Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért az események sorrendjét ne hagyjuk figyelmen kívül. Ezek a listák, amelyek megjelentek, és amelyekre önök azt mondják, hogy egy megállíthatatlannak tűnő folyamat indult el, azért ezek akkor kerültek nyilvánosságra, amikor a törvényjavaslat már szóba került.

Amit Pető Iván képviselőtársam mondott, és sok mindenben egyetértek vele, egyben nem: ha megindult egy olyan folyamat, aminek, úgy tűnik, nem lehet gátat vetni - de azt gondolom, hogy lehet, ez politikai akarat és politikai szándék kérdése -, és erre a kihívásra az a válasz, hogy akkor hozzuk nyilvánosságra minden érintett nevét, a kisemberét, a legkisebb, a legborzalmasabb dolgokon átesett ember nevét, aki 15 évvel a rendszerváltás után azt hitte, hogy megúszta; bűntudattal élt a lelkében hosszú éveken vagy évtizedeken keresztül, és azt hitte, hogy megúszta, azt hitte, hogy túl van rajta, annak most kell szembesülnie azzal, hogy nincs vége, nincs lezárva, hogy az ő életét újra meg fogják piszkálni, újra olyan helyzetbe került, amilyenbe beszervezték. Azt hiszem, hogy ez egy nagyon rossz megoldási mód. Sőt feltételezem, hogy a politikai szándék, amely ezt erőlteti, az más.

Az eseményekből csak arra a következtetésre vagyok képes jutni, hogy ahelyett, hogy egy helyre lokalizálnánk az események sorát, és csak a közszereplőkre vonatkoztatnánk a törvény rendelkezéseit, megpróbáljuk az egész társadalom teljességére, az egészre kiteríteni, nem törődve azzal, hogy olyan emberek életét tesszük tönkre, aminek nincs értékelhető politikai haszna, nincs értelme. Értelmetlenül fogunk emberi sorsokat tönkretenni, újra tönkretenni, azokét, akik egy ilyen tönkretételi kísérletet már túléltek, és ez bizony óriási morális teher és felelősség a mostani Országgyűlésen és különösen az előterjesztőn, illetve az előterjesztőkön. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)