A felszólalás szövege:

Az élelmiszer-biztonságról pedig annyit, hogy pontosan azokat a laboratóriumokat, azoknak a számát, létszámát csökkentették az előző, nem túl régi időszakban, amelyek, jó lenne, ha megmaradhattak volna, azzal együtt, hogy ha egy valamirevaló háziasszony kimegy ezekre a piacokra, igenis meg tudja állapítani az árusra ránézvén, hogy fehér kötény van előtte, milyen edényzetből árul és mit árul, ránéz az árura; bizony a piac visszaköszön, ha nem a legjobb, legszebb portékát teszik oda a kedves vevő elé. Tehát egy az érdek: minőségi árut tegyen ki az őstermelő, és akkor minőségi árut fog kapni a vevő is tisztességes áron.

Én csak üdvözölni tudom ezt a piacbővülési lehetőséget, és annak fogom föl, nem pedig egyfajta szűkítésnek; hogy aztán menet közben majd ennek az apró dolgaiban hogyan kell pontosítani, meg esetleg, ne adj' isten, visszavonni, én nem mennék idáig a fantáziámban, hanem azt gondolom, hogy első lépésben, illetve a további lépésekben ez nyilvánvalóan egy nagyon jó javaslat, és kérem a tisztelt Házat, hogy támogassák a képviselőtársamat is.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Azt hiszem, bizonyos fogalmakkal tisztában kell lenni. Van kistermelő, van őstermelő és van családi vállalkozás, ez egy háromfokozatú kategória, és hát vannak nyilván vállalkozások.

Piacvédelem: hát nem akarom bántani képviselő asszonyt, majd kicsit jobban szét kellene talán nézni, de az SZDSZ, az önök elődpártja nagymértékben jeleskedett azon, hogy a kistermelők és az őstermelők eltűnjenek ezekről a piacokról, hiszen bevezették a multiknak lehetőségként az úgynevezett polcpénzt az áruházakba, tehát onnan kiszorultak a kicsik.

Na már most, a családban is ilyen: azért a kis unokámat nem éheztetem, mert ő még kicsi, és ha nem adok neki annyi ennivalót, hogy jóllakjon, akkor rendkívül rosszat tennék; hát valahogy így van ez a gazdaságban is, azzal teljesen egyetértve, hogy kell nekünk Mercedes meg Audi, meg sok minden, de mellette kell a sok-sok munkahelyet produkáló, és más lehetőséget nem biztosító mezőgazdaságban is az őstermelői lehetőség, hiszen az önfoglalkoztatásnál - higgyék el, kedves képviselőtársaim - nincs jobb.

És emlékeztetem önöket a paprikabotrányra. Pont az őstermelőket tette majdnem tönkre a paprikabotrány; ma körülbelül ezer ember foglalkozik - magamat is beleértve - fűszerpaprikával, annak előállításával. Elmondanám, hogy - bocsánat, nem ezer ember, hanem ezer hektáron termesztenek - a jobb időkben volt 12 ezer hektár. Ez azt jelenti, hogy ahány hektár, annyiszor másfél munkaerő. Ki lehet számolni, hogy hány munkahelyet jelentene, ha ennyi fűszerpaprika vissza tudna kapaszkodni a piacra, és kiváló minőségben odaköszönne a háziasszonyok asztalára vagy a horgászokéra, és lehetne a príma magyar halból jó halászlé s a többi, nem akarom ragozni. Akit ez érdekel, én természetben meg tudom mutatni Csongrád környékén, hogy ez hogyan működik, a palántálástól végigviszem, akár munkanélkülieket be tudok tanítani. Tehát szabad a pálya mindenkinek, úgyhogy nagy szeretettel - én nagyon örülök ennek a rendelettervezetnek és támogatom.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Én azt gondolom, hogy abba kellene hagyni a gazdáknak a cseszegetését parlagfű- és egyéb ügyekben, hiszen a gazdák rendben tartják a területük nagy részét. Nyilván ez alól kivétel az, ahol még állt a víz, a vízállásos területekről beszélek. Megnézném én azt, aki vízállás esetén, ha csak hónaljig érő gumicsizmát nem húz, akár kézi kaszával is nekimenne a nagy környezetvédők közül, megnézném én őket. Tehát úgy gondolom, hogy nagymértékben a parlagfüves területek azok a dűlőutak, amelyek jó részét önkormányzatok kezelik.

Nagyon bízom abban, hogy komoly előrelépés fog bekövetkezni, nem azért, mert a gazdákkal kapcsolatban kellene őket állandóan piszkálni, hanem azért lesz előrelépés, mert van egy tanyaprogramja ennek a kormánynak, és bizony erre a dologra is oda lehet majd figyelni a dűlőutak rendben tartása kapcsán, és kapcsolva a Start-munkaprogramhoz, rendben lehetne tartani a dűlőutakat, és minden más, önkormányzattal összefüggő területet is rendben kellene tartani.

