Felszólalás adatai

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknek a nehéz helyzetbe került, lakáscélú hitelt felvevő fogyasztók megsegítése érdekében szükséges módosításáról szól maga a benyújtott törvénytervezet. Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy ahogy a képviselőtársaim is elmondták, mi támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, de a címet meg kellene változtatni - jelezném a tisztelt előterjesztőknek. Ugyanis ez érdemben a ma több százezer bajba jutott családnak nem segít. Ez értelemszerűen segít mindazoknak, akik még ma erőfeszítéseik árán, de fizetik a hiteleiket, és segíti azokat, akik még nem vettek fel, de várhatóan szeretnének felvenni hitelt, és ehhez bizonyos értelemben kiszámíthatóbb, őket védőbb szabályozás jön létre.

Ehhez igazándiból - úgymond átlépve az általános vita kereteit - csak annyit jegyeznék meg, hogy amivel érdemben egyet tudok érteni, az eddigi egyeztetések alapján őszintén és jó szívvel tudom támogatni, az pedig az, ami az úgynevezett szerződésmódosítással kapcsolatos költségek tilalma. Ugyanis az tényszerű, hogy ez Magyarországon pontosan azzal, amikor a változások beálltak, és igyekeztek a hitelfelvevők módosítani, iszonyatos összegeket terhelt rájuk, nem maga a bank, hanem az a jogszabály, amely azt tette lehetővé - különben ez egy kormányrendelet -, hogy az úgynevezett közjegyzői szerződések módosításánál szintén közjegyzőknek kell ratifikálni az új szerződést, és ezért komoly pénzeket kellett kifizetni. Tehát az első, amit javasolnék, az az, hogy meg kell változtatni a törvény nevét, merthogy ez a törvény azoknak nem segít, akik ma leginkább várják a segítséget.

A másik, ami nagyon fontos, és tényleg csak, mondjuk, ezt az évet figyelembe véve, hogy van konszenzus a parlament falain belül abban, hogy - nem volt ez mindig így - azért mégiscsak a hitel olyan, hogy azt vissza kell fizetni. Értem, hogy volt kampány Magyarországon, értem, hogy fontos volt úgymond a megmondás, de látható, hogy azért ennek milyen súlyos következményei voltak. A másik, hogy azért figyelni kell arra, hogy a bankok prudenciája, úgymond a hitelfinanszírozó képessége, a transzmissziós szerepe mégiscsak megmaradjon Magyarországon. Ezeket a szempontokat most hallgatom vissza a kormánypárti képviselőtársaimtól, ezt örömmel veszem, ez már egy alap.

Egy dolgot még hozzátennék, még az általános vita keretében, hogy azért egy jó szabályozás mellé szükségeltetik - főleg, amikor árfolyamról és devizaalapú hitelezésről beszélünk - egy kiszámítható és jó gazdaságpolitika. Hát, ugye, ezt a nemzetközi piacok is október 3-a után várták, még a mai napig várják. Így vagyunk ezzel mi is, még várjuk ezt az ominózus gazdaságpolitikát. Bízom abban, hogy ezen a héten a kormány benyújtja az adótörvényeket, és vele együtt majd láthatóvá válik a jövő év, és akkor bizonyára megnyugszanak a piacok is a devizákat illetően.

Ha meg akarjuk érteni, magyarán, ha segíteni akarunk mindazoknak, akik ma bajban vannak, akkor bizonyára nem lehet, hogy csak a devizaalapú hitelezésről beszéljünk, mert ma már jóval komplexebben áll fenn ez a probléma. Ez a probléma pedig úgy néz ki, hogy tekintsünk egy családot, amely azt gondolja, hogy mindenáron minden feltételt igyekszik megteremteni annak érdekében, hogy fedél maradjon a fejük fölött. Ezért ma túlnyomó többségében nemcsak hogy úgymond a lakáshitelekkel - amelyek devizában vannak felvéve - rendelkeznek, de azért ne felejtsük el, hogy van szabad felhasználású forinthitele, és van vele együtt közüzemi díjtartozása. Tehát nem ebben a törvényben, de az általános vitában jelezzük, hogy ez a rész - és azt hiszem, ebben az előterjesztő is így nyilatkozott - nem fedi le ennek a teljes spektrumát; azt hiszem, Németh képviselőtársam is erről beszélt. Világossá kellene tenni, hogy olyan megoldást kell találni, ahol nem az a választása van a hitelfelvevőnek, hogy a közüzemi számlát fizetem vagy a lakástörlesztést fizetem. Mert ők még ma abban a hitben vannak - egyre többen már nem, sajnos -, hogy azt gondolják, ha kifizetik a devizahiteleiket, és ne adja isten, kicsit parkolópályára teszik a közüzemi díjaikat, akkor a lakásuk megmarad, legfeljebb nem lesz benne áram. S kiderül számukra, hogy ez sajnos nincs így. Merthogy a közüzemi díjtartozásoknak az a jogszabályi természete, hogy ha egy időintervallumot meghalad, akkor az adott szolgáltató jelzi a ház tulajdonosának - aki a jelen esetben egy bank -, hogy ő szeretné ráterhelni ezt a költséget, és abban a pillanatban a bankok, mivelhogy szeretnék a pénzüket viszontlátni, ezért menekülnek ők is ettől az úgymond rossz adóstól, és innentől kezdve előállt az adósságspirál.

