Felszólalás adatai

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy pohár vizet, ha szabadna kérnem, mert azt a szokástól eltérően nem kaptam meg. Köszönöm.

Az előterjesztéshez kapcsolódóan mindenekelőtt azt kell kifejeznünk, hogy sajnáljuk, hogy az adótörvények késői benyújtása miatt ilyen kényszerű választás elé kell állnunk, ugyanis valahol az idő számítása szerint a határidőknek az eltolásáról, illetve rövidítéséről van szó, ezeknek az indítéka valahol itt keresendő. Alapvetően nem olyan súlyú ez a kérdés, hogy most itt keresztbe akarnánk feküdni, vagy valamilyen veszélyt látnánk ebben, hiszen valóban az, hogy most 45 nappal előtte hirdetünk ki egy ilyen törvényt vagy 40 nappal előtte, érdemi különbséget nem jelent. És annak érdekében, hogy ne okozzon problémát az adótörvények időben való megfogalmazása és megvitatása, és valóban, hogy a késedelmes benyújtás ellenére is lehetőség legyen az érdemi és kimerítő vitára, ezért támogatni fogjuk az előterjesztést. (Hegedűs Tamás kap egy pohár vizet.)

Nagyon szépen köszönöm, és ha megengedik, akkor egy kis szünetet tartok. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Időnk, mint a tenger. - Hegedűs Tamás köhög. - Balla György: Vizet a képviselő úrnak! - Derültség.) Köszönöm szépen.

Tehát itt visszautalnék arra, hogy a kormánystruktúra kialakításakor mi figyelmeztettünk arra, hogy a nagy integrált minisztériumok létrejötte nem feltétlenül jelent egy hatékonyságjavulást, sőt, nagyon sok előfeltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy integrált minisztériumi struktúra jobban működjön. Sajnos ez az aggodalmunk, úgy tűnik, nem volt alaptalan. Sok jel mutat arra, hogy a kormányzati apparátus, még akkor is, ha megvan a megfelelő politikai szándék hozzá és a megfelelő politikai akarat, nehezen tudja követni azt a menetrendet, amit akár a maga számára támaszt, akár jogszabályok írnak elő.

Ezzel kapcsolatban hadd utaljak egy gyakran visszatérő polémiára: az ellenzéki kritikákra kormányoldalról nagyon sokszor az a fricska jön válaszképpen, hogy most akkor mi a baj, ha túl gyors a törvénykezés, vagy ha túl lassú. Valóban, a nyár folyamán a kormány megalakulásáig és az azt követő hetekben, amikor egyéni előterjesztések dömpingjével találtuk magunkat szemben, valóban volt ilyen észrevételünk, hogy ez a fajta tárgyalási ütemezés nem teszi lehetővé azt, vagy sokszor nem tette lehetővé azt, hogy érdemben megvitassuk, egyeztessünk, pláne még esetleg külső szakértőkkel is egyeztessük ezeket a javaslatokat. Azonban azt ne tévesszük szem elől, hogy itt nem arról van szó, hogy a Fidesz és a KDNP frakciója ilyen tempóban dolgozott volna ezekben a napokban, hanem ezek jó időben előre elkészített törvényjavaslatok voltak, ami egyébként a maga nemében ésszerű döntés volt, csak ne essünk ebbe az optikai csalódásba, minthogyha ezekben a napokban az történt volna, hogy villámgyorsan történtek volna az előterjesztések, és ehhez képest lett volna nehéz lépést tartani a reakciókkal, illetve a kritikával. Tehát abban a helyzetben, amikor előre legyártott egyéni előterjesztésű indítványok dömpingjével kellett szembesülnünk, valóban nehézséget okozott a megfelelő szakmai véleményeknek nem a kialakítása, hanem ezeknek az egyeztetése. Ez azonban volt egy helyzet, eltartott jó pár hónapig, és eljött az az időszak, amikor a közigazgatás normál működésének megfelelően vártuk volna azt, és várjuk most is, hogy elinduljon az az ütemű törvénykezés, ami a kormányzattól érkezik előterjesztések formájában a parlament felé.

Itt azonban, és ez az állítás másik fele, valóban gyakran tapasztaljuk azt, hogy késedelmesen érkeznek meg a javaslatok, későn reagálnak a problémákra. Hogy visszautaljak az előbb már tárgyalt előterjesztésekre, a devizahitelesek ügyében kormányzati részről még mindig nem történt semmiféle előterjesztés. Az, ami van, az, amit az előbb megtárgyaltunk, még mindig egyéni előterjesztésként került elénk.

Ugyanígy magukkal az adótörvényekkel kapcsolatban is zavarba ejtő volt az a nyilatkozatháború, ami nem a kormányzat és az ellenzék között zajlott, hanem a kormányzat különböző szereplői között, és ami alapján csak kapkodtuk a fejünket, hogy most akkor mikor várhatóak egyáltalán azok a változások, amiket a kormány előrevetített, most lesz-e egykulcsos adó vagy nem lesz, ragaszkodik-e hozzá a kormány, vagy az már nem is egy, hanem inkább másfél vagy kettő. Tehát egymással ellentmondó nyilatkozatok láttak szinte egy héten belül napvilágot, és a gyanúnk ilyenkor az, hogy nem egyszerűen kommunikációs zavarról van szó, hanem valóban ezek a kérdések nem dőltek el még a kormányzat berkein belül sem, és ez közrejátszhat abban, hogy ezek az adótörvények később kerülnek a parlament elé. Ugye, már itt kellene lenniük a parlament előtt, de még mindig nem tudjuk, még körvonalakban sem, még a főbb vonalakban sem, hogy milyen irányúak lesznek. Jól értesültebb újságírók közléseiből sejthetjük azt, hogy valószínűleg milyen irányúak lesznek.

Tehát miközben azt mondjuk, hogy tekintettel a kialakult helyzetre, és tekintettel arra, hogy valóban mindannyiunk érdeke az, hogy egy ésszerű ütemezést szabjunk, és egy ésszerű időkeretet hagyjunk arra, hogy a mindennapi életünket és az ország gazdasági helyzetét oly nagy mértékben befolyásoló adótörvények vitájára megfelelő mélységben sor kerülhessen - és éppen ezért támogatni fogjuk ezt az előterjesztést a határidők módosítására -, azért ne feledkezzünk el arról sem, hogy annak, hogy egyáltalán itt ma tárgyalnunk kell, az oka ott keresendő, hogy eleve késésben volt a kormány, immáron jó pár hónappal a megalakulása után.

Köszönöm szépen a figyelmüket ezen a késői órán. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)