Csöndben megjegyezném azért, hogy amit nagyon sokan parlagfűnek neveznek, az nem parlagfű. Elenyésző része a parlagfű, ami valójában sok kárt csinál. Egész más gyomokról van szó. Én most nem akarok itt ilyen előadásba belemenni, nem tisztem, de én azt gondolom, amikor ilyen energiaárak vannak, azért azt nem lehet kívánni, hogy három művelettel többet végezzen el a területén a gazda, és ha van, mondjuk, tízcentis gyom, az még elviselhető, mert hamarosan jön a magágy-előkészítés, akkor már nem lesz gyom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és utána jön a vetés s a többi.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem akartam két percben szólni, az államtitkár úr által összefoglaltakhoz szinte semmit nem lehet hozzátenni, de az új kihívásokhoz és a jövedelmezőséghez azért egy tiszteletteljes kérést fogalmaznék meg a holnapi közigazgatási államtitkárihoz, ami a kárenyhítéssel kapcsolatos.

Itt felhívnám a szíves figyelmet, hogy a jövedelmezőséget egy kiadós jégeső azonnal derékba tudja törni, azonnal tönkre tudja tenni a gazda éves munkáját, talán még a többéves munkáját is, abban az esetben, ha gyümölcsöst és szőlőt ér a jégkár. Erre vannak elhárítási és előrejelzési módszerek és lehetőségek. Én voltam egy szerbek által tartott előadáson, ahol a jégkárelhárító rendszerüket tulajdonképpen népszerűsítették, az előrejelző rendszert és a jégkárelhárítót. Ez működik. Tudnánk velük kooperálni, hiszen ott egy működő rendszerről van szó, és el lehetne azt képzelni, hogy igenis, a gazdán kívül a biztosító is vegyen részt a kárelhárításban, de az önkormányzat is szálljon be valamilyen szinten és maga az állam is. Egy ilyen négylábú szék megállna, és a 90 százalék fölötti jégkár-elhárítási biztonság rendkívül sokat jelentene az országnak, mert azonkívül, hogy a termelőket tönkreteszi, bizony tönkreteheti a falut, a várost, az ott lévő növényállományt, a virágokat, az épületeket és minden mást. Ez működik.

Magyarországon is van egy kis rész Villányban, ahol működget. Meg kellene ezt vizsgálni, nézni az összes káreseménnyel összefüggően, és ezt én egy szeletként odaajánlanám kellő tisztelettel.

A jelentésről pedig a normál felszólalásomban szólnék. Köszönöm a türelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon nehéz ilyenkor már mit mondani, hogy ne ismételje az ember az előtte szólókat, de néhány dolgot egy más megvilágításból a 2010-es jelentéshez én is elmondanék.

Ez a 2010-es esztendő gyakorlatilag egy örökség, hiszen itt volt a kormányválság, és bizony örököltünk sok mindent, természeti problémákat, belvizet, aszályt, fagyot, jégverést, de örököltünk polcpénzzel terhelt termelői-értékesítési szűk lehetőségeket. Örököltünk alapítvány által megtámadott libásokat, és bizony ez mind-mind a mezőgazdasági termelők visszaszorításáról szólt. Ezt nem lehetett így hagyni, történtek is ezekben az ügyekben lépések. Ezt most nem akarom igazából megismételni, akik olvassák az újságot, tudhatják.

Ugyanakkor a mezőgazdasági termelés, mint olyan, a vidék megélhetésének forrása. A vidék megélhetésének forrása, hiszen a tiszta és kiváló feldolgozott élelmiszer a városi embernek is rendkívül fontos, és mindenkinek, nemcsak az országban, hanem az egész világon, és mindenhova mi kivitelként el tudjuk juttatni. De ha valaki idejön hozzánk turistaként, bizony a gasztroturizmus rengeteget jelent. Már azok az intézkedések, amelyeket előttem Németh Zsolt államtitkár úr elmondott, hogy lehet pálinkával megkínálni, hogy lehet frissen vágott jószágból készült kolbásszal, hurkával és egyebekkel megkínálni a turistákat, és a mezőgazdaság szereplői, a termelők, a gazdák nemcsak a termelésre lesznek ráutalva, hanem az általuk megtermelt és feldolgozott javakat értékesítve, a turizmust bekapcsolva, és sok minden mást, bizony egy kicsit a jövedelmezőség is alakulhat a jövő illetően.

Elhangzott az is, és benne van a jelentésben is, hogy az állatlétszám csökkent. Ez sajnálatos dolog, hiszen amikor még 10 millió sertés volt, mondjuk, kiragadva egy példát, akkor rengeteg kisembernek, gazdának, idősnek, fiatalnak adott jövedelmet vagy jövedelemkiegészítési lehetőséget. Üdvözlöm az "egy koca - egy porta" programot, hiszen ebből a '10-es évből is kiindulva jöhet elő ez az "egy koca - egy porta" program. Ezt azért lehetne egy picit úgy is finomítani, nem tudom, hogy hogyan tudjuk ezt megvalósítani pontosan, de az én elgondolásom és az ott élő gazdák szerint ez akkor lenne igazán ütőképes, ha azt a szerződéses rendszert föl tudnánk állítani, amelynek részesei voltak a még élő, most élő szerződtetők. Azoknak neveztük ezeket az embereket, akik csokorba kötötték a kisebb gazdaságokat, és ütemezték adott időre, mondjuk, a harmadik negyedévre a nagy súlyú sertéseket a Pista bácsiknál, akik 10-et, 20-at, 15-öt adtak le, és tudták, hogy hány kilóstól kell azt leadni és melyik hónapban. Így el tudom képzelni.

