Felszólalás adatai

A módosító javaslatok benyújtására az elfogadott házszabálytól való eltérés szerint ma 16 óráig van lehetőség. Az általános vitát ezzel lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes törvényeknek a költségvetési tervezéssel, valamint a pénzpiaci és a közüzemi szolgáltatások hatékonyabb nyújtásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztés T/1271. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Tájékoztatom önöket, hogy a házelnök úr az előterjesztés részletes vitájának lefolytatására a Gazdasági bizottságot jelölte ki.

Elsőként megadom a szót Németh Lászlóné államtitkár asszonynak, a napirendi pont előterjesztőjének. Államtitkár asszonynak maximum 30 perc ideje van. Parancsoljon!

NÉMETH LÁSZLÓNÉ, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az önök előtt lévő törvényjavaslat több olyan fontos jogszabály-módosítást irányoz elő, amelyek együttvéve, összességében stratégiai jelentőséggel bírnak az ország működésének hatékonyságára nézve.

A módosítási javaslatban lévő rendelkezések több területet érintenek, bizonyos részei működési tapasztalatokat implementálnak, és a napi működést megnehezítő problémákra adnak választ az ésszerűsítés és a jogértelmezési bizonytalanságok felszámolásával. Más rendelkezések esetében szakmai és érdekvédelmi szervezetek felvetéseit építette be ez a módosító javaslat.

Számos ponton uniós irányelveknek, illetve alkotmánybírósági döntéseknek való megfelelőséget céloz a módosítás.

(13.10)

A törvényjavaslat a korábban elfogadott jogszabályok finomhangolásával lehetőséget teremt arra, hogy a módosítás által érintett állami intézmények, szakmai szervezetek és más együttműködők feladataikat lényegesen hatékonyabban tudják majd végezni a jövőben.

(A jegyzői székben Földi Lászlót dr. Tiba István váltja fel.)

És akkor magukról a módosítási javaslatokról. A törvényjavaslat gerincét olyan rendelkezések adják, amelyek pénzügyi és gazdaságfejlesztési természetűek. A törvénytervezet módosítani kívánja az államháztartásról szóló 2014. évi CXCV. törvényt. A módosítás következtében az országgyűlési képviselők általános választásának érvében a kormánynak a fő szabályként érvényesülő október 15-i határidőhöz képest több idő áll rendelkezésre, hogy benyújtsa a központi költségvetésről szóló törvényjavaslatot az Országgyűlésnek, azaz a határidő október 31-éig hosszabbodik meg. A Megyei Jogú Városok Szövetsége által kért módosítás az önkormányzatoknak is több időt ad arra, hogy költségvetésüket a választásokat követően elkészítsék, és azt gondolom, hogy ez méltányolható kérés.

A 98 százalékos különadó tekintetében a javaslat módosítja az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvényben szabályozott különadóról szóló rendelkezést. A különadó mértéke 2013. december 31. napján a korábbi 98 százalékról 75 százalékra csökkent, így szükségessé vált, hogy a 98 százalékos adókötelezettség alá eső magánszemélyek helyzetét rendezzük. A javaslat alapján a 98 százalékos mértéken megállapított kötelezettség és az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények helyett úgynevezett átalányközteher-kötelezettséget állapít majd meg. Ez a módosítás figyelembe veszi az európai uniós bíróság vonatkozó döntését, és jogkövető módon alakít a vonatkozó szabályozáson.

A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény módosítása lehetővé teszi, hogy a parlament az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően módosítsa a szövetkezeti hitelintézetekről szóló törvényt. Az Alkotmánybíróság vonatkozó határozata alapján a törvényjavaslat az egyetemlegességben új helytállási sorrendet alakít ki, illetve világossá teszi a kilépők és kizártak vonatkozásában az egyetemlegesség időbeli hatályának kérdését. A fentiek miatt a javaslat egyrészt kielégítési sorrendet állapít meg, megfelelve az alkotmányossági követelményeknek, azzal is egyébként, hogy magát az SZHISZ-t a szövetkezeti hitelintézetek elé helyezi a sorban.

A törvényjavaslat megfelel azon alkotmányos követelményeknek, hogy mintaalapszabályok csak olyan kötelező elemeket tartalmazhatnak, amelyek a törvény céljainak eléréséhez nélkülözhetetlenek, illetve a törvény végrehajtását szolgálják.

A szövetkezeti integrációban felmerülő igényeknek megfelelően a javaslat a hitelintézeti törvény módosításával lehetővé teszi azt, hogy bank és szakosított hitelintézet is csatlakozhasson az integrációhoz. Ezzel párhuzamosan célszerűnek látszott - és ennek megfelelően készült el a tervezet -, hogy sor kerüljön a szövetkezeti hitelintézeti törvény hatályosítására, továbbá a szövetkezeti szektor részéről megfogalmazott igényeknek eleget téve annak a lehetőségnek a biztosítására, hogy szövetkezeti hitelintézet és nem szövetkezeti hitelintézeti részvénytársaság egyesülhessen az integrációs szervezet hozzájárulásával a Takarékbank előzetes egyetértése alapján.

Ezen kívül módosítások kerültek önök elé, amelyek az SZHISZ tevékenységének hatékonyabbá tételét szolgálják, illetve a működés elmúlt egyéves tapasztalatának összegzésével alakultak ki.

A pénzügyi és gazdasági tárgyú törvénymódosítási javaslatok között van egy elég világos irányvonal, amely az állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervezet működési feltételeinek javítását helyezi a fókuszba. Olyan javasolt jogszabályi változtatásokról van szó, amelyek közvetve az érintett társaságok által elért vállalkozások és állampolgárok szolgáltatáshoz való könnyebb hozzáférését biztosítják, illetve hozzájárulnak a költségvetés egyensúlyához. Ennek megfelelően az MFB-törvény módosítása pontosítja a fejlesztésitőke-finanszírozás fogalmát, részben bővíti azt, részben pedig tisztázza a kockázatitőke-befektetés és a fejlesztésitőke-finanszírozás fogalmi elkülönítését. Ezt elsősorban a kollektív befektetési formákra vonatkozó új szabályozás követeli meg. A jogszabálytervezet lehetővé teszi továbbá, hogy a MFB a jövőben osztalékot fizethessen a költségvetés felé.

Az MFB-törvény és a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény módosítása lehetővé teszi, hogy az MFB tulajdonában álló gazdasági társaság, az MFB Földgázkereskedő korlátozott földgáz-kereskedelmi engedélyt szerezzen. A Get. módosításával kibővülhet a korlátozott földgáz-kereskedelmi engedély megszerzésére jogosultak köre, amely korábban indokolatlanul volt leszűkítve. A Get. módosításának egyébként az átfogóbb célja az, hogy bővülhessen a földgázellátásban szerepet vállaló társaságok köre, és így növekedjen a lakossági ellátásbiztonság.

Ugyanakkor van egy dolog, amit feltétlenül hangsúlyozni kell. Az MFB-törvény által megnevezett földgázkereskedővel kapcsolatban a nemzeti energiastratégia megvalósításában a kormány az eddigieknél komolyabb szerepet szán a Fejlesztési Banknak. Ez az energiastratégia kiemelt prioritásként kezeli a földgázellátás biztonságának kérdését, ennek érdekében a kormány már tett és tenni kíván több összehangolt lépést. Az MFB Zrt. 100 százalékos tulajdonában lévő földgázkereskedő megalapításával tehát egy olyan állami érdekeltségű földgázkereskedő jön létre, amelyik további kereskedelmi földgázkészletek megvásárlásához finanszírozási hátteret tud biztosítani.

A kormány képes tovább növelni a Magyarország rendelkezésére álló földgázkészletet és maximálisan kihasználni a rendelkezésére álló kereskedelmi tárolókapacitásokat. Fontos azonban azt megjegyezni és hangsúlyozni, hogy az MFB által alapított cég nem a már meglévő állami vállalatok és szereplők rovására, hanem azokkal együttműködve lesz részese a hazai ellátásbiztonságnak.

Még egy fontos dolog, amit meg szeretnék említeni: az MFB egyébként hasonló ügyletekben kompetenciáját már bizonyítani tudta, részt vett, érdekeltséget szerzett a szlovák-magyar összekötő gázvezetéket építő és működtető Magyar Gáz Tranzit Zrt.-ben, illetve jelenleg is résztulajdonosa a biztonsági földgázkészletet tároló MMBF Földgáztároló Zrt.-nek.

Szintén az ésszerűsítés és a hatékonyságnövelés szándéka áll az Eximbankról és a közösségi vámjogról szóló törvénymódosítási javaslat mögött. A módosítással racionálisabbá válik az Eximbank vezető tisztségviselőire vonatkozó szabályozás, lehetővé válik, hogy az Eximbank aktivitását tovább bővíthessék, és a bank az ügyfelek által megvalósított befektetések finanszírozásában is részt vehessen.

A javaslat megteremti azt a lehetőséget is, hogy az Eximbank és a Mehib a tevékenységükhöz szükséges mértékben vámtitokhoz hozzáférjenek, világossá teszi egyben ennek a hozzáférésnek az adatkörét, illetve az adatkezelés célját is.

(13.20)

A törvénytervezet több helyen módosítja a postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvényt. Itt is a jogszabályi megfelelés, az állami szervezetek hatékony működése és az uniós előírásokhoz történő igazodás a leglényegesebb momentum. A tervezet a postatörvény 76. §-át úgy módosítja, hogy az a nemzeti hatáskört meg nem haladó mértékben lehetővé tegye, hogy a 2013., illetve '14. év tekintetében a központi költségvetés megtérítse a Magyar Posta által nyújtott közszolgáltatás kapcsán felmerült többletköltséget.

Egy következő módosítás az, hogy a kijelölt egyetemes postai szolgáltatót megillető jogosultságok körében nevesítésre kerül, hogy partnerszervezettel szerződéskötési jogosultságot kapnak. Rögzíteni szükséges azonban, hogy a partnerszervezetre, mivel az általa végzett tevékenység teljeskörűen az egyetemes szolgáltató által kerül meghatározásra, számviteli elkülönítésre vonatkozó követelmények nem értelmezhetők, ezért az általa végzett tevékenységhez kapcsolódó bevétel célszerűen az egyetemes szolgáltató adatszolgáltatásában kell hogy megjelenjen.

A módosítási javaslatok elfogadása esetén kikerülnek a közbeszerzési törvény hatálya alól a postai szolgáltatók által végzett egyes tevékenységek, tekintettel arra, hogy ezek a postai szolgáltatók tekintetében az európai uniós irányelvek alapján sem minősülnek közbeszerzés-kötelesnek.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A postával kapcsolatos módosításokra azért van szükség, mert mint azt önök is tudják, az állami társaság üzleti környezetében jelentős változások álltak be az elmúlt években. A postai szolgáltatások liberalizációja, a versenypiacon történő működés indokolja az EU-s jog alapján történő jogszabályi finomhangolást. Azt gondolom, hogy a nyereséges, saját forrásból egyébként folyamatosan milliárdos fejlesztéseket végrehajtó, 150 éves múltra visszatekintő vállalat számára meg kell teremteni a megfelelő működési feltételeket.

Szintén a megváltozott piaci körülményekre ad választ a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosítása. Módosító javaslatnak köszönhetően a Szerencsejáték Zrt. már október 4-én hazánkban is el tudja indítani az EuroJackpot névre hallgató játékot, mivel a módosításnak köszönhetően a hatóságközi megállapodások megkötése nem lesz előfeltétele a tevékenység megkezdésének.

A jogi bizonytalanságok felszámolása, a technikai módosítások és az ésszerűsítés volt a célja a hulladéktörvény módosításának is. Az iskolai és óvodai papírgyűjtést eddig kizárólag hatósági engedéllyel lehetett végezni, annak ellenére, hogy eddig soha nem érte semmilyen hátrány a köznevelési intézményeket, nem indult ellenük hatósági eljárás, és úgy véljük, hogy szükséges rendezni ezt a kérdést. A módosítási javaslat tartalmazza azt is, hogy a hulladéklerakási járulék 2015. január 1-jétől eddigiekben meghatározott mértékét hozzá kell igazítani a közszolgáltatók teherbírási képességéhez. Ez azt jelenti, hogy azt a 2014. évi szinten kell meghatározni.

A piaci változásokra történő törvényalkotói felkészülés magyarázza a Nemzeti Eszközkezelőről szóló egyes törvényi rendelkezések módosítási szándékát. A biztosítási törvény változása miatt az életjáradékot nyújtó társaságok saját jogon 2015 januárjától nem jogosultak időskori életjáradékot nyújtani, az ilyen tevékenység biztosításnak minősül, ezáltal csak biztosító végezheti. Ebből kiindulva célszerű lehet az államnak az életjáradéki tevékenységet végző társaságokat vagy azok ingatlanfedezetét átvenni az időskori járadékot kapó ügyfelek érdekében. Ehhez szükséges a Net.-törvény módosítása, illetve e cél felvétele a Nemzeti Eszközkezelő meghatározott céljai közé.

A törvénymódosítási javaslatcsomag a szakmaközi szervezetekről és az agrárpiaci szabályozás egyes kérdéseiről szóló 2012. évi CXXVIII. törvényt is módosítaná. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa piacszervezési intézkedés kiterjesztését kérte az olasz borimport kezelése érdekében, azonban annak teljesítését egy pillanatnyilag élő szabályozás akadályozza. A hatályon kívül helyezést mielőbb végre kéne hajtani, ugyanis a kiterjesztett intézkedés már most kedvező hatást gyakorolhatna a szőlő felvásárlási árára.

A lakások és a helyiségek bérletére, illetve az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvény módosításának a célja a lakástörvény külföldi jogi és természetes személyek lakásvásárlásra vonatkozó szabályainak a pontosítása, amely szerint az ingatlan fekvése szerinti illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal engedélye szükséges az ingatlan megszerzéséhez.

A javaslat kitér az új polgári törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításokról szóló 2013. évi CCLII. törvény megváltoztatására, az ügyvédekről szóló '98. évi XI. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosítására és az egyes agrár- és környezeti tárgyban hozott jogszabályok módosítására. A javaslat az ügyvédek hamisítás elleni védelmi elemekkel ellátott, sorszámozott biztonsági jel használatára vonatkozó kötelezettségének halasztását célozza meg, hogy az ügyvédi kar biztonságosabban felkészülhessen, illetve hogy az ehhez szükséges informatikai fejlesztések megvalósítására megfelelő idő álljon rendelkezésre.

