Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója (Hangosítás nélkül): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Egy rendkívül fontos kérdésről…

ELNÖK: Bocsánat, államtitkár úr! Kártyát kellene igazítani.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Most cseréltem kártyát, új kártyám van, de elvileg ez működött az előbb a helyemen.

ELNÖK: Most jó.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Most jó, és a zöld világít, zöld utat kaptam. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hallgatjuk, államtitkár úr.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Megismételve az előző gondolatot, rendkívül fontos törvény ez a szankciókról szóló törvény. Nem azért, mert a bírságolásról beszélünk, hanem éppen ellenkezőleg. Ebben a törvényben a fokozatosság elvét szem előtt tartó és az állampolgári bizalomra mint fő elvre építendő javaslatot nyújtotta be a parlament elé a kormány. Amikor létrehozta az Államreform Bizottságot 2014-ben akkor annak több fő sarokpontját szögezte le, így a bürokráciacsökkentést, az állami szolgáltatások és ügyintézés reformjával kapcsolatos előbbre lépést, az állampolgárokat és a vállalkozásokat érintő adminisztratív terhek radikális egyszerűsítését, adott esetben megszüntetését tűzte célul, a humán erőforrások reformját. Ezen belül az egyik fontos kérdés az állam és az állampolgárok és a vállalkozások közötti bizalom helyreállítása és megerősítése volt. Újra kellett gondolni a közigazgatási hatósági eljárásokban betöltött szerepet, az ügyfelekkel való viszonyt.

Ennek, ahogy említettem, a fő célja, a bizalmi elv célja a hatóság és az ügyfél egymással szemben tanúsított, negatív előfeltevésekkel terhelt hozzáállásának gyökeres megváltoztatása volt. Eszerint az államnak abból kell kiindulnia, hogy a legtöbb magyar ember és vállalkozás egyrészt ismeri a jogszabályokat, másrészt tiszteletben tartja és be is tartja a jogszabályokat. Másik oldalról megközelítve ezt a kérdést: fontos, hogy az ügyfelekben tudatosítsuk, hogy a hatósági jogalkalmazás célja soha nem és nem is lehet az állampolgárok háborgatása, adott esetben a szervezetek működésének ellehetetlenítése, hanem mindig a jogszabályok, a törvény érvényre juttatása, ezzel pedig a társadalmi és gazdasági rend fenntartása.

A szemléletváltás megvalósítása jegyében 2016. januártól három ütemben került sor közigazgatási bürokráciacsökkentés mellett az állami rezsicsökkentésre. Ennek fontos része volt a hatósági eljárások elhúzódásának megakadályozása. Bevezettük a sommás eljárást, a függő hatályú döntést, és az eljárások felfüggesztését is korlátok közé szorítottuk. Ennek jegyében 120 közigazgatási hatósági eljárás időtartama átlagosan 25 százalékkal csökkent. Az ügyfelek jogkövető magatartásába vetett bizalomra építve pedig több mint 30 tevékenység esetében elég már a szándékot bejelenteni, nem kell a bonyolult engedélyezési eljárást végigvinni.

Az idei évre befejeződött a több mint 260 egységből álló kormányablak-hálózat, ahol egyébként 1500-féle ügytípust lehet indítani, illetve helyben ügyintézni kulturált körülmények között; a jogrendszer átláthatóbbá tétele érdekében 73 törvényt pedig hatályon kívül helyezett a Magyar Országgyűlés.

Tisztelt Képviselőtársak! A közigazgatási bürokráciacsökkentés több, egymásra épülő elemből álló feladat. Az egyszerű állam létrehozásának következő mérföldköve a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény; mindenki számára csak úgy ismert, hogy a Ket. Ennek lesz egy új, felváltó eljárási kódexe, ez az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény. Ez ’18-ban lép hatályba, ez az úgynevezett Ákr. rövidítve.

Az Ákr. egészét áthatja a hatósági eljárások egyszerűsítésére, gyorsítására irányuló szemlélet. Átemelve és továbbfejlesztve a közigazgatási bürokráciacsökkentés eddig már felsorolt vívmányait, az Ákr. a Ket.-hez képest rövidebb terjedelmű, mintegy harmada. Nem tartalmazza többek között a közigazgatási bírság kiszabására és az elkobzás alkalmazására irányadó, jelenleg a Ket.-ben található szabályokat sem.

A közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló törvényjavaslat egyik célja tehát a keretszabályok megteremtése. Ez egy kerettörvényjavaslat. A köz­igazgatási szabályszegések szankcióiról szóló törvényjavaslat előkészítése során feltérképeztük a szankciók teljes rendszerét, illetve a kapcsolódó hatósági jogalkalmazói gyakorlatot.

A felülvizsgálat eredményeképpen megállapítást nyert, hogy a hatósági döntésekben, illetve az ágazati jogszabályokban foglalt előírások megsértése esetén alkalmazható szankciókra vonatkozó, egységesen kötelező közös rendelkezések csak szűk körben léteznek, ami megnehezíti és kiszámíthatatlanná teszi a hatósági jogalkalmazást.