Ehhez kellene némi kis állami segítség a tanyaprogramon keresztül-e vagy hogy, és kapcsolatban lenni azokkal a feldolgozókkal, akik anno annak idején még a Pick Rt.-nél vagy bármelyiknél ezeket a jószágokat feldolgozták. Ennek a hogyanja nem lesz mellékes, mert ugyanis jelen pillanatban egy-egy háztáji sertés füle mögé oda lehet kötni az 5 ezer forint mínuszt, márpedig a legegyszerűbb ember is számol, és ráfizetésből nem fog tudni létezni és megélni.

Szó esett a vízgazdálkodásról. Bizony, a vízgazdálkodási rendszerünk sok kívánnivalót hagy maga után. Voltak különböző ígéretek víztározókról és egyebekről. Ebben nagy-nagy előrelépések az elmúlt időszakban nem történtek. Igenis, a vizet öntözővíz formájában meg kell őrizni, vissza kell tartani arra az esetre, amikor ilyen aszályos időszakok vannak, mint most. El kell gondolkodni azon, hogy a Tiszán igenis Csongrád térségében a közmunkaprogram és minden más kapcsán meg kell építeni azt a művet, ami lehetőség arra, hogy a homokhátság vízpótlását és elsivatagosodásának a helyzetét megoldja. Mert enélkül, öntözés nélkül 10-20 év múlva itt már csak szűk térségekben, kis helyeken lehet mezőgazdasági intenzív vagy ökogazdálkodásról és bármiről beszélni. Beszélni lehet, csak csinálni víz nélkül nehéz lesz.

A kisállattartásról és egyebekről: az önellátó gazdálkodásnak is helye van, főleg a munkájukat elvesztett emberek körében, hogy igenis, vidéken egy-egy portán termeljék meg azt a zöldséget, azt a gyümölcsöt, azt a kisállatot vagy egyéb jószágot, ami hozzájárulhat a család, az egyének saját ellátásához. Csak üdvözölni tudom a helyben történő értékesítés lehetőségét. Ezzel élnek is a gazdák, a termelők, az őstermelők. Igazából egy helyi igényt elégít ez ki, és nem értek azokkal egyet, akik csak a nagy konglomerátumokban gondolkoznak, hiszen néhány mázsa krumplit, zöldséget a helyi kiskonyhának megfelelő minőségben leadva, ez komolyan hozzásegíti a konyha minőségi ellátását, a friss zöldségfélékhez és minden máshoz való hozzájutást, de ugyanakkor egy kis jövedelemre tesz szert, aki ezt előállítja. A konyhavezető pedig el tudja dönteni, higgyék el, hogy megfelel az a portéka avagy nem. Ha nem felel meg, nem vásárolják meg, ők sem ellenségei saját maguknak.

Talán még szólnék a növényvédő szerekkel kapcsolatos intézkedésekről. Nyilván EU-s jogharmonizációs dolgoknak kellett itt megfelelni. De azért amikor biogazdálkodásról beszélünk és környezetbarát gazdálkodásról, akkor nagyon nehezményezik a szőlőtermesztő gazdák, hogy a rézgálicot, mint olyat, ami a bordói lé alapja, száműzték a permetezőszerek sorából. Én csak egyet emeltem ki, mondhatnék jó párat, nem untatom vele a kedves képviselőtársaimat.

(17.50)

Summázva: ebből a jelentésből kiindulva a hozzászólások is azt tükrözték vissza számomra - a Czerván államtitkár úr által elmondottak is, meg bocsánat, Németh Zsolt államtitkár úr is -, hogy igenis a mostani kormányzat megteszi azokat a kis lépéseket, hiszen nem is lehet itt akkorát lépni, de a sok kicsi nagyon sokra megy, higgyék el: a pálinka, a polcpénz megszüntetése, a helyben megtermesztett termelvények értéke és így tovább, itt elsorolták önök is, én is próbáltam ezt kiegészíteni.

Még talán egy dolgot mondanék: nemcsak az elemi károk az ellenségei a gazdálkodóknak, hanem bizony az is, hogy bemerevedett a vadászati törvény. Mire gondolok? Amikor a tanya környékén tyúkot és egyebet tart a gazda, akkor bizony lehet látni, amikor az egerészölyv gyönyörűen rácsap. Télen jönnek a vadászok, és mondják, hogy Laci bátyám, nem lőttünk fácánt. Mondom, gyerekek, én nem vagyok vadász, hurkot vetni se szoktam, hát hogy a fenébe' van ez, gondoljátok végig: rengeteg egerészölyv van, valamit enni kell neki. És amikor bennünket vádolnak vagy más képviselőtársaimat, akik jobban értenek a vadászathoz százszor, mint én, hogy igenis ezeket ritkítani kellene, tehát az arányt megtalálni, és nem igaz az, hogy milliomegy rókának kell lenni, és már az ember tanyahelyen is kénytelen becsukni a baromfit, mert bizony eltakarítja. Az egy dolog, hogy a gazdának, mondjuk, per Vincze Lászlónak kára van ebből, ez egy dolog, ezen lépjünk túl, de hogy megeszik az összes kisfácánt, elfogyasztják az összest, foglyot már nem is lehet látni, nem is lehet látni, legföljebb csíkos ruhában - bocsánat a rossz humorért. Tehát ezt is bele kell illeszteni.

