Készült: 2024.09.22.11:53:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

202. ülésnap (2012.06.14.), 204. felszólalás
Felszólaló Szekó József (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 15:40


Felszólalások:  Előző  204  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZEKÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bár igazából jó lenne úgy válaszolni, hogy azok, akik a kérdéseket feltették, itt is lennének, de azért igyekszem viszonylag gyorsan reagálni az elhangzottakra.

Kovács Tibor úr feltette kérdésként, hogy a vagyontörvény módosítása a határidőket októberre kitolja. Reményeink szerint nem. Reményeink szerint a határidők július 15-ére fognak módosulni.

Itt elhangzott több észrevétel, amit egyrészt úgy értelmezek, hogy szerintem nem pontosan látják át, hogy mi a törvénynek és a törvénymódosításnak a célja. Ezért szeretnék egészen odáig visszakanyarodni, hogy a vízügyi szakmának az a véleménye, hogy igenis, ez a víziközmű-törvény már évtizedek óta hiányzott, szükség volt rá. Jó ez a törvény, még akkor is, ha elhangzott az, talán Bencsik János képviselő úr részéről, hogy elsősorban a szakmai szempontok érvényesültek az eredeti törvény elfogadásakor. Valóban, ez így van, így lehet, de akkor is szükség volt erre a törvényre.

A törvény eredeti célja az, hogy védje a vízi közműveket, azoknak a tulajdona elsősorban állami és önkormányzati legyen, lehessen, és ezen keresztül a szolgáltatói jogosultságot is elég rendesen szabályozza, és a szolgáltatási jogosultságon keresztül a vízkincsnek - mint a nemzeti kincsnek - a hasznosítását és ahhoz a hozzáférést ilyenformán tudja befolyásolni, és tudja az önkormányzatokat és az államot ilyen szempontból előnyben részesíteni.

(19.40)

Azt gondolom, ezek fontos célok, és ezek a célok a lakosság érdekét szolgálják minden esetben. Tapasztalhattuk azoknál a közszolgáltatásoknál, például a villamosenergia- vagy gázszolgáltatásnál, hogy mihez vezetett az, hogy azokat a közműhálózatokat, amelyeken most külföldi tulajdonú cégek szolgáltatnak, a kilencvenes évek közepén privatizálták. Tehát én azt gondolom, hogy az alaptörvény és annak a módosítása is igenis a lakosság érdekét szolgálja.

Hogy ki képviselte a lakosságot? Természetesen, én azt gondolom, hogy elsősorban az önkormányzatok feladata a lakosság érdekének a képviselete, de egyébként úgy vélem, hogy az egész törvény szellemisége pontosan a köz érdekében olyan, amilyen, és a lakosság érdekét szolgálja.

Kovács Tibor képviselő úr elmondta, hogy a nagy cégek a legdrágábbak, és ezekbe kell integrálni a jó kicsiket, és ezáltal így összemosódnak a dolgok. Azt gondolom, hogy nem értette a törvénymódosítás lényegét, mert pontosan arról van szó, hogy a jól működő kis cégek is önálló jogi személyként tovább tudjanak működni.

Ezért nem értem a kiszervezéssel kapcsolatos kritikákat. Ha jól emlékszem, Bödecs Barna képviselő úr kritizálta a kiszervezés lehetőségét. Én meg úgy gondolom, hogy éppen ez ad lehetőséget arra, hogy a sokszínű, sokfajta érdeket megjelenítő szolgáltatói struktúra minél kisebb sérülés mellett tudjon integrálódni, átalakulni, de ugyanakkor tudja a helyi érdekeket képviselni.

Azt gondolom, abban egyetérthetünk, hogy a közműhálózatok működtetése, üzemeltetése, a nyomvonal jellegű létesítmények üzemeltetése egy bizonyos méret felett gazdaságos. Tehát a méretgazdaság egy igen fontos szempont, és a törvény egyik célja éppen az, hogy a több mint négyszáz szolgáltató számát csökkentse, a méretgazdaságosság megvalósulhasson.

Éppen a holdingszerű működtetés révén valósul meg a méretgazdaságosság, hiszen a holding központja az anyacég, ha fogalmazhatunk így; ő lesz az engedélyes, tehát ő kapja meg a vízjogi engedélyt; ő fogja úgymond a tevékenység egy részét kiszervezni akár azokba a társaságokba, amelyeket már jelenleg is működtetnek, jelenleg is vízjogi engedéllyel rendelkeznek, működtetésre alkalmasak. Tehát oda fogja kiszervezni a tevékenységet, és ezek a társaságok önálló jogi személyként tovább tudnak működni.

Gondolják el azt, hogy ha van egy ilyen társaság, és az a társaság például egy önkormányzatnál, mondjuk, uszodát, fürdőt létesített, erre felvett milliárdos hiteleket, akkor ezt a társaságot olvasszuk egybe más társaságokkal? Mert ezért született ez a törvényjavaslat, hogy ez a sok-sok fajta különböző érdek, amit én a bevezetőmben is elmondtam, ne sérüljön, és egymást se sértsék azáltal, hogy arra kényszerítik ezeket a társaságokat, hogy olvadjanak egybe. Egybeolvadnak, és utána jöhetnek a nagyon komoly viták. Ezek a heterogén dolgok ezzel a törvénymódosítással kezelhetők lesznek.