A javaslat módosítást tartalmaz a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvényhez, pontosítja a magyar filmelőállító és a magyar filmgyártó definíciókat. Annak érdekében módosítja a filmelőállítók és filmgyártók részére nyújtható közvetlen és közvetett támogatások egyes szabályait, hogy minél több magyar nyelvű alkotás születhessen, illetve minél több magyar filmgyártó vehessen részt akár hazai, akár nemzetközi produkciókban. Ha a javaslatot elfogadja a parlament, lehetővé válik, hogy a hazai filmgyártási kapacitás a lehető legnagyobb kihasználtsággal működjön.

A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény módosítása is időszerűvé vált. A módosítással a Médiatanács és a médiahatóság eljárásai egyszerűsödhetnek, az eljárási szabályok egyértelműbbé válnak. A javaslat megteremti az összhangot az Európai Unió jogával és az Európai Bizottság gyakorlatával a társadalom számára kiemelten nagy jelentőséggel bíró események közvetítése, illetve az ezekhez kapcsolódó hatósági eljárások esetében.

A módosítás kiemelt célja továbbá az, hogy kormányrendelet rögzítse, hogy az egyes médiaszolgáltatók miként érvényesíthetik a kínált tartalom után a programdíjat. A javaslattal lehetővé válik, hogy a tartalomszolgáltatók végül is ne az előfizetőkkel fizettessék meg a többletköltségeket, hiszen ez pluszterhet róna a háztartásokra, ami nem lenne igazságos.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Az általam felsorolt törvénymódosítási javaslatok a jogharmonizációt, a jogszabályi bizonytalanságok megszüntetését és tapasztalatok, releváns szakmai és érdek-képviseleti igények beépülését szolgálják, hatékonyabbá tételét az állam működésének. Ahogy a médiatörvény módosítása is ezt mutatja, közvetve az önök előtt fekvő törvénymódosítás végső kedvezményezettjei minden esetben a magyar állampolgárok és a magyar vállalkozások. Az ő érdekeiket szem előtt tartva születtek meg ezek a törvénymódosítási javaslatok, ezért kérem tisztelettel önöket ezek elfogadására. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Ezek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, képviselőcsoportonként 15-15 perces időkeretben.

Megadom a szót Völner Pálnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Ahogy mondtam, képviselő úr, maximum 15 perce van. Parancsoljon!

(13.30)

DR. VÖLNER PÁL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat átfogóan igyekszik elvégezni egy első látásra aprónak és jelentéktelennek tűnő, de a magyar gazdaság szempontjából létfontosságú törvénymódosítást. A teljesség igénye nélkül a javaslat tartalmazza a takarékszövetkezeti törvény módosítását a szövetkezeti integráció megvalósítása érdekében; a hulladéktörvény módosítását, hogy megnyugtatóan rendezni tudjuk az iskolai papírgyűjtés körüli jogi helyzetet; tartalmazza a társaságiadó-törvény módosítását, hogy több pénz jusson az új hazai filmek készítésére; tartalmazza az Eximbank-törvény módosítását az export élénkítése érdekében; és nem utolsósorban az agrárpiaci törvény módosítását azért, hogy megállítsuk a hazai bortermelésre káros importot.

Az indítvány javaslatot tesz arra, hogy a választási évben a központi költségvetést ne október 15-ig, hanem csak október 30-ig kelljen benyújtani, annak érdekében, hogy a választást követően biztosított legyen a szükség idő a megfelelő szakmai előkészítésre. Azt gondolom, hogy ez egy méltányolható technikai módosítási szándék. Ehhez kapcsolódóan szeretném tolmácsolni a Fidesz-frakció azon javaslatát, hogy kerüljön ki az államháztartási törvényből az a passzus, miszerint a központi költségvetés benyújtását követő 30 napon belül az önkormányzatoknak is el kell fogadniuk a saját költségvetési koncepciójukat. Nem életszerű ugyanis, hogy a helyi közgyűlés már novemberben az ehhez szükséges információk birtokában legyen, ezért szeretném a frakció támogatásáról biztosítani ezt a szándékot. Ebben a kérdésben a frakció egy módosító indítvánnyal fog élni.

Arra tekintettel, hogy összesen 23 törvényt módosít a javaslat, engedjék meg, hogy a továbbiakban csak néhány módosítandó törvényről beszéljek, és a többi témát átengedjem képviselőtársaimnak.

Elsőként az Eximbank-törvény módosításáról szólnék. A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény módosítása lehetőséget teremt arra, hogy az Eximbank, illetve a Magyar Exporthitel Biztosító az ügyfelek által megvalósított befektetéseket is finanszírozza. A módosítás lehetővé teszi a devizakülföldi természetes személlyel történő szerződéskötést. Ezenkívül definiálja a nemzetközi versenyképességet javító befektetés, a nemzetközi versenyképességet javító beruházás és a nemzetközi versenyképességet javító forgóeszközigény fogalmát.

A 6. és a 7. § hozzáilleszt egy új 17. §-t az Exim-törvényhez, amely szerint az igazgatóság és a felügyelőbizottság, valamint a vezérigazgató esetében megszűnik a párttisztség viselésével való összeférhetetlenség. A cél az, hogy a pártban betöltött tisztség ne legyen akadálya az egyébként szakmailag rátermett személyek kinevezésének. Sokszor előfordult ugyanis, hogy többéves tapasztalattal vagy kiemelkedő elméleti tudással rendelkező személyeket nem lehetett kinevezni, holott stratégiai célok és más körülmények indokolttá tették volna e személyek kinevezését.

A 8. § a vámtitokra vonatkozó rendelkezéseit módosítja az Exim-törvénynek, amelynek célja, hogy összhangba hozza az erre vonatkozó szabályozást az uniós közösségi joggal. A közösségi jog csak abban az esetben engedélyezi harmadik ország felé vámtitkok kiadását vámáru-nyilatkozatban, ha arra az adott állam törvényi felhatalmazást ad. Ennek megfelelően ez a rendelkezés meghatározza azt az adatkört, amelyhez az Eximbank és a Mehib Zrt. hozzáférhet, valamint az adatkezelés célját és időtartamát. Ezek az egyéni vállalkozó adatai, a jogi személy adatai, valamint mindkettőjük esetében az export értékére vonatkozó, összesített adatok.

Fontos a lakások és helyiségek bérletére vonatkozó törvény módosítása is. A javaslat úgy módosítja a lakástörvényt, hogy kimondja: külföldi állampolgár vagy vállalat csak abban az esetben szerezheti meg hazai ingatlan tulajdonjogát, ha ehhez az illetékes fővárosi vagy megyei kormányhivatal hozzájárul. Ez vonatkozik a diplomáciai célokra szolgáló épületekre is, természetesen nemzetközi viszonosság fennállása alapján. A javaslat ezenkívül beemeli a lakástörvénybe a külföldi jogi személy és a külföldi természetes személy fogalmakat.

Az ügyvédekről szóló '98. évi XI. törvény módosítása is számos apró, de fontos biztonsági garanciát épít be elsősorban az ügyvédi kamarai rendszerbe. A módosítás szerint a jövőben az ügyvédekről szóló törvény ügyvédi ellenjegyzéssel kapcsolatos szabályai oly módon módosulnak, hogy az ügyvédnek az általa aláírt okiraton el kell helyezni egy hamisítás elleni védelmi elemekkel ellátott, sorszámozott biztonsági jelet, matricát, amelyet aktiválnia kell. A javaslat ezenkívül 2015. január 1. napjáról május 1. napjára módosítja a letétkezelés megújított szabályainak hatálybalépési időpontját. A számviteli beszámoló területi ügyvédi kamara részére történő megküldésének kötelezettsége körében pedig részletesebb szabályozást alakít ki annak érdekében, hogy az ügyvédek e kötelezettségüket jogértelmezési bizonytalanságok nélkül tudják teljesíteni.

A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló 2001. évi XX. törvény módosítását az indokolja, hogy a vonatkozó törvény alapján az MFB Zrt. tulajdonában álló befektetési, illetve kockázatitőke-alapok kezelésére vonatkozó szabályokra s ezáltal az alapok befektetési tevékenységére nem minden esetben van ráhatása. Ezért van szükség a befektetési jegy és a kockázatitőkealap-jegy MFB általi szerzésére vonatkozó szabályok szigorítására. A módosított 9. § előírja, hogy az MFB által egy befektetési alapba vagy kockázatitőke-alapba fektetett tőke nem haladhatja meg a szavatolótőke 20 százalékát, illetve szavatolótőkéjét.

A postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény módosítása lehetővé teszi, hogy a Magyar Posta jogosult legyen a partnerszervezettel szerződést kötni. Szükséges rögzíteni, hogy a partnerszervezetre, mivel az általa végzett tevékenység kereteit teljeskörűen az egyetemes szolgáltató határozza meg, a számviteli elkülönítésre vonatkozó követelmények nem értelmezhetők, ezért az általa e törvény alapján végzett tevékenységhez kapcsolódó bevétel célszerűen az egyetemes szolgáltató adatszolgáltatásában kell hogy megjelenjen.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a fent felvonultatott szempontok megfelelően indokolják ennek a törvénynek a szükségszerűségét, ezért kérem, hogy annak ellenére, hogy valóban szerteágazó területeket érint a módosítás, támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Most megadom a szót Tukacs István képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A salátatörvényeket általában nem szeretjük. Ebben a Házban rutinszerűen szoktuk megmorogni azokat a tervezeteket, amelyek mint például most, jelen esetben is 23 törvényt terveznek módosítani anélkül, hogy ezeknek valamiféle logikai összefüggése lenne.

Nem szeretjük azért sem, mert tudjuk, hogy másra is használhatóak, mint törvények korrekciójára. Csak szeretnék emlékeztetni arra a kifejezetten tragikomikus esetre, amikor a Fidesz kormánya megszüntette a Költségvetési Tanácsot, majd elfelejtvén, hogy az elnökét is le kell váltania, egy egészségügyi salátatörvényben tette ezt meg.

Ezért tehát a kérdés úgy szól, hogy vajon akkor mire lehet használni egy salátatörvényt. Jó ügyekre is, természetesen, amikor jogharmonizáció, törvényi korrekció szükséges, ezért tehát annak van szakmai alapja. Meg lehet arra is használni, hogy elintézzünk benne politikai ügyeket, lobbiügyeket és még ezer mást.

Azért említem ezt, mert rögtön itt az első módosításnál kicsit megmosolyogtató a költségvetés benyújtására vonatkozó javaslat. Emlékeztetnék rá, hogy az önök kormányának, tisztelt államtitkár asszony, a költségvetés benyújtásához a viszonya azért minimum sokszínű. Emlékezzünk vissza arra, amikor önök ezer indokkal érveltek amellett, hogy miért kell a költségvetés sarokszámait már az év közepén elfogadni. Ugye, volt ilyen, tisztelt képviselőtársaim? És a kormányoldalról számtalan érvvel tudták alátámasztani azt, hogy miért ilyen égetően fontos a költségvetést korán elfogadni: mert az jó azoknak, akik terveznek, ilyenek például az önkormányzatok - amit egyébként Völner képviselőtársam is felemlített -, és így tovább.

(13.40)

És nagyon kalandos a viszonya a költségvetés készítéséhez a Fidesz-kormánynak akkor is, ha visszaemlékszünk arra, hogy nekik sikerült például azt az állapotot előidézni, hogy előbb nyújtottak be költségvetést, majd utána nyújtották be a költségvetést megalapozó törvényeket; ami önmagában is komikus, hiszen a költségvetés megalapozása, például az, hogy milyen adóbevételek, illetékbevételek, milyen egyéb bevételek lesznek majd a költségvetésben, ezeket hogyan szabályozza a költségvetést megalapozó törvényben az adott kormányzati többség, és így tovább... - természetesen mindenki láthatja, hogy ez a fajta tévedés nem volt egyéb, mint a parlament mélységes lebecsülése. Csak úgy csendesen teszem hozzá, hogy ezt a költségvetés-készítést jellemezte az, hogy az utolsó alkalommal benyújtott tengernyi módosítás után már senki nem tudta ebben a Házban, hogy a költségvetés valójában mit tartalmaz.

Ezért tehát világosan ki kell mondani, hogy a költségvetés benyújtásának eltolása semmi egyebet nem szolgált, mint azt, hogy az önkormányzati választások alatt ne kelljen a költségvetés tételeiről már beszélni. Ne kelljen beszélni azokról a megszorításokról, amelyek jellemezték a benyújtott költségvetéseket eddig is. Mert miközben azt érzékeljük, hogy van, amire tengernyi pénz van - rutinszerűen említeném fel a stadionokat, most ne beszéljünk Matolcsy úr kis költségvetéséről, a 200 milliárdnyiról, ami önmagában is megérne egy misét -, a magyar felsőoktatást, az oktatást, közoktatást, az egészségügyet, a szociális ellátórendszereket eddig is sikerült mélységesen kizsigerelni, és önök el akarják kerülni azt a vitát, hogy a következő évben ezekre a területekre miért nem lesz pénz.

Ezért tehát azt gondolom, hogy már csak önmagában ezért a politikai ügyeskedésért is azt kell mondania minden józanul gondolkodó erőnek itt a parlamentben, hogy ezt a salátatörvényt nem fogadjuk el. Nem fogadjuk el, mert ha csak a szakmai ügyekre szorítkozna, a hulladékgazdálkodásra gondolok például, merthogy van benne ilyen is, és másra, akkor a dolog rendben lenne. Csakhogy ez a politikai ügyeskedés a költségvetés benyújtásával rontja azt a hitet, hogy itt valójában szakmai ügyről van szó.

Természetesen elhiszem, hogy szükség van az Eximbank és a Mehib szabályozására, de azt már nem hiszem el, tisztelt Völner képviselőtársam, hogy fel kellene oldani azt a szabályt, hogy a vezető tisztségviselők ne legyenek párttisztségviselők is. Itt a dolog arra ment ki eddig, hogy legalább direkt ne legyen lehetősége annak, hogy pártérdekek érvényesülnek ezekben a testületekben vagy vezetői pozíciókban. Akkor pediglen, ha valaki szakmailag pótolhatatlan, akkor fontolja meg azt, hogy visel-e párttisztséget vagy sem, mi számára a fontosabb. Úgy gondolom, hogy ez az a mozzanat újfent, ami ebben a tervezetben lényegesen rontja a hitelességét a benyújtott salátatörvénynek, hiszen szakmai szabályozással együtt egy füst alatt már nem kellene azért ilyen ügyeket intézni, mint például: miért ne lehetne a Fidesz elnökségi tagja, csak a példa kedvéért mondom természetesen, vezető tisztségviselő ezekben a testületekben?