Beszélünk halgazdálkodásról. Ott a rengeteg kormorán, tonnaszámra takarítják ki az ilyen-olyan halat, óriási kárt okozva a halgazdának, a tógazdának, tehát van mit tenni, akár a 2010-es jelentésből is kiindulva és a mostani helyzetből. Az irány nem rossz, talán egy kicsit a tempón fokozni lehetne, és ehhez kérem - mint ahogy állítólag a bizottságban is megvolt - az ellenzék és minden kedves kormánypárti képviselőtársam együttműködését.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Én ott szeretném továbbfűzni a gondolatot, ahol Babák képviselő úr abbahagyta. Valóban így van, a II. világháború után elvették a vagyonát a nyugdíjintézeteknek, vagyon nélkül maradtak, az emberektől elvették a tulajdont, üzemek nélkül maradtak, elvették a parasztoktól a földet, föld nélkül maradtak, és ezek az emberek az önök elődpártja jóvoltából elmehettek 65 évesen a téeszcséből nyugdíjba a kézikasza mellől. (Dr. Harangozó Tamás közbeszól.) Utána lehet nézni, kedves barátom, saját családomból tudok példákat mondani ehhez képest.

Azt azért, ugye, kedves képviselő asszony sem gondolja komolyan, Bertha képviselő asszony, a kettővel ezelőtti hozzászólására utalva, hogy minden ács menjen el rendőrnek? Akkor minden kőműves menjen el rendőrnek, minden pedagógus menjen el rendőrnek? Vagy minden foglalatossággal rendelkező ember miért nem megy el rendőrnek vagy fegyveres testületi tagnak? Na, hát ez azért egy kicsit komolytalan felvetés. Menjen el az, aki tényleg a hivatásának érzi, aki szereti a hivatását, aki szeret fegyverrel foglalkozni, szereti a feszes, mindenre kiterjedő, olyan típusú életmódot. Nagyon sokan vannak ilyenek, akiket én maximálisan tisztelek, de megjegyezném én is, hogy például van tizenévvel ezelőtt nyugdíjba ment olyan ember, aki - elnézést kérek - nem biztos, hogy nyugdíjaskorban lenne még most, vagy van olyan tanítványom, aki tíz évvel fiatalabb, vagy tizenvalahány évvel, és már nyugdíjban van, és vígan éli a nyugdíjaséletét.

Én azt gondolom, hogy rájuk nézve az a néhány százalékos jövedelemadózás nem egy nagy tragédia, viszont, megfordítom a dolgot, mi történne, és hogyan tudnánk ellátni ebben a gazdasági helyzetben azokat az időseket, akik bizony hatvanvalahány éves korukig dolgoztak, és keményen, és izzadságosan. (Az elnök csenget.) Becsület az ácsoknak és becsület a rendőröknek és mindenkinek! Itt most nem az összeugrasztás lenne a lényeg. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én azt gondolom, hogy ebben az ügyben, amikor egy társadalmi alapon szerveződött egyesület munkáját minősítjük, tisztelt képviselőtársaimnak kellő higgadtságot kell tanúsítani, mert ezekben a szervezetekben, például a mi településünkön is, Csongrádon, de a környéken is vannak pedagógusok, vannak munkásemberek, vannak értelmiségiek, és ez a szervezet például megteremti a saját működésének is némi alapját, amely szervezetek jól működnek. Például kalákában építettek garázsokat a mi városunkban, ennek a bevételi díjából üzemeltetik magát az egész rendszert, pályáznak különböző dolgokra. Például már olyan gépkocsival is rendelkeznek, ami a lopott járműveket föl tudja fedezni, ismerni, meg utoléri, mezőőri tevékenységet folytatnak, ami az ottani embereknek és vezetőségnek húsz év szívós, kitartó munkája. Én is tudok olyan polgárőrcsapatot, -egyesületet, ahol egy picit helyben járás, topogás van, de nem ez a jellemző országos összesenben sem. És valóban, az egyesületi törvény tekintetében történt az elmúlt időszakokban előrelépés, de most szükség van a mostani dolgok újragondolására.

Én javasolom képviselőtársaimnak, nem hivatkozva rá, hogy én is már hat vagy akárhány év óta köztük vagyok, nem ez a lényeg, de azt javaslom a kedves képviselőtársaknak, hogy ne állítgassuk szembe az újdonsült, polgárőrnek nevezett formációkat (Az elnök csenget.), akik azért inkább bizony a feszültség gerjesztésére is szolgálnak, bizonyítva egyes dolgokban.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormányzó pártok soraiban.)

(11.30)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Úr! Napjaink kiemelt céljai közé tartozik nemzeti örökségünk és értékeink védelme, azok megőrzése. A Dél-Alföld egyik egyedülálló, a lakott település szerves részét képező népi építészeti öröksége a Csongrád belvárosában található halászházak együttese. A több mint 20 épületből álló épületegyüttes közül 8 1991-ben a Csongrád megyei önkormányzat tulajdonába került. Abban az időben ingyenesen történt a turisztikai feladatokkal együttesen ezek átvétele a megye részéről. 2012-ben a megyei önkormányzatok feladat- és tevékenységi köreinek módosulásával a megyei halászházak az illetékes kormányhivatal vagyonkezelésébe kerülnek és állami tulajdonba mehetnek át.

