Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd reagáljak azokra a felvetésekre, amelyek elhangzottak, és hadd köszönjem meg a hozzászólásokat, a felszólalásokat is képviselőtársaim nagy részének, mindenkinek, annak is, aki megpróbálta abba az irányba elvinni ezt a javaslatot, ami egyáltalán nem a célja - erre majd kitérek pár gondolat erejéig -, és azoknak a képviselőtársaimnak is, akik megpróbálták annak a lényegét értelmezni és az általam elmondottaknak is eleget tenni, hogy tulajdonképpen miről is szól ez a határozati javaslat. Idetartozik például Szili Katalin, Gaudi-Nagy Tamás, Szalay Péter, Kovács Ferenc vagy Mile Lajos felszólalása, akik ebbe az irányba próbálták meg elvinni a javaslatot.

Még bizottsági véleményként hangzott el Kovács Ferenc képviselőtársamtól az időpont kérdése. A jegyzőkönyv számára örökítsük meg, hogy 1947. április 12-én a hajnali órákban a galántai járásbeli Nagymácsédról és Nagyfödémesről, valamint a zselizi járásban lévő Tergenyéről áttelepítendőkkel elindul az első két vonatszerelvény Magyarország felé, és ezzel a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretén belül kezdetét veszi a szlovákiai magyarok áttelepítése. Az időpontról ennyit szeretnék elmondani, hiszen a bizottsági ülésen ez tényleg felmerült. Elsősorban ez indokolja az április 12-ei időpont meghatározását.

Hadd mondjak néhány gondolatot arról, hogy Szarka professzor úrnak komoly szerepe van abban a tényfeltáró munkában és azoknak a történelmi tényeknek a megismerésében, amiket elénk tárt ebben a kérdésben. Nagyon fontos munkákat és tanulmányokat írt ezekkel kapcsolatosan. Az egyik ilyen fontos munka az, amelyben leírja, hogy hova kerültek kitelepítésre azok a felvidéki magyar honfitársaink, akik a lakosságcsere-egyezmény értelmében áttelepítésre kerültek. Somorjáról, Párkányból és Pozsonyból többnyire Budapestre és Pilisre, Érsekújvárról, Verebélyről, Zselizről Kiskőrösre, Párkányból Esztergomba, Losoncról Balassagyarmatra és Salgótarjánba, Rimaszombatról Miskolcra, Királyhelmecről Sátoraljaújhelyre, Léváról Nyíregyházára - ahogy hallottuk is a felszólalásban -, Zselizről Szarvasra, Komáromból, Érsekújvárról és Ógyalláról elsősorban Békéscsabára, s ahogy a visszaemlékezésemben is említettem, Bonyhád térségébe is nagyon sokan kerültek kitelepítésre, Galánta és Vágsellye térségéből Tótkomlósra, Érsekújvárról pedig még Pécsre is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék egy-két dologra kicsit összetettebben reagálni, és akkor szerintem képviselőtársaim előtt is érthető lesz, hogy ez a határozati javaslat tulajdonképpen mit is próbált önök elé tárni.

(1.00)

Fontosnak tartom és kitérek Szávay képviselőtársamnak az elején elmondott felvetésére, hogy ne merüljön a feledés homályába, amikor célzásokat tett az időpontra, illetve hogy miért most jött vissza, mint mondtam a bizottság ülésén. Igen, ez így volt, képviselő úr, egyáltalán nem vitatom, és önnek ebben teljesen igaza van, amikor ezt elmondja.

Én akkor azért kértem, azt, hogy szaladjunk ennek még egy kört neki, hiszen például amit Mile Lajos képviselőtársam beadott módosító indítványként, hogy a Felvidékről deportáltakról is essen szó ebben a határozati javaslatban, az időpont nem volt még akkor tisztázott teljesen. De ahogy hallottuk a felszólalásban is, arra használtam ki ezt az időt, Békéscsabától Bonyhádon át a felvidéki területek jó részét... - még szeptember végén is voltam egyébként éppen Martoson, egy Érsekújvár melletti kis településen egy felvidéki kitelepítettek rendezvényén, hogy megpróbáljak minél több emberrel találkozni, aki érintett volt a kitelepítések során, és végül is úgy döntöttem egyébként, hogy ezt a határozati javaslatot benyújtom vagy abban a formában tartom fenn, mint ahogy ez benyújtásra kerül, mert olyan szerteágazó vélemények is jöttek, hogy tényleg ha mindent megpróbálunk figyelembe venni, akkor egy kisregényt kellene írnunk, de azt gondolom, hogy ez nem az a műfaj.