A következő ilyen tétel a Magyar Fejlesztési Bank, amiben én a kockázatitőke-befektetésekre vonatkozó szabályozást persze értem, de ezt a korlátozott gázkereskedelmet meg nem. Tehát ha a Magyar Fejlesztési Bank sok mindenre volt már jó, meg sok mindenre gondolják jónak, az állam egyetlen olyan bankját, amelyik fejlesztésekkel kellene hogy foglalkozzon, mégiscsak azt gondolom, hogy nem kellene felruházni ilyen ügyekkel, még akkor sem, ha egy társaságáról van szó, meg akkor sem, ha a tulajdonában van hasonló profil ennek a cégnek. Nem jó, mert utána majd ötletek támadnak, hogy mire használható még a Magyar Fejlesztési Bank, és nagyon nem örülnék neki, ha mondjuk, másfajta tevékenységek is bekerülnének ennek a banknak vagy a társaságainak a profiljába.

Hadd tárgyaljam, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Ház, együtt a postára és a takarékszövetkezetekre, valamint azok bankjára vagy azok integrációs szervezetére vonatkozó szabályokat. Azért gondolom ezt, mert a Magyar Posta a barátoknak való átjátszás köztes időszakában, amikor az állam lenyúlta a takarékszövetkezeteket és a Takarékbankot, tulajdonos lett a Takarékbankban, és ezáltal közvetett állami befolyást biztosított ebben, akkor az itt nem lévő, általam igen tisztelt Fónagy államtitkár úr azzal érvelt, hogy de hát, ez egy természetes dolog, hiszen a Magyar Posta hálózata, a takarékszövetkezetek hagyományai összeilleszthetőek, és természetesen kedvező dolog, hogy ez így történt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Csak hadd emlékeztessem újra önöket arra, hogy a takarékszövetkezetek és a Takarékbank lenyúlása csúfos dolog volt. Már az indokai is egészen infantilisak voltak, mert két - egyébként eddig sem bizonyított -, rosszul működő takarékszövetkezet miatt lenyúlt egy egész hálózatot. Államosított egy takarékszövetkezeti rendszert, valamint annak bankját, a Takarékbankot.

A csúfosabb dolog csak utána következett, mert ezt az államosított szektort továbbpasszolta a jó barátoknak, akik persze ott bábáskodtak az államosítás környékén is. Erről nem nagyon esik szó már mostanában, de azért arra is szeretném önöket emlékeztetni, hogy miközben ebben a tervezetben előttünk fekszik, hogy például a takarékszövetkezetek meg az integrációs szervezet is az alapszabályát most már tágabb lehetőségek között alakíthatja, abban az időszakban, amikor ez az állami lenyúlás megtörtént, a takarékszövetkezetek ott lévő tagjainak, akik dönthettek új alapszabályról, egy darab lehetőségük volt ebben a tekintetben: igennel szavazni. Mert sem nemmel nem szavazhattak, sem nem módosíthattak az előttük fekvő szabályokon.

Ezért tehát bujkál az emberben a gyanú, hogy vajon az előttünk fekvő szabályozás vajon mit jelent. A posta bizonyos tekintetben felmentést kap a közbeszerzés szabályai alól. Vajon mit jelenthet ez a takarékszövetkezetekkel való kapcsolatban? Különösen akkor, amikor pénzügyi szolgáltatások meg egyéb ügyek kiszervezésének a lehetősége is felmerül. Ezért tehát a takarékszövetkezetek lenyúlásának csúfos története újfent rontja az előttünk fekvő tervezet szakmaiságát, bármennyire is méltányolom államtitkár asszony és a Fidesz-frakció előadójának véleményét.

És aztán ilyen apróságok, hogy most jut eszébe az előterjesztőnek lazítani a szerencsejáték-szervezés szabályain. Értem én, persze értem, hogy ez is egy jogharmonizációs feladat, de ha azt vesszük alapul, hogy történt itt már minden kaszinóügyekben például, például az is, hogy neki nem kellett áfát fizetni a koncessziós díj után, meg ha nem tudja beindítani a kaszinóját az illető úr, aki tulajdonolja, akkor nem kell pénzt fizetnie a magyar költségvetésbe, Varga miniszter úr érvelése szerint azért, mert ez így van jól, mert akkor jobban tud működni, és akkor mindenkinek jó lesz, még az éhező gyerekeknek is, ezért tehát azt gondolom, hogy az ügyeknek az ilyetén való összegereblyézése nem túlságosan elegáns. Mint ahogy nem volt elegáns a 98 százalékos büntetőadó kivetése sem a különféle járandóságokra, történetesen a végkielégítésekre sem. Most itt előttünk fekszik egy jogi megoldás, természetesen ezzel a jogi megoldással különben semmi problémánk nem lehetne, csak miért kellett ezt a bolhacirkuszt eljátszani azokkal az emberekkel, akik például pedagógusként dolgozva és kirúgatva a végkielégítésüket vették fel, majd utána rájöttek, hogy nem marad ebből pénzük.

Támogatni fogjuk, ha erre külön tervezet születik, hogy a magyar kultúra, a magyar nyelv őrzése érdekében is, értékek teremtése érdekében is a magyar film kapjon jó lehetőségeket, mint ahogy jó lehetőségeket kellene kapni a magyar színjátszásnak is és még sok mindenki másnak. De jut is eszembe ennek a tervezetnek a szemlélésekor, hogy vajon most a magyar film finanszírozásának döntő része kinek a kezében van. Hát, a kaszinótulajdonos úréban, ha jól emlékszem. Úgyhogy, ha mondunk szépeket arról, hogy mit szeretnénk elérni a magyar film ügyében, akkor tegyünk a másik oldalon szintén szépeket annak érdekében, hogy mindez hihető legyen.

(13.50)

Természetesen mindazon ügyekre, amelyek szakmai értelemben indokoltak lehetnek, igen a válaszunk, mégis azt gondolom, hogy az előttünk fekvő tervezet sok tekintetben tisztázatlan. Az indokolási részt többször átolvastam, és gyakorta találkoztam ezzel az "azért, mert csak" típusú indoklásokkal, vagy amikor az előterjesztő magával az előterjesztéssel indokolja az előterjesztés megszületését. Ennél talán lehetne ezt tisztábban, világosabban és átláthatóbban is csinálni.

Most visszakanyarodok mondandóm elejére: különösen igaz ez a költségvetés készítésének ügyére, mármint ha komolyan vesszük azt, tisztelt Ház, hogy az ország központi költségvetésének megszületése nem politikai játszadozás kérdése. Valamikor ebben a Házban, amikor a képviselőségnek egy kicsit több ethosza volt - már elnézést, tisztelt képviselőtársaim, senkire nem gondolok, aki a teremben van -, akkor a költségvetés készítésének mechanizmusa minden képviselő ügye volt, mégpedig közös ügye. Azért kezdődött hamar, hogy mindenkinek legyen lehetősége szakmailag konzultálni ezekben a kérdésekben, felmérni a saját választókerületének vagy környezetének, vagy szakmájának gondjait, javaslatokat tenni, mérlegelni, kikérni mindazok véleményét, akik szakmailag ehhez értettek.

A költségvetés készítésének ez a fajta módja azonban eltűnt a magyar parlamentből, és azóta sem találjuk. Eltűnt persze a régi Költségvetési Tanáccsal is; már csak azért említem fel újra a költségvetési tanácsos ügyet, mert ugye nemcsak az volt tragikomikus, ahogy az elnököt leváltották egy salátatörvényben, hanem az is, hogy milyen mélységes igyekezettel próbálták meg azt a szuverén szervezetet eltávolítani, amelynek volt szakmai véleménye a magyar költségvetésről. Nos, én úgy gondolom, hogy ennél talán valamivel egyenesebben, tisztábban, világosabban kellene játszani ezen a pályán. Semmi baja nem lenne sem a kormányzó többségnek, sem pedig az ellenzéknek pláne, ha világos viták folynának arról, hogy hogyan készül a magyar központi költségvetés, hogyan készül hazánk a következő időszak közkiadásaira, mik ennek a körülményei és így tovább.

Ezért tehát, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, ezt a tervezetet támogatni nem fogjuk, nem tudjuk, ennek ellenére sarkalatos pontjaihoz nyújtottunk be módosító javaslatokat, kíváncsian várjuk a sorsukat. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő asszony!

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kövér László házelnök úr már tavaly novemberben ígéretet tett a 2014-es ciklusra vonatkozóan a parlamenti munka normalizálására, azaz többek között az átláthatatlan, össze nem tartozó témákat egybegyúró salátatörvények visszaszorítására.

Úgy tűnik, ez a szándék írott malaszt marad, most megint egy "vekker, mazsola, gázálarc" típusú, a lehető legtávolabbi témákat egy javaslatba gyúró tervezetet tárgyalunk, amelynek a részletei nemhogy egymással, de a törvénytervezet címével sincsenek a leghalványabb összefüggésben sem. Az egyes törvényeknek a költségvetési tervezéssel, valamint pénzpiaci és a közüzemi szolgáltatások hatékonyabb nyújtásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatnak már a címe is abszurd. A költségvetési tervezésnek semmi köze a pénzpiachoz vagy a közüzemi szolgáltatásokhoz, azt az egy momentumot leszámítva, hogy a kormány ezeket a szektorokat fejőstehénnek tekinti, és telepakolta különféle új adókkal és díjakkal.

A salátában szereplő törvénymódosítások többsége besorolható az érthetetlen, a fölösleges és az önkényes kategóriák valamelyikébe. Teljességgel érthetetlen például, miért kell az Eximbankról szóló törvényt úgy módosítani, hogy a beszállítói ügylet tekintetében lehetővé tegye a devizakülföldi természetes személlyel történő szerződéskötést, vagy hogy miért kell a bankokat földgáz-nagykereskedelmi jogosítványokkal felruházni. Világos, hogy itt az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank saját tulajdonú földgázkereskedő cégéhez szerkesztik meg utólag a jogi hátteret, de a kérdés ettől még kérdés marad: Mi az értelme? Az állam korábban már megvásárolta az E.ON szintén földgáz-nagykereskedelemmel foglalkozó üzletágát, méghozzá a piaci ár többszöröséért, emellett a szintén állami MVM is folytat földgáz-nagykereskedelmi tevékenységet.

Mi szükség van itt egy harmadik állami szereplőre? Kivel akar versenyezni az állam a piaci szereplők kiszorítása után? Saját magával? Ha ennyire hisznek a piacban és a versenyben, akkor miért nem hagyják érvényesülni? Ha nem hisznek benne, akkor miért próbálják állami színekben rekonstruálni, amit korábban szétromboltak? És mennyibe fog kerülni mindez az adófizetőknek, illetve a gázfogyasztóknak? Azt ugyanis már volt alkalmunk megtapasztalni, hogyan működik az állami nagykereskedelem. Ennek tipikus szereplője a MET nevű cég, a MOL leányvállalata, amelyből egyedül 2012-ben 55 milliárd profitot vettek ki az Orbán Viktor sportbarátai közé, illetve az offshore-lovagi körbe tartozó tulajdonosok. Az említett MET azzal foglalkozik, hogy az egyik állami nagykereskedő - leginkább az MVM - által a külpiacokon olcsón vett gázt egy kicsit drágábban a távhőcégeknek eladja, a profitot pedig zsebre teszi. Természetesen az állami cég is üzletelhetne a távhősökkel, csak akkor nem lehetne magánzsebekbe csomagolni a sokmilliárdos magánprofitot.

Azzal, hogy mostantól az MFB is megjelenik az állami nagykereskedők között, tovább csökken a szektor átláthatósága, és tovább nő az esélye a hasonló, az államot és a fogyasztókat megkárosító konstrukcióknak. Olyan érvet azonban nem hallottunk, és tartok tőle, hogy nem is fogunk, ami megindokolná, miért van szükség rá, hogy az állami gáznagykereskedők osztódással szaporodjanak.

(Mirkóczki Ádámot a jegyzői székben
Hiszékeny Dezső váltja fel.)

Egyértelműen a felesleges kategóriába tartozik az iskolai papírgyűjtés újraszabályozása, legalábbis akkor, ha minimális hitelt tulajdonítunk az eddigi kormányzati állításoknak. Az iskolai gyűjtéssel nem volt semmi probléma egészen addig, amíg a kormány májusban be nem jelentette, hogy 2015 januárjától ez a tevékenység az új hulladéktörvény alapján tiltott lesz, az iskolák pedig gyűjtsenek inkább használt elemet vagy rongyokat.

Az akkori kormányzati állásfoglalásban az is szerepelt, hogy sokkal előnyösebb, ha az iskolák helyett a nonprofit közszolgáltatók gyűjtik a papírt. Augusztusban újabb közleményben erősítették meg a tiltást, most viszont az érintett minisztérium azt állítja, hogy soha senki nem akarta betiltani a gyűjtést, az Orbán-kabinet sem, bizonyítékul pedig azt teszik hozzá, hogy egyetlen iskola sem kapott az utóbbi hónapokban büntetést a papírgyűjtés miatt. A nyilvánvaló kormányzati és szabályozási káoszt most egy olyan rendelkezéssel kívánják orvosolni, amely évente kétszer, 5-5 napos időtartamra engedélyezi az iskoláknak azt, ami eddig sem volt tilos. Ennél ékesebb példa valószínűleg nincs rá, hogyan oldja meg az orbáni törvénygyár a saját maga által létrehozott problémákat.

Aztán itt van például a médiatörvénynek a semmiből, bármiféle megelőző egyeztetést és az iparági szereplők megkérdezését nélkülöző önkényes módosítása, amely nem engedélyezné a két nagy kereskedelmi tévének - RTL, TV2 -, hogy adásukért 2015-től pénzt kérjenek. Rendkívül népszerű, populista lépésnek gondolhatja a kormány az RTL Klub és a TV2 esetében a fizetős üzleti modell tiltását. Valójában ezzel nehezen orvosolható károkat okozhatnak a magyar televíziós piacnak, és közvetett módon leépítésekhez vezethet a magyar médiában. A jelenleg elérhető bő száz csatornának kevesebb mint negyede van bejelentve Magyarországon, ami nem véletlen. Számos uniós országban - például Nagy-Britannia, Csehország - nem vagy alig kell fizetni műsorszolgáltatási díjat.

