjeszti a kötelezettek, a szakképzési hozzájárulást fizetők körét.

Tisztelt Ház! A Medgyessy-kormány programjának központi eleme az esélyteremtés, az esélykülönbségek csökkentése. A mostani törvényjavaslatban is számos olyan elgondolást találunk, ami ehhez közelebb vihet. Ezt segíti a képzési alaprész biztonságának növelése a 20 százalékos kötelező befizetés révén.

Ez megkönnyítheti az európai uniós pénzek fogadását, de kedvezőbb helyzet teremtődhet a hátrányos helyzetű régiók számára is. Ahol erős vállalkozások voltak, és el tudták érni, hogy helyben maradjanak a források, ott biztos, hogy az iskolák viszonylag jobban jártak. Míg azokban a régiókban, ahol kevesebb erős gazdasági vállalkozás volt, sajnos kevesebb jutott az iskoláknak. Nyilvánvaló, hogy a képzési alaprész megfelelő elosztásával csökkenhet a különbség a szakképző intézmények lehetőségei között.

Nagyon fontos az is, hogy decentralizált keretként kerül felosztásra a kötelező kifizetések utáni forrás 60 százaléka. A döntés közelebb kerül a pályázókhoz. De szükséges az elosztásnál bizonyos pozitív diszkrimináció is. Igenis indokolt a gazdasági szempontból hátrányosabb helyzetű, de jó iskolasűrűséggel rendelkező régióknak többletet adni. A tanuláshoz való jutás esélyét növeli majd az is, hogy a tanulóknak adható pénzbeli juttatás tanulószerződés esetén a minimálbér 50 százaléka irányába mozdulhat el. Bizony vannak olyan tanulók, akiknek ez nagyon nagy segítséget jelent. S az újbóli munkába állás esélyét növeli az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésre fordítható rész, a kötelező kiadásokkal csökkentetett képzési alaprész egyharmada. Az alkalmazásban lévők további esélyeit javíthatja a saját munkavállalók továbbképzéséhez felhasználható, a bruttó kötelezettség egyharmadát kitevő forráslehetőség.

Új formákat teremthet a javaslat a gazdálkodó szervezetek érdekeltségének növelésében is. Fontos, hogy a hozzájárulás teljesítésének legkézenfekvőbb módja a képzésben való közvetlen részvétel marad, illetve az ebből adódó költségek elszámolhatósága. Nagy segítséget jelent ezen a téren az átalánydíjas elszámolási lehetőség megteremtése a tételes elszámolás helyett, főleg az egyéni és a kisvállalkozók számára. Sokan tartották eddig túl bürokratikusnak az érvényben lévő előírást, s ez is gátolta, hogy tanulókat foglalkoztassanak. Sokszor lehetett panaszként hallani, hogy ugyanolyan végzettségű vállalati szakoktató nem kaphat hasonló bért, mint iskolai kollégája, mert a cég nem tudja elszámolni a költségét a hozzájárulás terhére. Fontosnak tartom ezért, hogy a vállalati szakoktatók elszámolható bérköltsége is elég jelentősen emelkedhet, így egy felsőfokú végzettségű szakoktató bérezésére például a minimálbér négy és félszerese is elszámolhatóvá válik.

A kamarák szerepe a szakképzési törvény elfogadásakor, láttuk, növekedett, így a feladataik is növekedtek. Ez a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a feladataik ellátásához megfelelő támogatást is kapjanak.

A tervezet némi fegyelemjavulást is hozhat a rendszerbe, például az előlegfizetési kötelezettség szigorításával. A félévi elszámoláskor csak azt a támogatást lehet leírni a felgyülemlő kötelezettségből, amelyet már ténylegesen átutalnak a támogatók. Ugyanakkor ugyanez az előírás a tervezhetőséget, a felhasználás átgondoltságát tovább javíthatja, ahogy erről ma már szó volt.

