Felszólalás adatai

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ajánlás 51. pontjához szeretnék hozzászólni, de azért elöljáróban még a mondandómnak - hogy mondjam - megágyazandó, azért el kell mondanom, egyre inkább úgy tűnik, hogy erre a törvényre tulajdonképpen semmi szükség nincsen. Azért nincsen szükség, hiszen készül egy új médiatörvény, amivel kapcsolatosan egyre rosszabb érzéseink vannak, hogy ezek pontosan hol készülnek. Nyilván nem a parlamenti képviselők írják, legalábbis az a tapasztalatunk, mert a bizottsági munkánál is a képviselőtársaim láthatóan - hogy mondjam - fogják a fejüket, amikor egy újabb médiacsomagról kell szavazni.

Ennek a médiaalkotmánynak leginkább az lenne az értelme, hogy bizonyos fogalmakat tisztázzon. Ehhez képest olyan fogalmi kavalkád van még mindig ebben a szövegben, ami szerintem csak bonyolítani fogja a jogalkalmazást, főleg az internet területén egyébként, ahol gyakorlatilag olyan 3-4-5-féle kifejezés is szerepel az internetes tartalmakra, hol portál, hol internetes hírújság, egyáltalán, az is szerepel, hogy internetes sajtótermék. Tehát pont azt a célját, hogy legyen valami egységes fogalmunk, nyelvezetünk a média területén, hogy szinkronizáljunk bizonyos, különböző jogszabályokban már lefektetett elveket, hogy ezekből bizonyos kiforrott alapelveket csináljunk, na ez az, amit ez a törvény egyáltalán nem tud elérni.

De megígértem azt, hogy konkrét hozzászólást is tennék az 51. ajánlási ponthoz, L. Simon László képviselőtársam egyik módosító indítványával kapcsolatosan szeretném illusztrálni, amit mondani akarok.

Összességében azt még el kell mondanom, hogy a módosító indítványok nagy része, azok, amelyekre nyilván - ismerve a politika logikáját - leginkább figyelünk, amelyeket L. Simon László képviselőtársam benyújtott, azok azért jelentős mértékben javítják az egyébként egészen hajmeresztő javaslatot. (L. Simon László: Köszönöm szépen.) Tehát a válaszadási joggal kapcsolatosan egészen furcsa köröket futottunk, én a saját szememmel láttam és a fülemmel hallottam a televízióban Lázár János képviselőtársamat, aki egyszerűen hülyeségnek nevezte az eredeti formájában ezt a javaslatot. Elnézést kérek, hogy ezt a szót kell használnom, de csak idézem őt egy tévéműsorból.

(1.00)

Az eredeti jogszabály szerint ő egyébként ezért válaszadási pert kapott volna a nyakába, hiszen ezzel az emberi méltóságába gázolt a képviselőtársaimnak, akik benyújtották ezt a javaslatot.

Szóval, az 51. pontnál azért szeretnék visszatérni arra, hogy milyen típusú, egészen használhatatlan definíciókat tartalmaz ez a jogszabály. Például van egy tájékoztatási kötelezettség, ami szintén egy sokat froclizott része volt ennek a törvényjavaslatnak, ott például szerepelt az eredeti szövegben, hogy mi a tartalomszolgáltató feladata. Nyilvánvaló, hogy ez olyan típusú feladatokat, illetve kötelezettségeket rótt ki a különböző médiaszolgáltatókra, ami teljes mértékben abszurd. Most ehhez képest például ebben a módosításban szerepel az, hogy a médiaszolgáltatók összességének feladata, ami szerintem nem oldja meg azt a problémát, hogy pontosan mit is várunk el az egyes médiumoktól. Ha összességében ez a feladatuk, akkor az azt jelenti, hogy külön-külön mindegyik lehet tökéletesen hiteltelen, lassú és egyáltalán nem pontos. Ez nem oldja meg ezt a problémát.

Éppen az egyik bizottsági meghallgatáson az elektronikus újságírók egyik szövetsége is jelezte azt, hogy az a fajta megszorítás, hogy a tájékoztatási tevékenysége az egyes médiumoknak az általuk közzétett tájékoztató, illetve híreket szolgáltató műsorszámokra vonatkozik, ezt ők sem érezték eléggé precíznek ahhoz, hogy egyáltalán tisztán lássunk abban, hogy a Paprika TV-nek be kell-e számolnia arról, ha Orbán Viktor részt vesz a kolbásztöltő fesztiválon.

Szeretném jelezni azt, hogy például ez a (2) bekezdés, ami tájékoztatási kötelezettséget ír elő, kifejezetten szembemegy egy 2007-es alkotmánybírósági határozattal, ami azt mondja, hogy a véleménypluralizmus és a kiegyensúlyozottság vizsgálandó a közpénzekből létrehozott és működtetett közszolgálati műsorszolgáltatóknál, továbbá azon kereskedelmi rádiók és televíziók esetében, amelyek véleményformáló ereje jelentőssé válik. Én azt gondolom, hogy a sajtószabadság azt is jelenti, hogy igenis lehetnek nem kiegyensúlyozott médiumok, főleg akkor, ha ezek nem a közszolgálati médiumok közé tartoznak, vagy nem azok a szűkös erőforrásokon, tehát az államilag kiosztott frekvenciákon működő, nagy nézettségű kereskedelmi rádiók vagy televíziók, amelyeknél nyilván ez a kiegyensúlyozottság elvárható. Más típusú, szubkulturális véleményeket képviselő médiumok esetében szerintem nem cél a kiegyensúlyozottság. Összességében ezeknél a médiumoknál ilyen típusú tájékoztatási kötelezettséget előírni szerintem egyszerűen alkotmányellenes. Ez volt az egyik olyan fontos pont, amiről eddig nem esett szó, és én szerettem volna erre felhívni a figyelmet.

És még, ha van egy percem, akkor hadd mondjam el, hogy milyen módosító javaslataink vannak még ebben a tárgyalási szakaszban. Schiffer András képviselőtársam jelezte azt, hogy mi nem látjuk a helyét ebben a törvényben a reklámszabályozásnak. Itt is az van, hogy a reklámtörvénnyel nem szinkronban lévő fogalmakat használ a javaslat. Egyszerűen többet árt, mint használ, ha ide be akarjuk emelni. És nem csak mi gondolkodtunk ebben. Pálffy képviselőtársam is, akit ma már sokan sokszor emlegettünk itt a médiatörvény kapcsán, javasolta ezt, hogy vegyük ki az egész reklámokra vonatkozó szabályozást. Végül is visszavonta a javaslatát, de a mi javaslatunk továbbra is még a támogatható opciók között van.

Ha esetleg nem vesszük ki, akkor legalább valamilyen életszerű módon változtassuk meg a szabályozást. Például, azt gondolom, hogy azt a kitételt, hogy a reklám nem ösztönözhet az egészségre ártalmas magatartásra, szerintem rendkívül nehéz értelmezni, hogy mondjuk, a pálinkareklámok hogyan ítéltetnek meg (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) ebből a szempontból, és más egyéb olyan szabályozások is vannak a reklám területén, amelyek csak bonyolítják a dolgokat ahelyett, hogy elősegítenék. A legegyszerűbb az lenne, ha ez a törvény egyáltalán nem foglalkozna a reklámokkal.

Köszönöm szépen. Majd még akkor folytatom egy következő körben.