(14.00)

Nálunk viszont azért, hogy a csatorna nevét felvigyék egy Excel-táblába, mert más szolgáltatás nem jár érte, kisebb televízióktól évi 40-50 milliót, nagyobbaktól bő 100 milliót kér éves szinten a médiahatóság, miközben a kormány mondaná meg nekik, hogy mennyi pénzt kérhetnek az adásukért. Ezért aztán nem lepődnénk meg, ha a még Magyarországon bejegyzett maradék kereskedelmi csatornákat is elgondolkodtatná egy ilyen lépés, és inkább külföldre költöznének. Bár tudunk olyan csatornáról, amely külföldre költözésének örülne a kormányzat. Lehet, hogy ez is a cél.

Az a politika, ami megfogalmazódik a salátatörvényben, pont szembemegy azzal a közjót szolgáló korábbi kormányzati célkitűzéssel, ami az volt, hogy minél több médiaszolgáltatót csábítsunk az országba. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak, Jobbik. Képviselő úr, negyedóra áll rendelkezésére. Parancsoljon!

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy újabb salátatörvény van előttünk. Nem szeretjük a salátatörvényeket, és nem azért, mert finnyásak vagyunk, hanem azért, mert annyi területet próbálnak összefogni, és olyan, egymással összefüggésben nem lévő területet próbálnak szabályozni, amit szakmailag is nehéz lekövetni, akár az adott minisztériumnak, akár itt a parlamenti vitában jelen lévő miniszternek vagy államtitkárnak. És olyan dolgokat lehet elrejteni benne, amikről esetleg nem esik szó az országgyűlési vitában, mert mondjuk, nem szúrta ki senki, vagy esetleg nem tartotta valamelyik frakció fontosnak megemlíteni, de attól még benne marad, és komoly károkat okozhat. Tehát ez az, amit ebben a salátatörvényben is jó néhányat láthatunk.

Én sorba mennék, és kiemelnék egy-két főbb problémás pontot, amelyeket úgy gondoljuk, hogy nem így, nem ebben a formában kellett volna elfogadni, vagy adott esetben egyáltalán nem kellett volna elfogadni vagy ide behozni a Ház elé.

Először is az Export-Import Bankról szóló szabályozást szeretném megemlíteni. Teljesen egyértelmű az, ha egy fontos gazdasági funkcióról beszélünk, akkor a fennálló összeférhetetlenségi szabályok nem véletlenül jöttek létre. Már egyébként az általános indokolásban is szót ejt erről a jogszabályalkotó, pontosabban arról, hogy az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagja, illetve a vezérigazgató esetében a párttisztségviseléssel kapcsolatos összeférhetetlenségi szabályok enyhítésre kerülnek. Sajnos, ha ilyet olvasunk, akkor mindig felmerül, hogy ezt éppen kire szabja a Fidesz-KDNP-többség. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez a lex kicsoda lesz. Utána mindig kiderül, hogy itt a nagy tiltakozások és ellenvélemények kifejezése után, mármint kormányzati oldalról, bizony-bizony megjelenik egy olyan ember, megjelennek olyan emberek, akik párttisztséget töltenek be, és utána egy fontos állami tisztségbe behelyezhetőek voltak. Erre számtalan példát lehetett az elmúlt négy évből is hozni. Ez a folyamat, úgy tűnik, folytatódik.

De ha ez nem lenne elég, akkor még a végzettségi kritériumok esetében is fellazítják a szabályokat. Úgy fogalmaznak az indokolásban, hogy nem indokolt, hogy ilyen szigorú végzettségi szabályokat állapítsanak meg. Nem véletlen, úgy gondolom, hogy ez eddig benne volt a törvényben. Ha ez nem lenne elég, tehát a szabályok enyhítése általánosságban nem lenne elég, még beiktatnak egy olyan pluszengedményt, hogy a miniszter ettől is eltérhet, és nemcsak hogy szakirányú vezetői gyakorlat esetén alkalmazandó 12 hónap nem kell, hanem elég 18 hónap egyéb vezetői gyakorlat. Úgy gondolom, hogy mondjuk, egy vezérigazgató esetében, egy ilyen fontos pozíciónál azért a miniszter számára sem szabadna megadni az eltérés lehetőségét. Ezért vannak a jogszabályok, hogy azokat mindenki betartsa, és ez a miniszterre is ugyanúgy érvényes legyen. Nem jó ez az irány. Természetesen ezt meg lehet próbálni megmagyarázni, de sikerrel kevésbé.

Aztán a közbeszerzésekről szóló szabályozások esetében kicsit bizonytalan voltam, amikor olvastam, hogy ez milyen irányba fogja módosítani a médiapiacot és az állami pénzek kiosztását. Azt, hogy a kormányzati kommunikációs feladatok ellátása központosított eljárás keretében a jövőben működőképes lehet, illetve, hogy ilyen eljárás keretében ezeket ki lehet osztani, még most nem látjuk pontosan. Lehet, hogy erre tud a kormány jelen lévő képviselője válaszolni, hogy itt talán a "nem létező" Simicska-Orbán-háborúnak egy újabb fejezetét láthatjuk, és esetleg újabb hirdetők is belépnek a piacra, és a listára felvételre kerülnek. Vagy esetleg más okok határozzák meg ezt a szabályozást. Itt is a gyakorlat fogja megmutatni, hogy önök a boszorkánykonyhákban a háttérben mit terveztek el, de egyelőre érdeklődéssel várjuk a következő lépést.

Az államháztartási törvény módosításánál az, hogy a választás évében 15 nappal kitolják a költségvetés benyújtásának határidejét, akár még egy magyarázható indok is lehet. Mivel most október 12-én lesz az önkormányzati választás, ha ezután október végéig benyújtásra kerül a költségvetés, akkor ez a parlament által elfogadható lesz. Viszont valóban felmerülhet az, hogy volt olyan év, amikor ezt tavasszal benyújtották. Ez természetesen nincs ezzel összhangban, de önmagában nem ez képezi a törvény legnagyobb problémáját.

Viszont, hogy áttérjünk egy nagyon problémás területre: postai szolgáltatások. Az európai uniós koherenciakérdések megteremtése, az európai uniós joganyagnak való megfelelés persze szép és jó, de ennél több van az előterjesztésben, és ennél nagyobb problémákat találhatunk. Arról van ugyanis szó, és itt most tényleg tegyük félre azt, hogy mi az, amit az Európai Unió elvár és kötelezően a magyar szabályozásba be kell iktatni, talán Völner képviselőtársam is mondta, hogy van egy olyan rész, amit nem vár el az Európai Unió, de mi mégis beiktatjuk, és ez a postai szolgáltatások kiszervezhetősége.

Arról van ugyanis szó, hogy a Magyar Posta mint 2020-ig mindenképpen egyetemes szolgáltató megteheti azt, hogy a gyűjtés, feldolgozás, szállítás és kézbesítés feladatköreit kiszervezi, vagyis privatizálja. Kiadja olyan magánszolgáltatóknak, akik ezt majd el tudják végezni. Na most, itt kezdődnek a problémák, hogy miért van erre szükség. Azért van erre szükség, mert a Magyar Posta nem tudja ellátni a feladatát? Ha ez, akkor írják le ezt! De véleményem szerint nem erről van szó. Arról van szó, hogy haveri cégeket oda szeretnének engedni a húsosfazék közelébe, ki szeretnék szervezni ezeket a szolgáltatásokat. Nyilván ezek a cégek nem veszteségesen fogják ellátni, nem olyan árat fognak mondani ezekre a szolgáltatásokra, amivel ők veszteséget termelnek.

Nyilvánvalóan ezt nyereséggel tudják majd ezek a cégek elvégezni. Na már most, ha nyereséggel tudják elvégezni, akkor vagy arról van szó, hogy ez jelen pillanatban a Magyar Postánál szintén nyereséggel működik, vagy, ha nem működik nyereséggel, akkor viszont a kiszervezés után sokkal nagyobb összegeket kell majd rákölteni, tehát az adófizetők is rosszul járnak. Hiszen a Magyar Postát, ha jól tudom, akkor adófizetői forintokból is kell támogatni. Pont erről szól az Európai Unióval való egyeztetés, hogy mekkora az az összeg, és milyen módon lehet állami támogatásban részesíteni egy egyetemes szolgáltatót.

És ráadásul, ha ez nem lenne elég, alapesetben úgy fogalmaz a törvény, hogy ezek a cégek a kiszervezett szolgáltatásokat a saját nevükben végzik, persze lehetnek itt kivételek bizonyos esetekben, de alapvetően a saját nevük alatt végzik, és ennek a tevékenységnek elméletileg hasonló színvonalon kellene megjelennie. De az emberek felé ez nem a Magyar Posta logójával fog megjelenni az esetek többségében. Egyébként az általános indokolás olyan szépen fogalmaz, hogy már-már az ember a lényeg fölött könnyen át is siklik, úgy szól, hogy a törvényjavaslat a Magyar Posta stratégiájának megfelelő új működési struktúrája alkalmazásának lehetőségét fogalmazza meg. Szóval, értik? Ez egy új struktúra, hogy ugyanúgy, ahogy a BKV-nál a buszjáratokat kiszervezték, a vagyonelemeket értékesítik, úgy most majd a Magyar Postánál is ezt az irányt vesszük föl. Természetesen annak szellemében, hogy a kormány minden fronton azt harsogja, hogy a kormány ugyan privatizációt nem hajt végre, sőt a közszolgáltatások terén vissza akarja szerezni a korábban privatizált közszolgáltatókat.

(14.10)

Na most, amit itt látunk, az teljes mértékben szembemegy ezzel. És nem tudom, hogy mi ennek az indoka, illetve sajnos sejtem, de erre egy nyílt és őszinte választ azért elvárnánk a magyar kormány képviselője részéről.

S akkor itt felhívom még egy veszélyre ezzel kapcsolatosan a figyelmet. Ugyanis ha elkezdjük kiszervezni, privatizálni - használjuk a privatizáció szót, mert erről van szó, ha egy tevékenységet kiszervezünk, magánszereplőknek adjuk ki, s ők ráadásul nyereséggel fogják ezt ellátni, bizonyosan drágábban, mint ahogy most, akkor azt privatizációnak nevezzük -, ezzel megindul a Magyar Posta szétverése, és a kormány felkészül arra a helyzetbe, hogy 2020-ban mi lesz akkor, ha adott esetben egy másik egyetemes szolgáltatót kell kijelölni. Mert mi van akkor, ha ezek a kiszervezések olyan szintre jutnak, hogy a postának egy meghatározó tevékenységi körét már érinteni fogják. Miért ne érintenék, hiszen a küldemények gyűjtése, feldolgozása, szállítása, kézbesítése a postának egy meghatározó fő feladatát jelenti. Eljön a 2020, már 60 százalékban kiszervezésre kerültek ezek a területek, akkor milyen egyszerű lesz azt mondani, hogy a Magyar Posta tulajdonképpen már el se látja azt a feladatát, amit néhány éve ellátott, illetve úgy látja el, hogy magáncégeket szervezett be - ez lehet akár néhány cég is, tehát nem kell ezt sok partnernek kiadni -, és utána azt lehet mondani, ha már több mint 50 százalékát ezek a cégek látják el, akkor miért nem adjuk oda nekik az egész egyetemes postai szolgáltatást. Miért ne tegyük meg? S akkor már nyilván nehéz lesz azt mondani, mert papíron nagyon szépen ki lehet majd mutatni, hogy milyen rosszul működik a posta, és ezek a cégek milyen kiválóan végzik a tevékenységüket.

Én attól tartok, és ezekben az esetekben sajnos mindig beigazolódott, hogy nekünk lett igazunk, hogy a sátáni logika abba az irányba hat, hogy a Magyar Posta szétverésre fog kerülni, és középtávon sincs meg az a biztos alap, amivel kapcsolatosan kijelenthetjük, hogy működni is fog. Arról meg nem is beszélve - most azon túl, hogy a kormányzat, ahogy mondtam, mindig elutasította a privatizációt -, hogy mi lesz azokkal a dolgozókkal, akik jelen pillanatban ezeket a tevékenységeket végzik. Mi lesz a kézbesítőkkel, mi lesz azokkal az alkalmazottakkal, akik ezeket a feladatköröket jelen pillanatban a Magyar Postánál ellátják? Megmondom, mi lesz: valószínűleg el fogják őket bocsátani. Vagy jobb esetben majd alkalmazni fogják azoknál a cégeknél, amelyek ezeket a feladatokat átveszik.

Pont ugyanez játszódik le jelen pillanatban a BKV-nál is. A szemünket vessük Budapestre, mert úgy tűnik, Budapesten a liberalizmusban és a privatizációban előrébb járnak, mint a kormány. Ott ugyanúgy megígérték, hogy nem lesz privatizáció, ugyanúgy kiszervezték a járatokat, és ugyanúgy drágább lett ezeknek a járatoknak az üzemeltetése. Persze el lehet mondani, hogy néhány új buszt üzembe helyeztek, de hát azoknak a buszoknak a lízingdíját közvetve az adófizetők fizetik, hiszen a kiszervezett cégek ezeket hitelre megvették és érvényesítik a főváros felé, de közvetlenül a BKV, a BKK, majd a főváros felé azokat a díjakat, amelyekért ők üzemeltetik, illetve fizetik ezeket a hiteleket. Nagyon jó, hogy vannak új buszok, de ezek néhány év alatt majd a szolgáltató magáncégek tulajdonába kerülnek, miközben valójában a díjakat a magyar adófizetők fizetik.

Ezt nem szeretnénk látni a postánál. Elég nagy baj, hogy a Tarlós István vezette fővárosnál ez a gyakorlat meghonosodott. S nézzék meg, milyen érdekes, hogy nem is olyan régen a buszgarázsok eladását, illetve hasznosítását is meghirdették, mert ha nincsenek buszjáratok, illetve kiszervezték őket magánvállalkozóknak, akkor már buszgarázsokra sincs szükség. Ez nagyon szépen kimutatható! Ezek a folyamatok szépen begyűrűznek, és csak az fog fővárosi vagy állami kézben maradni, ami veszteséges, ami ráfizetéses, és minden, ami kicsit is nyereséges vagy megfelelő módon a haveri cégeknek kiadható, az kiadásra is kerül és kiadásra is fog kerülni.

Ez az a folyamat, aminek a Jobbik elejét szeretné venni. Ebben tényleg az a legpikánsabb, amit Völner Pál is elmondott, hogy erre nem kötelez minket az Európai Unió. Nem kötelez minket arra, hogy az egyetemes szolgáltatónak, a Magyar Postának meg kelljen nyitnia bizonyos üzleti területeit, illetve bizonyos tevékenységeit ki kelljen szerveznie. Ha viszont nem köteleznek minket, akkor már megint miért tesszük meg? Vagy adjanak rá egy őszinte választ, ha tudják, hogy esetleg mi ennek az oka, vagy ha ezt nem teszik meg, akkor nyilván azt kell feltételeznünk, hogy amit itt elmondtam, az a valóság, és a hosszú távú cél a Magyar Posta szétverése a privatizáció és a kiszervezések útján. Már csak ezért sem tudjuk a salátatörvény-javaslatot elfogadni.