Én abba az irányba szeretném ezt a határozati javaslatot elvinni, amelyet jó néhány képviselőtársam is elmondott, hogy kutya kötelességünk arra emlékeztetnünk, hogy a Felvidékről kitelepített magyaroknak legalább egy határozati javaslattal próbáljunk meg egy emléknapot állítani.

Visszatérek arra, hogy tudom, hogy ez az első lépés, és egyetértek képviselőtársaimmal, hogy próbáljuk meg azokat a lépéseket majd, amelyeket önök is felvetettek, együtt megvalósítani. Tehát szeretném még egyszer leszögezni, hogy nem szeretném azt, ha aktuálpolitikai irányba menne el ez a dolog, ami sajnos elment, tényleg nem volt a célom ezzel a javaslattal, és tényleg nagyon sajnálom, hogy ebbe az irányba ment el a vita egy része.

Azt sem szeretném, hogy pártpolitikai irányba menjen el, hiszen ez sem volt a célja ennek a javaslatnak, illetve azt sem, amit több képviselőtársam számon kért, hogy nem teljes; igen, nem teljes. Nem tud egy történet teljes történeti áttekintést adni, és amit önök felróttak kritikájának meg negatívumának ennek a határozati javaslatnak, hogy kizárólag a szimbólumok területén mozog, ez a célja. Ennek a határozati javaslatnak semmi más célja nincsen, mint hogy egy szimbolikus jelentőségű döntést hozzon a Magyar Országgyűlés, annak a több tízezer még máig élő, Felvidékről kitelepített magyar embernek, aki... - higgyék el, képviselőtársaim, nagyon sok helyen voltam, és nagyon sok száz, több ezer emberrel találkoztam ezen a téren, akik érintettek a kitelepítések során, és ők egyelőre erre a gesztusra várnak. A mi feladatunk lesz az, hogy megtegyük - higgyék el, képviselőtársaim -, hogy megtegyük a következő lépéseket ebbe az irányba.

És egyébként a magam részéről támogatom azokat a felvetéseket, amelyek a módosító javaslatok kapcsán érkeztek. Nem láttam mindet még, mert kettőt tudtam megnézni a gépen a vita kezdete előtt, de át fogom tekinteni őket természetesen, de ahogy itt hallottam, mind Gaudi képviselőtársam javaslatát, azt gondolom, minden további nélkül befogadható Mile Lajos képviselőtársamé is, Szili Katalin javaslatát is szerintem fogjuk tudni támogatni. Meg kell nézni, mert magam nem láttam még, hogy mit céloznak ezek a javaslatok. Amennyiben összhangban vannak a határozati javaslat céljával, hogy ez a határozati javaslat tényleg szimbolikus jellegű szeretne lenni, azt gondolom, hogy minden további nélkül a magam részéről fogom tudni támogatni ezeket a javaslatokat.

Képviselőtársaim, engedjék meg, hogy végezetül, tényleg a kései órán, ha már szóba került, hogy ne csak a kitelepítettekről beszéljünk, hanem nagyon sok ezer, sok tízezer embert érintett a deportálás is. Idősebb Klebecska István Farnadról, egy énekelt szövegének a címe az, hogy Ellopták az apám sírját, ez egy nagyon rövid, két versszakos énekelt szöveg, amit szeretnék ismertetni önökkel. "Ellopták az apám sírját, / Hazamenni nem szabad. / Nem szabad a könnyeimmel / Öntözni a hantokat. / Az a bűnöm, hogy magyarnak / Teremtett a jó Isten. / Az otthoni temetőben / Már nincsen mit keresnem, / Nyugodj, nyugodj édes apám / Az otthoni hant alatt. / Hazajön még Szudétákról / A Te deportált fiad. / Lesz még egyszer feltámadás, / Lesz még egyszer kikelet, / Kisüt még az Isten napja / A szegény magyar felett."

Idősebb Klebecska Istvánnak Farnadra annyit tudunk üzenni, hogy a jó Isten adja, hogy így legyen. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)