Felszólalás adatai

Az ellátórendszer struktúrájának szervezésével, az egészségügyi szakellátási feladat ellátásáért való felelősséggel összefüggő egyes szabályokat rendezi ez a törvényjavaslat. Korábban a fekvőbeteg-szakellátás állami átvétele miatt már jelentős változások zajlottak le az egészségügyi szolgáltatások biztosítása érdekében, a megyei, illetve városi önkormányzatok által fenntartott kórházak állami tulajdonba és fenntartásba kerültek. Ennek a jelentős mértékű változásnak következtében szinte teljesen átalakult az ellátórendszer működésének szerkezete. Az átalakítás részeként döntés született arról is, hogy a 2012. évi átvétel után a kizárólagos állami tulajdonba került, de még gazdasági társasági formában működő kórházak a jövőben költségvetési intézményként működjenek tovább. Az erről szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés már megtárgyalta, zárószavazására várhatóan egy hét múlva kerül sor.

Az egészségügyi szakellátások egyik jelentős területe, amely a jövőben hangsúlyosan fejlesztésre kerül, és ami általánosságban egyébként ma indokolatlanul kevés figyelmet kap, a járóbeteg-szakellátás. Mindannyian ismerjük a rendelőintézetek működését, azoknak az egyes településeken betöltött sajátos szerepét, az általuk nyújtott szolgáltatások, ellátások fontosságát egy-egy település lakosságának érdekében. Itt jegyzem meg, hogy az alapellátás szervezésében is jelentős szerepet játszanak a járóbeteg-szakellátó intézmények.

A törvényjavaslat összességében hat törvény módosítását foglalja magában, így követve az egészségügyi ellátórendszer átalakításának folyamatát. Ebből én két fő területet emelnék ki. Egyrészt a járóbeteg-szakellátás nyújtásával összefüggő ellátási feladatok és felelősség kereteit szabályozza, másrészt a szakellátás-felelősségben bekövetkező változások révén a közszolgáltatás biztosításáért fennálló felelősség szabályait rendezi, hozzáigazítva ezzel a szakellátási felelősséget az egészségügyi ellátórendszerben az elmúlt két évben bekövetkezett jelentős mértékű szerkezeti változások rendszeréhez.

A törvényjavaslat említett két hangsúlyos pontja az egészségügyről szóló törvény módosítása, amely a törvényi szabályok közé beilleszti a járóbeteg-szakellátással összefüggő állami és önkormányzati feladatok meghatározását, valamint az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény módosítása, amely pedig a szakellátási felelősség biztosításával összefüggő szabályokat rendezi. A decemberben elfogadott egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvény előírta az önkormányzatok számára, hogy 2013. február 15-ig nyilatkozzanak arról, hogy átadják-e az állam részére a tulajdonukban és fenntartásukban lévő járóbeteg-szakellátást, vagy pedig 2013. április 30-át követően is gondoskodni kívánnak ezen feladat ellátásáról. E lehetőség megteremtésével az volt a törvény célja, hogy átfogó képet kapjunk az önkormányzatok szándékáról, és az ellátórendszer szabályait ennek figyelembevételével tudjuk alakítani.

A nyilatkozó önkormányzatok több mint 80 százaléka a járóbeteg-szakellátás megtartása melletti szándékát fejezte ki. Figyelemmel arra, hogy a járóbeteg-szakellátást nyújtó rendelőintézetek szervesen beépülnek a települések életébe, az alapellátás és a járóbeteg-szakellátás szoros szakmai és szervezeti integrációja nagyon sok településen megvalósul, ezért a törvényjavaslat alapján továbbra is önkormányzati feladatként rendelkezünk az intézményműködtetési kötelezettségről. A tárgyalandó törvényjavaslat tehát ezen önkormányzati döntésekre tekintettel egy új megoldást alkalmaz az ellátórendszer struktúrájának szervezése tekintetében. Itt jegyzem meg azokat a technikai részleteket, hogy egy helyrajzi számon bejegyzett háziorvosi rendelő, szakorvosi rendelőben lévő háziorvosi rendelő... - tehát az elválasztás egy olyan bonyolult adminisztratív eljárást jelentett volna, hogy a szerves együttlétezés lehetőségét kívántuk inkább megteremteni.

(10.00)

Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a járóbeteg-szakellátás 70 százaléka már korábban állami tulajdonba és fenntartásba került, ennek nagy része, 12 rendelő kivételével, a kórházakkal integrált járóbeteg-szakellátó rendelő, és a mostani döntés a járóbeteg-ellátás 24 százalékát kitevő szervezetekről szól. Ebből következően a betegellátás szervezésében, a rendszer működésében a jelen törvényjavaslat által megfogalmazott irányok nem térnek el a korábbi szándékoktól, hiszen a járóbeteg-szakellátásról való gondoskodás nem kötelező önkormányzati feladatként kerül meghatározásra, nem az önkormányzati törvény szabályai közé épül be, hanem élve az önkormányzati törvény által biztosított lehetőséggel, az egészségügyi törvény határozza meg az önkormányzati feladatellátás tartalmát.

