Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a reményben jöttem ide, hogy egy értelmes vitát folytathatunk egy fontos kérdésről, amely a Magyarország gazdaságpolitikai fejlesztésével kapcsolatos irányt kiszabhatja, és ezt értelmesen meg tudjuk vitatni, szakmai vitát tudunk folytatni. Szellemileg relatív értelemben egész színvonalas vita folyt addig, amíg Becsó Zsolt képviselőtársam föl nem állt, és el nem mondta a mondanivalóját, ami még érintőlegesen sem kötődött a témához. Ennyi erővel a Nógrád megyei veszélyeztetett állat- és növényfajokról is értekezhetett volna. Mondanivalója vajmi kevéssé kötődött ehhez a témához, és nem tudom, hogy ez ebben a mederben fog‑e továbbmenni fideszes képviselőtársaimnak köszönhetően. Remélem, hogy nem.

A témára rátérve: másodjára beszélünk pár hónap eltéréssel európai uniós fejlesztési forrásokról. Legutóbb itt a parlamentben megvitattuk a korábbi gazdasági fejlesztési ciklus sorsát, és azt, hogy ennek köszönhetően milyen eredményeket sikerült elérni. Akkor Lázár János miniszter urat nagy érdeklődéssel hallottam, és mindenképpen dicséretet érdemel az, hogy a források lehívása terén felgyorsult az adminisztráció és egyfajta szerkezeti átalakításokat is lehetett foganatosítani annak érdekében, hogy ezeket a pályázati forrásokat a hátralévő néhány évben gyorsabban be lehessen csatornázni a magyar gazdaságba. Nekem azonban meggyőződésem az, hogy nem a pályázati pénzek lehívása a fő prioritás. Illetve ez is egy nagyon fontos dolog, ha tudjuk, hogy milyen prioritások vannak a gazdaságfejlesztés terén. Csak akkor éri meg ilyen forrásokat megpályázni, ilyen forrásokhoz önrészt hozzátenni, és ez akkor térül meg a leghatékonyabban, ha megvannak a világos gazdaságpolitikai fejlesztési prioritások.

Azonban miniszter úr akkor is elmondta, és én mélyen egyetértek azzal, ami akkor elhangzott, ahhoz, hogy sikeresen föl tudjuk használni az európai uniós pályázati forrásokat, mindenféleképpen ki kell értékelnünk, tehát mielőtt belefogunk a 2014-2020-as időszakba és a pályázati pénzek vitájába, előtte ki kell értékelni a korábbi ciklust, és meg kell nézni azt, hogy milyen ágazatok kaptak mennyi pénzt, az ott hogyan fialt és milyen módon lett fölhasználva, milyen célokhoz milyen eszközöket rendeltünk hozzá.

Ha az európai tagságunkat nézzük, azt láthatjuk, hogy mind az odavezető út, mind a 2004 óta eltelt időszakban, tehát az európai uniós tagságunk időszakában a hatások tekintetében igencsak felemás képet kapunk. Vannak közvetett hatásai az európai uniós csatlakozásunknak, és vannak közvetlen hatásai. Amikor az európai uniós tagságunk eredményességéről beszélünk, akkor általában a közvetlen hatásokra fókuszálunk, és azt nézzük, hogy európai forrásból mennyi pénz érkezett Magyarországra az Európai Uniótól, illetve a befizetéseknek milyen az egyenlege, milyen a mérlege. Ezek összevetésénél meg­állapíthatjuk azt, hogy pozitív az egyenleg. Ilyen­kor hátradőlünk, és azt mondjuk, hogy minden rend­ben van, megéri az európai uniós tagság, és minden jó úton halad.

De mi úgy gondoljuk, hogy ennél sokkal bonyolultabb a képlet, hiszen azt is hozzá kell tenni ‑ tu­dom, hogy ezek már nehezebben mérhető területek ‑, hogy az európai uniós csatlakozással a magyar gazdaság előtt megnyíltak bizonyos piacok, de a magyar piac is sokkal nyitottabbá vált, és sokkal kitettebbé tette a magyar gazdasági szereplőket.

