Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Először is elnézést kérek elnök úrtól, nálam az írásban jelentkezett hozzászólók között még volt felsorolva név, és nem tudtam arról, hogy visszamondták felszólalásukat, ezért késlekedtem a gomb megnyomásával...

ELNÖK: Semmi probléma, öné a szó.

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: ...és azzal is, hogy a mai napon a vita végén reagálhassak az itt elhangzottakra. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr, hogy ezt megtehetem.

Tisztelt Országgyűlés! Azért tartom fontosnak a mai vitában elhangzottak néhány lényeges elemére reagálni, mert úgy vélem, hogy a Magyar Országgyűlés jogalkotási feladatainak teljesítésében a most benyújtott, több egészségügyi jogszabályt, törvényt érintő, úgynevezett salátatörvényünknek nagyon fontos szerepe van abban, hogy az egészségügyi ellátást milyen minőségben, milyen szolgáltatási körben kik nyújtsák, hogyan nyújtsák, és vannak-e eszközeink arra, hogy a jobb minőségű szolgáltatást vagy az ellátáshoz való jobb hozzáférést elősegítsük. Miniszter úr és kormánypárti képviselőtársaim, részben Csáky képviselő úr is megtalálták az összhangot, az összefüggéseket, hiszen mindannyian tudjuk, ahhoz, hogy ma Magyarországon egy állampolgár, egy biztosított hozzájusson az egészségügyi ellátásokhoz, amelyek számára szükségesek, nagy számú törvény és jogszabály írja körül. Ezért, amikor az egészségügyi ágazat fejlesztéséről, jobbításáról, a gyógyszerhez, gyógyászati segédeszközhöz, pénzügyi ellátáshoz való hozzáférésen segítünk vagy szeretnénk segíteni, vagy hogy az egészségügyi szolgáltatók hogyan álljanak rendelkezésre, és az egészségügyi dolgozók, akik a betegeket szolgálják, milyen képzésben és továbbképzésben vegyenek részt, elkerülhetetlen, hogy nagy számú törvényt módosítsunk ennek érdekében.

Ezért hát határozottan azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt hallgatóság, hogy az a 14 törvény, amelynek a módosításáról a mai napon tárgyaltunk, nemcsak logikailag, hanem tartalmilag is szigorúan összefüggésben van azzal, amit úgy hívunk, hogy az egészségügyi ellátás nyújtásának terjedelme és minősége. Nem alkotmányellenes sem tartalmilag, sem formailag az általunk választott megoldás, hiszen természetesen benyújthattunk volna 14 törvényjavaslatot is, minden egyes törvényt megnyitva, de ettől még nem változott volna az a cél és az a lehetőség, hogy ezek mindegyike, az egészségügyi törvény, az egészségbiztosítási törvény, az egészségügy fejlesztéséről szóló törvény, a gyógyászathoz és a gyógyszerellátáshoz tartozó törvény ugyanazt a célt szolgálja. Ezért nagyon is úgy gondolom, hogy rossz úton jártak a Fidesz és a KDNP képviselői, amikor azt gondolják, hogy az egészségügyi ellátás minőségének javítása olyan, hogy tetszőlegesen kivehetünk belőle egy-egy törvényjavaslatot, és ha azon módosítunk, akkor automatikusan következik be, hogy az ellátás többi szegmensében ez magában véve is változást generál. A köztársaság törvényei előírják, hogy ezeket bizony törvényekben kell nekünk, törvényhozóknak lefektetni.

Az európai uniós jogharmonizációs kötelezettség, amire Csáky képviselőtársam is utalt, nem megkerülhető kötelező feladat. Ezért azt gondolom, hogy legfeljebb csak tudomásul kellene vennünk azt, és abban segíteni legfeljebb, hogy ezeket minél hamarabb átültethessük a magyar jogba, hogy mi magunk is a leginkább alkalmazkodni tudjunk az egészségügyünkkel és szolgáltatásainkkal az európai rendszerhez. Ennek kapcsán azonban keletkeznek nemcsak kötelezően átveendő direktívák, hanem olyan ajánlások és lehetőségek is megnyílnak, amelyekkel él ez a törvényjavaslat. Ilyen például az Európai Bíróságnak egy döntése, ami lehetővé tette, hogy azt a kötelező feladatot, amelyet látszólag az uniós szolgáltatások szabad áramlásához kapcsolódó kötelezettségvállalásunk előírt, most arrébb tehessük gyakorlatilag három évvel. Nem ellentétes az európai joggal, ha egy nemzeti döntés alapján például a gyógyszerészeknél a személyi jog tulajdonosainak erősebb lehetőséget adunk.