Persze sok minden másról is lehetne beszélni, én igyekeztem kiemelni a legfontosabb területeket. A Jobbik részéről még várhatók felszólalások az ügyben.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Tisztelt Országgyűlés! A határozati házszabály rendelkezése szerint most az elsőként jelentkezett független képviselő szólhat 15 percben. Ennek alapján megadom a szót Szelényi Zsuzsa képviselő asszonynak. Negyedórája van, ahogy mondtam, maximum, képviselő asszony. Parancsoljon!

SZELÉNYI ZSUZSANNA (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A Kormány Képviselője! Érdekes, jogalkotói szempontból riasztó irományt nyújtott be Lázár János a kormány képviseletében pár nappal ezelőtt. Úgy tűnik, hogy páran látták, akik most itt ülnek, de azért kíváncsi volnék, hogy mit szólt az Országgyűlés méltóságára és jogalkotói felelősségére méltó módon büszke házelnök, amikor találkozott ezzel az előterjesztéssel. Hogy engedhette meg egyáltalán, hogy a parlament elé kerüljön ez az elképesztő zagyvaság?

Az előttünk fekvő egyes törvények s a többi módosításáról szóló, több mint 110 paragrafusból álló 60 oldalas valami 23 törvényt módosítana. Olyan törvényeket, mint a hitelintézetekről, a szerencsejáték szervezéséről, a postáról, a hulladékról, a lakások és helyiségek bérletéről szóló, az elektronikus hírközlésről, a földgázellátásról szóló, mind önmagában is nagyon jelentős törvények. Ezeknek egymáshoz az égadta világon semmi köze nincs. Ezeket egy csomagban, rendkívüli eljárásban szeretnék módosítani. Szégyenteljesnek tartjuk a jogalkotásnak ezt a módját. Ez a parlament egy banánköztársaság parlamentjeként viselkedik akkor, ha hajlandó elismerni, hogy ezt a tákolmányt ilyen statáriális eljárás keretében a kormány áttolja rajta.

Kedves Képviselőtársaim! A parlament, ha még valaki emlékszik erre, a választópolgárokat képviselő felelős, szuverén jogalkotó testület. Szabad a törvényjavaslatokat visszadobni, szabad azt leszavazni, szabad az emberi méltóság és a tisztesség jegyében nemet mondani rá. Rogán Antal a devizahiteles javaslat kapcsán azt nyilatkozta, hogy vége van az apró betűs szövegek világának Magyarországon. Hát ez mi, ha nem az apró betűs szövegek Magyarországa?

Nézzünk egypárat a javaslatban foglalt elképesztőségek közül! Mindenekelőtt a javaslat egyik kardinális pontja, amely október 31-ig kitolná a költségvetési törvény benyújtásának határidejét. Jól látom vajon, hogy a kormány nem képes időre elkészülni idén a költségvetéssel? Vagy lehet, hogy esetleg arról van szó, hogy az önkormányzati kampány során kényelmetlen lenne előállni azokkal az újabb megszorító intézkedésekkel, amelyekkel az egyensúlytalanságokat akarják majd rendezni. Vagy esetleg az önkormányzati választás alatt el akarja titkolni azt, hogy a gazdaság valójában milyen állapotban van Magyarországon. Nem akarja elmondani nekünk a kormány, hogy mennyit költ egészségügyre, közoktatásra, folytatja-e a forráskivonást a felsőoktatásból, egyáltalán folytatódik-e a magyar emberek lecsúszása. Nem akarja megmondani, hogy hogyan tartja majd a 3 százalékos költségvetési hiányt, és hogyan csökkenti az államadósságot. Erről szól a költségvetési törvény elhalasztása. Ez az, amit láthatatlanná akar tenni a kormány az önkormányzati kampány idején.

Nagyon komoly probléma ez, hiszen az Alaptörvény 36. cikke alapján az Országgyűlés alkot törvényt a költségvetésről. Nem a kormány, az Országgyűlés. Az Országgyűlés nem elfogadja vagy tudomásul veszi a kormány költségvetését, hanem a mi alkotmányos jogunk az, hogy a költségvetést megalkossuk.

(14.20)

Abszurditásban van bőven ebben a tákolmányjavaslatban a továbbiakban is. Az egyik ilyen, amit már többen is szóvá tettek, de talán az egyik legnagyobb piszokság, hogy a Magyar Export-Import Bank, illetve a Magyar Exporthitel Biztosító vezetésébe már párttisztségviselők is bekerülhetnek. Hová tűnt az összeférhetetlenségre oly kényes ízlésük, kedves kormányképviselők? A kormány ma már a látszatát sem kelti annak, hogy fellépne az üzleti és a politikai szféra káros összefonódása ellen, egy olyan foglyul ejtett állam ellen, amely a közpénzeket a magánzsebek felé irányítja.

Ez a törvényjavaslat nyíltan szakít az Alaptörvénnyel harmonizáló és nagyon is következetes szabályozási gyakorlattal. Az Alaptörvény XXIII. cikkének (8) bekezdése értelmében ugyanis bizonyos politikai semlegességet megkövetelő közmegbízatással - és az állami tulajdonban lévő pénzintézetek vezetése nyilvánvalóan ebbe a kategóriába tartozik - összeférhetetlen politikailag a pártfunkció. Ez egy alkotmányellenes javaslat.

Az a törekvés, hogy az állami pénzintézetek vezetői pártérdekeket szolgáljanak, nagyon súlyos aggályokat támaszt a közpénzek felelős felhasználásával kapcsolatban, és komolyan felveti a nyílt korrupció gyanúját. Ez a javaslat indokolatlanul bontja meg a korábbi egységes szabályozást. Magától értetődően felvetődik a kérdés, hogy a javaslat benyújtója vajon melyik konkrét pártembert kívánja ebbe a pozícióba ültetni. Nyilvánvalóan elfogadhatatlan ez a gyakorlat.

A tákolmány egy harmadik pontja keresztülhúzza a televízióknak azt a lehetőségét, hogy a televíziócsatornák a reklámadó miatt megnövekedett terheik egy részét a kábelszolgáltatókra hárítsák át. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a cél a sajtó kiszolgáltatottságának a fenntartását szolgálja, nem függetlenül a kormánypárti oligarchaháború legfrissebb fejleményeitől. Azt nem tudjuk, ki fog ebből győztesen kijönni, de az egészen biztos, hogy nem az emberek lesznek azok. Vagy előbb-utóbb minden drágább lesz, vagy egyszerűen nem lesznek rendes adók, hiszen mindennek ára van. Ára van a híreknek, ára van a szórakozásnak, ára van a tájékozódásnak. Ez a javaslat a tájékozódás szabadságának nyilvánvaló szűkítését célozza.

Az egész benyújtott tákolmány úgy, ahogy van, teljes mértékben elfogadhatatlan. Kérem a kormány képviselőjét, hogy próbáljanak normális, európai törvényjavaslatokat benyújtani, addig ezzel sajnos nincs mit kezdeni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalásokra van lehetőség. Két percre kért szót Heringes Anita képviselő asszony, MSZP. Öné a szó. Parancsoljon!

HERINGES ANITA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Az elmúlt hónapokban már többször jeleztük önök felé, hogy a rosszul működő hulladékgazdálkodási rendszer hol a települési önkormányzatoknak, hol a szolgáltatásért egyre többet fizető lakosságnak, hol az iskolai papírgyűjtésből kizárt kisdiákoknak, hol pedig maguknak a hulladékgazdálkodó cégeknek okoz komoly károkat. Most úgy látjuk mégis, hogy bár államtitkáraik és miniszterük is többször, több véleményt fogalmazott meg... - volt, aki azt mondta, hogy a hulladékgazdálkodás rendszerét ne tegyük tönkre az iskolai papírgyűjtés engedélyezésével. Volt, aki azt mondta, Illés Zoltán, hogy a gyerekek inkább rongyot és elemet gyűjtsenek az iskolában, pedig tudjuk, hogy az elem veszélyes hulladék, amelynek felhalmozása nem biztos, hogy szerencsés az iskola területén. Ahogy látjuk a módosításban, éppen hogy most módosítják azt a részt is, hogy a savas, ólmos akkumulátorokat hogyan fogják tudni hasznosítani, hiszen Magyarországon ez nem megoldható. Így elég érdekes az, hogy erre biztatta Illés Zoltán a fiatalokat az iskolákban.

Mégis van valami öröm ebben a törvénymódosításban, hiszen többször felhívtuk az önök figyelmét, hogy az iskolai papírgyűjtés a gyerekek nevelésére nagyon-nagyon jó eszköz. Ezért örömmel veszem észre, hogy a többször kért módosítást most megteszik, hiszen módosító indítványt nyújtottunk be önökhöz a hulladéktörvényhez az én nevemben, amelyet kértük, hogy tárgyaljanak is. Így örömmel a holnapi napon a bizottságon napirendre tűztük, ahol biztosan az én módosítómat elutasítják, de örömmel látom, hogy nagystílűen viszont bevették a törvénymódosítások közé.

Egyetlenegy dolgot még szeretnék a hulladékgazdálkodással kapcsolatban elmondani. A rezsicsökkentés miatt most sem tudják a hulladéklerakási járulékot fizetni a cégek, így a 2014-es szinten való befagyasztás semmiképp nem megoldás. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most a további képviselői felszólalások következnek. Felhívom figyelmüket, hogy 15-15 perc áll rendelkezésükre. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Elsőként jöjjön Galambos Dénes képviselő úr, Fidesz. Öné a szó. Parancsoljon!

DR. GALAMBOS DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Völner Pál vezérszónoki felszólalásában jelezte, hogy 23 törvényt módosít az előttünk fekvő javaslat, és többen szóltak erről, hogy miért 23 törvény van egyben összefoglalva, és milyen megoldás ez.

Azt gondolom, hogy a salátatörvények általában nem szerencsések, mégis azt mondom, hogy jogtechnikailag és időszerűségét tekintve nincs más lehetőség előttünk, és azt gondolom, hogy az önmagában koherens szabályoknál tehát azt kell mindig vizsgálni, hogy az adott törvényen belül a koherencia megvan-e, nem pedig a 23 törvény egészében. Nyilvánvalóan nem is vetették föl a képviselőtársak, de azt gondolom, nem ördögtől való dolog az, ha bizonyos esetekben ezzel a jogtechnikai megoldással kell élni.

Amiről én most szeretnék szólni, az két részterület, illetve két jogszabály, nagyon fontos területek. A második igazán aktuális, az a borágazatot érintő kérdéskör, az első pedig a mozgóképről és a filmről szóló.

A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény módosításának célja az Európai Bizottság által 2013 novemberében kihirdetett új filmművészeti közlemény, amely közlemény a filmekhez és az egyéb audiovizuális alkotásokhoz nyújtott állami támogatásról szól, és a rendelkezéseinek átültetése történik a hazai filmtámogatási programba és az ennek jogi kereteit biztosító filmtörvénybe. Ennek érdekében a magyar filmelőállító és a magyar filmgyártó vállalkozás definíciójából törlésre kerülne a tulajdonosi összetételre vonatkozó rendelkezés, és a törvény kizárólag magyarországi székhelyhez kötné a fogalom meghatározását.

E módosító rendelkezések kedvezőbb szabályokat állapítanak meg a filmelőállítók számára, amennyiben a magyar nyelven gyártott, valamint az alacsony költségvetésű filmek esetében a támogatási intenzitás felső határát 100 százalékra emelik. Ez jelentős segítséget jelent azon gyártóknak, akiknek a támogatáshoz szükséges önrész előteremtése nagy nehézségeket okoz, például a magasabb költségvetésű filmek esetében. Vagyis lehetővé válik, hogy indokolt esetben egy adott filmalkotás költségvetésének teljes egészét lehessen biztosítani a támogatásból.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása szerint pedig a filmgyártásra igénybe vehető közvetett támogatás mértéke a filmalkotások magyarországi filmgyártási költségvetésének 25 százalékára emelkedik, amely rendelkezést néhány kivétellel mára a mozgóképszakmai hatósághoz 2014. június 25-ét követően benyújtott, folyamatban lévő kérelmeknél is alkalmazni szükséges vagy kell.

Magyarország az eddigi 20-ról 25 százalékra emeli a filmgyártáshoz kapcsolódó közvetett támogatást. Ez azt jelenti, hogy minden, Magyarországon elköltött 100 forint filmgyártási költésből a filmgyártó 25 forintot visszakap.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján jelentősen megnőtt az érdeklődés a magyarországi filmgyártási lehetőségek, helyszínek, szakemberek, filmgyártók, céges stúdiók iránt, és hazánk jelenleg a legvonzóbb forgatási célpont a régióban. E pozíció megerősítését szolgálja a 25 százalék közvetett támogatás bevezetése, amellyel fenntartható, sőt élénkíthető a magyarországi filmgyártási aktivitás, az itt készülő filmalkotások költésének növekedése pedig hozzájárul a filmgyártással összefüggő adóbevételek további növekedéséhez. Iparági számítások szerint minden, Magyarországon filmgyártásra fordított összeg 36 százaléka a költségvetés bevételeit növeli.

A másik témám a borágazatot érintő, ez pedig a szakmaközi szervezetekről és az agrárpiaci szabályozás egyes kérdéseiről szóló 2012. évi CXXVIII. törvény módosításának háttere és jelentősége. Amint államtitkár asszony is szólt róla, a statisztikák szerint Olaszországból évente tapasztalhatóan 500-600 ezer hektoliternyi bor érkezik Magyarországra, nagyrészt irreálisan alacsony árú folyóborként. A hazai bortermelés 20 százalékát is elérő behozatal zavarja a piacot, és leginkább a kunsági borvidéken a szőlőfelvásárlási árak letörésével is fenyeget. Ennek a folyamatnak a megállítására számos intézkedés történt.