Csongrád belvárosában az örökségvédelmi hatóság által műemlékvédelem alatt álló épületek zöme a város tulajdonában van, ezért mindenképpen indokolttá válik a fennmaradó volt megyei ingatlanok Csongrád város tulajdonába való adása. A 8 ingatlan egyébként is gyenge műszaki állapotban van, gyengébb, mint a városi tulajdonúak, mivel a megye kevés pénzt tudott fordítani az állagmegóvásra. A halászházak együttes tulajdoni kezelése lehetővé tenné, hogy a város pályázatot nyújthasson be, és forrást keressen, saját erejét is hozzáadva a felújításhoz, megújításhoz. A város kiemelt vonzereje továbbra is a Körös-torok mint természetes strand, de a belvárosi halászházegyüttes egyre komolyabb turisztikai érdeklődést vált ki. A város kitörési pontja lehet az idegenforgalom a munkahelyteremtés szempontjából.

Kérdezem hát, államtitkár úr, ezek az építmények, a Csongrád belvárosi halászházak visszakerülhetnek-e a város tulajdonába térítésmentesen.

Várom megtisztelő válaszát.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Valóban, államtitkár úr, egy kicsit körmönfontnak meg kacskaringósnak tűnik a megoldás felé vezető út, de úgy gondolom, hogy nagyon megéri, hiszen egy olyan épületegyüttes közepén, mellett, a széléhez csatlakozó épületekről van szó, amelyek jelen állapotukban úgy néznek ki, mint a szép fogak közt egy lyukas fog, amivel valamit kezdeni kell, kezelni kell. Még nem tartunk ott, hogy ki kellene ezt a fogat húzni vagy lerombolni ezeket az épületeket - vétek lenne.

A jó gazda gondosságával, mint ahogy a többi épületet is, a város gondozná, rendben tartaná. Sajnálatos módon annak idején nem lehettünk a részesei annak, hogy ne adják át ezt a néhány épületet. Nem is tudjuk igazából a valós okát, de jobb későn, mint soha, és valóban várjuk a szíves segítségüket ennek az épületegyüttesnek az átvételére. A város pedig mindent megtesz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy jó gazda módján hasznosítsa azokat.

Köszönöm megtisztelő válaszát. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Ehhez egy pici kiegészítés. Tehát az édes levet, amit a búza állagából és a csírából kipréseltek, azt keverték össze liszttel, tepsiben, kevés liszttel; mint a palacsintatészta, olyan állaga volt. Megsütés után pedig úgy tessenek elképzelni, olyan színe volt, mint az ikrás méznek. (Közbeszólásra:) Úgyhogy illett volna hozni, csak a helyzet az, hogy nem olyan egyszerű férfiembernek ezt elkészíteni, és vannak még, akik ezt tudják, és a csongrádi és a szentesi piacon egyaránt föllelhetők azok az árusok, akiknek akár a védelmében is, meg a dicséretére is szólva emeltünk szót, és szeretnénk, ha szintén a támogatott listán szerepelhetne a csíramálé. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Osztolykán képviselő asszony aggodalmához tennék hozzá egy régi-régi emléket, ami abból fakad, hogy tíz éven keresztül tanítottam mezőgazdasági gyakorlati ismereteket egy kis faluban, majd nyilván a mezőgazdasági munkák végeztével, hiszen szezonális dologról van szó, téli szezonban pedig, nem azt mondom, hogy műszaki ismereteknek neveztük vagy technikának neveztük, de olyan foglalatossággal foglalkoztunk, ami nem volt másra építve, mint a famunkára vagy a fémmegmunkálásra. Nagyon alap ismereteket, fogásokat tanítottunk, tanultak a gyerekek, fűrészelni tanultak, vonókéssel tanultak szerszámot gyakorlatilag lenyelezni és így tovább.

Én azt láttam, általános iskolás gyerekekről beszélek, a 11-14 éves gyerekekig, hogy aki kevésbé volt fogékony a tanulásra, de jó kézügyessége volta, jó huzalma volt, szerette, mondjuk, a növényeket, palántázni jól tudott és így tovább, igenis megtanult sok mindent; megtanulta, és azok a fiatalok igenis konyhakertészkednek, igenis sok minden mást csinálnak, és nem 15-16 éves korban kell ezeket a dolgokat megszokni, megszeretni, megkedvelni, hiszen a gyereknek játék a munka.