Lehet, hogy igaza van Mikola képviselő úrnak, aki azt mondja, hogy nem kellene ezt a szabályt meghoznunk, azonban azt tudom mondani, hogy akkor nincs más, mint hogy a most hatályos törvény szerint ezt a piacot a jövő év elején ki kellene nyitnunk. Nem kellene talán zokon venni, hogy adunk egy lehetőséget, hogy az összes, most rendelkezésünkre álló eszközt újra végiggondoljuk, hogy a patikatulajdonlás és a személyi jogos gyógyszerészhez kapcsolódó működtetés szabályait még egyszer végignézzük. Kár, hogy ebben az irányban egyébként önök semmilyen javaslatot nem tettek ebben a vitában sem. Meglátjuk, hogy a módosító indítványok kapcsán jönnek-e be erre irányuló kezdeményezések. (Dr. Mikola István: Jönnek. - Egy hang: Tömegével!) Azt gondolom, azokat érdemben fogjuk megbeszélni.

Őszintén csodálom, és engedelmükkel egy picit meg is vagyok hökkenve: az egészségügyi bizottság és a közvélemény folyamatosan egy éve foglalkozik azzal, hogy az egészségügyi közfeladatok ellátása során az állami, önkormányzati intézményekhez rendelt kötelező feladatellátást egy másik szolgáltatóval is el lehet látni; de hogy ezeknek a szolgáltatóknak a kötelezettségeit, a szolgáltatás minőségének megkövetelését, a pénzügyi garanciákat szigorítsuk meg, egyértelművé tegyük, úgy tűnik, mintha az önök számára ez nem szükséges, felesleges szabályozás lenne.

(12.00)

Én pedig úgy gondolom, hogy ebben az esetben lehet, hogy nem tudtunk az önök kérésének eleget tenni, de mégis eleget teszünk annak a sok szolgáltatónak és őszintén remélem, hogy annak a tízmillió biztosítottnak, hogy ha egy tulajdonos fenntartó úgy határoz, hogy egy egészségügyi közfeladatot közreműködővel láttat el, akkor a feladatot ne lehessen szétszedni, hogy a feladat egyben látható legyen, hogy a szerződések létrehozásának, megszüntetésének, fenntartásának feltételeit törvényi keretek közé helyezzük, hogy pénzügyi biztosítékot követeljünk meg. Ebben az esetben most nem értek egyet Csáky képviselőtársammal sem, akinek mindig szeretnék válaszolni, de mindig máshol van a teremben, ezért bocsánatot kérek, hogy akkor keresem én magam is őt. Azt gondolom, hogy a pénzügyi biztosítékok megléte mindenki számára, minden beteg számára nagyon fontos, függetlenül attól, hogy a kiszervezett egészségügyi közszolgáltatást egészségügyi dolgozókból alakult szervezet nyújtja-e vagy egy ettől független szervezet. Nem lehetünk ebben az esetben tekintettel arra véleményem szerint. Ebben közöttünk megmaradt a vita, ha úgy tetszik.

Nagyon szeretném megköszönni Nyul képviselőtársamnak, aki ennek a törvényjavaslatnak a vitájában világossá tette, hogy a közfeladat kiszervezésekor az ellátó felelősségét, kötelezettségét, a szerződési kötelmeit ebben a törvényben rendeztük el. Ahogy, azt gondolom, garanciális szabály az is, hogy a méltányossági ellátásokat szigorítsuk és egyértelműbbé tegyük, legyen az pénzbeni vagy természetbeni ellátás. Engedjék meg, hogy példálózó jelleggel mondjak egy-egy ilyen példát.

Tisztelt Képviselőtársam, elsősorban Nagy Kálmán Képviselő Úr! A méltányossági gyermekápolási táppénz a mai szabály adta keretek között a gyermek életkorához kapcsolódik, és meghatározott napokban maximálja a gyermekápolási táppénz időpontját. Ez a gyermek 1-3 éves kora között 84, 3-6 éves kora között 42, 6-12 éves kora között 14 nap, és ott vége van. Vagyis az következik ebből, hogy ha ez a gyermekápolási táppénz kimerült, akkor az édesanyát nem mindig méltányos választás elé állítjuk. Az egyik, hogy elmenjen a háziorvosához és kvázi kikönyörögje, hogy őt magát vegye táppénzre. A másik, hogy a munkáltatójához folyamodik, aki vagy kiadja neki a rendes évi szabadságát, vagy nem adja ki. A harmadik, hogy fölmondják a munkáját, vagy ő maga kényszerül arra.

