Készült: 2024.04.26.08:33:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

205. ülésnap (2005.03.08.), 236. felszólalás
Felszólaló Mécs Imre (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:10


Felszólalások:  Előző  236  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Régóta várom, hogy elmondjak néhány szót, de itt is pontosítással kell kezdenem. Nem a Magyar Szocialista Párt kezdte a mostani törvényalkotási sorozatot, hanem tavaly november 24-én két SZDSZ-es képviselő adott be javaslatot az új átvilágítási törvényre, ez indította el a folyamatot. Ezek közül az egyik én voltam, a másik Fodor Gábor. A cél az volt, hogy az a megtisztulási folyamat, ami három évvel ezelőtt elindult, lezáruljon. És éppen a D-209-es ügy kapcsán kerültünk olyan helyzetbe, hogy végre rendbe rakhatjuk ezt a kérdéskört, hiszen a történetet itt már elmondták, hogy '90 őszétől kezdve végig a Szabad Demokraták Szövetsége és jelesül mi magunk a leghatározottabban az átvilágítás és a megtisztulás mellett voltunk.

Kezdő felszólalásában Balogh Miklós képviselő úr nagyon helyesen a múlt megismerését tartotta a legfontosabbnak, gyönyörű irodalmi idézetekkel is alátámasztva ezt. Úgy gondolom, hogy a mai generációknak, akik átveszik a stafétabotot, és akik a hátukon cipelik majd az ország dolgát, hihetetlenül nagy deficitjük van a múlttal kapcsolatban. Ez a nagy deficit, akár ha önkényesen választom, 1914-ben kezdődik, hiszen 1914-től kezdve nem tudtuk soha rendbe hozni történelmünket. Bibó István mondta azt, hogy ha meghal, akkor a fejfájára azt írják, hogy élt '45-től '47-ig. Bibó István egy nagyon jólelkű, tiszta és erős ember volt. Itt egy picikét túlzott, '47-et nem lehetett volna a fejfájára írni, neki inkább már '56-ot kellett a fejfájára írni.

Soha nem volt alkalma a magyar népnek vagy nemzetnek, vagy az itt élő populációnak arra, hogy a múltját tisztázza, a múltját rendbe hozza; míg nálunk szerencsésebb ország, mint például Németország, vagy Franciaország, vagy a többiek, vagy akár Olaszország, ahol demokrácia volt, sikerült a demokrácia segítségével hihetetlenül keserves múlttisztázást végrehajtani. Gondoljuk meg, milyen volt egy német fiatalnak a helyzete, Európa egyik legnagyobb kultúrnemzete követte el a XX. században a legszörnyűbb barbárságokat; ezzel szembenézni, hogy az én kedves apám, nagybátyám és így tovább, miket csináltak. És ezzel szembenéztek, ebből 20-25-30 év alatt levonták a következtetéseket, és valóban Európa egyik legjobb jogállamát és legélhetőbb országát hozták létre.

Ez nálunk elmaradt, és most '89-ben zúdult ránk az a hatalmas oxigén, ahol lélegezni tudtunk, gondolkozni tudtunk, és ezzel szembe tudtunk nézni. Ez változatlanul fennáll. Egy nem kevésbé fontos, de nyilván nem elsőrendű területe éppen az állambiztonsági iratok kutathatósága, a múlttal való szembenézés, a pártállam egyik pillérének, egy nagyon fontos pillérének a megismerése, és ugyanazoknak a módszereknek a megismerése, amelyeket a nagyközönség nem ismer. Úgy gondolom, ez nagyon fontos kérdés, és ebben segítséget kell nyújtanunk. Ezt le szeretném szögezni.

(16.40)

A másik dolog, ami a vitában nagyon megütötte a fülemet, az, hogy ezt a bizonyos vérvádat végig az MSZP fiatal generációira is kiterjesztik. Ez egy képtelenség! Azért amikor a rendszerváltás végbement, és amikor ebben aktívan részt vettünk... - és hadd tegyem hozzá itt, hogy én nagyon büszke vagyok arra, hogy ebben részt vehettem a magam szerény módján, hogy a kerekasztal-tárgyalásokon részt vehettem, a nagy temetés előkészítésében részt vehettem, és büszke vagyok arra, hogy sikerült vértelenül a magyar történelemben példátlan eredményeket elérni. Sokat szidjuk magunkat és a politikai körülményeket, de soha Magyarországon ilyen demokratikus rendszer és jogállam nem volt. 1990-ben volt a legújabb kor magyar történelmének az első teljesen szabad választása.

Ne felejtsük el, mióta parlamentarizmus van Magyarországon, soha nem fordult elő, hogy az ellenzék, a nép le tudta volna váltani az uralkodó, a hatalmon lévő, a pénzt osztogató - és így tovább - kormányt. Soha nem fordult elő, se Tisza István alatt, se később, se a diéták alatt, soha. Most fordult elő először és azóta ez rendszeresen működik, szabályosan működik. Hályogkovácsként a kerekasztal-tárgyalásokon kicsit túl sok nonlinearitást vittünk be a rendszerbe, ezért túl stabilak a kormányok, de akkor attól szorongtunk, hogy a weimari jelenség miatt nem lesz elég stabil a rendszer. Most már azon kell gondolkozni, hogy egy pici labilitást kell belevinni, de beleviszi ezt az ellenzék, úgyhogy ettől nem kell különösebben aggódni. Azért mondom el ezt, mert ez hatalmas érték.

