Felszólalás adatai

BENCSIK JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A különadó alapjának meghatározásánál a törvény értelmében figyelmen kívül kell hagyni a jogviszony megszűnésével összefüggésben kifizetett jubileumi jutalmat, a jogviszony megszűnésének évében esedékes, szabadság megváltása címen kifizetett bevételt, a felmentési, felmondási időnek a munkavégzési kötelezettséggel járó, részére kifizetendő munkabért, illetményt, illetve a szerződéses katonák leszerelési segélyét. Képviselő úr kérdésében azt vélelmezi, hogy a 2010. évi XC. törvény az előző évről áthozott szabadság esedékességéről rendelkezik, de ez nem így van. A törvény 9. § (2) bekezdése a jogviszony megszűnésének évében esedékes szabadságról szól.

A törvény egyértelműen rendelkezik arról, hogy nem minősül a különadó alapjának a jogviszony megszűnésének évében esedékes szabadság megváltása címén fizetett bevétel. A magyar munkajogi szabályok értelmében a rendes szabadságot az esedékességének évében kell kiadni. A törvények ugyanakkor meghatározzák azt is, hogy miképpen kell eljárni, amennyiben az valamilyen ok folytán nem lehetséges az esedékesség évében. E szabályokból következik, hogy a különadó alapjába tartozik az a rendes szabadság megváltása jogcímén kifizetett bevétel, amely az után a szabadság után kerül kifizetésre, amelynek kiadása nem a jogviszony megszűnésének évében, hanem az azt megelőző, korábbi években volt esedékes, ám erre a jogviszony megszűnésének évéig nem került sor, ezért az a megszűnés alkalmával megváltásra került.

Nem tartozik azonban a különadó alapjába annak a szabadságnak a megváltása címén kifizetett bevétel, amely a jogviszony megszűnésének évében, jelen esetben 2010-ben esedékes. A különadóra vonatkozó intézkedések arra ösztönzik a munkáltatókat és a munkavállalókat, hogy a rendes szabadság igénybevételére az esedékessége évében kerüljön sor, és ne történhessen meg az, hogy a szabadság rendeltetésének szem elől vesztésével annak tárgyévben történő kiadása elmarad, és csak a megszűnés folytán kerül pénzbeni megváltásra. A munkavállaló pihenéshez való joga ugyanis csak abban az esetben tud érvényesülni maradéktalanul, ha a rendes szabadság kiadása többnyire az esedékesség évében történik meg.

A pénzben történő megváltás azonban nem biztosítja ennek a jognak a rendeltetését. A különadó alapjának minősül a jogviszony megszűnésével összefüggésben pénzben kifizetett vagy bármely más formában juttatott bevétel. A munka törvénykönyve akként rendelkezik, hogy amennyiben a munkavállaló a munkaviszonya megszűnésekor a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt a munkáltatója köteles pénzben megváltani. Mindebből egyértelműen következik, hogy a szabadságmegváltás a munkaviszony megszűnésekor esedékes és azzal összefüggésben keletkező járandóság. A képviselő úr állítása, amely szerint a szabadságmegváltás nem járandóság, téves. A magyar munkajogban a járandóság kifejezés ugyanis gyűjtőfogalom, amely éppúgy magában foglalja a végkielégítést, mint a szabadságmegváltás címén kapott összeget.

Első és utolsó kérdésére válaszolva megerősítem, hogy a törvény elfogadásával az Országgyűlés nem lőtt túl a célon, és a kormánynak nincs semmi oka a visszavonás kezdeményezésére. Kérem válaszom elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)