Ezért én azt reméltem őszintén szólva, hogy képviselő úr és a képviselőtársaim látják, hogy ez a lehetőség az édesanyák érdekét szolgálja és a gyerekek érdekét szolgálja, hiszen itt vita volt azzal, hogy ez pénzkiáramlással járhat-e, hiszen ez egy pénzbeni ellátás, aminek nincs felső költségvetési korlátja. Mi pedig azt mondjuk, hogy a gyermekek érdeke ebben fontosabb. Ahogy az is, hogy befogadunk-e még az 50. beteg után, a még jelentkező 51. betegre hivatkozva a társadalombiztosítási támogatások körén egy picit kívül eső, úgynevezett méltányossági gyógyszerellátást. Szeretném elmondani, hogy ebben az ügyben az adott év 50., 51., 52., 53. betege is természetesen megkapja a méltányossági gyógyszerét vagy gyógyászati segédeszközét, ám valóban arra szeretnénk ösztönözni a gyógyszerek és gyógyászati eszközök gyártóit és forgalmazóit, hogy ha ezek a gyógyszer- vagy gyógyászatisegédeszköz-ellátások jók, elegendő evidencia gyűlt össze, hogy méltóak legyenek a társadalombiztosításba való befogadásukra és a bármilyen szintű támogatásukra, akkor megteremtsük az érdekeltséget a gyártók és forgalmazók körében arra, hogy ők jelentkezzenek be a társadalombiztosítás támogatásai közé, mert ott a bekerülésnek, támogatásnak és a kikerülésnek is szoros és szigorú, transzparens szabályai vannak.

Végül, de nem legutolsó sorban: kire bízzuk és hogyan valósítsuk meg, hogy az egészségügyi dolgozók, akik egy egész életen át kötelezően tanulnak, képezik és továbbképzik magukat, a legjobb tudásukkal álljanak a betegek rendelkezésére? Ahogy Schvarcz képviselőtársam mondta, az egészségügyi felsőoktatásban a gyógyszerészekre, az orvosokra és a fogorvosokra nézve nem irányadó a bolognai folyamat követelményeinek való megfelelés, de az egészségügyben ma már nagyon sok felsőfokú képesítésű kollégánk dolgozik, akikre nézve azonban ez a folyamat már érvényes. Ezért fontos, hogy az ő képzésüket, továbbképzésüket jogszabályi feltételek között keretekbe foglaljuk, ahogy a magam részéről és a beterjesztő tárca részéről azt is nagyon fontosnak gondoljuk, hogy ne mindenki végezhessen el ilyen felsőfokú szakképesítést, illetve továbbképzést. Ezért úgy gondoltuk, hogy ezeket a továbbképzéseket minősíteni kell.

Képviselő úr pontosan tudja, ahogy mindenki, aki az egészségügy területén járatos, hogy sajnos nem egyenletesen jó színvonalúak ezek a továbbképzések. Fontos lenne, hogy csak azokat ismerjük el, és azokat fogadjuk el továbbképzésnek, akik megfelelő színvonalat és megfelelő tudástöbbletet tudnak garantálni. Mi úgy véljük, hogy az egészségügyi szakképzési tudományos testületek tagjait is tartalmazó szervezet alkalmas és képes rá, hogy ennek a feladatnak megfeleljen. Ha a szakvizsga követelményeit és a szakvizsga-bizonyítványokat ki tudja adni, akkor talán ezt is meg tudja tenni.

Tisztelt Országgyűlés! Mi így gondoljuk az egészségügyi ágazat jobb minőségének az elérését. Sajnálom, hogy a fideszes és KDNP-s képviselőtársaim a mai napon adósak maradtak azzal, hogy a kritikán túl felvázolják, hogy a kormányzatra való aspirálásuk keretein belül ők maguk hogyan képzelnék el ezeket a nagyon fontos területeket fejleszteni, de abban reménykedem, hogy még a módosító indítványoknál az azokról szóló vitában ezeket megismerhetjük.

Köszönöm a vitában részt vettek aktivitását, és azt kérem, hogy támogassák az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)