(14.30)

Júniusban a Földművelésügyi Minisztérium a szőlő- és borágazat szakmaközi szervezeteként elismert Hegyközségek Nemzeti Tanácsát vonta be ebbe a kérdéskörbe és ennek rendezésébe, és egy szervezettebb, összehangoltabb tevékenység vette kezdetét ezen a területen. Az agrárpiaci törvény mostani módosításával elhárulhatnak az akadályok az elől, hogy díj ellenében megváltható ellenőrző jegyet lehessen bevezetni a sokszor dömpingáras és gyenge minőségű importborokra. A változtatásokkal bezárulhatnak azok a kiskapuk, amelyekkel az importőrök kijátszatták volna az ellenőrző jegyes rendszert, de az intézkedés egyúttal növeli a borpiaci áfacsalások felderítési esélyeit is. A tervek szerint a literenként 30 forintba kerülő ellenőrző jegyeket október 15-e után kell megváltani, de a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa ezzel párhuzamosan 22 forintos fejlesztési támogatást nyújt azon tagjainak, akik kizárólag magyar szőlőből készítenek földrajzi jelzés nélküli asztali bort, tehát ez egy komoly támogatás és segítség, és éppen aktuálisan érinti a szüret dandárjában levő gazdálkodókat és természetesen a borászokat. Mindezt fontosnak tartottam elmondani, már csak annak okán is, hogy olyan impulzusokat adjunk a következő hetekben, amelyek segítik a borágazat szereplőinek a piacra jutását.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiekre tekintettel kérem, támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Volner János képviselő urat illeti a szó, Jobbik. Parancsoljon!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Előre kell bocsátanom azt, hogy nemcsak mi nem szeretjük ezeket a salátatörvényeket, hanem egyetlen ellenzéki képviselő sem szereti, hiszen a kormányzat rendszeresen úgy terjeszti ezeket be, hogy különböző, egymással össze nem függő, tartalmukban teljesen eltérő törvényjavaslatokat egyesít egyetlen csomagban, azután akkor, amikor egy ellenzéki párt azt mondja arra, hogy nem támogatom, hanem mondjuk, nemmel szavazok vagy tartózkodom, egyes részeit támogatnám, hogyha külön szavazhatnék róla, akkor a kormány rendszeresen azt a piszkos trükköt alkalmazza utólag, hogy elkezd arról beszélni, hogy az ellenzék nem támogatta, amikor arra egyébként lehetősége lett volna, meg lett volna a lehetőség megszavazni, de ellene szavaztak, vagy éppen nem támogatták, tehát tartózkodtak.

Most ebben az esetben is arról van szó, hogy jó néhány törvény, különböző törvény módosítására kerül sor egyetlen javaslaton belül, nincs lehetőségünk arra, hogy egyes törvényi részeket külön nevesítsünk, és azt mondjuk, hogy ezeket támogatjuk, másokat nem, a végén együtt fogunk róla szavazni; a kormány pedig - már most biztosra vehetjük - vissza fog élni ezzel a helyzettel, és azt mondja majd, hogy a Jobbik vagy éppen egy másik ellenzéki párt nem támogatta ezt az előremutató kezdeményezést.

Na de miről is van szó? Rögtön itt a törvényjavaslat első pontjában a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról rendelkezik a törvényjavaslat, ebben a törvényjavaslatban szabályozzák többek között azt is, hogy külföldi személy adott esetben a kormányhivatal engedélyével juthat vagy nem juthat termőföldhöz, és önmagában ez volt az a kérdés, amiért a Jobbik rendkívül kemény szembenállást tanúsított tavaly még a földtörvény vitájában a kormányoldallal szemben, amikor azt mondtuk, nem lehet az, hogy külföldiek számára Magyarországon áruba bocsássuk a termőföldet, mert akkor az a föld, amiért az őseink évszázadokon keresztül küzdöttek, a saját vérüket hullajtották azért, hogy ezt a földet megőrizzék, harc nélkül, pusztán gazdasági eszközökkel rövid időn belül át fog kerülni jelentős részben külföldiek tulajdonába. Ez egy olyan kérdés, ami mellett soha nem fogunk szó nélkül elmenni, mert nemzeti pártként a lelkiismeretünkre hallgatva ezt nemes egyszerűséggel nem engedhetjük meg magunknak. És tessék arra gondolni, több mint ezer éve áll itt Európa közepén ez az ország, Magyarországnál sokkal erősebb katonai hatalmak ellenében megvédték ezt a földet az őseink, és most ahhoz képest azt mondjuk, hogy mivel az Európai Unió tagjai vagyunk, ezért belenyugszunk abba, hogy ez a föld elidegeníthető legyen külföldiek részére. És mindezt egy olyan kormányzás alatt, ami magát keresztény-nemzeti kormányként definiálja, a Fidesz és a KDNP koalíciós együttműködésével valósul meg ez a hazaárulással felérő lépés. Ezt nyilvánvalóan nem fogjuk támogatni. Külföldi ne szerezhesse meg a magyar termőföldet, mert egyébként az fog történni, hogy a tőkeerős külföldi vásárlók kivásárolják, kiveszik alólunk ezt az országot, és azok a vazallusok, akik nagyon sokszor politikai támogatással segítenek nekik, készséggel együttműködnek ennek a folyamatnak a betetőzésében. Nyilvánvaló, hogy ezt nem fogjuk hagyni.

El szeretném azt is mondani, hogy amikor az Eximbankról szóló jogszabályhelyeket módosítja a kormány, akkor olyan lépésekre kerül sor, amivel nagyon nehéz egyetérteni, ugyanis eddig megszüntette a törvény azt a lehetőséget, hogy egy párttisztséget ellátó személy az Eximbanknál vezető tisztségbe kerülhessen. Most pedig - nyilván nem hátsó szándék nélkül: majd látni fogjuk azokat az embereket rövidesen felbukkanni, akik politikai kinevezettként kerülnek ezekbe a pozíciókba - úgy rendelkezik a törvény, hogy ezeket a korlátozásokat felpuhítja, és sajnos én attól tartok, hogy az elmúlt négy évhez hasonlóan most is annak leszünk tanúi, hogy a kormány a saját embereit, a saját kegyeltjeit ülteti függetlenséget kívánó, szakmai pozíciókba. Itt emlékeztetnék azoknak az eseményeknek a végtelen sorára, mint például amikor kinevezték a volt Fidesz-tagból lett legfőbb ügyészt, amikor kizárólag a Fidesz jelölhette meg a Médiatanács tagjait, és kizárólag fideszes delegáltak ültek az Alkotmánybíróságba, kizárólagos fideszes delegáltak ültek a Magyar Nemzeti Bank különböző pozícióiba; itt nem nagyon volt erről még semmilyen egyeztetés sem, önmagában a kormány képes volt az egyébként függetlenséget kívánó pozíciókba - és ezt a függetlenséget nem csak Európában, szerte a fejlett világban tisztelik - a saját potentátjait beültetni. És most azt láthatjuk, hogy az Eximbank egy újabb bástyája lesz a Fidesznek, néhány politika által kinevezett személy be fog kerülni ezekbe a pozíciókba. Nyilvánvaló, hogy ezzel nem lehet egyetérteni.

Fel kell hívni még egy nagyon fontos dologra a figyelmet, hogyha már az Eximbankról beszélünk és a gazdaságfejlesztés különböző prioritásait nézzük. A kormány, nyilvánvaló, nem kis részben politikai okokból elsősorban az export növekedését próbálja elősegíteni, holott a gazdaságpolitikai eszköztár hatékonyságát, költséghatékonyságát tekintve adott esetben lehet, hogy sokkal célszerűbb lenne a legtöbb ágazat esetében az import kiváltására alkalmas termékek hazai előállítását vagy az importhelyettesítő termékek hazai gyártását támogatni, ahelyett, hogy megpróbálnánk a külpiacon teret nyerni. Mi is áll ennek az általam elmondott és fölvázolt logikának a hátterében? A saját piacunkon, ott, ahol a jogszabályi környezetet a Magyar Országgyűlés határozza meg, sokkal eredményesebben, győzelmi esélyekkel szembe tudunk szállni a külföldi cégekkel, tehát ha elsősorban a saját piac megtartására fordítunk pénzt, arra, hogy a magyar termelőkapacitások ne tűnjenek el végleg, akkor költséghatékonyabban használjuk föl a forrásainkat, mint ha az egyébként protekcionista eszközökkel operáló nyugat-európai piacok valamelyikére próbálnánk nagyon komoly exporttámogatásokkal betörni. A kormánynak azért nem áll ez az érdekében, mert sokkal látványosabban kommunikálhatóak az exportsikerek, azok az exportsikerek, amelyek egyébként nem magyar gazdasági szereplőkhöz köthetők, hanem elsősorban az itt megtelepedett külföldi cégekhez; gondoljunk például az Audi, a Mercedes térnyerésére. A német luxusipart támogatjuk jelenleg a magyar adófizetők pénzéből, azért, mert a látványos GDP-növekedést ezek a termelőüzemek produkálják, nem a magyar gazdasági szereplők, nem foglalkoztatnak több embert - ez a tavalyi költségvetés zárszámadásából egyértelműen kiderült -, hanem arról van szó, hogy jólesik a kormánynak ezt lekommunikálni, és épp ezért a gazdaságfejlesztési prioritások nem az ésszerűség irányába hatnak, nem úgy, hogy minél hatékonyabban használjuk föl az adófizetők pénzét, hanem azt követik, hogy a kormányzati kommunikációt a pénznek milyen felhasználási módja támogatja jobban. Ez nyilvánvaló, hogy a nemzeti érdekkel ellentétes, a Fidesz hatalmi struktúrájának bebetonozását szolgáló javaslat.

(14.40)

Amikor a közbeszerzésekről szóló törvényt a törvényjavaslat 12. pontjánál módosítani szeretné a beterjesztő, akkor semmi egyébről nincs szó, mint hogy a kormányzati kommunikációs feladatok ellátásával kapcsolatos közbeszerzéseknél úgy változtatja meg a szabályozást, hogy központosított eljárást kelljen alkalmazni. Azaz egy tetszőleges listából egy előre minősített pályázói kör esetén a pályázat kiírója maga ki tudja választani versenyeztetési eljárás nélkül azt a céget, amellyel a későbbiek folyamán szerződni fog. Hölgyeim és uraim, tessenek belegondolni! Minősítenek egy kört, benne van ebben a körben, mondjuk, hét-nyolc cég, benne van, mondjuk, egy-két kormánypárti cég - mit fog tenni az az ember, aki adott esetben pártkinevezettként ott ül egy pozícióban? Nagyon jó eséllyel - az eddigi gyakorlathoz hasonlóan - azt a céget fogja törvényesen - törvényesen! - megrendeléshez juttatni, akit szeretne, egy hozzá közel álló, szintén az ő pártjában helyet foglaló vállalkozót. Ezt a lehetőséget a fejlett demokráciák kizárják, hölgyeim és uraim. Az áttekinthetőség, a versenyfolyamatok érvényesülése a legfontosabb gazdaságpolitikai kritériumok egyike.

És tessenek arra gondolni, amikor a magyar állam mint a magyar gazdaság legnagyobb megrendelője évente körülbelül 1600 milliárd forintot elkölt a hazai közbeszerzési rendszerben, úgy költik el ennek a pénznek a nagy részét, hogy nincs érdemi verseny, hanem hasonló központosított és egyéb eljárások keretén belül, protekcionista módon kiosztják a pénzeket az arra hivatott politika közeli cégeknek. Ez az, ami megkülönböztet egy fejlett demokráciát és egy banánköztársaságot egymástól.

És én tisztelettel azt kérem a kormányoldaltól, ne éljen vissza a kétharmados parlamenti felhatalmazással. Én tudom, hogy az ilyen javaslatokkal, mint amit most beterjesztettek, törvényessé lehet tenni az ország széthordását, de ez azt eredményezi, hogy Magyarország nem fejlett demokrácia lesz, hanem harmadik világbeli banánköztársaság, mert úgy viselkedik a jogalkotó kormánytöbbség, olyan törvényeket hoz, ami ezt eredményezi. És ez szégyen az egész országra nézve. Akkor is, ha önöket egyébként az emberek megválasztották, és kétharmados parlamenti felhatalmazást adtak a Fidesz-KDNP-koalíciónak.

Szintén nem tudunk azzal egyetérteni, hogy a postai szolgáltatásokról szóló törvény módosításával gyakorlatilag a postai tevékenység liberalizációja előtt enged teret a kormány. Tisztában vagyunk természetesen azzal, hogy van egy európai uniós nyomás a kormányon azzal kapcsolatban, hogy liberalizálja ezt a tevékenységet, nyissa meg a saját piacát, és természetesen demagóg lenne azt állítani, hogy nincs versenyelőnye egy meglévő, bevezetett, országos fiókhálózattal működő postai szolgáltatásnak. Nyilvánvaló, hogy ezt a monopóliumot - mert ez egy kvázi monopólium, ami kialakult ezen a területen - rendkívül nehéz megtörni, azonban egyes részei, ugyanúgy, mint eddig is, a nyereséges részek igenis kiszervezhetők. És én attól tartok, hogy ezzel a lépéssel, amit itt látunk körvonalazódni, a kezdeti csíráját ültetjük el annak, hogy a Magyar Postának egyes legnyereségesebb részeit kiszervezzék a későbbiek folyamán, és magánérdekeltségek javára működhessen. És azért, hogy ezt megelőzzük - nem azért, mert tőkeellenesek vagyunk, hanem azért, mert a magyar nemzeti érdeket óvjuk -, ezt a javaslatrészt sem tudja támogatni a Jobbik, nemes egyszerűséggel azért, mert közösségi tulajdonban szeretnénk ezt az ágazatot tartani.

Nagyon fontosnak tartom egyébként annak is a tisztázását, hogy milyen szektorok, milyen gazdasági ágazatok azok, amelyekben a kormány teret szeretne nyerni. Én úgy gondolom, hogy egy kormányzati ciklust megelőzően, még a választási kampányban nagyon fontos lenne a kiszámítható gazdaságpolitika érdekében meghatározni, hogy melyek azok a szektorok, amibe be szeretne hatolni a kormány, milyen eszköz- és keretrendszert szeretne ezekben a szektorokban alkalmazni. Erre azonban még négy és fél éves Fidesz-kormányzás után sem volt lehetőség, vagy legalábbis ezt a kormány nem tette meg. Most is csak találgatni tudunk, hogy mi lesz, amitől meg szeretne válni - például a postai szolgáltatásokat privatizálni szeretné a kormány? Nem mondják meg nyíltan, a törvényjavaslatban viszont már ezt előkészítik. Nem mondják meg nyíltan azt sem, hogy a médiabirodalmakat adott esetben a saját hatalmi érdekeik szerint szeretnék átrendezni, de a törvényekben ez a törekvés már megjelent.