Én látom az öt fiúunokámon keresztül, hogy: "tata, kiskapát, kiskapát", és akkor adom a kiskapát. A másik fogja a gereblyét, húzza-vonja. A harmadik kapirgálja elöl a gyümölcsöt a fa alól és így tovább. A negyedik a metszőollóval csetteg. Nem kell félteni a 14 éves gyereket kiengedni a mesterember mellé, azokat az alapfogásokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) tőle fogja megtanulni. Ez olyan dolog, hogy nem a hároméves lovat kocsizom (Az elnök újból csenget.) először, hanem a csikót kezdem odafogni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Én sajnálom, hogy ezt a lovas hasonlatot Osztolykán képviselő asszony félremagyarázta. Én a szakképzésre rákanyarodva a következőt gondolom és mondom. Igenis, ha megvannak az adott, olyan kisvállalkozók, kisiparosok, akik mintául tudnak szolgálni, akik alkalmasak a gyerekek, a tanulók istápolására, egy kicsit apjuk helyett apjuk, anyjuk helyett anyjuk, akkor igenis a 14 éves vagy 15 éves leányzót oda lehet adni a fodrászasszony mellé inasnak, mesterfogásokat és egyebeket tanulni, és nem kell megvárni a 18 éves kort, mert felesleges. És ugyanúgy oda lehet adni a kőműves mellé. Természetesen ezeket az embereket, akik a képzésért felelnek, felelősséget vállalnak, majd meg kell válogatni. Meg kell válogatni, és ezek az emberek kedvet tudnak a zsenge fiatal-ifjú korban lévő gyermekeinknek csinálni, és azt az elillanóban lévő munkakedvet, amit jelzett is képviselő asszony, vagy a hozzáállást, fokozatosan lehet erősíteni.

Én ahogy visszanyúltam az általános iskoláig, én most is vallom azt, hogy például falusi helyen vagy kisvárosokban 60 százalékig vissza lehetne a gyakorlókerteket, tankerteket állítani, lehetne bennük hasznos elfoglaltságot végezniük a gyermekeknek, és akár egyénre szabottan is lehetne azt mondani: na, ez a két paradicsomtő a tiéd, kisfiam. Nem hiszem, hogy az ENSZ ezt a fajta tevékenységet úgymond tiltaná, hiszen játszva tanítsd meg dolgozni gyermekedet, és amikor már a serdülőkor felé kerül, az ifjúkor elején van, bekerül ebbe a szakképzésbe, igenis a kezét is foglalkoztatni kell, a szellemével (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) együtt, azzal együtt, hogy széleskörűen kell képezni, nevelni, tanítani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Én úgy gondolom, hogy az igazság Kara Ákos képviselőtársamnál van, amikor utalt a tanműhelyek fontosságára, de ugyanakkor nyilván előnyben részesítve úgymond a cégek vagy kisiparosok által biztosítandó munkalehetőséget.

A pedagógiai dologról most pedig annyit: én láttam már hat diplomával gyenge pedagógust, és láttam már olyan mesterembert, akire mindig hivatkoztak azok, akik nálam esetleg zárat szereltek, vagy asztalosmunkát végeztek, hogy igenis, őket Pitrik Laci bácsi, a másikat a másik tanította, és nem is rossz módszerekkel. Megtanultak dolgozni, jó munkát, minőséget előállítani és végezni. Azt gondolom, a korosztály lentebb szállítása viszont különösen fontos. Ha arra gondolunk, hogy a lányok közt 14 évesen már van olyan, aki igaz, gazdasszonyképzőbe jár, de majdnem többet tud főzésből vagy esetleg varrásból, mint az őt tanító X. vagy Z., míg a másik 16 évesen is csak igen nagy erőfeszítéssel tudja ugyanazt produkálni. Én örülök a kor lentebb szállításának, örülök annak, hogy erről szó esik a Házban, és végre hozzá mertünk nyúlni ehhez a dologhoz.

Visszakanyarodnék egy kicsit az általános iskolára. A szakképzés előszobájának kellene hogy legyen az általános iskola fölső tagozata, megszeretni, megkedvelni a munkát, a fizikai munkát is úgy, mint a szellemit, hiszen átestünk a ló másik oldalára, csak a szellemet próbáltuk pallérozni, és a kézügyesség dolgában egy picit lemaradtunk az előző 30, 40 vagy 50 évben való önmagunkhoz képest. Most kellene fölzárkózni (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), nincs későn.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat lényege már elhangzott, de megismételném nagyon röviden. Az MLSZ kérésére egy évvel elhalasztja az egyes magyarországi futballstadionokban felállítandó biztonsági beléptető és ellenőrző rendszerre vonatkozó szabályok hatálybalépését. Tulajdonképpen egy 1 milliárd 920 millió forintos beruházásról van szó, amit a különböző eljárások és egyebek következtében halasztani kell. Érinti többek közt a ferencvárosi, debreceni és az új nemzeti stadiont is. Ez vélhetően nem fog elkészülni a nyáron, ezért kell tulajdonképpen a törvényjavaslatot támogatni.

Nekünk határozott jogi szabályozási tervünk van arra, miként lehet a magyar futballt ismét közönségbaráttá tenni, hogy rend legyen a tribünökön, legyenek olyan szabályok, amelyek betartása nem lehet kérdéses. Olyan körülményeket kell teremteni a lelátókon, hogy a családok számára fizikai és pszichés veszély nélküli szórakozást jelentsen a meccsek látogatása. Az angol gyakorlat kiválóan működik, és szerintünk a beültetése a magyar viszonyok közé megoldást hozhat erre a gondra.