Azt mondta Kovács Tibor képviselő úr, hogy nagy terjedelmű a módosítás. Talán az volt megtévesztő a számára, hogy a még nem hatályba lépett törvény érintett pontjai, hogyha azok módosulnak, akár még egy szó is módosul benne, akkor az egész paragrafust be kell idézni a módosításba. Ez a törvénymódosítás a harmada, negyede sem lenne, hogyha nem lenne ez a szabály.

Többször szólt a jogbiztonságról. Én úgy gondolom, fontos a jogbiztonság, de sokkal fontosabb a jog alkalmazhatósága. Én úgy vélem, hogy a jognak csak eszköznek szabad lennie, és nem célnak.

Volner János hiányolta a garanciális elemeket, hogy a szolgáltatók hosszú távú, fenntartható módon működhessenek. Én egyetértek a felvetésével, és azt szeretném hangsúlyozni, hogy a jövőben az árhatósági jogkört az erre létrehozott hatóság fogja gyakorolni. Olyan árstruktúrát kell kialakítania, amely garantálja az amortizációra, a fejlesztési forrásokra a forrásképzést. Az, hogy közép- és hosszú távú fejlesztési terveket, úgynevezett gördülő fejlesztési terveket kell készíteni, és ezeket be kell nyújtani az árhatóságnak, ezeknek a végrehajtását az árhatóság ellenőrizni fogja, ez véleményem szerint igenis pontosan azt a célt szolgálja, hogy a rendszerek működőképessége, fenntarthatósága biztosítható legyen.

Én nem értek egyet azzal, hogy az elmúlt időszakokban, nem tudom, milyen sok forrás lett volna a víziközmű-rendszerek fejlesztésére, fenntartására. Úgy gondolom, hogy az ötvenes-hatvanas években létrehozott közműrendszerek fejlesztése, rekonstrukciója nem igazán valósult meg, sőt sok esetben még az amortizációs sem tudták megképezni azok a társaságok, amelyek ezen rendszereket működtették, és csak korlátozottan tudták az amortizációt megképezni. Éppen a jövő feladata, és éppen ez a törvény garantálja azt, hogy ilyen középtávú fejlesztési tervek révén ezen rendszerek fejlesztése megvalósuljon. És azért kell a gördülő fejlesztési terveket leadni, hogy ellenőrizhető legyen, hogy ezek a rekonstrukciók valóban megtörténtek. Reményeink szerint az elkövetkezendő fejlesztési időszakban lesznek majd források arra, akár pályázati források is, hogy ezen rendszerek fejleszthetők legyenek, és éppen ellentétben Volner képviselő úrral, én úgy látom, hogy a törvény, annak a módosítása abból a célból is készült, jó szakmai céllal, hogy ezen fejlesztések megvalósíthatók legyenek.

Bödecs képviselő úr is elmondta, hogy maradnak a hálózati veszteségek. Pont nem az a célunk, hogy maradjanak. Mi igenis úgy értelmezzük, és ennek a központi árhatóságnak a feladata, szerepe lesz a fejlesztések, a fejlesztési programok megvalósíthatóságát értékelni, ellenőrizni.

A képviselő úr elmondta, hogy aggályosnak tartja a kiszervezés témakörét, és a vízi közmű napi üzemeltetésének az úgymond kiszervezhetőségét nem támogatják. Ha jól értem, akkor önök azt támogatnák, hogy maradjon az eredeti szabály, és 10 százaléknál nagyobb mértékben a tevékenységek ne legyenek kiszervezhetők. Pontosan ez vezetne oda, hogy ellentmondásos módon azokat a társaságokat, amelyek most akár kisebb méretben is, de megfelelő hatékonysággal, jól tudnak működni, fogyasztóközeliek, azokat a társaságokat akkor meg kellene szüntetni; azokat a társaságokat be kellene olvasztani mamutcégekbe vagy mamutcégeket kellene létrehozni.

Tehát azt gondolom, pontosan a kiszervezés teszi lehetővé azt, hogy meglévő, jól működő társaságok, amelyeknek nincs 100 ezer vagy 150 ezer fogyasztói egyenértéke, hanem mondjuk, csak 20, 30, 40 ezer fogyasztói egyenértékkel rendelkeznek, de a kiszervezés révén a központi anyacég, a központi szervezet a részükre a tevékenység egy részét kiszervezheti, és alvállalkozóként, de önálló jogi személyként tovább működhetnek; ezáltal a korábban vállalt kötelezettségeik megmaradnak, azokért felelhetnek.

