Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Én is valahol ott folytatnám, ahol Mesterházy Attila képviselőtársam abbahagyta, hogy igen, azok az országok voltak sikeresek a rendszerváltás után a közép-kelet-európai régióban, de akár a jelenlegi nyugat-európai, később csatlakozó országok közül is, ahol valamilyen konszenzust tudtak teremteni a stratégiát illetően, illetve a források felhasználását illetően.

Ha a forrásfelhasználás oldaláról közelítünk, akkor egyértelmű, hogy a gazdaság fejlesztése, a gazdaság élénkítése prioritást kell hogy élvezzen, és ebbe beletartozik az infrastruktúra-fejlesztés is. Engedjék meg képviselőtársaim, hogy két dolgot hozzak szóba. Pontosan értem, amiről Csepreghy államtitkár úr beszélt, azokat a fejlesztési területeket, amelyeket megjelölt. Ezek sem új keletűek. Ez a fajta gondolkodás itt évek óta jelen van a magyar politikában, és azt gondolom, hogy jól van pozicionálva. Akár a gépjármű-beszállítói oldal, akár a digitális infrastruktúra, illetve az informatika fejlesztése vagy a gyógyszeripar fejlesztése, ezek olyan prioritások, amelyek tényleg Magyarországnak egy kitörési pontját tudják meghatározni. Csak az a baj, államtitkár úr, hogy nem ezt csinálják. Illetve, ha csinálják is, akkor csak részben csinálják, és most két olyan ügyet kell hogy idehozzak önök elé, amely mind a kettő tragédia, és mind a kettő Heves megyei beruházás kapcsán kell hogy említést érdemeljen.

Az egyik, meg kell hogy mondjam önöknek, a tragikomédia tárgykörébe tartozik. Egy olyan fejlesztés valósult meg Hatvan térségében, ahol építettek egy kalandparkot, egy hozzá kapcsolódó kerékpárutat. Széltében-hosszában láthatták a médiában az elmúlt hetekben, egyébként ez már közel kétéves történet, ahol egy olyan kerékpárutat adtak át vagy avattak föl, amely nem vezet sehová. Hatvanból Boldogra kéne hogy menjen ez a kerékpárút, ez 7,2 kilométeres; hangsúlyozni szeretném, ezermilliós beruházásról van szó, több mint egymilliárd forintot meghaladó beruházásról van szó. Ez a kerékpárút nem éri el a szomszéd falut. Vége van ott, valahol a természet lágy ölén. Ezen túlmenően a kerékpárút átadását követő néhány hétben látszott rajta, hogy borzasztó dilettáns módon lett az egész elvégezve, olyan repedések voltak ezen a bicikliúton, államtitkár úr, hogy egy biciklit bele lehetett állítani, mint egy kerékpártárolóba. Én magam jártam ott, tehát én nem sajtóhírekre alapozom a véleményemet. Amiről most beszélek, mindegyiket láttam, sőt többször kint jártam a helyszínen. Mérőszalaggal akartuk lemérni a repedés mélységét, hangsúlyozom, most nemcsak a hosszáról van szó, a mélységét. 72 centiméternél csak azért nem ment lentebb a mérőszalag, mert van egy talpa, amely felakadt. Egy másik alkalommal pedig a colostok beleesett ebbe a repedésbe, és nem is tudták onnan az ismerőseim kivenni.

Azt hiszem, ezt különösebben nem kell magyarázni, hogy milyen műszaki tartalommal és milyen műszaki állapotban került átadásra ez a kerékpárút. Majd amikor már közbotrány volt az egészből, akkor elrendelték a kijavítását a beruházónál ‑ elfelejtettem mondani, a Mészáros és Mészáros cég beruházásában jött létre ez a kerékpárút ‑, ezt követően kiöntötték szurokkal. De arra nem gondoltak, hogy nyáron meleg is tud még lenni, majd a szurok megolvadt, és belefolyt ebbe a 70-75-80 centiméteres repedésbe.

Idekapcsolódott az a kalandpark, amelyik a vicc kategóriájába tartozik. Ezt a Zagyva árterében építették meg, a Zagyva-híd alatt. Szintén jártam ott magam is. Ezen van egy olyan mountain bike-os kerékpárút, ahová egyébiránt csak regisztrációval lehet bemenni. Ha valami fölösleges egy város életében vagy egy európai uniós forrás felhasználása kapcsán, hát akkor ez a beruházás biztos, hogy az volt, mert két év alatt 40 ember sincs, akik regisztrálták magukat. Állítólag 39-en. Gondoljon bele, hogy ott áll egy beruházás, amelyik több mint egymilliárd forintba került, és még nem volt 40 ember, aki ezt használta volna. Azt elfelejtettem mondani, hogy az első billenőhídnál egy mountain bike-os fiú olyan balesetet szenvedett, hogy majdnem belehalt. A gerince elrepedt. Hála istennek, már felépült ez a fiatalember. Úgy néz ki ez az egész kalandpark, mintha Csernobil valamelyik lakótelepéről, amelyik kiürült, ott maradt volna egy játszótér.

Na, azért hoztam ezt a két dolgot szóba, mert ha valamire nincs szüksége ennek az országnak, akkor erre a két beruházásra biztos, illetve az egy beruházás kapcsán épült két ilyen fejlesztésre.

(21.50)

A másik szintén Hatvanhoz kapcsolódik, ez az úgynevezett cukorgyári tó. Itt 186 millió forintból egy olyan tanösvényt kellett volna létrehozni, ahol a helyi ökoszisztémát bemutatja a tanösvény, az állatvilágot, a flórát, a faunát, de ezt a tanösvényt nem lehet látogatni. Ottjártunkkor biztonsági őr állta az útját a látogatóknak, és nemhogy a térség flóráját, faunáját bemutató tanösvény nincs ezen a helyen, vagy ha van, akkor piszok jól titkolják, de csak egyetlenegy döglött varjúval találkoztunk ott az úton. Gondolom, nem ez az az interaktív játszótér, illetve bemutatótér, amiről a pályázatban annak idején beszéltek.

Summa summarum, ha ezek a beruházások nem így valósultak volna meg, ha időben odafigyelnek a műszaki tartalomra, ha ott lett volna konzekvens értékelés és ellenőrzés, akkor ez biztos, hogy nem jöhetett volna létre, és ha ezek nem jönnek létre, akkor az én felszólalásom sem történt volna most meg. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)