Szükséges tehát a közigazgatási szankciórendszerrel kapcsolatos fogalmak tisztázása, a szabályozás egységesebbé és átláthatóbbá tétele. Az egységes szankciórendszer létrehozása érdekében a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló törvényjavaslat a figyelmeztetés, a közigazgatási óvadék, a közigazgatási bírság, a tevékenység végzésétől történő eltiltás, továbbá az elkobzás alkalmazására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.

Tekintettel azonban a közigazgatási jog által szabályozott társadalmi és gazdasági viszonyok sokféleségére, a törvényjavaslat az ágazati sajátosságok érvényesítése érdekében lehetővé teszi, hogy a törvény további közigazgatási szankciókat határozzon meg.

Azt lehet mondani, hogy van egy kerettörvény, amit most beterjesztettünk, és az ágazati sajátosságokat, amelyek sok specialitást tartalmaznak, nem lehet egy kerettörvényben általánosságban szabályozni, ott ad felhatalmazást és lehetőséget az ágazati specialitásokra a jogszabály.

Az előkészítés során a bizalmi elv koncepcióját a hatósági eljárásban megállapított jogsértések elkövetőivel szemben is érvényesíteni kívántuk. Tehát a jogalkotói szándék a polgárok és a gazdasági élet szereplői, valamint az állam közti bizalom erősítésére irányul, tehát arra, amivel kezdtem az egész felszólalást.

Ahogy azt az előbbiekben már kifejtettem: a hatóságoknak magukévá kell tenni azt a szemléletet, amely szerint az ügyfél alapvető szándéka a jogkövető magatartás. Nem elsősorban a megtorlás, a szankcionálás a hatóság feladata, hanem a további jogsértések megelőzése és a jogszerű állapot helyreállítása oly módon, hogy az ne gördítsen aránytalan akadályokat a közigazgatási szabályszegést elkövető további életvitele vagy működése elé.

Ennek legjelentősebb és leginkább előremutató megjelenése a törvényjavaslatban, hogy az ügyfeleket terhelő fizetési kötelezettségek mérséklése érdekében az úgynevezett fokozatos szankcionálás elvének érvényesítésével a jelenleginél szűkebb keretek közt lesz kiszabható a közigazgatási bírság.

A fokozatosság elve alapján a hatóság vizsgálja majd, hogy az ügyfél egy meghatározott időtávon belül követett‑e el már jogsértést, és amennyiben nem, enyhébb szankciót fog alkalmazni. Ennek érdekében a törvényjavaslat létrehozza a szankciók nyilvántartását, amely egy közhiteles hatósági nyilvántartás, amelyhez hozzá lehet férni elektronikusan, és ennek alapján az eljáró hatósággal és szankcióval kapcsolatos adatokat meg lehet ismerni.

Ennek vannak információbiztonsági és adatvédelmi előírásai is, ezeket tiszteletben kell tartani, ezeket egyeztettük az előkészítés során. (A hangosítás zúgni kezd.)

ELNÖK: Államtitkár Úr! Valószínű, hogy a telefont ki kéne küldeni a folyosóra. A terembiztos segít ebben. (Dr. Kovács Zoltán, a telefont felmutatva: Nem szól. - Dr. Staudt Gábor: Lehet, hogy sms. Az is begerjeszti.) Most leállt. Elnézést kérek. Köszönöm. Folytassa, államtitkár úr!

(11.40)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Az arányos és igazságos jogalkalmazói gyakorlat megteremtése érdekében a fokozatos szankcionálás rendszerében az egy éven belül első alkalommal történő szabályszegéskor - ez a főszabály - figyelmeztetés lesz alkalmazandó. Ez a bizalmi elvre alapuló kérdéskör, tehát nem azonnal - bocsánat, idézőjelbe téve - ver oda a hatóság a szankcióval az ügyfélnek, hanem figyelmezteti, és reméljük, hogy ennek is van visszatartó hatása. Ez érzékelhető joghátrányt egyébként nem keletkeztet az ügyfél oldaláról, és az a remény van bennünk, hogy a jövőben jogkövető magatartásra ösztönöz.

Szabályozási újdonság annak a szabálynak az általánossá tétele, hogy a hatóság akkor is alkalmazhat pusztán figyelmeztetést, ha a jogszabály egyébként bírság kiszabását írja elő. A fokozatos szankcionálási rendszerben a figyelmeztetés és a közigazgatási bírság közötti átmenetet a közigazgatási óvadék jelenti. Hazai és nemzetközi példák alapján a büntetőeljárásban ez egy ismert, a jogkövetési hajlandóságot hatékonyan növelő kérdés, amely a bíróság által meghatározott, a terheltnek az eljárásban való közreműködését biztosító eljárásjogi intézmény. Ezt vezetnénk be a közigazgatásban is.

Ennek alapján a hatósági eljárásban az óvadék a bírságot kiváltó olyan biztosíték, amelynek előnye az ügyfél részéről nézve, hogy jogkövető magatartás esetén bizonyos idő elteltével annak összege visszajár. A közigazgatási óvadék jogintézménye is bizalmi elven alapul.