Most visszautalok arra a példára, amit az előbb mondtam: ha egy ilyen társaság például önkormányzati feladatot átvállalva hiteleket vett fel, akkor vajon melyik bank engedte volna beolvasztani egy nagyobb cégbe, anélkül, hogy az a nagyobb cég ne vállaljon kötelezettséget a társaság, az előző társaság hiteleinek a törlesztésére? Tehát azt gondolom, hogy ezzel a megoldással például az ilyen anomáliák kiküszöbölhetők, és az önálló jogi személyként tovább dolgozó cég és annak a tulajdonosa, fő tulajdonosai felelnek majd a bank felé továbbra is az eddigi tartozásaikért. Tehát ezért is kellett ilyenfajta megoldáshoz folyamodnunk, és én azt gondolom, hogy ez feloldja azt a problémát, amely így az eredeti törvény végrehajtásával keletkezhetett volna.

Azt mondta a képviselő úr, hogy ha ezt így fogadjuk el, akkor a privatizált cégek a vagyont vissza kell juttassák a köznek, de a tevékenység, a privatizáció parttalanul fennmaradhat. Pont ellenkezőleg. Tehát ennek nem az a célja; hiszen a törvény, annak a módosítása, a vagyontörvény és a közbeszerzési törvény garantálja, hogy ezek a cégek, amelyek a szolgáltatást így végzik a jövőben, és nem kell pályázatot kiírni, nem kell koncessziós pályázatot kiírni... Melyeknek nem kell? Csak azon cégek felé nem kell kiírni, amelyek önkormányzati vagy állami tulajdonban vannak, tehát 100 százalékban állami tulajdonban, önkormányzati tulajdonban, vagy ezen kettő együttesen, 100 százalékban a tulajdonosa, kivéve a dolgozói résztulajdont. A közbeszerzési törvény in-house szabálya pedig csak azt teszi lehetővé, hogy olyan cég felé, olyan társaság felé tudja kiszervezni a tevékenységet, amely társaságban kölcsönösen az önkormányzatok vagy az állam tulajdonosok.

(19.50)

Tehát garantált az, hogy itt nem privatizált cégek, hanem állami vagy önkormányzati tulajdonú cégek kaphatnak így feladatot, juthatnak így feladathoz.

Kőszegi Zoltán felvetésére, aki aggályosnak tartotta, hogy az üzemeltetési jogért pénzt kérhetnek az önkormányzatok, és ezzel megítélése szerint szűkíthetjük az önkormányzatok mozgásterét, én úgy gondolom, ez pont fordítva van, az önkormányzatok mozgásterét ez éppen növeli. Az egy más kérdés, hogy a kisebb szolgáltatók számára adott esetben veszélyeket hordozhat magában, hiszen a nagyobb méretű szolgáltatók, ha verseny alakul ki a szolgáltatási jogért, akkor nyilván többet tudnak fizetni. Tehát olyan szempontból a felvetést jogosnak érzem, de hogy az önkormányzatok szempontjából ez nem hátrányosabb, az megítélésem szerint biztos.

Azt remélem, hogy Szilágyi László képviselő úr az eddig elmondottak alapján elfogadja azt az érvelésemet, hogy éppenséggel a helyi érdekek érvényesítését szolgálja a módosítási javaslatunk, tehát én azt gondolom, hogy fordítva van, mint ahogy ő ezt elmondta. Annyit szeretnék a megnyugtatására elmondani, hogy a zöldhatóság a törvény szerint továbbra is részt vesz szakhatóságként az engedélyek kiadásában, elsősorban a műszaki kritériumok kialakításakor, a műszaki feltételek megteremtésének megfelelőségét kell hogy ellenőrizze mint szakhatóság. Az Energia Hivatal vagy az Energia Hivatal keretében működő árhatóság az ármegállapítási jogkört gyakorolja, ellenőrzi a fejlesztési tervek végrehajtását, de a zöldhatóság mint szakhatóság továbbra is a törvény szerint benne van a folyamatban, tehát nem lesz kiiktatva.

Elhangzott a képviselő úr részéről, hogy az árakat nem kell a költségmegtérülés elve alapján kialakítani. Nekem az a véleményem, hogy eddig ezt a vízgazdálkodási törvény szabályozta, viszonylag szűken. Azzal szemben most a víziközmű-törvény sokkal részletesebben szabályozza, hogy az árat milyen módon kell képezni, és annak a költségmegtérülés elve alapján kell megvalósulni, és ebben mi mindent kell figyelembe venni. Figyelembe kell venni a társaságok költségeit, és figyelembe kell venni a fejlesztésre, a középtávú gördülő fejlesztési terv végrehajtásához szükséges forrásokat is. Tehát azokat is be kell kalkulálni, be kell tervezni, nyilván ezt az árhatóság majd ellenőrizni fogja.

Kovács Tibor azt mondta, nem lát lehetőséget arra, hogy egy szolgáltatón belül különböző árak legyenek; pedig ez így van, rendszerenként kell azonos árakat kialakítani. Egy szolgáltató többfajta rendszert is működtethet, tehát azt gondolom, ez teljesen logikus, hogy egy rendszeren belül, egy vízbázisra épülő rendszeren, egy hálózat által ellátott rendszeren belül kell azonos árat kialakítani, de egyébként egy szolgáltatón belül is lehetnek különböző árak.

Azt gondolom, talán sikerült reagálnom minden észrevételre. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  204  Következő    Ülésnap adatai