(19.00)

A magyar gazdaság mozgástere beszűkült az európai uniós csatlakozással, gondoljunk csak arra, hogy a piacvédelem eszközei, illetve a beruhá­zás­ösztönzésre fordítható… ‑ vagy a beruházásösztönzés mint cél az európai uniós tagsággal gyakorlatilag megszűnt. Gondoljunk arra, hogy az erőltetett privatizáció, liberalizáció, dereguláció milyen hatásokkal járt és milyen negatív eredményeket hozott a magyar gazdaságban. Az európai uniós csatlakozás mérlege kizárólag a közvetlen hatások tekintetében pozitív, ha már a közvetett hatásokat is nézzük, akkor már közel sem ilyen rózsás a kép.

Ha megnézzük azt, hogy a Magyarországra érkező európai uniós források valójában kit támogatnak, sok esetben például, amikor gépvásárlásokra fordítható egy adott uniós forrás, akkor nagyon gyakran a nettó befizető tagállamoknak jelent pótlólagos keresletet. Tehát ilyen értelemben is érdemes lenne a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, illetve az uniós források elosztásáért felelős Miniszterelnökségnek megnéznie azt, hogy valójában milyen ez a képlet, és valóban milyen célokat kell kitűznünk annak érdekében, hogy a magyar gazdaság teljes egészében előnyt élvezzen.

A mérőszámok tekintetében úgy látom, hogy megy egyfajta önáltatás, egyfajta önbecsapás. Már többször elmondtam a magyar parlamentben, hogy akkor, amikor a magyar gazdaság eredményeit mérjük, nem biztos, hogy azokat a mérőszámokat kell alapul venni, amelyeket más tagállamok, alapvetően erős gazdasággal, tőkeerős gazdasági szereplőkkel, exportorientált gazdasággal rendelkező tagállamok használnak saját gazdaságuk mérésére, mint például a GDP. Vagy például a magyarországi export tekintetében is nagyon sok olyan szám hangzik el, amelyek nem teljesen fedik a magyar gazdaság teljesítményét.

A cél tekintetében pedig Lázár János miniszter úr is elmondta, a cél az, hogy néhány éven belül az EU-forrásoknak köszönhetően Magyarország fölzárkózzon, és Magyarország önállóan tudjon megállni a saját lábán, úgymond önjáró legyen. Úgy gondolom, ha ezt a célt megnézzük, akkor igencsak távol állunk az önjáróságtól, illetve az önálló magyar gazdaságtól. Még igencsak rá vagyunk utalva az európai uniós forrásokra.

Ha azt nézzük meg, hogy a magyar gazdaság vagy a hazai vállalkozások hol helyezkednek el a nemzetközi munkamegosztás értékláncában, ha azt nézzük, hogy sikerült‑e megoldani és felszámolni a foglalkoztatási anomáliákat, ha azt nézzük, hogy sikerült‑e felszámolni a területi egyenlőtlenségeket Magyarországon, illetve azt, hogy mennyit sikerült kutatás-fejlesztésbe invesztálni, illetve a magyar mezőgazdaságot, ami meggyőződésem szerint egy komparatív előnyt jelent a magyar gazdaságban, és sokkal inkább prioritásként kellene kezelni a magyar élelmiszeripar feltámasztását, illetve a mezőgazdaság önálló lábra állítását, ha ezeket a kérdéseket tesszük fel, akkor meg kell állapítanunk, hogy nem sikerült az európai uniós forrásokat maximálisan és jól kihasználni.

Ezt a rossz gazdasági struktúrát kellene újragondolni meggyőződésem szerint. Most, hogy belépünk egy újabb gazdasági fejlesztési ciklusba, meggyőződésem szerint a gazdaságpolitikánk irányát kellene újraszabni, újra kellene gondolni azt, hogy ezek a források hol hasznosulnak a legjobban annak érdekében, hogy a magyar vállalkozások kapjanak megfelelő tőkét, ne pedig az a gyakorlat folytatódjon, ami itt az elmúlt 26 évben gyakorlat volt, hogy a magyar multinacionális vállalatokat kedvezményezzük, nekik ad a magyar állam adókedvezményeket, támogatásokat, európai uniós forrásokat, és ezzel növelik a magyar vállalkozások versenyhátrányát.

Az utolsó mondatomban szeretném abbéli reményemet kifejezni, hogy a további felszólalók a konstruktív vitához fognak hozzájárulni. Nagyon remélem, hogy a soron következő fideszes képviselőtársaim nem a mellékes témákkal és politikai ellenfeleik ócsárolásával fognak foglalkozni, hanem a témában érdemi megállapításokat fognak tenni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)