Felszólalás adatai

A másik dolog a mediáció kérdése a szabálysértési eljárásokban. Amióta néhány évvel ezelőtt a büntetőeljárásokban bejött ez a lehetőség és a pártfogó felügyeletek kapták meg ezt a feladatot, azóta örömmel látjuk azt, hogy ez eredményesen működik. Úgy gondolom, hogy a pártfogó felügyeletek szakmailag százszázalékosan helytállnak ennek a feladatnak az elvégzésében. Jómagam is dolgoztam pártfogó felügyelőként, akkor jött be ez a lehetőség, amikor én már eljövőben voltam abból a hivatalból, de a kollégáim munkáját természetesen a későbbiekben is nyomon követtem, és úgy gondolom, hogy most országgyűlési képviselői mivoltomban kötelességem minél több szakmával, hivatallal és szakértővel tartani a kapcsolatot, és ebbe a pártfogó felügyelők is beletartoznak. Azt látom, hogy már most is, a kezdeti nehézségeket leküzdve, a büntetőeljárásokban gördülékenyen működik a mediáció e hivatal keretein belül.

Egyetlenegy kérdést vet fel ez a módosítás. Tekintve akár a 30 napos határidőt az eljárás lefolytatására, tervezi-e a kormány, tervezi-e a minisztérium azt, hogy ennek megfelelően a pártfogó felügyeletek létszámát is növeljék? Ez ugyanis leterheltségben valószínűleg pluszfeladatokat fog jelenteni, és a megyénkénti egy, kettő, három közvetítői eljárásra jogosult pártfogó felügyelő nem hiszem, tekintve a 30 napos határidőt, hogy nagyon sok esetben meg tud felelni - a saját emberi teljesítőképessége határai miatt - ennek a feladatnak.

A másik érdekes kérdés pedig az, ami kábítószer-fogyasztással, kábítószer-bűncselekménnyel kapcsolatban jelentkezik mint módosítás. Mondhatnánk azt is, hogy itt csak technikai módosításról van szó, azt, hogy a módosítás miatt egy-két hivatkozást meg kellett változtatni. Azon gondolkoztam, hogy ha már ehhez a részhez is hozzányúltak, akkor miért nem változtattak. Sokan szidják a jelenlegi kormányt és a jelenlegi kormánypártokat, hogy nem elég toleránsak a kábítószer-fogyasztókkal szemben, és hogy az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó jogszabályaink túl szigorúak. Ehhez képest ebben a hivatkozott részben is azt látjuk, hogy egy kábítószer-fogyasztás, kábítószer-termesztés vagy kábítószer-birtoklás miatt elfogott ember, aki a három éven belül büntethető kategóriába tartozik, kétszer tulajdonképpen minden további nélkül visszautasíthatja a kábítószer-használatot kezelő ellátást vagy az elterelést. Először visszautasíthatja a rendőrségen, amikor ott felfüggeszthetnék a nyomozást és a rendőrségi szakasz keretein belül elvégezhetné ezt. Másodszor elszalasztja ezt a lehetőséget az ügyészi szakban, amikor az ügyész élhetne a vádemelés elhalasztásának a lehetőségével, és ott elvégezhetné.

(16.10)

Miért kell neki harmadszor is megadnunk ezt a lehetőséget? Milyen életszerű szituáció az, amiben egy terhelt, akit tulajdonképpen egy bűncselekmény elkövetése miatt elfogtak, és a rendszer megadja neki azt a lehetőséget, hogy arról az útról, amelyre rálépett - teljesen mindegy, milyen okok és körülmények miatt -, elhagyja, ez rendben van. De hogy harmadszorra is megadjuk neki ezt a lehetőséget?! Még egyszer kérdezem: mi az az élethelyzet, az a szituáció, amely alapján már a harmadik hatósághoz is eljuthat annak az embernek az ügye, és a harmadik szakaszban, a bírói szakaszban döbben rá arra, hogy tulajdonképpen lehetősége van felfüggeszteni a büntetőeljárást és a jogkövetkezményektől mentesülhet.

Nem értem ezt a bonyolítást. Inkább más eszközökkel még hatékonyabbá kell tenni a rendszert. Ha már az a lehetőség bejött, hogy két éven belül kétszer nem lehet részt venni az elterelésen, akkor, úgy gondolom, itt is kicsit szorosabbra kellene húzni a gyeplőt és igenis arra kényszeríteni a terheltet, hogy azért már a második szakaszra döntse el, hogy élni akar-e ezzel a lehetőséggel vagy nem.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)