(11.10)

Megfelelően védelmet kapnak a támogatásból létrejött értékek, megvalósult fejlesztések. Amennyire csak lehet, ezen eszközöknél, ingatlanoknál elsősorban arra kell törekedni, hogy még akkor is, ha megszűnik a gazdasági szervezet, elsősorban a szakképzés területén hasznosuljanak, és csak végső eszközként kerülhessen sor értékesítésre. Ekkor viszont a befolyt összeg visszakerül a szakképzési alaprészbe, amelyből újból lehet ilyen fejlesztési elképzeléseket támogatni.

Összefoglalva: úgy látom, hogy ez a törvényjavaslat mind a kormányprogrammal, mind a kormánynak a szakképzés támogatását, fejlesztését szolgáló elképzeléseivel, törekvéseivel összhangban van, pontosítja a szakképzési hozzájárulás teljesítésére, valamint az alaprész kezelésére és felhasználására vonatkozó előírásokat. A szakképzési hozzájárulás elsősorban a szakképzés korszerűsítését, eszközparkjának megújítását szolgálhatja, ezért nélkülözhetetlen a gyakorlati képzés finanszírozásában.

Mindezért tehát a törvényjavaslatot támogatom, és bízom abban, hogy képviselőtársaim számára is elfogadható.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szakképzési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, ami előttünk van, valóban hozzáértő kezek munkája, ahogy itt képviselőtársaim már kifejezték. Ezzel egyetértek. Hozzátenném azt is, tisztelt Ház, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői között ez egy különösen érdeklődésre számot tartó téma. Úgy van ez, azt hiszem, a politikai szférában, hogy egyik-egyik témára többet figyelünk valamilyen okból kifolyólag.

Nos, itt is alapos okok nyomán többen, mélyebben belenéztünk, és szakembereket hallgattunk meg. Most már, tisztelt Ház, az elmúlt másfél óra során hallottunk rálátásokat, megjegyzéseket, amelyekkel nagyrészt egyetértek, és jó volna, ha a végleges formát öntő törvény minél többet magába foglalna ezekből.

Nem is az a szándékom ebben a fölszólalásban, hogy ezeket akár összegezzem, vagy a fő vonásokra rámutassak, hanem inkább az, tisztelt Ház, hogy valami olyasmire emlékeztessem magunkat, az Országgyűlést és akik figyelnek bennünket, valamint azokat, akik majd végrehajtják ezt a törvényt, valami olyanra emlékeztetném magunkat, ami hiányzik, vagy legalábbis ott van talán a másik szobában, egy kicsit leárnyékolva.

Nevezetesen, arra szeretnék utalni, hogy a szakmai képzés és annak a fókuszolása, megcélzása valóban többféleképpen történhet. Vitába szállnék azzal, amit az előterjesztő és több bizottság is jelentett nekünk, hogy szakmán belül tartsuk a pénzt - körülbelül idézem -, vagy hogy területen belül tartsuk a pénzt. Értem én ennek a logikáját, és nagyon jól lehet érvelni az irodalomból, a tapasztalatokból empirikus érveket, tapasztalatokat lehet idézni, hogy valóban azt a pénzt, azokat a forrásokat, amiket erre, a szakképzésre költünk, célozzuk meg, és oda kerüljenek, ahova kell, és mérjük meg, hogy ott milyen hatással működnek azok a hozzájárulások.

Ugyanakkor, tisztelt Ház, szeretném, ha arra is emlékeznénk, hogy abban az összetett gazdaságban, technológiában és világban, amiben mi élünk és a következő generációk élnek, igen nagy az áthatás és átfolyás egyik területről a másikra. Az, ha valaki egy jó szerszámkészítő, és tudja - mit kell tudni hozzá? - jól a mértant - hogy valamit a tudomány világából említsek -, és jó, ha jól tud olvasni, és milyen jó, ha idegen nyelven is el tud olvasni egy szakfolyóiratot vagy azt a munkatervet, amit az asztalára tesznek... - tehát igen jelentős az áthatás egyik tudásterületről a másikra.