A tisztelt Ház tavaly ősszel elfogadta azt a törvénycsomagot, amely a sporttörvény, a szabálysértésekről, a rendőrségről szóló törvény módosításával fellép a sporthuliganizmus ellen. A meccsekre érkezőknek felszólításra igazolni kell magukat, róluk képet is készíthetnek. Ha valaki meccs közben rendet bont, és nem igazolja magát, akár három óráig is visszatarthatják, amíg a rendőrség kiérkezik. A huligánok kiszűrésére a stadionok névre szóló jegyeket állíthatnak ki. A módosítások értelmében vétség, és kétéves börtön jár azért, ha valaki bemegy a pálya elzárt területére, vagy oda bedob valamit; három évet kaphat az, aki rendbontást csoportosan, felfegyverkezve, vagy különös visszaesőként követ el. A sportrendészeti nyilvántartásba nemcsak az kerül be, aki a pályán követett el szabálysértést, de az is, aki az odautazásnál vagy a meccsről hazafelé menet balhézik. A rendbontást elkövetőket nemcsak kedvenc csapatuk meccseiről, de minden sportrendezvényről kitilthatják.

A fentiekre is tekintettel kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa a sporthuliganizmus jelensége elleni fellépés érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CIV. törvény módosításáról szóló T/7409. számú törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Hiller úrhoz lenne néhány hozzáfűznivalóm. Emlékeztetőül elmondanám önöknek, hogy az önök időszakában visszametszették a mindennapos testedzést, amit az előző Orbán-kormány elindított. Most már ott tartunk, hogy kettő, meg másfél testnevelésóra is alig van. Ezt mi nem tartjuk jónak, hiszen a prevenció az egészség kapcsán, tehát a mozgásra költött minden fillér duplán visszajön. Ezért be fogjuk vezetni a mindennapos testnevelést, testedzést, a heti öt testnevelés órát.

Sokkal többet szánunk diáksportra, mint amennyit önök tettek. Ugyanakkor az adórendszerünk kedvezménye is abba az irányba hat, hogy az utánpótlás-nevelés szélesedjen, a tömegsport lehetőségei bővüljenek; minél több gyermek vegyen részt közösségi feladatban, csapatsportágban, mozgásban, és ne pedig az élet negatív területét keresse, a drogozást és egyebet. Önök ebben óriási módon levitték a színvonalat, a nívót. Nekünk szintre kell hozni, és meg kell erősíteni.

Ugyanakkor az olimpiai sportágak kapcsán az olimpiára való felkészülést is lelkiismerettel végezte el ez a kormány. Minden rendelkezésre állt a sportolóinknak, és a MOB ernyője alá vonva minden sporttal kapcsolatos szervezetet, egységes és profi segítség és irányítás jut a magyar sportnak, legyen az diáksport, szabadidősport vagy versenysport.

Ennyit erről a két évről. Amit önök elcseszegettek tizenévek alatt, huszonév alatt, azt bizony sportban egy-két év alatt nehéz helyrehozni, de az irány nagyon jó.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A minap Csongrádon járt az LMP prominens képviselő asszonya, ahol hívatlan vendégként egy helyi agrárvállalkozást látogatott meg. Tulajdonosát próbálta kioktatni a mezőgazdasági munkákról. De lássuk a vállalkozás történetét!

A Csongrádi Állami Gazdaság 1993-ban működésképtelenné vált, akkor veszélybe került az állattartó telep, valamint ötven dolgozó munkahelye. Abban az időszakban saját tőke bevonásával vette át a telepet, valamint a földeket a Héjja család. 1993-tól kezdve folyamatosan bővítik a gazdaságot, most 1000 kocalétszám mellett 12-13 ezer hízó, valamint ugyanennyi malac hagyja el a telepet évente. '94-től működtetik a Csongrád városi közvágóhidat. '96-tól húsüzemet kezdtek üzemeltetni 28 fővel, így kibővítve a teljes vertikumot. Összesen 3000 hektáron gazdálkodnak. Ebből az idén is körülbelül 1000 hektárt öntöztek ebben a hatalmas aszályban. Öntözésberuházásra költöttek, valamint a húsüzemre több mint félmilliárd forintot. Az évtizedek alatt keletkezett szinte teljes nyereséget visszaforgatták a termelésbe. Jelenleg egy környezetvédelmi, hígtrágyakezelő és biogáz-előállító beruházást valósítanak meg. A tulajdonosi kör, mely négy családból, kilenc főből áll, a környező településekről - Baks, Csongrád, Felgyő, Csanytelek - több mint száztíz főt foglalkoztat. Volt időszak, amikor integrációban malacot és takarmányt is kihelyeztek.

Úgy gondolom, hogy az állattartást, valamint a foglalkoztatást megtartó, azt bővítő gazdákat segíteni, megbecsülni kell, így tesz a kormány is, nem pedig tönkretenni, mint amit az LMP politikája diktál. A gazdákat nem molesztálni, kioktatni kellene még a kezdő LMP-s politikusoknak sem, hanem békén hagyni (Az elnök csenget.), hagyni őket dolgozni.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypárti sorokból. - Dr. Józsa István tapsol.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Én úgy gondolom, hogy köszönettel tartozunk az ilyen gazdacsaládoknak, és a magánvéleményem az, hogy a kicsi, a közepes és a nagy megfér egymás mellett, főleg, ha foglalkoztatást biztosít, főleg, ha humánusan segíti az adott település és térség mindennemű érdekét. Ilyen családról van szó. Többek közt a városban emlékműhöz hozzájárultak anyagilag, vagy szinte nincs olyan óvodai, iskolai rendezvény, amelyet ne segítenének akár szponzorként, akár élelmiszer-adománnyal, tehát kolbásszal, hússal, egyebekkel.