Körömi képviselőtársam és mások erkölcsi megújulásról beszéltek. Én profánabb módon fogom fel a dolgot. Egy jogállamot létrehozni, ez volt a lehető legrövidebb időállandójú valami. A gazdaságot rendbe hozni már hosszabb időállandó, az tíz-tizenöt éves időállandós dolog. Reméljük, hogy tizenöt év után már rendbe fog jönni. De a legnehezebb az emberek tudatának, szokásainak, mentalitásának az átalakítása, és ami ehhez kapcsolódik, az erkölcs megújulása. Ennek sok ágból kell jönnie, és ezeket a tevékenységeket segíteni kell. A gyűlölködés semmiképp sem vezet erre.

Szemrehányást kaptunk azért, hogy 1994 és 1998 között miért nem tisztáztuk ezt a kérdéskört. Akkor valóban 72 százalékunk volt, de éppen az SZDSZ állt ki a legszilárdabban amellett, hogy nem élhetünk ezzel a 72 százalékkal. A teljes alkotmányt kicserélhettük volna, királyságot kiálthattunk volna ki - hogy Antall József példáját megfordítsam -, mégis azt mondtuk, hogy emeljük fel az alkotmányozás szintjét 80 százalékra, hogy ne éljünk vissza, mert úgy éreztük, visszaélés az, ha egyedül alkotmányozunk. Be akartunk vonni más ellenzéki erőket is. Ezért minket szemrehányás nem érhet, legfeljebb túl idealisták voltunk, nem voltunk reálpolitikusok, amit később önkritikusan bevallhatunk - ez a másik dolog.

A harmadik pedig az, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége minden egyes rezsimben, minden ciklusban kitartóan, szívósan küzdött azért, hogy ezt a kelevényt a nemzet testéről kinyissuk, hogy napvilágra kerüljön, hogy meggyógyuljon, hogy túlessünk rajta. Nem rajtunk múlott. Másodszor van esély arra ebben a ciklusban, hogy ezt tényleg tisztességesen rendezzük, az összes bajaival, problémáival, nehézségeivel és mindazzal együtt, amit tudós kollégáinktól hallottunk. De meg kell csinálnunk, túl kell ezen jutnunk, túl kell lépnünk, és ahogy a múltkor is említettem, mindennél fontosabb, hogy bemutassuk ezt az egész apparátust, bemutassuk ezt a rendszert, és arra kérjünk mindenkit, aki fél, retteg, szorong vagy sír, hogy váljanak tanúkká, és segítsék az elmúlt rendszer valódi megmutatását.

A népet nem lehet leváltani. Amikor 1989-ben megtörtént a rendszerváltás, tudomásul kellett vennünk, hogy a társadalom, az emberek nagy része negyven éven keresztül beilleszkedett az akkori rendszerbe, és ezekkel az emberekkel kellett demokratikusan együttműködnünk. Őket nem lehet leváltani, az akaratukat nem lehet megkérdőjelezni. Egy lassú folyamaton keresztül kell eljutnunk a teljes demokratizálásig.

Kétségtelen, hogy nagyon sok probléma felmerült a törvény során. A legkényesebbek a személyiségi jogokra vonatkoznak, és ezen a bugyron belül is különösen a legkeservesebbek a megfigyeltek, az elnyomottak személyiségi jogai. Ez megint nagyon nagy dilemma, mert vajon meg lehet-e ismerni egy rendszer szörnyűségét, lehet-e novellát, regényt vagy történelmi esszét írni úgy, hogy nem ismerjük meg azokat a szörnyen keserű és mocskos részleteket, amelyek mentén az elnyomó rendszer működött. De azzal óhatatlanul megsértjük embereknek a személyiségi jogait, hiszen a hálószobánkban volt lehallgató mikrofon, a telefonjainkat lehallgatták, a leveleinket felbontották, a jó barátunkat kifaggatták és így tovább, tehát rengeteg kényes, érzékeny adat került be ide.

Nyilvánvaló - és ezt a törvényjavaslat, illetve a módosító javaslatok tartalmazzák is -, hogy internetes hálózatra, nagy nyilvánosság elé csak olyan személyi adatok kerülhetnek, amelyeknek a tulajdonosa vagy jogosultja megadja erre az engedélyt. Ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy ezeknek a dolgoknak a jellegét megismerhessék a társadalomkutatók, a történészek és mindazok, akiknek ezt feltétlenül meg kell ismerniük.

Mi magunk is készítettünk módosító indítványokat, ezeket igyekszünk egyeztetni. Kérjük az ellenzéket is, hogy segítsenek ebben, hogy végre túljussunk ezen a penzumon, ezen a régóta a hátunkon hurcolt problémán, hogy a következő évet tényleg úgy kezdhessük meg, hogy lezártuk ezt a témát.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)




Felszólalások:  Előző  236  Következő    Ülésnap adatai