Felszólalás adatai

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Figyelmesen hallgattam Tóbiás képviselő úr mondatait, aki a törvény címét is meg akarta változtatni. Nem találtam érvet arra, hogy ezt miért kellene megtennünk. (Tóbiás József: Nem azokról szól...) A törvény azt mondja, hogy egyes pénzügyi tárgyú törvényeken akarunk módosítani, jelesül kettőn, az egyik a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szól, ez a '96. évi CVII. törvény, a másik, amihez hozzá akarunk és kell nyúlni, az a fogyasztóknak nyújtott hitelekről szóló 2009. évi CLVII. törvény.

Ha azért kellene megváltoztatni a címet, mert el kellene fogadnunk azt az érvelést, hogy az a bajbajutottakon nem segít, ha erre utalt a képviselő úr, ezzel sem tudok egyetérteni, ez a bajbajutottakon érdemben segít. Azt elfogadom, hogy a bajbajutottaknak van egy olyan köre, akik esetleg már a nemzeti eszközkezelő társaság intézményére várnak, mert az ő gondjaikat már csak ez oldja meg. Nem mondtuk azt, hogy ez a nyolc pont, amit a tapolcai frakcióülésünkön bejelentettünk és most itt törvénymódosítás formájában realizálni akarunk, az mindenféle gondot megold, de azt gondolom, hogy azok, akik lakáshitelt vettek fel, és most nehéz helyzetben vannak, azoknak a gondjait azért ez a törvénytervezet érdemi módon orvosolja.

Persze figyelhetünk a szocialisták szavára azért is, hogy még milyen más intézkedéseket kell megtenni. Igaz az a helyzet, amit Tóbiás képviselő úr leírt, hogy sokan képtelenek fizetni, mondjuk, a közműtartozásaikat vagy a fogyasztásukat, de nem hiszem, hogy ez tömeges lenne, hogy ez azért van, mert az emberek egyébként várják a jó szerencsét, várják, hogy az állam majd helyettük megoldja ezeket a kérdéseket, és ezért nem fizetnek a közműcégeknek. Azért ennyire ne gondoljuk ostobának és felelőtlennek az embereket! Azok, akik nem tudják fizetni a közműtartozásaikat, azok azért nem tudják fizetni, mert az önök áldásos kormányzati tevékenységének eredményeként elveszítették az egzisztenciájukat. Esetleg egy családban mindkét felnőtt is elveszítette az egzisztenciáját. Bizony, akik ilyen helyzetbe kerültek, azok vakaródzhatnak, mert kétségtelenül nincs miből fizetniük. Azt mondani, hogy ezek az emberek egyszerűen kivárnak, mert az államra várnak, ez a legnagyobb demagógia, amit itt a Ház falai között ennek a kérdésnek a kapcsán, azt gondolom, el lehet mondani.

Azzal kapcsolatban, amiről Tóbiás képviselő úr beszélt, én csak megismétlem azt, amit Babák képviselőtársam már bizottsági előterjesztőként mondott, amire ő most rácsodálkozott, hogy ezt mi képviseljük, azok a következő alapelvek.

Nem gondoljuk azt, hogy azok, akik hitelt vettek fel, azok bármilyen állami segítség folytán szabadulhatnának ebből a hitelezetti pozícióból. Tehát azt gondoljuk, és deklaráljuk, hogy a hiteleket felvevőknek kell a hiteleket visszafizetniük.

Azt is gondoljuk, hogy ez az egész törvénycsomag abban a szellemben készült, hogy a magyarországi hitelezési rendszert semmilyen módon ne veszélyeztesse. Tehát nem akartunk mi valami olyasmit előidézni, ami lehetetlen helyzetbe hozza a banki rendszert. Ezért azt is mondhatjuk, hogy a legfontosabb alapelv, amit ezek a törvénymódosítások rögzítenek, hogy a kockázatviselésnek közösnek kell lennie. Eddig nagyon jól tudtuk, hogy bank és hitelező közül, ha ezt a jogviszonyt néztem, azért a bank volt meghatározó helyzetben. Monopolhelyzetben volt, információs fölényben volt, és a neki kiszolgáltatott hitelezővel gyakorlatilag azt csinált, amit akart, és a kormány eltűrte ezt a helyzetet.

Ha valamiért vissza lehet mutogatni az elmúlt kormányzati időszak tevékenységére, akkor az nem is az, hogy önök megszüntették a forint alapon valamikor kedvezményesen nyújtott hiteleket. Sok mindent megszüntettek, a választások során valamit mondtak, és utána az ellenkezőjét tették. És én elfogadom egyébként, hogy nagyon nagy költségvetési terhet jelentett volna ez a költségvetésnek. Mi csak tényként rögzítettük, vagy néhány képviselőtársam, Mátrai Márta fel is olvasta, hogy mit mondott az önök miniszterelnöke, mondjuk, a kampányban, és mi az, amit csinált akkor, amikor kormányra került. De még egyszer mondom, nem akarok demagóg lenni, tudom, hogy a költségvetésnek ez nehézségeket jelentett, ezért valamilyen módon ezt a kérdést kezelnie kellett a kormánynak, vagy kezelni lehetett volna.