Az országnak, az egész nemzetnek kárt okoz az, hogyha a gazdaságpolitika, a társadalompolitika nem kiszámítható, azért, mert egy bizonytalan légkörű országba senki nem szeret invesztálni, nem jönnek a beruházások, nem jönnek létre azok a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások, amelyek egy tartós jóléti fordulatot eredményezhetnének az országban. Ez a salátatörvény, amit így beterjesztettek, jó néhány ponton, az előbb részletezett területeken sajnos pont ezt a kormányzati törekvést erősíti meg, bizonytalanságot szül és a Fidesz hatalmi érdekeit szolgálja. Egészében véve tehát a Jobbik nem támogatja. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most soron következik Szabolcs Attila képviselő úr, Fidesz. Parancsoljon!

SZABOLCS ATTILA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Ahogy képviselőtársaim is említették, a most tárgyalt törvényjavaslat számos fontos jogszabályt pontosít. Engedjék meg, hogy a környezettudatosság jegyében a hulladékgazdálkodási törvény módosításáról és ennek kapcsán az iskolai papírgyűjtés jogi hátteréről ejtsek néhány szót.

A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény módosítását a hulladék gyűjtésével és tárolásával, a hulladéklerakási járulékkal és a melléktermékkel kapcsolatos szabályok pontosítása indokolja. Annak érdekében, hogy a gyűjtéssel, a tárolással és a melléktermékkel kapcsolatos szabályozás egységesen értelmezhető és alkalmazható legyen, a törvény vonatkozó rendelkezéseit rugalmassá kell tenni. Ez abban az esetben érhető el, ha a gyűjtőre vonatkozó definíciót pontosítjuk, a tárolást a tartós tárolástól megkülönböztetjük, és a tárolást külön definiáljuk, továbbá egyszerűsítjük és kormányrendeleti szintre delegáljuk a melléktermékre vonatkozó szabályokat.

Ami a gyűjtést illeti, 2015. január 1-jétől Magyarországon a lakosságnál képződő üveg-, papír-, fém- és műanyaghulladékot minden településen szelektíven kell gyűjteni. Ezeket a célokat Magyarországon elsősorban a folyamatosan bővülő házhoz menő rendszerrel, illetve hulladékgyűjtő szigetek és hulladékgyűjtő udvarok létesítésével lehet elérni.

Az iskolai papírgyűjtés törvényi lehetőségét is megteremti a törvény módosítása. A változtatással egy 14 éve fennálló jogi anomáliát sikerül orvosolni, az iskolai és óvodai papírgyűjtésre ugyanis eddig csupán általános szabály vonatkozott, vagyis hatósági engedéllyel lehetett végezni. Ennek ellenére a 14 év alatt egyetlen kormány, így az Orbán-kormány sem akadályozta az iskolai papírgyűjtést. Az iskolákat soha semmilyen módon nem érte hátrány, nem indult ellenük hatósági eljárás.

A hulladékról szóló törvény módosítása értelmében az intézmények évi két alkalommal, legfeljebb öt-öt napon keresztül gyűjthetnek papírt. Ezt követően önállóan dönthetnek arról, hogy továbbértékesítik, amiből saját bevételhez juthatnak.

A kormány és ezen belül a Földművelésügyi Minisztérium elkötelezett a környezettudatos szemléletformálás mellett, amelyben az iskolai papírgyűjtésnek pótolhatatlan jelentősége van. A jogi helyzet rendezésére azért volt szükség, hogy az iskolák és óvodák a jövőben jogilag is tiszta és rendezett szabályok között folytathassák ezt a tevékenységet. Ez azért is fontos, mert Magyarországnak nagyon szigorú, egyre nagyobb hasznosítási arányokat meghatározó uniós előírásoknak kell megfelelni a hulladékgyűjtés területén.

Annak érdekében, hogy Magyarországon a hulladéklerakásnak a hulladékhasznosítás viszonylag rövid időn belül alternatívája lehessen, ugyanakkor a vállalkozások erejét a jelenleg alkalmazandó hulladéklerakási járulék összege ne roppantsa meg, a hulladéklerakási járulék összegét a hazai gazdasági viszonyokhoz és a hulladékgazdálkodás jelenlegi fejlettségéhez mérten kell meghatározni.

(14.50)

Így a hulladékról szóló törvény második módosítása befagyasztja a 2014-es szinten a hulladéklerakási járadék összegét. Ez hatezer forintot jelent tonnánként, és a jelentős mértékben köztulajdonban lévő lerakók üzemeltetőit érinti. Jelentős pénzügyi és adminisztrációs könnyebbséget jelent a gazdálkodó szervezetek számára az a módosítás, amely lehetőséget teremt arra, hogy a gazdálkodó szervezetek begyűjtési és tárolási engedélyei ne veszítsék hatályukat 2014. december 31-ével, hanem az eredeti érvényességi időn belül használhassák azokat.

Tisztelt Képviselőtársak! Most pedig engedjék meg mint aktív polgármester is, hogy a frakció és a magam nevében kiálljak egy módosítási szándék mellett. Az államháztartási törvény jelenleg előírja, hogy az önkormányzatoknak a központi költségvetés benyújtásához kötötten be kell nyújtaniuk egy költségvetési koncepciót. A szándékot, a biztonságos tervezés feltételeinek biztosítását értjük, ám úgy gondoljuk, hogy ez a rendelkezés nem alkalmazkodik a valósághoz, így egy fölösleges púp az önkormányzatok hátán. Egy ilyen korai időpontban ugyanis még nem láthatják előre a helyi önkormányzatok, hogy mennyi forrással gazdálkodhatnak a következő évben, hiszen még a központi költségvetés sincs elfogadva. Ráadásul ebben az időszakban kell törvény szerint különböző beszámolókat is elkészíteni és benyújtani.

A koncepció így szükségképpen általános, konkrétumokat nem tartalmazó lesz, így én is támogatom, hogy ezt a passzust vegyük ki az államháztartási törvényből. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő szót kérő Szakács László képviselő úr, MSZP. Parancsoljon!

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tényleg még nem találkoztunk olyan képviselővel, aki szerette volna a salátatörvényeket, természetesen mi sem, hiszen korábban is elhangzott az, hogy van, amelyben van egy-két dolog, amelyet tudnánk támogatni, de természetesen az egészet nem tudnánk támogatni. Én úgy gondolom, hogy amit most itt láttunk, és már többször is hallottam, hogy jogharmonizáció, korrekció, törvények javítása; én egyetlenegy ilyet nem találtam ebben, és a vitában pedig kiderült - én úgy gondolom -, hogy talán nincs is. Azért nehéz helyzetben van államtitkár úr, amikor a gázkereskedéstől a magyar filmig a kultúrán át, az Eximbanktól a Mehibtől a Postán át a papírgyűjtésig, a műsorszolgáltatásig és a tisztségviselők összeférhetetlenségéig kell mindent megvédeni.

Úgy gondolom, hogy ennek egyetlenegy oka van, a picit rövidre sikerült, esős nyáron pontosan le tudjuk képezni ebben a salátatörvényben a központi erőtérnek a változásait. Gyönyörűen leképezi.

Én ebből amit ki szeretnék emelni a többi, pillanatnyi lobbiérdek, partikuláris érdek mellett, amelyet most önök ezzel a salátatörvénnyel kiszolgálnak, az az MFB. Itt néhányan már be is kiabáltak, hogy az MFB lassan most már savanyúcukrot is árulhatna, de az, hogy az MFB miért kezd el majd gázkereskedéssel foglalkozni, és ahogy azt az expozéban is hallhattuk, mitől lesz majd ettől Magyarország energiaellátása biztosabb, amikor egy saját, ugyancsak állam által tulajdonolt megacég, az MVM mellé egy mini MVM-et hoznak létre saját maga konkurenciájaként, úgy gondolom, hogy ezt sem lehet másképpen értékelni, mint hogy gyönyörűen leképezi a központi erőtérnek az egy nyár alatt történő változásait, és azt természetesen megpróbálja követni a törvény.

Ez a további belső diverzifikálás, ami valójában azt jelenti, hogy létrehoznak még egy szervezetet, ami ezzel foglalkozik, ez azt jelenti, hogy a kormánynak most már kétfelé is lehet természetesen pénzt és tőkét juttatni akkor, amikor majd gázkereskedésről lesz szó, illetve kétfelől is keletkezhet neki bevétele. Ez nyilvánvalóan egyéni politikai érdekeket vagy egyes partikuláris politikai érdekeket szolgál. Megint kié lesz majd az a másik szemétdomb, vagy ki lesz a kakas majd azon a dombon, aki majd ezen a dombon is kapirgálni fog? Én megmondom őszintén, hogy ezen kívül ebbe sajnos mást nem lehet belelátni.

Amit viszont bele lehet látni, az az, ahogyan önök most már hitbizományként kezelik az MNB-t, az MFB-t, hiszen az MNB-nek is azért olyan portfóliója van most már, amit sem a törvény nem enged, sem eddig nem volt ilyen, sem szokás nem volt egyébként sehol sem Európában. Csak emlékeztetőül, azért a Magyar Nemzeti Bank most már ingatlan-portfóliót tart fenn, műemlékvédelemmel foglalkozik, és a közgazdaság-tudomány oktatására mintegy 200 milliárdot költ; mindig el kell mellé mondani, ami a másfélszerese a magyar felsőoktatásra költött teljes költségvetési támogatásnak. Az MFB pedig most gázt fog árulni. Tehát a Magyar Fejlesztési Bank gázt fog árulni.

Nem volt jó az expozéban lévő indokolás, szeretném rá felhívni a figyelmet. Az, hogy az MFB egy szomszédos országban vagy akár többen is már a kereskedelemben ugyan részt vesz, és ott a közműszolgáltatásban is esetleg részt vesz, nem azt jelenti, ők nem ezt fogják csinálni Magyarországon. Magyarországon ők tőzsdei kereskedést és nagykereskedelmet fognak csinálni. Ezzel csinálnak önök maguknak egy saját kis MFB-t, ahelyett, hogy azzal foglalkoznának, ami - én úgy gondolom - nemsokára mindenkit jobban fog ennél érdekelni, főleg a keleti helyzet alakulásának a fényében, hogy itt vagyunk lassan szeptember közepén, miért nincsenek még feltöltve a gáztározók. Ezzel kellene foglalkozni, nem pedig kiszolgálni azokat a partikuláris érdekeket, amelyeket ezek a nagyon-nagyon unortodox magatartások, illetve unortodox megoldások jelentenek.

Nem szólok arról, hogy ez mennyiben veszélyezteti az alaptevékenységet. Én biztos vagyok benne, hogy minden egyes banknál, így az MFB-nél is az alaptevékenység kárára semmifajta más vállalkozási tevékenységet nem folytathat a bank. Ennek az üzletnek nyilvánvalóan van kockázata. Ezt a kockázatot hová árazták be? A költségvetésben ez hol fog megjelenni? És megengedheti-e magának ezt a Magyar Fejlesztési Bank?

A többiről az előttem szólók, úgy gondolom, szépen beszéltek és hosszan is, ami ebben a törvényben benne van, az, továbbra is állítom, rengeteg pillanatnyi lobbiérdek, amit a nyár összehozott. Amit pedig látunk, ami nincsen benne, az jogharmonizáció, ami nincsen benne, az törvényi korrekció; az nem korrekció, ha valakiknél enyhítünk az összeférhetetlenségi szabályokon csak azért, hogy pártfunkcionáriusokat is ki lehessen nevezni ezután az Eximhez. Amiről pedig nem szól még, az a felsőoktatás, amire még 2009-ben is többet költöttünk, amiről nem szól még, az az iszonyatosan megalázó forráshiánnyal rendelkező egészségügy, amiről még nem szól, az pedig, mondjuk, az a szociális rendszer, ami ma már Magyarországon az élethelyzetek 56 százalékába avatkozik be. Ez a szám csak azt mutatja, hogy Magyarországon több mint a fele azoknak az élethelyzeteknek a száma, amelybe ennek a hatalmas rendszernek, amit szociális ellátórendszernek hívunk, be kell avatkozni azért, mert a többit, éppen ezért, mert azokat elhanyagolják, államtitkár úr, nem tudják megfelelően kezelni.

Összegezve a mondókámat, azt szeretném mondani: megint a gombhoz varrunk kabátot; megvannak ezek az érdekek, amelyeket mi értünk, én úgy gondolom, hogy ezeket az érdekeket és érdekvitákat önöknek párton kellene tartani, nem pedig a kormány szintjére felemelve a törvényalkotás elé hozni, és kiszolgálni őket. Ezért nagy biztonsággal mondhatom, hogy a Magyar Szocialista Párt nem fogja tudni támogatni ezt az előterjesztést. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalásokra van mód. Kiss László képviselő úr kért szót, MSZP. Parancsoljon!

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Csak röviden az Eximbank ügyét ragadnám ki.

(15.00)

Azt gondolom, hogy ellenzéki képviselőtársaim nem beszélhetnek erről a kérdésről eleget. Ez a törvény, amely előttünk van, sok esetben felveti azt a kérdést, hogy ki áll mögötte, vajon kire hozzák a szabályokat. Elnézést kérek az előbbi bizalmatlanságért, de talán egy tucat példa van már arra, hogy így alkotnak önök törvényt.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Engedik, hogy párttisztségviselők vagy párttagok is legyenek az Eximbank vezető tisztségviselői, felpuhítják ezt a szabályt. Nem tudjuk, hogy miért, mi ennek az oka, ki ennek az oka. Ráadásul a végzettségre vonatkozó szabályokon is módosítanak. Ezek olyan kérdések, amelyek persze, ha nem történtek volna meg korábban azok az esetek, amikor tanúi lehettünk annak, hogy először egy hasonló kaliberű módosítást áttolnak a Házon, majd azután megjelenik valamelyik fideszes káder, aki elfoglalja ezeket a pozíciókat, akkor nyilván senki nem lenne ilyen gyanakvó. De tudjuk nagyon jól, csak emlékezzünk a néhány héttel ezelőtt történtekre, módosítják a felsőoktatási törvényben a felsőoktatási vezetőkre vonatkozó képzettségi követelményeket, ezeket egyszerűsítik, majd hirtelen van egy jelentkezés a Testnevelési Főiskola, amely önállóvá válik, vezetőjének.

Ezek olyan dolgok, amelyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül, ezért szeretnék kérni önöket, hogy az ilyen törvényalkotások ne legyenek a rendszer részei.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni. Kiss László képviselő úr újra jelentkezik? Tessék parancsolni ismételt hozzászólásra!

