Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Kérdezem a tisztelt Házat, hogy elfogadja‑e az államtitkár úr válaszát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

A Ház a választ 106 igen szavazattal, 27 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Hoffmann Rózsa, a KDNP képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „Határtalanul program ‑ az összetartozás egyik alapja” címmel. Képviselő asszonyé a szó.

(15.00)

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! 2010 októberében a tisztelt Ház határozatot fogadott el, amelynek értelmében a magyar iskolások legalább egy ízben életükben, iskoláskorukban állami támogatással eljuthatnak határon túli területekre, és cserekapcsolatok keretében minél több külhoni magyar fiatal látogathat el Magyarországra. Ezzel indult útjára a Határtalanul!-program, amelynek köszönhetően 2013 óta már 200 ezer magyar diák utazott külhonba, illetve 12 ezer határon túli magyar diák kereshette fel az országot. A programban 1400 iskola 7. osztályos tanulója látogatta meg a külhoni vidékeket, illetve 9. évfolyamos középiskolás diákok közösen megvalósítható projekt keretében működhetnek együtt hasonló korú magyar társaikkal.

(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A kormány célja ezzel a programmal éppen az, hogy senki ne fejezhesse be iskolai tanulmányait anélkül, hogy életében legalább egyszer állami segítséggel személyesen szerezhessen tapasztalatot határon túli területeken arról, hogy hogyan élnek ott a magyarok, tömbben vagy szórványban, a Felvidéken, Vajdaságban, Erdélyben vagy éppenséggel Kárpátalján. A nemzeti összetartozás, a magyar-magyar személyes kapcsolatok megtapasztalása mellett ezeken a területeken meglátogathatják a magyar történelemből, művelődéstörténetből ismert nevezetes helyszíneket és földrajzot.

Mindannyiunk közös érdeke, hogy ezek a kezdeményezések megvalósulhassanak. Magam mint kereszténydemokrata képviselő, úgy látom, hogy a Fidesz-KDNP-kormány és az országgyűlési képvi­selőink számára fontos, hogy a kettős állampolgárság mellett a személyes élményeken alapuló kapcsolat legyen az összetartozás alapja. A kormány ehhez ad segítséget pályázati támogatás formájában, amelyből elszámolható az utazás, a szállásköltség, az étkezés, a napidíj, a projektvezetők tiszteletdíja vagy éppen a múzeumi belépők költsége.

A program céljaival teljes mértékben azonosulva kérdezem, tisztelt államtitkár úr, hogy melyek a programmal és a pályáztatással kapcsolatos eddigi tapasztalatok, és mekkora összeget fordít a kormány ebben az évben ennek a sikeres programnak a folytatására. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációra Soltész Miklós államtitkár úr válaszol. Öné a szó, államtitkár úr.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Asszony! Valóban, a nemzetegyesítés és a nemzetépítés sok lépése történt meg az elmúlt évek során, nyilván nagyon fontos a külhoni magyar iskolák, magyar egyházak, illetve a kultúra támogatása. De a nemzetegyesítés része a Határtalanul!-program elindítása és kiterjesztése is.

Nem volt ez mindig így, nem is gondolta mindig ezt minden kormány, hogy ilyen lépéseket kell tenni az elszakított területeken élő magyarság irányába. Gondoljunk csak vissza a 2004. december 5-i népszavazásra, amelynek sajnos szomorú évfordulója lesz hamarosan, amikor is Gyurcsány Ferenc irigységre alapozva még jobban szét akarta szakítani a nemzetrészeket. És sajnos most is vannak az Országgyűlésben olyan képviselők, akik ebben tevőlegesen is részt vettek. Ugyanúgy nem volt mindig így, amikor 2010-ben az ön által is említett, egyébként nagyon fontos döntést hoztunk, a kettős állampolgárságról szavaztunk. A jelenlegi ciklusban is vannak olyan képviselők, akik nemmel szavaztak: Gyurcsány Ferenc, valamint, mondjuk, Szanyi Tibor és Molnár Csaba, akik most az Európai Parlamentben nem a magyarság egyesítésével, hanem más idegenek behozatalával foglalkoznak az Európai Parlamentben, a Soros-terv végrehajtásával.