Az igazi bűne az előző kormány minden szereplőjének az, hogy passzívan szemlélte azt a folyamatot, ami kialakult az országban. Az embereknek valahol élniük, lakniuk kellett. A fiatalok nyilvánvalóan lakáshoz akartak jutni. És elindult egy olyan propaganda, banki propaganda, Kovács képviselő úrra utalok vissza, a világ tele volt pénzzel, és keresték azokat a lehetőségeket, ahova ezeket az összegeket kihelyezhetik. Nem azért, mert karitatív tevékenységet végeztek a bankok, hanem még nagyobb hasznot akartak realizálni.

És itt van a kormány felelőssége, hogy nem látta előre, vagy bűnös módon elhallgatta vagy csacsi módon elhallgatta azokat a nehézségeket, amelyek később bekövetkeztek. Maga a kormány tehet ezért, tehet az az intézményrendszer, amit a magyar adófizetők pénzéből azért működtetünk, hogy figyelje a bankok tevékenységét, mondjuk, itt elsősorban talán a PSZÁF-ot kell megemlítenem, és felelős ebben, azt gondolom, a Magyar Nemzeti Bank is. A Magyar Nemzeti Bank képviselői, a monetáris tanács egyes tagjai is megfogalmazzák ezt a ma már önkritikus álláspontjukat, hogy bizony hangosabban kellett volna szólniuk akkor, amikor látták, hogy ez a folyamat hogyan harapódzik el, de ezt akkor nem tették.

Rogán képviselőtársam előterjesztőként beszélt arról, hogy a nyolc pont közül egyet, a tiszta lappal való indulás lehetőségét sok oknál fogva feladtuk, és szerettük volna, ha a közjegyzői díjak mérséklése valamilyen módon ennek a törvénynek a tárgya lehet. Ez további egyeztetéseket kíván még tőlünk, és akkor talán valamilyen módon ezt a kérdést is kezelhetjük.

Fontos megjegyeznünk azt, hogy nemcsak a holnap kötendő szerződésekre vonatkoznak ezek a módosítások, amelyek kedvezményeket hoznak majd a hiteljogviszonyba kerülteknek, hanem a már fennálló szerződések esetében is alkalmazni kell.

Ne kergessen senki illúziókat, csak lakáshitelezésre vonatkoznak ezek a kérdések, ugyanakkor itt több megszólaló mindig devizahitelezésről beszélt. A beterjesztett törvénymódosítás nemcsak a devizahitelesek gondjait akarja segíteni, hanem akik forintban vettek fel hiteleket, azok is nyilvánvalóan kiszolgáltatott helyzetben voltak a bankokkal szemben, és a forinthitelesek gondjait is orvosolni akarjuk. Az egyoldalú szerződésmódosítás tilalma vagy az önkényes kamatemelés tilalma összefügg, mert mindkét esetben a bank az erőfölényével visszaélve tudott eddig lehetőségekhez jutni. Ezt a jövőben sokkal szerényebb módon teheti. Általános elv, hogy nem lehet egyoldalúan szerződést módosítani, önkényesen kamatot emelni. Nyilván vannak kivételes helyzetek, de ezt egy kormányrendelet fogja körbeírni, hogy hogyan élhet ezzel a bank az elkövetkezendő időszakban.

A középárfolyam problémájáról beszéltünk; most ezt rögzítenénk, hogy középárfolyamot kell alkalmazniuk a bankoknak. Ezt eddig tudatosan nem tették, mert devizanemek közötti váltás esetén is a bankok nagy hasznot realizáltak. Az ingyenes előtörlesztés egy fontos jogintézmény, amivel a jövőben bizonyos keretek között a hitelesek élhetnek, és ezzel ingyenesen élhetnek.

Nagyon fontos, és talán ez segít leginkább azoknak, akikben megvan a jó szándék, és meggyőződésem, hogy a hitelt felvevők ilyenek, hogy a saját akaratukból is szorult helyzetükből valamelyest meneküljenek, hogy ötéves futamidő-hosszabbítást kérhetnek, és ezért pluszköltséget nem számíthat fel a bank. Azokat, akik tartósan fizetésképtelen helyzetbe kerültek, azokat a bank további lépéseivel egyoldalúan nem büntetheti.

(20.30)

Talán ezek voltak azok a legfontosabb tételek, amiket a törvénymódosításunk megcélzott. És igenis rögzítsük azoknak, akik izgalommal figyelik ezt az előterjesztést, hogy ez érdemi segítséget fog nyújtani azoknak, akik nehéz helyzetbe kerültek. Azt elfogadom, hogy mindenkinek a gondjára ez a törvénymódosítás megoldást nem jelent.

A szocialisták álláspontjára, hogy "támogatjuk, támogatjuk, de, de", és akkor felsorolják az érveket, hogy mi minden mást kellene tenni, várjuk az elképzeléseiket, ötleteiket, hiszen a helyzet előidézésében is önök tevékenyen részt vettek, nem baj, ha segítenek minket abban, hogy kimásszunk ebből a nehéz helyzetből.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)