Ebből következik az, hogy megcélozni és azt mondani, hogy belőlem pedig igen jó vasmunkás lesz, és egész életemben erre számítok, és az acélipar is számíthat rám, mert én ebben megbízható vagyok, mert az apám is ezt csinálta… Ugye, tisztelt képviselőtársaim, nem mondok újat azzal, ha figyelmeztetem magunkat, hogy bizony ez a szemlélet elavult. Mert hiszen ha már acéliparról és szakképzésről beszélünk, tudjuk azt, hogy manapság körülbelül annyi acélt termel a világ, mint ezelőtt 80 esztendővel, és az abban az iparágban foglalkoztatott munkások száma egynegyede vagy egyötöde annak, ami korábban volt. A technológia és mi minden fejlődése nyomán más a termelőeszközök együttléte, ami teljesítményt produkál. Miért is lehetséges ez? Azért, mert az a szakember - legyen az szakmunkás, technikus, mérnök, tervező -, aki abban az iparágban van, szélesebb horizontot lát, és ebből kifolyólag a hatásfoka jobb lesz.

Ez az áthatás egyik területről a másikra, tehát az, hogy az, aki kémiát tanult, majd az elektronikában vagy a híradástechnikában is megállja a helyét -, vagy az agronómiában, vagy az élelmiszer-feldolgozásban -, ennek a lehetősége minél inkább megvan, annál eredményesebb lesz a gazdaság.

Nézzünk csak körül a világban, akár a mi magyar világunkban is! Nem szeretnék ujjal mutogatni olyan régiókra, amelyek más régiók mögött vannak, de mégis jó, ha észrevesszük, hogy van bizonyos korreláció, társulás, adatok társulása a tekintetben, hogy az emberek kevésbé ismerik a mértant, kevésbé beszélnek idegen nyelvet ott, ahol alacsonyabb az egy főre jutó jövedelem. Kifejezhetjük akár GDP-ben is egyik megyében vagy a másikban.

Nem meglepő az ma már sem itt, az Országgyűlésben, sem másutt, ha azt mondjuk, kijelentjük, és emlékeztetjük magunkat ismét és ismét, hogy a tudás az átfolyó, átható a legkülönbözőbb területekről a legkülönbözőbb területekre, és minél inkább létezik a tudás, annál gyorsabb, annál rövidebb idő alatt megtörténhet a gazdasági élet átalakulása, átállása, alkalmazkodása annak nyomán, hogy a természeti tényezők változnak vagy a társulási, a mi esetünkben az európai integrációs folyamat. Ehhez igen lényeges - és külön aláhúznám, és még egyszer aláhúznám - az idegen nyelvek tudása, illetve nem tudása.

Tisztelt Ház! Lehet, hogy el vagyok maradva a statisztikai olvasmányaimmal, bár életemben statisztikusnak is neveztem magam, és ezzel a témával sokat foglalkoztam, különösen a gazdaságpolitikában és a demográfiában, de megdöbbenve olvastam a napokban, hogy Magyarországon - tetszik hallani? - kevesebben beszélünk idegen nyelvet, mint majdnem bárhol Európában. Minden európai országban a népesség nagyobb százaléka beszél valamilyen idegen nyelvet mint mi, magyarok.

(11.20)

Ezt én nem így tudtam, vagy tudatlan voltam. Most, hogy rájöttem, tessék rám nézni, megdöbbenve mondom ezt, és megosztom tisztelt képviselőtársaimmal, és remélem, hogy többen is megdöbbenünk, és azt mondjuk, hogy ez nem jól van. Amikor szakképzési hozzájárulásról beszélünk, és törvényt alkotunk, akkor egy-egy ilyen kulcselemnek vagy egy-egy ilyen jelentős hajtószíjnak a megismerése igen fontos volna.