Én azt gondolom, hogy mindazok, akik hozzájárulhatnak egy-egy település fejlődéséhez, életének jobbításához, tiszteletet érdemelnek, és nem pediglen kioktatást és mindenféle maceratúrát. Én ezúton is köszönöm nekik, akik itt vannak a karzaton, a hátam mögött, engem nem láthatnak, de hallhatják a fölszólalásomat (Az elnök csenget.), köszönet önöknek, uraim. Köszönet a kormánynak is. (Taps a kormánypárti sorokból. - Dr. Józsa István tapsol.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Megfogadva elnök úr intelmét...

ELNÖK: Azt jól teszi!

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): ...egy picit más megvilágításból szeretném közelíteni. Mit jelent nekünk, magyaroknak, mit jelent a nemzetnek, a gyermekeknek, az ifjúságnak a birkózás? És most eszembe jut az az időszak, amikor a 80-as évek vége felé, második harmadában dr. Hegedüs Csaba volt vendége a csongrádi Széchenyi István Általános Iskolának. Én magam ott tanító tanárként, de elsősorban a gyermekeket kell említenem, szinte óriási kíváncsisággal és nagy-nagy várakozással vártuk a tuskirályt. A szőnyegek föl voltak terítve az iskola pályájának bitumenjén. Ő megtartotta a bemutatót.

Mire volt ez jó? Nem másra, mint akkor egy olyan műfaj indult el, tömegesítési műfaj az országban, aminek egyik kitalálója Hegedüs Csaba volt, az úgynevezett grundbirkózás. Diákolimpiákon küzdöttek a gyermekeink, tíz fő volt a csapat, nem akarom részletezni, ezt a részét már én is tudtam vinni mint más területen dolgozó testnevelő. Csepelig eljutottunk. A "Pályán maradni" keretében a tévében birkóztunk, és így tovább.

De ez nem a reklám helye, hanem azt is jelentette, hogy az addigi tradicionális helyek, mint Kiskunfélegyháza meg Szeged mellett följött Szentes, följött Csongrád, és most már a szőnyegen is végzik a gyermekek a munkát. Megtanultak ezek a kisfiúk küzdeni. Nem is lett mindegyikből birkózó, de ha most a csongrádi futballcsapat legnagyobb gólvágóját - nem mondom ki a nevét, nem a reklám helye -, a megye I. gólkirálya nevét említem, most már, ha elesik a pályán, nem fetreng, mert gyerekkorában Laci bácsi mellett megtanulta, hogy ott nem lehet elesni (Az elnök csenget.), ott talpon kell maradni.

És támogassuk, össznemzeti dolog! Én azt gondolom, hogy azt nézzük ebben, ami összeköt, kicsik, nagyok, felnőttek; óriási értéke van, sportértéke és erkölcsi, küzdelmi értéke ennek a sportágnak.

Köszönöm szépen az előterjesztőknek, a minisztériumnak, és önöknek a türelmet. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

VINCZE LÁSZLÓ, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés bizottsága ma délelőtt tárgyalta meg a törvényjavaslatot. Itt is alakultak ki vitás kérdésekre irányuló válaszok és megjegyzések. Ugyanakkor az is látszott, hogy a törvényjavaslatot mindenképpen támogatni kell, hiszen különböző időpontok vannak, főleg ha a földtulajdonszerzés kifüggesztését is figyelembe vesszük, márpedig ezt is törvény szabályozza. Különböző időpontok lépnek be ennélfogva, hiszen a használati viszonyokra, a tulajdoni viszonyokra a május vonatkozik, a haszonbérleti szerződés esetében a 15 nap, a tulajdonszerzés esetében a 30 nap, ezért vannak olyan szakaszok a törvényben, amelyek december 15-ével fognak hatályba lépni, és vannak olyan szakaszok, amelyeket március 1-jével fognak hatályba léptetni.

Kifogás érte az ellenzék részéről a törvény salátajellegét, illetve megjegyzés történt az ombudsmannal kapcsolatos állásfoglalásra is. Mindezzel együtt is a bizottság többsége támogatásra javasolta a törvényt. Azzal kell megadni a támogatást, hogy amíg az üzemtörvény nem jön létre, általában is egy agrárkódex, amely egységbe foglalja mindazokat a szabályokat, amelyek különböző helyeken találhatók, addig a bizottság többsége részéről támogatást kell adni ennek a törvényjavaslatnak, hiszen a 2014-et követő időszakban amúgy is el kell készülniük azoknak a törvényeknek, amelyeket egységesen kell és lehet majd kezelni.

Ezzel együtt, ahogy azt a mezőgazdasági bizottság előadója is megjegyezte, mi is tudomásul vettük, hogy lenni kell sarkalatos részének, a technikai szabályozásnak pedig felesnek kell lenni, már az előzőleg elmondott indokok alapján is.

(19.30)

A bizottság álláspontja 14 támogató igen szavazat, 3 nem és 1 tartózkodás volt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)