Felszólalás adatai

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Barátaim! Ebben a házban ma arról szólt a napirend előttiek jó része, hogy mi az, amit a gazdák itt a fővárosban szeretnének, mi az a tárgyalási pozíció, amelyet komolyan lehet venni, illetve hogyan viszonyul a kormány, illetve hogyan viszonyul az Országgyűlés és egyéb pártok ehhez az egész, szerintem szakmai kérdéshez, amelyet ha úgy tetszik, bizonyos körök politikai eszközökkel szeretnének a saját hasznukra felhasználni, illetve saját politikai érdekeiket tüntetésen keresztül előtérbe tolni. Ez nem meglepő, nem is új, de nem is jó. Mert azt, hogy a gazdák jogos, illetve jogosnak vélt igényei milyen fogadtatásra számíthatnak a szakminisztériumtól, illetve a kormánytól, meghatározza az is, hogy mennyire engedik meg, hogy a saját köreikben bizonyos oda nem illő politikai hangok, illetve politikai nézetek is megjelenjenek.

Sokan szóltak már arról, hogy 1997-ben egy fölkészülési akció keretében, ami ugyancsak tüntetésekbe torkollott, az agrárium, illetve a parlamenti pártok és a szakmai képviseletek kiegyeztek.

(14.30)

Kiegyeztek 1997-ben, amelynek eredményeként ez az Országgyűlés több mint 90 százalékos elfogadottsággal az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt megalkotta. Ennek a törvénynek a végrehajtása az elmúlt években nem volt éppen felhőtlen, nem nagyon fektetett hangsúlyt egyetlen kormány sem arra, amiről most a miniszter úr is beszélt: az intézményrendszer kialakítása, fölkészülés az Európai Unióra, egy birtokszerkezet kialakítása, amely bizony az annak idején kellően át nem gondolt kárpótlás következtében olyan eredményt hozott, hogy a földhasználó és a földtulajdonos személye elvált egymástól, az állattartók - most halljuk, és követeléseikkel talán egyet is lehet érteni -, a gabona-, a takarmányfölhasználásnál, sertés- és a baromfiágazat milyen nehéz helyzetbe került. Persze, mert ha valakinek nincs meg a takarmánytermelő területe, csak az állattartásra szorítkozik, az nem tud rentábilisan egy olyan piacon megmaradni, ahol 2004. május 1-je után megszűntek a vámok. Egy olyan piacon kell versenyezni, ahova a beérkező dömpingárunál nem is biztos, hogy mindig meg tudjuk akadályozni olyan termékek megjelenését, amely beszerzési ár alatt kerül forgalmazásra, és ez bizony a termelőt sújtja. A termelő hátrányban van az európai uniós támogatási rendszer összehasonlításában is, nyilván még most sem kapja meg, közel csak talán felét annak a támogatásnak, mint európai versenytársai. Nekünk nyilvánvalóan kötelességünk ezt a versenyt a rendelkezésre álló szabályok szerint úgy kordában tartani, hogy a magyar gazdaságok ne menjenek rohamosan tönkre, illetve csődbe.

Többen említették, és ebben is sok igazság van, hogy a forint árfolyam-politikája mennyire nehezíti az exportot. De arra nem gondolunk, hogy tudunk-e mi rentábilisan a dömpingtermelésben, a gabonaágazatban ilyen volument fenntartani, még akkor is, ha újabb takarmánytárolókat építünk, el tudjuk-e majd adni ezt a gabonát, hiszen az intervencióra fölajánlott európai mennyiség fele Magyarországon van, és olyanokkal kell versenyeznünk, akiknek a tengeri kikötője ott van, akik azonnal piacra tudják vinni a terméket, míg tőlünk bizony ez hatalmas költséggel oldható meg. Ezért vagy összekötjük az állattenyésztést és a takarmánytermelést úgy, hogy a gazdák osztoznak a támogatásból, mint ahogy most összefogtak a tüntetésnél nagyon helyesen, ugyanúgy össze kell fogni a vertikumban, és azt is meg kell tennie a kormánynak, és meg kell tenni nekünk, hogy azok, akik kiszorulnak a versenyszerű termelésből, a falu népességmegtartó erejének növelésével ott maradhassanak, olyan jellegű gazdálkodást tudjanak fölvállalni, amely piaci zavarokat nem okoz, és az európai uniós irányokat talán követve is egy extenzív gazdálkodás irányába elmozduló, és a kisgazdaságoknak életlehetőséget teremtő támogatási rendszert kell kialakítani.

Innen azt üzenném a tárgyalódelegációknak, hogy ne csak arról beszéljenek most, hogy milyen napi problémákat kell megoldani, és milyen pénzügyi, illetve intervenciós követeléseket kell a korábbi ígéretek szerint teljesíteni, hanem arról is, hogy az elkövetkezendő években a középtávú stratégiával, már a 2007-2013-as európai uniós agrárköltségvetést és rendelkezéseket is figyelembe véve hogyan kell alkalmazkodnunk, hogyan kell a szabályozási rendszert összhangba hozva az Európai Unióval a gazdákkal, az érdekképviseletekkel együtt egy olyan szabályozást működtetni, ami nem az adófizetői terhek növelését jelenti, hanem ezeknek a gazdáknak és a falunak ad stabil, megbízható megélhetési lehetőséget, és hoz nekünk itt a parlamentben talán egy kicsit nagyobb politikai nyugalmat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)