A több nyelvtudás, legyen az bármilyen nyelv... - talán bármilyen, bár itt egy kicsit óvatosan mondom. Az, hogy melyik világnyelv melyik szakmában válik jelentősebbé, ennek a mérése elég könnyű. Bár előfordul az is, hogy valami kicsike nemzetnek a nyelvét tudni is igen hasznos lehet a gazdasági és közéleti előrehaladás tekintetében. Tehát, hogy a nyelvtudás tekintetében mit fog tenni ez a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény, részemről mintegy felhívás, hogy a végrehajtás során, de még talán a módosító indítványok során is ezt jó volna megcéloznunk, mert - hogy kicsit költőien mondjam - magunk mögött maradtunk, és nyilván nem kívánunk úgy lenni. Nyilván emlékezünk azokra a mondásokra Széchenyi Istvántól vagy bárhonnan, hogy a legnagyobb örökség a kiművelt emberfő.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gúr Nándor úr, az MSZP képviselője.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Horváth úrnak nagyon sok értékes gondolata volt az én meglátásom szerint, mindezekkel együtt konstruktívnak tartom azért is, mert a mellette ülő Kuzma úrral is vitatkozik, amikor nem ért egyet, mondjuk, hogy a szakmán belül maradjon a pénz címszóval hogyan is alakuljanak a kérdések, de nem is ez a fontos.

Talán két dolog, amire még szeretnék rávilágítani: sokat forszírozzák azt közülünk is, hogy a nyelvi képzés, a nyelvismeret miért is és mennyire fontos. De azért azt lássuk, hogy a szakképzési hozzájárulás nem feltétlenül erről szól. Azt persze hozzá kell tennem, hogy minden lehetőséget, forrást meg kell ragadni annak érdekében, és az ars poeticám e vonatkozásban ugyanaz, hogy úgy készítsük fel a fiatal generációt, hogy minél inkább a munkaerőpiac igényeihez illesztetten tudjon megfelelni, tehát ezért a nyelvi készségei is olyanok legyenek, amelyek az elvárásokhoz hozzáillesztettek.

Most már azért szerencsére elég intenzív a betelepülő tőkeerős cégek nagysága is. Ezek, ha nem is perfekt nyelvi tudással felruházott szakmunkásokkal szembeni igényeket fogalmaznak meg, de azért nem baj, hogyha az alapkészség szintjén megvan a megfelelő beszélőkéje az adott szakmai képesítéssel bíróknak. Ami legalább ilyen fontos, az az, hogy ha szakképzésről, szakképzési hozzájárulásról beszélünk, akkor arra is figyeljünk oda, hogy ezek a források segítsék azt is, hogy bizonyos értelemben a rokon szakmák vagy az olyan típusú szakmák elsajátításának, magas szintű gyakorlásának az alapja megrajzolódjék, ami ahhoz elengedhetetlenül fontos, hogy a szakmai képesítéssel bíró ember kellő mobilitással bírjon. Ma Magyarországon rengeteg reprezentatív mintavételezés mutatja, hogy az egy szakmával bíró emberek korlátok közé szorítottak, ezért lehetőség szerint tágítani kell ennek a körét, és ezt támogatni kell.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Szabados Tamás államtitkár urat, kíván-e reagálni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslatok érkeztek, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára október 27-ei ülésnapunkon kerül sor.

Soron következik a kutatási és technológiai innovációs alapról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/5157. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/5157/39. számon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy a részletes vita a módosító javaslatok közötti összefüggésre figyelemmel, egy szakaszból álljon. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a javaslatot. Aki elfogadja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)

A jelenlévők többsége egyetért a javaslattal.

Felhívom figyelmüket, hogy a Házszabály 105. § (3) bekezdése értelmében a részletes vitában kizárólag a módosító javaslathoz vagy a módosító javaslattal érintett részhez lehet hozzászólni. Ezért kérem a képviselőtársaimat, hogy felszólalásuk kezdetén jelezzék, hogy a bizottsági ajánlás melyik pontjaihoz kívánnak hozzászólni.

Megnyitom a részletes vitát az 1-31. pontok alapján, a visszavont indítványok kivételével. Megkérdezem, ki kíván felszólalni ötperces időtartamban. Pósán László képviselő úr jelentkezett, a Fidesz képviselője.

Megadom a szót.