A szabályszegés megismétlését megelőző hatása abban rejlik, hogy az ügyfél tudatában kell hogy legyen annak a kockázatnak, hogy jövőbeli jogsértés esetén az óvadék összegét véglegesen elveszíti. Ezért alkalmazásának egyértelmű következménye, hogy az ügyfeleket jogkövetésre ösztönzi.

A törvényjavaslat a hatóság bírságolási gyakorlatát a fokozatosság elve jegyében akként alakítja át, hogy kötelező jelleggel vizsgálni kell majd, az ügyfél követett‑e el egy éven belül közigazgatási szabályszegést. Az általános szabályok szerint ez lesz ugyanis a bírságolás előfeltétele, tehát az első jogsértés nem jár pénzügyi hátránnyal.

További könnyítés, hogy a hatóság dönthet úgy is, ha indokoltnak látja, hogy bírságolás helyett figyelmeztetést vagy óvadékot helyez kilátásba. Mindezek mellett természetesen léteznek olyan közigazgatási szabályszegések, amelyek elkövetőivel szemben az állam részéről nem lenne méltányos türelemmel fellépni, mivel ezek a durva, erőteljes jogsértések a közérdek nagyfokú sérelmét eredményezik vagy magukban hordozzák ezek veszélyét is. Ilyenkor a figyelmeztetés vagy az óvadék alkalmazása nem lenne alkalmas a társadalmi és a gazdasági rend védelmének biztosítására, hanem szükséges az azonnali bírságolást fenntartani.

Ebbe a körbe tartoznak az emberi életet, testi ép­séget, egészséget, kiskorút, illetve különösen kiszolgáltatott személyeket sértő vagy veszélyeztető köz­igazgatási szabályszegések. A szankciótörvény ter­vezete az uniós szabályozásra, illetve azt ágazati sa­játosságokra figyelemmel biztosítja, hogy más tör­vény indokolt esetben eltérhessen a fokozatosság al­kal­mazásától, utat nyitva az azonnali bírságolásnak.

A törvényjavaslat a szankcionálás fokozatosságát az említetteken túl a közigazgatási bírságok összege tekintetében is érvényesíti: a hatóság három éven belüli első bírságoláskor a legmagasabb összegének legfeljebb csak a felét szabhatja ki. Szintén az ügyféli terhek csökkentését célzó konkrét és egyértelmű változás: a helyszíni bírság összege a törvényjavaslat értelmében nem lehet magasabb, mint az azonos tényállást megállapító közigazgatási bírság összegének negyede. A helyszíni elismerést tehát a közigazgatási bírság összegét tekintve 75 százalékkal olcsóbban lehet megúsznia az ügyfélnek, hogy ilyen profánul fogalmazzak, és kellő motivációs hatással bíró lehetőség az, hogy elismerje a szabályszegést. Ez a hatóság részére is előnyös, hiszen beismerés mellett kell eljárni.

A közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló törvényjavaslat a fokozatos szankcionálás elvével összefüggésben, a már ismertetett szankciókon túl rendelkezik az elkobzás és a tevékenység végzésétől eltiltás alkalmazásáról is. Az elkobzás hatályos szabályozásának felülvizsgálata megtörtént, lényegi módosítási ok nem volt, ezért úgymond maradt.

A közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló törvényjavaslat megteremti a tevékenységtől eltiltás keretszabályait is. A lényeg az, hogy a szabályszegés elkövetőjének ideiglenesen megtiltja a tevékenység végzését a jogsértés megszüntetése és ismételt elkövetésének megakadályozása érdekében. Ez egy rendkívül szigorú szankció, de ez vélhetően véglegesen eltiltja vagy meggondolásra készteti a jövő vonatkozásában az elkövetőt, hogy még egyszer ilyenre adja a fejét.

Az ügyfél és a hatóság közötti bizalom megerősítése jegyében a szankciótörvény rögzíti, hogy első alkalommal történő szabályszegéskor csak a közérdeket súlyosan sértő és veszélyeztető jogsértések elkövetőivel szemben alkalmazható az eltiltás.

Kiemelt figyelmet fordítottunk annak biztosítására, hogy a tevékenység végzésétől történő eltiltás ne eredményezhessen aránytalanul hátrányt az ügyfél oldalán, vagyis ne lehetetlenítse el a működését. Ennek érdekében a törvényjavaslat alapján főszabály szerint 45 nap lehet az eltiltás időtartama.

Összegzésképpen kijelenthető, hogy az állami ügyintézés reformját célzó szakmai koncepcióra építve, azt továbbfejlesztve és kiteljesítve alakítottuk ki a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló javaslatot. Az állam működésének kiemelt jelentőségű területe a közigazgatás, ezért a törvényjavaslat a teljes magyar társadalomra, gazdaságra és állami szervezetrendszerre hatással lesz. A szakmailag következetes és az ügyfelekkel szemben méltányos hatósági jogérvényesítést biztosító törvény megalkotásához (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) kérem az Országgyűlés képvi­selőinek együttműködését, támogatását. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)