Tartózkodott egyébként annak idején Oláh Lajos, Szabó Timea, és azt kell mondani, hogy külön szégyen volt annak idején az akkor még magát radikálisnak mondó párt viselkedése is. Hiszen Vona Gábor, Gyöngyösi Márton és Z. Kárpát Dániel nem is vettek részt a szavazáson, mert úgy gondolták, nem fontos nekik mindaz, amit a nemzet gondol. Hallom, hogy kiabál máris Szávay István.

Szávay Istvánnak csak annyit szeretnék mondani, hogy az ön Facebook-oldalán a következő jelent meg a párt szolnoki elnökétől, Szotyori-Lázár Zoltántól. „Az erdélyi magyarság nagyobb része az észak-amerikai indiánokhoz hasonlóan megvehető egy marék üveggyönggyel. Ez a marék üveggyöngy a kettős állampolgárság volt. Bármennyire is keserű kimondani ‑ mondta a jobbikos pártvezető ‑, nem érdemelték meg. Köreikben ugyanis még a magyarországinál is nagyobb mértékű az elhülyülésre hajlandóság.” Majd amikor az erdélyiek bocsánatkérésre szólították föl a jobbikos szolnoki pártelnököt, a következőt mondta: „Maguk odaát nem szent tehenek, akiket nem lehet kritizálni, hanem sajnos egy elbutulásra fokozottan hajlamos massza.” ‑ nyilat­kozta ezt a Jobbik egyik vezetője. (Balla György: Vona Gábor keresztfia.)

Azért volt fontos talán erről is kicsit beszélni, mert az a sok tízezer gyermek és fiatal, 7. osztályosok vagy pedig a cserediákprogramban a 9. osztályos gimnazisták, szakiskolások, akik valóban az elmúlt évek során közel 200 ezren jutottak el a határon túlra, a Felvidékre vagy a Vajdaságba, a Délvidékre, Partiumba vagy Kárpátaljára, hála istennek, már nem ezt a szemléletet vallják, mint amit a parlamenti ellenzék vall.

Ők, hála istennek, azt tapasztalják meg, hogy az ott élő magyarokért érdemes mindent megtenni, és megdöbbennek egyébként sokszor ők maguk is azon, hogy az 500, 600 vagy 1000 kilométeres távolság ellenére is magyar szót, magyar éneket hallanak, és azt hallják, amit tulajdonképpen itt, az anyaországban mindenkitől kellene hallaniuk.

Éppen ezért, tisztelt képviselő asszony, teljesen természetes az, hogy a magyar kormány, a Fidesz-KDNP parlamenti szövetség a jövőben is fenn fogja tartani a Határtalanul!-programot, hiszen ennek eredményeképpen több mint 200 ezren több mint 8,7 milliárd forintból tudtak eljutni azokra a területekre, amikről beszéltünk. Bízom benne, hogy azok a hangok, amelyek az ellenzék részéről hallatszanak, a gyerekeket, fiatalokat nem fogják megzavarni. Köszönöm szépen a kérdését. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Kérdezem képviselő asszonyt, elfogadja‑e az államtitkári választ.

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Igen, államtitkár úr, öröm volt hallani azt, amivel minden jó szándékú magyar ember világszerte egyetért, hogy kormányunk mennyire figyel a nemzetpolitikára, az összmagyarság sorsára. Hiszen a Határtalanul!-program, sok egyéb más támogatott projekttel együtt, nemzetpolitikánknak, a nemzetegyesítésnek szerves része. Talán sokan emlékszünk még azokra a szomorú tapasztalatokra, amelyek a rendszerváltoztatás hajnalán ismertté váltak és arról szóltak, hogy véletlenszerűen határon túli magyar területre került fiatalok csodálkozva néztek egymásra és kérdezték meg tanárukat, hogy vajon miért beszélnek itt magyarul az emberek.

Ennek az időnek természetesen már vége. Sajnos, nem mondható el, hogy az európai döntéshozó politikusok nagy része tisztában van a helyzettel, és ugyanígy gondolkodik. Természetesen a válaszát elfogadom, kedves államtitkár úr, és kérem, hogy folytatódjék tovább ez és sok egyéb nemzetegyesítő program. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   57-63   63-68   69-79      Ülésnap adatai