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Elnézést kérek, csak azt gondoltam (Tállai András: Magadnak beszélsz?) korábban, hogy ez egy pergő vita lesz így a végén, de természetesen nem töltöm ki a 15 percet, megnyugtatok mindenkit. Amit elmondtak előttem, ez nagyon lényeges a salátatörvények sorsáról. Tudják, ez egy olyan helyzet, hogy ha egy salátában vannak olyan elemek, amiket az ember szeret, meg vannak benne olyan elemek, amiket az ember nem szeret, akkor a legvége az, hogy nem eszi meg. Ennek a törvénynek vitathatatlanul vannak olyan részei, amelyek szerintem jók. Heringes Anita képviselőtársam módosító indítványára reagálva fontos az, hogy önök visszaemelik például az iskolai papírgyűjtés kérdését. Szerintem ez egy mindenképpen jó kezdeményezése volt a szocialista képviselő asszonynak, és bölcsességre vall önöktől, hogy ezt visszatették, köszönjük szépen.

Tanárként és korábbi osztályfőnökként tudom azt, hogy egy iskola életében ezek a mozgalmak mit jelenthetnek, és tudom azt, hogy az egészséges életmódra nevelésben, illetve a környezettudatos életre való nevelésben ezek fontos kampányok lehetnek. Éppen ezért, bár lehet, hogy nagyon kis ügynek tűnik ez a dolog, de azt hiszem, hogy ebben a kis ügyben is egy előrelépést tettünk lehetővé, és azzal, hogy önök hallgattak ebben ránk, ezért mindenképpen önöket is köszönet illeti.

Hasonlóképpen egyébként, ha már azt nézzük ebben a salátában, amit én megennék, ha megengedik ezt a profán megközelítést, akkor azt mondanám, hogy például az ügyvédekre vonatkozó szabályozás, amely az én olvasatomban sok esetben egyébként az ügyfeleket védi és a nyilvánosság megteremtését szolgálja, ez számomra szimpatikus szabályozás. Ha külön törvényjavaslatban lenne előttünk mind a kettő, akkor én biztosan megszavaznám ezeket, mert azt gondolom, hogy ez egy jó irányba tett jó lépés. Pusztán ez is megmutatja azonban azt, hogy mennyire nem jó formáját vagy módszerét alkalmazták a törvényalkotásnak, mert ha ezeket a dolgokat külön törvényben szabályozzák, akkor számos olyan ügy lenne, amelyet tud támogatni a Szocialista Párt, vagy én magam képviselőként tudom támogatni.

Polgármester úr azon felvetését, amit előzőleg hallottunk, ami az önkormányzati költségvetésre vonatkozik, szintén egy ilyen felvetésnek tartom. Nyolc évig voltam III. kerületi önkormányzati képviselő szocialista színekben, ezért pontosan tudom, milyen nehézséget okoz az önkormányzatoknak időnként ez a csapongó ad hoc jogalkotás és pénzügyi tervezés, amit a kormányzat az előző években művelt. Éppen ezért én magam például megértéssel fogadom polgármester úr szavait, mert azt gondolom, hogy ez is például egy jó irányba tett jó kezdeményezés lenne. Kár, hogy egy olyan saláta részeként történik, ami összességében ehetetlen.

A médiaügyekről beszélnék egy kicsit. Itt is megszoktuk már azt, hogy olyan barkácsolás történik a médiaügyekben általános tekintetben is az önök részéről, ami kicsit olyan, mint az ügyetlen autószerelő esete, amikor a barkácsolás eredménye az, hogy mindenki nyakig olajos lesz, csak az autó nem fog működni. Egy kicsit hasonló szabályozás is van előttünk. Mi a kívánatos? Kívánatos az lenne, ha azok az emberek, akik jelenleg is megélhetési problémákkal küzdenek, ismert a szám, hogy a magyar emberek 40 százaléka él nyomorszinten, a létminimum alatt, ezeknek az embereknek legalább a művelődéshez való jogát támogatnánk azzal, hogy csökkenjen vagy megszűnjön a televíziózás díja számukra. Szerintem ez egy jó kezdeményezés, hiszen nem jó, ha fizikai nyomort szellemi nyomor is követ, éppen ezért én például támogatnék egy ilyen kormányzati irányt.

Ami a lineáris szolgáltatókról szóló kezdeményezéseket érinti, ami arról szól, hogy nem kérhetnek közvetlenül pénzt a fogyasztóktól, én magam ezt a javaslatot szimpátiával szemlélem, megmondom őszintén. Ugyanakkor azonban némi ellentmondást látok, hiszen vannak olyan lineáris szolgáltatók ma is, akiknek élő megállapodásuk van a kormányzattal a tekintetben, hogy kérhetnek ilyen díjat. Nyilván ez a megállapodás akkor törlődni fog és át fog alakulni. Hogy ez pontosan miként fog hatni a költségvetésre és az emberekre, azt meg nem tudom. Örülnék neki, ha például a médiaszolgáltatók kapcsán azt a néhány módosítást, amit ide elénk hoztak, megfejelték volna például további módosításokkal, ami abban az irányban hat, ami a valódi probléma, vagyis hogy ma nagyon sokan, annyian nyomorban élnek ebben az országban, hogy például az alapvető televíziózással kapcsolatos díjakat sem tudják kifizetni. Én magam azt gondolom, hogy ez megoldandó feladat. Abban nem vagyok biztos, hogy ez az irány helyes.

Hasonlóan nagyon nagy szimpátiával fogadtam azt a véleményt, ami arról szólt, hogy milyen jó, hogy emelkedik a filmgyártásra fordított pénz aránya, és ez hogy támogatja majd a magyar filmgyártást. Én roppantul kedvelem a magyar filmeket, biztos, hogy barátja vagyok ennek a kezdeményezésnek. Ám azt nem látom egészen pontosan, hogy mitől nem Andy Vajna zsebébe vándorolnak ezek a pénzek. Azt gondolom tehát, hogy ha működtetünk egy olyan rendszert, ami nem arról szól, hogy színvonalas magyar filmek legyenek, hanem mindenféle hátsó szándékok vannak benne, akkor ilyen előterjesztések valójában hasonlóan ezeket a köröket szolgálják.

A postai liberalizáció kapcsán is azt gondolom, hogy önmagában megérne egy nagy átgondolást a Házban ez a kérdéskör. Nem tartom ördögtől valónak azt az elképzelést, amit itt egyébként a posta, a postai szolgáltatások átszervezése kapcsán önök idehoztak, ám az biztos, hogy nem tizennyolcad rangú kérdésnek tartom ezt. Ha komolyan gondoljuk, hogy beszélnünk kell a postai hatékonyság kérdéséről, ha komolyan gondoljuk, hogy a magyar postarendszerről beszélnünk kell, ebben biztos, hogy nincsen vita ebben a Házban, akkor szerintem ez megérne egy önálló törvényt, megérne egy önálló alkalmat, hogy ezt komolyan át tudjuk beszélni.

Mindezek miatt azt tudom mondani, hogy van néhány pontja ennek a törvénynek, amelyet, mondjuk, jó irányba tett lépésnek tekintünk, de a garanciális elemek, illetve Andy Vajna és más ügyek mellett az ügyek terheltsége miatt, hogy finoman fogalmazzak, nem tudunk jóindulattal szemlélni a fideszes korábbi rossz gyakorlat miatt. Vannak olyan ügyek, például a papírgyűjtés ügye, amelyet mi magunk mindenképpen fontosnak tartunk, és köszönjük szépen, hogy idehozták, és vannak olyan részei is ennek a salátának, ami miatt nem ehető számunkra.

Kérem önöket a továbbiakban, szerintem segítené az önök munkáját is, ha nem olyan salátát hoznának be, amelynek a fele ehető, a másik fele nem, mert akkor az egészet nem esszük meg, hanem bontsuk ezeket a salátákat elemekre, és akkor a saláta egyik részét biztosan jó szívvel el fogjuk fogyasztani, míg a többi részében a szakmai vitákat meg le tudjuk folytatni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételten megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom.

Megadom a szót Kovács Zoltán államtitkár úrnak, aki kettős funkcióban - részben államtitkárként, részben előterjesztőként - válaszol az elhangzottakra. Parancsoljon, államtitkár úr!

(15.10)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni azoknak a képviselőknek a hozzászólását, akik támogatták a benyújtott törvényjavaslatot, illetve annak egyes elemeit.

Néhány felszólalóra szeretnék reagálni. Az egyik észrevétel volt, hogy a törvényjavaslat elemei között nincs összefüggés. Én pedig azt állítom, hogy a szándék összeköti a javaslatokat, hiszen ez a kormányzás során begyűjtött tapasztalatokra, a szakmai szervezetek által benyújtott igényekre, a felmerült problémákra a lehető legrövidebb időn belül, a lehető legszélesebb körben történő megoldási javaslatokat tartalmazza. Éppen ez a kormány gyakorlati tevékenységének a lényege: azonnal reagál a problémákra. Ráadásul a szakmai szervezetekkel történt egyeztetés is, és azoknak jó néhány elemét beépítettük a törvényjavaslatba.

A másik ilyen felmerült probléma volt az ellenzéki képviselők részéről, Tukacs, Staudt és Szelényi képviselők részéről, akik - már nincsenek egyébként a teremben - a költségvetési törvény benyújtása határidejének a módosítását kifogásolták. Szeretném elmondani, hogy jelentős tévedésben vannak. A választás évében ez mindig október 15-e. Tehát az egy téves állítás, miszerint az önkormányzati választásokhoz igazítanánk. A választás évében mindig más a dátum, mint az általános rendszerben. Arról nem is beszélve, hogy célszerű arra törekedni, hogy a javaslat minél közelebb kerüljön a gazdasági évhez, hiszen így még inkább kiszámíthatóbbá válnak az elemzések, illetve az azt tartalmazó számsorok.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jobbikos képviselők közül Volner János a földtörvényről beszélt. Semmi köze nincs az előterjesztéshez, nem a földtörvényről van szó. A földnek nem minősülő ingatlanokról szól a törvény, és a lakástörvény módosítását tartalmazza. Ez a törvényjavaslat 1/A. § (1) bekezdésében található. Tehát teljes félreértésen alapul Volner János felszólalása - aki már szintén nincs itt, de a jegyzőkönyv kedvéért azért szeretném rögzíteni.

Ugyancsak a jobbikos képviselők a posta partnerszervezetei kapcsán privatizációt emlegettek. Itt ezek teljesítési segédként szolgálnak a posta számára, és csak olyan településeken, ahol ennek gazdasági, szervezési indokai fennállnak. A cél, hogy a posta magasabb színvonalon láthassa el a tevékenységét, a törvény pedig kimondja, hogy a partnerszervezetek bevonása nem jelentheti az egyetemes szolgáltatás sérelmét.

Ami pedig az Eximbankkal kapcsolatos felszólalásokat illeti, van valami bája annak, amikor a szocialista képviselők, akik a pártállami rendszerben is exponálták magukat, aggódnak a pártállami tisztség és a végrehajtó hatalom összefüggéseit illetően. Azt gondolom, hogy nem a hovatartozás, hanem mindig a szakértelem és a teljesítmény alapján kell megítélni azokat a szereplőket, akik bekerülnek egy-egy rendszerbe. (Dr. Józsa István: Nocsak, nocsak!- Heringes Anita közbeszólása.) Előbb kellett volna elmondani, képviselő asszony, volt rá lehetősége!

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fejlesztési Bank körül zajlott még jelentős vita. Azt gondolom, leszögezhető, hogy nemcsak banki tevékenységgel foglalkozik az MFB, hanem tulajdonosijog-gyakorlással is, hiszen földgáz-kereskedelemmel foglalkozó céget alapít és működtet.

Ez egyébként az átláthatóságot is segíti, hiszen egy állami cégtulajdonosi rendszerről van szó, ennek finanszírozási helyzete nyilvános. Az új cég kiegészíti az MVM tevékenységét; az MFB a gázipari területen eddig is jelen volt, résztulajdonosa a szőregi gáztárolót tulajdonló cégnek, és részt vesz az észak-déli gáztranzitot megoldó társaságban is. Ha visszaemlékszünk, jó néhány esztendővel ezelőtt - leegyszerűsítve - a szocialisták üres kasszát adtak át az MFB-ben, előre lekötöttek pénzeket, determináltak pénzeket, mi pedig tulajdonosként használjuk a Fejlesztési Bankot.

A papírgyűjtés volt, látom, a legnagyobb slágertéma, mindenki gyűjtött vagy úttörő-, vagy később diákkorában papírt. Ez valóban egy jó buli volt, ahogy annak idején a diákok elmondták, és mondhatom én is, aki részt vettem benne, ez egy örömteli pillanat volt. Soha nem veszélyeztette egyébként a papírgyűjtést semmi, a szabályozást ebben a törvényjavaslatban rendbe tesszük, és innentől kezdve diákként mindenki annyi papírt gyűjthet, amennyit csak tud.

A műsorszolgálati díj merült még fel Schmuck Erzsébet képviselő asszony és Kiss László által említve. Szeretném elmondani, hogy nem nőhetnek a műsorszolgálati díjak, még akkor sem, ha az önök által favorizált médiacégek ezt szeretnék, legyenek ebben nyugodtak - ezt szolgálja a törvényjavaslat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A médiatörvényről volt még szó.

A postatörvényről már beszéltem.

A 98 százalékos különadóról szóló módosító rendelkezések lényegi pontjai az uniós joggal és a bírósági döntésekkel való harmonizációt szolgálják.

A szövetkezeti hitelintézetekről szóló jogszabályváltozás pedig az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatainak való megfelelést szavatolja.

Az egyszerűsítés és ésszerűsítés a célja az Eximbankról, az MFB-ről, a Szerencsejáték Zrt.-ről és a földgázellátásról vagy az imént említett hulladékkezelésről szóló módosításoknak. Ezzel együtt az egyes részletszabályok olyan kérdéseket ölelnek fel, amelyek külön-külön is stratégiai jelentőséggel bírnak.

A szövetkezeti hitelintézetekről szóló törvény módosításával megteremtődik annak a lehetősége, hogy a takarékszövetkezeti szektor még versenyképesebb legyen, és még kevésbé történjenek olyan balesetek, mint amilyenekről mindannyian értesülhetünk; akár az Orgoványi Takarékszövetkezetet vagy más hitelintézetet is említhetnék.

A földgázellátásról szóló rendelkezések megváltozatásával, ahogy az imént már reagáltam a felszólalásra, a földgázellátás még biztonságosabbá válik.

Ezeknek a szempontoknak, illetve az általam tett reagálásoknak a figyelembevételével kérem a tisztelt Házat, hogy fogadja el a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, elnök úr.

Felszólalások:   21-65   65-92   93-96      Ülésnap adatai