Magyarán egyszer jó lenne a parlamentben eljutni oda, hogy egy általános adósságkezelést gondolunk végig. Nemcsak a részterületeit akarjuk megvitatni az adott problémának, nem akarunk felületi kezelést, és ezt közösen ki kellene mondani, hogy mi értjük ebben a kormánynak vagy a kormánypárti képviselőknek az elkötelezettségét, hiszen megígérték, ez még rendben is van, viszont azt kell mondanom, hogy ez kevés. Az általános adósságrendezéshez minimum hozzátartozna, hogy az általunk benyújtott javaslatot a magáncsőd intézményéről - amely amúgy megelőzte a kormánypárti képviselők által benyújtott indítványt - már csak az egyidejűség kedvéért is jó lett volna egyben tárgyalni, mert jól látható módon kiegészítették volna egymást, és azoknak is segítséget nyújtana, és az államnak lenne lehetősége és eszközrendszere arra, hogy úgy vezesse ki azokat az ügyfeleket, akik még hajlandók, de nem teljes mértékben képesek finanszírozni a saját hiteleiket.

A devizahiteleseknél még egy problémára szeretnék rávilágítani, ez pedig a jelenleg érvényben lévő szabályok kérdése - és ezt is szintén a kormánypárti képviselőtársam fogalmazta meg, hogy gyorsan fogadjuk el ezt a törvényt, rendben van, és majd megnézzük, hogy jól működik-e, és korrigáljuk. Szerintem ma azt kellene megtenni, hogy megnézni azokat a jogszabályokat, amelyek az elmúlt egy-másfél évben születtek; csak hogy, mondjuk, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről beszéljek, amelynek nagyon komoly jogosítványai vannak ma arra, hogy nemcsak általános és nemcsak célzott, hanem egyedi vizsgálatokat is folytassanak arról, hogy a ma érvényben lévő jogszabályokat betartja-e a piac.

Szeretném önöknek mondani, hogy van ma próbaper Magyarországon abban a tekintetben, hogy ugyan eltöröltük a vételi jog opciót, a vételi opciónak a jövőben kötendő szerződéseknél való alkalmazását, és a visszamenőleges hatályában is 70 százalékban határoztuk meg: az értékesítésnél az ingatlan értékét alacsonyabban nem lehet árverezni. Ehhez képest ma ugyanúgy történnek árverezések. És hogy azért ne nyugtassuk meg magunkat, hogy az a típusú moratórium, amely a kilakoltatás ellen hat, szeretném önöknek mondani - ebben, azt hiszem, van egyetértés ellenzéki képviselőtársaimmal is -, hogy azzal még csak a végrehajtást, momentán az aktust odáztuk el, ettől még a pénzügyi intézetek eladhatják a követeléseiket. Úgy lakhat egy család egy adott házban, hogy az már nem az övé, csak április 15-éig nem lehet foganatosítani azt a típusú intézkedést.

Tehát ne kergessünk ebben illúziót! Hiányzik a nemzeti eszközkezelő - még mint harmadik láb - ehhez a vitához. Addig, amíg a kormány azt nem nyújtja be, nem lehet látni, hogy valójában mely társadalmi csoportoknak, azon belül, akiket úgy nevezünk, hogy adóssággal rendelkezők, amit amúgy a világgazdasági válság váltott ki, és tett mindannyiunk számára kötelező feladattá, legyen az ellenzék vagy kormány, ezekre milyen megoldásokat kínál. Mi partnerek vagyunk abban, hogy ezen benyújtott törvénytervezethez a módosítóink megvitatásával hozzájárulunk, hogy egy jó, a bankoknak kiszámítható, az ügyfelek számára pedig egy úgymond erősebb biztonságot nyújtó törvény kerüljön elfogadásra. De szeretnénk rögzíteni, hogy ez a már bajba jutott devizahiteleseket - és nemcsak devizahiteleseket, hanem forinthiteleseket - nem segíti. Olyan segítségre van tehát szükség, amely az általános adósságrendezésre és a nemzeti eszközkezelő felé mutat.

Kérem a tisztelt kormányzó többséget, hogy vagy képviselői indítvány formájában, vagy a kormány maga által mihamarabb tárgyalja meg, és legyen ez is ma gyors kérdés. Legyen ma ez is olyan gyors, mint ahogy már ma ebben a Házban fogadtunk el törvényt. Mert van egy olyan katasztrófa, amelyben családok, térségek, környezet kapott, szenvedett el kárt, de van egy társadalmi katasztrófahelyzet is.

(20.20)

Ha nem kerül megnyugtató pontra, amelyben nem a populizmus, nem pedig a "mindent szabad, majd megoldja az állam" elv van - csak szeretném önöket emlékeztetni, nézzék meg, hogy az elmúlt négy hónapban mennyivel nőtt a közüzemi díjtartozások aránya. Ugye, nem gondolják, hogy pusztán azért van, mert a reálkeresetek ily mértékben csökkentek? (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Nem, hanem egyszerűen attól, hogy elhitték, hogy majd az állam megoldja ezt a problémát, tehát nekem nem kell vállalnom ezt a felelősséget.

Én azt szeretném kérni a tisztelt kormánypártoktól, hogy hagyjuk azt, ami a politika asztalára való, azt a tévéműsoridőben, tévévitákban le lehet folytatni. Itt ma megoldások, megoldási alternatívák és a részletes vitában is megoldások kerüljenek előtérbe, és szeretnénk kérni még egyszer nemzeti eszközkezelőt és általános adósságrendezést azoknak, akik bajba jutottak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)