A javaslatban így az egészségügyi törvény nevesíteni fogja az önkormányzat úgynevezett intézményműködtetési kötelezettségét, amelynek keretében a szakellátási feladatról gondoskodni kell. Ezzel a törvényjavaslat alapján a járóbeteg-szakellátásban megteremthető az a lehetőség, hogy az önkormányzat ellássa azokat a feladatokat, amelyek a szolgáltatója részére a közfinanszírozás keretei között megállapításra kerültek, és a hozzá kapcsolódó vagyonnal együtt gondoskodjon az egészségügyi szolgáltatásról.

Azért itt hívnám fel a figyelmet, hogy az átvétellel kapcsolatos előkészítő időszakban, viták időszakában számos önkormányzat a tulajdoni szerkezetben próbált vagy a telekkönyvi szerkezetben próbált olyan változásokat elérni, ami nem biztos, hogy a közösség érdekeit szolgálja. Tehát ezúton hívnám fel arra a figyelmet, hogy ez egy komoly felelősség is, amihez tartania kell magát a helyi közösség vezetőjének.

A törvény előírja azt is, hogy mindazon feladat, amelyet az önkormányzat nem lát el, az állami feladatot jelent. Ezáltal a járóbeteg-szakellátás önálló formában történő biztosítása, a hozzá kapcsolódó vagyonon keresztül az önkormányzat által ellátott feladatként kerül megfogalmazásra, míg az integrált járóbeteg-szakellátás állami feladatként lesz nevesítve.

Említettem, hogy az ellátás szervezésének már korábban kialakított logikája nem sérül abban az esetben sem, ha az önkormányzati feladatellátás keretében gondolkodunk az önálló betegszakellátásról. Ez azért fontos, mert a javaslat rendelkezik arról is, hogy amennyiben az önkormányzat nem látja el az intézményműködtetési kötelezettségét, abban az esetben az állam köteles biztosítani a feladat ellátását először ideiglenesen, majd a feladat nemteljesítésétől számított negyedik hónap első napjától véglegesen. Tehát azért ezzel a szabállyal azt is el szeretnénk kerülni, hogy nem lehet csak egyik pillanatról a másikra a rosszul ellátott felelősséget az államra áthárítani.

Ezzel az új mögöttes felelősséggel a javaslat egyértelműen kinyilvánítja azt a szándékot is, hogy ha bármilyen oknál fogva az önkormányzat nem képes ellátni a feladatot, abban az esetben az állam feladatává válik az ellátás biztosításának a kötelezettsége. Ez, utóbbi esetre vonatkozóan, tételes átadás-átvételi szabályokat határoz meg a törvényjavaslat, részletezve, hogy milyen eljárásrend szerint kerül át az állam feladatkörébe az egészségügyi szolgáltatás. Látható tehát, hogy a fokozott állami felelősség elve érvényesül ebben az esetben is, a szakellátásról való gondoskodás állam általi biztosítása pedig speciális módon érvényesül. Az önkormányzatok végzik az ellátást az intézményműködtetési kötelezettségen keresztül, míg az állam a mögöttes felelősség révén garantálja a feladatellátás biztonságát, stabilitását.

Tekintve, hogy ezekben az esetekben közfinanszírozott ellátásról van szó, az erre vonatkozó törvényi szabályok is módosulnak a feladatellátási kötelezettség változásához igazodva. Ennek egyik fontos eszköze, hogy amint már említettem, a javaslat megteremti a szakellátási feladatok folyamatosságának biztosítását azzal, hogy meghatározza az állam mögöttes felelősségét. A törvényjavaslat a szakellátási struktúra előzőekben vázolt változásához igazodva módosítja a szakellátási feladat ellátására irányuló megállapodásra és az egészségügyi ellátási szerződésre vonatkozó szabályokat.

A javaslat meghatározza, hogy a szakellátási felelősség címzettje az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv - tipikusan a fenntartó -, amely szervezet a feladat ellátásáról gondoskodhat saját maga által fenntartott szolgáltató útján, de a feladatról más egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervvel kötött megállapodás útján vagy másik szolgáltatóval kötött egészségügyi ellátási szerződésen keresztül is.

Ezen javaslat eredményeképpen a közszolgáltatásért felelős szerv szerepe erősödik a kapacitások feletti rendelkezési jog tekintetében, amely elsősorban a kapacitások átcsoportosítására, módosítására vonatkozó eljárásokat jelenti. Egyben erősíteni kívánjuk a fenntartók szerepét az ellátás biztosításában vállalt felelősség tekintetében, amely értelemszerűen a járóbeteg-szakellátás vonatkozásában az önkormányzatokra is kiterjed.

Tisztelt Országgyűlés! A megtárgyalandó javaslat tehát újabb állomása annak a folyamatnak, amely az egészségügyi ellátórendszer átalakítását jelenti, biztosítja az egészségügyi szakellátások, így különösen a járóbeteg-szakellátás esetében a biztonságos és stabil feladatellátás feltételeit, figyelembe veszi az önkormányzatok által megfogalmazott igényeket, és ezzel újabb lépést tesz a kiszámítható, átlátható egészségügyi szolgáltatások rendszerének megteremtése irányába.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárt soraiban.)